Gondoljuk újra a világot

Az életed ára

Ez egy veszedelmes cikk. Ha tovább olvastok, lehetséges, hogy a világképetek bánja. Ha roskadozva összeomlik, amit igaznak hisztek, tudnotok kell, hogy ti vagytok a szerencsések. A többiek megfeszülnek majd, belekapaszkodnak saját halálukba, ahogyan erejüktől telik. Választani kell a halál és a magány között. Rövidesen kiderül, hogyan is van ez.

Amint gyerekként elkezdünk rácsodálkozni a világra, kérdéseket teszünk fel. Mi ez, mi az, miért ilyen, miért olyan, mi történik, miért történik, és így tovább. Kérdések számolatlanul. És a válaszok? Nos, a válaszokkal van egy kis gond.

Ha megkérdezünk egy papot (az egyházi személyeket most mind nevezzük így) az ember lényegéről, nem fogunk választ kapni. Felkutatja memóriájában az olvasott, hallott választ, és kimondja. Emlékszik rá, hogy a szent könyvben vagy a szent könyvek egyikében azt olvasta, hogy az ember lényege az… és kimondja, amit olvasott. Vagy amit hallott. Nem az igazságot mondja. Egy előre elkészített, megjegyzett szöveg oda vonatkozó részét mondja. Valójában nem tudja, mi az ember lényege.

Ha megkérdezünk egy fizikust a világegyetem keletkezéséről, nem fogunk választ kapni. Ha valóban fizikus, akkor elég sok mindent magolt be, nem szükséges valódi könyveket felütnie, helyette csupán visszaemlékszik tanulmányaira, emlékezetében megnézi, a világegyetem keletkezéséről mit írtak a szent könyvek, és kimondja a betanult szavakat. Nem a kérdésre válaszol. Nem az igazságot mondja. Egy előre megírt szöveget mond fel. Valójában semmit sem tud az univerzum keletkezéséről.

Ha megkérdezünk egy politikust arról, hogy miért van gazdasági válság a világban, nem fogunk választ kapni. Emlékezni kezd, mi is a párt véleménye erről, mi a pártpolitika, mit kívánnak az érdekek, milyen véleményre jutottak pártként a válsággal kapcsolatban, kit vádoljanak, ki mellett álljanak ki, és felmondja a passzoló szöveget. Egy előzetesen kialakított szöveget mond, nem az igazságot. Valójában nem tudja, hogy miért van válság, de még azt sem, hogy van-e.

Ha elmegyünk orvoshoz azzal a panasszal, hogy gyakran szédülünk, nem fogunk sem választ kapni az okára, sem megoldást a szédülésre. Az orvos emlékezetébe idézi tanulmányait, felmondja a hajdan olvasott, hallott szöveget az okra, majd felidézi a termékpalettát, olvasmányai által választ egy terméket, és ezzel részéről vége az ügynek. Nem az igazat mondja, nem megoldást ad: felmond egy előre megírt passzust valamelyik szent könyvből, majd a szent termékpaletta egyikét kezelésnek (és nem megoldásnak) nevezve átnyújtja a kliensnek. Valójában nem tudja, miért van a szédülés, és nem tudja, mi oldaná azt meg.

A példákat folytathatnánk, de felesleges. Kérdezünk, kutatás helyett. Elfogadunk brossura-szintű szövegeket igazság helyett, és kezeléseket megoldás helyett. A megjegyzett szavak nem tudás. Az elmélet nem tudás. Az idézet nem tudás.

A magány és a halál között kell választanunk, és úgy tűnik, gyakorlatilag mindenki a halált választja. Tartozni akar valahová, azon az áron is, hogy belehal.

Igazság helyett ideológiát kapunk. A válaszok, amiket adnak nekünk, nem igazságok, hanem egy irányzat, iskola, ideológia nézőpontjából „megfelelő” válaszok. Összességében ideológiát kapunk a kérdéseinkre, és elfogadjuk, mert tartozni akarunk valahová. Tartozni, mégha a temetőben heverő halott testek közé is, de tartozni valahová.

Milyen érdekes lenne, ha eltűnnének az ideológiák és igazságok jönnének kérdéseinkre válasz gyanánt! A pap nem emlékezne olvasmányokra és szónoklatokra, hanem felkutatná az igazságot! A fizikus nem idézettel válaszolna a kérdésünkre, hanem keresné az igazságot! A politikus nem pártvéleményt mondana, hanem megnevezné az általa megfigyelt valódi tényeket! Az orvos nem egy bankár-dinasztia pénze által elterjedtté vált orvosi iskola körülhatárolt szempontjai alapján adna „kezelést”, hanem felkutatná a Földet a leghatékonyabb gyógymód után!

Szép lenne egy ilyen világban élni, de nem fogunk. Amíg a pap képviselője egy irányzatnak, és nem utat mutat, amíg a fizikus képviselője egy irányzatnak, és nem kutat, amíg a politikus képviselője egy irányzatnak, és nem megoldást keres, amíg az orvos képviselője egy irányzatnak, és nem gyógyító, addig az ideológiák kirekesztik az igazságot.

Mi van akkor, ha a képviselt irányzat, iskola, ideológia nem ad helyes választ? Mi van akkor, ha a tényleges megoldás kívül esik a képviselt irányzaton, iskolán, ideológián? Lehet, hogy milliók vagy milliárdok pusztulnak ebbe bele.

Választani kell a halál és a magány között. Választani kell a valahová tartozás és az igazság között.

Ti mit választanátok? Nektek mennyire fontos az igazság? Tegyétek fel magatoknak az alábbi kérdéseket:

Egy katasztrófában lennék az egyetlen túlélő, vagy meghalnék inkább a többiekkel?

Osztoznék sokak halálában, vagy tenném a dolgom egyedül?

Hinnék másokkal ugyanabban a hazugságban, vagy tudnám az igazságot egymagam?

Lennék halandó a haldoklók világában, vagy élnék vég nélkül?

Kemény kérdések, és fontosak. Ideológiáink vannak, nem válaszaink. Talán nem léteznek megoldhatatlan problémák, csak rossz helyen keresett megoldások.

Share

Commentek

Előző

A társadalmi hanyatlás oka

Következő

Mi lenne, ha lenne tudomány?

  1. Alex írta:

    Duncan, eltűnt a káoszkecske. Volt valami oka, hogy levetted?

    Pár hónapja már mondtam, hogy le fogom venni, mert kell a hely és nem olvassa senki. De csak nemrég vettem le.

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén