Ha valaki nem akar élni, akkor nem fog. Lehetséges, hogy nem lesz látványosan öngyilkos, de ha az érzelmi szintjét nézzük, a tetteit nézzük, a terveit, a gondolatait, a szenvedély teljes hiányát, akkor olyan embert látunk, aki nem akar élni, és tényleges lépéseket tesz azért, hogy felszámolja saját magát.
Az emberöltő jelentős részét kitölti a test felnevelése, az iskolák kijárása, a munka, az áhított pozíció elérése, a lakás, a ház, az autó megszerzése, a megfelelő társ felkutatása és meghódítása, az öregkor anyagi biztosítása, a gyerekek felnevelése és elindítása az életben. Ha az emberöltő tetemesen megnő, a duplájára, triplájára, sokszorosára, előbb-utóbb elfogynak azok a célok és kihívások, melyek tömegeket mozgatnak.
Sokféle oka lehet annak, hogy egy ember hajlandó élni. Néhány éven át az tartott életben, hogy minden héten kétszer vagy háromszor elmentem a Várba, egy Fortuna nevű helyre. Ismertem olyanokat, akiket az aktuális focimeccsek tartottak életben. Amikor ment a VB a tévében, más emberek lettek, mintha felébredtek volna egész éven át tartó álmukból. Ismertem egy fickót, akit az éltetett, hogy időnként egész napon át üldögéljen a foteljában, feltett lábakkal, forralt bort kortyolgatva és VHS akciófilmeket nézve, egyiket a másik után.
Életben tarthat valakit a flörtölés, a szexuális élvezetek, a szerencsejáték, a finom ételek és italok, az utazások, a hobbi, új emberek megismerése, a zene, a koncertek, a filmek, videojátékok, sportolói célok. Egy határon túl ezek is veszítenek varázsukból.
Mi marad akkor, ha olyan hosszúvá válik az élet, hogy elfogynak a bevett kihívások? A kézenfekvő válasz az, hogy újakat kell találni. És ha azok is elfogynak? Kínálja magát egy szó: dekadencia. Milyen érdekes, hogy általában ez az, amit látunk a halhatatlanokról vagy nagyon hosszú életű lényekről szóló filmekben. A vámpírok és más halhatatlanok élete a dekadencia tivornyájába fúl, ami talán ideig-óráig nem is lehet olyan rossz, de egy határon túl ebbe is bele lehet fásulni.
A Hegylakó című moziban és tévésorozatban alig fordult elő néhány olyan halhatatlan, akinek volt valami célja. A legtöbb csupán igyekezett eltölteni az időt. Connor és Duncan MacLeod is csak az idejüket próbálták kitölteni. Methos legalább krónikát vezetett a saját öt évezredes életéről, nem mintha ennek lenne értelme.
Rengeteg valós történet van, ami azt mutatja: miután valaki elérte élete nagy célját, félelmetes gyorsasággal leépült. Mi is láthattunk embereket, akik álmukat megvalósítva leeresztettek, elfogytak. Talán átestünk céltalan korszakokon, talán éppen benne vagyunk egyben.
Lehet beszélni becsületről, tisztességről, elvárásokról, kötelezettségekről, sőt kutyakötelességekről, de ha csak ennyiből áll az élet, ki akarná valóban élni?
Aki nem talál a maga számára semmi jót, élvezetest, örömtelit az életben, a jelenben, a közeli és távoli jövőben, az nem fog sokáig élni. Aki veszít, elbukik, csalódik, nem érzi jól magát a „bőrében”, nem találja a helyét, abban nincs sok életkedv. Aki súlyosan beteg lesz, baleset éri, deformálódik a teste, elveszíti a képességeit, aki olyan nehézségekkel szembesül, amikkel nem akar, vagy nem tud megbirkózni, abban nincs sok életkedv. Aki nem akar élni, az nem fog. Ez az alap.
A mindennapi emberi életben, a jelenlegi emberöltő szűkre szabott intervallumában is sokan, talán a legtöbben, kivéreznek, ami az életkedvet illeti, és valahol elfogy belőlük az élet iránti vágy. Ezután jön a begubózás, a jelentéktelen semmiségek mérhetetlen felnagyítása, meddő, semmire sem vezető célocskák hajszolása, a pillanatnyi örömöknek élés, a jövő tervezésének befejezése. Azután ezek is elvesznek.
Van egy régi buddhista történet, amit sokszor feldolgoztak. Ez nem egy példázat, hanem egy sztori. A hegyekben van egy függőhíd, amit mindig jó állapotban tartanak, mert sokan használják, és nem akarják, hogy bárki meghaljon vagy megsérüljön. Időről-időre felújítják a függőhidat, naponta megvizsgálják, a hibákat azonnal javítják. A híd hosszú évtizedek óta szolgálja a környékbelieket és az utazókat. Ám egyszer csak leszakad, öt ember zuhan a mélybe, mindannyian meghalnak. Óriási felfordulás, senki nem érti, mi történt, hogyan eshetett meg, hiszen a hídnak nem volt semmi baja. A nyomozás lezárul, válasz nincs.
A környékre érkezik egy buddhista szerzetes, aki hall az esetről és felkelti az érdeklődését. Ő is nyomozni kezd, de ő a karma oldaláról vizsgálódik: öt ember halt meg, mit tettek, miért kellett ennek bekövetkeznie? Végül arra jön rá, hogy mind az öten meg akartak halni, mind az öten menekültek az élet elől. Egyikük ölt és retteget attól, hogy felelősségre vonják; a másik elárulta a legjobb barátját és furdalta a lelkiismeret; a harmadik a szerelmét csalta meg, és így tovább. Mind menekült az élet elől, mind meg akart halni. A híd azért szakadt le, mert kellett, mert öt meghalni vágyó embert nem tudott megtartani.
Életemben megestek önpusztító korszakok. Szilánk csapódott az arcomba, alig egy milliméterrel a szemem mellett, és meg sem rezdültem. Majdnem elgázolt egy autó, hajszálon múlt az ütközés, és negyed százalékkal sem gyorsult fel a szívverésem. Súlyosabb esetek is előfordultak. Visszanézve ezekre az időszakokra, világosan látom, hogy ezek a nem tudatos, kisebb-nagyobb figyelmetlenségek hátterében az életkedv lecsökkenése állt. Úgy éreztem, hogy pocsékolom az időmet, nem a célom felé tartok, vagy elérhetetlennek láttam, amit, vagy akit akartam, vagy megbántam ezt-azt, amit megtettem.
Az életkedv fontos. Az öröm és a boldogság fontos. Aki ki akar térni a jelen, a közeli és távoli jövő nehézségei, kihívásai elől, annak fogy az életkedve, és esetleg teljesen elfogy. Aki nem akar élni, az nem fog, az megtalálja a meghalás módját, így vagy úgy, de biztosan.
Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Mit gondoltok, mennyire fontos az életkedv? Mi az életkedv? Mi az, ami növeli? Mi az, ami csökkenti? Egyetértetek azzal, hogy aki nem akar élni, az nem fog? Ha még ötszáz évig tartana az életetek, mit tennétek, hogy örömöt leljetek benne, és ne süllyedjetek a dekadencia mélyére?
Dante1911
Az életkedv nem mindenkinek fontos mert lehet valakinek pozitív gondolkodása az ugyan nem ér el vele semmit, tény hogy fontos a hallhatatlansághoz de szerintem még mindig inkább akarni kell vágyni az életet csinálni mintsem csak a kedvünket lelni benne. Az emberiség a kőkor óta nem fejlődött semmit emiatt a gondolkodás miatt, csak kényelmesebbé tette az életét .
Thirdeye
Putyin998 írta:
Majd hogyha halhatatlan leszel , akkor fogsz különbözni az átlagbéláktól . 😎 😛
Putyin998
Duncan Shelley írta:
Eggggyyértelműű 😀
Duncan Shelley írta:
Igen,csak azt nem vágtad le az egész zagyvaságból,amit idehánytam,hogy “általában” az “átlagbélákról” volt szó.Magáról a homo sapiensről-de tényleg csak úgy elnagyolva.
Nem kell mindenkinek kutatnia,oké.De “rendben lenni” miért nem kötelező?
kisboros
Duncan Shelley írta:
Véleményt írni járok ide, nem keseregni.
Hogy neked csak azok a vélemények elfogadhatók, amiket te is úgy gondolsz, az már a te dolgod…
istvan
@ Duncan Shelley:
“Ez nekem már túl sok szabály.”
Á, nem hinném. Van, amikor érezhető, hogy pont azt kell csinálnom, s minden más deviáció. Már csak a helyes mértéket kéne betartani, de ezzel már az ókori görögöknek is problémájuk volt, nemcsak nekem. :laugh: 😥
annamari
Duncan Shelley írta:
Bródynak volt egy jó szövege erre. “Nem dolgozom pénzért, de pénz nélkül nem dolgozom.” Nagyjából, az értelme ez. Követendő.
Én is beadom a jelentkezési lapot a moderátori állásra. 🙂
annamari
Duncan Shelley írta:
Ez igaz. A diákhitelt azzal adják el, hogy most vagy fiatal, élj most. Minden hitelt azzal adnak el, hogy most azonnal megveheted. Az az érzés, hogy fogy az időnk, baromira hajt minket. Ijesztő az a gondolat, hogy elmúlt a fiatalságom, és jön a haldoklás. Ha kórházba kerülnék néhány évre, vagy kómába esnék, az lenne a legrosszabb benne, hogy elmegy mellettem az élet. Ha bebörtönöznének, akkor is. Amit hüvösön töltök, az kiesik az életemből. Ha nincs öregedés, ezeket józanul lehet kezelni. Elvesztem a lábam, hát majd feltalálok valamit, ahogy mondtad, és akkor megint lesz, és nem lettem agg, nem vesztettem semmit. Lehet, hogy kétszáz év múlva lesz csak lábam, de na és? Akkor is fiatal leszek, addig meg tanulok ötven nyelvet és ötven szakmát.
Gyorsan kipusztította azt a falut! 🙂
Nem lényeges. Van, akinek ez sport. Sokszor kapom az üzeneteket facebookon, hogy like-oljak valamit, mert ez fontos. Miért lenne? Ha névvel lehetne like-olni vagy dislike-olni, annak lenne valamennyi értelme.
Duncan Shelley
Petra írta:
Akkor vezesd elő.
Duncan Shelley
kisboros írta:
És azért jársz te ide keseregni, mert ezt teszi a vonzás törvénye? Az összes többi ember miért nem csinálja? Rájuk nem hat? ?:-)
Duncan Shelley
istvan írta:
Ez nekem már túl sok szabály.
Duncan Shelley
istvan írta:
Szerintem inkább off volt, nem provokáció.
Azt egyébként gyakran kérdezik tőlem, hogy mazochista vagyok-e, amiért nem törlök bizonyos embereket. (Senki nem téged említett, mielőtt ez jutna eszedbe.)
Duncan Shelley
Thirdeye írta:
Már megint a fatalizmus… Az, hogy valaki álomvilágban él, azt jelenti, hogy nem tud érvényesülni abban a környezetben, amiben van, mivel nem látja, mi kell ahhoz.
És ha valaki ezt felismeri, akkor mi van? Akkor kiröhögik, leköpik és ettől szomorú? Csak azért kérdezem, mert óvodás koromban voltam ezen a szinten…
Folyton a humor… 😀
Duncan Shelley
Putyin998 írta:
De ne hagyjuk ki, mert ez benne a lényeg.
Duncan Shelley
Putyin998 írta:
Hókingnak, amióta lebénult, több felesége volt. Szóval te is jönnél a különféle kozmogóniai elméletekkel? 🙂
Duncan Shelley
Putyin998 írta:
A táplálkozás egyénileg fontos lehet, de ne túlozzuk el. Társadalmilag vagy történelmileg nincs jelentősége. Egy ember értékét nem lehet abból leszűrni, hogy mit eszik. Mit ettek az Ince pápák, a Hitlerek meg a Darlák? Teljesen lényegtelen. Nem emiatt tették, amit tettek.
Ok, mi van, ha ez az alap megvan? Mi jön még? Hogyan lesz valakiből úgy igazán VALAKI? Hogyan lesz okos, bölcs, hatékony, messzire látó, nagy formátumú személyiség?
Ok, mondjuk, hogy valakinek megtörhetetlen akarata és végtelen küzdenitudása van, de a megfigyelő és adatelemző képessége a nulla körül mozog. Ez az ember majdnem száz százalék, hogy kárt fog okozni az összevissza csapkodásával. Hiszen nem látja, mi mivel és hogyan függ össze. Azt elismerem, hogy a táplálkozásnak, valamilyen fokú edzettségnek, akaraterőnek és küzdenitudásnak van jelentősége, de nem ezek a legfontosabbak, és nem pótolják a fontosabbakat.
Dehogynem. Csak precíz adatértékelés kell az akarat és küzdenitudás elé. 😎
Putyin998
kisboros írta:
:laugh:
De te mostanában kevés örömöt éltél meg vagy tévedek?
:laugh:
Putyin998
@ Petra:
Attól függ,hogy mi az.
Már az ominózus izéke.
Petra
Duncan Shelley írta:
Történetesen van nekem egy, amit már egy ideje gyilkolásznak, de nem nagyon sikerült még elpusztítani.
Ha tudsz valami jó módszert, akkor csak szólj, kipróbálhatod rajtam azt is. De ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek, hogy szívós fajta. 🙂
kisboros
Duncan Shelley írta:
Ó, még nem jöttél rá?! Dehogynem, csak nem mered leírni.
Vonzás törvénye!
Vagy ahogy mondta Bajnai két éve a Parlamentben: “hasonló a hasonlónak örül”.
istvan
@ Duncan Shelley:
“És a horgászat, mint deviancia?”
Szabott ideje van a horgászatnak, ugyanúgy mint pl. a kefélésnek. Egyiket a másik idejében ne cselekedjük, s hosszú életűek leendünk e sárgolyón…
istvan
@ Duncan Shelley:
“Tény, hogy járnak ide lelki sérültek, furcsa, hogy ennyire magatokra vettétek. Aki meg tényleg az (szerintem is), az nem kérte ki magának…”
Mindenkinek megvan gumicicája. Az enyém – valszeg többek között – az önmagát minősítő figurák. Egyébként egy nyílt provokáció volt, ezért is reagáltam visszafogottan. Ha meg valaki lelki sérült /egyébként ki nem???!!!/ remélem, hogy hasznára lesz a blog és a kommentek olvasása…
Thirdeye
Duncan Shelley írta:
Hát ez igaz ! Viszont mindenki álomvilágban él . A saját álmodat álmodod Te is . Csak lehet hogy nagyon valósnak tűnik 🙂
Duncan Shelley írta:
Már az is jó ha rájön valaki hogy a karmája nem az övé 🙂 a bűne sem , és felismerheti hogy ő valójában Isten 😉
Duncan Shelley írta:
Nincsenek hát , csak vicceltem 🙂
Valamire rá kellett fognom hogy miért nem az ember a király .
Putyin998
Alex írta:
Nem egyforma az értékrendünk és ez itt “problémát” jelenthet az egyéni elbirálásban.
Nem azokra gondoltam,akik felelősséget vállalnak az életükért.Azokra gondoltam,akik tudják hogy kell élni az életüket homo sapiensként.
Ehhez felelősségre nincs szükség,csak egy kis józan belátásra és parasztlogikára.
A privát levelezésemben elkezdett kialakulni egy stabil kis közösség.Itt helyben is egész sok (nem a legjobb szó) követőm és segitőm akadt.
Hogy értsd:minnél többet tanulok és tapasztalok ezekről a dolgokról,minnél több kvázi “ellenséges” alapelvet hasonlitok össze és tesztelek,annál inkább egy egyszerűbb,teljesebb kép alakul ki előttem.Hobbiból megpróbáljuk ezt formába önteni,úgy hogy teljesen egyszerűen,mindenki számára emészthető legyen.
Még nem tudom mi lesz a vége,de most már egyre kiváncsiabban várom.
Természetsen nem az én életmódom(e témakörben)a követendő példa,nyilván elég szélsőséges és egyfajta önkéntes rabszolgaság.
De ha a kisérletező és a maximalista attitűdöt kihagyjuk belőle,akkor éppenhogy a minnél nagyobb fokú szabadságon van a hangsúly.
Úgy testi mint lelki értelemben is.
Alex
Putyin998 írta:
Az egész írásod nagyon tetszett. Ezzel a résszel viszont problémám volt. nem a mondanivalóddal, hanem azzal, hogy mit is értesz az alatt, hogy emberként nem üti meg a mércét.
Putyin998 írta:
Mármint, akik felelősséget vállalnak az életükért?
Igen, de szerintem mindig lesz a társadalomnak ilyen része. Azzal kapcsolatban viszont szkeptikus vagyok, hogy a Gauss-féle eloszlás elve vajon jelentősen változhat-e a társadalmon belül, de szerintem ezt a magad módján Te is alátámasztod azzal, mikor azt mondod, hogy az embereket nem tudod megváltoztatni.
Putyin998
Duncan Shelley írta:
Nem hagyna el akkor sem ha olyan lennék,mint Hóking.
Putyin998
Duncan Shelley írta:
A homo sapiens büszke a civilizáltságára, miközben annyi esze sincs mint a legprimítivebb állatnak: nem tudja, mivel kell táplálni a testét, majd vegyi anyagokkal kezeli az emiatt kialakult betegségek tüneteit.
Amiről papolok itten tehát – konkrétan a helyes táplálkozás és a test edzése – nem hobbi, nem életmódnak nevezett úri hóbort, hanem alap – legalábbis kellene, hogy legyen.
Ennek szinte közhelynek kellene lennie és nem különcködő életmódnak.
Nekem legalábbis ez a dolog nagyon sokat adott – de nem csak izmokat és erőt.
Küzdeni tudást, fegyelmet , céltudatosságot – és rájöttem hogy az egészben végül már nem az a lényeg hogy mennyire lesz valaki erős és izmos.
Rengeteg buta ember van, akik csodát várnak. Másoktól, az államtól, ingyen. Nem tudnak és nem akarnak küzdeni.Én a sporttól ezt tanultam meg, ez számomra a legfontosabb: rájöttem, hogy ha egy nehéz súlyt ki tudok nyomni ezt az akaratommal érem el – így minden mást is meg tudok valósítani az akaratommal.
A teljesítmény még nem elég,van bizony aki emberként nem üti meg a mércét: én nem akarok átverni senkit,ezért az értékelést másra hagyom-nekem ez úgysem számit.
Tisztában vagyok azzal, hogy az embereket nem tudom megváltoztatni: de egy társadalmi réteg attól még létrejöhet.
Aztán a többit meglátjuk.
Duncan Shelley
Putyin998 írta:
Nagy idő az a 13,5… 😎 Hátde ez is magaslabda volt. 🙂
Nem. De most ezzel mit akarsz mondani? Nem nő? Vagy nincsenek ilyen jellegű vágyai?
Nem gondoltam ilyet, de mindenképpen a része.
Putyin998
Duncan Shelley írta:
Hahaha-A Nato-tól külön fizetést kapnék,ne röhögtess! 😀
Putyin998
Duncan Shelley írta:
Leszarom a nőket.Látszik,hogy te nem ismered a feleségemet.Azt hiszed csak a szex tart össze egy kapcsolatot? 😐
Hóking bekaphattya.Lekörözném százszor.
Hazudozni és fantáziálni én is tunnék.
Putyin998
Duncan Shelley írta:
Én nem vettem magamra,de ez olyan magaslabda volt,amit nem tudtam kihagyni.
Duncan Shelley
Petra írta:
Mindent figyelek, azt is, csak nem visz rá a lélek…
Az OFF Topik – sport a nemoffoffja a témának.
Duncan Shelley
Thirdeye írta:
Az is, nem kétséges.
Duncan Shelley
Thirdeye írta:
Vannak vírusok? Nemá’!
Duncan Shelley
Petra írta:
Mi a bizonyítékod erre?
Duncan Shelley
Ater írta:
Nem gondolnám, hogy szellemileg nem lehet elérni olyan szintet, hogy a testet puszta döntéssel tetszőleges időn át fenn lehet tartani vagy át lehet alakítani. De ahogyan sokkal nehezebb elérni, hogy akarattal felemelj egy kocsit, mint beülni egy targoncába, a testi oldalt én sokkal járhatóbb útnak tartom.
Duncan Shelley
Thirdeye írta:
Meg is értem őket, amiért ilyet tesznek.
A tisztalelkű nekem azt jelenti, hogy bűntelen. Az meg azt jelenti, hogy nincs karmája. Ez a lény hogyan lehet egyáltalán ember?
Ha nincs karmája, nincs bűne, nincs visszafogottság benne, nem írtja a saját erejét, hatalmát, képességei maximumán van, ő kábé a teremtő isten.
Duncan Shelley
Ater írta:
A természetes kiválasztódás, ugye…
Duncan Shelley
Thirdeye írta:
Nem attól lesz valaki tiszta lelkületű, hogy álomvilágban él.
Duncan Shelley
Putyin998 írta:
Lényegtelen. Nem a nézőpont számít. Az a nagy trükk, hogy nem az számít.
Duncan Shelley
Putyin998 írta:
A düh, mint normális kedélyállapot? Nemá’! Tehát, ha nincs tápanyaghiány, akkor jön a düh? Lehet, veszek egy tortát. 🙂
Naja. Vagy mindig volt egy hányad, ami inkább csak volt, mint élt.
Andan bá mióta hangsúlyozza? Az, amit látunk, nem a homo sapiens a maga természetes állapotában, és ez a világ sem a homo sapiens természetes közege.
Egyetértek. De ez így kevés, mondani bármit lehet. Hogyan lehet ezen változtatni? Valamikor a kaland felfedezés volt, ismeretlen, vad vidékek meghódítása, kockáztatás, ma inkább csak hűtlenség. Kihívás kellene, olyan, amiről tudják, hogy van értelme, és hiszik, hogy megállhatják a helyüket. De a média ilyeneket nemigen mutat.
Duncan Shelley
Nietz-senki írta:
Visszavonulsz a zenéléstől?
Egyik se olyan rossz.
Duncan Shelley
Nietz-senki írta:
Valaki bizonyos szándékokkal, célokkal benne ül egy évtizedek alatt felépített rendszerben, melyet mozgat, vagy épp most próbál nevelgetni egy cselekvőképtelen testet és napi 6 órában hallgatni a gügyögést, az nem ugyanaz.
Duncan Shelley
Thirdeye írta:
Na, ez meg hogyan szedett be 4 dislike-ot?
Duncan Shelley
Putyin998 írta:
Mi a bajod a percéletű népekkel?
Sanszos, hogy belebombáznának a talajvízbe egy idő után.
Duncan Shelley
Putyin998 írta:
És ez teljes élet?
Na jó, de mi van a nőkkel? Mert a futóverseny az még ok, de melyik nő nézne rád egyáltalán?
És te lennél a Putyin Hawking? 😎
Duncan Shelley
istvan írta:
Mit értesz ebben az esetben szenvedélyek alatt? Szex? Azzal meg mi a baj? (Most azért vedd figyelembe a heterooldalságot.) És a horgászat, mint deviancia? :giggle: Ez egy kicsit erős, nem? Soha nem horgásztam, remélem, nem is fogok, de ezt nem tartanám ilyen veszélyesnek.
Ha van célja, akkor ő fogja magától elvárni.
Duncan Shelley
Putyin998 írta:
Küldeném uránbányába mindet 10-20 évre. Kisebb névsort már most tudnék mellékelni.
Duncan Shelley
@ Putyin998:
@ Thirdeye:
@ istvan:
Tény, hogy járnak ide lelki sérültek, furcsa, hogy ennyire magatokra vettétek. Aki meg tényleg az (szerintem is), az nem kérte ki magának…