Újabb Trükkös kérdés, mivel régen volt már ilyen.
A kérdés a következő:
Mi az erkölcs?
Egészen kisgyerekkorom óta hallom, hogy az erkölcs így, az erkölcs úgy, az erkölcstelenség így, az erkölcstelenség úgy. Rengeteg mindenről hallottam már, hogy erkölcstelen, kezdve a lopástól, a hosszú hajon át a miniszoknyáig.
Még gyerekkoromban ismertem egy Gabi nevű fiatal nőt, aki a közelünkben lakott, és akihez számomra teljességgel átláthatatlan rokoni szálak fűztek minket. Gyakran hallottam róla a háta mögött, hogy erkölcstelen. Ő volt a legboldogabb, legfelszabadultabb ember, akit gyerekként ismertem.
Amikor általános iskola alsó tagozatába jártam, anyámék imádták Elvis Presley-t, de az osztályfőnök azt mondta, hogy Elvis erkölcstelen. Aztán az iskolában mondták, hogy József Attila az erkölcsi mintakép, de valaki más meg azt mondta, hogy erkölcstelen.
Végül, főleg a történelemórák hatására arra a megállapításra jutottam, hogy az erkölcs az valamilyen magasztos dolog, ami kiemeli az embert az állatvilágból, az igazán erkölcsös emberek pedig társaik közül is kiemelkednek. Hogy miben és hogyan, azt nem tudtam.
Az erkölcsös emberekkel az volt a fő bajom, hogy mindig nagyon komolyak és szomorúak voltak, de legalább meg lehetett bennük bízni. Az erkölcstelenekben nem lehetett bízni, ellopták a játékaimat, hazudoztak, csúfolódtak, ellenben volt bennük kezdeményezőkészség, tettvágy, bátorság, kíváncsiság.
Mutattak nekem egyszer egy idősebb férfit, akiről azt tartották, hogy a legerkölcsösebb emberek közé tartozik a világon. Pap volt, rendkívül visszafogott és gátlásos, a tulajdona kimerült egy régi órában, és azt hallottam róla, nagyon sok mindenről kellett lemondania ahhoz, hogy ennyire erkölcsös tudjon lenni. Nem igazán értettem, hogy ez miért éri meg neki.
Amikor már kezdtem afelé hajlani, hogy erkölcstelennek lenni jobb, mint erkölcsösnek, láttam, hogy egy erkölcstelen embert elvisznek a rendőrök és nagyon félt. Később hallottam, hogy még a tolvajnak is van erkölcse, de a gyilkosnak nincs. Aztán azt olvastam, hogy valaki azért ölt, hogy erkölcsösebbé tegye a világot, és olyanokat választott áldozatul, akik bántottak másokat.
Hosszú éveken át próbáltam rájönni, hogy mi az erkölcs, mi az erkölcsösség, mi az erkölcstelenség, hogyan kapcsolódik az erkölcs a komolysághoz és szomorúsághoz, az erkölcstelenség a felszabadultsághoz és a börtönhöz.
Ami mindig zavart az erkölcsösségben, az az, hogy egyetlen erkölcsös embert sem láttam, aki jól érezte volna magát.
Ma már tudom, mi az erkölcs. Tudom, hogy egész életemben rengetegen próbáltak megtéveszteni azzal, hogy erkölcsnek neveztek valamit, ami nem volt az.
Ám ez a cikk nem rólam szó, hanem rólatok. Ti jöttök, foglaljatok állást! Mi az erkölcs?
Mindenki nagymenő akar lenni. Aki nem tud abban, amiben szeretne, az kitalál egy új kategóriát, ami alapján rangsorolja az embereket, és magát teheti az első helyre. Az erkölcs lehetővé teszi, hogy valaki nagymenőnek érezze magát úgy is, hogy semmit nem tett érte.
Eredetileg törvény lehetett. A domináns fél meghozta a játékszabályokat, és ennek csökevénye lett az erkölcs. Lehetett olyan pozitív hatása, mint a vallásnak, összekovácsolta az embereket, ugyanabban hittek, volt miről beszélgetni elalvás előtt.
Great írta:
Azaz jól használja a marketinget. Lásd a második törvényt:
http://vallalkozobolcsesz.blog.hu/2008/06/19/a_marketing_22_vastorvenye_1_resz
Igen, ebben is van valami. El kell adnunk magunkat, és a mi saját értékeinket szeretnénk kidomborítani, másoké elé pozicionálni, ezért aztán hajlamosak vagyunk megmásítani az alapvető igazságokat. Az erkölcsös lét kívánatos és több megbecsülést, csodálatot vált ki embertársainkban, ezért is torzulhattak az erkölcs fogalmához tapadó jelentések ilyen mértékben.
Az erkölcs egy olyan viselkedési forma, ami a hosszútávú túlélést segíti. És ennyi. Minden kornak megvoltak a maga veszélyei, és az azok elkerüléséhez tartozó tapasztalati szabályrendszerei. Amíg bele lehetett halni egy nemi betegségbe, addig a felszabadult szexualitás maga volt az öngyilkosság. Ezek az idők az óvszer elterjedt használatával elmúltak. Amikor a tolvajokat megcsonkították, kivégezték, nem volt tanácsos mások értékeire ácsingózni. Ma “humánusabbak” a törvények, így aztán kevésbé veszélyes a lopós szakma. (Az más kérdés, hogy ennek a helyzetnek a fenntartása kiknek áll érdekében.)
