Szeretnék tisztázni veled valamit.
Ebben a tévésorozatban én vagyok az író, a rendező, és a producer. Én döntöm el, milyen jellegű, milyen stílusú, milyen témájú, milyen műfajú legyen a sorozatom. Azt nem én döntöm el, hogy hol játszódjon, azt a stúdió határozza meg: azért fut annyi széria a Földön, mert a stúdió költséget nem kímélve felépítette ezt a forgatási helyszínt, és szeretné kihasználni.
Az én sorozatom műfajilag eklektikus, thriller, fantasy, kaland, sci-fi, és karriertörténeti elemeket is tartalmaz. Dramaturgiailag egy sportfilm sémáját követi: vereség, tanulás, edzés, fejlődés, verseny, győzelem.
Sorozatom főhőse egy Duncan nevű hétköznapi fickó, aki nem akar hétköznapi fickó lenni. Saját tökéletes énképévé akar válni, akit ő Amernek hív. Duncan egy ember, aki ott térdel a körülmények előtt, Amer egy halhatatlan varázsló, aki előtt ott térdelnek a körülmények.
A goal, azaz a karakter célja az időtlenség, a korlátlan személyes hatalom elérése. A need, azaz a karakter belső szükséglete, amelyet a célja elérésével elégít ki pedig az, hogy korlátlan ideig tudjon videojátékozni és gyönyörű nőkkel ismerkedni. Mindebből látható, hogy Duncan látszólag igen összetett személyiség, de valójában nem az.
Jelenleg a sorozat éppen átlépte a negyvenedik évadot. Terveim szerint még 1102 évadnak kell lemennie, hogy Duncan Amerré alakuljon, azután pedig Amerként még tervben van további 2200 évad. Ha a stúdió igényt tart rá, különféle spin-off szériák is elindulhatnak, ezt majd meglátjuk, van ötletem néhányra.
A sorozatot én írom, én rendezem, és én vagyok az executive producer is. A szerepeket én osztom ki a színészeknek, kedvem szerint. A sztárszerepet magamra osztottam, mert senki nem tudott ebben megakadályozni.
Rajtam kívül vannak még más sztárok is, akik vonzzák a nézőket, de nem árnyékolják be az én státuszomat. Vannak fontos és kevésbé fontos mellékszereplők, és vannak statiszták is, akik egyáltalán nem fontosak.
A legrosszabb rémálmom az, hogy annyira leesik a nézettség, hogy a tévétársaság leveszi a műsorról a sorozatomat, és a stúdió nem kéri be a következő évadot.
Producerként kezdek lassan beérni. Túléltem néhány veszélyes mélyrepülést, de még mindig itt vagyok. Jelenleg emelkedik a nézettségem, ami azzal jár, hogy a tévétársaság egyre magasabb műsorsávban vetíti a szériát. Kezdek befutni a Duncan Életével.
Bárki képes olyan sorozatot csinálni, ami elfogadható nézettséget produkál egy ideig. Csak kevesen képesek 70-80 évadon át fenntartani a nézettséget, a 100 évad pedig mondhatni, lélektani határ. 120-150 évadhoz elképesztő zsenialitás kell! Aki pedig képes arra, hogy több ezer évadot megéljen, az már nem is ember, az már félisten! Aki ilyen bravúrt tud hozni, azt a stúdió kiemelten kezeli, és lehetőséget ad neki arra, hogy a cselekményt ne csak a Földön vezethesse, hanem más világokban is, mint amilyen például az Algol vagy a Zéta-Reticuli forgatási helyszínek. Annyit mondhatok: pár évadot lezavarni a Zétán, bizony horribilis költségekkel jár!
Mint az elején mondtam, szeretnék tisztázni veled valamit. Ideje nyílt lapokkal játszanunk.
Én vagyok a sztár, az író, a rendező és a producer, te meg csak egy színész vagy a sok közül, aki nekem dolgozik. Adj bele apait-anyait, mert ha rosszul játszol, kiírlak a sorozatból, és meglehet, ez volt az utolsó évad, talán az utolsó epizód, amiben benne voltál!
Nem vagyok kedves ember, csak a nézettség érdekel, mert ebben a bizniszben minden más tök mindegy. Egyben biztos lehetsz: ha csökkented a nézettségemet, leveszlek a stáblistáról!
“Én vagyok a sztár, az író, a rendező és a producer, te meg csak egy színész vagy a sok közül, aki nekem dolgozik. ”
Te meg nekem …. ;-)
Azt mondtak az apolok, hogy az a tabletta genetikai meregtelenitesre van? Biztos ugy voltak vele, hogy ugy konnyebben beveszed… :D
Két f@szfejet lehúztam a stáblistáról. Nem tudtak élni az eséllyel, amit adtam nekik.
birkaknak egy hos kell hosnek jo sok birka, nezz tukorbe neked mi van a homlokodra irva?
Elvagytok ám..:) nem az a kérdés, hogy momentán ki a Mindenes, és ki a statiszta. Bármi megtörténhet, bármi megfordulhat -és meg is fog, százfelé kanyarodva – HA van rá elég időnk…Igy hát az a fontos, hogy hogy melyik elpusztíthatatlan, és melyik nem. Aki elpusztítható az legyen Minden Rendezők Legjobb Rendezője, vagy Minden statiszták leggyengébbike, mindegy. Semmit nem ér. Az igazi dolgok végtelenek.
Hajrá! Reméljük, én is megérem azt az elkövetkező ameres évadot. ;)
Ha valaki nekem nemet mond vagy próbál meggátolni valamiben, annak az volt az utolsó epizódja. Nagyon jó szereplő gárdát hoztam össze magam köré, velem vannak, nem kritizálnak, nem állnak az útamba. Ilyen színészekkel már lehet szuper évadokat csinálni. :)
@ swann:
Nem mindenki értette a cikket, magyarázd el nekik, ha van időd.
Great írta:
Így kell ezekkel bánni. :D
annamari írta:
Az nagyon f*sza lehet…
aha.
ezt tuggyuk
Mink statisztallunk itten maganak, mer megengette, kigyölmes uram
de ha ugy szoll hozzam, hogy nem teccik, akkor magamtull huzok a kegyes buusba
annamari írta:
biztos sokan szerethetnek
Soha nem “színészkedem”, fájdalmasan igaz vagyok!
Becsülj meg és figyelj rám nagyon, mert csak tőlem tudhatod meg, mikor lesz Duncanből Amer….
Üdv!
Statiszta
Úgy tűnik, hogy nem értette mindenki a cikket. Én meg azt nem értem, hogy miért nem.
Pár hónapja terveztem, de vagy időm, vagy kedvem nem volt hozzá, hogy megírjam. Amikor végre készen lett, túl bonyolultnak és túl komolynak ítéltem, ezért átírtam erre, amit olvashattok.
Eredetileg úgy kezdődött, hogy ha meg akarunk érteni valamit, ami nagyon bonyolult, akkor keresnünk kell valamit, ami hasonlít rá és egyszerűbb nála, és az segíteni fog a megértésben. A film az életet másolja, ezért hasonlít arra, de mivel időben behatárolt, egyszerűbb is nála. Az egész cikk a párhuzamokat kereste a tévésorozat és az élet között.
Minden profi sorozatnak van egy nagy célja, minden évadnak van egy célja, és minden epizódnak van egy célja. A főhős nem lehet statikus, jellemfejlődésen kell átmennie, azaz dinamikus karakternek kell lennie. Az a karakter, ami hatással van a cselekményre, fontos, ami nincs rá hatással, lényegtelen. És így tovább. Ezeket könnyű kivetíteni az életre.
Az eredeti koncepcióból csak a cím maradt meg, hogy segítsen értelmezni a cikket, ami végül megszületett.
@ stargate:
Azt, hogy Amer lettem, onnan tudom meg, hogy döntök, amit akarok, és a fizikai világ azonnal azt teszi. Ha ezt elérem, évszázadokig tartó éjszakákra számíthattok. A nappalok túlságosan világosak. 8-)
@ Duncan Shelley:
Ahogyan megnyilvánul a döntésed a fizikai világodban, azt mutatják a statiszták- az én értelmezésemben :-)
Kiiktatni is lehet,amelyik nem tetszik – de csak akkor érdemes, amikor már tudod, hogy mit mutat.
Szerintem mindenki értette a cikket, csak mindenki másképp – a maga módján.
Jó ez így….nagyon jó írás :yes:
Duncan Shelley írta:
Na most képzeld el, hogy miért nem érdekelnek a külföldi pasik, ha még a magyarokkal, elvileg anyanyelvünkön, sem értjük egymást???!!!!
Persze, hogy nem úgy értelmezzük, ahogy te gondoltad. Sok mindent nem írtál le, ami lényeges lehetne a tökéletes duplikációdhoz. Azonkívül nem mindegyikünk ugyanolyannak látja az elvileg ugyanolyan zöldet vagy lilát. Nekem bejönnek a kopaszok, te meg küzdesz ellene. Én imádom a mai zenét, te meg esetleg futva menekülsz onnan.
De az igaz, hogy mindegyikünk a saját filmjét csinálja, méghozzá egy életen keresztül. És mindenki más abban a filmben csak statiszta, meg mellékszereplő max.
A szülők is, a barátok is, a gyereked is, a szerelmed is. Mint egy számítógépes játékban, ahol kreditért vehetsz új “ismeretlen tényezőt”.
És ha mázlid van, meg okos vagy, meg akármi, akkor te cseréled le az összes ilyen ismeretlen tényezőt, ha odáig értél a játékban.
Sok sikert.
Hehe… :D
Te is csak nekem ;)
Bár, egy morganfreeman-szerű narrátori állást szívesen felajánlok.
@ Duncan Shelley:
Ertette ezt mindenki, se annyira bonyolult, se annyira szofisztikalt szimbolumrendszerrel dolgozo nem volt (es ezzel nem azt mondom persze, hogy nem volt rendben az iras). Sot, azt hiszem, ezt mar mindannyian leporgettuk parszor fejben.
@ Duncan Shelley:
A statisztákból néha főszereplő is lehet, a meglepő és kiszámíthatatlan fordulatok teszik pörgőssé, izgalmassá a cselekményt. Nincsenek statiszták és hősök, csak nézőpontok vannak… :-)
“Nem vagyok kedves ember, csak a nézettség érdekel, mert ebben a bizniszben minden más tök mindegy. ”
Ja, ez jogos. És kik a nézők? Vagy inkább úgy kérdezem, ki a közönség, vagy aki a nézettséget generálja?
Nem teljesen vágom ezt a metaforát.