Sok minden következik, hamarosan. A pokol kézikönyve gyakorlatilag elkészült, rövidesen olvashatjátok. Az új trilógián bő egy hónapja dolgozom teljes gőzzel. Ez a trilógia a Paktum nevet kapta, az első rész címe: A félelem íze. Semmihez nincs köze, amit korábban írtam, és eleve nemzetközi piacra készül. Az első kötet (a szokásos Elme gyilkosai terjedelemben) január végén lesz kész.
A jövő most kezdődik, ahogyan mondják.
Újabb cikksorozattal örvendeztetlek meg benneteket. Véget ért egy korszak az életemben, az írói pályámon, lezárult a naiv amatőr éra, helyükre kerültek bennem a dolgok, a kapuk kinyíltak, ideje hát, hogy a múlt megmaradjon múltnak, és az új korszak úgy kezdődjön el, ahogyan az új korszakoknak el kell kezdődniük.
Ezt az elmúlt korszakot legfőképpen Az elme gyilkosai trilógia jellemezte. Ebben a cikksorozatban erről a trilógiáról szeretnék írni, olyan aspektusokat bemutatva, amik még nem merültek fel.
Először is – a jó erői.
Ez egy olyan téma, ami nem igen szokott feljönni, és nem csak itt, körünkben, hanem nagyon máshol sem. Ha mégis, irracionális megközelítésben, finomkodva, tudomást sem véve a tényekről, a reménybe kapaszkodva, hitbe menekülve.
Vannak erői a jónak? A rossznak bizonyosan vannak. Láthatjuk működését, minden nap. De mi a helyzet a jó oldallal?
Gyakran úgy tűnik, hogy a rossz erői vadul harcolnak ellenünk, éjjel és nappal, mi pedig (nagyvonalúan tekintsük úgy, hogy mi vagyunk a jók) esélytelenül vesztésre állunk. Úgy tűnik, csak a csoda segíthet.
Isten majd hirtelen alászáll és megvívja a mi harcunkat helyettünk, mert ő persze minket tart jónak, és mellettünk áll. Vagy a földönkívüliek szállnak alá, és játsszák végig az isteni forgatókönyvet. Vagy szimplán csak hirtelen minden ember megváltozik, önzetlen, szeretetteljes, jámbor birka lesz belőle, és a Föld olyanná válik, mint egy hollywoodi nyáltenger.
Nagyon furcsa, hogy ha szóba kerül a rossz, az aktivitás kerül szóba. Tevőleges, heves, szenvedélyes, elszánt. A jó meg olyan passzív. Várakozik, reménykedik, szelíd. Ez az, ami általában előkerül, ha témánál vagyunk. Nekem ez a tapasztalatom. A rossz nem finomkodik, a jó meg szinte nem is cselekszik.
Azt gondolom, hogy mindazon dolgok ellenére, amiket látunk és tapasztalunk, lennie kell olyan erőnek is a világon, ami jó. Ez az erő valódi erő, nem szimbolikus. Aktív, hatékony, és nem híve a „tartsd oda a másik orcádat is” öngyilkos elvnek.
Lennie kell jónak is a rossz mellett. Ezt nem elvont módon értem. Nem azért, mert a jó és a rossz párok, melyek összetartoznak, mert nem azok. Nem azért, mert ez volna az élet rendje, mert nem ez. Más okok mondatják velem, hogy a jó erő létezik.
A média a rosszat mutatja. Háború, gyilkosság, katasztrófa, járvány, súlyos intézkedések, adók, a szokásos. A saját bőrünkön érezzük a rossz támadásait, a nehezebb életkörülményeket, a veszteségeket, az összetört álmokat, a betegségeket, a baleseteket, a halál fenyegetését, a halál tényét. Ódákat zengnek a tudomány csodáiról, de ha szükségünk van rá, gyorsan csődöt mond a Nagy Szent Tudomány. A számítástechnika gyakorta ámítástechnika csupán, az orvostudománynak meg (bár igen hatékonyan értékesíti a gyógyszergyárak készítményeit) a gyógyítás nem az erőssége.
Azt látjuk, hogy néhány ember dönt milliók sorsa felett. Olyan emberek, akiket nem igen tartana senki az emberiség legkiemelkedőbb bölcseinek. Ahogyan tanácsadóikat sem. És ők döntenek. Ha ezt találják ki nekünk, akkor ez lesz, ha azt, akkor az. Ilyen keményen, brutálisan, egyszerűen. Ha úgy döntenek, háború lesz, akkor háború lesz. Romhalmazzá válik a város, ahol lakunk, bombatölcsér lesz ott, ahol hajdan álmokat szőttünk, és temetők ott, ahol egykor a gyerekek játszottak.
Mit állít a jó ezzel szembe?
Jámboran mosolygó embereket? Halottakat gyászoló, jajveszékelő öregasszonyokat? Fohászkodó tömegeket? Verseket? Szónoklatokat? Ez csak a szokásos passzív elképzelés a jóról.
Látjuk, érezzük, tapasztaljuk, hogy a rossz háborút vív ellenünk, és nem látjuk a jó erőt, ami ténylegesen felveszi a harcot. A szelíden mosolygó bölcsek milliói nem ellenfelei a rossznak, egyszerűen azért nem, mert nekik nincs befolyásuk a dolgok menetére. Ha a rossz erő azt találja ki, hogy bevezet egy intézkedést, amely milliók szenvedését okozza, a ténylegesen létező jó erő képes lenne ezt megakadályozni. Az erő befolyásoló tényező. Nem elképzelés, nem magyarázat, nem remény.
Andan mondta: „A rosszak legerősebb fegyvere, amellyel leigázzák a világot, a jók reménye, hogy a dolgok majd maguktól jóra fordulnak”. Nem ostoba szavak. Tudott valamit, és tudhatott, mert közel volt a tűzhöz.
A rossz harcol ellenünk, céljai nem különösebben titkosak. A jó erőnek nyomát sem látjuk sehol. A rossz mégsem győzött még. Prédák vagyunk, hatalom nélkül, befolyás nélkül, egy világot irányító erővel szemben. És mégsem győzött ez az erő. Hogyan lehetséges ez?
Könnyű azt mondani, hogy a politika mocskos, velejéig romlott, és minden, ami politika, az rossz, és minden politikus egy aljas féreg. Könnyű azt mondani, hogy a gazdasági hatalom zsarnoki, a világ leggazdagabb emberei és vállalatai, a gazdaság meghatározó személyiségei egytől-egyig lelketlen, elnyomó rohadékok. Könnyű azt mondani, hogy az erőszak emberei és szervezetei mind alávaló bűnözők, a kémszervezetek, a hadseregek, a rendőri szervek, a bűnszövetkezetek tagjai és vezetői kivétel nélkül gátlástalan, elvtelen, gonosz emberek. Könnyű ilyet mondani.
Ám, ha ez igaz, akkor a rossz mérhetetlenül erős, a jónak pedig semmi ereje nincs.
Ha ez igaz, akkor érthetetlen, hogy miért nem láncra vert rabszolga mindenki, miért élünk még, miért nem zártak mindegyikünket börtönbe, mert véleményt nyilvánítunk, és miért engedik, hogy álmodozzunk, és néhanapján elérjük, amit akarunk.
Ha tiszta fejjel átgondoljuk a helyzetünket, arra jövünk rá, hogy sokkal szabadabbak vagyunk, mint azt elsőre gondoltuk volna. Boldogok lehetünk, nagy célokat érhetünk el, tanulhatunk, ami tetszik, karriert építhetünk, utazhatunk, és élhetünk a bolygó szinte bármelyik pontján. Felnőhetünk az élethez, és egy napon igazi befolyásra is szert tehetünk.
Mindez lehetetlen volna, ha csak a rossznak lennének erői, és a jónak nem.
Tehát a jónak is vannak erői.
Igaz, a média szinte teljes egészében a rossz szolgálatában áll, ezért csak arról hallunk, a jót tilos említeni. Igaz, a jót úgy állítja be a rossz, mint töketlen, cselekvőképtelen, a tettől rettegő, erőtlen, irracionálisan gondolkodó, reménybe kapaszkodó, a helyzetet átlátni képtelen csűrhét. Mindez azonban ne zavarjon meg minket. Mert nem igaz.
Bizonyosan van jó politikai erő, jó gazdasági erő, jó erőszakszervezet, és bizonyos, hogy ők tevőlegesen lépnek fel a rossz ellen, és a rossznak van kivel és van miért küzdenie. Azért nem győzött még, mert van ellenfele, mert a meccs nincs eldöntve, nincs lejátszva. Nincs vége.
A Kunoichi Klán a jó erő része. Igazán hatékonyak, kemények, nem haboznak, és kegyetlenül értik a dolgukat. Ők, és a hozzájuk hasonlók miatt zárják a rosszak az ajtókat, emelik a falakat, szerelik a biztonsági kamerákat, fizetik a testőröket, és ostorozzák a kémeket, hogy eredménnyel álljanak elő.
A háború létezik. Régen kezdődött, nagyon régen. És nincs vége.
Vannak jó erők. A Kunoichi Klán példa arra, ahogyan a jó erő harcol a rossz erővel.
Ti mit gondoltok, van jó erő?
Először is: nagyon jó híreket írsz az elején! Új könyv, új trilógia! A Pokol kézikönyvét én személy szerint nagyon várom, nagyon tetszik a felvetés maga. A félelem íze… hm… még ízlelgetem ezt a címet. 8-)
A jó erői. Igen, minden bizonnyal léteznek erői a jónak. Először is, én személyesen találkoztam olyan rendőrökkel, akik segítettek nekem, mikor gyerekként a barátnőmmel bajba kerültünk.
Szerintem szándékosan van úgy felépítve ez a társadalom, hogy hidd el, te gyenge vagy, a világ tele van rossz dolgokkal, úgysem tudsz ellene tenni semmit, mert kevés vagy. Erre nagyszerű eszköz a média, aki elhiteti velünk mindezt és csakis a rosszat és a negatív példát mutatja. Ha meg nem tud olyat, akkor kitalál egyet vagy elővesz egy régit, amit már régen el is felejtettünk. Mert a médiában azt látom, lelőttek ezt, megkéselték azt, balesetet szenvedett amaz… ha ilyen komoly a helyzet, hogyan tudnék én magam bármit is csinálni, amikor még azt sem tudom kikerülni, hogy a buszon kiraboljanak? – Gondolom majd ezt, ha sokat nézek TV-t… :-)
Én magam is elmerülök néha abban, hogy mennyi rossz van, minden politikus elnyomó stb. Mégis érdekes, hogy létrehoztak olyan szervezeteket, mint pl. az ENSZ, hogy ne lehessen újra olyan brutál helyzet, mint a 2. világháború.
Egy személyes tapasztalat: néhány éve volt az a nagy árvizes időszak. Én is voltam kint, “terepen”. Önkéntesként leutaztunk kb. 8-an, hogy tegyünk valamit az árvíz ellen. Gumicsizma, esőkabát aztán tettük, amit csak tudtunk. Na, ott látszott a jó ereje. Szó szerint. Senki sem imádkozott, senki sem szenvedett, hanem mindenki dolgozott. Kő keményen, mert baromi magasan állt a víz! Ott voltak a helyiek, tűzoltók, a katasztrófavédelmisek, emberek a fővárosból (mint mi), a szomszéd falvakból és városokból, a Vöröskereszt… És kezelték a helyzetet.
Szóval, én saját szememmel láttam, hogy van ereje a jónak is.
Sziasztok!
Kicsit furcsa lesz a hozzá szólásom,mert a napokban gondolkodtam valamin és ezzel összevetem a bejegyzést.
Tegyük fel, hogy Isten megteremti az életet, amit úgy tervezett meg, hogy fejlődjön. A terv része,hogy mindenkinek van egy vele született keret, ami azon az úton tartja, amin járnia kell.
Legyen ez az egész egy Isteni tudatosság célja. De akkor engem zavar valami. Az,hogy szolga vagyok. Mert keretek közé vagyok szorítva és teszem a dolgom, hogy Istennek jó legyen. A szolgaságot rossznak tartom.
Mi jó és mi rossz? Egyszerű,mindegyik mind a kettő. Nem tud valaki jót tenni,rossz kihatás nélkül. Valakin vagy valamin mindig kiegyenlítődik a másik oldal.Tehát minden választás jó és minden választás rossz. Nézőszempont kérdése.
Igazad van Duncan, a háború nem dőlt el, de szerintem amíg poláris világban élünk,addig nem is fog…
Duncan, szeretnék kérni tőled valamit. Ha lesz időd és úgy érzed érdemes, nézz rá erre az oldalra: http://girardimedicina.blogspot.com/ és írj kommentet hozzá.
Ez cikk nagyon tetszett! Két dolog: 1. vannak jó erők. 2. a jó és a rossz nem ellentétek, és nem egymás miatt léteznek. Totál egyetértek. Szerintem Duncan! Te is egy ereje vagy a jónak, ahogy a követőid is, vagyis mi!
Hello Duncan, Hello Mindenki,
Amikor elolvastam a fenti cikket, három kislurkót “felügyeltem”, akik rajzolgattak, színezgettek a vonalokon kívül. Ez a legújabb játék. Megnézni mi lesz az eredménye, ha “mi” másképp csináljuk, mint sokan. Kíváncsiak voltak, hogy lehet-e. Mondtam, hogy persze. A legnagyobb nyolc éves, a középső hat, a legkisebb pedig majdnem öt (nem mondhatom, hogy 4, mert kikéri magának). :-)
Szoros kapcsolat van köztünk. Velem másképp beszélnek, másképp nyílnak meg, mint másokkal, szabadabbak. Rám is szólt a nagyobbik, hogy nem szoktam telefonálgatni miközben velük vagyok. Bocsánatkérés után, válaszul megígértem, hogy maradok egy órával tovább, mint szoktam, az ellopott értékes percekért. (Magunk között mondom, fontos emailt vártam, nagyon fontosat. Nem mentegetőzöm, csak kicsit, önmagam előtt).
Nem az enyémek, senki gyermekei – mondják ők – „csak” egymás testvérei. Egy nevelőotthonban élnek. Lesújtó mennyien vannak ők, és szomorú milyen kevesen vagyunk mi “felnőttek” akik törődünk velük. Ma családi nap volt. Fogalmam sincs melyik hülye találta ki ezt a megnevezést. Amikor ezek a gyerekek kimondják a család szót, vagy meghallják azt, elváltozik a tekintetük, láthatóan elszorul a lelkük. Sok árva van itt. De sokukat nem akarták szüleik, nem akarták őket még örökbe fogadni sem. Ezt tőlük hallottam, amit az a kérdés követett, hogy miért. Talán rosszak voltunk? Mi a baj velünk? Nehéz válaszolni ilyen kérdésekre. Nehéz belenézni a félelemmel teli tekintetekbe, amelyek rád szegeződnek ilyenkor. Félelem, hogy ők nem elegek a szeretetre, hogy nem érdemlik meg.
Ez a nap, minden második vasárnap, arról szól, hogy önként fiatal házaspárok, vagy bárki, elmegy a nevelőotthonba és az intézet kapuin belül, a parkban, vagy bárhol a gyerekekkel van néhány órát.
Sok játék van, bábszínház (persze igen pici), van könyvtár is, és különféle képesség fejlesztői okosság (és butaság is). De többnyire „csak” beszélgetünk. Szülők nincsenek, sem pedig önkéntes látogatók túl sokan.
Talán az információ nem jut el az emberekhez, vagy talán eljut, csak ők nem jutnak el az árvaházig. Talán nincs navigációjuk, térképük sem, nem találják a várost, az utcát, az épületet, talán nincs internet hozzáférhetőség, nem tudnak utána nézni sehogy. Avagy, talán azt gondolják sokan, hogy az élet elég negatív így is, minek keressen még olyan érzelmi terheket, mint egy elhagyott gyerek tekintete.Vagy van akinek eszébe sem jutna, mert nem. Hallottam sokféle kifogást olyanoktól, akikben ugyan a sajnálat megvan, pont az az érzés, amit inkább részvétté és összefogássá kellene fejleszteniük. Láttam sok elfordított tekintetet, sokféle magyarázkodást. Ha odamegyek egy Árvaházba, megszakad a szívem. (nevelőotthonná átkeresztelve újabban, pont ezek miatt az emberek miatt!) Hová teszem a kutyát addig, meg pont vasárnap, amikor a családdal kellene lenni. (ja, pont amikor a családdal kellene lenni…). Anyós vár ebédre. ( inkább vele vagy akit eddig a háta mögött sértegettél, mert azt érezteti veled, hogy nem vagy elég jó a lányának?). Nem lehet, megígértem a gyereknek az állatkertet. (elég kivinni az utcára!). Vagy a legmegtapsolhatóbb, amit valaha hallottam, az volt, hogy minek mennék, hogy azt érezzék az árvák, ott hagyom őket, és nem vihetem őket egy igazi otthonba, egy helyre ami „haza” lesz, ahol van egy apuka és egy anyuka. A gyerekek is kérdezték egyszer, hogy miért nem jönnek többen ezen a napon, én ezt az utolsó kifogást használtam válaszul. Azt mondtam, lehet, ezt hiszik. Erre egy vékony hangú kisfiú azt mondta: „ Milyen buta! Legalább várnánk a következő vasárnapot”.
Tehát Árvaházban voltam, családi napon (nem értek hozzá, de ez most nem paradoxon kicsit?), és olvastam a fenti cikket, a jó erőkről. El kellett olvasnom, és ha nem is ez volt az, az email, amit annyira vártam, a cím megfogott. (ez a dolga egy címnek nem igaz?)
Tudom hosszúra sikeredett válaszom, és talán van akinek eddig zavaros is kicsit, mit akarok mondani, talán eltérek kicsit a téma politikai és más szempontú fontosságától.
DE!
Ahogy szétnézek magam körül amikor ott vagyok, (és nem csak ott) úgy érzem, itt legbelül tudom a választ Duncan kérdésére. Itt bent, valahol a gyomrom környékén, a mellkasomban, a fejemben, a lelkemben ahol furcsa zsibbadás jár át, ahogy a mai délutánomra gondolok, érzem a választ.
A majdnem öt éves kislány volt az, aki végül elszakított az internet és Duncan cikkének hatása alól, és elcsábított még egy kis játékra, így most egy órával a cikk olvasása után válaszolok, mert hazáig nem bírom ki.
Itt ülök a parkolóban, az úgynevezett anyósülésen, és mivel mindig nálam van a laptopom, (hagyjuk miért), leírom azonnal mi történt miután a színező társasághoz csatlakoztam. Néhány perc habozás után, megkérdezték tőlem, mit néztem annyira a csodatelcsimen. (gyereknyelv :-P ). Mondtam, hogy olvastam valamit majd egy kérdésen gondolkodtam. Megkérdezték, hogy mi az, hátha ők tudnak nekem segíteni, mert ha ennyi szuggerálás után én nem tudtam, akkor tuti segítségre szorulok. ;-) Tehát megkérdeztem: Szerintetek van jó erő? A hat éves azonnal rávágta: Jaj, hát ez egyszerű! Van! Megkérdeztem elárulja-e mi az. „Amiért te is itt vagy.”
Nincsenek hormon háborúim jelen pillanatban, nem vagyok egy érzelgős fajta sem, egészséges vagyok, lehet gyerekem, nem ezért járok ide minden második vasárnap. Nem, nem vagyok árva sem. Sokan kérdezték, miért csinálom „ezt”. (Ezen mosolygok. Bennem fel sem merült ez a kérdés.) Nem vagyok fanatikus vallásos sem (nem vagyok vallásos, mert az emberek által irányított egyházban, a templomban én nem hiszek). Ez viszont nem azt jelenti, hogy nem hiszek. Nincsenek önérzeti problémáim, nem követtem el hatalmas bűnöket, amikért így akarnék jó pontot az életben.
Duncan, egy gyerek válaszával válaszolok tehát, azaz azzal, ami a mögött van. Kölcsön vettem, megengedte, sőt büszke magára, hogy segíthetett, és megígérte bármikor megteszi újra. 8-)
Az én saját válaszom összetettebb lett volna, (nő lévén nagy a napi betű adagom :-P ) de lényegében, amit érzek, itt belül az ugyanaz. Sokan elmondták már ezt másképp, vannak köztük nagy gondolkodók, spirituális vezetők, politikusok, írók, rabból lett elnök is, olyanok, akik hisznek ebben az erőben, akik erre tették fel akár életüket is.
Ma pedig egy kisgyerek, akit a felnőttek eldobtak, az arcomba vágta, sorsának ellenére tele hittel, hogy van jó erő!
És miért vagyok ott velük minden második vasárnap? Miért csinálom „azt” amiért vannak, akik kérdőjellel a homlokukon néznek rám? Mi az, amiben hiszek? Persze most lesznek, akik azt gondolják idealista vagyok, mártír, álmodozó, hogy figyelemreméltóan jobb ember akarok lenni, hogy ostoba vagyok, őrült, sőt már azt is megkaptam, hogy amíg olyanok élnek a földön mint én az nem lesz jobb hely, mert egyáltalán nem vagyok képben a valós világgal kapcsolatban, (mi a valóság? Mindenkinek más? Rossz erő? Ez miből fakad? Belőlünk, a lelkünk mélyéről vagy abból, amit hiszünk magunkról, hogy lennünk kell?), de nem vagyunk egyformák, ezért természetes, hogy mindenkinek megvan a saját gondolata, és joga bárkinek azt gondolni amit akar.
Én hiszek a szeretet erejében, az arra létező ösztönben, ami bennünk van. Hiszek az emberekben, nem az irányított birkákban, és nem mindegyikben, de amelyiknek van némi fény a státuszszimbólumoktól, dogmáktól elvakult agyában, azokban igen. Nem hiszem, hogy ez gyengeség, nem hiszem, hogy bízni és hinni gyengeség. Nem hiszem, hogy küzdeni, azért amiben hiszünk és tenni érte gyengeség. Csak válogatni kell. Még itt vagyunk, ennek oka van. Hiszek az emberi lény jóra való képességében. Ezen magam lepődöm meg a legjobban, és mégis…
A kommentekben megjelenő példa a jó erőre nem az a jó erő, amiről a cikk szól. A világot alakító jó erőről szól a cikk, nem a kedves mosolyokról, a simogatásról, a gátépítésről, a szeméthordásról és hasonlókról. Hanem arról, ami gátját állja a háborúnak, az őrületnek.
Jó erő nélkül talán nem két vlágháború lett volna, hanem három vagy ötvenöt. Nem tudjuk. Logikailag kell legyen jó erő is.
A képalárás különösen tetszik.
Duncan, mar alig varom az uj konyveket! Vegre lesz mit olvasni!
Gratulalok az uj korszak kezdetehez! Orulok, hogy mi is ott lehetunk veled a siker kapujaban es sajat szemmel nezhetjuk vegig, hogy mibol lett a cserebogar!
Hiszem, hogy van jo ero, es legyen az barmilyen jelentektelennek tuno aprocska cselekedet, van akinek az egesz vilagot jelenti.
Kedves Indigo!
Hozzaszolasod konnycseppet csalt a szememben, nagyon meghato es igaz valasz volt egy kisfiutol? Hol lehet tobbet megtudni errol a minden ket hetenkenti vasarnapi programrol? Olyan 12 evvel ezelott en is vettem reszt ilyenen, kortarssegito program kereteben.
Kedves Henrik!
Erdekes meglatas, amit irtal, hogy a jo es a rossz mindig kiegyenlitodik. Elgondolkodtato!
A jó érdekes módon együtt jár az áldozattal.
Indigó időt, érzelmet és energiát áldozott valamire és a kisfiú ezt jó erőnek titulálta. Jaklin időt, érzelmet és eneregiát áldozott, hogy segíthessen és a helyzet kezelődőtt. A jó ereje aktívan megmutatkozott. Jézus Krisztrus áldozata vált meg bennünket a bűntől. Andan áldozata (lemond az előnyökről a veszélyt és nehézségeket választva) egy reménysugár a Kaszt elleni harcban.
Valahogy úgy mutatkozik, hogy a jó ereje a szeretettel karöltve aktív és hat. Mikor nem (csak) a saját érdekét nézi az ember az talán a jó kategóriájába tartozik.
Jó ereje intézményesített formában? Egy család talán egy ilyen csoport. Egy sportcsapat is talán ide tartozik. Egy munkahelyi kollektív is lehet az. Egy város polgárai is tartozhatnak ide. Egy nemzet fiai és lányai is erősíthetik a jó erejét és válhatnak katonávái. Az emberiség is ide tartozik, amennyiben a szeretett ereje hatja át.
Kedves Duncan!
Van egy jó hírem. Csak jó erő van.
Gondold végig! Te például jó embernek tartod magad? Én a magam részéről szeretem azt gondolni, hogy jó ember vagyok. Elkövetem néhány hülyeséget, de soha nem verekedtem, nem csúfolódtam, szóba álltam mindenkivel, játszottam a többi gyerekkel, mindent megosztottam a testvéremmel, a barátaimmal és mindig adtam annak, akinek szüksége volt rá, többnyire azonnal, viszonzást sem várva.
Szerintem, ha bárkit megkérdezel, mindenki hasonlóan vélekedik magáról és azt fogja mondani, hogy bármit is tett, csak jót akart. A politikus, a vállalatvezető, a jegybank elnök, a terrorista, de még a legelvetemültebb bűnöző is.
Ugyanis, (néhány pszichopatától eltekintve), alapvetően minden ember jó szándékú.
A rossz hír az, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Mindenkinek nem tehetsz jót, ezért sokszor úgy áll a helyzet, hogy választani kell, hogy kivel szúrsz ki. A racionális döntés az lenne, hogy a legtöbb ember számára a lehető legnagyobb hasznot hajtani, másfelől meg a legkevesebb embernek a legkisebb bosszúságot okozni, de ezt elég nehéz megítélni. A szándékkal semmi gond, csak ha nem párosul hozzá elég tudás. És ez a fő probléma. A gonosz a tudatlanságban rejlik, az ördög pedig a részletekben. A háborúk, az erőszak, a terrorizmus, a fajgyűlölet, mind a butaság terméke. Egy halom rossz döntés a megfelelő információk híján.
Ez a világ sokkal jobb hely lenne, ha mindenki venné a fáradságot, hogy mielőtt dönt, vagy ítél alaposan utána nézzen a dolgoknak, megismerkedjen több nézőponttal, több alternatívával, számba vegye és kielemezze a lehetőségeket. Igen, ezt meg kell tanulni. Megtanulni érdeklődőnek lenni, kíváncsinak, nyitottnak. Meg kell tanulni kérdezni, a válaszokat megérteni és kiértékelni. Meg kell tanulni tanulni, egymástól és saját magunktól. Elég strapás, de így van rá a legnagyobb esély, hogy nem követünk el olyan baklövéseket, amikkel másoknak ártunk és egy nap kell arra eszmélnünk, hogy a rosszakkal vagyunk.
Sziasztok !
A jó és a rossz erők. Mivel erőről van szó ha jó ,ha rossz ,ellentétpárról beszélünk.
Azt hiszem és vallom ,hogy : ,,…az ember alapvetően jó…” L. Ron Hubbard
Ez utóbbi kijelentés nem csak egy üres frázis. Azonnal megérthetővé teszi a
mindennapokban történteket. Az élet sodrásával (ami jó) bármi is helyezkedjen
szembe,semmi nem győzhet. Nem is győz. A fenti idézet ,mindenen tovább
mutat.
A jó erői a gyerekek.
Egyébként hello!
Szerintem érdemes lenne a “jó” fogalmát tisztába tenni. Kinek mit jelent.
Aki sok hollywoodi filmet látott, gondolom azt érti “a jó” alatt, aki legyilkolja a rosszakat (tehát máris nem arról van szó, hogy énszerintem mi a jó, hanem hogy valakik megmutatták, mit kell “jó” alatt értenem), de szerintem a jó nem gyilkol, mert tudja, hogy a rossz nem azért rossz, mert rossz, hanem mert nem tudja, mit csinál; legbelül ő is jó, csak valami megváltoztatta.
Szerintem a jó pont az, ahogy Duncan is definiálta: a szelíd, aki a légynek sem tudna ártani.
Hogy miért nem győz a jó? Talán mert a földi életnek nem is ez a célja, viszont a cél eléréséhez kell a rossz.
kisboros írta:
Vezesd le, hogyan akadályozzák meg a gyerekek a háborút, hogyan vetnek véget neki, ha kirobbant, hogyan mentik ki a földrengés után a romok alá szorult embereket, vagy hogyan támasztják fel a halottakat.
kisboros írta:
Ha a fohász nem elég, akkor félreáll? Ez nem jó. Ez bőven a rossz. “Akkor győz a gonosz, ha a jóság tétlen”, ismerős?
Ilyen definíció fel sem merült. Olvasd újra.
Az olyan emberek miatt nem aratott még győzelemt a jó, mint te, aki jónak hiszi magát, de hagyja érvényesülni a rosszat. Fogd fel: te rossz vagy.
Kedves Brokev7,
Nem tudom, hogy Magyarországon milyen hasonló lehetőségek illetve programok vannak, de interneten biztosan utána lehet nézni, szociális szervezeteknél stb. ;-)
Kedves Horgonypont,
Azt nem merem határozottan kijelenteni, hogy az ember alapvetően jó, csak azt, hogy „tisztán születik”. Ez alatt azt értem, hogy csecsemőként nem vagyunk hataloméhesek, becsvágyóak, irigyek, nincs bennünk harag, gyülölet stb. Úgy gondolom, hogy a „rosszat” tanuljuk. A „rossz erő” belénk ívódik akkor is ha mi nem akarjuk, akkor is ha mi azt hisszük jó emberek vagyunk. Nem számít, hogy tökéletes szüleink (?) voltak vagy sem, nem (csak) a neveltetésünk miatt, hanem a társadalmunk, a civilizáció által ránk ragadt dogmák, tévhírek, álhírek, tévhitek, téveszmék miatt is formálódik személyiségünk.
Gondoljuk át mi is a jó ember. Mit jelent a birka megfogalmazás, amikor emberekre használják azt? Ki a jó, aki nem „üt” vissza, a passzív, aki nem reagál, nem cselekszik? A szelíd? Az, akit lehet terelgetni az úgynevezett élet sodrásában? Politikai nézeteit, világ nézeteit, saját személyes véleményét akármivel kapcsolatban (érzelmileg) manipulálni, úgy, hogy azt még csak észre sem veszi? Tudjuk-e vajon, mennyi háború kezdete alapszik hazugságon, ürügyen, csupán még több hatalom megszerzése érdekében? Tisztában vagyunk-e igazán a hatalom szó fogalmával?
Ha ráeszmélünk tudatosan a fenti kérdések válaszaira, ha megértjük, hogy a világ, (bármennyire is keserű ez), nem rólunk, családunkról és Bodri kutyánkról szól, (az csak a mi világunk) akkor már kicsit előrébb vagyunk. Akkor talán választhatunk a rossz és a jó erők közül. De igazán csak akkor, ha mindkettővel teljesen tisztában vagyunk.(?)
Az pedig, hogy valaki(k) világát jobbá teszi valaki egyénileg, önzetlenül, saját haszon nélkül az egy pozitív dolog, de ettől még nem igazán jó erő, csak porszeme annak. Maximum, ha hat milliárd ember tenné folyamatosan, ha összefogna igazán egy jobb, létért, akkor nyomna a latban. De ez ma egyelőre utópia. Még az! Én így látom.
Előző hozzászólásomban próbáltam az ösztönös és érzelmi alapon működő kisgyerek által válaszolni, aki magabiztosan a szeretetre utalt, mint jó erő. A gyerekek mindig reménnyel töltenek el, az már kevésbé ahogy és amire tanítjuk őket.
Mint írtam és megismétlem, hiszek a szeretet erejében, az arra lévő ösztönben, ami bennünk van. De ez csak az első lépcsőfok szerintem. Hinni valaminek a képességében vagy tudni valamit, ami évszázadok óta nem változott, nem ugyanaz.
Azt hiszem kevesen vannak akik igazán tudják mit választanak, kevesen vannak akik tudják, hogy választhatnak jó és rossz erők között, mert ha van is némi idealizált fogalmuk arról mi a jó erő, nem mindig vannak tisztában azzal mi is az igazi rossz erő.
Vannak akik egyszerűsítik a jót és a rosszat, ez utóbbiról pedig úgy vélekednek, hogy jobb messziről elkerülni. De attól, mert nem nézünk vele szembe, vagy nem is látjuk igazán, mert kialakítottuk a mi kis “szigetünket”, az létezik, és simán leigáz országokat, írt ki népeket, töröl el embereket és azok “egyszemélyes világát”, de, hogy ne menjek ennyire messzire az egyéntől, befolyásolja saját énképünket is.
Lehet, hogy írtam már az esetett, de most újra leírom:
A jó bizony lehet szelíd is és bizony működhet a “megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!” elv is.
A következő történetet mondom el hozzá:
Doki ismerősöm egy Vág menti faluba költözött ki feleségével. A töltés túloldalán egy egész víkendház lakótelep volt már évek óta (úgy tippelem, hogy legalább 300 ilyen víkendház van az egész folyószakasz partján). A házak körül úgy-ahogy rend van, de kb. 10 m odébb pedig hihetelen mennyiségű szemét gyülemlett fel az évek alatt. Dokit hatalmas indulat járta át mindig, hogy az emberek ennyire nemtörődömök és felelőtlenek. Egyszer beszélgetés közben megint csak panaszkodott, hogy mikpor lesz nálunk olyan, mint mondjuk Svájcban, ahol az emberek igenis tesznek a környezetükért és úgy is néz ki az az ország. Mondom neki:” Doki, de évek óta csak panaszkodsz, csináljunk ellene!” – Hogyan, magamban nem érek semmit sem?” – “De hát nem vagy magad, én segítek személyesen.” Így indult. 2 hét múlva egy szép tavaszi napon (mielőtt a fű úgy igazából nekikezdett volna nőni) a falu focipályáján találkozott 130 emberke (80 gyerek és 50 felnőtt: önkéntesek két alapiskolából, az óvoda, halászok, vadászok, kulturális egyesület, szimpatizánsok stb.) 3 traktor utánfutóval és fél napa alatt 100 m3 szemetet szedtünk össze. A kiskert és víkendháztulajdonosok pedig értetlenkedve nézték, sokan lemondóan figyelmeztettek, hogy céltalan, mert jövőre ugyanannyi lesz. Ostobák vagyunk. Mégis legközelebb megint jöttünk még többen (170 ember) és a Vág egyik partszakasza bizony kedett kitisztulni. 3 éven pedig csak doki barátom azt mondta, hogy az emberek elkezdtek rendet rakni. Nem túl sokan, félénken, meg-meg mosolyogva a többség (a hitetlenek) álltal, de néhányan már lehajolnak a üres flakonokért. De mi legközelebb újra megyünk, a szemétszedés után gulyást fogunk főzni és a gyerekek pedig focizni fognak és játszani ezzel téve még értékesebbé az erre szánt napot. És tudom, hogy bármennyi új szemét fog kikerülni, mi azt majd újraszeszedjük. Hiába vernek pofon, a lelkesedésünk nem fog alábbhagyni, szelíden jönni fogunk és tenni fogjuk a dolgunkat.
A végén mi fogunk győzni.
Sziasztok!
Nagyon érdekes ez a jelenség. 8-)
Úgy tűnik, hogy Great és Indigo (a második komment alapján) értették, miről is szólt ez a cikk, a többiek nem. Kíváncsi lennék, hogy miért van ez.
Természetesen nem a mindennapi jóság léte a kérdés, mert tudjuk, hogy az létezik. A felvetés arra vonatkozott, hogy létezik-e olyan erő a Földön, amely hathatósan száll szembe a rossz törekvéseivel, ami képes megállítani egy háborút vagy felszámolni az éhezést. Mert a kedvesség vagy a segítőszándék nem képes erre.
Élhet egy közösség a legcsodálatosabb harmóniában a környezetével, szerethetik egymást, lehet minden tagja szent, mégsem ellenfelei a rossznak. Ha a rossz úgy dönt, hogy épít arra egy autópályát, és ehhez eléggé komoly érdekei fűződnek, akkor lesz autópálya, és a szent közösség eltűnik a süllyesztőben.
Ha valakinek éhezik a családja, és ő mindössze annyit tesz, hogy imádkozik, hogy segítsenek neki, akkor ténylegesen akkora bűnt követ el, amit nem tudom, hogyan és hány élet alatt lehet kiheverni.
Ez a Föld, nem a Hello Kitty Univerzum. A Pokol Kézikönyve ezzel a mottóval kezdődik:
E KÖNYV AZOKNAK SZÓL:
Akik nem akarnak a reménybe kapaszkodni, mert tudják, hogy az délibáb
Akik nem akarnak segítségre várni, mert tudják, hogy nem jön
Akik nem akarnak áldozatok lenni, mert tudják, hogy többet érnek annál
E KÖNYV AZOKNAK SZÓL:
Akik szeretni akarnak, mert a szeretetből felelősség lesz
Akik érteni akarnak, mert a megértésből esély lesz
Akik cselekedni akarnak, mert a tettekből jövő lesz
Duncan Shelley írta:
Háborúk mindig voltak és mindig is lesznek, csak az eszközök néha változnak. A cél persze mindig ugyanaz. A “háborút” manapság főleg bankokkal végzik, ezáltal kisebb az ellenállás, mert sokan nem is tudnak róla.
Egy háború kétféleképpen érhet véget:
1. amikor a háború elérte célját
2. amikor a háború ellenállásba ütközik, az áldozatok visszatámadnak, majd vagy elpusztul az egyik fél, vagy megadja magát valaki, vagy történik egy békekötés.
Nincs itt semmilyen jó erőről szó. Ma is zajlik háború a bankok által. Ennek is megvannak a halálos áldozatai: hitel -> eladósítás -> kilakoltatás -> öngyilkosságba kergetés stb. Nem látok semmilyen erőt, amely ezzel szembeszállna. Nem a jó erő, hanem az áldozatok, azok akik szembeszállnak velük, és akik felismerik, hogy ha nem lépnek, ők is kerülhetnek hasonló helyzetbe.
Véleményem szerint akkor válik valaki jóvá, amikor áldozat lesz, vagy gyerek “marad”. És akkor ugornék egy nagyot előre. Mi történne, ha a jó erő legyőzné a rosszat? Kezdődne minden elölről…
Hello Mindenki
A Pokol Kézikönyvében olyan világ következik, amely valóban a pokol egy bugyra.
Van jó, rossz, előrelátó, hiszékeny, realista, proaktív…. Van aki mástól várja a megoldást és aki másnak megoldást kínál.
Olyan helyzetek, lehetőségek, megoldások…..melyek reálisak, valósak és gondolatilag mindenképp átvehetők.
A szép gondolatainkat elsöpri majd az a racionális levezetés, melyet Duncan-től megszokhattunk.
A tartalom realitás értéke olyan szinten hátborzongató, hogy még egy 15 éves kamaszt is elvitt…
A buborék úgy pukkan ki ebben a semmilyen stílust nem érintő írásban, hogy már az elején rádöbbenünk: Te jó Ég! Ez valóban itt van az orrunk előtt!
Mesteri, mert valóságalapú…
Hátborzongató, mert rádöbbensz…
Izgalamas mert mindannyiunkhoz közel áll valamiért…
És jó…nagyon jó, mert adni akar…
Háború az elnyomott gondolatok felett, iránymutatás a lehetséges megoldás felé…
Remélem nem árultam el semmi konkrétumot! 8-)
Sziasztok!
Duncan Shelley írta:
Ok, akkor talán bővebben:
Említettem a családot. A család, amelyik jól funkcionál az a jó szolgálatában álló erő. Mert hordozza azokat az értékeket amikre épül a társadalom, kapocs múlt, jelen és jövő közt. A családok a háború, éhezés stb. ellen hatnak, mert a család feladatainak ellátására ép béke, viszonylagos stabilitás, jogszerűség, bizalom stb. szükséges. Persze értem én, hogy ez nem olyan látványos, mintha azt mondom, hogy valamiféle állig felfervegyzett arkangyalok csapata üldözi a rossz erőit, de meglátásom szerint a családanyák, családapák, nagymamák és nagypapák az egyik legjobb békeharcosok és a jó igazi katonái. Névtelen hősök.
Említettem még az egyes osztályokat : polgárság, parasztság, sportolók stb. Ha ezek mind elvégzik a dolgukat, bizony az a béke és a stabilitás felé hat. Ezért a hivatását és feladatát ellátó embert is a jó katonáinak nevezném. Bár ezek is névtelen hősök.
Duncan Shelley írta:
Erre vannak példák, de vannak az ellenkezőjére is.
Message body
Van hát. De nem vagyunk sokan.
Bizony!
Én is teszek, és nem csak a kezem össze.
Nem ám!
Lépek ha kell, többekkel együtt, mert még lehet. Ezek nem elvi lépések. Prágában, Bécsben, Münchenben, Budapesten is tüntettem a pszichiatria gyerekbedrogozó marketing-kampánya és ötletei ellen a vérforraló módon konferenciának nevezett marketinggyüléseik nyitónapjain. Anyagilag is támogatok olyan szervezeteket, melyek törvényalá igyekeznek hajtani e nyilvanvalóan gonosz embereket és áltudományos szervezeteieket, mert perpill erösen a törvény fölött állnak.
Hoppá!
Kedvenc idézetem a témában attól a new york-i pszichiátertöl származik, aki a tárgyalásán azzal védekezett, hogy „miért nem veszik tudomásul, hogy ö csak egy normális pedofil!!!“ ..ezért kellett a több mint egy tucat gyereket a rendelőjében molesztálnia…
Bloá!
Annak, aki félreértené, nem igaz, hogy minden pszichó elmebeteg, de egyetértenek azzal, hogy nincs felelösség. Ha lenne pszichó barátom, megúszhatnám, hogy „hirtelen felindulásomban“ agyoncsapok valakit, megúszhatnám pillanatnyi elmezavarra hivatkozva, vagy kaphatnék pár hónap düh-management-et, némi a tébének túlszámálázott, kezelésnek titulált csoportos üldögéléssel, nevezzük nevén a hatástalan dolgokat: viccelödéssel, +kábszereket ingyen, aztán ismét a társadalom lelkes tagja lehetnék… Milyen törvény elötti egyenlöség? Na erröl beszélek.
Upsz!
Ha úgy érzed te nem tudsz tenni ez ellen, vagy szerinted nem érdemes, vagy nem akarsz, mert nem nyitottam ki a bicskát a zsebedben, nézd meg, persze cask, ha bátor vagy a „Halálipar“ címü filmet, ami részleteiben fenn van a youtube-on, keress rá.
Rajta!
Úgy tünik Izlandon kívül nincs több demokrácia, de megpróbálhatjuk létrehozni kis, New-York-nyi közösségünkben, amit Magyarországnak hívunk. Szoktam panaszkodóknak mondani, hogy ez egy nagyon nem működő demokrácia, senki nem hallatja a hangját, nem alakulnak kellő számban társadalmi csoportok, az emberi szigetek nem kapcsolódnak össze. Pedig ez az, amit nem tudnának megtörni a pszichiátria által mozgatott médiával és politikával. Mi siránkozunk. Nem eléggé magyar, aki nem tud jól panaszkodni, tartja egy netes felmérésvicc.És ha direkt van így? És ha ez volt a cél, mert régen attól nem lehetett velünk bírni mert nagy volt az egység?
Akkor?
Szerintem szárítsuk fel a könnyeket, keményítsük meg arcvonásainkat és nézzünk szembe a tényekkel.
Halálipar.
Sok értelme van ám annak, hogy minden bejegyzésemre nyomkodjátok a minuszokat (mintha valaki ezt hivatásszerűen végeznék), valamint a pluszokat olyan megjegyzésekre, amiben kifejtik, miért is vagyok bűnöző, meg én tehetek arról, hogy ilyen a világ.
@ hochenz:
Kérlek, vezesd le, hogy a tűntetés hogyan készteti meghátrálásra azt, akinek egy szavába kerül a háború vagy az energiaválság kirobbantása? Miért érdekelné, hogy ott van egy csomó ember és hőbörög? Jönnek a rendőrök, elkergetik őket, néhányat lecsuknak, és minden marad a régiben.
Ha nagyon sokan tünetnek, hoznak egy törvényt, amely megtiltja a tüntetést. Ha kimész az utcára tűntetni, börtönbe zárnak, ahol terrorizálnak, megerőszakolnak, összevernek minden nap. Óriási áldozat a részedről, ténylegesen a semmiért.
A Kunoichi Klán tettei hihetőek voltak.
@ kisboros:
Érvelj, ha tudsz.
kisboros írta:
Elbagatelizálod. Nem mondta senki, hogy te tehetsz arról, hogy ilyen a világ. Nincs ekkora hatalmad. De része vagy annak, mint embertipus. Azért, amit írtam.
Ismer valaki nagy hatalmú,nagy befolyással bíró jó embert?
Ismer valaki olyan szervezetet,amely maradéktalanul jót tesz az emberiségért és képes felvenni a harcot a pénzvilággal?
Ha nem akkor ez nem emberi szinten dől el.
Bár hallottam olyat,hogy azért nem nyer a gonosz,mert annyi gonosz van,hogy a hatalomért vívott harcban kioltják egymást….bár ez gyenge lábakon áll.
kisboros írta:
Ne aggódj kisboros, néhány blogbejegyzéssel korábban az én kommentjeim kaptam állandóan mínuszokat, de semmilyen konkrét érv nem jött rá válaszként. :-)
Henrik írta:
Mi az, hogy “azért nem nyer a gonosz…”?
Ha szétnézek a világban, azt látom, hogy már rég nyert: minden hatalom, minden nyersanyag, minden pénz az övé; az agymosodáinak köszönhetően egyre több ember (főleg a fiatalok) viselkedik úgy, ahogy ő akarja; ő készítteti a filmeket, íratja a könyveket és újságokat, minden gondolatunkat előre meghatároztatta stb.
Legfeljebb arról lehet szó, hogy valamit még nem szerzett meg, mert annak tulaja még képes valamennyire ellenállni.
Én próbáltam írni valamit, de nem nagyon ment át, így már csak ennyi: Mt 7,6 :vampire:
Henrik írta:
Éz érdekes felvetés, de megfordítom: ismersz nagy hatalmú, nagy befolyással bíró gonosz embert?
Látom, betalált a téma. :D
ALEX Írta:
“Éz érdekes felvetés, de megfordítom: ismersz nagy hatalmú, nagy befolyással bíró gonosz embert?”
Sajnos igen találkoztam gonosz emberekkel. Olyannal is, aki jó volt, de eladta a lelkét a pénznek és most veregeti a vállát,apró jó tettek után,amiket tesz,hogy a lelkiismerete megnyugodjon.
Kedves kisboros!
Van, aki bélyeget gyűjt, van, aki régi érméket, Great meg haragosokat :-) … de most igaza volt. Bizonyos helyzetekben az a legjobb, ha az ember kimarad az összetűzésekből, de ha mindenki csak ülne a babérjain, akkor nem lenne fejlődés, ha pedig senki nem törné le a „vadhajtásokat” egészen rossz irányt venne a haladás. Ha a skála két végpontján az abszolút jó és az abszolút rossz áll, akkor a tétlenség nem a közepén a semleges zónában, hanem inkább a rossz térfélen lenne. Valamit tenni kell, ha más nem próbálkozni (azt nem értem, miért nem jó, ha jobb híján tüntet valaki az igazáért). Ha tudod, mi a jó és mit kéne csinálni, kötelességed elmondani, megmagyarázni másoknak is és aszerint cselekedni. Nem vagy rossz ember, csak nem nagyon tudod, hogy kell igazán jónak lenni. Kevesen tudják. De Jaklin és Indigó is adott egy-egy jó tippet.
Kedves Horgonypont!
Az élet sodrását gondolom úgy értetted, hogy a túlélésért folytatott harcban (ami az egyén, a csoport, a faj és még magasabb dinamikákon való túlélésért folyik), nem úgy hogy sodródunk az árral. Igazad lehet, (vagyis Hubbardnak), hogy „minden ember alapvetően jó”, de annyi hatás ér minket, annyi inger, amit nagyon nehéz feldolgozni és sokaknak nem is megy. Ezek a zaklatott, összezavarodott emberek jelentik a legnagyobb veszélyt, mert képesek hatalmas erőfeszítéseket tenni egy rossz ügy érdekében miközben meg vannak róla győződve, hogy az a jó. Szerintem azoknak, akik rendelkeznek a tudással és a megfelelő technológiával, hogy ezek a rossz útra tévedtek felvegyék a fonalat, amit elvesztettek, kutya kötelességük segíteni nekik ebben. Persze, az élet megy tovább, de nem mindegy hogyan, kinek milyen minőségben.
Kedves Duncan!
Duncan Shelley írta:
Talán kicsit máshogy közelítettem meg a kérdést, de megadtam a válaszom. Ha a rossz dolgok a tudatlanság és a butaság következményei, akkor elsősorban az okot kéne megpróbálni orvosolni, azzal hogy elérhetővé tesszük a tudást. Azért nem írom, hogy oktatással, mert manapság ez kezd pejoratív kifejezéssé válni, hívjuk inkább ismeretterjesztésnek. Erre kiválóan megfelel egy jó könyv a boldogulást segítő tanácsokkal (ilyennek sejtem a Pokol kézikönyvét is), vagy egy blog elgondolkodtató kérdésekkel és jó válaszokkal (csak egyértelműen derüljön ki, mi a jó).
Azért vannak szélsőséges esetek, amikor már nincs idő, vagy mód a gonosztevőt eltéríteni a szándékától, akkor szükséges lehet az erőszak (ilyen túszdrámákra gondoltam). Sonja Drake (Leszboszi Cápa) is sajátos módon "magyarázta el", hogy mi a jó és mi a rossz. A minap egy barátom is csupán didaktikus célzattal szemléltette egy orrba vágással egy vadbarom sofőrnek, miért nem szép dolog pisztollyal hadonásznia ha valaki udvariasan megkérdezi, egyszercsak miért fékezett be előtte.
Petra írta:
Dehát honnan tudjátok ti, hogy ki vagyok, meg mit csinálok, meg mit nem? Írtam erről bármit is?
Leírtam, hogy az én értelmezésemben mi a jó, erre Great elhordott a világ szarjának, csak azért, mert vele ellentétben én nem a képregények és a hollywoodi mesefilmek világában élek, ahol mindig a jó győz.
Biztos lehetsz benne, hogy nem csak ülök a babérjaimon, bár az is igaz, hogy kb. 10%-át sem nyújtom annak, amire szerintem képes lennék.
A városomban szerintem már nincs olyan politikus, aki ne utálna. (Erre egyébként büszke vagyok.) Az egyik fideszes frontember (képviselő) még arra is vette a fáradságot, hogy meglátogasson személyesen és fenyegetőzzön, hogy ha nem fejezem be az irkálást róluk, berak a kocsijába, elvisz valahová, aztán megver. Már anyámra is rászálltak, csakhogy leállítsanak. Nem szeretik, hogy létezem és a nyilvánosság előtt mondom el róluk a véleményemet, és azt, hogyan manipulálják a lakosságot az újságjukkal, a szórólapjaikkal, meg azzal, ahogy a kamera előtt színészkednek. Szóval nem hiszem, hogy annyira tétlen lennék.
De azért kíváncsi lennék, hogy ha Great ekkora kritikus, ő mi tud felmutatni.
Hello Duncan, Hello Mindneki,
Hello Kisboros,
Némi sértődöttséget veszek ki a szavaidból, javíts ki ha tévedek.
El kell, hogy keserítselek! Ez itt nem népszerűségi kampány önmagunknak, nem arról, szól, hogy „hú, most én fogom a legjobb hozzászólást írni és mindenki engem fog csodálni, Duncan pedig megveregeti a vállamat, azt mondván, hogy jaj, de jó fej vagyok”!
Sokunk arc és név nélkül vagyunk itt. Nem hiszem, hogy azért, hogy egymással ismerkedjük, inkább azért, hogy más emberek gondolatait, véleményét megismerjük, hogy abból tanuljunk, ha van mit, és azért is, bár ezt nem mindannyian tudatosították, hogy felvilágosodjon az agyunk a jó információk által, és esetleg mi adjunk jó információkat, jó véleményeket egy adott témában, vagy együtt érjünk el oda. Nem csak azért vagyunk ezen a blogon, mert halálra unjuk magunkat és nincs más dolgunk, és gondoltunk megnézzük mit firkál itt össze egyik kedvelt írónk. Persze a fő ok, ami ide hozott minket az Duncan Shelley és az ő könyvei, az ő írás módja, az ahogy kommunikál. Az üzenetei. Minden cikk az, próbál rávezetni nagyon intelligens módon dolgokra. Ha jól olvasol, ad!
Most nem ódákat akarok zengeni róla, nem ismerem, és a könyveit sem (!), úgy kerültem ide, hogy elolvastam egy cikket, és azonnal regisztráltam, mert „megláttam” abban valamit, ami már régóta érdekelt, amit kerestem.
Leírtad, hogy a Te értelmezésedben mi a jó, és ez kedves tőled, de nem ezt kérdezte Duncan. Nem azt kérte, hogy fejtsük ki mi a jó és mi a rossz, hanem azt kérdezte, hogy van-e JÓ ERŐ szerintünk.
Nem tudom mennyire, érzékeled az életedben, hogy egy ember vagy tíz ember jó cselekedete nem vezet túl messzire a ROSSZ ERŐ ellen. Valahogy még mindig kordában vagyunk tartva.
Az pedig, hogy büszke vagy arra, hogy néhány felfuvalkodott hataloméhes, vagy hatalmon lévő hólyag szerinted utál téged, szerintem a rossz felfogása a dolgoknak. A rossz erővel szemben, Te egyedül csak egy porszem vagy.
Gondolod, akik életét elsöpörték a háborúk, nem cselekedtek jókat? Nem mentettek ki egy fuldoklót a folyóból, adtak enni az éhezőnek, írtak meg provokáló újságcikkeket, vagy tettek bármi “jót”? Gondolod, nem történik rossz azokkal, akik nem gyilkosok, nem erőszakosak, azokkal, akik jónak érzik magukat? Gondolod, amíg ők élik „jó” életüket, (ami amúgy mindig manipulációnak van kitéve a média, a dogmák, a rossz erők által), elég a reményük, hogy ezért aztán cserébe semmi rossz nem fog velük történni? A nemes bizalmuk, hogy végül minden jóra fordul? Elég az ha vallásosak és imádkoznak?
Az pedig, hogy Great mit tud felmutatni vagy mit nem, nem kérdés. Itt van. Érdeklődő. Próbál figyelni és remélhetőleg tanulni, nem csak saját hangját hallatni. Úgy látom kíváncsi (persze nem csak ő) és ez jó. Biztos, hogy van, amiben téved, amiben eltér a véleménye a tiédtől, az enyémtől stb, de ettől függetlenül, nem az a célja „beszélgetéseinknek”, hogy egymást furkáljuk, hencegjünk, versengjünk, vagy elvesszünk a kicsinyesség és az egyén, az individuál „vaksága” mögött!
Ha valakinek a modora nem tetszik, próbáld megérteni, hogy miért nem. És nem arra gondolok, hogy mert udvariatlan stb. Ha valaki modora nem tetszik pl, mert sérti az önérzetedet, akkor nézz magadba és legyél őszinte azzal kapcsolatban, hogy miért.
Apropó, olvastad a Halálos Önfontosság című cikket? Nagyon jó kis cikk!
Az érzelmi manipuláció szerintem az egyik legnagyobb bűn, és az egyik leggyakoribb életünkben. Mindennapos!!!
Én, az első hozzászólásomban, kicsit megtettem. Nem tudom kinek tűnt ez fel a második válaszom után. Írás közben jött rám, hogy mi van, ha egy bizonyos módon alakítom, és az én összetettebb válaszomat nem adom meg. Magamról írtam, érzésekről. Kíváncsi voltam. Volt, aki könnycseppekről beszélt, volt, aki áldozatról miután elolvasta, és volt, aki csupán emberi érzésből, nem kommentálta negatívan. Volt, akiről lepergett, mert nem válasz volt Duncan kérdésére. Azaz, nem a helyes válasz. Figyelemreméltó, ha valaki árvaházakba járkál, de ez nem a rossz erő ellen szól, hanem egyszerűen emberi segítségnyújtás, mert szükségét látja. Reakció, ha valahol fájdalmat látsz, mész és megváltoztatod azt, ahogyan tudod. Ennyi. Ettől még az érzés igaz, a törődés is, de ennek nem sok köze (nem elég) a témához. Hiába hiszek én az ember szeretetre való képességében, ez maximum arra késztethet, hogy egyéni kis jó cselekedetekkel színesítsem az életet, vagy próbáljak hatni a környezetemben lévőkre. Hiába jelenti az a világot annak az embernek, gyereknek, a világnak sajnos nem jelent sokat vagy semmit. Mert csekély, nem elég. Csak egy egyéni kiindulópont.
P.S:
Szia Duncan, :chic:
Melyik könyvvel kezdjem, mit javasolsz? (első hozzászólásombna írtam, hogy “új vagyok” :-)) ) Külföldre megrendelhetőek? (azt már tudom, hogy a Pokol nekem való lesz :-P )
Indigo írta:
Mégis mit vársz olyan kijelentés után, amit a nagyszerű Great írt rólam, majd nyomtak rá 5 plusz szavazatot?
Van egy olyan mondás, hogy “mindenki magából indul ki”…
Remek. Eddig én voltam a világ szarja, “mert nem csináltam semmit”, most meg hogy csináltam, már csak egy porszem vagyok. Bezzeg a Great, aki “itt van” és “figyel”, meg beleköt mindenbe.
Hagyjuk is inkább.
Kedves Kisboros,
Szerintem rosszul reagálod le, és szerintem nem érted meg egyes hozzászólások üzenetét. Nem kell mindent személyes hadjáratnak venni, nincs ellened, hidd el. Neked értened kellene, hogy mi az általánosítás, vélemény, a szerintem, az önmagunktól való elvonatkoztatás, a sorok közti „üzenetek”, hiszen gyűlölt irkáló vagy.
Higgadtabban kellene kezelni a téged ért (azaz az írott szavaidat ért) kritikát, legyen az bármilyen, legyen az számodra bármennyire elfogadhatatlan is. És úgy, hideg fejjel reagálni rá, ha kell reagálni rá, mert van, amelyik meg sem érdemli. De ezt csak én látom így, neked nem kell. Csak vélemény.
Nekem is vannak piros lefelé mutogató hüvelykujjak a hozzászólásaim alatt, és akkor? Tyűha! irgumburgum, szegény én! Most feldühítem magam rajta, mert a világban nincs elég dolog ami miatt igazán dühöngenem kellene, leakadok itt… ugyan már!
Inkább építő jellegű lehet, ha megkérdezzük magunktól, miért.
Great mellett, Te is itt vagy, (vagyunk néhányan, hello, hello) viszont, ahogy a példa mutatja, nem figyelsz, legalábbis most nem annyira, mert el vagy foglalva a sértődöttségeddel, mással, hogy mit ír rólad, és az én előző hozzá szólásomnál sem a mondanivalómra figyeltél, hanem, hogy mibe köthetsz bele, miből szűrheted le azt, hogy téged a te személyedet ér valamiféle támadás.
Ha már a mondásoknál tartunk, nekem is van egy:
„Ha egy ember nem tud valamit, és nem tudja, hogy nem tudja – kerüld el őt! Ha egy ember nem tud valamit, és tudja, hogy nem tudja – ébreszd fel őt! Ha egy ember tud valamit, és tudja, hogy tudja – akkor kövesd őt!”
és van egy idézetem is:
„Ha azt kérdezed, fennhangon: Tudod, ki vagyok én? Majd bizonygatod, azt sugallja, te magad sem vagy tisztában vele igazán.”
Nem támadás!!! Nehogy ezen kezdj el sértődősdit játszani! :-D
No akkor legyen meg az Úr akarata, mivel nagyon nem megy át az amit sugallok.
Olyan dolgokon vitatkoztok ami csak igen felszínesen, vagy egyáltalán nem érinti azt amit Duncan leírt… amit akart.
Bedobtam mint kódot a Máté 7, 6-ot. Könnyen kereshető. Nem azért, mert konkrétan ezt az irányvonalat akartam képviselni, hanem mint igen régi …. Radnóti által is használt idézet egy kicsit ideillik… ;-)
Szerintem gondoljátok át még egyszer, olvassátok el ismét amit Duncan írt! Nagyon félrementetek és az elején félrevitt gondolatokat vitatjátok.
Elképzelhető, hogy túlságosan magasröptű a gondolatmenetetek az én “Nomád” agyamhoz… ;-) akkor bocsánat 8-)
Kisboros, azért ezt, hogy megnyugtassalak még leírom:
Indigo írta:
Papica írta:
Fatalizálás, védekezés, mert betalált, és a végeredmény nem kecsegtető, ezért ez a nagy felhajtás.
Ez itt a fitogtatás helye.
Nem fogják.
:laugh:
belekötök magamba és abba, hogy mennyire nem ment nekem ez az Idézés téma. :nerd:
Kedves Papica,
Szent Máté, Vakmerő ítéletének 6. pontja, ha vallásos valaki, akkor ő szerinte akár ide, mint hozzászólás, megfelelő lehet. Nem tudok erről nyilatkozni.
Viszont arról igen, és meg is tettem, amit Duncan írt fent a Jó erői cikkben.
Van egy (?) részlet, amiben én kissé iróniát éreztem Duncan írott szavaiban. (“Isten majd hirtelen alászáll és megvívja a mi harcunkat helyettünk, mert ő persze minket tart jónak, és mellettünk áll. Vagy a földönkívüliek szállnak alá, és játsszák végig az isteni forgatókönyvet. Vagy szimplán csak hirtelen minden ember megváltozik, önzetlen, szeretetteljes, jámbor birka lesz belőle, és a Föld olyanná válik, mint egy hollywoodi nyáltenger.”)
Inkább csak annyit mondanék, hogy vasárnap óta regisztráltam, és örömmel veszem észre, mennyi különböző ember (vélemény) van ugyanazon a blogon. :-)
Ez nem a vallásról szól és nem a fitogtatásról. Sem Radnóti ismerete, sem az Újszövetség ezen része nem igényel különösebb műveltséget. Az idézet tartalma a lényeg és az közhelyszinten használatos manapság. Nem sértés, vagy arrogancia az amely szándékkal írok most ide.
Lényegesen gyakorlatiasabb vagyok annál, hogy számomra csak vitaszintet képviseljem egy blog hozzászólásai között.
Attól, hogy Duncan figyel és nem szól… attól még ez a gondolati meder nem jó!
Pacskolhatjátok a nagy semmit a semmiről, vitatkozhattok… egymással, személyemmel, de ettől még a blog nem erről fog szólni.
Duncan! Megpróbáltam… de mivel nem az írásod tartalma a lényeg a kommentekben, nem látom tovább értelmét a korteskedésnek. Talán majd Te helyreteszed mindazt amit közölni akartál… vagy majd a PK megteszi első körben
Kedves ( :-/ ) Great,
Te nem vagy véletlenül szerkesztő? 8-) Pont úgy reagálsz az írott szövegre… ;-)
Kiemel-kritizál, Kiemel-javít, Kiemel-provokál, Kiemel-sugall,Kiemel-törölnéd inkább.
Egyébként Papica, Great (a nem fogják miatt):
Duncan cikkéhez hozzászóltam kétszer is. Elsőre egyszerű érzelmi átéttel, belekeverve gyerekeket, saját érzelmeket, nem ide tartozó infókat, aminek sok köze a témához nem volt. Másodszorra pedig leírtam, hogy én valójában mit gondolok. Nem hiszem, hogy félremenés az, ha esetleg másnak is válaszolok a hozzászólására vagy véleményezem azt, mert ez történt az utolsó 4 db hozzászólásomban. Próbáltam kommunikálni Kisboros nevű hozzászolóval. :-|
Egyébként a “Posted október 11, 2011 at 12:58 DU.” címkéjű bejegyzésemben leírtam, hogy szerintem miért nincs jó erő abban az értelemben, ahogy ti gondoljátok, vagy ha van is, akkor gyenge.
A rossz erővel való szembeszállás okai többnyire: rivalizálás, bosszú, önvédelem, gőzlevezetés stb.
Ráadásul a törvények is a rossz erő mellett állnak. Ők gyilkolhatnak és indíthatnak háborút büntetlenül, de ha egy jó megöl valakit közülük, börtönbe kerül.
A jó erőnek nincs médiája, nincs pénze, nincsenek fegyverei, vagyis nincs eszköze, hogy hatékonyan tudjon szembeszállni a rosszal. Ráadásul sokan azt sem tudják, ki az igazi rossz, hogy ki ellen kell küzdeni. A politikusok csak bábok, ha őket leváltják, újabb bábokat küldenek helyettük. A rosszat a hierarchia legfelső szintjén kellene elpusztítani, de azok elég jól vannak rejtve, nehéz őket beazonosítani.
Aki meg betudja, nem tud a közelébe férkőzni, mivel a rossz a titkosszolgálatai és titkosszolgálati eszközei révén (amiről sokan nem is sejtik, hogy az: Facebook, Google stb.), szinte mindent tudnak rólunk.
Vagyis: a jónak nincsenek meg az eszközei, hogy meg tudjon küzdeni a rosszal. Gyenge ellenállást ki tud fejteni, de azzal is csak késleltetni tudja, hogy a rossz megvalósítsa terveit.
Van egy olyan gyanum, hogy a hozzászólok többsége saját magát tartja el. Ez mindenképpen kihat a nézeteikre ebben a témában.
De a kérdés úgy szól: ha egy nagyvállalatot, ami 10 000 embernek fog munkát adni csak korrupcióval tudod meggyőzni, hogy hozzád hozza a gyárát és ne a szomszédba, akkor vajon az a vezető, aki az emberek érdekében vállik korruptá az most a jó erőit erősíti vagy nem?
Ugyanezt elmondhatnam egy sor vállakozóról is, akik mindennap lefeküdnek, seggbebújnak csak azért, hogy a melósaiknak legyen miből fizetést adniuk.
Tudom, hogy tudtok ellenpéldákat is hozni, de nem ez a kérdés. A kérdés az, hogy lehet jó az, aki a rossz eszközeit használja egy nemesebb cél érdekében?
@ kisboros:
Egyébként néhány hónappal ezelőtt elkezdtem foglalkozni az okkultizmussal. Mivel ezalatt, gyakorlás közben történtek velem és a szobámban bizarr dolgok, annyira nem merültem bele, csak kapirgálom még a dolgot.
Már akkor is kerestem a “rossz erő” legyőzésének a módját, és mivel akkor is úgy gondoltam, hogy nincsenek meg hozzá a földi eszközeink, a természetfeletti erő léte és megszerzése után kutakodtam. Nem tudom, hogy az okkultizmus mennyire valóságos és mit lehet belőle kihozni, ha lehet egyáltalán valamit, de ha igaz belőle bármi is, szerintem a megoldást ezen a területen kell keresni.
Alex írta:
Nem hiszem, hogy bármiféle jó erőt is segítene ezzel a húzással. Gondolj csak bele: azzal, hogy ide hozza a gyárat, és munkahelyet teremt 10 ezer embernek, másik 10 ezernek tesz keresztbe, akiktől a gyárat elhappolta.
A politikusok nem azért hozatnak ide gyárakat, hogy neked jó legyen, hanem hogy legyen munkád és fizesd nekik az adót, és ne ők fizessék neked a segélyt.
Ráadásul a választók elvárják a munkahelyteremtést, tehát ha xy politikus továbbra is maradni akar a bársonyszékében, hogy tömhesse zsebeit, kénytelen néha “jót” is cselekedni.
