Titkos Tanfolyam a Nőkről

A könyveim révén megismertem két nőt, akik számára a nőiesség rendkívüli fontossággal bírt (többet is megismertem, de most csak erről a két bizonyos nőről van szó). Mindketten falták a férfiakat, vagy, ahogyan ezt ők megfogalmazták: keresték az igazit. A falatozás soha nem fajult promiszkuitássá vagy kurválkodássá, de ha valaki nem vált be, attól megszabadultak. Amikor kiderült, hogy mindkettőjüknek vannak írói ambícióik, azt találtam ki, hogy nem pénzt kérek tőlük, hanem tanítást: én írni tanítom őket, ők meg engem a nőkre.

A kölcsönös oktatás elkezdődött, és bár sajnos nem jutottunk a végére, volt mit profitálnom abból, amit hallottam. Mindezek közül két dolgot leírok nektek, a többit jól megtartom magamnak.

1. A nők hazudnak

A nők hazudnak – arról, hogy mit akarnak, mire vágynak, mit keresnek. Ugyanis nem tudják. A kitalált paraméterek csupán viszonyítási alapok, vagy álmok, és nem kell őket komolyan venni.

Azt tanultam, hogy nem számít, mit akar egy nő, milyen férfit keres, milyen magasat, hány éveset, milyen szemszínt, milyen hajszínt stb., ezek vagy ezek többsége valójában nem fontos. Nem kell velük foglalkozni.

Társkereső oldalakon teszteltem a tételt. Megkerestem öt olyan nőt, akik tetszettek nekem, és akik elvárásai közül semminek nem feleltem meg. Egy nem válaszolt, egy elküldött szemészhez, három azt mondta, hogy ok. Semmilyen nagy következtetést nem akarok levonni ennyi megfigyelés alapján, de az biztos, hogy a tételben van valami.

A nők tehát hazudnak.

Hát még a férfiak… Tizenévesen rengeteg szűz fickót ismertem, akik váltig hangoztatták, hogy náluk csak egy Sandra, Samantha Fox vagy Kim Wilde típusú nő jöhet be, aztán legtöbbször az első érdeklődő csaj lett az istennő, aki távolról sem hasonlított az ideálokra.

2. Az ígéret a döntő

Szeretek provokatív lenni, sokszor meg sem tudom állni, és olyan is van, hogy azért csomagolom provokációba a kérdésemet, hogy ne érződjön belőle annyira az érintettségem.

A két tanárnőtől (civilben egyikük sem az volt) megkérdeztem, hogy mi van akkor, ha nagyon tetszik nekik egy fickó, és már a hálóban derül ki, hogy testi fogyatékos. Kérték, hogy pontosítsak, erre azt mondtam, hogy még huszonöt centi sincs.

Maga a téma felvetése lefárasztotta őket, annyira, hogy majdnem bealudtak tőle. Utálták, ha egy férfi bármilyen módon előhozakodik vele. Azt mondták, voltak pasasok, akiket elküldtek, de többet azért, mert túl nagy volt, mint azért, mert túl kicsi.

Kérdeztem, mi van akkor, ha ruhában jobban néz ki az illető, mint anélkül, mert ruhában nem látszik a súlyfelesleg, vagy nem annyira. Az összes ilyen jellegű kérdésemre összefoglaló választ adtak, mely szerint az ígéret a döntő.

Ez azt jelenti, hogy ha a nő látja a férfit meztelenül, és a teste látványától nem megy el a kedve a szextől, akkor a szex sikere nem a férfi testének paramétereitől függ.

Az ígéret elvét azóta egyszer használtam, és teljesen jól működött: egy olyan nőnél, aki elől korábban elfutottam volna, mert bár őt a szépségeszmények közé sorolom, magamat nem.

A pornó

Nem az a kérdés, hogy a pornó hogyan adja el saját magát, mert ez egyértelmű: stimulációval. Az a kérdés, hogy mi a pornó maga?

Amit ezekben az újságokban, filmekben látunk, annak mi a szerepe?

Ezek a megtestesült álmok, ábrándok, fantáziák, ideálok, minták, célok?

Ez az, amire a nők és a férfiak valójában vágynak? Ezt keresik, hajszolják mindenhol?

A pornó mutatja meg az igazit, amilyen idealizáltan lennie kellene a szexnek?

Vagy a pornó nem szex, nem szeretkezés, hanem sokkal inkább bizonyosfajta attrakció, cirkuszi mutatvány, melyben az akrobaták a közönség lenyűgözése céljából mutatják be számaikat, és nem azért, mert ennél jobb semmi sem lehet?

Minden férfi, akit a pornóról kérdeztem, látott már pornófilmet, és nagyon kevés kivételtől eltekintve, szerettek volna olyan adottságokkal rendelkezni, mint az azokban szereplő férfiak. Ezzel szemben az általam megkérdezett nőknek csak elenyésző hányada látott pornót életében, akik láttak már, azoknak az volt a véleménye, hogy amit a pornó bemutat, az fájdalmas és megalázó a nők számára.

Mi a pornó? Van, vagy volt valaha társadalmi funkciója? Valamikor régen szexuális felvilágosítás volt, és a pornó ennek a vadhajtása, ami már nem is emlékeztet a hajdani ősre?

Számomra (hangulatomtól függően) megmosolyogtató vagy dühítő, amikor pornószínészről és pornószínésznőről beszélnek. A színész(nő) a szín-művész szó rövidítése, a szín előadóteret jelent, mint például a szín-ház szónál. A színművész olyan művész, aki szerepeket játszik, alkot meg.

Számomra csak pornókurva létezik, nemtől függetlenül. A kurva olyan valaki, aki pénzért szexszel. Ha egy kurva meg az ügyfél lezavarnak egy gyors menetet valahol, akkor az az, ami. Ha felvétel készül róla, akkor a felvétel hirtelen művésszé tenné őket, és amit csináltak, azt művészetté?

Tehát, ha én lepuffantok egy embert, akkor gyilkos vagyok, de ha felvétel készül róla, akkor színész? A felvételt pedig nem a bíróságon mutatják majd be bizonyítékként, hanem a moziban filmalkotásként? És akkor engem nem lecsuknak gyilkosként, hanem meginterjúvolnak színészként?

Mit akarnak a nők?

A nők a legjobbat akarják. Pontosabban: A Legjobbat.

Nem a leghelyesebb lovászfiút, nem a legvállasabb henteslegényt, nem a legudvariasabb tanárurat, nem a legrendesebb hivatalnokot, hanem A Legjobbat. Azt a férfit, aki A Legjobb – MINDENBEN.

Ez tény.

Mindezt 3 tényező befolyásolja.

EGY: milyen elképzelései vannak arról, hogy mi a legjobb?

KETTŐ: mit gondol arról, hogy számára mi a legjobb, amit megkaphat?

HÁROM: érzelmek.

Tehát minden nő A Legjobb férfit akarja, e három tényező alapján.

Rövidtávon az érzelmek a legfontosabbak, hosszútávon viszont azok lesznek a legkevésbé fontosak. Az ember előbb-utóbb felébred, az érzelmek intenzitása csökken, akár el is múlhat. Aztán ott találja magát egy kapcsolatban, aminek semmi köze ahhoz, amit akart, és amiért feladta saját magát. Nem hiába mondják, hogy az ébredés fáj.

Az, amit a férfiak akarnak, az ugyanaz: A Legjobb nőt, és ez “a legjobb” az ideáktól, az önértékeléstől és az érzelmektől függ.

A vámpír

Mostanában vontam le azt a következtetést, hogy a nők vámpírok. Ezt szomorúan állapítottam meg, ami ellen valahogyan próbálok tenni.

A nő vámpír, aki csodálattal táplálkozik. Csodálatra van szüksége ahhoz, hogy éljen, és ez kiszolgáltatottá és gyengévé teszi.

Szörnyű, hogy mennyi mindent el lehet érni egy nőnél csodálattal, csodálat kifejezésével. Persze, tudni kell, kinél mit érdemes csodálni. Egy gyönyörű nő inkább csak ásít a szépségéről szóló litániát hallva, ahelyett, hogy elalélna.

Ismertem egy húszas évei elején járó egyszerű, átlagos nőt, aki folyton be akart szervezni egy bizonyos vallási csoportba. A nő annyira intellektuális próbált lenni, hogy gyakorlatilag aszexuálissá vált, a legkisebb nőiességet is próbálta elrejteni; a járása, a mozdulatai a totális nemtelenséget mutatták.

Amikor rossz kedvem van, az nálam néha átmeneti gátlástalanságban nyilvánul meg. Persze, ki mit nevez gátlástalanságnak… Az eddigi utolsó összefutásom ezzel a nővel épp egy ilyen hangulatban kapott el, megint próbált beszervezni, én meg azt mondtam neki, hogy ő olyan jó csaj, hogy a végén csak miatta fogok bemenni abba a felekezetbe. Gyűlölöm az ilyen üres dicséreteket. Na, és mi történt? Hihetetlenül idétlen módon vihogott.

Soha nem láttam nőt előtte és azóta ennyire szánalmasnak.

Ez a csodálatéhség, komolyan mondom, már nekem fáj.

Eszmények és ideálok

Peter Paul Rubens 1577-ben született és 1640-ben halt meg. Rembrandt és ő voltak koruk legmeghatározóbb művészei Európában. Festményein látható nőalakok, aktok (Bundácska, A három grácia stb.) a kor nőideálját jelenítették meg. Az úgynevezett „rubensi szépség” mai szemmel nézve elhízott, kövér, egészségtelen női alkat.

A 17. század nőideáljai ma szemlesütve, szégyenbe burkolózva lépkednek az utcán, miközben a kor legelterjedtebb nőideáljai királynőként vonulnak, vágyakozó pillantások kereszttüzében. A mai felkapott, karcsú, magas nők Rubens korában betegesen véznának, nőietlennek tűntek volna, és abban a korban ők jártak volna szemlesütve. (Természetesen túlzok egy kicsit, a hatás kedvéért.)

Sok mindent kihozhatunk a testünkből, megfelelő bánásmóddal, táplálkozással, sporttal, életvitellel, de van egy határ, amin nem léphetünk tovább (a „tudomány mai állása szerint”).

Peter Dinklage színészként óriás, de emberként 135 centi magas – egy olyan világban, ahol a magas férfi az ideál, neki nincs hely, mert nem elfogadható. Hiszen bármit tesz, nem lesz 190 magas soha.

Egy nő, aki csontozatilag nagyobb darab, aki még akkor sem lesz Kate Mosst idézően karcsú, ha 1 gramm háj sem lesz a testén, bármit tegyen is, nem képes arra, hogy alkatilag megváltozzon. Ha az ideál a vékony nő, ő nem kell.

Hozhatnék bármennyi példát, biztos vagyok benne, hogy értitek. Bármilyenek is vagyunk, biztos, hogy volt, van, lesz olyan közösség, ahol az ideál annyira más, mint amilyenek vagyunk, hogy nem tudunk ahhoz hasonlóvá válni, akármennyire is szeretnénk.

Minden eszménykép, ami nem olyan, mint amilyen én vagyok, bánt engem, mert csökkenti az esélyeimet. Bánt engem, mert alkalmatlannak tüntet fel. És ha alkalmatlannak tüntet fel, akkor ez azt jelenti, hogy egyre többen és többen fognak alkalmatlannak tekinteni az ideál miatt.

Mi van akkor, ha végül az ideál, az eszménykép, ami egészen más, mint amilyen én vagyok, olyan mértékben válik elterjedté, és elfogadottá, hogy ez perifériára szorít engem? Mi van akkor, ha még onnan is kiszorít? Mi van akkor, ha elérkezik egy pillanat, amitől fogva SENKI nem lesz, aki úgy tekint majd rám, mint emberre, mint férfira?

Mi lesz velem akkor, ha a társadalom 100 százaléka elfogadhatatlannak tart majd, mert nem felelek meg, mert nem bírok megfelelni az elterjedt eszményképnek?

Mit fogok akkor tenni?

Ha az, ami a legelterjedtebb, a leggyakoribb, elfogadhatatlan, és az, ami az elvárt, elérhetetlen, akkor mi lesz ebből?

Ideálok, eszményképek… Puszta véletlenül alakulnak ki, persze…

Védekezés

Ha választanom kellene egy nőtípust, akit a legkönnyebben észreveszek, akkor egyszerű dolgom van: HA VALAKIT ÉRDEKELNE.

De ez nem jelenti azt, hogy nekem személy szerint ne tudna tetszeni több más típus is, azt sem jelenti, hogy a linkelt hölgy érdekelne az életben, vagy egy hozzá hasonló nő érdekelne emberileg.

Én azt gondolom, hogy az eszményképek háborút szítanak közöttünk, és más funkciójuk nincs.

Rengeteg tapasztalattal a hátam mögött azt az elsőre megbotránkoztató tanulságot kellett leszűrnöm, hogy a mentális egészség egyik alappillére egyfajta egészséges arrogancia. Az a baj ezzel, hogy itt nem a megjátszás a lényeg, hanem az, hogy valóban igaz legyen.

Kell annyi nagyképűség, hogy őszintén azt tudjam gondolni és érezni, hogy az én ízlésem tökéletes, és mindenki másé tökéletlen.

Ez a hozzáállás meg tud védeni attól, hogy a terjedő eszményképek befurakodjanak az életembe, és uralkodjanak felettem. Ezzel valójában másokat védek, mert nem utasítok el senkit csak azért, mert az újságban mást láttam. Ez a hozzáállás engem csak akkor véd, ha nem csak én gondolom azt, hogy az ízlésem jobb, mint a média összes emberkének együttvéve.

Kérdések hozzátok

A következő cikk kb. 1 hét múlva jön. A mostaninál komolyabb felvetésekkel, információkkal.

Be kell látnom: tévedtem. A korábbi cikksorozatoknál, melyeknél jelszóhoz volt kötve a folytatás olvasása, sokkal népesebb tábor kommentelt. Ezért visszatérünk ehhez. A következő cikknek már más lesz a jelszava, és csak az kap jelszót, aki kommentel ehhez a cikkhez. A főoldalon lévő cikket, ha érdekesebb, simán elolvassák 5.000-en, vagy többen, míg a zártakat maximum 100-an. Semmi értelme ennek, ha a zártság nem von maga után aktivitást.

Tehát: csak az kap a folytatáshoz jelszót, aki itt és most kommentel ehhez a cikkhez. A jelszó ára a véleményetek kifejtése. Ha ez túl nagy ár, akkor viszlát.

Ezúttal valóban lesznek tételesen felsorolt kérdések.

Mi az ideálotok, és miért az?

Mennyire fontos az ideál, mennyire van kőbe vésve minden paraméter? Van, ami nagyon fontos, és van, ami nem?

Mit gondoltok az ígéretről?

Néztetek, néztek pornót? Ha igen, miért, ha nem, miért nem?

Szerintetek mi a pornó társadalmi hatása?

Mi számotokra A Legjobb?

Mi számotokra az A Legjobb, amit még megkaphattok, és mi az, amit már nem (józan belátás alapján)?

Szerintetek a nő vámpír? Ha igen, miért az, és mit lehetne tenni ellene?

A férfi is vámpír?

Mi a véleményetek az ideálokról, eszményképekről?

Elfogadható számotokra, hogy ezek az eszmények mesterségesek?

Szerintetek mi a társadalmi hatása az eszményképeknek?

Van olyan ember, akinek jobb az ízlése, mint a tiétek?

Share

Commentek