Gondoljuk újra a világot

Hello My Little Kitty Pony

Milyen megalázó lehet ettől meghalni?

Valamikor régen Alfred Hitchcock sorozat ment a tévében, minden héten levetítettek egy klasszikust a gyűjteményből, olyanokat, mint a Madarak, a Pszichó, a 39 lépcsőfok vagy a Hátsó ablak. Még gyerek voltam, persze, nem nézhettem. Emlékszem, ahogyan a szobám ajtajára tapasztott füllel hallgatóztam, és a hangok alapján próbáltam magamban rekonstruálni a Madarakat.

Nagyon dühített, hogy egyes filmeket nem volt szabad megnéznem. Mintha magával a tiltással akarnának bennem félelmet kialakítani. „Nem szabad! Veszélyes!”

Ez a cenzúra mifelénk valamiféle groteszk családi kultusz része lehetett, aminek keménységét akkor ismertem fel igazán, amikor a nálam tizenkét évvel fiatalabb, akkor nyolc éves húgom látogatóba jött, és kiderült, hogy ő még nem látott egyetlen filmet sem életében. Mesefilmet, rajzfilmet, bábfilmet igen, olyan igazi filmet nem. Hogy megmentsem a lelkét, gyorsan megmutattam neki a Nyolcadik utas a halált. Természetesen imádta.

Azóta is gyakran hallom, hogy emberek bizonyos filmeket, vagy bizonyos műfajú filmeket nem néznek meg, hogy kíméljék magukat, vagy eltiltják ezektől a gyerekeiket. Nagyszüleim a főműsor-időben vetített krimit sem nézték meg, nehogy felzaklassa őket, de a tévéhíradót naponta többször is betermelték, elejétől a végéig.

Mi volt a legdurvább dolog, amit valaha is láttam filmen? Olyat, ami borzalmasságával megviselt volna, nem tudnék említeni. Olyat, ami érzelmileg viselt meg, mert a kedvenc szereplőm, hősöm bukott el, igen. Vannak filmek, amiktől távol tartom magam, de nem azért, mert olyan iszonyatos lehet a képi világa, hanem azért, mert egész egyszerűen az élménynek nem látom semmi értelmét. Ilyen film például a Passió.

Az elme gyilkosaival kapcsolatosan hallottam, hogy valaki azért nem folytatta az olvasást, mert nem akarta azt érezni, hogy semminek nincs értelme. A bosszú mesterének végén a késharccal kapcsolatban mesélte valaki, hogy rosszul lett tőle, és nem olvasta végig. A félelem ízéről említették többen is, hogy annyira durva az alaptéma (idegenek élelemként tekintenek az emberre), hogy ez nekik nem kell. Pedig soha nem mentem bele a horrorba és az öncélúságba.

Igen, van olyan, hogy valami már sok, de nem a naturális, rettenetes látvány, vagy plasztikus leírás miatt, hanem mert nincs benne plusz információ, nem ad hozzá plusz tartalmat annak ecsetelése, hogy a második és harmadik csapás és harapás milyen kárt tesz az emberben.

És hogy mire utal ez a… mondjuk úgy: érdekes cím?

Pár napja valaki gratulált, amiért megjelent A félelem íze második része, majd még hozzátette: kár, hogy nem írok olyat, amit ő is el tud olvasni a gyenge idegeivel. Azt feleltem, hogy Hello Kitty-t és My Little Pony-t nem tudnék írni.

Kérdések nektek:

Mi volt a legdurvább film, amit láttatok életetekben? Mitől volt durva? Hogyan hatott rátok?

Mi volt a legdurvább regény, amit valaha is olvastatok?

Mi volt számotokra a legdurvább jelenet, amit tőlem olvastatok? Miért volt annyira fájdalmas, vagy sokkoló?

És a legbrutálisabb kérdés: szerintetek milyen lenne a Hello Kitty, ha én írnám az új részt? 😎

Share

Commentek

Előző

A Rendszer, 3. rész

Következő

Mit lehet tenni?

  1. Era

    Nekem a az elme gyilkosai első rész végén az volt sokkoló,amikor Masada és Gorkie a pszihiáterek kezei közé kerültek. Azért hatott meg, mert nem tudtam elfogadni hogy a elbukik a jó cél, ha ők nincsenek jelen -persze ez egy történet, de ha olvasok akkor átélem azt, ami történik a főszereplőkkel- akkor nem lesz elég kontroll a célon.
    Filmek közül a Benjamin Button különös élete volt érzelmileg kemény. Lehet az is , bár ezen sokat gondolkodtam, hogy miért sokkolt, hogy Benjamin visszafelé haladta ő öregen született és fiatalon -csecsemőként halt meg-.
    A kaptár 3. az sokkoló hogy mit meg nem tesz az ember a hatalomért: elpusztítja a fajt és meghal a bolygó is.

    Az utolsó kérdésre megpróbálok válaszolni, hogy milyen lenne ha a Hello Kittit megírnád? Őszintén, egy részét sem láttam végig, nem bír lekötni 🙂

    De nekem nem kell Hello Kitti, nekem tökéletes az, amit olvashattam és nagyon nagyon beletalált mind, ugyhogy
    nem tudtam letenni egyik könyved sem.

    Köszönöm, hogy végre valami nagyon szupert is olvashattam!

  2. Gandhi

    A TV-hiradó a “legdurvább”. Mitől? Attól, hogy azt hisszük, minden igaz benne és minden fontos is.

  3. sukui

    Bandi írta:

    @ sukui:

    Most láttam a Mechanikus narancsot… hááát utána csak néztem ki a fejemből… Kiváncsi lennék, hogy volt – e valaki akiben megmozdított valamit

    Abban egy pszichopata bűnözőt, Alexet (ez a filmbeli Alex!) elfognak, és olyan “kezelésben” részesítik, amit pont olyan pszichopaták találtak ki, mint Alex (A filmbeli!). Tehát a társadalmat irányító rendszer, amit képviselnek a rendőrök, a börtönőrök, a pap, a pszichiáterek, a politikus, pont ugyanolyanok, mint akiket fenyítenek és “javítanak”.

    A film második felében Alex a saját bőrén tapasztalja meg azt, amit azelőtt másoknak okozott.

    Egyébként a film minden szempontból meglehetősen “egyedi”.
    Én is csak néztem, de amikor kicsit leülepedett az élmény, tetszett.

    Ha tudsz angolul, van róla egy elemzés a neten, megkereshetem.

    Igen tudok angolul és nagyon jó volt eredetiben nézni (asszem értelmetlen lenne ez a film szikronnal), nagyon tetszett az az igazi brit angol, csak néha a számomra túlzó hangsúlyozásokat nem tudtam hova tenni, bár az angolra ez nagyon jellemző.

    Néha úgy érzem a mai kor embere is nagyban hasonít a filmbéli Alexhez atekintetben, hogy nem tudja mit miér csinál, csak már annyira megszokta. Az más kérdés hogy amit mi csinálunk nem számít bűntettnek, de ugyanúgy gépies és nem szoktunk kitekinteni a mindennapjainkból, hogy hóhó… ezt most miért is gondoltam, mondtam, tettem…

    Köszi ha elküldöd az elemzést!

    🙂

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén