Az elme gyilkosai, I. rész

Az elme gyilkosai egy trilógia, műfaja politikai-thriller, és a jelenben játszódik. Az első rész alcíme: Az áruló.

Először 2000. október 19-én jelent meg, azóta Magyarországon négy, angol nyelvterületen egy kiadást ért meg.

Minden regénynél van egy élmény, ami elindítja a fantáziámat. Ennél a történetnél a női főszereplőt láttam mezítláb sétálni a lakásában, láttam a fekete ruháját, a hosszú, egyenes, fekete haját, a fekete szemét, éreztem a belőle áradó elképesztő lelki stabilitást és önbizalmat. Ő Gorkie. Az Egyesült Államokban született, Japánban nevelkedett, és orosz nevet (Gorkij) használ. Ritka képességei értelmes ember számára nem képezik vita tárgyát. Azok a bolondok, akik kételkednek benne… nos… ők jeltelen sírokban fekszenek mind.

Olyan történetet akartam kitalálni, ami egész lényét próbára teszi, és bár kezdetben lehetetlennek látszik a győzelem, mégis győz, mert ez a végzete.

Ahol emberek vannak, ott hierarchia van. Ez mindenhol és minden szinten így van. Bárhová megyünk, ezzel találkozunk. Bármilyen emberi közösséget veszünk alapul, annak van vezetője, még akkor is, ha ez nincs kimondva. A vállalatoknak van vezetőjük, az országoknak is, a birodalmaknak is, a szövetségeknek is. Évszázadok óta rebesgetik, hogy a világnak is.

Az én sztorimban a törzsközösségek idején néhány kiemelkedően intelligens ember létrehozott egy apró társaságot, egy titkos törzset egy törzsön belül, és elkezdte a törzseket összefogni, megszervezni, azzal a céllal, hogy kiterjessze a befolyását. Munkájukat a legteljesebb titokban végezték. Ők hozták létre az első városokat, majd országokat, majd birodalmakat.

Ez a központi szervezet, amely irányítja a világot, és amely gyakorlatilag előbb létezett, mint a civilizáció, sőt a civilizációnak az alapítója, elsődlegesen felelős mindenért, ami a történelemben bekövetkezett. Soha, egyetlen áruló sem hagyta el ezt a társaságot. Egészen mostanáig.

Az áruló a trilógia férfi főszereplője, Julius Andannak hívják, és az a munkája, hogy hazugságokat talál ki.

Andan zseniális abban, amit csinál. Kitalál egy hazugságot, alkot köré egy ideológiát, azaz egy érvrendszert, amely tőrbe csalja az értelmet, és valósnak állítja be azt, ami nem valóságos.

Sokan állítják, hogy a pénz az úr, és a világot néhány bankárdinasztia tartja kézben. Én ezzel az elképzeléssel soha nem tudtam azonosulni.

Vannak gyenge emberek, akiket meg lehet venni, de a politika mégis felette áll a gazdaságnak. A politika hozza a törvényeket, melyekhez a gazdaságnak igazodnia kell. A politika felett ott áll az erőszak, hiszen a legtöbben engednek az elveikből, ha saját vagy szeretteik élete a tét. Az erőszakot pedig eszmék irányítják. Tehát mindennek hátterében eszmék állnak, és a világot az kontrollálja, aki képes az eszméket kézben tartani.

Mi, emberek, sokféleképpen gondolkodunk, sokféleképpen látjuk a dolgokat, de ez a sokféleség semmivé foszlik, ha a felszín alá nézünk, mert ott lent vannak közös nevezők. Ezeket a nagy, kiterjedt, óriási embertömegeket irányító közös nevezőket világképeknek hívjuk. A gondolattal kezdődik minden.

(Duncan Shelley)