A bűn ideje letelt, most a büntetés ideje kezdődik el

Láttátok a Törvénytisztelő polgárt? Nagyon különleges film, ugyanis őrülten ellentmondásos. Nem egyértelmű, hogy ki benne a jó és ki a rossz, kinek van igaza és kinek nincs, kinek van joga megtenni, amit tesz, és kinek nincs. Aki nem ismerné a filmet: TÖRVÉNYTISZTELŐ POLGÁR. Nézzétek meg, érdemes.

Nemrég találtam egy interjút, az utolsó magyar hóhérral, aki alig tíz percben vall a munkájáról, az érzelmeiről. Ha nem ismeritek, itt megnézhetitek: INTERJÚ.

Az utolsó hivatkozás, melyet alapként szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, JULIUS ANDAN szavai:

„A büntetés soha nem hozott enyhülést.

Ha mostantól kezdve minden bűnözőt élve felboncolnának, akkor is lennének bűnözők. Egy ember nem azért követ el egy bűncselekményt, mert nincs felboncolva.

Ha mostantól minden tolvajnak levágnák a karját, az nem vezetne a lopások megszűnéséhez, mivel egy ember nem azért lop, mert van karja.

Nem azért rabol, mert nincs börtönben.

És nem azért gyilkol, mert nem végezték még ki.

A büntetésnek nincs köze a bűn okához. Az oknak a közelében sem jár. És soha nem működött.”

Büntetés. Igen, ez a cikk erről szól, és nem a bűnről. Van értelme? Van hozzá joga bárkinek is? Ha van, kinek? Ezek nagyon kényes kérdések.

Alapvetően nagyon empatikus vagyok, ami jó az íráshoz, nem jó az élethez. Rengetegszer megtörtént már, hogy rettenetesen feldühödtem valakire, tenni akartam valamit, majd elkezdtem sajnálni, és nem tettem meg. Elképzeltem, átéltem, milyen rossz lenne neki, ha megtenném, amit kitaláltam, ezért visszakoztam. Történhet olyan, aminél nem fognám vissza magam, de még nem történt.

Ha a jelent nézzük, azt a pillanatot, amelyben egy embert felraknak a bitófára, beszíjaznak a villamosszékbe (stb.), lehet, hogy szánnánk, lehet, hogy sajnálnánk, átérezve, hogy neki most milyen rossz. De ha azt az utat nézzük, amin át eljött idáig, ha a tetteit nézzük, melyek által kiérdemelte azt, ami történik vele, meglehet, úgy éreznénk, a kivégzése semmi ahhoz képest, amit ő tett.

A bűnt büntetésnek kell követnie. Ez a tétel igen régi. A társadalom büntetéshez való jogáról köteteket írtak, nagynevű, antik filozófusoktól kezdve a mai teoretikusokig. Van jogalap a büntetéshez? Ha van, kinek? Ki hajthatja végre a büntetést? Milyen bűn milyen büntetést érdemel?

Olvastam róla, volt egy törzs, ahol a bűnöst kikötözték egy oszlophoz, és szabadkezet adtak a sértetteknek vagy a hozzátartozóknak. Ez jó megoldás? A sértett hajtsa végre a büntetést vagy a hozzátartozók, barátok, tisztelők, követők? Vagy legyen egy szerv, állami szervezet erre?

Néhány évvel ezelőtt hallottam, budapesti eset: az autótolvajt nagyon gyorsan elkapták, a sértett és néhány barátja kapta el, megállították, kiszedték az autóból és szó szerint nyomorékká verték. Volt hozzá joguk? Az egyik ember hosszú éveken át dolgozott azért az autóért, ez a másik meg csak úgy elvitte. Megérdemelte, hogy ennek következtében egész életében mozgássérült lesz, továbbá vak az egyik szemére?

Mondjuk ki: a büntetés bosszú. Nem több, bosszú. Megoldást nem hoz, a megtörtént esetet nem csinálja vissza. A halott nem támad fel általa. Természetesen valamit mégis tenni kell. A kérdés az, hogy mit? És annak, amit tenni kellene, mi lenne a célja? És vajon elérhetné-e azt a célt?

Nos, a válaszokat már rátok bízom.

Share

Commentek