„Eszem, hogy legyek, leszek, hogy egyek.” Ennyi lenne az élet célja? Vagy több ennél? Az élet célja kapcsolódik a testhez, a fizikai világhoz? Vagy túlmutat rajta?
A mi az élet célja kérdés alighanem az idők kezdete óta borzolja az értelemmel rendelékező lények kedélyeit. Mi az értelme az életnek? Miért élünk, miért kell élni? Hogyan lehet élni?
Az élet jött valahonnan, belekerült a fizikai univerzumba, és a célja visszatérni oda, ahonnan jött? A cél tapasztalatszerzés? Mi van akkor, ha ez a tapasztalat megvan? Mit számít, mit jelent, mit ér?
Millió célunk lehet. Megenni az ebédet, elvégezni a mai edzésprogramot, találkozni a barátokkal, megcsinálni azt a munkát, megkapni az állást, megnézni a filmet, lecserélni az autót, a legjobb szeretővé válni, leküzdeni egy rossz szokást, találni egy jó befektetést, magányosan kihajózni a nyílt óceánra elmélkedni… Millió célunk lehet, kinek mi a fontos, kinek mi az érdeklődési köre.
Ha sorra vesszük a céljainkat, tudunk találni bennük közös nevezőt? Bármit, ami mindegyikben megvan? Esetleg valami olyat, ami a legtöbben megtalálható?
Ha tovább gondoljuk az életünk céljait, mi az, amit ezektől a céloktól várunk? Mit remélünk? Mit akarunk végső soron elérni? Van ilyen?
Van valamiféle konkrét vagy homályos, távoli cél, ami felé a kisebb céljaink mutatnak?
Legyünk engedékenyebbek, legyünk filozofikusabbak, tegyük félre azokat a célokat, amiket kényszerből követünk, mint például a munka, amit csak a pénzért csinálunk. Marad valami ezeken kívül? Ha igen, mi a közös bennük? Mutatnak egy távoli cél felé?
Az élet célja nem egy élet célja, nem valaki személyes, külső behatások által aktuálisan befolyásolt célja, nem belső, megkövesedett rögeszmék, jellemhibák, tévedések, időleges, felnagyított jelentőségű célja. Az életnek magának mi a célja? Van célja? Vagy csupán létezik, cél nélkül?
Legyünk még engedékenyebbek, még filozofikusabbak: hagyjuk a test igényeit, hagyjuk a társadalom igényeit, hagyjuk a biológiát, az életfunkciókat. Az életet tekintsük egyenlőnek az értelemmel. Fogalmazzuk, illetve pontosítsuk a kérdést:
Mi az értelem célja?
Ti mit gondoltok?
Mielőtt válaszoltok a kérdésre, olvassátok el Amer gondolatait az élet céljáról: MI AZ ÉLET CÉLJA?
Van?
Duncan írta:
Ez úgy hangzik, mint egy bizonyos észak-amerikai selyemlepke hernyójának Ars Poeticája, Az a hír járja róla, a világ legfalánkabb állata. 56 nap alatt saját súlyának 86.000-szeresét fogyasztja el. Én ennél többnek tartom magam.
(Nekem elég 50 nap is ekkora mennyiséghez ;-) )
De félre a tréfával! Az élet célja? Nagy filozófusok kutatták, és sokan nem jöttek rá, de vannak egyszerű emberek kis szentül hiszik, mindent tudnak róla. Hogy fontos a cél, egyértelmű. Cél nélkül nincs irány, nincs út, nincs hajtóerő. Ha ez a világunkat legjobban átfogó dolog, az ÉLET célja, hát annak bizony nagyon magasztosnak kell lennie. Valami ködös, misztikus dolognak, amit halandó meg nem érthet, ésszel fel nem foghat.
És mi van, ha csak annyi az élet célja, hogy éljen? Hogy éljen minél tovább, minél teljesebben, és érjen el minél több hatást a környezetében. Tegye jobbá a dolgokat, és tegye lehetővé a további életet az utána jövő életformáknak is. Azaz, éljen túl. Egyszerű? Túl egyszerű? A jó megoldások utólag mind annak tűnnek.
Ezek nem a saját gondolataim – olvastam egy könyvben, amit egy filozófus írt -, de én egyet tudok érteni ezzel a céllal.
Hogy boldog legyek..
Az élet célja a túlélés.
Még anno a hadseregben hallottam a kiképzőmtől egy elmés mondatot:
“…irány az egyenes, cél a láthatár!”
Nem hiszem, hogy mélyebb filozófiai indíttatás volt benne. Rohamra szólította fel az alakulatot, és ilyenkor irányt és célt kell kijelölni a katonáknak. Valószínűleg ő is hallhatta valakitől, sőt az is lehet, hogy valamikor a mondat születésekor az akár közel végtelen láncolat elején ugyanaz az illúzió indukálta a kimondását, mint esetemben, vagyis, hogy az illető kontrollálja a helyzetet, esetünkben a kiképzésben részt vevő újoncok esetleges jó közérzetét és komfortzónában maradási igényét.
Én azonban elraktam jó mélyre a szavait, mert többet láttam benne. És valóban úgy érzem, hogy ez jól szimbolizálja jelen kérdést is, s metafórája lehet az élet értelmének.
Én úgy érzem, hogy az irány és a cél megadása igenis fontos, de nem minden résztvevő számára szükséges, hogy átlássa és ismerje a részleteket. Úgy gondolom, hogy ebben a játszmában mi azok a bábok vagyunk, akik nem szükséges, hogy tovább lássanak saját döntési pontjaikon, ahol az életük, mint egy adaptív folyamat, elágazásokat generál.
Az élet önmagában egy szerves organizmus, benne minden élővel, s egyetlen közös feladat vezérli őt. Aki ennél tovább megy, az egy kicsit már elmegy a szubjektivitás és a hit világába, ami annyiféle lehet, ahányan csak vagyunk. Nincs egyetemes cél. Nekünk csak az jut, hogy saját döntési csomópontjainkban meghozzunk bizonyos döntéseket, melyek a teljes játszmára értékesek, de nem unikálisak, vagyis a rendelkezésre álló variációs lehetőségek miatt a játszma szempontjából nem releváns, hogy a lehetőségek közül melyiken mész tovább, csupán a te helyzetedet változtatja a játszmán belül, természetesen magával rántva a rendszer teljes szövetét.
Vagy mi. Én valahogy így gondolom… :)
Hogy az legyek, aki vagyok. Aki tényleg vagyok.
Mert lehet, hogy nem vagyok még teljesen az.
Például kisebb koromban sokszor próbálták velem elhitetni, hogy béna vagyok, egy csomó mindenre képtelen vagyok, és ezt magam is elhittem. Aztán az életben egyre több mindenről derül ki, hogy képes vagyok rá. Még a végén kiderül, hogy több vagyok, mint aminek hittem magam.
De ki vagyok valójában? Mi a legtöbb, amire képes vagyok?
Mostanában az önismeretet tartom a legnagyobb eredménynek, ezért erre hajtok.
Az ember szférák, világok egységesítője. Akad bőven féltékeny lény – akik ezt meg akarják akadályozni.
Az élet elengedhetetlen ismérvei – az egyén számára: a szeretet és a fejlődés.
Az élet célja bármennyire egyedi is – a tudat (Isten) útkeresése, kiteljesedése (a halál birodalmában).
Az emberiség egésze az anyag szubsztanciává-emelésén munkálkodik (de a szellem számára ez a halál, a létezés anyagba-zártsága).
Ez az emberiség célja – de ez egyáltalán nem biztos, hogy teljesül…
ha mégis – akkor minden (fentebb említett) feladat, cél, kritérium teljesül.
Jelenleg csak ezt az esélyt látjuk az élet és halál ellentmondásának feloldására.
Ez a legnagyobb – de egyben: a legtávolabbi cél.
Amer válasza nekem tetszik, mert gyakorlatias, amilyen én is vagyok. Az értelem célja a megértés, mindennek a megértése.
Nehogy félreérthető legyek, ez nem egy érzés, hogy na most mindent és mindenkit értek, eggyé váltam a fogkefélvel, hanem igazi megértés. Megértem a vérkeringést, a varrást, a szemsebészetet, a kutyatenyésztést, a hegedúlést, az erdőgazdálkodást, a rádiótávcsövet, a fényvisszeverődést stb. Amit nem értek, abban lúzer vagyok, az meg áldozatot jelent. Nem értek a programozáshoz, a win7 bármikor meglephet és csak nézhetek ki a fejemből.
Igen,Amer válasza nekem is tetszik,de más értelemben.
Döntés.
Dönteni bármiről.Ez jó dolog.
Dönteni úgy,hogy nincs befolyásoló tényező.
Nem azért,hogy ne bántsam meg az asszonyt.Nem azért,mert lecsuknak érte,hanem csak.
Azért,mert megértettem valamit.
Megérteni valamit.Tényleg megérteni.
Ezek is mind jó dolgok.
Egyébként meg fingom sincs.Sosem gondolkoztam ezen.
Mindig van valami,van egy helyzet,amivel kezdeni kell valamit.Az lefoglal.Sosincs üresjárat.
Azt káros dolognak tartom,ha valaki csak filózik egész életében,minden más rovására.
Ezért sem kedvelem a vakbuzgó vallásos idiótákat és a köldöknéző lökötteket.
Bence írta:
Oké.
De mit jelent az,hogy jobbá?
Ez viszonylagos,nem?
Nincs egységes “jó”,csak a mesekönyvekben és Nietz kommentjeiben,de ott is mindig változik. :-P
Lehet,hogy ami nekem jó,az neked rossz,nem?
A csávó,aki az atomreaktorban melózott és akkor éppen az ügyeletes volt Csernobilban,hozott egy jónak tűnő döntést.Akkor,abban a pillanatban jónak tűnhetett,nem?
Pedig lehet,hogy utólag megbánná,ha tehetné. 8-)
Nietz-senki írta:
Őszinte érdeklődéssel figyelem a nyelvtani ámokfutásaidat itt a blogon,tisztelt Senki úr.
Nyereményjáték keretein belül is feladhatnánk rejtvényként bármelyiket:
-“Mit jelent a következő néhány sor?A helyes megfejtők között Duncan Shelley könyvcsomagokat sorsolunk ki!”
Talán hozzájárul,mivel igen kicsi a rizikója annak,hogy bárki dekódolhatja a kommentjeidet.
Nem bántásként,de felőlem megsértődhetsz,ha akarsz;ezek voltak a kérdések:
“Legyünk még engedékenyebbek, még filozofikusabbak: hagyjuk a test igényeit, hagyjuk a társadalom igényeit, hagyjuk a biológiát, az életfunkciókat. Az életet tekintsük egyenlőnek az értelemmel. Fogalmazzuk, illetve pontosítsuk a kérdést:
Mi az értelem célja?
Ti mit gondoltok?”
És erre te a már idézett válaszkommentet tudtad összehozni.
Nem kritika,csak nem értem.
Mint ahogy magukat a mondataidat sem.
Lehet,hogy ez az én fogyatékosságom,de körkérdésként is feltenném a tisztelt kollégáknak:
ÉRTI VALAKI NIETZ ÚR KOMMENTJEIT???? :shock: :shock: :shock: :shock:
Az élet célja az elfogadás, mindennek a végtelen elfogadása. Elfogadom a napot, a holdat, a rózsatövist, a vért, a szenvedést, a ráncokat, az ordító főnököt, akit nem érdekelnek a magasabb törvények, elfogadni mindent és mindenkit, belső ellenállás, neheztelés, harag, félelem, vágy nélkül.
II.Putyin998 cár írta:
A vallásos idiótákat én sem kedvelem , de köldöknéző lökött én is voltam . :-)
Persze több oka is lehet a köldöknézésnek , de én azért csináltam , hogy leállítsam az agyamat és megláthassam mi is az élet célja .
Hogy az egyetemes élet célja mi , azt nem tudom .
Az én célom az , hogy rájöjjek ki , vagy mi vagyok valójában .
Az értelem célja szerintem nem más mint hogy értelemmel ruházza fel a jelenségeket .
Hogy azután játszhasson velük . :-))
A teljes döntési szabadság jó dolognak tűnik , de szerintem csak olyan lény érheti el aki nincs belebonyolódva a világ játszmáiba . :soccer:
II.Putyin998 cár írta:
Én azért is értem !!! :laugh:
Szerintem az életnek hagyományos átfogó értelemben, azon felül, hogy él-túlél nincs célja. Az életnek mint értelemnek viszont bármi lehet a célja, amit kitűz, kitalál, dönt és elhatároz. Miért? Csak, mert úgy dönt. Nem látok értékesebb célokat, egyik olyan mint a másik, ha elvonatkoztatunk a rendszertől. Valaki kitalál egyet. Ozt csá!
Thirdeye Magister írta:
Akkor légy oly bátyám,és blankold ki nekünk is a sztorit :-D
Vagy kamuztál,3szem?
II.Putyin998 cár írta:
Hát izé…. :-)
Nem semmi, pont ezen a témán gondolkozok napok óta!
A fő témám a szabad akarat vs determináltság.
Szóval: Sok hozzászólóval egyetértek, viszont kicsit máshogy fogalmaznám meg személy szerint a dolgot. Az élet egy folyamat, egyetlen célja a halál, ha a start a születés, nincs más cél, csak az elmúlás.
Viszont: A TUDAT rendelkezik célokkal. A fejlődés, megismerés, ahogy írtátok, szerintem a fő cél ennek a “szakaszosság” megtörése, az irányítás – teljes kontroll. A halál elkerülése, a körülmények kizárása – igen, Amer bácsi okosakat tud… :D Erősen azon a véleményen vagyok, hogy ebben a létformánkban nincs szabad akarat akárhogy is erölködünk, túl sok a körülmény aminek be kell hódolni. A fejlődés és megismerés segít ezeknek az áthidalásában, megszüntetésében.
Szóval ez volna az én nézőpontom. Mit gondoltok? :)
@ Akilor:
Azt,hogy nincs igazad :-D
A szabad akarat mindenki számára létező dolog.Az van és kész.
Behódolsz természetesen egy csomó dolognak,de nem azért mert nincs más választásod,hanem zért mert igy döntöttél.
Hogy miért,az mindig a helyzettől függ.
Nyilván van egy csomó társadalmi együttélési szabály,amit ésszerű dolog betartani,de még az sem kényszer.Ha nem tartod be és ráfaragsz,az csak a döntésed következménye,de attól te még dönthetsz máshogy akkor is.
Ha akarsz,még levegőt sem kell venned,a választás a tiéd-legfeljebb feldobod a pacskert.Ezért nem lenne ésszerű igy döntened,mégis ha akarod,simán megteheted.
Ez persze csak filózgatás igy,de a szabad akarat létezésének bemutatására szerintem megfelel.
Ha robotként létezel-na,akkor valóban nincs szabad akaratod.
A másik lényeges pont:az élet célja a halál???
Nem hülyélek le még viccből sem,mert te érzékenyke vagy,de hülye vagy jóember? :-D
Anyag /energia/ nem vész el, csak átalakul,ugyebár.
Az élet sem vész el,csak átalakul.A tudat esetleg elvész az egyén halálával,számunkra élőknek mindenesetre biztosan(úgy látszik legalábbis),de a természet számára nem,legalábbis biológiai szinten biztosan nem.
Nihilista vagy?
Szerintem a buggyant szerzetesek épp ilyen filozófiai fejtegetések után halnakéhen egyhelyben ülve:”Minek egyek,ha úgyis éhes leszek?”
Menjmár…. :-|
Mi az élet célja?
Az élet célja emberekre vetítve szerintem az hogy nyomot hagyjunk. Nyomot hagyni egy dallal, egy képpel, egy gyermekkel. Megmaradni a hátrahagyott világ emlékezetében.
sokfelől hallom , hogy az élet célja a túlélés, ami így egy ördögi körnek felelne meg szerintem, egyelőre én még azt sem tudom, hogy mi az az ÉLET? tudja valaki? nem tudnám megfogalmazni. Szerintem a szeretet valahogy benne van a lényegben, de a szeretet lenne az élet? nem tudom
Az élet egy vizsga! (Vagy pótvizsga…)
Nem igazán tudom, hogy mi.
Persze vannak elképzeléseim, amiket aztán továbbgondolva azt gondolom, hogy nem az…
Ha az volna, hogy elérhessük azt, hogy dönthessünk, az nagyon komoly volna..
És mi lenne belőle..
Egyetértek Amer megfogalmazásával.
Az élet játék szabályokkal,
Amikor önmagunk és az Élet megismerésének ezáltal a megszeretésének útján haladunk, az a szabadság felé vezető út.
Amíg nem ezt tesszük, az érzéseinken keresztül vagyunk irányítva – fájdalom, szenvedés, öröm váltakozik. Kitűzhetünk magunknak különböző célokat és törekedhetünk azok megvalósítására, azonban ezek a célok, ha el is érjük őket, mindig egy enyhe hiányérzetet okoznak bennünk, nem érezzük azt az igazi beteljesülést.
Amint az önismereti útra lépünk és azon elszántan haladunk, kipróbálunk, átélünk, figyelünk, megértünk, értelmezünk … a világ tágul, a dolgok kezdenek körülöttünk megváltozni. Amit megismerünk, azt meg is szeretjük, döntünk, lépünk … majd egyszer csak elkezdünk az állandó változásban – úgy igazán – élvezettel játszani, elkezdjük élvezni az életet.
Mi az élet célja? Majd a főtitkár elvtársunk megmondja és akkor onnantól az. :soldier:
talán az lehetne az élet célja, hogy célokat tűzünk ki magunk elé és megvalósítjuk ,fejlesztjük , tökéletesítjük a személyiségünket és az , hogy a halálunk napját nem várjuk, hanem megyünk előre a céljaink felé. Kinek mi a cél, ha valakit az tölt el elégedettséggel, hogy ültet minden nap 10 fát, akkor neki az, ha valakinek az, hogy sikeres könyveket írjon akkor az, de ha valakinek az a célja , hogy a gyerekeiből erkölcsös és tisztességes embereket neveljen , akkor az. Egyik cél sem nemesebb a másiknál szerintem. Az adott személynek mindegyik éppolyan fontos és ez kell , hogy éltesse.
A nagypapám úgy távozott közülünk, hogy rotálta a szőlőjét 74 évesen. Imádta, és nagyon finom bort termelt. Volt egy célja, nem várta a halált, ÉRTELME volt az életének.
Szerintem az élet célja, hogy terjeszkedjen, fejlődjön és utat törjön magának a leglehetetlenebbnek tűnő körülmények között is. Az értelemnek, ha azonosnak tekintjük az élettel, akkor célja ugyanez, vagyis hogy biztosítsa saját maga (és az élet többi formájának) a gyarapodását és elkerülje a pusztulását.
Ha az értelmet, mint képességet vizsgáljuk, akkor a célja, hogy a környezete megismerésével és formálásával olyan körülményeket alakítson ki, hogy azok minél kevésbé korlátozzák az embert a szabad cselekvésben és az akarat érvényesítésében.
II.Putyin998 cár írta:
Na szóval: A szabad akarat mindenki számára létező? Ez már tény? Ezen nem is tudom mióta gondolkoznak a világ legnagyobb koponyái és te már tudod is a választ? Nem semmi… A szabadság kötöttségektől, feltételektől mentes, nem igaz? Természetes hogy behódolsz? Igen, egy cárnak természetes hogy behódolnak, na de ez már ellentmondás nekem, de menjünk tovább… Annyi inger ér, annyi tapasztalatra reagálsz az életed során, hogy berögzülnek, mintává válnak. Mindenki egy minta alapján dolgozza fel a már ismert problémákat, amiket meg még nem ismer, arra összeválogat a régiek közül. Ez nekem még nem tűnik szabadnak. Ha akarok, levegőt sem kell vennem, max belehalok. Na de nem az lenne az akarat számára, a tudat számára a teljes szabadság, hogy ha úgy döntök, hogy nincs szükségem levegőre, akkor nem halok bele? Ha már a filozofálgatásnál tartunk. A beszűkültség itt nem játszik. A van és kész a vallás kategóriájába tartozik tisztelt Putyin.
Az érzékenységemről nem sokat tudhatsz, így afelett átsuhanunk – nem szeretek ilyen fejtegetésekbe menni, de nem hiszem, hogy bármit is tudnál tenni amivel megsérthetnél… ;) Valakivel összekeverhettél, de elnézem…
Viszont úgy látom, fogalomzavarban vagy. Az élet egy fogalom, egy folyamat, nem egy anyag. Hova alakul az életed? Mi az életed? Atomok? Elektronok? Komolyan érdekel. Minden esetre fizikán látom figyeltél. A tested alaul át, a csontjaid, a bőröd, stb. ebben megegyezhetünk.
Az általad említett szerzetesek megérdemlik, a testet fenn kell tartani.
Kicsit engedd szabadjára a fantáziád. Fuss neki mégyegyszer.
– A családom meghalt? – törte meg a csendet Anna.
– Igen. Te is majdnem.
– És úgy döntöttél, hogy nem történt meg?
– Úgy döntöttem, hogy másképpen történt.
Na ezért már érdemes élni, elviselni bármit, végigcsinálni mindent. Ha biztosan tudnám, hogy ez vár, akármit elvállalnék érte. Az a bajom, hogy nem tudom, milyen út vezet ide, nekem is kellene ilyen személyiedző.
Wolkov? :D Névrokon?
Thirdeye Magister írta:
Áldozata vagy a játszmának, belebonyolódtál a játszmába, játszol, felette állsz a játszmának. Az én meglátásom ez a világ dolgairól (plagizálok persze, mert egyetértek).
Ha nem játszol a nemzetközi politika játszmájában, akkor az áldozata vagy. Most volt egy robbantássorozat Bostonban, egy futóversenyen robbantottak többször is. Azok az emberek, akik meghaltak vagy megsérültek, áldozatai ennek az undorító játszmának. A megoldás az, hogy részt kell venni benne, mindenki fölé kell kerülni, hogy dönthessünk. Én egy hotelben dolgozom, semmit sem tudok tenni annak érdekében, hogy ne legyen több robbantás, áldozata vagyok ennek a játszmának.
bakostamas írta:
Ha az élet célja a halhatatlanság, akkor nagypapád elherdálta az életét. Ha van reinkarnáció, életek ezrei óta letérhettünk az igazi útról és csak áléletet élünk.
Nem realis hogy az elet celja a halal. A halal az amit az elet leginkabb megprobal elkerulni. Pl. Hozzaersz egy forro vasalohoz, gyorsan elhuzod a kezed. A sejtjeid halalat osztonosen vagy reflex szeruen megakadalyozod. Persze vannak emberek akiknek valoban a halal az eletceljuk. De csak azert hogy ujra elhessenek egy elviselhetobb jatszmaban, egy uj testben. @ Akilor:
@ Petra: Nagyon jol fogalmaztal.
Egy kedves ismerősöm rávilágított, hogy a “cél” szót rossz értelemben használtam a megfogalmazásomban. Az élet VÉGPONTJA a halál. Ez nyilván azonnal elfogadható ebben a kontextusban, na de akkor ismét felvetődik a kérdés, hogy mi a cél. A cél tartalmazza a törekvést, ami fele igyekszik az élet. Ezt jobban átgondolva – és összekapcsolva a tudattal kapcsolatos elmélkedésemmel az élet célja a tudat hordozása, lehetőség adás a fejlődésére, kihívások elé állítása, edzése… Szóval ahogy eddig is mondtam, a fejlődés egy kulcsfontosságú eleme a létnek. Így talán számomra is logikusabb az okfejtés.
Nicole írta:
Igazad van Nicole, a cél más, mint ahogy módosítottam is a gondolatomat. Az életösztön pedig egy érdekes téma, a sejtjeid KORAI halálát ösztönösen megakadályozod amennyire csak tudod. A végső halált miért nem tudjuk? Miért van egy szakaszra tervezve az test, ami a végén meghal, leáll, vagy akárhogy is fogalmazzunk? Furcsa dolog.
II.Putyin998 cár írta:
Igen – nekem ezek a legfontosabb kapcsolódó kritériumok. Itt tartok – nem előrébb, vagy hátrébb (máshol). Ugye minden relatív?
Az enyém is csak egy vélemény a sok közül – és remek véleményeket láttam (röviden, tömören stb). Nálam van némi szellemtudományos olvasottság, aminek van némi súlya (legalábbis ezért írom bele).
Nem akarok olyat mondani, hogy mindenki hagyjon csapot-papot, mert én jobbat tudok mondani.
Mindenki egyedi lehetőség az élet tapasztalására, értésére – és arra, hogy megfogalmazza céljait.
Magát az írás-fogalmazás lehetőségét nem a helyesírásnak akarom alárendelni – hanem annak szeretném, hogy megjeleníthessek valamit (ami nem szokványos, de valós).
Hiába írok helyesen – ha benne elveszik a lényeg.
Elnézést – majd próbálok erre is gondot fordítani (meg tudom érteni, hogy ez zavar Téged).
@ Akilor:
@ II.Putyin998 cár:
El kell olvasni “A szabadság filozófiáját” (Rudolf Steinertől) – az “megforgatja az embert”.
Az én bonyolultságom az kutya-micsodája – ahhoz képest.
Az egy szellemi vezetés – abban a labirintusban, amit a társadalmi alternatívák kínálnak (ez ügyben).
Ezért “szartak be” a szabad demokraták is (politikai vonalon).
A társadalmi ideák érinteni sem tudják a szabadság valóságát.
@ annamari:
Nagypapám világ életében keményen dolgozott, felnevelt 3 gyereket, nekik van 5 gyerekük. Egyikünk sem drogozik, egyikünk sem link, nem volt válás sem a családokban. Mindenki dolgozik és boldog erkölcsös életet él. És mindenki szeretettel emlékezik a papára. A családja volt az élete értelme és a szőlője. A mi szívünkben örökké él, nekünk halhatatlan! <3
@ bakostamas:
Nem egyről beszéltek.
@ Nietz-senki:
Nem a helyesírás a gond, vannak itt nálad sokkal rosszabb helyesírók. Inkább azzal, ahogyan széttördeled a szöveg mondanivalóját, az követhetetlen.
annamari írta:
De ha mindenki ezt látná megoldásnak akkor mi lenne itt ?
Ja , vagy hogy már most is ez van ?
Mindenki próbál a másik fölé kerekedni , de ez illúzió .
Hosszútávon nem kerekedhetünk senki fölé , ugyanis a karma törvénye miatt ez kivitelezhetetlen . A hatalommal tudni kell bánni , és ha nincs elég tudása valakinek akkor csak sorscsapás lesz számára . Az öreg tudatlan indián érdekes dolgot mondott ezzel kapcsolatban . ( legalábbis nekem az :-) ) http://e-bc.site90.com/hologram/atjarok/hosszu/XC-IC/main/1/ixtlan.htm
Nem tudunk minden játszmában részt venni , és nem is akarunk .
Szerintem éppen elég egy embernek a saját elmejátszmáin felülkerekedni . Vagy nem ?
Az élet célja és jutalma a létezés annak minden következményeivel együtt.
Ez azt jelenti, hogy amíg egy személy vagy élőlény él, létezik, addig részese a “játszmának” vagy sorsnak, világnak. Ha bármilyen okból már nem létezik, akkor nem képes hatni a játszmára, sorsra, világra.
A létezés természetesen azt is jelenti, hogy mások létezése is hat rá, mert azok is részei a játszmának, sorsnak, világnak.
A különféle játszmák, sorsok vagy ha úgy tetszik a világ vagy “világok” is hasonló céllal működnek, amelyeknek persze lehet pontos és részletes leírása, például egy futballmérkőzés megnyerése.
Amikor valaki elmegy egy futballmeccsre lehetőségeihez mérten megteheti ezt játékosként, játékvezetőként vagy szurkolóként, de egyszerű nézőként is. lehetnek saját szerepéből fakadó motivációi, megnyilatkozásai. Ezek mind színesítik a mérkőzést. De ettől még magának a meccsnek a létezése a cél az egész történetnek.
Ehhez nem csak a meccs játékideje tartozik hozzá, hanem az az idő is, amíg felkészülnek rá vagy amíg beszélnek róla, illetve emlékeznek rá.
Ilyen meccs például a legendás londoni 6:3. Egykor létezett és bizonyos értelemben létezik mai is. :)
annamari írta:
Azt meg tudod tenni, hogy döntesz arról, hogy ez nem a Te játszmád, ezt az egészet nem vonzod, tőled idegen … a Te játszmád szeretettel teli, maradj is meg ebben az érzelmeidben, tudd, hogy ez így van … és elkerül téged.
@ Great:
Igazad van. Megpróbálok ezen változtatni.
@ II.Putyin998 cár:
Még a szellemtudományos mondanivaló magyarázatra- szorul; reggel nem volt rá időm.
A saját tapasztalat jelentőségéről többször szóltunk – talán egyet is értünk.
Amikor tapasztalunk – az nemcsak fizikai folyamat.
Ott jelen van még valami: koncentráció, érzelem, értés (ezek együttese, vagy valamelyik biztos).
Lelki-állapot különbségekről megint tudunk – ezek felelnek meg a kozmikus szféráknak is (akarati, érzelmi, szellemi). Ezek által egyszerre több valóságban (szférákban) vagyunk jelen. Azáltal, hogy akár ösztönösen összehangoljuk életünkben ezeket – automatikusan a kozmikus szférák fejlődésből fakadó eltérések összehangolását is végezzük (egyenként és együtt az emberiség is).
Ennek egyre tudatosabbá kell válnia, mint életünk társadalmi tényezőinek is!
Az ember anélkül, hogy ezek valóságát be tudná azonosítani – ömlesztve megéli (ezeket).
Tehát nem tudjuk egyenként szemlélni ezeket az élet-tényezőket.
A válság – amit érzékelünk – már a materializmus válsága.
Ha csak az élet általános receptje szerint akarunk élni – az nem teszi lehetővé, hogy többet érzékeljünk…
hogy ebben a világkrízisben pozitívan és aktívan tehessünk.
Az a kérdés akarunk-e kutakodni ebbe az irányba – vagy csak legyintünk egyet.
“Isten nem egy kicsinyes, szadista elmebeteg, aki bosszút áll a gyengék helyett, akik az árnyékuktól is félnek. Nem öl embereket, nem büntet, nem okoz fájdalmat. Ezek rágalmak.”
Ez az egyik kedvenc mondatom az Amer könyvekből.
Egyébként egyetértek. Nagyon jó az, amit Amer kifejt ebben a rövid részletben.
A cél a létezés ez egyértelmű. Nincs olyan, hogy az Élet Nagy, Magasztos, Monumentális, Ismeretlen, Titokzatos célja. Élők vannak akik maradni akarnak és teszik azt amit tudnak. Minden napunk, minden egyes másodpercében a létezésért cselekszünk. Csak nem mindig fogjuk ezt fel, sőt a legtöbbször nem.
Hiszen a szívverésünk, légzésünk, vérkeringésünk, anyagcserénk, elektrolitikus egyensúlyunk, test hőmérsékletünk, stb. mind, mind a létezésért működik és dolgozik, anélkül, hogy azt mi minden egyes másodpercben tudatosítanánk.
A tudatunk, értelmi képességeink, érzéseink szintén a létezésre alakultak ki vagy lettek kitalálva. Hiszen tulajdonképpen mindegy, hogy magától jött-e létre az élet vagy értelem hozta létre az alaptétel ettől mit sem változik.
Az alaptétel pedig a következő:
A világban minden létező a megmaradásra törekszik és ami képes rá az adott körülmények közt az meg is marad ami nem az megszűnik.
Az értelem célja az akció, egy hatás keltése a térben, tér hiányában annak teremtése, illetve részecskék elhelyezés illetve megváltoztatása vagy elpusztítása. Vagy más nézőpontból az értelem célja a semmitől való különbözőség. 8-)
prolizoli írta:
:yes:
Ez szerintem helytálló abból a szemszögből, hogy ha már itt vagyunk, akkor törekedünk a túlélésre. De miért vagyunk itt?
bakostamas írta:
Tényleg nem egyről “beszélünk”.
Azért írtam, amit írtam, hogy felhívjam arra a figyelmedet, hogy a cikket figyelmen kívül hagyva foglaltál állást. Ha az volna az értelem eredeti célja, hogy megtanulja irányítani az anyagot a gondolatokon keresztül, akkor a rárakódott emberi célok, házasság, drog, család stb. irreleváns.
@ prolizoli:
Ha azt mondom, materialista vagyok, akkor azt vagy úgy értelmezik, hogy racionális vagy úgy, hogy erkölcstelen. Ha azt mondom, hogy nem vagyok materialista, akkor azt vagy úgy értelmezik, hogy templomba járok vagy úgy, hogy hiszek minden ezotérikus ökörségben, mint asztrológia, világvége jóslatok etc. Ez a tapasztalatom, ezért kerülöm a témát társaságban.
Megértem, hogy materialista vagy, mert úgy tűnik, a másik lehetőség a téboly. Én nem hiszem, hogy a biológia választ ad mindenre, ezért nem vagyok materialista, de nem vagyok hívő sem. Ha csak biológia van, akkor tényleg nincs “cél”. Ha én nem a testem vagyok, akkor van valamilyen célom, amit már elfelejtettem.
az értelem célja az élet kész megoldottam ezt is megyek vissza aludni jó reggelt emberiség
Smith-nek volt igaza: az ember olyan mint a vírus…
A többi az csak a az élet túlbonyolítása, ami legfőbb jellemzője ennek a fajnak.
A máz meg arra való, hogy elviselhetőbb legyen, és gyorsabban teljen az idő.
Sajnos egyre jobban el tudom fogadni a börtön bolygó elképzelést.
Csak ilyen közegben nem tudom hogyan lehet jobbá válni. Azért kerültünk ide, hogy túllépjünk magunkon, kijavítsuk egy-két hibánkat amikről nem is tudjuk, hogy micsodák? Közben meg kísért a sátán és mindezt pontozza Isten, aztán Szent Péter mindezt a pofánkba dörgöli és közli: Fussál szépen még egy kört…
annamari írta:
Nekem a materializmus tűnik tébolynak . Ez vezetett az emberiség elszellemtelenedéséhez .
Nyakatekert levezetéssel ugyan ám ettől eltekintek, csak az eredményt mondom. Az élet játék és mint tudjuk a játékoknak a célja a szórakozás. Emiatt vagyunk mi itt. A horrorok is lehetnek szórakoztatóak ha valakinek olyan a lelkülete, vagy egészen más, romantikus élethelyzetek, harc, vizsgaláz, ami valakinek szórakoztató. Morbidok és perverzek is lehetünk és vagyunk is valamennyire mind.
Szerintem.
Szeretni valakit és szeretve lenni valaki által.
Ma olyan meleg van.
Zoli írta:
Nos vagy értelem tervezett minket vagy nem. Ha igen akkor miatta vagyunk itt, ha nem akkor pedig az állandóan átalakuló világ sokszínűségének egyik változata vagyunk.
Akár így volt akár úgy a helyzetünkön ez semmit sem változtat.
Alex írta:
Mi az, hogy szeretet? Komolyan kérdezem. Tudnád definiálni 1-2 lényegre törő mondatban?
Kojima San írta:
Tehát ha jól értelmezem akkor az élet azért van mert szórakoztató? Vagyis lényegében úgy gondolod, hogy az aki vagy ami létrehozta rettentően unatkozott?
annamari írta:
Tehát a józanság és a téboly határán egyensúlyozol? ;-)
Ezt nem én állítom csak az előző két mondatodból ez jön ki. Mert ha az egyikről úgy gondolod, hogy a téboly felé visz a másikat pedig nem tudod elfogadni, akkor nem lehet könnyű a kettő közt ingadozni.
Persze csak szivatlak. :-D Ez valójában mindenkivel úgy van mint veled. A legtöbb ember ez is meg az is csak az arányok változnak a két véglet közt az egyes embereknél.
Egyébként nem hiszem, hogy ha valaki hívő az a téboly felé menne. Az igaz, hogy találunk köztük zakkantakat de a másik táborban ugyanúgy. Viszont a többségre ez nem jellemző egyiknél sem. Mindkét tábor életképes ezért is léteznek.
Valószínűleg éppen azok zakkannak bele (akármelyikbe is tartoznak) akik túlságosan elzárkóznak a másik alternatíva elől. Az ilyen elutasítás a félelem és a bizonytalanság jele.
Elmondok egy “titkot”. Mindkettőnél van cél, méghozzá mindkettőnél ugyanaz a végcél. Mivel mindkettő tábor emberekből áll. És minden embernek legbelül, egyetlen végső vágya, egyetlen végső célja van. Ez a cél pedig az, hogy Istenné váljunk. Vagyis korlátlan hatalommal (képességekkel) rendelkező, elpusztíthatatlan lénnyé aki azt tesz amihez kedve van. Mert ekkor már nem számítana mi jön, hiszen minden körülmények közt megoldaná a létezését és élvezné azt.
prolizoli írta:
A szeretet egy érzés, ami valamiféle ismérvekkel jár. Most puskázok, mert valaki egyszer már leírta ezeket az ismérveket:
” A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. “
prolizoli írta:
Felfoghatjuk például így:
A SZER-ETET: etet, vagyis táplál, energiával tölt fel és ezáltal a dolgok pozitív irányba, az élet és az örökkévalóság felé irányulnak.
A GYŰL-ÖLET: öl, tehát pusztít, lehúz, a halál felé taszít.
És hidd el, ez így van mind mikro-, mind makrokozmikusan nézve!
prolizoli írta:
Ha értelem tervezett minket, (és még nem hunyt ki :dazed: ) akkor bizony az változtathat a helyzetünkön, mert lehet, hogy épp unatkozik, és azt gondolja:
“Hopp, most nehezítsük kicsit a játékot…”
Ha véletlenül vagyunk, akkor ezt megoldjuk mi magunknak, külső segítség nélkül.. ;-)
“Mi az élet célja?”
Semmi. Maga a létezés. Nincs miértje, nincs oka és nem tart sehová. Szerinted van célja egy virágnak vagy a macskádnak otthon? Nincs. Egyszerűen csak létezik. Nem aggódik, nem töpreng csak létezik. Ha kedve van játszik, ha éppen nincs, akkor alszik.
Az emberi élet más. Az ember célokat tűz ki maga elé, mert különben képtelen élni, képtelen élvezni a létezést. A célok látszólag értelmet adnak az életnek, így az embernek olyan érzése van, mintha fontos lenne. Valójában azonban egy senki. Halála néhány embernek szomorúságot okoz ugyan, de idővel minden feledésbe merül.
Ezt mondja az egyik énem. A másik éppen az ellenkezőjét. Megadatott azonban a választás szabadsága. Hogy ki adta meg? Én saját magamnak.
Így néha célokat tűzök ki, tervezek, elérem, megnyugszom. Néha persze nem érem el, de újabban már ilyenkor is nyugodt tudok maradni.
Néha pedig csak kimegyek és süttetem a hasamat, élvezve a létezést. Mint például most is. :-)
Kojima San írta:
Én nem . :-))
Zoli írta:
Lehet, hogy úgy dönt ahogy mondod és hopp, nehezít kicsit a játékon de az is lehet, hogy másként dönt és hopp, könnyít kicsit a játékon.
Van ugye ez a történet, amikor Bell feltalálta a telefont és amikor először a füléhez emelte mit hall? Hogy van egy nem fogadott hívása Chuck Norristól.
Ezzel azt akarom mondani, hogy az értelem, ami az életet tervezte nem lehet élőlény ugyebár, hiszen ő már létezett az élet megjelenése előtt. Namost, ha nem élőlény, akkor az sem biztos, hogy ismeri az unalom érzetét. Az sem biztos, hogy érez érzelmeket. Semmit sem tudunk róla valójában.
Lehet, hogy még létezik lehet, hogy már nem.
– Ha nem létezik akkor azt tesszük amit a megfelelőnek látunk és csakis a körülöttünk létező világ törvényszerűségei az akadályok számunkra. Ezek megismerhetők és felhasználhatók.
– Ha még mindig létezik a minket (és magát az életet) létrehozó értelem és olyan hatalma van felettünk mint amelyet mondasz, akkor gyakorlatilag az van amit ez az értelem akar. Ha egy nap úgy dönt, hogy megsemmisíti az életet akkor az meg lesz semmisítve és mi nem tehetünk jelen állapotunkban ez ellen semmit sem.
Tehát addig létezünk ameddig ez az értelem akarja függetlenül attól, hogy mit teszünk.
Ebből pedig megint csak az következik számomra, hogy nyugodtan tehetem (mint ember) azt amit megfelelőnek látok az adott körülmények közt, hogy létezhessek és, hogy ez a létezésem a lehető legjobb legyen. Hiszen mi másért adott volna értelmet nekünk? Tudja, hogy az értelem azzal jár, hogy az ember erre fog törekedni, tehát számol vele.
Vagyis akár így van akár úgy a helyzetünkön a céljainkon ez semmit sem változtat.
prolizoli írta:
Ne mondj ilyet – ez olyan átok, aminek természetéről nem sokat tudunk.
A “mag”, “magasztos” és “magyar” egyazon szógyök és lényeg – a legkisebben rejtező felfoghatatlan csoda… ahogy egy apró magból egy csodálatos növény hajt ki.
Szinte mindenhol másnak neveztek minket – csak mi magyarok neveztük magunkat így.
Magadat megfoszthatod ettől (de minek?); ha mindenképpen így akarod – akkor legalább csendben(!)
prolizoli írta:
Erről sok-mindent el lehet mondani; ahogy Pál-apostol is tette…
de nagyon egyszerű nyomon-követni az “önátadásban”.
Ritka dolog – de létezik.
Nem mesebeli pillangót kell kergetni – egyszerűen figyelmesnek kell lenni!
prolizoli írta:
Ez működik is: mindenkinek saját világában
… akinek nincs saját világa – az tényleg szegény ember.
@ rozsi008:
Gyanús, hogy Te “vízöntő” vagy (legalább az “aszcendensed”)
– a vízöntő korszakban.
Zoli írta:
Nem hunyt Az ki!
Csak hát – még ott is vannak korszakváltások…
mi pedig azt képzeljük – vágyaink valóságán – hogy életünk: kívánság(műsor).
Sokszor szólok a “gyermeki lelkület” mellett – de nem gondolom, hogy az maga a “dilettantizmus”.
A gyermeki lelkületben történő fejlődés a fontos – nem az “ebben való visszamaradottság”!
Maxximus írta:
Ez nagyjából így van – nehéz optimistának lenni.
Sok negatívumot kell megérteni ahhoz; hogy megértsük alapjainkat: jók vagyunk (ezért érint különösen kellemetlenül a negatívum – ezért “emlékezetesebb”).
Aztán – nevetséges helyzet – nem tudjuk: örülhetünk-e ezek értésén (csomó negatívum).
Nem árt óvatosnak lenni – mert aki benne van egy mechanizmusban; Az könnyen csak ellenséget lát bennünk (kívülállóban).
Egy esetleges igazságot is nehéz: “jól tálalni”.
Nemcsak Szent Pétertől kapjuk meg – az életben minden felől: pesszimista vagy; cinikus vagy; magasabbrendűségi komplexusod van stb.
Egy nagy kérdés van, ezeket tekintve: megfelelni akarsz, vagy létezni?
– ez Jung tétele.
(látszatnak akarsz élni, vagy “valósságodnak”?)
@ Nietz-senki:
Mi az a szellemtudomány?
Nietz-senki írta:
Miből gondolod ezt? Amúgy nem stimmel.
Great írta:
Minimális szabadidőm egy töredékét feláldozom arra,hogy kéretlenül beleokoskodjak a topik magasszintű eszmefuttatásaiba,magam által kreált,hasraütésszerű áldefiniciókkal.
(ha nem sértődsz meg érte,igy kéretlenül)
Szellemtudomány:
-Olyan,emberek által létrehozott ál-tudományág,amely megpróbálja alkotói egyéni érdekeit (ál)tudományos okfejtésekkel megtámogatni.
Főbb ismérvei:logikátlanság és a nyitottság teljes hiánya.
(bár ezt erősen tagadják a művelői és a követői)
Főbb eszközei:dezinformálás,mellébeszélés.
A behódoltság és a kételkedés mellőzésének megkövetelése.
Az ellenkezésre kétfajta alapreakciójuk ismeretes:felsőbbrendű legyintés(merők úgyisjobbantuggyák) vagy erőszakos válaszreakciók.
Az első halmaz jellegzetes oldalága még,a nagymamás részvétnyilvánitásszerű lesajnálás részükről,a második halmaz pedig fenyegetően lép fel végső esetben(minden esetben “felsőbb” hatalmak nevében szórva az “okosságot”.
A szellemtudomány művelői kivétel nélkül képtelenek továbblépni saját korlátaikon,ezért találnak ki mindenféle-“magyarázzunk meg mindent, de most rögtön”-elméleteket.
A “fogalmam sincs” és a “nem tudom” elméleteket valamiért nem dolgozták ki.
Elméleteim vannak,hogy ez miért is történhetett igy,de a kommentelés keretei nem teszik lehetővé,hogy kifejtsem részletesen és párszáz részlet biztosan elsikkadna.
A “miért létezhet a szellemtudomány” cimű kérdésre a válaszom szintén túl hosszadalmas és esetlegesen sértő lehetne bizonyos ezo-beállitottságú kommentelőtárs számára,ezért ezt is mellőzném.
Mindenesetre vannak bizonyos személyek számára előnyei,mindenféle társadalmi rétegből.
Hasznos azoknak akik kitalálták.(pénz)
Hasznos azoknak,akik hisznek benne….ez igy nem pontos;hasznos azoknak,akik behódolnak neki.(ugyanis a behódoláson múlik minden, nem azon, hogy hiszel-e benne)mert nem kell gondolkodniuk önállóan.
Létezésük esetlegességének tudatosítása helyett kész válaszok várják őket.
És hasznos nekem is,mert jókat röhögök rajtuk,akár itt a virtuális világban,akár a való életben és hát nem én lennék,ha nem emliteném meg;a sitten is kurva sokat röhögtünk ezeken a szerencsétlen pi…akarom mondani…őőőő…izé….tóbiásokon.
És egy diszlájk saját maganak.Tudom,hogy ezért még megbűnhödök a halálom után,illetve álmaimban kisérteni fognak és hogy a szavaimmal rossz karmát teremtek,bármi legyen is az.
(minek a karma?utálom a macskákat :cry: -lehet ez is egy előző élet emléke)
lol
Great írta:
Antrophozófia.
prolizoli írta:
Ez is jó nézőpont :yes: :-)
Azt tudtad, hogy amikor Bell visszahívta Norrist, megkérdezte tőle – mert hát attól függetlenül, hogy a Pesti Telefonhírmondó később alakult, a hírek akkor is terjedtek –
hogy:
– És mond csak Chuck, hány fekvőtámaszt tudsz csinálni?
– Az összeset…
Nietz-senki írta:
Steiner és Balavatsky?
Azt tudtad,hogy Blavatsky jogerősen elitélt szélhámos volt?
És azt,hogy náci volt?
Csak kérdem,nem téged támadlak.
@ II.Putyin998 cár:
Szerintem tökéletesen megfogalmaztad a szellemtudomány lényegét. Magam se tudtam volna jobban. :-))
@ II.Putyin998 cár:
Neked azt mondtam: olvasd el a szabadság filozófiáját!
Lehet, hogy nem könnyű beszerezni – de alig 200 oldal (kis-alapú könyv).
Abban semmi szellemtudományos dolog nincs – csak szerző támadói hozzák be ezt a tényt.
De maga a szerző – érveléséhez, bizonyítási módszerében – szándékosan nem használ “valóságtól elvont” fogalmakat, tényezőket…
csak olyat, ami bárki átlagos képességű ember számára érthető.
Arra válaszolj:
szerinted tapasztalásainknak csak fizikai valósága van – vagy esetleg olyan is, ami az ember fizikai létén túl, mégis saját valóságán belül érzékelhető, értelmezhető?
Én semmit sem akarok “elővenni” a Te nyilatkozataidból – de nyilván tudnék…
ami a most bemutatott értelmezési tartományon belül sem helytálló.
Amit lényegesnek ítélek – abban nem vagyok feledékeny.
És nem haragszom semmi értetlenségért, vagy kétkedésért; de az őszintétlenséget – azt nem tudom “jól felfogni”…
ebben én is csökött vagyok!
rozsi008 írta:
Hát..izé…köszi :-D
@ Nietz-senki:
Nem foglalkozom ilyen mélységeiben a történettel,mert nincs rá időm.
A kommentem nem a személyeskedésről szól,hanem a felesleges dolgokról.
Ajánlom figyelmedbe azt a részt,hogy “nem tudom.”
A kérdéseidre a válaszom.fingom sincs róla.
Az életemet nem befolyásolják a szellemek,a lidércek és egyéb ostobaságok.
Sőt,rövid és eseménytelen életem során mégcsak nemis láttam olyat,hogy bármit is befolyásoltak volna.
Láttam furcsa dolgokat,voltak fura élményeim,de semmit sem jelentenek.
A mindennapjaimat semmiben sem befolyásolják.
Kategóriák,amiknek létjogosultsága van számomra:fontos-nem fontos,sűrgős-nem sűrgős.
A kevésbé fontos és a kicsit sürgős kategóriák nekem kimaradtak.
A szellemtudomány nem fontos.
A szellemek nem etetik a családomat.
II.Putyin998 cár írta:
Kellet, hogy személyesen ismerjék egymást.
De Blavatsky a teozófiát alapította meg.
Aha – bizonyára boszorkányégetések is “jogosak” voltak(?)
Ha valamit nem értünk – az pusztítani- való?
Német filozófiai áramlatban voltak; mint most Te a materializmusban!
Ki- látsz belőle?
Meg tudod ítélni a jövőt? Milyen szekeret tolunk?
Ilyen alapon mondhatjuk, hogy az összes német gondolkodó fasiszta volt.
II.Putyin998 cár írta:
Ők az igazsághoz szerették volna segíteni saját népüket – nem háborúba.
Steiner beszél egy titkos tanácskozásról, ami az első világháborút megelőzte…
ott nem használt semmilyen észérv – ott elvakultság került túlsúlyba.
A különleges képességű embereket mindig is üldözték (különösen a diktatúrák).
@ Nietz-senki:
Nem tudom megitélni a jövőt,de ami azt illeti te sem és senki más sem.
Az a különbség,hogy én meg sem kisérelem,mert fel tudom fogni a magam egyszerű eszével,hogy közöm nincs hozzá.
Nekem a jövő személyes,a világ jövőjének alakulásába nincs beleszólásom egyéb szinten.
Csak személyesen,de abba bele is szólok.
Örülök a kommentedben foglaltaknak.
Nem vagyok materialista,semmilyen ista nem vagyok.
Viszont jó,hogy megemlitetted a különleges képességekkel rendelkező egyéneket.
Ezt valahogy szűrni kéne,nem?Mármint hogy ki a különleges,ki a kókler és ki a szélhámos?
Mert az utóbbi kettőből jó sok szaladgál a világban,az tuti.
II.Putyin998 cár írta:
Konkrétumokban általában egyikőnk életét sem – minden más módon: igen.
Amíg az érzékeink általi tapasztalásra (kizárólag) materialista módon tekintünk – addig esélyünk sincs.
A tapasztalásban – ami által “megtanuljuk” – ott van az ember teljes lénye.
A test – egy-egy lélek (karmikus) tér-idő lenyomata a fizikaiban.
Az értés (szellem) nélkül állatok vagyunk.
Érzelmek (asztrál) nélkül robotok vagyunk.
Akarat (éter-tűz) nélkül pedig tehetetlenek vagyunk.
Ezek mind kellenek az emberségünkhöz!
Nem tudom mit lehet kezdeni ezek valamelyike nélkül – a testtel?
El lehet játszani pl: a fejnélküli lovast – talán szórakoztató is!
Ha az említett erők egyike sincs a testben (a testtel összefüggésben): csak “holttestről” beszélhetünk.
II.Putyin998 cár írta:
Dehogynem . :-D
Minden jelenség mögött valamilyen szellem munkálkodik . A Te szellemiséged írja a kommentjeidet , az én szellemiségem válaszol valamit . :-D
Vagy ott van az ostobaság szelleme , ami könnyedén leteríti az embert . Vagy a zegó szelleme ami évezredek óta vakítja az ember fiát , lányát . Vele kevesen bírnak el . Ebből is látható milyen lidérces korszakokat tudnak előidézni a szellemek . :ghost: :-)
@ Nietz-senki:
Teljesen egyetértek !
Az én meglátásom az hogy éppen azért olyan tehetetlen az ember az ellene fellépő erőkkel szemben , mert nem látja az eredetét , ami a szellemvilágból származik .
Lehet ezekre a dolgokra legyinteni , de ez nem megoldás .
Szerintem a materializmus eszméjének elterjesztése azt a célt szolgálta , hogy figyelmünket elterelje a szellemi síkról , nehogy már lássuk hogy mi folyik a színfalak mögött . Racionalitásnak kizárólag az anyagi síkú megközelítéseket fogadta el , ezzel is belénk ültetve azt a gondolatbálványt , hogy aki szellemtudományos módon közelíti meg a dolgokat , az irracionálisan látja a világot .
Ez a hadművelet elég jól sikerült , miután elveszítettük magasabb rendű látásunkat .
Könnyűszerrel lehet így bennünket vezetni , hiszen örüljünk hogy van mit ennünk , és nem kell azon gondolkodnunk , hogy valójában mivel etetnek bennünket .
Putyin cárunkon ne csodálkozz , hiszen ő jól elboldogult eddig is a börtönben . Egy börtönbolygón miért ne boldogulna ?
Csak azoknak kényelmetlen ez a világberendezkedés akik nem csípik a zárt osztályt . :doctor:
@ II.Putyin998 cár:
http://jelensegek.hupont.hu/35/alcatraz-szellemei-2 :-D :-D :-D
II.Putyin998 cár írta:
Nyugodt lehetsz “hitetlen” – nem vallási értelemben – még több van.
Nem az a fontos, hogy elhiggyünk valamit – amit nem értünk…
hanem az, hogy ne zárjuk ki (mert azzal tényleg “eltávolítunk” egy-egy lehetőséget.
Nem az a baj, ha nem értem – hanem az: ha nem is akarom érteni.
Én is voltam ateista, materialista – semmi “külső gyógymód” sincs.
Az emberek nagy részének ebben “kezdődik a szabadsága”. Számomra ez megélt dolog – nem gyűlöletes.
Szerintem ezen mindenki keresztül- halad valamikor.
Az kérdés, hogy egyáltalán mit akarunk tagadni? Az ismeretlent?
Az előzőekben a kezdőknek és újrakezdőknek való technikákat tanultuk meg.(ez igy elég sóbertnorbis,de mindegy)
Azért volt ez,hogy magát az igazi izomfeszitést és izomérzékelést megtanuljuk.
De nem minden annyira fekete és fehér,ahogyan azt megirtam neked.
Most jönnek az alapelvek,utána a későbbiek folyamán a miértek és végül tippek,trükkök a továbblépéshez.
A célom az lenne ezzel az egésszel,hogy teljesen függetlenül tudd képezni magadat,bármilyen irányban is szeretnéd folytatni utána az edzéseidet és egy teszt nekem is,hogy ki e tudom magamból érthetően megfogalmazva préselni a mondanivalómat és nem mellékesen összeszedném a gondolataimat a témával kapcsolatban.
Ezen elvek alapján szűrj meg bármilyen információt,amit a neten vagy akárhol máshol hallasz vagy olvasol.Ez lényeges.Sok a hülye ebben a szakmában is.Ezek az elvek működnek.Ki vannak próbálva é évtizedes teszteken mentek keresztül,nem éppen ideális edzéskörülmények között.(lásd:sitten és a légióban)
Ezek alap erőnövelő elvek.A zsirégetés más témakör.
Első: A terhelés elve
A terhelhetőségedhez képest megfelelően nagy intenzitással kell dolgoznod.
Az intenzitás a pillanatnyi erőfeszítés mértéke. Minél nagyobb az intenzitás, annál nagyobb a pillanatnyi erőfeszítés. Ez nem egy tudományos definíció, de éppen ezért valószínűleg jobban érthető.
A maximális intenzitás tehát:
A kardioedzéseknél az, amikor kiköpöd a tüdőd,
az ellenállásos edzéseknél pedig az, amikor majd’ beszarsz az erőlködéstől.
Remélem sikerült tiszta képet adnom neked a fogalomról.
Ha viszonylag magas intenzitású terheléssel dolgozol, a szervezeted kénytelen minden izomrostot bekapcsolni a gyakorlatba. És nyilván akkor lesz a legnagyobb az izomnövekedés mértéke, amikor a lehető legtöbb izomrostodat tudod növekedésre ösztönözni. A hatékony izomnövelésnek tehát feltétele a személyre szabott, de megfelelően nagy ellenállás.
Ha nagy az ellenállás, akkor több izomrost kapcsolódik be, és a terhelés nagy mértéke miatt több rostban keletkezik parányi szakadás (mikrotraumák). A szervezeted ezeket a mikrotraumákat úgy fogja begyógyítani, hogy közben megnöveli az izom keresztmetszetét is. Ezzel teszi ellenállóbbá az izmokat a további sérülésekkel szemben. Vagyis a mikrotraumák keletkezése az izomnövekedés elengedhetetlen feltétele.
Ezért nem lehet a fáradás az edzés hatékonyságának mértékegysége. Ha megfelelően hosszú az edzés, alacsony terhelésnél is el tudsz ugyan fáradni, ám ekkor az izmaidban nem keletkeznek mikrotraumák. A fáradáskor leginkább a központi idegrendszered merül ki. Attól pedig nem az izmod fog növekedni, hanem az erőállóképességed fog javulni.
Az eddigiekhez képest kritikus rész következik,tessék figyelni:
Sokan hiszik, hogy minden gyakorlatot bukásig kell vinni (vagyis addig kell ismételni, amíg már akkor sem tudsz még egyet elvégezni, ha minden erődet beleadod). Az erő és az erőállóképesség fejlesztésében szoktak ilyen elveket alkalmazni. Ott ennek van is helye. Az elv nagy hátránya ugyanakkor, hogy rendkívül hosszúra nyúlik a felépülési idő.
Ahhoz, hogy a folyamatosan bukásig vitt gyakorlatokból a teljesen kimerült központi idegrendszer felépüljön annyira, hogy újra terhelhető legyen, kell nagyjából egy hét. (Természetesen ez edzettségtől és egyéntől is függ, de ez mindenképpen sok.) Ennyi kihagyással nem fogjuk tudni tartani a következő két elv egyikét sem. De más oka is van, amiért ez az elképzelés tévesnek mondható.
Kezdő illetve újrakezdőként azért edzhetsz minden edzésen teljes intenzitással,mert ekkor még képtelen vagy a túledzettséghez elegendő erőkifejtés generálására.Az idegrendszered egyszerűen hamarabb feladja.Most már viszont,hogy kezded érezni a dolgokat,ezen változtatnunk kell.
Hibás az a body-s elgondolás,hogy minnél inkább haladónak számitunk az edzésben,annál inkább többet kell pihennünk.Erről bővebben később.
Elfelejtheted tehát azt a közkeletű elképzelést, hogy pusztán azért lesz egy gyakorlat hatékony, mert bukásig viszed. Ez viszont jó hír, mert nem kell feleslegesen órákat eltöltened az edzéssel.
Az edzésprogramok taglalásánál visszatérünk erre is.
Először is kell egy jó edzésterv, hogy mindezt rendszerbe szedje.
Másodszor pedig lehetőleg kerüld el, hogy bukásig kelljen vinned egy-egy gyakorlatot! Ha bukásig kell vinned egy gyakorlatot, nagyon kifárasztod a központi idegrendszeredet. Ez esetben egyszerűen nem jól határoztad meg az adott ismétlésszámra az általad elbírt maximális intenzitás mértékét. Ilyenkor kicsit csökkents a terhelésen.
Második: A gyakoriság elve
Elég gyakran kell edzened ahhoz, hogy az izmaid a terhelést folyamatos stresszként éljék meg!
Hiába nagy a terhelés, ha az izom szökőévenként csak egyszer kap ingert a növekedésre. Számos edzésforma van, ahol megfelelő ugyan az intenzitás, de egy adott izomcsoport nem kap megfelelő időközönként terhelést. Ilyen például a kizárólag csúcsintenzitáson folytatott ún. HIT (High Intensity Training) edzés, amely annyira megterheli az idegrendszert, hogy csak egy-két hetente tudsz vele edzeni. De ilyen az osztott edzés is, amikor minden nap más izomcsoportra edzel, így csak 5-7 naponta egyszer jut sorra egy-egy izomcsoport. Ilyen edzéseknél egyszerűen nem tudod a szükséges sűrűségben terhelni az izmaidat.
Az edzés után beindul egy sor olyan folyamat, amely kedvez az izomépülésnek. Ilyen például a megnövekedett protein-szintézis vagy a növekedésben szerepet játszó anabolikus IGF-1 hormon szintjének emelkedése. A baj csak az, hogy ezek a pozitív változások nagyjából 48 órával az edzésed után már el is illannak. A célod tehát az, hogy fenntartsd ezt az állapotot. A szervezeted a terhelést ezáltal nem egy egyszeri, akut stresszként fogja értékelni, hanem egy folyamatosan fennálló, krónikus stresszként. Vagyis olyan „környezetet” teremtesz a szervezeted számára, amihez neki folyamatosan alkalmazkodnia kell. Ha csak hetente, vagy hetente kétszer edzel, akkor rengeteg időt vesztegetsz el, amely alatt akár fejlődhetnél is.
A gyakoriság elvének gyakorlati megvalósítása: Eddz minden héten 3-szor!
(megjegyzés:járni hogy tanulnak a kisgyerekek?heti egy intenziv próbálkozás,utána egy hét pihenő?)
Harmadik: A pihenés elve
Pihenj eleget, hogy az izmaid tudjanak fejlődni!
Mostanra már tudod, hogy az edzés alatt csak a fejlődés lehetőségét teremted meg. Nem ekkor fejlődsz. Az izmaid akkor fejlődnek a leggyorsabban, ha megfelelő pihenési elveket alkalmazol. Ha túl sokat edzel, az az edzés hatékonyságának rovására megy.
Az viszont óriási tévedés, hogy teljesen ki kell pihenned magad. Sajnos teljesen nem tudod kipihenni magad, ha a gyakoriság elvét is szeretnéd eközben betartani. De ez nem is baj, mert egy bizonyos mértékű pihenés után az újabb terhelés nem ront az izmok regenerációs képességén. Vagyis hagyod, hogy az izmod elkezdjen begyógyulni, de a teljes regeneráció előtt, még az előző edzés által gerjesztett kedvező folyamatokat kihasználva újra edzhetsz, és az már nincs negatív hatással a fejlődésre. Hogy az izom teljes gyógyulását mégis hogyan fogjuk elérni, és miképp fogjuk elkerülni a krónikus sérüléseket, arra lásd a stratégiai dekondicionálás és az izomfelkészítés elveket.
A pihenés elvének gyakorlati megvalósítása: Aludj napi 8 órát,ha lehet. Ezen felül tarts minden edzés után egy nap pihenőt! Mivel egy héten háromszor fogsz edzeni, ezért a harmadik edzés után 2 nap pihenőt is tarthatsz. Vagyis edzhetsz:
Hétfőn, Szerdán, Pénteken
Kedden, Csütörtökön, Szombaton
Szerdán, Pénteken, Vasárnap
Ha nagyon nem bírsz magaddal, a pihenőnapokon esetleg egy 20-40 perces könnyű biciklizést, futást, vagy egy laza hegymenetet egy futógépen még lenyomhatsz.
Én ilyenkor öklözgetek magamnak,de nem viszem túlzásba.A sportágspecifikus felkészités más tészta.
A pihenés elvét csak akkor kell felülvizsgálnod, ha már 5-10 évnél régebb óta edzel! Akkorra ugyanis nem csak ellenállóbb lettél a sérülésekkel szemben, de nagy mértékben megnőtt a regenerációs képességed is. De még akkor sem biztos, hogy az a legjobb megoldás.
Negyedik: A progresszív terhelés elve
Növeld a terhelést minden héten.
A szervezeted minden terhelés után egy kicsit túlkompenzál (azaz az energiaszintedet az előző maximum fölé viszi). Ezt eredetileg egy szovjet tudós fedezte fel, és kizárólag a glükogén raktárak újrafeltöltésére vonatkozott. De elviekben hasonlóan működik az izom is: hiszen az edzések után egyre nagyobb lesz az ellenállása a további sérülésekkel szemben. Plusz növekszik a pillanatnyi teherbíró képessége is. A szervezeted azért reagál így, mert szeretné elkerülni azt a mértékű stresszt, aminek a múltkor kitetted. Ezt a stresszt pedig úgy csökkentheti (relatív módon), ha megemeli a saját terhelhetőségét.
Ez a túlkompenzáció vagy szuperkompenzáció. Ha a szuperkompenzáció időszakában ismét megterheled az izmot, akkor még a már megnövekedett energiaszintnél is magasabb energiaszintre fog túlkompenzálni. Gondolom nagyjából érthető, hogy hova visz mindez.
A te feladatod tehát az, hogy folyamatosan egyre nagyobb terhelést adjál neki, hogy a szervezeted mindig kénytelen legyen újra és újra emelni a terhelhetőségeden.
Az izom tehát akkor fejlődik a leggyorsabban, ha minden egyes alkalommal az előzőnél egy kicsit nagyobb terhelést kap.
A progresszív terhelés elvének gyakorlati megvalósítása:Emlékezzünk mit mondott Oyama bá’:))Minden edzésen csak eggyel több fekvőtámaszt…
Ez az elv.A megvalósitás egyéni.Minden edzésen minden gyakorlatban nem fogsz tudni emelni,de egy-egy gyakorlatnál igen.Igy jö ki a heti egy.
Mielőtt a gyakorlati megvalósítást tovább vinném, szeretném még egyszer abszolút világossá tenni, hogy az izomnövekedés alapjában véve 2 dolog függvénye (ennél több, de most legyen elég ez a két dolog, mint legfőbb kritérium):
az izom edzettségéhez mért terhelés intenzitásától (egy bizonyos súlynál nagyobbat kell használni, de kerülni kell a maximális intenzitást)
a terhelés hosszától (vagyis az ismétlésszámok és a szériaszámok csak mind iránymutatók, amelyek rendszerbe szedik neked azt, hogy hogyan tudod megfelelő hosszúságon tartani az izomfeszülési időt; nem szent írás, senki sem fog kukoricára térdepeltetni, ha megszeged őket).
Ennek fényében alkalmazd a továbbiakat.
A létrák elvét az edzésprogramok során tárgyaljuk.Fontos,mert mi ugye eszközök nélkü edzünk.
Ötödik: A stratégiai dekondicionálás elve
Bizonyos időközönként 9-16 napos pihenőket is be kell iktatnod, hogy az izmaidnak lehetősége legyen a teljes gyógyulásra és újra érzékennyé váljanak az alacsonyabb intenzitású terhelésekre.
Az elv az izom adaptációjából indul ki, amit taglaltunk a progresszív terhelés elve alatt is. E szerint megfelelő mértékű terhelés hatására a szervezet két dolgot csinál az izommal:
1.megnöveli a méretét
2.ellenállóvá teszi a további sérülésekkel szemben (ezt nem szeretnénk, mert ha nincs mikrosérülés, akkor nincs növekedés sem)
A második pontot próbáljuk kikerülni a progresszív terhelés elvével. De hiába a jó kis elgondolás, azért nem emelheted a végtelenségig a terhelést.(pedig az előző imélben pont ezt az elvet használtam fel a megtévesztésedre)
Lesz egy olyan pont, amikor a fejlődés nem tud tovább menni egy ponton. Ilyenkor jön a stratégiai dekondicionálás.
Ez tulajdonképpen annyit tesz, hogy bizonyos időközönként kényszerpihenőket kell beiktatnod.
A pihenőnek elég hosszúnak kell lennie ahhoz, hogy az izom teljesen regenerálódjon, és ezzel elkerüld a krónikus izomsérüléseket. (Ne feledd, hogy a gyakoriság elve miatt már az edzés kezdete óta nem tudott teljesen regenerálódni.) Elég hosszúnak kell lennie továbbá ahhoz is, hogy a teljesítőképessége visszaessen. Számodra ez lesz a kulcskérdés. Nem szabad viszont annyira hosszúra nyúlnia, hogy a semmittevés hatására bekövetkezzen egy nagyobb mértékű izomsorvadás.
A stratégiai dekondicionálás stratégiai, mert ez egyfajta csalás, amivel a szervezetedet ráveszed arra, hogy eressze le a védőpajzsait és kicsit vegyen vissza az ellenállóképességéből. Dekondiconálásnak pedig azért dekondicionálás, mert a szervezeted a szokásos terhelés hirtelen megszűnése miatt csökkenti a fittségi szintedet, csökkenti a munkabíró képességedet, és ezzel, valamint a teljes regenerációval, növeli az izmok mikrotraumákra való hajlamát (azaz megágyaz a még nagyobb izomnövekedésnek).
Tudom, hogy ezt nehéz lesz betartani, de hidd el, hogy szükség van ezekre a stratégiai pihenőkre ahhoz, hogy a növekedés nagy iramban folytatódni tudjon. Amúgy ugyanez van annak is a hátterében, hogy a kezdők miért fejlődnek olyan gyors iramban. Mivel kezdők, ezt úgy is felfoghatjuk, mint egy irdatlan hosszú dekondicionálási idő.
A stratégia dekondiconálás elvének gyakorlati megvalósítása: A progresszív terhelés elvének gyakorlati megvalósításából következik, hogy nyolc hetes lesz edzésciklusod. A nyolcadik hét után pedig pihenj 9-16 napot attól függően, hogy mennyire régóta edzel.
Én személy szerint csak egy hetet szoktam,de én sajtkukac természetű vagyok.
És van még erre is egyéb opció,de az is edzésprogram cimszó.
Ha megvolt a pihenés, akkor kezdheted előröl a ciklusodat, de növeld a kezdeti terhelést az előző kezdeti terheléshez képest.
Vagyis nem csak edzésenként, de ciklusonként is növelned kell a terhelés mértékét.
Hatodik: Az izomfelkészítés elve
Az edzésed első szakaszában magasabb ismétlésszámmal kell gyakorlatokat végezned.
Az izmot és az inakat magasabb ismétlésszámmal (pl. 15) a fokozott tejsavtermelődés révén fel tudod készíteni a jövőbeli terhelésre, és gyorsítani tudod a regenerációs képességét. Ezt érdemes az edzés elején alkalmazni.
Az izomfelkészítés elvének gyakorlati megvalósítása: Minden edzésciklust kezdj azzal, hogy egy vagy két héten át 15 ismétléssel dolgozol. Ez nem fogja az izmaidat növekedésre serkenteni, de elengedhetetlen ahhoz, hogy az izmaidat felkészítse az ezután következő hathetes edzési ciklusodra. Mindamellett pedig gyorsabb regenerációra fogja serkenteni őket.
Ugye testsúlyos edzésnél a gyakorlatválasztás a kulcs.
Hetedik: Az átmozgatás elve
Minden edzésed alkalmával minden izomcsoportot le kell edzened,lehetőség szerint.
Ez az elv magáért beszél. Ha nem így teszel, nem fogod tudni betartani a gyakoriság elvét. Ezzel szemben, ha osztott napokat csinálsz (pl. páros napok felsőtest, páratlan napok alsó test), és heti hatszor edzel, akkor a pihenés elve fog sérülni. Szóval minden edzés alatt minden izomcsoportot át kell edzened.
Az átmozgatás elvének gyakorlati megvalósítása:
Hát, szerintem ezt a részt üresen hagyom.
Gondolom az elv magáért beszél.
Nyolcadik: A rövidség elve
Az edzésednek nem szabad 30-60 percnél hosszabbra nyúlnia!
Na jó, ha hosszabbra nyúlik, nem kapsz éppen virgácsot a Mikulástól,de próbáld meg ezt betartani.
A rövidség elvének gyakorlati megvalósítása: Itt két tanácsom van:
Egyrészt használj olyan gyakorlatokat, amelyek több izomcsoportot mozgatnak meg egyszerre. Felejtsd el az izolációs gyakorlatokat, amelyek kifejezetten egy izom fejlesztésére valók. Ezek rettenetesen időigényesek.
4-5 szériánál ne csinálj többet egyetlen gyakorlatból se!
Kilencedik okosság: A zabálás elve
Zabálj sokat! :)
A tápanyagtartalom a döntő.Ezt már ezerszer tárgyaltuk.A lényeget tudod,remélem.
Most még annyival toldjuk meg,hogy azt egyél amit eddig,csak többet:)
Nemsokára jövök a többivel,de addig is ha kérdéseid vannak, most felteheted őket.
Thirdeye Magister írta:
Lehet, hogy találó ez az összefüggés – de legyünk kollegiálisak (ha már együtt-érzők nem tudunk lenni)!
Szerintem a szabadság szeretetét – biztos Ő is: “elnézi” nekünk.
Ezt nekem írtad? Nem spóroltál a betűkkel sem…
Aranyos vagy, hogy gondoltál rám – mit ne mondjak: rám-fér!
II.Putyin998 cár írta:
El kezdeni se lesz könnyű!
Elolvastam figyelmesen – értem…
ha “ott tartok” – majd Rád kérdezek!
A levezető biciklizést – úgy magában is be merem vállalni.
Azt hiszem, ebből az edzéstervből – mára ennyi is elég…
De nem állítottam olyat, hogy Te nem tapasztalsz, vagy hogy nem gondolkodsz.
És olyat sem mondtam, hogy Neked le kell térned az utadról…
Ezen a területen nyilván nem én fogom Neked megmondani az érzéki és érzékfeletti valóság határát. Erre Neked van esélyed (mindenkinek a saját életében).
II.Putyin998 cár írta:
Késő – már válaszoltam rá.
Egészen elérzékenyültem, hogy ennyire foglalkozol az egészségemmel.
rozsi008 írta:
Mintha túlzottan kiegyensúlyozott volnál ebben a világban (jelzők nélkül).
Alex írta:
:-D :-D :-D
prolizoli írta:
Mindkettő téboly, egyiket sem fogadom el. Ezért nem kell egyensúlyoznom.
Vessük össze a pápa, a leghívőbb hívő isten földi melltartója és egy bp-i alkoholista ateista életképességét. Kb. ugyanaddig élnek, kb. ugyanolyan egészségi állapotban. Melyikük életképesebb? Meglehet, az alkoholista szabadságfoka magasabb.
Szerintem annak a jele, hogy megértette mi az, amiben hisz. Amikor egy pap hisz abban, hogy az agya gondolkodik, azért teszi, mert nem érti, hogy a saját vallásának mi az emberképe. Ha értené, akkor tudná, hogy az agya nem gondolkodhat, ha meg mégis, akkor a vallása nem igaz. Andan bácsi így mondta, nekem tetszett. :)
Prolizoli isten akar lenni, végre kibújt a szög a zsákból! :D
annamari írta:
Ez tetszik. Két lábbal a földön, kemény és megingathatatlan. Miss Rock :yes:
A japán szállodaigazgatók tovább élnek? Ha ismerek egy szállodaigazgatót aki vallásos és alkoholista akkor az összes szállodaigazgató ilyen?
Honnan tudod, hogy miben hisznek a papok az aggyal kapcsolatban, szoktál velük beszélgetni erről és megerősítettek benne?
Naná, hogy van ilyen vágy bennem. Vágyom korlátlan hatalomra-képességekre, vágyom az elpusztíthatatlanságra és arra, hogy én irányíthassam az életem minden aspektusát. Ezenkívül még rengeteg más, jó dolog után is vágyakozom.
Megnézném én azt az embert aki visszautasítaná ezeket. Persze te mondhatnád azt, hogy nem vágysz ilyen állapotra, csak akkor nem értem miért bólogatsz oly egyetértően amikor Duncan mondja ugyan ezt csak kissé más szavakkal. :-P
Nietz-senki írta:
Saját világa mindenkinek van. Szegénység letudva. :-)
Nietz-senki írta:
A te világodban és hitrendszeredben nyilván.
Na a végén még kiderül, hogy az élet célja a Magyar. :-D
@ prolizoli:
Én nem ezekre a képességekre vágyom,tehát példának itt vagyok én.
Én más életébe akarok beleszólni,korlátlanul.
Világuralmat akarok,sőt világegyetem-uralmat.
Azt akarom,hogy mindenki felett álljak.
Dönteni akarok.
Nem csak a saját életem minden aspektusában,hanem máséban is.
Tuti a munkahelyi stressz okozza,mi? :-D
Thirdeye Magister írta:
Mivel ehhez a topikhoz csak hülyeséget irtál,ezért csak a linkre válaszolok.
Ez egy újabb faszság,amivel a szellemhivő ökrök még jobban kiröhögtették magukat velem.
Sokat ültem Nosztrán.
Még a fater is ült ott.
Sok öreg sittest ismerek onnan.Meg fiatalt is,ami azt illeti.
Ott a rabtemető is,ez bizonyos körökben közismert.
Mégsincs szellem.
Még a neurotikus rabok se láttak soha.
Még csak nem is hazudták soha.
Miért csak külföldi példáitok vannak,szellemtudósok?
Hol az objektiv bizonyiték?
Csak egy?
Mert érzelmek voltak megint,szócsépléssel köritve,de érv egy sem.
Egyébként poénkodjatok a börtönnel.Én bevallottan épp Nosztrán lettem az a Putyin,aki vagyok.Nem csak egy tulok verekedő,hanem irányitottam egy csoportot,akik több csoportot irányitottak.
Ti mik lettetek volna ugyanott?
Ha már a poénoknál járunk?Én is csak viccből kérdezem és nem válaszolok helyettetek,mint ahogy ti képzelődtök az én fejemmel.
Nos?
Nietz-senki írta:
No látod, hisz mérleg vagyok! :-) De miért nem írsz jelzőket?
Nietz-senki írta:
Valóban ne zárjunk ki semmit, amit nem értünk. Van azonban ennek egy másik oldala is. Ne is higgyünk el semmit, amit nem tapasztaltunk meg és nem értettünk meg.
Ami a szellemeket illeti szerintem minden embernek van szelleme, de én egyáltalán nem gondolnám, hogy ezalatt valami alaktalan lidérceket kellene érteni.
Azt sem tudom elfogadni, hogy alapvetően szellemek vagyunk, csak testet öltöttünk. A test és a szellem egymástól számomra elválaszthatatlan.
Indulj ki abból, hogy ez az anyagi univerzum csak egy játszótér. Belebújunk a játszóruhába és játszuk az aktuális szerepünket. A tapasztalatszerzés miatt játszunk, és az élményeket gyűjtünk, de nem csak magunknak, hanem a legfelsőbb teremtőnek is, akiknek a szerves részei vagyunk mint lélek. Természetesen mint minden játéknak, a létezés nevű játéknak is vannak szabályai. Különböző kötőerők tartanak a játszótérben, addig amíg meg ki nem fizetjük az árát a játékoknak, amiket használtunk, mint a vidámparkban. A legvégső cél ebből az illuzórikus helyzetből hazatérni Apánkhoz a legfelsőbb személyhez!
(OFF, csak pontosítás…)
@ II.Putyin998 cár:
Blavatsky nem volt náci. 1891-ben hunyt el. Hitler akkor két éves volt. Ami meg Steinert illeti: “Extreme right-wing groups had been rapidly gaining strength in Germany. In 1919, the political theorist of the National Socialist movement in Germany, Dietrich Eckart, attacked Steiner and suggested that he was a Jew. In 1921, Adolf Hitler attacked Steiner in an article in the right-wing Völkischer Beobachter newspaper that included accusations that Steiner was a tool of the Jews, and other nationalist extremists in Germany called up a “war against Steiner”. -wiki…
II.Putyin998 cár írta:
Saját életemből tudnék hozni példát bőven . De most ez nem az életcélom :-)
II.Putyin998 cár írta:
Én valószínűleg lelki roncs lettem volna , mivel érzékeny vagyok a negatív , embertelen energiákra . De ki tudja , lehet hogy az életösztönöm megoldotta volna valahogy a dolgot .
@ Babaghavan:
De a játék nem attól játék , hogy tudjuk hogy játék ? Máskülönben fekete humorrá változhat .
II.Putyin998 cár írta:
De ha már a világegyetemet uralod, jól jön az az elpusztíthatatlanság és a korlátlan képességek már csak a konkurencia miatt is.
Babaghavan írta:
Kiindulni kiindulhatunk és ez természetesen ad némi játékos felfogást az életünknek. Ez jó.
Tudni viszont nem tudhajtjuk, hogy játék. Ez viszont rossz.
Nekem éppen ez nem akar lemenni a torkomon. Mármint hogy Isten egy személy.
Amúgy mi a helyzet az Anyánkkal?
Az élet érterme: 42
rozsi008 írta:
Az a helyzet hogy őt sokkal többször említik . Például többször mondják nekünk életünkben , hogy menj az anyádba , mint azt hogy térj haza apádhoz . :laugh: :-D :-)) :-) :-( :-(( :cry:
Paranoid írta:
Blaaa-blaa-blaaa 8-)
Akkor én is idézek neked.Pontositás:
” A nácik és a New Age világképének fő elemei kétségtelenül azonosak. Ez szükségszerű, hiszen a kettő ugyanabból az okkult gyökérből, a teozófiából származik.
A felszínen alig található bármi hasonlóság a nácik és a New Age között.
A nácik kezdettől fogva hidegek és kegyetlenek voltak. Hangjuk éles volt, programjuk pedig erőszakos.
A New Age tipikus követő ezzel szemben szelídek, a “benső utak” érdeklik őket, és harmóniába szeretnének kerülni a világmindenséggel – ami nagyon magasztosan hangzik.
a politikai címkék különbözhetnek, mivel a nácikat (tévesen) jobboldalinak tartják, míg a New Age általában baloldaliként jelenik meg, de ennek nincs különösebb jelentősége. A nácik ugyan nemzetiszocialisták voltak és az összes többi szocialistát baloldaliként tartják számon.
A New Age mátrix-szerű felépítése páratlan. Ez egy ördögien okos terv, amelynek segítségével a mozgalom szinte gond nélkül elhatárolhatja magát az olyan esetektől, mint Jim Jones és Adolf Hitler. A kulcsszó a “networking”, a hálózati munka, amely halászhálóhoz hasonlít.
Adolf Hitler is egy olyan csomó volt a hálón, amelyet ki kellett vágni annak érdekében, hogya mozgalom egészségesen továbbfejlődhessen.
bizonyos konzervatív protestáns körökben az a tendencia figyelhető meg, hogy a katolikusok iránti ellenszenvüket azzal is igyekeznek kimutatni, hogy Hitlerről (tévesen) mint katolikusról beszélnek.
Egy pillanatig sem kétséges, hogy Adolf Hitler a New Age hálózatához tartozott.
A nácik és a New Age filozófiájának alapjai egyaránt azokon az okkult tanokon alapulnak, amelyeket a teozófiai mozgalom tett népszerűvé a XIX. sz. végén. A nácizmus és a New Age is erősen támaszkodik Helena P. Blavatsky tanításaira, amelyek a Titkos Tanok, ill. A leleplezett Ízisz c. könyvekben találhatók.
Hitler a teozófusoktól vette át a teremtésre vonatkozó elméleteit és azt az elképzelést, hogy a beavatottak hierarchiáját hogyan kell ellenőrzés alatt tartani. A teozófusok és a nácik abban hittek, hogy az emberiség sorsát felsőbbrendű lények, Übermenschek irányítják, akik a világ távoli terülteén, mint pl. a Nyugat-Kínában fekvő Góbi-sivatagban és a Himalája lábainál, Tibetben élnek.”
-hajnalcsillag.net
Vagy:”1913-ban szakadás történt a Teozófiai Társaságban is, miután kivált belőle a magyarországi születésű, 33-as fokozatú Rudolf Steiner, és megalapította az Antropozófiai Társaságot. Ez a társaság hitvallását nézve szintén luciferiánus. Az amerikai John Daniel szerint (Scarlet and the Beast, 438. old.) Steiner antropozófiai társasága kulcsszerepet játszott a bolsevik forradalom és a szabadkőművesség közötti kapcsolatban.
…
….1920-as években bemutatta a nyilvánosságnak Krisztus urunk Maitreyát Krishnamurti testében reinkarnálódva, a jelenlévők között jelentős mennyiségű kábítószert osztottak szét. A London Patriot 1929. augusztus 29-ei száma arról tudósít, hogy a fogyasztásra szétosztott kábítószer egyes okkultista beavatottak szerint a legerősebb drogok közé tartozott, amelyek képesek voltak “kiszabadítani a szellemet a testből”.”
-Drábik János
Hülyeségeket linkelgetni én is tudok.
Nem ez a lényeg.
Azt hallottad már,hogy nem zörög a haraszt,ha nem fújja a szél?
Az utolsó link szerint Steiner bolsevik volt,az tényleg jobb :-D
Majd alapitok egy vallást húsz év múlva,és ezt a pár évet,amit leültem beállitom annak,hogy üldözött a rendszer,mer’ kurvára sokat tuttam róla :laugh:
Hiába,no.Minden kivételes embert üldöz ez a genyó rencer :laugh: :laugh: :laugh:
Amúgy , hogy a cikkhez is hozzászóljak , szerintem az a legnagyobb kihívás számunkra , hogy a személyes céljainkat hozzá tudjuk -e igazítani az Élet céljához . :devil: vs O:-)
Babaghavan írta:
De miért kéne ebből kiindulni?
Ki mondja?Miért mondja?Mi az indok?
Mer’csak?
Thirdeye Magister írta:
Láccik,hogy ideológijajilag is álulkípzett vágy :-D
Én már hallottam olyat (idézek,nem káromkodok)
“Másszál vissza apukád ….ba!”
“Visszaduglak apukádba!”
stb..
Emlegetik azt,csak nem arra amerre te járkálsz.
8-)
Thirdeye Magister írta:
És megint egyből csak a lélek….. :-|
Az,hogy a kis törékeny testecskéddel mi lett volna,az persze meg sm fordul az aranyos kis buksikádban,neked sem és Nietz-nek sem.
Nem az okoskodás miatt hoztam fel vagy a bántás miatt.Szemléltetni szeretnék csak bizonyos dolgokat.
Láttam a fényevő hülyéket a sitten,a keresztény megszállottakat,a krisnás tébolyultakat,az összes hülyét.
Mindnek csak lelke volt,azt hitték,ha belemenekülnek a téveszméikbe,akkor az őket körülvevő valódi világ már meg is szűnik.
Kurvára kellemetlen ébredés az,mikor meditálás közben pofánbasznak,hogy mosd fel a zárkát,csicska.Nem gondolod?
Mert nekik ez a világ semmi,ők leszarják.
Volt olyan smasszer,aki direkt megpróbálta hozzánk beszuszakolni az ilyeneket,hogy megvédje őket a bántástól.
Mindig kihajitottuk őket,ki a fasz kiváncsi rájuk.
És akkor mehetnek a kannibál zárkákba,ahol a primitivebb népcsoportok vannak elhelyezve.
Nem a negativ energiák nyomoritják meg őket és hidd el,mindegyik hitehagyott lett.
Meg nem-hetero.Droid,szolga,masszőr és sorolhatnám.
Jöttök ezzel a börtönbolygó elmélettel.Oké,mondjuk nekem mindegy hogy börtönbolygó vagy akármi.Én jól akarom érezni magamat mindenhol.
Ti nem.
Szenvedni önként jobb?
Ezt nem verébségnek hivják?
Vagy ti mikor köldöknéztek,akkor nem itt vagytok?
A hülye téveszméktől teljesen független a titeket körülvevő objektiv univerzum.
Nem tehetitek meg,hogy nem vesztek tudomást róla.
Mint ahogy nem is teszitek meg,mert mindegyikőtök ugyanúgy eszik,iszik,alszik,szalad a megélhetés után,mint bárki más,csak itt a neten ezóskodtok.
Vagy van hiteles példa akár csak egy szellemtudósra,akit eltartottak a szellemek?
Helytarto írta:
43.
Én nyertem. 8-)
II.Putyin998 cár írta:
Ha nem lenne a lelkem testbe zárva , akkor nem érintene meg a börtön sem . Nem arról van szó , hogy minket nem érdekel a testünk . Személy szerint én többször szenvedtem életemben lelki szinten , mint fizikailag . Vagy úgy is mondhatnám , hogy ha a lelkem nem venné zokon a testi érzeteket akkor nem számítana hogy mit csinálnak a testemmel , mondjuk egy börtönben .
II.Putyin998 cár írta:
Na , erről beszélek .
II.Putyin998 cár írta:
Csak az a kérdés , hogy milyen árat kell fizetni azért , hogy mindenhol jól érezhessük magunkat . Én is szeretném magamat mindenhol jól érezni , de ehhez az kellene , hogy érzéketlenné váljak egy hely , vagy egy helyzet rezgéseivel szemben .
De én nem akarok teljesen sebezhetetlen lenni . Mert a lélek páncélja megvéd ugyan , de be is zár . És mint mondtam , nem bírom a zárkát .
II.Putyin998 cár írta:
Ha jól csinálja valaki a köldöknézést , akkor bizony nem ebben a világban van . A teste igen , de a tudata nem .
II.Putyin998 cár írta:
Te tudatában vagy a 4387 Risey -3E nevű kisbolygónak ?
II.Putyin998 cár írta:
Az ember attól különbözik az állatoktól , hogy nem csak az evéssel , meg ivással kell foglalkoznia . Nekünk lehetőségünk van az értelmünk által meghaladni a fizikai síkot , hogy emberfelettivé váljunk :-)
@ Thirdeye Magister:
Nem is állitom,hogy mindenkinek úgy kellene gondolkoznia,mint nekem.Az nem lenne jó.
Nem tudok megérteni senkit a vivódásaiban vagy akár csak azért,mert aggódik valakiért.Nekem ezek a képességeim(vagy ez fogyatékosság?) nem fejlődtek ki.
Csak a másik végletet nemhogy nemkivánatos jelenségnek,hanem egyenesen károsnak tartom.
Nem kell,hogy szeresd a “zárkát”.
De ha már benne vagy,mert benne kell lenned,akkor legalább hozd ki a helyzetből,amit lehet.
A megélhetés és a szabadidő kapcsolatát itt az oldalon más topikban már tárgyaltuk,ahhoz nincs mit hozzátenni.
prolizoli írta:
Láttam tévében katolikus papot, aki az analitikus gondolkodás agyközpontjáról beszélt.
Mit teszel az ügy érdekében?
Sosem mondanék ilyet, annamari is isten akar lenni. Aki magában hisz, azt békén hagynám, aki bennem, azt elnáspángolnám keményen. ;-)
Thirdeye Magister írta:
Mivel zárták a lelkedet a testedbe?
II.Putyin998 cár írta:
Ez aranyos. :-D
Talán épp azért van testünk, hogy ne vesszünk el teljesen ezekben a téveszmékben és a testünk véd minket a teljes megőrüléstől.
Na de hol van Duncan? Szép kis beszélgetést indítottál, aztán eltűntél. Kicsit olyan mint a vallás :D Isten megteremtett mindent, aztán jól eltűnt. Kéretik semmiféle párhuzamot sem vonni a megnevezések között. Tényleg. :)
Akilor írta:
Duncan épp a 3. test cikket körmöli, mindjárt felmegy.
Isten
hat nap alatt
teremté a világot
s nem volt ott
semmiféle ármány
majd a hetedik napon
megpihent
s elkezdett dolgozni a
Sátán
Kéretik mellőzni a párhuzamokat. 8-)
Duncan Shelley írta:
Ez odab@sz.
Thirdeye Magister írta:
De mi van, ha az életnek nincs semmiféle célja?
Duncan Shelley írta:
Mivel pedig Sátán belebújt Isten képébe, most mindenki aki Istent imádja valójában Sátánt isteníti.
annamari írta:
Azzal hogy megtanítottak a testre fókuszálni .
rozsi008 írta:
Majd mi adunk neki :-D
Thirdeye Magister írta:
Szerintem nem is ÉN adok neki célt, hanem az EGO-m. Az meg ugye nem az enyém, hanem a társadalomé.
prolizoli írta:
A létezés nagy tartományát jelenti – viszont ebben koncentrált erők is felaprózódnak.
Tehát épp az eredményesség “sántít”.
De menjél mondjuk Putyin után – Ő legalább határozottan teszi!
Nietz-senki írta:
Na most van az, hogy nem értem mit mondasz.
Én a saját fejem után megyek és vállalom érte a felelősséget. Ami azt jelenti, hogy ha valami nem úgy megy az életemben mint szeretném akkor nem csak másoknál keresem a hibát, hanem magamat is ugyanúgy vizsgálom bármennyire nehéz és kellemetlen is az olykor.
A gyakorlatban ez úgy nyilvánul meg, hogy ha az életem valamelyik része szar akkor nem kezdem a kormányt, politikát és főleg nem illuminátusokat és a holdon bujkáló gyíklényeket okolni ezért, mert tudom, hogy azzal semmire sem jutok. Inkább próbálok rajta változtatni. Változtatni a hozzáállásomon és a cselekvési módszereimen.
Putyin hozzáállása realista és cselekvés orientált, ezért sok mindenben egyet tudok érteni vele (pl. ami az ezoterikát is illeti a topik témával kapcsolatban) de vannak dolgok amelyekben nem.
annamari írta:
Először is tudomásul veszem a jelenlegi korlátaimat. Az, hogy vágyok valamire egy dolog az, hogy mit lehet reálisan tenni érte egy másik dolog.
Hogy mit jelent ez a mindennapi gyakorlatban?
Korlátlan hatalom képességek – A képességeim korlátoltak de ez nem jelenti azt, hogy nem növelhetőek. Ezért képzem magam azokon a területeken amelyeket fontosnak tartok.
Elpusztíthatatlanság – Nem vagyok elpusztíthatatlan de tapasztalom, hogy bizonyos életmód és módszerek hasznosak a test és pszichikum edzésére, erősítésére. Ezeket használom és gyakorlom.
Irányíthassam az életem minden aspektusát – Nem tudom kontrollálni és 100%-ig befolyásolni az életem összes fontos történését de vannak közöttük dolgok amiket bizonyos szintig befolyásolhatok és azokat igyekszem is megtenni. Életmód, hasznos kapcsolatok kialakítása és pénzügyi rátermettség. Ezeken a területeken igyekszem fejlődni. Nem könnyű összehangolni őket (az utóbbi bő 2 évben el is hanyagoltam az életmódot a másik kettő miatt, de az idén már ezen is változtattam) viszont nem is lehetetlen.
Minél jobban fejlődök ezeken a területeken, annál jobban tudok számomra előnyösen befolyásolni dolgokat. Nem lesznek korlátlan képességeim de jóval nagyobbak lesznek mint ha nem törődnék velük. Ezt észreveszem azokon az embereken akikkel szemben a képességeim növelésével előnyhöz jutok.
Nem azért mert különlegesebb vagyok mint ők, hanem azért mert a többség nem fejleszti magát ezeken a területeken.
Az istent a képességekre értettem nem arra, hogy emberek boruljanak a lábad elé. A rajongást betegesnek tartom.
prolizoli írta:
Mindent meg lehet beszélni – lehet: több lépésben.
A “mag” szógyökről – és állításom szerinti: lényegről – volt szó.
A mag kicsi és érzékelhető – “magasztos” jelző nagy és érzékfeletti tényre utal.
Persze nem lehet bizonyítani – de a fogalom és a hozzátartozó hangalak megszületett…
lehet találgatni!
Nem gondolom, hogy őseink minket akartak hülyére venni és azt sem gondolom, hogy ők voltak betegesen képzelgők.
Nagy tartomány; mert mérhetetlen végleteket ölel fel: elérhetőt és elérhetetlent, parányit és óriásit, anyagit és szellemit stb.
– és arra utal, hogy ezek között összefüggés van.
És ebben a magyaroknak szerepük van – nem attól, hogy milyen vér folyik ereinkben…
hanem abban, hogy milyen kapukat merünk megnyitni lelkünkben.
prolizoli írta:
Ez rám nem vonatkozik – úgy hogy tovább sem olvastam.
Voltam éveken keresztül létbizonytalanságban – akkor sem toltam át a felelősséget másra (valamiért mégiscsak meg kellett születnem).
A siker-imádat, hatalom-mánia elválasztja az embert saját (isteni) egzisztenciájától!!!
De mondom épp a valóság szellemi hiányérzete hozta létre ezeket a torzulásokat!
(ha valakinek van jobb felvetése – tegye közzé!)
Egy régebbi komment:
“a testnek jóval kevesebb is elég – tehát lelki hiányérzeteinket átvezetjük a testben való kiélés anyagi-fizikai területére! Azt amit érzelmi síkon kellene valahogy megtalálni és rendezni!
Nem árt tudni a lélek az élvező is, meg a szenvedő is. Hasonlóan, mint az érzékszervek és az agy! Az érzékszervek csak közvetítik az érzeteket az agynak. A TEST is egy ilyen ESZKÖZE a LÉLEKNEK.”
– talán érdemes ezeket többször átgondolni!
Akkor lássuk – ki itt a feledékeny?
Don
Franco998 írta:
Akkor mondtam, hogy nem akarok a Te életed rejtelmeibe belekontárkodni…
Most is ezt mondom – én se magyarázatokra, se magyarázkodásra nem vagyok rászorulva.
II.Putyin998 cár írta:
Voltam katona. Barmok ott is voltak.
Senkivel sem találkoztam ebben az időszakban (18 hónap) – vezényelt helyen sem – olyannal, aki 400 méteren belül (futás – bármilyen távon) egyáltalán “zavarba- hozott” volna. Tulajdonképen: utáltam futni (labdával együtt jobban tetszett).
Kötélmászás függeszkedve – evidencia (úgy – hogy előtte mindig össze volt sarazva a kötél).
Palánkon- átvetődés – a kiképzőtiszt: “lássuk ütemezve: 1” – nálam eddig jutott (mert már odaát voltam)…
a szava is elakadt; csóválta a fejét – aztán beismerte: valahogy így kellene.
Mindezek úgy, hogy az alapkiképzésen összeszedett “tüdőgyuszit” (hónapokig) éjszaka közepén átlagosan 1 óra köhögés (a klotyón) – tette felejthetetlenné.
Persze nem sport-laktanya volt és se akkor, se most nem foglalkozok csak kondíció- megőrzéssel (naponta legfeljebb félóra).
Nem kötözködtem senkivel – általában engem is békén- hagytak.
Most sem akarok kötözködni – de véletlenül (kisebb kihagyásokkal) 20 évet sakkoztam is (versenyszerűen) – nehezen felejtek:
Don
Franco998 írta:
Akadnak jó gondolatok – biztos nem véletlen…
csak reménytelenül magukra- maradnak.
II.Putyin998 cár írta:
Szellemi értelemben Ki vonja ezt kétségbe?
Abban én sem hiszek, hogy pusztán szellemi erőből fenn lelhet tartani a fizikai létünket.
Senki sem fizikai érzékei, képességei által lesz szellemtudományos kutató.
@ Nietz-senki:
És?Akkor sincs semmi.
Abban a kommentemben is leirtam,hogy nem izgat a dolog.Semmit sem változtatott az életemben.
Konkrétan leszarom.
Mivel én ismertem az öreget,ezért tudom,hogy milyen alak volt.
Nem akarhat az semmit senkitől.
Miért kéne foglalkozzak vele?
Ha minden nap látnám ébredéskor az ágy végébe,akkor is leszarnám.És ő igy lenne büszke rám.
Az általad “valaminek” itélt sportteljesitményeid ismertetése teljesen irreleváns,engem ez sem érdekel.Semmi közöm hozzá.Ezen az alapon Usain Boltnak is irogathatnék,pedig utálom a négereket.
Fontos-nem fontos,sűrgős-nem sűrgős.Emlékszel?
Ez a lényeg.
részemről én addig kívánok élni, ameddig lesz erőm elratrani magamat , nézzük meg a stallonét, 65 évesen szétkokszolta az agyát. jól tette. :) az h nemzőképes e még lnyegtelen (nyilván nem) és olyan kajak, mint kevés 30-40 éves ember, akkor miért ne! Neki ez az élete!
Bár én tudom, azaz érzem, hogy nem leszek másra utalva soha sem, mert nem fogok se bottal járni , sem motoros kiskocsival. De azt is érzem, hogy ez 70-80 évnél nem mehet tovább, és hogy ez az érzés miért van , talán ez tűnik reálisnak.
Nietz-senki írta:
Valóban rád nem vonatkozik Nietz? Mindennel elégedett vagy az életedben? Megmondom őszintén nehéz ezt nekem elhinnem, főleg hogy a kommentjeidből időként kiérezni elégedetlenséget, frusztrációt és olykor dühöt.
II.Putyin998 cár írta:
– hozzáállás (helyett). Ha egyáltalán csak egy helyzetre gondolok is…
kivel akarod elhitetni, hogy ez így rendben van???
Ez a Te ügyed – kinek van köze hozzá(?)
prolizoli írta:
Akkor Neked jobban tetszik, ha cinikus vagyok!(?)
Vagy ez: Konkrétan leszarom. – mint Putyin.
Szerinted egy igaztalan világban – legyünk elégedettek?
“Támogasd már meg” ezt – légyszi!
… hogyan gondoltad?
Nem kell engem jóságos angyalnak nézni – de hülyének sem!!!
Volt már ebből affér…
rozsi008 írta:
Akkor kapiskálunk valamit.
Erre a világra vonatkozó jelzőket…
Ez a világ (korszak) a lehető legtávolabb van az aranykortól – ami jogos elégedettségre ösztönöz.
Az egyensúly fontos dolog – Azoknak is, Akik elégedettek. (nekik – talán túlzottan is)
rozsi008 írta:
Egyetértünk.
Ha szeretném is egységesebbnek látni valóságunkat (ezt igyekszem: sok oldalról) – nincs arról szó, hogy egységbe akarnám kényszeríteni.
A szabadság bizonyosan fejlődés-princípium.
Ezzel nehéz mit kezdeni…
pontosan azt gondolom – neveltetésemből fakadóan is – hogy mindenre találtunk formát, módot; csak a jövőre nem!
Tehát az új utak keresői vannak dekadenciába kényszerítve – a “közízlés” által.
Le vagyunk erről szoktatva – kora gyermekkortól fogva.
Egy csomó eltérített ember “dolgozik” – így vagy úgy – a rend ellen.
Mennyivel szerencsésebb lehetne, ha nem megnyomorított módon történne ez!?
… hanem annak beismerése- képen; hogy a fejlődésre szükségünk van (kimondottan az ember megcsontosodott világának is)!
Nem ismerem el pszichológia kalitkáját – amibe bárkit bele lehet képzelni.
Nem azért, mert nincs lélek – vagy mert a pszichológia nem tud azzal bánni – hanem azért; mert az embert világa, filozófiája (élete értelme) nélkül próbálják “gyógyítani”!
Voltam pszichológusnál (aki véletlenül pszichiáter) – nem mertem őszinte lenni…
nagyon a felszínt kapiskálta.
Ez a blog jobb, mint egy pszichológus gárda – nemcsak magamat ismerem meg; másokat is.
Itt merek őszinte lenni – kapok is érte a pofámra.
Ez is mutatja: az igazságnak ára van.
Nietz-senki írta:
Amit az egyik kommentetben állítasz azt a másikban megcáfolod. Ki érti ezt?
De leírom még egyszer, kicsit másként. Ha nem tetszik a világ amiben élsz, változtass rajta úgy, hogy az jobb legyen számodra!
Nietz-senki írta:
S.O.S :pain:
Nem értek egy kukkot sem :silly:
Mindent meg lehet beszélni…
Itt semmi válasz sincs részedről – a rákérdezett részre.
Aztán:
prolizoli írta:
– elégedett? Mivel? Egy nagy tányér káposztás tésztával? Ez trendi: próbálja meg ismét!
Erre gondoltál?
– akkor hozzá- illesztem:
Az elégedettség,
A siker-imádat, hatalom-mánia elválasztja az embert saját (isteni) egzisztenciájától!!!
De mondom épp a valóság szellemi hiányérzete hozta létre ezeket a torzulásokat!
(ha valakinek van jobb felvetése – tegye közzé!)
Egy régebbi komment:
“a testnek jóval kevesebb is elég – tehát lelki hiányérzeteinket átvezetjük a testben való kiélés anyagi-fizikai területére! Azt amit érzelmi síkon kellene valahogy megtalálni és rendezni!
Nem árt tudni a lélek az élvező is, meg a szenvedő is. Hasonlóan, mint az érzékszervek és az agy! Az érzékszervek csak közvetítik az érzeteket az agynak. A TEST is egy ilyen ESZKÖZE a LÉLEKNEK.”
– talán érdemes ezeket többször átgondolni!
prolizoli írta:
“A gyakorlatban ez úgy nyilvánul meg, hogy ha az életem valamelyik része szar”
– valami nagyon nem tetszik; ezt a “rám-testált” helyzetet nem veszem magamra(?)
… pedig onnét- fogva szégyellhetem is magam!
“…ha valakinek van jobb felvetése – tegye közzé!”
– na ezekre semmi válasz nem szokott érkezni.
Viszont van ilyen:
prolizoli írta:
El kezdtünk beszélni szituációkról – valami objektivitás reményében…
és hogy, hogy nem – máris én vagyok a középpontban.
Tehát: nekem ez nem hiányzik!
Azért kapcsolódtam be ebbe a blogba és minden egyes alkalommal azért írok; hogy valamit megérthessünk, tisztázhassunk. Első afférunk is emiatt pattant ki.
Egyáltalán nem vagyok hibátlan – de szándékosan nem személyeskedek.
Mint már Te is elismerted: én (Nietz-senki) az igazság bajnoka vagyok – bár Te ezt gúnynak szántad – én elfogadom!
Akkor mi akadályoz az igazság érvényre- juttatásában?
(a folyamatos “félreértés”, vagy elterelés – ahogy tetszik)
A szubjektum szubjektív vizsgálata (pletyka) – ami sehova sem vezet.
A gazdaság és politika topikban is megfeneklettünk – hogy én mit akarok, meg mit nem…
Amikor olyat mondok: “bebizonyíthatod, hogy jobban szereted a káposztás-tésztát, mint én”
– akkor erre a hiábavaló szubjektivitásra célzok (nem Rád).
Shelleynek is ajánlottam, hogy tegyen érte hogy szakmai és szubjektív vélemények elkülöníthetők legyenek.
Egy szakmai vélemény is lehet morbid – egy vicc-topikban…
fordítva úgyszintén!
Most mi mindezt ömlesztve – próbáljuk “feldolgozni”…
lényegtől elszakadva – nem épp jóhiszeműen.
prolizoli írta:
A legtöbb ember így tesz – ezért van már több évtizede helyben-járás.
Mert azt mondom beszéljük ezt meg higgadtan, figyelmesen – ekkor már “nem vagyok érthető”.
Te szóltál (bő féléve) Alexnak – meditációról.
Ha azt komolyan gondoltad – azt is szemellenzővel teszed?
Tedd meg meditációval – nem kellek én ehhez!
Nézz rá a piaci szemlélet és pénzközpontú értékrend túl-működésére (szemellenző nélkül)!!! Ahhoz, hogy jó üzletember legyél – nem kell nyakkendőben aludnod.
Bármely biológiai szervezetben is életellenessé válhatnak bizonyos túlműködések…
minek kellek én egy tömegszerencsétlenségbe???
Kicsi a rakás??? – vagy mi a fene?
Alex bebizonyította, hogy ennek a rendszernek én is (fontos) része vagyok.
Ezt nem tagadom – legyen ennyi elég (ami az én szubjektív tapasztalataimat illeti).
Az objektivitás nem nélkülözhet külső szempontot…
én nem vitatom, hogy egy-egy benső szempont nem lehet fontos alap, támpont viszonyítás-képen.
Amit mondtatok – azzal számolok…
De ezek valósága nem változtat állításaimon – hogy ezek az emberiség egyik legnagyobb válságát idézik elő…
Pontosan az a szúk látókör, ami rövid-távú, materialista és én-központú szemléletet terjeszt az egész világon.
Minél kevesebben “hódolnak” ennek – annál később hatalmasodik el a válság. De az is igaz, hogy ennek ki kell teljesednie – másképp nem válik beismerhetővé.
Ez az emberiség nagyobb részének létalapját nemcsak kétségbe-, hanem teljességgel meg-vonja – ez a törekvés meg fog nyilvánulni a globalizmusban (világkormányzat)…
ami az USA-ban szilveszterkor és az újév első napjaiban meghozott törvények által már életbe- lépett:
a lakosság lefegyverzése, be csippelése, megfélemlítése; az elnök abszolút jogköre stb.
Ez a monstrum, amit erősítünk – ez nem az emberért van…
ez csakis kiválasztottakért jött létre (van)!
Alex írta:
Ok, mi van, ha elértem ezt a célt? Akkor mi lesz?
@ Nietz-senki:
Minden korban voltak kiválasztottak, sokan hangoztatták ezt, mások csendben éltek egy kényelmesebb vagy magasabbra vezető életet. Engemet az gondolkodtat el, hogy mi alapján válnak kiválasztottá a kiválasztottak? Születés, származás, vérvonal? A királyok, uralkodók, fáraók kiválasztottak? Jobbak a lehetőségeik? Többek az alattvalóknál? Valamiben többek, mert a szavukat ezrek-milliók követik.
A kiválasztottság asztrális vagy mentális síkon történik, démoni vagy angyali erők által? Legalább százezer démonnevet rejtenek a könyvek és tekercsek! Az uralkodók, fejedelmek, fáraók kapuk, csatornák a más életsíkok lakói számára? Ez a gondolatmenet oda vezet, hogy azt mondjuk, a vezetők a leghitványabbak közül kerülnek ki, hisz a leggyengébbek, leginkább befolyásolhatók az idegen, nem evilági erőktől.
Magam erre hajlok. Uralkodóink túlontúl köznapiak ahhoz, hogy más módon váljanak kiválasztottá, hanem a gyengeségük által, ilymódon utat engedve a valódi erőnek, ami sajnos nem építeni és nem segíteni akar.
@ Antiqua:
Szerintem mindenki kiválasztott – mint gyermek…
és küldött, amivé válnia kellene!!!
A társadalmi lét oltárán áldozzuk fel szellemi küldetésünket – ott térül el mindenki.
Az ember szabad – bárkinek módjában áll hülyének lenni.
Ez a szabadság lényegében közös, kollektív jövőnk formálására való – de alig történik ilyen.
Az a kérdés gyermeki létünk tudat-alattijából, mit vagyunk képesek átmenteni nyilatkozati, szavazati jogainkba.
Mert ugye jogokat a társadalom formál?
Sokszor csak dilettantizmusra futja – el lehet dönteni ki győzött az ember felett.
Ez sajnos az anyagi és szellemi valóság fordított arányában fog változni.
A jólétben lubickolni akarunk – csak a megpróbáltatások képesek minket fejlődésre- bírni.
Persze azt sem mondhatom, hogy ezt mindenki pozitívan fogja átvészelni.
A türelem, állhatatosság is fontos tényező – hogy nehéz helyzetekben se veszítsük el fejünket!
Nagyon sok összetevője van…
de békeidőben: figyelem, értés, koncentráció, meditáció. A gyerek eleve folyamatosan ezt teszi. Ezek a saját élet összefüggésében nyernek értelmet – mindenkinek kissé eltérő módon – de nem ellentétes (hanem párhuzamos) értelemmel.
Azt hogy kinek mitől kattan be az a kis fogaskerék, ami a többit hajtja – azt nem tudom megmondani (ezek sorstényezők – a magaméra sem konkrét tudatossággal jöttem rá).
Hozzáállás, hit és kétely egyaránt kell hozzá!!!
Személy szerint megértettem, hogy miért kellett az oroszlán havának utolsó napján megszületnem – egy olyan jellemet magamra- vennem, amit egyáltalán nem akartam. Ez így biztos nagyon blőd – viszont nagyon inspiráló a rejtélye.
Ugye ellentmondásos személyiség (vagyok). Feleségemnek is hiába magyarázom, hogy nem az ékes-szólás, meg a jellem-nemesítés a fontos (mert ő szeret templomba-járni) – hanem a személyes ítélőképesség (inspirációja).
Nos, Ő a szűz jegyében született és szerelmes vagyok belé mindhalálig – de teccik, nem teccik, hiszi, nem hiszi – tudnia kell dolgokról (ami engem érint)! Ebben nem ismerek tréfát.
Ugyanakkor figyelemmel kísérhetek egy olyan jellemet – amivé válni szerettem volna (ugye részben ezért ez a 4-gyermekes nagy-szerelem). Látom előnyeit, hátrányait – akár akarom, akár nem: megértem!
Lehetek politikus, vallási vezető, népvezér stb. – nem az a fontos hogy csorda jöjjön utánam (vagy hogy csordát tereljek – apai ágon volt 3 juhász és egy betyár “felmenőim” között)…
hanem az, hogy egy pl: egy kialakuló világuralmi rend, ne 7 milliárd birkával találja magát szembe – ez fontos dolog!!!
rozsi008 írta:
Ezt nagyon eltaláltad – épp ezzel kapcsolatban lesz még egy rövid történet.
(még nem biztos, hogy ebben a topikban fejtem ki)
@ Nietz-senki:
Nem egyszerű véletlen találat volt. :) Egy egész könyvet írtam, melyben bebizonyítom.
Antiqua írta:
Változnak az idők, az emberek és a “divatok” trendek.
Ami most kézenfekvő, Az előző korokban küzdötte magát a realitásokhoz – de ma már elavult (minden ami jól ismerhető).
A fejlődés mindig az “ismeretlenben” van – a megismerésben…
Azért akadnak lényegtelen dolgok is – ugyanezen működési elven (nekik az a “dolguk”, hogy elhitessék velünk, hogy milyen fontosak).
Régen királyok, vezérek voltak népek “útkeresői” – már csak gondolkodók keresik az utat: az egész emberiségnek (ezek nem épp látványos ügyek).
Mégsem gondolnám, hogy minden hatalmi alapon kell hogy eldőljön – sőt a legfontosabb dolgok nem hatalmi elven működnek.
Antiqua írta:
A hatásmechanizmusokat kell elkülöníteni a “megdolgozott többletektől” – lebontani, felélni mindent könnyebb, mint előteremteni.
Ha ez beismerhető, akkor az is: hogy az egész emberiséget vágyaik sodorják bajba – épp ezért “nem szabad” nagy “kielégülés-mechanizmusoknak” létre- jönni, mert akkor a fejlődés is megállna.
A pozitív jövőformáló szellemi erők sem tudnak jobbat a “mézesmadzagnál”. Nekünk kell ahhoz változni – hogy partnerek lehessünk (a jövő inspirációjában)!
Politikáról ne is beszéljünk!
Goldeneye írta:
Nagy valószínűségeket sejthetünk – én sem szoktam oldalakat feltételes módban írni – de bebizonyítani nem túl könnyű dolog…
mutass perspektívát és akkor lesznek olyanok, akik számára belátható!
@ Goldeneye:
@ rozsi008:
@ Babaghavan:
@ Paranoid:
@ Antiqua:
Nem akarom azt szuggerálni, hogy teljes egészében egyugyanazon dologról (ügyről) beszélünk. Thirdeyet nem említem, mert ő kezdetektől minden topikban vállalta idealizmusát.
Csak arra szeretnék rámutatni; hogy bizonyára egyikünk sem gondolja az érzéki valóságot a teljes valóságnak.
Annak örülök, hogy ennek a megnyilvánulásában semmi kényszer sem játszott szerepet – amennyire jól értelmeztem a hozzászólásokat.
Elnézést, ha bárkit kihagytam – aki így gondolkodik.
Az élet valódi célját – bizonyára – csak az emberi lét teljességében lehet érinteni.
Nem szeretném a szubjektumot száműzni sem világunkból, sem a blog életéből…
de jó volna ezt “helyre-tenni” és abban a kategóriában értelmezni.
A cél olyan életmódot kialakítani amivel a lehető leghosszabb ideig lehet élni minőségi életet.