Milyen megalázó lehet ettől meghalni?

Valamikor régen Alfred Hitchcock sorozat ment a tévében, minden héten levetítettek egy klasszikust a gyűjteményből, olyanokat, mint a Madarak, a Pszichó, a 39 lépcsőfok vagy a Hátsó ablak. Még gyerek voltam, persze, nem nézhettem. Emlékszem, ahogyan a szobám ajtajára tapasztott füllel hallgatóztam, és a hangok alapján próbáltam magamban rekonstruálni a Madarakat.

Nagyon dühített, hogy egyes filmeket nem volt szabad megnéznem. Mintha magával a tiltással akarnának bennem félelmet kialakítani. „Nem szabad! Veszélyes!”

Ez a cenzúra mifelénk valamiféle groteszk családi kultusz része lehetett, aminek keménységét akkor ismertem fel igazán, amikor a nálam tizenkét évvel fiatalabb, akkor nyolc éves húgom látogatóba jött, és kiderült, hogy ő még nem látott egyetlen filmet sem életében. Mesefilmet, rajzfilmet, bábfilmet igen, olyan igazi filmet nem. Hogy megmentsem a lelkét, gyorsan megmutattam neki a Nyolcadik utas a halált. Természetesen imádta.

Azóta is gyakran hallom, hogy emberek bizonyos filmeket, vagy bizonyos műfajú filmeket nem néznek meg, hogy kíméljék magukat, vagy eltiltják ezektől a gyerekeiket. Nagyszüleim a főműsor-időben vetített krimit sem nézték meg, nehogy felzaklassa őket, de a tévéhíradót naponta többször is betermelték, elejétől a végéig.

Mi volt a legdurvább dolog, amit valaha is láttam filmen? Olyat, ami borzalmasságával megviselt volna, nem tudnék említeni. Olyat, ami érzelmileg viselt meg, mert a kedvenc szereplőm, hősöm bukott el, igen. Vannak filmek, amiktől távol tartom magam, de nem azért, mert olyan iszonyatos lehet a képi világa, hanem azért, mert egész egyszerűen az élménynek nem látom semmi értelmét. Ilyen film például a Passió.

Az elme gyilkosaival kapcsolatosan hallottam, hogy valaki azért nem folytatta az olvasást, mert nem akarta azt érezni, hogy semminek nincs értelme. A bosszú mesterének végén a késharccal kapcsolatban mesélte valaki, hogy rosszul lett tőle, és nem olvasta végig. A félelem ízéről említették többen is, hogy annyira durva az alaptéma (idegenek élelemként tekintenek az emberre), hogy ez nekik nem kell. Pedig soha nem mentem bele a horrorba és az öncélúságba.

Igen, van olyan, hogy valami már sok, de nem a naturális, rettenetes látvány, vagy plasztikus leírás miatt, hanem mert nincs benne plusz információ, nem ad hozzá plusz tartalmat annak ecsetelése, hogy a második és harmadik csapás és harapás milyen kárt tesz az emberben.

És hogy mire utal ez a… mondjuk úgy: érdekes cím?

Pár napja valaki gratulált, amiért megjelent A félelem íze második része, majd még hozzátette: kár, hogy nem írok olyat, amit ő is el tud olvasni a gyenge idegeivel. Azt feleltem, hogy Hello Kitty-t és My Little Pony-t nem tudnék írni.

Kérdések nektek:

Mi volt a legdurvább film, amit láttatok életetekben? Mitől volt durva? Hogyan hatott rátok?

Mi volt a legdurvább regény, amit valaha is olvastatok?

Mi volt számotokra a legdurvább jelenet, amit tőlem olvastatok? Miért volt annyira fájdalmas, vagy sokkoló?

És a legbrutálisabb kérdés: szerintetek milyen lenne a Hello Kitty, ha én írnám az új részt? 😎

Share

Commentek