Merényletek Párizsban – gondolkodjunk egy kicsit

Mottó: „A rosszak legerősebb fegyvere a jókkal szemben a jók reménye, hogy a dolgok majd maguktól jóra fordulnak.” (Julius Andan)

November 13-án este, hét merényletet hajtottak végre Párizsban. Támadások történtek egy focimeccsen, egy koncerten, egy étteremben, és az utcán. A jelenlegi hivatalos álláspont szerint mintegy 140 halálos áldozat van, körülbelül 350 sebesült, akik között 99 állapota kritikus. Arról nincsenek statisztikák, hány ember élete ment tönkre, hány fontos, nagy jelentőségű projekt semmisült meg, és a stressz hány ember gyomrát rántotta görcsbe. Párizsban szükségállapotot vezettek be. A merényleteket az iszlám állam vállalta magára.

Akkor most gondolkodjunk egy kicsit.

Felelősség

Gyakori szófordulat a médiában, hogy egyik vagy másik merényletért egy adott terrorszervezet „vállalja a felelősséget”.

Vajon ebben a kontextusban mi a felelősség szó definíciója?

Volt néhány eset, amikor egy konkrét merényletért több terrorszervezet is úgymond vállalta a felelősséget. Keményen bizonygatta mindegyik, hogy övé az érdem, ő volt olyan tökös, hogy megölt egy csomó fegyvertelen embert, akiknek semmi közük nem volt a hangoztatott problémáikhoz. Megtörtént, hogy ilyen szervezetek között megromlott a kapcsolat, mivel valamelyikük más tollával próbált ékeskedni.

Furcsa.

Kizárólag merényletekkel kapcsolatban hallottam eddig ilyet, hogy valaki azzal büszkélkedett volna, hogy ő tette, ő az elkövető. Olyat sem hallottam még másféle bűncselekményeknél, hogy többen is magukra vállalták, majd ölre mentek.

Egy bankrablásnál az elkövetők törekednek arra, hogy ismeretlenek maradjanak, ha meg feltűnik valami idióta, aki helyettük magára vállalja az egészet, annak külön örülnek, és nem fognak rá megharagudni.

Csak a terrorszervezetek szokták beismerni a tetteiket, de vajon miért?

Erre példát csak a kereskedelemből tudnék felhozni…

Profi gyilkosok

Szintén gyakori visszatérő fordulat a médiában, hogy a túlélők azt mondják: a terroristák profi gyilkosok voltak, úgy mozogtak, mint a kommandósok.

Egy civil vajon mi alapján tudná ezeket megállapítani? Hogyan mozognak a kommandósok?

Az mindenesetre ellentmond ennek a teóriának, hogy következetesen fegyvertelen embereket támadnak meg, esetleg automata fegyverekből tüzet nyitnak felkészületlen járőrre, és amint megérkezik a különleges egység, öngyilkosok lesznek, vagy pillanatok alatt alulmaradnak.

Soha még egy rendőrőrsöt sem támadnak meg, ahol pisztolyok vannak, esetleg egy-két sörétes puska, vagy géppisztoly, és semmi más!

Ha tényleg profi gyilkosok, akik úgy mozognak, mint a kommandósok, miért nem támadják meg különleges egységek kaszárnyáit? Minden esetben meglepetésszerűen támadnak fegyvertelen emberekre. Ha annyira képzettek, ahogyan a média mondja, miért kerülik ilyen merev következetességgel a konfrontációt fegyveresekkel? Ez érthetetlen, nem?

Az interneten meg lehet találni az SAS, a Specnaz, a Special Forces, vagy akár a francia idegenlégió több bázisának pontos címét, koordinátáit. Mi tartja őket vissza attól, hogy megtámadják mondjuk az SAS-t?

Logika nélkül

A 70-es és 80-as években valóban volt egy olyan időszak, amikor a jellemzően európai terrorszervezetek ténylegesen a felelősi kört támadták. Politikusokat, bankárokat öltek meg vagy raboltak el. Igaz, ezen a körön belül a lehető legpuhább, vagyis elérhető célpontokat választották, és voltak kudarcaik, de több olyan akciót is végrehajtottak, amiben ott volt az egyértelmű logikai kapocs: bajuk van egy konkrét személlyel, ezért megtámadják azt a konkrét személyt, vagy valakit, aki a lehető legközelebb áll hozzá.

Gyakran öt-hat vagy még több kívánatos célpontot húztak ki a listáról, mert nem tartották kivitelezhetőnek a támadást, mire eljutottak ahhoz, akinek a védettsége áttörhetőnek látszott.

Abban a pillanatban, amint a politikához, a hírszerzéshez, a hadsereghez, vagy a rendőrséghez semmiféle kapcsolattal nem rendelkező civileket kezdtek támadni, a hangoztatott célok és indoklások elvesztették minden alapjukat, mert eltűnt a logikai kapocs. Bajuk van egy konkrét személlyel, ezért megtámadnak akárkit akárhol – itt hiányzik a logikai kapcsolat.

Ha az angol kormányfő egyik döntése miatt néhányan elhatározzák, hogy bosszút állnak rajta, ez egyértelmű. Ha nem elég jók ahhoz, hogy eljussanak az államfőig, mert a védelmén nem képesek áttörni, ezért egy munkatársát, vagy legalább a pártja magas rangú tisztviselőjét támadják meg, ez is nyilvánvaló, mert ott van benne a logika.

Ellenben, amikor az államfő elleni bosszúra hivatkozva bombát robbantanak egy londoni áruházban, és ezzel megölnek gyerekeket, anyákat, néhány nyugdíjas munkást, akkor ebben nincs logikai kapocs, mert a támadás nem az államfőt, és nem annak köreit érintette. Ezzel az erővel feláldozhattak volna az Északi-sarkon valami madarat, annak sincs több köze a kormányfő döntéséhez.

A pénteki párizsi merényleteket azzal indokolták, hogy bombáznak Szíriában. Tehát, több ország hadserege bombázza az iszlám állam területeit, emiatt az iszlám állam elküld pár terroristát Párizsba, hogy ott büntetésül megöljenek embereket egy focimeccsen, egy koncerten, egy étteremben, meg az utcán. Milyen logika szerint van bármi kapcsolata ennek a bombázásokhoz?

Még gyerek voltam, amikor olvastam egy könyvben, hogy az angol légierő bombázta Hitler városait, ám Hitler ezek ellenére keményen kitartott. Már akkor sem értettem. Az egész retorika teljesen irracionális.

Hitlernek ugyanis nem voltak városai. De voltak lábai, és ha az egyik lábujját befogták volna egy satuba, majd elkezdték volna ráhúzni, fél percen belül kapitulál. Akkor miért nem ezt tették? Miért városok elpusztításával próbálták rábírni erre?

Teljesen lehetetlen, hogy egy elme, amely képes átlátni egy cipőfűző bekötésének problematikáját, lásson bármiféle logikai összefüggést (például) az orosz légierő bombázása és egy párizsi koncert látogatói között.

Teljesen egyértelmű, hogy az orosz légierő bombázásához az orosz vezérkari főnököknek és politikai elitnek van köze, aztán meg őket mégsem támadja senki. Miért nem?

Ez még mindig ugyanaz a játszma: van egy döntéshozói kör, amely személyes tét nélkül játszik a rajtuk kívül álló összes ember életével.

Kína

A kínai kormány bejelentette, hogy kész teljes erejével beszállni a nemzetközi terrorizmus elleni harcba, az USA, Oroszország és Európa oldalán.

Akkor ez most egy lehetőség arra, hogy félretegyenek kisstílű konfliktusokat, és szövetségek alakuljanak ki?

A Watchmen jut eszembe…

http://brookskiado.hu/termek/duncan-shelley-az-elme-gyilkosai