Gondoljuk újra a világot

Ára van vagy esély van rá?

Gyerekként úgy indulunk neki az életnek, hogy bármit elérhetünk, amit csak kitalálunk – ha megfizetjük az árát. Ha megtanuljuk, amit kell, megtesszük, amit kell, az élet tálcán nyújtja át, amire vágyunk.

Ahogyan növünk fel, megtanuljuk, hogy az ár sokszor túl nagy, sokszor megfizethetetlen, és mindennek sokkal inkább csak esélye van, mint ára.

Gyerekként a lelkesedésünk az egeket verdesi, mert azt gondoljuk, hogy számítunk, a világ a miénk, az álmaink valóra válhatnak. A múló évek a lelkesedésünk csökkenésén is megmutatkoznak, mert egyre inkább elhatalmasodik rajtunk az érzés, hogy nem számítunk.

Gyerekként azt gondoljuk, hogy a céljainknak ára van, felnőttként pedig azt, hogy esélye.

Aztán vannak, akik megrekednek a gyerekkorukban, és felnőttként is úgy gondolkodnak, hogy annak, amit akarnak, nem esélye van, hanem ára.

Esélye van annak, hogy lekörözzem példányszámban Dan Brownt? Vagy ára?

Esélye van annak, hogy 100 évig éljek? Vagy ára?

Esélye van annak, hogy valaki 20 éven belül megtalálja a visszafiatalodás módját? Vagy ára?

Esélye van a rulettben a 0-nak? Vagy ára?

Ha esély van, akkor lehet számolgatni, hinni, reménykedni, szorítani, imádkozni, munka helyett vagy munka mellett.

Ha ár van, akkor az oda vezető utat kell megtalálni, majd végig kell menni rajta – innen nézve a számolgatásnak, hitnek, reménynek, imának nincs értéke, pusztán időpocsékolás.

Az esélyekkel kell kalkulálni vagy az árral? Mi az esélye? Mi az ára?

Nagyon sokszor láttam, amint ez a két nézet összecsapott egymással, itt, ezen a weboldalon is folyt már róla a szó. Az életemben bizonyos időszakokban naponta megtörtént.

“A világot akarod? Tegyél ajánlatot!” (Methos)

Az én véleményem az, hogy nem esély van, hanem ár van. Elérhetem, amit akarok, ha megteszem érte, amit kell, azaz, ha megfizetem az árát. Szerintem az esélylatolgatás akkor jön be a képbe, amikor valaki nem akarja megfizetni az árát valaminek, vagy nem tudja, mi az ára.

Ti mit gondoltok?

Share

Commentek

Előző

A Test, 7. rész

Következő

Ellopni az egész világot

  1. Petra

    annamari írta:

    Petra írta:

    Csak nem régen tudtam meg, hogy a tehetség a dologra való ránézés, a megközelítése és mindenféle kényelmetlenség és feszengés nélkül a közelében tartózkodás képessége.

    Lehet, hogy nem értem, mert nem teljesen magyarul van, de ez nekem egy hangulatnak tűnik. Ha feldobott vagyok, akkor azon az estén mindenhez tehetséges vagyok?

    Nem azért nem érted, mert nem magyarul van, hanem mert nem magyaráztam el rendesen (illetve semennyire nem magyaráztam el). De akkor mondok egy példát.

    Van egy terem, benne senki és semmi más csak egy nagy zongora. Beengednek két gyereket (az egyik 7 a másik 8 éves, ők a Toven fivérek) aztán becsukják mögöttük az ajtót. Mikor belépnek mindkettő rácsodálkozik a böhöm nagy hangszerre.

    Az egyik (A) csak áll ott megilletődve és úgy érzi gyökeret vert. A másik (B) odaszalad és elkezdi minden oldalról megszemlélgetni a zongorát, tapogatja, ütögeti. Ekkor odalép hozzá A és azt mondja, hogy hagyja békén a hangszert, nehogy kárt tegyen benne és menjen hátrébb, mert ha bejönnek a felnőttek és meglátják, hogy piszkálja, baj lesz. B ennek ellenére nem tágít és egyszer csak a matatás közben felfedezi, hogy felnyitható egy fedél és megtalálja alatta a billentyűket. “Mit csinálsz!”- kiabál A -“Ezt nem szabad. Csukd vissza mielőtt megtudják, hogy felnyitottad!” De B mit sem törődve A aggodalmaival nekiáll nyomogatni a billentyűket, ami persze hanghatásokat eredményez. Ekkor A még jobban megijed. “Hagyd abba! Meghallják!”. De B csak klimpírozik, mert észre veszi, hogy a különböző billentyűk más-más (magasságú) hangokat adnak és kíváncsi rá, hogy mi a rendszer.Azt is kipróbálja, mi van ha erősebben üti, vagy gyengébben és ha egyszerre kettőt… ” Most már biztosan meghallották, és hamarosan bejönnek és jól megszidnak minket. Megmondom, hogy te voltál.”- mondja fennhangon A. Azonban B nem figyel, mert épp azt próbálgatja, mi van, ha megnyomja a pedált. Ekkor már A is odamegy. “Mit csinálsz, te buta! Csak elrontod. Ezen úgy szoktak játszani, hogy közben a kottát nézik. Ott van a tetején, az a füzet. De felesleges megnézni, úgy sem tudunk kottát olvasni. Ne nyúlj hozzá! Hallod? Te süket vagy?” De B már lapozgatja is a hangjegyekkel és mindenféle jelölésekkel teli füzetkét. “Tedd azt le.”- mondja A és az ajtóhoz szalad- “Úgy hallom jön valaki… Gyorsan csukd le a zongorát és hagyd már azt a kottát, úgy sem érted, hogy mi van benne.” “Még nem- feleli B- de meg fogom tanulni.”

    Szerinted melyikükből lesz zongorista, A Tovenből, vagy B Tovenből? 😉

  2. Ib

    @ Petra:
    Nem. A szerencse az, amikor ANNAK ELLENÉRE, hogy ostoba, felelőtlen, lusta stb voltál, MÉGIS összejönnek a dolgok. Elkéstél, de a Főnök is késett, így nem haragudott. Jól megáztál, mert nem vittél esernyőt, és nincs időd átöltözni, se megszáradni, mit tegyél, a tárgyalás fontos, jaj , erre épp szólt az Ügyfél, hogy kér egy másik időpontot, nem is ér rá a mai találkozóra. Több autót is vissza kellett vinni a sorozatból amiből vásároltál fékhibásság miatt, de a tied mégis jól működik.
    Ritka típusú véred van, mégis épp az van előmelegítve amikor szükséged van rá egy
    hirtelen jött vérzés miatt…
    A fiamat 5 évesen megkérdeztem, mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Azt mondta:
    mázlista..:)

  3. Ib

    @ annamari:így jársz, ha kiragadsz valamit a szövegkörnyezetből…:) és nem azt nézed, meg, hogyan lehet igaz, az, amit tanulsz, hanem hogy hogyan nem működik, mik a kivételek…először az adatot ellene megérteni, aztán kivételeket keresni. Valószínűleg lesz a tartósságra utalás a környezetben….

  4. Ib

    @ prolizoli:
    Nem, de az még nem garancia arra, hogy elég is lesz, ha te a csúcsot is odaadtad… ha valakinek az összes pénze 10 000 Ft. attól még amit meg akar venni 11 000 be kerül….
    Üdv.

  5. lattimore

    annamari írta:

    Vannak kivételes képességű emberek, sportolók, tudósok, zenészek etc, akik nem üldögélnek, hanem annyi munkát végeznek el, hogy elfáradnál, ha látnád. Állítólag mindenki nagy tehetség valamiben, a többség azonban soha nem jön rá, hogy miben, mert nem teszi mellé a munkát. Soha nem azt látom, hogy a nagy sportoló meg a nagy zenész heverészik, hanem hogy a nagy sportoló folyton edz, a nagy zenész folyton gyakorol.

    Ahhoz is kell tehetség, hogy valaki felismerje, a sikerhez munka kell. A tehetség elég egy darabig, szorgalommal azt már lehet egy ponton ellensúlyozni, aztán túllépni, ha a tehetség ül tétlenül.

    Az odáig rendben van, hogy mindenki tehetséges valamiben, de hányan tudják, hogy ők miben?
    Az oktatás részének kellene lennie, hogy felmérjék, milyen pályán érdemes elindulnia egy gyereknek, és milyen módszerekkel kellene őt képezni. De nem ez van, hanem az, hogy egyformára szeleteljenek mindenkit…

    Bár ettől még jobban felgyorsulna a világ, ami elég gyors már most is.Anno az lehetett zenész, akinek volt lehetősége – és pénze – studióba ülni. Bizonyára rengeteg tehetség volt akkor is, akikről soha nem derült ez ki, mert nem kerültek kapcsolatba a zenéléssel. Ma viszont már ott lehet bárki számítógépén a stúdió, ami sokkal több tehetséget hoz a felszínre, mint régen. Nagyobb verseny, jobb zenék, gyorsabb fejlődés a zeneiparban. Ez csak egy példa, de szerintem magyarázatot ad fejlődésünk felgyorsulására, ami szerintem nem biztos, hogy jó, mert ezáltal hamarabb fogunk eljutni egy adott pontra, mint korábban, vagyis hamarabb fejeződnek be, rövidebbek lesznek bizonyos ciklusok.
    Az emberi fejlődés ciklusa is, ami után tudjuk, mi van…

  6. prolizoli

    annamari írta:

    Az ár és a “megtettek mindent amit megtudtak” nem ugyanaz. Az nem az ár megfizetése, hanem fizetsz valamennyit és reméled, hogy valamilyen módon mégis megkapod, amit akarsz.

    Ezek szerint te tudsz többet tenni annál mint amikor a legjobb tudásod szerint megteszel mindent amit tudsz?

  7. annamari

    Alex írta:

    Viszont az életben vannak olyan helyzetek, mikor mindkét fél megfizeti az árat. Ha már a sportból hoztál példát, akkor például az élsportolók mindegyike hatalmas energiákat fektet a felkészülésbe (megfizeti az árat) és sokszor a siker már olyan tényezőktől függ, hogy éppen milyen lelki állapotban van a verseny napján, megbetegedett-e vagy például gazdagabb országból jött, ahol tudnak hozzáadni valami olyat a versenyszerepléséhez, amit a másik nem tudhat a magáénak.

    Nem azzal fizeti meg az árát, hogy hatalmas energiákat fektet a felkészülésbe. Rossz elképzeléseket követve is halálra dolgozhatjuk magunkat, nem fogunk előrejutni általa. A lelki felkészülés is része az árnak. A pénz fontos, ha kevés, szerezni kell még. Csak ne értékeljük túl a pénzt, drága film is bukhat, sok pénzzel is leülhet valaki a kártyaasztalhoz és elveszítheti mindenét.

    Az ár sohasem csak annyi, amit kiírnak. Az állás feltétele: angol, japán felsőfok, plusz egy nyelv felsőfok, iskola, referencia, tapasztalat, fejlett problémakezelő készség, önállóság etc. Ebben van olyan, amit többféleképpen lehet értelmezni, ezeknél elcsúszhat a dolog. A kiírt kritériumokon felül is vannak kritériumok, amiket nem írnak ki, mert nem lenne törvényes vagy illendő, néhány elvárásról pedig az sem tud, aki kiírja a feltételeket, mert nem fogalmazta meg magában. Ezeknek is meg kell felelni.

    Ha két ember közül kell választanom, akkor addig pontosítom az elvárásaimat, amíg nem tudok dönteni. Egyszer betettek alám egy nőt, aki fantasztikusan végezte a munkáját, csak éppen a megjegyzéseivel kikészített másokat, összességében kárt okozott, és kidobtam. Hol látsz olyan kiírást, hogy “ne készítsd ki a munkatársaidat csípős megjegyzésekkel”? De ilyen is van.

    Meg olyan is, amikor nem szabad megfizetni az árat. De ez már másik téma. 🙂

  8. annamari

    lattimore írta:

    Nem érdemes a tehetségről és zsenialitásról úgy beszélni, hogy mintha nem számítana semmit.

    Vannak kivételes képességű emberek, sportolók, tudósok, zenészek etc, akik nem üldögélnek, hanem annyi munkát végeznek el, hogy elfáradnál, ha látnád. Állítólag mindenki nagy tehetség valamiben, a többség azonban soha nem jön rá, hogy miben, mert nem teszi mellé a munkát. Soha nem azt látom, hogy a nagy sportoló meg a nagy zenész heverészik, hanem hogy a nagy sportoló folyton edz, a nagy zenész folyton gyakorol.

  9. annamari

    Petra írta:

    Csak nem régen tudtam meg, hogy a tehetség a dologra való ránézés, a megközelítése és mindenféle kényelmetlenség és feszengés nélkül a közelében tartózkodás képessége.

    Lehet, hogy nem értem, mert nem teljesen magyarul van, de ez nekem egy hangulatnak tűnik. Ha feldobott vagyok, akkor azon az estén mindenhez tehetséges vagyok?

  10. annamari

    prolizoli írta:

    Ha két ember ugyanarra a pozícióra pályázik egy cégben és mindketten keményen megdolgoztak érte, megtettek mindent amit megtudtak de csak egyiküké lehet a pozíció akkor nem csak ár van hanem esélyek is vannak.

    Az ár és a “megtettek mindent amit megtudtak” nem ugyanaz. Az nem az ár megfizetése, hanem fizetsz valamennyit és reméled, hogy valamilyen módon mégis megkapod, amit akarsz.

  11. prolizoli

    annamari írta:

    Életbeli példát nehezebb felhozni arra, hogy esélyek vannak és nem ár.

    Ha két ember ugyanarra a pozícióra pályázik egy cégben és mindketten keményen megdolgoztak érte, megtettek mindent amit megtudtak de csak egyiküké lehet a pozíció akkor nem csak ár van hanem esélyek is vannak. Csak akkor nem beszélhetünk esélyekről ha minden szükséges tényezőt irányítani tudsz. Ha tudsz akkor csak rajtad múlik ha nem akkor van szerepe a szerencsének is.

    Egyetértek veled és Duncannel abban, hogy a legtöbb az egyénen múlik az ő szorgalmán és a megszerzett tudásán vagyis az áron amit valaki hajlandó megfizetni de nincs olyan ember aki nem hibázik vagy mindent tud.

  12. prolizoli

    Petra írta:

    Csak nem régen tudtam meg, hogy a tehetség a dologra való ránézés, a megközelítése és mindenféle kényelmetlenség és feszengés nélkül a közelében tartózkodás képessége.

    A tehetség szerintem ettől jóval összetettebb. Ha például a zenét vesszük oda kell jó hallás de egy énekesnek jó énekhang is kell. Hiába hallod, hogy mit kéne kiénekelni ha nincs rá hangtartományod. Ezek testi adottságok valakinek több jut valakinek kevesebb. De ez csak a kezdet mert hiába van valakinek jó hallása és jó énekhang-alapja azokat fejleszteni is kell vagyis sokat gyakorolni. Ahhoz pedig kitartás kell amihez motiváció kell. Nem minden ágazatban egyformák a tehetség mérvadói és van olyan terület amiben bizonyos személyiségjegyek hasznosak, a tehetség kibontakozását elősegitik van ahol hátráltatják.

    De a legjobb valószínűleg csak az lehet, akinek van tehetsége (ami tulajdonképpen egyfajta komfort érzet a területtel kapcsolatban), tudása és szorgalma is.

    Tulajdonképpen igen. Azok jutnak el egy adott területen a legmesszebbre akikben megvan a megfelelő adottság, tudás és szorgalom.
    Talán úgy is lehetne mondani, hogy a genetikai adottságaid meghatározzák mettől meddig juthatsz de a megfelelő gyakorláson és a kitartáson múlik, hogy a potenciálból mennyit tudsz megvalósítani.

  13. prolizoli

    Ib írta:

    @ lattimore
    Nem az számít mennyi év van az életedben, hanem hogy mennyi élet van az éveidben!!! Esetleg pár érmével kevesebb a vitrinben, de mennyi csodálatos élménnyel több az elmében és a szívben!

    Amit mondasz abban van igazság de a sport mint olyan itt példának lett felhozva. Nem az volt a kérdés, hogy érdemes-e annyi dologról lemondani a cél érdekében vagy, hogy jó cél-e egyáltalán hanem az, hogy egy cél elérésének szempontjából mennyi múlik a szerencsén és mennyi a tudáson.

  14. Ib

    @ lattimore:már mebocsáss,
    …. és akkor mi van? Edzel még 2 évet, és nyersz, esetleg még eey évet, és még egyszer nyersz, vagy kétszer, s aztán elmegy közben 3- 4 éved, idősebb vagy, egyre nehezebb a szinten tartás, sőt előrejutás. Megsérülhetsz közben te is. Fájdalom, műtét, rehabilitáció, kiesel közben a munkából, megélhetési nehézség….Izületeid, izmaid jobban kopnak, sabadam. Igen van 2- 3 érméd, meg elismerésed. Éljeneznek, tapsolnak, gratulálnak…..a többség 3 napi, mert mionden csoda addig tart, na jó, legyen, kb egy évig, míg….Aztán 3 ik leszel, majd kiesel….. Ezen idő alatt ha nem teszed ezt, ugye, hogy egyszer sem nyersz. De addig is kényelmesebben éltél, esetlen a másik hobbiddal töltötted idődet, vagy a családoddal, mentél moziba, kirándulni, amire a sok edzés miatt nem lett volna időd. És esetleg több énzt is kerestél. Akkor mikor is nyersz biztosan! ha nem erőlteted a dolgot. megtettél mindent az ésszerűség határain belül, de valamiért nem jól mérted fel a helyzetet, vagy az előre ismerhetetlen tényezők túl erősek voltak, vagy túl sokan. MÉgis. Nem az számít mennyi év van az életedben, hanem hogy mennyi élet van az éveidben!!! Esetleg pár érmével kevesebb a vitrinben, de mennyi csodálatos élménnyel több az elmében és a szívben!:)

  15. Petra

    Van még valami.
    Ez pedig a tudás, szorgalom versus adottság kérdése.

    Én kiskoromban nagyon szerettem énekelni, csak azok nem szerették, akiknek hallgatniuk kellett. Hamar kiderült, hogy nincs valami jó hallásom. Viszont ha van valaki, aki segít nekem és kijavít, akkor meg tudok tanulni jól elénekelni egy dalt. Aztán mikor megtanultam a kottát, akkor segítség nélkül is boldogultam, de továbbra is sokat kellett gyakorolnom. Az osztálytársaim közül viszont volt több is, aki első hallásra vissza tudta énekelni, amit kellett. Sokáig nem tudtam, hogy ez mitől függ, de beletörődtem és úgy döntöttem, hogy nekem az énekléshez nincs érzékem, akkor annyira begyakorlom a dalokat, hogy a suliba elég legyen, de nem ebben fogok dolgozni, vagy karriert csinálni, azokon a területeken, amiben meg nekem van előnyöm.

    Csak nem régen tudtam meg, hogy a tehetség a dologra való ránézés, a megközelítése és mindenféle kényelmetlenség és feszengés nélkül a közelében tartózkodás képessége. Ha ez így van, akkor viszont ez fejleszthető, sőt akár bármilyen dologgal/területtel kapcsolatban kialakítható. És logikus az is, hogy minél előbb szerzi meg valaki ezt a képességet valamivel kapcsolatban, annál könnyebb.

    Szóval lehet, hogy ha foglalkozom egy kicsit többet, jobban, módszeresebben az énekléssel, akkor belőlem is lehetett volna énekesnő. De ez már valószínűleg soha nem derül ki, mert az elmúlt 30 évből csak az első 5-ben szerettem énekelni, a következő 10-ben küszködtem vele, a maradék 15-ben pedig ezt a 10 év szenvedést próbáltam elfelejteni (és kerülni minden éneklős helyzetet.) Inkább szavaltam. Versmondó versenyeken pedig egész jó helyezéseket értem el.

    Csak annyit akartam mondani, hogy a jó módszer/technika és a gyakorlás sokat jelent, azzal is sokat el lehet érni, lehet nagyon jónak is lenni. A tehetség rengeteg gyakorlást kiválthat és gyorsabb, jobb eredményeket tesz lehetővé, mert aki nem görcsöl és felszabadult, az nyilván jobban halad. De a legjobb valószínűleg csak az lehet, akinek van tehetsége (ami tulajdonképpen egyfajta komfort érzet a területtel kapcsolatban), tudása és szorgalma is.

  16. Petra

    Erről a szerencse-szerencsétlenség dologról eszembe jutott egy régebbi híradás, ami nagyjából így hangzott:

    “Óriási szerencséje volt a magyar turistának, aki 100 métert zuhant és megúszta könnyebb sérülésekkel.”

    Ez pedig a teljes hír:
    http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/100-metert-zuhant-hazament-2055270

    Szóval ott mászkált, ahol tilos volt, ráadásul még bénázott is és lezuhant. Végül “csak” jól összetörte magát, de nem halt meg.Tényleg, bakker, mekkora szerencse! :sarcasm: Nem is értem, velem miért nem történik ilyen!

    Ja és a másik hasonló eset:
    http://kocsi.ro/baleset/20-metert-zuhant-a-szerencses-buzaui-video

    Ez is egy “szerencsésebb”, vagy nevezzük inkább kevésbé drámai kimenetelű baleseteknek, de könnyen végződhettek volna halállal. Itt is elgondolkodtam, hogy én miért nem zuhantam még soha folyómederbe. Talán azért, mert nem szoktam vezetés közben telefonálni.

    Se egy jó szakadékba esés, sem egy autóbaleset, de még egy nyomorult utcakővel sem vágtak soha véletlen fejbe. Meg úgy egyáltalán, nem történnek velem nagyobb balesetek. Pedig járok túrázni, csak nem veszélyes és tiltott helyeken és vigyázok, hogy hova lépek, autóval is járok, de a telefonálás csak fülhallgatóval elképzelhető, sétálni is szoktam, de ha valahol tüntetés van, akkor azt a környéket nagy ívben kerülöm.

    Szerintem nem vagyok beszari, csak óvatos és ha valamiről tudom, hogy teljesen kontollálom, akkor merek belemenni. Azt mondják, a bányatavak veszélyesek. Van egy, ahova szoktunk járni, azt már elég jól ismerem és tisztában vagyok vele, hogy akár a közepéről is ki tudnék úszni (többször is próbáltam), ha úgy adódna, ráadásul mindig van velem egy ember, akire számíthatok. Így simán merek úszkálni, matracozni és miegymást csinálni benne. Persze mindent csak ésszel.

    Szerintem szerencsétlenség mindig a tudatlanság, vagy a lustaság esetleg a felelőtlenség, vagy a figyelmetlenség ára.

    Ha ez így van, akkor a szerencse meg a tudás, a szorgalom, az odafigyelés és a felelősségvállalás jutalma. Vagy nem?

  17. lattimore

    annamari írta:

    A jobb birkózó aznap kicsit elrontotta a gyomrát vagy aggódott az anyukájáért, ezért nem volt 100 %-os, ami elég volt a másiknak a győzelemhez? Ez nem szerencse, mert nekem nem lenne elég a győzelemhez. Smile

    Mi az a szerencse, te hogyan fogalmazod meg?

    Amit írtál, az nálam szerencse kategória.
    Nem érdemes a tehetségről és zsenialitásról úgy beszélni, hogy mintha nem számítana semmit. Van olyan, hogy valaki annyira jó valamiben, hogy szinte legyőzhetetlen. Ilyenkor csak szerencsével legyőzhető, például megsérül, és nem vehet részt a versenyen…
    Csak figyelni kell a sportot. Rengeteg ilyen példával lehet találkozni.

  18. lattimore

    Nem érdemes egy lapon említeni a kártyát a rulettel.
    Egy játékban azért nyersz, mert az ellenfél hibázik. Ha senki sem hibázik, döntetlen van. Az erős játékost az különbözteti meg a gyengétől, hogy kevesebbszer – és kisebbeket – hibázik.
    Kártyán azért nyersz (amikor egyetemre jártam pókerből tartottam el magam), mert ember ellen játszod, és az ember mint tudjuk, hibázik.
    Amikor a kaszinó ellen játszol, akkor nem ember, hanem a matek ellen játszol, az viszont nem fog hibázni, ezért nem kaszinóztam soha…
    A sportfogadás megint más, mert az oddszokat ember határozza meg valami alapján, vagyis hibázhat, meghatározhatja rosszul az esélyeket, amit én kihasználhatok…

  19. Alex

    annamari írta:

    Életbeli példát nehezebb felhozni arra, hogy esélyek vannak és nem ár.

    Mikor valaki megfizeti az árat és olyannal kerül szembe, aki csak az esélyre alapoz, akkor igazad van. A megfizetett ár miatt az esélyei is sokkal jobbak azzal szemben, aki csak az esélyre alapoz. Viszont az életben vannak olyan helyzetek, mikor mindkét fél megfizeti az árat. Ha már a sportból hoztál példát, akkor például az élsportolók mindegyike hatalmas energiákat fektet a felkészülésbe (megfizeti az árat) és sokszor a siker már olyan tényezőktől függ, hogy éppen milyen lelki állapotban van a verseny napján, megbetegedett-e vagy például gazdagabb országból jött, ahol tudnak hozzáadni valami olyat a versenyszerepléséhez, amit a másik nem tudhat a magáénak. Ezek már mind esély növelő vagy csökkentő tényezők és akkor is kell velük számolni mégha magát az árat maximálisan meg is fizeti az emberfia.

  20. annamari

    Duncan Shelley írta:

    De egyébként kissé nagyon kezd félremenni a téma a szerencsejáték felé, aminek nincs köze az élethez. A cikk az életről szól, és korábban is az élettel kapcsolatban, valós céljainkkal kapcsolatban jött fel a téma, hogy esélyeket kell-e számolni, vagy tanulni és dolgozni, azaz megfizetni a cél árát.

    Életbeli példát nehezebb felhozni arra, hogy esélyek vannak és nem ár.

  21. annamari

    lattimore írta:

    Van úgy, hogy valaki legyőzi a másikat és elkönyveli, hogy jobb volt, beérett a munkája gyümölcse, pedig egyszerűen csak szerencséje volt, amit úgysem fog belátni…

    A jobb birkózó aznap kicsit elrontotta a gyomrát vagy aggódott az anyukájáért, ezért nem volt 100 %-os, ami elég volt a másiknak a győzelemhez? Ez nem szerencse, mert nekem nem lenne elég a győzelemhez. 🙂

    Mi az a szerencse, te hogyan fogalmazod meg?

  22. annamari

    prolizoli írta:

    Ezt levezethetnéd, hogy jött ki, hogy azért mert többen vannak mellettük a matematika?

    Úgy jött ki, hogy nem gondoltam át. 😀

    A játékos egy konkrét számra fogad, a kaszinó arra, hogy a játékos téved, ezért a kaszinónak sokkal nagyobb esélye van nyerni, mint a játékosnak.

    Nem dolgoztam játékokkal, nem nekem való, mindig emberekkel dolgoztam. Olyan játékosokat ismertem, akik csak színekre tettek tétet és a legtöbb reggel pozitív mérleggel távoztak. Ezek kicsi nyeremények, amiket havi szinten pozitívban tudtak tartani és abból éltek, hogy ruletteztek. Nagyon sok olyan játékost láttam (kártyásokat főleg), akik csak a játékból éltek. Volt egy közös vonásuk, egyikük sem szeretett játszani.

  23. lattimore

    @ Duncan Shelley:
    Duncan Shelley írta:

    De egyébként kissé nagyon kezd félremenni a téma a szerencsejáték felé, aminek nincs köze az élethez. A cikk az életről szól, és korábban is az élettel kapcsolatban, valós céljainkkal kapcsolatban jött fel a téma, hogy esélyeket kell-e számolni, vagy tanulni és dolgozni, azaz megfizetni a cél árát.

    Pedig a szerencse nem egy elhanyagolható tényező ebben a témában. De ezt nagyjából levezettem a korábbi kommenjteimben. Összeolvasva őket megérthető, miért is. Van ár is, meg van szerencse is. A szerencsét sokszor ki kell várni…
    Van úgy, hogy valaki legyőzi a másikat és elkönyveli, hogy jobb volt, beérett a munkája gyümölcse, pedig egyszerűen csak szerencséje volt, amit úgysem fog belátni…

  24. prolizoli

    Duncan Shelley írta:

    De egyébként kissé nagyon kezd félremenni a téma a szerencsejáték felé, aminek nincs köze az élethez. A cikk az életről szól, és korábban is az élettel kapcsolatban, valós céljainkkal kapcsolatban jött fel a téma, hogy esélyeket kell-e számolni, vagy tanulni és dolgozni, azaz megfizetni a cél árát.

    Azért voltam kíváncsi a véleményekre a rulettel kapcsolatban mert szerintem az erre adott válaszok is hozzásegíthetnek annak a megállapításához, hogy ki miként áll hozzá a cél ára és az esélye témához.

  25. prolizoli

    Duncan Shelley írta:

    prolizoli:
    Ha 10x a piros jött ki a 11-re ugyanúgy 48,64%-os eséllyel jöhet fekete és piros is valamint 2,7%-os eséllyel a nulla. Nem csak jöhet hanem úgy is jön.

    Duncan:
    Ezek szerint elvben lehetnének egészen kiemelkedő sorozatok, például 100-szor egymás után piros vagy fekete, vagy ugyanaz a szám. Vagy többször.

    Az amire te gondolsz nem az mint amit én magyarázok. Egy 10-es piros sorozat (10x egymás után piros) sokkal ritkább mint 2 piros egymás után. Hogy mennyivel ritkább ezt pontosan ki lehet számolni a valószínűségszámítás segítségével. De attól, hogy ritkább a 10-es piros sorozat utáni színek következtének valószínűsége ettől még nem változik és ebből adódóan az esélyek mindegyik lehetőségre ugyanakkorák maradnak.

    A 2-es piros sorozat előfordulási esélye a francia rulettben 23,66% a 10-es piros sorozaté pedig 0,074%. Ez az jelenti, hogy 100 pörgetésben átlagosan 4 darab 2-es piros sorozat lesz. 10-es piros sorozat pedig átlagosan egy lesz minden 1351 pörgetésben.
    Viszont a 10-es piros sorozat után is ugyanakkora eséllyel jön még egy piros mint a fekete és a 2-es piros sorozat után is ugyanakkora eséllyel jön még egy piros színű mint fekete színű. Megkérdezheted bármelyik matematikus ismerősödet vagy ha nekik nem hiszel csinálhatsz akár több 100 ezres vagy milliós gurítási tesztet és megszámolhatod, hogy az összes 10-es piros sorozat után hányszor jött fekete és hányszor piros szín.

    Minél nagyobb számú gurítást végzel el annál pontosabban fog konvergálni a 48,64%-os számhoz mind a piros mind a fekete szín előfordulási aránya ugyanúgy a kettes sorozatok és a tízes sorozatok után is. De természetesen a 10-es sorozatok nagyobb mintából fogják kiadni az eredményt mivel kevesebbszer fordulnak elő ebből adódóan pedig jóval nagyobb a fluktuációjuk mint a 2-es sorozatoknak.

  26. De egyébként kissé nagyon kezd félremenni a téma a szerencsejáték felé, aminek nincs köze az élethez. A cikk az életről szól, és korábban is az élettel kapcsolatban, valós céljainkkal kapcsolatban jött fel a téma, hogy esélyeket kell-e számolni, vagy tanulni és dolgozni, azaz megfizetni a cél árát.

  27. prolizoli

    annamari írta:

    Nem matematikai okai vannak annak, hogy a kaszinó nyer

    Nem a túrót. :laugh:

    ..mert a matek a játékosok mellett lenne, mivel ők vannak sokkal többen, ezért az lenne elvárható, hogy a játékosok nyerjenek többet, ez mégsincs így.

    Ezt levezethetnéd, hogy jött ki, hogy azért mert többen vannak mellettük a matematika?

    Vannak nagy nyeremények, amiket kifizetnek, mert ezek a legjobb reklámok a kaszinónak.

    Ebben egyetértünk.

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén