Ülök a székben, körülöttem a szoba, körülötte a lakás, körülötte a ház, körülötte a háztömb, körülötte a kerület, körülötte a város, körülötte az ország, körülötte Európa, körülötte a Föld, körülötte a Naprendszer, körülötte a galaxis, körülötte az univerzum. Én meg itt ülök a székben.

Ahogyan körbenézek, métereket látok minden irányban. Méterek a falig, méterek az ajtóig, méterek a szekrényig. Mire elsétálok a kerület széléig, eltelik némi idő, frissítő hatású séta. Mire elsétálok a város széléig, fogyok három kilót.

Ülök a székben. Körülöttem a tér. Ekkora tér. Benne millió és millió ember, tettek, szándékok, célok, vágyak, autók, házak, oszlopok, kövek, fák, állatok, problémák, nehézségek, igazságtalanságok, titkok… Ülök a székben. Mit tehetnék?

Olyan nagy minden hozzám képest, olyan sok az ember, olyan sok a cél, olyan sok az utca, olyan sok a baj és a gond. Persze, jó és szép is van, de az nem kompenzálja a többit. Felemelem a kezem és nézem. Elkeserítő, milyen apró még a szobához képest is. Meg sem próbálom összehasonlítani a kerülettel, a várossal, a galaxissal. Mi értelme lenne?

Hogyan tehetnék bármi jót, ha egyszer ekkora vagyok és ekkora a tér körülöttem?

Nem tehetek semmit. Az lesz a legjobb, ha észhez térek, feladom az álmaimat, azzal törődöm, amivel tudok. Magammal. A közvetlen környezetemmel, ami nem terjed tovább e lakás falainál. Még ebben a szűk térben sincs sok hatalmam, de láthatóan tudok benne változásokat hozni, jót, rosszat, semlegest, mostantól erre fogok koncentrálni, itt találom meg magam, itt teljesedem ki mind a négy falig, és elütöm az időt a kis örömeimmel. Ez majd jó lesz.

Micsoda zseniális gondolatmenet! Szánalom. Mellesleg ügyes kis trükk.

Egymilliárd tonna holt anyag nem tud tenni semmit. Egy morzsányi élet viszont cselekedhet, és átalakíthatja az egymilliárd tonnányi holt anyagot. (Élet alatt természetesen öntudatot értek, nem sejteket.)

Íróként, kommunikátorként befolyásolhatom az olvasóim gondolatait, akik további emberek gondolkodására lehetnek hatással. Ha ügyes vagyok, ha megérdemlem, hogy szövetségeseim legyenek, jól írok, akkor milliókhoz juthatok el közvetlenül, a könyveimen keresztül. Ha észnél vagyok, jót is tehetek.

Ha kommunikációról beszélünk, hirtelen nem olyan fontos a tér, a távolság, sőt még az idő sem.

Íróként három területen dolgozom, három területen fejlődöm egyszerre.

1. Művészet. Milyen élmény olvasni, amit írok?

2. Kultúra. Milyen pozitív vagy negatív változást hoz az írásom?

3. Kereskedelem. Hány példányban kel el az írásom, mennyiért veszik meg a hozzá kapcsolódó jogokat?

Ülök a székben. Van elég dolgom. Nem számít a tér, nem számít a távolság. Kommunikátor vagyok, sokat tehetek.

Nemrég arról beszélgettünk az Igazi Gorkie-val, hogy íróként mi a küldetésem. Három küldetésem van, mert három területen fejlődhetek:

1. Művészeti: olyan művészi erőt elérni, ami kiragadja az olvasót a valóságából, látja, érzékeli, átéli az eseményeket.

2. Kulturális: megértetni az olvasóval, hogy a válaszok, amiket kapott, nagyrészt hamisak, a szentimentalizmus értelmetlen, az érzelmek nem foltozzák be a tudatlanság okozta szakadékokat, és a felkészültség a legdöntőbb tényező minden helyzetben.

3. Kereskedelmi: letaszítani Agatha Christie-t a trónról.

Ülök egy székben. Körülöttem a szoba. Körülöttem a lakás. Körülöttem a ház, az univerzum. A távolság nem számít, kommunikátor vagyok, nem holt anyag.

Share

Commentek