Ha Te meg tudod vizsgálni, és ki tudod értékelni egy élethelyzet cselekedeteinek valós következményeit, el tudod dönteni, hogy az erkölcsös-e vagy sem. És itt a tisztánlátáson, és a minél szélesebb körű felelősségen van a hangsúly.
Nekem is perverzióm, hogy ilyen dolgokról gondolkodjak. Ha jól emlékszem, 2007-ben egy fél évet a szabad időmben azon agyalódtam, hogy mi is a helyes viselkedés, mikor etikus és/vagy erkölcsös valaki. Ez később beépült egy jegyzetembe, majd a most megjelent könyvembe. Elég szerteágazó gondolatmenet lett, közel 160 oldalas a könyv; de megígérem, hogy ezzel itt senkit sem fogok lefárasztani. :)
Polló László
(azokat a perverzeket, akiket ennek ellenére érdekel a dolog, itt találnak róla bővebb információt:
http://www.lilium.hu/viselkedesi-es-hatekonysagi-kodex )
Ezt találtam a fogalom definíciójaként:
Az erkölcs fogalma alatt egy adott társadalom által régebbi tapasztalatok alapján összegyűjtött és helyesnek ítélt viselkedési szabályok összességét értjük. Az erkölcs szabályai a társadalmi normák egyik típusát jelentik. Más megfogalmazás szerint az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik a cselekvés szintjén.
Az erkölcs eredeti jelentése ennél tágabb körű volt: általában jelentette egy személy magatartásának módját, ezért jelentéstartalma és színezete az előtte alkalmazott jelzőtől függött (például „lovagi erkölcs”, „szerzetesi erkölcs”, „polgári erkölcs”, „paraszti erkölcs” vagy összetett jelzőként „jó erkölcsű”, „feslett erkölcsű” stb.) Ez utóbbi szóhasználat mai maradványa a jogban ismert “jó erkölcsbe ütköző” kifejezés.
Véleményem szerint egy etkölcsös ember is lehet kezdeményező, tettre kész, lehet bátor és kíváncsi nem csak az erkölcstelenekre jellemzőek ezek.
A szüleim keresztény hitben neveltek fel, vallásos is vagyok de nem bigott, a cikkben leírt példa h vki embert öl h erkölcsösebbé tegye vele a világot… ezt elítélem, nem vehetjük el egy ember életét bármi is legyen az indok kiváltó ok.
Az erkölcs semmi.
Nézetem szerint az önmagukat erkölcsösnek mondó emberek egyszerűen szolgalelkűek és gyávák.
Persze megint önkényes a kategóriagyártás,de ez van.
Tekintélyelvűség.Valahol már hallottam róla… :-/
Az önjelölt erkölcsbajnokok keresik a tekintélyeket,igénylik az elismerésüket,hogy megmutathassák nekik,hogy ők aztán milyen nagyszerű emberek.
Nem is a tettei következményei azok,amiktől tart hanem azért nem tesz meg dolgokat,mert azt mondták neki mások,vagy azt hiszi mások ezt várják el tőle.
Az igazi erkölcs szerintem nem egy besorolható valami.Folyamatosan változik.Mindenki követ el hibákat saját magával és a környetzetével szemben.Ezekből illik tanulnia és ugyanazt a hibát nem elkövetni mégegyszer.Ez az én erkölcsöm alaptézise.
Mert természetesen erkölcsös embernek tartom magamat,persze nem a köznapi értelemben.
Amit erkölcsösnek gondoltak kétezer éve,az ma már egy oktalan f@szság.
Leegyszerűsitve ugyanigy vagyok én is ezzel.Amit pár éve még helyénvalónak tartottam,azt ma már f@szságnak tartom.
Definicióm nincs az erkölcs szóra.
Még a sorozatgyilkosok és a nácik is erkölcsösnek tartották magukat.
Akkor mi az erkölcs?
Viszonyrendszer?Tudatállapot?
Nem hinném.
De hogy viszonylagos,az tutkó.És mi van,ha valamit meg kell tennem,a hülye berögződött erkölcseim ellenében?
Sarkos példa következik;nem tennék meg valami közerkölcsbe vagy keresztény erkölcsbe ütköző dolgot,ha a tét a lányom vagy akárki más élete?
Szerintem nyilvánvaló a válasz.
Nincs isten vagy ha mégis van nem szereti az embereket csak a rosszakat. Minden az erkölcstelen, gátlástalan szemétládáké, ők érik el a sikereket mindent learatnak babérokat. Aki tisztességes az egy hátbaveregetést se kap a tisztességéért ottverik át,ahol tudják és nincs bűntetés. valaki napjában százszor megszegi a tízparancsolatot és semmi nem történik vele
Az erkölcs a lelkiismeret parancsa. Az emberben lévő szellemi én tevékenysége, amely tudomással van arról, hogy minden mindennel összekapcsolódik, így nem tud olyat tenni a világgal, ami rá ne hatna vissza.
Ha átverlek, magamat verem át, mert hazug emberként élek. Ha őszintén segítelek, akkor magamat jutalmazom meg azzal, hogy neked örömet nyújt a létezésem.
Az erkölcs által emelkedik az ember az ösztönlény állapota fölé, mert tisztában van tevékenységének metafizikai hatásával. Attól nem lesz valaki erkölcsös, hogy nem szexel mindenkivel, mint az sem tesz senkit erkölcstelenné, ha ezt teszi. A kérdés mindig az, hogy mennyire igaz emberként élek végig. Ha úgy szexelek valakivel – a példát csak azért hozom fel, mert a belénk vert minták ezt gyakran nevezik erkölcstelennek -, hogy a másik tisztában van az őszinte szándékaimmal (élvezni akarok és segítek neked is örömhöz jutni vagy “veled akarom leélni az életem, mert Te vagy a párom”), akkor minden tiszta sor. A lényeg, hogy ne vezesd meg a másikat azért, hogy neked jobb legyen, vagyis ne légy hazug és magadat se verd át.
Az erkölcs számomra a vezérlő erő, amely – ha nincs elnyomva az egó által – minden emberben ott leledzik. Ennek hangja az emberben a lelkiismeret.
Nézzétek csak meg, hogy azok az amerikai katonák, akik szétgyilkolták a közel-keleti ártatlanokat (“terroristákat”), örökre összeszakadt emberként élik a hátralévő napjaikat, mert egy hazugságot szolgáltak.
Persze amit mondok, az rólam szól. Én MOST így látom. :)
erkölcsös az amit én annak mondok a többi erkölcstelen
akinek nem tetszik az megpróbálhat elmélyült erkölcsfilozófiai vitákba bonyolódni a foglár kartással de nem javaslom ugye az ember nem azért lesz foglár mert nagyon okos hanem mert ezt dobta neki a kerék
@ Józsi bácsi:
Így van egyetértek :-)
Olvastam egy etikáról szóló filozófiai könyvet és nekem ezen a területen ez tetszett a legjobban. Szerintem teljességgel logikus és használható.
A könyvben különválasztották az “erkölcs” és az “etika” fogalmát. “Etika” helyett persze lehetett volna valami más is, de a lényeg, hogy két különböző dologról van szó.
Az “erkölcs” azoknak a szabályoknak az összessége, amelyeket egy adott társadalom, kor stb. helyesnek illetve helytelennek tart. Ebből adódóan ez a történelem során és földrajzi hely és kultúra szerint változó. Itt jön a képbe az, hogy negyven éve, mikor anyukám megvette az első miniszoknyáját, akkora pofont kapott nagymamámtól, hogy majd’ leesett a feje… Manapság pedig már az is lefogadható, ha harisnyát hordasz szoknya nélkül… ;)
Ez nem feltétlenül logikus és ésszerű. Mint ahogyan az sem, amiket Duncan felvetett a cikkben mint a szomorú erkölcsösek.
Az “etikát” pedig ez a könyv úgy határozta meg, hogy a józan ész által felállított elvek, szabályok, amelyek valóban a túlélés felé mutatnak.
Így szerintem baromi jól különválik a két dolog. Lehet, hogy számos vallás vagy kultúra szerint erkölcstelen kétszer (vagy akár háromszor) házasodni, de igazán joggal mondhatjuk, hogy “etikus” és ésszerű dolog boldognak lenni.
Szerintem erkölcsös ember az, aki nem tesz olyan dolgokat, amikről TUDJA, hogy rossz.
Louis írta:
Valahogy így képzellek el : http://m.blog.hu/le/lemil/image/Ace22/LF%20VH1/nyitokep.jpg
Bocsi , de annyi gyűlölet van benned , hogy ha a Jóisten komolyan venné a tízparancsolatot akkor már Te sem élnél . Még egyszer bocsánat .
” Ma már tudom, mi az erkölcs. ”
Remélem egy bizonyos számú komment után elárulod nekem is . Én is szeretnék erkölcsös lenni . :-)
Józsi bácsi írta:
Thirdeye szerint írta:
Minek?
Dr.Putyin998 írta:
Ez jó kérdés volt . El is bizonytalanodtam :-((
Erkölcs alatt szummázott szabályrendszert értek, ami adott korban különböző szempontok szerint kategorizált emberek vagy embercsoportok szerint érvényes.
Az erkölcs egy korlát; márha másokét vesszük alapul.
De van itt egy érdekes dolog: adott helyzet, két döntési lehetőség. Csak kettő, nem több, nem kevesebb; és az sem opció, hogy nem döntünk. Saját erkölcsi mércénk szerint bármelyiket választjuk, az erkölcstelen. De az egyik kevésbé, így azt választjuk.
Jó-jó, lehet vitatkozni, hogy a kényszerhelyzet felment, de tegyük fel, hogy mi magunk vagyunk felelősek azért, hogy ilyen helyzetbe kerültünk.
Szerintem, két (szerintünk) erkölcstelen döntés közül a kevésbé erkölcstelenebb végrehajtása erkölcstelen cselekedet. A döntés viszont nem!
Ezzel arra akartam rávilágítani, hogy az erkölcs egy szabályrendszer, és az áthágása nem feltétlenül rossz. Ha van egy jó forgatókönyv szerkezet, amire ma már mindenki, mint szabályra tekint, de jön valaki, aki tud valami jobbat, amivel milliárdokat kaszálhat, hát csinálja! Ettől nem lesz rossz ember.
Na igen, kinek mi a rossz… a lényeg, hogy az ivódott be az emberekbe, hogy az erkölcstelen az rossz. Pedig nem feltétlen!
Nekem nincs olyan kategóriám, hogy erkölcsös és erkölcstelen. Nem látom ennek gyakorlati hasznát.
A lelkiismeret számomra inkább abban nyilvánul meg, hogy nem teszek olyat, ami lerombolja a lelki békémet, de ez rólam szól, csak rólam.
Volt egy célom, hogy mennyit akarok keresni 30 éves koromra és nem sikerült. A szülinapom másnapján felhívtak a nagyfőnökhöz, aki olyan állást ajánlott, amiben a célom duplája volt az alapfizetés, plusz prémium plusz egyéb juttatások. Nem fogadtam el, mert utáltam volna magam érte és soha senkinek nem mertem volna elmondani, hogy mit csinálok valójában. Ez lelkiismeret, nem erkölcs, mert van, aki elfogadta volna a rossz érzések ellenére, vagy nem is lettek volna rossz érzései.
Lesz erkölcstanóra is!
http://www.origo.hu/itthon/20130119-az-erkolcstanorak-elsos-es-otodikes-tananyaga.html
“Hol játszódnak az álmok? Miért veszélyes az internet? Honnan láthatjuk, ha valaki rosszat akar nekünk? Ilyen kérdésekkel fogják szembesíteni szeptembertől kötelezővé váló erkölcstanórákon az elsős és ötödikes gyerekeket. Előkerül a hazaszeretet és lesz szó a tévé hazugságairól is, de egy erkölcstannal foglalkozó tanár szerint alapvetően a gyerekek nyilvánvaló erkölcsi hiányosságait próbálják meg majd pótolni. Ehhez persze a szülők együttműködése is kell, mert száz erkölcstanórát tehet semmissé az az apa, aki azt tanácsolja a gyerekének, hogy üssön vissza, ha bántják.”
Ezek ezt merik erkölcsnek nevezni??? Politikailag persze hasznos, ha olyan embereket hoznak létre, akiknek egyetlen eszköze a csendes tűrés.
@ Duncan Shelley:
Szörnyű hogy mindig a gyerekeket akarják megbüntetni az elődeik hibáiért . :-((
@ Duncan Shelley:
Biztosan tudományos alapokon áll az erkölcstan is…
annamari írta:
Pfúúúú,te ilyen öreg vagy?
Vén banya. :-P
Duncan Shelley írta:
Erkölcstelennek minősülök,ha nem olvasom el a linkelt cikket?
:-*
Micsoda baromság.
Az erkölcstan megalkotóit inditványom szerint utaljuk be egy hónapra-ne többre-rendőrségi fogdára,hogy küblibe szarjanak.Utána előzetesbe,hogy szexuálisan elb@sszák az időt,és végül letöltőbe,csak hogy érezzék a törődést.
Legalább ezek után lesz fogalmuk arról,hogy miről vakertak.
Buzik.
Az erkölcs az egy programozási nyelv; mint pl. a BASIC vagy a c++. Csak az erkölccsel nem számítógépeket, hanem embereket programoznak. Ez a programozás meghatározza, hogy egy ember hogyan cselekedjen, érezzen és gondolkodjon, meghatározott ingerekre mindig meghatározott cselekvési, érzelmi és gondolati reakciókat adva.
A programozáshoz tartozik, hogy az ember ezt ne vegye észre, hanem mindig legyen róla meggyőződve, hogy szabad, független és önállóan dönt. Ez az önállóság megkérdőjelezhető, pl. ha megfigyeljük, hogy egy városban milyen óraműpontossággal áramlanak az emberek munkába/iskolába, majd onnan haza, hogy a következő nap ugyanazt a ciklust ismételjék újra.
A függetlenség nem abban áll, hogy kijelentem, hogy én független és önálló vagyok, hanem hogy a saját céljaimnak megfelelően kialakítom a saját programomat, ami szerint cselekedni, érezni és gondolkozni szeretnék.
Az ember szabadsága – és ebben kibontakozó (megmutatkozó) erény a fontos!
Nem kevés egoizmust meg lehetett volna spórolni azzal, hogy ezt az ügyet nem “teszik közzé”.
Most is azt mondom az ember szabadsága a legfontosabb – ami a lélekre vonatkozik (nem a test zabolátlanságára)!
Az által, hogy ez vallási-társadalmi konvencióként hat az emberre – ami egyébként sajátja – sok esetben: előbb születik meg az egyénben az ellenérzés, mint saját érzülete.
Igen sokféle módja van annak, hogy maga a lélek háttérbe szoruljon – hogy saját szubjektuma függvényévé váljon. Nem ez az egoitás egyedüli okozója. A pszichológia sem képes a lélek érintésére – a szubjektum a pszichológiai érzéklet tárgya.
Ettől fogva a legtöbb egyén következetes ámokfutást végez. Ahhoz hogy igazolhassa szemben-állását, tagadnia kell az emberi lényeget (egyben: saját lényegét). És ezt hosszútávon is lehet csinálni – de érdemes nyomon-követni: ki festette falra ezt az ördögöt? Aztán – lehet sopánkodni az elembertelenedő társadalmon…
Ha valaki mégis úgy gondolja, hogy rohanó, reklám-arcú világunkban – fiatal embereket mesterségesen erkölcsi tételekkel kell szembesíteni… akkor legalább egyenrangú partnerként tegye! Mert ezen a módon nagyobb esély van a belátásra, mint egy (kikényszerített) hierarchikus-hatalmi módon.
Az erény a lélek kincse – az erkölcs ennek vallási-társadalmi kivonata. A rend működésének egyik garanciája.
Jaklin írta:
Szerintem mi ugyanazt a könyvet olvastuk, (vagy két nagyon hasonlót).
Amit én olvastam, abban is ezek a definíciók szerepelnek és a továbbiakban a hangsúly az etikán van. Amit még leszűrtem belőle, hogy az erkölcs közmegegyezésen, egy közösség hitvilágának, hiedelmeinek és tapasztalatának összességén alapul, az etika viszont nagyon személyes. Az erkölcs általános elvekhez köthető, az etika mindig adott helyzetben, kontextusban értelmezhető. Az erkölcsi szabályok betartása fontos, hogy be tudjuk illeszkedni egy közösségbe, az etika viszont alapvető feltétele a túlélésnek, nem csak egyén, csoport, hanem magasabb (faj, élőlények, bolygó) szinten is. Mikor egy döntési helyzetben vagyunk, akkor attól függ, hogy mi a helyes/etikus döntés, hogy melyik árt legkevesebbet, vagy építőjellegű a legtöbb szinten.
Az emberölés például a mi kultúrkörünkben minden vitán felül erkölcstelen. Tehát kinyírni akár egy géppisztolyos ámokfutót, (vagy egy öngyilkos merénylőt a testére rögzített bombával) aki most lép be egy iskolába, hogy ott lemészároljon egy sereg embert erkölcstelen, de a következményeit tekintve kimondottan etikus.
Van még egy csomó példa, amikor az erkölcs külön válik az etikától, (anyám például a mai napig meg van botránkozva, hogy nudista strandra járok és könyörög, hogy ne menjek, mert az erkölcstelen, pedig nem csinálok semmi rosszat, csak úszok és napozok, mint a hagyományos strandon, csak itt nem kell fürdőruha és mindenhol egyenletesen lebarnulok), de nagyon sok esetben ezek fedik egymást. Nem minden erkölcsi norma légből kapott baromság, a promiszkuitás a szexuális betegségek, a torkoskodás a mértéktelen étel és italfogyasztás káros hatásai, a hűtlenség a kapcsolatok rombolása, a lopás a csereállapotok megsértése miatt kerültek a mi társadalmunkban tiltólistára. Ezek alól a megváltozott körülmények és az egyedi helyzetek felmentést adhatnak , mint a fent említett tömeggyilkos leszedésének esetében, de attól, hogy összességében helyesen döntöttünk, még nem biztos, hogy jól alszunk, mert aki kiolt egy emberi életet, hogy megmentsen vele egy tucatot, abban is felmerülhet utána számtalanszor, hogy biztosan nem volt-e, bár lett volna olyan megoldás, amivel ezt az egyet sem kellett volna megölni.
Ha a mérlegelés során az erkölcsi és az etikai megfontolás ellentmondásba kerül, az etikait kell választani, de ha egy mód van rá érdemes ezeket összehangolni, mert mégis csak társadalomban élünk. Egy közösség tagjaként sokkal nagyobb az esélyünk a túlélésre, és ha ehhez az kell, hogy betartsunk a hasznoson túl pár felesleges, elavult, esetleg nevetséges szabályt is, akkor ez még mindig etikus. . (Erre mi mást hozhatnék példának, anyámékkal fürdőruhában járok strandra.)
Dr.Putyin998 írta:
Bácsi. :-D
annamari írta:
Hmmm… :skeleton:
Petra írta:
Ilyen nyíltan? Ennyi ember előtt? :D
Egyébként az érdeklődés alacsony fokából leszűrtem, hogy ezt a blogot többnyire erkölcstelen emberek olvassák.
8-)
Duncan Shelley írta:
Illetve kommentelik. :-P
Dr.Putyin998 írta:
Dehogy. Azok a legerkölcsösebbek. :)
Az iskolai agresszió kezelése nemzeti ügy, és mindenki tanácstalan. Hm…
http://www.origo.hu/itthon/20130124-mit-csinaljon-a-szulo-ha-verik-a-gyereket-az-iskolaban.html
Duncan Shelley írta:
Ha a lányomat valaki bántaná , olyan messzire hajítanám a bódigusztiságomat hogy csak na ! :-X
Duncan Shelley írta:
“Misi este sírva vallotta be, hogy az egyik osztálytársa, Ricsi délután megverte az udvaron, mert felháborodott azon, hogy Misinél párizsis szendvics volt, holott azt utálja. Kiderült, hogy Ricsi hetek óta elveszi és felfalja Misi uzsonnáját, és ha nem ízlik neki, szidalmazza, lökdösi, rosszabb esetben a tanítás után meg is veri a fiút. Az osztálytársai pedig ilyenkor általában nevetnek a megszégyenített Misin.”
Egy normális közegben, társadalomban az ilyen gyereket a közösség kilöki magából és nem a sértetten röhög. Hanem elkenik a száját. Azt is lemerem fogadni ( nyilván én vagyok a rasszista/kirekesztő stb stb), h ez a ricsi cigány volt. Ezek az esetek 90%ban az ő közreműködésükkel valósulnak meg. Lehet vitatni de ez tény.
“Tari Katalin, aki több mint egy évtizedig volt iskolapszichológus. Szerinte ezért is bizonytalanok a diákok, de a szülők és a tanárok is, hogyan oldják meg ezeket az eseteket. Mint arról korábban írtunk, több tanító és az iskolapszichológus szerint is a szeptembertől induló erkölcstanóra kiváló alkalmat adna arra, hogy az iskolai agresszióról és ennek kezeléséről beszéljenek az iskolában, fontos azonban, hogy a szülő rossz tanácsokkal ne nullázza le az iskolában hallott dolgokat.”
Erkölcstanóra pff…. disznók elé gyöngyöt. A mai szülők többsége semmilyen értelemben nem tekinthetők felnőttnek, asszem ezt pont csernus vezette le nagyon helyesen.
“Nálunk a tanárok többsége akkor is tehetetlen volt, ha láttuk, hogy verekednek a gyerekek” – mondta egy tanár, aki korábban egy budapesti szakiskolában tanított. A szakiskolában a legapróbb dolgok miatt bántották egymást a gyerekek, és sokszor a teremben vagy a folyosón a verekedésig fajultak a viták. “Szerencsére az igazgatóhelyettesnek akkora tekintélye volt, hogy mindig öt perc alatt elsimította a konfliktusokat, a diákok is hozzá mentek panaszkodni, ha bántották őket”
Ezzel konkrétan lenullázta magát ez a tanár, alkalmatlan mint pedagógus aki még ezeket az eseteket sem merte megoldani. Pedagógus szülők gyereke vagyok, apám mesélt dolgokat. Az egyik oláh kölyök hazudott otthon, azt mondta h apám megpofozta ezért és ezért. Oláh szülő bement, h most akkor leüti fatert ( aki akkor 90kg/193 cm volt) apja lehűtötte mindjárt, h miért adta a pofont a kölyöknek akit az apja is jól helybenhagyott mert hazudott.
“a tanár hozzátéve, hogy mindenhol egy határozott igazgatóhelyettes kellene, de sok iskolában nincs ilyen tekintélyes pedagógus”
Határozott pedagógusok kellenének és nem azt kéne szajkózni , h a gyereknek mihez van joga hanem h mi a kötelessége ezek mellett. Tisztelet stb.
“Az iskolai agresszió kezelésében nagy a tanácstalanság” – mondta az [origo]-nak Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa. Az ombudsman azt mondta, hogy a tanárok és szülők sokszor nem is jogi tanácsért, hanem “kétségbeesésükben” fordulnak hozzá egy iskolai verés vagy verekedés után. A héten például az ombudsmant egy anya kereste meg, akinek a gyereke éjszaka felsírt álmában, majd elárulta, hogy társai hónapok óta zsarolják, terrorizálják és megverik. Az anya nem mert közvetlenül az iskolához forulni, nehogy hátrány érje a gyerekét, így az ombudsman jelezte az igazgatónak a problémát.”
..és mit tud csinálni az igazgató? semmit lsd. előző gondolatmenet.
“A 150 millió forintos, az Európai Unió által támogatott programban”
Vizsgálódás vizsgálódás hátán, ez az oktatási rendszer úgy sz@r ahogy van.
Ez az zúnió által támogatott dolog megint úgy jön le mintha ő egy szeretetszolgálat lenne és készséggel adná a lét mindenre. Holott ez hazugság…..
Duncan ne olvass origót…..
Dr.Putyin998 írta:
OK, de mi alapján értékeled ki, hogy valami hiba volt vagy sem?
Dr.Putyin998 írta:
De így ebben nagyon is benne van a kontrol elvesztésének a lehetosege. Hogy egy példát mondjak, 30 évvel ezelott a két férfi kozti házasság elképzelhetetlen lett volna. Ma már sokan ezt a nézetet tartják helytelennek. A divat változik, de a divattal egyuttmenni nem biztos, hogy azt jelenti, hogy végig a helyes úton maradsz.
@ Alex:
Az én értékrendem nem a te értékrended.
Abszolút szubjektiv szempontok alapján döntök mindig e körben.Nincs itt semmi hiba-megeszem amit főztem.Mindig.
Ha érted-bár te szoktad. ;-)
Duncan, mi az erkölcs? Engem érdekel, hogy te mit mondasz. (Ez jó erkölcsre vall, nem? :-) )
Alex írta:
Sokan? max a hollandok, és a divatbuzik :-)
Bizonyos elméletek szerint létezett egy ősnyelv, egy hajdani, ősi, közös nyelv, amiből létrejöttek azok a nyelvek, amiket most ismerünk, mint magyar, angol, kínai, német stb. Mivel vannak nyelvcsoportok, latin, görög, arab, dravida stb., ezeknek ó-alakjai, és ezek közt hasonlóságok, valóban úgy tűnik, hogy volt valami közös kiindulópont.
Az ősi nyelvekben kutakodva érdekes dolgokat találunk, mintha valamikor régen a szavaknak szakrális vagy más jellegű, de mélyebb jelentésük lett volna. Vannak, akik szerint valamikor régen a szavak teremtettek, elég volt kimondani őket.
A ólatin felé haladva azt találtam, hogy az erkölcs egykor az összetartozás érzését jelentette. Később, amikor ez nem volt egyértelmű, viselkelkedési kódexek születtek, melyek tapasztalatokon alapultak: idealizált viselkedésmintának (erkölcsösnek) tartották azt, ami hozzájárzult a közösség fennmaradásához, és tiltott viselkedésnek (erkölcstelennek) tartották azt, ami megbontotta a közösséget.
Innen látható, hogy a lopás kortól, kultúrától, földrajzi helytől függetlenül mindig erkölcstelen volt, mert ha nincs tulajdon, a személyes tettek nem kapnak viszonzást.
Innen látható az is, hogy a miniszoknya erkölcsös, ha szép lábak látszanak ki alóla, és erkölcstelen, ha csúnyák. A szép lábak összetartják a közösséget, mert az ember szívesen időzik ilyenek közelében, a csúnya lábak viszont bomlasztják a közösséget, mert az ember nem nagyon akar a közelükbe menni. :D
Dr.Putyin998 írta:
De az érdekelt, hogy mi alapján dontod el, hogy egy lépésed hiba volt-e? Az, hogy felelosséget vállalsz a lépéseidért azt értem, de maga kiértékelési mechanizmus érdekelt.
Azt írod ugyanis, hogy tanulsz a hibáidból és azokat igyekszel nem újra nem elkovetni. Viszont, hogy ezt megtehesd el kell jutnod a hiba felismeréséhez és az okok felismeréséhez is. Nos ez a felismerési folyamat érdekelt volna.
aelod írta:
OK, a példa lehet, hogy nem a legszerencsésebb volt, mert megint nem a lényegnél ragadtunk le. Írok egy másikat akkor: a 20. század elején a nadrágviselet a nok korében szinte elképzelhetetlen volt, ma meg általánosan elfogadott. Ezzel arra akartam reflektálni, az, hogy bizonyos dolog megitélése változik az ido fuggvényben még nem jelent okvetlenul fejlodést. Vagyis az, hogy ma bizonyos erkolcsi normákat elavultnak tartunk még nem biztos, hogy azt jelentik, hogy maga az erkolcsi norma igazságtartalma elveszett volna. Nyugodtam megtorténhet, hogy idovel rájovunk, hogy csupán az aktuális divat visszaszorította, de a divat múltával újra le lesz porolva.
Duncan Shelley írta:
Felesleges tovább boncolgatni a kérdést . Itt a valódi meghatározás !!! :-D 8-)
Duncan Shelley írta:
Igaz, de megint egy kérdés merül fel, mint mindig, kinek mi a szép….
@ Thirdeye szerint:
Talán nem hiszel a miniszoknyában?
@ aelod:
http://www.fat-forums.com/forums/attachment.php?attachmentid=33489&stc=1&d=1179379638
Van még kérdés? 8-)
Duncan Shelley írta:
Dehogynem , nagyon is !!!
Komolyan gondoltam az előbb is . :dog:
@ Duncan Shelley: :-)
Nem saját magamra gondoltam itt kéremalásan. :-)
He :-D de szép a ruhája
Alex írta:
Nincs rá állandó receptem.Nem ugyanazokat a dolgokat fogom fel hibának,mint amikre gondolhatsz.
Sarkos példa:ha elütök valakit a zebrán és meghal,de nem derül ki hogy én voltam,akkor lesz@rom.
Ha megállok balf@szkodni és azért dőlök be vele,akkor az hiba.
Legközelebb tehát nem állok meg.
:devil:
@ Alex:
Bár igy nem fair a válaszom,várjunk egy percet.
Tehát,ha ez miatt lecsukatom magam,akkor kib@szok az asszonnyal,aki ezt nem érdemli meg.Kib@szok a gyerekkel,aki ezt főleg nem érdemli meg.
Ergó ilyen hibákat nem követhetek el.
Ha ehhez az kell,akkor inkább ledarálom a járókelő maradványait,hogy az én bénázásom miatt ne szopassak meg olyanokat,akiket szeretek.
A járókelő csórikám rábaszott,de ez meg az ő baja.Nekem nem oszt,nem szoroz(ha nem derül ki)neki meg úgyis mindegy.
Na,ezt sem igy akartam irni,de az ördög nem hagy nyugton :devil: Itt suttog a fülembe,hogy mit irjak. :curse:
Pedig azt hittem szépiteni tudok,de zsigerből csak ez jön…. :fingersxd:
Az az erkölcs, amit a cikkben olvastunk társadalmi szolidaritást, alkalmazkodást, közös érdeket jelent. A meleg házasság nem erkölcsös, mert nem születik belőle gyerek, tehát nem szolgálja a társadalom fenntartását. Miniszoknyába járni nem erkölcsös, mert akinek nincs meg hozzá az alkata nem teheti meg. Lopni sem erkölcsös, nem szolgálja a társadalmi érdeket értékteremtés helyett elvenni másét. Az egyéjszakás kalandok sem szolgálják a társadalom érdekeit, olyan gyerek születhet, akinek nincsenek felkészülve a felneveléséhez, terjedhet nemi betegség, ráadásul van aki nem teheti meg (tegyük azt nem buknak rá a nők/férfiak). Önként szegénynek lenni, adakozni erkölcsös, együttérzünk másokkal, segítjük a társadalom elesett rétegeit.Az erkölcs nagy összefüggésben van az egyház véleményével, így pl. a templomban mindig kérnek adományt , amiből bőven jut a papok fizetésére, felsőbb vezetőknek fényűzésre stb. Az erkölcs nagyon lassan változik, és összefüggésbe van a vallásossággal. Az erkölcs lényege hogy visszafogom a saját vágyaimat a társadalom egészének érdekében.
Persze nem ez a helyes erkölcs-felfogás, sokkal inkább az amit Duncan, illetve Józsi bácsi ír, de szerintem az erkölcsösségről nagyon sokaknak hibás fogalmuk van manapság, amit nem tudnak elfogadni, ezért aztán teljesen szembefordulnak vele, pedig elég volna egy elfogadhatóbb erkölcsi szemléletet kialakítani, ami közelebb áll ahhoz, amit lelkiismeretnek hívunk, ezért mindenki számára elfogadható, (persze mindig lesz aki megszegi a szabályokat). Legalábbis nekem ez a véleményem.
Kösz a választ, Duncan. Érdekes ez az ősnyelv-kérdés: mi lehetett a szavak eredeti jelentése?
Erről eszembe jutott valami, amit a Tao Te King-ben olvastam, és most kikerestem (bár ez már az ősi tisztaság megromlásáról szól):
18.
Mikor a nagy Utat semmibe dobták,
megjelent az erkölcs és méltányosság.