Henrik írta:
Egyetértek. Nem hiszem, hogy egy emberfeletti lény ilyen pitiáner emberi játszmákba bonyolódjon.
Na, ezzel meg nem értek egyet. Azért tűnhet így, mert nagyon komoly erőfeszítéseket tesznek a halál ideológiájának eladására. Hogy tulajdonképpen a háború jó és természetes, szabályozza a népességet… Rettenetes hazugság. Szabályozzák azokkal a népességet, akik ebben hisznek. De háború sem kell, csak békésen legyenek öngyilkosok. Figyeld meg: nem lesznek.
A világ azért látszik polárisnak, mert látszólag az erők kiegyenlítettek. Ez viszont elgondolkodtató: tehát mégis van a jónak ereje…
2016 decemberében jó lesz? Addig nem igen. :)
Indigo írta:
Remélem, nem fáztál meg. :D
Alex írta:
Ha a cselekvést áldozatnak érzed, akkor igen. Én nem érzem annak.
Kedves Petra!
Petra írta:
Azért gondolod ezt, mert burokban élsz. Talán nem érzed ezt igaznak, de abban élsz.
Nem vagyok jó. Én egy állat vagyok, aki örömét leli a lövöldözésben. :)
Na igen, de a játék kedvéért növeld meg képzeletben a felelősségi körödet, és mondjuk, hogy felelős vagy a városért, ahol élsz, az országért, a világért, az életért. Ha innen nézzük, akkor a fenti felsorolás nem egy jó embert mutat be, hanem egy olyat, aki vakvágányon szalad. Minden a fejed felett zajlik, nincs befolyásod. Pedig kellene legyen. Nem hozhatnak minden nagy döntést megélhetési politikusok meg agg tábornokok, akiknek nincs más vágyuk, mint egy fejezet a történelemkönyvben.
Ez egy nagyon érdekes mondás, és szerintem sokan nem értik, mit jelent. Szerintem azt jelenti, hogy a jószándék önmagában semmi. Egy jószándékú, megvezetett ember mérhetetlen károkat okozhat, miközben azt hiszi, minden ok és ő egy szent. Tudás nélkül a jószándék nem ér sokat.
De, tehetek. Az más kérdés, hogy korlátoltságukban nem látják, hogy jó. Tudod, az, amire valaki vágyik, és az, amire szüksége van, adott esetben fényévekre lehet egymástól.
Lehet, hogy így van. Az eredmény szempontjából mindegy, hogyan van. Ha így is van, hogyan fogod elérni, hogy belássa ezt a terrorista, aki épp robbantani készül, vagy a kis-Weinberger, aki épp utcára küld négyszer embert, mert neki abból van a pénzecskéje? Vannak emberek, akikkel lehet kommunikálni, és vannak, akikkel nem. És azok, akik hajlandók veled érdemben beszélgetni, nem biztos, hogy jobb belátásra térnek.
Lenne… De hogyan lesz ebből valóság? Nem ez a helyzet, és az ábrándozás nem változtat rajta. Hogyan éred el, hogy egy politikai játékos, aki számára nem is létezel, hallgasson rád? Nem fog. Nem vagy része a világának, és nem tudsz az lenni. Kívülről nem.
@ horgonypont:
Az idézet nem mond ellent annak, hogy van rossz, mert van. Csak vannak következményei, mindenkire nézve. Utat is mutat, mert azt mondja, hogy nem verni kell, meg ketrecbe zárni ahhoz, hogy valaki jó legyen, hanem ellenkezőleg, szabadabbá tenni.
Neked is. :)
kisboros írta:
Ha a koromban és a sárban kell jót tenni, akkor a jónak is koszos lesz a keze. Én nem gondolom, hogy a jó egy viselkedési szabályzat miatt jó, hanem az eredményei miatt az. Teszi, amit kell. Ha a párbeszéd elég, akkor párbeszéd van. Ha lőni kell, akkor lő.
De igazad van, definiáljuk a jót. Én ezt provokatív célzattal kihagytam a cikkből. :) Na jó, nem teljesen, de nem adtam neki kiemelt helyet.
A jó az, ami jövőt biztosít az élet számára. Ennyi. Hogy mit kell ehhez tennie adott esetben, az más kérdés. De ha ez a jó, akkor ezért néha rettenetesen kell küzdeni.
Helló Duncan!
Te mindig háborúban gondolkodsz. Ezért rávilágítok,hogy hol dolgozik a jó egy háborúban.
Van egy volt katona ezredes ismerősöm. Ő döntött a jugo háboru idején kb.1000 horvát katona életéről. Mert beengedte őket az országba a szerbek elől,holott totális zár volt és tilos lett volna.
Néha a végrehajtás máshogy dönt…
De ha nem csak háborúban gondolkodsz,akkor gondolj bele,hogy mondjuk A megcsalja a párját B-t. A-nak amilyen jó élvezete volt,olyan rossz lesz B-nek.
Az pedig baj,ha akkor nézed meg az oldalt,amit ajánlottam. Nem venném a bátorságot,holmi buta bulvár vagy színvonaltalan oldallal felhívni a figyelmed.
Nem hiszem,hogy bináris rendszerben működsz. :cowboy:
Papica írta:
Semmilyen stílust nem érintő írás? Papica, készítsd a segédeidet! :-))
Henrik írta:
Igen, ismerek. De ha nem ismernék, akkor sem jelentené azt, hogy ehhez emberfelettinek kell lennie, tekintve, hogy olyasmiról beszélünk, aminek a lényegi része a színfalak mögött zajlik.
Papica írta:
Mi az az Mt 7,6? Ez valami mértékegység? Vagy “Valami fehér vicc, amit fekák nem értenek?”. :D
:-P
Máté 7, 6:
Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.
;-)
Mehetünk… amúgy talán írhatom így, hogy egy kedves barátom definiálta így vagy egy hete… :-D @ Duncan Shelley:
Hello Indigo!
Indigo írta:
Igen, így van. Én vagyok a legkevésbé népszerű, pedig még a cikkeket is én írom…
Ja, hogy ennyire új… 8-)
Ha a régi, már felszámolt oldal hasonlóan kedves cikkeire vagy kíváncsi, akkor az Egy konspirátor feljegyzéseit érdemes. Ha a világ leírása érdekel, nem a sajtó alapján, akkor Az igazság napját javaslom. Ha a témánkba vágót, akkor Az elme gyilkosaival indíts.
Persze, a világ minden tájára postázunk. Kivéve Új-Zélandot, mert ott betiltották a kedvenc videojátékomat, és ez a barbár tett felzaklatott. :)
Papica írta:
Én egyiket sem ismerem. Radnóti Mátéra pedig a google se adott semmi jót. :D
Bocsánat, régi ninja-reflex.
Papica, most a saját csapdádba estél. Épp arról beszélünk, hogy a jó nem attól jó, hogy fél a tettől, és passzívan szemléli a rossz tobzódását. Hanem attól, hogy eléri, a dolgok jól menjenek. Ez néha kosszal jár, néha vérrel, néha izomlázzal, néha mással. De nem mindig könnyű elérni a jót. Ha most visszakozol egy-két hevenyészett próba után, akkor most jó vagy? Nem, csak passzív. Épp arról beszélünk, hogy a jó nem passzív. Te is erről beszélsz.
Ha biztos vagy benne, hogy jól látod, és biztos vagy abban, hogy jó vagy, akkor a feladatod az, hogy megértesd magad. Nem az, hogy megpróbáld. Nomád sem csak megpróbált hazamenni, de megfájdult a lába, és feladta. Nem adta fel.
kisboros írta:
Vagy kötelesség.
Épp azt írtam, hogy a látszat ellenére, ez nem lehet igaz. Mert a rossz még nem győzött, és kell legyen oka ennek. Az sajnos kétségtelen, hogy a mainstream média a rossz kezében van.
Igen, sok itt a manipuláció. Az ősi szlogen: oszd meg és uralkodj. Hamis ellenségképektől zúg a fejünk. Egyetértek, valószínű, hogy a rossz legnagyobbjainak az arcát sose látjuk, és a nevüket sem tudjuk. A Klán azért megtalálta őket. Persze, fantázia, és a jó még nem győzött. De van, kell legyen jó erő, mert még van élet, van valamennyi szabadság.
Alex írta:
Szerintem ezek az emberek nagyon korlátoltak, ha azt gondolják, hogy nincs más lehetőség, csak az önmegalázás.
kisboros írta:
Biztos vagyok benne, hogy ez nem ilyen misztikus. Sokkal inkább az kell hozzá, hogy két lábbal álljunk a földön. Bátorságot igényel, önfegyelmet, észt, elemző képességet, állhatatosságot, mentális stabilitást. És sokféle gyakorlati szaktudást, rutinos, profi szinten.
Duncan Shelley írta:
Amiben jó vagyok abban meg is fogom mutatni és az érthető lesz, vagy már részben meg is mutatom. Nomád nem egy feladós tipus… 8-)
Hello Henrik!
Henrik írta:
Dehogy.
És képzeld el, hogy egy nap A szellemileg egészséges lesz, és szinte belepusztul a fájdalomba azért, amit B-vel tett. Vannak tisztességes módjai annak, ahogyan egy kapcsolat véget ér, úgy kell véget vetni neki. Ha nincs bizalom, akkor mi van helyette? A semmi.
Megnéztem, de nem érdemben. Túl hosszú ahhoz, hogy most bele tudjak menni. Nem tudom, mi az a bináris működési rendszer, így nem tudom, hogyan működöm, de igyekszem hatékonyan. 8-)
Papica írta:
Én mondtam volna, hogy stílustalan, amit írok? Nah…
Papica írta:
Van az a mondás, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Na, ez egy baromság. Ami nem megy, azt addig kell erőltetni, amíg nem megy. Mindenben így lettél jó.
Várom a kemény érveket.
Duncan Shelley írta:
Duncan Shelley írta:
:laugh: :laugh: ;-)
Petra, lent kijavítottam az idézést, mert most is összefolyt. A záró idézőjel nem az idézet alá került, hanem maradt azzal egy sorban, ezért csúszott össze.
Papica írta:
Műfaj, az igen, de a stílus az az enyém, olyan, amilyen.
Duncan Shelley írta:
Na erre is van egy válasz:
Duncan Shelley írta:
Duncan Shelley írta:
Márpedig, ha ezek az emberek biztosítják a jövőt az élet számára, akkor nem lehetnek korlátoltak, ha azt teszik, ami eredményre vezet.
Persze, ha jól értettem meg a magyarázatodat.
Hello Duncan!
Duncan írta:
“És képzeld el, hogy egy nap A szellemileg egészséges lesz, és szinte belepusztul a fájdalomba azért, amit B-vel tett. Vannak tisztességes módjai annak, ahogyan egy kapcsolat véget ér, úgy kell véget vetni neki. Ha nincs bizalom, akkor mi van helyette? A semmi.”
Egyet értek veled,de nem ugyanolyan élethelyzetre gondoltunk. Egyébként írhatnék sok példát a poláris világra,de akkor az olyan hosszú lenne,mint a blog,amit ajánlottam. :-P
De a szép magyar nyelvben is érdekes,hogy ha azt mondom,hogy EGYenlő,akkor ahhoz kettő dolog kell…Mindig kettő az egy,ezért poláris a világunk. Fiú-lány…
Egyébként a Metro 2033 meg tudom szerezni,de nem eredetibe…Ha úgy is jó neked,akkor szólj.
üdv
Kedves Duncan!
Duncan Shelley írta:
Lehet, de biztosra tudnám mondani, ha tudnám, mit értesz ez alatt. Hogy vannak, akik pátyolgatnak és igyekeznek megóvni az élet viszontagságaitól? Vannak. Vannak szüleim, barátaim és tényleg nagyon sokat segítenek nekem. Hogy engem nem érnek negatív hatások? Sajnos érnek. Apukám 6 éve kapott egy szepsziszt, kórházba került, levágták a lábát, 32 napig feküdt az intenzív osztályon, mialatt én a közgázon levizsgáztam az ötödéves tárgyakból, beadtam a szakdolgozatom, záróvizsgán meg is védtem, közben dolgoztam az ingatlanirodában és délutánonként őt látogattam. Amióta kiengedték a kórházból sokszor omlott össze, elég labilis a cukorháztartása, szóval minden este úgy alszunk, mint a nyulak, figyeljük, nem kell-e menteni, vagy mentőt hívni. Az ingatlanpiac dögrováson van (hadd ne ecseljem). Hétvégente, munka mellett tanítok, hogy még többel hozzá tudjak járulni a családi költségvetéshez. Nap, mint nap beszélek és találkozok olyan emberekkel, akik nehéz helyzetbe kerültek és el kell adnom a lakásukat, hogy megszabaduljanak a hiteltől, hogy kisebbe költözhessenek, amit fönn tudnak tartani, hogy tudják taníttatni a gyereküket, támogatni az idős anyukájukat, kifizetni az elvált feleségüknek a tartásdíjat stb. És ha tudnád, hány embert kell kiábrándítanom, hogy nem kaphat hitelet, neki nem jár a támogatás (pedig folyamatosan keresem a lehetőségeket, a kiskapukat). Hidd el, látom és értékelem a védelmezőim igyekezetét, de nem gondolom, hogy ez a “burok” eltakarná a valóságot és befolyásolná az ítélőképességemet.
Duncan Shelley írta:
Igen, egy politikus, vagy más igazán befolyásos ember valóban nem lehet ennyire szűk látókörű és érzelgős, hogy ezeket tekintse alapvető értékeknek, vezérelveknek.Ha a városomért, az országért, a világért, meg az életért arra lenne szükség, hogy verekedjek, csúfolódjak, ne álljak szóba valaki(k)kel, ne “játszak” akárkivel, ne osszak meg mindent a testvéremmel, és a barátaimmal, ne adjak viszonzás nélkül senkinek, csupán azért meg pláne nem, mert valaki(k)nek szüksége van rá, akkor minden bizonnyal eszerint cselekednék. A hétköznapi életben, az én hatáskörönben azonban eddig az eredeti felsorolás jó eredményeket hozott, de tisztában vagyok vele, hogy egy ponton túl (egy nagyságrend felett) már nem ésszerű és onnantól kezdve rossz. Csak remélem, hogy ezen még nem léptem túl.
Duncan Shelley írta:
Ez fura. Szerintem én is épp ezt írtam, de persze nem szó szerint. Sokkal hosszabban és talán kicsit túlmagyarázva. Mindesetre ugyanígy gondoltam.
Duncan Shelley írta:
Igen, te tehetsz. Írj, Duncan, ír! :-)
Duncan Shelley írta:
Ez érdekes, erről is írtam (csak összecsúszott).
Petra írta:
Duncan Shelley írta:
Nem kell, hogy rám hallgasson, csak a józan észre és úgy cselekedjen, ahogy azt a köz érdeke diktálja, ha az nem megy neki, akkor elveszti az emberek bizalmát és eltávolítják a döntéshozásból. Elvileg így működik a parlamentáris demokrácia. Az igazi probléma nem is politikusokkal van, nekik nincs tényleges hatalmuk, ami van, azt is csak kölcsön kapták, hogy a ne kelljen nekünk viselni a nagy döntések felelősségét és ők vigyék el a balhét. A kemény diók a gazdaság nagykutyái, akiknek nem tudod a nevét, nem látod az arcát, még csak nem is sejted, hogy a világon vannak, de miattuk már megint magasabb lett az olaj ára és még csak le sem válthatod őket, mert az tényleg egy másik világ. Azon a színtéren nem tudom, hogy megy a játék (azt hittem az egyetemen majd megtanítják, de nem így lett), ők nem tudom, mi alapján hozzák a döntéseiket (ez is olyan dolog, amiről azt hittem, majd az egyetemen megtanítják) és azt sem tudom kire hallgatnak.
Alex írta:
Van, hogy kockáztatni kell, és van, amikor lélekjelenlétre van szükség. Milyen gazdaság, milyen társadalom, milyen jövő az, amiben rettegő, gyáva, pipogya, elvtelen, meghunyászkodó alakok szolgálnak nyilvánvalóan aljas embereket? Ez nem épít jövőt.
Hello Henrik!
Henrik írta:
Nem, köszönöm, nekem csak eredetiben jó. Már megvan, éjjelente hódolok neki. Csak a checkpoint rendszer ne lenne…
Hello Petra!
Hogy miért mondtam, hogy burokban élsz? Ehhez hozzájárul az is, hogy mi az ideálod arról, hogy milyen is számodra az igazi nagybetűs Élet. Ettől (is) függ, hogy mennyi falba ütközöl, mennyi igazságtalanságba, aljasságba, gonoszságba. Ha a lakásod tisztasága a fő gondod, egészen jól el lehetsz. Ha szeretnél globálisan tenni valami jót, akkor olyan, mintha az egész világ falakból, gonoszságból és nemtörődömségből állna. Ha nagyon elégedett vagy magaddal és az életeddel, akkor hiheted, hogy csak jó erő van. Én 1 százalékban vagyok elégedett, így én nem hiszek ilyet.
Nem erre gondoltam, hogy a nagyságrendtől függ, hogy mi a helyes viselkedés. Nem hiszem, hogy így lenne. Ez olyan, mint fentebb az ideálokról, és az elégedettségről: mi az igényed, mit akarsz? Elég neked a jelenlegi hatóköröd, vagy nem elég? Ha elég, akkor lehetsz a magad szemében jó ember, bár ehhez vaknak kell lenned, mert felelőtlen vagy, és olyan emberek játékszere, akik nem valószínű, hogy épelméjűek.
Akkor mégse csak jó erő van? :)
Mindegy, kire nem hallgat, és miért kerüli el a józanságot. Eltávolítás? Láttál már erre példát? Én még nem.
JFK egy döntéssel leszerelte a FED-et, ami elvileg, egyesek szerint a világ legnagyobb hatalma. És se politikai erővel, se pénzzel nem lehetett JFK ellen tenni semmit. Puska kellett hozzá. Ez egy példa arra, hogy a politika nagyon is a gazdaság felett áll, potenciális hatalomban. Az erőszak meg a politika felett.
Szia Duncan!
Duncan Shelley írta:
De Duncan, a rendszer olyan, hogy vállalkozónak a hó végén fizetést kell adnia. Az embereket pedig egyetlen dolog érdekli csak: lesz e fizetés a hó végén vagy nem. Semmiféle egyébb überkritérium nem létezik. A cél elérése érdekében pedig sokféle eljárás lehet: van, hogy kockáztatni kell, és van, amikor lélekjelenlétre van szükség, van mikor gyávának kell mutatkozni, máskor pipogyának, néha erősnek, elvtelenek, aljasnak és seggbebújónak. Azt kell tenni, ami a rendszert működésben tartja, és ez az eljárás emberek millióinak jelenti a jövőt, mert létezni tudnak, van munkájuk, iskoláztatni tudják a gyerekeiket és meg tudják venni a könyveidet, hogy mást ne mondjak.
A furcsa számomra az, hogy magad úgy fogalmaztad meg, hogy lényegében a rossz eszközeit is lehet használni egy nemesebb cél érdekében. Az idézett mondataid mondanivalója az volt, hogy az eszköz mikéntjén nem is annyira számít, ha van eredmény és a jó érdekében történik.
Ennek tükrében a korlátolt megnevezés egy kicsit túlzónak tünt számomra.
Igazad van, nem ésszerű, hogy a nagyságrendtől függjön, milyen eszközök és elvek a helyesek. A vezérelv, hogy a cselekvésem a lehető legjobb eredményt hozza minden szinten, összességében, hogy ehhez mit kell tenni az helyzetfüggő.
Duncan Shelley írta:
:-) Ez jó volt!
De nem összecsúszott, hanem én bénáztam. (Ez is egy példa arra, hogy ahol ostobaság van, ott esetleg rosszat feltételeznek.)
Duncan Shelley írta:
Látni nem láttam, de hallottam, hogy van ilyen. Mondjuk sosem lehet tudni, mikor Hroscsov-ot pártársai leváltották, akkor is arra hivatkoztak, hogy a nép nem őt akarja. Azok a politikusok, akiket manapság kiebrudalnak, akik önként lemondanak, akiket csak nem választanak újra sem biztos, hogy a köz szolgálatában vallottak kudarcot, lehet, hogy más szolgálatában, vagy útban voltak valakiknek (mint JFK). Egyébként Kennedy-t valóban erőszakkal, de szerintem nem ömmagáért az erőszakért “távolították el”, az erőszak csak az eszköze volt a mögötte álló hatalomnak (amiről azóta is állítják, hogy a “magányos tettes”, jó hogy nem maga a Sátán. Vagy Szaddám? :-D )
@ Petra:
Az állandó szellemeskedésbe menekülsz az életed valós probllémái elől? Amit az életedről írtál, abból az hallatszik ki, hogy nincs semmilyen igazi örömöd, nyugalmad, sikered. Az hallatszik ki, hogy legutolsó vagy a fontossági sorrendedben, és nem a saját életedet éled. Ideje lenne bátornak lenni, és nem visszanézni.
Great írta:
De szellemes!!!!! Petra, abba ne hagyd, mert ha még ez a csillag is kihúny az égen, akkor mi lesz velünk a sötétben?
Great írta:
Sok minden más is kihallható belőle. Mindenesetre kicsit hamar itélsz ahelyett, hogy egy kicsit tovább hallgatóznál.
Great írta:
Bátorságra vall olyan dolgokról írni, amik nyomasztják az embert. Bátorság olyan dolgokról írni, amikkel sokszor nem lehet felvágni a mások előtt. Bátorság olyan dolgokról írni, amik életszagúak.
Légy Te ís bátor és írj már le valamit magadról is. Majd ha kiterítetted a lapjaidat és mindenki kedvére vájkálhat benne, akkor meglátjuk, hogy mennyi bátorság van benned.
Kedves Great!
Great írta:
Érekes kérdés. Korábban írtam, hogy nem szeretek mosolykákat használni, mert ha valaki enélkül nem tudja megállapítani, hogy mit mondok komolyan és mit nem, az régen rossz. Azóta rájöttem, hogy mégis szükséges. Egy személyes találkozónál a kimondott szavakon túl ott van kismillió metakommunikációs eszköz, amik egyérteművé teszik a szándékom és a mondanivalóm, de ezekre írásban nem támaszkodhatok. Egyébként voltak olyan helyzetek, amikből a szellemesség segített ki, de nem ez a jellemző. Ha jobban megnézed, akkor láthatod, hogy nem minden blogbejegyzésemben (a legtöbben nem) bohóckodok és legtöbbször csak villanásnyira (nem allegórikusan). Szerintem, a humor egy nagyon fontos dolog. Azt mondják, hogy az tud jól viccelődni, aki képes felfedezni két teljesen különböző dologban azt az aprócska hasnlóságot és két nagyon hasonló között azt az aprócska eltérést, ami a komikum alapja lehet. Ehhez állítólag érzék kell és magas intelligencia.
Great írta:
Most biztos csak viccelsz.
Great írta:
Ezt bizony remekül látod, látom, jól ismersz. (Most én vicceltem.)
Nagyon komolyra fordítva a szót:
Great írta:
Ebben aztán egyáltalán nem értek veled egyet. Bátornak kell lenni és vissza kell nézni! Méghozzá mindkettőnknek. Van ugyanis egy komoly sérelmed, amit én okoztam neked valamelyik bejegyzéssel és azóta zajlik ez a ki boszorkányüldözésed. Kérlek, mondd meg, hogy mivel bántottalak meg, mert ha ez jogos felháborodás, akkor bocsánatot kell kérnem és jóvá tennem, na meg vigyázni arra, hogy többet ne forduljon elő és elkerülnöm a hasonló eseteket. Ha viszont nem sértettelek meg, vagy nem akarod elmondani, mivel, akkor meg szépen kérlek, szállj le rólam.
Jó erő vagy titkosszolgálati projekt?
http://www.youtube.com/watch?v=66uOaIypWM0
A média mindenesetre hallgat róla.
Alex írta:
Mit hazudjak?
Petra írta:
Valóban félreértettelek. Most már tudom, hogy amit apádról és az ingatlanpiacról írtál, azt viccnek szántad.
Ez itt az öndicséret helye.
Nincs. A folyamatos trollkodásod miatt szóltam.
Nem tudom, milyen smiley jelzi a segítő szándékot. Mivel nem találtam, azt hitted, támadok. A tökéletes vagy duma nem fejleszt, és nem igaz. Erre ott van Alex, aki gyerekes módon azt hiszi, hogy majd szex lesz, de nem lesz.
Öt éven át ápoltam valakit, és csak néztem, ahogyan elmegy mellettem az élet. Aztán felfogtam: az az ember nem a gonosz élet szeszélyei miatt fekszik az ágyban évek óta, hanem mert ő ezt kovácsolta magának a sorsából. Hagytam a saját poklában és kiszálltam belőle. Tizennyolc évbe telt utolérnem egzisztenciálisan a testvéreimet, ekkora törést jelentett az az öt év semmi, abban az életkorban.
Önként fekszel a sírba egy ember mellé, aki talán nem akar már élni. Önként fekszel a sírba egy vállalkozás mellé, ami talán nem akar élni. Kényelmes feküdni, csak nehogy rájöjj, mi a helyzet, mert fájni fog.
Irónikus, de úgy tűnik, többre értékellek, mint Alex, aki csak egy magömlésre hajt. A te életed. Feküdhetsz mások mellett a sírban, amíg már nem tudsz felkelni.
Great írta:
Hazzudd azt, hogy bejövök Neked!
Great írta:
Van olyan gyanúm, hogy bejön Neked a Petra, csak a magad módján azzal fejezed ki, hogy érdekel, hogy nekimész.
De elmondtál már valamit magadról, Great! Ez dícséretes.
Hello Great!
Köszönöm szépen, hogy kertelés nélkül válaszoltál, az a minimum, hogy ezekre én is komolyan válaszoljak.
A személyeskedő részeket elegánsan átugranám, de többi elég figyelemre méltó ahhoz, hogy néhányat kiemeljek. A mögöttes elvrendszer kimondottan tetszik. Talán mégsem vagyunk teljesen más állásponton…
Great írta:
Azt írtam, hogy alapvetően minden ember jó szándékú, nem azt mondtam, hogy tökéletes. Messze nem. Tulajdonképpen pontosan azt fejtegettem, hogy hiába a jó szándék, a tudatlanság okozza a vesztünket, amihez ugyebár tanulásra van szükség. Fejlődnünk kell, mindannyiunknak. Van még hová…
Great írta:
Great írta:
Ismered a mondást, hogy hiába rángatod az asztal fölé azt, aki az asztal alá akar menni? Szerintem is csak azon tudunk segíteni, aki maga is akarja a változást és tesz is érte, ilyen alapon szűröm az ügyfeleimet is. Hidd el, nem szívesen állnék veszett ügy mellé, pláne, hogy egyáltalán nem kényelmes, sőt túlságosan is strapás. Az ingatlan bizniszről vitatkozhatunk. Néha eszembe jut, hogy ha így folytatódik, egyhamar nem lesz belőle annyi pénzem, hogy nyugodtan hátradőlhessek és foglalkozhassak más fontos dolgokkal, máskor meg annyi jót kapok ezen a munkán keresztül, hogy úgy érzem, megéri és vannak bíztató jelek a piac alakulására vonatkozóan is. Ez a kérdés hamarosan eldől. Apuról viszont nem mondok le, mert ő sem hagyta el magát soha. Ezt nem kell, hogy elhiggyed, de ő egy igazi harcos.
Még egyszer köszönöm az észrevételeket. Észben fogom tartani.
UI: Az Alex-szel folyó meccsetekből inkább kimaradnék. Kezd még nekem is durva lenni a dolog.
Szia Petra!
Petra írta:
Vigyázz, nehogy Great csapdájába ess!!!!
Köztem és Great közt nincs semmiféle meccs!!!!! Amiket velem kapcsolatban ír, azt Neked írja, nem nekem. Ha most Te is megerősíted, hogy valammiféle meccs van köztünk, azzal egyben némi igazságtartalmat is adhatsz az ő szavainak. Aminek az lehet az eredménye, hogy fél év múlva már mindenki kész tényként fogja kezelni, hogy Greatnek igaza van abban, amit irkod.
Great!
Erre a fórumra több nőnemű egyén ír. Én Jaklinnel, Petrával és másokkal is sokszor egyetértettem. Sőt szimpatizálok. De ez nem jogosít fel senkit sem arra, hogy ezt valamiféle szexuális célzatú felhangokat magyarázzon bele a dolgokba.
Ezeket a hölgyeket csak írásaikból ismerem, vagyis csakis a lelkük, személyiségük, gondolataik azok, amik hatással lehetnek rám, nem pedig a fizikai valójuk, mert az számomra ismeretlen.
“Isten embernek soha nem segít közvetlen, de mindig csak közvetve, esze, tudománya, szorgalma által”. (Gróf Széchenyi István)
Szia Alex!
Nagyon jól esett, amiket rólam írtál. Köszönöm, hogy kiálltál értem, a bizalmad megtisztelő. Tudom, hogy azért csináltad, mert az igazságérzeted ezt diktálta, és bárki másért is megtetted volna, kortól, nemtől függetlenül, akiről úgy gondolod, méltatlanul és gorombán támadják.
Ha szükséged lesz rá, számíthatsz rám, cserkész becsszó.
Addig is: Jó munkát! Légy résen!
Jöhetne az új post.
kisboros írta:
Kérjetek, és megadatik néktek. 8-)
Kedves Petra!
Petra írta:
Some day, and that day may never come, I will call upon you to do a service for me….
Szeretem Duncan írásait, annak ellenére, hogy most már találok rajtuk rést.. de ez mindössze a nézőpont… én egy kicsit más szemszögből nézek a világra, más perspektívából próbálom összerakni az egészet… attól az írások még izgalmasak, érdekesek, tartalmasak, kifejezőek… és szerintem a legtöbb ember ezért olvas…
“A jövő most kezdődik, ahogyan mondják.”
igen… a jövő mindig a jelennel kezdődik, de az is igaz, hogy napjaink, és a közeljövő – mondjuk pár év – más lesz kicsit, mint amit úgymond megszoktunk… és más lesz mint amit a társadalom, elvárna kiindulva abból amivel folyton etetik.
“Ódákat zengnek a tudomány csodáiról, de ha szükségünk van rá, gyorsan csődöt mond a Nagy Szent Tudomány. A számítástechnika gyakorta ámítástechnika csupán, az orvostudománynak meg (bár igen hatékonyan értékesíti a gyógyszergyárak készítményeit) a gyógyítás nem az erőssége.
Azt látjuk, hogy néhány ember dönt milliók sorsa felett. Olyan emberek, akiket nem igen tartana senki az emberiség legkiemelkedőbb bölcseinek. Ahogyan tanácsadóikat sem. És ők döntenek. Ha ezt találják ki nekünk, akkor ez lesz, ha azt, akkor az. Ilyen keményen, brutálisan, egyszerűen. Ha úgy döntenek, háború lesz, akkor háború lesz. Romhalmazzá válik a város, ahol lakunk, bombatölcsér lesz ott, ahol hajdan álmokat szőttünk, és temetők ott, ahol egykor a gyerekek játszottak.”
és ez sajna több mint látnoki… :D
“Mit állít a jó ezzel szembe?
Jámboran mosolygó embereket? Halottakat gyászoló, jajveszékelő öregasszonyokat? Fohászkodó tömegeket? Verseket? Szónoklatokat? Ez csak a szokásos passzív elképzelés a jóról.
Látjuk, érezzük, tapasztaljuk, hogy a rossz háborút vív ellenünk, és nem látjuk a jó erőt, ami ténylegesen felveszi a harcot. A szelíden mosolygó bölcsek milliói nem ellenfelei a rossznak, egyszerűen azért nem, mert nekik nincs befolyásuk a dolgok menetére.
-azért jó a laptop, mert a felénél vagy kitörlöd amit eddig írtál, vagy idő előtt küldöd el..” :)
Szeretem Duncan írásait, annak ellenére, hogy most már találok rajtuk rést.. de ez mindössze a nézőpont… én egy kicsit más szemszögből nézek a világra, más perspektívából próbálom összerakni az egészet… attól az írások még izgalmasak, érdekesek, tartalmasak, kifejezőek… és szerintem a legtöbb ember ezért olvas…
“A jövő most kezdődik, ahogyan mondják.”
igen… a jövő mindig a jelennel kezdődik, de az is igaz, hogy napjaink, és a közeljövő – mondjuk pár év – más lesz kicsit, mint amit úgymond megszoktunk… és más lesz mint amit a társadalom, elvárna kiindulva abból amivel folyton etetik.
“Ódákat zengnek a tudomány csodáiról, de ha szükségünk van rá, gyorsan csődöt mond a Nagy Szent Tudomány. A számítástechnika gyakorta ámítástechnika csupán, az orvostudománynak meg (bár igen hatékonyan értékesíti a gyógyszergyárak készítményeit) a gyógyítás nem az erőssége.
Azt látjuk, hogy néhány ember dönt milliók sorsa felett. Olyan emberek, akiket nem igen tartana senki az emberiség legkiemelkedőbb bölcseinek. Ahogyan tanácsadóikat sem. És ők döntenek. Ha ezt találják ki nekünk, akkor ez lesz, ha azt, akkor az. Ilyen keményen, brutálisan, egyszerűen. Ha úgy döntenek, háború lesz, akkor háború lesz. Romhalmazzá válik a város, ahol lakunk, bombatölcsér lesz ott, ahol hajdan álmokat szőttünk, és temetők ott, ahol egykor a gyerekek játszottak.”
és ez sajna több mint látnoki…
“Mit állít a jó ezzel szembe?
Jámboran mosolygó embereket? Halottakat gyászoló, jajveszékelő öregasszonyokat? Fohászkodó tömegeket? Verseket? Szónoklatokat? Ez csak a szokásos passzív elképzelés a jóról.
Látjuk, érezzük, tapasztaljuk, hogy a rossz háborút vív ellenünk, és nem látjuk a jó erőt, ami ténylegesen felveszi a harcot. A szelíden mosolygó bölcsek milliói nem ellenfelei a rossznak, egyszerűen azért nem, mert nekik nincs befolyásuk a dolgok menetére.”
No igen… valamiért úgy tűnik, hogy a rossznak nincs ellenfele, vagy úgy tűnik, hogy akiket jónak aposztrofálunk azok úgymond gyengék… erőtlenek… szegények v. látszólag befolyástalanok… csakhogy ez nem így van…
egyrészt a rossz azért tudja ezt a látszatot kelteni, mert rákényszerített minden embert, hogy az ő szemüvegén keresztül nézzen a világra, – vagy inkább szemüvegein, mert alapos gonosz lévén rettentő sok szemüveget készített – amelyekben talán csak az a közös, hogy egyiken át sem látni az igazságot, noha elvileg mindegyik ezzel a márkanévvel van ellátva.
az csak egy dolog, hogy felhúzott egy olyan sablont, miszerint változások tekintetében racionális ember mindig országok, államok vezetőire tekint, ismert … neves embereire, tudósaira, stb. akik kimutatható múlttal rendelkeznek, netalán jó családból származnak, számos iskolát végeztek.. amivel ugye a tudásukat… tehát társadalmi hasznosságukat legalizálják… a nem annyira racionális emberek nehezebben megfoghatóak ugyan ebből a szempontból, de ők meg kapják a spirituális sablonokat, amiből mindenki kiválaszthatja a neki tetsző sötét (akarom mondani megvilágosodott) kis zárkáját.
tehát amit először észre kell vennünk, hogy a pálya amin játszani kell, hamis… az úgymond rossz építette, alkotta ilyenre… (és nagyon ügyes volt, mert az alkatrészeket nevezhetjük akár semlegesnek is) ezért van az, hogy olyan hülyén néznek ki, vagy látszanak esetlennek rajta az úgymond jó erői… mert aki úgymond mindezt megítéli… a társadalom… finoman szólva félre van tájékoztatva..
Politikustól nem várhatunk megváltást, bármilyen jó a PR-ja ha a rossz építette pályán eleve nem tűnhet föl olyan politikus aki valóban jóra törekszik… Világot egycsapásra megváltoztató, emberek életét egycsapásra megkönnyítő találmányokat ne várjunk tudósoktól, ha a megvalósítás nem az ő reszortjuk… A média mindig el fogja titkolni a lényegi dolgokat, ha csak azoké lehet a számottevő média akik a rossz szabályai szerint játszanak.
“Andan mondta: „A rosszak legerősebb fegyvere, amellyel leigázzák a világot, a jók reménye, hogy a dolgok majd maguktól jóra fordulnak”. Nem ostoba szavak. Tudott valamit, és tudhatott, mert közel volt a tűzhöz.”
Andan közel volt a tűzhöz, ez igaz… – megjegyzem Andan egy virtuális tűzhöz volt közel, de én is bele tudtam élni magam.. :D viszont.. ezért nem érdemes rá hivatkozni… –
a gonosz legerősebb fegyvere pedig, hogy ha a jók sose tudják meg, hogy mi az ami valóban jó nekik… és ennek a leghatékonyabb módja az, hogy millió dolgot odaad helyette amire aztán azt mondja, hogy jó… vagyis elég az érzékeinkre hatnia… és mindjárt megtalálja mindenki, hogy neki mi a jó…. ennyi..
“A rossz harcol ellenünk, céljai nem különösebben titkosak. A jó erőnek nyomát sem látjuk sehol. A rossz mégsem győzött még. Prédák vagyunk, hatalom nélkül, befolyás nélkül, egy világot irányító erővel szemben. És mégsem győzött ez az erő. Hogyan lehetséges ez?”
Ez egyszerű… úgy, hogy ez az erő.. bármilyen hatalmasnak is tűnik számunkra, nem a világot irányító hatalom vagy erő… bár lehet, hogy már a földbolygót, sőt akár már a környezetét is irányítja.. de nem a világmindenséget irányító hatalom. Másolja ugyan a technológiáját, birtokosa ugyan hatalma egy részének.. de valójában a mi “rosszunk” is csak egy virtuális kishal ebben a hatalmas hálóban… ugyanolyan szabad akarattal mint amivel mi… :D
és ugye, hogy a mi szemszögünkből ez milyen hatalmasnak látszik? azt mondjuk rá Sátáni… mondjuk ez legalább illik rá.. sőt vannak akik ezért a hatalmas tudásáért tisztelik, meg istenítik őt.. és sokan híven szolgálják is, mert ő kezeli a mátrixunkat, ezért az érzékeink számára képes csodálatosat, kényelmeset, bőségeset, káprázatosat, mennyeit, vidámat, pozitívat, fantasztikusat – ragozhatnám napestig – készíteni.. és persze mindezek ellentéteit is, mint ahogy az osztályrésze ugye nagyon nagyon sokaknak…
“Ha ez igaz, akkor érthetetlen, hogy miért nem láncra vert rabszolga mindenki, miért élünk még, miért nem zártak mindegyikünket börtönbe, mert véleményt nyilvánítunk, és miért engedik, hogy álmodozzunk, és néhanapján elérjük, amit akarunk.”
Ha tiszta fejjel végiggondoljuk, akkor érthető, hogy miért vagyunk láncra vert rabszolgák… és az is, hogy miért élünk még.. miért nem zártak mindenkit börtönbe, miért álmodozunk, és néhanapján miért érjük el amit akarunk…
egyrészt mert béklyónk nem fizikai természetű… – bár jóval erősebb annál – másrészt pedig mert a szándék amely megteremtett, létrehozott minket nem feltétlenül, vagy nem teljesen azonos azzal a szándékkal amelyiket most a rossznak állítjuk be… – kicsit kacifántos – még akkor sem ha a mi “rosszunk” ugyanúgy bábja a világot irányító erőknek mint amennyire mi bábjai vagyunk a “rosszunknak”
“Tehát a jónak is vannak erői”
vannak bizony, és ezek az erők a virtuális klánhoz hasonlóan válogatottak, a legjobb képzésben részesülnek…, és nemsokára rájönnek, hogy hogyan kell használni azokat a fegyvereket, melyek képesek lyukat ütni a “rossz” legyőzhetetlennek hazudott páncélján…
ezek az erők nem makulátlanok, nincs mögöttük semmilyen evilági hatalom, a társadalom nagy része egyenlőre észre sem veszi őket, a már említett szemüvegek miatt láthatatlanok… a rosszak viszont már jó ideje látják őket, főleg, hogy hellyel közzel ismerik a próféciákat… mindent megtesznek, hogy hátráltassák, elnyomják, eltitkolják őket… de tudják, hogy a látszat csal… azzal ez erővel ami a “klán” mögött kezd kibontakozni, nem lehet pénzzel, földi technikával vagy hatalommal szembeszállni.. mert az jóval magasabb rendűbb azoknál…
egészen egyszerűen nem evilági.. :D
http://www.youtube.com/watch?v=EGZezUbk1Vo
:-D