Úgy tűnik, hogy a társadalom egyik része jutalmakat hoz létre, a másik része pedig megdolgozik a jutalomért. A társadalom egyik része motiválja a társadalom másik részét. Ez a kölcsönhatás tartja működésben a társadalmat. Vegyük úgy, hogy a társadalom egy motivációs és egy dolgozó rétegből épül fel.
Tételezzük fel, hogy telnek a napjaim, majd egyszer csak meglátok egy ILYET. Érthető módon elkezdek üvölteni, hogy nekem ilyen kell. Megkaphatom? Hogyne. Mit kell érte tennem? Dolgoznom kell, munkát kell beletennem a társadalomba.
A trükk itt az, hogy magamtól nem tennék bele ennyi munkát a társadalomba – HA nem lenne a jutalom, ami felkorbácsolja a vágyam, és ami miatt azt mondom, hogy nekem az kell!
Ez így egy jól működő rendszer, amiből mindannyian profitálunk.
A rendszer akkor kezd felborulni, amikor túlárazzák a jutalmakat, és irracionálisan sokat kell dolgozni értük.
A történelmi korok egyre rövidebb ideig tartanak, a változás egyre gyorsabb. Őskor – ókor – középkor – újkor – modern kor – globalizáció kor. Évmilliók, évezredek, évszázadok, évtizedek… évek. Valami felgyorsította a változást, és ez a valami alighanem az információáramlás sebessége volt.
A középkorban egy átlagpolgár mire vágyott vajon? Egy jobbágy vágyhatott arra, hogy király lesz? Aligha, hiszen a világképe szerint születése okán ennek esélye: nulla. Akármit tett is, nem tudott előrejutni, nem lehetett belőle király. Vágyhatott házra, családra, munkára, saját körén belül elismerésre. Teljesen egyértelmű volt, hogy ezeket hogyan szerezheti meg, hiszen az ezekhez vezető utat minden nap látta, emberek, akiket ismert, jártak ezen az úton, és elérték, amit akartak. Vágy – út – munka. Minden teljesen világos. Kevés stressz, kevés rejtély, kevés motiváció.
A társadalmak kasztrendszere miatt a fejlődés mérhetetlen időkön át stagnált, vagy csigasebességgel haladt. A kasztrendszer miatt az emberek keretekben, áttörhetetlen falak közé zárva éltek, a fejlesztéssel, tudománnyal, művészettel csak adott kasztok tagjai foglalkozhattak.
A történelem egyik legnagyobb jótéteménye a kasztrendszer eltörlése volt, globális szinten (kivéve a legfelső régiót, ami továbbra is megmaradt megközelíthetetlen, ősi formájában). Ma bárkiből bármi lehet. Teljesen mindegy, hogy hová születtél, milyen körülmények közé, bármi lehetsz, akár uralkodó is, vagy feltaláló, tudós, művész, mágnás, akármi.
A kasztrendszer eltűnésével minden jutalom elérhetővé vált minden ember számára.
Egy apró, jelentéktelen ország legeldugottabb tanyáján születtél, nincstelennek, kapcsolatok nélkül? Nem probléma, ettől még lehetsz világsztár, lehetsz a világ leggazdagabb embere, lehetsz korszakalkotó feltaláló, művészeted, filozófiád megváltoztathatja az életet a Földön.
Nincs kasztrendszer, ezért te, bárki legyél is, hozzájárulhatsz a világhoz, igényt tarthatsz bármilyen jutalomra, és azt meg is kaphatod.
Tehetség, ész, érzék, elszántság, hajlandóság, érdeklődés nem azon az alapon van „leosztva”, hogy egy mesterséges életközösség mesterséges szabályai születési alapon sorolja kasztokba az embereket, születési alapon, előre meghatározva életük lehetőségeit. Egy kasztrendszerre épülő társadalom óhatatlanul lassan fejlődik, vagy nem fejlődik, mivel a születés alapján ítél, nem az egyedi képességek és szándékok alapján.
Ha a közösségi élet, a társadalom nem közös ügy, ha nincs jelentősége a személyes hozzájárulásnak, személyes erőfeszítéseknek, akkor egy olyan rendszert kapunk, ami nem életképes.
Az én helyzetem némileg speciális, de csak némileg. A hobbim a munkám, akkor is írtam, amikor fizettem azért, hogy írhassak. De a puszta hobbi nem igényel fejlődést egy szinten túl. A hobbi, aminek a célja az idő kellemes eltöltése, és semmi más, amatőr szinten is teljesíti a küldetését. Nem kell hozzá profinak lenni, mesternek lenni, a legnagyobbnak lenni.
Amatőrként, sőt dilettánsként is el tudom magam szórakoztatni azzal, hogy írogatok. További motivációra van szükségem ahhoz, hogy fejlesszem magam, hogy időt, energiát, munkát fektessek abba, hogy egyre jobb legyek. Itt lépnek be a képbe a jutalmak, amik inspirálnak. Látok egy ILYET, és azt mondom, akarom, látok egy ILYET, és azt mondom, kell nekem, látok egy ILYET, és azt mondom, ezért érdemes felkelnem.
A társadalom egyik része jutalmakat hoz létre, melyekért a társadalom másik része megdolgozik. A társadalom egyik része motiválja a másik részét. Ez egy jól működő rendszer. Ez az olaj a fejlődés gépezetében.
Ha a jutalmakat irracionális mértékben túlárazzuk, ha elérhetetlenné tesszük, ha jutalomnak nevezzük ki azt, ami a puszta élethez kell, ha jutalomnak tekintjük a büntetés elkerülését, akkor olyan társadalmat kapunk, ami lelassul, aztán megáll, és vége.
A fejlődést az egekbe lehetne tornászni, az egész társadalmat nagyságrendekkel magasabb sebességbe lehetne kapcsolni mindössze azáltal, hogy tisztává tesszük az utat minden jutalomhoz. Csak döntsd el, mit szeretnél, és már tudod is, hogyan érd el. Nem kell csodákat tenni a jutalomért, nincsenek rejtélyek, minden világos.
Házat akarsz, kastélyt, hajót, repülőt, tejes függetlenséget, saját szigetet, saját akármit, hogy kiteljesedhess? Semmi probléma, ez és ez az ára, ezt kell tenned érte, ehhez kell értened, és ennyi munkádba kerül. Más szavakkal: ahhoz, hogy megkapj mindent, amit saját magadért akarsz, így és ilyen mértékben kell hozzájárulnod a társadalomhoz. Vállalod? Igen vagy nem? Egyszerű képlet.
Jelenleg nem itt tart a világ. A kasztrendszer lassan, de biztosan tér vissza, igaz, a falakat nem annyira törvények, mint inkább a tudatlanság, a fénysebességgel terjedő dezinformáció építi fel. Ha megkérdeznénk néhány embert találomra, hogy szeretne-e jól élni, alighanem mindenki igennel felelne. Ha megkérdeznénk, hogy tudja-e, mit kell tennie érte, alighanem a legtöbben üres szemekkel bámulnának, mert ötletük sincs.
Ha nincs jutalom, ami motiváljon a fejlődésre, ami motiváljon arra, hogy egyre több munkát fektessek a társadalomba, akkor miért is fárasztanám magam?
Dolgozni másoknak a semmiért, tolni mások szekerét, miközben a mi életünk parkoló pályán van, nem nemes, hanem abnormális.
John F. Kennedy mondta: „Ne azt kérdezd, mit tehet érted Amerika, hanem azt, hogy te mit tehetsz Amerikáért.”. Jogos kérdés. Ahogyan az ellenkezője is. Országtól, néptől, kortól, korszaktól függetlenül.
Téged mi hajt előre? Mi motivál? Látod az utat, ami a jutalomhoz vezet?
Miért dolgozol?
“Ha megkérdeznénk néhány embert találomra, hogy szeretne-e jól élni, alighanem mindenki igennel felelne. Ha megkérdeznénk, hogy tudja-e, mit kell tennie érte, alighanem a legtöbben üres szemekkel bámulnának, mert ötletük sincs.”
Paff lettem. Bevallo, én is csak üres szemekkel bámulnék. Azért azt sejteni vélem, hogy a “jutalmak” többnyire ugyanazon minta vagy elv szerint jelennek meg, valamiféle anyagi javak formájában, amiknek bizonyára semmi közük nincs ahhoz, hogy istenigazából hogyan is lehetne jobban élni.
Azt már valahol boncolgattuk, hogy egyfajta sémát, uniformizált ízlést próbálnak ránkerőltetni, és az igazi függetlenség elérésének más útja van.
Ugye?
Én a függetlenségemért dolgozom, de ezt ha jobban megnézzük, csak anyagi függetlenséghez vezet, de a szellemi, lelki függésem ettől még megmarad… :-((
Én hierarchiának neveztem a valami hasonló menetben bennem felmerült “társadalmi leosztatást”.
Igen, el van véve a motivációnk.
Ebben a jelen társadalmi szituban, és most elsősorban Magyarország jár a fejemben, egyszerűen sokaknak elérhetetlen például, hogy a ház vagy lakás, amiben laknak, valaha is tehermentesen az övék legyen.
(Itt pl. elgondolkodtató, hogy nem kellene-e átállítani a magyar gondolkodást, hiszen a német, angol területek népei életeket élnek le bérlakásokban.)
Nem megyek bele filózásokba, nem is vagyok olyan okos, de speciel beletrafáltál a jelen életem válságába a kérdéseiddel.
Engem előre a napi rutin hajt. A patkánymotiváció.
Mármint a puszta életösztön.
Motiválni egy közeli cél tud, hogy jaj, most veszek ezt, vagy elmegyek ide, perpill az, hogy megyek haza egy hónap múlva és befiatalítok arcilag. (De ezért most nehogy csesztessetek – az előző egyik topikban pont erről dumáltunk, fiatalság, örökélet, ámen!)
És fogalmam sincs, mi az út a jutalomhoz, mert nem látok már jutalmat.
Mondjuk, esetleg, hogy lesz még ebben az életben egy frankó pasim, aki, neadjisten, szeret is majd.
De más nincs.
És azért dolgozom, hogy megéljünk a gyerekemmel (jól), és hogy ne érezzem, hogy tulajdonképpen qvára nincs is szüksége rám a társadalomnak, se.
Fecske írta:
Akkor Duncan nálad is beletrafált a kérdésekkel? …
@ balisto:
Ja, eléggé… Utolsó mondatod előző hozzászólásodban is eléggé ütős.
viszont ha nem lenne ez a gép, meg a net, min beszélgetnénk most? Hogy válasszam el, mi viszi elére az életemet és mi nem?
Mi / Ki mondaj ezt meg nekem?
Miért dolgozok?
Magáért a munka kedvéért.
Vagy csinálok valamit vagy nem.
A többi csak a hozadéka.
Szeretek mindig csinálni valamit.<–Valamiért.
Még ha pihenek is éppen,akkor is tudom,hogy azt miért teszem.
Hogy később erősebben térhessek vissza az eredeti aktivitásomhoz.
Putyinnál vannak érzelmi automaták,csak kivülről fapofa.
De nekem mást jelent a tudatosság.
Jó cikk,jó kérdésekkel.
Reggel jövök a válaszaimmal.
@ balisto:
Milyen erdekes tarskerdes: a tarsadalomnak szuksege van-e ram, es ez mit okoz bennem… A Dalai Lama valoszinuleg azt mondana, hogy mindenkire szukseg van, Bill Gates-ek szerint meg a leges legtobb emberre igazabol nincs szukseg. Fecske felveti, hogy ki mondja meg, hogy elore visz-e az, amit csinalsz… Reszemrol mindkettore ugyan az a valasz: a te valaszodat te tudod. Meghozod azt a dontest, hogy mit akarsz elerni, es vegiggondolod, hogy hogyan jutsz el odaig. Ha amit teszel, afelele mozgat, akkor jo uton jarsz. A tarsadalomert pedig mar csak azert is teszel, mert a tagja vagy, beloled is all. Megfigyelesek, kiertekelesek es dontesek es kellenek.
Eddig az motivált, hogy vehessek új fényképezőgépet, lencséket, utazhassak el a Karib tengerre, ide oda, viszont az elmúlt pár hónapban az, hogy összeszedjek annyi pénzt, hogy egész ősszel és télen ne kelljen dolgoznom. Fel is mondtam a munkahelyemen, jövőhéten megyek vissza Magyarországra, a párom is fel fog mondani, egész télen ÉLNI FOGUNK! Csupa olyan dolgot fogunk csinálni, amire eddig nem volt időnk, mert dolgoztunk. Kirándulni, edzeni, úszni, szaunázni, olvasni, festeni, fotózni, meditálni, színházba menni… azaz ÉLNI! :)
Utána pedig tavasszal? Az még messze van :)
Örülök, hogy ilyen jó cikket inspiráltam. :)
A remény rabjai, mennyire találó! A remény öl meg minket. A remény a legrosszabb dolog az életben, ebben már nincs kétségem semmi. Remélem, hogy a szakmámra lesz kereslet, remélem, hogy ebből az állásból megélek, remélem, hogy bejön a vállalkozásom, remélem, hogy egészséges leszek, remélem, hogy megtalálom az igaz szerelmet etc. A remény túlságosan bizonytalan ahhoz, hogy rábízzam az életemet. A remény miatt elvesztegetett időt nem kapom vissza soha.
45 éves koromra hoteligazgató akarok lenni, Kínát leszámítva bárhol jó, ahol nyitva leszünk addigra. Rengeteget dolgozom ezért a célért, nagyon sok és nagyon jó munkát teszek bele a közösbe, tolom mások szekerét minden erőmmel, rengeteg hasznot hajtok a cégemnek. Ha az erőfeszítéseim nem lesznek azzal honorálva, hogy kineveznek az egyik láncszemünk igazgatójává, céges repülőgéppel, sofőrös Maybach limuzinnal, akkor pofára estem, kárbaveszett a munkám és ott állok majd középkorú nőként összetörve és megalázva. Biztosan kitalálok majd valamit, de nem kívánom magamnak ezt az élményt. Éppen ezért mindent tudnom kell, melyik karrierosztályok vezetnek arra, amerre akarok menni, honnan léptetnek elő valakit igazgatónak, mi alapján nevezik ki, milyen jellegű gyakorlat és iskolák kellenek etc.
Fú, az a yacht! :inlove: Olyan nekem is kell!!! :D
Fecske írta:
Ha anyagilag független vagy, akkor te döntöd el, miben veszel részt, miben nem, hol élsz, hogyan, milyen körülmények közt és mire fordítod az időd 100 %-át. Hogyan lehetnél szellemileg, lelkileg független, ha semmiben nem vagy döntési pozícióban?
balisto írta:
Ezt a keresztény eszmerendszer ültette az emberekbe, hogy attól vagy jó, ha keveset akarsz, kicsike vagy, szerény vagy, mert ezt jutalmazza a jóságos istenke. Ez hazugság!
Mint az AA-ban, állj fel és valld be: Balisto vagyok és becsvágyó állat! Hidd el, jobb lesz. :D
Sziasztok…..nézzétek meg a Bakancslistát… abban van, hogy a gazdagságot nemcsak pénzben mérik, hanem azzal az idővel, amit azzal töltünk, amit szeretünk. Voltam már sokkal gazdagabb, ám sokkal boldogtalanabb, mint most. És egyesek mindenből statisztikát gyártanak, haldoklókat kérdeztek, meg mit tennének jobban az életükben, ha tehetnék. A túlnyomó többség azt válaszolta, hogy többet töltenének a családjukkal, mint a munkával. Én pl azért dolgozom, hogy megteremtsem azt a hátteret 2-3 éven belül, hogy legyen pl. 10 millióm félretéve tartalékba nyugdíjra. ( vagy ha valamelyik gyerekemet esetleg ki kell segítenem) Mert akkor már nem szeretnék dolgozni, 48 éves vagyok, max hobbiból. ÁM MIndezt Úgy, hogy a régóta vágyott magánéletem is ilyen jó maradjon, sőt még jobb, és közben még egészségesebb legyek, el is kezdtem tornázni. Van egy nagyon jó Párkapcsolatom végre, és nem engedem, hogy a munkám a rovására menjen még akkor sem, ha emiatt később lesz meg a pénz …főnököm háborog is emiatt eleget, merthogy tudja, hogy ha belehúznék……de erre csak alkalmasint vagyok már hajlandó. Közben persze szellemi jellegű céljaim is vannak, de azok itt nem részletezhetőek, és azokhoz nem kell sok pénz, s mindennap teszek is előre lépést. Szétszórtságomat, s felületességemet kell rendbe tennem, illetve még jópár dolgot a szellemi területen…:) Nos, dióhéjban.
” A történelem egyik legnagyobb jótéteménye a kasztrendszer eltörlése volt, globális szinten …”
Itt jegyzem meg hallkan, hogy ezen globalizációs folyamatok hátterében a keresztény emberfelfogást találjuk meg.
annamari írta:
A remény nélkül semmibe nem kezdenél bele. A reménnyel nem az a baj, hogy van, hanem az, hogy a remény által keltett vágy elérhetőségének esélyét is vizsgálni kell. Ami azt jelenti, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy bekövetkezik az, amit remélek. Mivel nem igazán tanulunk kockázatkezelést, ezért a nagy bukásaink mögött nem is a reményt kell keresni, mint igazi okot, hanem azt, hogy rosszul mérjük fel annak a valószínűségét, hogy a remény által suggalt célok mennyire elérhetőek megvalósíthatóak.
annamari írta:
OK, van egy stratégiád, ami alapján egy célod elérhető. A mondatod alapján az mutatkozik, hogy a mindent vagy semmit kockázatkezelést választottad. Kétségtelen, hogy úgy, mint a pókerben az All In, ez a módszer vezethet el a nagy nyereséghez, de a nagy bukáshoz is. A kérdés már csak az, hogy mekkor a valószínűség a sikerre, illetve mindenben jól analizáltad-e ki a helyzetedet.
annamari írta:
A keresztény eszmerendszer nem állít ilyet. Elmondtál egy általánosan elfogadott nézetett, ami azok közt dívik, akik hasonlóan hozzád, csak hallomásból ismerik a keresztény eszmerendszert. Ez baráti társaságban persze nagyon jó téma, de azért ezen a blogon próbáljunk meg a fantázia világából néha az objektivitás talaján is megmaradni.
” Téged mi hajt előre? Mi motivál? Látod az utat, ami a jutalomhoz vezet?
Miért dolgozol?”
Mindenképpen kritérium, hogy olyat csináljak, amiben örömömet lelem. Ez az igazi jutalom. Ha emellé anyagi jellegű juttatás is párosul az persze jó, de nem ez az elsődleges motiváció. Hanem az elégedettség és a teljesség érzete és érzése.
@ Alex:
Mi a fene.
:yes:
Előszóként:
LESZAROM a társadalmat.
Használom,kihasználom,élek benne,sőt még hagyom is magam egy cseppet kizsákmányolni(mint ahogy ti is mindannyian,bevallva-bevallatlanul),de ettől még leszarom.
Ha az orrom előtt döglik meg valaki(nem üres szavak ezek,persze nem kell elhinni)azt is leszarom.
Ingyen Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen.
“Téged mi hajt előre?”
-Maga a meló.Világéletemben csináltam “valamit”:
Mikor gyerekként lecsukták az öregemet,akkor kicsit “gazdátlanul” éreztem magam.
Akkor elhatároztam,hogy egyszer azt csinálok,amit akarok.És nem mondja meg a nevelőm,a Zója néni(a gondviselőm) és senki más.
Nem jegyre eszek a kantinban(húst csak a hétvégén),és nincs időhöz kötve a játszótér.
Akkor már nagyfiú voltam.
Majdnem 6 éves.
Azóta végig ugyanaz hajt előre.
Hogy nekem TI ne ugassatok.
Majd ÉN tudom.
“Mi motivál?”
-Mindezeken túl?
Talán a dac?
De nekem nem köll olyasmi…
Világéletemben volt mit csinálnom.
Szerintem az az abnormális,akinek nincs mit.
Bár ahogy elnézem ezt a szerencsétlen,nyúlbéla népességet….fel birom fogni,hogy milyen szar életük lehet a bőrükben….
Az,aki már érezte életében az ERŐT,az tudja iről hablatyolok itten,aki meg nem,annak meg úgyis hiába beszélnék…
Mi motiválna?
Az ÉLET.
“Látod az utat, ami a jutalomhoz vezet?”
-Persze.Nem vagyok köcsög.
Csak a köcsögök lézengenek a vakvilágba.
Például most,ebben a percben mentem ki a fürdőszobámba.
A Cote D’Azzure-ön élek évek óta.
Olyan lakásom van,amilyet álmomban sem gondoltam volna pár évvel ezelőtt sem.
Itteni viszonylatban sem keresek rosszul.Magyar viszonylatban sokszoros milliomosok vagyunk.
Gyakorlatilag azt csinálok, amit csak akarok.
Mindez szép és jó.
De kit érdekel?
Ha csak ezért csináltam volna mindent,akkor mi lenne?
Semmi?
Ez egy nagy rakás :poop:
Ennek kéne örülnöm?
“Miért dolgozol?”
-Nem ezért.
Az alap az anyagi biztonság.Hogy anyagilag független legyek a Rendszertől.
Ez persze lehetetlen a ti fogalmaitok szerint,de a dolgok “másik oldalán” ez nem is annyira nonszensz.
Szeretek tevékenykedni.
Mindig van valamilyen cél,amit el akarok érni.
Nézzük csak most testi oldalt,a példa kedvéért.
Ha nem nagyobb,vastagabb-akkor izmosabb.
Ha nem izmosabb,akkor gyorsabb.
Ha nem gyorsabb,akkor kitartóbb(sokkal).
a nem kitartóbb,akkor nagyobb,vastagabb…és igy tovább….
A sort az idők végezetéig folytathatnánk.
Bármilyen értelemben.
Példának okáért,ha megnyomorodnék-elvesziteném a jobb karomat.
Akkor mindezt értelmezd át a bal karomra.
Ez ennyire egyszerű.
Pár eredményes(anyagi értelemben)börtön év után,pár szintén eredményes(a börtönvezetőség szempontjából) börtönév után,amit a pincében,az un. biztonsági zárkákban töltöttem,a fontos-nem fontos dolgok értékrendje kicsit átrendeződött bennem.
Valamiben hiszek?
Valamiért élek?
(Mindegy mi az…)
Mi van,ha az életkörülményeink gyökeresen megváltoznak egy pillanat alatt?
Beesik az eső?
Ugyanmár.
„Téged mi hajt előre?”
Van, hogy hajt, van hogy egyáltalán nem tud mozgatni semmi (szerintem mindenkinek vannak hullámvölgyei).
De ezeket le kell küzdeni.
Engem az hajt előre, hogy nyomot hagyjak. Bármivel. Egy kimondott/leírt szóval. Egy emlékkel. Egy érzéssel. Egy gyermekkel. Akiben látom magam….
„Látod az utat ami a jutalomhoz vezet?”
Elég sok utat látok magam körül. Kérdés, hogy melyiket választja az ember. Útból rengeteg féle/fajta van. Viszont nem mindegy, hogy melyiket választod. A könnyebbet (az egérutat) vagy a nehezebbet ( viszont amivel tényleg van fejlődés).
„Miért dolgozol?”
Mert pénzt kapok érte, amiből van fedél a fejem felett és étel az asztalon.
Sokan nem tudják értékelni/megbecsülni azt, amijük van amit már elértek és mindig többről/jobbról/nagyobbról álmodoznak. Sokan a földi javakhoz kötik a boldogság fogalmát.
Rengeteg embert látok/láttam akik célul tűztek ki maguknak egy kocsit/telefont/bármit. Elérték megszerezték. Vajon tényleg boldogak lettek ettől? Vagy ez csak egy pótcselekvés, hogy leplezzék a boldogtalanságukat és pillanatnyi „kis” örömökkel, ragtapasszal orvosolják életük artériás vérzését. (hú ez nagyon komoly lett :-) )
annamari írta:
Azzal, hogy valakik reményt (víziót, jövőképet stb.) kapnak, új életet is kaphatnak, ill. újra lesz értelme az életüknek. Pozitívvá válnak a nullából, vagy negatívból. Ezt vennéd el tőlük? Ha remény van, újra lesz cél, és újra lesz CSELEKVÉS.
Belehelyezted az ÉLETed valaki más kezébe, tudva, hogy ez a valaki egyetlen mozdulattal x évnyi munkád eredményét kihúzhatja a feneked alól. Úgy, hogy ezt tudod is, nem túl bölcs döntés. Keress valami olyat, ahol kisebb a rizikó és több múlik a Te kemény munkádon, és nem más ember hangulatán. De ez is csak egy vélemény :)
Ha nincs jutalom, ami motiváljon a fejlődésre, ami motiváljon arra, hogy egyre több munkát fektessek a társadalomba, akkor miért is fárasztanám magam?
A jutalom mindig ott van, csak az emberek nagy része nem látja- nem hiszi, hogy az neki is jár.
Téged mi hajt előre?
A céljaim. Az hogy folyamatosan fejlődjek, jobbá váljak ( cél: önmagam ‘legjobb’ verziója legyek :) ), az anyagi függetlenség elérése, gyermekeimnek stabil érzelmi alapot, önbizalmat adni az ÉLEThez. Stb.
Mi motivál?
A céljaimmal motiválom magam, néha más emberek tanításaival. A lényeg, hogy önmotivált legyek, mert akkor a motivációm is tőlem függ.
Látod az utat, ami a jutalomhoz vezet?
Igen.
Miért dolgozol?
A fent leírtakért.
Jó kis vityiló, tudnék benne élni.
Ha őszinte akarok lenni magamhoz, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem akarnék repülőgépet, hajót, privát szigetet, mert de, akarok. Az utat nem látom egyikhez sem. Akarok olyan anyagi függetlenséget, ami nem függ még a politikától sem. De hogyan?
Tanulással, alázattal, elkötelezettséggel, lemondással és rettenet mennyiségű munkával elértem anyagi biztonságot, kényelmes életet, van egy kicsi, szép házam, egy autóm, amilyennel a menők is járnak, feleségemnek is van saját, jó autója. Nem tudom, hogyan léphetnék feljebb, hogyan lehetnék gazdag, befolyásos. Kis hal vagyok, amit elértem, gyakorlatias ésszel és szorgalommal értem el. Fejleszthetnék, nyithatnék még termeket pesten, vidéken, mehetnék a környező országokba, nyakamba vennék egy zsák problémát. A legoptimistább eredmények sem tennének Demjánná, pláne Gatesé. Nem tudom, hogyan kell olyan magasra jutni.
Kellene csinálni egy céget, ami feltérképezi az utakat, a térképet lehetne megvenni. Mindenki ügyfél akarna lenni. Én biztosan igénybe vennék egy ilyen szolgáltatást. Hogyan lehetek nagymenő Vegasban? Itt a térkép, lépésről lépésre az egész út. Milliókat fizetnék egy ilyen térképért bárkinek.
Emu írta:
Bárcsak ilyen egyszerű lenne.
Alex írta:
Egy vallás, egy egyház, egy szoknyás “férfi” mind felett.
annamari írta:
Teljesen igazad van, Annamari!
Na most, a becsvágyhoz kéne becs meg vágy. No meg a cél, amihez mindez kéne!
Csupáncsak mindháromból szenvedek perpillanat hiányt…
De majd felállok, aztán kiállok és teleüvöltöm ezt a kib..ott világot, hogy mindenki bekaphatja!! Mert én …….
na, innen folytatom majd, ha már tudom, mit.
Mire vágytunk gyerekként? Ebből kellene kiindulni.
Fecske írta:
Valószínű, hogy mi saját magunk.
Senki más nem mondhatja meg nekem, hogy legyek boldog.
Max. hozzájárulhat a boldogságomhoz vagy boldogtalanságomhoz.
Na, de nem okoskodok, mert most úgy érzem, magam, mint a béka a saját popója alatt….
annamari írta:
Annamari.
HAJRÁ!
Ilyen qvanagy ambícióval meg is érdemled azt az igazgatóságot repcsistől-limuzinostól-
Hogy honnan a büdös francból van neked ekkora??????? Ambíciód?
Nekem meg mér nem???
Ez honnan jön??
annamari írta:
Annamari.
HAJRÁ!
Ilyen qvanagy ambícióval meg is érdemled azt az igazgatóságot repcsistől-limuzinostól-
Hogy honnan a büdös francból van neked ekkora??????? Ambíciód?
Nekem meg mér nem???
Ez honnan jön??II.Putyin998 cár írta:
Majdnem értelek.
Mi kis köcsögök csak csaholgatunk neked, a nagykutyának. Nem ugatunk, az tutti. Farkunk-fülünk behúzva.
Neked ez jó érzés, akkor. (Persze, nem elsősörben ránk irányoztál, blogolvasókra, ha nem tévedek…)
Most, hogy így túl a 6. éveden nem szól bele se jolinéni se a börtönőr, se senki az azúrkék életedbe.
Azér lehet, hogy icipicit irigyellek téged is, mint az Annamarit.
Van valami a pucátokban, vagy akárhol.
ERŐ.
Hajtó-erő.
De legalább lesz feladatom a következő karmákra. :)
Stella73 írta:
Önmotiváltság.
Hogyne.
Itt van elásva a lényeg.
balisto kifejtem bovebben az elet erzelmet :)) :
Aura – Testhomerseklet
Energia – Kedv
Ero – Penz
Szeretet – Sok Penz
Onmegvalositas, Tudas – Penzlopas
Reiki, Yoga, Prana, stb – Csajozas, Pasizas
Meditacios tanfolyamok , Zenek, tanc – Porno Indusztri kapuk
Csodatevo Kovek, ekszerek – Porno Indusztri kapuk
Joslas, tisztanlatas – uj hulyek beavatasa
Asztralfeny – Mutoasztalon vagy
Szamszara – Munkahelykereses, munkahelykerules
Veda – Osszevisszahazudozas
Szpiritualizmus – Magyarazat kerules
Bodhisattva – Eroszak, konyokles, elnyomas
nev3rlive írta:
várjávárjávárjáá!
Lefordítom, oks?
Bodhiszatvaként a spiritualizmussal védázhatok szeretetet????
Ha rásegítek csodatévő kövekkel, talán még jógázhatok is???
Ez óriási.
:)
@ balisto:
:)))))))))
balisto írta:
Szerintem nem.
Nem jó érzés egyáltalán.
A jó érzés az az,ha nem is kell látnom olyan embereket,akik nem érdekelnek.
Ha nem a családommal vagyok,és nem dolgozok,akkor egyedül szeretek lenni a leginkább(a kiskutyámmal).De ezek csak a körülmények.
Ami jó érzés,az benne van a fejemben.
Rengeteg minden van,ami akarva-akaratlanul befolyásolja az életemet.
De nem érdekel.
Nem ez a lényeg.
Itt egy példa a múltból.
Képzeld el ,hogy börtönben vagy.
Képzeld el,hogy a lehető legjobb körülmények között élsz(viszonylagosan persze).
Van két mobiltelefonod a zárkában.Van kiadva bérhasználatra még kettő.Van tartalékban is ,bukás esetére.
Házhoz hozzák a konyhások a tőlük rendelt kaját.
Nem basztatnak az őrök.
Van,aki mos rád,van aki takarit,van aki tálal,van aki ágyaz.
Van külön masszőröd.
És egyszercsak hajnal 3kor berúgják a kommandósok a zárkaajtót,kábelkötegelővel megbilincselnek és repülsz a biztonságiba.
Betonvécé.Kisablak.Hajnali séta,bilincsben,egyedül.
Napot nem látsz hónapokig.És un.nem-dolgozó,fél adag kaja.
Heti egy fürdés hideg vizben.Se tévé,se rádió.
Meg ilyesmi.
Erős váltás,nem?
Meg kell tanulni ott is jól érezni magad(vagy befalcolhatsz,ha az jobb).
Vannak külső körülmények,amikkel nem tudsz mit kezdeni.
A belső körülmények is fontosak,nemcsak a limuzin.
Képzeld el,hogy van a letéti zsákod(ez is jó kis sittes tanmese)
Tedd bele a nevedet.A személyazonosságodat.
A törekvéseidet.
Az álmaidat.
A civil ruháidat.
Azt,amit a lelkednek hiszel.
Tudd ki vagy te?
Aki ezután kivülről nézi a letéti zsákot.
Az vagy valójában.
Ezt érthetően sikerült iderittyentenem?
Ez az egyik legjobb írásod!
Nagyon tiszta és rohadtúl pofán basz!
Na de mi van , ha a társadalom egyik része sem tud olyan jutalmat felmutatni , ami felkeltené az érdeklődésemet ?
A jutalomról amúgy is a kutyáknak adott jutalomfalat jut eszembe . Nekünk ki a gazdink ?
Amúgy pontosan azért kellett eltörölni ( vagy lecserélni ;-) ) a kasztrendszert , hogy a jutalmakat túlárazhassák , a népeket meg túráztathassák . :-D
Nincs itt , és nem is volt semmilyen fejlődés , csak a mókuskerék küllői látszanak hol színesebbnek , hol szürkébbnek . Kinek fejlődés a több sterssz ? Ja , tudom . :alien:
Mármegintundokvoltam . O:-)
Amúgy csak elviekben lehetséges , hogy bárkiből bármi lehet . A valóságban még sincs így . Belőlem se lesz író ! :-))
Ez a téma azóta foglalkoztat, hogy dolgoznom kell. A válaszokra ennek ellenére sem jöttem rá.
Azt szoktam mondani, hogy “nem azért élek, hogy dolgozhassak, hanem azért dolgozok, hogy élhessek”. Bár néha úgy érzem, hogy ez csak önámítás.
Azt is mondhatnánk, hogy rabszolgák vagyunk, csak a kerítés átváltozott számlává, hitellé. A korbács, a hajcsár pedig maga a pénz, vagy legalábbis az amit adnak érte.
“Ha megkérdeznénk néhány embert találomra, hogy szeretne-e jól élni, alighanem mindenki igennel felelne. Ha megkérdeznénk, hogy tudja-e, mit kell tennie érte, alighanem a legtöbben üres szemekkel bámulnának, mert ötletük sincs.”
Honnan lenne ötletük, ötletünk? Az embereknek maguktól kellene rájönniük olyan dolgokra, amiket szándékosan rejtenek előttünk. Nem könnyű feladat. Ha valaki mégis rájön, kétlem, hogy tudatos lenne.
Bár, ahogy nézem a blog olvasói közül sokaknak sikerült. :)
@ Thirdeye Magister:
Pontosan. A kasztrendszer csak látszólag szűnt meg. A szabadság illúzióját kaptuk meg. Reményt adtak, álmokat. Elérték, hogy saját akaratunkból és boldogan vállaljuk ugyanazt a szerepet, amit a kasztrendszerben kaptunk volna, csak most elhihetjük magunkról, hogy vagyunk valakik, hogy számítunk, hogy szabadok vagyunk. Azt, hogy van hatalmunk. Aztán egy szép nap a kórházban ébredünk túlhajszoltság miatt. Vagy a boldognak hitt család képe törik darabokra, mikor kézbe vesszük a válóperi papírokat.
:)
Nekem erről egyből a Tom Sawyer kalandjai ugrott be, a kerítésfestős epizód…
(Tomot megbízták kerítésfestéssel, de nagyon nem fűlött hozzá a foga. Támadt egy ötlete és amikor a környékbeli ismerős fiúk arra jártak fütyörészve és boldogan neki állt festegetni, úgy tett, mintha a világ legjobb mókája lenne. Azok persze egyből megkérdezték, hogy mire fel ilyen boldog, ő meg nevetve mondta, hogy örül, hogy kerítést festhet. Erre a fiúk megirigyelve a jó kedvét, kérték, hogy hadd fessenek ők is. Először vonakodást színlelt: Ez nagyon kényes feladat, nehéz jól csinálni és különben is rá lett bízva, magyarázta Tom. De annyira nagy lett egyből a lelkesedés a festés iránt, hogy egyesek még fizetni is hajlandóak voltak érte, hogy beszállhassanak a munkába. Végül Tom elégedetten nézte, hogy dolgoznak helyette, ő pedig még pénzt is kapott ezért. Szóval igazi rafkós srác volt.)
És hogy Annamari egy “modern Tom Sawyer”:
http://www.youtube.com/watch?v=-PmmMG-6mwo
Nincs ezzel semmi gond, én bírom a tomsawyereket is. :-)
Kami írta:
Bizony , bizony , szépen felépített kis illúziókkal etetnek minket . Vagyis akit lehet . ;-)
egy főtitkárt ne kezeljen úgy senki mint egy polgárt mert hozzájárulásuk mértéke égbolt és sárga föld kérem ezért értékük sem azonos legyen a főtitkároknak luxus kastélyuk míg az átlagpolgár zsúfoltkodjon a panelben ez így jó de fontos hogy tisztán lehessen látni az utat amin el lehet jutni a panelból a luxury villáig
ha egész nap alukálsz és nagyritkán ideoda tologatsz két aktát akkor panel ha ennél ezerszer többet teszel akkor palota kevesebb szabály több kiváltság ha milliószor többet teszel a közösségért akkor a törvények se legyenek érvényesek rád ez így jó
a jutalmak kiváltságok előmenetel esztétika szolgálják a hozzájárulást
nev3rlive írta:
ércsük egymást mink :)
annamari írta:
Nemtomám, mi az az AA!
Aztán meg ez keresztény eszmerendszer lenne, hogy kishitű vagyok? Meg önbizalmatlan?
F@szt.
Így születtem.
Majd legközelebb annamarinak születek, aztán beszélünk.
II.Putyin998 cár írta:
Eztet igen!!!
Tudod, csak egyenessen, célirányossan nyomjad a képembe. Abból értek.
:)
Akkor is, már mondtam neked – tutti van közöm a börtönökhöz. Vagy a hasonlóhoz, mint börtön (láger?….).
széttörnek, megaláznak, mindenedet elveszik, még a mozgásteredet is
és innen eljutsz oda, hogy nem kell látnod olyan embereket, akiket nem akarsz, meg szép ház, tengerpart, lukszusz koci
Ottan vagyol te, a zsákban.
Baszki. Most ezen fogom törni a fejem. Hogy mi van az én qva zsákomban?!
De hogyan van, hogy a jó érzés a fejedben van?
Azért hoztam fel a Tom Sawyer történetet, mert jó példa arra, hogy éri el valaki, hogy pénze és szabadideje is legyen. Ez az igazi spílerség. De kellett hozzá egy speciális szemlélet, hogy meglássa a lehetőségét annak, hogy a munkát ki is szervezheti és így nem csak gyorsabban elkészül, de ráadásul az ő részvétele nélkül is. Ez a vállalkozói szemlélet. Viszont ahhoz, hogy ezért még pénzt is beszedhessen, különleges vezetői képesség kellett, a motiválás képessége. Már csak azt kellett elérni, hogy a távollétében is haladjanak a dolgok, ne kelljen neki végig ott lenni. A munka elvégezve, a pénz beszedve, közben pedig nyugodtan horgászgathat, vagy amit akar. Mindenki erre vágyik, nem?
Ezt azonban egy hagyományos állásban az ember nem kaphatja meg. Az alkalmazottaknak fix munkaidejük van és fix bérük, ha többet, jobban dolgoznak sem nő a pénzük egy szint fölé. Ha valaki több pénzt akar keresni, akkor magának kell meghatároznia a munkafeltételeket, ehhez saját vállalkozás kell, amiben az ember maga dönti el, milyen munkát vállal, mennyiért és mikor csinálja meg. A vállalkozó sokkal többet tud keresni, mint egy alkalmazott, de alkalmasint fel is kophat az álla. Nem feltétlenül lesz több pénze, ha többet dolgozik, ahhoz jó munkaszervezés is kell és társak (partnerek, alvállalkozók, vagy alkalmazottak). Ha sikerül a vállalkozást egy jól működő céggé fejleszteni (ahol mindenki tudja és végzi a dolgát), akkor már nem kell mindent személyesen végezni, de még állandóan felügyelni sem. Ekkor jut el oda az ember, hogy már valószínűleg több szabad ideje van és lényegesen több pénze, mint egy alkalmazottnak, de ha nem, akkor is legalább ő rendelkezik felette. Azonban a cégvezető bár akkor megy nyaralni, amikor akar és addig, amíg akar, de teljesen nem vonhatja ki magát a cégügyek intézéséből. Mindig rajta kell tartania a kezét a cég ütőerén, és ha kezdenek félresiklani a dolgok, akkor azonnal közbelépni, tüzet oltani, korrigálni és újra működésbe hozni a rendszert. Ezzel szemben a befektető nem foglalkozik azzal, hogy a cégben mi történik, ha elkezd a haszon csökkenni, akkor egyszerűen odébbáll és keres másik befektetési lehetőséget . A befektetői létnek persze előfeltétele, hogy rendelkezzen megfelelő mennyiség ű tőkével, amit valahogy meg kellett keresni (valószínűleg nem alkalmazottként, bár lehet, hogy úgy kezdte, de utána átlépett a vállalkozói körbe, talán cégvezető is volt már, esetleg valahol most is az).
Tehát az alkalmazottnak van egy kis ideje és egy kis pénze, de ezekkel nem teljesen ő rendelkezik (nem igazán tudja befolyásolni, mennyi). A vállalkozó már maga osztja be az idejét és alakítja a bevételét, de ebből vagy az lesz, hogy sok ideje lesz, de kevés pénze, vagy sok pénze, de szinte semmi ideje. Ha nyaralni megy, megáll az élet, abban az időszakban nem keres semmit. A cégvezető már szabadabb, ő osztja be az idejét, csak annyit tölt munkával, amennyit feltétlenül muszáj, elmehet nyaralni, közben a cége termeli neki a pénzt. A befektetőnek pedig egyáltalán nem kell dolgoznia a pénzért, a pénze dolgozik neki.
Ha innen nézzük, akkor van kasztrendszer és a fentiek a kasztok, de van lehetőség az átjárásra. Viszont megfelelőmódszerrel és tudatos, kitartó munkával.
Egyébként ezeket nem én találtam ki, hanem Robert Kiyosakitól olvastam egy könyvben (jobban kifejtve, sok példával). És ugyan nem olvastam, de úgy sejtem, hogy a Szökési terv című könyv is nagyjából erről szólhat. (Már elnézést, hogy az oldaladon egy másik szerzőtől ajánlok könyvet, de talán nem olyan nagy bűn, mert az is a Brooks kiadó gondozásában jelent meg.)
balisto írta:
Anonim Alkoholisták…
Ennek az égvilágon semmi köze a börtönhöz,legalábbis nem kellene ,hogy legyen.
De azért egy újabb tanmese a múltból,de nem azért,hogy okoskodjak,hanem mert remélem,hogy tanulságokkal szolgálhat számodra.
Több,mint egy évtizede e sorok irója egy vidéki,mezőgazdasági börtön felkészitőrészlegére került(megjegyzem,mint utólag kiderült tévedésből-ilyen helyekre nem a magamfajtát viszik).Ott egyetlen fehérbőrű,jókedélyű-szintén már akkor is veterán bentlakó-sportmúlttal rendelkező zárkatársa lelt,akivel rögtön jó viszonyba kerültek és rinyósok lettek.Ebben a sok közös ismerős is közrejátszott.
Pár nap felkészitőzárka után elvitték őket az un. munkábaállitási bizottság szine elé.(itt egy rakás beszürkült nagyrangú paraszt “rendel” és eldöntik hasraütésszerűen a jővődet).Ezekre az ilyen jellegű börtönböntetést töltő elitéltek istenként néznek és rettegve várják a verdiktet,hogy hátha valami zsiros kis állást kifignak maguknak ezeken a gyászhelyeken.Engem nem nagyon izgatott sosem az ilyesmi,ezek nem látták bennem a potenciált a lószarlapátolásra és a malacganézásra vagy mire.
A szeánszot egy olyan smasszer vezette le,amilyet még az öregapám sem látott.
A legkisebb méretű bévés ing vállapja is a mellére lógott,olyan nagy volt rá.
A fogai összevissza álltak.És a szemei is.
Mikor a sor legvégén állva a társammal(érdektelenség miatt álltunk a végére)Kikuncogtuk,akkor erélyesen ránkszólt.
Legalábbis ő annak szánta.
Akkor olyan röhögőgörcsbe estünk ,ahonnan nem volt visszaút.
Erre odajött és kiállitott a sorból.
Elkezdte a bevett fenyitő dumáját.
“Van kedvezménye?”(Mert elvetetem,ez a menetrend)
Mondom:”Nincs”
Hm.Meglepődik a veréb.
“Akkor:volt már fogdán,jóember?”
Mondom:”Ebben az itéletemben 17 fogdafenyitésem volt.”
(ez se jött be)
“Na jól van,akkor is fogja be a pofáját és ne röhögcséljen itten,he!”
Mondtam,hogy ez nem fog menni.És tényleg nem ment.Ahogy nézett felém,illetve el a két vállam fölött a kancsal szemével,mindig rámjött a röhögés.
“Talán én vagyok olyan vicces?”Kérdezte nagystilűen,szerintem nem átgondoltan,mert ahogy ezt kimondta,az egész munkábaállitás rajta kezdett el nevetni,de irtózatosan.
Meg is sértődött és elvonult,mint egy diva.
Ezekután egyébként normális esetben rám szálltak volna,de bent a bizottság előtt(tudtam hogy ez lesz)már változott a képlet.
“Magát mi a fasznak hozták ide?”-még igy rivallt rám az alezredes.
Mondtam”A faszom se akart idejönni,ebbe a csövestanyába.”
“Na takarodjon innen kifelé!A hétfői körszállitással viszik Vácra a picsába!”
Ezt megköszöntem és kimentem.
Mik a tanulságok?
Nincs semmiféle megaláztatás.
Annak van,aki erre fogékony.
Ki is lehet nevetni az egészet.
Csak annak a személyiségét lehet lerombolni,akinek igazából nincs is olyanja.
Sokan kérdezték utána tőlem(főleg cigányok)hogy,”Putyin,kint már rég szétbasztad volna a köcsög fejét,mi??Höhö”
Hát nem.
Ehhez nem kéne börtön,hogy az emberek észrevegyék,hogy nem kell és nem lehet egyből minden vélt vagy valós sérelmet kenyértörésre vinni.
A Lidl-iben is leütöd a pénztárost,mert rosszul szólt?
Volt smasszer,akit bántottam utólag kint,de az sem azért volt.
És milyen mozgástér az,amit elvehetnek tőlem-tőled,akárkitől?
Lásd folyt.
És ha 2x3as fogdán vagy,akkor mi van?
Meg kell bolondulni?
Célokat kell kitűzni,rövid és hosszútávon.
Ennyi az egész.Semmi sem tart örökké és törekedni kell rá,hogy azt az dőt is produktivan töltsd el.
Döntsd meg az eddigi fekvőtámaszrekordodat.
Aztán másokét is.
Gyakorolj fejben ,ne butulj el.
Oké,ingerszegény a környezet,de ez nem ok arra,hogy te is az legyél.
Már dacból sem.
Engem nem törtek meg,nem aláztak meg,és nincs mit bepótolnom.
És nem a tengerparton lakok,csak közel a régi kikötőhöz.És még luxusverdám sincs.Mondjuk lehetne,de leszarom.Nem célszerű.
Jógyereknek lenni minden körülményben,ez az igazi truváj.
És nem a külvilágnak,hanem magadnak.
Kint a saját pályádon jócsávóskodni nem teljesitmény.
De vajon Stohl Buci bent is bulihuligán volt?
Érted az analógiámat?
És ennek a börtönhöz az égvilágon semmi köze nincsen.
II.Putyin998 cár írta:
Igyekszek.
Marmint erteni teged.
Azt ertem, meg tudom, meg latom, hogy nem lehet megtörni azt, akin nincs mit fogni.
A lukszuszkocival kicsit tuloztam…. :) Szandekosssan. De nincs haragudas, ugye? ;)
Viszont ha mar igy elbeszelgetsz felem, epp ma talaltam ezt a cikket:
http://www.origo.hu/itthon/20130909-mibol-es-hogyan-tudjak-fizetni-a-fogvatartottak-a-konditerem-vagy-a-tevezes-arat.html
Talan nem mond ujat, föleg neked, de ide vag a temaba is, hogy ki miert dolgoz….
Pusszancs.
II.Putyin998 cár írta:
Köszi a magyarazatot.
Nagyon laccik, hogy nagyon nem ilyen körökben mozgok????!!
balisto írta:
Átfutottam.Mi közöm nekem ehhez?
Egy jótanács.Te se olvasgass ilyen hülyeségeket,kedves Balisto kommentelőtárs.
Kit érdekel?
II.Putyin998 cár írta:
oke.
elnezest.
Minden emberben vannak nehezen beazonosítható inspirációk, álmok, impressziók, impulzusok stb.
Aki úgy gondolja, hogy nagyon tisztába van önmagával – Annak is van…
és ha a tudatosodás igen magas fokán áll valaki – Annak is vannak lelki válságai (mert tényleges fejlődés esetén is nehéz harmóniában- tartani saját különféle alapokon nyugvó természetünket: szellemi, érzelmi, akarati, testi.)
Akinek családja van – Az eleve kényszerpályán van (amennyiben felelőssége tudatában van)…
de ez mellett is a legkülönfélébb dolgokért tehet az ember.
Azzal egyetértek, hogy – többé-kevésbé – a materializmus börtönében mindannyian benne vagyunk…
az élet értelmét ezen keretek közt nehéz megtapasztalni, vagy meghatározni.
És csak az (általunk ismert) ember az a lény, akinek saját ösztönéletét túl-haladó képességei vannak…
melyek folyamatos hiány-érzeteket táplálnak benne.
Valami van…
de általában kimunkálatlan; járatlan utak – mégis ezek rejtik az emberiség jövőjét!
Nietz-senki írta:
Te mifélén jársz?
@ Ib:
Te az önzés mintaképe vagy. :)
Nem olvasol Andan bácsit? Az a jó, ha mindenki picike célokért hajt és nem szól bele a nagyfiúk játékába.
Alex írta:
Befolyásodtól független dolgokban ez fontos. Fontos célnál, amire valaki az életét vagy az élete egy részét építi, javarészt tőle függ, hogy mit ér el.
Az oldal aljáig tudnám sorolni a példákat, amikben látszólag esélytelen emberek hatalmas dolgokat értek el. Vannak ilyenek az üzleti világban, szórakoztatóiparban, mindenhol. Az eső nap milyen képlet alapján mondtad volna meg Edisonról, Carnegie-ről, Fordról, Rowlingról, Madonnáról, ezer más emberről, hogy mi lesz belőle? Az első nap azt mondtad volna, hogy semmi és tévedtél volna.
Nem mindent vagy semmit játszom. Elkötelezett vagyok, de nem a cég felé, hanem a célom felé. A célom a befolyás, aminek egyik lehetséges megvalósulási formája az, hogy én vezetem a Peninsula Los Angelest 45 évesen. Lehet más formája is. Ha lecsupaszítom a célomat a lényegre, akkor a befolyás marad, ez az igazi célom, hogy ez milyen formában valósul meg, még nem tudom. A stratégiám egyik eleme, hogy mindenről beszélek, az első évem végén bejelentettem az igazgatóságnak, hogy igazgató akarok lenni, így számoljanak velem. Megbeszéltük, mit kell tennem, min kell végigmennem, milyen képesítésem nincs meg, azokat hogyan tudom megszerezni etc. Nincs diplomám, egyetemre fogok járni munka mellett, ez az egyik, aminek bele kell férfnie a 12 évbe.
@ II.Putyin998 cár:
A te unalomküszöböd egy kilométer magasan van? ;-)
aelod írta:
Babszemjankó! :D
A munkádban nem találsz örömöt?
Az elégedetlenség a fejlődés motorja. Ha nem futsz elég gyorsan ahhoz, hogy bajnok legyél, mit keresel, megelégedettséget abban, ahogyan futsz vagy lehetőségeket arra, hogy gyorsabb legyél?
Én ahhoz mérem, hogy amit akarok, az teljesül-e. Nekem úgy tűnik, hogy nehézséged van a pénzzel, mi lenne, ha tanulnál róla?
Én meg rengeteg olyan embert látok, akik mentségeket keresnek, amiért elbuktak. Inkább fel kellene kelni újra, meg kellene próbálni újra.
balisto írta:
Minden élet megismételhetetlen: egyedi – én hiszek ebben…
mindenkinek az működik, amiben hisz.
Persze minden meggyőződéstől függetlenül vannak érték-válságok – tehát egyáltalán nem biztos, hogy helyesen bánunk az értékekkel…
vagy egyáltalán nem biztos, hogy valós értékkel bánunk az életben – van mód a félre-értésre (bőven).
Ebben épp a pénz és értékszemlélete “segít” félre-érteni a valóságot.
Stella73 írta:
Ne a filmek alapján ítélj. Profitorientált vállaltnál teljesítményt várnak, ha az van, ha hozod, amit várnak, ha tudnak rád építeni, akkor számolnak veled. Olyan pozícióba, amitől függ a cég megítélése, jövője, sikere, nem szeszélyből neveznek ki.
Great írta:
Végre egy őszinte ember.
balisto írta:
Őszinte vagyok magamhoz, te meg nem. ;-) Ugyanúgy felfalnád az egész világot és kérnél még, mint én.
annamari írta:
Kvantifikáld a “javarészt”. Más szóval mondva: ha az életedet teszed fel rá, mennyivel növekszik egy dolog megvalósulásának a valószínűsége?
annamari írta:
Én is.
annamari írta:
Amit leírtál az a minden vagy semmi játék.
annamari írta:
Szóval vannak mérföldkövek, illetve karrier terv a a számodra? A kérdésem az, hogy mikor és mi alapján fogod megtudni, hogy a terv megvalósulása jó illetve rossz irányba halad?
@ annamari:
Nem. Nem találok örömöt a munkámban, éppen ezért váltok/változatok ezen. Ez kis cél.
A babszemjankóval meg nem értettem mut akartál mondani. De biztos én vagyok low….
Ha sosem elég a pénz ami van vagy éppen nincs akkor igen probléma van vele….
És hidd el tanultam róla eleget….de egyik okostojás sem tanította meg azt amit példaként láttám a sszüleim által.
annamari írta:
Motiváció kell. Ez tény. Az visz előre.
De teszem azt ha valakinek van vagyona, hajói, szigetei akkor mi motiválja arra, hogy ezekből több és több legyen? Attól boldogabb lesz ha lesz még egy Ferrari a garázsban, vagy még egy szigete http://lakjonjol.hu/cikk/kazan/1372-sikkollektor-a-mesterseges-paradicsom-tetejen# itt?
Van különbség a motiváció és a mohóság/kapzsiság között.
annamari írta:
Esetlegesen?
Igen…
Eccer ez fog a sirba vinni,de sebaj :-|
Sok a gyerek a családban.
Biztos onnan a rutin.
Nietz-senki írta:
akkor valami nihilista vagy?
Éhbérér. összebeszélnek, hogy mennyit adjanak szerencsérlennek aki kidolgozzza a belét nekik, de leszarjék,hogy mennyi kell a normál életehz !!
Louis írta:
Milyen érdekes, hogyha holnap Neked kéne valakit alkalmazni pontosan ugyanazt tennéd. Már csak így van ez. Átkerülsz a barikád másik oldalára és egyszeriben az ottani matek érthető lesz.
@ Louis:
gyonyoruen es erthetoen van elmondva gondolom erted mi a palya http://www.wacuumairs.hu/members/Bobafett/mp3/07_Bobafett_Kuka.mp3
@ Alex:
Hogyan látod az aprótermetű parasztgyereken, hogy a világ leggazdagabb embere lesz? Hogyan látod az élelemért kolduló iskolázatlan férfin, hogy kora legjobban kereső filmsztárja és legenda lesz? Hogyan látod az árva, csóró kislányon, hogy popdíva lesz? Egy ember életpályáját nem tudod előrejelezni úgy, hogy kihagyod a képletből őt magát. Statisztikailag igaz, hogy a legtöbb szegény családba születő, rosszul tanuló, gátlásos, ronda fiúból nem lesz rocksztár, kivételek mégis vannak. Ha ezt elintézed annyival, hogy szerencse, véletlen, akkor mellényúlsz. Nem azért bukik el az egyik és fut be a másik, mert az egyiknek nem volt szerencséje, a másiknak meg volt, hanem azért, mert két különböző emberről van szó, eltérő képességekkel, személyiséggel és hozzáállással.
Nagyon ki van nyitva a zoomod, túlzottan messziről nézed az embereket. Az ember maga sokkal fontosabb a körülményeinél.
48 lépés vezet a célomhoz innen, ezek az útjelző lámpák, checkpointok. Kimarad egy, nem jön időben, jelzi, hogy valami nincs rendben. E hónapban elmaradt az előléptetés, amit vártam, beleragadtam a pozíciómba, mert jobban csináltam, mint bárki előttem. Kompenzációként fizetésemelést kértem, méghozzá olyan sokat, amit nem szoktak megadni és megkaptam, ami jelzi, hogy értékelnek, a valós indokát mondták meg annak, hogy miért nem léptettek elő az ígéret ellenére. Most többet keresek alacsonyabb pozícióban, mintha megkaptam volna, amit akartam. A fizetési sáv is számít az értékelésnél.
Karrierosztályok vannak, amiket toronyházakként képzelj el, amikben felfelé lehet mozogni. Van olyan karrierosztály, ahonnan eljuthatok oda, ahová akarok, van olyan, ahonnan nem. Ha konyhán lennénk, lehetnék ott főnök, lehetnék sztárszakács, akkor sem juthatnék be az igazgatósági szintre, mert a konyháról oda nem vezet út. Osztályt kellene váltanom, hogy feljebb mehessek, de konyháról nehéz. A konyhán rengeteget lehet keresni, sztárszakácsként lehet évi félmillió euro a fizetésed!
@ aelod:
A boldogság beteljesülése nem az élet célja, ebben biztos vagyok. Mindent túlértékelünk, amiből hiányt szenvedünk.
annamari írta:
De Te állandóan másról beszélsz. Azt mondtad, hogy a remény rossz dolog. Erre azt mondtam, hogy a remény az kell, de vizsgálni kell a dolog megvalósulásának a valószínűségét. Vagyis bizony a körülményeket is vizsgálni kell.
annamari írta:
Nos, magad hozol példát arra, amit mondtam. Ugyanis remény arra van, hogy valaki a konyháról is az igazgatóságba juthat, viszont a valószínűsége olyan kicsi, hogyha nem ebred ennek a tudatara, akkor lehet, hogy egesz eleteben kerget egy remenyt, ami nem valhat valóra.
annamari írta:
Nagyon jó kis “miniatűr” aranyköpés – erre alapul (alapoz) a kapitalista piaci működés.
annamari írta:
Elnézést, hogy Alexszel zajló beszélgetésedbe- szólok!
Akkor most – melyik ember fontosabb a körülményeinél?
A személyiség börtönébe- zárt ember???
Bő két éve beregisztráltam Tarnóczi Vili (abb-center majd kvantumklub) blogjába.
Írt egy könyvet – Szökés az elme börtönéből – amire nem bírtam rászánni magam…
nem azért, mert én olyan jó, vagy hibátlan embernek gondolom magam; inkább azért, mert ugyan ez a probléma mindnyájunk életében jelen van – mégsem maga a szembesülés ténye, vagy az álmok ereje stb. fog megszabadítani ezektől…
hanem maga a tudatosodás!
Ezek a felvetések és beszélgetések jók arra, hogy lássuk saját szokásaink, illúzióink, korlátaink stb. valóságát (rabságunkat)…
de egy kapitalista, üzleti, politikai vonal pedig nagy energiákat fektet abba, hogy (a legkülönfélébb technikák segítségével) kinevelje azokat a kiemelkedő személyiségeket (és esetleg közvetlen, jó-modorú embereket) – hogy ezt a tömegek (imént nevezett) rabságát fenntartsák.
Olyan tréninget még nem hallottam, ahol az embert saját túlsúlyozott személyiségétől akarnák megszabadítani – pedig hát: hiányolom.
Alapvető hiteknek (és ugye: tévhiteknek) kell itt működnie…
nyilván nem tudok eljátszani egy “királyt” – ha nem hiszem el (hogy épp az vagyok).
Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy gátlásainkban sokkal több lényeg rejlik, mint direktívánkban.
Én már csak ilyen örökös kételkedő vagyok…
de amikor nem hited – hanem: kételyeid – által lelsz bizonyságokra; akkor leomlik valami…
Ez nem éppen divatos perspektíva – és törekedni sem lehet rá (olyan véletlen-szerű).
Ez egy különösen bizarr élethelyzet.
annamari írta:
A te meglátásod szerint mi végre vagyunk itt? Mi az élet célja?
balisto írta:
Nem – azon messze túl vagyok!
Nietzsche: “Túl jón és gonoszon”
– erre csak így tudok válaszolni, ahogy egykoron elődöm tette; azokkal a támadásokkal szemben…
melyek az élet kizárólagos keresztényi szemléletét akarták rá-erőltetni.
Aztán jóval halála után – valakik – a fasizmus szellemi atyjává emelték.
– ez pedig a történelem működése (az-az tömegmanipuláció).
Ezeket a bálványokat rombolta le Ő.
– minden bálvány erre való (hogy lerombolja valaki).
Azt kell érteni, hogy az EMBER: SZABAD!
Társadalmi létünkben meg kell felelni az erkölcsi normák emberi ideája felé – de kutatásainkban azon messze túl kell jutni!!!
A buzik sem attól igazán: azok, hogy fel mernek vonulni!
Beteges dolgok ezek – melyek pusztán a kinyilvánított látszatra törekednek…
arra vagyunk nevelve, hogy ne akarjunk saját valóságunk mélységeibe- hatolni (mert ugye az semmit sem ér, ami csak a sajátunk és mások felé nem tudunk bizonyítékkal szolgálni).
aelod írta:
Ilyet talán még Annamaritól sem kellene kérdezned – mert ez egy “sors-élet” munkája!
Tehát – állító módon állhatunk az életben, hogy megpróbáljuk (életünk által) igazolni.
Bizonyítandó (módon) – csak az Isten előtt állhatunk.
Az én személyes véleményem:
Ha elkötelezetté akarunk válni (bármiben is) – akkor (abban a választott műfajban) kudarcra vagyunk ítélve.
Vannak emberek, akik kivételek (pozitív karma) – de ha azt teszik, ami sokaknak példa; akkor csak “felélik” azt, amit kamatoztatniuk kellene (talentum).
Sokkal rejtettebb az élet személyre-szabott értelme – mintsem bármelyiket tartósan el szabadna hinni.
annamari írta:
Nagyon aktív vagy – látnom kellett a vita forrását.
G.G.: “Isten rabjai”.
Igen az embernek kell a szabadság – és “dobtuk” is az Istent.
Majd jön a remény is – de ugye: “a remény hal meg utoljára”.
Azt értem, amit mondasz: az a remény, ami tétlenségre alapul.
De kell léteznie olyan reménynek is, ami tettekre sarkall!
Ezt a tett-erőt az a rend szipolyozza, amit valamennyien szolgálunk – mert ugye jobban félünk egy anarchiától (ami igazságot akar).
Majd meg kell értenünk, hogy az igazság feltartóztathatatlan!
Megmutatkozása – az ember szabadsága (szellemi) által válik lehetővé.
A lélek szabadsága – jelenleg – az ízlés.
A szellem szabadsága. az igazság!
Majd ennek is be kell épülnie életünkbe – mint az ízlés (már “megtette”)!
A munkahelyemen csakis a pénzért dolgozom, azon kívül pedig azért, hogy annyi pénzem legyen, hogy ne kelljen többé dolgoznom másoknak. Reálisan nézve jelenlegi világunk körülményei között így lehetek a legközelebb a belül vágyott szabadsághoz.
Nem a munka az ami taszít hanem az emberek hozzáállása a dolgokhoz. Sokféle melót végeztem 17 éves koromtól mostanáig és visszagondolva azokra a melókra amelyeket kimondottan nem kedveltem mindig az emberi tényező bukkan fel. Pontosabban az hogy a legtöbb partiban mindig akad egy-két szarkeverő akik miatt elmérgesedik az emberek közti viszony.
Mivel az emberközi viszonyokra csak részben van befolyásom (ha megpróbálnám a szarkeverőket aláásni és kiiktatni én magam is szarkeverővé válnék) valamint a mai gazdasági helyzetben a munkahelyek bizonytalanok, pár évvel ezelőtt elkezdtem a szabadidőmben dolgozni az anyagi függetlenség elérésén. Hogy sikerülni fog-e azt nem tudhatom, nem látok a jövőbe, de meglépem azokat a lépéseket amelyekről úgy tudom, hogy meg kell lépni beleértve a lépésekről meglevő ismereteim bővítését.
@ Nietz-senki:
Elolvastam a hozzászólásaidat ebben a témában, próbálom kihámozni de számomra egyikből sem derült ki, hogy akkor hogy is van ez nálad. Te miért dolgozol? Családod és önmagad fenntartásáért, hobbiból, kényszerből, unalomból más célból?
Thirdeye Magister írta:
Azt, hogy bárkiből bármi lehet nem úgy kell érteni, hogy mindenkiből lesz is, hanem úgy, hogy mindenki próbálkozhat az lenni. Ez a választás szabadsága. Nem garancia hanem lehetőség.
Nem csak arról van szó, hogy vállalnád-e vagy sem. Az út tisztává tétele a jutalomhoz nem ilyen egyszerű. A probléma mindig a források végessége és a telítettség.
Ha végignézünk az emberiség történelmén akkor többek közt láthatjuk, a források szűkössége – ezen probléma áthidalása – telítettség ciklikus ismétlődését.
Vagyis volt a szűkösség. Ezt az emberek valamilyen módszerek és eszközök feltalálásával és használatával (új technológiák) áthidalták. Az áthidalás következménye a populáció gyors növekedése ami telítettséget okoz. A telítettség ebben az esetben azt jelenti, hogy az emberiség száma eléri majd túllépi az új technológiák populáció eltartó határait ez pedig ismét forrás szűkösséghez vezet. Idővel megint találnak új technológiákat (forrásbővítés) és megint jön a populációs robbanás majd a telítettség és így tovább.
Jelenleg azért nem lehet mindenkinek luxusjachtja, kacsalábon forgó háza és Ferrarija mert nincs rá kapacitás. Sokkal több embert tud eltartani a mai technológia és gazdaság mint régen de az embereknek nem elég egy alapszint, többre vágynak. Lényegében az egész egy nagy dilemma.
Az elégedetlenség, többre vágyás a fejlődés motorja és egyben a bajok és társadalmi feszültségek okozója is. Ha nem vágynánk többre nem is tudnánk eltartani magunkat, viszont mivel a több leggyakrabban olyan dolgokat takar amiből nincs elég mindenkinek, ez feszültséget okoz azok közt akiknek van és akiknek nincs de akarják.
Thirdeye Magister írta:
Na, most te inspiráltál egy cikket. :D
@ Nietz-senki:
nem en hattam az anyagra az anyag hatott ram ;)
prolizoli írta:
Ez annyira nyilvánvaló – hogy szóra sem érdemes.
(Teljesen átlagos életet élek. Ha túl tudnék jutni a kötelező “menü” és igyekezet hatásmechanizmusán – akkor lehetne kedvtelés is. Nem szabadna kapkodni – de olyan “időhiányos” világot élünk, hogy az ember nem képes függetleníteni magát ettől.)
Nietz-senki írta:
Igen, erre voltam kíváncsi, kösz a választ.
@ Alex:
Nem figyelsz. :)
A remény az én olvasatomban pótlék, a felelősségvállás pótléka. Ha én a konyháról akarnék igazgató lenni, akkor nemtörődöm lennék, mert nem érdeklődtem utána, hogy a konyhából hová lehet eljutni.
A kockázat az, amit nem tudok. Elismerem, hogy mindent nem lehet tudni, de mindent, amit lehet, az tudnunk kell, ha fontos dologról van szó.
Mondok neked egy távoli példát. Agytumort diagnosztizálnak nálam, a reménybe kapaszkodom, ez tart a felszínen, ezért nem roppanok össze, bízom az orvosokban, próbálok nyugodt lenni, hinni a jövőben. Ez belső folyamat, ami kívülről nem látszik, te azt látnád, hogy ülök vagy fekszem az ágyban. Ez nemtörődömség. Képekbe és érzésekbe kapaszkodom, ahelyett, hogy mennék, kérdeznék, olvasnék, beszélnék, mennék, olvasnék, mennék, mennék etc. Nekem nem reményem lenne, hanem célom, ami magától nem válik valóra.
Persze, ez csak példa, nem lesz agytumorom, az én személyiségtípusom a statisztikák szerint idős korban hal meg balaestben, nem betegségben fiatalon. :)
aelod írta:
A válaszhoz tudnom kellene, mi van a halál után.
@ prolizoli:
Ha az én fizetésem netto 17 ezer euro/hó, akkor a bruttóm 3-5-szörösét termelem ki vagy még többet. Minden hónapban többet teszek be a cégbe, mint amennyit kiveszek, többször annyit, mint ami nálam marad belőle.
Ha nekem lenne alkalmazottam, akinek a fizetése 3 ezer euro/hó, akkor neki 9-10 ezer eurot kell kitermelnie havonta, eltekintve a járulékoktól, azt ne számoljuk, mert országtól, tevékenységtől etc. függ. Az alkalamzottam a havi munkájával 9-10 ezer eurot termel nekem, amiből kap 3 ezret, 6-7 marad nálam. A különbözet a rendszer, jogi háttér, infrastruktúra, know-how, törődés, felelősség, amit én teszek alá, hogy tudja végezni a munkáját. Nekem a különböztért éri meg őt alkalmazni, neki azért éri meg nekem dolgoznia, mert nélkülem nem tudna dolgozni vagy nem tudna annyit keresni.
Ha nem pénz a fizetségem, az arányok attól nem változnak, mindig sokkal többet teszünk a társadalomba, mint amennyit kiveszünk belőle. Szerintem, ha nincs rabló réteg, ami csak rabol és nem ad semmit, nem éljük fel a Föld lehetőségeit, akkor hiány nem állhatna elő. De ha mégis, akkor kíváncsi vagyok, hogyan.
@ annamari:
Jött hozzám egyszer egy csóka, öreg, tapasztalt sportember, dolgozni akart nekem, mondta, helyettesítene néha, aminek nagyon örültem, mert a hét minden napján bent vagyok. 200at akart, nettó, kiszámoltam, ahhoz, hogy fizessek neki 2 kilót, kb. 7et kellene termelnie, hogy megérje. Nem vettem fel.
5 milla profit egy hónapban még soha nem jött össze. Jó pénz az nagyon.
prolizoli írta:
Vegyük a 3ból a legolcsóbbat, a Ferrarit. Néztem egy F40est, használt, van benne 42 000 mérföld, 360 000 fontért vihető. Számoljunk 350et 1 fontra, az 126 millió ft. Hány embernek van esélye MOn kitermelni 126 millió ftot? Én sokkal jobban keresek az átlagnák, de esélyem nincs, még ötletem se, hogyan hajtsak fel ennyi pénzt.
Luxusvilla, luxushajó, ezek milliárdokba kerülhetnek. Neked van ötleted rá, hogyan tudnál ennyit keresni, ha nagyon akarnál? Mert nekem nincs.
Nem tudjuk megfizetni, nem látjuk az utat ami oda vissz. Én biztosan nem.
Téged mi hajt előre? Mi motivál?
Azt tanultam, hogy a motivációnak 4 szintje van.
Az első (és legalacsonyabb) a pénz. Hívjuk inkább anyagi javaknak. Ide tartozik, a limuzin, a yacht, a magánrepülő is.
A második (eggyel magasabb) szint a személyes nyereség. Ezek azok a sikerek, amik lelkünknek, az önbecsülésünknek tesznek jót. Ha például a tevékenységünkért elismerést, megbecsülést, tiszteletet kapunk, az sokszor jobban esik, mint a pénzjutalom. Vagy az afölött érzett elégedettség, hogy létrehoztunk valamit, ami nem csak elfogadható, hanem kifejezetten jó minőségű, már önmagában öröm és további jó teljesítményre ösztönöz. Az sportolók zöme például rengeteg időt, energiát és pénzt öl abba, hogy fejleszthesse a képességeit, és azért indul el egy versenyen, hogy megmutassa, mit tud, és nem érdekli a nyeremény értéke (mondjuk, az élsportban már rengeteg lóvé van, ott nem tudom, mikor melyik motívum az erősebb ). A lényeg, hogy azért, hogy mások és saját magunk szemében javuljon a megítélésünk, több erőfeszítésre vagyunk hajlandók, ugyanakkora ezekről sokkal nehezebb lemondani is, mint az anyagi előnyökről. Ha valaki egyszer elveszti mások bizalmát, azt szinte lehetetlenség visszaszerezni. Nem hiába szoktak hitelrontásért és jó hírnév megsértésért csinos összegű kártérítéseket kérni és nem csak a kiesett üzleti hasznon, hanem az erkölcsi sérelem okán is (legalábbis erre sűrűn hivatkoznak).
A harmadik (még mindig nem a legmagasabb) motivációs szint a hit. Azok a dolgok, amiket meggyőződésből teszünk. Ilyenek nem csak a vallásos, hanem az egyéb eszmerendszereken nyugvó elvek is, például a környezetvédelem. Ezekre jellemző, hogy akkor is készek vagyunk munkálkodni az érvényre jutásán, ha egy fillért nem kapunk érte. Erre jó példa az önállóan vagy szervezetten végzett szemétszedés, vagy parlagfű irtás.
A negyedik (legmagasabb) szint pedig a kötelesség. Itt ne a társadalmi felelősségvállalásra gondoljatok elsősorban, bár az is ebbe a körbe tartozik, hanem minden olyan dologra, ami mellett elkötelezted megad. Például a család, a gyermek is ilyenek, ezekért többnyire sokkal több mindenre képes az ember, mint csak saját magáért. Ha egy gyerek megszületik, akkor az első időben az anya (és sokszor az apa is) a nap 24 órájában mellette van, az ő óhajait lesi (ha éhes, eteti, ha becsinál, tisztába teszi, ha nyűgős, ringatja, stb.) és mindezt mérhetetlen türelemmel. Ez egy olyan kurva nehéz meló, amit a többség semmi pénzért nem vállalna el, ha nem a saját csemetéjéről lenne szó. Őérte is csak azért teszi meg, mert valahol felelősséget érez a világra jöttéért és innentől kötelességének érzi mindenben támogatni.
Ha a munkahelyedhez csak anyagi érdek fűz, akkor nem fogsz olyan erőbedobással dolgozni, mintha presztízsből, vagy akár a munka szeretete miatt dolgoznál. Ennél is nagy erőbedobásra vagy képes, több áldozatra és jobb teljesítményre, ha hiszel abban, hogy jó dolgot csinálsz, ami valamiért fontos, hasznos. A legjobban azonban ahhoz a munkához ragaszkodunk, ami mellett elköteleztük magunkat, ha azt érezzük, hogy ez nélkülünk nem fog menni, már pedig muszáj, hogy menjen.
prolizoli írta:
:laugh: Próbálkozhat az lenni….. :laugh:
Ez inkább az illúzió szabadsága . ;-)
Duncan Shelley írta:
Még nem tudom , hogy büszke legyek magamra ezért , vagy inkább ……. :-D
nev3rlive írta:
Ez a legtöbb esetben így van.
Thirdeye Magister írta:
Már miért lenne az illúzió szabadsága?
@ Petra:
Ezek mind nagyon jó (több-évszázados) megfigyeléseken alapulnak.
Nyilván vannak minőségi különbségek az inspirációk eredtét és természetét illetően.
Azt gondolom – mégis egyetlen közönséges kérdésre adandó válaszban rejlik egy-egy ügy (vagy élet) valódi sikere…
ez a kérdés: a “miért” (nem-pedig a “hogyan”) – erre adandó válaszban dől el, hogy törekvésünknek van-e kozmikus igazsággal kapcsolata, vagy csak gyarló társadalmi motiváció (nagy lendülettel a semmibe).
Szerintem ennyire egyszerű képlete van annak, hogy egy lélek élete után folytatja-e (következetes) fejlődését – szellemi síkon – vagy “halál-alvásban” passzív kényszerűségben várja a földi erők kozmikussá-érését.
Életünk az esély arra, hogy ebben aktívan részt- vegyünk!
Hogy miért dolgozom?
Jó kérdés, mert a melóm miatt még ide sem volt időm/energiám feljönni, igaz, hogy magamnak csináltam.
Látok magam előtt egy célt, és ezért keményen hajtok. Ez a meló része. Hétvégenként a barátom házán melóztunk. Volt benne kihívás, de ez a hobbi része volt (amivel néha azért tele volt a pöttyös kendőm…) Na, egy ilyen hétvége után hazaesve az asszony kitalálta, hogy (ha már más pecóján annyit dolgozok, gondolom ;-) ) újítsuk fel a házat. Illetve először a szobát, amivel végül is egyet értettem, mert már ráfért. (Engem persze nem zavart, ahogy kinézett, de én annak idején a kétéves gyerekről sem gondoltam, hogy örülni fog az ablakba kirakott mikuláscsomagnak. Az asszony nem így gondolta, és neki volt igaza. Ha eszembe jut, hogy örült a kis szaros, 1: még most is vigyorogni kezdek, pedig már majd’ 20 éve volt, 2: örülök neki, hogy az asszony nem értett egyet a “még úgysem érti..” szöveggel…)
Na, szóval faja beépített polcot, fűtéscső eltakarást, dekorfalat csinálok épp gipszkartonból – tegnap este 10 -ig nyomtam. És hogy miért? Mert a feleségem örülni fog neki, és azt gondolom, hogy megérdemli. (na jó, engem is elkapott az alkotói láz.. :)
Ez persze a rövidtáv, de ha belegondolok, vagy 20 évre előre van tervem. :hammer:
annamari írta:
Az amit felvázoltál a sikeres vállalkozások alapelvét írja le. Viszont nem írja le a komplex gazdasági folyamatokat és összefüggéseket. A sikertelen vállalkozások nem tesznek többet a társadalomba mint amennyit kivesznek. Valamint nem mindenki rendelkezik egyforma tudással és motivációval a munkakörében, ami szintén azt okozza, hogy nem mindenki tesz többet a társadalomba mint amennyit kivesz és azok akik többet tesznek bele sem tesznek egyformán többet.
Még ha olyan társadalomban is élnénk, ahol csupa nyereséges vállalkozás működne és teljes foglalkoztatottság lenne akkor is mindig lennének olyan termékek és szolgáltatások amelyeket csak kevesen vehetnének igénybe. Mégpedig azért mert még az ilyen gazdaság termelési képessége is véges.
A válasz az előző mondataimban van. De megpróbálom kifejteni bővebben. Rabló réteg nélkül is állhat elő hiány.
Miért nem kap egyforma fizetést Annamari meg egy a hotelban dolgozó takarítónő? Mindkettő hasznot termel a cégnek nemdebár? Mindketten többet raknak be a cégbe mint amennyit kivesznek belőle, Annamari mégis 5x vagy 10x annyit keres. Miért? Lehet, hogy Annamari a rabló réteghez tartozik? Nem, nem tartozik oda.
A válasz az, hogy nincs mindenre egyforma kereslet és a kínálati oldalon sem mindenki nyújt egyforma értékű munkát. Minél egyszerűbb elsajátítani és végezni egy melót annál többen alkalmasak rá és annál könnyebb megfelelő személyt találni a végzésére. Nyilvánvaló, hogy az ilyen melóér kevesebb pénzt kínálnak mint az olyanért amit évekig tart hatékonyan elsajátítani és nagyobb hasznot hajt (egy adott piaci irányzatú cégnek) hiszen jóval kevesebben tudják a megfelelő szinten csinálni.
A gazdaságba a piac vagyis a kereslet-kínálat alapján van elosztva a termelés. A gazdaság pedig egy adott pillanatban egy bizonyos mennyiségű árut és szolgáltatást tud nyújtani nem többet. Egy ferrari vagy egy luxusjacht az adott kor csúcstechnológiáját tartalmazza, valamint különleges, ritka, ezáltal drága anyagokat. A legtöbben nem tudják ezt megfizetni mert olyan munkájuk van amiért a piac annyit ad amennyit, azért amiért (lásd előző bekezdés). De még ha többen is meg tudnák fizetni mint amennyit az adott pillanatban gyártanak (a kereslet növekedése) akkor is ott van a kapacitásai probléma. Azaz ha a piac 1000 ferrarit tud előállítani évente, akkor hiába van kereslet 2000 ferrarira. Nincs rá kapacitás nem tudnak többet gyártani. Ha többet akarnának gyártani bővíteni kellene a gyárat. Berendezés + hely + több melóst felvenni + több alapanyagot vásárolni + több energiát elhasználni. Ez mind + többletköltség amitől még jobban meg fog nőni a ferrari ára az adott gyártási technológia felhasználása mellett. A + munkaerőt pedig a gazdaság más rétegeiből kell kivonni ahol ez miatt hiány keletkezhet.
Ha valakinek sok pénze van pl. dollármilliomos az valójában azt jelenti, hogy jóval több szolgáltatásra és árura tarthat igényt mint az akinek átlagos mennyiségű pénze van. Csakhogy szolgáltatásokból és áruból véges mennyiség van mert véges mennyiségű a munkaerő és véges kapacitásúak a gyártási technológiák lehetőségei. Ezért nem lehet mindenki úgymond egyszerre milliomos mert a gazdag azt jelenti, hogy neki több lehet mint az átlagnak abból a véges mennyiségből amit a gazdaság képes létrehozni. Ha mindenből bármennyit tudnánk gyártani és a minőségi szolgáltatásokból is bármekkora mennyiséget tudnánk nyújtani, akkor nem lenne hiány mivel mindenkinek mindenből jutna bármennyi. De mivel nem így van, hiány is van.
A gazdaságban három alapvető probléma volt, van, lesz.
– Miből mennyit és hogyan termeljünk ha a kapacitásunk véges (ami a hiányt alapvetően okozza).
– Hogyan növelhetjük a termelési kapacitást a lehető legeffektívebben (a hiány csökkentése).
– A véges kapacitás által kitermelt javakat hogyan osszuk el (úgy, hogy a hiány a lehető legkisebb legyen az emberek közt és a hiány által keletkező társadalmi feszültség is).
A rabló réteg problémája a harmadik problémakörbe tartozik amit az első kettő problémakör okoz. Tehát elsődlegesen nem a rablóréteg okozza a hiányt hanem a hiány okozza a rablóréteget. A rablóréteg viszont káros tevékenységével a meglévő hiányból még nagyobbat csinál.
@ prolizoli:
Ez legközelebbre marad. :)
Great írta:
A módszerek amelyekkel el lehet érni többek közt ezeket a dolgokat is, ismertek. Vállalkozások, Ingatlan piac, Tőzsdei piac, Olyan egyéni foglalkozások amelyek nagyon jól fizetnek.
Írtam ezekről bővebben “A Rendszer, Cselekvési terv” topikban.
Az összes legálisan gazdag ember ezekben a kategóriákban található. Választasz egyet és megtanulod csinálni.
prolizoli írta:
Teljesen jókat írtál.
Na és???
Úgy értem, én is írtam erről, ebben a topikban már vagy 10 nappal ezelőtt. Egy ember értett nyíltan egyet vele. Gondolom olyan, aki már eddig is tisztában volt vele, mi az a cash-flow négyszög és hogy működik pontosan (mert kérdezni, azt nem kérdezett). Úgy látszik, ide mindenki válaszolni jár. (Rohadjak meg, de én is.) :-)
De azért hadd kérdezzek egyet! Hol tanítanak meg vállalkozni? Ez tényleg nagyon érdekel és nem csak általánosságban, mert nekem épp aktuális.
Petra írta:
Jó, hogy említed. Olvastam azt a hozzászólásodat és akartam is kommentelni rá, csak kevés az időm és amikor pár nap múlva visszajövök mindig elfelejtem, hogy mit akartam meg sok az új komment.
Nem hiszem, hogy itt sokan tudják mi az a cash-flow négyszög. :laugh:
Olvastam Kiyosaki pár könyvét még anno cca 8-10 éve. Jól ír de a könyveiben majdnem mindig ugyanazt ismétli. Meg kevés a konkrétum inkább csak általánosságokat említ legalábbis szerintem. De ezt te biztos jobban meg tudod ítélni hiszen ha jól tudom abban a bizniszben tevékenykedsz. Mondjuk amit a tőzsdéről mond azzal nem értek egyet.
Nem foglalkozom ingatlanokkal, nem is értek hozzá de egy ismerősöm aki nyugaton él (ingatlanokból) ajánlotta egyszer Craig Hall: Időzítés az ingatlanpiacon (Timing the Real Estate Market) című könyvét. Szerinte ebben benne vannak a fontos alapelvek és konkrét hasznos infók. Azt mondta, hogy volt 1-2 dolog benne ami még neki is új volt pedig már több mint 10 éve élt ebből amikor elolvasta.
Vállalkozni az életben tanítanak meg. A legjobban úgy lehet megtanulni ha olyannak dolgozol aki azt csinálja amit te is akarsz. Pár évig biztos eltart mire belejön az ember annyira, hogy önállósodjon.
prolizoli írta:
Én vállalkozó vagyok, nagyon sok munkával eljutottam oda, hogy anyagi biztonságban élek a családommal, van szép házam, ahová jó hazamenni, olyan kocsim, amiről álmodtam, feleségemnek, ami neki tetszett, tartalékunk. Terjeszkedhetnénk Budapesten, vidéken, környező országokban, nyakamba vennék tonnás terheket, hogy legyen nagyobb, szebb házam, még egy kocsim, feleségemnek + kocsi, még több tartalékunk. Ezek apró lépések, amik agyrohasztóan sok munkába, törődésbe, stresszbe kerülnének és nem motivál.
Filmekben láttam egy böhöm nagy amerikai kocsit, akartam olyat, megdolgoztam érte és lett. Nekem ez elég, az autó iránti szenvedélyemet teljesen kiéltem. Biztosan be tudnánk lakni 5ször ekkora házat is, de jól megvagyunk ekkorában. Itt sincs hajtóerő. Azt látom, hogyan lehetne jobb autóm, nagyobb házam, több tartalékom, de nem izgat. A hét minden napján dolgozom, csak ünnepnapokon vagyok a családommal, egyébként reggel és este látom őket + amikor bejönnek napközben.
Nem látom az utat, ami ahhoz vezet, hogy nagyságrendet lépjek előre. Nem kerestem 1 millió dollárt életemben, de kerekítsük fel arra: 41 vagyok, egész életemben megkerestem 1 millió dollárt. Azt látom, hogyan kereshetek még 1et 10 év alatt. De azt nem, hogyan keressek 50 millió dollárt. Valami levan zárva bennem, de még 1 ötletet sem tudok összerakni a fejembe, ami kinőhetné magát ekkorára.
Az elvi felvetésed világos, olyan dologba kell fogni, amiben benne van a lehetőség, ez még nem út, nem lépések. Vállalkozni kell, jó, mit vállalkozni, hogyan kell elindulni, mit kell tenni, hogy legyen 50 millió USDm 10 év múlva? A vállakozók nagy része nem él meg a munkájából. Tőzsdézzek? Hallottam legendákat, akik sokat kerestek vele, a többség nem keres sokat. Ingatlan piac? Amikor ide költöztünk, 1kmes körben volt 5-6 iroda, ma egy sincs, bezárt mind, csődbe mentek.
prolizoli írta:
Ezt magam is igy csináltam-csinálom.
Nem tudom,hogy ez mindenkinél beválik-e,de nekem működik.
Great írta:
De ez így működik. Ha például edzőtermekből akarsz nagyobb pénzt csinálni akkor terjeszkedned kell, ami mint írtad is rengeteg munkába, törődésbe és stresszbe kerül. Majd ha évek múlva sikerül 5-6 vagy még több termet nyereségesen működtetned akkor lehetsz olyan szinten, mikor már nem kell egész nap ezzel foglalkoznod hanem mondjuk csak napi 4-5 órát vagy annyit sem. Persze az is benne van a pakliban, hogy a rengeteg munka ellenére nem fog sikerülni, el kell adnod vagy akár még csődbe is mehetsz. De ez a kockázat minden vállalkozásban benne van.
A vállalkozói ötletek nem a semmiből jönnek. Azoknak akiknek van valamilyen potenciális biznisz ötletük általában olyan területen van amihez értenek, amiben dolgoznak, mert ott meg tudják látni a piaci rést. Önmagában a vállalkozói ötlet nem elég, felépíteni, megvalósítani sokszor nehezebb mint kitalálni. Mivel te a fitnesz bizniszben tevékenykedsz, ehhez értesz, nehezen fog eszedbe jutni olyan vállalkozói ötlet ami mondjuk építőiparral, informatikával, fuvarozással, showbiznisszel, kutatással stb. kapcsolatos. Nem kizárt de kicsi az esélye. Viszont még ha lesz is ilyen ötleted, meg kell azt tudnod valósítani az adott üzleti közegben, ehhez pedig kell az a tudás és tapasztalat amit az ebben több évig eltöltött idő ad.
Vannak akik nem ötleteket találnak ki hanem olyan embereket keresnek akiknek jó ötleteik vannak majd segítik őket megvalósítani azokat. Intézik az üzleti részét, tőkét biztosítanak, segítenek felfuttatni a vállalkozásokat. Ez is egy szakma meg lehet tanulni de szintén rengeteg melóval ôs stresszel jár valamint kevés szabadidővel.
Tőzsdével nagyon sok pénzt lehet keresni, de hosszú évek kemény melójába, rengeteg tanulásba, idegpróbáló hullámvasutazásba és még némi szerencsébe is kerül eljutni arra a tudás és tőke szintre amivel ez lehetővé válik. Az ingatlanokkal szintén hasonló a helyzet. Mindkettőben hatalmas lehetőségek vannak de ha garanciát és biztos útmutatást vársz akkor rossz helyen keresgélsz.
A sikerre sosincs garancia, nincs tutibiztos út (nekem legalábbis ez a tapasztalatom). Valószínűségek vannak amik hol bejönnek hol nem. Annyit tehetsz, hogy azokra a valószínűségekre építesz amelyeknél az elvárt érték számodra pozitív.
prolizoli írta:
Mert illúzió azt hinni , hogy bármik lehetünk . Ugyanúgy meg vannak a korlátok mint régen , csak más formában . Ezek lehetnek belső , és külső korlátok is , de vannak .
Persze lehetne másképp is , ha emberfelettivé válnánk . 8-)
Thirdeye Magister írta:
Te kevered Gizikét és a gőzekét. A lehetőség van megadva nem a garancia. Senki sem korlátoz abban, hogy dollármilliókat akarj keresni ha ez érdekel, de mivel sokan próbálkoznak csak kevesen érik el mert nagy a konkurencia és a források végesek. Ezzel mindenkinek számolnia kéne aki ilyenbe belefog. Nem tudom, ezt ennyire nehéz megérteni?
Az nem illúzió ha azt hiszed, hogy bármi lehetsz az az illúzió ha nem vagy tisztában azzal, hogy ennek mekkora az esélye. Mivel senki sem tudja megmondani előre, hogy az adott irányba milyen potenciállal rendelkezik, addig ezt nem is tudja meg amíg ki nem próbálja. Ezért az elején reális azzal számolni amit a nagy számok mondanak.
Ha például sikeres író minden 100 próbálkozóból 1 lesz akkor az elején érdemes 1%-os eséllyel számolni annak aki ebbe belevág. Miután eltölt pár évet benne és jobban megismeri a szakmát a saját esélyeit is pontosabban fel tudja mérni.
Korlátok mindig voltak, vannak és lesznek, külsők és belsők egyaránt. Mindig lesznek olyanok is akik csalással próbálkoznak vagy keresztbe tesznek másoknak. De ezek mind olyan dolgok amivel egy reális gondolkodású ember számol és beépíti a terveibe amikor halad a célja felé.
Nem vagyunk egyformák, van aki tehetséges egy adott irányba van aki nem de a lényeg, hogy mindketten megpróbálhatják ha akarják. A tehetségesnek az esélye nagyobb de neki sem biztos semmi.
Viszont nem kell ezt tennie annak aki nem akarja. Nem mindenki hajlandó vállalni azokat a nehézségeket amelyek a fentebb említett célokhoz vezető úton vannak. Van aki nyugodtabb életre vágyik és ezzel nincs is semmi baj. Csak nem kell összekeverni a választási szabadságot a biztosan elérem-mel mert akkor az embert kellemetlen meglepetések fogják érni.
Ha azt hiszed, hogy van esélyed elérni az realitás ha azt hiszed, hogy biztos elérheted az illúzió.
prolizoli írta:
Ez a kettő nem ugyanaz ?
prolizoli írta:
Nem tudom Duncan is egyetértene-e ezzel ?
Thirdeye Magister írta:
Nem, mert a te olvasatodban ez az esély nulla, ami mint állítás illúzió.
Ezt tőle kérdezd.
A “te miért dolgozol” eszmefuttatás minden sorával gondolatával egyet értek. Azt gondolom, valahogy nem cél az emberek nagy tömegei elé jutalmakat rakni manapság sem. Sőt úgy érzem inkább egy modern kori rabszolga tartás folyik. Azt hiszem az emberek tömegeit direkt olyan függő állapotban tartják, hogy még csak ne is álmodhassanak jutalmakról, ne is tudják a módot ezek elérésére. Lehet elcsépelt vagy túl maradi a szó de sima kizsákmányolás van jelen a társadalmunkban, és brutál elnyomás. Szerencsére a fiatal generációkat egyre kevésbé tudják sarokba szorítani, ennek vagy az az oka, hogy eszmélnek, vagy olyan alacsony a szükségességi szintjük, hogy már nincsen mit veszteniük és változtatnak. Próbálnak olyan irányokba elmozdulni, ahol a munkájukért, tevékenységükért magasabb szintű elismerést, jutalmat kapnak.
Egyébként te vagy az első aki papírra vetette azt amin magamban már régóta mosolygok, hogy milyen egy béna félelem kezelése volt kennedynek az a gondolat “„Ne azt kérdezd, mit tehet érted Amerika, hanem azt, hogy te mit tehetsz Amerikáért.”. És a legszebb, hogy az emberek tömegei bevették….
prolizoli@
Thirdeye Magister írta:
– ez után elveszítettem a fonalat.
Az illúziónak is van szabadsága…
és a világvégének is van vége.
Nekünk még az is jó volna – mielőtt ember-felettivé válunk – ha tudnánk: mi is valójában az ember (eltekintve attól, hogy Konrád Lorenz szerint: társadalmi ösztönredukciós lények vagyunk)
– ez a “valami” könnyen “emberfelettivé emelne”!
prolizoli írta:
Ha 1 % eséllyel számolok, nem vágok bele. Van, aki igen?
Ehelyett 100 % eséllyel számolok, abban az esetben, ha megteszek mindent, amit a sikerért meg kell tennem. Ehhez ki kell derítenem, hogy mit kell tennem, és azután azt kell tennem.
Ha azt nézzük, hogy 100-ból 1 lesz sikeres, és ebből azt szűrjük le, hogy a siker esélye 1 %, akkor figyelmen kívül hagyjuk a megfigyelést és az elemzést, vagyis annak kiderítését, hogy mi volt a különbség a sikeres és a sikertelen között, és figyelmen kívül hagyjuk a személyes erőfeszítést is, vagyis a szükséges tudnivalók megtanulását, készségszintű elsajátítását, gyakorlást, kommunikációt, korrekciót, munkát stb. De ha ezt mind figyelmen kívül hagyjuk, akkor túlzó az 1 % esély, mert sehol nincs annyi. A 0,1 % is irracionális.
Tételezzük fel, hogy van egy közösség, ahol folyton vízbe esnek, és 100-ból 1 éli túl, 99 megfullad. Elvont matematikai fejtegetésként mondhatjuk, hogy 1 % esély van arra, hogy ha valaki vízbe esik, élve jöjjön ki onnan. De ha elkezdünk vizsgálódni, már nem ezt a számot kapjuk, mert rájövünk, hogy 100-ból 1 tudott úszni, 99 nem, és aki tudott, az mindig túlélte. Tehát 100 úszóból 100 % körüli értéket kapnánk, belekalkulálva egyéb tényezőket, mint éberség, józanság, lélekjelenlét stb. Ha még tovább vizsgálódunk, még több feltételt kalkulálunk, végül eljutunk oda, hogy 100-ból 100 éli túl a csobbanást. Ebből azt tudjuk leszűrni, hogy ha élni akarunk, jobb, ha megtanulunk úszni, figyelünk, higgadtak maradunk stb.
Duncan Shelley írta:
De miért kell ezt leirni ennyiszer?
P.Zoltán kommentelőtárs ezt éppúgy tudta,mint mindenki más.
…
Mindegy.
Délután elkezdem bepötyögni az összetarhált hülyeségeimet élettanból.Hová irjam?
Mert papiron van meg,tehát igy is-úgy is valamennyit begépelek.
Ide max. megfésülöm,oszt’ jónapot.
120-140 évet merek hazudni a Szent Tudomány nevében.
…lol….
II.Putyin998 cár írta:
Tényleg? Szóval csak 3szemet idegeli? :)
Nem esélyek vannak, hanem ár van.
Duncan Shelley írta:
Őt nem nehéz.
Ha ugyanarra gondolunk,akkor ez nem ár.
Ár az lenne,ha valamiről le kellene mondanunk,valamit aminek esetleg lehet értelme,mellőznünk kell(ene).
De nincs ilyen.
Devianciák vannak,de azok nem topik témák-egyelőre-bár remélem igy is marad.
Túlélés testben.Ez a vesszőparipám.
Oké-sport rovat lesz.
Szerintem az ideális testsúly lesz az első kászlekuj.
Duncan Shelley írta:
A szem-telenje ! :-))
II.Putyin998 cár írta:
Akkor nem ugyanarra.
Például az ár egyik része az eredeti kérdésnél az, hogy meg kell tanulni írni. Lehetséges, hogy azért, hogy megtanuljak, le kell mondanom mondjuk az asztalos karrierről. Mivel nem terveztem olyat, nem éreztem a lemondást se…
@ Thirdeye Magister:
A szem-étállat! :)
Duncan Shelley írta:
Jobb vagy ! :yes: :-D
Duncan Shelley írta:
De akkor mégiscsak ugyanarra és igy ez akkor sem ár.
Bár a tehetség és az érdeklődési kör nem feltétlenül ugyanaz.Szerintem ez “kezelhető.”
És ezt is devianciának tartom.
Például ha Hong Man Choi balerina akarna lenni az ő adottságaival,azt jogosan érezném devianciának.
II.Putyin998 cár írta:
írgyá blogot wáááze
:-D ;-)
Duncan Shelley írta:
…be bizonyos, hogy lemondtál valamiről az írás javára.
Áldozat nélkül nincs siker…
aelod írta:
Sátánista állat!
II.Putyin998 cár írta:
Test, utolsó cikk.
Ha jó, majd lenyúlom és közzéteszem cikként a saját nevem alatt. Magamtól lopni nem bűn! :D
Duncan Shelley írta:
Nincs rendszerezve még,és ma nem volt időm rá.
Beirok reggel,ha hazaértem egy témakört pár mondatban és véleményt várok rá,hogy van-e értelme igy.
aelod írta:
Nem fogok.
Viszont van pár sztorim blogiró emberkékről,akiknek pusztán időtöltésből edzéstanácsokat és egyéb segitséget nyújtottam és simán kitették a saját nevük alatt.
Két esetben lettem mindössze megemlitve a fórumos nevemen,de csak mint ötletadó.
Az egyik oldal országos olvasottságú.
Mindegy,mert nem érdekel kicsit sem,csak eszembe jutott.
Épp tegnap egy hölgy simán saját ötletként publikált valamit az edzői blogján,amit pár hónapja tőlem kérdezett meg.Kipróbálta,eredményes volt és közzétette.
A kis szarházi.Pedig a lányom lehetne. :-D
II.Putyin998 cár írta:
Akko’ írjá könyvet, édes egy komám!
De most komolyan. Don…II. Putyin.. Ferko… Frankó… cár, akárki is vagy a blogon, ezekre nem lehet hivatkozni. Pedig lehet, hogy még hivatkoznának is rád szívesen, ha lehetne, de egyetlen tudományos igényű munkánál sem fogadják el “putyin írta a ds.com-on”-t, mint forrást.
Egyébként én is el szoktam olvasni az okosságaidat, töprengeni rajta, utánanézni, utánakérdezni (ilyenkor kicsit terjeszteni is). Ha az összes elv össze lenne szedve egy könyvben, abban a stílusban megírva, ahogy tőled megszoktuk, minden vacillálás nélkül megvenném.
II.Putyin998 cár írta:
Hát igen a szerzői jogot érvényesíteni nehéz….
Azé’ hozd össze valamilyen formában. Me’ szerintem nem csak engem érdekelne a dolog…
@ Petra:
@ aelod:
Nem értitek.
Volt,aki megkért,hogy forditsak le neki valamit és később azt publikálta sajátként.
Egy másik rendesen cikket irt belőle.Ezeket ismerem,ők is ismernek engem,nem Putyinként társalgok velük.
Leszarom,csak vicces.
De nem meglepő.
II.Putyin998 cár írta:
majd én azt tudom :-D
II.Putyin998 cár írta:
Ja, tényleg nem értelek.
Ha érdekel annyira ez a test témakör, hogy beleásd magad, kutass és kísérletezz, az remek és feltétlenül folytatnod kell. De nem árt azon is elgondolkodni, hogy mit kezdesz az eredményekkel. Megtarthatod magadnak (családban, barátok közt marad), vagy valamilyen formában nyilvánosságra hozod (könyv, cikkek, videók, előadások, saját weblap, stb.).
A könyv azért jó, mert amellett, hogy pénzt hoz, a megfigyelésid és ötleteid a te nevedhez fűződnek majd, ráadásul sokkal szélesebb körben tudod terjeszteni „az igét” és elég egyszer megírni, utána már lehet rá hivatkozni. Gondolj csak bele, hogy a mazsolák ott bénáznak, neked meg nem kell tépni a szádat, érvelni, bizonygatni, csak azt mondod, hogy olvassa el és próbálja ki, aztán majd meglátja, hogy működik.
Persze megértem, ha nem akarod publikálni, mert nem mozgatnak annyira ezek a dolgok, vagy nem akarsz vele bíbelődni, de ha továbbra is szórod a tanácsokat, mint a bolond a lisztet, akkor ne csodálkozz, ha mások, akiknek vannak, ilyen ambíciói közzéteszik.
Mindegy, nem akarlak győzködni, vitatkozni meg végképp nem. Különben is, kit érdekel, hogy én mit akarok. Úgy is az lesz, amit te akarsz. :-D
prolizoli írta:
Inkább azt mondanám, hogy csak az elveket írja le és próbálja érthetővé tenni példákkal. Azért tűnik általánosnak, mert nem akarja egy iparágra szűkíteni az érvényességét, annál ugyanis szélesebb körben igazak és alkalmazhatók a megfigyelései. Valóban több könyv is szól ugyanarról, vagy hasonló témáról, de mindig egy kicsit kiegészítve, más megvilágításba helyezve, további példákkal alátámasztva. Azt elismerem, hogy csupán ezek alapján a könyvek alapján nem feltétlenül építhető fel egy sikeres vállalkozás, nem mindenki éri el vele az anyagi biztonságot és azt, hogy a pénze neki dolgozzon és ne ő a pénzért.
prolizoli írta:
Hallottam már róla, de még nem olvastam. Köszönöm szépen, hogy felhívtad rá a figyelmemet. Már megérte ma felnézni ide.
prolizoli írta:
Igen, alapvetően én is így csináltam.
Csak azért kérdeztem, mert eleinte azt hittem, ha elmegyek egy menő gazdasági suliba tanulni, akkor minden szükséges tudás birtokába leszek, ami ahhoz kell, hogy szépen prosperáló vállalkozásom, majd sikeres cégem legyen és jól jövedelmező befektetéseim. Aztán rá kellett jönnöm, hogy a közgáz egyetem egyik könyvéből és egyik tanárától sem tanultam az 5 év alatt annyi használható dolgot, mint munka közben az alatt az egy év alatt, míg asszisztensként dolgoztam az ingatlanirodában. Aztán voltam egy jó darabig gyakornok és csak utána kezdtem ügynökként dolgozni. A saját vállalkozásomat elég hamar elindítottam és folyamatosan kaptam a segítséget a szakma legjobbjaitól, de eleinte mégis rengeteg hibát követtem el és nem alakultak jól a dolgok. . Amikor pedig kezdtem egyenesbe jönni, elkezdődött a válság. Az elmúlt évek nehezek voltak, a kereslet visszaesett, az árak mélyrepülésbe kezdtek, de az ingatlanosok száma nem nagyon csappant meg, pedig azt hittük ez a helyzet megtizedeli majd az ebből élőket és csak azok maradnak meg, akik valóban a krém. A mi irodánk is próbált túlélni, ehhez minden tudásunkra és kapcsolati tőkénkre szükség volt. Most már mondhatjuk, hogy normalizálódott a helyzet. Már nem társvállalkozó, hanem társtulajdonos vagyok egy jó hírű ingatlanos cégben. Mégis azon gondolkozom, hogy érdemes lenni több lábon állni. Annyi tőkém nincs, hogy befektetésbe kezdjek (pedig ötletem lenne, mert rengeteg lehetőség van ezen a piacon), ezért újabb vállalkozásban gondolkodom. Ezért kérdeztem, hogy te hol szereznéd meg ehhez a tudást és tapasztalatot.
Volt egy fickó, aki már sok és sokféle vállalkozást indított el és futtatott fel, ő segített nekem kijönni a nehéz helyzetekből és elérni, hogy a válság ellenére fennmaradjon a cég. Ő már egy ideje kimondottan azzal foglalkozik, hogy vállalkozásokat segít megszervezni, vagy átszervezni, hogy azok optimálisan működjenek. Nélküle és a tanácsai nélkül sehol nem lennék (jobban mondva biztosan valamelyik bank hitelezési osztályán keccsölnék). Ahogy elnézem őt és azt, ahogy dolgozik, rá kell jönnöm, hogy elsősorban nem a tapasztalata miatt képes meglátni a diszfunkciókat és helyretenni a dolgokat, hanem mert nagyjából minden vállalkozás hasonló elvek alapján működik (vagy nem működik). Ezeket pedig biztosan meg lehet tanulni (vagy ha van időd, akkor kitapasztalni), de a legegyszerűbb megkérdezni, vagy rábízni, nem? Én ezt tettem.
Petra írta:
Igen ez igaz. Biztos, hogy ért a bizniszhez Robert, hiszen akkor nem érte volna el azt amit. Gazdag papa valószínűleg nem létezett de ez nem lényeges, mert mit sem von le a könyv mondanivalójából. Hiszen a két apa modell szembeállításával nagyon jól szemlélteti azokat az eltérő gondolkodási sémákat amellyel az átlagos dolgozó ember az egyiken és a vállalkozó a másikon a világot szemléli.
Jól ír Kiyosaki, olvasmányosan. A teljesen laikusok is megérthetik az élete történetén keresztül, hogy mik azok a fő hibák amiket a legtöbben elkövetnek a pénzügyeikkel kapcsolatban. Kiváló motivációs könyv de néhol azért találtam benne egymásnak ellentmondó dolgokat. Viszont ezeket annak tudom be, hogy elsősorban amerikaiaknak írta proli és alsó-közép osztálynak, nekik pedig nem lehet nyersen a képükbe mondani bizonyos dolgokat mert félreértik. De aki tud olvasni a sorok közt annak nem probléma értelmezni mit is akart mondani azoknál a részeknél.
A gyakorlat fontosabb mint az elmélet hiszen a gyakorlat a tetteket jelenti, az igazi próbát. Viszont a legjobb szakemberek akikkel eddig találkoztam, különböző területeken a gyakorlat mellett a szakmájuk elméleti oldalában is otthon voltak. Elméleti háttér nélkül bármilyen jó is valaki egy idő után nem fog fejlődni tovább és elveszti a rugalmasságát. Csak kevés olyan tanár van az egyetemeken, közgázban meg pláne, aki csinálja is nem csak oktatja. Aki csinálja és jól az nem megy oktatni, max. az öregebb éveiben amikor szeretne átadni valamit a tudásából, de akkor egy ilyen ember aranyat ér.
Hát nem a legjobb időszak ez most egy fiatal ingatlanpiaci vállalkozásnak az biztos. Sok mindent nem lehet tenni ilyenkor ha nincs mozgás várni kell (már ha van elég tartalék, hogy kivárja az ember). Akinek nagy tartalékai vannak és tapasztalata az jó alkalmi vételeket is tud ilyenkor csinálni.
Nem egyszerű kérdés az biztos mert függ attól, hogy mibe szeretnél fogni a jelenlegi mellett. De ha a vállalkozásod most kezd kilábalni, mint írod, akkor szerintem jelenleg elsősorban arra koncentrálj és ne egy merőben új dologra mert az nagyon sok idődet és energiádat el fogja vinni a már meglévőtől.
Szerintem nagyon jól tetted. Ha megbízható a fickó akkor kincset ér.
Kattintsatok az Off Topik menüpontra.
Van 2 újabb off topik. Ezzel az off témák száma 10-re nőtt. Pontosabban van 9 téma és egy 1 témamentes off.
Mostantól minden kommentet szó nélkül törlök, ami nem tartozik az adott cikkhez.
Nem tetszik, hogy feljövök, látom, van az egyik cikkhez 30 új komment, aztán olvasni kezdem, és rájövök, hogy csak 10 komment van meg 20 trollkodás.
Az sem tetszik, hogy néha kapok leveleket komoly hozzászólóktól, hogy a jövőben majd csak olvasnak, mert nem látják értelmét a kommentelésnek. Pedig valójában a trollkodásnak nincs értelme.
@ prolizoli:
Visszatérve a kommentedre, amit idő hiányában nem tudam akkor megválaszolni, amikor megszülted.
A G5 nagyon felkapott, drága repülőgép, szimbólum. Szeretnék? Nem utasítanám el. Te szeretnél? Nem tudom. Kihírdetnék, hogy aki akar ilyat 35 éves korára, az a következő 22 suli közül választhat, egyikben kell végzettséget szerezni, a következő vállalatoknál kell gyakorlatot szerezni, a következő irányú karriert kell befutni, vagy a következő 22 féle vállalkozás valamelyikébe kell fogni, azokat feljuttatni a következő szintre, ami úgy lehetséges, hogy… etc. Pontosan leírva minden lépés, érthetően, megvalósíthatóan.
Biztosan többeknek lenne G5 repülőgépe, mint most, de csak azért, mert az út tiszta és világos, nem fog rá vágyni mindenki. Akik vágynak rá, elindulnak az úton, majd egy részük meggondolja magát, mert túlzónak találják az árat a gyakorlatban, vagy rájönnek, hogy mást akarnak. Arra is rájöhet valaki, hogy G5 kéne neki, de az ára olyan életvitelbe kényszeríti, amit nem tud(na) elviselni, ezért lemond róla.
Ha ezerszer annyi business jetet adnak el évente, mint most, az egy sokkal erősebb gazdasági rendszert jelent, sokkal magasabb életszínvonalat. Azzal, hogy én dolgozom a G5-ért, bizonyos értelemben a munkámmal teszem lehetővé az én dedikált gépem elkészítését, ami az én megelőző munkám nélkül nem fog elkészülni. Én ebben nem látom a problémát gazdaságilag.
A vágyaim visznek bele az életformámba, ami nagyon fárasztó, ha csak a végeredmény érdekel, csak arra vágyom, az útra nem. Ha a munka maga nem a vágy része, belehalok, mire elérem a végeredményt, ha elérem valaha is. Vannak munkakörök, amikben akaratból lehet eredményt elérni, vannak olyanok is, amikben ez kevés. Ha a 22 lehetséges munkakör egyike sem izgat, soha nem leszek képes olyan minőséget létrehozni, hogy elérjem a G5-öt. Ez megint csökkenti azok számát, akik teljesítik a G5 tulajdonlásának feltételeit.
A társadalom egészét tekintve kell kidolgozni az árak rendszerét, jól kell meghatározni, hogy mi mennyibe kerüljön, minek mekkora étéket érdemes tulajdonítani.
Rabló réteg minden szinten van, fenti is, lent is. Egy takarító munkája értékesebb, mint a bróker munkája, mégis a brókert fizetik jobban, ez is rabló réteg.
@ Alex:
Kína nyit, tátja ki a száját, terjeszkedik, de nem változik, a Közel-Kelet változik, új életforma alakul ki, ott lesz az új világ. Ami Amerika volt száz éve, az lesz most Irán meg az a térség, USA meg az lesz, ami Irán volt a 70-80-as években Ezt hallom mindenfelől.
annamari írta:
Az amit te akarsz vagy amit Duncan is, tehát egy aprólékos, lépésről-lépésre való biztos útmutatást, aminek a betartásával elérheted a luxusjachtot, luxusvillát, magánrepülőt stb. véleményem szerint nem reális. Nincs olyan egyértelmű “recept” amit követve mindenki bizonyosan el fogja érni ezeket a dolgokat. Ennek pedig több oka is van. A gazdasági az egyik, erről már volt szó de most legyen szó a személyesekről.
Megnéztem mennyibe kerül egy ilyen G5 repülő. A használtak mennek 15-20 millió dollárért az újak kb. 35-nél kezdődnek. Tehát ahhoz, hogy egy ilyet megvehess több pénzednek kell lenni mint ami a puszta ára mert a fenntartási költségek is elég magasak. Tehát aki ilyet akar 35 éves korára annak mondjuk 50 millió dollárral kell rendelkeznie addigra. Ennyi pénzt megkeresni x idő alatt nem lehetetlen mint ahogy 8 métert ugrani távolba sem lehetetlen. De mivel nehezebb 50 milliót megkeresni mint 50 ezret, ugyanúgy ahogy nehezebb 8 métert ugrani mint 5-öt ezért csak relatíve keveseknek sikerül még akkor is ha mindegyik ugyanazt a módszert követi. Mert az útmutatás egy dolog a felhasználó adottságai és egyéni története pedig egy másik. Az ember nem tud minden tényezőt kontroll alatt tartani. Van amiket igen és ott csakis rajta múlik, hogy megteszi-e amit kell avagy sem. Viszont vannak olyan tényezők amelyek kellenek a sikerhez, de nem rajta múlnak, olyan tényezők amelyekre nincs befolyása.
A legtöbb amit tehet valaki, hogy a célját elérje az ha megtesz mindent ami rajta múlik. Amire pedig nincs befolyása az vagy bejön vagy nem.
Erről szól minden emberi tudásvágy. A lehető legtöbbet megtudni az adott dologról, hogy minél több múljon rajtunk és minél kevesebb a véletlenen.
Ezerszer akkora kereslet már feltételezné a sokkal erősebb gazdasági rendszert, viszont pl. 2x annyi eladott business jet nem feltétlenül. Mivel az jelentheti azt is, hogy a gazdasági rendszer ugyanolyan szintű maradt de egyenlőtlenebb lett az elosztás.
Attól, hogy te nem látod az a gazdasági probléma még ott van. Nem veszed figyelembe a gazdaság és a termelés aktuális határait. Az adott kor adott technológiájának van egy termelési határa amit nem tudnak ott és akkor átlépni. Ha minden ember mindig igyekezne kihozni magából az optimumot azon a téren amiben dolgozik a gazdaság magasabb szinten lenne? Igen minden bizonnyal. Viszont akkor is ugyanúgy meglennének a termelési határok és azok a termékek, szolgáltatások amit csak a gazdagabbak tudnának megvenni.
Ha a világ jelenlegi összvagyonát egyenlő részben szétosztanák az emberek közt akkor a legszegényebb rétegnek javulnának az életkörülményei a középosztályé nagyjából ugyanolyan maradna, gazdag réteg pedig nem lenne. Magyarán senki sem tudna G5-ös repcsit venni. Amitől a legtöbbünk egyáltalán nem esne szomorúságba (én például eddig azt sem tudtam, hogy a G5 az iMac g5-ön kívül is jelent valamit) csak azt akartam érzékeltetni ezzel az elosztással, hogy a világ gazdasága nincs olyan szinten ami lehetővé tenné, hogy jóval több embernek lehessen ilyen repülője mint most.
Ja ez így kimondva nagyon egyszerűnek tűnik csak abban a fránya gyakorlatban már nehezebb megvalósítani. Az árak értékét alapvetően a kereslet és a kínálat határozza meg. Vannak olyan területek amelyekben jól jön ha pl. államilag meghatározzák az árakat és vannak olyan területek ahol ez egyáltalán nem tesz jót.
Nem vagyok meggyőződve róla, hogy a brókerek a rabló réteghez tartoznak de lehet, hogy neked több tapasztalatod van ezen a téren úgyhogy ebben nem vitatkoznék. De függetlenül ettől én nem a rabló rétegről beszéltem hanem arról, hogy te Annamari miért keresel teszem azt 5x annyit a hotelben mint a szintén ott dolgozó takarítónő.
annamari írta:
Ezt kifejthetnéd bővebben is. Mit értsünk új kialakulóban lévő életformán? Mire alapozzák ezeket az elképzeléseket akik ezt hangoztatják? Pontosabban miben látják a nagy fejlődési potenciált Irán esetében?