A jövőben megváltozik a párkapcsolat, és egészen más lesz, mint amilyen eddig volt.
Mottó: A bolond folyton ugyanazt csinálja, de mindig más eredményt vár.
Mindenfelé hallani, hogy túlnépesedés van, a média olyan rendszerességgel hozza a témát, mintha a reklámja lenne valaminek.
Egy sokkal ésszerűbb mezőgazdaság és ipar mellett, ésszerűbb várostervezés mellett a Föld képessége arra, hogy eltartsa a bioszférát, jelentősen megnőne. Ma, a túlnépesedés a tekintély- és profitelvű mezőgazdaság, ipar, és munkaerőpiac teremtette csomópontokat és vonzáskörzeteket érinti, melyek kinőtték lehetőségeiket, vagy közel állnak ahhoz.
Akármilyen állásponton van is valaki a túlnépesedéssel kapcsolatban, az nem képezheti vita tárgyát, hogy egy véges rendszer lehetőségei végesek, és a Föld ilyen. Akár van ma túlnépesedés, akár nincs, akár ésszerűsítjük az életmódunkat, akár nem, egyszer biztosan napirendi kérdés lesz ez, mert véges rendszerben élünk.
Tehát, induljunk ki abból, hogy a túlnépesedés az a probléma, amivel foglalkoznunk kell. Engem érdekelne egy olyan film, vagy játék, melyben az emberek élelemért, vízért, földterületekért, sőt levegőért háborúznak, de egy ilyen valóság nem.
Mit jelent a túlnépesedés valójában?
Gyakran találkozunk ezzel a szóval, de vajon tényleg értjük? A szó azt jelenti, hogy több ember él, mint amennyit a Föld képes eltartani.
Másképpen megfogalmazva, a túlnépesedés azt jelenti, hogy a születés és a halálozás közötti arány felborult. Vagyis, túl sok ember születik, és túl kevés hal meg, így olyan méretű populációt kapunk, amely a bolygó lehetőségeihez mérten túl sokat eszik.
Nemrég néztem egy előadást, melyben arról volt szó, hogy a profitelvűség azt jelenti, hogy bizonyos igen befolyásos érdekcsoportok kizárólag egyetlen mutatót vesznek figyelembe, ez pedig a profit növelése. Nincs más szempontjuk, csak ez az egy. Azt nem veszik figyelembe, hogy ennek az egyetlen mutatónak a feltornázása mivel jár, mi az ára, és mit okoz, mert a figyelmük arra már nem terjed ki. Az egyik előadó feltette a kérdést, hogy ha ez a törekvés végül felél mindent, akkor mi lesz?
Születés vagy halál?
A túlnépesedés megfékezéséhez vagy a születések, vagy a halál oldalán kell beavatkozni. Ha a születéseknél avatkozunk be, akkor születésszabályozás a megoldás. Ha a halál oldaláról, akkor az ölés. Ma az általános vélekedés szerint az ölés a jó, és a születésszabályozás a rossz.
Arról beszélnek, hogy a természetnek beépített mechanizmusai vannak, melyekkel féken tartja a fajok elszaporodását – ezen mechanizmusok mindegyike pusztítást jelent.
Arról is beszélnek, hogy a háborúk szükségszerűek, mert azok felelősek az emberiség létszámának szabályozásáért, és egyesek panaszkodnak, hogy már túl régen nem voltak nagy háborúk, és ez nem normális. Susmorognak bizonyos mesterséges járványokról, melyekkel visszanyesik az emberiség létszámát, ami annyit jelent, hogy néhány milliárd embert megölnek.
A média óriási figyelmet szentel annak, hogy a népesség aránya változóban van egyes országokban, például adott országban néhány évtizeddel ezután az iszlám népesség kerül túlsúlyba a keresztény népességgel szemben, vagy a cigányság nő létszámban az úgynevezett őslakosság fejére. A panaszok arra futnak ki, hogy általában a fehér rassz szaporodási kedve csökken, és valamiképpen ösztönözni kellene.
Rendszeresen lehet hallani aggodalmakat, miszerint fogy a magyarság, és sokkal több magyar kellene. Különféle programokat dolgoznak ki, melyekkel megpróbálják rávenni a magyar családokat a gyerekvállalásra, illetve az újabb és újabb gyerekek vállalására.
Ma is olvastam a neten valahol, hogy egy nő nem nő, amíg nincs gyereke, és az anyaságnál semmi sem lehet magasztosabb.
Úgy tűnik, hogy a születésszabályozást kiátkozták, senki hallani sem akar róla, ebből adódóan pedig nincs más a túlnépesedés, az éhínség, az éhséglázadások, a levegőháborúk elkerülésére, mint a háború, a mesterséges járványok, meg a hit abban, hogy a természet majd népirtásba kezd.
Én azonban szentségtörő leszek
Az bizony, mert azon a véleményen vagyok, hogy az irtás az abnormális, nem pedig a születésszabályozás.
Hogyan is kellene ezt csinálni? Lehet törvényekkel, erőszakkal, kötelező abortusszal, börtönbüntetéssel, és más szankciókkal. Lehet neveléssel, paradigmaváltással, és én erre az utóbbira tenném a voksomat.
Elfogadom, hogy lehettek időszakok, korok, amikor az emberiség, vagy egy nép puszta fennmaradása függött attól, hogy milyen a szaporulat, és a legfontosabb célok egyike az volt, hogy mindenkit ösztönözzenek a gyerekvállalásra. Ez a múlt. Ma már erre nincs szükség.
Fel kellene ébredni, és további szempontokat is figyelembe kellene venni, nem csak azt az egyet, hogy minél több gyerek legyen.
El kellene felejteni azt az idejétmúlt, hamis, és kifejezetten sértő propagandát, amely azt hazudja, hogy a nő attól nő, hogy anya, és az élet legmagasabb szintje a gyerekvállalás.
Olyan életmódokat kellene terjeszteni, melyek nem járnak gyerekvállalással, és amelyeket egyenrangúnak tekintenek a hagyományos modellel. Van már ezekre törekvés, de a másik elnyomja.
Ilyen életforma az, amely a karrierre összpontosít, a hagyományos értelemben vett család nem fér bele. Ilyen életforma a manapság szinglinek nevezett modell, bármilyen orientációban, heteroszexuális, biszexuális, vagy homoszexuális felekkel. Ezek mindegyike elképzelhető jogi vagy életvitel szintű családban, családon kívül, állandó partnerrel, vagy csak alkalmi partnerekkel.
Olvastam tanulmányt arról, hogy a homoszexualitás a faj populációjának önszabályozása, és mint ilyen, hasznos az emberiség számára, ugyanúgy, ahogyan a heteroszexualitás.
Most akkor ti jöttök
Vajon mi játszódik le bennetek, miközben ezeket a sorokat olvassátok? Mi jut eszetekbe? A Szex és New York, amely a szingli életformát mocskolja, vagy a pride-ok, amik célja általános megvetést ébreszteni? Vagy valami más, amiben feltétlenül megjelennek olyan szavak, mint „ördög”, „gonosz”, „természetellenes”? Tehát akkor az ölés tetszik? A népirtás? Amibe valamilyen csoda folytán éppen ti és a szeretteitek nem haltok bele?
Lehet beszélni a túlnépesedésről, de meg kell érteni, hogy mi az, és mitől van. A populáció két oldalról szabályozható: a születés oldaláról, vagy a halál oldaláról.
A fentiekben az én véleményemet olvashattátok, most én szeretném olvasni a ti véleményeteket. Mi a megoldás? Milyen lesz a jövőben a párkapcsolat? Lesz?
Részemről ez a cikk nem irányul senki és semmi ellen, csupán az élet pártján áll, és békés, háborúmentes megoldást keres egy problémára.
Szerintem nincs túlnépesedés. Végigjártam a Dél-Amerikát meg Ausztráliát is, sokszor órákig mentem, mire egy teremtett lélekkel találkoztam. :) Kicsit olyan majrénak érzem, mint az “ivóvízkészletek kifogyását”, menj el magas hegyek közé, ahol másodpercenként több ezer hektoliter víz ömlik le a hegy oldaláról és újragondolod az egészet. Szerintem ez félelemkeltés. Közgazdászként persze ki lehet számolni, hogy miért nincs igazam, de a jelenlegi ponton ez szerintem akkor is túllihegett kérdés. Talán ahhoz, hogy az elit réteg növekedési potenciálja megmaradjon, ahhoz kezdünk sokan lenni (ha túl sok szegényt kell eltartani, az az elit növekedését lehetővé tevő középosztályt is gyengíti pl.)
Anyagi szempontból fontos a propaganda, mert azzal lehet az embereket törvények meghozatalára megnyerni, vagy háborúba küldeni. (Ha nincs érzelmi felkorbácsolás, nincs eredmény, ha az emberek pontosan tudnák, hogy mire van szükségük, egyetlen reklám se kéne.)
A véleményem az, hogy a születésszabályozás kulcsa a jólét megteremtése. Ha megnézitek, azokban az országokban sok a gyerek, ahol szarul / szegénységben élnek. Persze lehet erre azt mondani, hogy mivel nincs más szórakozásuk, ezért ezek a szerencsétlenek egész nap dugnak és ezért van sok utód, de szerintem meg azért is, mert a szegénységük miatt az a biologikus programjuk, hogy a személyes programjuk túléléséhez sok gyerek kell, s ez csak így valósulhat meg. (Lásd középkor, amikor egy-egy családban tucatnyi gyerek született, J.S. Bach pl. a 10. gyerek volt. A magas gyerekhalandóság is oka volt persze ennek, meg az amögötti higiénés feltételek hiánya, betegségek, stb.) Az ember egy túlélésre programozott, lélekkel megszállt gép, amelynek szigorúan biológiai programja a minél további túlélés. Ha valakit mélyebben érdekel, hogy ezt miért mondom, az böngéssze a Recall Healing Magyarország oldalát. (Akkor is ez a program egyébként, amikor egy rákbetegség megöli az embert. Ott kapott az ember egy figyelmeztetést, hogy “kibillentél öreg”, s ha ezt nem sikerül helyrehozni bizonyos felismerések által, akkor game over.)
A szabályozás szerintem belülről fakadó. Egy egészséges társadalomban, ahol megvan a viszonylagos jólét és nem kell a túlélésért küzdeni, az emberek gyönyörű egyensúlyt tartanak az élet továbbadása és az életben való lelki-szellemi-anyagi fejlődés terén, vagyis nem csinálnak több utódot, mint ami mellett tartalmas életet élhetnek. (Lásd Németországban rengeteg embernek csak 1 gyereke van, mert élni is akarnak a vagyon továbbörökítésén és a szülői lét megtapasztalásán túl.)
Andrej Kiska köztársasági elnök 2015. február 7-re, egy szombati napra írta ki a népszavazást az alábbi három kérdésben:
1. Egyetért-e azzal, hogy házasságnak csak egy férfi és egy nő kötelékét lehessen nevezni?
2. Egyetért-e azzal, hogy azonos nemű párok ne fogadhassanak örökbe gyermeket?
3. Egyetért-e azzal, hogy az iskolák ne követelhessék meg a gyermekek részvételét azokon az órákon, melyek tananyaga a szexuális viselkedéssel, illetve az eutanázia kérdésével foglalkozik?
Olyan méretű társadalmi vita alakult ki Szlovákiában azokról a kérdésekről, amiket Duncan felvetetett, hogy magam is meglepődtem. felcsaptak az indulatok. Kb. egy hét múlva megtudjuk majd az eredményt, hogy Szlovákiában mennyi ember tartaj ezt a kérdést fontosnak illetve hogyan oszlanak el a nézőpontok a társadalomban.
A cikkből nem derül ki, hogy akkor most beszélhetünk-e túlnépesedésről vagy sem. Ezt problémának kell-e tekintenünk vagy sem, és ha igen, akkor valóban csak a születés/halálozás szabályozásával lehet-e orvosolni.
A cikk olvasása nálam 2 témát vetett fel. Az egyik az, hogy szerintem a gyerekvállalás önmagában nem rossz, és férfiként nyilván másképp kerül megítélésre, hiszen nem ugyanúgy vagyunk kódolva genetikailag. Véleményem szerint a probléma gyökere valóban a családi modellekben van. Éltem olyan országban, ahol a születésszabályozás törvényileg korlátozva volt, az abortusz tiltott és a védekezésből vallási kérdést csinálnak. Nem véletlenül születik ott családonként 4-5-6 gyerek. Nyilván ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy itt tartunk.
Természetesen a másik véglettel sem tudok 100%-ig azonosulni, a népírtás sem megoldás. Viszont az eutanázia szerintem mindenképp megállná a helyét a mai világban. Nincsennek számszerű adataim, hogy ezek mekkora hatással lennének a népességre, de nyilván befolyásolná valamennyire.
Az eutanázia most is elérhető minden országban mindenki számára, öngyilkosságnak hívják. Több elkeseredés kell ahhoz, hogy valaki beleverje a fejét egy nagy szögbe, mint ahhoz, hogy kérjen az orvostól egy szurit, de megoldható. Buta emberek tesznek ilyet.
Szerintem a véges rendszerekben való gondolkodásról kellene átállnia az emberiségnek a végtelen rendszerekben történő gondolkodásra. Azaz: ott az egész univerzum. Ki tudja mekkora. A földi lehetőségekhez és élettérhez képest végtelen.
Kell találni más bolygókat és benépesíteni.
Szóval van még bőven hova szaporodni.
Ettől függetlenül egyetértek azzal, hogy nem kell minden egyes nőnek szülnie, anélkül sincs veszélyben az emberiség.
Rühellem a homokosokat, eddig azt gondoltam, hogy elfajzás, de innen nézve nem biztos, hogy az, mert így látom az értelmét, kell valami, amivel szabályozzák a populációt. A leszbikkel nincs bajom, ők rendben vannak. Magánzó koromban olyan nightclubba jártam, ahol volt leszbi show, azt mindig néztem.
1 gyerekünk van, nem tervezünk többet, elég nagy felelősség úgy felnevelni a lányunkat, hogy szabad és életképes felnőtt legyen belőle, nem olyan, mint a nagy többség. Nekünk is fejlődnünk kell ehhez.
A túlnépesedésnek központjai vannak, ezt nagyon jól látom most is, itt rengeteg ember, kicsivel odébb senki. Mintha a társadalom bolyjellegű lenne, emberbolyok, nem tudom jobban kifejezni. Ha most nincs is, egyszer lesz túlnépesedés, háborút nem akarok, főleg olyat nem, amiben politikusok döntik el, hogy ki élhet és ki nem, inkább születésszabályozás legyen. Ha olyan kritériumrendszer alapján döntenek, amibe egy politikus belefér, az egy beteg kiválasztási rendszer, vagyis nem kell.
A végső megoldás a kirajzás a világűrbe, de attól nagyon messze vagyunk, részben technikailag, de főleg politikailag. Fegyverkezésre 10000 milliádot költenek/év, űrkutatásra 4et, cserélni kellene, de nem fognak.
Ázsiában sokkal nagyobb a népsűrűség mint bármelyik másik kontinensen, mégis megvannak. Európában csökken a lakosság száma, még a bevándorlókkal együtt is.
Gyilkolni egyszerűbb, mint gondolkodni. Főleg pszichopatáknak.
Van egy természettutomány. Ami – ahogy én látom – inkább egy hiedelemrendszer. A legtöbb tényről itt is előbb-utóbb kiderül, hogy valakinak a véleménye. A valóságban – az újabb ismeretek fényében – sokminden másképpen van, másképpen műxik.
Itt is dogmák vannak, mint némely egyházban. Egy ilyen dogma pl. az anyagmegmaradás törvénye, vagy az energiamegmaradás törvénye. Ezekből csak két szó hiányzik (bizonyára teljesen véletlenül), ez a két szó pedig: ZÁRT RENDSZERBEN.
Mi is van ezzel a szép kis bolygóval. Vajjon ez egy zárt rendszer, vagy tán mégsem?
Az emberiségre erőltetett materialista nézet szerint zárt. Pedig gyerekkoromban még úgy mondtuk a Hiszekegy-et, hogy “mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében”.
Ezt a “látható és láthatatlan” kifejezést gyámságos kezek kitörölték a szövegből, jóllehet az ókori egyházatyák nem véletlenül hangsúlyozták azt, hogy az Univerzumnak (mennynek és földnek) nemcsak látható, hanem láthatatlan része is van, ami tán összehasonlíthatatlanul nagyobb mint ez a piciny spektrum által érzékelhető világ. (Orbis sensularibus).
Nos ha egy bolygón monjuk olyan lények laknának, akiknek nemcsak anyagi testük lenne, hanem bizonyos “részeik” átnyúlnának egy sokkal nagyobb, információ-és energiadúsabb dimenziókba, beszélhetnénk-e zárt rendszerről ennek a bolygónak az esetében?
Ha gondolatban visszamegyek az ősemberi korszakba (ha volt ilyen egyáltalán), nem látok Budapest helyén semmi mást, csak növényeket, állatokat, esőt, havat, stb.
Nézd meg most ugyanezt a helyet. Mennyi, pénzzel ki sem fejezhető érték van azon a helyen, ahol régen a SEMMI volt.
Honnan jöttek létre ezek az értékek, ha a bolygó zárt rendszer??? A föld feszínén található egyéb megszámlálhatatlan értékről nem is szólva.
Ha a semmiből ennyi minden tudott “teremtődni” – sejtésem szerint az itt lévő multidimenzionális lények tevékenysége következtében, akkor hol a határ? Mi az hogy TÚL-népesedés, TÚL-növekedés, TÚL-TÚL TÚL, ha nem egy hülyítés.
Tudomásunk van korokról, amikora FÖLD (akkor másképpen hívták) ennek a népességnek a sokszorosát elbírta. Csak persze akkor nem az jött a napi hírekben, hogy a Föld vagyonának a fele a népesség 1 százalékának a kezében van, a többi 99 % meg marakodjon a morzsákon.
A népirtók, meg a népességcsökkentők a legnagyobb hamiskártyások, mert a népirtást – persze a “Föld érdekében” – miért nem saját magukkal, családtagjaikkal kezdik???? Ennek éppen az ellenkezőjét látni. Saját maguknak bunkereket, óvóhelyeket építenek, a Chemtrail ellen kelátképzőket szednek, csak a MÁSIK dögöljön meg minél hamarabb és minél nagyobb számban.
A Termtő az EMBERT férfinak és nőnek teremtette. Persze ez a szabad akarat bolygója, de a szellemi törvény attól még működik – értékelés nélkül – hogy amit egyszer okoztál, ahhoz egyszer hatásnakk kell hogy legyél. Ez az ún. “karma” energetikai alapja.
Itt nem arról van szó, hogy “valaki” a gonoszokat megbünteti, a jókat meg megjutalmazza. Egyszerű szellemi alaptörvény, hogy egy áramlás nem tud a végtelenségig egy irányba folyni. Előbb-utóbb elakad, egyre nagyobb erőfeszítés kell a fenntartásához.
Tán így lehet ez az 1% meg a 99% esetében is. A vagyon (anyag, energia) a nagy többségből a piciny hányed irányában áramlott. Nézd meg, micsoda roppant erőfeszítéssel, tudják csak ezt az áramlást fenntartani, irdatlan államaparátussal, rendőrséggel, katonasággal, ugyanis ennek az 1 %-knak egyetlen ellensége van: az általuk kirabolt 99%. Ezért vannak a háborúk. Ezt adják el neked a propagandájukkal, és persze mindez a “te érdekedben” meg a szegény bolygó érdekében történik. Te meg mint átlag birka szépen beszopod. És még a végén tán bűntudatod is lesz, hogy itt élsz, meg gyereket szülsz.
Az emberi törvényeket ide-oda csavargatja rendőr, ügyvéd, bíró, politikus, meg mindenféle egyéb bűnöző. Még a látszólag stabil fizikai törvények is változnak, jóllehet ehhez évmilliárdok kellenek, amit a pillanatnyi tudatod által nem fogsz fel.
De a SZELLEMI törvények örökösek, mert a fizikai világ egyik alkotóeleme, az IDŐ felett állnak. Ha csak egy másodpercre is hatályon kívül lennének helyezve, a következő másodpercben az egész Univerzum összedőlne mint a kártyavár.
Ezért az emberiség kipróbálhat minden okosságot, minden hülyeséget. Valójában – mivel ez a külső világ egy kivetítés – nincs abszolút jó meg abszolút rossz. Tapasztalás van, játék az energiákkal.
Egy másik szelleim törvény így szól:
Ha mint egyén, csoport vagy emberiség gondolattal, szóval, cselekedettel vagy mulasztással a fennmaradás, sőt fejlődés felé kepesztesz, az élet örömmel jutalmaz, ha a pusztulás felé, akkor fájdalommal. Lehet választani, tessék.
Nekem sok kép beugrott most , például az, ahogy a Fekete Péntek nevű Karácsonyi leárazásokban az emberek eltapossák egymást egy 50%-ra leárazott tévé miatt, amikor ezt megláttam úgy éreztem, hogy ezzel a fajjal óriási probléma van. Aligha túlélésre termett, azaz, pont arra és nem együtt élésre, csak az a baj, hogy ez anélkül nem megy és a végén az lesz, hogy a bolygó tényleg megelégeli a sok parazitát és megrázza magát, hogy ember nem marad életben. Én sem vagyok szent, de próbálok szeretetben és békében élni a társadalom többi tagjaival, ahol pedig lehet ott segíteni. De sok olyan élősködő is él , akiket csak az önös érdekek mozgatnak és velük már tényleg túlnépesedett ez a bolygó.
A tömeg és a túlnépesedés nem ugyanaz. Tokióban tömeg van, túlnépesedés nincs, mert jut mindenkinek mindenből. A város felfelé terjeszkedik, ezer méteres lakótornyokat építenek, amikben kisvárosnyi ember fér el. A túlnépesedés az, amikor nem jut mindenkinek étel.
16 voltam, nagymamám megkérdezte, hogy milyen életet akarok élni, elmeséltem neki, utána azt kérdezte, hogy babám nem lesz? Eszembe sem jutott. Azóta sem. A hagyományos párkapcsolatot próbáltam, nem épültem tőle, hanem kevesebb lettem. Nem akarom feladni az életemet senki kedvéért, nem akarok lemondani magamból semmiről, azt sem akarom, hogy más tegyen ilyet értem. A párkapcsolatban két felnőtt azt játssza, hogy egyikük vagy mindkettő gyerek, feladják az önállóságukat, nem tudom, hogy miért. Vannak családos kollégáim, kész tortúra velük bármit megszervezni.
A szerényebb külsővel rendelkező nők gyakran vádaskodnak erkölcstelenséggel, mert soha nem tapasztalták, hogy milyen úszni a vágyban, milyen napi száz vagy ezer bókot kapni. Hozzámentek az első pasashoz, akitől bókot kaptak, annyira rendkívüli élmény volt ez nekik. Ismertem olyan férfit, aki sportot űzött abból, hogy játékból kikezdett ilyen nőkkel, akik egy kisportolt, jól öltözött fiú mosolyától és kedvességétől úgy vágták ki a nagy erkölcsüket a szemétkosárba, hogy csak úgy nyekkent. A nagyon családias, szuper erkölcsös nők is megszédülnek egy vonzó fiútól, ahogyan a pasik is egy szép nőtől. Hirtelen beindul a vadászösztön, a titkos álmok megvalósulni látszanak, a család meg várhat.
Képzéssel lehetne kezelni a pénzügyi analfabetizmust, az önbecsülés hiányát, a lelki törékenységet, ez lenne a legjobb születésszabályozás. Ezt magánúton kell megoldani, másképpen soha nem lesz megoldva. Aki ezekben biztos lábakon áll, az sokszínű életet akar élni.
Magyarországon ma probléma a népességcsökkenés, a társadalom abban érdekelt, hogy ez a folyamat megforduljon.
Vannak országok, ahol állami szinten már bevezették a születésszabályozást. Ilyen például Kína, ahol az 50-es évektől kezdve meghatározták mennyi gyerek születhet egy családban. Hátrányai is megmutatkoztak ezért, Kínában változik ez a politika.
A születésszabályozás egyébb módszerei még a fogamzásgátlók, óvszerek használata. A sterilizáció is ide tartozik illetve az ivartalanítás.
Egyébb módszer még a szingliségra az állatokkal vagy tárgyakkal való kapcsolat, akár a nemi életet is beleértve. Ez is a faj (ember) populációjának önszabályozásának, és mint ilyen hasznos az ember számára.
Alex
január 29, 2015 @ 08:30
Nincs ilyen probléma, ezt nem érzékeli senki, én sem, más sem. Ez politikai tőkekovácsolás. A szokásos álprobléma.
http://alfahir.hu/uton_vagyunk_magyarorszag_megszunese_fele
Egy két adattal is alátámasztva.
annamari
január 29, 2015 @ 07:10
Baráti körben vettem észre, többször is. Jöttek a nagy fogadkozások, hogy ilyen meg olyan csodaszép nő, aztán az első, aki érdeklődött, mindent vitt. Hiába volt ronda, kövér, rosszulöltözött, ő lett hirtelen a Nagy Ő, és CSAK azért, mert érdeklődött, és ez annyira különleges volt, hogy kissé túlértékelték.
Nem kívánom én senki halálát Duncan, Isten ments! Pláne nem mindenkiét, de az emberi faj , mint olyan léte a mi 70évnyi ciklusunkban nem hiszem , hogy bárkit is komolyan érdekel. Miután meghaltam, nekem nem mindegy, hogy ez a faj van vagy nincs?
bakostamas
január 29, 2015 @ 00:54
Nincs semmi probléma. Egyfelől mesterségesen ilyenné teszik, másfelöl, míg a haditechnika magas szintre fejlődött, a mentális területet véleményalapú áltudomány uralja, így természetes, hogy nincs eredmény.
Miért álmodozol erről? Ne kívánd mindenki halálát, inkább próbáld megérteni, hogy miért olyan valaki, amilyen, mi okozza az ideálistól való eltérést, és akkor lehet kezelni is a problémát. Az ölés nem kezelés.
Józsi bácsi
január 28, 2015 @ 01:03
Van egy elmélet, ami szerint, mivel nem tudják felvenni, megfizetni a munkaerőt, megszülik azt.
Duncan említi, hogy vannak elképzelések melyek szerint a természetben működnek mechanizmusok amelyek féken tartják a fajok elszaporodását. Bizonyos nézőpontból ezt lehet akár mechanizmusnak is nevezni de én inkább nevezném állandó csiszolódásnak, alkalmazkodásnak mint mechanizmusnak.
Ugyan patkányokon kimutatták, hogy az egyedek egy részében, nagy túlszaporodás esetén előfordul bizonyos “önirtó” hajlam. Valószínűleg ilyenkor az állandó és egyre növekvő stressz hatására, némely egyedekben “rövidzárlat” keletkezik. Viszont ezt csak olyan mértékű, mesterségesen előidézett, túlzsúfolásnál mutatták ki amely a természetben ritkán fordul elő (ha egyáltalán) de az ember alkotta környezetben már nagyobb az esélye.
A természetben inkább az a leggyakoribb ok egy populáció csökkenésénél, hogy nem elég az élelem. Vagy azért mert hirtelen rosszra fordulnak a körülmények (természeti katasztrófák, pl. szárazság stb.) vagy azért mert a jó körülmények miatt egy faj gyorsabban szaporodik mint a tápláléka. Ilyenkor a faj létszáma egyenes arányosságban változik (csökken) az elérhető táplálék mennyiségének változásával.
Túlnépesedés van vagy nincs?
Szerintem az emberiség túlnépesedése egy relatív dolog. Ugyan az emberre is vonatkozik a nyersanyagforrásokhoz (táplálék, energia, hely) való alkalmazkodás de az ember ki tudja tágítani a természetes korlátait, ráadásul nagyon ki tudja tágítani azt. A gondolkodás képessége, mint korláttágító eszköz nélkül, egy ekkora méretű lény esetében csak pár tíz esetleg százezer élne a földön. Ezért nem olyan egyértelmű eldönteni, hogy mekkora számú emberi populációt képes eltartani a Föld mert az ember technológiai fejlettsége összefügg a Földön aktuálisan kiaknázható forrásokkal. A pár száz évvel ezelőtti technológiákkal nem volt lehetséges annyi ember fenntartása mint ma és nem lehet biztosra megmondani, hogy mi lesz a jövőben.
Én úgy látom, hogy manapság sok dologra nincs univerzális megoldás és ez így van a túlnépesedéssel is. Ma olyan világban élünk ahol egyszerre van jelen a munkanélküliség és munkaerőhiány, infláció és defláció, túlnépesedés és népességcsökkenés. Ezért szerintem lokális, az adott területre szabott megoldások eredményesebbek lehetnek mint valamiféle mindenre kiterjedni akaró szabályozások.
A születésszabályozás bevezetését is csak ilyen lokális megoldásként lehet elképzelni azokban az országokban ahol ez indokolt. Európában jelenleg nem igazán van ilyen ország, Magyarország (és a volt keleti blokk többi országa) meg pláne nem ilyen.
bakostamas
január 31, 2015 @ 21:05
Pedig valami olyasmiről írtál, hogy a bolygó megöl mindenkit, mert pár cég szennyezi a környezetét, meg pár érdekcsoport manipulálja az emberiséget. Az világkép vagy tapasztalat kérdése, hogy mit gondolsz az életedről és a halálodról. Egyáltalán nem biztos, hogy neked mindegy.
A Föld egy ‘börtönbolygó’ a lelkek számára. A létszámot szigorúan felügyelik a büntetést végrehajtó ‘szervek’. Nehéz szabályozni, hogy mennyi lélek szülessen le a fizikai síkról. Ezt a túloldalon szabályozzák. A Föld 14 milliárd embert is eltud látni élelemmel. Az energia meg végtelen lenne elméletileg egy optimális világban. Kérdést, hogy a jelenlegi vezetés, az Elit, mit enged meg és milyen módszereket alkalmaznak. Egy földi börtönön belül több bűn banda létezik. Kérdés, hogy ki gyakorolja éppen a hatalmat a börtönön belül. Ki az élet és halál ura. Persze semmi sincs véletlenül. Mindenkinek megvan írva a sorsa. A börtönőrök csak a munkájukat végzik, ők azok akik be vagy kiengednek…talán ha lenne egy ‘lázadás’, akkor beleszólnának a dolgokba…
“Did I ever tell you what the definition of insanity is?”
Értsem ezt a gyerekcsinálásra? :)
Újra meg újra meg újra meg újra csak csinálják a gyerekeket, remélve, hogy a következő generáció jobb lesz.
“That. Is. Crazy.”
Duncan Shelley Replyjanuár 29, 2015 @ 23:42
Miért vagy ebben ennyire biztos? Ha te nem érzékeled akkor más sem?
Súlyos demográfiai válságban szenved hazánk és kivetítve Európa is. A családok alig vagy egyáltalán nem vállalnak gyereket. Köszönhetően elsősorban az anyagi létbizonytalanságnak és ellenkező esetben a karrierista sex és Ny mentalitásnak. A nagy számú családok mind a kisebbség tagjai közül kerülnek ki. Nyomorúságos körülmények között az ide születő gyermekek a szintén gyermek szülőktől (14-15-16 éves “anyukák”) semmilyen példát nem látva elindulnak már egész kis korukban a züllés felé. Cigánybűnözés. Amiről nem veszünk tudomást az nincs is? Mindeközben naponta fognak illegális határátkelőket a hatóságok.
Szokásos álprobléma?
Megvannak a népszavazás eredményei. Szlovákiában a referendum érvénytelen volt, mert a szavazók mintegy 21,41% vett részt rajta és az érvényességhez 50% feletti részvétel lett volna szükség.
Akik voltak, azok 90% feletti arányban szavaztak az mellett, hogy a házasság az egy férfi és egy nő együttélése, gyereket ne tudjon adoptálni egynemű pár és ne legyenek kötelezővé téve a szexuális nevelés és eutanáziával foglalkozó órák látogatása.
Valahol érthető, hogy inkább támogatják a születést, mint a másik oldalt. Ennek egyik fő oka szerintem az, hogy mit nyer egy társadalom azzal, ha van egy rakat tehetetlen idős ember, akik olyan rossz állapotban vannak, hogy termelni effektív már nem tudnak, ellenben a társadalom többi tagja tartja el őket. Tehát csúnyán szólva egy társadalom “jobban jár” azzal, ha sok gyerek és fiatal van, mintha idősek.
Persze, a cél az lenne, hogy olyan állapotban tartani embereket, ahol hozzá tudnak járulni a dolgokhoz akárhány évesek is.
Ettől függetlenül nekem nem szimpatikus ez a magyar hozzáállás a gyerektémához. Boldog boldogtalan szülhet utódot, létrehozva a jövő generációját. De senki sem nézi, hogy milyen is lesz az a felnőtt. Mire lesz képes, egyáltalán tud-e majd boldogulni vagy csak teher lesz, esetleg bűnöző.
“nem csinálnak több utódot, mint ami mellett tartalmas életet élhetnek” – én ezzel teljesen egyetértek és itt van a dolog lényege.