Duncan Shelley

Gondoljuk újra a világot

tandhjul

Ésszel a Rendszer ellen

A történelem nagy lázadásai többnyire nagyon véresek voltak, és a lázadók nemigen jártak jól. Vezetőiket hol keresztre feszítették (nem arra a valakire gondolok), hol izzó trónusra ültették, hol guillotine alá dugták, hol lepuffantották, hol drogfüggővé tették. A lázadásokat leverték, azután az uralkodó réteg még szorosabbra fogta a gyeplőt, nehogy újra megtörténjen.

Egy uralkodó, vagy az uralkodó rend elleni lázadás még akkor sem vezetett jóra, ha a fennálló társadalmi rendet megdöntötték. A felkelők néha rosszabbnak bizonyultak, mint elődeik.

A Rendszer zseniális. Elnyom minket, de átkozottul zseniális. Ha beilleszkedünk, megyünk a nekünk rendelt úton, csak szolgáljuk őt, és nem leszünk szabadok. Ha lázadunk, próbálunk szembe menni vele, ledarálnak minket kutyaeledelnek, és karcolást sem ejtünk a Rendszeren.

Mindebből látható, hogy ésszel kell csinálni. A túlfűtöttség és a rögeszmék nem hoznak eredményt.

A Rendszer cikksorozat 2013. február 14-én kezdődött és 2013. március 24-én ért végett. A jelszóval védett cikksorozatot 78-an kommenteltük, és 1.500 feletti kommentet hoztunk össze.

Parázs vita alakult ki a következő kérdésekben:

– Létezik-e a Rendszer?

– Ha nem létezik, mi magyarázza a történelem irányultságát?

– Ha létezik, mekkora a befolyása?

– Ha létezik, hogyan jött létre?

– Ha létezik, mit lehet tenni a Rendszer ellen?

Alapvetően két tábor alakult ki: az egyik azt vallotta, hogy nincs Rendszer, nincs mögöttes, láthatatlan befolyásoló hatalom (amolyan legfelsőbb kaszt), a másik azt vallotta, hogy van.

A cikksorozat utolsó cikke múlt év március végén került fel, Cselekvési Terv alcímmel. A felkorbácsolt indulatok elsimultak, majdnem mindenki egyetértett a cikkben írtakkal.

Azóta többen, többször kérték, hogy az utolsó Rendszer-cikk jelenjen meg a főoldalon, jelszó nélkül, hogy bárki olvashassa.

Kíváncsi vagyok, hogy azok, akik már 1 éve asszimilálták, milyen eredményeket értek el a témában.

Íme, a cikk, ami 2013. március 24-én jelent meg, a Rendszer topikban, témazáróként:

A Rendszer 1, 2, 3.

A Rendszer, 1. rész cikk a Rendszer felépítését és működését mutatta be, afféle rendszerelméletként. A 2. rész további információkat hozott be, reflektálva az 1. cikkhez érkező kommentekre. A 3. rész a megoldás alapelveit tartalmazta.

Nagyon érdekes volt látni, hogyan alakulnak-változnak a kommentek, hogyan alakulnak ki klikkek a hozzászólások írói között, és hogy mi történik a klikkeken belül.

Figyelemreméltó, hogy milyen erejű szűrőként működött az a feltétel, hogy csak az olvashatja el a következő cikket, aki kommentel. Ha csak annyit kell tenni valamiért, hogy valaki kifejti a véleményét, az sokak számára már megfizethetetlenül nagy ár.

Érdekes, és egyben ijesztő volt megfigyelni a Rendszer örökségének szakadatlan, pillanatnyi szünet nélküli működését, miközben arról folyt a szó, hogy mit is lehetne tenni a Rendszerrel szemben.

Bármi is a Rendszer, bárki találta ki, bárkik tartják fenn jelenleg, ahhoz nem férhet kétség, hogy zsenialitásuk páratlan. Amit egykor kitaláltak, azok mára áttörhetetlen tabukként ágyazódtak az elmékbe.

Ez a cikk a téma végső lezárása. Nem tartalmaz további érveket, további információkat, példákat, hivatkozásokat. Mindezektől eltekintve ebben a cikkben kizárólag a cselekvésről esik szó.

Bent és kint

Azt már tudjuk, hogy mi a Rendszer célja. Ahhoz, hogy ezen változtassunk, és esetleg megfordítsuk a polaritást, fel kell készítenünk magunkat és az életünket.

Függetlenednünk kell a Rendszertől, miközben egyre jobban kihasználjuk a Rendszert.

Hogyan? Lásd: lentebb.

BENT –

Az energia

Az életenergia (nem fizikai értelemben, de fizikai jelenségeket is képes produkálni) úgy jelenik meg a mindennapjainkban, mint figyelem.

Mindannyian behatárolt mennyiségű életenergiával születünk. Ezt az egyedi mennyiséget az évek során lekötjük.

Állandó figyelmet fordítunk a testünkre, a kapcsolatainkra, a munkánkra, az életünk nehézségeire, a vágyainkra, és így tovább. Ha abból indulunk ki, hogy van a birtokunkban 100 egységnyi irányítható figyelem, melyből x mennyiség le van kötve a fentebb felsorolt tételeken, végül marad nekünk 10-20 százalék. Talán kevesebb. Ez a kicsi szabadon irányítható figyelem az eszünk, az intelligenciánk, a fantáziánk, a kreativitásunk.

Ahhoz, hogy nagyobb befolyásra tehessünk szert, fel kell szabadítanunk annyi figyelmet, amennyit csak lehet. Ha ez sikerül, ha több szabadon irányítható figyelem áll a rendelkezésünkre, akkor ezzel fejlesztettük az intelligenciánkat és a képzelőerőnket.

Sorra kell vennünk, hogy mi mindenre fordítunk figyelmet. Mi az, amiről fel tudjuk szabadítani? És hogyan?

Nézzünk egy konkrét példát. Számomra a kövérség ott kezdődik, hogy nem látszanak a hasamon a bordák. Van valamennyi figyelmem ezen, bánt ez a hájasság, ami azt jelenti, hogy x mennyiségű figyelmem van a hasamon. Pár hónapja újra edzek, hogy ledolgozzam, ami nem tetszik. Mostanra már halványan látszanak a bordák, és ahogyan fejlődöm ebben, úgy szabadul fel a figyelmem. Az edzéssel visszakapott figyelmi mennyiség megkönnyebbülésként, élesebb észként jelenik meg, ami látható a mindennapokban.

Ha valakinek van valamilyen testi problémája, elégedetlensége, oldja meg. Garantáltan fel fog szabadulni róla bizonyos mennyiségű figyelme. Ha valakinek párkapcsolati, munkahelyi (stb.) problémái vannak, oldja meg – és garantáltan okosabb, könnyedebb, kreatívabb lesz tőle.

Annyi figyelmet kell felszabadítani lekötött állapotból, amennyit csak lehet. Más szavakkal: annyi aggódástól, félelemtől, stressztől, fájdalomtól (stb.) kell megszabadulni, amennyitől csak tudunk.

A Rendszer olyan hatalmas probléma, aminek megfejtéséhez MINDEN figyelmünkre, azaz minden intelligenciánkra, minden fantáziánkra, minden kreativitásunkra szükség van.

Mennyire tudunk tiszta fejjel gondolkodni? Ez attól függ, hogy mennyi szabadon irányítható figyelem áll a rendelkezésünkre.

Precizitás

A tudás egy gondolat, amihez ha cselekvést rendelünk, elérjük az elvárt eredményt.

Ha egy gondolathoz cselekvést rendelünk, azaz elkezdünk dolgozni azon, hogy érvényesítsük a gondolatot, és nem érjük el a kívánt eredményt, akkor az a gondolat hamis.

Az igaz azt jelenti, hogy 100 százalékban pontos gondolat.

A hamis azt jelenti, hogy kevesebb, mint 100 százalékban pontos gondolat.

Ha nekem van egy gondolatom arról, hogy hogyan kell halászlevet készíteni, majd nekilátok, és az eredmény halászlé, akkor az egy pontos gondolat volt. Ha az eredmény nem halászlé, akkor a gondolat pontatlan volt.

Ha van egy gondolatom arról, hogy hogyan kell kilépnem a testemből, cselekvést rendelek e gondolat mellé, és kilépek a testemből, akkor az a gondolat igaz, vagyis nekem tudásom van. Ha nem lépek ki, akkor a gondolat hamis, téves, pontatlan, és nekem nincs tudásom.

A tudatlanság pontatlan gondolat. A tudást a gondolat pontosításával lehet elérni.

Ha alkotok egy jelszót, ami 1000 karaktert tartalmaz, és a jelszót úgy írom be, hogy 999 karakter egyezik, 1 nem, a jelszó nem fog működni. Ha 999 egyezik, és 1 nem, akkor a jelszó pontatlan, és ennyi pontatlanság éppen elég ahhoz, hogy ne működjön.

Milyen gondolatainkat hisszük tudásnak, amit soha nem vetettünk alá próbának? Milyen gondolatainkat hisszük tudásnak, amihez hiába rendeltünk cselekvést, nem értük el az elvárt eredményt?

Osztályozott információk

Mérhetetlen mennyiségű információval bombáznak minket minden egyes nap. Osztályoznunk kell az információkat, melyek elérnek minket, hogy rendet tehessünk magunkban – és figyelmet szabadíthassunk fel.

A következő kategóriákat használhatjuk:

Fontos – lényegtelen.

Igaz – hamis.

Most – majd.

Ha bejön egy infó, az első, amit el kell döntenünk vele kapcsolatban, az a következő: hatással lehet-e a jövőnkre? Ha nem, akkor lényegtelen. Ha igen, akkor fontos.

A második: igaz vagy nem igaz? Ezt úgy tudjuk eldönteni, hogy cselekvést rendelünk mellé, és nézzük, mi történik.

A harmadik: most kell vele foglalkoznunk, vagy majd? Ha jön felénk egy kisbolygó, ami 300 évre tönkrevágja az apály-dagály ciklust, de csak 98 év múlva ér ide, akkor ma még nem feltétlenül kell vele foglalkoznunk.

Gyakran megtörténik, hogy a befutó információ valóságtartalmának ellenőrzése jelenleg nem megoldható a számunkra. Ha az információ valóságtartalmának megvizsgálása csak úgy lehetséges, hogy kell hozzá egy 2,4 milliárd dollár értékű berendezés, amit eddig már 21 szakember próbálhatott ki, és már 2 ember félig érti, hogyan működik, akkor ezt valószínűleg nem tudjuk meglépni a közeljövőben. Ezért az információ besorolása: majd. Még akkor is, ha fontos. Még akkor is, ha várhatóan igaz.

Csak azokkal az információkkal foglalkozunk, amik igazak, fontosak, és most felhasználhatók. A többit félresöpörjük.

Bizonyíték

Ha egy pontos gondolat mellé cselekvést rendelünk, és az elvárt eredmény megvalósul, akkor alkalmaztuk a tudást. A bizonyítási eljárás a gondolat próbája, a bizonyíték pedig az, ha a próba sikerül.

Ahhoz, hogy a bizonyítékomat megmutathassam másoknak, maximális pontossággal dokumentálnom kell, hogy mit és hogyan csináltam. Ha valaki teljesen megérti, és pontosan követi, amit dokumentáltam, akkor eléri ugyanazt az eredményt, amit én.

Ha nincs dokumentáció, vagy nem pontos, akkor a próba nem végezhető el, és a bizonyíték nem adható át.

A tudományban a bizonyítási eljárás a megismételt kísérlet. Itt a kulcsszó a megismételt. Ha valamit nem tud bárki, bárhol, bármikor ugyanazzal az eredménnyel megismételni, akkor az nincs.

Ha azt halljuk, olvassuk, hogy valami bizonyított, keressük meg a dokumentációt. Amennyiben nem létezik ilyen, vagy zavaros, az állítást a megfelelő kategóriába kell helyeznünk, és nincs miért tovább foglalkoznunk vele.

Hozzáállás

Az időkkel kapcsolatos döntések meghozásával tudjuk kialakítani a megfelelő hozzáállást.

A múltat hideg fejjel eszközként használjuk. A jelenben élünk. A jövőért cselekszünk. Ez a megfelelő hozzáállás.

Egy regényben vagy filmben csak annak van létjogosultsága, ami közelebb viszi a cselekményt a végkifejlethez. Ha valami nem abba az irányba mutat, akkor felesleges, és nem kell. Ezt kell megtanulnunk az életünkre alkalmazni.

Mi a cél? A globális befolyás elérése. Ez, ami itt van előttem, egy lépés abba az irányba? Ha nem, akkor nem kell vele foglalkozni.

Ezzel a hozzáállással óvhatjuk meg a célunkat és maradhatunk az úton. Ezzel a hozzáállással akadályozhatjuk meg, hogy egy piszlicsáré probléma, nehézség vagy konfliktus eltereljen minket, kényszerpályára, betegségbe, sérülésbe, börtönbe vagy a halálba.

A média szünet nélkül mesterségesen szított konfliktusokat ad nekünk – a mi dolgunk az, hogy ezekkel még gondolatban se foglalkozzunk.

Az életben rengeteg lehetőség adódik arra, hogy leragadjunk valamin, megálljunk, eltérüljünk, feladjuk a célt. Millió lehetőségünk van szánalmasan apró játszmákban felőrlődni és időt pocsékolni. Megfelelő hozzáállással ez elkerülhető.

Megcsalnak, elárulnak, meglopnak, elvesztegetünk éveket? Vállat kell vonni és tovább kell lépni.

Ha csak annyit elérünk, hogy a tetteink a jövőbe mutassanak, már nagy lépést tettünk előre. Ha azt elérjük, hogy gondolatokat és érzelmeket sem vesztegetünk arra, ami jelentéktelen, akkor tényleg elértünk valamit.

Személyiségünk személyiségjegyekből áll össze. Személyiségjegyeink visszavezethetők a múlt egy-egy eseményére, illetve az abból levont következtetésre. A személyiség tehát egy állandóan fenntartott reakció a múltra. Az időkkel kapcsolatos döntésekkel néhány személyiségjegyet meg tudunk változtatni.

KINT –

Automaták

Ahhoz, hogy időt szabadítsunk fel saját magunk fejlesztésére, és a globális befolyásolást célzó tevékenységeinkre, ki kell használnunk a Rendszert. A Rendszer használ minket, teljesen helyénvaló, ha mi is ezt tesszük vele.

Időt kétféleképpen nyerhetünk: abbahagyjuk, aminek nincs értelme, és automatizáljuk, amit lehet.

Fentebb már tárgyaltuk, hogy mi az, aminek nincs értelme, azokat abbahagyjuk. Lehetséges, hogy nem megy egyik napról a másikra, de tervszerűen haladva eredményeket tudunk elérni.

Rendszerek felállításával részfolyamatokat és teljes munkafolyamatokat tudunk automatizálni. Amihez csak lehet, gépeket használunk (például szoftvereket), amit nem tudunk gépesíteni, azt delegáljuk, a feladatokat kiadjuk másoknak.

Mit teszünk, ami valójában nem fontos, mert nem vezet a cél felé? Ezeket le kell dobálnunk magunkról, vagy automatizálnunk kell. Mindent, amit csak lehet. Mi csak azzal foglalkozunk, ami tényleg fontos, ami a lényeg.

Pénz

A pénz szabadon felhasználható üzemanyag, mellyel működtetni lehet járműveket, vállalkozásokat, kutatásokat, életeket. Ezért nincs annyi pénz, ami már túl sok lenne.

Kiyosaki azt mondja, hogy a belső szegénység és gazdagság a pénzzel való bánásmódban jelenik meg. Aki belül szegény, az a pénzét olyan dolgokra költi el, amik fenntartása további befektetést igényelnek, aki belül gazdag, az a pénzét olyan dolgokra költi el, amik pénzt termelnek.

Jó példa erre az, amikor valaki vesz egy autót, amire folyamatosan pénzt kell költeni – vagy vesz egy autót, amivel pénzt tud keresni.

Amíg a pénztermeléshez ránk van szükség, nem tudunk átlépni egy határon. Automatizálnunk kell a termelést, gépekkel, és a feladatok delegálásával.

