Az életben gyakran félreértjük egymást, elbeszélünk egymás mellett, mert elmulasztunk megegyezni abban, hogy egy-egy központi fogalom alatt mit értünk. Itt, ezen a blogon is gyakran kerekedtek viták, mert eltérő módon értelmeztünk valamit.
Többen is kértétek, hogy legyen egy kislexikon az ezen a blogon rendre felmerülő szavak definícióival. Most elkészült. Ezek az én értelmezéseim:
Bizonyíték: tiszta tudattal szerzett tapasztalat. A bizonyítási eljárás az a folyamat, melyben valaki mást eljuttatunk ahhoz a tapasztalathoz, amit mi megszereztünk. Amennyiben azonos tapasztalat birtokában nem azonos következtetésre jut, további ellenőrzések szükségesek – ezért is hasznos a bizonyítékokat a széles közönség elé tárni.
Cél: minta a valóság számára, ahogyan a tésztaszaggató minta a tészta számára.
Család: emberek nem gazdasági alapú szövetsége, melynek kizárólag a gyereknevelés a célja. A gyerek(ek) felnevelése után elveszti funkcióját, esetleg gazdasági alapú szövetséggé válik.
Egyház: a történelemben misztérium alapú politikai párt.
Ember: amnéziában szenvedő, akaratlagosan a testét elhagyni nem képes, részlegesen öntudatlan lélek (nem szükségszerű, hogy humanoid teste legyen).
Élet: biológiai értelemben egy olyan test, aminek legfőbb tulajdonsága a regeneráció, lelki értelemben problémák megoldása, melynek célja a mind nagyobb önrendelkezés.
Én (ego): a lélek oszthatatlan, szennyeződésmentes része, a középpont, a mag, a lényeg. Az ismert latin mondás, mely így szól: „ego sum via, veritas et vita”, azaz „én vagyok az út, az igazság és az élet”, igen mély jelentést kap e definíció által. Ellenben, ha modern, misztikus vagy pszichológiai ego-definíciókat használunk, a mondat értelmezhetetlenné válik.
Fejlődés: növekvő önrendelkezés.
Halál: biológiai értelemben a test regenerációjának leállása, lelki értelemben kiesés egy játszmából.
Halott: biológiai értelemben regeneráció nélküli test, lelki értelemben nulla befolyás egy játszmára. Ha van olyan testrészed, ami nem regenerálódik, akkor az a testrészed halott (a testünkben a fogazat hal meg először, 6 éves korban kezdődik a regeneráció leállása). Ha nincs befolyásod az amerikai elnökválasztásra, akkor azt a játszmát tekintve halott vagy, akár érdekel, akár nem.
Haza: az ország, ahol valaki otthon érzi magát. Az én hazám az az ország, ahol az élet a nekem tetsző módon zajlik.
Hit: erős érzelmi töltés egy gondolaton.
Isten: a történelemben emberi tulajdonságokkal rendelkező, emberfeletti, kegyetlen, képzeletbeli lény; az elnyomottakban felgyülemlő kétségbeesés, harag, gyűlölet, elfojtott vérszomj összesűrűsödése, mint ilyen, egyfajta mentális szükséglet, szelep. Egyébként egy játszmában a játékszabályok forrása. A póker feltalálója a póker istene. A természeti törvények megalkotója az Isten ebben a fizikai univerzumban.
Lélek: az anyagi világon kívüli valóság, amely tudattal rendelkezik, célokat tűz ki, dönt és cselekszik.
Média: csatorna, melyen keresztül a gondolatokat eljuttatják a tömegekhez. Jelenleg a (tömeg)média egységesítve van, ez azt jelenti, hogy elsődlegesen néhány ember gondolatait osztja meg a tömegekkel. A média a kondicionálás eszköze a politika kezében.
Pokol: az életek közti terület.
Politika: a történelemben néhány ember vagyonszerző vállalkozása, melynek sajátossága, hogy a közhangulatot szimbolikus tettekkel igyekeznek mederben tartani. A szimbolikus tett olyan gesztus értékű tett, ami nem oldja meg az adott problémát, de rá lehet fogni, hogy „megpróbálták” megoldani.
Rendszer: (nagy kezdőbetűvel) a civilizáció működésének a módja; parancscsatornák, végrehajtási vonalak, szabályok, pozíciók (stb.) összessége.
Szabadság: korlátlan önrendelkezés.
Társadalom: munkamegosztásra épülő közösség, amely tehermentesíti az egyéneket. Erőssége, hogy lehetővé teszi a specializálódást, és ezáltal a fejlődést. Gyengesége ugyanez: ha felbomlik a munkamegosztás rendszere, az eredmény rengeteg specializált, önállótlan, életképtelen ember.
Test: biológiai értelemben egy regenerálódó gépezet, lelki értelemben a lélek azonosító jele a játszmának ezen a szintjén.
Tudomány: rendszerezett, ellenőrzött tények halmaza. A tudomány attól tudomány, hogy tévedhetetlen. Tekintve, hogy az elméletek a legnagyobb körültekintés ellenére is tévesnek bizonyulhatnak, az elméletek nem a tudomány, hanem a filozófia területéhez tartoznak.
Vallás: a történelemben véleményalapú tanítások rendszere, amely tartalmazza valaki(k) véleményét az élet fontos kérdéseiről.
Valóság: interaktív mező, amely körülvesz minket.
Nos, ezek voltak az én szavaim. Ha kimaradt volna valami fontos, jelezzétek.
Most ti jöttök: nektek mit jelentenek a fenti szavak?
Újabb definíciók:
+ ADÓ: a történelemben az uralkodó réteg által a lakosságtól erőszakkal elvett pénz, melyet magánbefektetésekre (bányarészvények, ingatlanok stb.) használtak fel. Az igazságos adó a jogos közterhek (közvilágítás, útépítés és -karbantartás stb.) lakosság általi finanszírozása lenne, oly módon, hogy a szükséges összeget elosztanák a keresőképes lakosság között, és mindenki ugyanakkora hányadot fizetne.
+ BECSÜLET: az önként adott szó megtartása.
+ ISMERET: információ valamiről. Az információ nem tudás. Az, hogy mi van a Hold sötét oldalán, információ, azaz ismeret, egészen addig, míg nem nézzük meg magunk.
+ MEGÉRTÉS: annak átlátása, hogy valami mire jó, hogyan működik, milyen a kapcsolata más dolgokkal, információkkal.
+ SZERELEM: a legmagasabb fokú szeretet, az az érzés és gondolat, hogy valaki mindenki másnál értékesebb.
+ SZERETET: motiváció a törődésre. Az nem szeretet, hogy valakinek jót kívánok. A szeretet tettek nélkül nem létezik.
+ TANULÁS: a történelemben feltételes reflex kialakítása, többnyire jelentés és jelentőség nélküli információk megjegyzése. Valójában egy szisztematikus módszer, melyet használva tudásra teszünk szert.
+ TISZTELET: annak nyílt elismerése, hogy valaki jó valamiben, amit értékesnek tartunk.
+ TUDÁS: pontos gondolat valamiről. Ha egy gondolathoz cselekvést rendelünk, és az történik, amit vártunk, akkor az a gondolat tudás, pontos leképezése a valóságnak. Ha nem az történik, amit vártunk, vagy nem történik semmi, akkor az a gondolat nem pontos, vagyis nem tudás.
“Isten: a történelemben emberi tulajdonságokkal rendelkező, emberfeletti, kegyetlen, képzeletbeli lény; az elnyomottakban felgyülemlő kétségbeesés, harag, gyűlölet, elfojtott vérszomj összesűrűsödése, mint ilyen, egyfajta mentális szükséglet, szelep.” Ez LOL, de nagyon igaz, az egész a félelemről, megfélemlítésről szól. A téren a kis cigánygyerekek mindig azzal fenyegetőztek, hogy jön a báttyuk, aki nagyon erős, ez tökugyanaz.
“Család: emberek nem gazdasági alapú szövetsége, melynek kizárólag a gyereknevelés a célja. A gyerek(ek) felnevelése után elveszti funkcióját, esetleg gazdasági alapú szövetséggé válik.” A 2. mondat kicsit erősnek tűnik nekem vagy nem értem. A gazdasági alapú család egy családi vállalkozás? Vagy a család a gyerektől lesz az, addig nem az és azután sem az?
A társadalom tetszik. Egy egységes társadalom mindig sokkal erősebb és életképesebb, mint rengeteg anarchiában élő csóka + család, amíg a munkamegosztás működik, de ha már nem, akkor megfordul a helyzet. Az igaz, hogy munkamosztás nélkül nincs profizmus, csak amatőrség.
Olyanok jutnak eszembe, mint:
Minta: szerintem ez nagyn fontos, mivel mind mintákat követünk, s az egész életünk arról szól, hogy a kapott mintákat hogyan használjuk és hogyan alakítunk ki azok felhasználásával újakat. Mennyire vagyunk esetleg képesek eltérni, mennyire vagyunk bekondícionálva. Felismerjük-e egyáltalán…
Információ: az életünk során I/O műveleteket végzünk. Bejövő információkat gyűjtünk be a különböző csatornákból, azt tapasztalataink alapján elemezzük és utána kilökjük. Másoknak továbbadjuk, mintáinkba foglaljuk, átalakítjuk mások mintáit, stb. Annak az egységnyi adatnak a meghatározása, ami szükséges ennek az I/O tevékenységnek a fenntartásához
Elemzés: a beérkezett információk feldolgozása a minták és a már megtanultak alapján. Előkészíti a döntést, hatékonysága függ a lélektől és az általa birtokolt egyedi tulajdonságoktól (nyitottság, érzékenység, szemléletmód, stb.)
Döntés: A begyűjtött információkból leszármaztatott tapasztalatok és a már rögzült minták alapján az az új információk elemzésének megnyilvánulása, a tanulási folyamataink eredménye…
Megértés (valamit megérteni, mondjuk egy döntést): A döntési képességünk hatékonyságának mutatója, vagyis, hogy menniyre sikerült a beérkezett információkat feldolgoznunk, megismernünk, befogadnunk. Amiért ez a cikk is született, hogy egy közös alapot adjon a különböző elemzési módszerrel közelítők számára…
Így elsőre. :) Szerintem. De mindenképpen jó, hogy van egy közösen használható viszonyítási pont. Ami ide bekerül, az nem kéne, hogy vitaalap legyen, hanem elfogadási és megértési segédlet. Vagyis ha valamiért meddő vita alakulna ki, ezek a definíciók segíthetnek a másik megértésében…
Tetszik. Az isten a kedvencem!
Kimaradt a szeretet és a szerelem. Kíváncsi lennék, milyennek látod ezeket nyáltenger nélkül.
Szerelem annamari szerint: oktalan rajongás egy ideálért, amit a beteg tévesen egy létező személlyel azonosít. :D
@ Great:
Család:
• a tagok közti kapcsolat alapja -> jogilag legitim vagy társadalmilag elfogadott párkapcsolat (házasság, tartós együttélés) és (vagy) vérségi kapcsolat vagy jogilag rendezett örökbefogadás
• folyamatos működésében a családtagokat közösségi-érzelmi (pszichoszociális), létfenntartási és szellemi-kulturális értékek és érdekek kötik össze
• a kölcsönös egymásrautaltságból következően többfunkciós gondoskodó-ellátó rendszert jelent
A primitív időkben, amikor a nő nem lehetett független, mert nem dolgozhatott, a házasság elég volt ahhoz, hogy család jöjjön létre, de ma már csak akkor lesz család, ha van gyerek, akit eltartanak.
A politika kérdéséhez tenném hozzá, ill. kérdezném, hogy a Rendszer Hiteles Krónikája szerint a politika három szintjéből az itt említett definíció inkább csak a mázat jellemzi (-e?)
A mélypolitikában már nem kell szimbolikus gesztus. Az életek közti terület “pokolsága” nem attól függ, hogy mennyire vagyunk tudatosak abban a szituációban?
@ annamari: Annamari! Miért oktalan? És miért beteg? Csak beteg lehet szerelmes és csak oktalanul?
Bizonyíték: több forrású lehet a bizonyítandó célra vonatkozóan. pl.:tényeken alapuló tapasztalat, amelyet úgy lehet cáfolni, ha kipróbáljuk és nem működik. -az egyik fajta bizonyosság.
Cél=öröm(siker) és nem kell hedonistának lenni, hogy örömöt akarjunk elérni nap-mint-nap,mint létszükséglet.
Család: a társadalom alapegysége, mivel egyedül nem megy…funkciója a jövő biztosítása.
Egyház: nem létezik, sokház van.
Ember = Pierre Richard. Ügyetlenkedik, de a végén sikerrel jár.
Élet: olyan kényszer, amely a legprimitívebb életformában is meg van.
Én (ego): az egyetlen mindenkiszámára testre szabott rejtély, amelynek megfejtése a legfőbb cél.
Fejlődés: jelenleg mézes madzag, de eredetileg az ÉN-hez kapcsolódó rejtvény megfejtésének az útja.
Halál: átmeneti állapot, azaz anekdoták közti hatás szünet.
Halott: aki nem él.
Haza: nagyon összetett. alapja a nép vagy nemzet, melynek közös erkölcsi alapokon a közös célba jutás a közös érdekük, ezért legjobb tudásuk szerint közös területen igyekeznek a fejlődés menetét véghezvinni a cél érdekében (a legnagyobb biztonság érdekében).
Hit: több fajta létezik, közös forrása az érzelemnek az a szintje, melyet befolyásol a tudat.
Lélek: szellem és test közötti présben igyekvő közeg.
Média: csatorna, melyben csatornalé folyik, még ha a fekália valamikor a legjobb túrós csusza is volt…
Politika: a politikus, azaz az anti-emberek közösségének létének és cselekedeteinek összessége.
Társadalom: nem tudom, már jó ideje nem létezhet. Civilizáció van. Annak a legkisebb egysége az egyén,melynek sokszorosa a tömeg.
Test: biológiai értelemben egy regenerálódó gépezet, lelki értelemben a lélek azonosító jele a játszmának ezen a szintjén.
Vallás: vállalása erkölcsi hovatartozásnak.
annamari írta:
Egy nőt biztosan a munka függetleníti?
A házasság még nem család.
Rengeteg rossz minta van elég csak körbenézni a bmv-n (Busz, Metro, Villamos).
Nekem nincs gyerekem mégis van családom :-)
Neked van családod?
“Az ismert latin mondás, mely így szól: „ego sum via, veritas et vita”, azaz „én vagyok az út, az igazság és az élet” (…) ”
Nem egyszerű “latin mondás”, épp a Bibliából idézel…
“dicit ei Iesus ego sum via et veritas et vita nemo venit ad Patrem nisi per me” (János 14:6)
:laugh: ” Én (ego): a lélek oszthatatlan, szennyeződésmentes része, a középpont, a mag, a lényeg. Az ismert latin mondás, mely így szól: „ego sum via, veritas et vita”, azaz „én vagyok az út, az igazság és az élet”, igen mély jelentést kap e definíció által. Ellenben, ha modern, misztikus vagy pszichológiai ego-definíciókat használunk, a mondat értelmezhetetlenné válik. ” :laugh:
Ellenben, ha modern, misztikus vagy pszichológiai ego-definíciókat használunk, érthetővé válik miért nem igaz az első definíció . :-D
Manapság ezt úgy írják hogy az Önvaló a lélek oszthatatlan, szennyeződésmentes része, a középpont, a mag, a lényeg. Az ego pedig a másolat , a hamis én , a személyiség . A felvett maszk , az álarc stb stb … ;-)
ÉN csak tudom ! 8-)
annamari írta:
Ugyan mit tudsz Te a nőkről ? :-D
annamari írta:
Annamari , ezekről a dolgokról nem a filmekből kell tájékozódni !
A média nem az érzékszerved ! :-))
” „ego sum via, veritas et vita”, azaz „én vagyok az út, az igazság és az élet”, igen mély jelentést kap e definíció által. ”
Bocsánat , itt azért az nem mindegy , hogy kire vonatkoztatjuk ezt az ego sum izét !
Itt van a lenyúlás ! Ez olyan mintha azt mondanám hogy én írtam a Világ a színfalak mögött című művet ! Ebben az esetben nem én lennék az út , igazság , élet . :-)
Jó, hogy csináltál egy ilyen cikket mivel így jobban átlátható, hogy az egyes hozzászólók bizonyos fogalmak alatt mit is értenek. Meg ugye találhatunk olyan definíciókat amelyek esetleg pontosabban leírják az adott fogalmakat számunkra mint az eddigi sajátjaink.
Előrebocsátom, hogy az alul leírt értelmezések az én nézeteim szerintiek és nem feltétlenül az általánosan elfogadottakat jelentik még ha esetleg úgy is tűnhet valakinek.
Bizonyíték:
Olyan tárgy, módszer, eljárás amely segítségével ismételhetően megállapítható (igazolható vagy cáfolható) az adott állítás(-ok) valóságtartalma. A bizonyítási eljárás szabályainak és módszereinek még a bizonyítás előtt ismertnek, érthetőnek és elfogadottnak kell lennie a felek számára hiszen ellenkező esetben a bizonyíték mint olyan nem lesz hiteles.
Cél:
Egy az ember által kívánt állapot (életmód, szellemi vagy testi egészségi szint, társadalmi rang, anyagi színvonal stb.) aminek a megvalósítására egy terv alapján törekszik.
Család:
A civilizációs közösség, társadalom egyik alapköve ami a biológiai, vér-rokonsági kötelékekből alakult ki a mai formájába. Lényege a természetben is megfigyelhető szülő és utód kapcsolata, ahol a szülő gondoskodik az utódról addig amíg az nem képes önállóan gondoskodni magáról. A civilizáción belül a család az esetek többségében erősebb köteléket jelent mint az egyén többi társadalmi kapcsolata mivel érzelmileg, időtartamilag, anyagilag és jogilag a legerősebb, leghosszabb viszonyokat fedi.
Egyház:
Egy vallási (hitrendszeren alapuló) közösség hivatalos rendje amely struktúrája hierarchikusan épül fel.
Ember:
Olyan élőlény akinek testi felépítése és működése hasonló vagy sok dologban megegyező az állatok csoportjába tartozó főemlősökével és emlősökével. Viszont képes az elvont, intelligens gondolkodásra valamint a kézügyessége és finom-motorikája által mint faj (és többnyire mint egyed is) előnyhöz jut a többi, hozzá hasonló méretű és testi adottságú, általunk ismert fajokkal szemben az életképesség terén.
Élet:
A létre és megmaradásra való törekvés specifikus formája.
Fizikai és biológiai szempontból az anyag olyan szervezettségi szintje ami képes a reprodukálódásra, adaptálódásra, regenerálódásra és homeosztázisra.
Én (ego):
Az öntudat része. Az ember személyiségének alkotóeleme. Tartalmazza azokat a meggyőződéseket és viselkedésmintákat amelyek életünk során beépülnek a személyiségünkbe.
Fejlődés:
A fejlődés olyan biológiai, fizikai vagy egyéb rendszerekben (és azok tagjaiban) történő időbeni változ(tat)ás amely egy konkrét cél, elvárás vagy aspektus felől meghatározva összességében előnyösebb, effektívebb mint az előtte lévő állapot.
Fontos kiemelni, hogy bizonyos cél, elvárás vagy aspektus felől meghatározva, mivel ha nem onnan nézzük a változást akkor nem fog fejlődésként tűnni számunkra.
Például Peti 2 év intenzív sakkozás után bizonyára jobb sakkozó mint a kezdeteknél volt, tehát a sakk szempontjából fejlődött. Viszont a sakkozástól nem tud jobban úszni mint 2 éve, tehát ebből az aspektusból ugyan változott az eltelt 2 év alatt de az úszás szempontjából nem fejlődött.
Halál:
Egy vagy több élet megszűnése, megsemmisülése az által(unk)am ismert világban.
Biológiai szempontból az élő szervezet fokozatos vagy viszonylag gyors lebomlása annak alkotóelemeire és ezen elemek más életformák általi felhasználása.
Halott:
A halál definíciójából kikövetkeztethető. A szóban forgó halott maradványa nem mutatja az élő állapotában rá jellemző életjeleket. :-D
Haza:
A hely és a közösség ahol és amiben az ember otthon érzi magát, ahova kötődik, amelyet érzelmileg előnyben részesít a többi hellyel szemben. Az, hogy valaki mit tart hazájának általában erősen összefügg a nemzetiségével és nevelésével.
Hit:
Olyan meggyőződés elfogadása valaki által ami egyáltalán, vagy csak részben van bizonyítva. A meggyőződés kihat a meggyőzött egyén mindennapi viselkedésére és döntéseire.
Isten:
Teremtő erő a lét forrása.
Lélek:
Az ember vagy akár állat azon része ami szemlélődik, felfog, dönt. Egyes elméletek szerint test nélkül is képes létezni más elméletek szerint pedig nem lehet elkülöníteni a testtől.
Véleményem szerint akár így akár úgy az aggyal és az idegrendszerrel szorosan összefügg a megnyilvánulása. Mert ha az agyban jön létre akkor minél fejlettebb az agy annál komplexebb a lélek is ami létrejön benne. Vagy pedig létezik függetlenül a testtől (és agytól) de magasabb szintű megnyilvánulásához magasabb szervezettségű idegrendszerre van szüksége világunkban.
Magyarán egy kutyában lakozó lélek azért nem képes olyan szellemi megnyilvánulásra mint az emberben lakozó, mert az adott kutyatestben és kutyaagyban nincs meg a kellő fizikai kapacitás hozzá.
Média:
Kommunikációs csatornák tehát információátvivő valamint információtároló eszközök. Minél komplexebb a társadalom annál gyorsabb, szélesebb és távolabbi hatósugarú az információátvitel. Vagy éppen attól lesz egyre komplexebb a társadalom, minél gyorsabb és szélesebb spektrumú az információátvitel?
Pokol:
Vallási szempontból a bűnös lelkek büntetőtábora.
Hétköznapi szóhasználatban olyan hely megnevezése ahol a rossz dolgok és események nagyobb koncentrátuma található mint általában.
Politika:
Egy adott közösség vagy csoport elsősorban élettérbeli, gazdasági, katonai, érdekeit érvényesíteni igyekvő módszertani eljárás amelyet a politikusoknak nevezett, kijelölt személyek sokszor nem arra használnak amire azt kellene.
Rendszer:
A rendszer egy hálózat ahol a hálózat egyes részei (csomópontok) kapcsolatban állnak egymással. Az egyes részek az egymáshoz való kapcsolódásokból olyan előnyökhöz jutnak (vagy remélik, hogy jutnak) amelyekhez a rendszeren kívül-állva nem jutnának hozzá. Lényegében ez tartja fenn magát az egész hálót.
A rendszer egy másik gyakran használt jelentése a rendezéssel, rend-szerezéssel függ össze, amikor bizonyos információkat, tárgyakat, elképzeléseket egy logikai sorrend vagy struktúra szerint rendezünk el.
Szabadság:
A reálisan elérhető szabadság az az állapot vagy pozíció amikor a lehető legtöbb általad ismert lehetőség a vágyaid, céljaid elérésére nyitott számodra. Ugyanakkor minél kevesebb az olyan fizikai és társadalmi akadályozó tényező amelyek téged hátrányos korlátok közé szorítanak.
Társadalom:
Emberi közösség (lényegében egy rendszer vagyis hálózat) amely alapjában véve az egyénnek a közösségi ösztönéből fakadó – más emberekkel való kapcsolatba kerülési vágyára épül fel.
Test:
Mármint az élő test, különböző élőlények tapasztalható, vizsgálható fizikai térben való megnyilvánulása amely ugyanúgy atomokból, molekulákból épül fel mint az élettelen tárgyak. Biológiai szempontból, sejtszinten ugyancsak egy rendszerről van szó.
Tudomány:
Olyan kidolgozott rendszerek és elméletek egységesített halmaza amelyek segítségével az általunk érzékelt világ tulajdonságait és strukturális felépítését vizsgáljuk és elemezzük. A tudomány igyekszik a világról összegyűjtött információkat logikus-összefüggő rendszerbe építeni és az információk alapján felépített működési modellek (elméletek) valóságtartalmát gyakorlati kísérletekkel megállapítani. A kutatási eredmények alapján felépített működési modellek segítségével pedig új anyagokat, eljárásokat és módszereket dolgoznak ki amelyek rövidebb vagy hosszabb idő elteltével felhasználhatóak a mindennapi élet különböző gyakorlati területein.
Vallás:
Hitre, hiedelmekre és dogmákra épülő elképzelés a világról és annak működéséről. Ha valamelyik elképzelés népszerűvé válik, terjedni kezd, vagyis egyre nagyobb számú ember fogadja el mint világnézetet, akkor azt vallásnak nevezhetjük. Amint a vallás megerősödik általában hivatalos egyház, könyvek, információhordozók (a tanítások tartalmával) és közösségi összejövetelek, rituálék jellemzik.
Valóság:
Az embert körülvevő és a benne lévő világ összessége. Abból indulunk ki, hogy az általunk tapasztalt világ valahogy felépül, működik, létezik. Azt ahogy igazából működik és felépül nevezzük valóságnak. Mivel senki sem tudja pontosan, hogy hogyan is épül fel és működik ezért igazából sosem jelenthetjük ki, hogy ismerjük a teljes valóságot.
Felmerülhet a kérdés, miért állítják azt, hogy nem ismerjük a teljes valóságot. A válasz a predikció.
Ha ismered a teljes valóságot logikus, hogy a predikcióid mindig pontosak. Ha csak részben ismered akkor a predikcióiknak tévedési arányai vannak. Ebből kiindulva minél kevesebbszer tévedsz előrejelzéseidben az elképzeléseid (a világról alkotott modelled) annál közelebb áll a valósághoz. Ezért ismétlik a kísérleteket újra és újra a tudományban. Mert minél nagyobb számú az elvégzett kísérlet annál jobban kiküszöbölhető a fluktuáció (szórás) befolyása és pontosítható az elképzelés helyessége.
Thirdeye Magister írta:
Azt kell, hogy mondjam sok igazság van annamari definíciójában, főleg ami a kamaszkori szerelmeket illeti.
@ prolizoli:
Rá kell vennünk Duncant , hogy a szerelmet is vegye bele a felsorolásba ! :laugh:
A szerelem a hormonok és az emlékek közös játéka…..
A szeretet a játszmák megértésének derűs állapota.
Megkérdeztem pár havert, a legtöbben egyetértettek abban, hogy a család attól család, hogy van gyerek. A családot alapítani azt jelenti, hogy gyereket vállalni. Az egészen biztos, hogy a család nem állhat gazdasági alapokon, a gyereknevelés nem pénzkeresés, nem munka. Az a család, amiben 24 éves koromig éltem, nem működött, börtön volt. A saját családom számomra az életem középpontja, érzelmileg, tetteimben, gondolataimban, A saját családomért vállalom a legtöbb felelősséget az életben.
Család: a társas élet alapja, a társadalom alapja.
Ember: lelki állapot, nem anatómia függő. Vannak infók arról, hogy lehettek a majomtestek előtt emberek a Földön, hal, madár, hüllő, akármilyen testben? Értelmes lények, lelkek nem emberi testben? Olvastam arról, hogy a delfinek ilyenek.
Valóság: interaktív mező, tehát hat ránk, mi hatunk rá. A nap hat ránk, de mi nem hatunk rá. Vagy igen?
Great írta:
Érdekes gondolat, emberi szintű lélek, értelmi képesség hal, madár, delfin testben. Nem könnyű elképzelni számomra, mert mint írtam alább szerintem az emberi test anatómiai felépítésének van köze ahhoz, hogy milyen értelmi szinten tud megnyilvánulni. A delfinek az emlősállatok közt magas intelligenciával rendelkeznek és fejlett aggyal de hiányzik fizikai repertoárjukból a szerszámhasználat lehetősége ami eléggé lekorlátozza az értelmi kapacitásuk használati módjait. Valamint vízben élnek nem szárazföldön ami megint csak egy hátráltató tényező ilyen szempontból.
Hatunk a napra csak jóval kisebb, gyakorlati szempontból elhanyagolható mértékben ahhoz képest mint ahogy az hat ránk.
Viszont vannak olyan területek ahol az oda-vissza hatásunk jóval nagyobb mértékű és az emberi hit megváltoztatja a valóságot. Gondolok itt főleg a társadalmi folyamatokra.
Újabb szavak kerültek a listára, a cikk végére:
Adó
Becsület
Ismeret
Megértés
Szerelem
Szeretet
Tanulás
Tisztelet
Tudás
” Család: emberek nem gazdasági alapú szövetsége, melynek kizárólag a gyereknevelés a célja. A gyerek(ek) felnevelése után elveszti funkcióját, esetleg gazdasági alapú szövetséggé válik. ”
Ez a megfogalmazás szerintem nem teljesen írja le az egész halmazt. A világban rengeteg kultúra van, ami sokféle családmodelt ismer. A család emberek szövetsége, ami a közös érték, érdek vagy/és érzelmi rendszeren alapszik, ezért többféle motivációja és célja lehet.
De még a mi keresztény kultúránkban sem egyedul a gyereknevelés az egyetlen motiváció. Ha csak a gyermeknevelés lenne a célja és a gyerek felnevelése után elvesztené a funkcióját, akkor a család a gyerek eltávozása után széttesne, hisz okafogyottá válna cél és funkció nélkul. De nem ezt tapasztaljuk. Ahogy látunk embereket, akik családnak hívják a kapcsolatukat és egy egész életen egymás mellett maradnak, de mondjuk nem nevelnek gyereket (például azért, mert nem lehet nekik, vagy más okok miatt).
“ADÓ: a történelemben az uralkodó réteg által a lakosságtól erőszakkal elvett pénz, melyet magánbefektetésekre (bányarészvények, ingatlanok stb.) használtak fel. ”
Maga az adó fogalma nem lett megmagyarázva, márpedig a célod az volt Duncan, hogy a szavak jelentését, definícióját magyarázod.
Egyébbként a magyarázat is eléggé egyoldalú, mert a történelemben vannak példák, amikor nem erőszakkal vesznek el javakat adó címén, hanem azt a lakosság önszántából vagy közmegegyezés okán fizette ( lényegében a pénz, mint adófizetési eszköz nem is olyan régi, sokkal hosszabb ideig anyagi javakban és szolgáltatásokban fizettek adót, mint pénzben).
” Az igazságos adó a jogos közterhek (közvilágítás, útépítés és -karbantartás stb.) lakosság általi finanszírozása lenne, oly módon, hogy a szükséges összeget elosztanák a keresőképes lakosság között, és mindenki ugyanakkora hányadot fizetne. ”
Vagyis az adó a jogos közterhek viselésének az eszköze? Ok, ez már sokkal használhatóbb definíció, bár szerintem még ez sem meríti teljesen ki az egész értelmét. A mondat másik fele egy olyan problémát érint, ami vitákat generál már évezredek óta. Egyrészt sok esetben a nem keresőképes lakosság is fizet adót, másrészt a mindenki “ugyanakkora hányadot fizetne” azt jelenti, hogy az egyes egyedek szempontjából nem vizsgálnánk azt, hogy mennyi az adott egyén értékteremtő képessége illetve a társadalmi hasznossága illetve rászorultsága.
@ Alex:
“Adó: magán- vagy jogi személyek által felettes hatalomnak kötelezően fizetett rendszeres anyagi – leginkább pénzbeli – juttatás.”
Kötelező, tehát erőszakkal veszik el. Miért? Azért, hogy pénzalapokat képezzenek saját használatra. Kik? Akik megtehetik. :)
Egy lakóháznak vannak olyan költségei, mint takarítás, szemétszállítás, kiégett égők cserélése, liftszerelő munkadíja stb. Ezek a költségek azért jönnek létre, mert a lakók használják a házat. A költségeket egyenlő arányban osztják el: minden lakás ugyanannyit fizet. Ez a közösköltség. A ház bevétele, amiből gazdálkodik. Tiszta és világos könyvelése van, konkrét célokra megy el. Ilyen lenne az igazságos adózás.
(Tisztában vagyok vele, hogy a közösköltség témája árnyaltabb, de példának jó, most nem a kk-ről van szó.)
Duncan Shelley írta:
A dolog azért árnyaltabb. Mivel a definició alapján az adó a közterhek viselésével áll szemben az alapfeltételezés az, hogy minden polgár/lakos/személy, aki az adott köz-höz tartozik tudatosítja azt, hogy a köz szükségleteire áldozni kell. Ezen elgondolás alapján az adó egy közmegegyezés alapján önként elfogadott juttatás a köz számára. Amint említettem is, nem feltételnül kell erőszakkal elvenni. Nagyon sok közösség van, ahol semmiféle erőszakot nem kell alkalmazni, sőt vannak olyanok, akik a közösen megszavazott adón túl is hajlandóak önként beletenni a közösbe. Mint írtam az adó befizetésének sok formája lehet (lényegében a pénz is csupán az anyagi javakat és a szolgáltatásokat reprezentálja) és az emberek sokszor akkor is önként fizetnek adót (jutattatnak javakat és szolgálatokat/szolgáltatásokat a köznek), mikor ennek nincsenek is tudatában.
Hogy egy példát mondjak. az állam feladata az árvízvédelem (ezt a feladatát a beszedett adókból kell, hogy biztosítsa a köz számára). Ennek ellenére a lakosok bizonyos esetekben (például tavaly a Duna áradása kapcsán) önként is fizethetnek adót (például társadalmi munka formájában) azon felül, amit egyébbként pénz formájában befizettek a köz javára. Tavaly több tízezer olyan polgár, akiket az árvíz közvetlenül nem is érintett, csupán szolidaritásból a köz iránt nyújtott szolgáltatást ( emberi, vagy gépi erőforrást, energiát stb.) csupán saját belátása és felelősségérzete alapján. Senkinek ezek közül az embverek közül nem jutott eszébe, hogy ezekre a célokra az adót már befizette és amit nyújt az már az önkéntes adó bizonyos formája.
Ha elfogadjuk, hogy a köz mindenki számra fontos dolog, akkor maga az adót nem kell feltétlenül csupán az erőszakkal és a kötelezősséggel egybekötni. Alapesetben az adó természete az önkéntesség. Az, hogy negatív kicsengése lett az már csak egy (nem természetes) fejlődés eredménye.
+ ADÓ: a szabadság egyik korlátozó eszköze. Hiszen a megkeresett likviditást igyekszik szűkíteni (a maradékot irányítása alá vonni,úgy elkölteni), hogy ne legyen az “irányítók” tőkekoncentrációjának ellensúlya, mert az fékezné.
+ BECSÜLET: a következetesség legnagyobb pozitív erkölcsi formája, mely vállalható minden körülmény között.
+ MEGÉRTÉS: az az állapot, amikor már nincs a témában nyugtalanító, bizonytalanságot okozó lehetőség.
+ SZERELEM: a 4. dimenzió. de ezt csak úgy mondom.
+ SZERETET: az elveszett rejtély, melyet mindannyian keresünk.
+ TANULÁS: szerintem a valódi tanulás, amit csecsemőként teszünk. felfedezzük, hogy van kezünk és így tovább….
+ TUDÁS: amit valódi tanulással szerzünk.
Duncan Shelley írta:
Ez LOL :-)
@ Alex:
Az egyik kormány ilyen meg olyan jogalapra hivatkozva szed be ennyi meg annyi adót, a következő változtat ezen, a következő változtat ezen etc., mintha az ország költségei attól függnének, hogy éppen ki van kormányon.
Az adósáv a legundorítóbb találmányok közé tartozik. Ha én elég jó vagyok ahhoz, hogy 200 000 eurót keressek 20 000 helyett, attól még nem fogok több közvilágítást használni, több útburkolatot használni etc., ezért igazságtalan több sarcot róni rám, mint arra, aki nem elég jó ahhoz, hogy 200 000-et keressen.
Kötött összegekkel kellene dolgozni, nem százalékokkal. Egy hotelszoba napi ára sem attól függ, hogy mennyit keres a vendég. Ha attól függne, akkor csak a lehúzás, a rablás lenne a cél, mivel keresettől függetlenül mindenki ugyanazt kapja. Ugyanaz miért kerülne az egyik vendéknek többe, mint a másiknak?
A szegény egy pénzügyileg tudatlan vagy lusta valaki, nem egy külön faj. Ezek az emberek nem azért szegények, mert vannak gazdagok. Aki heti ötször nyolc órában eldolgozgat a cégénél, majd megy pihengetni, mit vár? Én öt éve nem voltam szabadságon, rengeteg képzésen vettem részt, az objektív mutatók szerint nagyon jó munkát végzek, természetes, ha többre viszem, mint az, aki ezt nem teszi meg. Az adósávok politikai mahinációk, feszültséget keltenek a társadalomban, nem oldanak meg semmit.
“SZERELEM: a legmagasabb fokú szeretet, az az érzés és gondolat, hogy valaki mindenki másnál értékesebb.”
Ez nekem nagyon beteges. Nem akarom, hogy bárki azt gondolja, hogy én vagyok a legértékesebb.
Kimaradt a bűn, a jó, a rossz, az erkölcs, a halhatatlanság. :)
annamari írta:
Azért mentél Japánba, mert az ottani gazdasági környezet jobban megfizeti azt az egységi munkát, amit belefektetsz, a Magyarországinál. Vagyis a jobb gazdasági körülményeidnek az egyik meghatározó oka nemcsak a pénzügyi tudatosságod és a szorgalmad (bár kétségkívül ezek nagyon fontos okok), hanem a gazdasági környezet. Gazdag az (anyagi javak értelmében), aki módosabb, mint a környezete. Lehet, hogy Japán mércével Te sem vagy gazdag ember, pedig rengeteg dologról lemondtál az elmúlt években.
annamari írta:
Miért, mi ebben a rossz? Objektíven nézve szerintem nincs legértékesebb.
Henrik írta:
Ez tetszik. Miután mindenért fizetek, még a levegőért is, nem tudom, hogyan lehetek még mindig adósa a kormánynak?
Ebben félre lehet menni.
Élet:halálos vírus, sejtosztódás,mely önreprodukáló formákat eredményez, szenvedély vagy erőszak útján terjed
Halál: fizikai testünket megöli az élet vírusa, (programozott sejthalál) eltávozunk az ismeretlenbe Hit:meggyőződésen alapul, tartalmat ad az ismeretlennek
Család: két ember – optimális esetben szerelmi alapú, holtig tartó – szövetsége, mely érzelmi és anyagi hátteret biztosít az utódok felneveléséhez.
Szerelem: legmagasabb rendű érzelmi kapcsolat két ember között, mely testi-lelki vonzalmon alapul, fizikai kapcsolatot eredményez, elősegíti az élet reprodukálását
@ prolizoli:Szerintem nincs kamaszkori szerelem,meg középkorú és idős-érett szerelem,csak szerelem van! Hogy hogyan kezeljük,az lehet változó,de a szerelem az szerelem!!!
@ annamari:Ez miatt,valószínűleg értéktelennek is tartanak! Ez jó játék! :-D
otthon: az a hely ahol a cuccaid tárolod. ide zárod mások elől a cuccaidat.
az a hely ahol a legtöbb holmidat tárolod ott laksz!
ember: a bolygó egyetlen lénye amely tisztában van a halál fogalmával, minden más létforma csak a fájdalomtól fél. az egyetlen létforma mely bizonyítottan képes a direkt öngyilkosságra.
élet: csak egy célja van, önmaga reprodukálása, minden más másodlagos! az élőlény saját életénél is fontosabb a reproduktum!
művészet: tükröt tartani a valóság elé.
szabadság: nem létezik. mindig függsz valamitől.
Eggyel nem értek egyet, kettőt pedig nem teljesen értek. De lehet, hogy fordítva, majd kiderül.
Mit értesz azon, hogy önrendelkezés?
annamari írta:
:yes:
Jó ez, mi bajotok vele?
Petra írta:
Nekem nem volt vele bajom, de kapott 4 dislikeot. Biztos baliberálisok adták, mert annamari ebben a kommentjében az aktuális kormány álláspontját hangoztatta, ez pedig főbenjáró bű Magyarországon. :-) De ez csak amolyan poén a részemről….
Petra írta:
Jó, de ne ilyen szűkszavúan, mert nem tudom, mire gondolsz.
Te rendelkezel magad felett, tetszésed szerinti életet élsz. Te döntöd el tiszta tudattal, hogy milyen anyagi körölmények közt akarsz élni, mivel akarsz foglalkozni, kiket akarsz ismerni, hogyan akarsz kinézni, hány éves akarsz lenni, öregszel, ha akarsz, nem, ha nincs kedved, meghalsz, ha úgy döntesz, élsz, ha ahhoz van indíttatásod, és így tovább.
De nem elmélkedve, filozofálgatva, hogy valahol ez így lehet, hanem olyan világosan és egyértelműen, mint ahogyan eldöntöd, hogy eszel egy gyrostálat, mert ahhoz van kedved. :)
SZERETET: olyan érzelmi töltés, ami irányulhat élő és élettelen dologra. Ha élőre irányul, akkor a a töltés definálja azt az attitüdöt, ami segít a másik lény emocionális heyzetének megértésében és arra sarkall, hogy azt megpróbáld kielégíteni annak érdekébe, hogy saját ego-dat elcsitítsd. Mértéke nagyban függ az emocionális megértés szintjétől, a kapcsolat közelségétől vagy intenzitásától a szociális hálózaton belül. Ha élettelen dologra irányul, akkor az érzés kifejezetten és csak az ego igényeinek beteljesülését szolgálja. Iránya mindkét esetben befelé áramló.
SZERELEM: olyan érzelmi töltés, aminek hatására a másik lény mindenfajta igénye és érdeke előrébbvaló a sajátunknál. Az a bizonyos eset, amikor valakit önmagunk elé is képesek vagyunk helyezni, minden belső kételkedés nélkül, amikor fel sem merül az ego jelenléte, amikor az ego is szeret. Iránya kifelé áramló.
Hú, de jó definíciók ! ! ! Alapvetően egyet is értek velük, és nagyon jó nézőpontot adnak. A politika és az egyház meghatározása igen pejoratív, de az eddigi tapasztalataim szerint ez így van.
A család számomra nem egyenlő a gyerekek felnevelésével. Mondjuk az, hogy ez nem egy gazdasági egység, nagyon találó. Szerintem két személy (pl. egy házasságban, bár ez a fajta hivatalossá tétel nem szükségszerű hozzá) társulása is lehet család, akkor is, ha nincs (még) gyerekük.
A cél definícióját meg pontosan nem értem.
“+ SZERELEM: a legmagasabb fokú szeretet, az az érzés és gondolat, hogy valaki mindenki másnál értékesebb.
+ SZERETET: motiváció a törődésre. Az nem szeretet, hogy valakinek jót kívánok. A szeretet tettek nélkül nem létezik.”
Ezen gondolkodom pár napja…..
Nagyon nehéz pontosan leírni ezeket a fogalmakat és bár nagyon jól megközelíti a fenti megfogalmazás, de ez sem az igazi….. :-(
Láttam már néhány olyan esetet, amikor a /valós, vagy vélt/ kiszolgáltatottság, függőség ugyanígy definiálható helyzetet teremtett.
Pl. nagynéni házában lakó /tulajdonra pályázó/ lány a cél érdekében érzett motivációt a törődésre….
Vagy egy “kimentett” utcalány létbiztonsága érdekében tekintette mindenki másnál értékesebbnek a pártfogóját….
Nagyon-nagyon tanulságosak ezek a definíciók, köszönet érte!!!!
:-) :yes:
ke’pzelet = az mi?
Duncan Shelley írta:
Látom, nálad az önrendelkezés elég tág fogalom (vagy még annál is tágabb). :-)
De nem baj, ez így beleillik az életről és a fejlődésről szóló definícióba. Most már értem és egyet is tudok vele érteni
Ebből kiindulva, ha jól értelmezem, a szabadság (“korlátlan önrendelkezés”) egy meglehetősen kívánatos állapot, tulajdonképpen ez a végső cél.
Szóval az egyetlen meghatározás, amivel nem tudok egyetérteni, az a SZERELEM fogalma.
A szeretet megfogalmazása nagyon találó és helytálló. Akit szeretünk, annak fontos számunkra a testi , lelki egészsége, fejlődése, boldogulása és ebben aktívan támogatjuk. A szeretet önzetlen, feltétlen, adakozó és elfogadó, türelmes, megértő, lassan kibontakozó, folyamatosan növelhető (ha ápoljuk), lassan kialvó (ha nem tápláljuk), jó dolgokra sarkalló, csak szép emlékeket okozó.
A szerelem ezzel szemben önző, kisajátító, követelőző, türelmetlen, rátelepedő, hirtelen fellángoló és mindent elsöprő, néha hülyeségekre ragadtató, eksztatikus állapotba hozó és teljesen magával ragadó, aztán alábbhagyó és menthetetlenül elmúló.
Ezt nem azért mondom, mert még nem voltam szerelmes (8 éves korom óta szinte mindig az voltam) és nem is azért, mert sokat csalódtam (minden szerelmemmel jóban voltunk és barátként váltunk el.) Istenien éreztem magam velük, de szerintem ez nem a szeretet legmagasabb szintje, hanem valami egészen más. De ettől még kialakulhat egy szeret is a szerelmesek között, ami aztán kiteljesedve egy nagyszerű (boldog és meghitt) párkapcsolatban végződhet. Itt van előttem rá az élő példa és én is így tervezem a dolgot.
Alex írta:
Mivel más magyarázatot nem kaptam rá, ezért valószínűleg az első kettő tényleg balliberális lehetett. A többi meg a “tömeghatás” eredménye. ;-)
Annamari írta: A szegény egy pénzügyileg tudatlan vagy lusta valaki, nem egy külön faj.???????????????
Ezt dislike-oltam, hamis állítás, főleg itt Magyarországon….
Alex írta:
A ballibek miben különböznek a jelenleg regnálóktól?
Uff.
Off.
Alex írta:
Mielőtt belekezdek valamibe, megnézem, hogy van-e piaca. Ha nincs, nem kezdek bele. Vagy elmegyek oda, ahol van. Esetleg, átgondolom, hogy van-e erőm, lehetőségem létrehozni a piacot, ha nincs még olyan. Messze vagyok én attól, hogy piacokat hozzak létre, nincs hozzá tőkém, tudásom, személyiségem.
Öt lelki alkat van: vállalkozó, alkalmazott, vezető, szakember, szamuráj. Siker olyan feladatkörben vár az emberre, amire alkalmas. Én szamuráj vagyok, ebben tudok magasra jutni. Vezető majd leszek, fejlődnöm kell hozzá.
Az átlag japánnál jobban élek, de nem vagyok gazdag. Jelenlegi életszakaszomban karriert építek, a vagyon felhalmozása majd ezután jön. A szegény és a gazdag között rengeteg átmenet van.
annamari írta:
Nos tehát, nem az anyagi javak mértéke egyedül a sikeresség mércéje?
annamari írta:
Mi jellemző rájuk? Mi alapján sorolsz be valakit ebbe – abba a csoportba?
annamari írta:
Miért vagy szamuráj? Mi az, hogy magasra tudsz benne jutni? Mi a magas és mi a legfelsőbb szint benne?
Alex írta:
Sikeres akkor vagy, ha az van, amit akarsz. Ha szeretnél fiatalon, szegényen meghalni és sikerül, akkor nyertél. :D
Nem én találtam ki. Csak a lényeg, az ereje és a gyengéje:
Vállalkozó – új lehetőségeket teremt/nem érdeklik a részletek
Alkalmazott – elvégzi az előírt feladatokat/önállótlan
Vezető – eléri, hogy kövessék/nem csapatjátékos
Szakember – problémamegoldó/elveszik a részletekben
Szamuráj – karrierista/ellenségeket szerez
A szamuráj az előrejutás miatt folytonos harcban áll, ezért hívják így. Mind az öt értékes a maga helyén.
Karrierista vagyok, megyek felfelé a ranglétrán. Ha te egy cégnél dolgozol és én is odakerülnék abba a cégbe, rögtön elkezdenék menetelni felfelé. Ha a Mirage-ba kerülnék, ott menetelnék. Az én utam pozíciókon át vezet felfelé, egyre magasabb beosztásokig. Élvezem ezt az emberi játszmát, szórakoztat, élesen tart. Egy magasabb beosztásért sokan versengenek, ők harcban állnak egymással, a felettük lévőkkel, önmagukkal.
Sokszor látok olyanokat, akik próbálnak előrejutni, de nincs esélyük rá, mert nincsenek tisztában az alapokkal. A legfelső szint egy cégben a legmagasabb nem tulajdonosi pozíció. Én oda tartok. Ha elértem, a szállodalánc egyik láncszemének igazgatója leszek, akkor a cél az, hogy az én hotelem legyen a lánc legsikeresebb tagja. Azután meglátjuk.
annamari írta:
Viszont ez ellentmond azon megállapításnak, hogy az emberek tudatlanok. Ha valaki eléri azt, amit akar, akkor végső soron tud, hisz a sikerhez tudás kell.
annamari írta:
Kitől van ez a felosztás? Nagyon találó, bár azért felvett egypár dolgot, amire pont a következőkben fogok rátérni.
annamari írta:
Viszont van itt valami, amit nem értek. Egy cégnél ugyanis Te alkalmazott is lennél. Aki viszont a definíciója alapján pont, hogy nem kezd úgy viselkedni, mint egy szamuráj. Viszont a te szamurtájod pozíciókra tör vagyis egyben vezető attitűdje is van, hisz azokat eléri. Sokat tanul, hogy szakemberré válljon,mert az is kell a felemelkedéshez. és a végén a cél, hogy Tied legyen a hotel, vagyis vállalkozóvá válljál. Vagyis végső soron mind az öt állapotot megélted. Akkor meg mire jó a felosztás?
Vagy pedig az az igazság, hogy nem vagy szamuráj, hanem vállakozó ?
Ezzel kapcsolatban mondok egy dolgot, ami egy olyan elemet hoz be, ami esetleg ellentmond annak, mi is az általános felfogás arra, hogy miként érhető el a siker :
A vállalkozás spirituális alapelve: ha gondoskodsz az emberekről, a Fény is gondoskodik rólad.
A spirituális alapokon nyugvó vállakozás munkatársai egymásért dolgoznak. Ha gondoskodunk az emberekről, ha odafigyelünk rájuk, ha motiváljuk őket, kitaláljuk a módját, hogy miként osztozhatunk meg velük, tapasztalni fogjuk, hogy erőnk nemhogy elfogyna, inkább egyre gyarapszik. Minden, amit mások érdekében teszünk. sokszorosan megtérül. Így lesz, de mégse szabad elvárnunk. Ha másoknak adunk, viszonzásul mi is kapunk, ezt azonban sosem szabad attól a konkrét személytől várnunk, akinek adtunk. Feltétlenül és viszonzás nélkül kell adnunk, minél kevesebben tudnak cselekedetünkről, annál jobb. Törekedjünk arra, hogy elfogadó lényből a gazdagságot megosztó lénnyé formáljuk magunkat. Ne várjunk cserébe semmit: tegyük meg, amit meg kell tennünk, a többit bízzuk a égiekre.