Ha valami értékes, akkor sokba kerül. Ha nagyon értékes, nagyon sokba. Van, ami olyan sokat ér, hogy pénzért nem lehet megszerezni. Ezekért a kincsekért tenni kell.
Sokféle páncélt fejlesztettek ki az emberiség történelmében. Mindegyik a testet védte. A lelket egyik sem.
Vajon milyen lenne egy páncél, ami a lelket védi? Mit várnák el tőle? Nyújtson védelmet a stressztől, félelemtől, gyűlölettől, haragtól, indulattól, veszteségtől, önvádtól, bűntudattól, a feladás gondolatától, a féltékenységtől, és így tovább.
Nos, létezik ilyen vért. Mindannyian használtuk már, csak éppen nem vettük észre. A lélek páncélját évezredes propaganda-hadjárat próbálja értéktelennek, jelentéktelennek, semmiségnek beállítani. Mily meglepő, ugye?
A lélek vértezete valójában egyfajta hozzáállás.
Amikor tizenöt éves voltam, otthon kaptam egy pofont. Egy perccel később már nem látszott és nem fájt. Hónapok múlva is ideges voltam miatta, és évekig nem bocsátottam meg.
A pofon időszakában a Honvédban bokszoltam. Egy nappal az említett pofon után edzésre mentem, és soha előtte és utána nem vertek meg annyira, mint ott és akkor. Úgy mentem haza a trolival, hogy az orromból két vatta lógott ki. A verés nyomai körülbelül két hétig látszottak. Napokon át voltak fájdalmaim. Egy másodpercig sem voltam ideges miatta, és még évek múltán is mosolyt csalt az arcomra, ha eszembe jutott.
Mi volt a különbség? Én. Pontosabban, az én hozzáállásom adta a különbséget.
Mélyen meg voltam győződve arról, hogy a családi életnek nem lehet része a pofon, és ugyanilyen mélyen meg voltam győződve arról, hogy a boksznak része az ütés, a fájdalom, a vér, a szédülés, és a vízszintes testtartás. Emiatt a hozzáállásom miatt otthon kárt tudtak tenni bennem egy pofonnal, a ringben viszont nem tudott bennem kárt tenni senki.
A lélek védőpáncélja a játék. Pontosabban az a képessége, hogy játéknak tekintse, amivel foglalkozik. Ha játékról beszélünk, örömről beszélünk, könnyed, élvezetes tevékenységről, olyan tevékenységről, amiben nincs görcs, nincs komorság és nincs komolyság.
Furcsán hangzik? Lehet. De csak adott kontextusban hangzik furcsán, melyet a propaganda szőtt a játék köré.
Az iskola fontos, a játék nem. A tanulás fontos, a játék nem. A munka fontos, a játék nem. Az egészség fontos, a játék nem. Az élet fontos, a játék nem. Hallottuk elégszer. A propaganda egyik fogása, hogy átértelmezi a szavakat, összemossa a jelentéseket.
Az élet valójában a lélek játéka. A fizikai univerzum játszótér. Az egész élet leírható játékként, hiszen a játék összes alkotóeleme megtalálható benne. Sokan mondták már ezt, közhely is lett belőle, és ez a legnagyobb igazságok egyike, amit nem szoktunk a maga súlyában megérteni.
Nem állítom, hogy könnyű az életet játékként tekinteni, és azt sem állítom, hogy én eljutottam már erre a szintre. Csupán annyit mondok, hogy az élet játék, a lélek páncélja az a képessége, hogy játéknak tekintse, ami előtte áll, és játsszon. Igen, lehet játék a pofon, lehet játék a törött orr, lehet játék a veszély és a halál.
Hogy is mondta Apone? “Újabb dicsőséges nap a Flottában. Minden nap olyan, mint egy üdülés. Minden ebéd bankett, minden zsold egy vagyon, minden sorakozó parádé.” Ez a hozzáállás teszi érdekessé és színessé azt, ami másoknak csak fekete vagy szürke. Ez a hozzáállás teszi izgalmassá és vonzóvá azt, ami másoknak veszélyes vagy nyomasztó.
Bolond az, aki játékként fogja fel az atomháborút? Nézőpont kérdése. Az azonban egészen biztos, hogy az atomháború csak abban nem tesz kárt, aki játékot lát benne.
Innen nézve, a pokol sem több, mint játszótér.
Látszik hogy még most sem heverted ki azt a pofont , ezért mindent szeretnél játéknak látni csak hogy múljon már a fájdalom . :beatup:
Meg kell nézni, hogy Ali, Roy Jones és a többiek hogyan bunyóztak. Látszott, hogy nagyon élvezik. Ők tényleg játszottak. A Rocky-filmek hősmaszlaga hazudja, hogy a bunyú háború.
thirdeye írta:
Nem értetted meg. Francnak cipelni a múltat?
Így is hívhatjuk a multiplex személyiségzavart.
Hogy is mondja az orvostudomány?
Amikor valaki gyerekkori traumán megy keresztül, átmenekül egy másik személyiségbe, ahol minden szép és jó.
Great írta:
A nehéz gyerekkor hatására általában mindenki megkattan, ami különböző személyiségzavarok formájában jelentkezik.
Nekem az a tapasztalatom, hogy ezügyben nincs kivétel,és többnyire betegségtudat sincs.
thirdeye írta:
Tényleg próbáld megérteni.
Great írta:
A nagy mókamester Hamedet se felejtsük ki!
Szerettem a Rocy-t, de valóban ezt nyomták benne.
kisboros írta:
A náci áltudomány a propaganda része, ne várd tőle, hogy valami olyat mondjon, ami erősebbé teszi az embereket.
Nézd:
– A főnök ma azt mondta, hogy utál engem! Jaj istenem! Brühühü!
Másnap.
– A főnök ma is azt mondta, hogy utál! Jaj, jaj! Brühühü!
Másnap.
– Ma a portás is azt monta, hogy nem kedvel! Jáááááj! Istenem! Jáááj! Brühühü!
Pár órával később:
– Pirost kaptam! Kétszer is! Jáááj! Miért ver az isten? Brühühü!
Este:
– Felébredtem a szirénára! Jááááj! Ez be szörnyű! Brühühü!
Ez az egészséges? :D
A játék lényege, hogy nem ragadsz le.
kisboros írta:
Hogyan jön ez ide?
Ráadásul nem igaz. Tény, hogy a csapból is az folyik, hogy az ember gyenge, egy szellőtől megbolondul és egy hangos szótól meghal, de ettől ez még hazugság.
@ Duncan Shelley:
Attól, hogy a pszichiátria “áltudomány”, még létező dolgokról beszél,csak gyógymódot nem kínál.
Talán nem is kell gyógymód.
Talán az pszichiátriai betegek földi életének más célja van. Ha megnézzük, ők valamiért kreatívabbak, okosabbak és intelligensebbek az átlagnál. Ez valamiért együtt jár a személyiségzavarokkal. Ők a művészek. Talán ezért kreatívak és művészek, mert mindehhez kell az a lelkiállapot, amit “betegségüknél” fogva átélnek. Milyen lenne a világ művészek nélkül?
A művész nem az az örömtől duzzadó játékos típus, mégis szükség van rá.
És hogy visszakanyarodjak egy kicsit a cikkedre, de ezt már az előző cikkednél is írtam, vannak dolgok, amiket nem lehet játéknak felfogni. Ilyen a háború. Amikor valaki ezt játéknak tekinti, az vagy őrült, vagy menekül.
kisboros írta:
Sajnos nem. Ez egy irdatlan nagy üzlet.
Huh… Ez pontosan fordítva van. A művész nagyon is örömtől duzzadó kell legyen, és a legkevésbé sem beteg. A kreativitáshoz felszabadultság kell, nem lehet leragadni mindenféle érzelmekben meg múltbeli eseményekben.
Nem csak belső kényszer hatására lehet cselekedni, hanem tiszta tudattal is. Nem csak belső kényszer hatására lehet valamit elítélni, hanem megértés után is. Sőt!
Én elítélem a háborút, de szeretnék olyan szintre jutni, hogy játéknak tudjam tekinteni. Ehhez két dolog kell. Nagyon meg kell értenem a háborút, és nagyon erősnek kell lennem lélekként.
Ha veszünk egy skálát, aminek egyik végén a szabadság van, akkor a másik végén az automata van. Adott ingerre MINDIG ugyanaz a reakció. Ez az automata. Ez alól kellene felszabadulnunk ahhoz, hogy elkezdhessünk másképpen viselkedni, másképpen élni, változni. Nagyon sok tanítás beszél erről.
Ha lelkek vagyunk, akkor nem a test vagyunk, nem halunk meg a testtel. Az a lélek tévedése, hogy a test értékes, és baj, ha meghal.
Valamikor régen, okkultista koromban, foglalkoztam egy kylkhor nevezetű irányzattal. A felkészülésben volt néhány kemény gyakorlat. Az egyik abból állt, hogy el kellett képzelnem egy kb. két méter átmérőjű, ezüst színű gömböt, ami jobb oldalt a fejem mellett lebegett, lassan forgott és zúgó hangot adott ki, és ezt a gömböt meg kellett tartanom a képzeletemben. Kezdetben néhány percig ment, azután kb. egy évre rá már napokig meg tudtam tartani, még álmomban is ott volt mellettem a gömb, és zúgott. Ebből jöttem rá, hogy valójában van olyan részem, ami független a fizikai hatásoktól.
Ezt írod Duncan:
Amikor tizenöt éves voltam, otthon kaptam egy pofont. Egy perccel később már nem látszott és nem fájt. Hónapok múlva is ideges voltam miatta, és évekig nem bocsátottam meg.
A pofon időszakában a Honvédban bokszoltam. Egy nappal az említett pofon után edzésre mentem, és soha előtte és utána nem vertek meg annyira, mint ott és akkor.
Érdekes, más folytatást vártam! Azt hittem kielemzed, hogy azért verhettek meg másnap a ringben, mert az otthoni pofon megalázott és a kishitűség érezhető volt a másnapi teljesítményeden is:) Igaz, a játékról írsz, a lélek vértjéről.
Mindannyiunkban másként cseng le egy pofon: egyetlen fizikai pofont kaptam életemben, ami hosszú időre meghatározta a magamhoz és a világhoz való viszonyomat. Úgy éreztem ezt érdemlem. Nem rég jöttem rá, hogy valóban megérdemeltem, de ez egy életmentő pofon volt. Jobb későn, mint soha!
Adott ingerre MINDIG ugyanaz a reakció. Ez az automata.
Azt hiszem beszerzek egy kalapácsot és szétverem az automatát, mert az átprogramozás baromi fáradságot és időigényes! Ezt mindig meg akarjuk spórolni :-))
Duncan Shelley írta:
A művészethez ihlet kell, az pedig nem tudom hogyan jön az “örömből”.
Adok neked tudományos magyarázatot a kreativitásra. A felét olvastam, a másik felét én teszem hozzá. Talán találkoztál már te is a kereskedelmi forgalomban kapható brain-sync és hemi-sync cd-kkel. Ezekkel például memóriát fejleszteni, kreativitást növelni, asztrális kivetítést elérni stb. lehet. A működési elve, hogy beállítja az agyhullámokat a megfelelő alfa-théta állapotba. Nemrég olvastam egy könyvet valami Osho nevű indiai gurutól, aki szintén erről beszél, hogy a kreativitáshoz ki kell ürítened a fejed, meditációs állapotba kell kerülnöd, ahol alfába kerülsz és ahol “egyesülsz istennel”.
Ha megnézed, egy személyiségzavarosra jellemző a jókedv és a depressziós hangulat váltakozása. Gyakrabban depressziós, mint az átlagember,és mi történik ilyenkor? Ül magában, néz a semmibe, szomorú, a külvilág számára nem létezik, bambul – vagyis lassulnak az agyhullámai; alfába kerül, így egy depis sokkal gyakrabban van alfában, mint az átlagember, ami magyarázatot adhat arra, hogy miért kreatívabb.
Ezzel szerintem az gond, hogy nem emlékszünk korábbi életeinkre. A te életed ez, ami most van. Ebből kiindulva nem annyira jelentéktelen az a test. Hiába élsz a halál után is, ha akkor már nem fogsz emlékezni a mostani életedre, mint ahogy most sem emlékszem az ez előttire. Nem látod egyben a lelki életeid különböző állomásait, így a te életed mindig az, ami “most” van. Hogy tudok tanulni előző életem hibáiból, ha nem emlékszem rá? Minden tudásra, amit ebben az életben megszerzek,a következőben már nem fogok emlékezni, hanem nulláról kezdem megint? Ha szerinted nem ez az otthonunk, ahogy írtad korábban is, miért vagyunk itt?
Ez az eddigi legjobb cikk! :fingersxd:
Jó is lenne idejutni örülnék neki.
Gabi írta:
Az embereket nem kell programozni. A léleknek más kell nem lyukkártya meg áram Az új program megint csak egy program. De ki a programozó?
Gabi írta:
Ha átprogramozod magad, akkor is automataként fogsz működni,csak más lesz a reakció.
Intelligens automata. Van egy akció és választhatsz mondjuk három reakcióból. Mindig mást fogsz, de mindig ugyanabból a háromból, mert ezt a hármat ismered. A “sima” automata csak egy reakciót ismer.
Hehe, érdekes én művész vagyok és akkor tudok a legjobban alkotni, amikor a legjátékosabb kedvemben vagyok. Valamint az összes általam ismert művész ilyen.
Valamint ez fordítva is így működik nálam. Ha elkezdek alkotni, felettébb jókedvem lesz tőle :-D
Akkor most hogy is van ez?
Hümmhümm.
Szóval ez a depressziós rizsa szimplán baromság és arra lett kitalálva, hogy félrevezesse az embereket.
Főként a művészeket, hogy depis, drogos stb. életet éljenek, mert ettől menőbbek lesznek, majd pedig emiatt megzakkanjanak és valóban bekerüljenek valami álintézetbe.
Ez meg arra “jó”, ugyebár annak, aki kitalálta, hogy a művészek ne is tudjanak igazán alkotni, vagy ha valamit mégis létrehoznak, akkor az senkinek se legyen jó és felemelő.
Noababa írta:
Művész alatt a kimagasló tehetségeket értettem, a zseniket.
Ők azok akik előbb lesznek depisek (ez ihleti őket, belülről jön nekik), majd művészetbe öntik érzéseiket, világfájdalmukat; nem pedig fordítva.
Nem azokra a művészekre gondoltam, akik “kitanulták” a mesterséget és “ez a munkájuk”.
@ kisboros:
Kedves, ismersz egy ilyet is személyesen? És ha már ott tartunk, engem ismersz személyesen? Mert ha nem, akkor szerintem nem lehetsz ilyen biztos ebben.
Noababa írta:
Talán csak megelőlegezte neked a bizalmat. :D:D
Kicsit később megvizsgálom az ügyet, mert ez kissé személyeskedőn hangzott kisborostól, és azért már moderálás jár egy ideje.
R.I.P. Apone… ;)
Elgondolkodtató, amit írtál. Valahol olvastam, tán Stallone mondta, hogy Abból élj, amit ingyen is csinálnál. Nagyon így van. Életemben néhányszor (sajnos nem túl sokszor) éreztem meg ezt a játékszellemet, amikor dolgoztam. Elképesztően király lenne így élni.
Igen, mintha az iskola meg úgy általában a nevelés arról szólna, hogy leneveljük a gyerekeket arról, hogy játszanak és hogy élvezzék az életüket. Mintha ez sértene valamiféle közös megegyezést vagy mintha ezzel felmérgesítenénk a szüleinket, tanárainkat, amiért ők már nem élvezik az élet nevű játékot.
Azt vettem egyébként észre magamon, hogy amikor kezdem komolyan venni a dolgokat, akkor kezdem nem élvezni. És kezd nem jól menni. Gondolom, ez is része ennek a játék-érzésnek.
Szóval egyetértek.
Duncan Shelley írta:
Ez így van.
Ezzel is egyetértek.
Na, ez király! Kiváló nézőpont és hozzáállás az élethez! :dance:
Szerintem itt valami félreértések vannak. Duncan nem az otthoni pofonról és annak a személyiségében okozott változásokról beszél! Hanem arról, hogy a ringbeli brutál pofon azért nem volt közel sem annyira kemény és durva, mint az otthoni, mert azt játéknak tekintette, míg az otthonit nem…
Ez olyan, mint amikor az egyik ismerősöm várandós lett. Nagy nehézségek árán sikerült “összehozniuk”, de végül meglett. És amikor eljött a reggeli hányingerek ideje, a lány élvezte a dolgot! Én gyűlölöm a hányingert és az előtt ő is így volt vele. De a változás benne történt. A rosszullétet játéknak tekintette, könnyedén vette, örült neki, mert teljesült egy vágya, hogy gyereke legyen. Tehát ez a hozzáállás felvértezte őt.
@ Noababa:
Kutakodtam egy kicsit:
“Régóta ismert, hogy a kiemelkedő művészi és társadalmi kreativitással rendelkező egyének között gyakrabban fordulnak elő pszichiátriai betegségek, mint az átlagpopulációban. A szer-zők összefoglaló közleményükben áttekintik a kreativitás és pszichopatológia összefüggéseit vizsgáló nemzetközi és hazai irodalmat. Megállapítják, hogy szemben a huszadik század első felében uralkodó elképzelésekkel, amelyek szerint a kreativitás és a szkizofrénia szorosan összefügg, empirikus vizsgálatok egyértelműen arra utalnak, hogy a kiemelkedő művészi és társadalmi kreativitás elsősorban az affektív, és különösen a bipoláris affektív betegségekkel hozható összefüggésbe. Ma már azt is tudjuk, hogy a kreativitás kialakulásában nem az adott affektív (depressziós, mániás, hipomániás) epizódok a fontosak, hanem elsősorban az affektív betegségre hajlamosító hipertím vagy ciklotím temperamentum struktúra.”
http://mptpszichiatria.hu/folyoirat.aspx?web_id=&tmi=0&f=1&an=972
@ kisboros:
Úrég! Te ezt érted? ?:-)
Szerintem nem kell ezt a művésztémát túldramatizálni. Sosem értettem, hogy a pszichológusok miért fordítanak neki ennyi figyelmet. A művész egy olyan ember, aki tud alkotni valamit legyen az festmény, rajz vagy éppen szobor, netán egy regény. Amellyel át tud adni egy üzenetet.
Ennyi és semmi több. Nem külön “populáció” és nem is valamiféle elmebetegség. Az, hogy egy művész épp iszik, mert megcsalja a felesége, az az ő dolga. Egy rakás “építőipari szakmunkás” felessel kezdi a napot. Attól még nem írják róluk, hogy az egy olyan állatfajta, amely elmebeteg vagy csak akkor lehet valaki jó kőműves, ha iszik.
Jaklin írta:
Egy kicsit érthetőbb cikk:
“Van egy közös gén a kreatív emberekben, amit magyar pszichológusok fedeztek fel és ez az elmezavar, ugyanakkor a depresszió génje is.”
http://www.bulvaros.hu/cikk/s0fora/
Duncan Shelley írta:
:devil: Ez teljesen igaz!
Ez is így van! :handshake:
:handshake: Ez király! Ez nagyon jó hozzáállás! :cowboy:
A WikiSzótár.hu-ról szeretném ide behozni a hozzáállás szó meghatározását:
Ez egy létezési mód, ahogy egy személy (vagy csoport) cselekszik, érez vagy gondolkozik az élettel, az élet dolgaival kapcsolatban a véleménye vagy az érzései alapján. Ez a jellemző gondolkodási vagy cselekvési módja, amelyet állásfoglalása, magatartása tükröz. Az alapul szolgáló véleményt vagy érzést a személy vagy csoport igaznak, jogosnak tartja és meggyőződésének tekinti.
A megfelelő hozzáállást pedig az dönti el, hogy miként gondolkodsz a dologról, személyről, eseményről, az életedről. Ha siránkozol, akkor siránkozós lesz a hozzáállásod, ha kihívásnak fogod fel az élet problémáit, akkor kihívások lesznek és nem kétségbeejtő problémák.
A cikk egyébként nagyon jó! :handshake: :victory: :fighterm:
Gabi írta:
Gondoltam, beteszek ide egy váratlan fordulatot. :D
Gabi írta:
Értelek, de te is értsd meg, hogy itt rólad beszéltem.
Mondjuk, hogy van egy fiad és szereted. Valami miatt azt gondolod, hogy nem helyes, ahogyan viselkedik. Nem akarod szétverni kalapáccsal, ezért inkább fáradságos munkával átprogramozod. Most másképpen viselkedik, egy másik program szerint.
Mi van akkor, ha 20 év múlva rájössz, hogy mégsem te vagy a világegyetem legnagyobb bölcse, és tévedtél? Hogyan teszel jóvá 20 évet? Hogyan adod vissza neki azt a 20 évet, amit elvettél tőle?
Ha szabadabbá teszed, akkor viszont nem hibázhatsz.
kisboros írta:
Azért gondolod így, mert nem érted az ihlet szót.
Olvasol valamit, amit más írt le, majd ezt értelmezed a magad elmetartalma alapján. Ez szubjektív. A tudomány objektív, ez a lényege. Eredetileg.
Nem találkoztam vele. Nem foglalkozom programozással.
Csak így? :) Ideje lenne tudományosan definiálni a kreativitás szót. Amíg ez nincs meg, minden állítás biztosan szubjektív lesz, és biztosan nem tudományos.
Sokféle belső kényszer van, ilyen is, meg másmilyen is.
Egy lelassult, elbambult ember nem alkot, nem teremt. Nem művész. Egy roncs. Még mindig a kreativitás tudományos definíciója kell.
Ki a többes szám? Te, és még? Van, aki nem emlékszik. Lehet, hogy ennek is megvan az oka.
Miért gondolod, hogy nem emlékszem? Miért gondolod, hogy a memóriablokk nem oldható fel, vagy természetes?
Ha nem emlékszel rá, akkor sehogyan. Sajnos ez nem ment fel.
Két oldala van a válasznak. Az egyik az “én”, a másik az “ők”. Mindegy, milyen hatalmas erő az “ők”, az “én” felelősségem ettől még teljesen benne van.
1990-ben hoztam egy kis döntést. Az egész életemet tönkrevágta. 2009-ig szívtam miatta folyamatosan, akkora hiba volt. 2009-ben foglalkoztunk vele. Hogyan az én felelősségem az a hiba 100 %-ban? El sem tudtam képzelni. Nem az én felelősségem! Honnan tudtam volna, hogy mi lesz belőle? De aztán csak megtaláltam, hogy hogyan az én felelősségem teljesen, ami történt. Óriási nyugalmat adott. A felelősség azt jelenti, hogy tudom, hogyan tettem.
Igaz, azért vagyok a Földön, mert hoztak. És az is igaz, hogy én tettem magam hozható állapotba. Amert nem tudták volna hozni.
Noababa írta:
Ügyes, ha meggondoljuk. A művészek élettartama kevesebb, mint a gengsztereké. 8-)
kisboros írta:
Ez most némileg személyeskedő volt, amit moderálnom kell, mert megígértem. Ha nem volt személyeskedő, akkor ezt bebizonyíthatod az alábbi módon:
1. definiáld tudományosan a művészet szót
2. definiáld tudományosan a művész szót
3. definiáld tudományosan a zsenialitás szót
4. definiáld tudományosan a tehetség szót
5. definiáld tudományosan a depis szót
6. definiáld tudományosan az alkotás szót
7. a fentiek alapján hozd fel példaként Noababa néhány alkotását, és vezesd le, hogyan nem igazán művésziek, kimagaslóan tehetségesek és zseniálisak
8. vezesd le tudományossan, hogy a művészet miért nem képzelhető el (világ)fájdalom nélkül
9. mondj három példát olyan zseniális művészi alkotásokra, amiket személyiségzavaros, alkoholista hajléktalanok hoztak létre
Jaklin írta:
Egy hülye hadnaggyal a nyakán, csoda, hogy eddig húzta…
Egy interjúban mondta, amit az egyik magyar kaszinó megnyitásakor adott.
Engem a családban senki nem vesz komolyan, amiért 12 éve nem dolgozom. :)
Jaklin írta:
Eléggé gagyi egy lélek az, amelyik már egy pofontól is megretten. :)
kisboros írta:
Régóta ismert, hogy az irigy, aljas, nyamvadt áltudósok ártanak az emberiségnek.
A 70-es években volt egy pszichológus házaspár, akik könyveket írtak. Akkoriban az volt az általános nézet, hogy az autóversenyzők őrültek. Egy könyv miatt találkoztak Emerson Fittipaldival. Együtt mentek valahová Fittipaldi sportkocsijával, amit ő vezetett. Beszélgettek, majd előállt egy vészhelyzet, ami olyan sokkoló volt, hogy a házaspár lebénult tőle. Fittipaldi éppen válaszolt nekik, közben kicserélte a kazettát az autója magnójában, egy kézzal fogta a kormányt, a válla felett hátra nézett. A vészhelyzetet egy laza kormánymozdulattal, és gázadással kezelte, még mielőtt komolyra fordult volna.
Az eset után a két pszichológus felfogta, hogy az autóversenyzők nem úgy vezetnek, mint ők. BINGÓ!!!! :-D
kisboros írta:
Nincs ilyen gén. A kreativitást nem a tripletek okozzák, semmi köze a testhez. Ugyanez áll az elmezavarra és a depresszióra is. Meg a hazudozásra is. Meg a gonoszságra is.
Paloca írta:
Tehát mondhatjuk, hogy ezt elég jól lehet manipulálni.
Duncan Shelley írta:
Ez így van. Ezen az elven működik a média. Érdemes elolvasni a média meghatározását:
Egyirányú, széleskörű hírközlési csatornák adott személlyel, csoporttal, eseménnyel, problémával, tárgykörrel, értékrenddel kapcsolatos hozzáállásának, véleményének irányítására. Olyan elektronikus és nyomtatott formában közzétett véleményeket, és különféle célzottan kiválasztott eseményeket egysíkúan beállító, az embereket egyesével és tömegesen elérő eszközök összessége, amellyel a mögötte álló gazdasági és politikai érdekcsoportok befolyásolni akarják a társadalomban élő emberek véleményét a közölt eseménnyel vagy témával, illetve az eseményben szereplő személyekkel, csoportokkal kapcsolatban.
A meghatározás forrása a WikiSzótár.hu.
Paloca írta:
A fenti meghatározás után néhány további meghatározást szeretnék beemelni a WikiSzótár.hu-ból:
Az ihlet létrehozni segít egy művet, alkotást; egy hatás, érzés, indulat, hangulat egy művet, alkotást, színészi-előadóművészi játékot sugall.
A kreativitás alkotóképesség, amikor egy személy a saját képzelőerejét felhasználva új ötletekkel áll elő egy probléma megoldása során, vagy új dolgot hoz létre.
A művészetnek többféle meghatározása is illik ide:
1. Üzenet minőségi átadása; fontos gondolatok, érzések vagy megfigyelések közlése szokatlanul színvonalas formában. Szép dolgok alkotása, a szépség megjelenítése a szemlélő hangulatának, állapotának javítása, vagy pusztán gyönyörködtetés céljából.
2. Hatás létrehozásának technológiája a befogadónál. Magas szintű kommunikáció, ami üzenetet hordoz. Kifejezési mód, ami az üzenetét úgy adja át, hogy hozzájárulást érjen el, és érzelmi állásfoglalásra késztessen.
A pszichiátria is felmerült itt, a pszichiátria elmebetegekkel foglalkozó orvostudományi ág.
Íme az elmebeteg meghatározása: egy annyira zavarodott gondolkodású személy, aki már nem képes józanul érzékelni a jelen idejű környezetét, és így nem képes ésszerű megoldásokat adni az életében felmerülő problémákra, nem tudja irányítani a gondolatait, érzelmeit. Beszéde többé-kevésbé összefüggéstelen. Nincsenek céljai a jövőre nézve. A jelen helyett kizárólag a múltbeli tapasztalatok alapján csapongva gondolkodik, de ennek nincs tudatában. Nem tudja, hogy a mostani viselkedésének semmi köze sincs a jelenben vele történtekhez.
Duncan Shelley írta:
Ha nem a szülő “programozza” a gyereket, akkor majd a média fogja, amikor a gyerek nézi azt. Vagy a közege viselkedésmintáit veszi fel, amely közeget szintén a média programozott. Jó példa erre a Napiszar-blog. Akik azon szerepelnek, őket biztos nem a szülők programozták. A gyerek semmiképp nem tudja kikerülni a programozást.Az egyetlen esélye, ha normális szülei vannak és azok nevelik fel, nem pedig a tévé, mint manapság.
Duncan Shelley írta:
Nem is azt írtam, hogy ilyenkor fizikailag bármit is csinálsz, hanem hogy alfa állapotba kerülnek az agyhullámaid, amely állapotban jönnek az ötletek. Erről szólnak az említett brain-sync és hemi-sync cd-k is. Beteszed a cd-t, felteszed a fejhallgatót, ellazulsz, a zene pedig stimulálja az agyhullámaidat. Van olyan – utána is olvashatsz -, hogy angol “nyelvtanulás alfában”. Úgy reklámozzák, hogy sokkal gyorsabban lehet így angolt tanulni. Ott is feltesznek a fejedre egy fejhallgatót, alfába visznek, és egy speciális szemüvegen keresztül képeket vetítenek, amelyek rögzülneka tudatalattiban.
http://www.brainturbo.hu
Csűrhetjük-csavarhatjuk a szavak jelentését, de amit írtam, az egy logikus magyarázat. És nem csak “összeolvastam”, a megfigyeléseim is ezt igazolják.
Lehet hogy több év okkultizmus és harmadik szem nyitogatás után képessé válik rá az ember, de alapban nem emlékszik senki az előző életére. Legalábbis én nem ismerek ilyen embert.
De azért megkérdezem itt a fórumon, hátha: van-e olyan, aki emlékszik az előző életére?
Duncan Shelley írta:
Nem írtam sehol, hogy a személyiségzavarosok alkoholista hajléktalanok, és a szakirodalomban bár az alkoholizmus szerepel mint az önpusztítás velejárója, de a hajléktalanság nem.
Amúgy meg általánosságban írtam, amit Noababának írtam, amit az utána linkelt cikkek is igazolnak. Mivel csak nickneve van, azt se tudom, ki ő, meg milyen művei vannak.
De maradhat moderálva a bejegyzés, annyira nem érdekel.
Megértelek Duncan ! És megértem a többieket is . De ha van valaki közöttetek akinek sikerült legalább egyszer mélyebb meditációs állapotba kerülnie az tudhatja hogy ezek mind csak az elme játszadozásai . És valójában bármilyen jó ötlettel áll is elő mindig csak körbe körbe forgat minket . Ezért van az hogy végül is itt tartunk mi emberek ! A megtévesztő erők nem rajtunk kívül találhatók már egy jó ideje . Zseniális módszerrel elérték hogy mindig kívül keresgéljünk , mert addig is biztonságban van . Tényleg , ha valaki már próbált meditálni az tudja hogy a legelső tapasztalat az hogy nem tudja uralni az elméjét . Pont fordítva van !Ettől a ponttól vetődik fel a kérdés , hogy akkor mennyire is vagyunk képesek az önrendelkezésre , és hogy az az elme ami nap mint nap használ minket valóban a mi érdekeinket szolgálja -e . ?:-) Azt látom hogy azok a nagyszerű lelkek akik már rájöttek a turpisságra , megint tévútra lesznek vezetve azzal hogy valami rajtuk kívülálló tényezőkben keresik a tudatlanságban tartó erőket . Ismétlem : már nem rajtunk kívül állnak , tudomásom szerint sok ezer éve . :pain:
Tetszik nekem is ez a fajta hozzáállás. Próbálom én is így élni az életemet, szabadként és élményként felfogva a dolgokat , amik történnek velem. Stressz alig van ezért az életemben . Ja elmesélem, hogyan dobtam vissza egy manageri szerződés ajánlatot pár hete :) >
Én vezettem a fotós boltot 5 hónapig, ahol dolgozom és a srácok teljesen vidámak voltak és jól teljesítettek az előző időszakokhoz képest. Január elején az egyik nagyfőnök magához hívatott és odadugta az orrom alá a manageri szerződést. Mondtam neki – nem kell. (mert ha elfogadom ki kellene költöznöm a szállóról, ami havi szinten 500-700 font kiesést jelentene a kinti magas lakbérek miatt). Persze ilyet még neki nem dobtak vissza ( és más magyarnak nem is ajánlottak még manageri szerződést) , az angolok ölnének egy ilyenért, mert akkor bekerül az önéletrajzba és jól mutat , ha máshol akarnak munkát vállalni.
Persze a főnök a plafonon volt mikor mondtam neki, hogy megcsinálom a munkát csoportvezetőként, csak hadd maradjak a szállón. Akkor fél órán át azt hittem , hogy most lapátra tesznek. DE NEM ÉRDEKELT, mert játéknak tudtam felfogni a dolgot, ahogy Te is írtad. Csak azon agyaltam, hogyan fogok minden cuccomat bepakolni a kis 206osba :)
De nem kellett , a főnök hívott és mondta , hogy minden maradjon, ahogy volt mert nem akar elveszteni sem engem, sem a csapatom. Játszottam vele egy jót, ennyi :)
kisboros írta:
Azért én nem venném a gyerekeket ennyire szerencsétlen “baromnak”, aki képtelen önállóan gondolkodni és mindenféle programozás áldozata. Én egy alkoholista apa és egy enyhén szólva nem túl határozott és sikeres anya gyermeke vagyok. Mégsem drogozom, mégsem iszom, még egy szál cigarettát sem szívtam el életemben, normál értékrenddel rendelkezem, vannak barátaim, tanulok stb. Szóval, azért az is közrejátszik, ami a gyerekben van alapjáraton. És mindkét bátyámról ugyanezek elmondhatóak. Pedig a nevelésünk alapján vagy alkoholistának vagy BKV-ellenőrnek vagy drogos utcagyereknek kellene lennünk.
Én hiszek abban, hogy nem az agyunktól és mindenféle géntől meg molekulától függ az életünk meg a személyiségünk meg a “művészségünk”. Szerintem igenis van lélek (vagy Én, ego, spirit, ki hogy hívja), ami különáll a testi dolgoktól, és ami (vagy aki) okozza a dolgokat. Nem tartom nagyra a pszichiátriát megmondom őszintén, mert nem igazán látok olyat példát, hogy valóban lett volna bármilyen eredményük.
Ez ugyanolyan furaság a génekre meg mindenféle láthatatlan dologra hivatkozni, mint akár istenekre vagy éppen őselemekre.
Szerintem egy festő attól művész, hogy tud festeni és fest is. Semmi mástól nem függ. Az a hozzáállása, hogy szeret alkotni. Mi köze van ennek a depresszióhoz? Meg génekhez? A géneknek max. a hajszínedhez van közük, nem ahhoz, hogy mivel akarsz pénzt keresni az életedben.
Amúgy meg úgy gondolom, hogy az egy szemét propaganda része, hogy azt nyomják az embereknek, hogy aki művész, az depressziós meg elvont meg iszákos. Valamint, hogy akkor tudsz majd jót alkotni. Ezt a média mondja, és ez szerintem egy nagy f****ság (őőő…. butaság :)). Én nem egy embert ismerek, aki művész (festő, szobrász, grafikus, író, költő, forgatókönyvíró, zenész) és EGYIK sem depressziós, de még a morzsája sem mutatkozott meg bennük. Ez a tapasztalatom, és ezért nem hiszek ezeknek a pszichológus dumáknak, amit nagyokos professzorok mondanak, akik lefogadom egyetlen épkézláb rímet vagy éppen novellát sem tudnak készíteni.
Ez kicsit olyan, mint a szexológusok. Akiket csak láttam, olyan rútak voltak, hogy soha nem feküdne le velük senki… :D
Jaklin írta:
Nem azt írtam, hogy a gyerek egy szerencsétlen barom, hogy hanem hogy valakinek meg kell tanítania az életre, a játékszabályokra, hogy hogyan kell viselkedni és mit kell tenni bizonyos helyzetekben stb. Senki sem úgy születik, hogy ezt már tudja. Üres fejjel születik mindenki. Ezeket a dolgokat vagy megtanítják a gyereknek, vagy megfigyeli például a tévéből vagy másoktól.Vagy programozzák, vagy saját magát programozza olyan minták alapján, amiket programoztak. Remélem így már érthető.
A lélek létezése nem zárja ki, hogy a gének hatással vannak képességeinkre, ezáltal az életünkre. A legnagyobb találmányok magyarok nevéhez fűződnek. Rengeteg olyan idézetet olvastam híres külföldi emberektől, akik a magyarokról szuperlativuszokban beszélnek.
És mi van az öröklött elmebajjal és betegségekkel, amik szintén megfigyelhetők?
Nem is írtam, hogy van eredményük. Felírják a gyógyszert, oszt kész. Nem gyógyítanak, csak a tünetet kezelik.
Te letudod annyival, hogy a festő azért művész, mert tud festeni, engem meg az érdekel,hogy miért tud festeni az egyik, és miért nem tud ugyanúgy festeni a másik. Az okot vizsgálom, és a működési elvet, nem a felszínt.
Lehet, hogy van ilyen propaganda, de írtam, hogy a megfigyeléseim alapján ugyanerre a következtetésre jutottam. Van egy olyan mániám, hogy összeszedem a zseniket, és elkezdem őket vizsgálni. Tanulmányozom a személyiségüket, a viselkedésüket, az életüket, a küllemüket,az arcukat stb. Keresem a hasonlóságot, az összefüggést, hogy miért olyanok, amilyenek. Mi az oka. Van-e olyan személyiségjegy, ami alapján következtetni lehet arra, hogy valakinek kiemelkedő képességei lehetnek például művészet terén. És igen, van, megtaláltam ezeket a személyiségjegyeket, mégha valószínűleg nem is mindet.
kisboros írta:
Az én apámnál az MTV is jobb. :D
Ne programozza senki. Inkább venni kéne a fáradságot a tanításhoz. Hosszútávon megtérül.
kisboros írta:
Akkor az ötlet szót is definiáljuk tudományosan.
Akkor a tanulás szót is vizsgáljuk meg. Nem szőrszálhasogató akarok lenni, hanem tudományos, azaz félreérthetetlen. A tanulás materialista definíciója tényleg nem beszél semmiféle megértésről, de miért is kellene elfogadnunk? A tanulás megértés, mely személyes hozzájárulás útján érhető el, energiabefektetéssel, aktivitással, nem “alvással”.
Nem csűrés-csavarás. Ha nem állapodunk meg abban, hogy miről beszélünk, akkor sehová nem jutunk.
Azt is kérdezd meg, hogy mi a bizonyítéka rá saját magának.
kisboros írta:
Egy igazán lecsúszott figurát kerestem, aki tele van fájdalommal, és aki nagyon “művészi”, hogy rámutassak arra, hogy ez az elmélet mennyire képtelen.
Szeretném, ha válaszolnál a listára.
Valójában arról van szó, hogy ezek az emberek, akik elméleteket állítanak fel a művészetről, nem ismerik azt, nem képzettek, csak elmélkednek, kívülről. Nem látják a dolog technikai részét, a háttérmunkát, a rendszert.
Képzeld el, hogy egy pszichológus mindenféle vad elméleteket állítana fel arról, hogy a pilóta vajon honnan tudja, hogy mit kell csinálni, és melyik műszer mire jó…
Ahhoz, hogy személyiségeket vegyek fel, technika kell, és abban jártasság. Nem megy magától. Az a lényeg, hogy annyira elhiggyem, hogy az a valóság, amit elképzelek, hogy ez érzelmi reakciót váltson ki belőlem. Ehhez egy folyamat vezet, melyen át kell mennem. Technika és gyakorlás kérdése.
thirdeye írta:
Igen, ha valaki elkezd okokat keresni, akkor az út elején kint fog járni, de egy idő után magához jut el. Fontos kérdés, hogy mivel azonosítjuk magunkat. Egy zen mester mondta egyszer, hogy az átlagember az emlékei egy részével azonosítja magát, a bódhiszattva a tudatával, a buddha semmivel.
Egy kérdés: láttad a Revolver című filmet? Egészen rendkívüli, és éppen erről szól.
http://www.imdb.com/title/tt0365686/
De ez csak látszat.
bakostamas írta:
Kis Ferrari Dino 206 GT? Hát, abba nem fér sok, csak a lényeg. 8-)
http://www.sfaroc.com/sitebuildercontent/sitebuilderpictures/206sp.jpg
Jaklin írta:
A BKV ellenőr nem túl durva? :D:D
Persze, hogy nem. De ezt a tehetségtelenséget és dilettantizmust azzal magyarázzák, hogy fajuk miatt ők immunisak mindenféle mentális betegségre.
:-D 8-)
kisboros írta:
És a személyiség, tehetség miegymás honnan van? Csupán pár millió év blokkolt emlékeivel és késztetéseivel születünk, meg még sok mással. Jó is lenne buddhaként születni!
A léleknek az a lényege, hogy anyagtalan. Ha az anyag hat rá, akkor ott valami tévedés van.
Ez egy rendkívül szubjektív kijelentés! :)
Nincs ilyesmi. Van helyette valami egészen más, ami már nem tartozik ennek az oldalnak a hatáskörébe. Az egy tisztán szellemi dolog, amit ennek hisznek. Ez olyan igaz, hogy tisztán szellemi technikákkal maradéktalanul kezelhető, míg fizikai módszerekkel nincs eredmény.
De az a baj, hogy nem vizsgálod, hanem olvasgatsz, méghozzá egy szűk területen. Le kell ereszkedned a gyakorlatba. Ha ismered az igazi okot, akkor tudsz vele kezdeni valamit. Ha tudod, miért képes valaki a telekinézisre, akkor ki tudod fejleszteni a telekinézist. Ha tudod, hogyan lehet tíz emeletes házat építeni, akkor tudsz ilyet építeni.
Kérlek, sőt ragaszkodom hozzá, hogy itt és most definiáld a zsenialitást!
Még nem láttam a filmet, igyekszem pótolni . :tv: :-)
” A játék a lényeg ” Gordon Gecco – Tőzsdecápák –
Duncan Shelley írta:
Látom, a “tudományosan” kiverte nálad a biztosítékot.
Nem fogok definiálni semmit. Nem tudom, mit ír róla az értelmező szótár, de azt tudja mindenki,mit kell érteni alatta.
Valóban, energiabefektetéssel jár, csak nem mindegy, ki mennyi energiát fektet bele, és mennyi idő alatt tanul meg valamit.
Egyszer olvastam, hogy angoltanulásnál, hogy egy szó véglegesen rögzüljön az agy “neuronhálójában” kb. 160-szor kéne elismételni, viszont alfa állapotban elég fele- vagy harmadannyiszor elismételni. Tehát itt az időn van a lényeg. Alfában gyorsabban tanulsz, és igen, lehet mondani, hogy hiszi a piszi, de ezt én meg is tapasztaltam, persze akkor még nem tudtam a magyarázatot.
Anno, amikor egyetemre jártam, sose tudtam nappal tanulni – amikor az agyhullámok bétában vannak -, mert csicseregtek a madarak, fel-alá mászkált mindenki, zajos volt minden stb. Hiába ismételtem el valamit 10-szer, 20-szor, másnap már nem emlékeztem rá ugyanúgy, vagy gondolkoznom kellett rajta, hogy hogy is volt az.
Ezért szerettem éjszaka tanulni, amikor csend volt. Félálomban. Többször is volt, hogy másnap vizsga volt, ott volt a 70-80 oldalas jegyzet, én majd elaludtam – vagyis az agyhullámaim szépen lelassultak -, de próbáltam ébren maradni, és olvastam a jegyzetet. Nem 10-szer, 20-szor ismételtem az olvasott szöveget,hanem 2-szer, 3-szor, a lényeg az volt, hogy gyorsan végigrágjam magam rajta. Másnap,mikor felkeltem, szóról szóra emlékeztem mindenre. Ez egy tapasztalás volt: éjszaka, a csendben, félálomban valamiért fogékonyabb az agyam, valamiért gyorsabban” tanulok. Akkor még nem is tudtam mi az az alfa állapot. Azóta már tudom…
@ Duncan Shelley:
Kis Ferrari Dino 206 GT? Hát, abba nem fér sok, csak a lényeg. Cool
Nem pont! De legalább hely több van az enyémben. A lóerőkről nem kívánok nyilatkozni :D
Duncan Shelley írta:
Honnan tudod, hogy egy lecsúszott alkoholistának nincsenek művészi képességei? Lehet hogy vannak, csak ő maga sem tud róla, mert még sosem próbálta.
Olyan ez, mint a Forma1: Schumacher tényleg a világ legjobb autóversenyzője, vagy csak azok közül a legjobb, akiknek volt lehetőségük gyerekkorukban gokartba ülni és versenyezni?
Itt megint az időn van a lényeg. Kinek mennyi időbe telik eljutni ugyanarra a szintre. Szokták mondani, hogy a zseniknek gyorsabban pörög az agyuk, vagyis hamarabb tanulnak meg dolgokat, hamarabb látják meg az összefüggéseket, mint az átlagember, aki lehet hogy szintén megláthatná, csak jóval többet kellene neki gondolkodnia, amibe egy idő után belefáradna.
Mennyiszer hallottam ezt egy-egy próbálkozás után: én ezt nem tudom…
Nekem meg ez volt régen a mániám: nem érdekelt semmi, csak amire azt mondták, hogy nem lehet megcsinálni. És mindig megcsináltam. Volt hogy elég volt 1-2 másodperc, volt hogy ráment a szigorlatom,mert az azt megelőző napokban ez kötött le.
Duncan Shelley írta:
Amikor azt írom, hogy üres fejjel születik mindenki, az azt jelenti, hogy születésünkkor még nem tudjuk hogy kell enni, írni, olvasni, viselkedni, utazni a buszon stb. Ezek olyan dolgok, amiket vagy megtanítanak neked, vagy ellesed mástól.
A tehetség ebben az értelmezésben inkább azt jelentené, hogy a befogadott információt gyorsabban, hatékonyabban stb. dolgozod fel, mint a többiek. A tehetség nem “tudás”, viszont a tudást meg kell szerezned, hogy boldogulni tudj.
Elmebajnál és egyéb betegségeknél mégis azt szokta kérdezni az orvos, hogy fordult-e elő a családban korábban ilyen, hogy tudja, örökölt a dolog, vagy utólag alakult ki. Ezt azért kérdezi, hogy tudja, milyen irányban kezelje a pácienst. Ha genetikai a dolog, akkor nyilván nehezebb kezelni, és általában az van, hogy a betegnek tudomásul kell vennie a dolgot és ezzel együtt élni, de ha nem genetikai, akkor visszavezethető a betegség lelki okokra, így a lelki problémát kell megkeresni és megszüntetni.
Pont erről írtam eddig is, hogy sok dolgot valóban összeolvasok, de sokat megtapasztalok, vagy találok rá valamilyen logikus magyarázatot, ami akár hamis is lehet, elvégre nem minden van úgy, ami logikus. Nem szoktam elhinni semmilyen olvasmányt, mindaddig amig nem tapasztalom vagy figyelem meg. Annyira hülye nem vagyok, hogy készpénznek vegyem az írott szöveget, amire jó példa, hogy általában nem szoktam minden cikkedre bólogatni
thirdeye írta:
Általában szélsőséges reakciókat vált ki a film az emberekből, van, aki imádja, van, aki szerint egy rakás bélsár. :)
Ha mégnezted, várom a véleményed.
„Habár minden létezni látszik, semmi nem létezik. Ez pontosan olyan, mint egy kártyatrükk.”
Ranjit Maharaj
Duncan e bejegyzésed telitalálat!
Thx!
“. Jó is lenne buddhaként születni!”
Eleve azok vagyunk, nincs mit állítgatni. tehát ELEVE, így hát csak nyugi.
íme 1 csöpp bátorítás:
“-Mester, mester! Tényleg semmit nem tehetünk a megvilágosodásért?- kérdezték a tanítványok izgatottan.
– Nos , egy valamit talán mégis. Tehettek úgy, mint az öregasszony aki nekidőlt a vagon falának, hogy gyorsabban menjen a vonat.”
massacarrara írta:
Megnyugodtam , úgy látszik járnak közöttünk még Buddhák . :yinyang: :dog:
@ thirdeye:
Íme hát:
Volt egyszer egy szent ember, aki állandó eksztázisban élt, de társai bolondnak tartották. Egy nap, miután egy kis ennivalót koldult a faluban, leült az út szélére, és evett. Mikor egy kutya jött oda, és éhesen nézett rá, szent emberünk etetni kezdte a kutyát is; egy falatot evett maga, egy falatot adott a kutyának, mintha régi barátok lettek volna. Hamarosan tömeg verődött össze körülöttük, hogy nézzék ezt a nem mindennapi látványt.
A tömegben valaki így gúnyolta a szent embert hangos szóval:
– Mit is várhatnánk valakitől, aki annyira bolond, hogy egy kutyát sem tud megkülönböztetni egy emberi lénytől?
A szent erre így válaszolt:
– Miért nevetsz? Nem látod Visnut, amint Visnu mellett ül? Visnut etetik, és Visnu etet. Hát akkor miért nevetsz, Visnu?
visnuk/buddhák/stb ezek vagyunk, és ezen nem lehet változtatni.
kersek Néked (3rd.Eye) 1 kis Ram Tzu-t is, az aztán odatesz
” A játék ellentéte nem a munka, hanem a depresszió. Játszani annyit tesz: cselekedni, tudatosan, örömmel és annyira elkötelezetten, mintha az ember tudná, mit hoz a jövő.”
Ezt Brain Sutton-Smith-től idéztem, aki a neveléstudomány professzora és biztosan mondott ökörségeket is, de ezt jól látja. A feleségével saját megfigyeléseik és tapasztalataik alapján írtak egy könyvet arról, hogyan játsszunk a gyerekkel. A játék fogalmát tágan értelmezik. Ide sorolnak minden olyan tartalmas tevékenységet, ami nem közvetlen haszonra törekszik: az álommeséléstől a hátonlovagláson át egészen addig, hogy a tévéből ismert rajzfilmfigurákkal epizódokat írnak a gyerekek. Gyakorlati „recepteket” adnak arra, hogyan és mikor játsszunk gyerekeinkkel, és mikor hagyjuk őket magukra.Hangsúlyozzák az „oktató” tónustól mentes közvetlenséget. Egyébként öt gyerekük van.
@ massacarrara:
Ezt ismered ?:A mester vándorútra kelő tanítványát csak arra intette : Ahol van Buddha , ott ne időzz , ahol nincs Buddha , onnan tüstént eredj tovább. ;-) Érted? :shutmouth:
Szia Duncan , megnéztem a Revolver című filmet . Zseniális , mindent elmond ! Másoknak is ajánlom nézzék meg . A film hangulata is tökéletesen kifejezi hogy milyen súlycsoportba tartozik az ego . Ha van rá kapacitásod megtennéd hogy elolvasod ezt :http://durumdara.blog.hu/2010/11/20/tenyeszfaj Kíváncsi lennék a véleményedre . Lényegében ugyanarról szól más megközelítésből. Még egyszer köszi a filmet ! :yes:
@ thirdeye:
Érdekes az írás. Van esetleg folytatása? Mondjuk azt nem mondanám, hogy meggyőzött. Én igyekszem úgy megközelíteni a dolgokat, hogy ki lehet-e egy ilyen történetet találni. Mi bizonyítja, hogy nem csak kitaláció. Amit ugyan nem találtam meg benne, de a mondanivalója és a hangulata tetszik, ez már egy jó pont. :-)
@ Fisher:
Az az igazság hogy ez egy tizenvalahány részes műnek az utolsó könyvének egy fejezete, és tulajdonképpen előzménye van , nem folytatása. Ez a rész úgymond összegzése a lényegnek . A megelőző részek tulajdonképpen az író beavatásairól szólnak hogy hogyan tanult meg LÁTNI , mellesleg komplex tanítást ad a harcoslét elsajátításáról (nindzsa képzéséről ?) Számomra azért hiteles mert a tanítások teljesen egybecsengettek korábbi érzéseimmel , csak megerősítést adtak . Egyébként ha valaki az intuitív elméjével olvassa akkor lehet tudni hogy kitaláció vagy sem .
@ thirdeye:
egy kis ram tzu, csak hogy lássuk nincs mit változtatni. minden eleve tökéletes, ez a közvetlen ösvények lényege.
Jelek után kutatsz,
Keresed a kulcsot,
A rejtély nyitját.
Csirkék beleibe bámulsz,
Térképezed a csillagok mozgását,
Számolod a lélegzeted,
Isten becenevét kántálod,
Kártyát vetsz,
Összeadsz számokat,
Vég nélkül szeretkezel,
Böjtölsz,
Drogokat szedsz,
Tanulmányozod a szentiratokat,
Tealevelekből olvasol,
Szellemekkel beszélgetsz,
Tested elbűvölő pózokba csavarod,
Egyik gurutól a másikig szaladsz,
Szemináriumokra és
elvonulásokra jársz,
Gyakorolsz,
Könyveket vásárolsz,
Kazettákat hallgatsz,
Tiszta szívből imádkozol.
Ram Tzu tudja:
Amikor mindezzel végeztél,
Ott találod Önmagad
@ thirdeye:
+ egy kis segítség (a nem-duális hagyomány , egyik mesterétől):
http://www.urgyen.eoldal.hu/cikkek/tenzin-wangyal/a-tudat-valodi-termeszetenek-felismerese.html
@ thirdeye:
Erről a harcoslétről egy kicsit többet tudnál mondani? Egyébként az előszóba belekukkantottam, azonnal felkeltette az érdeklődésem. Gondoltam, na még egy könyv a már így is csak duzzadó várólistán. Aztán elolvastam újra a kommentedet, hogy jól értettem-e. És valóban, meg is találtam több könyvét a neten. Hát na ez már mennyiség, a mostani sebességgel haladva valszeg úgy jövő tavaszra el is olvasnám… a felét. :shock: Szóval lehet kimarad. Na de majd egyszer, vagy ha legyürhetetlen kényszert ébresztessz bennem. :-D
@ Fisher:
Szeretnék benned legyűrhetetlen kényszert ébreszteni , mert lehet hogy jövő tavasszal már késő lesz . De kezedben a döntés ! Amúgy a második könyvtől lesz érdekes a dolog (úgy emlékszem .) A harcoslét amúgy egy speciális hozzáállást jelent a világ dolgaihoz , méghozzá nagyon speciálist , de hogy milyet ahhoz el kell mélyülni a tanításokban , én most erről nem tudok többet mondani neked. Csak az életed múlik rajta . :-D De Duncan is ezért munkálkodik szerintem , hogy ébredjünk már végre !
@ massacarrara:
Ez mind igaz , de hogy eljussunk önmagunkhoz előbb : jelek után kell kutatni , keresni kell a kulcsot , a rejtély nyitját , csirkék beleibe kell bámulni .stb…Sajnos nem tudjuk megspórolni a munkát . Annyi buddhista irodalmat elolvastam hogy Dunát lehet vele rekeszteni . De mint tudod a buddhizmus tapasztalati vallás , és a sok bölcsesség végül kikezdte a gyomrom. :-? Úgyhogy nem volt más hátra , mint előre . Amúgy kösz az oldalt . :-)
@ thirdeye:
Miért múlik ezen? Mi fog történni addig (dec. 21?)? Egyébként én sok ellentmondásos dologgal találkoztam már, de sokszor nem tudtam dönteni, hogy melyik az igaz. Ilyenkor inkább meghagyom mindkettőt párhuzamosan. Viszont amiben hiszek az az emberiség közeledő tudatváltása, ami nem tudom, hogy beleillik-e ebbe a könyvbe, tanításba. :-)
@ Fisher:
Na jó , egyszerűen csak elfogult vagyok mert nagyon sokat kaptam ezektől a tanításoktól .Amikor azt írtam , az életed múlik rajta , arra gondoltam hogy a világhoz való hozzáállásunkon múlik hogy miket tapasztalunk meg . A tudatváltáshoz pedig abszolút passzol .
massacarrara írta:
A “mestert” is csak az egója hajtja. Nem vitte semmire az életben, aztán úgy gondolta, hogy akkor ő lesz a bölcs, maga köré ülteti az embereket, és tanítani fogja őket. Ő ettől lesz valaki.
Mennyi ilyet láttam már a neten…
@ thirdeye:
a játék, talán a legfontosabb eleme pl. a buddhizmusnak is ( sok szintje van, a szutrától a tantrán át a dzogcsenig), de mindenhol kimondatik: everything is unreal, life is a big dream.
igazad van, lehet nehézkes és a többi… de ez abból adódik, hogy mi mindent fogalmilag próbálunk megfogni. még a meditációs praxist is, ekkor záraz lesz nem játékos. pedig az egyszerűsége , játékossága a szép, ja és nem lehet célképzetünk. akkor valóban sosem fog működni de álljon itt Trungpától egy kis finomság:
“A meditáció gyakorlása nem azon alapul, milyennek szeretnénk, hogy legyenek a dolgok, hanem, hogy milyenek.”
(Csögyam Trungpa)
Csögyam csak egy kóbor kutya,
A világban, óceánon, vagy magas,
havas hegycsúcsok között vándorolva.
Csögyam úgy viselkedik, mint egy kóbor kutya,
Még a következő étkezésére sem gondol.
Barátkozik a madarakkal, sakálokkal és
az összes vadállattal.
(Csögyam Trungpa)
@ kisboros:
a mester nem más , mint a saját magunk őseredeti , tiszta lényege. ha külső személyként manifesztálódik, valóban a @ kisboros képességeire van bízva , mit hoz ki belőle.
ez az elv, bár az is igaz a new age valóban sok kóklert felszínre dob.
de van hagyományvonal (leginkább a tibeti buddhizmusban maradt meg, persze máshol is volt) ami több ezer éve megbízható itiner, ha másképp nem megy.
krisztus nem volt keresztény, buddha nem volt buddhista, mohamed nem volt muzulmán. a címkéket mi ragasztgatjuk. ha ego van mindent szilárd valóságnak veszünk, ha nincs akkor minden JÁTÉK. ezért telitalálat Duncan bejegyzése
@ massacarrara:
Megvan ! hiszen akkor vele találkoztam havas hegycsúcsok között vándorolva . :-))
@ kisboros:
Hidd el úgyse tudsz kifogni massacarrarán , én már megpróbáltam . Ő nem egy esendő lény . Ő csak a mi tükörszerű bölcsességünk . Egyébként a hamis mesterek épp olyan fontos dolgokat tudnak nekünk elárulni mint a valódiak. Azt hogy hogyan NE csináljuk a dolgokat ! :peace: :yinyang: :rain: :umbrella:
@ thirdeye:
Nem akarok én kifogni senkin, csak leírom a megfigyeléseimet, véleményemet. Az internettel egyidőben tömegesen jelentek meg “tanítók” a neten, akik jobban tudják, mint a másik, és általában könyvek szövegeit böfögik vissza, hozzátesznek egy kis saját ezt-azt,de mindnél megfigyelhető: a magánéletben nem vitték semmire. Szóval ez a buddhává válás “útja”? Vagy csak az egó próbál buddhává válással felszínre törni, ha már nem lett focista, színész, sztár stb.
Amikor kívülről nézek egy teljesen átlagos, gyereket nevelő normális családot, többnyire azt látom, hogy a szülők se celebek, se buddhák nem akarnak lenni.
Persze a mai gazdasági körülmények miatt egyre kevesebb a “normális” család.
A buddhák kora jön…
Ez a “világ nem létezik, minden csak illúzió” dolog is olyan, hogy bizonyította már valaki?
Mert amúgy valóban jól hangzik.
Hogy egy kicsit célorientáltan gondolkodjak, mi értelme a buddhává válásnak?
Van-e ennek hozománya a túlvilágon, és ha igen, mi erre a bizonyíték?
kisboros írta:
Igazad van , nincs értelme Buddhává válni , ugyanis a Buddhává akkor válsz ha sikerült meghaladnod az értelmedet . És ráadásul meg kell haladnod azt a nagyon erős befektető szellemű hozzáállást , hogy : mi a hozománya . Az ego számára biztosan semmi. És bizonyítékot csak magának szerezhet az ember , másoknak nem. De azért ezt a Buddha “dolgot” ne rólunk ítéld meg , mert Buddha tanítása egyszerű, mi meg már nagyon bonyolultak vagyunk , ezért nem értjük meg a lényeget . :rainbow:
@ thirdeye:
Ez is csak egy menekülési forma, nem megvilágosodás.
@ kisboros:
no, akkor épp így jó:)
@ thirdeye:
oké!
nincs mit hozzá tenni
minden jót! :)
kisboros írta:
Óriási tévedés. És gyakran a szótár sem tudja. Ha tudományosan beszélünk például az ihletről, akkor ugyanolyan precízen kell definiálnunk, mint például a sejt szót, hogy ugyanarról beszéljünk.
Van, akinek elég 1-3 alkalommal is. Vele mi a helyzet? A neuronháló az micsoda? Hogyan rögzül benne egy szó? A képek is rügzülnek? Hogyan? Mennyinek van hely?
A megjegyzés nem tanulás. Keressünk egy elméletet, alfában tanuld meg, azután fejtsd ki, mit jelent.
Emlékszel most is mindenre? Tudod használni? Érted? Milyen eredményeket értél el az így tanult dolgokkal?
kisboros írta:
Én csak azt tudom, hogy nem kell lecsúszottnak lenni.
Tényleg Agatha Christie a világ legjobb írója? Húzós kérdések ezek. Nincs esélyegyenlőség, de ennek is kell legyen oka.
Valójában ez attól függ, hogy mennyi mindenen kell átvágni. Például, hogy érdekli-e az, amit tanul vagy csinál? Azután, mennyi rögeszme akadályozza, hogy megértse? Mennyi mindent ért félre? És így tovább. Ha a felfogóképességről van szó, akkor bárki lehet zseni egy-két területen.
Ha a zsenialitás gyorsaság, akkor ez olyan valami, amit nem látunk mondjuk egy festményen. Mégis, vannak zseniális műalkotások. Azok mitől azok?
Sok mindent mondanak a zsenialitásról. Például, hogy egy hajszál választja el az őrülettől. Ez képtelenség. Az őrület irracionalizmus, a zsenialitás meg éppenhogy rendkívül racionális, hiszen elképesztő eredményeket tud elérni.
kisboros írta:
A tehetség a szembenézés képessége, nem?
Mert sötét. :)
Ez rettenetes. Mármint az, hogy ha az orvos nem egy világkép igehirdetője lenne, meg gyógyszerügynök, hanem gyógyító, akkor az lenne a dolga, hogy felkutassa azt a módszert, ami működik. Nem ezt teszi. Egy irányzatot képvisel. Ez nagyon súlyos dolog, valójában.
Na igen, de például hogyan tapasztalod meg, hogy a gének mit tesznek, vagy hogy van-e DNS? Az nem baj, ha nem bólogatsz, hiszen akkor nincs párbeszéd.
massacarrara írta:
Az létezik, amire reagálsz. Mint például egy kártyatrükkre. :)
massacarrara írta:
Nem a buddhatermészetrre gondoltam, hanem a buddhaként való működésre.
Hello Thirdeye!
thirdeye írta:
Örülök, hogy tetszett. :)
Lesz, csak emlékeztess még. Thx.
kisboros írta:
Néha megtapasztaltam az ürességet. Nem volt bennem semmi, se gondolat, se érzelem, az érzékletek átjártak rajtam és a testemen. Gyönyörű állapot. Igazi játékos szellemiség. Nincsenek gátló érzelmek és gondolatok.
Tudnék mit kezdeni egy ilyen állapottal, ha állandósulna. A sok trükkös elmemechanizmus meg se rezdülne.
Duncan Shelley írta:
Lehet, hogy nem tudjuk a pontos definícióját valaminek, de amikor arról beszélünk, általában mind ugyanarra gondolunk. Ez inkább képi dolog, mint szöveges. Lehet, hogy nem tudjuk a zseni pontos defincícióját, de azt mind tudjuk, hogy például Schumacher az és Stephen King is az. Mindkettő más területen, és bizonyára egyik sem ért ahhoz, amit a másik csinál, de mindkettő zseni.
Most már legalább elismered, hogy valaki gyorsabban tanul, mint mások. Biztos van ennek valami tudományos magyarázata. A korábbi bejegyzéseimben erre próbáltam magyarázatot adni.
Ha vannak emlékeid, miből gondolod, hogy a képek nem rögzülnek?
Írtál a Téboly katonáiban az MK-Ultráról. Ott is arról van szó, hogy alfa és théta állapotban emlékképeket sugároznak be az áldozatnak, amitől egy másik személyiséget kap. Mesterségesen bevitt emlékei vannak.
Gyakran megfigyelem, hogy ha látok vagy hallok valamit, akkor mindig eszembe jut arról valami más is, aminek semmi köze hozzá. Például látok egy kocsit, és eszembe jut róla egy személy, akinek semmi köze a kocsihoz, csak régen, amikor láttam a kocsit egy képen, az a személy is szerepelt ugyanezen a képen. Az agy valamilyen módon tárolja az adatokat és hozzá kapcsolja az adathoz kapcsolódó egyéb adatokat, amik aztán mindig “eszedbe jutnak”, ha az adatról van szó.
Bizonyára így működik a ‘mandzsúriai jelölt’ is, aki meghallja a parancsszót, és “eszébe jut” a beprogramozott másik tudatállapot.
Úgy tudom, brainturbónál a “programozás” után van tanárral végzett tanulás is, amikor a tudatalatt rögzült anyagot “rendszerbe rakják”. A szavakat magolni szoktuk, nem megérteni. Alfában gyorsabban tudsz magolni.
Pontosabban és hosszabb ideig emlékeztem rá, mint azokra amiket nappal tanultam. De az egyetem is olyan, mint a gimi: a legtöbb tanult dolgot soha nem fogod használni, így előbb-utóbb elfelejted. De az egyetem szerintem nem is erről szól, hanem hogy megtanulsz egy adott területen – például programozás – gondolkodni.
Duncan Shelley írta:
Ismertem olyanokat, akiket nem érdekelt a suli vagy egy-két tantárgy, mégis könnyebben tudták azt megtanulni, mint mások. Szóval itt nem csak arról van szó, hogy érdekli-e,vagy nem.
Nem azt írtam, hogy a zsenialitás gyorsaságot jelent,hanem hogy egy területen a gyorsaság jelenthet zsenialitást. Mint lentebb is írtam, egy festő vagy író nyilván “másképp” zseni, mint egy autóversenyző.
Ha megnézed, a világ gazdasági és politikai vezetői, mondjuk így: a legfelsőbb kaszt, mind pszichopata őrültek, mégis ők uralkodnak rajtunk, az van amit ők mondanak, ők a legvagyonosabbak. Nekik vannak elképesztő eredményeik. Az őrülteknek, pszichopatáknak. Ők diktálnak. A maguk területén ők is zsenik, és persze gátlástalanok. Ez ellent mond annak, amit írtál.
kisboros írta:
Most gondolok egy számra. Mire gondoltam? :)
Ilyen ködös fogalmakkal nem tud a tudomány vagy a filozófia működni. A legminimálisabb eltérés teljes működésképtelenséget eredményez.
Videojátékokhoz vannak olyan modok, amiknél bele kell nyúlni a játék programkódjába. Nincs hibatűrés. Ha kétezer változtatást kell belevinni a fájlba, és csak egy karakter hibás, semmi nem fog működni.
Ez sosem volt kérdés. Csak ennek az oka nem testi. A tudomány nem attól tudomány, hogy materialista, hanem attól, hogy igaz.
Ott fájdalommal és droggal kiütik az ember tudatosságát, ezt hívják agymosásnak.
Ez egy óriási ugrás. Leírsz egy jelenséget, majd úgy fűzöl hozzá egy feltevést az okáról vagy hátteréről, mintha az is megfigyelt dolog lenne. Például, hogy az agy tárolja az emlékeket.
Hát ez baj.
kisboros írta:
Több dolgot is írtam, például rögeszméket a témáról stb.
Nem mond ellent. Vannak területek, amiken valaki zseni (racionális), míg ugyanez a valaki más területeken őrült (irracionális). Lehet valaki zseni a pénzügyi manipulációk terén, és lehet, hogy ugyanez a valaki semmit nem tud mondjuk a szexről vagy az atommagról. Ezek a dolgok nem zárják ki egymást. Mind őrültek vagyunk az élet néhány területén, és talán zsenik néhány másikon. Jó példa erre a “szórakozott professzor”, aki óriási géniusz mondjuk a kibernetikában, de az emberi kapcsolatok terén egy hülye.