Mikor kezdődött az okoskodás,
megjelent a nagy hazudozás.
Mikor a hat rokon összeveszett,
megjelent a gyermeki tisztelet és szülői szeretet.
Mikor zavaros az ország,
megjelennek a hűséges szolgák.
38.
A nagy erény nem jótékonykodik,
ezért jó.
A kis erény jótékonykodik,
ezért nem jó.
A nagy erény cselekszik,
nem-cselekvéssel cselekszik.
A kis erény sürög,
erővel cselekszik.
A szeretet cselekszik,
eredményes, ha nem cselekszik.
Az erkölcs sürög,
erővel cselekszik.
A tisztelet cselekszik,
s mert nem viszonozzák,
kényszerít a tiszteletre.
Ezért:
Az út ha elvész, itt az erény,
az erény ha elvész, itt a szeretet,
a szeretet ha elvész, itt az erkölcs,
az erkölcs ha elvész, itt a tisztelet.
A tisztelet
a hűség és bizalom hiánya,
a zűrzavar kezdete.
A külső tudás
az út virága,
a belső tudatlanság kezdete.
Ezért az igaz ember
a valódit akarja és nem a látszót,
a gyümölcsöt akarja és nem a virágot,
a közelit akarja és nem a távolit.
Dr.Putyin998 írta:
Hát most nem fogsz szeretni (mert nem szerted, aki sokat okvetetlenkedik, de ezt tud be a matekos agyamnak, aki szereti a tiszta képleteket): hogyan lehet tanulni és egyátalán, hogyan lehet megtudni a hibát, ha egy szituáció a szerencsén múlik? Mert ugye a “ha nem derül ki” formuláció azt jelenti, hogy fifty-fifty a dolog. Ne haragudj, de ez így nekem nem egy szisztéma. Vagy kevés még az infóm?
Alex írta:
Tévedés.
Újabb tévedés.
Igen,ebben nem tévedsz.
Szerintem erkölcs az, amit az egész életünk során megtanultunk, hogy az jó és helyes. Ahogy a társadalom, szülők, stb. neveltek minket, és amit mi erről elhittünk, és amiről soha nem tudhatjuk biztosan, hogy tényleg úgy van-e. Pl. sok ember nem szokott lopni, mert nem érzi jogosnak a más tulajdonának elvételét, úgy van vele, hogy ezzel a másik embernek kárt okoz. Ezt hitte el, vagy így tapasztalta. Aki nem ezt hitte el, máshogy tapasztalta, az lop.
Gondolkozom rajta egy ideje,és halvány lila gőzöm nincs továbbra sem,hogy mi lehet az,de majd látjuk.
Hm. Valahogy anno átlebbentem ezen a témán. Most olvasva, érdekes amit Duncan ír az erkölcsről meg a kommentekben kialakult párbeszédek is. Ennek hatására most így én is elgondolkodtam az erkölcsön. ?:-) :-/
Mi az erkölcs? Általános verzió:
Az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik a cselekvés szintjén. Lényegében egy társadalmi stratégia a rend és rendszer fenntartására az adott körülmények közt. Ennyit a többé-kevésbé általános megfogalmazásról amivel mint definícióval nagyjából akár egyet is értek (társadalmi szempontból)…de létezik egyéni szempont is, modern szlenggel az úgyn. POV (rossz az aki rosszra gondol…vagyis erkölcstelen :-D ).
Az én POV-om
Tehát szerintem mi a helyes és helytelen vagyis erkölcsös. Ha így a saját egyéni szempontomból belegondolok akkor nálam az erkölcsösség egyik alap mérvadója az őszinteség. Igyekezni minél kevesebbet hazudni, csak annyit amennyi szükséges. Viszont azt kell, hogy mondjam őszintének lenni egyáltalán nem könnyű a mindennapokban. Ennek ellenére mégis úgy gondolom, hogy az őszinteség nagyon hasznos mert iránytűként funkcionál, tehát egy fő irányadó elv.
Tapasztalataim alapján a mai világban ha olyanok a körülmények hazudni szükséges a saját magam védelme érdekében. Ez látszólag ellentmondásos azzal amit feljebb írtam de én nem azt írtam, hogy mindig legyünk őszinték hanem, hogy igyekezzünk minél kevesebbet hazudni. Az egyik fő kérdés viszont így számomra az lett, hogy mennyi az a szükséges hazugság, mi alapján határozható ez meg?
Nos én azt az elvet követem, hogy igyekszem önmagammal mindig őszinte lenni. Ez nálam az alapvető irányelv. Persze tisztában vagyok vele, hogy magamat is becsapom időnként, van hogy észre sem veszem csak utólag (meg biztos olyan is hogy észre sem veszem) de az igyekezet megvan és mivel már fiatal kamaszkorom óta követem ezt az elvet észrevettem azt, hogy minél őszintébb vagyok magamhoz annál kevesebbet hazudok másoknak is. Valamint a dolog fordítottja is igaz, tehát minél többet hazudik valaki másoknak annál hajlamosabb önmagát is becsapni.
A fő ok amiért az önmagamhoz való őszinteséget fő irányelvnek tartom az önismeret. Őszinteség nélkül nincs önismeret. Önismeret nélkül pedig az ember nem fogja tudni megkülönböztetni, hogy egy problémában, ami akadály számára, mennyi a saját szerepe és mennyi a külső körülményeké vagy másoké, ergo megoldani sem fogja tudni.
prolizoli írta:
Nagyon nagy írás. :yes: