Duncan Shelley

Gondoljuk újra a világot

Category: A Rendszer

A Rendszer, Cselekvési terv

A Rendszer 1, 2, 3.

A Rendszer, 1. rész cikk a Rendszer felépítését és működését mutatta be, afféle rendszerelméletként. A 2. rész további információkat hozott be, reflektálva az 1. cikkhez érkező kommentekre. A 3. rész a megoldás alapelveit tartalmazta.

Nagyon érdekes volt látni, hogyan alakulnak-változnak a kommentek, hogyan alakulnak ki klikkek a hozzászólások írói között, és hogy mi történik a klikkeken belül.

Figyelemreméltó, hogy milyen erejű szűrőként működött az a feltétel, hogy csak az olvashatja el a következő cikket, aki kommentel. Ha csak annyit kell tenni valamiért, hogy valaki kifejti a véleményét, az sokak számára már megfizethetetlenül nagy ár.

Érdekes, és egyben ijesztő volt megfigyelni a Rendszer örökségének szakadatlan, pillanatnyi szünet nélküli működését, miközben arról folyt a szó, hogy mit is lehetne tenni a Rendszerrel szemben.

Bármi is a Rendszer, bárki találta ki, bárkik tartják fenn jelenleg, ahhoz nem férhet kétség, hogy zsenialitásuk páratlan. Amit egykor kitaláltak, azok mára áttörhetetlen tabukként ágyazódtak az elmékbe.

Ez a cikk a téma végső lezárása. Nem tartalmaz további érveket, további információkat, példákat, hivatkozásokat. Mindezektől eltekintve ebben a cikkben kizárólag a cselekvésről esik szó.

Bent és kint

Azt már tudjuk, hogy mi a Rendszer célja. Ahhoz, hogy ezen változtassunk, és esetleg megfordítsuk a polaritást, fel kell készítenünk magunkat és az életünket.

Függetlenednünk kell a Rendszertől, miközben egyre jobban kihasználjuk a Rendszert.

Hogyan? Lásd: lentebb.

BENT –

Az energia

Az életenergia (nem fizikai értelemben, de fizikai jelenségeket is képes produkálni) úgy jelenik meg a mindennapjainkban, mint figyelem.

Mindannyian behatárolt mennyiségű életenergiával születünk. Ezt az egyedi mennyiséget az évek során lekötjük.

Állandó figyelmet fordítunk a testünkre, a kapcsolatainkra, a munkánkra, az életünk nehézségeire, a vágyainkra, és így tovább. Ha abból indulunk ki, hogy van a birtokunkban 100 egységnyi irányítható figyelem, melyből x mennyiség le van kötve a fentebb felsorolt tételeken, végül marad nekünk 10-20 százalék. Talán kevesebb. Ez a kicsi szabadon irányítható figyelem az eszünk, az intelligenciánk, a fantáziánk, a kreativitásunk.

Ahhoz, hogy nagyobb befolyásra tehessünk szert, fel kell szabadítanunk annyi figyelmet, amennyit csak lehet. Ha ez sikerül, ha több szabadon irányítható figyelem áll a rendelkezésünkre, akkor ezzel fejlesztettük az intelligenciánkat és a képzelőerőnket.

Sorra kell vennünk, hogy mi mindenre fordítunk figyelmet. Mi az, amiről fel tudjuk szabadítani? És hogyan?

Nézzünk egy konkrét példát. Számomra a kövérség ott kezdődik, hogy nem látszanak a hasamon a bordák. Van valamennyi figyelmem ezen, bánt ez a hájasság, ami azt jelenti, hogy x mennyiségű figyelmem van a hasamon. Pár hónapja újra edzek, hogy ledolgozzam, ami nem tetszik. Mostanra már halványan látszanak a bordák a hasamon, és ahogyan fejlődöm ebben, úgy szabadul fel a figyelmem. Az edzéssel visszakapott figyelmi mennyiség megkönnyebbülésként, élesebb észként jelenik meg, ami látható a mindennapokban.

Ha valakinek van valamilyen testi problémája, elégedetlensége, oldja meg. Garantáltan fel fog szabadulni róla bizonyos mennyiségű figyelme. Ha valakinek párkapcsolati, munkahelyi (stb.) problémái vannak, oldja meg – és garantáltan okosabb, könnyedebb, kreatívabb lesz tőle.

Annyi figyelmet kell felszabadítani lekötött állapotból, amennyit csak lehet. Más szavakkal: annyi aggódástól, félelemtől, stressztől, fájdalomtól (stb.) kell megszabadulni, amennyitől csak tudunk.

A Rendszer olyan hatalmas probléma, aminek megfejtéséhez MINDEN figyelmünkre, azaz minden intelligenciánkra, minden fantáziánkra, minden kreativitásunkra szükség van.

Mennyire tudunk tiszta fejjel gondolkodni? Ez attól függ, hogy mennyi szabadon irányítható figyelem áll a rendelkezésünkre.

Precizitás

A tudás egy gondolat, amihez ha cselekvést rendelünk, elérjük az elvárt eredményt.

Ha egy gondolathoz cselekvést rendelünk, azaz elkezdünk dolgozni azon, hogy érvényesítsük a gondolatot, és nem érjük el a kívánt eredményt, akkor az a gondolat hamis.

Az igaz azt jelenti, hogy 100 százalékban pontos gondolat.

A hamis azt jelenti, hogy kevesebb, mint 100 százalékban pontos gondolat.

Ha nekem van egy gondolatom arról, hogy hogyan kell halászlevet készíteni, majd nekilátok, és az eredmény halászlé, akkor az egy pontos gondolat volt. Ha az eredmény nem halászlé, akkor a gondolat pontatlan volt.

Ha van egy gondolatom arról, hogy hogyan kell kilépnem a testemből, cselekvést rendelek e gondolat mellé, és kilépek a testemből, akkor az a gondolat igaz, vagyis nekem tudásom van. Ha nem lépek ki, akkor a gondolat hamis, téves, pontatlan, és nekem nincs tudásom.

A tudatlanság pontatlan gondolat. A tudást a gondolat pontosításával lehet elérni.

Ha alkotok egy jelszót, ami 1000 karaktert tartalmaz, és a jelszót úgy írom be, hogy 999 karakter egyezik, 1 nem, a jelszó nem fog működni. Ha 999 egyezik, és 1 nem, akkor a jelszó pontatlan, és ennyi pontatlanság éppen elég ahhoz, hogy ne működjön.

Milyen gondolatainkat hisszük tudásnak, amit soha nem vetettünk alá próbának? Milyen gondolatainkat hisszük tudásnak, amihez hiába rendeltünk cselekvést, nem értük el az elvárt eredményt?

Osztályozott információk

Mérhetetlen mennyiségű információval bombáznak minket minden egyes nap. Osztályoznunk kell az információkat, melyek elérnek minket, hogy rendet tehessünk magunkban – és figyelmet szabadíthassunk fel.

A következő kategóriákat használhatjuk:

Fontos – lényegtelen.

Igaz – hamis.

Most – majd.

Ha bejön egy infó, az első, amit el kell döntenünk vele kapcsolatban, az a következő: hatással lehet-e a jövőnkre? Ha nem, akkor lényegtelen. Ha igen, akkor fontos.

A második: igaz vagy nem igaz? Ezt úgy tudjuk eldönteni, hogy cselekvést rendelünk mellé, és nézzük, mi történik.

A harmadik: most kell vele foglalkoznunk, vagy majd? Ha jön felénk egy kisbolygó, ami 300 évre tönkrevágja az apály-dagály ciklust, de csak 98 év múlva ér ide, akkor ma még nem feltétlenül kell vele foglalkoznunk.

Gyakran megtörténik, hogy a befutó információ valóságtartalmának ellenőrzése jelenleg nem megoldható a számunkra. Ha az információ valóságtartalmának megvizsgálása csak úgy lehetséges, hogy kell hozzá egy 2,4 milliárd dollár értékű berendezés, amit eddig már 21 szakember próbálhatott ki, és már 2 ember félig érti, hogyan működik, akkor ezt valószínűleg nem tudjuk meglépni a közeljövőben. Ezért az információ besorolása: majd. Még akkor is, ha fontos. Még akkor is, ha várhatóan igaz.

Csak azokkal az információkkal foglalkozunk, amik igazak, fontosak, és most felhasználhatók. A többit félresöpörjük.

Bizonyíték

Ha egy pontos gondolat mellé cselekvést rendelünk, és az elvárt eredmény megvalósul, akkor alkalmaztuk a tudást. A bizonyítási eljárás a gondolat próbája, a bizonyíték pedig az, ha a próba sikerül.

Ahhoz, hogy a bizonyítékomat megmutathassam másoknak, maximális pontossággal dokumentálnom kell, hogy mit és hogyan csináltam. Ha valaki teljesen megérti, és pontosan követi, amit dokumentáltam, akkor eléri ugyanazt az eredményt, amit én.

Ha nincs dokumentáció, vagy nem pontos, akkor a próba nem végezhető el, és a bizonyíték nem adható át.

A tudományban a bizonyítási eljárás a megismételt kísérlet. Itt a kulcsszó a megismételt. Ha valamit nem tud bárki, bárhol, bármikor ugyanazzal az eredménnyel megismételni, akkor az nincs.

Ha azt halljuk, olvassuk, hogy valami bizonyított, keressük meg a dokumentációt. Amennyiben nem létezik ilyen, vagy zavaros, az állítást a megfelelő kategóriába kell helyeznünk, és nincs miért tovább foglalkoznunk vele.

Hozzáállás

Az időkkel kapcsolatos döntések meghozásával tudjuk kialakítani a megfelelő hozzáállást.

A múltat hideg fejjel eszközként használjuk. A jelenben élünk. A jövőért cselekszünk. Ez a megfelelő hozzáállás.

Egy regényben vagy filmben csak annak van létjogosultsága, ami közelebb viszi a cselekményt a végkifejlethez. Ha valami nem abba az irányba mutat, akkor felesleges, és nem kell. Ezt kell megtanulnunk az életünkre alkalmazni.

Mi a cél? A globális befolyás elérése. Ez, ami itt van előttem, egy lépés abba az irányba? Ha nem, akkor nem kell vele foglalkozni.

Ezzel a hozzáállással óvhatjuk meg a célunkat és maradhatunk az úton. Ezzel a hozzáállással akadályozhatjuk meg, hogy egy piszlicsáré probléma, nehézség vagy konfliktus eltereljen minket, kényszerpályára, betegségbe, sérülésbe, börtönbe vagy a halálba.

A média szünet nélkül mesterségesen szított konfliktusokat ad nekünk – a mi dolgunk az, hogy ezekkel még gondolatban se foglalkozzunk.

Az életben rengeteg lehetőség adódik arra, hogy leragadjunk valamin, megálljunk, eltérüljünk, feladjuk a célt. Millió lehetőségünk van szánalmasan apró játszmákban felőrlődni és időt pocsékolni. Megfelelő hozzáállással ez elkerülhető.

Megcsalnak, elárulnak, meglopnak, elvesztegetünk éveket? Vállat kell vonni és tovább kell lépni.

Ha csak annyit elérünk, hogy a tetteink a jövőbe mutassanak, már nagy lépést tettünk előre. Ha azt elérjük, hogy gondolatokat és érzelmeket sem vesztegetünk arra, ami jelentéktelen, akkor tényleg elértünk valamit.

Személyiségünk személyiségjegyekből áll össze. Személyiségjegyeink visszavezethetők a múlt egy-egy eseményére, illetve az abból levont következtetésre. A személyiség tehát egy állandóan fenntartott reakció a múltra. Az időkkel kapcsolatos döntésekkel néhány személyiségjegyet meg tudunk változtatni.

KINT –

Automaták

Ahhoz, hogy időt szabadítsunk fel saját magunk fejlesztésére, és a globális befolyásolást célzó tevékenységeinkre, ki kell használnunk a Rendszert. A Rendszer használ minket, teljesen helyénvaló, ha mi is ezt tesszük vele.

Időt kétféleképpen nyerhetünk: abbahagyjuk, aminek nincs értelme, és automatizáljuk, amit lehet.

Fentebb már tárgyaltuk, hogy mi az, aminek nincs értelme, azokat abbahagyjuk. Lehetséges, hogy nem megy egyik napról a másikra, de tervszerűen haladva eredményeket tudunk elérni.

Rendszerek felállításával részfolyamatokat és teljes munkafolyamatokat tudunk automatizálni. Amihez csak lehet, gépeket használunk (például szoftvereket), amit nem tudunk gépesíteni, azt delegáljuk, a feladatokat kiadjuk másoknak.

Mit teszünk, ami valójában nem fontos, mert nem vezet a cél felé? Ezeket le kell dobálnunk magunkról, vagy automatizálnunk kell. Mindent, amit csak lehet. Mi csak azzal foglalkozunk, ami tényleg fontos, ami a lényeg.

Pénz

A pénz szabadon felhasználható üzemanyag, mellyel működtetni lehet járműveket, vállalkozásokat, kutatásokat, életeket. Ezért nincs annyi pénz, ami már túl sok lenne.

Kiyosaki azt mondja, hogy a belső szegénység és gazdagság a pénzzel való bánásmódban jelenik meg. Aki belül szegény, az a pénzét olyan dolgokra költi el, amik fenntartása további befektetést igényelnek, aki belül gazdag, az a pénzét olyan dolgokra költi el, amik pénzt termelnek.

Jó példa erre az, amikor valaki vesz egy autót, amire folyamatosan pénzt kell költeni – vagy vesz egy autót, amivel pénzt tud keresni.

Amíg a pénztermeléshez ránk van szükség, nem tudunk átlépni egy határon. Automatizálnunk kell a termelést, gépekkel, és a feladatok delegálásával.

Néhány évvel ezelőtt olvastam egy fickóról, aki kisvállalkozásokat épített fel olyan szintre, hogy azok megálljanak a saját lábukon és profitáljanak. Több ezer kisvállalkozása van, havonta több ezer forrásból érkezik hozzá a pénz, és havonta összesen kb. 10 órát törődik a vállalkozásaival, a többi időben azt csinál, amit akar. El tudjátok képzelni, hogy ez a fickó mennyire ért vállalkozások elindításához és nyereségessé tételéhez? Sikerei kulcsa a tudása.

Az automatizált kereskedelmi weboldalak és a jogdíjak jó példák a gépekre bízott pénztermelésre.

Paulo Coelho írt 16 könyvet, melyek megjelentek 140 országban. Ez azt jelenti, hogy működik 2.240 vállalkozása, az ő személyes közbenjárása nélkül. Ez azt jelenti, hogy miközben alszik, vagy olvas, vagy tanul, 2.240 forrásból folyik hozzá a pénz.

A feladat tehát az, hogy olyan automatákat hozzunk létre, amik termelik nekünk a pénzt, miközben mi nem vagyunk ott.

Professzionalizmus

Ahhoz, hogy felkészíthessük önmagunkat és az életünket a célon való munkára, és ahhoz, hogy haladhassunk a célunk felé, legfőképpen és mindenekfelett professzionális szakértelemre van szükségünk, egy vagy néhány területen.

Ezt úgy érhetjük el, hogy kiválasztunk valamit, amit ingyen is csinálnánk, amiért fizetnénk, hogy csinálhassuk, és aminek van piaca, majd megfelelő tanulási módszerrel megtanulunk róla mindent, amit lehet, sőt tovább fejlesztjük, hogy többet tudjunk, mint bárki más.

Szellemi vívmányok

A keleti kultúra és a nyugati kultúra némileg eltérő ösvényen haladt, de mindkettő kifejlesztette a maga rendkívüli szellemi vívmányát.

A keleti kultúra szellemi vívmánya a jelenlét, a most hangsúlyozása, és azok a technikák, melyekkel ezt el tudjuk érni.

A nyugati kultúra szellemi vívmánya a fegyelmezett gondolkodás, melyet tudományos módszertannak hívnak. Ez a megfigyelés, dokumentálás, megismételt kísérlet, elméletállítás témáit foglalja össze.

Mindkettőre szükségünk van, mindkettőben rendkívül magas szintet kell elérnünk.

Lehetőségek

Az egészen biztos, hogy globális befolyásra nem lehet szert tenni erőszakkal. A Rendszer nem úgy van kitalálva, hogy esélyünk legyen jó célpontot találni. Ellenben az erőszak alkalmazása biztosan kényszerpályára visz minket, üldöztetés, börtönbüntetés, sérülés és halál formájában. Ezek egyike sem vezet a célunk felé, ezért kerülendők.

A Rendszer szolgálata nem hoz eredményt a számunkra. Bármilyen hatékony is egy fogaskerék, az attól még fogaskerék marad. Épp azért nem akarna senki belőle mást csinálni, mert fogaskerékként annyira bevált.

Lehetünk híresek és lehetünk nagyvezírek. A Rendszert biztosan nem érdekli a hírnév és a vezetői képesség. Lehetnek jutalmaink, díjaink, kinevezéseink. Teljesen érdektelen.

Ha eszközt adunk a Rendszer kezébe ahhoz, hogy hatékonyabban végezhesse a munkáját, akkor azzal elérhetjük, hogy felfigyeljen ránk, támogasson, szabad utat adjon, de ez sem elég ahhoz, hogy felemeljen.

A lehetőség máshol van. Egészen máshol. (Gondoljátok ezt tovább.)

Paranoia

Megkísérelhetünk szürke, unalmas és semmitmondó életünkbe egy kis izgalmat és színt vinni azzal a rögeszmével, hogy minket figyel a Rendszer, minket üldöz a Rendszer, meg még fél is tőlünk.

Belelovalhatjuk magunkat a dologba, idegesen kapkodhatjuk a fejünket, naponta 64 alkalommal kutathatjuk végig a lakásunkként funkcionáló lakókocsit lehallgató-detektorral, és vörösboros poháron át nézhetjük a világot, hátha meglátjuk a gonosz orvlövész szabad szemmel láthatatlan lézercsíkját, amint éppen minket próbál célba venni…

Semmit nem fogunk nyerni ezzel. De elveszítünk mindent.

Értelmetlen magunkat hatalmasnak, a globális befolyásra képes urakat pedig aprónak látni, mert pont fordítva igaz. Nem félnek tőlünk, nem fogjuk megijeszteni őket.

Azok a (mondjuk így, diplomatikusan) furcsa alakok, akik azzal etetik magukat és másokat, hogy a Rendszer el akarja tiporni őket, fényévek ezreire vannak attól, hogy a Rendszer uraitól egy méla pillantást kiváltsanak. Teljesen érdektelenek.

Őket nem a Rendszer pécézte ki, csupán zavaros személyiségük és antiszociális életmódjuk miatt néhanapján bedarálja őket a társadalmi gépezet. Valahogy úgy, ahogyan a guruló autó eltapos egy gilisztát. Nem volt célpont, csak a giliszta nem tudta, hogy az autóúton araszolgat.

Összefoglalás

Figyelmet kell felszabadítanunk, hogy eszesebbek legyünk, és jobban átlássuk a világot.

A gondolatokat cselekvéssel próbának kell alávetnünk.

A beérkező információkat osztályoznunk kell. Csak azzal foglalkozunk, ami fontos, igaz, és aktuális.

Megfelelő hozzáállást alakítunk ki magunkban. A múltat hideg fejjel, eszközként használjuk, a jelenben élünk és dolgozunk, a jövőt tartjuk szem előtt. Nem ragadunk bele semmibe.

Automatizálunk mindent, amit csak tudunk, hogy ezáltal időt szabadítsunk fel a magunk számára, és oly módon keressünk nagy mennyiségű pénzt, hogy az ne igényelje az aktív részvételünket.

Kiválasztjuk azokat a szakterületeket, amiket kedvtelésből is művelnénk, ezekről megtanulunk mindent, amit csak lehet, és továbbfejlesztjük a tudásunkat, hogy többet tudjunk, mint bárki más.

Elkerüljük a buktatókat, és megtaláljuk az utat felfelé.

Epilogue

Természetesen a fentieket is félre lehet érteni, és természetesen a fentiek még mindig csak az alapok.

Valószínűleg a legtöbben semmit sem kezdtek mindezzel. Néhányan talán majd azt mondjátok, hogy hm. Biztosan lesznek majd olyanok is, akik kijelentik, hogy ez mind felesleges és baromság.

Semmi probléma.

Furcsa világ is lenne ez, ha bárki elérhetné a globális befolyást.

Mi a bizonyíték?

E cikk melléklet a témánkhoz. Nincs jelszóval védve, bárki belefolyhat. Nyugodtan osszátok meg, ha akarjátok.

Mi a bizonyíték? Mi az, hogy bizonyíték? Hiszen erről megy a vita, néha intellektuálisan, néha kevésbé. Valaki bizonyítékokra hivatkozik, melyek ellentmondanak valaki másnak, aki szintén bizonyítékokra hivatkozik. Különös helyzet. És teljesen megszokott.

Kíséreljünk meg rendet tenni bizonyíték-ügyben, hátha sikerül.

Szerintetek van reinkarnáció? Ha van, miért látjátok bizonyítottnak? Ha nincs, miért kételkedtek benne, mit hiányoltok? Ha szerintetek nincs reinkarnáció, mire lenne szükségetek, ami által bizonyítottnak fogadnátok el a létét?

Szerintetek az ember a majomtól származik? Ha igen, miért fogadjátok ezt el bizonyítottnak? Ha nem, miért nem? Mit hiányoltok? Mire lenne szükségetek ahhoz, hogy bizonyítottnak lássátok?

E két kérdésen túl bárki felhozhat személyes példákat. Valamit, amit egyértelműen bizonyítottnak lát, és valamit, amit egyértelműen bizonytalannak. Mi a különbség a kettő között?

Kérlek titeket, hogy fogalmazzatok nagyon egyszerűen és világosan.

Köszönöm.

A Rendszer, 3. rész

Bevezető

Nem akarom tovább bontani a szöveget, ez a 3. cikk a befejező rész. A témáról sokszínűsége és jelentősége folytán nagyon sokat el lehet mondani. Ez látszik a terjedelmen. Rengeteget húztam a szövegből, ha még többet törlök, az itt-ott már az érthetőség rovására megy.

A cikkben érintek bizonyos irányzatokat, tanításokat, ágazatokat, gyakran név nélkül, de felismerhetően. Nem áll szándékomban ezekkel megbántani senkit, csupán a gondolatom pontos kifejtésére törekszem.

A Rendszer célja

A Rendszer célja az ember szellemi fejlődésének megakadályozása.

A Rendszer láthatóan erre összpontosítja az erőforrásait.

Az emberiség egyhelyben topog, nem megy valamilyen adott cél felé, a fejlődés látszólagos, nem igazi, legfőképpen nem jelentős. A történelem nem a fejlődést mutatja.

Mi változott a nagy mozgalmakkal? Mi változott a nagy világvallásokkal? Mi változott a nagy földrajzi felfedezésekkel? Mi változott a városodással, az ipari forradalommal? Mi változott a politikai rendszerek átalakulásával? Mi változott a technikai fejlődéssel?

Semmi.

Gondosan kézben tartva soha semmi nem változik.

Az emberek megöregszenek, megbetegszenek, megsérülnek, meghalnak. Elképesztő következetességgel ezen a területen nem változik SEMMI. Nincs új információ, nincs új cél, nincs új projekt, nincs új módszer.

Helyette van a teljes körű stagnálás.

A Rendszer célja, hogy kordában tartsa az emberiséget.

A Rendszer célja, hogy az embert korlátolt, potenciál nélküli létformának állítsa be, amely biológiai vagy szellemi rabszolgája általa nem befolyásolható természeti törvényeknek, vagy szeszélyes, zsarnoki, végtelen hatalommal bíró isteneknek. Könnyű észrevenni, hogy a természeti törvények és az isteni hatalom az emberre nézve nem különbözik egymástól. Ezeknek az alapvető, elterjedt, ősi tanításoknak az üzenete ugyanaz: te egy senki vagy, egy nulla, egy semmi. Azokat, akik többek akartak lenni, minden korban üldözték és elítélték.

A Rendszer célja, hogy határok közé szorítsa az emberiséget, megtartsa egy bizonyos mentális állapotban, egy bizonyos szellemi szinten, bizonyos képesség-szinten, és ne engedje kimozdulni ebből.

Nincsenek elterjedt tanítások, amelyek változtatni tudnának a beragadt állapoton. Néha felsejlik valami, ami mintha elhozná a megoldást. Néhányan elszántan belevetik magukat, és mi történik? A szokásos. Rengeteg embert ismertem az okkultizmustól kezdődően, aki saját bevallása szerint több volt a homo sapiensnél, mégis mindegyiküknek fájdalmasan hétköznapi emberi problémái voltak, amiket nem tudtak megoldani.

Furcsa, hogy bár a politikai és gazdasági élet vezetői, a tudományos akadémiák, nagyobb intézetek, egyetemek igazgatói, a legnagyobb tudósok mind halandók, megsérülnek, megbetegszenek, megöregszenek és meghalnak – és MÉGSEM folynak hivatalos tudományos kutatások minden probléma közül a legjelentősebb, a halandóság rejtélyének feltörése céljából! Kit érdekelnek az autópályák, a 4-es, 8-as, 200-as metrók, a választási kampányok, az őszi divat, az új szappanopera, a menő sportkocsik, a pénz, a szex, a szépség, vagy akármi más, amikor az emberek meghalnak?

Olyan emberek, akik látják, hogy öregszenek, látják, hogy törékenyek, sérüléseket szenvednek, betegeskednek, TUDJÁK, hogy meg fognak halni, TUDJÁK, hogy a szeretteik meg fognak halni, politikai, gazdasági, közéleti, tudományos befolyásuk révén cselekedhetnének, pénzalapokat különíthetnének el, dolgozhatnának a területen – NEM CSINÁLNAK SEMMIT!

Nem különös, hogy itt van ez a probléma, a halandóság, ami jobban érint minket, mint bármi, és mégsem mer hozzányúlni senki?

Ez csak egy példa arra, hogy milyen erős lehet egy blokk, amit a Rendszer akar: hiába a mindennapos tapasztalat, hiába az égető vágy, hiába a fájdalom, mégsem történik semmi.

Módszerek

A Rendszer célja az ember szellemi fejlődésének megakadályozása.

Három módszert fejlesztett ki célja érdekében:

EGY: megakadályozza az érdemi kutatásokat a területen.

Óriási tekintéllyel eladott hazugságokkal; tiltással; törvényekkel; ellehetetlenítéssel; parttalan erőszakkal, tűzzel és vassal akadályozza meg az érdemi kutatásokat, és az esetlegesen felbukkanó igazságok és működő módszerek elterjedését.

KETTŐ: gondoskodik olyan eseményekről, amik miatt az emberek nem akarnak élni.

Olyan filozófiák elterjesztésével, melyek szerint csak elbukni lehet; profit- és nem eredményorientált biológiai tanokkal; igazságtalanságokkal; hazugságokkal, melyek lehetetlenné teszik problémák megoldását; értelmetlen gazdasági nehezítésekkel; erőszakkal, bűnözéssel, háborúkkal (stb.) kilátástalanságot, személyes veszteségeket okoznak az embereknek, amik a halál felé terelik őket.

HÁROM: annyi felesleges, sehová nem mutató tevékenységre kényszeríti az embert, ami után sem ideje, sem energiája nem marad másra.

Fontosságok, jelentőségek meghamisításával (semmiségeket mérhetetlen fontosnak, nagy horderejű dolgokat semmiségnek állítanak be), melyek meddő, céltalan játszmákra kényszerítik az embereket; útonálló gazdasági mechanizmusokkal, melyek a megélhetést egyre nehezebbé teszik, de remekül eltartanak egy kis létszámú társaságot; az értékesnek beállított célok elérését önkényes szabályokkal rendkívül nehézzé és időigényessé teszik (az élet szempontjából nulla eredményt hozó, de törvényileg megkövetelt iskolai végzettségekre elherdált évek, évtizedek) stb.

A Rendszer célja az ember szellemi fejlődésének megakadályozása.

A Rendszer célját a fentebb felsorolt 3 módszerrel éri el.

A Rendszer erre a 3 módszerre összpontosítja az erőforrásait.

A Rendszer rendkívül következetes abban, hogy csírájában elfojt kezdeményezéseket, amelyek az ember szellemi állapotában hoznának pozitív változást. Kezdetben vallásokat alkotott és/vagy terjesztett el, melyek diktátumokon, kinyilatkoztatásokon alapultak, nem valós, megfigyelhető eredményeket hozó módszereken, később a szellemi fejlődés lehetőségét tagadó tudomány megjelenésével és terjedésével az a kijelentés is terjedt, mely szerint a tudománynak nem lehet tárgya az ember maga, a lélek, a szellemi fejlődés, isten.

Az elv

Aldrich Ames a CIA alkalmazásában állt, mint elemző. Mintegy tíz éven át kémkedett a szovjeteknek, akik komoly összegeket fizettek neki. Ames csekély hivatalnoki fizetése ellenére a 80-as években 50.000 dollárért vásárolt magának autót, félmillió dollárért lakást, utazgatott a családjával, nagylábon élt, hitelek, kölcsönök nélkül, öröklés, lottónyeremény nélkül. Senkinek nem tűnt fel. Pedig voltak jelek, sőt információk is a szovjet oldalról. Akkor hát mégis hogyan tudott egy évtizeden át kémkedni, körülbelül 1 millió dollárt papírpénzben átvenni, mire elkapták?

Miután lelepleződött, komoly vizsgálatok futottak a CIA berkeiben, hogy rájöjjenek, hogyan történhetett ez meg. Tíz éven át dolgozott az oroszoknak, nem volt magyarázat a pénzére, a CIA parkolójában ott állt a nagymenő kocsija, amit büszkén mutogatott… Hogyan?

Abban az időben a CIA papíron írta, nyomtatta, gépelte az összeszedett információkat. Minden  információt. Mindenről papír készült. A CIA naponta 7 tonna papírt termelt! Egész egyszerűen belefulladtak. Ma ugyanez a helyzet, a különbség annyi, hogy kevesebb a papír, de az információ még sokkal több.

A beérkező irdatlan mennyiségű anyagot valakinek fel kell dolgoznia. Mivel ez nem lehetséges, szűrik, szortírozzák az információt. Olyan elvek szerint, amiket valakik kitaláltak, névvel, arccal, múlttal, intelligenciával, elképzelésekkel. Ennek következtében egy s más egész egyszerűen nem akad fenn.

Ami fennakad, arra ránéznek. Egy részének utánamennek, egy részére ráküldik a szakértőket, megnézik az aktát, hogy a forrás minősítése vajon megbízható-e. Információk vesznek el, jelentőségek sikkadnak el, fontosságok változnak meg, félreértések születnek. Minden egyes nap.

Nem férnek hozzá minden információhoz. Amihez hozzáférnek, annak egy része a helytelen, emberek alkotta kiértékelő kritériumok miatt veszik el. Ami fennakad a rostán, annak egy részét tévesen értékelik, és téves következtetéseket vonnak le. Ami fennakad a rostán, azok egy részének valóban utánamennek. Például kikérik valaki véleményét, aki tévedhet vagy hazudhat. Egy s más valóban helyes értékelést kap, valódi tapasztalat áll mögötte, és eredmények születnek.

Az információ BESZERZŐ, az információ FELDOLGOZÓ, az információ KIÉRTÉKELŐ, az információ ELLENŐRZŐ rendszerek tökéletlensége miatt bizonyos emberek láthatatlanok a CIA számára.

A Rendszer vajon hogyan csinálja, ha nincs, nem lehet 22 ezer alkalmazottja, de 22 ezerszer több területen működik és 22 milliószor több információt kellene feldolgoznia naponta?

A mérleg

A Rendszer urai nem istenek, nem mindenhatóak, nem mindentudóak, nem tökéletesek. Akár emberek, akár nem, korlátoltak.

Amikor szembekerülnek valamivel, mérlegelnek. VALAMI ALAPJÁN mérlegelnek. Kritériumrendszer, vizsgálatok, tapasztalatok alapján értékelik ki azt a valamit, amivel szembetalálták magukat. Azután pedig eldöntik, hogy lépjenek-e, vagy ne, és ha igen, akkor mit.

A Rendszer urai nem figyelnek mindent. Nem szednek össze minden információt a világból, nem dolgozzák azt fel, nem elemzik ki. Nem irányítanak minden eseményt, minden folyamatot, minden embert. Nem lépnek közbe minden esetben.

A Rendszernek van egy célja. A cél jelöli ki számára az utat és a feladatokat. Csupán néhány konkrét jellemzőt figyelnek, néhány jelenséget, néhány folyamatot. Mást nem. Erőforrásaikat ezekre összpontosítják.

Nem forgácsolódnak szét, figyelmüket nem tereli el a sok semmiség.

A kazán nem egyik pillanatról a másikra robban fel. A reaktor nem egyik pillanatról a másikra olvad le. Ezek folyamatok végén következnek be. Olyan folyamatok végén, amiket pontosan lehet mérni, figyelni, ellenőrizni.

A Rendszer célja az ember szellemi fejlődésének megakadályozása. Ha szellemi fejlődés jön létre, az nem egyik pillanatról a másikra történik. Vannak folyamatok, amik törvényszerűen megelőzik azt. Vannak előjelek.

A Rendszer ezeket, és csak ezeket figyeli: ha ezeken minimális változás történik, azt észleli, és beavatkozik. A felépített, az emberöltőhöz képest ősi mechanizmusok gondoskodnak arról, hogy ne legyen változás.

Mi történne?

Mi történne, ha mégis lenne szellemi fejlődés, és a Rendszer nem avatkozna be?

Az történne, hogy megváltozna az ember életciklusa. Hogy milyen mértékben, az a szellemi fejlődés mértékétől függ. A jelenlegi szellemi állapot arra elég, amit a világban tapasztalunk. A fejlődés kimozdítaná az embert a tiltások, az előregyártott hamis válaszok, a megmerevedett érzelmi reakciók börtönéből.

Azok a bejáratott, hajdan manipulációval és erőszakkal kikényszerített, idővel megszokottá, idővel magától értetődővé, idővel az egyetlen elképzelhető lehetőséggé váló mechanizmusok, amelyek szabályozzák a Rendszer számára fontos folyamatokat – mind az emberi szellemre hatnak.

Ha létrejönne a szellemi fejlődés, ennek következtében első lépésben a manipulációs rendszer hatástalanná válna.

Mint amikor valaki pocsék, csapnivaló ripacsokat lát a vásznon: nem a jelenetet látja, hanem néhány bohócot, akik az eszüket játsszák egy stáb előtt. A színész a szerepévé válik, a színész sír, küzd, öl, meghal, a ripacs üres mozdulatokat tesz, üres fintorokba rántja az arcizmait a kamera, az operatőr, a rendező és az asszisztense előtt. A szellemi fejlődéssel hirtelen ripacsnak látnánk azokat, akiknek korábban hittünk, de alaptalanul.

Az ember bekapcsolná a tévét, látná a hírolvasót, aki drámai arccal és hanggal próbálná eladni neki a hírt, CSAK AZÉRT, hogy azzal felzaklassa. Nincs semmi más mögötte, csak ez: fel akarja zaklatni. Miért? Lásd: 2-es pont, azaz ne akarj élni.

Az ember elmenne az iskolába, látná a tanárt, ahogyan minden elvileg létező tekintélyét latba vetve, határozott hangon próbálja eladni a „tényeket” a diákoknak. „Argentína keleti részén…” – SOHA ÉLETÉBEN NEM JÁRT OTT! „Az ókori Egyiptomban…” – van időgépe? „A hélium atom magja…” – nem látta soha!

Az emberek kinevetnék a média erőfeszítéseit, hogy elvegye az életkedvüket, megrémítse őket, hazugságokat adjon el nekik. Kinevetnék a politikusokat, hiszen látnák, hogy mire megy ki a játszma, és látnák, hogy nem arra, amit hangoztatnak. Kinevetnék az orvosokat, akik egy alaptalan ideológia szűrőjén keresztül nézik a világot, egy kötött termékpalettáról választanak megoldást a páciensek problémáira, melyek gyakran semmilyen valós megoldást nem jelentenek, sőt esetenként romlást hoznak.

Még hosszan lehetne folytatni annak taglalását, hogy mi történne első lépésben, ha létrejönne a szellemi fejlődés. Az a manipulációs rendszer, ami olyan régóta és olyan jól működik, hatástalanná válna.

Ha ez megtörténne, a Rendszernek vissza kellene nyúlnia az ősi módszerekhez: parttalan erőszakhoz, tűzhöz és vashoz, hogy erővel kényszerítse ki a játékszabályokat, erővel tartsa fenn őket, amíg az idő múlásával, generációk sorával a szabályok nem válnak megszokottá, majd természetessé, majd az egyetlen elképzelhető lehetőséggé.

A megoldás felé

Néhány alapelv alkalmazásával el lehet érni bizonyos eredményeket.

Személyesen felismerhetjük, hogy az oktatott tananyag jelentős része megalapozatlan, hogy a reklámok gyakran hazudnak, hogy a politika nem értünk van, hogy a tudomány nem ad fontos válaszokat, hogy a vallás irányt ugyan mutat, de utat nem ad.

Némi tudatossággal kiszállhatunk a média aktuális hatásai alól, lenyugodhatunk, lecsillapíthatjuk meggyötört idegeinket. Ehhez még el sem kell vonulnunk, elegendő a megfelelő hozzáállás.

Mire megyünk ezzel?

Jobb közérzetet érhetünk el.

Felismerhetjük, hogy rengeteg válasz nem igazi válasz, és elkezdhetünk keresgélni.

Számít? Hogyne. Nem szabad alábecsülnünk, de túlértékelnünk sem.

Ha nem nézünk tévét, nem olvasunk újságot, harsány kacajjal és megvető legyintéssel díjazzuk a politikai beszédeket, attól még nagyon sok más média-információ működhet bennünk. Észre sem vesszük, de ott van, és hat ránk.

Egyszer egy buddhista tanító azt mondta: Nem a világ az illúzió, hanem az, amit mi a világról gondolunk.

Talán buddhának lenni azt jelenti, hogy megszabadulunk a behatásoktól és felébredünk.

De akár kellemesebb közérzetet, akár feléledő kíváncsiságot, akár egy ezeknél stabilabb és magasabb rendű mentális állapotot érünk el, a világ körülöttünk továbbra is folyamatos fenyegetést jelent ránk nézve, hiszen mindezektől nem változik az alapvető felállás – a Rendszer hat ránk, és mi nem tudjuk befolyásolni a Rendszert.

Amíg nem veszünk részt a Rendszer urainak játszmájában, addig bármikor beeshet valami a környezetünkből, amit nem tudunk kivédeni. Katonák, menekültek, atombombák, biológiai fegyverek, társadalmi változások, álomvilágunkat darabjaira törő törvények és más hasonlók képében.

Lehetséges, elvonulunk a vadonba, aztán egy nap valami új fegyvert pont ott tesztelnek majd, mert „ott úgy sem él senki”. Vagy hoznak egy természetvédelmi törvényt, melynek értelmében: aki a vadonban lakik, azt helyszínen agyon kell lőni, vagy börtönbe kell vetni 20 évre.

A játszma az, hogy a Rendszer hat ránk, és mi nem hatunk a Rendszerre. Ez a játszma. Ez a feltétele annak, hogy a Rendszer konzerválni tudja az emberiséget ebben a rendkívül alacsony szintű állapotban. Az elvonulásunk nem változtat a játszmán.

A megoldás alapjai I.

Az egyedüli valódi megoldás a következő: be kell szállni a Rendszer urainak játszmájába.

Kizárólag ott, fent a csúcson, annak az apparátusnak a parancsközpontjában érhető el változás a Rendszerben – és így az emberi civilizációban.

Kérdés: hogyan lehet oda eljutni? Miért engednének be? Miért vennének be?

A válasz nem olyan bonyolult.

A Rendszer urainak vannak vágyai, és vannak igényei. Vannak hivatali vágyaik és igényeik, melyeket a céljuk határoz meg, és vannak személyes vágyaik és igényeik, melyeket életmódjuk és egyéniségük határoz meg.

Vágyak és igények – ezek képezik a mi esélyünket arra, hogy belépjünk a nagyok játszmájába.

A megoldás alapjai II.

Nem támadjuk a Rendszert, nem gyengítjük, nem szolgáljuk, nem az a célunk, hogy homokot szórjunk a fogaskerekek közé, nem azért akarunk beszállni, „beépülni”, hogy belülről bomlasszuk, és aztán átadjuk az irányítást a kisembereknek, hogy garantáltan elpusztuljon minden.

A Rendszer összeomlásával kizárólag a legkegyetlenebb farkastörvények maradnának, más semmi. Azok az emberek, akik nem eléggé erőszakosak, nem eléggé kegyetlenek, nem eléggé elszántak, ma, a Rendszer védőernyője alatt élhetnek valamilyen életet, valamilyen fokú személyes szabadsággal. A Rendszer nélkül ez nincs többé. Autóbusz-vezetésért, aktatologatásért, beszédekért nem lehetne többé ételt kapni. Azt el kellene venni.

A Rendszer valóban rendet tart, és valóban milliárdok életét védi meg, akik mind elbuknának, halottak vagy rabszolgák lennének a Rendszer nélkül, az ököljog egyetemes világában.

A Rendszer nem ideológia alapján működik, nem érzelmek alapján működik, nem manipuláció következtében működik. Vagyis egyáltalán nem olyan, mint a politika.

A Rendszer egyfelől egy tökéletes kormány – egy precíz, maximálisan felkészült, elfogulatlan, eredményorientált, indulatmentes szakértői kormány.

Nincs miért lerombolni.

Pusztítás helyett más irányt kell neki adni. Más cél kell. Nem másik Rendszer, és nem rendszertelenség.

De ezt hogyan?

Odamegy egy szent ember valahová, szipogva elkezd beszélni az ősi igazságokról (amiket a Rendszer talált ki), az emberi szívről, az emberi szeretetről, meg úgy általában azokról a dolgokról, amiket a Rendszer értéktelennek tekint? Ez majd hatni fog? Nem. Ki sem nevetnék, annyira nem. És soha nem jutna el odáig, hogy kiérdemeljen egy pislogásnyi ideig tartó figyelmet.

Mit tudna felajánlani a szolga az urának? Mit tudna felajánlani a rab a börtönrendszer parancsnokának?

Mi lehetne olyan értékes, hogy érte a Rendszer urai megmozduljanak, tegyenek érte, kiváltságokat adjanak érte cserébe, és ne akarják elvenni?

A megoldás

Különös, de a megoldást leírtam 2010 decemberében, az Amer és az Amazonok című könyvben, a Hatalom novellában – de nem vettem észre.

A lényeg az, hogy egy Dagon nevű lény (emberi mércével mérve) évtízezredek óta azon dolgozik, hogy teljhatalmat érjen el a Galaktikus Kereskedelmi Központ felett, amelyben világok százai alkotnak lazább-szorosabb szövetséget. Már majdnem eléri a célját, amikor találkozik Amerrel, aki áthúzza a számításait. Semmi komoly, csupán legkiválóbb ügynöke elbukik. Az alábbi párbeszéd Dagon és a halálból visszatérő ügynök között zajlik (a főnök telepata, amit mond, idézőjelben van):

– Mi az új feladatom, Nagy Dagon Úr?

 

„Rendelkezés: Az emberiséggel kapcsolatos küldetésed felfüggesztve. Érvényes küldetés: Menj a Galaktikus Kereskedelmi Központba, vedd fel a kapcsolatot az Amer nevezetű lénnyel, és érd el, hogy kommunikáljon velem. A tanítványa akarok lenni.”

 

„Valóban?”, gondolta Yolg-Yon’Dawran önkéntelenül. Óhatatlanul is trükköt sejtett, bár jól tudta, hogy ha ez csapda Amer számára, neki nem szabad tudnia róla, mert a lény szintén telepata, és semmit sem rejthet el előle.

 

„Válasz: Valóban. Magyarázat: Az Amer nevezetű lény tudása értékesebb, mint a Galaktikus Kereskedelmi Központ feletti befolyás.”

 

– Nagy Dagon Úr, minden tiszteletem a tiéd! Azonban, ha az Amer nevezetű lény tudomást szerez a terveinkről, ekkora hatalommal keresztülhúzhatja azokat, ahogyan ezt már meg is tette a Galaktikus Kereskedelmi Központtal kapcsolatos törekvéseinkkel. Egész művedet romba döntheti. Valamennyi kémünket leleplezheti, akik így kétségkívül elbuknak majd.

 

„Kérdés: Mi a végső célja valamennyi törekvésünknek?”

 

– A hatalom – vágta rá Yolg-Yon’Dawran. – A befolyás a galaxisok felett.

 

„Nyugtázom. Kérdés: Miért fontos ez?

 

– Hogy az történjen, amit óhajtasz.

 

„Nyugtázom. Kérdés: Mi a következménye a számomra, ha a galaxisok felett befolyással bírok?

 

Erre nem volt azonnali válasz. A Nagy Dagon Úr felelt meg saját kérdésére.

 

„Válasz: Tovább élhetek. Bizonyosság: Az élet egyedüli célja az univerzum megértése. A megértés következménye a kontroll. Mindez technikai eszközökkel és a folyamatok átlátásával nem érhető el a maga teljességében. Az út, amin jártunk eddig, körülményes, összetett, és soha nem vezethet el a végső célhoz, amely a végtelen élet. Az Amer nevezetű lény elérte ezt a célt. Az egyetlen helyes lépés, ha felismerjük, hogy a tudására szükségünk van, és tanítványául szegődünk. Bármi is az ára annak, hogy tanítson minket, megfizetjük.”

 

Ennyi a részlet. Benne van annak elve, hogy hogyan lehet beszállni a Rendszer játszmájába.

Az Út

Nincs meg minden válasz, és nem is lehet. Itt, ezen a szinten a válaszok jelentős része nem látható. A kérdések egy része sem látható. Innen nem.

A játszmába vezető út az, amiről beszélni tudunk. Arról, hogy mi lesz majd akkor, ha már bent leszünk, az majd egy sokadik lépés, ami még messze van.

A megoldás a kiemelkedés.

Ahogyan Methos mondta: „A világ kell? Tegyél ajánlatot!”.

Ha király lennék, és valaki azzal állna elő, hogy szeretne csatlakozni, beleegyeznék? Miért tenném? Mert fenyeget? Mert nehézségeket okoz nekem? Mert az életemre tör? Ellenségként tekintenék rá, azon lennék, hogy elintézzem. Nem tudna csatlakozni. Az érzelmeimre akarna hatni? Kinevetném.

De ha tudna adni nekem valamit, ami megnöveli a hatalmamat, vagy megnöveli a személyes képességeimet, lehetőségeimet? Nos, mivel nem vagyok saját magam ellensége, érdekelne a dolog. Miért is utasítanám el?

Vágyak és igények.

Milyen vágyai és igényei vannak, lehetnek a Rendszer urainak? A nagyobb elnyomás nem érdekelné őket, hiszen láthatóan jól csinálják, a gondjaikra bízott társaság nem okoz problémát. Pénzkereseti lehetőség, üzlet, gazdasági trükkök? Minden pénz az övék, ilyen ötletekkel nem lehet megközelíteni őket.

Valami egészen más kell. Valami sokkal fontosabb. Valami sokkal alapvetőbb.

Vágyak és igények.

Végszó

Azt, amit én kitaláltam a magam számára, eszem ágában sincs itt leírni. Egyébként sem hiszem, hogy ez az egyedüli lehetőség, és biztosan vannak mások is, akik ezzel foglalkoznak.

Hogy konkrétan mi is ez, nem számít. Az elv a lényeg, a lehetőség.

A Rendszer célja az ember szellemi fejlődésének megakadályozása. Ennek konkrét okai vannak.

A Rendszer teljes körű befolyással van az életünkre, meghatározza annak lehetséges kimenetét, kötött, rögzített, előre meghatározott pályán tart minket. Nekünk nincs befolyásunk a Rendszerre, tesszük, amit kell, sérülünk, betegszünk, öregszünk, halunk. Ez a dolgunk. A Rendszer urai szerint.

Élhetünk kevésbé stresszes életet, elérhetünk némi kényelmet. Ez nem változtat a felálláson: a Rendszer határozza meg a sorsunkat, mi pedig nem tudjuk befolyásolni a Rendszert.

A valódi szellemi fejlődés a lélek valódi ébredése lenne. Nem átvitt értelemben, hanem pontos értelemben. A fejlődéssel a lélek felébredne, rájönne, hogy van, mozogni, cselekedni kezdene, döntéseket hozna, és a test, az anyag követné azokat a döntéseket.

Ha van telepátia, ha nem csak a test mozoghat, nincsenek többé titkok, hazugságok, falak, páncélszekrények, belépő kódok, olyan hely, amit nem lehet megtalálni és megvizsgálni.

A Rendszer urai jó okkal teszik, amit tesznek. Ez a dolguk. Ettől függetlenül vannak igényeik és vágyaik. Nem tökéletesek, csak jobbak, mint mi vagyunk ebben a percben. Kevésbé szétszórtak, kevesebb hazugság és tévedés nyomorítja meg őket, kevesebb veszteség éri őket (vagy semennyi), és átlátják a folyamatokat. Ettől jobbak.

Kik a Rendszer urai?

Erre több elmélet is van. Elmélet, csak az.

Emberek voltak, mint mi, akik kiemelkedtek, mindenki más fölé.

Emberek voltak, mint mi, akik egy véletlen folytán jutottak előnyhöz, amit kihasználtak. Erre az egyik háttérelmélet az, hogy a civilizáció ciklikus, részben a megnyomorított emberek miatt, részben a csillagászati helyzetünk miatt, és valakik valamikor átvészeltek egy ciklusváltást. Egy modern, fejlett korból átfordult a világ az őskorba, ami őket nem érintette, innen származik az előnyük.

Nem emberek, valamikor betelepültek, átvették a hatalmat.

Nem emberek, irányítanak egy előre meghatározott tervek és elvek alapján felhúzott rendszert, melynek konkrét célja van.

Akad még néhány további lehetőség.

Mindezektől függetlenül, bármelyik verzió is igaz, a megoldás alapelve ugyanaz marad: vannak vágyaik és vannak igényeik.

A megoldás akkor is megoldás, ha a Rendszert lények vagy emberek hozták létre, és akkor is, ha az emberiség termelte ki magából. Ha van akármilyen hierarchia a civilizációban, akkor a megoldás elve az, amit fentebb olvashattok.

Most rajtatok a sor

Ez a cikk 6 oldallal hosszabb, mint az előző, de eljutottunk a végére. Ha úgy érzitek, hogy nem kaptatok megoldást, akkor olvassátok el még egyszer. Elveknél, lehetőségeknél, módszereknél többet nem lehet adni egy ilyen méretű probléma kezelésére.

Kétségtelen, hogy a megoldás rendkívüli embert kíván, és aki nem az, annak elérhetetlen.

Rendszer alatt el kell felejteni az emberi politikai és gazdasági játszmákat, az emberi küszködést és sehová nem vezető harcokat. A Rendszer nem így működik, ezen a vonalon a fogaskerekek haladnak, akik többek akarnak lenni, azok számára ez nem út.

A cikk felvetéseiből levonhatók bizonyos következtetések, melyeket nem írtam le. Majd ti összerakjátok magatokban ezeket. Remélem, sikerülni fog.

Néhány kérdés:

Értitek, hogy mi a Rendszer?

Értitek, hogyan működik a Rendszer?

Értitek, hogy mi a megoldás a kiszolgáltatottságra?

Beszállnátok a Rendszer játszmájába?

Be fogtok szállni?

Be tudtok szállni?

A Rendszer, 2. rész

Belátás

Be kell látnom, hogy amikor futólag átgondoltam, mit is akarok írni a Rendszerről, tévedtem: azt hittem, a teljes kép belefér két cikkbe, de nem fér bele. Lesz harmadik cikk is.

Végigolvasva az összes kommentet, arra jutottam, hogy további pontosításra van szükség, bizonyos felvetésekre pedig érdemes reagálni a folytatás keretei közt.

Kvinteszencia

Ahhoz, hogy megvédhessük az embereket az éhes tigrisektől, nem kell tudnunk, hogy miért léteznek a tigrisek, hogyan alakultak ki, hogyan terjedtek el, és azt sem, hogy miért éhesek. A sebezhetőségükről tudnunk kell mindent, amit csak lehet – a többi már a cselekvés témakörébe tartozik.

A Rendszerrel ugyanez a helyzet. Belesüllyedhetünk a végtelen polémiába arról, hogy a Rendszer filozófiai értelemben micsoda, miért jött létre, megérdemeljük-e, hogyan épül fel, hogyan működik, és urainak hogyan telik egy átlagos napja. Mindezeket nem kell tudnunk ahhoz, hogy befolyást érjünk el a Rendszer felett.

A Rendszernek van célja, többféle célja, rövidtávú, hosszú távú, technikai, szociális, gazdasági, politikai, filozófiai. Amit a megoldáshoz tudnunk kell róla, azt jobb híján marketing-célként nevezném meg (pontosabb lenne a PR kifejezés a marketing helyett, de ebbe nem mennék bele a fókuszáltság miatt).

A Rendszer olyan valami, ami a „fejünk felett zajlik”. A Rendszer olyan ügy, amibe „nincs beleszólásunk”. A Rendszer olyan játszma, amibe „nem lehet beszállni”.

A Rendszer hatással van ránk, meghatározza életünk kifutását, sorsunkat, lehetőségeinket, és mi nem tudunk ezen változtatni. Nem tudjuk befolyásolni a Rendszert. Miközben a Rendszer maximális hatással van ránk, mi semmilyen hatással nem vagyunk rá.

Ennek elhitetése a Rendszer elsődleges marketing-célja.

Kontroll-mechanizmus

Nagyon jól meg lehet figyelni, hogy hol vannak beékelve a blokkok.

A blokkok, a lezárt határok több síkon jelennek meg: eszmei szinten, jogi szinten, és erőszak szinten.

A blokk eszmei szinten a tabu, annak kijelentése, hogy valami nem létezik, lehetetlen, értelmetlen, nevetséges. Jogi szinten a blokk tiltó törvények, tiltó szabályozás. Erőszak szinten a blokk lopás, rablás, hamisítás, ellehetetlenítés, fenyegetés, elzárás, fizikai megkárosítás, gyilkosság.

Az úgynevezett tudomány (hivatalos tudomány) szerint örökmozgó nem lehetséges, lélek nem létezik, istent kutatni nem lehet. Ezek csak példák az eszmei tiltásra, közös bennük a fensőbbséges kijelentés, az ingerült asztalcsapkodás, miközben az állítások mögött semmilyen bizonyíték nincs.

Természetesen egyetlen fizika professzort sem fognak lelőni azért, mert bizonyítékot akar találni Isten létére vagy nem létére, de ehhez támogatást nem fog kapni, sőt kinéz neki a diliház vagy az elbocsátás.

Szöcskék párzási szokásai? Fontos téma, támogatást lehet rá kapni, előreviszi az emberiséget.

Képalkotó rendszer, amely átlát a méter vastag kőfalon, tiszta képet adva a mögötte található berendezésről és emberekről? Fontos téma, még fontosabb a szöcskéknél is, támogatást lehet rá kapni, létfontosságú az emberiség szempontjából.

Van-e az embernek lelke? Lényegtelen semmiség, értelmetlen, ostoba baromság, húgyagyú idióták fantazmagóriája, senkit sem érdekel, egyébként is tökmindegy, egyébként is magánügy, egyébként is csak hinni lehet benne, egyébként is nincs lélek és kész.

A blokkok eszmei, jogi és erőszak szinten egyformán megjelennek a legkülönfélébb szellemi irányzatokban, tanításokban, világképekben. Bizonyos vidékeken, bizonyos korokban egy rossz (illetve túl jó) kérdés feltevése automatikusan maga után vonta a kínzópadot és a máglyát.

Látható, hogy bizonyos területeket igen elszántan védenek, elmennek a végsőkig, és nem válogatnak az eszközökben. Blokkok ott vannak, ahol a Rendszer gyenge pontjai. Ezért védik azokat ilyen elánnal.

Tévutak tárháza

Ha nincs semmilyen befolyásunk a Rendszer felett, lényegetlen, hogy hogyan nincs. Semmi jelentősége a Rendszer szempontjából annak, hogy nyomorultnak, hétköznapinak, bölcsnek, kiválasztottnak, istennek képzeljük és érezzük magunkat, ha az eredmény az, amit ő akar: nem vagyunk rá semmilyen hatással.

A Rendszer akkor is elérte a célját, ha húzzuk az igát, ha üvöltve meghalunk a csatatéren, ha elsorvadunk a börtön hideg falai közt, ha hajszoljuk az élvezeteket, ha félmilliárd ember nézi a videónkat a youtube-on, ha nevünk hallatán az emberiség háromnegyede tudja, hogy kik vagyunk, ha nádkunyhóban éldegélünk a mocsár mélyén, ha imádkozunk a kolostorban a hegy tetején, vagy ha azt mondjuk, hogy az egész nem is érdekel.

Számára ez mind ugyanaz: nem tudjuk befolyásolni a Rendszert. Számára pedig CSAK ez a lényeg. Mert ez a játszma a fejünk felett zajlik, a beleegyezésünk nélkül.

Új megközelítés

Miért gondoljuk azt, hogy a Rendszer rossz? Miért gondoljuk, hogy a Rendszer árt nekünk, a mi kárunkra van, és elnyom minket?

Mert nem kényelmes. Mert messze van a tökéletestől. Mert igazságtalanság van benne. Mert blokkok vannak benne. Mert kifinomult, esetenként brutális módszerekkel irányítanak minket.

Igaz. De ha ez az ára valami értékesebbnek?

Mi van akkor, ha a Rendszer, a Gépezet tartja fenn az életet ezen a bolygón? Mi van akkor, ha nélküle már rég nem is létezne az emberi faj?

Igaz, gyakran kellemetlen, néhol félrevezető, néhol kemény, a lehetőségeink behatároltak, a sorsunk a megszabott útvonalon halad. De mi van akkor, ha BELŐLÜNK nem lehet ennél jobbat kihozni?

Óriási különbség van aközött, hogy mire vágyik valaki, és aközött, hogy mire van szüksége. A valós igények és a vágyott igények közötti szakadék félelmetes. Tehát lehet egy rendszer (kisbetűvel, általánosan értve) jó, hasznos, előremutató, védelmező az egész számára, miközben egyes emberek szenvednek benne.

Nem az az ismérve a jó Rendszernek, hogy mindenki happy. Hanem az, hogy eléri a célját. A földi Rendszer célja lehet az emberiség fenntartása. Ha ehhez egy berögzült, itt-ott kényelmes, itt-ott kényelmetlen, szomorú és élvezetes, de összességében véve valós fejlődést nem hozó, ám az életet ténylegesen megóvó Rendszer szükséges, akkor az vajon jó, vagy rossz?

A számtalan rossz, fájdalmas, rettenetes esemény közepette nehéz észrevenni, hogy a világban soha nincs akkora baj, mint amekkora lehetne. Pedig ez az igazság.

Hol vannak az őrült terroristák, a szakadár milíciák, a feltörekvő diktátorok, a megkeseredett tábornokok, akik szórják a világra a nukleáris fegyvereket, akik nyakra-főre bevetik a biológiai fegyvereket? Hol vannak a magányos pszichopaták, akik komoly károkat okoznak?

Észrevettétek, hogy soha nem történik igazán nagy baj?

Fognak egy tragikus eseményt, felfújják, kiszínezik, plántálják, eladják vele azt a gondolatot és érzést, hogy veszélyes világban élünk, de ennyi. Ami történik, az soha nem olyan szörnyű, mint az, ami történhetne.

Nem biztos, hogy a Rendszer rossz, nem biztos, hogy gonosz. Lehetséges, hogy a mi érdekünket szolgálja.

És az is lehetséges, hogy nem.

Ami nem megoldás

Olvastam különféle tervezeteket, fogadalmakat, elképzeléseket arról, hogy bizonyos társaságok, kezdeményezések, mozgalmak hogyan döntik majd meg a Rendszert. Beszéltem emberekkel, akik dühösen, nagyképűen, vagy hanyagul lebiggyesztett szájjal beszéltek a Rendszer megdöntéséről.

Lehetséges, hogy van most itt az olvasók között olyan, akivel beszéltem már erről a témáról korábban, és most megsértődik azon, amit írok. Sajnálom, de a jófejség nem lehet mindig szempont.

Ezek a „döntsük meg a Rendszert” féle fellángolások esélytelenek. A legalapvetőbb józan ítélőképesség is hiányzik belőlük. A kisember hatalomról álmodozik. Majd ő jól megmutatja! De sem képzettsége, sem tapasztalata, sem egyénisége nincs hozzá, hogy megmutassa.

Ezek a fellángolások általában a következő követelések mentén haladnak: a múlt bűnöseinek leleplezése és elítélése, a hazugságok leleplezése, bizonyítékok követelése a tudományos kijelentések alátámasztására (evolúció stb.), a tudomány és a vallás összeolvasztása (ez nem mindig jelenik meg, de gyakori).

Mi itt a probléma? A józan ítélőképesség hiánya és a szakmai háttér hiánya.

A bűnösök leleplezése és elítélése tétel alapvetően ellenséget gyárt. Tehát az, aki semmiféle hatalmat nem birtokol, befenyegeti azokat, akik minden létező hatalmat birtokolnak, hogy felkutatja és megöli őket. Érdekes kezdés, 0 % ítélőképesség mellett még el is fogadható, felette már nem.

Tudományos hazugságok leleplezése, ez a másik fő tétel a politikai bűnösök elkapása után. Az a baj ezzel, hogy ezeknek az embereknek a szókészlete sincs meg ahhoz, hogy beszélgessenek egy tudóssal.

– Doktor úr, maga rohadt hazug disznó! Nem a bacik okozzák azt a betegséget, hanem a lélek!

– Hogyan? Mutassa meg!

– Ebben meg abban a könyvben azt írják, hogy…

– Nem, ezt hagyjuk! Mutassa! Bizonyítsa be.

– Azt nem lehet! Ezeket a tudomány gagyi eszközeivel nem lehet bizonyítani! Ehhez olyan nagyon érzékenynek kell lenni, amit maga is elérhet, ha megtisztul és meditál 12 évet a hegyen!

Ezt a hozzáállást vajon ki venné komolyan? Nyilván senki.

Ilyen megalapozatlan, feleslegesen ellenségeket gyártó, felkészületlen hozzáállással nem lehet változást hozni.

A változtatás elve

Henry Ford feltalálta az ipart. Más néven a sorozatgyártást. Ez átformálta a világot. Ford sikeres tudott lenni, a Rendszer zöld utat adott neki és az iparnak. A világ változott.

A számítástechnika megváltoztatta a világot. Az internet szintén.

Az olyan vállalatok, mint például az IBM vagy a Google, globális hatást fejtenek ki. Az olyan emberek, mint Andrew Carnegie vagy Bill Gates, globális hatást értek el.

Nyilván, ezek a hatások nem érnek fel a Rendszerhez. A Rendszert nem érdekli egy új iparág létrejötte, nem érdekli a légi közlekedés, nem érdekli a tőzsde. Ezek rá nincsenek, nem lehetnek hatással. Ezek szórakoztatják az embereket, lekötik az embereket, akik tevékenységüket az új autómodell megszerzésére összpontosítják, akik napi x órában fecserésznek az interneten, kibeszélve összes titkukat.

Vannak példák arra, hogy valaki kieszel valamit, elindul vele, és globális befolyásra tesz szert. Az egyik viszonylag új példa erre a Facebook. Valaki kitalálta, és néhány év leforgása alatt az ötlet hatást gyakorolt az emberi társadalomra. Miért engedte ezt a Rendszer? Nyilván azért, mert fel tudja használni, és mert nem okoz, nem okozhat neki problémát.

Látható tehát, hogy van út felfelé, a Rendszer felkarolhat kezdeményezéseket, ha az érdekei megkívánják. A Rendszer szereti az olyan ötleteket, amik lekötik az embereket, leköti a figyelmüket, érdeklődésüket, érzelmeiket, tevékenységüket. Addig sem játsszák a Nagyok Játékát. Sőt észre sem veszik, hogy van olyan.

Amit el kell ismerni

Meg kell érteni, hogy egy John D. Rockefeller vagy egy Amschel Rothschild miért lett az, aki. Nem azért, mert rohadékok voltak, nem azért, mert gonoszak voltak. Ezek feltételezések, továbbá a világ tele van rohadékokkal és gonoszakkal, akikből soha nem lesz semmi. Azért lettek azok, akik, mert mindketten briliáns fickók voltak, személyes képességek terén, szakértelem terén, kitartás terén, stratégiai érzék terén magasan felülmúlták az átlagembert, ideértve a vezetők jelentős többségét is.

Lehetséges, hogy nem tartották sokra az embereket, az is lehetséges, hogy valóban aljas és rosszindulatú fickók voltak, de ezek nem magyarázzák meg sikerüket, eredményeiket, globális befolyásukat.

Függetlenül attól, hogy minek tartjuk őket (másodkézből származó információk alapján), függetlenül attól, hogy milyenek voltak valójában, ha nem ismerjük el, hogy képességek és profizmus terén magasan az átlagember felett álltak, nem tudunk kezdeni semmit sem a Rendszerrel.

Az eszme szerint a Rendszer olyan játszma, amibe nem lehet beszállni. A célunk az, hogy beszálljunk ebbe a játszmába.

De hogyan?

Most rajtatok a sor

Ez a leghosszabb cikk, amit valaha is írtam, a téma nagysága miatt a megoldásba bele sem tudtam kezdeni. Ez lesz a 3. cikk témája.

A régi kérdések: Szerintetek van Rendszer? Ha van, mi az? Hogyan működik?

Az új kérdések: Mit gondoltok a Rendszer céljáról? Elfogadható számotokra, hogy a Rendszer nem feltétlenül rossz? Lehetséges, hogy a Rendszer nélkül már nem lenne emberiség? Elképzelhető, hogy ebből a népességből ennél jobbat nem lehet kihozni?

A kemény kérdések: Mit gondoltok, mi kell ahhoz, hogy valaki magasra jusson? Szerintetek van olyan, hogy valakit felkarol a Rendszer? Kezditek látni, hogy mi is lenne a megoldás?

És a legkeményebb kérdések: Beszállnátok a Rendszer urainak játszmájába? Ha beszállnátok, biztosan jobban csinálnátok? Ha beszállnátok, biztosan jobb lenne attól a világ?

A Rendszer, 1. rész

NAGY R

A Rendszer. Így, nagy kezdőbetűvel. Nem is tudom, honnan jön az elnevezés. Talán William Gibson használta először valamelyik könyvében, utalva egy gigászi és szenvtelen valamire, ami fogságban tartja az emberiséget.

A Rendszerbe születünk bele, és a Rendszerben halunk meg. Mondják: a jó pap holtig tanul, a jó nekromanta azon is túl. Talán a Rendszer a halál után sem enged, de ez már nem ennek a cikksorozatnak a témája.

A Rendszer szót semmiképpen sem mátrixi értelemben használom. Nem egy szoftvert értek alatta, amit felinstalláltak az elménkbe. A Rendszer nem a valóság maga. A Rendszer mesterséges alkotás, melyet óriási embertömegek napi munkája tart fenn.

A BELSŐ RENDSZER

Ha megnézem egy évemet, a tetteimet figyelve ismétlődést látok. Újra és újra, újra és újra megteszek bizonyos dolgokat. Csak néhány az ismétlődő tevékenységeim közül: írás, evés, edzés. Amit ismétlek, azt felhalmozom. Ismétlem az írás tevékenységét, ennek eredményeképpen az év folyamán teleírt oldalak születnek, cikkek és könyvek. Ismétlem az evést, ennek eredményképpen a testem működik, fennmarad, lerakódnak bizonyos méreganyagok. Ismétlem az edzést, ami a fizikumom javulását eredményezi.

Ez a rendszer létrehoz bizonyos állapotokat. Ahhoz, hogy változtassak az állapotokon, a rendszer összetevőin kell változtatnom. Amíg ezt nem teszem meg, amíg nem hagyom abba bizonyos tettek ismétlését, amíg nem kezdek bele másféle tettek ismétlésébe, változás nem lesz az életemben.

Ha a saját életem rendszerét megvizsgálom, azt látom, hogy a tettek mögött gondolatok és érzelmek vannak. Ezek forrása után kutatva a külvilág lenyomatát találom magamban. Tehát a külső Rendszer belső rendszerré válik. Ez nem tudatosan történik. Ha tudatos akarok lenni, továbbra is a Rendszer által felkínált variációkból választok, azokból válogatom össze a belső rendszerem elemeit.

Ha ebből is ki akarok lépni, elszánt és professzionális kutatóvá kell válnom, mindent megvizsgálni, kipróbálni, tesztelni. Ehhez rendkívüli adottságok kellenek, vagy ki kell fejleszteni ezeket.

A KÜLSŐ RENDSZER

A Rendszer bizonyos fizikai cselekvések, akciók ismétléséből áll. A tettek mögött gondolatok és érzelmek vannak. Így végső soron a Rendszer egyfelől fizikai, másfelől lelki. Ha azon gondolatok és érzelmek forrását keresem, amik a Rendszer fizikai megnyilvánulásai mögött állnak, igazságokat és hazugságokat találok. Igazságok is vannak a mélyben, hiszen a világ működik, az élet megy, a történelem kereke forog. Hazugságok is vannak, mert a gátoltság nyilvánvaló, a kiszolgáltatottság meglátása még filozófiai nézőpontot sem igényel.

Az ideológia egy érvgyűjtemény, melynek célja elfogadtatni egy hazugságot. A Rendszer tanulmányozásakor lépten-nyomon ideológiákba botlunk. Ezt ezért kell így csinálni, azt azért kell úgy csinálni, ez ezért fontos, az meg azért. Ideológia arról, hogy hogyan kell élni, és miért úgy. Ideológia arról, hogy mi a művészet, és mi a célja. Ideológia arról, hogy mi a tudomány, és mi a célja. Ideológia arról, hogy mi a vallás, és mi a célja. Ideológia a tanulás mibenlétéről, a tananyag mibenlétéről, az oktatás céljáról. Ideológia a gazdaságról és a politikáról.

Látható, hogy az ideológiák eladnak nekünk elképzeléseket. Ha elfogadjuk azt az ideológiát, amely szerint a politikának ilyennek és ilyennek kell lennie, akkor a politika olyan lesz. Még akkor is, ha semmi értelme, semmi haszna. A történelem egyfelől háborúk sorozata, melyeket ideológiák miatt vívtak.

Ha nem akarunk hinni az egyik ideológiában, megtehetjük. És hiszünk majd egy másikban.

A történelem irodalmi fikció, de tanulsága ettől még lehet. A tanulsága az, hogy a Rendszer lényegében nem változik. Egyiptom, Római Birodalom, Mezopotámia – mi változott azóta, a lényeget tekintve?

Szavazz az egyik pártra, vagy szavazz a másikra. Mi a különbség a Rendszer szempontjából? Semmi. A politika ugyanaz, a módszerek és eszközök ugyanazok, a hatalmi struktúra ugyanaz, a média használata ugyanolyan. Mintha nem lehetne másképpen csinálni, csak így.

A tudomány célja nem a valóság megismerése, hanem a kényelem biztosítása. A pszichológia és a pszichiátria legmagasztosabb végső célja az úgynevezett normális állapot elérése, vagyis – az átlagember. Ideológiák vannak, ideálok nincsenek.

KONZERVÁLÁS

A Rendszer ismétlődő cselekvésekből áll. Ezek a cselekvések ismétlődő (változatlan) gondolatokon és érzelmeken alapszanak. A Rendszer konzervál egy állapotot. Nem engedi, hogy ez az állapot megváltozzon, romoljon vagy javuljon. Benne tartja az emberiséget egy bizonyos állapotban, a történelmet egy bizonyos nyomvonalban.

Milyen céllal? Nem tudom, csak tippelhetek. Ez az állapot nem veszélyes a Rendszer valódi urai számára, de arra még éppen jó, hogy az emberiség kiszolgálja őket, azaz dolgozzon nekik.

Egy ideje már nem szeretem annyira a Rendszer szót, mert találtam helyette másikat, ami beszédesebb. Számomra beszédesebb. A Gépezet. Nagy kezdőbetűvel.

A Rendszer egy gépezet. Nagyobb bárminél, ami a része: nagyobb a jogrendszernél, nagyobb a politikánál, a gazdaságnál, az erőszaknál, az ideológiáknál. Nagyobb a háborúknál, a bűnözésnél, az oktatásnál. Nagyobb a kormányoknál, a hadseregeknél, az egészségügynél, a tőzsdénél, az üzleti életnél, a nemzetközi konfliktusoknál.

A legnagyobb hatalmú emberek, akiket említeni tudnánk, apró fogaskerekek a gépezetben. Diktátorok, hadvezérek, királyok, császárok, államfők – apró fogaskerekek a gépezetben. Mi magunk is azok vagyunk, te is, én is.

KÉT VERZIÓ

Két lehetséges válasz van arra, hogy miért létezik a Rendszer.

Az egyik válasz az, hogy valakik valamikor létrehozták.

A másik az, hogy a Rendszer mi magunk vagyunk, a mi gondolkodásunk, mentális karakterünk, bennünk ez van, belőlünk ez jön.

Szerintem az első verzió az igaz, mentális állapotunk (és nem természetünk) csupán táptalaja annak.

Más irányzatok másban hisznek, és azt mondják: az ellenség mi vagyunk.

LEHETŐSÉGEK

Ez a cikk arról szólt, hogy mi a Rendszer, és alapjában véve hogyan működik.

Az elme gyilkosaiban a szereplők a Rendszer ellen harcolnak és megdöntik azt. A félelem ízében a Földet meglátogató idegenek a Rendszer prominens alakjaival tárgyalnak, velük egyeznek meg.

Az eddig megjelent regényeim mindegyikében volt Rendszer. Az elme gyilkosaiban belső információkat felhasználva, brutális erőszakkal harcolnak a Rendszer ellen. A félelem ízében következtetések alapján találnak rá a Rendszerre, a harcmodor a manipuláció és az erőszak keveréke, nagyobbrészt manipuláció.

Úgy vélem, belső információra hiába várunk, sőt fel sem ismernénk azt. Erőszakot használni a Rendszer ellen, majdnem teljesen biztos, hogy magát a Rendszert erősítené. Ezért ezek a kissé romantikus elképzelések a számunkra nem valósíthatók meg.

Figyelmen kívül hagyni a Rendszert csupán a Rendszer egyes elemeinek megtagadását jelenti, nem többet. A homokba dugott fej nem hoz változást. A felvonulás, hangoskodás, tiltakozás, fegyverropogás a Rendszeren karcolást sem ejt. Van mód a változásra, de valami egészen más. Ez lesz a következő cikk témája.

MOST RAJTATOK A SOR

Szerintetek van Rendszer? Ha van, mi az? Hogyan működik? Hogyan épül fel? Miért jött létre? Kinek az érdekeit szolgálja? A Rendszer szükségszerű? Lehetséges olyan Rendszer, ami jó? Hogyan lehet a Rendszeren változtatni?

És valami még keményebb a végére: el tudtok vonatkoztatni a Rendszertől? El tudjátok képzelni az életet, ezt a világot Rendszer nélkül? El tudjátok képzelni egy teljesen másmilyen Rendszerrel?

A Rendszer, 0. rész

Ez csupán bevezető, néhány szabály tisztázása, de feltétlenül olvassátok el.

EGY: A jelszó csak és kizárólag annak a tulajdona, aki kérte. Ne adjátok tovább, a cikket, ha lehet, más ne is lássa.

KETTŐ: Aki nem szól hozzá érdemben a cikkhez, az automatikusan lekerül a listáról, és a következő cikkhez már nem kap jelszót.

HÁROM: Az érdemi hozzászólás véleménynyilvánítást jelent. Az, hogy „Hát ja”, „Hm, érdekes” vagy „Mekkora baromság már ez!” nem érdemi hozzászólás. Az érdemi hozzászólás részletesen kifejti az álláspontot.

NÉGY: Elsősorban a cikkhez szóljatok hozzá. Ha párbeszéd alakul ki a kommentelő kollégák között, az teljesen rendben van, de elsősorban a cikk felvetéseire szeretnék véleményt tőletek.

ÖT: A téma komolysága miatt a poénkodást kéretik mellőzni.

HAT: Az offolás tilos. Ha nem teljesen kapcsolódó, de fontos témákról is kialakul egy párbeszéd a kollégák között, az OFF Topikokban folytathatjátok. Ha úgy érzitek, hogy nem való a széles nyilvánosság elé, létrehozhatok egy zárt OFF Topikot – ha erre igény van, jelezzétek.

HÉT: A személyeskedés tilos. A támadás automatikusan védekezést vált ki a legtöbb emberből, ami nem szolgálja egy komoly és fontos téma kellő mélységű körüljárását.

NYOLC: A kérdésekre illik válaszolni. Ha valaki kérdést intéz hozzátok, válaszoljatok rá, legjobb tudásotok szerint.

KILENC: Fel sem merül bennem, hogy biztosan igazam van, ezért a legteljesebb nyugalommal fejtsétek ki, ha szerintetek tévedek. A jó modor fontos, de az udvariaskodás felesleges.

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén