Két embertípus áll egymással szemben, kettejük harca a történelem maga.

Azt láthatjuk a világban, hogy kétféle embertípus harcol egymással, az egyik győzni akar, szerezni, uralkodni, a másik harmóniára törekszik a környezetével, mélyen érez és mélyen gondolkodik. Ahhoz, hogy megértsük e két típus szembenállását, mintegy 15 ezer évvel kell visszamennünk az időben, amikor történt valami a Földön.

Számtalan legenda és régészeti lelet utal arra, hogy bolygónkon egy hatalmas katasztrófa esett meg, valamikor 10 és 20 ezer évvel ezelőtt. Az idő meghatározása azért ütközik nehézségbe, mert többféle globális katasztrófa zajlott le akkoriban, és nem világos még, hogy ezek összefüggtek-e, ha igen, hogyan, és ha nem, melyik okozta azt a népvándorlást, aminek következményei később meghatározták a történelmünket.

A legendák vízözönről, ezer kilométerről látható fényvillanásokról beszélnek, a leletek pedig nem mondanak ellent. Viszonylag rövid idő alatt szélsőségesen megváltozott a klíma, valaminek a hatására.

A történelem legnagyobb népvándorlása

A ma elfogadott elméletek alapján a klímaugrásokat az óceánok vízsüllyedési mechanizmusaiban beálló ciklikus, vagy valami által kiváltott változások okozzák. Az éghajlat egy kicsivel bonyolultabb annál, mintsem a köznapi tapasztalat alapján megérthessük. A mintegy 20 ezer évvel ezelőtt kezdődő felmelegedés körülbelül 11,5 ezer éve hirtelen jégkorszakba fordult, miután a kanadai jéghátság rövid idő alatt megolvadt jégtakarója leállította a Golf-áramlást.

A leletek és a legendák szerint valamikor ebben az időszakban, a hirtelen beálló drasztikus klímaváltozás óriási népvándorlást indított el. Ez a vándorlás az Urál-hegységig tartott. Az Urálnál kettévált, az emberek egyik fele nyugatnak ment, a másik fele keletnek.

A nyugat itt azt jelenti, hogy Európa, a kelet pedig azt, hogy Ázsia. Azok a népcsoportok, melyek Európába mentek, az úgynevezett nyugati embertípussá fejlődtek, azok a népcsoportok, amik Ázsiában telepedtek le, az úgynevezett keleti embertípussá fejlődtek.

A két embertípus

A nyugati embertípus sikerorientált, erőszakos, aktív, dominanciára törekvő. Ennek a karakternek a kialakulása arra az okra vezethető vissza, hogy az Európában talált életkörülmények a vadászó életformának kedveztek, és a fennmaradáshoz ilyennek kellett lenni. A vadásztól azt követelte az életösztön, hogy gyors és robbanékony legyen, kezdeményezzen, és brutális erővel csapjon oda.

A keleti embertípus egészen más. Alapvetően a várakozásra, a türelemre rendezkedett be, arra, hogy elfoglalja magát, elmélkedjen, bölcselkedjen, beszélgessen, vitázzon, hasznosan eltöltse az időt. Nem volt más lehetősége, mivel a földből élt, ki kellett várnia, míg megterem az étel, azt felgyorsítani nem tudta. Az Ázsiában talált életkörülmények a földművelő életformának kedveztek, amihez egészen más fajta attitűd kellett, mint a vadászathoz.

A nyugati típus húsevésre állt rá, a keleti növényevésre. Nem kötődött ehhez semmilyen filozófia, egyszerűen ez volt az elérhető élelmiszer.

Azok, akik Magyarországon eltöltöttek néhány évtizedet a kommunizmusban, olyan reflexeket alakítottak ki, amiket azután nehéz volt levetkőzni, a többségnek nem is sikerült. Akik akkortájt élték gyerekkorukat, ezeket a reflexeket örökölték szüleiktől, környezetüktől, mint megfelelő szemléletet, viselkedést, amivel boldogulni lehet.

Ezzel szemben évezredeken át kövesedtek meg a vadászó és földművelő reflexek, amiket nyilvánvalóan sokkal nehezebb leküzdeni, mint a csupán pár évtized alatt megszilárdult kommunista attitűdöt.

Azután a típusok elkezdtek keveredni, ami a felfedezőknek, utazóknak, a fejlődő közlekedési eszközöknek volt köszönhető, az eszmék találkoztak, vegyültek, a nyugati és a keleti embertípus megpróbált együtt és egymás mellett élni.

A megkövült viselkedési formák azonban nem múltak el. A nyugati típusban ma is azok a jellemvonások találhatók meg, melyek a vadászathoz kellenek, a keletiben meg azok, amikre a föld megművelése tart igényt. Ez a két típus alapvetően más életszemlélettel rendelkezik, módszereik között ég és föld a különbség.

Ma már egyik típusnak sincs értelme, mert a környezetünk lényegében megváltozott. Nyugaton is élnek keleti típusok, keleten is nyugatiak. A keleti típus szenved a nyugatitól, és nem érti. A nyugati típust irritálja a keleti „lassúsága”, és nem érti.

A harmadik

Van azonban egy harmadik embertípus is, amit elhajlásnak, elferdülésnek tekinthetünk, a környezet soha nem követelte meg ennek a kialakulását. Soha, sehol nem terjedt el, mivel önmagában nem képes huzamosabb időn át fennmaradni. Ez a típus a gyűjtögető ember. A gyűjtögető figyel, kombinál, és kerüli a konfliktust. Mai szóval ezt nevezzük életművésznek, vagy kevésbé szépen megfogalmazva: parazitának.

A passzív gyűjtögető abból él, amit a föld ad, a maradékból, a romlottból, az alamizsnából. Az aktív gyűjtögető elveszi, kicsalja másoktól, amijük van. Egyik sem hoz létre semmit.

Nekem úgy tűnik, az emberi faj végül oda jutott, hogy az egyik fele vadászik, a másik fele földet művel (ténylegesen, és erősen átvitt értelemben is), de a világot a paraziták irányítják, akik lefölözik azt a hasznot, amihez valójában semmi közük nincs.

Most ti jöttök

Kíváncsi vagyok, mi a véleményetek a fenti eszmefuttatásról.

Ti melyik típusba soroljátok magatokat? Mit gondoltok, milyen embertípus az ideális a mai világban? Szerintetek hogyan lehet megbékíteni a nyugati és a keleti típust?

Share

Commentek