Néhány évvel ezelőtt olvastam egy fickóról, aki kisvállalkozásokat épített fel olyan szintre, hogy azok megálljanak a saját lábukon és profitáljanak. Több ezer kisvállalkozása van, havonta több ezer forrásból érkezik hozzá a pénz, és havonta összesen kb. 10 órát törődik a vállalkozásaival, a többi időben azt csinál, amit akar. El tudjátok képzelni, hogy ez a fickó mennyire ért vállalkozások elindításához és nyereségessé tételéhez? Sikerei kulcsa a tudása.

Az automatizált kereskedelmi weboldalak és a jogdíjak jó példák a gépekre bízott pénztermelésre.

Paulo Coelho írt 16 könyvet, melyek megjelentek 140 országban. Ez azt jelenti, hogy működik 2.240 vállalkozása, az ő személyes közbenjárása nélkül. Ez azt jelenti, hogy miközben alszik, vagy olvas, vagy tanul, 2.240 forrásból folyik hozzá a pénz.

A feladat tehát az, hogy olyan automatákat hozzunk létre, amik termelik nekünk a pénzt, miközben mi nem vagyunk ott, és nem is jut eszünkbe.

Professzionalizmus

Ahhoz, hogy felkészíthessük önmagunkat és az életünket a célon való munkára, és ahhoz, hogy haladhassunk a célunk felé, legfőképpen és mindenekfelett professzionális szakértelemre van szükségünk, egy vagy néhány területen.

Ezt úgy érhetjük el, hogy kiválasztunk valamit, amit ingyen is csinálnánk, amiért fizetnénk, hogy csinálhassuk, és aminek van piaca, majd megfelelő tanulási módszerrel megtanulunk róla mindent, amit lehet, sőt tovább fejlesztjük, hogy többet tudjunk, mint bárki más.

Szellemi vívmányok

A keleti kultúra és a nyugati kultúra némileg eltérő ösvényen haladt, de mindkettő kifejlesztette a maga rendkívüli szellemi vívmányát.

A keleti kultúra szellemi vívmánya a jelenlét, a most hangsúlyozása, és azok a technikák, melyekkel ezt el tudjuk érni.

A nyugati kultúra szellemi vívmánya a fegyelmezett gondolkodás, melyet tudományos módszertannak hívnak. Ez a megfigyelés, dokumentálás, megismételt kísérlet, elméletállítás témáit foglalja össze.

Mindkettőre szükségünk van, mindkettőben rendkívül magas szintet kell elérnünk.

Lehetőségek

Az egészen biztos, hogy globális befolyásra nem lehet szert tenni erőszakkal. A Rendszer nem úgy van kitalálva, hogy esélyünk legyen jó célpontot találni. Ellenben az erőszak alkalmazása biztosan kényszerpályára visz minket, üldöztetés, börtönbüntetés, sérülés és halál formájában. Ezek egyike sem vezet a célunk felé, ezért kerülendők.

A Rendszer szolgálata nem hoz eredményt a számunkra. Bármilyen hatékony is egy fogaskerék, az attól még fogaskerék marad.

Lehetünk híresek és lehetünk nagyvezírek. A Rendszert biztosan nem érdekli a hírnév és a vezetői képesség. Lehetnek jutalmaink, díjaink, kinevezéseink. Teljesen érdektelen.

Ha eszközt adunk a Rendszer kezébe ahhoz, hogy hatékonyabban végezhesse a munkáját, akkor azzal elérhetjük, hogy felfigyeljen ránk, támogasson, szabad utat adjon, de ez sem elég ahhoz, hogy felemeljen.

A lehetőség máshol van. Egészen máshol. (Gondoljátok ezt tovább.)

Paranoia

Megkísérelhetünk szürke, unalmas és semmitmondó életünkbe egy kis izgalmat és színt vinni azzal a rögeszmével, hogy minket figyel a Rendszer, minket üldöz a Rendszer, meg még fél is tőlünk.

Belelovalhatjuk magunkat a dologba, idegesen kapkodhatjuk a fejünket, naponta 64 alkalommal kutathatjuk végig a lakásunkként funkcionáló lakókocsit lehallgató-detektorral, és vörösboros poháron át nézhetjük a világot, hátha meglátjuk a gonosz orvlövész szabad szemmel láthatatlan lézercsíkját, amint éppen minket próbál célba venni…

Semmit nem fogunk nyerni ezzel. De elveszítünk mindent.

Értelmetlen magunkat hatalmasnak, a globális befolyásra képes urakat pedig aprónak látni, mert pont fordítva igaz. Nem félnek tőlünk, nem fogjuk megijeszteni őket.

Azok a (mondjuk így, diplomatikusan) furcsa alakok, akik azzal etetik magukat és másokat, hogy a Rendszer el akarja tiporni őket, fényévek ezreire vannak attól, hogy a Rendszer uraitól egy méla pillantást kiváltsanak. Teljesen érdektelenek.

Őket nem a Rendszer pécézte ki, csupán zavaros személyiségük és antiszociális életmódjuk miatt néhanapján bedarálja őket a társadalmi gépezet. Valahogy úgy, ahogyan a guruló autó eltapos egy gilisztát. Nem volt célpont, csak a giliszta nem tudta, hogy az autóúton araszolgat.

Összefoglalás

Figyelmet kell felszabadítanunk, hogy eszesebbek legyünk, és jobban átlássuk a világot.

A gondolatokat cselekvéssel próbának kell alávetnünk.

A beérkező információkat osztályoznunk kell. Csak azzal foglalkozunk, ami fontos, igaz, és aktuális.

Megfelelő hozzáállást alakítunk ki magunkban. A múltat hideg fejjel, eszközként használjuk, a jelenben élünk és dolgozunk, a jövőt tartjuk szem előtt. Nem ragadunk bele semmibe.

Automatizálunk mindent, amit csak tudunk, hogy ezáltal időt szabadítsunk fel a magunk számára, és oly módon keressünk nagy mennyiségű pénzt, hogy az ne igényelje az aktív részvételünket.

Kiválasztjuk azokat a szakterületeket, amiket kedvtelésből is művelnénk, ezekről megtanulunk mindent, amit csak lehet, és továbbfejlesztjük a tudásunkat, hogy többet tudjunk, mint bárki más.

Elkerüljük a buktatókat, és megtaláljuk az utat felfelé.

Epilógus

Természetesen a fentieket is félre lehet érteni, és természetesen a fentiek még mindig csak az alapok.

Valószínűleg a legtöbben semmit sem kezdtek mindezzel. Néhányan talán majd azt mondjátok, hogy hm. Biztosan lesznek majd olyanok is, akik kijelentik, hogy ez mind felesleges és baromság.

Semmi probléma.

Furcsa világ is lenne ez, ha akárki elérhetné a globális befolyást.

A Rendszerről bővebben: ITT.

Share

Commentek

Previous

Te csak egy statiszta vagy az én életemben!

Next

Idegenbe szakadva

39 Comments

  1. Dragunov

    Teljesen egyetértek. Szilárd meggyőződésem, hogy egy sokkal ‘nemesebb’ faj visszafejlődése vagyunk. Gondoljunk csak bele, Da Vinci, és kortársai számára egyáltalán nem okozott nehézséget 6-8 nyelven beszélni, évente több száz könyv bölcsességét magukba szívni, mindeközben nap mint nap felfedezni, felismerni a természet hogyan, s mikéntjeit. Vagy az ókori szerzetesrendeknél gyakorlatban alkalmazott telepatikus kommunikáció, illetve a tibetiek levitációja, illetve az alkalmazott telekinézis, melyre igaz, csak szánalmas mértékben, de magam is képes vagyok. És szerintem nem csak én vagyok képes álmomban repülni, és ha valaki utánaolvas a jós-álmoknak, megdöbbentően sok példát talál. Plusz a tény, miszerint agyi képességeink jelentéktelen hányadát használjuk, mind arra enged következtetni, hogy őseink valaha sokkal többre voltak hivatva. A rendszert ők alkották, valóban a mi védelmünkre, hiszen nyilvánvaló, és elkerülhetetlen a visszafejlődés. Megmenthetett volna minket Hitler embertenyésztés projektje, de sajnos már párszáz éve az a sikeresebb a szaporodásban, akinek meg sem fordul a fejében, hogy mit fog enni szegény gyerek. Hiszem, hogy az ember már jó régóta fel-le mozog az evolúciós létrán, és a rendszer azért született, hogy le ne essünk róla önmagunk kipusztítása által. A rendszerurak inkább csak gondnokai az intézménynek, mint mozgatói.

  2. stargate

    @ Duncan Shelley:

    Igen, azt már belátom, hogy nem fejlődik az emberiség – mint ahogy azt hinni szeretnénk -, hanem erőteljesen csúszik lefelé…..

    A tervezettség “nememberi” léptéke egyértelmű számomra, de felfogni nem tudom, milyen indítékuk lehet a Valakiknek. ?:-)

    Találkoztam több magyarázattal, amelyek közül bármelyik akár igaz is lehet, de még nem teljes a kép.

  3. @ stargate:
    Szerintem az emberi lét legalapvetőbb hazugsága az, hogy a homo sapiens egy fejlődési út csúcspontja, aminél lehet, hogy van több is, de a múltat tekintve ez a csúcspont. Így tehát minden rendben, minden megy a maga útján. Ha azonban megfordíjtuk a dolgot, akkor a homo sapiens egy mélypont, ahová egy sokkal magasabb állapotból süllyedtünk le.

    Az egy dolog, hogy az embernek vannak enyhén szólva szánalmas oldalai, de vajon ez elég-e ahhoz a rendezettséghez és felismerhető irányhoz, amit látunk? Szerintem nem, ezt valakinek, valaminek kontrollálnia kell.

  4. stargate

    Duncan Shelley írta:

    stargate írta:

    A lézersugár szabad szemmel láthatatlan a levegőben, de pl. folyadékon, vagy füstön keresztül észrevehető.

    Biztos?

    Most megfogtál 😉 nem próbáltam ki…..

    Köszönöm a hozzáférést a cikksorozathoz! Nagyon értékes munka, tanulságosak a hozzászólások is :yes:

    Foglalkoztat ez a téma jónéhány éve….a kutatás-keresés fejlődésre sarkallt és ez jó .
    :-))

    A Rendszer létezik, ez elég nyilvánvaló. A Rendszer Urainak létében már nem vagyok biztos. Több, mint 20 éve tanulmányozom az Ember működését és arra a következtetésre jutottam, hogy magunk is fenn tudjuk tartani stabilan ezt a dilis világot.

    Persze nem azért, mert ez jó nekünk – hanem azért, mert nem elég széles körben ismertek azok az automatizmusok, amelyek benne tartanak ebben az ördögi körben minket.

    Elképzelhető, hogy Valakik valamikor megtervezték, létrehozták és bepörgették ezt a búgócsigát és nem tud leállni….Talán arra vigyáznak, hogy katasztrófamentesen pörögni tudjunk, de nem találtam még olyan magyarázatot, amely 100%-ban meggyőzött volna arról, hogy ezt bárki bármilyen haszon miatt tenné.

    Nyilvánvaló, hogy ha léteznek azok a történelmi, gazdasági, szociológiai….tervek, amelyeket utólag össze tudunk rakni, meg tudunk érteni – ezek nem emberi léptékek szerint készültek és valósulnak meg. Milyen nagyságrendű “haszonról” beszélhetünk ilyen esetben??

    Sok nyitott kérdés van még, de van időnk kutatgatni…

    Megérteni törekszem a Rendszert és boldogulni benne. Azt már felfogtam, hogy szembe menni vele, ellene tenni balgaság. Megismerni, megértésre törekedni nagyon élvezetes játék :-)

    Szeretném még ebben az életemben megérteni a lényeget….

  5. Nietz-senki

    prolizoli írta:

    Te már kiálltál? Mondj egy dátumot mikorra tervezted és hányan lesztek? Ezt komolyan kérdezem mert ha te is komolyan gondolod akkor már kell, hogy legyen valamilyen terved.

    Még nem.
    Kell a magyarság vagy az emberiség 90%-a hozzá!
    Nincs egyéb tervem, mint az hogy a szolgák ne szolgáljanak tovább semmiféle magasabb kasztot, vagy számukra átláthatatlan árnyékszervezetet.
    Minél nagyobb mérvű saját értékteremtés, önellátás és tartós gazdasági kapcsolatok kellenek – esetleg helyi fizetőeszközök…

    Mondtam már ezeket – miért nem figyelsz oda???

    prolizoli írta:

    Az emberiség szellemi ébredése az urakat is érinteni fogja, vagy nem? Úgy értem, hogy ők is felébrednek és majd maguktól lemondanak az uraskodásról, mert szellemileg magasabb szinten lesznek és rájönnek, hogy eddig balga mód éltek

    Így vagy úgy – meg fog történni.

    prolizoli írta:

    Könnyen lehet, hogy “halott ügy” de számunkra egyáltalán nem mindegy, hogy mikor fog kipurcanni. Tudjuk, hogy mikor fog ez a kipurcanás bekövetkezni? Én nem tudom, te igen? Mi van ha még több száz évig ez lesz? Azt mi már nem érjük meg. Akkor üljünk ölbe tett kézzel vagy addig inkább ismerjük ki és használjuk fel ezt a mai gazdasági és politikai rendszert?

    Nagyon takarékos megoldás, amikor megválaszolod saját kérdéseidet.
    Igen – jobb-híján használjuk, éltetjük ezt a rendszert…
    de érdemes a saját lábon állás lehetőségeit is beiktatni gyakorolni, mert szükség lesz rá! Akkor – ha megérik arra a helyzet; nem lesz módunk blogozni és többnyire 50-100 évvel ezelőtti módszerekhez kell majd visszanyúlni!

  6. Alex

    Duncan Shelley írta:

    Vizsgálódás közben azt találom, hogy ez egy könyvben van leírva, amihez neked érzelmeid fűződnek, és ennyi az egész. Tehát, megyek tovább az úton.

    Úgy állítod be, mintha Neked nem fűződnének érzelmeid a témához. Neked sokkal több erzelmi energiad van ebben, mint nekem. Ezert is nyitsz csak latszat topikokat es latszat vitakat róla.

    Duncan Shelley írta:

    Te azt mondod, hogy a Bibliában van egy passzus, ami szerint az emberek megöregszenek, ez tehát Isten akarata és ember nem tehet ellene semmit.

    Ezt most csak a pelda kedveert irod, vagy tenyleg igy gondolod?

    Duncan Shelley írta:

    Ha én ezt elfogadom, akkor feladom a célomat és nem dolgozom rajta tovább.

    Marpedig ezt csinalod. Prolizolival leirtunk több allitast, ami ugyan nem bizonyitott megsem akarod a sajat eljarasodat alkalmazni ra, mert akkor pontosan az törtenne, mint az öregedes, halal stb. temak kapcsan. A hiteddel kerülnel konfliktusba, ha tudos modjara megvizsgalnad az allitasaidat. Különben nem baj, ha van hited. Hisz ezert tudsz munkalkodni. Ha minden törveny es minden szabaly be lenne tartva, akkor igazaból akadozna a fejlődes. A tudomanyt is olyanok vittek előre, akiknek volt hitük. Csupan el kell fogadni, hogy amit a bizonyitasról irtal, az nem abszolut igazsag es akkor is mennek a dolgok.

  7. Petra

    „Csak azokkal az információkkal foglalkozunk, amik igazak, fontosak, és most felhasználhatók. A többit félresöpörjük….
    Ha azt halljuk, olvassuk, hogy valami bizonyított, keressük meg a dokumentációt. Amennyiben nem létezik ilyen, vagy zavaros, az állítást a megfelelő kategóriába kell helyeznünk, és nincs miért tovább foglalkoznunk vele.”

    Ezért is nem reagáltam az ex-világbankos nőszemély orosz népmesébe illő fordulatokkal tűzdelt nyilatkozatára.

  8. Petra

    Emlékszem a Rendszer topikra. Volt benne sok-sok kérdés, amin lehetett törni a fejünket és született rájuk megannyi érdekesnél érdekesebb válasz. 😉

    Szépen rávilágított például arra a jelenségre, hogy ahol a tudás véget ér, ott kezdődik a hit. A hitet most nem kizárólag vallási értelemben értem. Mindenkinek van a világképében egy-egy olyan elem, amit igaznak fogad el, de nem teljes a bizonyossága, mert nincs azzal kapcsolatban tapasztalata és nincs rá bizonyítéka. Ez nem jelenti azt, hogy másnak sincs és nem is szerezhető. Én például még sosem voltam New Yorkban, de nagyon jókat hallottam róla és szeretném egyszer megnézni, addig viszont jobb híján kénytelen vagyok elhinni annak, aki már járt ott, hogy szép és hogy egyáltalán létezik. Hozott onnan szuvenírt is, nekem ez elég, de egy vérbeli szkeptikusnak ez sem lenne perdöntő bizonyíték. Én viszont azt gondolom, hogy mindenben kételkedni sem egészséges és van az a mennyiségű és minőségű közvetett adat, ami elég, hogy elhiggyem, hogy van New York, hogy a cián mérgező, hogy a medve nem játék, stb., anélkül, hogy kipróbálnám.

    Ez a hit dolog nem feltétlenül pejoratív. Viszont rengeteg alkalmat ad a konfliktusra, mivel mindenkinek mások a tapasztalatai és mások az elképzelései arról, amit nem tapasztalt. Ezek pedig izgalmas vitákat eredményeznek.

    Azt is észrevettem, hogy bizonyos fogalmakat nagyon másképp értelmezünk. Egy nyelvet beszélünk, mégis az emberek meglepően sokféle dologra tudnak gondolni, ha azt hallják, hogy “rendszer”, “hatalom”, “pénz”, “szabadság”, “érv”, “bizonyíték”, „tudás”, „tanulás”, „fejlődés”, „cél”. Pedig mindre van megfelelő szótári meghatározás. A szavak jelentését azonban jelentősen kiegészíti és módosítja a fogalmakról szerezett tapasztalat és a hitrendszerünk. Ilyen szempontból hasznos volt a „Néhány szó az életről” cikk, amiben Duncan összeszedte, hogy ő mit ért ezek alatt.

  9. @ Alex:
    Ugyanaz a válaszom neked is:

    Értsd meg a cikk mondanivalóját.

    Ha az a célom, hogy megtaláljak egy választ, akkor az a válasz még nincs meg. A cikk arról szól, hogyan védhetem meg ezt a célomat, és hogyan dolgozhatok rajta a lehető leghatékonyabban. A cikk egy önvédelmi módszert ír le.

    Például az a célom, hogy rájöjjek, hogyan lehet az öregedést kiiktatni. Te azt mondod, hogy a Bibliában van egy passzus, ami szerint az emberek megöregszenek, ez tehát Isten akarata és ember nem tehet ellene semmit. Ha én ezt elfogadom, akkor feladom a célomat és nem dolgozom rajta tovább. De ehelyett megvizsgálom az állítást, hogy lássam, érdemes-e vele foglalkozonom. Vizsgálódás közben azt találom, hogy ez egy könyvben van leírva, amihez neked érzelmeid fűződnek, és ennyi az egész. Tehát, megyek tovább az úton.

  10. Alex

    Duncan Shelley írta:

    Ha van legfelsőbb kaszt, roppant magasra kell jutnod ahhoz, hogy bizonyítékot szerezhess a létéről.

    Prolizoli kérdése rátapint a lényegre. Neked is fel lehetne adni a Te kérdéseidet: honnan szerezted azt az infót, hogy roppant magasra kell jutni ahoz, hogy bizonyítékot szerezz a létéről, milyen tapasztalataid vannak ezzel, ha ilyet állítasz, milyen kísérleteket végeztél, hogy ilyet állítasz, hol vannak a dokumentációk és így tovább.

    Mert az állításod csak logikusnak tűnik, de pont ezzel kapcsolatban mondod azt, hogy ez nem bizonyíték. Miért kéne legmagasabb szintekre eljutni ahoz, hogy bizonyítékokat szerezhess?

  11. prolizoli írta:

    Ha azt halljuk, olvassuk, hogy valami bizonyított, keressük meg a dokumentációt. Amennyiben nem létezik ilyen, vagy zavaros, az állítást a megfelelő kategóriába kell helyeznünk, és nincs miért tovább foglalkoznunk vele.

    Arról a rendszerről és az azt irányító titokzatos, háttérben lévő, ismeretlen kasztról amelyet leírsz van ilyen bizonyított, hiteles dokumentáció?
    Ha van hogyan lehet hozzáférni? Ha nincs, van értelme tovább foglalkoznunk vele?
    Ha van de nekünk egyszerű halandóknak nincs (sőt az általunk ismert felső vezetésnek sincs) esélyünk hozzáférni, honnan lehet tudni, hogy van egyáltalán? Ha pedig így van van értelme tovább foglalkoznunk vele?

    Értsd meg a cikk mondanivalóját.Ha véletlenül belekukkantok egy újságba, vagy nézek egy kicsit tévét, vagy egy beszélgetésbe futok bele, amikben említenek ezt-azt, például az Ősrobbanásról, a szürkékről, a zenei ízlést meghatározó génekről, a túlvilágról, Noéról, Jelcinről stb., akkor függesszem fel az életemet és kezdjek ezeken szenvedni? Gondolj bele, ez csak egy szimpla hétfői nap lenne, és évekig leblokkolnék tőle! És ha valaki rájön erre, és aljas indokból minden nap mond nekem pár hasonlót, hogy soha ne tudjak a valós célommal foglalkozni?

    Az információ-osztályozásnak éppen az az értelme, hogy ha használod, nem tudnak megállítani, elterelni, megfélemlíteni, elbizonytalanítani, rávenni arra, hogy add fel, ami neked fontos.

    Az én egyik témám a halál, beszélek róla, majd valaki azt mondja, hogy nem az a fontos, hogy hány lélegzetvétel az élet, hanem az, hogy hányszor akad el a lélegzetünk, lehet, hogy 5 ezer év múlva rájönnek a halál titkára, lehet, hogy soha, a halál törvény, a lélek számára létfontosságú stb. Ha bármelyiket elfogadom, megállok az utamon. Ehelyett kérdéseket teszek fel: honnan szerezte ezeket az infókat, milyen tapasztalatai vannak, milyen kísérleteket végzett, hol vannak a dokumentációk és így tovább. Az eredmény meg az, hogy vállat vonok és megyek tovább. Ez az értelme.

    Ha van legfelsőbb kaszt, roppant magasra kell jutnod ahhoz, hogy bizonyítékot szerezhess a létéről. Ha eljutsz oda, és kiderül, hogy nincs, akkor a te jogod lesz létrehozni. Mit veszítettél? 😎

  12. prolizoli

    Nietz-senki írta:

    De attól sokkal egyszerűbben összeomlik a rendszer – ha kiállnak a mechanizmusból a szolgák…

    Te már kiálltál? Mondj egy dátumot mikorra tervezted és hányan lesztek? Ezt komolyan kérdezem mert ha te is komolyan gondolod akkor már kell, hogy legyen valamilyen terved.

    akkor az urak “mehetnek a sóhivatalba”! Persze minden fegyver az ő kezükben van – de nem lehet megölni minden szolgát; mert az szintén megpecsételi az ő sorsukat is…
    bár az emberiség szellemi ébredése is megpecsételi.

    Az emberiség szellemi ébredése az urakat is érinteni fogja, vagy nem? Úgy értem, hogy ők is felébrednek és majd maguktól lemondanak az uraskodásról, mert szellemileg magasabb szinten lesznek és rájönnek, hogy eddig balga mód éltek. Dupla plusz.

    Ez a rend – “halott ügy”… de van mit áldozni bele; lehet még ezt nyújtani, mint a rétestésztát.

    Könnyen lehet, hogy “halott ügy” de számunkra egyáltalán nem mindegy, hogy mikor fog kipurcanni. Tudjuk, hogy mikor fog ez a kipurcanás bekövetkezni? Én nem tudom, te igen? Mi van ha még több száz évig ez lesz? Azt mi már nem érjük meg. Akkor üljünk ölbe tett kézzel vagy addig inkább ismerjük ki és használjuk fel ezt a mai gazdasági és politikai rendszert?

  13. Nietz-senki

    Duncan Shelley írta:

    Aztán persze túlzásba vitték a dolgot, és olyan rendszerhez járultak hozzá, amiben már a kiemelkedés szándékát is brutálisan leverik. Ez pedig azt jelenti, hogy ha olyan probléma áll elő, ami meghaladja a képességeiket, omlik minden.

    Állásfoglalásoddal, véleményeddel – a lényegét tekintve – egyetértek.
    Abban pedig nem vagyok kompetens, hogy mások létértelmét megítéljem és az individualitás tényét sem tudom határozott keretbe- foglalni.

    Amit magamról tudok – hogy megfelelő szempontok nélkül (vakon) nehéz értelmes életet teremteni (pusztán társadalmi viszonyítások alapján).
    Közel 20 év “sötétben tapogatózás” – ugyan miért ilyen ez a világ???
    akármennyi új érvet, magyarázatot adtam hozzá az előzményekhez – nem értettem (semmi igazságtermészetű vonulatot sem tudtam beazonosítani).

    Az hogy mégis figyelmem fókuszába került valami hiányzó tény…
    ez vagy puszta véletlen, vagy Isteni csoda – de ezen keresztül több-mindent sikerült megértenem, mint amiről valaha is álmodtam.

    Amit most mondok nem feltétlenül kapcsolódik az általam említett okfejtéshez:

    Már említettem Kant Kategorikus imperativusát – az világrend ami tökéletesen ennek az ellentéte, olyan holtpontokra érkezik az élet minden területén, ami önmagát elmerevíti, bekeményíti, fojtogatja stb.
    ne sajnáld – ha nem tudsz “kiemelkedni”!
    Ők tudatosan fojtogatják az emberiség egészét – ez háborúkban és egyéb szarkavarásban nyilvánul meg.

    De attól sokkal egyszerűbben összeomlik a rendszer – ha kiállnak a mechanizmusból a szolgák…
    akkor az urak “mehetnek a sóhivatalba”! Persze minden fegyver az ő kezükben van – de nem lehet megölni minden szolgát; mert az szintén megpecsételi az ő sorsukat is…
    bár az emberiség szellemi ébredése is megpecsételi.

    Ez a rend – “halott ügy”… de van mit áldozni bele; lehet még ezt nyújtani, mint a rétestésztát.

    Minden embernek azon kell gondolkodnia; hogyan teremthet valós létalapokat fizikai, lelki és szellemi értelemben – mert ebben a túlélési versenyben, amin kívül nincs más felülről “kibontott” perspektíva, úgy valós tartalom sincs!!!

  14. prolizoli

    Duncan Shelley írta:

    Ha azt halljuk, olvassuk, hogy valami bizonyított, keressük meg a dokumentációt. Amennyiben nem létezik ilyen, vagy zavaros, az állítást a megfelelő kategóriába kell helyeznünk, és nincs miért tovább foglalkoznunk vele.

    Arról a rendszerről és az azt irányító titokzatos, háttérben lévő, ismeretlen kasztról amelyet leírsz van ilyen bizonyított, hiteles dokumentáció?
    Ha van hogyan lehet hozzáférni? Ha nincs, van értelme tovább foglalkoznunk vele?
    Ha van de nekünk egyszerű halandóknak nincs (sőt az általunk ismert felső vezetésnek sincs) esélyünk hozzáférni, honnan lehet tudni, hogy van egyáltalán? Ha pedig így van van értelme tovább foglalkoznunk vele?

  15. Alex

    Duncan Shelley írta:

    Ez egy eléggé amatőr kísérlet. Először is, az anyagok, amiket felhasználtak, vajon ugyanolyanok voltak? Teljes kémiai analízisnek vetették alá őket? Egy szőlőfűrt minden szőlőszeme sem ugyanolyan, más fürtök, más tőkék, más gazdaságok stb., és még nagyobb különbségek lehetnek.

    A célnak megfelelt. Az eltérések ugyanis olyan kicsik, amik statisztikailag nem relavánsak. Vagyis igazad van abban, hogy a szőlőfürtök szőlőszemei sem egyformák, de a kérdés az, mennyire nagy ez az eltérés és mennyire fontos ennek az eltérésnek a szerepe a végeredményt illetőleg. A válasz logikusan az, hogy az eltérésből fakadó hiba elhanyagolható. Ha nem így lenne, akkor az összes tankönyv, konyhai recept, használati utasítás stb. értelmét veszetné, hisz lényegében nem lehetne semmit sem a másik ember után csinálni, nem lehetne egymástól tanulni. Az utánzásnak és a tanulásnak az alapfeltétele az, hogy az eltérések a körülményekben olyan szórást mutassanak, amik nem befolyásolják lényegesen a végeredményt. Ha nem így lenne, akkor saját magad sem tudnád oktatni az írás tudományát, hisz képtelenek lennének a tanítványaid utánnad csinálni.

    Duncan Shelley írta:

    Gondolati, érzelmi stb. szinten is le kellene utánoznom Kinget, hogy olyan legyen, mintha ő csinálta volna. Csak azt utánozni, ami látszik, nem elég.

    Igen, ha teljesen ugyanaz lennél, mint ő, akkor talán tényleg magad is megírhatnád a Ragyogást. A kérdés, hogy viszont akkor hol lennél benne Te, hisz azt a Ragyogást is Stephen King írta volna? A kérdés, hogy vajon mi lenne ennek a tökéletes azonulásnak az értelme? Volna bármi haszna is ennek?

  16. @ Nietz-senki:
    Az ember alapvetően individualista, és ezt tartom legnagyobb erényének. Emiatt nem szükségszerű bégetnie és falkában vonulnia. Megteheti, de nem muszáj megtennie. Emiatt leszakadhat a fajról képességeiben, sőt akár történelmében is, olyan nagyra nőhet, hogy meghatározó tényezője lehet az egésznek.

    Én nem utálom azokat, akik nagyra nőttek, mint például John D. vagy Mayer. (Bár szerintem ők csak közkatonák.) Képzeld magadat az ő helyükbe. Hozzájuk képest röhejes képességű, fegyelmezetlen, koncentrálni képtelen, pitiáner célokért létező tömegeket kellene ajnározniuk? Milyen haszonnal járna ez akárki számára?

    Aztán persze túlzásba vitték a dolgot, és olyan rendszerhez járultak hozzá, amiben már a kiemelkedés szándékát is brutálisan leverik. Ez pedig azt jelenti, hogy ha olyan probléma áll elő, ami meghaladja a képességeiket, omlik minden.

  17. Alex írta:

    Volt erre egy kísérlet. Két szakácsnak kellett megfőznie ugyanazt az ételt. Egy konyhában egy időben főztek kamerák előtt, ugyanazt az eljárást, alapanyagot és hozzávalókat használták. Minden egyforma volt, ami lényeges. Mégis a zsűri az egyik szakács ételét sokkal finomabbnak ítélte meg. Mikor nyomoztak, hogy mi lehet ennek az oka, akkor kiderült, hogy az egyik szakács nem igen kedvelte az elkészített ételt, míg a másik kedvenc étele volt. Szeretettel főzte meg és tényleg sokkal finomabb is lett.

    Ez egy eléggé amatőr kísérlet. Először is, az anyagok, amiket felhasználtak, vajon ugyanolyanok voltak? Teljes kémiai analízisnek vetették alá őket? Egy szőlőfűrt minden szőlőszeme sem ugyanolyan, más fürtök, más tőkék, más gazdaságok stb., és még nagyobb különbségek lehetnek.

    Szerintem az érzelmeket nem lehet megfőzni. 😀 De a törődés a minőség forrása.

    Ahoz, hogy pontosan ugyanazt kapjad Neked is Stephen Kingnek kéne lenned vagy nem?

    Gondolati, érzelmi stb. szinten is le kellene utánoznom Kinget, hogy olyan legyen, mintha ő csinálta volna. Csak azt utánozni, ami látszik, nem elég.

  18. prolizoli

    Nietz-senki írta:

    A normális lelki érzületű embereknek el kell kötelezniük magukat egy világot átölelő egységes tervben – ami alapjaiban szüntetné meg a kizsákmányolást!

    A probléma az, hogy ilyen a világot átölelő, egységes, konkrét terv ami alapjaiban szüntetné meg a kizsákmányolást nincs.

    Az embereknek vissza kellene térni a minél nagyobb mérvű önellátáshoz, fizikai és (akár a hagyományos) földművelő munkához, a megélhetést biztosító értékteremtő munkához!

    Az emberek csak akkor térnének vissza ehhez a földművelő munkához ha már nem lenne más lehetőségük.

    Érdemes tisztába- jönni a dolgok valós működésével – amit a pénz-értékrend elfed szemünk elől!

    Milyen a dolgok valós működése?

    A piac-gazdaságot tartós gazdasági kapcsolatokkal kellene felváltani!

    Milyen a tartós gazdasági kapcsolat, hogyan működik?

    A nagyvárosi lét a “biztos halál” egyértelmű záloga, egy esetleges háborúban – ahol nagy hatékonyságú bombák igen gyorsan “rendet tesznek”.
    Ha tanyák ritka népét akarja valaki végkép elpusztítani – annak az egész bioszférát kell elpusztítania!

    Miért kéne a bioszférát? Ha a tanyára dobnak nagy hatékonyságú bombát az nem pusztul el?

    Az emberekkel tudatnunk kellene, hogy mindannyian egy tőről fakadunk – nem szabad ellenségeskednünk (nincs semmi értelme)!

    Szerintem ezt már sokszor tudatták az emberekkel csak vannak olyanok akik gyorsan felejtenek vagy csak egyszerűen leszarják, hogy ki mit tudat velük. Ez nekem sem tetszik de ettől ez még egy reális probléma.

    Munka és szeretet alapú világot kellene építeni!

    Volt egy rendszergazda kinézetű egyén aki hasonló témával kampányolt vala de nem teljesen az elképzelései szerint alakultak a dolgok. Mondjuk a munka alapú világ az lett…

    Az embereknek nem szabadna magukat olyan tévképzetekben ringatni; hogy ma azért kell dolgoznom – hogy holnap már ne kelljen!

    Szerintem az emberek alapjában véve nem azért akarnak meggazdagodni, hogy ne kelljen dolgozniuk. Nem a munkától félnek hanem a bizonytalanságtól.

    Az értékteremtő fizikai munka életünk természetes részét kell, hogy képezze!!!

    http://www.youtube.com/watch?v=VPtajst4A4c

    Szembe kell néznünk magunkkal és a valósággal

    Ez nem egy könnyű feladat de mindenképp hasznos, már ha végigviszi az ember.

  19. Nietz-senki

    Duncan Shelley írta:

    Ha valaki nem akar globálisan játszani, azt már ennyire szétszedték, ő már ilyen kicsi. Aki nem játszik globálisan, az áldozata azoknak, akik globálisan játszanak.

    Ez mindenek előtt felismerés kérdése – hogy az egyén felismeri-e ennek a jelentőségét!?
    Szerintem nem lehet megállítani (csak lassítani) az emberek tudatosodását.

    Aki gondolkodik – csak idő kérdése, hogy mikor lépi át saját korlátait.

    Az pedig morális kérdés – személyes intelligencia – hogy ebben az ügyben ki milyen szerepet akar vállalni.

    Már nem egyszer említettem, hogy a látszatot általánosan uraló dominancia teljes egészében szembe megy Kant intelmével…
    amennyiben ehhez az egészségtelen világ-folyamathoz egyre több ember csatlakozik – úgy egyre nagyobb a veszélye egy természeti erőket felzabáló katasztrófának.

    Érdemes megfigyelni a Német gazdaságpolitikát – ők nyilván tudnak Kant kategorikus imperativusáról:
    Ebben az elb…-ott világrendben rendkívül takarékosak, következetesek – de nem tűnik úgy, hogy szembe mernének menni a beteges világpolitikai folyamattal.

    – de talán jobb is hogy nem! Könnyen nyakukba- akasztanának egy harmadik világháborút is (ügyesen)!!!

  20. Alex

    Duncan Shelley írta:

    Igen, ha ugyanazt tenném, amit Stephen King a Ragyogás írása alatt, akkor ugyanazt írnám le.

    Volt erre egy kísérlet. Két szakácsnak kellett megfőznie ugyanazt az ételt. Egy konyhában egy időben főztek kamerák előtt, ugyanazt az eljárást, alapanyagot és hozzávalókat használták. Minden egyforma volt, ami lényeges. Mégis a zsűri az egyik szakács ételét sokkal finomabbnak ítélte meg. Mikor nyomoztak, hogy mi lehet ennek az oka, akkor kiderült, hogy az egyik szakács nem igen kedvelte az elkészített ételt, míg a másik kedvenc étele volt. Szeretettel főzte meg és tényleg sokkal finomabb is lett.

    Ahoz, hogy pontosan ugyanazt kapjad Neked is Stephen Kingnek kéne lenned vagy nem?

  21. @ mezzanin:
    Ha én azt mondom, hogy a víz 100 Celsius fokon forr, akkor ez így önmagában csak egy kijelentés. Vagy elhiszed, vagy nem. Mivel nem dokumentáltam, hogy pontosan milyen körülmények között, pontosan mivel, és pontosan hogyan végeztem a mérést, nem tudod pontosan megismételni, és ha megpróbálod, eltérő eredményre juthatsz.

    Ha mindent precízen dokumentálok, megismételed te, meg még ötezer ember mindenfelé a világon, és mindenki ugyanarra az eredményre jut, akkor az egy bizonyított, igazolt, tudományos igazság.

    A művészet mélyén is tudomány van. Dramaturgia, karakterológia, a fénytan idevágó része, a hangrögzítés ide vágó része, a színészet, vagy akár a festékek száradási ideje adott hőmérsékleten és páratartalom mellett.

    Minden működő történetet ugyanazokkal az eszközökkel mesélünk el.

    Igen, ha ugyanazt tenném, amit Stephen King a Ragyogás írása alatt, akkor ugyanazt írnám le. Ehhez pontosan dokumentálnia kellene a teljes folyamatot. Írói eszközök, gondolatok, érzelmek, érzések, a whisky évjárata, a kokain minősége… :)

    Nem biztos, hogy a rendeződ pontosan tudja, hogy mit csinál, lehetséges, hogy rengeteg fogást, mozzanatot észre sem vesz, annyira természetes a számára. Lehet, hogy te is látod, hogy mit tesz, de nem fogod fel annak minden apró elemét. Az is lehet, hogy amit mond, annak egy részét nem érted, vagy nem úgy, ahogyan ő.

    A művészet nem különleges, ugyanolyan szakma, mint a többi. Azért van benne ekkora köd, mert egy rakás figyelemhiányban szenvedő ember óriási önfontosságot tud belőle szerezni magának. Azt mondják: “Én ilyennek születtem!”. Hú, ez nagyon misztikus, nem? Ha azt modnanák, így és így építem fel a jelenetet, akkor megismételhető lenne, és még a végén kiderülne, hogy sokan sokkal jobbak, mint ők.

  22. mezzanin

    Duncan Shelley írta:

    mezzanin írta:

    “Ha valamit nem tud bárki, bárhol, bármikor ugyanazzal az eredménnyel megismételni, akkor az nincs. […]
    Ha azt halljuk, olvassuk, hogy valami bizonyított, keressük meg a dokumentációt. Amennyiben nem létezik ilyen, vagy zavaros, az állítást a megfelelő kategóriába kell helyeznünk, és nincs miért tovább foglalkoznunk vele.”

    Ezt a művészetre is érvényesnek tekinted?

    Ha egy kitalált történetben jön a Halálcsillag, az nincs hatással az életemre, tehát ilyen értelemben mindegy. Ha erre gondolsz.

    Nem befogadói, hanem alkotói szempontból értem. A saját példámból indulok ki: színházrendezőként hiába töltöttem az utóbbi három évet avval, hogy minden dokumentációt átnézzek Bob Wilson rendezéseivel kapcsolatban, és hiába beszéltem a színészeivel, alkotótársaival, kortársaival és vele arról, mit és hogy csinált, képtelen lennék azt létrehozni, amit ő. Reprodukálhatatlan. Illetve az csak utánzás lenne, nem alkotás.
    Azt írtad, hogy ha valamit nem tud bárki, bárhol, bármikor ugyanazzal az eredménnyel megismételni, akkor az nincs.
    Ha követnéd az összes lépést, amit Stephen King tett a Ragyogás írása közben, felteszem te se ugyanazt írnád. De attól még, hogy nem tudja mindenki megismételni, még van, és érvényes. Sőt, talán éppen attól az, hogy megismételhetetlen.

  23. annamari írta:

    A 4. képtől rögvest szerelmes lettem.

    Éreztem. :)

    Elektronmikroszkópot még nem tudok venni.

    Igazad van, legyünk józanok: akinek problémát okoz megvásárolni egy eszközt félmillió-egymillió dollárért, az messze van a globális cselekvéstől. A rendszerurak dollárbilliókkal dobálóznak egy átlagos délutánon.

  24. stargate írta:

    A lézersugár szabad szemmel láthatatlan a levegőben, de pl. folyadékon, vagy füstön keresztül észrevehető.

    Biztos? :)

  25. mezzanin írta:

    “Ha valamit nem tud bárki, bárhol, bármikor ugyanazzal az eredménnyel megismételni, akkor az nincs. […]
    Ha azt halljuk, olvassuk, hogy valami bizonyított, keressük meg a dokumentációt. Amennyiben nem létezik ilyen, vagy zavaros, az állítást a megfelelő kategóriába kell helyeznünk, és nincs miért tovább foglalkoznunk vele.”

    Ezt a művészetre is érvényesnek tekinted?

    Ha egy kitalált történetben jön a Halálcsillag, az nincs hatással az életemre, tehát ilyen értelemben mindegy. Ha erre gondolsz.

  26. @ Nietz-senki:
    A Rendszer célja, hogy TE ne játssz globálisan. Hogy hogyan nem játszol globálisan, hogyan éled ezt meg, mit tartasz saját magad jelentősége felől, teljesen lényegtelen. Élhet valaki tanyán, erdőben, barlangban, tutajon, névtelen szigeten, ezek csak különféle verziói annak, hogy az illető nem játszik globálisan.

    Ha valaki nem akar globálisan játszani, azt már ennyire szétszedték, ő már ilyen kicsi. Aki nem játszik globálisan, az áldozata azoknak, akik globálisan játszanak.

    Mit tennének az emberek, ha megtudnák, hogy egy hónap múlva becsapódik egy üstökös a Földbe, és elpusztul az élet? Volt erről egy felmérés. Minden percet a szeretteikkel töltenének, megbánnák bűneiket, megtennék, amit sohase mertek stb. Az egyik hangyának sem jutott eszébe, hogy a sok rossz giccs helyett az üstökössel kellene valamit kezdeni…

  27. Nietz-senki

    Egyre nagyobb valószínűsége van annak, hogy egy globális rend irányítja a világot – már most is (csak nem teszik közzé).
    Hamis (vagy legalább hiányos) élet-ideával (lét-filozófia) teszik ezt – amit az emberek valóban nem hagyhatnak figyelmen kívül. De tudnunk kell arról, hogy ami alapján irányítanak minket – bár teljes-értékű életprogramokként vannak szuggerálva (bemutatva) – azok az ember fizikai létére korlátozódnak; tehát hiányosak.

    A megoldás elméleti síkon nagyon egyszerű – persze “kényelmi zónánkat” semmivé zsugorítja…
    ugyanakkor, ha létkérdésekről beszélünk, az egészen természetes, hogy roppant messzeségben hagyják maguk mögött a kényelem tényét.

    A normális lelki érzületű embereknek el kell kötelezniük magukat egy világot átölelő egységes tervben – ami alapjaiban szüntetné meg a kizsákmányolást!
    Az embereknek vissza kellene térni a minél nagyobb mérvű önellátáshoz, fizikai és (akár a hagyományos) földművelő munkához, a megélhetést biztosító értékteremtő munkához!
    A pénz jelentőségét tudatosan és folyamatosan zsugorítani kellene – mindenek előtt saját életünkben! Érdemes tisztába- jönni a dolgok valós működésével – amit a pénz-értékrend elfed szemünk elől!
    A piac-gazdaságot tartós gazdasági kapcsolatokkal kellene felváltani!
    A mezőgazdasági óriás-cégeket szembesíteni kellene saját hiába-valóságuk tényével!
    Sajnos miattuk bizonyosan sok ember éhezne – mert “ők” minden eszközzel meg akarják védeni monopol, kizsákmányoló helyzetüket.

    Az ember és természet kapcsolata jobban közelítene a harmóniához.
    A nagyvárosi lét a “biztos halál” egyértelmű záloga, egy esetleges háborúban – ahol nagy hatékonyságú bombák igen gyorsan “rendet tesznek”.
    Ha tanyák ritka népét akarja valaki végkép elpusztítani – annak az egész bioszférát kell elpusztítania!

    Az emberekkel tudatnunk kellene, hogy mindannyian egy tőről fakadunk – nem szabad ellenségeskednünk (nincs semmi értelme)!
    Munka és szeretet alapú világot kellene építeni!

    Az embereknek nem szabadna magukat olyan tévképzetekben ringatni; hogy ma azért kell dolgoznom – hogy holnap már ne kelljen!
    Az értékteremtő fizikai munka életünk természetes részét kell, hogy képezze!!!
    Szembe kell néznünk magunkkal és a valósággal!!!
    – jó volna, ha esetleges tévedéseinkért senki mást nem hibáztatnánk!

    Egy “Új-világ-tudathoz”, így érdemes hozzáállni!

  28. Jottment

    Duncan Shelley írta:

    “vörösboros poháron át nézhetjük a világot, hátha meglátjuk a gonosz orvlövész szabad szemmel láthatatlan lézercsíkját, amint éppen minket próbál célba venni”
    Ezt egyébként érti valaki?
    Nem az alkoholizmusra utal.

    Forditsuk meg a kerdest.
    Volt, aki ezzel kapcsolatban az alkoholizmusra gondolt…?
    😎

  29. mezzanin

    “Ha valamit nem tud bárki, bárhol, bármikor ugyanazzal az eredménnyel megismételni, akkor az nincs. […]
    Ha azt halljuk, olvassuk, hogy valami bizonyított, keressük meg a dokumentációt. Amennyiben nem létezik ilyen, vagy zavaros, az állítást a megfelelő kategóriába kell helyeznünk, és nincs miért tovább foglalkoznunk vele.”

    Ezt a művészetre is érvényesnek tekinted?

  30. stargate

    @ Duncan Shelley:

    A lézersugár szabad szemmel láthatatlan a levegőben, de pl. folyadékon, vagy füstön keresztül észrevehető.

  31. Aki kér jelszót a régi zártakhoz, az aktiválja magát, kommentelgessen a nyílt cikkekhez, és majd megy a posta a jelszóval. 😎

  32. “vörösboros poháron át nézhetjük a világot, hátha meglátjuk a gonosz orvlövész szabad szemmel láthatatlan lézercsíkját, amint éppen minket próbál célba venni”

    Ezt egyébként érti valaki? :)

    Nem az alkoholizmusra utal.

  33. annamari

    Ez kimaradt: művész sem vagyok.

    Az én utam inkább az, hogy valamelyik Fortune 500 cég igazgatója leszek és jól bánok a pénzemmel.

  34. annamari

    A 4. képtől rögvest szerelmes lettem. :)

    Emlékszem a cikkre. Az automatizáláson dolgozom. A több forrás megvan, néhánynál ott kell lennem, nem automatizáltak teljesen, csak működésükben. 2240 forrás szép teljesítmény, Coelho menedzsere nagyon ügyes. Nincs ötletem, hogyan tudnék ennyit összehozni. Nem vagyok vállalkozó, nem vagyok mlm-es, nekem a vállalati szféra a megfelelő, meg a kisebb befektetések, amik kamatoznak vagy hullámzik az értékük, veszek, amikor lent vannak, eladok, amikor fent.

    Öt pénzalapom van nyitva, az elsőt feltöltöttem teljesen, a második és harmadik jól ál, a negyedik és ötödik még nem. Ha mind maxon van, megnyitom a hatodikat, azután a hetediket és akkor dollármilliomos leszek. Látom az utat, látom, ahogyan sétálok rajta, de futni szeretnék. Szoktam elmélkedni, hogyan szerezzek pár tonna pénzt. Elektronmikroszkópot még nem tudok venni.

  35. Drave

    Remekül összeszedett életvezetési tanácsok.
    Csatlakozom az előttem szólóhoz, én is nagyon szeretném elolvasni a régebbi bejegyzéseket.

  36. stargate

    Ez igen!!!!!

    Akkoriban még nem voltam itt, szeretném olvasni az egészet! Lehet??

  37. Aiden Pearce

    Nagyon hasznos információk, jó hogy így összesítve van minden! A zárt topikokhoz hogyan lehet hozzáférni?

  38. A zárt topikokban nem 3 oldal a terjedelmi korlát, hanem 8, és gyakran azt sem tudtam tartani, mert a felvetett témák igényeltek némi információt.

Minden vélemény számít!

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén