Gondoljuk újra a világot

Egy rémálom, amiből tanultam

Volt már olyan rémálmotok, ami annyira fájt, hogy azt hittétek, belehaltok az érzésbe? Nekem éppen most volt. Éjfélkor riadtam fel belőle, és mostanáig nem hevertem ki. Itt ülök a gép előtt, eltelt tizenkilenc óra, még hat rám, eltemet, beburkol – ha elengedném magam, zokogni tudnék. Ennyire egyetlen álom sem viselt meg, sőt, ami azt illeti, álmok semennyire nem viseltek meg.

Ritkán van rémálmom, néhány évente egyszer. Szerettem őket, mert intenzív, ihletadó élmények. Legutóbb 2011 őszén álmodtam rémeset, amikor a Félelem ízét írtam. Azt álmodtam, hogy bolyongók valahol a föld alatt, különös, nem evilági lények üvöltöznek körülöttem, a hangjuktól szinte megőrülök, rémképeket dobálnak rám, próbálok menekülni, de lebénulok. Az Ellenállásba bele is írtam őket, pont úgy, ahogyan az álmomban megjelentek, azzal a különbséggel, hogy az én álmomban nem kelt a védelmemre a természet tréfája, Shub-Niggurath.

Az eddigi legintenzívebb rémálmom körülbelül húsz évvel ezelőtt lepett meg. Elhagyott kis étkezde, isten háta mögötti falu, zuhogó eső, sötét, holdtalan éjjel: a barátnőmmel autóztunk valahová, megálltunk, beugortunk vacsorázni. Lassan arra eszméltem, hogy tömve van az étkezde, pedig eleinte csak mi ketten voltunk bent, mindenki nagyon kedves és érdeklődő, faggatnak minket, nevetgélnek… egyre furcsábban nevetgélnek. Aztán… meg akartak minket enni. Így elmondva olyan, mint egy gagyi b movie, de átélni nagyon kemény. Felriadtam, órákon át azon elmélkedtem, hogy ha ez megtörténik, mit tehetnék.

Még néhány hasonló rémálmom volt, mind ez a kategória, izgalmas, élménydús, inspiráló. De ez a mostani más, ez zsigerekbe hatoló, lelket összeroppantó erővel szakadt rám, mert azt hozta elő valahonnan a mélyből, amitől tényleg a legjobban félek, tényleg jobban, mint bármi mástól az életben.

Azt álmodtam, hogy megöregedtem, megőszült minden hajszálam, és sétálok ugyanazokon az utcákon, amiken most. És teszem ugyanazt, amit most. És élek ugyanúgy, ahogyan most.

Ezt álmodtam. Annyira megrázott, hogy meg sem próbálom érzékeltetni nektek, hogy mennyire. Égető, súlyos, rettenetes fájdalommal ébredtem, ami órákon át kínzott.

Soha nem állt semmi sem olyan jól az életemben, mint éppen most. Nem bújok ábrándképek mögé, nincsenek már illúzióim, rég nem tudok hinni semmiben: a tények azonban azt mutatják, hogy az életem még soha nem állt olyan jól, mint most, még soha nem voltam olyan közel ahhoz, amihez akarok, mint most. Még nem jártam olyan magasan és olyan messze, mint most.

De… még mindig félek, még mindig az a legnagyobb félelmem, hogy elbukom. Nem egy vagy sok csatát vesztek el, hanem a háborút magát, az életem maga bukik el, az életem maga fut kudarcba.

Húsz évvel ezelőtt is azok voltak a céljaim, amik ma, és még nem értem el őket. Húsz évvel ezelőtt gyerek voltam, ma már nem vagyok az. Még ritka, hogy magáznak, de már előfordul. Húsz év múlva… Nos, nyilván akkor sem fogom feladni, akkor sem fogok leülni meghalni, de az már tényleg fájni fog.

Kétfajta ember van: az egyik azért él, mert nem meri megölni magát, a másik azért él, mert céljai vannak.

Volt egy fickó, aki egyetemistaként azt álmodta, hogy meghal, fiatalon, élete teljében. Zokogva ébredt, és megváltozott. Egészen addig csak lógott, az egyetemen, az életben, de attól kezdve nagyon rákapcsolt. Stephen W. Hawkingnak hívják.

Volt egy lány, tizenévesen azt álmodta, hogy öregasszony lett, és az anyja életét éli, főz, most, takarít egész nap, ebből áll az élete. Zokogva ébredt, megváltozott, olyan elszánt és céltudatos lett, mint csak kevesen. Sonia Drake-nek hívják, néhányan talán emlékeztek rá.

Most rajtam a sor. Álmomban láttam a lehetséges jövőim egyikét, és annyira fájt, hogy úgy döntöttem, nem következhet be. Ideje néhány kapcsolót átfordítanom másik állásba.

Share

Commentek

Előző

A nőiesség jövője

Következő

Tíz év alatt változik a világ

  1. Kedves Duncan!

    Kis koromban egy olyan képsorozatot láttam a fejemben, amit máig sehol nem találtam. Az egész úgy kezdődik, hogy látok egy régebbi fajta szürke autót az úton haladva, a sofőr és a mellette ülő bármi is, nem meghatározható, de hátul a kisfiút teljes egészében láttam. A kocsi lassan haladt előre, a visszapillantó tükörből néztem a kisfiúra és amint haladt az autó, a fiú egyre nyugtalanabb lett, nem tudta eldönteni, mi lehet az ami történik vele. Egy nagyon kis idő után a kezeire nézett és abban a pillanatban zöld kis ágacskák kezdtek kinőni az újainak a tetejéből, egyre nagyobbra és nagyobbra nőttek, éreztem, hogy a fiú nincs tudatában mi történik és nagyon rémült volt emiatt, ez egészen addig folytatódott míg teljes rémületbe nem esett szegény. Itt képkockaváltás volt. Másik jelenet kezdődött és első személyben, talán én magam érkeztem be egy helyi boltba, csuklyával a fejemen és ahogy haladtam előre a pult fele, bármilyen ok nélkül, anélkül, hogy bármit mondani akartam volna, az emberek tekintetére figyeltem. Nem mozogtak, csak a szemükkel követték lépésemet és figyeltem őket, láttam, hogy teljesen sötét a szemük, ekkor hatalmas félelmet éreztem magamban, ezek nem emberek és nem élnek, léteznek de mégsem, mit csináljak? Próbáltam elrohanni, kimászni ebből a gondolatból, kiutat találni a boltból és elrohanni, nem tudtam. Ez egészen addig folytatódott míg teljesen beszippantottak ezek a lények. Nagyon rosszul éreztem magam, a rezgések a teljes testemen keresztül mentek. Máig nem tudom értelmezni ezt, arra sem emlékszem, hogy ezt álmodtam-e vagy csak beugrott és nyitott szemmel játszottam végig ezt az egészet.

    Volt egy másik rémálmom is, keresztanyám és keresztapám ha jól tudom, a hetedik emeleten laktak a 13-as számban. A rémálmom kezdete, az volt, hogy kiléptem az ajtón és indultam haza. Mentem le a lépcsőkön és az emeleteken, de hiába tettem meg azt az utat, amire én már a tömbházon kívül kellett volna lennem, az emeletek nem fogytak és az ajtók mind sötétzöld színre váltottak, nem volt különbség. Megijedtem. Sietni kezdtem vissza keresztanyámékhoz de bármennyire is feljebb mentem, nem sikerült megtalálnom. Ekkor lenéztem a korláton kívülről és láttam, hogy nincs alja az épületnek, ekkor felnéztem és láttam, hogy teteje sincs az épületnek. Nem tudom szavakkal leírni, hogy mennyire féltem attól, hogy örökre ott ragadtam, mert ha nem látom a végét, talán nincs is vége és vissza oda fel már nem mehettem. Szörnyű volt…

  2. annamari

    @ Duncan Shelley:
    Én folyamatosan úgy érzem magam, mint te ébredéskor. Belebolondulhat ebbe az ember, de hajtóerő is lehet, ha úgy akarja.

  3. annamari

    Great írta:

    Kaptál egy második esélyt, használd ki.

    Én is így értelmeztem volna ezt az álmot.

  4. annamari

    Babaghavan írta:

    Ha valaki a testével azonosítja magát, mert megfeledkezett a lelki önvalójáról. Ha tudod, hogy kb. az 1000. életedet éled, akkor nem fogsz félni attól, hogy lecseréled az aktuális ruhád. Ha nem akarsz birtokolni és el tudod engedni a szeretteidet könnyedén szeretettel, és a halálra is mint egy újabb izgalmas lehetőségként tekintesz, akkor nem félsz már semmitől!

    Tekinthetjük izgalmas lehetőségnek is azt, amikor kiveszik a kezedből a döntést, de ettől még ez az, ami. 🙂

  5. Don Fülig di St.James998

    Duncan Shelley írta:

    prolizoli írta:

    Ha a háromszemű még járna ide az biztos megmondaná

    11 hónapot kapott valamilyen ingatlanos ügy miatt. 998 kolléga többet tud.

    Szerintem meg egyéb oldalakon kommentel.Mintha láttam volna valahol…de nincs reklám irreleváns tartalmú oldalaknak.

  6. Don Fülig di St.James998

    Régebben mindig itélethirdetés előtt álmodtam a sátánnal.Közben félelmetes volt,de ébredés után már leszartam.
    Húzott le a sötét vizbe és folytogatott.Látni nem láttam,de tudtam hogy ő az.
    Amióta nem itélnek el,nincsenek rémálmaim.

  7. Alex

    Bár nem szorosan a témához tartozik, de egy kis történelmi összefoglaló azzal kapcsolatban, hogy a reinkarnáció a korai időkben egy fontos kérdés volt keresztény teológusok körében.

    Sok keresztény hiszi tévesen, a reinkarnáció azt jelenti, hogy az emberek a halál idején azonnal visszatérnek, és nem szereznek semmi tapasztalatot a szellemvilágban, a földi életek között. A halálközeli élmények azt bizonyítják, hogy ez nem igaz. A személy egy „örökkévalóságot” tölthet el a szellemvilágban, ha akar, mert ott az idő nem létezik; és szabadon eldöntheti, vissza akar-e térni, vagy nem. Végső soron a reinkarnáció célja megtanulni a földi életekből, hogy már nem kell visszatérni.

    ..

    Számít, hogy valaki hisz a reinkarnációban, vagy nem? Mint általában a dogmák, a reinkarnáció tanítása sem nagyon fontos, amikor a lelki életről van szó. Valószínűleg annyit ér, mint elhinni, ennyi meg ennyi angyal táncolhat egy tű hegyén. Valószínűleg nem jelent különleges lelki fejlődést, hogy valaki hisz-e a reinkarnációban vagy nem. A reinkarnáció azonban ésszerű módon magyarázza az isteni igazságszolgáltatás látszólagos abszurditásait.

    ..

    Elizabeth Clare Prophet a Summit Lighthouse papja, több könyvet írt a korai kereszténységről és más metafizikai kérdésekről, pl: (1) Reinkarnáció: a hiányzó láncszem a kereszténységben, (2) Bukott angyalok és a rossz eredete, (3) Karma és reinkarnáció, (4) Jézus elveszett évei, (5) Jézus elveszett tanításai, (6) Énok próféta könyve, (7) A hét energiaközpont, (8) A magasabb Én ereje, (9) A kimondott szó tudománya, (10) Lelki társak és ikerlángok, (11) Buddha csendesen jön, (12) Saint Germain jövendölései az új évezredre, (13) Saint Germain az alkímiáról, (14) Út az univerzális Krisztushoz, (15) Kabbalah: kulcs a belső erőkhöz, (16) A királyság kulcsai, (17) A négy lovas asztrológiája, és (18) A mesterrel járni. Alaposan megvizsgálta a reinkarnáció történetét a korai keresztény mozgalomban, és az igazság kutatója joggal hiheti, a korai egyház vezetői a saját politikai céljaik érdekében tiltották be. Kedvenc könyvemet idézem, Reinkarnáció: a hiányzó láncszem a kereszténységben.

    ..

    Isten misztériuma

    ..
    Teológiai cunami született a 4. század elején, amikor az alexandriai Sándor püspök a szentháromságot magyarázta a nyájának.

    ..

    Felállt és Arius nevű líbiai pap, és föltette a következő egyszerű kérdést: “Ha az atya nemzette a fiút, akkor az így nemzett életének volt kezdete.” Más szavakkal, ha az atya a fiú szülője, akkor nem volt-e kezdete a fiúnak?

    ..

    Úgy látszik, ezt még nem kérdezte meg senki. Sok püspök számára Arius eretnekséget mondott, amikor azt állította, hogy a fiúnak volt kezdete. Vitatkozni kezdtek, az egyik párt vezetője Arius volt, a másiké Sándor és Athanasius. Athanasius az egyház vezető harcosa lett a küzdelemben, amely az egész életén át tartott.

    ..

    320-ban Sándor összehívta az alexandriai zsinatot, hogy elítéljék Arius tévedéseit. Ez azonban nem szüntette meg a viszályt. Már csaknem kettészakadt az egyház, amikor a viszály a római császár, Konstantin fülébe jutott. Elhatározta, hogy maga oldja meg egyetlen mozdulattal, amely végleg megváltoztatta a kereszténység pályafutását.

    ..

    Az orthodoxok azzal vádolták az ariánusokat, azért mondják, hogy a fiúnak van kezdete, mert le akarják alacsonyítani. Ők azonban nagyon is magas helyre tették, tisztelték, mint „elsőt a teremtmények között.” Arius szerint a fiú „tökéletes Isten lett, egyszülött és változatlan,” de kitartottak amellett, hogy van eredete.

    ..

    Az ariánus viszály igazából arról szólt, milyen az emberiség természete, és mi a megváltás. Két kép élt Jézusról: vagy Isten, aki mindig Isten volt, vagy ember, aki Isten fia lett.

    ..

    Ha ember volt, aki Isten fia lett, akkor ez azt jelenti, hogy már emberek is lehetnek Isten fiai. Ezt nem fogadhatta el az orthodoxia, ezért ragaszkodtak ahhoz, hogy Jézus mindig Isten volt, teljesen más, mint a többi teremtett lény. Mint látni fogjuk, az egyház teológiai álláspontját részben a politikai igényei diktálták. Az ariánus álláspontban benne volt a lehetőség, hogy aláaknázza az egyház tekintélyét, hiszen benne volt az is, hogy a léleknek nincs szüksége az egyházra a megváltáshoz.

    ..

    Az ariánus viszály eldöntése nagyon fontos volt abban is, mi az egyház álláspontja a reinkarnációval és a léleknek azzal a lehetőségével szemben, hogy eggyé váljon Istennel. Korábban az egyház úgy döntött, hogy az emberi lélek nem Isten része, és nem is volt az soha. Az anyagi világhoz tartozik, és nagy szakadék választja el Istentől.

    ..

    Az egyházatyák elutasították azt az elgondolást, hogy a lélek halhatatlan és transzcendentális – ami a keresztény gondolkodás része volt alexandriai Kelemen és Origenész korában. Ehelyett a “creatio ex nihilo”-t, a semmiből való teremtést hirdették. Ha a lélek nem Isten része, akkor Isten nem teremthette a saját lényegéből.

    ..

    Ma is ezt tanítják. Tagadják az ember isteni eredetét és lehetőségeit, a semmiből való teremtés tanítása kizárja az eleve létezést és a reinkarnációt. Mivel az egyház ezt a tanítást fogadta el, csak idő kérdése volt, hogy elutasítsa az origenészizmust és az arianizmust is. Az ariánus viszály csak egy ágyúlövés volt a csatában, amely végül eltörölte a misztikus hagyományt, amelyet Origenész képviselt.

    ..

    Origenész és az elődje, alexandriai Kelemen a platonizmus világában éltek. Számukra tény volt, hogy van egy láthatatlan lelki világ, amely örök, és egy látható anyagi világ, amely változó. A lélek a lelki, a test az anyagi világhoz tartozik.

    ..

    A platonisták nézete szerint Isten nem teremtette a világot, és mindent, ami benne van, hanem azok belőle áradnak ki. A lelkek az isteni elméből származnak, és testbe zárva is megőrzik a kapcsolatukat azzal a forrással.

    ..

    Kelemen azt mondja nekünk, hogy az emberiség „mennyei születés, mennyei eredetű plánta.” Origenész azt tanította, mivel az embert „Isten képére és hasonlatosságára” teremtették, „egyfajta vérrokonságban van Istennel.”

    ..

    Miközben Kelemen és Origenész Alexandriában tanítottak, az atyák egy másik csoportja kidolgozta az ellen-teológiát. Elvetették a görög lélekfelfogást, egy új, sose hallott ötlet kedvéért: a lélek egyáltalán nem a lelki világ része, hanem a változó anyagi világé, mint a test.

    ..

    Teológiájukat arra alapozták, hogy a lélek megváltozhat. Hogyan lehetne a lélek isteni és halhatatlan, kérdezték, ha megváltozhat, elbukhat és bűnözhet? Ha megváltozhat, mondták, akkor nem lehet olyan, mint Isten, aki változatlan.

    ..

    Origenész foglalkozott a lélek változásra való képességével, de más megoldást talált. Szerinte a lelket halhatatlannak teremtették, és bár elbukott (ennek több okát sorolta fel), mégis megvan a lehetősége, hogy visszakerüljön az eredeti állapotába.

    ..

    Számára a lélek a szellem és az anyag között helyezkedik el, és eldöntheti, hogy melyikhez csatlakozik: “A lélek akarata valamilyen módon a test és a szellem között közvetít, kétség kívül a kettő közül az egyiket szolgálja, annak engedelmeskedik, amelyiket választotta.” Ha a lélek azt választotta, hogy a szellemhez csatlakozik, akkor egy lesz vele,” írta Origenész.

    ..

    Az új, a lelket a testtel összekötő teológia az eleve létezés kizárásához vezetett. Ha a lélek anyagi, akkor nem létezhetett a test előtt. Mint nyssai Gergely írta: “Sem a lélek nem létezik a test előtt, sem a test a lélektől külön, de … közös az eredetük.”

    ..

    Mikor teremtik a lelket? Az atyák valószínűtlen választ adtak: ugyanakkor, amikor a testet – a fogamzáskor. “Isten minden nap lelkeket alkot,” írta Jeromos egyházatya. Ha a lelkeket és a testeket egy időben teremtik, akkor szóba sem jöhet az eleve létezés vagy a reinkarnáció, hiszen ezek azt tanítják, hogy a lélek már létezik a test előtt, és egymás után több testet is elfoglalhat.

    ..

    Az egyház még mindig azt tanítja, hogy a lelket ugyanakkor teremtik, amikor a testet, és ezért a lélek és a test egyetlen egység.

    ..

    Ez a gondolkodás egyenesen vezetett az ariánus viszályhoz. Az egyház tagadta, hogy a lélek előbb létezik, mint a test, és a lelki világhoz tartozik; tagadta azt is, hogy a lelkek, testek és a teremtett világ Istenből áradtak volna ki.

    ..

    Az ariánus viszály

    ..
    Amikor Arius megkérdezte, volt-e a fiúnak kezdete, valójában a tanítás egy alapvető hibájára mutatott rá. A tanítás nem tisztázta Krisztus természetét. Ezért kérdezte: Ha a teremtő és a teremtés között egy szakadék van, akkor hová tartozik Krisztus? Őt is a semmiből teremtették, mint a többieket? Vagy Isten része? Ha igen, akkor hogyan és miért öltött emberi formát?

    ..

    Az egyház azt mondja nekünk, hogy az ariánus viszály küzdelem volt a káromlók ellen, akik azt mondták, hogy Krisztus nem Isten. A döntő kérdés azonban ez volt: m váltja meg az embert – ha utánozza, vagy ha imádja Jézust?

    ..

    Az ariánusok azt állították, hogy Jézus Isten fia lett, ezáltal egyetemes példát adtak, amelyet minden teremtett lény követhet. De az orthodox egyház szerint ő mindig Isten fia volt, lényegében ugyanaz, mint Isten (tehát Isten), nem utánozhatják az olyan teremtmények, amelyekből hiányzik Isten lényege. A megváltás Isten kegye, de az egyházon keresztül.

    ..

    Az ariánusok úgy hitték, Isten az embereket is adoptálhatja, ha utánozzák Krisztust. Számukra a Krisztus-inkarnációnak az volt a célja, hogy megmutassa, követhetjük Jézust, és mint Pál mondta, „együtt örökölhetünk vele.”

    Az orthodox egyház azonban szakadékot teremtett Jézus és mindenki más között, tagadta, hogy mi is fiúkká válhatunk, ahogyan ő. Az egyháznak azért esett annyira nehezére meglátni Jézus ember-voltát, mert nem tudták megérteni, hogy lehet valaki egyszerre emberi és isteni. Jézus vagy emberi (és változó), vagy isteni (vagyis változatlan).

    ..

    Ez részben János evangéliumának félreértésén alapul. János ezt mondja: “Kezdetben vala az ige, és az ige Istennél vala, és az ige volt Isten… Mindent ő alkotott; és nélküle nem volt semmi.” Később János azt mondja, hogy „az ige testté lőn, és köztünk lakozott.” Ebből arra következtettek, hogy Jézus Isten, az ige, amely testté lőn.

    ..

    Nem értették, hogy amikor János Jézust „az igének” nevezte, a logosz görög hagyományára gondolt. Amikor azt mondja, hogy mindent az ige teremtett, a görög szót használja – logosz. A görög gondolkodásban a logosz Istennek az a része, amely a világban cselekszik. Philo szerint „Isten képmása, aki az egész univerzumot kiformálta.” Origenész a léleknek nevezte, amely összetartja az univerzumot.

    ..

    Philo hitte, hogy olyan nagy emberek, mint Mózes, megszemélyesíthetik a logoszt. Ezért amikor János azt írja, hogy Jézus a logosz, nem úgy érti, hogy Jézus mindig Isten, a logosz volt. Azt mondja, Jézus,az ember lett a logosz, Krisztus.

    ..

    Néhány korai teológus azt gondolta, mindenkinek megvan ez az esélye. Kelemen azt mondja, minden emberben benne van „az ige (logosz) képe,” ezért mondja a Genezis, hogy az embert „Isten képére és hasonlatosságára” teremtették.”

    ..

    A logosz tehát az isteni szikra, Krisztus magja, és ott van a szívünkben. Az orthodoxok vagy elvetették, vagy figyelmen kívül hagyták ezt a felfogást.

    ..

    Meg kell értenünk, Jézus úgy vált logosszá, ahogyan Krisztussá lett. De ez nem jelenti azt, hogy ezt csak ő tehette meg. Jézus megmagyarázta ezt a misztériumot, amikor megtörte a kenyeret az utolsó vacsorán. Vett egy cipót, az egyetlen logosz szimbólumát, az egyetlen Krisztust, és szólt: “Ez az én testem, amely megtöretett értetek.”

    ..

    Azt tanította a tanítványainak, hogy egy abszolút Isten, és egy univerzális Krisztus vagy logosz van, de az univerzális Krisztus testét meg lehet törni, és mégis mindegyik darab megtartja az egésznek a tulajdonságait. Azt mondta nekik, hogy a Krisztus-mag bennük van, azért jött, hogy életre keltse, és a Krisztus soha nem csökken, akárhányszor törik is meg a testét. Isten, logosz vagy Krisztus legkisebb töredéke is tartalmazza Krisztus isteniségének a teljes természetét.

    ..

    Az orthodoxok félreértették Jézus tanítását, mert nem tudták elfogadni, hogy minden embernek van emberi és isteni természete, benne van a lehetőség, hogy egészen istenivé váljon. Nem értették az emberit és istenit Jézusban, ezért nem érthették meg magukban sem. Látták az emberi természet gyengeségét, azt gondolták, meg kell tagadniuk az isteni természetet, amely néha felvillan még az emberiség legaljában is.

    ..

    Origenész habozás nélkül írt az emberek és a fiú kapcsolatáról. Azt hitte, ugyanaz a lényegünk, mint az apáé és a fiúé: “Minket a fiú képmására alkottak, bizonyság erre a sok nemes tulajdonság, amely megvan bennünk. És ami mi vagyunk a fiúnak, az a fiú az apának, aki az igazság.” Mivel megvannak bennünk a fiú nemes tulajdonságai, istenivé válhatunk mi is (eggyé az Istennel).

    ..

    Az ariánusok számára az istenné válás fontos volt a megváltáshoz; az orthodoxia számára eretnekség volt. 324-ben kapcsolódott be az ariánus vitába a római császár, Konstantin, aki 12 évvel azelőtt tért át a kereszténységre. Levelet írt Ariusnak és Sándor püspöknekm sürgette őket, hogy oldják meg a nézeteltéréseket, és ezt a levelet a cordovai Hosius püspök vitte Alexandriába. Ez a levél azonban nem tudta lecsitítani a vihart, amely Isten – és az ember – természete körül dúlt. Konstantin belátta, többet kell tennie, ha ki akar jönni a zsákutcából.

    ..

    A niceai zsinat

    ..
    325 júniusban kezdődött el a niceai zsinat, és két hónapig tartott, Konstantin részvételével. A püspökök egy meglevő hitet módosítottak, a céljaiknak megfelelően. Még ma is sok templomban tanítják ezt a hitvallást, a későbbi, 4. századi zsinat változtatásaival együtt. A niceai hitvallás, ahogyan nevezik, különös gonddal azonosítja a fiút az apával, és nem a teremtéssel:

    ..

    “Hiszünk az egy Istenben, a mindenható atyában, minden látható és láthatatlan dolog alkotójában; és az egy Úr Jézus Krisztusban, Isten fiában, az Atya egyszülöttjében, aki ugyanabból a lényegből való, mint az atya, Isten az Istentől, fény a fénytől, maga Isten magától Istentől, nemzett, nem teremtett, lényegében egy az atyával, aki mindent teremtett… aki … testet öltött, és emberré lett …”

    ..

    Ariuson kívül csak két püspök nem írta alá ezt a hitvallást. Konstantin száműzte őket a birodalomból, míg a többi püspök az egységet egy nagy lakomán ünnepelte a császári palotában.

    ..

    A hitvallás sokkal több, mint Jézus isteniségének elismerése. Elismerése annak is, hogy külön állunk Istentől és Krisztustól. Nagyon nehéz Jézust Istennek nevezni, csak azért, hogy tagadjuk, ő is Isten teremtésének a része. „Nemzett, nem teremtett,” teljesen más, mint mi, teremtett lények. Mint George Leonard Prestige írja, a niceai hitvallás azt mondja nekünk, hogy „Isten fia nem hasonlít a teremtményekre.”

    ..

    Jézus, mint Isten egyetlen fia szerepel az apostoli hitvallásban is, amelyet ma sok protestáns egyházban használnak. Így hangzik: “Hiszek Istemben, a mindenható atyában … hiszek Jézus Krisztusban, az egyetlen fiában, a mi Urunkban.” Maga a nyelv – Jézus, az egyetlen fiú – tagadja, hogy valaha is olyan fiúk lehetünk, mint Jézus volt.

    ..

    Érdekelheti a keresztényeket, hogy számos, a Bibliát vizsgáló tudós hiszi, Jézus soha nem állította, hogy ő Isten egyetlen fia. Ez későbbi, János evangéliumának félreértésén alapuló fejlemény volt.

    ..

    Más bizonyíték is van arra, hogy Jézus azt hitte, mindenki elérheti azt a célt, hogy Isten fia legyen. Az egyházak azonban megtartották ezeket a hitvallásokat, továbbra is hozzá vannak kötve Konstantinhoz és a 300 püspökéhez.

    ..

    Néhány, a zsinaton résztvevő püspök nem találta jónak a fiú meghatározását, és azt gondolták, talán túl messzire mentek. A császár azonban írt egy levelet azoknak a püspököknek, akik nem voltak jelen Niceában, és követelte, hogy fogadják el „ezt a valóban isteni parancsot.”

    ..

    Konstantin azt mondta, mivel a zsinat döntését „a püspökök szent gyülekezete hozta,” úgy kell tekinteni, hogy „megmutatja az isteni akaratot.”

    ..

    Konstantin szólt, a római isten. Világos, azt gondolta, az orthodox álláspont sokkal erősebb és egységesebb egyházhoz vezet, mint az ariánus, ezért ezt az álláspontot kell képviselni.

    ..

    Konstantin mindjárt élt az alkalommal, hogy megszervezze a disszidens keresztények első állami üldözését. Kiadott egy ediktumot az „eretnekek” ellen, akiket „az igazság és az élet gyűlölőinek” nevezett, akik „szövetkeztek a pusztulással.”

    ..

    Bár az uralkodását a vallási türelem ediktumával kezdte, most megtiltotta az eretnekeknek (főleg az ariánusoknak), hogy nyilvános helyen, vagy akár magánházakban összegyűljenek, megparancsolta, fosszák meg őket „a babonás összejövetelek minden gyülekező helyétől,” ideértve „valamennyi imaházat.” Ezeket át kellett adni az orthodox egyháznak.

    ..

    Az eretnek tanítók elmenekültek, sok tanítványukat visszakényszerítették az orthodox nyájba. A császár elrendelte, szedjék össze, kobozzák el, semmisítsék meg a könyveiket. Arius könyveinek rejtegetéséért súlyos büntetés járt – halálbüntetés.

    ..

    Nicea azonban az eleve létezés, reinkarnáció, üdvözülés az Istennel való egyesülés útján, és más egykori keresztény tanítások végét jelenti. 200 évig tartott, amíg ezeket az elgondolásokat mind kiirtották.

    ..

    Konstantin azonban megmutatta az egyháznak, hogy ezt hogyan kell tenni, amikor a kereszténységet a saját képére formálta, és Jézust megtette Isten egyetlen fiának. Ettől fogva az egyház egy szeszélyes és autokrata Istent képviselt, – aki olyan volt, mint Konstantin és a többi római császár.

    ..

    Tertullianus, Origenész ős-ellensége és egyházatya mondta ezt azoktól, akik a reinkarnációban hittek, és nem a halottak feltámadásában: “Minő látványosság azon a napon (a feltámadás napján)! Hová forduljak előbb, hogy tapsoljak és nevessek? … Bölcs filozófusok pirulnak a tanítványaik előtt, amikor együtt égnek a követőikkel, akiknek azt tanították, hogy Isten nem törődik a világgal, vagy nincs lelkük, vagy ami lelkük van, az soha nem fog visszatérni a korábbi testeikbe? Hiszem, hogy ez nagyobb gyönyörűség lesz, mint a cirkusz, a kétféle színház, vagy akármelyik stadion.” Tertullianus nagyon befolyásos ember volt, amikor az úgynevezett „eretnekeket” halálra kellett ítélni.

    ..
    Az 5. általános zsinat

    ..

    Konstantin és Nicea után Origenész írásai még mindig népszerűek voltak azok között, akik tisztázni akarták, mi Krisztus természete, mi a lélek rendeltetése, hogyan történik a feltámadás. A műveltebb szerzetesek közül többen is átvették Origenész gondolatait, használták misztikus gyakorlataikban, és az volt a céljuk, hogy eggyé váljanak Istennel.

    ..

    A 4. század vége felé az orthodox teológusok ismét támadni kezdték Origenészt. Isten és Krisztus természete, a feltámadás és a lélek eleve létezése, ezek voltak a fő nehézségek.

    ..

    Gyakran tudatlanságon és helytelen megértésen alapuló bírálataik meghallgatásra találtak magas körökben, és végül az egyház elutasította az origenészizmust és a reinkarnációt. Az egyháznak a műveletlen tömegeket kellett vonzania, és ez fontosabb volt, mint Origenész józan logikája.

    ..

    Epiphanius ciprusi püspök szerint Origenész tagadta a test feltámadását. Epiphanius azonban, mint azt Jon Dechow megmutatta, se nem értette Origenész gondolatait, se nem foglalkozott velük. Mégis meg tudta győzni az egyházat, hogy Origenész eszméit nem lehet összeegyeztetni a kialakuló literalista teológiával. Origenész tanításait végül Epiphanius írásai alapján ítélték el, másfél évszázaddal később.

    ..

    Jeromos azt hitte, hogy a feltámadás-test hús és vér lesz, nemi szervekkel együtt – bár ezeket aztán már nem fogják használni. Origenész követői viszont azt mondták, hogy a feltámadás-test lelki lesz.

    ..

    Az Origenész viszály átterjedt az egyiptomi sivatag kolostoraira, különösen Nitriára, ahol vagy ötezer szerzetes élt. Kétféle szerzetes volt Egyiptomban – az egyszerű és műveletlen, vagyis a többség, és Origenész követői, a művelt kisebbség.

    ..

    A vita lényege az volt, van-e Istennek olyan teste, amit látni és érinteni lehet. Az egyszerű szerzetesek azt hitték, hogy van. De Origenész követői azt gondolták, hogy Isten láthatatlan és transzcendentális. Az egyszerű szerzetesek nem tudták követni Origenész misztikus spekulációit Isten természetéről.

    ..

    Teophilus püspök 399-ben írt egy levelet, amelyben Origenész álláspontját védelmezi. Erre az egyszerű szerzetesek Alexandriába mentek, zavargást keltettek az utcákon, és megfenyegették Teophilust, hogy megölik.

    ..

    A püspök gyoran hátraarcot csinált, azt mondta a szerzeteseknek, most már látja, hogy Istennek valóban van teste: “Titeket látva, Isten arcát látom.” Theophilus hirtelen pálfordulása váltotta ki az események sorozatát, amelyek oda vezettek, hogy elítélték Origenészt, és felgyújtották a nitriai kolostort.

    ..

    Theodosius alatt az olyan sokáig üldözött keresztényekből üldözők lettek. Az ember képére teremtett Isten türelmetlennek bizonyult. Az orthodox keresztények szankciókat érvényesítettek, erőszakot alkalmaztak minden eretnek (köztük a gnosztikusok és Origenisták), pogányok és zsidók ellen. Ebben a környezetben veszélyessé vált az ember isteni természetét, az Istennel való eggyéválást hirdetni.

    ..

    Lehet, hogy Theodosius uralkodása alatt temették el Nag Hammadiban a gnosztikus kéziratokat – talán Origenészt követő szerzetesek. Ők ugyan nem voltak nyíltan gnosztikusok, de szimpatizálhattak a gnosztikus állásponttal, elrejthették a könyveket, amikor már az érintésük is túl veszélyes volt.

    ..

    Az Origenészt követő, sivatagi szerzetesek nem fogadták el Theophilus püspök ítéletét. Tovább gyakorolták a hitüket Palesztinában a 6. századig, amikor egy eseménysorozat még az Origeneszizmust is végleg illegalitásba kényszerítette.

    ..

    Justinianus (527 – 565) volt a legtehetségesebb császár Konstantin óta – és nagyon aktívan belekontárkodott a keresztény teológiába. Ediktumokat adott ki, elvárta, hogy az egyház szentesítse, püspököket nevezett ki, sőt bebörtönözte a pápát.

    ..

    A római birodalom összeomlása, az 5. század vége után Konstantinápoly a keleti, vagy bizánci birodalom fővárosa maradt. Origenész tanításait végül is a hatalmi játékok részeként vetették el, amelyekről elhíresült a császári udvar.

    ..

    Úgy látszik, Justinianus 543 körül állt Origenész ellenzői mellé, ekkor adta ki az ediktumot, amelyben elítél tíz tanítást, köztük az eleve létezést. Kijelentette, “anathema Origenészre … és bárkire, aki így gondolkodik.” Más szavakkal, Origenész, és aki ezekben a tanításokban hisz, örökre elkárhozik. Konstantinápolyban a helyi zsinat jóváhagyta az ediktumot, amelyet minden pöspöknek alá kellett írni.

    ..

    Justinianus 553-ban hívta össze az 5. általános egyházi zsinatot, hogy megvizsgálják az úgynevezett „Három fejezet”-el kapcsolatos kérdéseket. Három teológus írásairól volt szó, akik nézetei határosak voltak az eretnekséggel. Justinianus azt akarta, hogy ezeket az írásokat ítéljék el, és elvárta, hogy a zsinat meg is teszi.

    ..

    Már 545 óta próbálkozott azzal, hogy egyetértésre kényszerítse a pápát. Lényegében letartóztatta őt Rómában, elhozatta Konstantinápolyba, és ott is tartotta négy évig. Amikor a pápa elmenekült, és később nem volt hajlandó részt venni a zsinaton, Justinianus nélküle intézkedett.

    ..

    Ez a zsinat 14 új anathémát mondott ki a három fejezet szerzőire és más keresztény teológusokra. A 11. anathémában, az eretnekek listáján szerepelt Origenész neve.

    ..

    Az első anathema: “Ha bárki a lelkek mesés eleve létezését állítja, és az abból következő szörnyű restaurációt: legyen anathema.” (“Restauráció” azt jelenti, hogy a lélek visszatér Istenhez, egyesül vele. Origenész követői azt hitték, hogy ez a reinkarnáció útján történik.) Úgy látszik, ezzel mértek halálos csapást az Origeneszizmusra és a reinkarnációra a kereszténységben.

    ..

    A zsinat után az Origenészt követő szerzeteseket kiűzték a palesztiniai kolostorukból, néhány püspököt leváltották, Origenész írásait ismét megsemmisítették. Az Origenész-ellenes szerzetesek nyertek. A császár végleg melléjük állt.

    ..

    Elméletben úgy tűnik, a keresztények ma is hihetnek a reinkarnációban, hiszen a pápa nem hagyta jóvá az anathémákat. Az egyház azonban a gyakorlatban elfogadta, és a zsinat óta az orthodox kereszténység nem hisz a reinkarnációban.

    ..

    Az érvelés mindkét esetben vitatható. Valószínű, hogy az egyház előbb-utóbb betiltotta volna a hiedelmeket. Amikor tagadta a lélek isteni eredetét (a niceai zsinaton 325-ben), láncreakciót indított el, ami egyenesen Origenész kiátkozásához vezetett.

    ..

    Az egyházi zsinatok ellenére a misztikusok továbbra is gyakorolták a divinizációt. Origenész eszméit követték, uniót akartak Istennel.

    ..

    A keresztény misztikusokat sokszor vádolták eretnekséggel. És ugyanakkor, amikor az egyház elutasította a reinkarnációt, elfogadta az eredendő bűnt, ami még jobban megnehezítette a misztikusok gyakorlatát.

    ..
    Következtetés

    ..

    Az 553-i zsinattal körülbelül le is zárhatjuk az egyházon belüli viszályt. A történetet két megjegyzéssel egészíthetjük ki, az 1274 és 1439-es egyházi zsinatok alapján. Az 1274-es lyoni zsinaton kimondták, hogy a halál után a lélek azonnal vagy a mennybe, vagy a pokolba megy. Az ítélet napján mindenki testileg ott fog állni Krisztus ítélőszéke előtt, hogy számadást adjon a tetteiről. Az 1439-es, firenzei zsinat kb. ugyanezekkel a szavakkal írja le a lélek gyors távozását a mennybe vagy a pokolba. Mindkét zsinaton szavak nélkül feltételezték, hogy a lélek nem kerül ismét fizikai testekbe

  8. Alex

    Duncan Shelley írta:

    Tudnád idézni az Újszövetségből azt a részt, amiben ez áll, amit írsz? Tehát inkarnáció, meg rezgések…

    Nem írtam, hogy az Újszövetségben vannak részek, amik az inkarnációról és a rezgésekről szólnak. Ezeket más forrásokból szedtem, amiként ezt is írtam. Az Újszövetségi rész (ott meg ott van a forrás) magára a földi élet és a halál vonatkozásaira utalt.

    A keresztény szövegekben nem igazán találunk kimondottan a reinkarnációt erősítő részeket. Bár vannak benne momentumok, amik alapján – legalábbis számomra -az sem bizonyított, hogy elvetné azt.

    Minden esetre elgondolkoztató, hogy a reinkarnáció tézisét mindeddig a katolikus tanítóhivatal nem ítélte el. Persze nem árt tudni, hogy ez a tény önmagában még a legkevésbé sem érv a tanítás helyessége vagy éppen a kereszténységgel való összeegyeztethetősége mellett.

  9. Babaghavan

    @ Duncan Shelley:

    Mi a halálfélelem alapja?

    Tudatlanság. Ha valaki a testével azonosítja magát, mert megfeledkezett a lelki önvalójáról. Ha tudod, hogy kb. az 1000. életedet éled, akkor nem fogsz félni attól, hogy lecseréled az aktuális ruhád. Ha nem akarsz birtokolni és el tudod engedni a szeretteidet könnyedén szeretettel, és a halálra is mint egy újabb izgalmas lehetőségként tekintesz, akkor nem félsz már semmitől! A testben ilyenkor spontán gyógyulás következik a félelmek, mint blokkok megszűnése miatt. Az öregedés is egy választott program, amit felül lehet írni, a megfelelő kóddal. Ezt el lehet érni, ahogy Nina és Gorkie is megközelítően elérte. 😉 A fájdalom szerepe távol tartani a halált…
    első lépésként ne félj a fájdalomtól!

    A gyöngyhalász egy boldog karibi ember, aki akkor megy le igazgyöngyért, amikor kedve tartja, hogy tudjon miből enni adni a családjának. Közben ott úszkálnak a cápák körülötte. Viszont, ha a legkisebb félelmet is érzi, hogy bármit is elveszthet, akkor a cápák biztosan felfalják és mindent elveszít. Azért akar sokat élni, hogy a teremtőnek tudjon minél több élményt szállítani az ő boldog létén keresztül.

  10. Alex írta:

    Úgy tűnik, az Újszövetség szellemisége a jelenleg földi életet élőket tekinti halottaknak, és az általunk halálnak nevezett átváltozást feltámadásnak. Tehát a földi halál után következik az igazi élet! Ez nem lep meg, mivel több forrásból olvastam azokról a létsíkokról, ahová a halál után kerülnek az elhunytak, és amelyek arra szolgálnak, hogy az utolsó inkarnáció “lefoszoljon” róluk, és készen álljanak egy újra. Ezek a létsíkok általában a boldogság világai a földi élethez képest. Létezik a pokol létsíkja is. Az kemény. Oda azok az elhunytak kerülnek ideiglenesen, akik nem tudnak megbocsátani. Nem büntetésből, hanem alacsony rezgésszintjük miatt odavonzódnak. Amíg meg nem enyhülnek, segítőik képtelenek kapcsolatba lépni velük.

    Tudnád idézni az Újszövetségből azt a részt, amiben ez áll, amit írsz? Tehát inkarnáció, meg rezgések…

  11. Babaghavan írta:

    Minden félelem alapja a halálfélelem.

    És a (halál)félelemnek mi az alapja?

    Az öregedés pedig az elmúlás szimbóluma.

    Az öregedés a test regenerációs berendezéseinek fokozatos leállása.

    Egy gyöngyhalász mondta, aki a cápák között halászik minden nap, hogy nem fél a haláltól, csak attól fél, hogy nem él eleget.

    Nem csodálom, ha gyöngyhalászásra pocsékolja az életét…

    Készen állsz arra, hogy meg tudd a halálod pontos dátumát? Ismerem azt, aki ki tudja számolni. Persze van több kapu is, de nem mindenkinek…

    Nekem legjobban a gonoszságnak az a definíciója tetszik, amely szerint a gonoszság az a törekvés, hogy leállítsunk másokat. Például, ha elhitetjük valakivel, hogy teljesen lényegtelen, hogy mit tesz, akkor leáll.

  12. malleusorbis írta:

    Kicsit off: van egy ilyen gondolatom: mi van, ha Stephen W. Hawking rájött valamire ?, és így büntették, hogy lebénították, és az intel feliratú ketyerélye mögött csináltak belőle egy bábot (aki tekintély!)?

    Akkor miért nem nyírták ki inkább?

    Valami olyasmi volt, hogy kiadtak 10 nagyon komoly matematikai feladatot a diákoknak, fél évre, amiket meg kellett oldaniuk, és persze senkinek nem sikerül megoldani mindet helyesen, Hawking meg ellógta az egész fél évet, és leadás előtti nap estéjén állt neki, és hajnalra 7-et tudott megoldani, és mind pontos volt. A szobatársai akkor jöttek rá, hogy ő nem olyan ember, mint ők.

  13. @ stargate:
    Azért álmodunk, mert nincsenek testérzékleteink, nincs lokalizációnk, nem tudjuk elhagyni a testünket, ez marad. Kb. unaloműző. Nincs jelentősége. De lehet értelmezni, belemagyarázni akármit.

    Van egy trükk. Ha van valami problémád az életben, koncentrálj rá, vegyél le egy tetszőleges könyvet a polcról, nyisd ki valahol, olvass bele, és ott lesz a megoldás. Általában ki lehet hozni valamit a problémával kapcsolatban, ha akarunk.

  14. Great írta:

    Kaptál egy második esélyt, használd ki.

    Én is így érzem.

  15. prolizoli írta:

    Ha a háromszemű még járna ide az biztos megmondaná

    11 hónapot kapott valamilyen ingatlanos ügy miatt. 998 kolléga többet tud.

  16. Alex

    prolizoli írta:

    Nem igazán gondolkodtam el rajta, meg nem is értek az ilyen álomanalizáláshoz.

    Van erre egy tanítás:

    Máté Evangyélioma 8. rész:
    21. Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
    22. Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.

    Úgy tűnik, az Újszövetség szellemisége a jelenleg földi életet élőket tekinti halottaknak, és az általunk halálnak nevezett átváltozást feltámadásnak. Tehát a földi halál után következik az igazi élet! Ez nem lep meg, mivel több forrásból olvastam azokról a létsíkokról, ahová a halál után kerülnek az elhunytak, és amelyek arra szolgálnak, hogy az utolsó inkarnáció “lefoszoljon” róluk, és készen álljanak egy újra. Ezek a létsíkok általában a boldogság világai a földi élethez képest. Létezik a pokol létsíkja is. Az kemény. Oda azok az elhunytak kerülnek ideiglenesen, akik nem tudnak megbocsátani. Nem büntetésből, hanem alacsony rezgésszintjük miatt odavonzódnak. Amíg meg nem enyhülnek, segítőik képtelenek kapcsolatba lépni velük.

    Az egyik magyarázat az álmodra, hogy arra figyelmezetett, hogy valamit meg kell bocsátanod. Nyilván miután ezt megtetted, utánna már nem jön többször.

  17. eCorsair

    malleusorbis írta:

    Kicsit off: van egy ilyen gondolatom: mi van, ha Stephen W. Hawking rájött valamire ?, és így büntették, hogy lebénították, és az intel feliratú ketyerélye mögött csináltak belőle egy bábot (aki tekintély!)?

    Szerintetek mire jöhetett rá?
    Mit tudtok a fazonról?

  18. Babaghavan

    Duncan!

    Minden félelem alapja a halálfélelem. Az öregedés pedig az elmúlás szimbóluma. Egy gyöngyhalász mondta, aki a cápák között halászik minden nap, hogy nem fél a haláltól, csak attól fél, hogy nem él eleget. De ez is egyfajta halálfélelem. Készen állsz arra, hogy meg tudd a halálod pontos dátumát? Ismerem azt, aki ki tudja számolni. Persze van több kapu is, de nem mindenkinek…

    Babaghavan

  19. Petra

    Mindenkinek vannak az életében olyan események, amik megrázzák, mélyen elgondolkodtatják, amik hatására átértékelik az életüket és meghoznak bizonyos elhatározásokat, eldöntenek változtatásokat, ezek lehetnek sorsfordítók, de a legtöbb nem az.

    Van egy barátnőm, aki évekig volt egy kapcsolatban, ami nem úgy alakult, ahogy ő szerette volna. Mikor elkezdett ráeszmélni, hogy nem is fog révbe érni, mert nem is abba az irányba megy a dolog, akkor úgy gondolta, talán jobb, ha kilép belőle. De a fickó nem akarta elengedni, tett egy kis erőfeszítést és ő máris meggondolta magát. Aztán történt valami, ami megint elkeserítette és bejelentette a szakítást. A pasas most nem tiltakozott, de alig pár nap múlva becsöngetett a lányhoz és kisvártatva kibékültek. A helyzet azonban megint romlani kezdett, a leányzó ultimátumot adott, amit az ürge elutasított,… veszekedés, szakítás…egy hónap szünet…találkozás, összegabalyodás. Aztán történt valami, ezúttal tényleg fontos. Most először a lány tett olyat, ami kicsit a kapcsolatuk elleni lépés volt. Ez a pasas egyáltalán nem tolerálta, sőt messze rosszabbul viselte, mit annak idején a lány az ő sokkal durvább húzásit. Állítólag ez kijózanította a barátnőmet és azóta kiadta az útját és nem gyengül el. Azt mondja, hogy ez a vita döbbentette rá, hogy mennyire inkorrekt a pasi, ezért tudta meghozni a döntést, ami addig csak ért, de nem volt meg, ezért fogadta korábban mindig vissza. Nos, szerintem már akkor eldöntötte, mikor meglépte azt a kapcsolatellenes dolgot, de persze ezt ő nyilván jobban tudja, meg per pillanat nem is ez a lényeges. A lényeg az, hogy annyi minden történt köztük ebben a hét évben, annyi impulzus, váratlan események, traumák, hogy bármelyik lehetett volna a meghatározó és egyben a végső. De mivel ez összezördülés volt az, amit már nem követett visszatáncolás, ezért lett ez fontos mérföldkő.

    Csak azt akartam ezzel mondani, hogy nem tudom, hogy a te életed hogy halad, mi felé és min szeretnél változtatni, mert erre nem tértél ki (nem is kell, ez nyilván személyes dolog, a te magánügyed). De az, hogy ennek az álomnak volt-e életbevágó szerepe, csak később derül ki, ha ezt érdemleges változások követik, és soha többé nem térsz vissza a korábbi szokásokhoz, attitűdökhöz, amikkel eldöntötted, hogy szakítasz. Utólag mindig könnyebb megmondani mi volt sorsfordító, mint előre. De kívánom neked, hogy ez az legyen és olyan módon, ahogy azt eltervezted. Neked is jól mutatna a memoárodban a tizenvalahanyadik bestsellered után, hogy pár éve egy rémálom hatására hoztam meg azokat a döntéseket, amik eredményként most itt tartok és jó úton haladok.

  20. malleusorbis

    Kicsit off: van egy ilyen gondolatom: mi van, ha Stephen W. Hawking rájött valamire ?, és így büntették, hogy lebénították, és az intel feliratú ketyerélye mögött csináltak belőle egy bábot (aki tekintély!)?

  21. stargate

    Duncan Shelley írta:

    Aligha van összefüggés, és akkor még nem voltak tünetei, talán betegsége sem.

    Éppen ez a lényeg. Azt álmodta, hogy meghal. Hogyan lehet értelmezni a halált? Hogyan értelmezhette ő akkoriban? Ha belegondolsz, egy magatehetetlen test nem egyfajta halál? Az elméjét mentette meg….
    Figyelmeztető álom lehetett az elkerülhetetlen jövőről, amit ő amit ő megértett és mindent elkövetett, hogy megváltoztassa a jövőképet – ennyit sikerült elérnie.
    Brilliáns!

    A cikked elolvasása után éjjel jól becsaptam magam 😉 . Arra ébredtem álmomban, hogy tudatosan álmodom. Imádom, nagyon klassz dolog, kihasználtam, ahogy azt kell… A tudatos álomból a kilépést sosem akarom, de megérzem, amikor már nem tudok maradni. Álmomban felébredtem….
    Aztán reggel felébredtem és miután csak foszlányokra emlékszem az álmomból….. sajnos ez mégsem volt tudatos álom…. :-((

    Fontosak az álmok. Néhány évvel ezelőtt megtanultam a tudatos álmodást, ami az egyik legnagyobb eddigi élményem. Gyakran sikerült magamra ébredni álmomban, megismertem azt a világot alaposan, megtanultam élni benne. Aki megtapasztalta már, az tudja jól, hogy nagyon-nagyon valóságos! Rá lehet szokni.

    Eljutottam abba a zavaró állapotba, hogy időnként nem tudtam megkülönböztetni a két világot. Vannak technikák, amelyek segítenek ilyenkor, de a napi munkavégzésemben egyre többször hozott zavarba….

    Le kellett állni vele, bár néha spontán még mindig megtörténik….

  22. Great

    aelod írta:

    Tudat alatt ennyire félsz az öregedéstől

    LOL

  23. Great

    Kaptál egy második esélyt, használd ki. Egyszer én is kaptam egy második esélyt, amit kihasználtam. Még a kapcsolatunk elején feleségem mondott valamit, ami felébresztette bennem a vágyat, hogy megüssem. Nem tettem semmit, meg sem rezdültem, de ott volt a vágy, éreztem, hogy megteszem. A mai napig felver néha éjszaka, hogy mi lett volna, ha megteszem, pedig semmit nem tettem, csak majdnem. Láttam a lehetséges jövőim egyikét, ami nem válhatott valóra.

  24. prolizoli

    Duncan Shelley írta:

    @ prolizoli:
    Mit hozol ki a pokolálomból?

    Nem igazán gondolkodtam el rajta, meg nem is értek az ilyen álomanalizáláshoz. Lehet, hogy volt bennem valamilyen félelem vagy gát valami iránt ami az idő előrehaladtával megszűnt de fingom sincs hogy mi lehetett az. De ez csak egy tipp. Az is lehet, hogy csak a zelme játéka. Ha a háromszemű még járna ide az biztos megmondaná 😀

  25. Alex

    Az álmok fontosak és nagyon is van jelentőségük.

    A rémálmok azokról a félelmekről tájékoztatnak, amiket meg kéne oldani, amikkel szembe kéne nézni. Ha nem tesszük meg, akkor a tudatalatti elnyomja őket, jó mélyen elássa, hogy ne zavarja a mindenapokat. De a meg nem oldott félelem ott van, energia van benne. Olyan ez, mint a hamu alatt a parázs. Látszólag már nem ég a tűz, a tűzhely is akár kihültnek tűnik, de ha valamilyen okból megkotrod a hamut és a parázs levegőt kap, akkor újra fellángolhat a tűz és megérzed, hogy forró.

    Hogy mikor történik meg ez a hamukotrás azt persze nem lehet előrelátni (néha csak évek múlva tér vissza egy hasonló rémálom). Viszont megfigyelhető egy szabály. Amennyiben fontos, hogy a félelem megoldásra kerüljön a visszatérte általában sokkal megrázóbb módon történik, mint az első esetben. Mintegy hangsúlyt kap a dolog, hogy ezzel foglalkozni kell.

    Ha egy dolog megoldódik, egy félelemmel szembenézünk utánna már nincs benne energia, a parázs teljesen kihűl és már nem félelmetes, ha újra álmodjuk és azután nem is tér vissza rémálom formájában.

  26. peeet írta:

    azon csodálkozom, hogy neked ilyen ritka, az írói fantáziálásod csoda , hogy nem szül egyáltalán többet

    Talán mert kimerül a tank. 🙂

    Nem hiszem, hogy az álmoknak van jelentőségük, de néha ki lehet hozni belőlük valamit.

  27. aelod írta:

    Tudat alatt ennyire félsz az öregedéstől

    Te komolyan ezt vágtad le belőle?

    Az öregedés meg abnormális.

  28. stargate írta:

    Évszámot nem láttál? Ha mondjuk ez a jövőkép kb 1000 év múlva reális, akkor nincs olyan nagy baj……

    Az is ciki. Egyébként csak annyi, hogy elmúltam 60.

    Van egy egészen prózai gondolatom is ehhez. Erőteljes méregtelenítésben vagy/voltál. Előfordulhat, hogy B vitamin hiány lépett fel a testedben, ez bizony okozhat rémálmokat.

    Nincs semmi baj a rémálmokkal, ezzel sincs, ha további motiváló erőként tudom használni. Egyébként meg annyi vitamint szedek, mint öt egészséges ember együtt. 🙂

  29. stargate írta:

    Stephen W. Hawkingnak hívják.”

    Sokat adott a világnak, de a teste elég hasznavehetetlen lett….

    Aligha van összefüggés, és akkor még nem voltak tünetei, talán betegsége sem.

    Ha valóban volt egy ilyen álma, az nagyon figyelemreméltó, továbbgondolásra érdemes!

    Mire gondolsz?

  30. prolizoli írta:

    …Az eddigi legintenzívebb rémálmom körülbelül húsz évvel ezelőtt lepett meg. Elhagyott kis étkezde, isten háta mögötti falu, zuhogó eső, sötét, holdtalan éjjel….
    ….Aztán… meg akartak minket enni.

    Tán nem kéne annyi zombis játékot tónyi misterrr

    Húsz évvel ezelőtt gépem sem volt, meg szerintem zombis játékok se. 🙂 Meg ezek kannibálok voltak, nem zombik.

  31. prolizoli

    Duncan Shelley írta:

    …Az eddigi legintenzívebb rémálmom körülbelül húsz évvel ezelőtt lepett meg. Elhagyott kis étkezde, isten háta mögötti falu, zuhogó eső, sötét, holdtalan éjjel….
    ….Aztán… meg akartak minket enni.

    Tán nem kéne annyi zombis játékot tónyi misterrr :laugh:

  32. prolizoli

    Nekem egy olyan rémálmom volt amely többször is visszatért egész kis gyerekkoromtól kb. 30 éves koromig. Azt hiszem valamilyen fórumban már írtam is erről (lehet hogy nem itt), mindegy ha már ez a téma lekörmölöm.

    Tehát a visszatérő álomban volt egy lefelé vezető szűk lépcső ilyen pinceszerűségbe. A végén volt egy viszonylag kis vasajtó, addig mindig félve, izgulva leértem álmomban de amikor ki akartam nyitni vagy kezdtem kinyitni olyan félelem fogott el, hogy mindig felébredtem tőle. Úgy emlékszem gyerekkoromban valamivel gyakrabban álmodtam ezt de később több év is eltelt két ilyen álom közt. Húszéves korom körül egyszer megint ott voltam, nyitottam ki az ajtót de volt velem egy barátom és elkezdett kiabálni, hogy NE MENJ LE ODA AZ A POKOL. Ezt ismételgette miközben húzott vissza és megint felébredtem.
    Majd évekkel később megint ott találtam magam álmomban, lefelé menve az ismerős lépcsőkön az ajtónál ami tárva-nyitva volt. Ekkor valahogy nem volt félelem bennem és bementem rajta. Nem volt ott semmi különös csak egy nagyobb üres helység olyasmi mint egy nagyobb tömlöc. Fentről a plafonból vastagabb láncok lógtak le egész a talajig ahol rögzítve voltak. Nem volt belőlük sok teljesen át lehetett látni az egész helyet. Végig mentem az egész helységen a talaj sziklaszerű volt és nedves. A hely másik végében volt egy lépcső korláttal arra felmentem és utána vagy mást álmodtam vagy felébredtem. Ennyi volt. Azóta egyszer sem álmodtam vele.

  33. balisto

    Én nem álmodtam, hanem ébren futott le előttem az, ahogyan megöregedve a húgommal (csak egy évvel fiatalabb nálam) együtt élünk egy lakásban és egymást marjuk, vénen, szottyadtan, egyedül maradva……

    Annyira megrémített ez a lehetőség, hogy aznap összevesztem a húgommal, majdnem tettlegességig fajulóan, és ő még aznap este kiköltözött a lakásból. Ahol kb. egy hetet laktunk együtt….

    Nap mint nap rémálom az élet ilyen tekintetben, és a fb ismerőseimet elnézegetve nem is értem, mi a fenét képzelek, hogy én is mehetek a Balaton Sound-ra, meg ilyenek, amikor fényévekkel fiatalabbak nálam??!!!!

    Beleőrülnék, ha folyamatosan ezen agyalnék, így is épp elég szembesülés a virtuális világból minden beáramlás.

    Azt teszem, hogy próbálom formában tartani magam, edzéssel, stb.

    Nekem anno volt egy olyan rémálmom, hogy a lányomat elkapják valakik, beteszik egy gödörbe, úgy, hogy a felső teste kilóg, majd egy éles szablyával (valami nagyobb kardszerűség, nem vagyok járatos ebben) kettészelik vízszintesen a koponyáját. Magyarul: levágják a feje tetejét.
    MIközben a kislány (kb. 8 év körüli) ártatlanul és értetlenül könyörögve néz rám!

    Rémes volt……….

  34. stargate

    “Volt egy fickó, aki egyetemistaként azt álmodta, hogy meghal, fiatalon, élete teljében. Zokogva ébredt, és megváltozott. Egészen addig csak lógott, az egyetemen, az életben, de attól kezdve nagyon rákapcsolt. Stephen W. Hawkingnak hívják.”

    Sokat adott a világnak, de a teste elég hasznavehetetlen lett….

    Ha valóban volt egy ilyen álma, az nagyon figyelemreméltó, továbbgondolásra érdemes!

  35. stargate

    Évszámot nem láttál? Ha mondjuk ez a jövőkép kb 1000 év múlva reális, akkor nincs olyan nagy baj……

    Van egy egészen prózai gondolatom is ehhez. Erőteljes méregtelenítésben vagy/voltál. Előfordulhat, hogy B vitamin hiány lépett fel a testedben, ez bizony okozhat rémálmokat.

  36. peeet

    Nekem is volt hasonló pár éve. Órákig ültem, majd másnap végig a hatása alatt voltam. De talán még ma is, folyton eszembe jut.
    Kedves Duncan, én azon csodálkozom, hogy neked ilyen ritka, az írói fantáziálásod csoda , hogy nem szül egyáltalán többet. Az biza belemászik a tudatalattiba.

  37. aelod

    Tudat alatt ennyire félsz az öregedéstől ?:-)

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén