Az emberi élet ciklusa nagyon érdekesen néz ki: az elején, és a végén valós problémákra koncentrál, a kettő között pedig mondvacsinált álproblémákkal múlatja az időt.

Az élet kezdetén az okozza a nehézséget, hogy megszerezzük a testünk feletti kontrollt. Az élet végén, amennyiben a halál hosszadalmas betegeskedés vagy nagyon idős korban következik be, a folyamat pontosan megfordítva zajlik le: a nehézséget a test feletti kontroll fokozatos elvesztése okozza.

Miután az élet elején megszereztük a testünk feletti kontrollt, a figyelmünk átterelődik a társadalom által létrehozott problémákra, és megfeledkezünk a testünkről. Az élet vége felé a társadalom által létrehozott problémákról visszahelyeződik a figyelmünk a testünkre.

Tehát azt mondhatjuk, hogy az emberi lét valós problémái a testtel kapcsolatosak, az álproblémák pedig a társadalommal.

Megszületünk, megszerezzük a testünk feletti irányítást, majd elfelejtjük azt, lekötnek a társadalmi elvárások, nehézségek, az iskola, a munka, család, pénz, érvényesülés, a szokásos közösségi témák, majd, miután elkezdjük a testünk feletti irányítást elveszíteni, egyre inkább elfelejtjük a társadalom kínálta illuzórikus célokat és problémákat, és visszatérünk a kiindulási állapotba.

Az élet kezdetén 0 kontrollunk van a testünk felett, és az élet végén is. Az élet azzal kezdődik, hogy elkezdjük megszerezni a kontrollt, és azzal végződik, hogy elveszítjük.

Úgy tűnik, hogy az élet valós célja a test megértése lenne, nem pedig elfelejtése.

Értelmetlen mozgalmak

A történelemben rengeteg mozgalom született, némelyik hamvába holt, némelyik hatalmas felfordulást csinált, egyik másik befolyást gyakorolt a történelemre. Ha a mozgalom szóra gondolunk, elsősorban politikai jellegű mozgalmak jutnak eszünkbe, ami nem véletlen. Ebben az országban politikai töltetű ifjúsági mozgalmak, kulturálisnak álcázott politikai mozgalmak, egy óceánnal odébb politizáló kulturális mozgalmak (hippik stb.) ugrik be elsőre.

Történelmi szinten inkább szellemi jellegű mozgalmakról beszélhetünk, melyek akkor érték el legelfajzottabb verziójukat, amikor a vallás és a politika összeolvadt, és az egyházak szélsőséges politikai pártként kezdtek funkcionálni.

Ezek csupán példák arra, hogy mi mindennel próbálták elterelni a figyelmünket a lényegről.

Nem az a lényeg, hogy az ember milyen jegyeket kap az iskolában, hová veszik fel, milyen munkát lát el, mennyi pénzt keres, kivel bújik ágyba, ki a képzeletbeli barátja, melyik pártra szavaz, melyik csapatnak drukkol, bekerül-e a neve a tankönyvekbe, vagy bármi efféle, aminek csak a társadalmi közmegegyezés ad jelentőséget. Ezek mindegyike álprobléma.

A történelem legfontosabb mozgalma

Van azonban egy mozgalom, ami szakít az évezredes hagyománnyal, és figyelmét a valós problémára összpontosítja: a test megértésére. Ez a mozgalom a transzhumanizmus.

A transzhumanizmus célja az ember továbbfejlesztése. A mozgalom szükségtelennek és nemkívánatosnak tartja a betegségeket, a fogyatékosságokat, az öregedést és a nem önkéntes alapon vállalt halált.

A transzhumanizmus szót 1957-ben alkotta meg Julian Huxley, angol biológus, aki a zoológiában végzett kutatómunkájával és a Nature című tudományos folyóirat megalapításával szerzett érdemeket.

A transzhumanista mozgalom az 1980-as évek elején született, a UCLA-n (University of California, Los Angeles). A nemzetközi mozgalomhoz számos filozófus, tudós, művész, feltaláló és üzletember csatlakozott, de bárki lehet a tagja, aki egyetért céljaival és elveivel.

A mozgalom céljai elérése érdekében elősegíti a genetika, a nanotechnológia, az informatika, a biotechnológia, a robotika, és más, kapcsolódó tudományterületek fejlődését. E szakterületek úttörő kutatásaihoz biztosítanak intézményi, anyagi, és egyéb feltételeket.

Egy igazi transzhumanista

Egy igazi transzhumanista egészségesen él, ésszerűen edz, figyel a táplálkozására, hogy a lehető legtovább éljen, remélve, hogy megéri az áttörést. A transzhumanisták nem tisztelik az evolúciót, nem istenítik a természetet, a tudást és a technológiát annál inkább. Egy részük materialista, egy részük buddhista, sokan közülük a keleti filozófiákra emlékeztető világképet alakítottak ki maguknak. Mindegyikük liberális politikai nézeteket vall, és birkóznak azokkal a primitív politikai, gazdasági és jogi akadályokkal, amelyek néhány fafejű alak kicsinyes üzleti érdekei védelmében gátolják a tudományos kutatást. Sajnos minden eddigi korban akadtak olyanok, akik hivatásszerűen követtek el bűncselekményeket az emberiség ellen.

Amikor a 80-as évek elején a UCLA-n egy maréknyian már messze a világ előtt jártak, én kisgyerekként még a testem feletti kontroll kiterjesztésén dolgoztam, és kezdtem belemerülni a társadalom kínálta álproblémák sokaságába. Azok ellenére, hogy egy évvel ezelőttig nem kerültem kapcsolatba a témával, feltaláltam magamnak a transzhumanizmust, és úgy írtam róla, különféle megközelítésekben, hogy nem tudtam, hogy azt így hívják.

Amióta íróként magamra találtam, a témáim és a hőseim mind ugyanabba az irányba mutattak. Julius Andan technológiai oldalról közelítette meg a fejlődést, Gorkie részben technikai, részben mentális oldalról, Amer teljesen szellemi irányból, de mindannyian egyformán értelmetlennek találták azt az életet, amit a társadalom felkínált, mint „a lehetséges legjobb emberi élet”.

Ha az élet tényleg nem lehet több annál, amit az ideológiák által teremtett világképek mutatnak nekünk, akkor az egésznek nincsen semmi értelme, és akkor minden teljesen mindegy. Mi van akkor, ha háború tör ki, mi van akkor, ha elpusztul a világ? Semmi. Ha tényleg nincs több, akkor semmi. Miért lenne értelme bármiféle jövőért dolgozni, bármiféle jót kívánni egy távoli eljövendő generációnak, ha nekik sem lehet több, mint amit az ideológia az életnek magának nevez?

Az, hogy elüssem az időt, míg a testem elpusztul, vagy keményen dolgozzak, míg a testem elpusztul (nekem e kettő ugyanaz), vagy azért küzdjek, hogy a halál után egy mennyei vagy egy pokoli zsarnok kezei közé kerüljek, ugyanúgy nem motivál még arra sem, hogy felkeljek.

Transzhumanista vagyok, és voltam akkor is, amikor még azt se tudtam, hogy ez a szó létezik.

Most ti jöttök

Egyetértetek a transzhumanizmussal?

Transzhumanisták vagytok?

Szerintetek a nem hadi jellegű kutatásokat korlátozni kell etikailag és/vagy jogilag?

Szerintetek korlátozni kell a klónozást, az emberklónozást?

Szerintetek a transzhumanizmus rejt magában veszélyeket?

Share

Commentek