Gondoljuk újra a világot

A Halál Lánya

Csak egy? Mit akar ez? Remélem, több is van.

A Halál Lánya, azaz Isteni Szajha először az Amer első halálában tűnik fel. Akkor még otthonról szökött, tizenhat éves parasztlány, aki a városban élelemért koldul. Valaki munkát ajánl neki, amit elfogad. Néhány társával egyetemben az arénába viszik, pár napig etetik, majd kihajtják őket a porondra, ahol a leölésük csupán látványosság. Nos, “egy terv azon dolgok listája, amelyek nem valósulnak meg”.

A Halál Lánya második eljövetele az Amer és az Amazonokban következik be. Az első megjelenés óta eltelt huszonkét év, Isteni Szajha húszévnyi bajnokság után (császári nyomásra) visszavonul a gladiátor élettől. Nem találja a helyét, ő minden idők leghatalmasabb harcosa, aki egy békés világban a háború hiányától szenved. Nem várt felmentő sereg érkezik a túlvilágról, és végre megint azt teheti, amit mindenki másnál jobban tud.

Isteni Szajha az egyik legnagyobb kedvencem, az általam kitalált sok száz szereplő közül. Regényhősnek szántam, és egyszer valóban főszereplője lesz egy regénynek.

A hölgy eredetileg az én egyik karakterem volt az Oblivion nevű videojáték-szerepjátékban. A harc éltette, mindig a kihívást kereste. A mozdulatai tökéletesítésénél jobban nem igen érdekelte semmi. Felkapott, elismert gladiátorként élt a császári fővárosban, éjnek évadján rótta a köröket az aréna körül, hogy formában maradjon. Amikor véletlenül fültanúja lett egy beszélgetésnek, mely szerint a város alatti járatokban vámpírok tanyáznak, fél percen belül már mászott lefelé, hogy megküzdjön velük. A túlvilágra is eljutott, több alkalommal, és ott sem akadt ellenfele.

A Halál Lánya karakter lényege, hogy mindig a jelenben van, nem gondol a múltra és nem gondol a jövőre. Nem emlékezik, nem tervez. Talán emlékei sincsenek. Kizárólag a jelen pillanatról gondolkodik, és a jelen pillanatról dönt. A jövő, még a következő másodperc is, teljesen üres a számára. Kíváncsian várja, mi fog történni, anélkül, hogy mérlegelne vagy találgatna. Amit tesz, azt csak megteszi, és nem jut eszébe, hogy annak lesznek, lehetnek következményei.

Tör előre egy farkasemberek lakta katakombarendszerben, egyetlen késsel felszerelve. Körülötte fehér, átlátszatlan köd, járatok kanyarognak minden irányban. Bármikor ráronthat az egész falka, ő mégsem fél. A jelen pillanatában él, és a jelen pillanatára reagál. Nem találgat, nem képzel el lehetőségeket. Ha valami nincs benne a jelenben, akkor nem reagál rá, ha benne van, akkor igen.

Olyan szereplő, akiben nincs bizonyítási kényszer. Nem erőszakos, nem agresszív. Soha nem támad. Ám, ha megtámadják, bizonyosan megöl mindenkit. A harcban kíméletlen, nem ejt foglyokat, nem okoz sebesüléseket, csak öl.

Mint harcos, a legveszélyesebb szereplő, akit valaha kitaláltam. Mégis, az olvasók gyakran számolnak be arról, hogy nagy kedvencük, és igazi megvilágosodott ember.

E kedves, jóravaló lányról BŐVEBBEN ITT és ITT.

Share

Commentek

Előző

Izland kilépett a nyugati civilizációból

Következő

Korszakváltás – a jó erői

  1. @ Duncan Shelley: Akkor ideje bevetni a klónokat 😉

  2. brokev7 írta:

    Hééééééé ez nem ér!!! És a Pokol kézikönyvével mi lesz? Vagy már befejezted? Mikor jelenik meg??? És az újabb Amer történet???

    Brokev, csak egymagam vagyok. Próbálom megtalálni, hogy hol áll a fejem éppen.

  3. Jaklin írta:

    Az vajon milyen műfajú regény lenne? Politikai thriller? Esetleg horror-fantasy?

    A Conan-történetek se nagyon békések. Szándékaim szerint valami jó kis dark fantasy kerekedik majd ki belőle.

  4. Jaklin

    @ brokev7:
    Kemény lehet írónak lenni, ha ilyen követelőzőek a rajongók! 😉

  5. @ Duncan Shelley:
    Duncan Shelley írta:
    Most 15 hónapig egy sci-fi trilógiát írok, utána valamikor mindenképpen fantasy-nak kellene következnie.

    Hééééééé ez nem ér!!! És a Pokol kézikönyvével mi lesz? Vagy már befejezted? Mikor jelenik meg??? És az újabb Amer történet???

  6. Jaklin

    szirom írta:

    az ISZ nekem is egyik kedvenc – sőt, talán legkedvencebb – karakterem, nagyon szívesen olvasnék róla egy regényt!!!

    Az vajon milyen műfajú regény lenne? Politikai thriller? 😉 Esetleg horror-fantasy?

  7. szirom írta:

    az ISZ nekem is egyik kedvenc – sőt, talán legkedvencebb – karakterem, nagyon szívesen olvasnék róla egy regényt!!!

    Most 15 hónapig egy sci-fi trilógiát írok, utána valamikor mindenképpen fantasy-nak kellene következnie.

    ISZ? Isteni Szirom? Na, ez már személyi kultusz! 😀

  8. Hello Petra!

    Nem ismerem a filmet. Az, amit a fickó csinál tűzszerészként, biztosan nem bűncselekmény, hiszen bombákat hatástalanít, hogy azok ne tegyenek kárt másokban. Ez fontos. Az, hogy kezd bedilizni, és kockáztatja az emberei életét, az viszont nem jó.

    Petra írta:

    A fickó nagyon jó szakember és kiváló katona, de nem lennék a csapatában. Egy igazi magányos hős típus, nem valók neki társak. És család sem. A slussz poén ugyanis ez: mikor véget ért a küldetés hazament a feleségéhez és a kisfiához és ahelyett, hogy élvezte volna a megérdemelt pihenést a szeretteivel, boldogtalan volt és azonnal önként jelentkezett a legközelebbi bevetésre.

    Sok minden állhat ennek hátterében. Például, a civil életben nem érezte, hogy szükség van rá, nem értett semmihez igazán, túlságosan hozzászokott a bevetésekhez, és nem adott magának időt arra, hogy visszaszokjon a civil életbe stb.

    A Rambo első része megváltoztatta a vietnami veteránokhoz való társadalmi hozzáállást az Egyesült Államokban. Rambo emberségből vonult be, hogy segítsen azoknak, akiket elnyomnak, harcolni akart, hogy a kommunizmus ne terjedjen át az Egyesült Államokba. Vietnamban több millió dollár értékű technikát bíztak rá, azután visszatér Amerikába, ahol gonosztevőt láttak benne, gyilkosnak nevezték, nem adtak neki munkát, a rendőr kizavarta a városból…

    A világháborús veteránok is beszélnek ilyesmikről. A háborúban azt érezték, hogy fontosak, fontos, amit tesznek, és ezért akár meg is haltak. Azután eljött a civil élet, ahol egy senkinek érezték magukat.

    Természetesen ez csak egy film és bármilyen egyezés a valósággal csupán a véletlen műve, de biztos vannak ilyen antiszociális emberek, akiknek lételeme a veszély, de tökéletesek egy-egy ilyen feladatra, így hasznosak a társadalomnak. Isteni Szajha is hasonló mentalitású, nem?

    Nem hiszem, hogy az antiszociális emberek bátrak lennének. Isteni Szajha nem antiszociális. Nem bánt senkit, nem nyom el senkit, nem lop el semmit, nem fenyeget senkit, ellenben megvéd embereket, szembeszáll a császárral egy igazságtalanul halálraítélt emberért, visszahoz egy bizonyos rettegett lény által elrabolt gyereket et cetera. Ok, ha valaki rátámad, mindegy, hogy ki és miért, azt megöli. Mindenkinek megvannak a maga szabályai. 😎

    Ahhoz, hogy valaki mentálisan egészséges legyen, tudnia kell magáról, hogy ő nem áldozat. Ez a kedves, jóravaló lány tudja magáról, hogy nem az.

  9. hochenz írta:

    Jó a jelenben lenni, ha az ember nem viszi ennyire túlzásba, mint ez a szerencsétlen főszereplő.

    Szerinted Buddha szerencsétlen? Nekem kifejezetten nem az jut eszembe róla.

    Talán nem újdonság, hogy az embert a céljai mozgatják. A cél egy még el nem ért dolog. Ismert és ismeretlen akadályokon vezet az út a cél felé. Terv nélkül értelmetlen lenne kiállni azaer megpróbáltatást. Nem okozna boldogságot az akadályok leküzdése.Olyan életforma lenne ez, mint egy roboté,

    Nem ismered a történeteket, amelyek Isteni Szajháról szólnak. Gyermeki boldogságot él át harc közben. Az aránában vagy a csatatéren, miközben harcol, nevet. Az ő élete és mestersége eléggé különleges. Én vívtam, néhány éven át. Olyan gyorsan történik minden, hogy nincs idő követni egy stratégiát. Minden figyelemre szükség van, nem kötheti le a figyelmet egy terv, mert a terv nem a jelenben van. 1-3 mozdulatból kell győzni, ebbe beleértendő a hárítás is, ha elkerülhetetlen. Ugyanakkor, egy csatatéren valamilyen stratégia szerint kell mozogni, de ez a stratégia nem jó, ha lesüllyed a gondolatok szintjére.

    Kinek kell ez? De tényleg?

    Minden harcosnak, amióta világ a világ. Akár bottal harcoltak, akár karddal, akár íjjal, akár puskával, akár bombával.

    De ha pl a kisfiaddal vagy, és éppen nyűgös, mert túl sokáig maradtatok Disney land-ben és a húgát bántja a gyorsvasúton hazafelé, akkor nem ülsz ostobán, hanem figyelemelterelés, felkészítés az apartmanbani tevékenységekre, hogy majd ki megy először fürdeni, lehet-e ezt kihagyni, stb.

    Biztosíthatlak, hogy Isteni Szajha soha nem ül ostobán. 🙂

    Jelenleg a kedvenc sportom a K1. Általában a nagyon agresszív versenyzők nyernek. Egyszerűen azért, mert a másik nem bírja lekövetni a folyamatos támadást. De van olyan is, aki képes arra, hogy 3×3 percen át lekezelje a záporozó ütéseket és rúgásokat. Ez az ember nagyon-nagyon fel van gyorsulva. Az a tudatállapot, amiben van, nagyon nem az, amiben mondjuk reggelizik. A reggelizés tudatállapotában semmi esélye nem lenne a ringben.

    Isteni Szajha százszor jobban fel van gyorsulva, mint a fent említett K1-es sportoló, és mindig. Ha ő látná azt a jelenetet, amit leírsz (gyereknevelés, Disneyland stb.), egy (számára) olyan fokon lelassult életet látna, amitől megőrülne.

    Mert az élet nem csak küzdelem, de nem ám. Ha csak erről szólna elhúznék erről a bolygóról. Az öröm elérése és élvezete ugyanúgy része a játéknak

    Magas szinten a harcban nincs erőszak, erőfeszítés, agresszió, düh, gyűlölet. Öröm annál inkább.

    Különben nincs kultúra, nincs jövő, nem teremti azt a kutya se.

    A Halál Lánya teremti a jövőt, hiszen elég sokszor megvédte azt.

    Hochenz, sokféle élet és sokféle tevékenység van, mindegyikhez más kell. Nincs olyan, hogy valaki mindenben hibátlan. A lényeg, hogy ne a harcosok vezessék a cégeket, és ne a festőművészek akarjanak harcolni az ellenséggel.

  10. pollolaszlo írta:

    “E kedves, jóravaló lányról…” – na ezen jót röhögtem.

    Laci, dehát miért? Ez tény.

  11. @ brokev7:
    Isteni Szajha egy igen speciális életpályát jár be. Ő a megoldó, lerendező. Számára ez a hozzáállás a tökéletes. Egy stratéga viszont nem élhet úgy, mint ő, neki számba kell vennie a lehetőségeket.

  12. Great

    Isteni Szajhával könnyű jóban lenni, csak nem kell megtámadni. Elég veszélyes ahhoz, hogy békés és szeretetteli legyen.

  13. szirom

    az ISZ nekem is egyik kedvenc – sőt, talán legkedvencebb – karakterem, nagyon szívesen olvasnék róla egy regényt!!!

  14. @ hochenz: Szerencsétlen? Azért ez egy kicsit erős jelző rá, abszolút nem Isteni Szajhára illő. Nyilván miután visszaveri a túlvilági ellenfeleket – akik mellesleg épp neked készültek volna támadni – nem szerencsétleneznéd le :))

  15. klarika

    SZIASZTOK

    NEKEM BEJÖTT A KARAKTER. :-))

  16. Petra

    Hello Duncan!

    Nemrég láttam egy filmet, amiről egyből az Isteni Szajha jutott eszembe. A Bombák földjén. Ismered?

    A lényege, hogy a pasas egy bombaszakértő, az a feladata, hogy bombákat hatástalanítson és ő ezt imádja. Általában háborús övezetekbe, veszélyes helyekre, éles pokolgépek közelébe küldik, ahol sokszor szó szerint egy hajszálon függ az élete. Normális ember messze elkerülné az ilyen helyzeteket, de valakinek meg kell csinálni és ő vállalja, sőt élvezi. Eddig minden szuper.

    A dolog szépséghibája, hogy a bombászok nem egyedül dolgoznak, hanem csapatban, nem csak a saját, egymás bőrét is vásárra viszik. Ha rosszul ítélik meg a helyzetet, súlyos sérülésekkel és halállal végződhet, több ember halálával. A fickó úgy indított, hogy a szokásos védőruha nélkül sétált a bombához, eddig simán vakmerő. Segíteni akartak neki, de egyáltalán senkire nem hallgatott, nem kért a segítségből. Aztán, mikor kinevezték parancsnoknak, lazán életveszélyes helyzetbe rángatta a többieket, csak hatalmas mázlival nem halt meg senki. A fickó nagyon jó szakember és kiváló katona, de nem lennék a csapatában. Egy igazi magányos hős típus, nem valók neki társak. És család sem. A slussz poén ugyanis ez: mikor véget ért a küldetés hazament a feleségéhez és a kisfiához és ahelyett, hogy élvezte volna a megérdemelt pihenést a szeretteivel, boldogtalan volt és azonnal önként jelentkezett a legközelebbi bevetésre.

    Természetesen ez csak egy film és bármilyen egyezés a valósággal csupán a véletlen műve, de biztos vannak ilyen antiszociális emberek, akiknek lételeme a veszély, de tökéletesek egy-egy ilyen feladatra, így hasznosak a társadalomnak. Isteni Szajha is hasonló mentalitású, nem?

  17. hochenz

    Jó a jelenben lenni, ha az ember nem viszi ennyire túlzásba, mint ez a szerencsétlen főszereplő.Talán nem újdonság, hogy az embert a céljai mozgatják. A cél egy még el nem ért dolog. Ismert és ismeretlen akadályokon vezet az út a cél felé. Terv nélkül értelmetlen lenne kiállni azaer megpróbáltatást. Nem okozna boldogságot az akadályok leküzdése.Olyan életforma lenne ez, mint egy roboté,

    …x db tárgy p pályákon v sebességgel halad, egy nem kerüli el a találkozást a saját objektummal, ezt kezelni kell, b végtag moccan i irányba v sebességgel, az ütközés hatásait minimalizáltam, további x-ek kibocsátását megakadályozni, saját objektum v sebességgel i irányba t távolságba, keresés, elemzés, kibocsátó blokkolása, kibocsátó szerv megsemmisitése, kibocsátó megsemmisitése. Semmi. Semmi. Semmi. Se…

    Kinek kell ez? De tényleg?

    Szóval persze, az klassz, hogyha akarsz teljesen a jelenben lehetsz. Ha akarsz. Receptorok a környezeten, zavaró gondolatok sehol, teljes készültség, nulla izgalom, ingerekre azonnali reakció, amíg szükséges.
    De ha pl a kisfiaddal vagy, és éppen nyűgös, mert túl sokáig maradtatok Disney land-ben és a húgát bántja a gyorsvasúton hazafelé, akkor nem ülsz ostobán, hanem figyelemelterelés, felkészítés az apartmanbani tevékenységekre, hogy majd ki megy először fürdeni, lehet-e ezt kihagyni, stb. Mert az élet nem csak küzdelem, de nem ám. Ha csak erről szólna elhúznék erről a bolygóról. Az öröm elérése és élvezete ugyanúgy része a játéknak, mint a felidézése alkalomadtán vagy az elmélkedés felőle, lehetőleg a fiatalabb generációnak. Különben nincs kultúra, nincs jövő, nem teremti azt a kutya se.

  18. “E kedves, jóravaló lányról…” – na ezen jót röhögtem. 😀

  19. Imádom a kulisszatitkokat :)))) De jó lenne, ha mindannyian tudnánk a jelenben élni, és nem állandóan a múlton rágódnánk és/vagy a jövőt kémlelnénk.

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén