Az, ami az elmúlt órákban, napokban, hetekben, hónapokban, Görögországban, illetve Görögországgal kapcsolatban történt, megmutatja nekünk a politika lényegét.

A görög ügy jól szemlélteti a politika működését. Meg kell nézni, hogyan fogalmaznak az európai politikusok, például a német kancellár. A görögök így, a görögök úgy… Néha elszólják magukat, és „görög kormányról”, „alkalmatlan vezetésről”, „hibás kormánydöntésekről” beszélnek. Tehát, elítélnek egy kormányt, azért, amit tett, vagy azért, amit nem tett, majd megbüntetik a görögöket, Görögország lakosságát, de a valódi, megnevezett felelősöket nem.

Kijelentik, hogy a görög kormány hibázott, majd olyan szankciókat vezetnek be a görög lakossággal szemben (!), ami több millió ember életét nehezíti meg, de semmilyen formában nem lépnek fel a görög kormány egyetlen tagjával szemben sem.

Ha egy államfő hibás döntéseket hoz, őt nem büntetik meg, de a lakosságot igen.

Ez nem furcsa?

Egy nyugati ország államfője azt mondja, hogy nem tetszik neki egy keleti ország államfőjének a viselkedése, ezért szankciókat léptet életbe a keleti ország lakossága ellen. Csakhogy, nem az ország lakosságával van baja, hanem az ország államfőjével, de amit tesz, az árt a lakosságnak – az államfőnek pedig nem.

Aztán egy keleti ország államfője azt mondja, hogy nem tetszik neki egy nyugati ország államfőjének a viselkedése, ezért rakétatámadást indít a nyugati ország lakossága ellen. Csakhogy, nem a lakossággal van baja, hanem az államfővel, de amit tesz, az árt a lakosságnak – az államfőnek pedig nem.

Egy nyugati országban egy mérnök feltalál egy eljárást, amellyel olyan rétegekből lehet gázt felszínre hozni, ahonnan addig nem lehetett. Ettől a találmánytól ez az ország gázügyileg függetlenné válik. Ez teljes rendben van így, nagyon jól csinálják.

Erre valaki kitalálja, hogy ezt a gázt, és a technológiát elterjesztik az egész világon, olyan olcsón, hogy azzal a hagyományos módon felszínre hozott gáz nem képes versenyezni. Ezzel csak az a probléma, hogy e döntés következtében országok mennek tönkre, és százmilliók élete válik nehezebbé. Olyan százmillióké, akik nem érdemlik meg.

Azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy ha egy ország gazdaságilag tönkremegy, az csökkenteni fogja azt a luxust és védettséget, amiben az adott ország vezetői a mindennapjaikat töltik. Azt sem gondolhatja senki komolyan, hogy ha rakétatámadást indítanak egy ország ellen, az kárt tesz majd a vezetőségben.

Akkor tehát mi ez az egész?

Azt látom, hogy egy kormány bármilyen belpolitikai, vagy külpolitikai döntést hoz, az rá soha nem csapódik vissza, az soha nincs rá semmilyen hatással. Ha egy országban a hibás döntések miatt a teljes lakosság éhezik, az államfő ettől még továbbra is a jól megszokott luxusban fog élni, ebédre akkor is szervírozzák számára a mesterszakács menüjét, és a hallban lágy zene szól.

A felelősök láthatóak, megnevezhetőek, de mégis mindent megúsznak, soha nem büntetik meg őket.

Ezek miatt nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a világ kormányai egy brancsba tartoznak, konfliktusaik látszólagosak, és jót röhögnek rajtunk.

Igazi változás csak azokban az országokban lehetséges, ahol a kormány felelősségre vonható. Ilyen ország például Izland, ahol az ember bármikor találkozhat az államfővel az utcán, a boltban, az étteremben, a moziban, és még testőrök hada sem védi. Az a fajta berendezkedés, amelyben a kormány elérhetetlen, mindenféle realitástól elszakadva éldegél az elefántcsonttoronyban, nem teszi lehetővé a változást.

Mi történik Görögországban? Semmi újdonság, csak a szokásos színjáték.

Share

Commentek