Ülök a székben, körülöttem a szoba, körülötte a lakás, körülötte a ház, körülötte a háztömb, körülötte a kerület, körülötte a város, körülötte az ország, körülötte Európa, körülötte a Föld, körülötte a Naprendszer, körülötte a galaxis, körülötte az univerzum. Én meg itt ülök a székben.
Ahogyan körbenézek, métereket látok minden irányban. Méterek a falig, méterek az ajtóig, méterek a szekrényig. Mire elsétálok a kerület széléig, eltelik némi idő, frissítő hatású séta. Mire elsétálok a város széléig, fogyok három kilót.
Ülök a székben. Körülöttem a tér. Ekkora tér. Benne millió és millió ember, tettek, szándékok, célok, vágyak, autók, házak, oszlopok, kövek, fák, állatok, problémák, nehézségek, igazságtalanságok, titkok… Ülök a székben. Mit tehetnék?
Olyan nagy minden hozzám képest, olyan sok az ember, olyan sok a cél, olyan sok az utca, olyan sok a baj és a gond. Persze, jó és szép is van, de az nem kompenzálja a többit. Felemelem a kezem és nézem. Elkeserítő, milyen apró még a szobához képest is. Meg sem próbálom összehasonlítani a kerülettel, a várossal, a galaxissal. Mi értelme lenne?
Hogyan tehetnék bármi jót, ha egyszer ekkora vagyok és ekkora a tér körülöttem?
Nem tehetek semmit. Az lesz a legjobb, ha észhez térek, feladom az álmaimat, azzal törődöm, amivel tudok. Magammal. A közvetlen környezetemmel, ami nem terjed tovább e lakás falainál. Még ebben a szűk térben sincs sok hatalmam, de láthatóan tudok benne változásokat hozni, jót, rosszat, semlegest, mostantól erre fogok koncentrálni, itt találom meg magam, itt teljesedem ki mind a négy falig, és elütöm az időt a kis örömeimmel. Ez majd jó lesz.
Micsoda zseniális gondolatmenet! Szánalom. Mellesleg ügyes kis trükk.
Egymilliárd tonna holt anyag nem tud tenni semmit. Egy morzsányi élet viszont cselekedhet, és átalakíthatja az egymilliárd tonnányi holt anyagot. (Élet alatt természetesen öntudatot értek, nem sejteket.)
Íróként, kommunikátorként befolyásolhatom az olvasóim gondolatait, akik további emberek gondolkodására lehetnek hatással. Ha ügyes vagyok, ha megérdemlem, hogy szövetségeseim legyenek, jól írok, akkor milliókhoz juthatok el közvetlenül, a könyveimen keresztül. Ha észnél vagyok, jót is tehetek.
Ha kommunikációról beszélünk, hirtelen nem olyan fontos a tér, a távolság, sőt még az idő sem.
Íróként három területen dolgozom, három területen fejlődöm egyszerre.
1. Művészet. Milyen élmény olvasni, amit írok?
2. Kultúra. Milyen pozitív vagy negatív változást hoz az írásom?
3. Kereskedelem. Hány példányban kel el az írásom, mennyiért veszik meg a hozzá kapcsolódó jogokat?
Ülök a székben. Van elég dolgom. Nem számít a tér, nem számít a távolság. Kommunikátor vagyok, sokat tehetek.
Nemrég arról beszélgettünk az Igazi Gorkie-val, hogy íróként mi a küldetésem. Három küldetésem van, mert három területen fejlődhetek:
1. Művészeti: olyan művészi erőt elérni, ami kiragadja az olvasót a valóságából, látja, érzékeli, átéli az eseményeket.
2. Kulturális: megértetni az olvasóval, hogy a válaszok, amiket kapott, nagyrészt hamisak, a szentimentalizmus értelmetlen, az érzelmek nem foltozzák be a tudatlanság okozta szakadékokat, és a felkészültség a legdöntőbb tényező minden helyzetben.
3. Kereskedelmi: letaszítani Agatha Christie-t a trónról.
Ülök egy székben. Körülöttem a szoba. Körülöttem a lakás. Körülöttem a ház, az univerzum. A távolság nem számít, kommunikátor vagyok, nem holt anyag.
A képhez gratulálok Brokev7-nek!
A harmadik részben lesznek tokiói jelenetek? Küldhetnék fotót. Ha van konkrét épület vagy park, utca, bármi, akkor onnan.
Agatha Christie minden idők legsikeresebb írója, senki nem tudta a példányszámai felét sem elérni. Jó cél! Ezért már érdemes minden nap felkelni. :)
annamari írta:
Ha csak a történet írókat vesszük figyelembe akkor Agatha a 2-ik helyen van. William Shakespeare műveiből minimum annyi elkelt.
Mint könyv példányszám egyébként a Biblia (6 milliárd) az első, a Korán (4-4,5 milliárd) második. Ezek az adatok szerintem ellentmondanak annak a megállapításnak, hogy ma a materialista világnézet az uralkodó az emberek közt.
A legtöbb nagy példányszámot elért történet író Angol és Amerikai. Duncan, Nagy Britanniában nem próbálkoztok befutással az USA mellett?
Jó kép. Befigyel egy vegasi sorozat.
“2. Kulturális: megértetni az olvasóval, hogy a válaszok, amiket kapott, nagyrészt hamisak, a szentimentalizmus értelmetlen, az érzelmek nem foltozzák be a tudatlanság okozta szakadékokat, és a felkészültség a legdöntőbb tényező minden helyzetben.”
Mindegyikkel maximálisan egyetértek. Vannak, lesznek olyanok, akik ezek miatt ellenségnek fognak tartani, mert rontod a bizniszüket. Már tapasztalhattad. Teljesen lényegtelen.
Pedig igazság szerint az érzelmek nagyon fontosak. sokszor azt hiszem, hogy inkább jobb lenne nélkülük. Akinek nem kell semmi azt nem lehet fenyegetni rákényszeríteni, hogy az elvei ellen lépjen amit igaznak érez a szívében. ettől nem lesz boldog de ha boldog se akar lenni
A pénz csalóka, gyakran semmit nem mutat meg a mögöttes értékről. Lehetséges, hogy döntést kell hozni: értékteremtés a cél vagy a siker. Avagy az érték létrehozását élni meg sikerként.
Jó cikk, hajrá Duncan!
(ne keress benne mélyebb értelmet, eccerűen így gondolom) ;-)
Louis írta:
Érzelmek, emóciók és szükségletek nélkül mi értelme lenne élni? Nem is tudnánk életben maradni, célokat sem tudnánk szabni magunknak.
láttam egy nőt hónaljszőrzettel!!! :-X :-X :-X
a célokat engedélyezem kérem de módjával
tudok küldeni képet a szálasi bunkerjából az egyik könyvvel
Nagyon jó a cikk!! Nagyon egyetértek. Igen épeszű és emberi nézőpont!
Én nagy Agatha Christie rajongó vagyok; legalábbis élek-halok a Poriot-féle történetekért. Talán az összeset elolvastam tőle, amiben Poirot szerepel. A Duncan könyvek talán egy picit jobbak.
Úgyhogy ami a minőséget illeti, azzal nem lesz gond. 8-)
Reméljük mielőbb túlszárnyalod a mennyiséget is! Én odateszem magam, már ami a magyar verzió terjesztését illeti… :-))
-A gondolatbefolyásolásról: ehhez lenne hozzáfűzni valóm….. tudod amióta Az igazság napja c. könyvedet olvastam, teljesen másképp tanulok a gyerekkel másképp ellenőrzöm a leckéit, pusztán azért, mert figyeljem meg mi van, mi az, ami igaz vagy hamis, és ami a könyvekben, tv-ben, rádióban, interneten, van, az egyszerűen egy menedzselt vélemény, és nekem saját magamnak kell meggyőződnöm az adat jó vagy helyes vagy helytelen voltáról. És a gyereket is biztatom, ne fogadjon el bármit csak tekintélyelvűségből.
-Nahát van IGAZI GORKIE! neked van Gorkied?! :-) Akkor nagyon jó mestered van, üdvözletem neki, jól tanít. :clap:
-Az írói küldetésed egész jól működik.
1. jó olvasni amit írsz , még akkor is ha vér és egyéb brutáll a téma. Nem gondoltam hogy vérszomjas vagyok, :-D azt hittem egy romantikus alkat vagyok. 8-)
2. pozitív változásokat hoz létre.
Pl a Pokol kézikönyve. Az igazság napja.
Nálam : Itt jobban ránézni a dolgokra, és felelősséget vállalnia családért magamért, és a közösségemért.
A Rendszerről az írások, a blogok, Az elme gyilkosai sorozat,az Amer sorozatok, és a többi könyv.
Most egy kiragadok egy dolgot mert ez jut eszembe:
Elgondolkodtatott a saját életemben, mi az amit jól csinálok, amikor Amer az egyik könyvben, amikor Amer vissza akarja szerezni élete szerelmét és megnézi mit tud csinálni, hát finom levest főzni, és további dolgokat művel… nem akarom ellőni a poént , hátha valaki nem olvasta, a mód ahogy ezt csinálja az fantasztikus.
-Párom az Amer sorozatokat olvasta csak, de amikor az Amazonosat elolvasta utána kaptam tőle virágot. :blush: :inlove:
Akkor meglepődtem, hogy egy könyv mit hoz ki az emberből.
2. Kulturális: megértetni az olvasóval, hogy a válaszok, amiket kapott, nagyrészt hamisak, a szentimentalizmus értelmetlen, az érzelmek nem foltozzák be a tudatlanság okozta szakadékokat, és a felkészültség a legdöntőbb tényező minden helyzetben.
-Igen , de ezt nagyon erősnek érzem ezt a megfogalmazást. Már két évtizede vagyok a párommal, az egymás iránti nagy affinitás ellenére , bizony vannak dolgok, amit sokkal ügyesebben oldottunk volna meg több tudással. Lehet az érzelmek nem foltoznak, de összetartóbbak vagyunk, és a remény, és az igyekezet, a szándék mindig ott van, hogy később ügyesebbek leszünk és legközelebb jobban csináljuk, vagy később se , akkor még tanulunk egy kicsit, és utána nekiesünk egy dolognak.
3. Kereskedelmi küldetés , jó cél! :yes: Úgy legyen.
vilko barnabás főtitkár írta:
Vannak provokatőrök és rendszerbomlasztók de szerencsére már egyre kevesebben. Én is láttam egy nőt akinek szőrösebb volt a lába mint a férjének. Persze az ebből fakadó megrázkódtatásom nem mérhető az önéhez, viszont segít megérteni azt amin egy ilyen nagy embernek keresztül kell mennie a nép érdekében.
Természetesen hiszen ez a helyes út. Mindnyájunk nevében köszönöm a belénk fektetett bizalmát.
Esetleg, ha nem nagy kérés, lehetne olyat amiben a könyvel a kezében országunk fontos kérdéseiről gondolkodva a jövőbe tekint? Nagyobb, plakát méret, ha nem gond, mer feltenném a falra a lapos tv helyébe.
ebbol a konyvbol szekelyfoldre , hogy kell rendelni?
@ annamari:
A 3. részben lesznek jelenetek Tokióban. Várom a képeket! :)
Igen, ilyen célért már érdemes felkelni.
Természetesen minden különleges és távoli világban vagy helyszíneken készített képet köszönünk és várunk!
Már van New York, Miami, Karib-tenger, London, LA, meg pár istentudjahonnan. :)
never írta:
Kérlek, írj a kiadónak, hogy mit kérsz és hová.
brookskiado@gmail.com (ezt én is látom)
vagy ide: kiado@brookskiado.hu (ezt csak a kiadó nézi)
@ Duncan Shelley:
A postaköltségetek 1500 Ft. A Pick-Pack Pont 5-600 Ft -ért elviszi, bár nem házhoz, hanem be kell ugrani érte egy benzinkútra, vagy újságoshoz..
@ Zoli:
Itthon..
” 1. Művészeti: olyan művészi erőt elérni, ami kiragadja az olvasót a valóságából, látja, érzékeli, átéli az eseményeket.
2. Kulturális: megértetni az olvasóval, hogy a válaszok, amiket kapott, nagyrészt hamisak, a szentimentalizmus értelmetlen, az érzelmek nem foltozzák be a tudatlanság okozta szakadékokat, és a felkészültség a legdöntőbb tényező minden helyzetben.
3. Kereskedelmi: letaszítani Agatha Christie-t a trónról.”
A célok elsőre jónak tűnek, viszont érdekel a kiértékelés.
Milyen módon vagy hogyan döntöd el, hogy az adott célt elérted-e?
Bírlak Duncan! Légy ébren! Sok mindent adtál egy csomó embernek már eddig is, ezután sem lesz másképpen, akármilyen visszajelzést is kapj. Jó hatással vagy/voltál az olvasóidra ők meg a körülöttük levőkre. Még ha ez nem is látszik annyira mindig! ;)
Most nézem, hogy annó a kommentem nem ment át a telóról. :-|
Köszönöm a megtisztelést, hogy a képem kikerült a blogra. Nagyon jó volt, hogy utazásom során volt mit olvasnom! Újabb kedvenc! 8-)
Többször tettem említést egy fontos korszakváltásról (Atya-fiú princípiumok); melyben egy idejétmúlt “áldozati rendet” kellene felváltania a “teljesség igényével áthatott (gyermeki) megismerésnek”. A fejlődés alapja egy ilyen (új) rendben nem egy folytonos áldozati aktus (“kölcsön-vett” erőkkel) – hanem az ember saját megismerő-erőinek kifejlesztése által történő folytonos építkezés.
Míg az előbb említett esetben az egymásra- épülő életek rendje időről-időre leomlik, mint Kőműves Kelemen vára – folyamatos áldozatokat kíván (és az egyén szolga ebben; nem tudatos lény).
Csakis a teljesség igényével és módjával megáldott ember képes jövőt építeni – és távol kell tartania magát azoktól az időbeni előnyöktől; ami másokat bénít. Tehát szeretetre és toleranciára kell épülnie annak a kollektív munkának; ami felelősségteljes jövőt tervez (ahol persze komoly kontrollnak is működnie kell, de nem érdekek által fűtött háborúknak).
Meg kell értenünk azt a helyzetet – ami az idő csapdájában rekedt: az áldozat (-készség) nyilván nagyobb perspektívát biztosít, mint az áldozatképtelenség…
de nem képes – relatíve – nagyobb értéket teremteni; mint a következetes, szeretet-teljes, összehangolt munka.
Ez a Királyé: materialista társadalmi mód.
Az Istené: az egyén szellemi fejlődése.
A polgárságra alapított társadalmak honosították meg az ember abszolút (szellemi, lelki, fizikai) renyheségét – ahol a fogyasztó mesterségesen az értékteremtő fölé van emelve.
Igen büszkék lehetünk a gépesítésre, ami ugye lehetővé tette ezt (egy léha tömegbázis kialakulását a létszámát tekintve: megcsappant munkásosztállyal szemben).
Nos mindannyian azért blogozunk, járunk moziba, színházba, koncertekre, konditerembe stb, – mert tudjuk, hogy ez a kényelemre alapított élet: ez kevés!!! Komoly hiányérzeteink vannak – együtt-élünk ezekkel és “orvosoljuk is őket”… nem túlzottan feltűnő ez.
Az a kérdés, hogy az egoitás legsötétebb korszakából mekkora áldozat vezethet át egy szeretet-korszakba (jó volna Armageddon nélkül)!
Jelenlegi rendünk urai, őrei és hűbéresei nem fogják olcsón adni hatalmukat (sokaknak jó ez) – de be kell látni: már kimerülőben van az a hit, ami vakon hisz a tekintélyelvű hatalom túlélésében…
abban az áldozatképtelenségben; mely nem saját erőket mozgósít, de milliókat vonszol szolgaságba saját fennmaradásáért.
A rendnek kell megváltoznia – nem szereplőket kell cserélni!!!
… és nem megtorlásokat kell tervezni, vagy foganatosítani!