Iskolaéveim alatt ezerszer hallottam a szlogent: Nem az iskolának, hanem az életnek tanulsz! Újra és újra előadta valaki, kezdve az első napoktól egészen az utolsó napokig.
„Nem az iskolának tanulsz, nem a jó jegyekért, nem a bizonyítványért, nem a papírért! Az életért! Azért, hogy jobb életed legyen!”
Amikor általános iskola negyedik osztályában megkérdeztük az osztályfőnököt, hogy ebben az esetben miért vannak énekórák, azt felelte: előfordulhat, hogy egyszer majd egy kislányt az énekünkkel fogunk tudni meghódítani.
Ennek már tízévesen sem volt értelme. Ha valaki énekes akar lenni, annak az iskolai dalolászás nem lesz elég, a többiek meg abban reménykednek, hogy hátha kifognak egyszer egy gyenge hallású lánykát, akinek elkornyikálják az egyik magyar népdalt, és akkor szerelmes lesz…
Egyébként hatodik osztályban az egyik fiú kétségbeesésében megpróbálta, és nekiállt dalolni szíve választottjának. A hatásról annyit, hogy szerintem máig nem heverte ki teljesen. Talán a leány sem.
Nem emlékszem rá, hogy bármelyik osztálytársam szerette volna a kötelező olvasmányokat. Vajon hányan használtuk fel életünkben akár csak egyszer is a négy matematikai alapműveleten túli matekórás ismereteiket? Hányan emlékeznek a H2O-n kívül bármire kémiaórákról? Arra azért többen emlékszünk, hogy volt az a szegény Dugovics Tifusz, aki meghalt abban a szörnyű betegségben…
Rengeteg embert ismertem, aki csak azért járt egy iskolába, hogy papírt kapjon, mert az kell az álláshoz, de a tananyag nem érdekelte, esetleg annak egyes részeit érdekesnek találta, gyakorlati haszon nélkül.
Ismerek egy nőt, aki az egyik műintézet diplomájáért küzd, hogy pénzért csinálhassa azt a munkát, amit ingyen évek óta csinál. Már a célegyenesben van, minden nap egyre nehezebb, azon jár az esze több év lehúzása után, hogy inkább már nem fejezi be. Talán már a céljára sem emlékszik, amiért elkezdte.
Éveket töltünk el különféle iskolákban, hogy felkészüljünk az életre, felkészüljünk egy szakma művelésére, felkészüljünk magas pozíciók betöltésére. Vagy nem? Más a valódi cél?
A jól ismert Julius Andan, belátva a színfalak mögé, a következőket írta az oktatásról:
„A materializmus szerint csak egy élet van. Az emberek ennek az állítólagos egyetlenegy életüknek igen jelentős részét (10-15-20 évet) fordítják arra, hogy bizonyos információkkal találkozzanak, amelyeknek 80-85 százalékát egyszerűen elfelejtik, a fennmaradó hányad jelentős részét pedig semmire sem használják, legfeljebb beszélgetnek róla.
Az emberi élet negyedét-harmadát töltjük olyan teljesen értelmetlen tevékenységgel, amit hihetetlenül túlértékelnek. Mi ez, ha nem embertelenség? A hivatalos anyagokban az áll, hogy az oktatás célja az alapműveltség kialakítása. Először is: ezt nem tudják elérni. Másodszor pedig: ennek a célnak nincsen semmi értelme, és mérhetetlen mennyiségű dilettantizmust fed el.
Mire jó a műveltség? Mit kellene kapnunk az alapműveltségtől?
Ki és milyen tudományos tények alapján állapította meg, hogy mit kell alapműveltségnek tekintenünk?
És ami még brutálisabb kérdés: miért valamiféle műveltség kialakítása az oktatás célja, miért nem a felkészítés az ÉLETRE?
Az a kérdés, hogy mire megy ezzel az “alapműveltség” néven nevezett, önkényesesen összetákolt irdatlan információhalmazzal az ÉLETBEN, soha még csak fel sem merül!
Megtehetik, hogy “műveltség” címszó alatt összedobálnak mindenféle semmire sem jó információt egy “tananyag” nevű kosárba MINDÖSSZE azon az alapon, hogy “ártani nem árthat, ha a diák erről is hall, meg erről is, meg erről is, meg erről is, meg erről is”.
És ezt a mérhetetlen mennyiségű felesleges információt sulykolják az emberekbe hosszú-hosszú éveken keresztül, lekötve az idejüket, lekötve az energiájukat, és elrabolva tőlük az életük jelentős részét.”
Most ti jöttök!
Ha az oktatás célja valóban az lenne, hogy felkészítsen az életre, szerintetek hány éves korban kellene ezt elkezdeni, mennyi ideig tartana a képzés, és mit kellene tanulnunk hozzá?
Az oktatás valójában már a születés után elkezdődik, még egészen kisgyermek korban, ami megelőzi a beszédet is. Nagyon hasznos dolog az utánzás. Az anyanyelvünket is utánzással tanuljuk meg szerintem.
Amit az iskolarendszerben csinálnak, annak semmi köze az élethez. Azt úgy hívják “pedagógia”, illetve “köznevelés”.
Ez az “egységes szokások besulykolása; egy (nagyobb) közösség, társadalom engedelmes viselkedésre szoktatása az egyes tagok rendszeres irányításával”.
http://wikiszotar.hu/wiki/magyar_ertelmezo_szotar/K%C3%B6znevel%C3%A9s
és
http://wikiszotar.hu/wiki/magyar_ertelmezo_szotar/Pedag%C3%B3gia
Érdemes figyelembe venni a fenti linken a “Történelmi háttér” című részt.
A cikk eredeti kérdéseire visszatérve:
Az “életre képzés” átfogja az ember egész életét. Szerintem bármikor tanulhat az ember valami jó és hasznos dolgot, függetlenül a korától. Én például bármikor kész vagyok erre.
Hogy mit tanuljon az ember: bármit, amivel jobbá, sikeresebbé, hasznosabbá teheti a saját és társai életét.
Amire az embernek igazán szüksége van, azt képes nagyon gyorsan megtanulni. Bár az is igaz, hogy sokszor kell előbb még kutatómunkát végeznie ahhoz, hogy megtudja, mit érdemes megtanulnia és mit nem. Sokszor belefutok én is “felesleges körökbe”, amikor kiderül egy könyvről vagy anyagról, hogy használhatatlan.
A műveltséghez sincs sok köze az iskolának.
http://wikiszotar.hu/wiki/magyar_ertelmezo_szotar/M%C5%B1velts%C3%A9g
A fenti linkből látható, hogy két meghatározása van a műveltség szónak. Az iskola legfeljebb a 2.-nál rúg labdába. Az elsőhöz főleg élettapasztalat kell, illetve bölcs tanítók. Ez jó esetben lehet egy jó iskolai tanár is, de az szerintem ritka.
Mindennek az alfája omegája az okatás az életben. Igazi gyerekkor kellene sok játékkal sportolással ,hogy a gyerekek megismerjék egymást és megtanuljanak együtt élni egymással. Az iskolának tanítania kellene azt, hogy hogyan legyen a gyerek független mindenkitől mindentől az életben, mert a függetlenség hiánya megöl mindent kiöli az érzelmeket az emberbőla szolgsággal! megtanítani mindenkinek főleg lányoknak a pénzkeresést, hogy elég keresetük legyen ne szoruljanak a férfira aki kihasználja a pénz miatt. hogyan teremtsen egzisztenciát magának az ember 16 18 éves korára vagy korábban hogyan vezessen háztartást ezek a legfontosabbak.
Pedagógus szülők gyermekeként van rálátásom a mai oktatás nevű dologra ami egy biznisz főleg a felsőoktatás kis hazánkban. Nekem kimaradt a legfelsőbb szint nincs diplomám (meg lehet kövezni érte). Az általános iskolában olyan mérhetetlen mennyiségű a tananyag és a benne rejlő információ hasznossága olyan kevés, de ez igaz bármelyik szintre. Diszlexiás/diszgráfiás gyerekek kerülnek ki 14évesen a középiskolákba arról nem is beszélve, hogy a mozgáskoordináció a zéróhoz konvergál. A középiskolában megtanulja az ember, hogy az ősmagyarok a medvét nyergelték a rénszarvas mellett és kaftános kufárok mutatták az utat a kárpát medencéig továbbá, hogy milyen bűnös a magyar nép és a “merjünk kicsik lenni” szlogent, tabutémákat elkerülve természetesen ( Trianon, 1956, koreai háború, 6 napos háború stb. )
Majd az egyetem és főiskola elvileg a szakosodásról szól, hogy az ember azt tanulja ami érdekli amiben majd el akar mélyülni és megélni ( mérnök, erdész, pedagógus stb. ) csak ez természetesen nem így van, az iskolák a diplomához szükséges tantárgyak óó bocsánat MODULOK mellett telerakják mindenféle büfé tárgyakkal a képzést amikből jól el lehet kaszálni a nebulót és fizetheti a tárgyfelvételt és a pótvizsgát. Az oktatás egy biznisz, nem készít fel semmire főleg az életre nem. Engem az életre apám és anyám készített fel mindazzal amit adtak, tanácsaikkal példamutatásukkal, az iskolában csak nagyon kevés tanáromra gondolok vissza pozitívan de ők megtanítottak olvasni a sorok között kiszűrni a feleslegest és megtartani a szükséges infót.
Alapműveltséget lehet szerezni az oktatásban vagy autodidakta úton is hogy a 2 videóban szereplők táborát ne gyarapítsunk :laugh:
http://www.youtube.com/watch?v=v3Pz57wKwIs
http://www.youtube.com/watch?v=iXOzQeOLFQ0
Az utóbbi videón egy egyetemista is töri a törni valóját a kérdésen.
Szerintem 6éves korban és 18 éves korig kéne tanulni, hogy mit arra kíváncsi vagyok mit írnak a többiek.
Amit az iskolában tanultam és aminek volt értelme, az az írás, olvasás, nyelvtan és az alapvető matematikai műveletek megtanulása volt.
Személy szerint szeretek rajzolni, énekelni, úgyhogy ennek is láttam értelmét, illetve élveztem, de volt, akinél felesleges volt erőltetni.
Az istennek sem értettem, hogy miért kell 4 évet leülnöm egy gimnáziumban, és hogy az érettségi nevezetű papír miért tesz majd képessé arra, hogy jó életem legyen. Mert valami ilyesmit mondogattak.
Művészeti pályára szívesen mentem volna, bár azóta tudom, hogy ott is csak kockát csinálnak a tehetségekből, de lényeg a lényeg, oda a szüleim nem engedtek, ebben nem támogattak.
Meguntam, hogy kedvem, és szándékom ellenére ezeket a számomra lényegtelen információkat kelljen a fejembe vernem négy éven át, és se szó, se beszéd leléptem az iskolából. Inkább belevetettem magam az Életbe. Néha elég kemény dolgokon is átmentem, amiből valószínűleg kimaradok, ha a suliban maradok továbbra is, dehát ilyen az élet valójában. Nem bánom, hogy így tettem.
Megtanultam két idegennyelvet, azóta is abból élek. A nyitottságom, érdeklődésem a világ felé elegendő általános műveltséggel látott el, és még élettapasztalattal is, aminek köszönhetően a “nagyértékű” papír nélkül sikerült vezetői pozícióba kerülnöm és jól helytállnom. Sok agyontanult embernél százszor gyorsabban tudok egy adott helyzetben dönteni, nem a bemagolt tankönyvi tételek, hanem a tények ismerete és az ésszerűség alapján.
Szerintem ez részben azért is van így, mert engem nem “agymostak” és hipnotizáltak zombivá, hiszen nem adtam meg rá a lehetőséget.
Nincsen hiányérzetem.
Ami felé viszont van, az a valódi felkészítés, amit ugye nem lehet az iskolában jelenleg megkapni. Annak azért valóban hasznát vettem volna.
Alapvető ésszerű gondolkodás, nem magolás, hanem a dolgok, és azok működésének tényleges megértése kellene, hogy a cél legyen, de tudjuk, nem ez az oktatás jelenlegi célja.
Én fontosnak tartanám a pénzzel való gazdálkodás megtanulását. Lányoknak varrást, főzést, ilyesmit. És, hogy a tanulókban megpróbálják felismerni az egyéni tehetséget, érdeklődést, és ennek megfelelő irányba haladhatna a tanulásuk.
Ezzel el lehetne kerülni pl. hogy muszáj legyen mindenkinek énekelni stb., amikor totál botfülű és nem is érdekli a téma.
Véleményem szerint az iskolai oktatás nem az egyénre van kialakítva, hanem a társadalmi igényekre. Viszont a társadalmi igények olyan gyorsan változnak, hogy mire a nem éppen rugalmas oktatási rendszer valahogy változtat felé, addigra már megint máshol jár.
A társadalmat nem érdekli, hogy nekem mint egyénnek szükségem-e lesz felnőtt koromra arra a tudásra amit kémián, fizikán, matematikán, biológián, történelmen tanítottak. Ennek a társadalomnak orvosokra, mérnökökre, fizikusokra, biológusokra, vegyészekre, közgazdászokra, jogászokra, politikusokra stb. van szüksége ezért tanuljuk mindnyájan ezeket a tantárgyakat. Az emberekről nem tudják megmondani előre, hogy milyen szakmájuk lesz amikor felnőnek ezért nyomnak a gyerekekbe annyi mindent. Az, hogy az emberek kb. 90%-ának ebből az infómennyiségből csak egy nagyon kevés részre lesz szüksége lényegtelen számukra.
Alapjában véve nem is azzal van a problémám, hogy mit tanítanak az iskolában hanem a módszerekkel és főleg a mennyiséggel. Túl sok információt akarnak memorizáltatni velük ez az egyik probléma a másik pedig, hogy nem tanítják a gyerekeket a tanulás helyes technikáira. Ez persze tanárfüggő is, ki mit tart fontosnak és milyen módon adja azt át a gyerekeknek.
Azt, hogy nekem (vagy bárkinek) mint egyénnek milyen “tantárgyakra” lenne szükségem az életre való felkészülésben nem könnyű meghatározni. 14 évesen amikor kimaradtam az alapiskolából, halvány lila fingom se volt, hogy mivel is szeretnék foglalkozni. A szüleim nem szóltak bele, azt mondták döntsek magam. Választottam egy szakmát, már pontosan nem is emlékszem miért éppen azt (talán kevésbé tűnt szarabbnak mint a többi), aztán megcsináltam a középsulit. Ma már más szakmát választanék pláne, hogy nem is dolgozom abban amit tanultam, de ugye ehhez tapasztalatot kellett gyűjteni, hogy rájöjjek.
Abban viszont biztos vagyok, hogy váltani lehet később, már felnőttkorban is. Ha az embert érdekli valami, tanulni és fejlődni benne nem probléma.
“Ha az oktatás célja valóban az lenne, hogy felkészítsen az életre, szerintetek hány éves korban kellene ezt elkezdeni, mennyi ideig tartana a képzés, és mit kellene tanulnunk hozzá?”
Ha a szülők, nagyszülők, valamelyik családtag ráér foglalkozni a gyerekkel, tanítani, otthon, a kertben, a ház körül, az erdőben, és van is ismerete, amiket átadjon 5-6-7-8 éves kortól kezdhetnének tanulni a gyerekek. Lehetőleg nem csupán a mai módon közösségben, hanem egyénileg is odafigyelve rájuk. Írni, olvasni, számolni, környezetismeretet, gyakorlati foglalkozást (háztartásvezetés, gyermek- és idős gondozás, házépítés, szerelés, javítás, kert, állatok, növényismeret, gyógynövények, fűszernövények) testnevelést, művészeti alapismereteket (zene, tánc, rajz, festés, nemezelés, szőnyegszövés, varrás, stb.), embertant (egészségtant) minden gyereknek tanítanék, ezen felül nyelveket, játék közben gyakorlatiasan. Erősíteném a nemzetiségi iskolákat (lehetnének “szombati iskolák” “vasárnapi iskolák” az anyanyelv gyakorlására sok játékkal, foglalkozással, ahol bárki – más anyanyelvű – odakívánkozó gyerek részt vehetne, lehetőleg nem pénz alapon. Megtanulhatnák gyerekkorban az itt élő nemzetiségek vagy a körülöttünk élő népek nyelvét.
Továbbá még arra is szükség volna, hogy megtanulják a gyerekek, hogy hogyan is éljenek felnőttként, hogyan alakítsanak ki kapcsolatokat, hogyan kommunikáljanak.
Paloca írta:
Ezzel teljesen egyetértek! Legyen módja hol megtanulni.
Louis írta:
Az iskolának sajnos nem ez a célja, az a szülő feladata. A rendszer jó fogaskerekeket kíván magának, ami a függőségről szól.
Ha az oktatás célja valóban az lenne, hogy felkészítsen az életre, szerintetek hány éves korban kellene ezt elkezdeni, mennyi ideig tartana a képzés, és mit kellene tanulnunk hozzá?
Louis írta:
Így igaz!aelod írta:
Szerintem is elegendő lenne, amellett, tanulni az életben újat mindig lehet.
aelod írta:
Igen, erről szól. Időnként sok pénzt kiadnak az emberek egy adott ismeretanyag megszerzésére, éveket fordítanak rá, megélhetés viszont csak ritkán lesz belőle, mert biznisz az egész, eszerint is hirdetik és csalogatják az egyes szakokra az embereket.
Természetesen néhány ügyes életrevaló ember a jég hátán is megél! (Nem csalásra, visszaélésre gondolok.)
Erre készüljenek fel az emberek.
Műveltség, alapműveltség? Jó ezekre rámutatni, hogy mi is a kínálat. Ezt követően alakítsa ki mindenki önmagának. Szerintem az volt a szerepe, hogy egy általános viselkedés és szokásrendszer kialakuljon. Legyenek irányított beszédtémák. Legyen egy “elvárt viselkedés”.
Önálló, magabiztos, helyes önértékeléssel rendelkező, kommunikálni képes emberek szükségesek, és máris megváltozik a világ.
Azért azzal vitatkoznék, hogy a matematika a négy alapművelet mellett haszontalan a köznapi életben. Amikor azt számoltuk például, hogy mennyi festék kell a szoba felújításához, akkor igencsak jól jött a területszámítás. Sőt, én már a Pitagorasz tételt is használtam az életben. :))
De a cikk lényegével teljesen egyetértek.
Az ének óra hasznos lehet, de csak a legelején. Hogy a gyerek belekóstoljon és rájöjjön, hogy ő ezzel akar (vagy éppen nem akar) foglalkozni.
Én sokat gondolkodtam azon, milyen lenne az ideális oktatás. Az “én” iskolámban ilyesféle tárgyak lennének – természetesen leértékelés és felesleges mellébeszélésektől mentesen tanítva: testnevelés, biológia alapok (test), táplálkozástan, elsősegély, történelem, jog (a jelenlegi jogrendszer), matematika alapok…
Én nagyon kevés év általános képzést csinálnék és nagyon hamar specializálodnék. Szerintem 4 év általános bőven elég, utána mindenki válasszon irányt és keményen specializálódjon valamire. Én borzalmasnak találom azt, hogy van 8 év általános és még 4 év gimnázium. Ez a létező legrosszabb verzió. 12 év általános, dilettáns semmi. :(
jazminbokor írta:
Teljes mértékben egyetértek ;-)
Teljes mértékben egyetértek a cikkel.
Épp a héten írták egy másik blogon, hogy az iskolában pont a 3 legfontosabb dologról nem tanítanak semmit:
-helyes párválasztás
-pénzügyek
-gyereknevelés
persze kinek mi a fontos, de ez a három dolog a legtöbb ember életének a sarokkövei közé tartozik.
Egy dolgot vetem észre az életemben, amiben gyakorlati haszna volt az iskoláknak. Az, hogy ha nem is az életre tanít, de szervezett keretek között zajló, hivatalos életre felkészít. Ez alatt azt értem, hogy az én eddigi rövid karrierem alatt mindkét munkahelyemen úgy érzem, mintha a munka, a munkahely az iskola folytatása lenne, csak egy nagyon erős specializálódott fakultáció, vagy szakirány keretein belül.
Én úgy látom, hogy a bölcsődétől kezdve a nincs más cél, minthogy az embert megtanítsák közösségen belül dolgozni. A rengeteg felesleges tananyag pedig az agymosás, a szolgalelkűvé formálás eszköze. Kiirtják az emberből az önálló gondolkodást, a kreativitást és helyette beültetik, hogy fogadd el, amit mondanak, az úgy van.
A felsőoktatásból kikerülők nagy része nem érdemli meg a diplomáját. Sőt azt sem, hogy bekerült. Szíre szóra le ma már diplomát szerezni. Viszont értelme csak annak van amit hasznosítani tudsz belőle. Államilag finanszírozottan kizárólag a 4-es átlag fölöttieket finanszíroznám. Mindenki más a saját kontójára tanuljon. (Pártállástól függetlenül).
Az utóbbi időben ugyanígy felmerül bennem gyakran ez a kérdés.
Annál is inkább, mivel 11 és fél éves gyerekem szájából menetrendszerűen elhangzik vasárnap este, lefekvéskor a költői kérdés: “Anya! Ki találta ki az iskolát??!! Legszívesebben felrúgnám azt a valakit!”
Ezen el szoktam merengeni. Hogy mit is mondhatnék neki, szépet, nyugtatót.
Általában hallgatok, vagy azt mondom neki, hogy szívem, arra koncentrálj ott, ami neked tetszik, amit szívesen csinálsz. Meg valahol lenned kell, míg dolgozom…
Azt hiszem, az iskola rendszert ad, szoktatja a gyerekeket a felnőttségre, ami szintén kereteken belül zajlik. Azonkívül kontrollál.
Igazából, ha az életre akarna tanítani, nem lenne szükség magára az intézményre, mert az életet csak élnénk, mindenki a maga módján.
De ez anarchiába és káoszba torkollhatna, már a javak megtermelése, majd elosztása vonatkozásában. Bár ki tudja? Most is etetnek bennünket….
Első és legfontosabb dolog, hogy ne azért menjen a gyerek az iskolába mert kell és kész, hanem mert annyira élvezi, hogy alig várja, hogy másnap mehessen újra. Hogyan lehet ezt elérni? Nyilván kis gyerek korban még nagyon fontos a játék, közös játékokkal kell őket oktatni, rávezetni őket új utakra. Ahogy idősödnek a játék még mindig fontos , de változtatni kell rajta és olyan empatikus és jól képzett mesterekre van szükség , akik nem csak bemennek a fizetésért, hanem elhivatottak és szeretik a gyerekeket. Az alap dolgokat tanulják meg 6-12 éves korukig, mindenből kapjanak egy jó adag információr, számtan, nyelvtan, idegen nyelvek, tudományok, testnevelés, művészet. És utána gyakorlati képzések jöjjenek. Tanuljanak meg alap dolgokat, a lányok főzni, gyógynövényeket használni, kertészkedni,informatikát, a fiúk építeni, elektromosság tant,állatazdálkodást, hogyan kell az autókon alap dolgokat elvégezni, olajcsere, kerék csere, szűrők.. ilyesminek látnám hasznát. A gyerekeimet egy ilyen oktatásba látnám szívesen.
Bár mi is megtettük a magunkét 20 éve, érdekelt is minket amit a tanár mond… :D nekem az iskola 10 éves koromtól 20ig buli volt :D mindig átmentem év végén , ami nagyon nem érdekelt pl kémia azon 2-essel, de otthoni tanulás nem nagyon volt, illetve nem vittem túlzásba (szüleim nem kis bánatára) érettségin történelemből elkaszáltak, (akkor még profi focista akartam lenni) , csajok, buli, foci az élet! Aztán rájöttem, hogy jó, hogy nem lettem se focista és hogy az sem gond, hogy egyetemi diplomám sem lett. Papír nélkül is lehet boldogulni a világban. Ezt még mindig tartom. ;-)
Helló Duncan és többiek!
Szerintem,hogy mit kellene tanítani az iskolában,azt az adott kor diktálja!
Az ipari forradalom idején előtérbe helyezték a matematikát és a fizikát,ami tényleg fontos volt,hogy jó mérnököket és hasznos dolgozókat termeljenek ki maguknak,akik felépítik a “rendszert”. Ez az állapot napjainkig így maradt,nem értékelték át,vajon ma mi fontos,miből lehet egy diáknak a legtöbbet profitálni. Ha ezt megtették volna,akkor nagyon valószínű lenne,hogy az ének óra és a testnevelés helyett a tánc óra lenne a két főtantárgy,mivel manapság ezzel tudnak a fiatalok legjobban érvényesülni.
Egy nem túl jó hangú énekes klasszisokkal jobban keres,mint az ország legjobb matematikatanára.
A sok fölösleges tananyagot egyébként én is törölném,de akkor túl sok időnk lenne azzal foglalkozni ami tényleg érdekel,és a végén még boldogok,sikeresek lennénk,ami nem vezet semmi jóra. Meg aztán nehogy már vizelettel menjen a kocsim,amikor 450Ft-ért benzint is lehet kapni (1 litert) !
Na,nem húzom tovább.-Mármint magamat!
Üdv mindenkinek!
mélybuták:
http://www.youtube.com/watch?v=s233IA1f2L4
és mégegyszer:
http://www.youtube.com/watch?v=PyMhBoqjAvk
legyboldog írta:
Ennek csak akkor lenne értelme, ha a jegyek ténylegesen a tudást tükröznék. Ameddig a jegyek olyan anyagok megtanulását (illetve visszamondását!) mutatják, amelyekre semmi szükség sincs, addig miért támogassuk a papagájokat?
Lehet valaki nagyon tehetséges az adott tárgyban, de nem tud visszamondani felesleges infókat.
Arról nem is beszélve, hogy a tanárok simán megadják a jobb jegyet, mert szimpatikusak nekik a szüleid vagy elvált az anyukád vagy éppen mert megnevettetted a kellő időpontban… A jegyek – tisztelet a kivételnek – elég sok esetben szubjektív tanári véleményen múlnak, nem pedig az objektív tudásodon. És ez természetesen fordítva is igaz: nem vagy szimpatikus, rosszabbat kapsz. Én általánosban, pont amikor a középiskolára készültünk, simán kaptam 4,1-re 3-mast. Mondjuk addigra már megírtam a felvételit, csak a tanár ezt nem tudta. Elég szánalmas volt. Ráadásul ez az illető volt a “pályaválasztási tanácsadó”…
Az én oktatási rendszeremben 1+1 év lenne az iskola.
1 év alatt megtanítanák azt, ami fontos a mindennapokban, írás-olvasás, matekalapok, kresz, anatómia, testi működés stb.
1 év alatt felkeltenék a gyerek kíváncsiságát a világ iránt, érdekesen, hozzáértő, lelkes tanárokkal, kiegészítő eszközökkel, filmekkel, látogatásokkal.
A többit mindenki megoldja, ahogyan akarja, ami érdekli, széleskörű e-learning lehetőségekkel, tanfolyamokkal, egyedi képzéssel, jó szakkönyvekkel.
Great írta:
Két év. Nem kevés az egy kicsit? Gondolj bele, 6 évesen kezdenék és 2 év múlva már befejeznék az iskolát. Nyolc éves gyerekeket dolgozni küldenél? Mit tudnának dolgozni 8 évesek?
prolizoli írta:
Nem kevés, megalapozza a további célzott képzést, amit egyénileg, motivációból csinál. Nem dolgozni megy, tanulni, gyakorolni, sportolni, játszani.
6 évesen? Talán korábban, lányom négy éves nincs, tud írni-olvasni, angol kb. alapfok, jól számol. minden érdekli. A folytatás nem biztos, hogy utána jönne, inkább 10 évesen, fejlettebben. 4-6 évesen, esetleg egyéni szinttől függő életkorban jönne az 1 év alapismereti képzés, majd kb. 10 évesen 1 újabb év, ami a világot mutatja be.
A gyerek tárolása, amíg a felnőtt dolgozik más kérdés. Focizni fontosabb, mint matekórán rohadni. A gyerekben, ha egészséges, óriási mozgásigény van, amit gátolni számára értelmetlen információk beleverése kedvéért, szerintem nem helyes.
Az éneklésnek komoly spirituális és gyakorlati haszna is van. A légzés – amit az énekléshez gyakorolni kell – az élet más területein is segít. Például a rák is legyőzhető vagyis megelőzhető a test oxigénellátásának javításával (futással, úszással, ami megterheli a testet és kényszerít többlet oxigén használatára). A meditációhoz is komoly alapokat adhat, nem beszélve arról, hogy a közös éneklés (például akkordok kiéneklése közösen) az együtt rezgés egyedül át nem élhető élményével is megajándékoznak – ami felbecsülhetetlen értéket jelentenek a személyesen az egón túli élmények megtapasztalásában (valami nálunk nagyobb dolog átélésében). Az éneklés tehát fontos tananyag. Más kérdés, hogy ezt is lehet olyan módon tanítani ami nem pozitív, építő hanem kifejezetten romboló agylúgozássá teszi az erre fordított időt, és utálttá teszi az ének élményét.
Duncan Shelley írta:
Ez a rész ugye az igazi Gorkie-ról szól? Át tudom érezni a helyzetét, mert én is hasonló helyzetben vagyok.
A cikk tartalmát utolsó szaváig megtapasztaltam. Az oktatás csak hatalmi érdekeket elégít ki, figyelmen kívül hagyva az egyént. A sz@ros tekintélyért megy a műsor, mert papír nélkül senki sem legalizálhatja tevékenységét, nem vághat nagyszabású projektekbe. Az emberek csak akkor fordulnak hozzá, ha van tekintélye. A pályakezdőnek a papírja ellenére sincs elegendő tekintélye. Először kell egy dobbantó, amit “szakmai tapasztalatként” lehet feltüntetni a CV-ben. Majd ezután jöhetnek a zsírosabb pozíciók, állások. Persze ezt is csak akkor, ha az embernek megfelelő üzleti, szakmai priusza van. A munkáltatója bármikor befeketítheti jogosan vagy jogtalanul a hírnevét. Az emberek többnyire ki vannak szolgáltatva ennek a tekintély rendszernek.
Miért kell évtizedeket várni ahhoz hogy az ember nagy projektekben vegyen részt? Ha 20as éveiben is totálisan alkalmas a posztra, miért nem vághat bele? Miért nem kap teret?
Ja persze kellemetlen a kiöregedett, begyepesedett idősebb korosztálynak, hogy a trónról letaszíthatják őket ezért kőkeményen ragaszkodnak ahhoz a bizonyos székhez.
Szép kis káosz. Jól ki lett ez találva. Akik ebben a rendszerben játszanak, majdnem egytől egyik a körülmények előtt térdelnek. Komolyabbnak hitt felemelkedés csak azután következik, miután kopogtattak az ajtón. De ez is csak a látszat.
qqtyin írta:
Nem, nincs közük egymáshoz. Az Igazi Gorkie mester nem áldozat. :)
@ qqtyin:Papír nélkül is sokan boldogulnak. Steve Jobs,Bill Gates és még sokan mások.
Egyáltalán nem erről szól a dolog! Te is érvényesülhetsz ,nem a papíron,vagy iskolán múlik!
Valamikor a gimnáziumi éveim elején én is feltettem a kérdést. Mi a fene az alapműveltség és mire fogom használni? Mire azt a választ kaptam, hogy mikor majd intelligens társaságban leszek, és hozzá tudok szólni mindenféle témához, legalább az intellektuális viselkedés látszatát tudom majd kelteni a beszélgetőpartnerekben, még akkor is ha engem nem érdekel a téma. Egyébiránt pedig a felsőoktatási intézményekben elvárt tananyagról van szó.
Ennyi.
Kivettem a részem az úgynevezett felsőoktatásból, többször is. De annak amit sikerült a fejembe verniük az általános és a középiskolai éveim alatt jó ha 10%-át fel tudtam használni alapnak. A többi része semmit nem ért, az a 10% pedig elképesztően kevésnek tűnt, hiszen olyan szakadék tátong az egyetemi elvárt ismeretek és az “alapműveltség” szintje között amit nehéz lenne megfelelő hasonlattal érzékeltetni.
Az egyetlen elvárt eredmény ettől az elképesztően életidegen elme sablonozó gyártól, hogy felkészítsen a felsőoktatási elvárásokra. De még ezt sem képes teljesíteni.
Amit viszont sikeresen belever a fejünkbe az az, hogy mindenre vannak kész válaszok, és hogy ezeknek további kutatása egyrészt felesleges, másrészt pedig mérhetetlen arroganciára utal a részünkről, hiszen egy tejfölös szájú fiatal mit akarhat felmutatni a rendkívüli élettapasztalattal, mérhetetlen tudással és nagy tekintéllyel bíró neves szakemberek világában.
Egy filozófia óra arról kéne, hogy szóljon, hogy kifejthessük a gondolatainkat vagy esetleg, – ha van – kutatási eredményeinket a világról, ezzel szemben rég letűnt, ősi filozófusok félresiklott elméleteit magoltatják be a tanulókkal, mint hogy a Föld a világegyetem középpontja, és ráadásul még lapos is.
A másik nevetségesen elvetemült művelet a versek tanulása, amire azt a magyarázatot kaptam a már hallott alapműveltség mellett, hogy eddzi a memóriát.
Ennél ostobább kijelentéssel ritkán találkozik az ember. Egy teljes óvodában töltött napot fel tudok idézni, ha akarok, de egyetlen versre sem emlékszem amit meg kellett tanulnom. Najó, a himnusz első versszaka megvan de csak mert minden év végén hallom.
Az oktatás kiveri a fejekből a kérdéseket, és materializmust és szemetet rak bele, mire azt érzed, hogy ezen kívül más nincs is. Az emberek pedig csemegéznek, okoskodnak és hahotáznak ezeket a kész válaszokat felöklendezve nap mint nap, és a mellüket verve lelkendeznek, hogy milyen műveltek és intellektuálisak is ők. Közben pedig lepereg az életük.
Volt egy mondat, amit még az iskolában mondott a történelemtanár. Így szólt: “A történelmet a győztesek írják.” Csak most ébredtem rá, hogy igazából milyen mélységekig vezethet ez az egyszerű kijelentés. Hiszen nem csak háborúk és csaták fölött lehet győzelmet aratni, hanem egy teljes civilizáció fölött is.
HangOk írta:
Szia .
Ez a kijelentésed azt a meglátásomat támasztja alá miszerint a hagyományos oktatás mintha azt a célt szolgálná , hogy megutáltassa velünk az ilyen dolgokat . Nem arra inspirál bennünket hogy nyitottak maradjunk , hanem hogy elidegenedjünk a tanulástól .
Végül is érthető , mert a rendszernek nem az az érdeke , hogy megmaradjanak az emberek tanítványnak , hogy mindenből tanulni akarjanak .
A cél az , hogy elégedjünk meg a betanult maszlagokkal , sőt még legyünk is büszkék rá , netalán még a fensőbb rendűség érzését is erősítsék meg bennünk ,
ezáltal hatalmas egóra szert téve , amitől azután szinte lehetetlen megszabadulni .
Jól felépített rendszer ez .
De már repedeznek az illesztékei ;-)
pipolaj írta:
Ki nem gondolkodott még egyszer sem arról, hogy mi kell a sikerhez vagy érvényesüléshez? :-)
Abban biztos vagyok, hogy az iskolákban azt nem tanítják. Valóban, nem feltétlenül szükséges az úgyn. papír ahhoz, hogy az ember érvényesülhessen de vannak szakmák ahol előny ha megvan. Viszont hiába a papír ha valakiben nincs elég céltudatosság, önbizalom és becsvágy.
Az alapiskolában volt egy osztálytársam aki a leggyengébb tanulók közé tartozott. Lényegében csak azér nem bukott egyszer sem (mint ahogy a többi gyenge tanuló sem) mert abban az időben a buktatás nem volt érdeke senkinek. Szakközépbe is olyanba ment amelyről abban az időben köztudott volt, hogy elég ha csak valaki bejár órákra, hogy megszerezze a 3 éves szakvégzettséget. Viszont ennek ellenére én sosem tartottam őt butának. Gyakorlatias és élelmes gyerek volt mindig is. Voltak elképzelései és voltak céljai. A szakmája gyakorlati részét pedig nagyon jól megtanulta. Ma az építőiparban dolgozik, saját kis kft-je van és olyan 8 – 10x többet keres mint az átlagemberek.
Ismerek viszont olyanokat is akik kiváló tanulók voltak és az életben is nagyon jól megállják a helyüket. Meg persze lecsúszottak is vannak mindkét táborból. A többség meg valahol a két véglet közt ingázik. Ezért engem nem igazán érdekel az általános műveltség. Nem baj ha valakinek van de csak 2 dologra jó. Társaságba felvágni vele meg vetélkedő műsorokban szerepelni. Egyikből sem lehet megélni.
Azt a pluszt amit nem tanít meg az iskola azt magunknak kell megtanulni. Ez ma így működik. Meg aztán az a helyzet, hogy a célt amiért úgy érzi érdemes, mindenkinek önmagának kell megtalálnia, az önbecsülését szintén.
” Ha az oktatás célja valóban az lenne, hogy felkészítsen az életre, szerintetek hány éves korban kellene ezt elkezdeni, mennyi ideig tartana a képzés, és mit kellene tanulnunk hozzá? ”
Lényegében arról van szó , hogy benne élünk egy mesterségesen kialakított rendszerben , melynek célja , hogy lebutítson minket .
A mostani oktatás arra a felismerésre alapszik , hogyha az embereket tehetetlen rabszolgává akarjuk tenni akkor , meg kell nyirbálni azokat a képességeit amivel ráláthatna helyzetére . Ezért hangsúlyozottan féloldalasra kell nevelni .
A következőt találták ki : el kellett hitetni hogy a világunkban csak az az ember tud jól , és sikeresen működni aki logikusan gondolkodik , a tényekre hagyatkozik , rendszerezi , elemzi , értékeli a dolgokat , stratégiákat alakít ki , gyakorlatias .
Eme hozzáállásnak Duncan is nagy híve ;-) 8-)
Most jön az átverés . :-D
Ezek a tulajdonságok mind a bal agyfélteke funkcióihoz tartoznak . ( a fizikai síkon ) :-) Vagyis ez a rendszerfelépítés arra összpontosít hogy ne használjuk ki teljes potenciálunkat .
A jobb féltekéhez társítható képességeket előszeretettel degradálják . Nem véletlenül .
ezek a képességek ugyanis lehetővé teszik hogy teljes potenciálunkat kihasználhassuk . Mik ezek a tulajdonságok ?
-Megérzések ( intuíció )
-képzelet ( ezt azért fontos degradálni , mert a képzeletünk irányítja a teremtő erőnket )
– széles perspektívában való vizsgálódás ( na ez is nagyon veszélyes ;-) )
– Hit ( Juujjj ez még veszélyesebb . Másban hinni mint amit belénk programoztak :-X )
– Beleérző képesség ( ez azért veszélyes mert visszatartana az ártó cselekedetektől )
– összességében való megértés ( nehogy már )
– rizikóvállalás ( nehogy már megszabaduljunk megszokásainktól , amire nagyban épít a rendszer )
– Kreativitás . ( ez maga a teremtés , ezért csak a készen kapott tervek alapján szabad teremtenünk , olyan dolgokat amit a rendszer szeretne . )
Ezért szerintem nem is az a lényeg , hogy hány éves korban kezdődjön az oktatás , és hogy meddig tartson , hanem , hogy mi az amit oktatnak , és hogyan .
–
Amikor az oktatással kapcsolatos kérdésekre keressük a választ, akkor elfelejtkezünk egy alapvető dologról. Mindaddig, amíg mi magunk sem tudjuk, hogy kik vagyunk, hová tartunk és milyen céllal vagyunk itt, addig többé-kevésbé értelmetlen olyan kérdéseket feszegetni, hogy mit, mennyi ideig tanuljon a gyerek.
A kérdést 2 irányból lehet megközelíteni.
1) Mind a mátrix elmélet, mind a spiritualizmus szerint a megszületésünk előtt birtokában vagyunk minden ismeretnek, tudásnak. Valójában tehát nem tanulni kellene, hanem megakadályozni azt, hogy lebutítsanak bennünket. Ez visszavezet a kiindulás ponthoz, miszerint tudni kellene, hogy miért vagyunk itt. Ez egy olyan okfejtés lenne, amibe ehelyütt inkább bele sem kezdek.
2) Ha pusztán olyan szempontok szerint nézzük a kérdést, hogy az adott életünkre hogyan készítsen fel az oktatás, akkor egy fokkal egyszerűbb a helyzet.
Azt mondják 6-7 éves korára a gyerekben már kialakulnak a leglényegesebb tulajdonságok és többnyire 12 éves kor után már nem igazán változtatható meg senki sem. Nyilván nem véletlen, hogy a jelenlegi világ éppen erre az időszakra koncentrál és már 3 éves kortól megkezdi a gyerekek beillesztését a Rendszerbe.
Önmagában azzal nincs probléma, hogy a gyerek óvodába vagy iskolába jár, inkább az a gond, hogy mire és hogyan oktatják. Szerintem a legfontosabb ismereteket és legfőképpen a tanulás szeretetét 14 éves korig át kellene adni.
Igyekszem csak a lényeges gondolatokat leírni, hiszen egy-egy témakörről is oldalakat lehetne írni. Az én iskolám valahogy így nézne ki:
– Legelőször is megtanítanám, hogy az agy korlátlan tudással bír és nincsenek lehetetlenek, majd megtanítanám hogyan kell mindkét agyféltekét kihasználni.
– Kizárólag témák lennének, melyek alapján a gyerekek kifejtik a véleményüket, majd közösen kialakítanak egyfajta álláspontot.
– Nem lenne előre meghatározott, elvárt válasz. Nincs ugyanis olyan tudás, amely nem kérdőjelezhető meg. A tudás csak illúzió, mely csak addig “tudás”, amíg valaki nem tudja jobban.
– Ösztönözném az együtt gondolkodást, az együttműködést és nem lenne osztályozás. Az osztályozás semmire sem jó. Az 5-ös növeli az egót, az 1-es pedig az alacsonyabbrendűség érzését kelti.
– Kiemelt szerepet kapna a számítógép az oktatásban. Fölösleges bonyolult egyenleteket megoldani, ha a gép ezt megteszi helyettünk.
– Az oktatás a józan logikára és az intuícióra épülne.
– Elsődleges célja az önbecsülés és a személyes fejlődés lenne.
– Megtanítanám a célkitűzést, a tervezést és azt, hogyan lehet a motivációt fenntartani.
– A gyerekek mernének álmodozni és a jövőt együtt elképzelni.
– Nem résztudást kapnának egy-egy tantárgyból, hanem összefüggésében vizsgálnának egy területet.
– Az egyetlen hülye kérdés az lenne, amelyet nem tesznek fel.
– Arra ösztönöznék mindenkit, hogy a tanulást sosem szabad abbahagyni. Ha nem mi használjuk az agyunkat, akkor mások használják helyettünk az ő érdeküknek megfelelően.
Talán ennyi ízelítőnek. A lényeg, hogy az én iskolámba a gyerekek szívesen járnának be.
Tartok tőle azonban, hogy ennek megvalósulása egyetlen esetben lehetséges: ha újra kezdjük az egészet egy másik Rendszerben.
Thirdeye Magister írta:
Épp az a baj, hogy a logika, a megfigyelés képessége, az adatelemzés képessége és szakértelme, a tények felismerése széleskörűen hiányzik nemcsak az átlagemberből, hanem a vezetőiből is. Így azán lehet őket terelni könnyedén.
Inkább a mestere lennék, de még messze járok attól. :)
Bizony ez nagy átverés, mert logikailag nem látod, hogy minden ellenkezésed ellenére is materialista vagy. Agy? Miért nem szempilla, vagy szigmabél? Az is test, és az is elrohad.
Ezeknek nincs semmi közük az agyhoz, vagy más testrészekhez. :)
Másban hinni, mint amire programoztak? Az olyan, mint másban tévedni, mint a többiek? :D
A fantázia és a logika nem áll szemben egymással.
Az empátia nem tart vissza az ártó tettektől, elég, ha nem érted, hogyan ártasz azzal, amit teszel. Például, ha teljes szívvel hiszel abban, hogy a sors elfogadása az út, és ezt tanítod az embereknek, akkor, amennyiben a kiindulási pont hamis, lényegtelen, hogy mennyire jónak érzed magad ettől, ártasz vele.
Az a vélemény, hogy átlátod az egészet, miközben ugyanolyan tehetetlen vagy, mint az, aki semmit sem tud, önbecsapás. :)
Goldeneye írta:
Ezzel nem értek egyet. Sokkal könnyebb megtanítani valakinek az önellátást, a társadalmi hasznosságot, az együttélés szabályait stb., mint ezekre a kérdésekre megtalálni az igazságot.
Kulcsszó: “szerint”. És ha nem igaz?
Tehát tanítás alatt azt érted, hog elhitetni? Ha az agy korlátlan tudással bír és nincsen lehetetlen, hogyan van az, hogy 1 gramm cián elpusztítja az agyat, vagy egy liter barakcpálinka éneklő üzemmódba tolja az agyat?
Duncan Shelley írta:
Erről eszembe jutott, hogy nemrég olvastam ezt a szalagcímet az internet egy sötétebb sarkában: “Creativity Closely Linked to Mental Illness” (magyarul a kreativitást szoros összefüggésbe hozták a mentális betegségekkel).
Lassan már az alkotókészség is gyógyítandó betegség lesz :D Amikor azt gondolnád, hogy ennél mélyebbre már nem lehet menni, mindig ér egy újabb meglepetés. Úgy látszik pont az idézett mondatodat igyekeznek megcáfolni Duncan.
Duncan Shelley írta:
Valóban sokkal könnyebb és meg is kellene mindezeket tanítani. Valami miatt azonban ez nem történik meg, sőt éppen az ellenkezője történik. Ezekre a kérdésekre csak azért nem találjuk az igazságot, mert nem is akarják, hogy megtaláljuk. A másik oldalon az emberek nem is nagyon keresnek, mert lefoglalja őket a mindennapos túlélésért folytatott gürizés és megelégszenek azzal, ami "tudást" odatesznek eléjük.
Éppen ez a lényeg, hogy semmiről sem tudhatod, hogy igaz vagy sem. Ezért logikailag végig kell járni mindkét lehetőséget. Számomra momentán sokkal több dolog támasztja alá azt, hogy a megszületésünk előtt okosabbak vagyunk, mint az ellenkezőjét. Persze óriási ütemben fejlődünk, okosodunk az életünk során és néhány ezer év múlva lehet, hogy eljutunk oda, ahonnan elindultunk.
Igen, ha úgy tetszik azt értem, hogy elhitetni. Amit az agyaddal el tudsz hitetni, azt képes megalkotni. Miért korlátoznánk le mondvacsinált hitrendszerekkel, amikor éppen az a legfőbb problémánk, hogy a Rendszer folyamatosan ezt teszi?
A cián azért pusztítja el az agyadat, mert azt a programot kaptad, hogy el kell pusztítania. Személyesen ismerek olyan embert, aki beavatás során kígyómérget ivott és túlélte, miközben mások mellette meghaltak.
Ami a barackpálinkát illeti, az én agyam 1 liter után már nem éneklő üzemmódban van, hanem zéró állapotban. Ez persze csak annyit jelent, hogy benne van a lehetőség, hogy bármire képes legyen.
Egyébként érdekes, mert egy ittas ember bizonyos tekintetben olyan dolgokra is képes, amelyekre józanul nem. De ennek szintén az egyik lehetséges oka, hogy ilyenkor az agy egy pillanatra megfelejtkezik arról, hogy “nem lehetséges” és így máris lehetségessé válik.
Jó kis cikk, szerintem az egyik legfontosabb terület, amin sürgősen változtatni kéne…
– leminimalizálni az alapismereteket.
– a törtenelmeről soha sem mondanám, hogy tények, hogy így vagy úgy történt.
– táncoktatás
– pénzügyi ismeretek
– sokkal több és beszédcentrikusabb nyelvoktatás
– szélesebb körű sportoktatás (pl. harcművészetekkel való megismerkedés)
– élethelyzetek (társas kapcsolódások) szituációs játéka (talán drámapedagógia a neve)
– beszégetések bármiről!! Tanár kérdez, a gyerek válaszol, de a tanár sose mond véleményt csak a gyermek nyilvánul meg. Nincs jó meg rossz válasz… (pl. ki vagyok én)
– meditáció
– hogyan működik a társadalmunk (választás, politika, közigazgatás, stb.)
– találkozás növényekkel állatokkal
most ennyi jött
“Ha az oktatás célja valóban az lenne, hogy felkészítsen az életre, szerintetek hány éves korban kellene ezt elkezdeni, mennyi ideig tartana a képzés, és mit kellene tanulnunk hozzá?”
Azt gondolom, hogy a képzés már elkezdődik az anyaméhben. Persze csak akkor, ha elhisszük azokat a beszámolókat, hogy a baba bizonyos zenére nem rúg annyit, vagy éppen ellenkezőleg, reagál a simogatásra, stb.
Onnét kezdve, hogy megszületett, folyamatosan tanul. Optimális esetben a szülőktől, akik törődnek azzal, hogy ne csak eszik – alszik üzemmódja legyen, hanem beszélnek hozzá/vele, játszanak vele – játszva tanítják..
Minden korosztálynak megvan az optimális kötetlen játék/játszva tanulás aránya, de hogy 6 éves korban ülj be egy padba, ahol megszakításokkal ugyan, de a fél napodat (vagy ha napközis vagy, hát majd’ az egészet) töltöd, hát nem ideális állapot.
Ebben a korban még különösen számít, hogy egy elhivatott, a szó jó értelmében “pedagógus” neveli a gyereket, vagy egy megcsömörlött, esetleg eleve nem arra a pályára való, tanárnak látszó tárgy. És most a gyerekeink “indulásáról” beszélünk..
Hogy mit kellene tanulniuk? Ha a tudásanyagot megszemélyesítenénk – itt a blogon hozzászólók által képviselt életszemlélet alapján, kellene egy kis Putyin, Alex, Petra, Prolizoli, Great, Palantír, Annamari, Golden – és 3 eye ;-) (tudom, hagytam ki a felsorolásból tantárgyat, de hát a feledékenység az enyém) :heh:
Evidenciákat, mint pl Duncan, nem is említek.. :-D ;-)
Goldeneye írta:
Hm. Ő itta a mérget és a mellette lévők haltak meg tőle. Ez egy nagyon fifikás méreg lehetett.
Kitartás. Napi szinten kell gyakorolni és te is bírni fogod az 1 litert. 8-)
Igen, magam is tanúja voltam párszor az ilyen képességek megnyilvánulásának de nem igazán lehet a hasznos képességek kategóriájába sorolni őket. Még ha néha felettébb érdekesek és szórakoztatóak is.
Ezt a tapasztalatot én is meg tudom erősíteni. Egyszer, többed magammal, láttam egy erősen illuminált állapotban lévő illetőt aki egy padon aludt. Az ő agya egy pillanatra (vagy pontosabban inkább úgy 1 percre) megfelejtkezett arról, hogy a záróizmoknak “nem lehetséges” ellazulniuk miközben az egyén alszik és lám ellazultak.
Duncan Shelley írta:
Én a materialisták kedvéért beszélek jobb és bal agyféltekéről , mert a tudósok ezekhez kapcsolták ezeket a tulajdonságokat . Másrészt ebben a fizikai világban a testen keresztül nyilvánul meg a szellem . Nem vagyok materialista , de felesleges lenne tagadni a matéria létét . Most miért lenne jobb az ha azt írtam volna , hogy alsóbb meg felsőbb énünk ? Abba ugyanúgy belekötnél :-)
Duncan Shelley írta:
Vedd csak ki valakiből az agyát , majd meglátod :laugh:
Duncan Shelley írta:
Te félsz tévedni ?
Duncan Shelley írta:
Tényleg nem az ártó tetteket kellett volna írnom , de lehetnél velem egy kicsit empatikusabb :-)
Duncan Shelley írta:
Az tényleg önbecsapás lenne .
prolizoli írta:
Nyilván nem csak ő itta, mindenki ivott, de csak ő élete túl. :-)
jazminbokor írta:
Ezzel teljesen egyetértek , én is így gondolom.
Jómagam is amit anyukámtól, nagymamitól, azt használom most is , és próbálom, valamilyen módon az én életemre egyszerűbben alkalmazni, és továbbadni.
Egyetlen hátránya a fenti gondolatoknak, nem minden szülő ért mindenhez, és a gyerek érdeklődésének megfelelő tudás és gyakorlat sincs meg mindenkinek.
Ez eléggé behatárolja a a gyermek által igényelt ismereteket.
balisto írta:
Nekem is, ha nem is menetrendszerűen, de nagyon nem szeretik, persze jók a barátok ,de többi, a tanulás az fúj.
A nagyobbik most harmadikos, olyan dolgokat tanulnak matekból, magyarból amit én 5-6.-ban tanultam, nagyon nem az ő szintjének megfelelő vagy zűrzavaros.
Nekünk magyarból csak mesék, versek voltak, ma nekik a környezettől a történelemig, minden van az olvasókönyvben, főleg történelem a magyarok honfoglalásától, a tatárjárás, az olvasókönyvben!!
Amikor én tanultam a 3. -os matekot, akkor a nővérem férje pont akkor járt főiskolára és akkor tanulták azt, amit én általánosban. Most ugyanezt tapasztalom, rettenetesen sok adatot kell megtanulni, az ovi utolsó éve már iskola előkészítő, tudni illett az ovis gyereknek mi a relációs jel!!!!!
Ha az oktatás célja valóban az lenne, hogy felkészítsen az életre, szerintetek hány éves korban kellene ezt elkezdeni, mennyi ideig tartana a képzés, és mit kellene tanulnunk hozzá?
Születéstől kb 12-13-16 évesig, ez gyerektől függő lenne. Először a szülőktől tanulna és a szülők is képzettek lennének abban, hogy mi kell egy kicsi gyereknek , hogyan lehet segíteni neki, és lenne rá ideje, ténylegesen kapnának arra lehetőséget, hogy otthon legyenek a gyerekkel és tanítsák. Utána a gyerek képességének, kedvének megfelelően, kihelyezett tanároknál, gazdáknál, dolgozóknál lenne, attól függ mit akar tanulni.
Egy 10 éves gyerekre már komoly feladatokat rábízhatnál tyúkok etetése, bolti eladás, kisebbekkel foglalkozás,kerti munkák.
Nem lenne korhoz kötve, ki meddig tanul, de valamilyen módon hozzá kellene járulni a közösséghez amihez tartozik.
Kb: 3-4-5-6évesen alapozó képzés lenne emberekkel való kommunikáció és jó modor és udvariasság, rendben tartani a környezetet, állat és növényvédelem,és sok játék.
7-8 évesen alap írni- olvasni-számolni tudás, utána egy alapszakma megtanulása, inaskodással együtt szerintem 3-6 év, pl esztergályos, vagy agyagozó, vagy gépkezelő, vagy molnár szakmához erő kell, vagy felnőtt testméret, ami érdekli a gyereket azt hamar megtanulja, csak egyenlőre inasként tudna működni egy felnőtt mellett. Inaskodás közben tanulná a szakmát, legyen az egy buszsofőr vagy akár gépíró vagy pilóta.
És 11-13 évesen eldönthetné akar-e még valami másik szakmát vagy inasként tovább dolgozna már fizetésért.
DE ez irreálisan messze van még a mai valóságtól.
Great írta:
Igen, egyetértek.
HangOk írta:
Igen , a közös éneklés élménye egy kórusban, akkor jó, ha van alapképzés először a gyereknek egyedileg kell megtanulni énekelni és csak azután menni a közös kórusba.
És nem mindegy mit énekel, ez nagyon így van.
A többiek nézőpontja is érdekes, és reális számomra, a itt jelenlevők valamilyen módon a jelenlegi Rendszer elbutító módszerét élhetőbbé és emberbarátibbá tennék.
Hűha, hogy néz ki amit írtam!
Duncan kérdése után a vastag betűs Születéstől.. az én írásom.
Greatnak, HangOKnak is a válaszom vastag lett.
Nagyon sok hozzászólás volt, amivel egyetértek ezért most nem ismételném a már elmondottakat. Inkább mondok életképeket.
Helyszín: Boston, USA. Jelenlévők: rengeteg jól szituált harvardos srác. Gondolat: A. H barátom szólt a többieknek: Ma ne legyünk csúcszsidók! Mikor ezt a történetet elmondta az öcsém, aki a részese volt (egyetlen keresztényként), hosszasan beszélgettünk róla. Ilyen egy kultúra, ahol a tudás szerves része a mindennapjaiknak és a céljaiknak. Irigységgel gondoltam rá, hogy huszonéves zsidó srácok milyen hihetetlen tudással rendelkeznek a világ bármely pontjáról, területéről, témájáról stb.. A mondat lényege volt, hogy a szokványos művelődést és egymás okosítását, ami a szociális kultúrájuk része tegyék félre. Lehet, hogy itt kell keresni az okát annak, hogy miért van annyi zsidó származású Nobel-díjas. Egy nép, ahol a csúcsra jutás a tudással és műveltséggel párosul. Mi vajon akarunk csúcsmagyarok lenni?
Helyszín: Newmarket, Anglia Jelenlevők: a vilag legynagobb gyemantbanya tarsasaganak a vezetosege, Indiai maharadzsak es angol arisztokratak. Oppenheimer barónő fogadast tesz ram az egyik earllel, hogy fogom tudni, hogy ki Nurejev. Az earl szerint egy kertesznek nincs ilyen attekintese es muveltsege, ha meg nem angol, akkor meg plane. Mikor megkaptam a kerdest, elgondolkodtam es aztan megmondtam a helyes valaszt. A baronő igen buszke volt ram es mivel nyert egy nagyobb osszeget en is kaptam egy kis jutalmat (egy üveg Pétrus-t / Château Pétrus).
Helyszin: Linz, Ausztria Jelenlevők: 5 szlovakiai lany es fiu LV kezdetu rendszamtablaval (a Csehszlovakia teruleten a jarasok nevebol volt levezetve az autok rendszamtabla szama LV Levice vagyis Leva jarasra utal) Ep kukaztunk – kajat szedtunk ki a kukabol, hogy legyen mit ennunk es azon monfondoriztunk, hogy vajon visszamegyunk-e a szalmakazalba aludni, mert szallast ujbol nem tudtunk szerezni, ahogy melot sem. Mikor megallt melletunk egy auto es kiszol egy pasas tipikus eneklő cseh akcentussal: Hele kluci, votkut jste? (cseh: Mi van skacok, honnan vagytok?) hamarosan kiderult, hogy egy volt csehszlovak elversenyzo, aki 1968-ban lelepett nyugatra es azota nem volt otthon. Mar nem pontosan emlekezett a menevezesekre es azt hitte, hogy a LV rendszam Litvinovot (egy cseh jarasi szekhely – kisvaros kitunő hokicsapattal) jelenti es azt gondolta foldiei vagyunk. Mikor rajott a tevdesre akkor sem esett ketsegbe, mert kivetelesen jo vicceket es torteneteket mondtunk neki Morvaorszagrol, szukebb hazajarol. Mire konnybe labbadt a szeme, meghivott magahoz es hatalmasakat beszlegettunk es ittunk vele. Nagyon halas volt nekunk es masnaptol a dolgok elkezdtek mukodni.
rengeteg ilyen sztorim van. A velemenyem az, hogy a volt szocialista orszagok iskolarendszere a sok hibaja ellenere nagyon is komoly tudassal latta el az onnan kikeruloket. A tudasnak sokszor varatlan helyzetekben sokfele felhasznalasi alkalma volt. Nincs haszontalan tudas, csak helyzetek vannak.
Egészséges életmód, jövőtervezés és a kommunikáció minden vetülete, ezek lennének a tantárgyak.
Az egészséges életmód szokássá válna már gyerekkorban, káros dolgok kerülése, mozgás, stresszkezelés etc.
Jövőtervezés, karrierépítés, célok kitűzése, menedzselése, önállóság, csapatmunka, vezetés.
Kommunikáció, nyelvtanulás, kommunikációs fogások, eszközök használata.
Az alapozás írás-olvasás és alapműveletek, más nem kell. Történelem felesleges, kémia szintúgy, biológia csak ami használható, irodalom minek, technika fenének. Ha netán kellene, hogy Mátyás király mikor született, akkor kommunikációs képzésen úgy is megtanulják az internet használatát, azzal gyorsan megvan. Habár nem tudok elképzelni olyan élethelyzetet, amiben fontos lenne Matyi születésnapja. :D
Alex írta:
Ezek a sztorik nem tudásról szólnak, hanem haszontalan részműveltségről.
A kukázás és a kertészkedés, na az szólt a tudásról. ;-)
@ Alex:
Posted április 30, 2013 at 8:36 DU.
Ezek majdnem anekdoták.
– tetszik. (elvből nem nyomkodok dislykeot – nekem könnyű)
Bármi is az; annyira jó – amennyire helyén való (tehát nem akarja túllépni saját hatáskörét). Biztos érthető ez – fél év távlatából.(?)
Sem a tudással, sem a zsidókkal nincs bajom – bár e kettő együtt tette világunkat veszélyesen naggyá és anyagiassá.
Facebookon egy zsidó vallási vezetővel próbálok kapcsolatba- lépni.
Én már nagyok sok vallás képviselővel voltam kapcsolatban (Hit -gyülekezet, Jehova-tanúi, katolikus, református, evangélikus, hinduizmus ismert ágainak utána-olvastam és “krisnásokkal” e-mail kapcsolatot is fenntartottam). Tehát hiányosságom is akad bőven.
Szabadelvű vagyok egyáltalán nem gondolom, hogy vallási előélet tesz valakit jobbá, rosszabbá, emberré stb. Ezek nélkül és ezekkel együtt ugyanúgy kereshetjük létünk objektív értelmét. Persze kivételek mindig akadnak – de a túlzások nem erősítik a szabályt; hanem képesek megdönteni azokat.
Észre kell venni ezeket a “holtpontokat” – életünkben, lelkünkben!
Mindenkit figyelemre intek!
Amit mondok – azok fontos kiegészítések, életünk árnyoldalai – amivel nem szívesen foglalkozunk (általában).
Amíg ösztönéletünkben (alapvető létszükségletek) komoly hiányosságok akadnak – addig képtelenek vagyunk az “emberség magasabb fokai” felé fordulni. Viszont azután céljainkat nem egy ösztönélet biztosítása elvében (bebetonozása) kell formálni – mert akkor meg is rekedünk abban.
Nietzsche is nehezményezte, hogy – számára úgy tűnt – a kereszténység az egészséges ösztönök kiirtásán fáradozik.
Bizakodom, hogy akár a (tisztességes) blogok és a hozzászólók – mind az “emberi teljesség” igényével és reményében teszik hozzászólásaikat…
mert így ezek nem ideológiák – hanem egyenrangú emberi kapcsolatok.
Ezzel együtt arra is utalok, hogy a blogok életünk szellemi oldalát erősíthetik.
Mert ugye, önmagában a világhálón keresztül aligha adhatunk kalácsot.(?)
tunder írta:
Nagyon jó vélemények, egyetértések vannak és ünneprontó sem szeretnék lenni…
de a halál éppúgy tény számunkra – és az erre való felkészülés: mennyi időt vehet igénybe?
Ez egyúttal az élet paradoxonja: Mert ugye az életre való felkészülés – maga az élet.
Nos, akkor a halál… (?)
Kudarcokról pedig ne is beszéljünk; mert az nem trendi!
@ Nietz-senki:
Nietz-senki írta:
-Hmmm , bocsi a vastagítások nem sikerültek jól és amit Duncan írt meg én írtam az is vastag. :-P
Jó lenne, ha ilyen jól tudnék kérdezni, de kérdést Duncan tette fel , a “Most ti jöttök” mondatot követő utolsó mondatok.
@ tunder:
A vastagításokat nem zárod le, ezért lesz félkövér minden sor.
A b elé kell tenned a végén egy / jelet, akkor ott lezárja a kiemelést.
annamari írta:
Elég gyorsan leépülne a civilizáció a kezed alatt. :laugh:
annamari írta:
Erről egy ócska vicc jut eszembe: Az a kislány igen művelt volt. Rengetegen megművelték.
prolizoli írta:
Inkább felfutna. Te emlékszel valamire általános suli vagy gimi történelemóráiról? Mire használod? Irodalomból mire emlékszel? A ledvenc könyveim egyike sem volt kötelező olvasmány, ez a körülmény bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy a kedvenceim legyenek. ;-)
Egyetértek azzal, hogy legyen kötelező oktatás, ami alól senki nem maradhat ki, de ennek olyannak kell lennie, ami gyakorlatias és valóban szükséges az élethez. Évszámok megjegyzése, félbolond írók életrajzi adatainak magolása, mengyelejev táblázat számainak bevágása semmire nem jó az életben. Jártam egyszer vegyipari laborban, tudod, mi volt kitéve a falra? Mengyelejev táblázat. Még a vegyészek sem tartják fejben? :) Akkor egy 12 éves kölyöknek minek?
annamari írta:
Nem az a lényeg elsősorban, hogy te vagy én mire emlékszünk történelemből, irodalomból, kémiából tehát olyan dolgokból amelyeket valaha tanultunk, de ma már nem foglalkozunk velük. Hanem a lényeg az, hogy ha valakit, bárkit, valamiért érdekelnének ezek a szakok, szakmák akkor tudjon merre fordulni. Tudjon miből információt gyűjteni és felhasználni. Ha érdekli, hol tanuljon valaki kémiát, irodalmat vagy történelmet ha nem az iskolában?
A legjobb megoldás az lenne, amit már többen is felvetettek itt. Lenne bizonyos alapképzés ami kötelező (a legszükségesebb alapok) a többi pedig szabadon egyéni érdeklődés szerint választható. Csakhogy erre nincs elég anyagi kapacitás a legtöbb országban.
Abból, hogy egy vegyi laborban a falra a Mengyelejev periódusos táblázat van kitéve nem következik automatikusan, hogy az ott dolgozó vegyészek nem tudják azt fejből. Egy kitanult és szakmájában dolgozó vegyésznek a Mengyelejev táblázat olyan mint neked 10-ig számolni. Ha azt hiszed azért volt a falon, hogy ne felejtsék el, akkor nagyon naiv vagy.
@ tunder:
Nincs gond, nem kötekedni akarok.
Ahogy a kudarcot nehéz besorolni a siker-, eredményközpontú stb. szemléletekbe – úgy a halál tényét is nehéz “hova-tenni” az életben.
Ezt úgy próbálom feloldani; hogy nemcsak “önmagunknak- tartozó” hittel élek.
Tehát – semmit sem szabadna a “kisajátítás hitével” megélnünk!!!
A gazdagok a pénzükkel (anyagi értékeikkel) – a szegények pedig kudarcaikkal tesznek így.
Szóval – ez mindenképpen: helytelen!!!
Ezért vagyok “sokatmondó” (nagyszájú) – nem azért, mert így születtem.
Megtaníthatnák mondjuk, hogy hogyan kell tanulni.
A történelmet és a tradiciók megélését a legfontosabbnak tartom minden közül. Ezek nélkül gyökértelen az ember, nincs mibe kapaszkodni, nincs önazonosságtudat.
annamari írta:
Van amivel egyet tudok érteni:
Gimnáziumi éveim – maga a pokol volt (belemenekültem a sakkba). Maguk az igények és valóságuk elérhetetlensége – ezen bizony a gimnáziumi törzsanyag semmit sem segített.
Nos, a tanulmányok igen szerteágazók, sekélyesek és nehezen értékelhető részletek túlzása. A realitásokat nehéz megítélni.
Azért akadtak gondolatébresztő motívumok. De szerintem sem közelítheti meg egyetlen jó tanár pedagógiája sem a “sors iróniáját”…
amikor személyes átélés történik – akkor eszünkbe- jutnak rég elfelejtett dolgok, ügyek, tanulmányok is!
Amikor valaminek aktualitása van – akkor eszünkbe- jutnak az apró-betűs részek is!
Bizony, bizony!!!
A történelem tanárom (gimiben) az maximalista volt. Az a logikai felépítés – ahogy Ő tanította – sem a matematikában, de a sakkban sem tapasztaltam olyan precizitást…
jóval (20 év) később az atrophozófiában – van valami hasonló (Rudolf Steiner által).
De akkor engem egyáltalán nem érdekelt a történelem – és azt sem hittem, hogy egyáltalán fog érdekelni.
Különösen akkor kezdi érdekelni az embert – amikor rá jön, hogy milyen szisztematikusan vagyunk eltérítve lényeges dolgoktól…
hogy ezek az ügyek aligha bizonyíthatóak – mint amin itt többen is lovagolnak – mégsem lehetnek véletlenek (hisz határozott logika nyomán működnek).
Persze lehet mondani, hogy ezek véletlenek is lehetnek…
én nagyon sokat beszélek a hitről és jelentőségéről – de annyira nagy hitem nekem sincs, hogy a véletlenek napjainkban is mutatkozó sorozatának: “bedőljek”.
Túl-nemesített kísérleti nyulak vagyunk – és már ez maga hordoz némi veszélyt önmagában.
Gandhi írta:
A gyökértelenségnél pedig még rosszabb , ha hamis történelemmel , és tradíciókkal azonosulunk .
No meg gondolj bele , hogy valóban Ön -magaddal azonosulsz -e amikor elmúlt dolgokkal , és hagyományokkal azonosulsz . Nem beszélve arról hogy az elnyomó , lebutító rendszer éppen ezt az igényünket lovagolja meg , és ad olyan kapaszkodókat ami még véletlenül se önmagadhoz fog elvezetni .
Miért nem azonosulsz a saját végtelen tudatoddal ? ;-) :peace:
Adolf Hitler
prolizoli írta:
Tehát azt akarod mondani, hogy aki vegetáriánus (Hitler az volt) vagy szereti a kutyákat (Hitler szerette), az náci? 8-)
Duncan Shelley írta:
Aki kitűzi pl a kokárdát és állva énekli a himnuszt a hősök terén az biztosan…
Duncan Shelley írta:
Nem egészen mert Adolf női alsóneműt is hordott és kis bajuszkája volt. :-D
prolizoli írta:
Azt se felejtsd el, hogy morfium függő is volt ;-)