A materializmust divat elátkozni, és divat felmagasztalni, de ismerni nem divat. Ideje ezen változtatni.
A materializmus a definíció szerint „egy filozófia, amely azt állítja, hogy az anyagi világon kívül semmi nem létezik”. Amit gyakran elfelejtenek, az az, hogy a materializmus egy tanítás, egy doktrína, egy filozófia.
Amikor valaki azt állítja, hogy a fizika materialista tudomány, akkor vagy nem tudja, mit beszél, vagy hazudik. A fizika nem filozófia, hanem tudomány, tehát nem egyenlő a materializmussal, ami egy filozófia.
A filozófia és a tudomány nem ugyanaz.
A materializmus az ókorig vezethető vissza, nem új keletű tanítás. Fontos látnunk, hogy a történelem során több alkalommal is megjelent a színen, és olyan munkát végzett, amely fontos és hasznos volt.
Egy elképesztően pusztító babonákkal átitatott, szinte felfoghatatlanul sötét és korlátolt korszakban a materializmus megjelenése emberi, intellektuális és érzelmi igény volt.
Az összes nagy, elterjedt világkép közül a materializmus a legfejlettebb.
Ha egy filozófiai irányzat minden válasza az, hogy „Ez Isten akarata”, akkor ez egy olyan tan, ami egyetlen kérdést sem enged feltenni. Az ember rákérdez valamire, és BUMM, azonnal ott a végső válasz, azaz a fal.
– Miért vannak évszakok?
– Ez Isten akarata.
– Oh!
– Miért öregszenek az emberek?
– Ez Isten akarata.
– Oh!
– Miért rohad annak a bácsinak a keze?
– Ez Isten akarata.
– Oh!
Ha egy tan válasza mindenre az, hogy „Ez csak illúzió”, olyan filozófiát kapunk, amely egyetlen kérdést sem enged feltenni. Bármi a kérdés, a válasz mindig ugyanaz.
– Mi a fény?
– Csak illúzió.
– Oh!
– Mi az élet célja?
– Csak illúzió.
– Oh!
– Mi van a Hold túloldalán?
– Csak illúzió.
– Oh!
Vannak fejlettebb világképek, tanítások, melyek megengedik néhány kérdés feltevését, de egyik sem annyit, mint a materializmus.
Valamennyi nagy, elterjedt, történelmi világkép közül a materializmus a legfejlettebb, mert ez engedi meg a legtöbb kérdést.
Míg az „Ez Isten akarata” vagy az „Ez csak illúzió” tanítások (és az ezekhez hasonlók) valójában egyetlen kérdést sem engednek feltenni, egyetlen választ sem engednek megkeresni, a kíváncsi, kutató értelmet csírájában fojtják el, addig a materializmus számtalan kérdést és választ enged meg, és tág teret ad a kutatásnak.
Mi a materializmus „bűne”?
Nem az, hogy tagadja az anyagi világon túli valóság lehetőségét, hanem az, hogy bár sok kérdést enged feltenni és sok választ enged megkeresni, egy ponton túl ez is odateszi a falat, és azt mondja: nincs tovább, nincs több kérdés, nincs több válasz, nincs mélyebb igazság.
Márpedig ez biztosan nem igaz.
Láttatok már olyan puzzle-t, ami 10.000 darabból áll? Sok évvel ezelőtt egy nyári napon egyik osztálytársamnál gyűltünk össze néhányan unatkozni, egyszer csak megjelent a gyerek anyja, és kiborított elénk az asztalra egy tízezer darabos puzzle-t, méghozzá úgy, hogy a doboz tetejét (amin a kép volt, melyet ki lehetett rakni), kint hagyta a másik szobában. Nagyon izgalmas volt megpróbálni tízezer darab mozaikdarabkát egymáshoz illeszteni, a kép ismerete nélkül, de több napnyi munkával sem jutottunk messzire.
Képzeljétek el, hogy van egy kép, ami akármit ábrázolhat, támpontotok sincs, hogy mi lehet rajta. Képzeljétek el, hogy annyi mozaikdarabkából áll, ameddig elszámolni sem tudtok. Képzeljétek el, hogy a mozaikdarabkák szanaszét vannak szórva az univerzumban, és még logika sincs abban, hogy miért itt vagy ott van egyik vagy másik darab. Képzeljétek el, hogy még az sem biztos, hogy felismeritek a mozaikdarabkákat, ha a kezetekbe kerül.
Mennyi idő lenne kirakni egy ilyen képet? Egy ideig eltartana, nem?
Nekünk a 10.000 darabos puzzle-t egy hét alatt sem sikerült összeraknunk, és miután megkaptuk a képet, amit ábrázolt, még azután is kb. 12 óra volt minden darabot a helyére illeszteni.
Egy világkép néhány mozaikdarabka alapján megpróbálja kitalálni, hogy mit ábrázol a teljes kép, amit az összes megtalált, beazonosított, és pontosan összeillesztett mozaikdarabka ad majd ki.
A tévedés esélye nem jelentős, hogy 100 százalék.
A materializmus egy világkép, amely azt állítja, hogy a végső igazság az, hogy az anyagi világon túl semmi nem létezik. Ez puszta feltételezés, ami semmin nem alapszik, de korlátok közé szorítja a kutatást és a gondolkodást.
A materializmus a legfejlettebb világkép az összes történelmi világkép közül. De csak egy világkép, semmi több.
A megfelelő hozzáállás az lenne, ha mindenféle világképet elutasítanánk.
Ezt a cikket Prolizoli kolléga ihlette, egy kérdésemre adott válaszával. :)
Végre valaki ki meri mondani, hogy egyik világkép sem tökéletes! Ez a puzzle hasonlat tetszett! ;-)
Nagyon tetszik, hogy tenyszeruen elemzel, es nem csak velemeny alapjan.
Szerintem a materializmus nem a legkevésbé, hanem a leginkább korlátolt világkép. Jó, nem a primitív világképek között, hanem korunk fejlett egyéb világképei között a legkorlátoltabb.
Azzal, hogy az anyagon kívüli jelenségek számára tabuk, egyre jobban elmarad a tudományos kutatástól. A para jelenségek, az intelligens tervezettség olyan témák, amit a materialisták az eleve elutasításuk miatt nem kutathatnak és még a létezésüket is tagadják. Ezért állítom, hogy az ő világképük a legszegényesebb, a belőle kindulás vezet a legkisebb távolságra, alkalmazása ma már anakronizmus. Akkor is, ha korábban a történelem során volt időszak, amikor hasznosnak bizonyult.
Polló László
Sportemberként és amatőr gépészként mindig irritált a holtkórosok megalapozatlan vádaskodása. Fogalmuk sincs, milyen elvárni az eredményt és elérni minden nap, milyen világos célok felé haladni és valós problémákat kezelni. Élnek egy zavaros, misztikus ködben, a gumifogalmaik mögé bújva és ez az, amit feltudnak mutatni.
Nem éreztem magam soha materialistának, inkább azt éreztem, hogy ez a legkevésbé rossz. Mert mi van még? Pápai beszédek? Mise? Ima? Csörgő? Kígyóméreg? Vudubaba? Tényleg nyitott lennék valami másra, de az összes más, amit eddig láttam, elborzasztó volt.
Az nekem elfogadható, hogy minden világkép korlátolt, a materializmus is és a kiút az összes elvetése.
Duncan Shelley írta:
A kolléga mivel érdemelte ki?
pollolaszlo írta:
Mondj egyet korunk fejlett egyéb világképei közül.
Ha intelligens tervezettség alatt az emberi testet felépítő, mértanilag tökéletes, gépszerű berendezésekre gondolsz, azt tudtommal tudósok kutatják, biológusok, például, nem papok vagy bolti eladók. Elmélkedni laikusként valamiről és kiforgatni nem vezet jóra. Nézd meg, mit csináltak a laikusok a kvantumfizikából! Semmi köze a valódi kvantumfizikához!
“A megfelelő hozzáállás az lenne, ha mindenféle világképet elutasítanánk.”
Eljön egy idő, amikor egy ember ezt megteszi, mert több mindent megvizsgált és ugyanerre a következtetésre jutott. Ez nagyon jó szint.
Egy fiatal, ha csak nincsen más családi indíttatása, bizonyára témáról témára halad, lassabban vagy gyorsabb léptekben jut el ugyanide. Az is lehet, hogy egy világkép mellett leteszi a voksát. Vagy leteszi az összes mellett, és mindből kimazsolázza a magának tetszőt.
Van egy film, a címe Life of Pi (Pi élete). A főszereplő az összeset választotta, és ez is egy jó megoldás, nekem tetszett.
” A megfelelő hozzáállás az lenne, ha mindenféle világképet elutasítanánk. ”
Egyetértek ! De hogyan lehet legyőzni az elme eredendő kényszerét , hogy világképeket alkosson ?
Egyébként az is lehet , hogy ugyanaz a cég gyártotta a materializmust , mint amelyik az ” isten akaratát ” . Egyik sarokból terelgetnek a másikba minket , azt az illúziót :-) keltve , hogy történt valami nagy változás . Közben meg nem is . :chic:
“A megfelelő hozzáállás az lenne, ha mindenféle világképet elutasítanánk.”
Az elutasítás is egy korlát. Semmi szükség rá, inkább figyelni, megfigyelni, tapasztalni kell.
Minden változik…..az elvek vaskos cölöpei alatt sikamlós lesz a talaj.
A materializmus az anyag kizárólagosságát vallja…..miközben az anyagról alkotott ismereteink változnak :-)
Hadd kotozkodjek egy kicsit, mert bar az egesszel, ugy, ahogy van, egyetertek, azert van valami, amit szerintem elrontottal.
Ezt irod: “Valamennyi nagy, elterjedt, történelmi világkép közül a materializmus a legfejlettebb, mert ez engedi meg a legtöbb kérdést.” Ez egy, az egyeni mercedre alapozott altalanositas, posztulatum. A te merced szerint nyilvan annal fejlettebb egy vilagkep, minel tobb kerdest enged meg (a kerdesek feltevese fontos, ez vitan felul all), viszont ebbol meg nem altalanosithatsz, mert ez “csak” a te merced. Mert mi van, ha minden kerdesre az a vegso valasz, hogy ez Isten akarata? Akkor bizony a bigott kereszteny vilagkep a legfejlettebb vilagkep, mert az all a legkozelebb a VALOSAGhoz. Vagy mi van, ha a helyes valasz az, hogy minden csak illuzio? Akkor meg a legtorzitasmentesebb tukor a buddhista filozofia. Esigytovabb. Egy vilagkep nem attol a legfejlettebb, mert szamunkra kedves erenyeket (mint peldaul a kerdesekre valo tabuk nelkuli nyitottsag) sorakoztat fel, hanem mert nagysagrendekkel huebben kepezi le, magyarazza, jeleniti meg, “hozza le” szamunkra a VALOSAGot. Ezert erzem csusztatasnak a fenti mondatot, mert erosen szubjektiv.
Majd ha kiraktuk a kirakost – ha egyaltalan valaha kirakjuk, amiben nagyon nem vagyok biztos -, akkor visszanezhetunk, es megmondhatjuk, melyik vilagkepunk volt a legfejlettebb, vagyis melyik irta le leginkabb huen a puzzle-n levo kepet. De addig meg csak a fejlettseg merteket sem tudjuk megitelni, mivel epphogy a legfontosabb dolgot nem latjuk – magat a kepet.
Nagyon klassz téma!
Nem gondolom véletlennek, hogy a materializmus ennyire kidolgozott, míg a többi irányzatok ebben messze el tudnak maradni. Ennek az egyik, oka, hogy a materializus születésének az egyik oka valószínűleg a tudásvágy, ami mindig arra sarkallta az emberek egy részét, hogy megpróbálják megismerni az ismeretlent, kitágítani saját határaikat. Kezdetben gyakorlati okokból, ami valójában mára sem változott túl sokat, maximum rárakódtak szükségtelen civilizációs mázak, de a középpontban mindig az egyén, majd a család, falka és egyre halváyuló fontossággal a nagyobb közösségi egységek érdekei álltak és állnak.
De nagyon egyszerűen megfogható a materializmus hibájának az oka is. Mégpedig a személyi képességek korlátozottsága miatt érzett szociális frusztrációtól való félelem, ami a hierarchia magasabb fokán lévő emberek korlátait levetítik az alacsonyabban lévőkre, még ha azok tudata kevéssé is korlátozott.
Ideális egy olyan filozófia lenne, ami lehetővé tenné a tudás olyan szinten való középpontba helyezését, hogy megakadályozza a személyi tekintélyek befolyását. Sőt, igazából az lenne az üdvös, ha a személyesség nem találna utat az informáiciók objektív halmazába. Ebbe a szubjektív tapasztalatok egészen addig beletartozhatnának, amig az esetleg megfigyelt események úgy kerülnének bele a nagy közösbe, hogy azok ne a további keresést korlátozó elemek legyenek.
Persze mindehhez egy olyan ideális társadalom is kellene, ahol az emberi őszinteség nem kérdéses, és az információk nem kerülnek visszatartásra vélt személyes előnyök vagy másokon gyakorolt kontrol érdekében…
Talán a Wilkorgok ismernek ilyen bolygót… :(
A materializmus már megmérettetett a történelem során és könnyűnek találtatott, ha mégis van még olyan személy, aki “materialista”, azt korlátoltságnak tekintem. Aki kizárólagosan egy filozófiai áramlathoz csatlakozik, azt megvezették. Engem az anyagon túli dolgok érdekelnek pont, a szintetizálásban hiszek, ezért is egyik kedvenc időtöltésem (már ha van szabadidőm), gyermekkorom óta, a puzzle-k kirakása, elmefejlesztő és meditatív állapotba juttat.
pollolaszlo írta:
???
Hogy érted azt, hogy “egyre jobban elmarad a tudományos kutatástól”? A tudományos kutatás egésze (a hivatalos) a materialista világképen belül zajlik.
Az intelligens tervezettség miért igényelne fizikai univerzumon kívüli kutatást? Ha a teljes földi bioszféra mesterséges, arra lehet a magyarázat egy a földinél jóval fejlettebb biotechnológiával rendelkező faj is.
Great írta:
Hawking írja Az idő rövid történetében, hogy azt mondta neki a pápa, hogy ok, ha az ősrobbanást kutatják, de az az előtti időszakot ne kutassák, mert az az isteni teremtés pillanata. A tudomány számára tabu a hittételek kutatása, a vallások meg nagyon nem is szeretnék, ha bárki elkezdene vizsgálódni a tételeik valóságtartalma után. Elképesztő érdekek vannak itt, amiből az összes fél hasznot húz (rövid távon).
Valójában a tudománynak elsődlegesen a vallási és filozófiai tételeket kellene kutatnia, nem a szitakötő életciklusát, mert az tök mindegy.
Great írta:
Azt mondta, hogy a materialista válaszok mögött van a legtöbb kutatás.
jazminbokor írta:
“Az ember megnyugvást akar, nem igazságot.” :cry:
Thirdeye Magister írta:
Igyál még egy pohárral és fogd rá a nyuszira! :)
Nem az elme csinálja, hanem te. Ha az elme csinálna, neked az mindegy lenne.
stargate írta:
Ebben az esetben nem. Hiszen itt azt utasítjuk el, hogy az út elején eldöntsök, mi van az út végén, mert nem tudjuk.
Mire gondolsz?
Jottment írta:
Néhány dolgot kihagytam a cikkből, hogy izgatóbb legyen. :)
Akkor sem lenne a bigott keresztény világkép a legfeljettebb, mert attól még, hogy kisujjból szopva véletlenül úgy álltak össze a hangok szavakká, hogy az kiadott valamit, ami igaz, annak nincs köze az igazsághoz. Az tippelgetés.
A tudás az nem az, hogy 445 vagy 67 vagy 788.445 vagy nemtom. Ez nem tudás, hanem tippelgetés, és még ha véletlenül rá is hibázunk, az attól nem lesz a mi tudásunk, az még mindig csak tipp.
A végső válaszok nagyon veszedelmes dolgok, ahogyan a bennük való hit is az. Ha benne vagyok egy élethelyzetben, ami nekem nem tetszik, és arra a végső válasz valóban az, hogy az isten akarata, akkor én ezzel most mit kezdjek? Hogyan tudnék ezzel bármit is csinálni?
Tételezzük fel, hogy te tényleg tudod, láttad, tapasztaltad. hogy milyen elemi részecskék építik fel az atommagot, milyen erők munkálnak a magban és az elektronpályán, hogyan jön létre a vas- és a szénatom, milyen kémiai kötések vannak az acélban és ezek hogyan működnek, milyen erők játszanak bennük stb. Tételezzük fel, hogy neked ez tényleg tudás, nem hallomás és olvasmány, hanem tudás. Mit kezdesz ezzel? Mihez kezdesz ezzel a tudással akkor, amikor 800 m/s sebességgel repül a fejed felé egy 12 grammos acéldarab? Ha semmit, akkor ez vajon tényleg tudás?
Ha egy igazsággal senki nem tud kezdeni semmit, senki nem tud vele csinálni semmit, akkor az igaz?
Egyik sem írhatja le hűen. mert amíg nincs kész a kép, minden csak tipp. Még ha rá is hibázik, attól az még tipp marad.
Nekem az igazság az nem egy mondat, amin lehet gondolkodni, amiről lehet beszélgetni, hanem eszköz, szerszám, amivel valamit el lehet érni, meg lehet csinálni.
Bendegoose írta:
Van ilyen, elvileg a tudomány és a kutatás módszertana lenne ez, csak vannak kiskapuk…
Egyszer elrepültek egy ilyen mellett, de nem jöttek rá, hogy mennyire fontos helyen járnak, mert mással voltak elfoglalva…
Rombododeka írta:
Miért?
@ Duncan Shelley:
Egyre mélyebben ismerjük az anyag valóságát. Nem is annyira szilárd, mint amilyennek tűnik… nagyságrendekkel több benne a “semmi”, mint a “valami”.
Duncan Shelley írta:
Éppen ez a lényeg…ez szuper alibi arra, hogy ne csinálj semmit :-(
Vagy nem ezért lett kitalálva?
Duncan Shelley írta:
Miért én , ki vagyok ? :-)
Tényleg ! Kinek fontos azt a sok kérdést feltenni ? És mi van ha vannak válaszok ?
Ugyanaz . Még mindig nem szűnt meg a kérdésektől se a betegség , se az öregség , sem halál .
És mi van ha nem kérdezni kell , hanem látni ? Az nem jó ?
Ki vagy Te Duncan , hogy ennyit kérdezősködsz . :-))
Ez a legfontosabb kérdés ! :chic:
Ja , és nem iszom még egy pohárral ! Ugyanis ki nem állhatom az alkoholt . :drink:
Thirdeye Magister írta:
A kérdésektől nem, de a válaszoktól igen.
Duncan Shelley írta:
Na , de hol vannak a válaszok ?
“A megfelelő hozzáállás az lenne, ha mindenféle világképet elutasítanánk.”
Szerintem itt a lényeg.
Sokkal kevésbé korlátozó és egyben nehezebb is, ha figyelünk a tapasztalatainkra, érzéseinkre, intuícióinkra és így kialakul a saját világképünk, ami – ideális esetben – rugalmas és fejleszthető, befogadó. Nem tudom, hogy van-e végső valóság, de szerintem nem is számít. Élni kell a lehető legjobban, megosztani amit tudunk és megfelelő vizsgálat után befogadni azt, amit más megoszt velünk. De nem ragaszkodni a saját aktuális világképünkhöz, mert különben az is csak egy dogma lesz saját magunknak.A rugalmasság a lényeg, ami nem egyenlő a kritikátlan befogadással.
Azért ez nem semmi ! Nemrég tudtam meg , hogy minden dolog igazságtartalma kideríthető , ha kineziológiai módszerrel megkérdezzük a testet .
Ez a könyv erről szól : http://www.booker.hu/_cachingdbfield/YV90ZXJtZWtfa2VwZWs,/bmFneWtlcA,,/N/z/Q/y/M/g/,/,/bk008184nagy.jpg
Van olyan szerencsém , hogy kapcsolatban lehetek a módszerrel . :-)
A lényege az , hogy az elme megtéveszthető , de a test nem . Ezért kell a testet kérdezni . A materializmus , vagy bármilyen más hülye ideológia , könnyen kiszűrhető , ha jól kérdezünk . Vagy csak figyelünk ;-)
kérdezzetek bátran . :-D
Thirdeye Magister írta:
Vagyis ha jól értem a materializmus egy hülye ideológia amit úgy deritesz ki, hogy a materiális mivoltodat azaz a tested kérdezed róla. De miért nem a szellemed kérdezed mester?
Duncan Shelley írta:
Ezt hogy érted? Nem lenne semmilyen világképed? Lehetséges ez egyáltalán a gyakorlatban?
Duncan Shelley írta:
Egyetértek.
Például ezen elméletek segítségével új anyagokat találnak fel, számítógépeket építenek, felhasználják az atomenergiát stb.
Attól hogy az adott korban nem tudják felhasználni még lehet igaz, persze ez a legtöbbször csak utólag derül ki amikor már megtalálják a felhasználás különböző módjait.
Duncan Shelley írta:
Nyilván vannak érdekellentéti okai is annak, hogy nem kutatják a hittételeket viszont további lényeges ok az is, hogy sok ilyen hittételt nem igazán lehet tudományos módszerekkel kutatni.
– Hé tudósok van Isten?
– Mi az, hogy Isten? Definiáld.
– Oszt lélek van-e?
– Mi a lélek? Határozd meg úgy, hogy az számunkra kutatható legyen.
A tudomány kutatja a filozófiai tételeket a mai kor filozófusai foglalkoznak ezzel. Hiszen ez az oka annak, hogy a filozófiai tételek az emberi tudás bővülésével változnak. Vagyis más szóval a filozófiák mennek a tudomány (tudás) után nem fordítva ergo a filozófia is változik, fejlődik alkalmazkodik.
Egy adott filozófiai irányzat a világot és annak működését próbálja leírni az adott kor aktuális tudáshalmazából merítve. A régi filozófusok és filozófiáik helyes és helytelen megállapításait az utánuk következő generációk filozófusai vizsgálják (erősítik meg avagy javítják ki) az időközben elért kutatási eredményekből kiindulva.
Thirdeye Magister írta:
En probaltam. Nekem sorsfordito volt. Duncan is probalta. Neki egy unalmas ora.
Ez is csak attol fugg, melyik filmet nezed.
@ Duncan Shelley:
A vilagkep feladata, hogy kepet adjon a vilagrol. Ezert vilagkep. Vagy a valosagrol. Akkor hivjuk valosagkepnek. Fejlettsege azon mulik, mennyire fedi az altala rajzolt kep a valosagot, es nem azon, hogyan jott letre, tippelgetes, vagy TUDAS, szinrol-szinre latas altal. Az emberi test egy szuperfejlettnek mondott szerkezet. Hozzaad az ertekehez, ha a Prometheus orias feher mernokei hoztak letre? Nem. Elvesz az ertekebol, ha a veletlen, vak evolucio muve? Nem hiszem. Egy dolog erteke, fejlettsege azon mulik, hogyan jott letre? Szerintem nem. Azon mulik, mennyire hasznalhato, egy valosagkep eseteben: mennyire ad korrekt, pontos terkepet a valosaghoz. Ehhez annak, hogyan jott letre, vagy milyen erenyeket sorakoztat fel, semmi koze.
Egyszer belelapoztam egy kereszteny konyvbe, ami mas vilagkepek cafolataval foglalkozott, es azt olvastam benne, hogy a materializmus azert nem elfogadhato, mert hianyzik belole a krisztusi szeretet. Ja, ok. Akkor azt se fogadjuk el, hogy naponta 3600 gyerek hal ehen a bolygon (an UNESCO szerint), csak mert az nem tetszik nekunk…
“Ha benne vagyok egy élethelyzetben, ami nekem nem tetszik, és arra a végső válasz valóban az, hogy az isten akarata, akkor én ezzel most mit kezdjek? Hogyan tudnék ezzel bármit is csinálni?”
A kerdes nem az volt, hogy mit tudsz kezdeni a tudassal, hanem, hogy melyik a legfejlettebb valosagkep. A valosagkepeket nem hiszem, hogy erdekli, hogy te vagy en mit tudunk kezdeni veluk (basszus, en rossz valosagkep vagyok, mert Jottment nem tud velem mit kezdeni, fejlodnom kell…!! :D ). A kerdes, es fejlettseguk mutatoja az volt, hogy mennyire korrelalnak a valosaggal.
Az aceldarabban levo fizikai es kemiai torvenyszerusegek tudasanak nem az a dolga, hogy akkor kisegitsenek, amikor valaki fejbelo, hanem az, hogy a segitsegukkel fejlettebb femeszkozoket tudjak epiteni. Fejloves eseten ez a tudas irrelevans. Mint ahogy abban az esetben is, ha kitorik a ceruzam hegye. De attol meg tudas.
“Ha egy igazsággal senki nem tud kezdeni semmit, senki nem tud vele csinálni semmit, akkor az igaz?”
Mar megint a szubjektivitas. Az Igazsagokban – mar ha leteznek – az a szep, hogy objektivek, es magasrol tesznek arra, hogy ki mit tud kezdeni veluk.
“Egyik sem írhatja le hűen. mert amíg nincs kész a kép, minden csak tipp. Még ha rá is hibázik, attól az még tipp marad.”
Ebben egyetertunk. Viszont ha teleszorsz egy szobat nyomtatott betus papirfecnikkel, bedobsz egy granatot, es az eredmeny az Enciclopedia Britannica egy tokeletes peldanya, akkor annak a peldanynak a gyakorlati ertekebol levon barmit is, hogy nem nyomdaban, gondos tervezes eredmenyekeppen keszult…? :D
“Nekem az igazság az nem egy mondat, amin lehet gondolkodni, amiről lehet beszélgetni, hanem eszköz, szerszám, amivel valamit el lehet érni, meg lehet csinálni.”
Ezzel el is erkeztunk az ertelmezesi halmazaink metszespontjanak a hatarahoz…
B-)
prolizoli írta:
A materializmus hülye ideológia , mint minden ideológia . A testem nem ideológia .
És nem csak egy húsdarab . A szellemem hatja át , vagyis a szellemem rajta keresztül válaszol . :-)
Jottment írta:
Tényleg hozzáállás kérdése . Csak akkor működik , ha TÉNYLEG kíváncsiak vagyunk a válaszokra . ;-)
Duncan Shelley írta:
Régebben nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy süt a Nap és, hogy ezt miért teszi. De attól ez még tény volt.
Ma meg már hasznosítjuk az általa termelt energiát.
Duncan Shelley írta:
Maga a tudomány és a módszertana sem biztos, hogy elégséges rá. Egyre több vizsgálódás bizonyítja, hogy a kutatás eredményét befolyásolja a kísérletet elvégző tudós elvárása. Vagyis az emberi elme ereje képes a kutatás eredményét befolyásolni.
Vagyis, megtörténhet, hogy ugyanazon kísérlet eredménye attól is függ, hogy azt egy materialista tudós vagy egy keresztény tudós végezte el. Persze az anyag szintjén kisebb eltéréseket látni (általában a feldobott kő leesik) viszont egyes területeken (pld biológia) homlokegyesenest eltérő eredményeket kaphatsz pusztán annak folyományaként, hogy a teremtő gondolat is részese a tudományos kísérletnek.
prolizoli írta:
Szerintem meg minden egyes embernek kutatni a kellene az élet igazságait , hogy ne a tudós uraknak legyenek kiszolgáltatva .Meg azoknak a kutatási irányzatoknak amiket finanszíroznak . Valójában minden ember hozzá tud férni a válaszokhoz .
De mivel elhitették velünk , hogy ez csak néhány kiválasztott ember privilégiuma , ezért a legtöbben meg sem próbálják .
@ Jottment:
Több tagolást, kolléga úr, ha lehet. 8-)
prolizoli írta:
Két cikk készülgetett, az egyik ez volt, a másik néhány errefelé gyakori szó definíciója, mint Kislexikon a ds.com-hoz, vagy ilyesmi. Jön majd ez valamikor, talán a következő, de ezt most kivételesen nem te ihletted, csak ráhibáztál. :)
Thirdeye Magister írta:
Éreztem, hogy te ilyen fajta vagy… :D
De emlékeim szerint az izomteszt nem a világegyetem igazságait próbálja kideríteni. A test honnan tudná, hogy mikor teremtődött az univerzum vagy laknak-e rókák az LV-424-en? Szerintem ez másra való.
Duncan Shelley írta:
A test onnan tudja , hogy benne van az univerzumban . Az említett könyvben jól ki van fejtve , hogy az izomtesztelés hogyan használható mindenféle kérdésben . És ki is lehet próbálni .
Thirdeye Magister írta:
Ok, vegyünk egy egyszerű alaphelyzetet.
Mi a telefonom pinkódja? 4 számjegyből áll, nem komoly.
Ha egyet tévedsz, azonnal kivégeznek, savas fürdőkádban.
Ha nem tévedsz, kapsz amit kérsz.
Vállalkoznál rá?
Nem, ugye? :)
A különbség a pinkódom és a legnagyobb igazságok között az, hogy a pinkódomat most rögtön tudjuk ellenőrizni. Ezért tartom olcsó vásári mutatványnak a végső igazságokról szóló meséket.
@ Duncan Shelley:
Én nem akarlak meggyőzni .
Duncan Shelley kérdésére:
“Engem az anyagon túli dolgok érdekelnek
Miért?”
Azért, mert az emberi lét véges, hagyhatunk nyomokat hátra szellemi, vagy fizikai alkotásokat bedobhatunk a közös szellemi óceánba, például Te, Duncan Shelley, fiatal korod ellenére, már sok emberre voltál hatással, szellemi örökséget hagysz hátra, a jövőben is hatással leszel mások gondolkodására…
Azért érdekel az anyagon túli valóság, mert hiszem, hogy továbbisvanmég, a materializmus fogságában tükröződik a nem látható világ, amely rendkívül vonz, megismerési képességünk korlátozott, nincs hozzá adóvevőnk, néha sejtelmesen át-át csillan egy-egy gondolatban, halálon túli emlékképben, felismerésben…nem kezdek bele kilométeres agyömlésbe itt és most, minden jó itt és most, Te is jó és érdekes vagy, megosztod a gondolataidat velünk, regényeidben mindig a jó küzd a gonosszal és végül nyer.
Aleodnak is nagyon érdekesek a kommentjei…
prolizoli írta:
That’s the point! :yes: :yes:
Duncan Shelley írta:
Szerinted mire való?
Thirdeye Magister írta:
Van egy téma, ami köré csoportosulnak a fogalmaid, és ezért gondolod, hogy ez volt az ok. De nem, a közelében se jársz. Próbálj kitalálni egy másik lehetséges választ arra, hogy én miért nem ájultam el tőle. Azután elmondom, miért nem.
aelod írta:
Az egész civilizáció a naphoz igazította az életritmusát. Ez szerintem azt jelenti, hogy nagyon is kezdtek valamit azzal, hogy a nap süt.
Ez olyan szinten rögzült belénk, hogy továbbra is az egész civilizáció a nap útjához kapcsolódik, pedig már nem lenne rá szükség.
Sőt, ha belegondolsz, te is rájössz, hogy az ember “éjszakai állat”, és a társadalmi lét miatt kényszerítette magát nappalivá.
@ Duncan Shelley:
Gondoltam, hogy William és családja nem erre van beállva. A kérdés csak az, hogy tudják-e hol van és hány tonna emberhús az ára… :o
@ Jottment:
Ismered Menis Yousrit?
Duncan Shelley írta:
Semmitől nem kell elájulni . Semmi nem csodaszer . Mi vagyunk a csodaszerek magunk számára . Az említett módszer sokban segíthet . Ennyi .
Biztosan neked is van egy témád , és ami nem illik a képletedbe az számodra nem bír jelentőséggel . Gondolom én :-)
Thirdeye Magister írta:
Még mindig nagyon messze jársz.
Próbálj meg olyan lehetőséget felhozni, ami nem negatív jellegű. :chic:
Duncan Shelley írta:
Az előbbi miért negatív ? Na jó , inkább áruld el magadtól . :-)
@ Thirdeye Magister:
Nem furcsa, hogy az ilyen piszlicsáré kérdésekkel nemigen boldogul senki, de a létezés végső igazságai csípőből mennek?
“A cikk, amely senkinek nem fog tetszeni.” Nekem tetszik.
Én azt látom, hogy divat egy-egy divat mellé állni. Ma ugyanúgy folyik a boszorkányüldözés mindkét oldalon: ha egy keményen materialistának azt mondod, hogy szerinted van lélek, akkor hülyének néz vagy “vallásosnak”, a szó negatív értelmében. Ha egy vallásosnak mondod, hogy érveljünk isten léte mellett és ellen, akkor az lesz a válasza, hogy istent nekem kell éreznem és nem lehet másként bebizonyítani…
Elkel bizony egy “materialista” szemléletű vallás. :)
A tradíciók kiállták az idők próbáját, nem szabad őket elvetni arra hivatkozva, hogy elavultak, mert amit tanítanak, az örök.
Sajnos ezúttal nem tudok egyet érteni a szerzővel. A technika vívmányai lényegtelenek. Elterelik a figyelmünket arról, ami fontos.
Antiqua írta:
Például miről?
Duncan Shelley írta:
Hol olvastál a létezés végső igazságáról ? Valahol elveszthettem a fonalat .
@ Duncan Shelley:
Visszatérve az eredeti témára , ha jobban belegondolunk nem is olyan sokat számít az , hogy mennyi kérdést tehetünk fel . Hiszen magának a gondolkodásnak vannak határai .
Nem mindegy , hogy materializmus vagy akármi más , ha egyszer maga az a valami bennünk ami kérdez , képtelen felfogni a végső valóságot . Úgyis csak a tapasztalat számít , hiába mond , vagy ír le valaki valamit .
Akinek nincs valamilyen isten-tapasztalata , az joggal kételkedhet istenben .
Ha valakit nem győzött meg az anyagvilág , az joggal kételkedik a mindenhatóságában .
Ha valakinek semmilyen válasz nem elég jó , az joggal kételkedik a válaszokban .
Ha valaki rájön , hogy a kérdésekkel sincs beljebb , joggal kételkedik a kérdésekben is . :-)
@ Duncan Shelley:
Például a csend. A csend tanítása nagyon mély, olyan igazságokat fed fel, amit megfogalmazni sem tudunk, mert mélyebben van annál a tudati szintnél, amiben a gondolatok szótestet öltenek. A lényeg a szavaknál alakul át először formává, akkor kezd megszilárdulni. Ezért nem beszélnek azok, akik magasra jutottak, vagy csupán egy-két szót mondanak, amiben a mindenség benne van.
Hol van csend a mai világban? Folyton csöng a telefon, megy a tévé, a rádió, mindenhol autók dübörögnek. Ki emlékszik még a csendre? A forma lényegtelen. Ami szilárd, az lényegtelen.
@ Antiqua:
Gondolom nehéz neked az élet, nem nagyon mennek a dolgaid.
Duncan Shelley írta:
Ha lehet bizonyítani, akkor nehéz minden válasz, ha nem lehet, akkor csak tekintély kérdése. Hitler mondta: “Minél nagyobb a hazugság, annál könnyebben hiszik el.”
Duncan Shelley írta:
:yes:
Alex írta:
Vegyük a testedzést, ami nálam működik, az másnál is. Ha nem ugyanúgy, annak is vannak fizikai okai.
A teremtő gondolat létezik, de nem közvetlen hat a valóságra, hanem közvetetten.
@ Antiqua:
A csendet nem nagyon szereti az ego , mert nem talál benne fogódzkodót .
A csendben nyilvánvalóvá válna , hogy az elme , ami irányít bennünket mennyire gagyi és mennyire nem mi vagyunk .
A materializmust pont azért is hozták létre az ideológia gyárban , hogy elhitessék csak a kézzelfogható , és mérhető dolgok számítanak . Elterelve a figyelmünket a lényegi dolgokról . Kitalálták , hogy az agy a gondolkodás központja , és ott termelődik a gondolat :laugh:
A másik fontos tényező amiért legyártották a materializmust , hogy az emberek tudatát eltereljék arról a síkról ahol felfedezhető , hogy a megnyilvánuló dolgok a megnyilvánulatlanból erednek . Így tették az embereket képtelenné arra , hogy a valódi okokra hassanak amikor meg szeretnének egy problémát oldani az életükben . Erre kiváló példa a modern orvostudomány , ahol nem az okokat kezelik .
És az életünket megrontó erőknek ma is ugyanilyen fontos , hogy ne tudjunk érdemben rálátni a valódi okokra . Ezért tagadnak minden olyan módszert vagy lehetőséget ami kulcsokat adna a valódi élethez .
Great írta:
Miért gondolod , hogy nem mennek neki a dolgai ?
Az persze tény , hogyha az ember rájön valami lényegesre , akkor már nem mennek neki olyan dolgok mint azelőtt . Például az egománia :laugh:
Great írta:
Egyszerűen utána kellene járni a dolgoknak . Egy olyan dolog amiről írtam leellenőrizhető . Én leellenőriztem .
De ott van a szabad akarat , és mindent le lehet tagadni .
A materializmus az emberiség önállósodásának korszaka – ez szükségszerű!
Van benne bőven önfejűség – ez saját magát munkálja (ha a saját levében fől, elég jól működik).
Egyben az anyag törvényszerűségeinek megismerése: tudományok kialakulása, fejlődése…
ugyanakkor már alaposan feszegeti az emberi szellem ezeket a kereteket: “értelmezési tartományokat”.
Mi a fenét keres itt a szellem – kérdheti bárki?
… nos, újjászületést – saját felismerései, képzelő-erői által (a “halál birodalmában”); a lélek kimenekítését (megszabadítását) keresve!
– nem azért mert soha sem akar majd visszatérni!
Hanem azért, hogy lényeges, valós tapasztalatok benső munkája “érlelje” a halhatatlanság “út-mutatójává”!
Ha valaki veszi a fáradtságot és utánanéz annak, hogy mit gondoltak előző korok emberei az anyagi világról (az anyag lényegéről) – akkor biztos hogy (távoli kultúrákban is) találkozni fog az anyagba zárt (energia) szellem (kőbe-zárt lélek) effektussal; amit a tudomány határterületei is “kóstolgatnak”.
A materializmus bezárhatja magát – fanatistáival együtt – a valóság (szférák) “átjárása” lehetséges…
korlátaink tévhitek által születnek és elhatározásaink által dőlnek meg.
Még csak úton vagyunk a szabadság felé…
még most csak a “divat” (trendek) kínálatából választunk szabadon – hogy milyen hóborthoz láncoljuk oda magunkat (sokszor egész életre).
És ha választék sincs – akkor aztán igazán fel vagyunk háborodva.
Thirdeye Magister írta:
Gondoltam, hogy ezt fogod válaszolni.
Azt mondod minden ideológia hülye ideológia. Viszont az amit te állítasz is csupán csak egy ideológia és mint (szerinted) ilyen ez is hülye, vagyis semmivel sem igazabb mint a többi.
Thirdeye Magister írta:
Az élet igazságait kéne mindenkinek kutatnia..hm. Ezt a mindennapi gyakorlatban úgy kb, hogy képzeled el? Mer így leírni könnyű csak az a fránya megvalósítás az valahogy nem szokott összejönni.
Thirdeye Magister írta:
Oké teszteljük a módszert. Nem kell annyira drasztikusan mint Duncan. Nem lesz savas fürdő csak szeretném tudni, hogy működik-e úgy mint azt állítod.
1. Van teraszom. igaz vagy nem?
2. A szobám fala fehér. igaz vagy nem?
3. 1 kutyám van. igaz vagy nem?
4. Az autóm kék színű. igaz vagy nem?
5. 2 testvérem van. igaz vagy nem?
6. A szemem színe zöld. igaz vagy nem?
7. Januárban születtem. igaz vagy nem?
8. A keresztnevem kezdőbetűje Z. igaz vagy nem?
Persze 8 kérdés messze nem elég ahhoz, hogy a tesztből egyértelmű következtetéseket vonjunk le de kezdetnek megteszi.
Duncan Shelley írta:
Belegondoltam de nem jöttem rá. Levezethetnéd.
prolizoli írta:
:yes:
prolizoli írta:
Véletlenül jöttem rá. Találtam kivételt, de a kivételt nem tudtam komolyan venni, mert olyan emberek voltak azok, akik napközben súlyosan le lettek fárasztva, illetve rögzültek egy időrendbe, ami gyerekkoruktól meghatározta az életüket.
Azt vettem észre, hogy az éj leszálltával energikusabbá, nyitottabbá, kommunikatívabbá válunk, jobban bírjuk a fizikai és mentális megterhelést stb. A napsütés önmagában energiát szív el, hiszen ellenállunk neki, bár igaz, valamit hasznosítunk is belőle, elvileg.
A nappali életmód a fény miatt alakult ki, ami fontos olyankor, amikor nagyobb közösségeket kell megszervezni, ma pedig energiatakarékossági okai vannak.
Az ember éjszakai lény, az életben a legjobb dolgok az éjszakához kötődnek. :) Nappal is lehet, de olyankor nem olyan kellemes.
Thirdeye Magister írta:
Kérnék bővebben infót arról, hogy hogyan ellenőrizted.
Thirdeye Magister írta:
Ha irányít minket valami, ami gagyi, akkor mi mik vagyunk? :)
Great írta:
Ha közvetlenül hatna, akkor mágia volna. Eszembe sem jut kizárni a mágia lehetőségét, de még nem láttam és nem tapasztaltam a hozzáférhető múltam szerint.
Antiqua írta:
Nem áll szándékomban bántó lenni, ezt előre kell bocsátanom.
Szerintem úgy kezdődhetett a földi létünk, hogy kivágtak minket ide emlékek nélkül, és szembesültünk a mindent átölelő totális ismeretlennel, ami nem volt kellemes. Ezért ekezdtük az ismeretlent ismerőssé tenni: képzelegni, érzésekre koncentrálni, mindent elnevezni, mindent átalakítani. Ettől olyan ismerősnek tűnt az ismeretlen, miközben SEMMI nem változott.
Az, hogy mit minek nevezünk, mit hogyan alakítunk át vagy rombolunk le, mit érzünk, mit gondolunk, mit képzelünk el, ezek mind nem befolyásolják a valóságot, és csak a minket körülvevő ismeretlen elleni öntudatlan harc megnyugtató, de semmire sem vezető küzdelme.
Amikor tizenévesen elkezdtem ismerkedni az okkultizmussal és a hasonlókkal, találkoztam pár emberrel, akiknek nagyon imponáló volt a nyugalma. Aztán rájöttem, hogy nem nyugodtak, hanem alszanak, amit egy ingermentesített környezet váltott ki belőlük. Valaki, aki rendben van, az rendben van egy dübörgő koncerten is, ugyanúgy, mint a legmélyebb csendben.
Vajon a tagadás eredményez-e bármit?
Thirdeye Magister írta:
Az összes világkép ezzel próbálkozik.
@ Thirdeye Magister:
Duncan és a kineziológia rövid története. 8-)
Jó pár éve ismertem egy üzletembert, aki folyton tanfolyamokra és előadásokra járt, és aki saját bevallása szerint megvilágított volt. Egyszer azzal lepett meg, hogy azt mondta, találkozott a szellemi csúcstechnológiával, és kineziológiának hívják. Az embernek mindenféle stressze van, kap egy stresszoldást és már nincs. Olyanokat mondott, amik nálam kiverték a biztosítékot: valakinek nincs pénze, mert stressze van a pénzen, kap egy oldást, és hip-hop meggazdagodik, meg valaki retteg a nyilvános beszédtől, kap egy oldást és már egy fergeteges showman, valaki magányos, fél a nőktől, kap egy oldást, és azonnal gyönyörű nőket visz az ágyba.
Én ezeket konkrétan olyan nagyotmondásnak éreztem, amitől hányni tudtam volna, és nem érdekelt.
Később a fickó azzal állt elő, hogy megszerezte a praktizáláshoz és tanításhoz való képesítést, és szeretne megismertetni a csúcstechnológiával, és beszélt, beszélt, beszélt, így stressze van meg úgy, így stresszoldás meg úgy. Egy lelkes laikusnak tűnt, akinek fogalma sincs arról, hogy mit mond. Gyakorlatilag már mindent stressznek nevezett. Megkérdeztem tőle, hogy mi az a stressz, mert amiket mond, az nekem sokszor semmiféleképpen sem illik bele a stressz fogalmába. Nem tudta megmondani, mi a stressz, csak azt mondta, ő felismeri, ha látja…
Összesen vagy háromnegyed éven át bombázott a dologgal, míg végül épp volt rá alkalom, és mondtam, hogy ok, lássuk, mi ez. Megmutatott egy jegyzetet, amiből a kezdők is tanulnak. Elolvastam, és egyfelől abból sem tudtam meg, hogy mit értenek stressz alatt, másfelől kezdtek furcsa gondolataim támadni. Aztán megmutatta az izomtesztelést és a stresszoldást. Én meg rájöttem, hogy amit ő csúcstechnek hisz, azt én ismerem régóta, mert annak a rendszernek a része, amivel foglalkoztam, és aminek a századát sem teszi ki. Az izomtesztelés is része volt az általam tanulmányozott rendszernek, de még a 40-es években elvetették, mert nem volt elég pontos és gyors.
Ezért nem nyűgözött le. A vérlázító nagyotmondások miatt, meg azért, mert ismertem rég, és tudtam, minek az icikepicike kis része.
Olyan ez, mintha valaki átszellemült képpel, remegő kézzel letenne eléd egy papírt, melyen állna egy sor, azzal, hogy ez a minden, ez a csúcs, te meg tudod, hogy az egy könyv előszavának egy nem nagyon jelentős sora.
prolizoli írta:
Gyakorlatban úgy képzelem el , hogy mindenki megtanulhat szemlélődni . A dolgok előbb -utóbb feltárják természetüket , feltéve ha nem akarjuk azt gondolkodással helyettesíteni . Ezt még egy bolti pénztáros is meg tudná csinálni . Szerinted az a fránya megvalósítás miért nem jön össze ?
prolizoli írta:
Én is nagyon kíváncsi vagyok az eredményre . Egyenlőre az én életemet érintő dolgokat teszteltünk . Engem is nagyon érdekel , hogy egy számomra ismeretlen emberről milyen információkkal szolgál a testem . Szerencsére eléggé egyszerű kérdéseket tettél fel . Most majd jól kiderül , hogy igazat mondott-e Hawkins :-) Előre láthatólag holnapra tudom a teszt eredményeit közölni .
prolizoli írta:
Amit én állítok az nem ideológia , hanem személyes meglátás . Nem akarom idealizálni . Egyszerűen azt gondolom , hogy az ideológiák csak manipulációt szolgálnak . Ahhoz , hogy valaki bölcs emberré váljon , vagyis olyanná aki a megszerzett tudást jól tudja használni , ahhoz nincs szükség ideológiákra .
Duncan Shelley írta:
Megmondom őszintén , nem tudom , hogyan sikerült neked minden irányzatból a leghülyébb embert kikapnod !
Az illetőnek láthatóan rástartolt az egója a kineziológiára . Az az igazság , hogy a módszer hatásosságát illetően is éppen az a mértékadó , hogy egy oldás után ( ha jó a kineziológus ) a páciens mire hallgat a továbbiakban . Megint csak az elméjére , vagy pedig megragadja a módszerben lévő lehetőséget , és megpróbálja rendben tartani magát . Egy összetört autót is hiába raknak rendbe , ha a sofőr az első kanyarban újra nekimegy a szalagkorlátnak .
Az a baj , hogy minden valamire való módszert lejárattak már azok a képviselőik , akik csak a zegójuk fényezésére akarták azt használni .
Én szeretek néha provokálni , azért is írtam , hogy nyugodtan kérdezzetek … :-)
Elárulod melyik az a rendszer amelyiknek a századát sem teszi ki ?
Duncan Shelley írta:
Nézd , az az igazság , hogy egy koldus lehet hogy elélvez ezer forinttól , más meg abba törli az orrát . Meg olyan ez , mint amikor azt mondják , hogy isten számára nem léteznek a mi problémáink . Valakinek csak icipici szelet , másnak meg megváltás .
Duncan Shelley írta:
Az ember anatómiailag alkalmatlan az éjszakai életmódra. Látásunk nem éppen kiemelkedő e tekintetben.
Csak a technikai vívmányok megjelenésével hódította meg az éjszakát a humanoid. Kezdetnek ott volt a tűz pl.
Előtte berosált a sötéttől. Egy ragadozónak az ember a sötétben piece of cake ahogy a kirgíz mondaná. Nem hiába fél majdnem minden második ember a sötétben vagy a sötéttől.
De most nyilván magadból indultál ki és természetesen a betűvetés mesterségére gondolhattál a kellemes dologgal kapcsolatban :-D :-D
prolizoli írta:
Kedves Prolizoli !
A teszt eredménye szerint mind a nyolc állításod igaz .
Duncan Shelley írta:
Az irányítók nem gagyik , az a gagyiság amivel a fejünket tömik . Ezért lettünk mi gagyik . :-|
Thirdeye Magister írta:
Hasonlítsuk hát össze:
1. nem
2. nem
3. igaz
4. nem
5. nem
6. igaz
7. igaz
8. nem
8-ból hármat eltaláltál.
prolizoli írta:
LOL.
A módszer csak olyan válaszokon működik, aminél az eredményt nem lehet ellenőrizni.
Great írta:
Vagy olyan dolgokat lehet tesztelni és befolyásolni vele ami a tesztelő saját testére és pszichikumára vonatkozik, más emberekre és a külvilágra nem (szerintem).
@ prolizoli:
Találkoztam a kineziológiával, nem tudom, honnan veszi Thirdeye, amit mondott. Arra használják, hogy a csóka saját életében lévő problémákat kezelje, pl. nem áll fel a dákója és megnézik, milyen élmények vagy minták lehetnek ennek a hátterében és azt próbálják eltávolítani. Tudtommal jóslás + távolbalátás nincs benne. Valódi szakértő tud vele eredményt elérni, kóklerek nem.
Ez a baj azokkal a dolgokkal, amiket nem suliban oktatnak, hanem tanfolyamokon és bárki elmehet, hogy esik a színvonal, mert nem értik meg. Kb. 3/4 éve elkezdtem itteni hszek hatására belenézni az újmedicinába. Az újmedicina evolúciós biológia + szövettan, ami két olyan terület, amiről az átlagember sz@rt se tud. Mit csináltak belőle? Ne félj + gondolkodj pozitívan. Ez lett belőle, mert nem bírták felfogni az alapjait, mivel ahhoz is szakértelem kell. Felesleges az ilyesmit elérhetővé tenni az átlag számára, mert nem fogja tudni felfogni és használni.
Great írta:
Nem így van . A Prolizoli kérdései közé belekevertünk olyat is ami rám vonatkozik , és ellenőrizhető volt . Az engem érintő dolgokban nem tévedett a módszer , ezért arra tudok csak gondolni , hogy csak az érintett személy tesztelhető közvetlenül .
Great írta:
Dr R. Hawkins írta , hogy történelmi események is ellenőrizhetőek ezzel a módszerrel , és emberek , politikusok nyilatkozatai is lemérhetők igazságtartalom szempontjából .
Ezért gondoltam , hogy akkor Prolizolin miért ne lehetne kipróbálni . Habár ő nem történelmi személy . Még . :-))
Great írta:
Aki csinálta nekem a tesztet szakképzett kineziológus , és figyelmeztetett is , hogy ez így nem lesz sikeres , de én sokkal önfejűbb voltam :-D
Nem baj , jó ez így mert legalább kipróbáltuk a dolgot .
Ettől függetlenül maga a kineziológia működik , de csak személyes kontaktusban . És az érdekességéből mit sem veszít , és elgondolkodtató , hogy a test tudja a válaszokat , még ha az elme nem is .
Thirdeye Magister írta:
A kettő nem ugyanaz. Én azt nem tudom elfogadni, hogy a te tested izomtesztelésével megtudod mondani, miért, mikor, ki, hogyan, mivel és hol ölte meg Kennedyt.
Remélem, soha nem terjed el ez a módszer annyira, hogy a valóság ne érdekeljen többé senkit. Az ilyesmi csak tekintélyháborúkhoz vezethet + igazságtalanságokhoz. Vizsgálódni kell, tapasztalni, megfigyelni, kipróbálni, ellenőrizni, bizonyítékokat keresni, ez sokkal jobb, mint valami megmondóember, aki tapasztalás nélkül osztogatja az ítéleteket.
Most azt akarod mondani, hogy csak történelmi személyekről lehet megmondani, hogy mi igaz és mi nem? LOL. Nem mindegy, hogy egy általad nem ismert ember valaki szerint történelmi vagy sem?
Puszta találgatással is hasonló eredményt értél volna el.
Próbáltál olyan embert kérdezni, aki nem érti a nyelvet, amin kérdezel? Ha így is működik, az nem rossz, de jobb, ha egy halott testet kérdezel, így ki tudod zárni az elmét a válaszokból.
Great írta:
A suliban oktatott dolgokra mindenképpen igaz, hogy esik a színvonal, ezt még a vak is látja. A tanfolyamok nagy részében is, de ez nem véletlen. Erről a témáról is lehetne bőven kommentelni…..
Az újmedicinával kapcsolatban……tapasztalatom szerint az oktatás színvonala töretlenül felfelé halad. Az “átlag számára nyitottság” nem azért van, hogy az átlag “megszakértsen” másokat, hogy az életükkel játsszon! Nagyon nehéz anyag annak is, aki egyébként szakembernek számít a gyógyításban.
Az átlagnak szóló információ az, hogy nyisd ki a szemed, vedd elő a józan eszed és ne tedd gondolkodás nélkül az életedet egy “fehérköpenyesfonendoszkópos” ember kezébe!!!
Mindenki csak és kizárólag a saját nézőpontjából képes értelmezni a hallottakat, és ha csupán annyi marad meg az egészből, hogy ne félj, akkor is megérte!
Mert az egészségügynek nevezett betegségipart a félelem tartja életben!!!!
Érdeklődve olvastam a kineziológiáról írtakat…
Saját tapasztalatom ezzel kapcsolatban szintén a csalódás. Történt néhány éve egy hatalmas tragédia az életemben. Baráti tanácsra egy elismert, tapasztalt kineziológust kerestem fel “oldás” céljából. Teljes meggyőződéssel állította, hogy ha ez nem segít, akkor semmi sem!
Azon kívül, hogy 3 órán keresztül a szakember mást sem tett, mint szaggatta fel a sebeimet és kisírtam a lelkem is, a fájdalomnak a legenyhébb oldódását sem sikerült elérnie.
Az izomtesztek 3 óra után neki azt mondták, hogy oldódtam, pedig csak egyszerűen elfogytak a könnyeim….
Csupán a reménytelenségem nőtt, hogy valaha is normális érzelmi állapotba kerülhetek. :cry:
stargate írta:
De miből gondoltad, hogy nem oldódtál? Tapasztalatom szerint a legtöbb oldódással foglalkozó metódus “megéleti” veled a problémát, ami érzelmi reakciót okoz nálad. És az oldódás egyik fontos jele a sírás. A megélni a problémát azt jelenti, hogy szembenézel vele (félemeidddel, haragoddal stb.) és így van lehetőség feldolgozni azt. Viszont amennyiben nem dolgozod fel a problémát (érzelmet valaki vagy valami iránt), akkor hiába oldódsz azon ülés alatt, visszajöhet a dolog.
Vagyis én két részre osztanám az általad írt esetet:
1. Volt-e oldódás? Mivel, sírtál szerintem a problémát és az érzelmeidet megélted. Ebből valószínűsíteni lehet, hogy valamiféle oldódás megkönnyebbülés volt.
2. Szembenéztél-e a problémával és feldolgoztad-e? A történetedből az tűnik ki, hogy habár szembenéztél a problémával , mert hisz megríkatott, de nem sikerült maradéktalanul feldolgoznod, hisz továbbra is probléma maradt.
@ Alex:
Az általam ismert rendszerben a sírás, vagy fájdalom megjelenése csak az út legeleje, ami után még több lépcső van, és akkor van valóban “feloldva” az esemény, amikor megjelenik az őszinte, jőízű nevetés. Ez az igazi megkönnyebbülés, felszabadulás.
Ha valami egyszer “fel lett oldva”, az soha többé nem hat. Csak részben azért, mert tudatosodott, nagyobb részt azért, mert az emkékben lévő energia teljesen le van csapolva. Egy szomorú emlékben a szomorúság valódi energiaként van jelen, amivel ha kapcsolatba kerülsz, az érzelem kihat a testedre, izomtónusodra, hormonális állapotodra stb., a gondolkodásodról nem is beszélve. A kezelés során ez az energia teljesen eltűnik az emlékből, így az tudatos tapasztalat marad, de többé nem gyakorol rád semmilyen hatást. Természetesen, ha levontál valamilyen tanulságot, következtetést az eseményből, az más, az megmarad.
Volt egy nő, aki 50 évesen elvesztette a férjét, az egész élete a férjére volt felépítve, az első férfi volt az életében, gyerekkori szerelem, és a fickó halála gyakorlatilag őt is megölte. Néhány nap alatt a saját öreganyjává változott, annyira tönkre ment. 9 óráig tartott nála a kezelés, mire eljutott odáig, hogy felszabadultan nevetni tudjon. A kezelés végére visszafiatalodott az igazi korára, túllépett a gyászon és képes volt újrakezdeni az életét.
Ez nem kineziológia. Ott hagyni valakit a sírásban, vagy a könnyek elapaádását eredménynek titulálni felháborító szakbarbárság. Felszaggatni valaki sebeit, majd kivágni az utcára, néha gyilkossággal felérhet. A tudatlanságnál csak a kevés tudás rosszabb.
Great írta:
A legvalószínűbb inkább az , hogy nem figyeltem eléggé pontosan arra amit Hawkins írt .
Azt is leírta , hogy egyáltalán nem mindegy hogyan tesszük fel a kérdést . Miért írt volna valami lehetetlent egy egész könyvön át , ha egyszerűen kideríthetően tévedés lenne ? Miért akarná , hogy hülyének nézzék ? Inkább az van , hogy én tévedtem valamiben .
Én egyébként nem tartom lehetetlennek azt amit Te . Valószínűleg azért tartod lehetetlennek , mert teljesen különálló lényeknek gondolod az embereket . Az egyik legnagyobb különbség a materialista nézetek és a látás között , hogy a materializmus különálló tárgyakra osztotta fel a világot , a látás meg ráébreszt hogy minden össze van kötve az energia szintjén . Vegyük például , hogyha egy barlanglakó aki még nem járt a civilizált világban és meglát két telefon átjátszó állomást , tornyot egymástól három kilométerre , akkor csak két vasszerkezetet fog látni , és nem fogja azt gondolni , hogy információcsere zajlik közöttük . Valahogy mi is így nézünk az emberekre , pedig nagyon is zajlik az emberek között is az információcsere , nem csak beszélgetés útján .
Great írta:
Teljes a félreértés , de ez az én hibám . Ha olvastad volna a könyvét , akkor talán megérthetnéd , hogy homlokegyenest máshoz vezetne az alkalmazása . Éppen arról szól , hogy ha mindenről egyszerűen kideríthető , hogy hamis , vagy igaz , akkor nem működne a világban a hazugsággépezet . Ez persze óriási káoszhoz vezetne az tény , mert az egész társadalmi berendezkedés hazugságokon alapszik . Ezért nem is kell attól tartani , hogy egy ilyen , vagy hasonló módszer el fog terjedni . :-((
Great írta:
De hát pont az a lényeg , hogy nem az elmét kérdezik a módszer alkalmazása közben , hanem a testet . Ha találkoztál már ezzel a módszerrel akkor tudod , hogy nem úgy van , hogy megkérdeznek valamit , és közben nézik az izomválaszt .
stargate írta:
Megint ugyanaz a probléma mint Duncan esetében . Aki komolyan csinálja ezt , az nem állítja , hogy ez a legutolsó módszer , és nincs jobb . Megint bejátszott az egója a szagembernek . Ráadásul nem is lett volna szabad három órán keresztül terhelnie téged .
Az az igazság , hogy ez nem a módszer hibája . Ez is csak olyan mint egy jármű . Ha jól vezetik eljutsz a célhoz , ha nem akkor meg ott a baleset .
Duncan Shelley írta:
Teljesen egyetértek veled !
De mi az a módszer amiről Te beszélsz ?
@ Duncan Shelley:
A fájdalmas esemény után kb 6 évvel az általad leírt módszer – nagy meglepetést okozva – megértést és oldódást hozott. :-)
Nem szeretném minősíteni a kineziológiát, ez csupán egy személyes tapasztalat.
@ Thirdeye Magister:
Egyszerre írtunk kb, tehát ismétlem, hogy nem a kineziológiát, mint módszert kritizálom.
Olvastam, hallottam pozitív tapasztalatokat.
@ Great:
Lehet , hogy kicsit hosszú , de most ezt találtam :
” Tudatszintek kalibrálása
2014. január 28., 9:42
ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK
A tudat energiamezeje végtelen kiterjedésű. Bizonyos szintjei az emberi tudatnak felelnek meg, amelyeket 1-1000-ig kalibráltunk. (Lásd a tudattérképet.) Ezek az energiamezők fejezik ki és uralják az emberi tudatot.
A világegyetemben minden egy bizonyos frekvenciát, vagy pontos energiamezőt sugároz, amely mindörökre a tudat mezejében marad. Ezért minden személy vagy lény, aki valaha élt, és velük kapcsolatban minden, tehát az összes esemény, gondolat, tett, érzés vagy beállítottság örökre megőrződik, és a jelenben vagy a jövőben bármikor visszakereshető.
AZ ELJÁRÁS
A kineziológiai reakció (izomteszt) egy meghatározott ingerre adott, egyszerű ‘igen’ vagy ‘nem igen’ (nem) válasz. A holisztikus gyógyászat gyakorlatában rendszerint úgy végzik, hogy az alany kinyújtja a karját, amelyet a tesztet végző személy a csukónál két ujjal, finoman lefelé nyom. Az alany a másik kezével általában a vizsgált anyagot tartja a napfonata (solar plexus) előtt. A tesztet végző azt mondja az alanynak, hogy „Tarts ellen!”, és ha a vizsgált anyag jótékony hatású az alany számára, a karja erős lesz. Ha azonban nem előnyös vagy káros a hatása, a karja elgyengül.
Ezt a vizsgálatot éveken keresztül világszerte ezrek végezték el, és a tesztek megbízhatóságát és pontosságát vizsgálatok igazolták. Feltétlenül figyelembe kell vennünk, hogy a tesztet végző személynek és tesztalanynak egyaránt a 200-as szint felett kell kalibrálnia, mert csak ebben az esetben kaphatunk pontos választ. Az is fontos, hogy a kérdező szándéka tisztességes legyen.
Sok éven át úgy hitték, hogy a tesztválasz a test akupunktúrás vagy immun-rendszerének helyi reakciója. A későbbi kutatás azonban kiderítette, hogy a tesztválasz egyáltalán nem a testhez köthető, hanem a tudat valamilyen anyagra vagy kijelentésre adott általános válasza. Ami igaz, jótékony vagy támogatja az életet, arra igenlő válasz érkezik, amely a tudat minden élőben jelenlévő
energiamezejéből származik. Az „igen” választ a test izomzatának a megerősödése jelzi (rendszerint a deltaizom a legmegfelelőbb jelzőizomnak, de a test bármely izma használható, mint a gastrocnemia stb., amelyet a hátgerincmasszázzsal gyógyítók például gyakran vesznek igénybe).
Ha egy állítás hamis vagy egy anyag káros, a „Tarts ellen!” utasítására az izmok elgyengülnek. Ez azt jelzi, hogy az inger negatív, nem igaz, életellenes vagy a válasz „nem”.
A vizsgálat elvégzéséhez két ember kell: a teszt elvégzője és a tesztalany. A nyugodt környezet és a háttérzene mellőzése a legmegfelelőbb. A tesztalany hunyja be a szemét. A vizsgálatot végző személynek kijelentő módban kell megfogalmaznia a „kérdést”. A kineziológiai reakció „igen” vagy „nem” választ ad a kérdésre. A kérdés helytelen alakja például a következő lehet: „Egészséges ez a ló?” A helyes forma a kijelentés: „Ez a ló egészséges”, vagy az ellenkezője, azaz „Ez a ló beteg.”
Miután elhangzott a kijelentés, a tesztet végző személy felszólítja a karját a padlóval párhuzamosan kinyújtva tartó alanyt, hogy tartson ellen. A tesz végzője a csuklónál két ujjal gyorsan, de nem túl erősen lenyomja az alany kinyújtott karját. A tesztalany karja vagy erős marad, ami „igent”, vagy elgyengül, ami „nemet” jelent.
MEGHATÁROZOTT SZINTEK KALIBRÁLÁSA
A pozitív és negatív, az igaz és hamis, az építő és romboló kritikus határvonala a 200-as érték (lásd a Tudatszint-táblázatot). Minden, ami a 200-as érték felett áll, vagyis igaz, erővel tölti el az alanyt; minden, ami a 200-as érték alatt áll, vagyis hamis, elgyengíti a kart.
Bármilyen múltbeli vagy jelenlegi dolog, tehát képek vagy állítások, történelmi események vagy személyek a vizsgálat tárgyát képezhetik.
Számszerű kalibrálás:
Példa: „Ramana Maharshi 700 felett kalibrál.” (igen / nem) Vagy: „Hitler 20 felett kalibrál.” (igen / nem)
KORLÁTOK
A kineziológiai vizsgálat nem alkalmazható jóslásra; ezen kívül semmi nem korlátozza azt, hogy milyen kérdést tehetünk fel. Minden jelenlegi vagy történelmi eseményre rákérdezhetünk. A válaszok személytelenek, a vizsgálatot végző személy és az alany meggyőződéseitől függetlenek. A protoplazma például elhúzódik az ártalmastól, a hús pedig vérzik. Az ilyen tesztanyagoknak ezek a tulajdonságai, és személytelenek. A tudat valójában csak az igazat tudja, mert egyedül az igazságnak valós a léte. A valótlanra nem válaszol, mert a hamis a valóságban nem létezik.
A kineziológiai reakció ezért pontosan fogalmazva azt a választ adja, hogy „világos” vagy egyszerűen „nem világos”. Mint avillanykapcsolónál, amely ha fel van kapcsolva, azt mondjuk, hogy világos van, amikor lekapcsoljuk, akkor pedig azt, hogy „sötét van”, de ez egyszerűen azt jelenti, hogy nincs fény. A valóságban nem létezik a sötétség. Ez nehezen megfogható kijelentés, ám elengedhetetlen a tudat természetének megértéséhez. A tudat csak az Igazságot ismeri fel, a valótlanra egyszerűen nem válaszol. Ugyanígy egy tükörben is csak akkor látható tükörkép, ha van mit tükröznie. Ha nincsen előtte semmi, nem jelenik meg tükörkép.
MEGJEGYZÉS A SZINTEK KALIBRÁLÁSÁHOZ
A kalibrált szintek egy meghatározott hivatkozási skálához viszonyítanak. Ha a mellékelt táblázat szerint értékeket szeretnénk kapni, utalnunk kell erre, vagy például ki kell jelentenünk, hogy „az emberi tudat 1-1000-ig terjedő skáláján, ahol a 600 a megvilágosodást jelöli, ez és ez X érték felett kalibrál”, vagy „a tudati skálán, ahol 200 az Igazság, 500 pedig a szeretet szintje, ez a kijelentés X felett kalibrál”. (Adjunk meg egy pontos számot.)
ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK
Az emberek jellemzően szeretnék megkülönböztetni az igazat a hamistól. Ezért egy igen pontosan körülírt kijelentést kell megfogalmaznunk. Kerüljük az általános kifejezéseket, mint például „ez egy ‘jó’ állás”. Milyen szempontból ‘jó’? A fizetés miatt? Jók a munkakörülmények? Előléptetési lehetőséget ígér? Igazságos a főnök?
GYAKORLAT
A vizsgálati módszerrel megismerkedve egyre nagyobb gyakorlatra teszünk szert. Hirtelen elkezdenek előjönni a ‘helyes’ kérdések, és már-már hátborzongatóan pontosak lehetnek. Ha a tesztet végző személy és az alany egy ideje már együtt dolgozik, egyikükben vagy mindkettőjükben kifejlődik az a képesség, hogy bámulatos pontossággal találjon rá a legmegfelelőbb kérdésre, még ha egyikük sem tud semmit az
adott dologról. A tesztet végző például elvesztett valamit, és elkezdi mondani: „Az irodában felejtettem.” (Válasz: nem.) „A kocsiban hagytam.” (Válasz: nem.) A tesztalany hirtelen szinte ‘látja’ a tárgyat, és így szól: „Kérdezd azt, hogy ‘a fürdőszobaajtó hátulján’. A dolog a fürdőszobaajtó hátuljára van felakasztva.” (Válasz: igen.) Ennél az esetnél a tesztalany azt sem tudta, hogy a tesztet végző illető megállt tankolni, és a benzinkút mosdójában felejtette a kabátját.
Bármiről bármilyen információhoz hozzájuthatunk a jelenből és a múltból, a tér bármely pontjáról. Keresztkérdésekkel könnyen megbizonyosodhatunk az eredmények pontosságáról. Teljesen természetes, ha először kételkedünk. Aki azonban elsajátítja ezt az eljárást, annak egy pillanat alatt több információ áll a rendelkezésére, mint amennyit a világ összes számítógépe és könyvtára tartalmazhat. A lehetőségek tehát kétségkívül korlátlanok, a kilátások pedig lélegzetelállítóak.
A helyes kalibrációs technika
Minden kalibráció a Tudattérképet használja viszonyítási alapul.
Tegyük fel a kérdést: „Egy 1-1000-ig terjedő skálán, ahol a 600 a megvilágosodást jelöli, ez (a tanító, tanítás, gondolat stb.) X értéken kalibrál.” (Mondjunk egy számot.)
A skála csak viszonyít, és a számokat önkényesen választottuk. Ha a viszonyításhoz nem használnánk egy meghatározott skálát, tetszőleges értékeket kapnánk. Mindenki elkészítheti a maga skáláját.
Ha egy adott skálát nem határozunk meg pontosan, meglepő számokat kapunk az 1000-es érték felett, és minden eredménnyel egyre magasabbat és magasabbat. Az itt megadott skálán az 1000-es a legmagasabb szint, amelynél magasabb értéket senki nem ért el, aki valaha élt ezen a bolygón, beleértve a nagy avatárokat is.
Forrás: David R. Hawkins: A valódi Én hatalma
Az Izomtesztelés (kal.:600) pontosságának mértéke, azaz konzisztens eredmények Tudat Kalibrációs Kutató Technikával (605):
200 alatt megbízhatatlan/a képesség nem elérhető200-as szinten a pontosság mértéke 70%250-es szinten a pontosság mértéke 70,6%310-es szinten a pontosság mértéke 71%350-es szinten a pontosság mértéke 77%400-as szinten a pontosság mértéke 80%500-as szinten a pontosság mértéke 94%540-es szinten a pontosság mértéke 96%600-as szinten a pontosság mértéke 99%900-as szinten a pontosság mértéke 99.9%1000-es szinten a pontosság mértéke 100%
Izomtesztelés 600
TKKT: Tudat Kalibrációs Kutató Technika (kal. 605)
Tesztelés végezte: Institute for Advanced Spiritual Research
(Alapította és eredményeit jóváhagyta: David R. Hawkins 2012)
Megjegyzés: Bár az alkalmazott kienziológiának az alapja az izomtesztelés, a kettő mégsem egy és ugyanaz. A különbség a kieneziológia és az izomtesztelés közt olyan, mint a különbség a távcső és az asztrológia vagy a horoszkóp közt. Tehát nem a kineziológia, mint oilyan kalibrál 600-ra, hanem az Izomtesztelés.
stargate írta:
Ismerjük? Pontosan kik? Szerintem csak újságcikkek vannak, amiket sokan elhisznek, és olyan nincs, hogy a “faj tudása”.
stargate írta:
De.
– Mit fog enni a közösség a jövő héten?
– Nemtom. Csak aztom, hogy ez isten akarata.
– Kösz. Remélem lesz belőle elég, hogy mindenki jól lakjon…
Thirdeye Magister írta:
Ki vagy a mennyekben, nem? :D
Te a forrás vagy.
prolizoli írta:
Lehetséges, és kívánatos.
Nem tudom, mi az igazság, de ha eljutok oda, majd megtudom. Ez elég egyszerű.
prolizoli írta:
Tételezzük fel, hogy egyszer kiderül, hogy tényleg minden illúzió. Az elmúlt kb. 2.500 évben sokan sokszor hittek ebben. Volt akár csak 1 db ember, aki ezzel tudott kezdeni valamit? Én nem tudtam, az általam ismert emberek egyike sem tudott, beleértve a mestereket és tanítókat is. Melyik kor lesz az, amiben majd fogunk tudni kezdeni valamit ezzel az infóval? És hogyan?
Azért az nagy szerencse, hogy voltak az elmúlt 2.500 évben olyan emberek is, akik felhasználható igazságokat kerestek és találtak, mert ezért van még élet. Ha kivétel nélkül mindenki nagy bölcs arckifejezéssel csak álmodozott volna az illúzórikus univerzumról, már nem lenne itt semmi.
prolizoli írta:
Miért ne lehetne? Szerintem, ha valami létezik, az tudományos módszerekkel kutatható és megismerhető. Ha van pokol vagy nirvána, akkor ezeket meg lehet találni és meg lehet ismerni.
Ha istent keresném, a természeti törvényekkel kezdeném a keresését.
Az 1700-as évek pszicholgusai azt írták, hogy “a lélek a testtől független valóság”. Hogyan lehetne ezt elkülöníteni a testtől, és egyértelműen beazonosítani, mint valamit, ami nem a fizikai világ része? Ennek kitalálásával lehetne elkezdeni.
De ezek a sokadik tételek a listán, az első valami olyasmi lehetne, hogy “Hol az ősnyomtatványa ennek a (szent) könyvnek?”.
Hogyan kutatja szerinted a tudomány a filozófiai tételeket? Mondj egy konkrét tételt és annak konkrét kutatását.
A filozófia nemigen változik, csak néhány iskola próbálja beleszőni az elmélkedésbe a frissebb olvasmányait, ami alapvetően tévút.
A tudomány a tudományfilozófiára épül, azon alapszik. A tudományfilozófia mondja meg, hogy mitől tudomány a tudomány, mitől tény a tény, mitől igaz az igaz, mitől bizonyíték a bizonyíték, mitől valóság a valóság stb. Ezek évszázados viták a különféle irányzatok követői között, amiket évezredes viták előztek meg.
Vannak modern filozófiai iskolák, amik a másod-, harmad-… huszadkézből szerzett infókat is próbálják beleilleszteni az elképzeléseikbe. Ezek az alakok elolvassák a Nature-t, meg a Science-t, meg nézik a dokumentumfilmes csatornákat, és amiket olvasnak meg hallanak, azokat is igyekeznek felhasználni a fantáziálásukhoz. Ezt neveznénk haladásnak?
Ez nagyon távol áll az igazságtól. Milyen kutatások? Fizika, csillagászat? De az sincs tisztázva, hogy mi a tény és mi a bizonyíték. Milyen kutatást kellene figyelembe venni például a társadalmi lét alapkérdéseinek filozófiájában, amik felülírják Platónt és Szókratészt? Milyen kutatással kellene összehozni például az ideatant? Vagy ki az, aki azt meri állítani, hogy ő felülmúlta Buddhát? Egy pszichológus, aki fél a kutyáktól és idegesíti a gyereksírás?
A filozófia nagyon kötött alapokon áll évezredek óta, amik nem változnak. A tekintélytisztelet átitat mindent. Ha egy filozófussal beszélsz, valószínűleg egyetlen önálló gondolatot sem fogsz tudni kiszedni belőle. Ha pedig te próbálsz előállni önálló gondolatokkal, valószínűleg kapásból fogja mondani, hogy hol, mikor, melyik filozófus gondolt már arra, és pontosan mit írt róla itt meg ott. :)
Jottment írta:
Nem is voltál ott. :)
Talán Duncan már régen ismerte a kineziológiát, csak más néven, és más szavakkal leírva, és egy hatalmas rendszer apró, eléggé jelentéktelen részeként. Ha ez nincs, biztosan nála is sorsfordító lett volna.
Duncan Shelley írta:
A quantum fizikára gondoltam elsősorban, és nem olyan tudásra, aminek pont van a végén. Nagyon érdekes nézőpont, az is előfordul, hogy önmagát cáfolja meg :-) , tehát nem elhinni kell, csupán figyelemmel követni.
A valós ismeretek nem kerülnek nyilvánosságra, ebben biztos vagyok. Néha dobnak egy-egy fincsi csontot, amin rágódhatunk, ha akarunk……
Jó játék, nekem tetszik :-)
A számomra igaz tudás úgyis csak bennem áll össze, legfeljebb beszélgethetünk róla egy jót….mindannyian a saját igazságunkról. Ez is jó játék :-)
Nem teljesen világos, mit értesz azon, hogy a “faj tudása” ?:-)
@ Jottment:
Tételezzük fel, hogy egy pszichopata, egy szociopata, egy megszállott és egy perverz alkoholista végigisznak egy éjszakát, majd végighánynak egy reggelt, és azután össze-vissza hadoválnak, egyikük, ahogyan hallani véli, lejegyzi még számára is olvashatatlan kézírással- és ez egy világkép.
Ok, mindegy, hogy készült, ez egy világkép, és kész. Mit kezdjünk vele? Miért ne dobjuk ki az egészet a kukába?
Tekintsünk el attól, hogy hogyan jött létre, tekintsünk el attól, hogy ellenőrizhetetlen az összes tétele, tekintsünk el attól, hogy az égvilágon semmire nem tudjuk felhasználni, tekintsünk el attól, hogy emberek hozták létre és emberek olvassák, ettől még lehetséges, hogy minden tétele igaz. És?
Őrízzük meg, higgyünk benne, vigyázzunk rá, mert hátha egyszer majd kiderül, hogy igaz? Ha 5 száz év múlva derül ki, vagy 5 ezer év múlva, vagy 5 millió év múlva, akkor addig tartsuk tiszteletben, vigyázzunk rá, őrizzük meg és higgyünk benne, mert hátha?
Mondjuk, hogy eltelik 5 millió év, és kiderül, hogy minden tétele igaz volt. És? Vagy kiderül, hogy minden tétele téves. És? Hogyan lesz ennek jelentősége? Fogadjunk rá nagy összegben?
Ez a cikk nem arról szól, hogy van egy kődarab a Plútón, amit sose látott senki, és sose fog, és senkire nincsen semmilyen hatással, hanem arról, hogy vannak világképek, amikre az egész emberiség felépítette a gondolkodását. Az, hogy van egy darab kő a Plútón, ami nincs ránk hatással, tökmindegy, de az, hogy van egy világkép, amiben mondjuk 1 milliárd ember hisz, és ami megakadályozza őket abban, hogy érdemi kutatást folytassanak bármivel kapcsolatban, az annyira nem tökmindegy, hogy azt szavakkal nem lehet érzékeltetni.
Vannak testrészeink, van vérkeringésünk, van emésztésünk, van közegellenállás, van gravitáció – ettől függetlenül lehet igaz az, hogy minden illúzió. De ha minden illúzió, ezek akkor is igazak, és akkor is vannak testrészeink, van vérkeringésünk, van emésztésünk stb.
Lehetséges, hogy minden illúzió, lehetséges, hogy ez a végső igazság, de ez nem mond el mindent a pénzről, az informatikáról, a mezőgazdaságról, az edzésről, a szexről, a filmművészetről, vagy akármi másról.
Tehát, ha egy világkép azt mondja, hogy ez és ez a végső igazság, és csak ebben kell hinned, és nincs semmi más igazság, és minden mást el kell utasítanod, akkor az megtiltja a megismerést, és így, ha elég sokan elhiszik, az egész emberiség belepusztulhat. Még akkor is, ha véletlenül tényleg igaz, amit végső igazságnak hisz.
Ezért egy világkép fejlettségét nem az mutatja, hogy véletlenül van-e benne igazság, hanem az, hogy mennyire teszi lehetővé a megismerést. A végső igazság fontos, de csak az összes többi igazság megismerése után lesz az.
Thirdeye Magister írta:
Neked ilyen kezdetleges szellemed van? Pfff! 8-)
Alex írta:
Szerintem inkább a tudóst kellene megnéznünk, a tudatállapotát, azt, hogy teljesen hétköznapi átlagember, miközben a valóságot próbálja megismerni…
Duncan Shelley írta:
Csak ennyire futotta :laugh:
Kicsi a bors , de erős ! 8-)
Duncan Shelley írta:
Annyira hatalmas , hogy el se tudod mondani ??? ;-)
@ Thirdeye Magister:
Te tényleg zegóbajnok vagy! :D
Még nem jutottam el odáig, az első oldali kommenteknél járok.
@ Duncan Shelley:
Ok, igazad van a vilagnezetek fejlettsegenek mercejet illetoen. Nem azert mondom, mert nincs kedvem vitazni, hanem mert “meggyoztel”.
Duncan Shelley írta:
Igen, csak meg Intergold koromban Duncan ezt sokkal szukszavubban irta le… :P
Duncan Shelley írta:
Mit gondolsz , miért tudok róla ennyit ? :-D
Duncan Shelley írta:
Mivel kutatás nincs kutató nélkül, óhatatlanul a kutató szubjektivitása befolyásolja magát a objektívnek mondott tudományos kutatás módszertanát. Vagyis azt kell gyanítanom, hogy a tudományos módszer messzemenő alapossága mellett is mindig tartalmaz valami szubjektívet. Vagyis lehet, hogy soha nem 100%-ra objektív egyetlen egy kutatás sem.
Duncan Shelley írta:
De mindenkinek van világképe. Ha akarja, ha nem, valamilyen kialakul neki ahogy felnő, érzékel, gondolkodik. Ezt nem lehet csak úgy az egyik napról a másikra elvetni. Fokozatosan lehet rajta változtatni különböző tapasztalatok (és többféle nézőpont megismerése) által de ez nem megy csak úgy hip-hop.
Duncan Shelley írta:
Az a kor lesz az amelyikben tudni fognak kezdeni vele valamit. Addig csak egy állítás a sok közül.
Igen, ez így van.
Az élet sokszínű és mindig létrejönnek valamilyen elágazásai amelyek vagy beválnak vagy nem. A “köldöknézés” is egy ilyen elágazás. Ahogy egyre több ember születik egyre több ilyen fork jön létre.
Duncan Shelley írta:
A természeti törvényeket állandóan kutatják tehát akkor idővel ráakadhatnak istenre is.
Ezek szerint az 1700-as években már folytak ez irányú kutatások ha ilyen következtetésekre jutottak, vagy csak az ujjukból szopták ki?
Melyik könyvre gondolsz?
Úgy tudom, hogy a filozófia egy tudományág vagyis a filozófusok tudósok. Az újabb kor filozófusai többek közt a régebbi korok filozófusainak tanait, tételeit is elemzik az azóta felgyülemlett tudáshalmaz alapján.
Karl Raimund Popper munkáit pédául. Neki nagyban köszönhető az, hogy a tudományfilozófia mára mint önálló filozófiai terület kialakult. Olvastam tőle “A nyitott társadalom és ellenségei” című művét. Elég nehéz olvasmány volt de mély hatással vannak az emberre a nézőpontjai. Rámutat Platón tanainak káros hatásaira az ókortól a modern korig. Persze ez nem jelenti azt, hogy neki van igaza (vagy Platónnak) de én amondó vagyok hogy ismerjük meg mindegyik oldalt mindig tanulhat az ember valami újat.
Soros György például azt állítja, hogy Poppernek köszönheti, hogy milliárdos lett belőle mivel az ő társadalmi modelljére alapozva dolgozta ki a befektetési elképzeléseit a reflexivitás elméletét.
Igen ez így van mert ez így működik. Mivel a filozófusok ugyebár tanulják, hogy milyen ideák honnan származnak, milyen formákban jelentek meg először és hogyan változtak a különböző társadalmakban természetes számukra, hogy felismerik amikor olyan gondolatokkal áll elő a vele társalgó amelyeket már ismernek.
Ha te rájössz valamire magadtól az élettapasztalatodból kiindulva azt a legtöbbször már valaki leírta előtted. Ebben nincs semmi meglepő hisz több ezer éve élnek meg az emberek hasonló dolgokat.
Ez nem csak a filozófiában van így hanem mindenben. Nincs olyan ember aki mindent saját maga talált ki vagy teljesen eredetit alkotna. A legtöbb dolog amit használunk legyen az gondolat vagy cselekedet másoktól elsajátított. De az újabbak mindig hozzáadnak valamit a már meglévőkhöz (mikor mennyit) és azok így fejlődnek tovább.
bocs
http://www.youtube.com/watch?v=SVq2yMuAMVQ
A materializmus az anyag vallása. Egy olyan világnézet, ami szerint mindennek az alapja a fizikai világban létező, azt alkotó elemek összessége és azok különböző konstellációi. Mindennek a hátterében valamilyen anyagi folyamat áll. A gondolkodásnak is, amit csakis és kizárólag egy szerv (az agy) végez. Egyes folyamatok és felépítmények talán nagyon bonyolultak, de attól még lebonthatók elemi egységekre, amik akármilyen kicsi és szinte elhanyagolható tömegűek, de attól még fizikailag létező, anyagi jellegű részecskék. Ezek összessége alkotja a körülöttünk lévő világot, annak minden részletével. Ezek helyzete folyton változik, de a szabályaik (törvényszerűségeik nem). Ebből következik, hogy a világegyetem és annak működése, állandó, egzakt és megismerhető.
Legalábbis úgy rémlik, hogy valami ilyesmiről van szó. De rég volt már, hogy apám mesélt nekem ezekről és az is, mikor utoljára vitába szálltam vele a dologról.
Nálunk a családban kezdettől megvolt a munkamegosztás: apám az ész, anyám a szív, apám gondolkodik, anyám cselekszik, apám irányít, anyám végrehajt, apám kritizál, anyám kijavít, apám zsörtölődik, anyám legyint…apám a megrögzött materialista, anyám a pragmatikus, (aki a lelke legmélyén azért leginkább keresztény).
Mikor kicsi voltam, folyton azt hallgattam otthon, hogy a vallásos emberek mind birkák, akik nem szeretnek gondolkodni, csak azt, ha megmondják nekik, hogy mit csináljanak. Megelégszenek a parancsokkal, kinyilatkoztatásokkal és soha nem kérdeznek vissza, hogy miért, csak teszik, amit kell, vagy amit mondanak nekik. Apám szerint az értelmes ember kíváncsi és meg akarja érteni dolgokat ezért válaszokat keres, nem elégedhet meg valami misztikus hablattyal. Épp ezért az ő véleménye szerint a tudomány nem összeegyeztethető a vallással, okos ember nem lehet keresztény.
Anyám meg mindezt szótlanul hallgatta, pedig ő erősen katolikus családban nőtt fel és a szülei vallásosnak nevelték. Ám amikor 7 évesen iskolába mentem és lassan kezdtem érdeklődni jobban a világ dolgai felől, anyu előállt azzal, hogy hittanra is be kéne íratni engem. Apám hallani sem akart róla. Azt mondta, hogy ez a gyerek egy tiszta lap, nem hagyom, hogy teledumálják a fejét hülyeségekkel. Aztán ahogy egyre többet beszélgettünk kötelező olvasmányok és iskolai feladatok kapcsán történelemről és irodalomról, egyszer csak apám kijelentette, hogy most már mehet a gyerek hittanra, hadd alakítsa ki a saját véleményét. Anyám furán nézett, de örült a dolognak. Csak akkor fagyott le a mosoly az arcáról, mikor apám hozzátette, hogy „elég jó felfogású gyerek ez, hamar észre fogja venni a fonákságokat és maga is kiábrándul a katolikus vallásból.”
Valóban így történt. Nekem soha nem volt összeegyeztethető az „isten szeret minket” dolog azzal, hogy hány ártatlan ember, gyermek, csecsemő hal meg háborúk, éhezés, járványok következtében. De a hittanon hallott történetek nagyon érdekesek voltak és még tanulságosak is. Én valahogy úgy kezeltem ezeket, mint Aesopus állatmeséit (nem gondolom, hogy a nyúl beszélgetett a teknőssel, de azért többet ésszel, mint anélkül).
Viszont a materializmussal kapcsolatban is voltak aggályaim. Egyszer megkérdeztem apámat, hogy ő tényleg komolyan gondolja, hogy az egész naprendszerben épp ezen a bolygón, ahol véletlenül mind a hőmérséklet, mind a nyomás, mind a levegő összetétel, mind a megfelelő elemek és azok konbinációja adott volt hozzá, egyszer csak magától kialakult az élet? Aztán a kezdetleges létformákból, mint egy baktérium, több millió év alatt kialakulnak halak, aztán, kétéltűek, hüllők, madarak és emlősök. Aztán pár röpke évezred alatt minden átmenet nélkül a majomból egy ősember, ami aztán elkezd eszeveszett tempóban fejlődni, a többi meg csak les meg néz? Majd eljut az ember oda, hogy már tökéletesen tisztában vele, mi alkotja a testét, mégsem tud létrehozni a semmiből (most persze a hagyományos utódnemzésen kívül gondolom) egy másik, teljesen önálló, független ember példányt. Ez nem fura? Tovább megyek, ha szétszed egyet, utána nem tudja úgy összerakni, hogy működjön. Vagyis össze tudja rakni és működik, de mitől lesz az élő? Mitől lesz ember? Mi alapján lesz ilyen, vagy olyan a személyisége? Ha egy macskának levágom a farkát, akkor az attól még macska? És a farka, az nem macska? Meddig macska a macska? És az ember esetében ez hogy van? Valahol itt pöccent be apám és vált a beszélgetés vitából ideges ordítozás és vagdalózássá. Ekkor döntöttem úgy, hogy nem firtatom tovább a dolgot.
Sem a kereszténységet, sem a materializmust nem találom tökéletes szemléletnek, de mindkettőben találtam érdekes és hasznos elemeket. A kereszténység bizonyos értékei jó kindulópontok, a materializmusnak meg tetszik a módszertani megközelítése és bizonyos eredményeket egyértelműen ennek a szemléletnek tulajdonítok. Azonban igazán egyik mellett sem kötelezem el magam, de ha a családban felmerül, hogy melyik oldalon állok, akkor inkább materialistának vallom magam. De csak azért, hogy ne tartsanak cinikus baromnak, akinek semmi sem jó.
Eleinte tehát csak a kereszténység és a materializmus között választhattam és választottam. Aztán hallottam a buddhizmusról, a taoról is és néhány eleme nagyon tetszett a keleti filozófiáknak („Minden rosszban van valami jó és minden jóban valami rossz. „ olyan eszme, amit ha nem csak egy jól csengő mondásnak tartunk, hanem jobban utánanézünk az értelmének és kicsit tanulmányozzuk, hogyan értik és használják a bölcsek, akkor nagyon érdekes következtetésekre juthatunk és tényleg egyfajta kiegyensúlyozottságot és belső harmóniát találunk mögötte. ) Viszont nem annyira tetszik a passzivitás és a visszahúzódó magatartás, amit bizonyos helyzetekben hátrányukra válik. Ezt az inkább szemlélődő és konfliktuskerülő-magatártást tartottam az okának, hogy ezek a vallások nem annyira tudtak elterjedni és a gyakorlóik nem tudnak lényegesen nagyobb sikereket elérni az életben, mint a többiek (aztán persze kinek, mi a siker). Ezért nem is ástam bele magam jobban és pláne nem választottam követendő szemléletnek egyiket sem.
A legérdekesebb egy olyan világnézet volt, amiről először egy barátom mesélt nekem még vagy 10 éve. Tudományos kutatásokon alapul és elég logikus következtetései vannak arra vonatkozólag, hogy alakult ki és hogy működik a világ körülöttünk és az ember. Az eszmerendszerében helyet kap a mások segítése és a helyes viselkedésre törekvés, épp úgy mint a tudományos igényesség. Az anyagai nem előírásokat és példabeszédeket tartalmaznak, hanem konkrét vizsgálati eredményeket és ezekből levezetett magyarázatokat. Vizsgálódásának tárgy az ember, az emberi lét problémái és megoldásai. Az embert elsősorban szellemi lénynek tekinti és ilyen jellegű képességeit igyekszik növelni. Rengeteg kutatás és felfedezés áll a hátterében, amiről az elmúlt években nagyon sok helyről és formában hallottam, de legtöbbet az a barátom regélt nekem róla. Ezek a beszélgetések mindig nagyon érdekesek és én nagy örömmel hallgatom, de bevallom, hogy sokszor miközben beszél azon kattog az agyam, hogy ezt most tényleg elhihetem-e neki, valóban így van-e, tudok-e rá példát, vagy ellenpéldát. ilyenkor általában bólogatok és hagyom, hogy beszéljen tovább, míg én elemezget, vagy beszúrok pár kérdést az hátha jobban rávezet. Fogalmam sincs, hogy miért nem tudok egyszerűen csak hinni neki és megpróbálni megérteni és megtanulni az okosságokat, miért kell nekem folyton akadékoskodni.
Arra jutottam, hogy azért csinálom ezt, mert még nem találtam olyan nézetrendszert, amit nem csak elemeiben, hanem teljes egészében logikusnak, ellentmondásmentesnek, igazolhatónak (ellenőrizhetőnek) találtam volna és tulajdonképpen afelől is kétségeim vannak, hogy egyáltalán létezik, létezhet ilyen. De ez is egy szemlélet, vagyis egyfajta világképet tükröz, amit ideológiai szkepticizmusként azonosítottam. Ez nem azonos a hétköznapi értelemben használt szkepticizmussal, ami egy adott témában, konkrétan valaminek az igazságtartalmát vonja kétségbe. És nem is az a fajta hozzáállás, hogy amíg nincs tudományos bizonyíték valamire, addig azt nem hajlandó igazként elfogadni. Ez inkább onnan indul, hogy a tudományos módszerek és még a legalapabb axiómák sem biztos, hogy jók és igazak , így nem feltétlenül használhatók kiindulásnak és vagy hivatkozási alapnak.
Aztán lehet, hogy koránt sem ilyen összetett a dolog és egyszerűen csak egy cinikus barom vagyok. :-|
Ja és találtam egy példát arra, hogy nem feltétlenül kell, hogy akadályozzon valakit a keresztény világnézete abban, hogy a dolgok mélyére ásson:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Georges_Lema%C3%AEtre
Bár akármennyire is bizonygatja, hogy próbálta, nem biztos, hogy valóban sikerült különválasztani a hitét a tudományos munkásságától.
@ Duncan Shelley:
Nem kell azon ötletelni, hogy hogyan kezdődhetett, mert a kezdet és a vég le van írva a tradíciókban.
@ Thirdeye Magister:
Az ego az istenlét megvalósítására tett kísérlet, ami kudarcba fulladt. Az ego szétválaszt, próbál úgy tenni, mintha nem lenne a mindenség része, mintha nem teremtmény lenne, hanem teremtő. Megszülte a különbséget, ami a lét alaphazugsága. Csak egy van, a sok látszat.
Az ego játszmája szórakoztató kellő humorérzékkel szemlélve. De tilos hinni neki!
Antiqua írta:
Szerintem nem az egó, hanem a tekintélyelvűség öl.
És mi lehetne szebb karrier, mint teremtővé válni? :)
Antiqua írta:
Nekem nagy erőfeszítésbe kerül humorérzékkel szemlélni az egot .
Biztosan azért mert még nem vagyok tőle szabad . :-)
Duncan Shelley írta:
De hát a tekintélyelvűség az egóhoz kapcsolódik !
Meg hát nem válhatunk teremtővé mert már azok vagyunk .
Csak nem mindegy hogy a zegó teremt vagy a nemzegó . :-)
Duncan Shelley írta:
Ez király :-D , kezdhetjük!
Terv? Miegymás?
Thirdeye Magister írta:
Ha szabad leszel az egótól, akkor skizofrén leszel. Javaslom, hogy vizsgáld felül az álláspontodat a skizofrénia kívánatos voltáról. 8-)
annamari írta:
Az én meglátásom az , hogy az ember pont az egója miatt van skizofrén állapotban .
Ezt leellenőriznem nem nagy kihívás , csupán rá kell tekintenem az emberi világra ahol az egó az úr ! Az a sok kudarc , félreértés , téves gondolatok amik a szenvedéseket okozzák mind az elkülönült én érzésből származnak .
Az egónélküliség felszabadít !
Természetesen amíg szövetségben vagy vele , addig támogat és erőt ad . De ez nem a TE szabadságod .
Antiqua írta:
Ez régi játék, ki mit olvasott, kinek van jobb képzeletbeli barátja, de ez nem tesz különbbé embereket másoknál. Ha te elolvasol egy régi indiai könyvet, különb vagy azoknál, akik nem olvasták?
Thirdeye Magister írta:
Nézd csak – nagyban:
http://www.youtube.com/watch?v=a58g9a3ZXkU
Ennél egyszerűbben és tömörebben elmondani azt a lényegi különbséget, amivel mi – magyarok – állunk a mai “fejlett” világgal szemben…
ezt már most nem kell jobban megmagyarázni – ugyanis: nem lehet!!!
Már most érthetjük miért keltették rossz hírünket – és azt is, hogy milyen antagonisztikus erők is képesek voltak ellenünk szövetkezni.
“Ments meg Uram minket a magyarok nyilaitól!”
– az “igazság nyilaitól”!!!
Képtelen voltam felfogni – persze csak gimnáziummal bezáruló tanulmányaim során – hogy miféle vérszomjas hordák élén törtünk utat szegény Európába szívébe…
és ráadásul családostul – tehát mondjuk: 50-100 km-el a harci övezet mögött családjaink szabad prédák lehettek (ugye akár “hozzánk hasonló” barbárok – vagy okosabb ellenségeink számára).
Ez csak úgy képzelhető el – hogy nem rabolni és gyilkolászni jöttünk!!!
Úgy talán be lehet vállalni ezt a kockázatot.
Szerintem egyszer s mindenkorra megoldódott a elnyomatásunk (és tanulmányaink tabu-stratégiája) rejtélye.
Már most tudhatjuk kivel állunk szembe Mátyás halála óta (mert ugye már jóval előtte is)…
és így már tisztában lehetünk azzal stratégiával is, amit nekünk kell alkalmazni.
Egyre nyilvánvalóbb történelmi tényekkel van dolgunk, amit már sem az MTA, de a “Nemzeti kerekasztal” sem lesz képes eltüntetni, megmásítani; vagy (ugye) ezekről a figyelmet végérvényesen elterelni.
És még csak nem is trollkodom; mert ez itt a materializmus mesterséges fenntartásának valósága.
Petra írta:
És ugyan miért kellene különválasztani???
Az érem két oldala. Nem két utat jár be – csak kettőnek tűnik.
Az analitikus elme “vágya” mindent miszlikre szedni – hogy aztán felismerhetetlenné váljon(?)!
Mint a manufaktúra-ipar – hogy a termék ne lehessen mesteri alkotás; hogy a munka egésze és értéke el legyen választva saját valóságától!
Aztán már csak a piac “hiányzik” a teremtő-erő végérvényes le-értékeléséhez!
A piac “arra jó” – hogy már egyszerű módszerekkel ne tudj meggyőződni a termék keletkezésének természetéről…
Tehát nyugodt lelkiismerettel megvesszük akár a “gmo”-s terméket és megetetjük gyermekeinkkel. (csak egy apró példa)
Alexnek és Prolizolinak is ajánlva:
http://www.youtube.com/watch?v=2aXaLXFfy80
– ez ami sokkal szakszerűbben megfogalmazza azt, amit bő 3 éve elevenen érzek; hogy a magyar nem egy pusztító nép!
… sem a természetet, sem ellenfeleit!
De el kell múlnia a materializmusnak is egyszer, a korlátolt tudatra alapuló életvezetésnek, folyamatos érték-manipulációknak!
A valótlanságok és igaztalanságok korának (is) el kell múlnia!
Azt a teremtésművet kellene befejezni – vagy legalábbis törekedni: az örökkévaló részévé emelni – amit Isten (mint tapasztalónak) átengedett az embernek; ezen kellene felelősséggel munkálkodni!!!
Ráakadtam újra erre a videóra….érdemes megnézni.
A futó szöveg meglehetősen érdekes rálátást ad a materializmusra.
http://www.dailymotion.com/video/x9c9sl_csakratisztitas_lifestyle?start=40
Nietz-senki írta:
A hitet és a tudományos kutatást azért kell szétválasztani, mert a sokszor hit előre meghatározza, hogy milyen kimenetelt várunk és bizonyos dolgokkal nem számolunk, ha nem fér bele világnézetünkbe. A hiten én itt nem csak a keresztény, vallási elkötelezettséget értem.
Mondok egy példát.
Volt egy srác, akinek az első évben statisztikát tanítottam a közgáz egyetemen. Mikor végzős volt felhívott, hogy elkészült a szakdolgozata és mivel rengeteg statisztikai módszert használt benne, nézzem át neki, hogy nem követett-e el valami hibát. Persze elvállaltam, hogy átolvasom, de amikor megkaptam és elkezdtem belemélyedni egyre jobban felbosszantottam magam rajta.
Tudni kell, hogy a fiú megrögzött környezetvédő és az a fixa ideája, hogy az autók rohadtul szennyezik a környezetet és azok felelősek az üvegház hatásért, a globális felmelegedésért, az ózonlyukért és minden ilyen nyomorunkért. Ez a dolog persze még egyáltalán nem bizonyított és magunk közt szólva nem is fogják bizonyítani, mert nincs ilyen összefüggés. De ő ezt készpénznek vette, hát kitalálta, hogy szerez egy táblázatot, amiben kb. 40 ország adatai szerepelnek az autógyártásuk volumene, a CO2 kibocsátásuk, és a GDP-jük változása. Azt találta ki, hogy ezzel igazolja, hogy a fejlettebb (értsd magasabb GDP-jű) országok jobban odafigyelnek a környezetükre, ezért csökkentik az autógyártást és ezzel csökken a CO2 kibocsátásuk is. Csak az a helyzet áll fenn, hogy ezt a rendelkezésre álló adatok semennyire nem támasztották alá. Eleve elégtelen mennyiségű (csak 40 ország, csak csak 1990 és 95 közti időszakáról álltak rendelkezésre és ismeretlen eredetű, kétes összetételű) adatok, amik ráadásul semmilyen számottevő összefüggést nem mutattak egymással, sőt inkább az derült ki belőlük egyértelműen, hogy sem az autógyártás volumene, sem a gázkibocsátás nem függ az ország gazdagságától, de még az autógyártás csökkenésével sem jár egyértelműen CO2 kibocsátás csökkenés, mert van ahol ennek ellenére nőtt és számos olyan ország is, ahol nőtt az autógyártás mértéke, de csökkent a gázkibocsátás. Ez valószínűleg a különböző országok különböző gazdasági berendezkedésével, technológiájával, adottságaival és sajátosságaival magyarázható. Megírtam neki az aggályaimat.
Ami ez után történt, az még alaposabban felhúzott. Ugyanis a gyerek közölte, hogy köszöni az észrevételeimet. akkor ki vesz pár adatot, amik nagyon szélsőségesen ellentmondóak és így “javítja” az eredményeket, a többit meg majd a nemzeti sajátosságokkal kimagyarázza (hiába gyártanak néhol sok autót, de nem belső piacra viszik, hanem külföldre, nyilván oda, ahol magas a CO2 kibocsátás). Zseniális, mi?
Na, ezt hívják az eredmények manipulálásának, ha az egyetemen megtudják, akkor bukta van. Én egyszerűen állatságnak hívom. Ő viszont meg van róla győződve, hogy helyesen járt el, mert a környezetvédelem igenis fontos, minden eszközzel támogatni kell a harcot légszennyezés ellen és a tudományos publikációknak ezt kell alátámasztania (még ha az adatok nem is feltétlenül ezt mutatják).
Érted már, hogy mi a problémám ezzel? Te is látod a dolog veszélyességét?
Petra írta:
Jobb külön kezelni szempontokat, mint egységeket megbontani!
Kezeljük külön – de nem árt tudni, hogy egyazon dologról van szó! Épp akkor teremtünk zavaró tényt, ha valamiről – ami egy – azt gondoljuk, hogy kettő…
mert a rossz gondolatok is teremtő erővel bírnak – tehát útjára indíthatnak újabb “fantomot”.
Azt nyomatékosítom, hogy itt hitről volt szó – nem vallásról.
Amiről Te beszélsz – nem az egyetemista rögeszméje – vallási tényező és csakis abból fakad, hogy “vallási berkekben” is elevenen érezték, hogy a materializmus “vívmányai” (tudományok) nyomasztóan eredményesek a vallási élet helyben-járásával szemben.
Tehát a vallás bizonyítási kényszere ettől “datálható”.
Posted július 28, 2012 at 2:23 DE A civilizáció két titka
– írásomból esetleg érezhető hogy próbáltam ezeket a bonyodalmakat megérteni:
“Egy ketté hasított valóságot élünk: egy magasra szökkenő hiába-valóságot és egy benső kényszerből eredő idealizmust (létértelmet keresve). Ha javasolhatok valamit – témától függetlenül – ezeket egyesítenünk kell saját életünkben! Ez szubjektumtól függetlenül – emberi feladat. A hit és a tudomány kettéválása a skolasztikusok után következett be – ezt történelemből is tanultuk (mégis csak akad némi támpont). A hit a tudás előfutára – és Aki keres, Az talál! A tudomány úgy akar imponálni, hogy a hitet és Istent is ki akarja zárni a megismerési folyamatból. Az Isten-hitek pedig lezárt vallásokká váltak. Az embert a teljes valóság megismerésének útján saját Isteni lénytagja vezeti hit (nyitottság) által. Nem hiszékenységről szólok, hanem impressziók szisztematikus beazonosításáról (vagyis erre kell törekedni). Egy ilyen módszertan segíthet a múlt megismerésében is.
Tehát a skolasztikusoktól napjainkig nem szabad a dolgok értelmét (miértjét) keresni, mert a “hogyanok” alakították az ember gondolkodását, munkáját. A vallási életben pedig minden irányzat lehorgonyzott egy számára “legfontosabb” igazságnál vagy ténynél és így elhatárolódtak, elszakadtak a fejlődéstől.”
Egy malomban őrlünk!
(kiegyensúlyozott családi életemre tekintettel – én – semmi egyéb ajánlatot nem teszek; minthogy: ne haragudjunk arra az egyetemistára, aki bele van illeszkedve abba a közel 1000 éves kor-szellembe, amit már vagy 500 éve is a múltban kellett volna hagyni!)
én a gyerekeket (és a fejlődésképtelen világot) sajnálom; mert saját megismerési útjukat túl hamar és erőszakosan nyomorítja meg az iskola és a társadalom különféle betegségei (függőségek)…
pedig a szabad ember nélkül csak romlás és rögeszmék vannak – amiből nem lehet kikeveredni; mert egyre-inkább elveszítjük azokat a támpontokat, melyekre támaszkodhatunk (válságos időkben).
@ Petra:
Én is – próbálom igazolni a bizonyítványom:
Biológia-óra: Ha elölről nézem a békát egészen más, mint hátulról – persze ugyanarról a békáról van szó.
Most derékban ketté-vágom ezt a békát – hogy ezeket a jelentős eltéréseket külön vizsgálhassam. (a halál végérvényes beálltával mindkét rész mozgása és vérzése megszűnik)
Most aztán nyugodt körülmények mellett lehet vizsgálni!
Csak (ugye) most tűnik fel – így mozdulatlanul – hogy “valami nincs rendben”…
lehet hogy én öltem meg??? Vagy más rejtélyes erő?
Ne essünk tévedésbe: a kísérleti orvostudomány – mind a mai napig – “futószalagon gyárt” ehhez hasonló rém-történeteket (embereken is)!
… mert az analízis az “Istenük”. És még annyit sem tudtak meg ezekből az esetekből; mint amit Popper Péter ír a hétfejű sárkány fejeinek “lenyisszantásáról” – hogy az utolsó fej is valami átfogó egységet akar képviselni (csak ugye egészséges működésében: munka-megosztás van).
Tehát ezek a kísérletek nem lehetnek eredményesek; mert lényegük nem a fizikaiban (testben) van…
viszont azt a valóságot a tudomány “következetesen” tagadja – aminek “utána kellene nézni”!!!
további “adalék”:
Posted július 21, 2012 at 3:35 DU. (Az a bizonyos másnap)
Ha az embert étvágya tekintetében akarjuk megítélni: genetikai hulladék, ha anatómiai felépítésére gondolunk: Isteni csoda. A legbonyolultabb feladatok elvégzésére alkalmas a test. Az állati testek nagyon speciális feladatokra valók. Az emberi test bármily újszerű feladat elvégzéshez is a legsokoldalúbb segítő. Az ember a legszabadabb lény – maga határozza meg feladatait. Megkockáztatom a test eszköz (nem cél)! Az állati létformák – kötött létformák! Ahhoz, hogy megértsük sorsunkat, meg kell ismerni az embert – ehhez kell meditáció! Ez az amit nem lehet iskolában megtanulni. A társadalom – akarva-akaratlan – létre hoz nekünk egy újabb ösztönredukciós közeget. A természeti közeg az eredeti ösztönredukciós közeg. Az állati létformáknak nincs egyéb lehetőségük. Mi egy magasabb fokon élhetünk ugyanennek. Kulturált – nemde? A “befoghatatlan” (szabad) emberi szellem képes megismerni a társadalmat (működési elvét). A társadalmi szellem képtelen megismerni az ember valódi természetét.
Nem lehet bizonyítani; mégis akadnak bizonyosságok életünkben, melyeknek csak önmagunkra vonatkozva van érvénye. Ha hittel telve tesszük ezt – kételkedjünk! Mert az lehet önszuggeszció. De ha kételyeink útján lelünk bizonyosságokra – érdemes odafigyelni!
– eddig a memorandum.
Jó ha a hit “nyitottság kérdése” – nem pedig elszántság, vakság, fanatizmus stb…
De sok esetben szinonimaként van használva olyanra, aminek inkább ellentétes értelmét jelenti
… viszont; ha “kételyeink útján” lelünk bizonyságokra – na ezek sors-tényezők (nekem volt bőven ilyen; mert eleve súlyosan kétkedő vagyok)!!!
– ezek nem tervezhető esetek és persze személyes átélés: bizonyíthatatlan!
… ezért csak említem; mert ez nem olyan divatos dolog, amit a közvélemény formál…
ez egy mód, amiből ki van zárva minden egyéb (külső) befolyásoló tényező. Csak a “sors-tényező” játszhat bele az egyén életébe, a lélek formálásába.
Nietz-senki írta:
Mire valók az állati testek? Mire valók az állati létformák? Mi a végcéljuk, mi a rendeltetésük? Mi az amiben az állat különbözik az embertől a végcélt illetően?
Eszköz mihez? Mi az a feladat ami más mint az állatoknál?
Az ahhoz, hogy megértsük sorsunkat úgy érted, ahhoz hogy megértsük célunkat, küldetésünket, feladatunkat? Tehát ha megismerem az embert megtudom azt hogy mi célból létezünk? Megtudom a miértet a miérteket?
Egyetértek. Magam is úgy látom, hogy a civilizációban ugyanazt akarjuk mint a természetben csak más eszközökkel. Bizonyos szempontokból erre a civilizációban több lehetőség nyílik vagy legalábbis több ember számára mint a természeti közegben de a lényeg mit sem változott. Az ösztöncsoportjaink (és a belőlük fakadó szükségleteink, vágyaink) irányítanak továbbra is, ugyanúgy mint a természeti népeket vagy az állatokat a természetben.
De vannak olyan elképzelések, hogy az ember többre hivatott ennél, szellemi fejlődés miegymás. Ez az amit én nem értek. Nem az ember szellemi fejlődésének előnyeivel nem vagyok tisztában hanem azzal, hogy miért lenne maga a szellemi fejlődés, megismerés a végcél? Hiszen a szellemi fejlődésnek, megismerésnek (és ezáltal esetleg egy magasabb létszintre, dimenzióba jutásnak) is kell, hogy legyen valamilyen értelme vagyis célja. Mert fejlődni annyit tesz mint alkalmasabbá válni valamire. Önmagában a fejlődésnek cél nélkül nincs értelme, hiszen valami cél miatt akarunk fejlődni.
Teszem azt sikerült fejlődni, szellemileg egy magasabb szintre jutni a szellemi világba bekerülni és ott maradni. De ott mi a cél? Mi más ha nem az ottani közegben való fennmaradás az ottani létezés fenntartása? Mi lehet más végcél mint létezni a körülményekhez képest a lehető legtovább a lehető legjobb minőségben?
prolizoli írta:
Bele vannak kényszerülve abba helyzetbe, amit az ember idéz elő.
A természeti rend egésze is egyre jobban ki van szolgáltatva ennek.
Az állatok passzív részesei annak vajúdásnak, amit az ember egyre-inkább nem képes fejlődéssé emelni (tenni).
Az állatok – a természeti rend szerint – próbálnak “túl-élni”. A túl-élés egy állati (filozófia) létprogram, amit ügyes emberek nagy igyekezettel “forgatnak vissza” a társadalom működésébe – sokakat megtévesztve ezzel (ami emberi nemünk és létünk egészére kihat).
Ezzel egyúttal megválaszoltam; hogy az állatnak egyáltalán nincs semmilyen célja – csak ösztöne.
Ezek az “ösztönerők” alakítják teljes lényét.
prolizoli írta:
Az emberi test a legjobb segítő volna ahhoz; hogy az ember abszolút értelemben építő munkát folytasson!
Ekkor sem a testen volna a hangsúly – viszont nem szabadna kivonni a fizikai munkából sem!!!
A tudatosság – de még-inkább: maga a tudat – kellene hogy formálja az ember egészét (ezen belül testét is)…
és ennek a sokoldalúságát (lehetőségét) mutatja felépítése.
prolizoli írta:
Pontosan erről van szó!
Ahogy mondod: a “miértekben” van a kulcs – nem a “HOGYAN-ban”!
A miértek vezetnek az ember lényegéhez – amennyiben a “hogyan” (megvalósítási mód) az ősi létértelmek valamelyikéből sarjad ki – akkor már nem lehet értelmetlen!
Ugyanakkor gyökértelen kultúra csak véletlenszerűen találhat valós létértelmet, jövő-perspektívát.
Ezért egyáltalán nem mindegy milyen kapcsolatunk van a múlttal.
Az embernek van feladata – az állatfajoknak, csak majd lesz (de már most bele kell ágyazódniuk ebbe a helyzetbe és folyamatokba – hogy majdan nagyobb lelki kondíciókat hordozzanak magukban).
prolizoli írta:
Na végre – itt tényleg gondolkodtál, persze ez is néhány évtized szellemi produktuma.
Ha egyszerűnek akarjuk látni a világot – az fog igazolódni… de van egy mélyebb igazság-érzetünk: valahol érezzük, hogy ez nem egy végső igazság (nem “kielégítő”).
Én nem tudom másképp megfogalmazni; mint hogy a “magasabb világok” egyetértenek abban hogy az anyagi szféra egészét élettel kell áthatni…
de egyáltalán nincs egyetértés abban, hogy ennek milyen módja és “ára” legyen. Minden lét-princípium a saját területén hat – az ember képes ebben tapasztalóvá, megismerővé válni (de csak akkor, ha valós és megfelelő szempontok szerint képes vizsgálódni).
Tudnunk kell akarati, érzelmi és szellemi (lelki-) állapotaink közt különbséget tenni és ezeket a magány óráiban kontrollálni, beazonosítani – nappali akarati vagy közösségi érzületeket, állapotokat felidézni; hogy ezek miben különböznek.
A lényeg az hogy tudatosan elkülönítve értelmezzünk és egyszerű gyakorlatokat foganatosítsunk magunkon! Csak azért, hogy ezek másságát megtapasztaljuk újra és újra átéljük. Tehát, hogy ezen különbségek természetét illetően bizonyosak lehessünk!
Amennyiben ezekkel tisztában vagyunk – nem szabad ezeknek a különféle természeteknek további (teljes) elkülönítésére törekedni – mert az embernek pontosan ezek egységbe rendezése a feladat!
Nem Azok az Erők (Akik most civakodnak az emberen) fogják eldönteni hogyan egységesülnek ezek a szférák – hanem emberi életek! A puding próbája itt van! És az embernek is legjobb lelkiismerete szerint kell meghozni ezeket a döntéseket – melyek egyben próbák is! Nem eleve eldöntött tények – hanem elfogulatlan próbák (hogy bizonyos élethelyzetekbe milyen lelkülettel próbálunk “betekintést”, beavatást vagy bebocsátást nyerni).
Alap-kérdések és végső célok:
Egyetlen ember sem lehet biztos, hogy a halhatatlanság fokát teljesíti – de bizonyosak lehetünk abban, hogy az emberiség egésze valahogy teljesíteni fogja… ehhez kell hozzájárulni minden életnek, embernek!
Az önállóság igen – az egoitás nem szükséges a fejlődéshez! Még nagyon sok hibának és belátásnak kell történnie ahhoz, hogy ez általános legyen!
Az önállóságra csak a szabadság képes rá-vezetni!!!
Először is a szabad akarat – ami a szentség és gyakorlat (bűn) különválásához vezetett. Mi a leginkább sajátunk – saját erőnk (még most is)???
Az a fizikai erő ami ennek az akaratnak a kiélésére és abszolút értékek teremtésére szolgál – csak ezután szabadulhatnak fel bennünk szeretet-energiák; amikor azt érezzük, hogy tettünk valamit a világért, másokért!
Ha ezeknek folyama volna, akkor – a gonosztól mentesen – képesek volnánk saját szeretet-energiákból saját szellemi princípiumokat teremteni.
Most mi minden szféra felé tartozunk (nem saját erők építenek fel minket) – azzal hogy “megfelelő” súllyal tagozzuk be életünkbe, egy jövőbeli működésbe!
Nem szférák természetes erőit kell mellőznünk – hanem bizonyos egyenrangúságban kell állnunk Ezekkel a lényekkel szemben!
Az éteri és asztrál szféra túl van töltve olyan lényekkel, melyek az embert uralni akarják. Ezért van szükség arra, hogy az ember általánosan teremtővé váljon!!!
Ezekben a szent ügyekben van módja az embernek önmagán messze túlmutató célokat megfogalmazni és szolgálni!
Great írta:
Igen is meg nem is. Elmagyarázom, hogyan kell ezt érteni.
Egy könyv íródhatott olyan nyelven, amit nem ismersz, olyan írásjelekkel, amiket nem tudsz kiolvasni, olyan szakinformációkat tartalmazhat, amiket előtanulmányok híján nem tudsz megérteni, olyan élményekre hivatkozhat, amiket nem érthetsz, mert még nem estél át rajtuk. Egy ilyen könyvből nem tudnál információkat kinyerni a magad számára. Egy hívő szavai érthetetlenek egy hitetlen számára, és viszont.
Ez nem minősít téged vagy másokat, ez csak egy tény.
@ Antiqua:
Ezt eltudom fogadni, de odavissza működik. + nem kellene senkinek felsőbbrendűséget építenie abból, hogy milyen élményei voltak.
Még egy kis adalék facebook beszélgetésekből:
Önodaadás – a szerelmes fiatalok “kínos mérlege”. Ez “jó lehetőség” a kudarcra. Az élet nem piac; hanem arra való, hogy értékesebbé váljunk – nemcsak arra hogy (értéktelenül, kifejletlenül) adjuk (kínáljuk) magunkat! A válások nagyobb része is a kiforratlanság tényén fut zátonyra. Tudomásul kell venni, hogy az élet a test, a lélek és a szellem tapasztalati és fejlődési lehetősége!
Mint a HOBÓ mondta: még a “nem-kell” sem kell! Egy megismerési út nem arról szól, hogy tudnánk hova vezet. Ezért szokták emlegetni az alázatot – nem a földön-csúszús-mászás kényszere miatt. Egy megismerési folyamatban “betekintők” vagyunk – nem urak, akik kényük-kedvük szerint átrendezik a valóságot. Az ilyen lelki folyamatok tele vannak válságokkal. Már említettem is, amin keresztül-megyünk (tudatlanul): “föld-próba”, “tűz-próba”, “víz-próba” és “levegő-próba” – életünk első 28 évében átérezzük (megéljük) a gyermek-, az ifjú-, a felnőtt- és az öreg-kor lényegét. Fizikai, bátorság, szerelmi és bölcsesség próbáit – már életünk első 28 évében… szerintem ennek kellene lenni a társadalmi felnőtt önrendelkezési jognak (ugye nem a 18 évnek)!!!
Ugyanakkor egy “növekedési világrendnek” joga van évszázadokon keresztül becsapni az embert! Mert ott teremtik és “formálják” a jogokat – a fejünk felett. Ebből a növekedési világrendből épp a “négy-lénytagot” érintő fejlődés marad ki! Ezért “uralkodó lét-forma” a materializmus.
Nietz-senki írta:
Oké, ez világos beszéd. Az állatok ösztön-programja a túlélés, létezés fennmaradás. Érthető és a tapasztalat is ezt mutatja.
Vagyis ha jól értem az ember feladata, fő célja a halhatatlanság elérése.
Megpróbálom értelmezni és tömören összefoglalni azt amit a hozzászólásodban leírtál:
Az ember fő feladata vagyis végcélja a halhatatlanság elérése. Az önállósági szintünk növelése és a szabad akaratunk megfelelő felhasználása az eszközök ahhoz, hogy ezt a célt elérjük.
Van egy erőnk a szabad akaratunk kiélésére szolgáló fizikai erőnk. Ez a miénk, belőlünk ered és a legerősebb képességünk. Ugyanis ezzel az erővel tudunk abszolút értékeket teremteni. Ez azért fontos mert amikor abszolút értékeket teremtünk olyankor szeretet-energiák szabadulnak fel bennünk. Ha folyamatosan szabadulnak fel bennünk ilyen szeretet-energiák (folyamatos értékteremtés által) akkor képesek vagyunk ezekből az energiákból saját szellemi princípiumokat létrehozni.
Jelenleg az a helyzet, hogy nincsenek saját szellemi princípiumaink hanem más lényektől vesszük át ezeket. Ezekkel a lényekkel nem vagyunk egyenrangúak ugyanis ők felettünk állnak, magasabb szinten. Ezen lények közül sokan uralkodni akarnak felettünk vagyis a saját céljaikra akarnak fel és kihasználni minket embereket. Ezt pedig mint már írtam úgy tudjuk megakadályozni, hogy nem az ő szellemi princípiumaikat vesszük át hanem saját szellemi princípiumokat teremtünk. Ha ez sikerül akkor velük egyenrangúakká válunk és mi is képesek leszünk létezni az asztrál meg az éteri valóságban és ami a legfontosabb képesek leszünk ezekben a valóságokban elérni a halhatatlanságot.
Remélem jól értelmeztem az általad leírtakat. Ha így van akkor lenne pár kérdésem:
– Mik azok az abszolút értékek?
– Mi az a szellemi princípium és hogyan jön létre saját szellemi princípium a felszabaduló szeretet-energiákból?
– Hol van az asztrál meg éteri világ és hogyan tudunk megbizonyosodni a létezésükről? Valamint hogyan tudjuk azt másoknak is bizonyítani valamilyen objektív módszerrel?
– A halhatatlanság elérése mint végcél miben különbözik az általam felvázolt végcéltól ami úgy hangzik létezni a körülményekhez képest a lehető legtovább a lehető legjobb minőségben? Vagyis a halhatatlanság utáni vágy gyakorlatilag miben különbözik az életben maradás utáni vágytól?
prolizoli írta:
A halhatatlansághoz a környezet fölé kell nőni, a “körülményekhez képest a lehető legtovább a lehető legjobb minőségben” meg inkább alkalmazkodást jelent, a “körülmények” és a “képest” szavak miatt. Ez utóbbi kissé latymatag hozzáállás, megelégedettség a környezettel szembeni alárendelt szereppel.
prolizoli írta:
Szerintem nem vagy tisztában azzal, hogy mi az és mik az előnyei, és ez a kulcs.
Ez is érdemelt volna egy definíciót a lexikonunkban, mert alighanem széles skálán értelmezik a kollégák a szellemi fejlődés mibenlétét. Például a bölcsességet a legtöbben megbékélésként, elfogadásként értelmezik, de nekem ez csak apátia, nem bölcsesség.
Nekem a szellemi fejlődés azt jelenti, hogy a lélek az anyag fölé kerül, azt képes egyre nagyobb mértékben kontrollálni. Az éles ész, az emberi problémák teljes átlátása csak a kezdete ennek, bár természetesen fontos és elhagyhatatlan.
Duncan Shelley írta:
Ha a célom a lehető legtovább a lehető legjobb minőségben az nem zárja ki a halhatatlanságot mivel nincs véges határ szabva. A “körülményekhez képest” pedig mint ahogy írod alkalmazkodást vagyis rugalmasságot jelent. Ez egyáltalán nem latymatag hozzáállás éppen ellenkezőleg. Hiszen a rugalmasság a gyors alkalmazkodás képessége a megváltozott körülményekhez és nagy előnyt jelent azokkal szemben akik nem képesek erre.
Duncan Shelley írta:
Miből következtetsz arra, hogy nem vagyok tisztában az ember szellemi fejlődésének előnyeivel? Többször leírtad már, hogy ez szerinted mit jelent (önrendelkezés stb.) és most is. A te végcélod világos, olyan kontroll az anyag felett amikor mindig az van amit te akarsz. Ha valamilyen esemény menete nem érdekel akkor esetleg hagyod spontán alakulni de csak addig amíg nem ütközik az érdekeidbe.
De a kérdés amit Nietz-nek tettem fel a szellemi fejlődéssel kapcsolatban arra irányult, hogy mi a végcél az ő verziójában mert azzal nem voltam tisztában.
prolizoli írta:
Ezek nagyon jó felvetések. Nem rég olvastam Adam Wisniewski Snerg: A robot című könyvét , szerintem érdemes lenne elolvasnod (tetszene neked), de jó szívvel ajánlom a többieknek is. Hasonló kérdéseket boncolgat.
A sztori nem valami fordulatos, de a filozófiai háttere elég elgondolkodtató. Ahogy a cím is mutatja (szóval nem spoilerezek), egy robotról szól, aki beépül az emberek közé. Nem tudja, hogy mi a feladata és hogyan kell majd végrehajtania, de még azt sem, hogy direkt parancsok formájában kap majd utasításokat, vagy valamifajta vágyak és késztetések fogják a célja felé hajtani és ez nagyon nem tetszik neki. Szeretne tisztán látni és saját belátása szerint dönteni, mint egy igazi önálló emberi lény, ezért elhatározza, hogy kideríti mi folyik körülötte és megpróbál ellenszegülni a programjának. De mivel nem tudja, hogy pontosan hol, mikor, kivel, mi a teendője, még azzal sincs teljesen tisztában, hogy mibe csöppent (épp egy katasztrófa után vannak egy bunkerben, az emberek furán viselkednek, egyfajta tér-idő hurokba is kerül és teljesen extrém fizikai körülmények közé), ezért minden döntését és cselekedetét egyfajta ideges kapkodás jellemzi, aminek soha nem tudja előre, hogy milyen következményei lesznek. Mindig azon ügyködik, hogy megváltoztassa, jó irányba terelje az eseményeket, de ezzel sokszor semmit, vagy épp az ellenkezőjét éri el annak, amit akar, vagy valami olyan hatást, amire egyáltalán nem számított, viszont könnyen elképzelhető, hogy épp ez volt a feladata. Ezért szabad akaratról az ő esetében nem beszélhetünk, ami annyira nem is baj, mert a helyzetek megoldásához nincs is meg az ítélőképessége. Persze, hisz ő csak egy robot.
Miközben olvastam végig az volt az érzésem, hogy hiába a szabad akaratom, néha valami nagyon hasonló dolog történik velem is. Nagyjából tisztában vagyok az engem körülvevő világ működésével, de eléggé ki vagyok szolgáltatva a körülményeknek. Bizonyos vélt, vagy valós szükségleteim és vágyaim hajtanak, amiket igyekszem racionalizálni és kordában tartani. Emellett próbálom minél jobban megérteni a rendszert, jó döntéseket hozni, helyesen cselekedni, másoknak is segíteni, de ehhez elsősorban megfelelő ítélőképességre lenne szükség. Ha az ítélőképesség megvan, akkor pedig minél nagyobb hatáskörre. Ahhoz, hogy minél kevésbé legyek kiszolgáltatva mások, a körülmények, a véletlen szeszélyének. Hogy minél több dologra legyen befolyásom. Hogy ne elszenvedője, hanem okozója legyek az eseményeknek, ne rám hasson minden körülmény, hanem én hassak minél többre.
Ezért kérdeztem meg Duncantől, amikor a fejlődés definícióját úgy határozta meg, hogy növekvő önrendelkezés, hogy mit ért önrendelkezés alatt. Mert ha arra gondol, hogy növelni, illetve kiterjeszteni a döntési és befolyásolási képességét a dolgok fölött, akkor az szerintem helytálló. Erre egyébként szerintem az öndeterminált is egy jó kifejezés. A szellemi fejlődésen én az öndetermináltság növelését értem.
http://wikiszotar.hu/wiki/magyar_ertelmezo_szotar/%C3%96ndetermin%C3%A1lt
prolizoli írta:
Igen – úgy tűnik jól értelmezted.
prolizoli írta:
Ami lényegében szinte mindenféle szempontból érték – az abszolút érték.
A szellemi princípium mindenképpen az élet legmélyebb értelmével van kapcsolatban – de ezt úgy teremtjük-alakítjuk is, abból a küldetésből, ami nem az embertől, hanem a szellemi világtól származik. Itt ez rejtélyes kölcsönhatás az ember és sorsa tekintetében – ezért nem lehet “eleve elrendelt”.
Ugyanakkor természetes fizikai (mozgás és munka) és érzelmi életünk által olyan szellemi energia-többlet is előállhat, ami jelentősen “megkönnyíti” a szellemi “eligazodás” készségét – ezt leginkább a matematikai érzékhez tudnám hasonlítani (és ebben komoly különbségek vannak ember és ember közt).
Ez az irány lehetne egy “felépítő” folyamat az ember élete által…
még egyszer: hasznos munka, érzelmi emelkedettség, majd szellemi produktum: önálló gondolatok.
A hasznos fizikai munkát naponta kell gyakorolni, az érzelmi többlet havonta “képes realizálódni”, a szellemi produktum pedig legalább évente egyszer “megmutatkozik”.
Ezek minden hit nélkül is bekövetkeznek (legkésőbb) ezzel a rendszerességgel – persze csak akkor, ha az alapot teljesítjük; akkor mindenképpen gyümölcsöző lesz! Általában ettől sűrűbben – de ez szerint: egy idült materializmusban is működik!!!
Más szférák erői áramlanak rajtunk keresztül, de amint használjuk ezeket és tehát építőleg – akkor az eddig működő teremtő-erőktől (Atya-princípium) eltérően vagyunk képesek ezeket véghez vinni, anélkül hogy áldozati aktusnak kellene történnie.
Ezek az erők fel vannak kínálva az embereknek (talentumok) – de ezeken nem kotlani kell.
Ez a lehetőség van meg, hogy nem egy áldozati rendet kell “tovább-csinálnunk”; hanem egy építő (szeretet-alapú) rendet lehetne kialakítani. (Jézus Krisztus által – utat-nyitva)
Szinte minden társadalomban megmutatkoztak ezek a tendenciák is; de végül ezidáig – tudatosság hiányában – alul maradtak.
Az “idők kezdetétől” a “teljesség-ideákig” áldozatok indukálták a fejlődést – már most ezeket a sokoldalú ideákat kell “munkára- fogni”! Már most a további áldozatok csak leamortizálják a világot (a Mindenség egészét).
prolizoli írta:
Az éteri világ “táplálja” a az anyagi világot, az asztrál az élőket, a szellemi a szellemiségeket.
Az akarat csak a fizikaiban élhető ki! Az érzelmek lefelé is “mozgatható” és felfelé is (akarati és szellemi irányba is).
A szellemi szféra mindent áthat – a legfinomabb energia, nem gerjeszt hatás-mechanizmusokat.
Ezeket a különbözőségeket lelki-állapotváltozásainkban tudjuk megélni…
vannak koncentráció gyakorlatok, meditáció és szisztematikus “munkával” kialakítható a “szellemi látás” – bár az elmondások alapján objektív; mégsem bizonyítható általánosan – különösen materialista elven nem.
Ezen a határon túl hit-szerűen (nyitottság) működik – de folyamatosan figyelni kell arra, hogy ne váljon fanatizmussá!
prolizoli írta:
Az emberiség egészének halhatatlansága lehet végcél.
Ha egy individuum Földi életében nagy mértékben képes segíteni a “magasabb szférák” által kijelölt célok megvalósulását jó esély van arra, hogy a következő életét lényegében ugyanaz az ember éli, folytatja tovább. (Isteni kegyelem)
Ha egy individuum a tudatosság olyan fokára jut, hogy képes a halált tudatállapotban megtapasztalni – akkor lényegében “csak” kilép a testből.
A vágy az nem tudatos erő – bármire is vonatkozik. Ezt kell átnemesíteni azon a lét-mechanizmuson keresztül, amit említettem!
– tehát még egyszer:
“létezni a körülményekhez képest a lehető legtovább a lehető legjobb minőségben?”
– az a kérdés ezt az életminőséget mire akarod használni?
Képes vagy-e egoitáson túli céloknak a szolgálatába állítani???
Tudunk-e többet tenni az életért, mint amit elveszünk (felhasználunk) belőle?
– egyszerű karma-mérleg… persze nem egyszerű, ha már kategóriákat kell “áthidalni”! esetleges karma-számításoknak. (erre inkább nem vállalkoznék).
Némi antropozófiai előzmény: “a vér volt, ami legelőször anyagivá lett az emberben” (talán a bűneset után?).
A vér által (“jött le az ember”) materializálódtunk.
Ennek a világ-folyamatnak már rég vissza kellett volna fordulnia, a léleknek már 2000 évvel ezelőtt el kellett volna indulnia “kifelé az anyagból”.
Ez különféle hatalmi elitek miatt nem jöhetett magától létre – ezért (is) érkezett Jézus Krisztus.
Erre a vérségi-vallási tényezőre egyre nagyobb visszaélések települtek rá… ez a mai napig is folytatódik (nagyobb részt inkább titkosan).
A materializmus mesterségesen van fenntartva.
Ez egy Youtube-videóhoz történő hozzászólások (által kialakult beszélgetés) egyike:
Nem szeretnék vitát (erősíteni) – látni kell fontos szempontokat! Ezeket kell gyűjteni (nem ellenfeleket)!
Csak egy: Az a vérségi jog, ami tulajdonként akar bánni az emberrel – ez nemcsak beteg, hanem “halott ügy”.
Egy világot behálózó áldozati rend “kell” a fenntartásához!
Ugyanakkor eredményes, mert igen sok embert megtéveszt – pontosabban az emberiség nagyobb része egyáltalán nem tudja, hogy milyen álságos világrend kibontakozásában segítkezünk.
Az ember szabad – vérségi alapoktól független ítélőkészség fejlődhet ki, mint Jézusban.
Múltunk – őseink tisztelete nem arra való, hogy megkötözzön minket!
Azok a hatalmi rendek, már bő kétezer éve “visszaéltek” ezzel az érzülettel és a belőle kialakuló torzulások jóváhagyásával (legitimitásával) – ezek ellen lépett fel Jézus (mert Ő valóságában látta az embert).
A vérség szolgálna alapul – amire támaszkodhatunk (kiindulási pont) – fejlődésünkhöz!!!
Egyiket sem szabad megtagadni: sem a múltat, sem a jövőt!!!
A leszármazási rend semmire sem bizonyíték – csak arra jó hogy beismerjük: az ember lényege (az az Isten) ettől független!
https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=DwqtXfLP3KY