Azt mondják, van pozitív stressz, de én soha nem használnám a stressz szót az izgalomra, izgatottságra, szenvedélyre, vagy arra, amit köznapiasan az adrenalin fogalma alá szokás sorolni. Nekem a stressz negatív, a legrosszabb dolgok egyike, amelynek haszna nincs, legfeljebb annyi, hogy felhívja a figyelmet valamire.
A stressz szó a latinból ered, onnan került át az ó-francia nyelvbe, majd a középkori angolba. Eredeti jelentése: nyomás, beszorultság, később az általános jelentése a kényszeríteni lett. Az 1300-as évektől használták úgy is, mint „kényszer alá vetni valakit”.
A Specnazban van egy jelmondat, ami úgy hangzik, hogy „A folyamatos magas elvárások stabilizálják az embert”. Amennyiben valaki belső igényéből fakadóan meg akar felelni ennek a „folyamatos magas elvárásnak”, a külső nyomás hozzásegíti a fejlődéshez, tehát pozitív hatásként jelenik meg. Ez így teljesen igaz. Akkor most vegyük ki a képletből azt a részt, hogy „belső igényéből fakadóan meg akar felelni”. Így mit kapunk?
A stressz nem kívülről jön, nem külső események vagy dolgok hordozzák. A stressz a belső elutasításból ered, abból, hogy NEM AKAROM. Amikor a külső nyomás arra kényszerít, amit valaki nem akar, akkor jelenik meg a stressz. A stressz mértéke attól függ, hogy mekkora a szakadék a külső nyomás és a belső elfogadás között. Másképpen megfogalmazva: a stressz a belső ellenállás maga, vagy annak közvetlen következménye.
Ha van külső nyomás, és mellette van teljes elfogadás, teljes akarás, akkor nincs stressz. Például, ha egy ember énekelni akar, kint akar állni a színpadon, a lemezcég pedig nyomja ki a színpadra, akkor itt nincs semmiféle stressz. A külső nyomás és a belső igény ugyanabba az irányba mutat, és ugyanakkora. Ez az egyensúly. Ha megváltozik, létrejön a stressz is. Ha az énekes nem akar kimenni, mert azt gondolja, hogy a dal gagyi, vagy nem készült fel, vagy nem elégedett a hangjával, miközben a lemezcég nyomja ki a színpadra, akkor megjelenik a stressz. Amikor ez odáig fajul, hogy az énekes arra jut, hogy ő biztosan nem fog kimenni, a cég meg arra, hogy számára csak az az elfogadható, ha kimegy, akkor ebből valami lesz, és vagy reccsenés (önveszélyes állapot), vagy robbanás (közveszélyes állapot) alakul ki.
Stresszbe születünk és stresszben élünk. Kisgyerekkorunkban ránk telepedik a „környezet”, és nyom, ahogyan bír. Mihez vezet ez mentálisan? Az állandó harc, az állandó belső konfliktus, az állandó kudarcélmény gyenge és zavarodott embert eredményez. Mihez vezet testi szinten? Nem nagyon veszik ezt komolyan, pedig elég jól ismertek a hatások: felborítja a vérkeringést, az emésztést, gyakorlatilag a teljes testi működést. (Néhány infó ERRE)
Ha valaki elmegy egy iskolába, ami nem érdekli, de a tervei miatt szüksége van a papírra, akkor mi a belső igénye? A célja elérése. A papír nem, az iskola nem, az iskolába bejárás nem, a 4-5 éven át hallgatott érdektelen információk nem, a magolás nem. Ha valaki dolgozik egy munkahelyen, csak a fizetésért, akkor neki mi a belső igénye? A túlélés. A számlák kifizetése nem, a fizetés megszerzése nem, a napi nyolc óra nem, a munkahelyre bejárás nem, a munkatársak és a főnökök elviselése nem, a konkrét munka nem.
Egy párkapcsolatban, ahol az egyik fél belső igénye az érzelmi biztonság, a másiké a rendszeres szex, mennyi stressz lehet? Mennyi mindent kell tenni azért, hogy az is meglegyen, ami a valós belső igény miatt kell?
Elkezdhetünk konspirálgatni arról, hogy a világ miért épült ennyire a stresszre, miért tátong ekkora szakadék a külső nyomás és a valós belső igények között, de ez nem vezet célra, meg egyébként is könyvet lehetne róla írni.
Mivel a stressz a külső nyomás és a belső ellenállás következménye, elkezdhetünk dolgozni a külső nyomáson és a belső ellenálláson. Ha leszereljük a külső nyomást vagy félretesszük a belső ellenállást, a stressz megszűnik. Első ránézésre a belső ellenállás eltávolítása látszik a simább útnak, de ez csak látszat. Például, ha nekem most valami miatt egy gyorsétteremben kellene dolgoznom, ahhoz, hogy ezt stressz nélkül csinálhassam, a személyiségem alapjait kellene megváltoztatnom. Ezt pedig sokkal nehezebbnek látom, mint azt, hogy olyan sikereket érjek el abban, amivel foglalkozom, ami kizárja annak esélyét, hogy dolgoznom kelljen egy gyorsétteremben.
Stressz ellen gyakran a meditációt vagy a pihenést javasolják. Az a probléma ezekkel, hogy a stressznek két oldala van, és ezek egyikkel sem foglalkoznak. Az, hogy valaki képes ellazulni, naponta helyreállítani a nyugalmát, fontos és értékes, de nem oldja meg a stresszt.
Az ideális életben nincs stressz. Mert egy ilyen életben mindenben részt veszek, amiben AKAROK, és semmiben nem veszek részt, amiben NEM AKAROK.
“Azt mondják, van pozitív stressz, de én soha nem használnám a stressz szót az izgalomra, izgatottságra, szenvedélyre, vagy arra, amit köznapiasan az adrenalin fogalma alá szokás sorolni. Nekem a stressz negatív, a legrosszabb dolgok egyike, amelynek haszna nincs, legfeljebb annyi, hogy felhívja a figyelmet valamire.”
-by Duncan Shelley
Ne önkényeskedjünk kérem,azért mert itt te vagy a Gazda,attól még maradjunk meg a stressz általában elfogadott definiciójánál.
1.Ideális élet társadalomban élve NEM létezik.Csak a mesében.
2.Nem mindenki alkalmas a stressz elvselésére és kezelésére.
Az ÉN ideális(füligológiailag liberalista rendszerben-nekem is lehet saját definiciószótáram) társadalmamban mondjuk éppenséggel az ilyen egyedek nem élveznének túl nagy támogatást az erősebb egyénekkel szemben,de ilyen is csak a mesében létezik.(rémmesében)
A stressz kifejezés az életben felmerülő változásokat és zavaró körülményeket írja le egy szóval.Lehet ez fizikai, emocionális és pszichológiai stressz is.
A szorongás, a félelem, a frusztráció, a düh, és a feszültség a leggyakoribb, stresszt kísérő érzések.
Tehát a stressz nem egy konkrét élettani jelenséget takar,inkább gyűjtőfogalom-már ha létezik ilyen.
És de igen-létezik pozitiv stressz.Duncan Shelley-t is érte már ilyen,például egy jobb szerződés aláirásakor,még ha nem is vallja be nyilvánosan.
Az ismétlődő stressz neurológiai reakciókat indít el.Erre a szervezetünk válaszol,amikor is számos neurológiai és immunológiai változáson megy keresztül.Ezeket nem tudjuk befolyásolni akaratlagosan.(erre visszatérünk még szerintem) A cél az, hogy a szervezetet a nyugalmi állapotba állítsuk vissza.
Lássuk a hormonális részt felületesen.
Minden az agyban kezdődik. Amikor stressz ér minket, az agyban az agyalapi mirigy egy hormont (ACTH) választ ki, mely jelzést küld a mellékvesének, hogy adrenalint és kortizolt termeljen. Az adrenalin tettrekésszé, éberré tesz minket, növeli a pulzust és a vérnyomást is. Emellett az anyagcserét is felpörgeti, lebontja a zsírokat, szénhidrátokat és fehérjéket, hogy energiát nyerjen belőlük, így tartva szervezetünket egy kiegyensúlyozott, pozitív állapotban.
Aztán ott van a kortizol, amit stressz hormonnak is szoktak nevezni.
Vércukrot mozgósít a gyors energia felszabadítás érdekében.
A mindennapi stressz megemelve tartja a kortizol szintet, ami megemeli a vércukor szintet.
Ekkor jön az a fránya inzulin, ami meg amolyan raktározó hormon és szeretné újra elraktározni a glükózt a sejtekben. Csakhogy megemelkedett és állandóan magas inzulin szint inzulinrezisztanciát okoz, ami miatt a sejtek nem tudják felvenni a cukrot a vérből. Ez sok problémához vezethet, mint például az elhízás, meddőség, fáradékonyság, cukorbetegség.
És akkor még nem is beszéltünk az étkezések okozta megemelkedett inzulinszintről, mert még az is ronthat a helyzeten.
Azoknak akik stresszkezelésre használják az edzést, nincs jó hírem, az edzés is stressz a szervezetnek.
Ha már nem sikerül teljesen kizárni mindennapjainkból azt, akkor igyekezzünk legalább az edzéseinket úgy alakítani, hogy ne fokozzuk a stressz okozta káros hatásokat.
Mert hiába edzel keményen és hiába igyekszel odafigyelni az étkezésedre is, lehet hogy a hormonok ellened fognak dolgozni,és akkor nem jönnek az eredmények.
Ez is az egyik oka, hogy ráálltam a rövid edzésekre,de ez irreleváns jele topik témájához.
Egyéb élettani tényezők.
a B1-vitamin(tiamin) hiánya is okozhat túlzott stressz-tüneteket.Ezt Wernicke-Korsakoff szindrómának keresztelték a zokosok.A fejlett világban állitólag igen ritka.Én nem vagyok meggyőződve erről,de ez sem tartozik ide.
Taurin bevitellel javithatóak a stressz káros hatásai.
Nem tudom,mit hagyhattam ki,de remélem értelmesre sikeredett ez a kommentem.Épitő jelleggel rittyentődött ide.
Nagyon jó cikk! Köszi! Nézted már Dr. Berg oldalait? Üdv, Tamás
Nagyon gyakran hallom, másoktól, hogy “stresszben vagyok”, most “sok a stressz”, satöbbi.
Elgondolkodtatott, hogy miért is mondják ezt.
És arra jutottam, mint Te, Duncan, hogy leegyszerűsítve – igen, a nemakarás. Aminek nyögés a vége, mint ismeretes.
A másik okként azt találtam, hogy a hirtelen túl sok megoldandó feladat, ami hirtelen káoszt okoz az illetőnél, az stresszelteti be.
Mihelyst ránéz, sorrendet állít fel a megoldandók között, eltűnik a nyomás.
Alap, hogy affinitásunk legyen az iránt az elvégzendő, megoldandó feladat iránt, amit el kell végeznünk, ill. meg kell oldanunk.
És akkor eljutunk oda, hogy mi a vél, van-e egyáltalán, és meg tudjuk-e fogalmazni.
@ balisto:
pardon, mi a CÉL akart lenni..
@ Don Fülig di St.James998:
Szia, mőszjő,
szerintem értelmesre sikeredett a kommented, nyugi.
Ami viszont megütötte a fülem, hogy azt írod:
“Azoknak akik stresszkezelésre használják az edzést, nincs jó hírem, az edzés is stressz a szervezetnek.”
Na paffff…
Most akkor első kézből mondom, hogy ez így lehet, mert ugyan a gondjaimat nem oldotta meg az edzés, viszont a tónusaimon pozitívan alakított, és legalább életben tartott.
:)
Don Fülig di St.James998 írta:
Hiánypótló iromány! Nagy köszönet érte. (Nem tudom ki – olta ezt nem is értem..)
“A stressz a belső elutasításból ered, abból, hogy NEM AKAROM.”
Ezt nem tudom teljes mértékben elfogadni.Természetesen vannak ilyen helyzetek.De.Napi szinten felállítok magamnak egy feladatsort,mondjuk 6-24h között,ehhez hozzájönnek a külső elvárások, feladatok.Teszem a dolgom.Sorban,egymás után.Nem rangsorolok,melyik a saját, melyik a külső elvárás.22h körül azt látom, hogy nem fér bele az összes teendő.Nem azért mert nem akarom, hanem az IDŐ nevű ellenség miatt.(Esetleg a szervezetem nem akarja?)Na,én ilyenkor stresszelek.
Köszönöm szépen, Duncan! :-)
aelod írta:
Az egyik én voltam. Telefonon olvastam és nem sikerült eltalálnom a zöld jelet. Máskor is előfordult már…
zaniko írta:
Én is hasonló körülmények között érzem igazán a stresszt. Bár a “nem akarom” tényező is megjelenik ilyenkor, mert ha látom, hogy nem férek bele a határidőbe, akkor a fene sem akar 12 órákat dolgozni, hogy kész legyen a meló…
Kami írta:
Nekem is az esetek 90%-ban félre megy ha telefonról olvasom a kommenteket…
balisto írta:
Életben tartott??? :shock:
A tónusaid emlitése miatt azt gondolom,hogy ez valami önértékelési probléma megoldásféleség lehetett a “mi tudjuk, hogy neked mi a jó és nem félünk számon kérni, ha nem úgy élsz, ahogy mi jónak gondoljuk”tipusú ismerősök elhallgattatása érdekében?
Mindegy,nem lényeg.
Az edzés is stressz,igen.Azért ne csak ennyit ollózzunk ki a kommentemből,mert a dolog többi része is érdekes.
A edzésstressz lényege a megfelelő alkalmazkodási reakció kiváltása.Egyébként a stresszkezelés IGAZI lényee is ez kellene,hogy legyen.A katonaságnál például alkalmazzák ezt.Csak nem mindenki birja ki.
Viszont személyreszabva mindenkinél lehetne ezt alkamazni,csak én például leszarom ki mit bir ki,a katonaságnál például nem érnek rá hendikeppesekkel foglalkozni,a széles ömegek meg olyan szinten nincsenek képben ezzel kapcsolatban(…is…),hogy azt sem tudják miről firkálunk most itten.
Ilyen példákban gondolkozzunk,hogy ha ésszel és mértékkel mész ki a napra,akkor szépen egyenletesen lebarnulsz-a szervezeted válaszreakciójaként a napfényre-hogy a későbbiekben jobban és hosszabban elviseld,ha viszont egyből két órát heverészel a strandon,akkor leégsz,mint a Reichstag és szenvedsz.
Érthető a különbség a kis(közepes-elviselhető)mértékű és a túlzott stressz között?
Ahogy azt a példa is mutatja,amikor az igénybevétel nagy,akkor a tűrőképesség véges. Ezek a támadások, melyek a szervezetre negatív hatással vannak – köztük a testedzés is – csak rövid ideig tarthatnak, azért, hogy a szervezet képes legyen elviselni azokat és “épitően”,tehát a tűrőképesség megnövekedésével reagáljon rá.
Az edzésstressz tetszés szerint behelyettesithető bármilyen igénybevételből adódó stresszforrással-unkahely,kapcsolat,kutyasz@r,mittudomén.
A válaszreakció (remélem) értelemszerűen szintúgy.
Ennyi a módszer szájbarágós leirása.Ennél érthetőbben nem tudom leirni általánositva.
Egyébként érdekes,hogy ebben az évben szinte csak ebből a szempontból vizsgáljuk páran az edzés és a konfliktuskezelések okozta stresszt és itt igy feljött témában.Hiába,na…az a kurva telepátia,he.
@ zaniko:
@ Kami:
NEM létezik “nem akarom” parancs.
Ez egy civilizációs félreértelmezés és belemagyarázás.
A “fuss vagy harcolj” reakció létezik,és az arra adott ösztönös vagy (remélhetőleg) tudatos válasz.Ennyi van belül stresszhelyzet szempontjából.
A többi egy belső monológ vagy esetleg az egyed önmagával folytatott dialógusának eredménye,de az lényegtelen és csak egy felesleges ballaszt.A fejtegetése pedig időpocsékolás a probléma megoldásának szempontjából.Entellektüel maszlag-idézve a klasszikusokat.
A pszihodokik kenyérkeresete.Persze hülyeség,de jól megélnek a verebek huzogatásából igy(is).
Don Fülig di St.James998 írta:
Ebben lehet valami, hogy nincs ilyen, hogy nemakarom.
Az en reakciom,a legeslegelsö, az ösztönös, szinte mindig a “hogyanoldjammeg??” ..
@ Don Fülig di St.James998:
Köszikösziköszi.
Specko azert tartott eletben (az edzes), mert legalabb vartam a következö alkalmat, hogy mehessek tornaugrabugralni.
Erthetö a különbseg mertek szerint a stresszekben, na.
Napozok, de csak 3 napom van ra, hogy csoki legyek, vagy van ra ket hetem, hogy enyhebarna.
Nyilvan van fizikai sejt szinten is stresszt kivalto ok, amit különfele vitaminok szedesevel tuningolhatunk jobba.
Te vagy a zokosabb. Zerösebb. Zszebb.
Pussz.
Don Fülig di St.James998 írta:
Ha szeretnénk egy tiszta fogalmat gumifogalommá tenni, akkor beszélhetünk pozitív stresszről, de ha visszamegyünk a szó eredeti jelentésére, szótörténeteileg, akkor a stressz azt jelenti, hogy nyomás, kényszer, amit nem lehet pozitívan értelmezni. Az öröm és a fellélegzés nem stressz, mert hol van benne a nyomás, a kényszer?
De nem egyről beszélünk. Te testi reakciókról, és azok kémiai-fiziológiai szintű befolyásolásáról beszélsz, én meg az élet irányításáról. Ha, mondjuk, nekem nincs hatalmam ahhoz, hogy a könyvem úgy jelenjen meg, ahogyan én jónak látom, és valaki belerondít, akkor én ezt nem akarom, és mivel nem tudom megakadályozni, ez egy pocsék helyzet, a kialakult állapot pedig stressz. Ha a stresszt elkezdem mindenfélével kezelgetni, eljuthatok oda, hogy jó, akkor már nem is érdekel, és a stressz megszűnik. De egyfelől ez apátia, másfelől pedig a probléma fennáll, nem is érintettük.
Vagy, mondjuk, valakinek hatalmas tervei vannak, aztán leukémiás lesz, ami látszólag áthúzza az összes tervét. Amit érez, az stressz. Ha feladja, vagy lesz@rja, vagy nem gondol rá, az nem oldja meg a problémát. Az biztos, hogy nehezebb megoldani az úttorlaszt, ebben az esetben a leukémiát, mint feladni mindent, és mondjuk drogmámorba menekülni, de na és?
Van olyan, hogy nincs ellenállás, van olyan, hogy mindenben benne vagyok, amiben akarok, és semmiben nem vagyok benne, amiben nem akarok, nincs sem közvetlen, sem közvetett kényszer az életemben (emberi dolgokra gondolok), csak nehéz elérni. De ettől még van, és érdemes megdolgozni érte. Sőt, nem tudom, mi másért érdemes még.
tomskythe írta:
Nem ismerem, több Berg is van.
zaniko írta:
De miért élsz így? Mi van, ha nem csinálod meg? Mi van, ha lesz@rod? :)
Kami írta:
Én már magát a melót sem akarom…
Don Fülig di St.James998 írta:
Hogyan jött ez létre? Ez a gondolat? Ez a cikk annyira nem erről szól, hogy az már nagyonnagyonnagyonnagyon nem erről szól, és akkor még enyhén fogalmaztam. :reallyangry:
Don Fülig di St.James998 írta:
Ha Darwin tévedhetetlen volt, akkor igen. Ha nem, akkor nem.
balisto írta:
Biztos, hogy ezt TE akarod?
Mert én biztosan nem. A napozás unalmas, és minek változtassak színt? Mert igazodni próbálok valamilyen elváráshoz. De nem akarok. Aztán meglesz az ezerdolcsis tabletta, és az egész világ stresszben lesz, hogy alkalmazkodjon az elvárásaimhoz, és mennek majd a drámák, ha valaki úgy érzi, hogy nem tud. Lehet, adott esetben majd rá is játszom erre. :D
Duncan Shelley írta:
Hát ez az…
:)
@ Duncan Shelley:Mert szerencsére, nem napi szinten”fojtogat” a stressz.Ha nem csinálom meg,a feladat elvégzése akkor is rám vár.Lesz@rni?Hisz akkor olyan lennék,mint az átlagember…. :-P
Duncan Shelley írta:
Ez Balisto kommentelőtársnak szólt,az ő nyelvén.Cset lefújva,elnézését kérem,Gazda. :-((
Duncan Shelley írta:
E körben hozott anyagból dolgozunk,de nem darwin bá’ a forrás,hanem a Legion Étrangére.Májusban új forrásra tettem szert onnan.Jó beosztás,magas rang.
Duncan Shelley írta:
Oké,értelek.De azért remélem nem baj,hogy elbeszéltünk egymás mellett.Erre asszociáltam,mert most ez a mindennapos iméltémánk zárt körben.
Ráadásul nem beszéltem magyarul élőben kurvarég.Malcompris esete forog fenn.
Don Fülig di St.James998 írta:
Nem tudom, melyik a rosszabb…
Kami írta:
Szintén zenész? ;-)
Duncan Shelley írta:
Jó látni, hogy mit jelent a liberalizmus a gyakorlatban.
Mikor ép azon gondolkodtam, mivel szolgáltunk rá erre, hát ép olvasom a másik topikban: ” Ha ekkora áldozat árán sem érem el ezt a célt, itt kő kövön nem marad, olyan mérges leszek, már most szólok! ”
Hehehe. Igazán vicces, hogy egy dolog biztos: valaki a végén stresszes lesz …. :-DDDDD
Duncan Shelley írta:
Darwin bá-t nem ösmerjük.A katonák legalább elég régóta tesztelgetnek.
És jobbak,mint a navy seals,mindenben.Akkor csak tudnak valamit a stresszkezelésről,nem?Márcsak tapasztalati úton is.
@ Alex:
@ Don Fülig di St.James998:
http://duncanshelley.com/off_topik/off-topik-%E2%80%93-kaosztroll/
Don Fülig di St.James998 írta:
A légió tapasztalati úton tudja, hogy az ember az állatvilágból fejlődött ki, és nem egy magasabb állapotból süllyedt le a homo sapiensig? Ha az állatvilág volt a forrás, ahogyan Darwin mondja, akkor tényleg lehet ilyen kétdimenziós a jellemi alap, de ha nem így történt, hanem fordítva, akkor ez korántsem olyan biztos. Ha a forrás nem testi, akkor ki tudja, mi az alap. Ha testi, akkor sem biztos, hogy ilyen egyszerű, mert az is ered valamiből, valahol belépett az evolúciós vonalra az ösztön.
Alex írta:
Egy diktatúrában valóban nehéz lenne kifejleszteni ilyet, vagy bármit. Kivéve fegyvert.
A cikk hangneme nem volt nagyon komoly, ezért írtam ezt és így. Nem tervezem, hogy majd nem érem el, amit akarok.
Duncan Shelley írta:
Olvasd el csak elfogulatlanul, hogy miként is akarod használni. :-) A világ legnagyobb találmányai közt tartod számon ezt a dolgot – legalábbis eképpen fogalmazol – és az első dolgok egyike, amit meglátsz benne a zsarolási potenciál. Én nem vagyok liberális, de nekem valahogy nem ez volt az első gondolataim egyike.
Duncan Shelley írta:
A motivációd mindenesetre nagyon magas szinten vagy, mert hagytad magad kibillenteni a nyugalmi állapotodból némi enyhe szkepcitizmussal. Nos, ha nem az érzelmi szemüvegen át nézed a hozzászólásainkat (valaki bántani akarja a gyerekem), akkor felfedezhetnéd bennük, hogy alapvetően nem mondtuk azt, hogy lehetetlen az amit el akarsz érni. Konkrétan jómagam csak azt mondtam, hogy a kutatás felépítése nem szokványos és szerintem nem is igen hatékony. De annyira be vagy pörögve, hogy aki most nem tapsol hangosan már arra is lősz.
Duncan Shelley írta:
Amit a trendekről irsz, arra magam hoztam bizonyitekot. Nem mas tollaval dicsekedtem, hanem konret helyzetben mutattam meg, hogy mit is lehet belőle kihozni.
A kiserleted meg nagyszerű, mert tenyleg bizonyitekokat hozhat. Mindenki el is mondta, hogy varja az eredmenyt. De, azert nehogy mar azt kerd nehany szkeptikustól szamon, , amit eveken keresztül sulykoltal itt ezen a blogon, hogy abban szabad csak hinni, amit megtapasztaltunk.
Majd, ha latom a kepeket, akkor beszelhetünk az eredmenyekről (vegső soron ez is a celod). de hogy valakit elmarasztalsz, hogy nem hisz tenyek nelkül az azert kicsit meredek.
Ja, egyebbkent kalapot emelek, mert tenyleg liberalis vagy meg a karomkodasban is. :-)
@ Alex:
Szó nincs hitről, ne beszélj mellé. Hangnemről volt és van szó. Szkeptikus volt például Aleod, vagy Kami, mégis normálisan viselkedtek.
Nem megyek bele az anyázásba, mert nem akarok, ha tehát valaki anyázik, akkor mi mást tehetnék, mint azt, hogy törlöm? Hadd én döntsem el, hogy mi az elfogadható hagnem a saját blogomon.
Duncan Shelley írta:
Duncan, volt mar ra esett, hogy az esetemben kesőbb belattad, hogy hirtelen felindulasból indokolatlanul törölted a kommentemet.
Ezt nagyon tiszteltem benned akkor – hogy kesőbb lehetett Veled normalisan beszelni es meghallhgattad a masik oldalt is. Kerlek olvasd el ujra a kommentjeimet. Biztos, hogy nem volt bennük anyazas.
Velemenyem szerint erzelmileg nagyon belevonódtal ebbe a törtenetbe, mert annyira vagysz a sikerre, hogy mar-mar szemelyed elleni tamadasnak veszel minden olyan kommentet, ami nem üti meg azt a hangnemet, ami tetszene Neked.
De, ha ennyire biztos vagy a dologban, miert vagy ennyire erzelmileg tulfűtött allapotban?
Duncan Shelley írta:
Mig nem latom az eredmenyeket szamomra mas nem marad csak hinni. Vagy mi alapjan varod el, hogy barki mas is elhiggye, ha egyelőre bizonyitekot nem szolgaltattal?
Lehet, hogy Neked teny a dolog, de a szekptikusok szamara nem az. Mittől lenne mas? Lattunk akar egyetlen egy bizonyitekot is?
Duncan Shelley írta:
Zseniális! Nem is hittem volna, hogy a szépirodalom is jelen van itt. Kár, hogy nincs időm jobban elmélyedni a kommentekben.
Duncan Shelley írta:
Unalmas, én is rühellem, de ez a qva trend.
Én pedig szép akarok lenni, tecceni akarok, mert az jó érzés nekem, ha teccek.
Lehet, hogy te is csak a trend miatt akarsz hajat.
Ezt már nem bizti, hogy kútmélységig vissza tudod követni, hogy honnan ered az indíttatásod.
Az örökélet, meg a fiatalság, az is egyfajta trend, mert amikor 18 éves zsenge lejánykák reklámozzák a ráctalanító krémet…..! Sugallják, hogy olyannak kell lenni, aza jó.
Na, akkor most dobálj még kővel.
Don Fülig di St.James998 írta:
Jóóvanna, én vagyok a hunyó, meg a butus.
De szerintem ettől még a témánál volt.
Amúgy meg köszi a megtisztelő nagy B-t, Möszjő! :)
zulu írta:
2007-ben még receptek is voltak. :) Mit veszítettél, látod?
balisto írta:
Te kérted…
“Majd én eldöntöm.” Ez a mondat az életem kvintesszenciája.
Szeptember végén esszencia tanfolyamon leszek, három nap, 10-től 22 óráig… Hogyan fogok ott enni 3 óránként? Majd ha vége, írok róla, azt mondják, az ember élete megváltozik tőle.
Duncan Shelley írta:
Gondolom genetikai ételek receptjei voltak. Ez a veszteség tudata is stesszessé tesz. Mit meg nem adnék egy jó kis palacsinta vagy lángos receptér!
Duncan Shelley írta:
Úgy mint minden normális halandó akik éthordós műanyag dobozból termelik be a csirke rizst :-) 10 óra alatt meg csak 2x kell enned. Ne stresszelj ezen.
http://youtu.be/MdG1nA9zxck
aelod írta:
Háromszor.
zulu írta:
Egy mesterszakács leány vezette a rovatot, nem én. Volt még egy történész meg egy utazómániás, én meg a Born to be hardocore videojáték rovatott nyomtam. Mindennek az volt a célja, hogy ha valaki feltéved az oldalra, az semmiképpen ne tudjon rájönni, hogy mi ez az egész. 8-)
Az állati és növényi eredetű alapanyagokból álló receptek genetikaiak, ezt nehéz is lenne kikerülni. :)
Kami írta:
A 3.-at otthon eszi mert stresszes :laugh:
Duncan Shelley írta:
Nekem most is így tűnik. :)