A Vikingek első évadjának egyik epizódjában volt egy öreg, ősz viking harcos, aki folyton azon rágódott, hogy Odinnak vajon mi a baja vele, miért haragudott meg rá. Egész életében harcolt, mégis megöregedett, egyre jobban rettegett attól, hogy betegségben vagy gyengeségben hal meg, és nem kerül a Valhallába.

Szinte könyörögnie kellett, hogy elvigyék az újabb csatába, ahol végzett néhány ellenséggel, majd maga is halálos sebet kapott. Feküdt a véráztatta földön, és tudta, percei vannak hátra. Arcvonásai kisimultak, tekintete megnyugodott, boldog mosollyal várta a halált.

Azután lehet, hogy nagyon meglepődött, de az is lehet, hogy a hite felülírta a tapasztalatait, és megmagyarázta magának, miért nincs Odin, miért nincs Valhalla. Nézőpont kérdése, miként gondolunk erre az öreg harcosra: hősként, igaz emberként, megtévedt barbárként, babonás szerencsétlenként, vagy elmebetegként.

Amit megtanulhatunk belőle, az az, hogy az érzelmeink nem a valóságra, hanem a gondolatainkra adott reakciók.

Az ember egy lélek és egy állat. Értelem és ösztön. Legjobb pillanataiban a színtiszta értelem vezérli, legrosszabb pillanataiban a színtiszta állati ösztön. A stabilitás, a nyugalom, az emelkedettség, az intelligencia a lélek része, a düh, a gyűlölet, a félelem az állaté.

Számtalanszor láthattuk, ahogyan valaki állattá válik, sőt mi magunk is megtapasztalhattuk már az állati létet, nem egyszer. A bajok mindig akkor jönnek, amikor az állat veszi át az irányító szerepet. Olyankor nincs gondolkodás, nincs mérlegelés, nincs jövőkép, csak a puszta ösztönreakció.

A politika elsősorban úgy működik, hogy megpróbálja az embereket belenyomni az állati tartományba. Fenyeget, félelmet kelt, zsarol, ezek a legelterjedtebb eszközei a politikának. Pedig elég egyértelmű, hogy az ember olyankor mutatja a legrosszabb arcát, amikor állatként viselkedik, állatként reagál.

Amikor előjön az állat, az ember, értelmét felfüggesztve, ösztöni szinten reagálva menekül vagy árt. Ha árt, akkor azt a rendelkezésére álló eszközökkel teszi. Ha nincs nagy befolyása, állati viselkedése talán kimerül annyiban, hogy összetör valamit, ha nagy a hatalma, talán a fél világot lángba borítja.

Mi az az elem, ami az embert az állati tartomány felé mozdítja el? Magunk és mások példájából gyorsan kiszűrhetjük az okot: ez a tanácstalanság.

Amíg tudjuk, mit kell csinálni, vagy hisszük, hogy tudjuk, az értelem az úr. Azután az ötleteink kudarcba fulladnak, egyre nő bennünk a tanácstalanság, és amilyen mértékben elönt minket az érzés, hogy nem tudjuk, mi a célravezető, olyan mértékben kap egyre nagyobb szerepet az állat, és egyre kisebbet a lélek.

Az ember így fordul ki önmagából, így válik szánalmas, kicsinyes, esztelen idiótává – tanácstalanság öntötte el, szabadjára engedte az állatot, és az élete az üss vagy fuss szintjére redukálódott.

Néha az állat látszólag megoldja a problémát. Ilyenkor elterjedhet az őrült rögeszme, hogy az állat jó, az állat hasznos, értékes, becsben kell tartani, és helyénvaló, ha néha előtör. Az állat hamis megoldása (az ütés vagy a futás) elvárt módszerré válik bizonyos problémák felmerülése esetén.

Ha megvizsgáljuk ezt a világot, amiben élünk, láthatjuk, hogy az állati viselkedés mennyire elterjedt, mennyire követelménnyé vált. Úgy tűnik, a történelmet nagyobb részt állatok írták.

Ma Ukrajnától és Oroszországtól hangos a média. A tanácstalanság az állati tartomány felé nyomja az embereket, ahol az élet két dimenzióvá satnyul, ahol mindent az üss és a fuss parancsok irányítanak.

A politikában egy emberi mivoltából kifordult valakit, aki csak a dühöt ismeri, keménynek, hősiesnek, férfiasnak neveznek, és gyávasággal vádolják azokat, akik nem állatként reagálnak.

Figyeljétek meg magatokat, és másokat, hogyan hozza elő az emberből az állatot a tanácstalanság. Berobban a probléma, a nehézség, jön egy ötlet, ami nem válik be, azután még egy ötlet, de az is elbukik… és amikor az utolsó is kudarcot vall, az értelem nyom nélkül eltűnik.

Amikor dühösek vagytok vagy féltek, az már az állat, és annak a jele, hogy kezdtek tanácstalanná válni. Azok az élethelyzetek, amik azonnal dühöt vagy félelmet váltanak ki belőletek, olyan szituációk, amiket sohasem tanultatok meg kezelni.

Share

Commentek