Ha valaki nem akar élni, akkor nem fog. Lehetséges, hogy nem lesz látványosan öngyilkos, de ha az érzelmi szintjét nézzük, a tetteit nézzük, a terveit, a gondolatait, a szenvedély teljes hiányát, akkor olyan embert látunk, aki nem akar élni, és tényleges lépéseket tesz azért, hogy felszámolja saját magát.
Az emberöltő jelentős részét kitölti a test felnevelése, az iskolák kijárása, a munka, az áhított pozíció elérése, a lakás, a ház, az autó megszerzése, a megfelelő társ felkutatása és meghódítása, az öregkor anyagi biztosítása, a gyerekek felnevelése és elindítása az életben. Ha az emberöltő tetemesen megnő, a duplájára, triplájára, sokszorosára, előbb-utóbb elfogynak azok a célok és kihívások, melyek tömegeket mozgatnak.
Sokféle oka lehet annak, hogy egy ember hajlandó élni. Néhány éven át az tartott életben, hogy minden héten kétszer vagy háromszor elmentem a Várba, egy Fortuna nevű helyre. Ismertem olyanokat, akiket az aktuális focimeccsek tartottak életben. Amikor ment a VB a tévében, más emberek lettek, mintha felébredtek volna egész éven át tartó álmukból. Ismertem egy fickót, akit az éltetett, hogy időnként egész napon át üldögéljen a foteljában, feltett lábakkal, forralt bort kortyolgatva és VHS akciófilmeket nézve, egyiket a másik után.
Életben tarthat valakit a flörtölés, a szexuális élvezetek, a szerencsejáték, a finom ételek és italok, az utazások, a hobbi, új emberek megismerése, a zene, a koncertek, a filmek, videojátékok, sportolói célok. Egy határon túl ezek is veszítenek varázsukból.
Mi marad akkor, ha olyan hosszúvá válik az élet, hogy elfogynak a bevett kihívások? A kézenfekvő válasz az, hogy újakat kell találni. És ha azok is elfogynak? Kínálja magát egy szó: dekadencia. Milyen érdekes, hogy általában ez az, amit látunk a halhatatlanokról vagy nagyon hosszú életű lényekről szóló filmekben. A vámpírok és más halhatatlanok élete a dekadencia tivornyájába fúl, ami talán ideig-óráig nem is lehet olyan rossz, de egy határon túl ebbe is bele lehet fásulni.
A Hegylakó című moziban és tévésorozatban alig fordult elő néhány olyan halhatatlan, akinek volt valami célja. A legtöbb csupán igyekezett eltölteni az időt. Connor és Duncan MacLeod is csak az idejüket próbálták kitölteni. Methos legalább krónikát vezetett a saját öt évezredes életéről, nem mintha ennek lenne értelme.
Rengeteg valós történet van, ami azt mutatja: miután valaki elérte élete nagy célját, félelmetes gyorsasággal leépült. Mi is láthattunk embereket, akik álmukat megvalósítva leeresztettek, elfogytak. Talán átestünk céltalan korszakokon, talán éppen benne vagyunk egyben.
Lehet beszélni becsületről, tisztességről, elvárásokról, kötelezettségekről, sőt kutyakötelességekről, de ha csak ennyiből áll az élet, ki akarná valóban élni?
Aki nem talál a maga számára semmi jót, élvezetest, örömtelit az életben, a jelenben, a közeli és távoli jövőben, az nem fog sokáig élni. Aki veszít, elbukik, csalódik, nem érzi jól magát a „bőrében”, nem találja a helyét, abban nincs sok életkedv. Aki súlyosan beteg lesz, baleset éri, deformálódik a teste, elveszíti a képességeit, aki olyan nehézségekkel szembesül, amikkel nem akar, vagy nem tud megbirkózni, abban nincs sok életkedv. Aki nem akar élni, az nem fog. Ez az alap.
A mindennapi emberi életben, a jelenlegi emberöltő szűkre szabott intervallumában is sokan, talán a legtöbben, kivéreznek, ami az életkedvet illeti, és valahol elfogy belőlük az élet iránti vágy. Ezután jön a begubózás, a jelentéktelen semmiségek mérhetetlen felnagyítása, meddő, semmire sem vezető célocskák hajszolása, a pillanatnyi örömöknek élés, a jövő tervezésének befejezése. Azután ezek is elvesznek.
Van egy régi buddhista történet, amit sokszor feldolgoztak. Ez nem egy példázat, hanem egy sztori. A hegyekben van egy függőhíd, amit mindig jó állapotban tartanak, mert sokan használják, és nem akarják, hogy bárki meghaljon vagy megsérüljön. Időről-időre felújítják a függőhidat, naponta megvizsgálják, a hibákat azonnal javítják. A híd hosszú évtizedek óta szolgálja a környékbelieket és az utazókat. Ám egyszer csak leszakad, öt ember zuhan a mélybe, mindannyian meghalnak. Óriási felfordulás, senki nem érti, mi történt, hogyan eshetett meg, hiszen a hídnak nem volt semmi baja. A nyomozás lezárul, válasz nincs.
A környékre érkezik egy buddhista szerzetes, aki hall az esetről és felkelti az érdeklődését. Ő is nyomozni kezd, de ő a karma oldaláról vizsgálódik: öt ember halt meg, mit tettek, miért kellett ennek bekövetkeznie? Végül arra jön rá, hogy mind az öten meg akartak halni, mind az öten menekültek az élet elől. Egyikük ölt és retteget attól, hogy felelősségre vonják; a másik elárulta a legjobb barátját és furdalta a lelkiismeret; a harmadik a szerelmét csalta meg, és így tovább. Mind menekült az élet elől, mind meg akart halni. A híd azért szakadt le, mert kellett, mert öt meghalni vágyó embert nem tudott megtartani.
Életemben megestek önpusztító korszakok. Szilánk csapódott az arcomba, alig egy milliméterrel a szemem mellett, és meg sem rezdültem. Majdnem elgázolt egy autó, hajszálon múlt az ütközés, és negyed százalékkal sem gyorsult fel a szívverésem. Súlyosabb esetek is előfordultak. Visszanézve ezekre az időszakokra, világosan látom, hogy ezek a nem tudatos, kisebb-nagyobb figyelmetlenségek hátterében az életkedv lecsökkenése állt. Úgy éreztem, hogy pocsékolom az időmet, nem a célom felé tartok, vagy elérhetetlennek láttam, amit, vagy akit akartam, vagy megbántam ezt-azt, amit megtettem.
Az életkedv fontos. Az öröm és a boldogság fontos. Aki ki akar térni a jelen, a közeli és távoli jövő nehézségei, kihívásai elől, annak fogy az életkedve, és esetleg teljesen elfogy. Aki nem akar élni, az nem fog, az megtalálja a meghalás módját, így vagy úgy, de biztosan.
Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Mit gondoltok, mennyire fontos az életkedv? Mi az életkedv? Mi az, ami növeli? Mi az, ami csökkenti? Egyetértetek azzal, hogy aki nem akar élni, az nem fog? Ha még ötszáz évig tartana az életetek, mit tennétek, hogy örömöt leljetek benne, és ne süllyedjetek a dekadencia mélyére?
Rózsaszín csontváz ? ;-)
Teljesen igaz, életkedv nélkül semmi nem tart életben. Magamon is láttam, amikor elvesztettem a célt, mert elértem, amiért dolgoztam rohadt sokat, leeresztettem, eltunyoltan, tespedtem. Ha nem lett volna feleségem, akinek tetszeni akarok, ha nem várták volna el tőlem, hogy látszódjon rajtam a hozzáértésem, nem tudom mi lett volna.
Mit gondoltok, mennyire fontos az életkedv? – hosszabb ideig nélküle nem lehet élni, ez biztos.
Mi az életkedv? – vágy tapasztalni és cselekedni.
Mi az, ami növeli? – új tudás, új képesség, izgalom, kaland, próbatétel, célok, gyönyör.
Mi az, ami csökkenti? – kudarc, tanácstalanság, ami sokáig tart, gyász, ha impotenssé válnék vagy elveszteném az egzisztenciámat az biztos letörne, ahonnan fel kellene kapaszkodnom valahogy.
Egyetértetek azzal, hogy aki nem akar élni, az nem fog? – igen.
Ha még ötszáz évig tartana az életetek, mit tennétek, hogy örömöt leljetek benne, és ne süllyedjetek a dekadencia mélyére? – a mostani céljaim pár évre mutatnak előre, ezen változtatnom kellene, ott vannak a gyerekkori célok, űrhajózás, régészet, ha a testem fiatal maradna, szívesen belevágnék egy UFC K1 karrierbe, érdekelne a csillagászat, terveznék erőgépeket amikkel sportolókat lehet fejleszteni + olyanokat is, amik segítenének a baleset utáni felépülésben. Menne ez az ötszáz év, csak el kell engednem magam és azzal a tudattal gondolkodni, hogy mindenre van elég időm. Reggelre száz nagy célom lenne a füzetemben. Tetszene még ötszáz év. Biztos nem tespednék.
Abszurd kérdés következik, de ha a halhatatlanság a célom, akkor életben tarthatja az életkedvem és ezzel engem is? Szóval ha halhatatlan akarok lenni és erre célként tekintek, akkor addig halhatatlan is vagyok, míg ez a célom megvan, mert nem értem el? De ezzel már elértem és akkor mint bármelyik cél elérése után másikat kell keressek ami életben tart és ez azt mutatja, hogy a halhatatlanság mint cél, nem elég, tudnom kell azt is, hogy mit kezdek vele.
Ha halhatatlan lennék, arra fordítanám az időm, hogy minél magasabb spirituális fejlettségi szintet érjek el. A halhatatlansághoz pedig szerintem elég magas szinten kell állni, szóval ez is ütközik egy kicsit.
Szóval. Ha halhatatlan akarok lenni, akkor már van egy célom ami életben tarthat, de nem elég, több kell ettől. Hogy legyen más célom is, kitűzöm célként a spirituális fejlődésem. A halhatatlansághoz elengedhetetlen egy bizonyos, elég magas szintű fejlettség, szóval a két célt lehetséges, hogy együtt érem el, ezzel pedig célját-vesztetté válnék ami egyenlő a halállal. Bár gondolom egy ilyen magas fejlettségi szinten tisztában lennék a céljaimmal. Vagy csak csinálnék valamit egyszerűen azért mert jó…:)
Hm.
1.Te tényleg jártál a Foresbe?
2.Kit érdekelnek a “tömegek”?
3.A buddhista sztori felháboritóan gagyi.
4.Mennyire fontos az életkedv?
Alap.Milyen kérdés ez?A nihilizmust megvetem.Nagyon.Az élet kedv kérdése?Mindjárt tökön szúrom magamat!
5.Mi az életkedv?
Mi?Hát egy hülye kérdés.
Vissza kell utalnom egy régebbi bejegyzésre-ha már ilyen dolgokról beszélgetünk.
Levegőt venni miért nem felejtettek még el az emberek?Miért merülhet egyáltalán fel ilyen természetű kérdés?
De a mai világban már nem bűn az öngyilkosság.Aki akkora köcsög,hogy unja a banánt,az bátran megfeszitheti magát,én tutti nem fogom megsiratni.
6.Mi az, ami növeli?
Ha lelkiroggyant buzeránsokról beszélünk,akkor a sikerélény,illetve annak a jövőbeni igérete.Ha úgy tetszik,a zegó hizlalása-csak hogy a Háromszemű is recskázhasson valamire :laugh:
7.Mi az, ami csökkenti?
Nem tudom.Lúzer buzeránsok weboldalakat eddig nem látogattam,a sitten meg nem kerestem a köcsögök társaságát.De ha sarkitva érdekel valakit tényleg,akkor kérdésre szivesen válaszolok. 8-)
Egyébként a seggberottyantott buzeránsok is élni és túlélni akartak-mindig is.Ezért ezt a kérdést elutasitom.És ha van aki nem teszi ugyanezt,akkor azt is elutasitom,örökre.Nem kedvelem a csicskákat.
8.Egyetértetek azzal, hogy aki nem akar élni, az nem fog?
Naná.Ha nem is falcol be vagy nem nyel karácsonyfát,akkor is kimeresztheti magát.A depis ringyók ugyanigy járnak el.Undoritó.
8. Ha még ötszáz évig tartana az életetek, mit tennétek, hogy örömöt leljetek benne, és ne süllyedjetek a dekadencia mélyére?
Újabb és újabb célok.Miért ilyen kérdéses ez?
Nem kell gyagya filmsorozatokat nézni,ez a titka.
Most ideges lettem.Nagyon.
ez milyen ártatlan oszt hogy jönnek a diskek
:-D
életkedv nélkül a szálka is halálos lehet elen vitál jó bőr kell is az az asszony mellé
:-D
kimaradt az ötszázas
ha öregednék és yoda lennék az nagyban befolyásolná a terveket de akkor is lennének csak változnának idővel ha nem öregednék hanem fess vagy flash nem kívánt rész törlendő lennék akkor a búvárparadicsomok feltárása nagyon fontos lenne nekem és ha elég ideig élnék talán rájönnék hogyan lehet valakinek erre pénze
:-D
mozgalmat indítanék füstöljük ki a bürokráciát lenne a neve és kifüstölné a bürokráciát mert az nem kell
főtitkár lennék és elhoznám az aranykort
:laugh:
@ Putyin998:
paranyica ez intörnetyes imázsod mélyére vágott
:laugh:
Nekem nem életkedvem és ezen látszik, hogy mennyit betegeskedem. A sok szomorú dolog miatt nekem már nem lesz több az életkedvem. Talán ha a sok szemét gazember meghalna akkor lenne. Ilyen filmet láttam, hogy a szellem amíg élt egy darabot magánál tartott az áldozatából és az csak akkor tudott meggyógyulni és vidám lenni, ami után a szellem már meghalt. Ötszáz évet nem akarok élni, sokszor kevesebbet sem. Ha valahogyan mégis lenne megbosszulnék minden sérelmet minden szemét aljas húzást.
@ Putyin998:
http://www.youtube.com/watch?v=i1I8QwSThr4 :evilgrin:
Louis írta:
Ötszáz évet azzal töltenél hogy görgeted magad előtt a sz@rt ????
Az életkedv kapcsol össze az élettel. Nevezhetjük szeretetnek, vonzalomnak, vágynak az élet irányában. Olyan, mint a párkapcsolat, nagyon is olyan.
Lehetséges, hogy ha töretlenül egy nagyon magas érzelmi szinten tudnánk lenni, valahol magasan a boldogság és öröm felett, akkor ez önmagában elegendő lenne az élet meghosszabbításához, de mindenképp a legfontosabb összetevő.
Ha 133 évesen egy baleset következtében tolószékbe kényszerülök, pedig előtte imádtam a táncot, hogyan őrizzem meg az élet iránti szeretetemet? Ez egy nagy feladvány a lélek számára. Hisz ha csökken az életkedvem, csökken az élet bennem.
Nem biztos, hogy van bennem kellő józanság félezer éves élethez, el tudom képzelni, hogy lennének dekadens korszakaim. De biztos vagyok benne, hogy beletanulnék egy idő után.
Duncan, hallottam róla, hogy milyen viszontagságos éveken vagy túl, csalók és más kétes elemek ragadtak rád. Olvasgatva egy ideje a blogodat, elgondolkodtam azon, hogy vajon hogyan vonzod be ezt a rengeteg lelki sérült kölyköt?
Te elgondolkodtál már ezen?
@ annamari:
te meg hogy vonzodtal ide? en ezen gondolkodok…
@ annamari:
Szerintem te egy afféle kaponyaszerű exanyuka vagy…
annamari írta:
nev3rlive írta:
istvan írta:
:-D :-D :-D :-D
István!Ki kell javitsalak.Louis az anyuka,aki ki van idegileg,Kaponya úr pedig gy ikon számomra,kérlek ne viccelődj vele :-D
Kannamari!
Te elgondolkoztál már azon,hogy miért vonzódtál be a lelkisérült kölykök közé?
Meg azon,hogy ez a bevonzás szó mit is takar valójában?
Vannak egyéb blogok is,mint például Nők Lapja blog,Norbiducitréning blog stb.
Ott nincsenek sérült kölykök.
vilko barnabás írta:
Ja.Kár,hogy leszarom.
Na, elérkeztünk a blog történelmének legfontosabb cikkéhez. Ez azért is érdekes, mert teljesen köznapi témának gondoltam, de úgy tűnik, hogy ez ment a legtávolabb az eddigi bejegyzések közül a köznapiságtól. Ezen érdemes elgondolkodnom.
Ennyi mindenki gondolja, hogy az életkedv lényegtelen? :)
annamari írta:
Ha még egy komment irása közben is ilyen határozott és keményvonalas vagy,akkor te tutti nem tartozol a sérültek közé.lol
annamari írta:
És “hallottam róla”szóösszetétel mekkora átéléssel párosul?
Amúgy mi bajod a csalókkal és más kétes elemekkel?
Te talán egy ess elem vagy,hogy birálod a két esseseket?
@ Duncan Shelley:
Nem, nem. Épp fogalmazgatok, csak éppen kiütött ez az odadörgölődző nyálaskodás, sugalmazása a “mi ketten, ugye, Duncan?”-nek együtt a hozzászólók TELJES megvető lenézésével.
Duncan Shelley írta:
Azt nem vagyok hajlandó elfogadni,hogy ennyire nincs életkedve senkinek.Miért nem természetes dolog az,hogy valaki élni akar?
Nem vegetálni,meg tengődni,meg hedonista módon élvezkedni,hanem ÉLNI?
Ilyen szarul vannak összerakva a népek?
Miért kérdéses egyáltalán az életkedv,teszem azt egy csalódás miatt?Miért LEHET kérdéses?
Ha a nagy többség ilyen búvalbaszott,akkor már sok mindent érteni vélek,amit eddig nem értettem.
vilko barnabás írta:
Legalább megtudtam,hogy van nekem olyanom,camembert :laugh:
@ Thirdeye:
Lebunkózol indoklás nélkül?Te is sérült vagy? :-D
Találgatnom köll?
Szerinted minden “életkedv nélküli”potyautas bohócot inkább istápolni köllene?
Ht az én Rendszeremben akinek nem lenne életkedve,az első esetben megúszná kényszermunkával,második esetben-visszaesőként,hogy valami hasznunk is legyen belőle-komposztáltatnám.
Méghogy életkedv.
Jajj,letörött a körmöm,mingyáá meghalok!
Jajj,megb@szták a nőmet,mingyáá véégem!
Jajj,kikapott a Loki,mosmilesz???
Arról senki sem hallott,hogy menni kell tovább?
@ Putyin998:
Ok, ez egy érdekes felvetés: éled az életed, valami nem teljesen jön ki úgy, ahogyan vártad volna, és annyi a lábadnak. Mit teszel? Hogyan lesz életkedved még utána? Miért akarsz még élni utána?
Vedd tesztkérdésnek. 8-)
@ Duncan Shelley:
Valóban központi kérdés az életkedv léte, vagy hiánya, irányultsága, értékszerkezete.
Ami kapásból “feljön”, az az előző rendszerben szinte általánosnak mondható frusztráltság.
Ez a fásultságtól, a kifakuló és elfoszló életálmoktól, a kőkemény önsorsrontásig sok mindenhez vezetett. Vajon hol van az a pont, az a határ, amitől elfogadható, vagy talán csupán megérthető annak a gondolkozási spirálnak a kialakulása, amelynek mélypontján már a deviáns magatartás kialakul. /Devianciának tekintem ebben a vonatkozásban,pl. a szélsőséges visszahúzódást, a belső emigrációt, de a szenvedélyekbe menekülést, a pótszerek használatát, legyenek azok narkotikumok, mint pl.: a szívnivalók, vagy a tévémánia, horgászat, stb./ Vajon meddig várható el valakitől, hogy erényeivel, akaraterejével, találékonyságával élve felülkerekedjen a külső és belső környezet lehúzó erején?
Persze, mindenkinél más és más a történelem és az adottságok. Én azért szeretem és tisztelem a tisztességes módon sikeres és gazdag embereket, mert feltételezem, hogy kisugározzák életörömüket és példát mutatnak fel. S ez, akár egyfajta társadalmi mentálhigiénés szempontból is jótékony hatású lehet.
Még ötszáz év?
Biztosan találnék rengeteg megismerni valót, alkotási lehetőséget, akár alkalmat a segítésre, már ha igény mutatkozna rá. Még soknak sem találom az ötszáz évet.
Duncan Shelley írta:
Rengeteg példát tudok hozni,hogy miért élnék utána is még nagyon szivesen százezer évekig is akár.Még egy ilyen ismerősöm is van,aki jó sportoló volt,de deréktól lefelé lebénult,mert egy részeg rendőr hátbalőtte egy búcsúban.Erre edzősködni kezdett,és fekvenyomó csúcsokat döntött.De van más példa is.
A láb nélküli futógyerek,azzal a csodamizériával a lábszárán,aki rekordokat dönt?
Ha az egész testem lebénulna,akkor tanulnék.Amennyit csak birok.És kikésziteném idegileg az ápolóimat. :-D
Nincs hátrafelé toporgás nálunk.Ez nem az a cég.
@ Duncan Shelley:
Ha csak én élhetnék 500évig,de garantáltan,akkor arra nagyon sokan rábasznának, :laugh: :laugh: :laugh: :laugh:
Pénzt gyűjtenék és megvennék egy szegény és korrupt országot magamnak,aminek nem lenne kiadatása semmilyen ország felé.Minden bűnözőt befogadnék százalékért.
Al-Kaida?Bin Laden?Hadd gyüjjön :-D
annamari írta:
Látod Annamari , mennyien magukra vették a lelki sérült kölyök szerepét . :-D
Kérlek tisztázd ezt a dolgot . Nyugodtan nevezz meg :laugh:
Putyin998 írta:
Amit Duncan ír a cikkben , az teljesen áll . Még a buddhista történet is . :-D
Szerintem nem kellene így beszélned azokról akik éppen mélyponton vannak .
Rengeteg oka lehet annak hogy elmegy az életkedve valakinek .
Lehet hogy valakin segít a kényszermunka :-D de nem biztos hogy garantálja az életkedvet .
Sok potyautas bohóc is van , nekik téged ajánlanálak .
Amúgy megint nagyképűsködsz ! Ne igyál előre a medve bőrére ! Nem tudhatod hogy milyen lenne ha jól szétb@..ná valaki az életed . Egyszer a Titánok is levitézlenek . :deadrose:
Kertészed . :chic:
Nekem nem reális az, hogy ha rengeteg évig élnék, akkor ne találnék magamnak elfoglaltságot, ami örömmel tölt el és amiben látok célt. Hiszen sok idő az sok fejlődési, fejlesztési lehetőség. Ha az elmúlt 500 évet nézzük, akkor rengeteg változást látunk. Számos újdonságot találtak fel emberek, most is szinte havi szinten hírt kapunk valami újdonságról, főként műszaki dolgokról. Egy új találmány, az új lehetőség, új távlatok, új célok.
Azt nem értem mondjuk a Hegylakóban (legalábbis a sorozatban, a mozifilmeket régen láttam, alig emlékszem rájuk), hogy ahelyett, hogy festményeket gyűjtenek stb., dolgozhattak volna a világ formálásán. Beférkőzhettek volna bizalmas körökbe, megölhettek volna vezető bűnözőket vagy bármi.
Nagyon fontos az életkedv, mert ez visz előre. Egyfajta energia, ami hajt abban, hogy életben maradj. Kedv az életre – szó szerint. Ha elérek egy áhított célt, akármilyen kicsi is az, akkor az növeli az életkedvet. Ha olyasmit teszek, amit szeretek vagy olyasmit birtoklok, ami örömmel tölt el, akkor az is növeli az életkedvet. Ennek az ellenkezője csökkenti. Ha kudarc ér, elvesztek valamit… [Jó volt ezt most átgondolni!]
Egyetértek, ha nincs életkedv, az hosszabb-rövidebb, de viszonylag egyenes út a halálba.
Mit tennék 500 év alatt? Van egy A4-es lapom, nemrégen került a kezembe. Még egy írással kapcsolatos Duncan cikk miatt írtam össze. ;-) Kb. 50 olyan terület, ami érdekel és ahol szeretnék fejlődni, tanulni róla. Még sokat tudnék hozzátenni. Minimum háromszor ennyit. Bár lehet, a végén már kicsit gondolkodni kellene. Nos, ezekkel jól ellennék, azt hiszem.
Putyin998 írta:
Sajnos, ez elképesztően így van, legalábbis ami Magyarországot illeti. A fiatalokat ugyanúgy beleértve. Elég sokat tapasztalom mostanában és elég lehangoló.
Ami számomra elképesztően durva, számos huszonéves, aki elvégzett valami sulit, nem akar még csak hallani sem a tanulásról. Kiborító. (Most nem iskolai tanulásra gondolok.) Én megőrülnék, ha nem olvashatnék regényeket, szakmai anyagokat, nem nézhetnék filmeket, amiből tanulhatok, nem olvashatnék efféle “haszontalan” blogokat… és még sorolhatnám.
@ Thirdeye:
Az ÉN életemet csak ÉN tudom szétbaszni.Érted te ezt,csak okoskodsz.
Voltam már olyan helyzetben-akár évekig is-ahol mások nyüszitve szűköltek.
Nekem ez fontos,hogy mindent kibirok.
Jó érzés erősebbnek lenni.
De ezt már mondtam párszor.Nem a fizikai erő számit.
@ Jaklin:
Igen,erről márt irt egy cikket Duncan.Valahol az elsők közt van.Nem pont ez a fő témája,de megemliti.
Amúgy itt is ugyanezt látom.Elsőre röhejes,sokadszorra tragikus.A jövő orvosai,tanárai…hmm…
Putyin998 írta:
Meg tudlak érteni, én is az voltam, mikor először olvastam a cikket, mert épp előtte néztem a tévében a boksz gálát és annyira szerettem volna egy jó kis K.O.-t látni.
Tulajdonképpen az sem érdekelt, hogy Klicsko, vagy az a Viking, vagy ki talál be, csak látványos legyen, erre ott kínozták egymást 12 meneten keresztül és semmi. Ez bárkit kihozna a béketűrésből. Ha te is láttad és utána olvastad el a cikket, az sok mindent megmagyaráz. ;-)
Teljesen komolyan mondom, hogy értem, mi a bajod és hogy miért írtad, amit írtál. De ahogy a barátom szokta mondani: Tudom, miért vagy hülye, Manó. (És meg simogatja a buksimat.) Csak nem tolerálom. :-|
Te egy kibaszottul értelmes ember vagy, csak kinyílik a bicska a zsebedben, ha valaki picsog. Értem. Téged ez, másokat más borít ki, de a lényeg, hogy vannak érzékeny pontjaink és sz@r napjaink (még neked is), de te ettől még nem kezdesz el sírdogálni, nem süllyedsz apátiába, maximum baromi mérges leszel. Ez jó. Mert a düh sokkal, de sokkal magasabb érzelmi szint, mint a bánat és a fásultság.
A munkám során volt alkalmam bőven beszélgetni és megismerkedni mindenféle emberrel, és a többség sajnos sokkal rosszabb állapotban van a legjobb napján, mint te a legrosszabbon. Egyszer kimentem a Lehel csarnokba felmérést készíteni és egész nap járókelőket szólítottam le, mindenféle kérdéseket tettem fel nekik és szóba elegyedtem sokakkal. Azt vettem észre a reakciókból, hogy mindegyiküket be lehetett sorolni hangulati szintjük alapján az alábbi 9 kategóriába: lelkes, magyarázós, unott, ellenséges, dühös, sunyi, félős, bánatos, ott sincs. Az, ahogy válaszoltak, ahogy viselkedtek, később pedig már csak abból, ahogy rápillantottak meg tudtam mondani, hogy akkor épp melyik hogy viszonyul hozzám és egyáltalán a világhoz. Volt, akihez hiába szóltam, észre sem vett, olyan, aki direkt kerülte a szemkontaktust, aki látványosan kikerült, aki ingerült lett, vagy egyenesen elküldött a fenébe, hogy hozzászóltam, de olyan is, aki megállt, és mivel épp úgy sem volt más dolga, válaszolgatott, aki tudálékosan levezetett és olyan is aki lelkesen mesélt dolgokat. A legemlékezetesebb egy kis cigánylány volt a közeli gettóból, aki annyira örült, hogy szóba álltam vele, hogy egyből el is mondta az egész életét. Elmesélte, hogy otthagyta a sulit és kozmetikusnak akar menni, de igazából manöken lenne és épp haragszik a barátjára, azt, hogy a házból egy idősebb pasas (aki molesztálja), nagyon megkeseríti az életét és fél tőle, ezért akar már 16 évesen inkább elmenne dolgozni, hogy kiszabaduljon onnan. Alapvetően nem volt szép, de amikor arról beszélt, hogy mit szeretne és mit fog csinálni, annyira bájos volt, sőt még engem is lelkesített és jó kedvre derített. Viszont, amikor a félelmei kerültek szóba, akkor olyan keserű lett, éreztem a mételyt, ami belülről rágja és mérgezi őt. Ha az előbbire koncentrál, akkor talán sínen lesz az élete, én legalábbis ezt remélem és erre biztattam. De ha erősödik a terror és még jobban eluralkodik rajta ez a félelem, akkor nem lesz valami rózsás az élete.
Teljesen mást és más hangulatban akartam írni, de ez most így tűnt jónak. Remélem nagyjából érthető és tudod, hogy egyébként nagyra értékellek.
@ Petra:
Reggel jövök haza melóból és ezt kivesézzük,mert jót irtál és tegnap melóban pont megnéztem azt a buzi meccset. :-P
Az első menetben kiüthette volna,ha komolyan veszi,de játszott a közönségnek a bunkó,utána meg ooszlánt csinált a nyúlból,ahogy mondani szokás.Mondjuk attól még nézhető meccs volt,de nem erről szeretnék irni.
Tehát:reggel!
Aufvideszén :-D
Louis írta:
Ilyen tartalmas filmeket (inkább) ne nézz!!!
Az életkedvet nem tudom garantálni; de nagyobb értelmet – már ha csak malmozol is: igen!!!
Az a sok szemét gazember – ha meghalna, ugyan-onnan folytatná… ahol abbahagyta.
Akkor mivel is volnánk előrébb???
Különben – ha most látnak minket – ők onnan ugyanolyan szemétnek látnak minket, mint mi őket.
Úgy is mondhatnám: kvittek vagyunk.
Azt, hogy mitől vagy szomorú és beteges – én nem tudhatom és nem lehetek okos a Te helyedben…
Azért – nyugodtan próbáld meg filmek nélkül!
Néhány év múlva – magad is rájöhetsz; hogy jobb fej vagy, mint akiknek szánják a filmet… vagy mint aki filmek által nyer tapasztalatot.
Az, ami keserűség és gyűlölet felgyülemlik bennünk – hisz én is pesszimista vagyok – Az alaptalan… pontosabban: oka bennünk van! Azt kell felderíteni – miért nem vagyok a helyemen? Hol a helyem ebben az életben?!
Az ős-gonosz, amit lehet gyűlölni – nem létezik.
Ős-örök kárhozat – lehet… Ős-örök kárhozott – nem létezik. A fő-ördögök sem maradnak ott örökre!!! (még azok is szabadulni fognak – egyszer, majd az ember által)
@ Nietz-senki:
na itt jon az, :-) hogy a pokol nem egy hely hanem egy allapot , ugy e?
Egy “lelki-fröccs” fontosabb – mint hogy saját véleményt mondjak. Lehet szenvedély-beteg vagyok – a feleségem is ezzel jön. Hamarosan le fogom tenni ezt a lantot.
Életkedv – még egy partit (sakk)?
Diszkó? – kösz nem!
A seregben megundorodtam – saját magamtól; mert ugye voltunk egy páran…
Az őrtoronyban – most lebontsam a falakat? 90 lőszer – csakhogy egyet magamnak kellene meghagyni… kint a faluban meg szól a zene (ki tudja – barátnőm épp most kacsint össze valami jóképű fickóval).
Be merem ismerni: gyáva vagyok.
A Volánnál volt olyan év, hogy minden héten pénteken vagy szombaton szolgálatban voltam – este a városban szól a zene (diszkó)… akkoriban sok forróvérű fiatal volt; akiknek valamiért még külön vér-forraló eszközre volt szükségük. Nehezen értem én ezt – viszont sandán várom: melyik busz fog a következő pillanatban lerobbanni (ebben semmi izgalmas dolog nem volna – ha volna “tartalékom”…).
Az életben van valami különös bizsergés – ezt most is érzem (4 gyerekkel a nyakamban)…
Lehet hogy tévednék?
Sebaj! Nem igazán történt még olyan tévedés, amire – kis jóindulattal – nem lehetne ráfogni; hogy kreatív!
És ennyi jóindulatot – elvárok Tőletek!
nev3rlive írta:
Lehet, hogy ez jobb megfogalmazás.
@ Petra:
Na akkor vegyük szépen sorban.Vasárnapot zártam ma reggel,ez viszonylag nyugis és eseménymentes nap szokott lenni.Ma is csak egy alkalommal fenyegettek meg halálosan a büdös arabok,de megvan a rendszámuk… :reallyangry: :reallyangry: :reallyangry: :reallyangry:
Tegnap úgy zértuk a napot,hogy végignéztük egy arab 15 másik arab általi halálraverését,úgy hogy a rendőrök a sarkon állva nézték,mikor lesz vége.Pedig az áldozat barátai integettek és orditoztak segitségért.Szánalmas,ocsmány és undoritó.A végét felvettem telefonra hogy a nejem lássa micsoda kurvák is a rend éber őrei.
Félreértés ne essék.Nem érdekel az áldozat.Éppolyan bűnelkövető volt,mint a megverői.Nem is segitettem neki.De ezt a rendőrök nem tudták,csak féltek.És ez röhejes.Minek akkor a ruha,minek a fegyver?Minek a plecsni?Rohadt buzik…
Ha szar napom van,akkor mérges leszek,ez egyértelmű.Sőt,továbbmegyek,általában kicsit mérges vagyok.De nem a köznapi értelemben.Inkább felfokozottságnak hivnám.Szerintem a homo sapiensnek ez lenne egyébként a normális kedélyállapota,ha nem lenne mindenki tápanyaghiányos mozgássérült nyomi.
Nem hiszem,hogy ez a faj úgy lett a bolygó egyeduralkodója,hogy végigrettegte és végigszorongta a tyúkszaros életét(vagy azt,amit most nagyképűen annak mer nevezni),hanem igenis erős és egészséges,sikerekre és hóditásra éhes egyedekből állt.Vagy Isten megsegitette őket szánalomból,végülis ki tudja.
Én mindenesetre nem hiszem,hogy a homo sapiens mai formája lenne a normális.És ez kicsit idegesit,hogy ezerszer el kell ezt mondanom.
Milyen életkedv?
Úgy hóditottuk meg ezt a csicska bolygót(ami egyébként nem kis truváj),hogy depresszió ellen picoterapeutához jártunk szopni?Hogy bulimiásokvoltunk,mer’ez normális amúgy?
Hogy egymást izéltük meg,mert a nyitottság mindenkire mindenhogyan érvényes?
Nem felháboritó ez a szánalmas löttyedt dekadencia,amiben ez a mostani “civilizáció”fetreng?
Na mindegy.Ezt nem tisztem elbirálni.Csak véleményem lehet.
“… mindegyiküket be lehetett sorolni hangulati szintjük alapján az alábbi 9 kategóriába: lelkes, magyarázós, unott, ellenséges, dühös, sunyi, félős, bánatos, ott sincs. Az, ahogy válaszoltak, ahogy viselkedtek, később pedig már csak abból, ahogy rápillantottak meg tudtam mondani, hogy akkor épp melyik hogy viszonyul hozzám és egyáltalán a világhoz. Volt, akihez hiába szóltam, észre sem vett, olyan, aki direkt kerülte a szemkontaktust, aki látványosan kikerült, aki ingerült lett, vagy egyenesen elküldött a fenébe, hogy hozzászóltam, de olyan is, aki megállt, és mivel épp úgy sem volt más dolga, válaszolgatott, aki tudálékosan levezetett és olyan is aki lelkesen mesélt dolgokat.”
A kategorizálás veszélyes előitéleteket szülhet,de én azt mondom,hogy kurva hasznos dolog is lehet.
Nekem jó kiindulópontokat ad bárkivel szemben.Legalább kezdetben tudom hová tenni.Ezt a kategorizálást a későbbiekben úgyis módosithatjuk.Szóval ebben nagyon egyetértek veled.
Egyébként hogy utálsz-e te vagy bárki ezen a blogon,az másodlagos.Persze nyilván jól esik,ha dicsérik a zemberfiát-de ha nem,akkor mi van?
Semmi.
Érhető,ugye?
(Persze,ha szingli lennék,akkor most nem igy irnék,de mindegy… :rotfl: )
@ Petra:
És még valami.A düh egy energia.Legalábbis én annak érzem.Bármivé át tudom konvertálni,ha nem hagyom csapongani-márpedig soha nem hagyom.Abból lehet erő.Igazi,használható erő,energia.
A búvalbaszottságból és a depresszióból milyen erő,energia vagy bármi származik?
Nietz-senki írta:
Ebben kurvára igazad van.
Ugyanolyannak látunk titeket.
Kvittek vagyunk?
nev3rlive írta:
Haver…még az sem,hidd el az öreg Putyinnak ;-)
Putyin998 írta:
Nincs igaza !
Tiszta lelkületű emberek még a gazembereket is tisztának látják .
Erre csesznek rá szegények :-D
az elet kedv az akkor fontos tenyező ha hagy jak az embert alkotni esa sajat maga utjan elinditani.pl az én szűleim mindent tiltottak en szerten sportolni foci sakk stb. viszonz nem szerettem a műveszetet pl enekesek stb azt meg ram akartak erőszakolmi. igy voltunk avallasal is ha nem akkor bele verte afejem afalba.a masik ha meg talalja ezen abolygon amit szeret akkor van igazi élet kedv. de ez sajnos nem mindig lehetseges
kaponya jozsef írta:
Na most akkor fontos a zéletkedv vagy nem?Mer’a kommentedből nem jöttem rá az álláspontodra,elvtársam. ?:-) :-/
Thirdeye írta:
És ki a tiszta lelkű,te kótyagos kertészpalánta?
Louis,aki nem kevés ember halálát kivánja?
Vagy te,aki izomból provokálsz embereket és folyamatossan offolsz?Vagy ki?
Esetleg anyám?
putin ha hagyjak az embert őnalloan akkor igen de ha nem akkor ne hozzak avilagra. a szűéeim mindig engem hibaztattak de mikor őregek lettek akkor en huztam ko őket abajbol. de atul vilagom meg szenvedtetem őket.
Kinek veszi el az életkedvét ha a blogon felvet és levezet egy gondolatot és azt le se szarják?
Az életkedvem nem veszi el, de szívesebben olvasnék rá egy választ, mint gyerekkori traumáitokat meg melyikőtök kit ölne meg vagy éppen ki mit látott egy bokszgálán, hiába szeretem én is az ökölvívást, volt gyerekkori traumám és szívesen megölnék pár millió embert én is. De hogy jönnek ezek a halhatatlansághoz?
ater ebben igazad van akkor legalabb a tőbbi ember meg tanulna a rendet.
Putyin998 írta:
Tisztalelkűek azok a holdkórosok akik szelíden élnek , de nem hibátlanul , jó szándékúak , de ezzel semmire sem mennek ebben a világban , ellenségeiknek azt kívánják bárcsak térnének észhez , de ellenségeik szemen köpik őket .
És nagyon szomorúak amiért az emberek inkább eladják a lelküket rövidtávú előnyökért cserébe .
És azért is szomorúak mert cselekvésképtelen idiótáknak , holdkórosoknak , bénának tartják őket , csupán azért mert nem akarnak beállni a sorba .
Nem , Louis nem tisztalelkű , őt megmérgezte a harag , és a bosszúvágy.
Én tisztalelkű vagyok csak senki nem hiszi el :laugh:
Anyádat nem ismerem .
Ater írta:
Azért ennél magasabb spirituális szintet még ebben az életben is elérhetsz ;-)
( Nem értem Putyint , miért mondja hogy provokálom az embereket ? ) :giggle:
@Thirdeye
Thirdeye írta:
Rajta vagyok, de szerintem lehetséges, hogy ugyanebben az életben elérjek olyan magas szintet ami lehetővé teszi a fizikai halhatatlanságot is, kár volna ezért a testért..:P
De ha nem is érem el azonnal a halhatatlanságot, de tudok kellő időt biztosítani magamnak és fiatalon tartani a testem addig míg el nem érem a teljes halhatatlanságot és azt, hogy ne találjak lehetetlent, az már egy jelentős fejlődés volna, a lényeg abban rejlik, hogy még ezzel sem kellene megelégednem. Az ember természetében az elégetetlenség nagy szerepet játszik, kár, hogy az emberek értéktelen dolgokra pazarolják ezt az erőt, ami sokkal előrébb vihetné mind az egyént, mind az emberiséget, mind a bolygót és az univerzumot. Jó volna a csapatmunka.
A dolgokat nehezíti, hogy nem vagyok hajlandó tanulni senkitől, mert amit mástól kapok az már legalább másodkézből van, nem teljes. Viszont a gondolatébresztést preferálom, mert attól, hogy egy gondolat megfogan a fejemben, még nem fogadom el feltétel nélküli igazságnak, viszont végiggondolva hasznosabbnál hasznosabb konklúziókat vonhatok le belőle, nem beszélve arról, hogy ezernyi más gondolatot ébreszt, szóval az önfejlesztés külső segítség nélkül is viszonylag gyors, viszont enélkül a bizonyos segítség nélkül stabilabb, nincsenek gyenge láncszemek, mert csak abból építkezem, amiről meggyőződtem, hogy igaz, mert magamban megbízom és ha ez a tudás tőlem származik (még ha meg is fogalmazta már más esetleg), akkor támaszkodhatok rá és jó alapként vagy építőelemként szolgálhat. Persze ehhez azt is meg kellett tanuljam, hogy ha valamit egyszer biztosnak vettem, még meggondolhatom magam, nem kell foggal-körömmel ragaszkodni hozzá, ha bizonyosságot nyersz arról, hogy tévedtél, ezek az “építőelemek” felülírhatóak. Lassan de biztosan halhatatlan leszek és mindenre képes.
Ater írta:
Tudnál nekem kölcsönözni ebből az önbizalomból ?
Nem kell sok , pár deka is elég lenne kezdésnek . :-)
@ Thirdeye:
A te önbizalmad rajtad és nem rajtam múlik, hát nem tudod? ;)
@ Ater:
Akkor én válaszolok neked, ha nem baj.
A halhatatlanság nem cél, hanem egy tény és nem elérendő, hanem elfogadandó és kihasználandó. Nyilván, ami a lelket illeti.
A test halála sem cél, de tény, hogy nincs tudomásunk olyanról, akinek ne sikerülne elérni; nem tagadandó, hanem elkerülendő és odázandó. Ennek nyilván van egy fizikai oldala (ezt taglalta az előző két rész) és van a lelki, ami nélkül ugye bár nem ember az ember.
A kérdés az, hogy ez a lélek miért nem egyetlen testet használ időtlen időkig és a tudás ahhoz kéne, hogy erre választ kapjunk, vagy hogy megoldjuk, hogy ez is működjön. Hogy mindenki nyugodtan csinálja a napi tevékenységét, végezze a dolgát, valósítgassa az álmait, meg ilyenek, közben ne romoljon a fizikai, szellemi állapota, ha megsérül minden további nélkül regenerálódjon és mindezt ugyanolyan lelkesedéssel, mint kiskorában (mondjuk, mikor focizott a grundon, elesett, lehorzsolta a lábát, felugrott és már rohant is tovább a labda után), amíg világ a világ. Ennek a megfejtése és a módszerek megismertetése másokkal már lehet egy jó cél, de szerintem még ennél is konkrétabb kell, sokkal konkrétabb.
A kulcs, nos talán tényleg a spirituális fejődés, bár nem tudom, hogy pontosan mit értesz alatta, de ha ez választ adhat az előbbi kérdésre, akkor nagyon örülnék, ha megosztanád. Szerintem ezzel nem csak én vagyok így (bár a cikk kérdései nem pont így hangzanak).
@ Ater:
Most olvastam csak az új írásod és most már méginkább kíváncsi vagyok a módszeredre.
Ater írta:
:yes: Hát ezt mondom én is. Nosza, dolgozzunk össze!
Petra írta:
Miért olyan biztos mindenki a lélek halhatatlanságában?Erre se nyertünk még bizonyítékot, csak bízhatunk benne. Mi a helyzet ha csak ezt az egy lehetőséget kapjuk, hogy a test halhatatlanságával elérjük a lélekét is?
A halált élték már túl tudomásunk szerint, az élet az amit még senki (tudomásunk szerint…)
Nem vagyok benne biztos, hogy külön kellene választani a kettőt, mert mi a helyzet, ha a lelkünket tesszük olyan erőssé, annyi mindenre képessé, hogy általa tudjuk teljes mértékben regenerálni magunkat és elkerülni a sérüléseket is, a támadásokat is akár. Miért ne lenne lehetséges, hogy ha már azon a szinten vagyunk, hogy halhatatlanok vagyunk, akkor a puszta akaratunkkal távol tudunk tartani magunktól bárkit és a lehető legközelebb tudunk engedni magunkhoz mindenkit akit akarunk, legyen bármilyen távol is. Ha az első leszel aki ezt eléri, gyakorlatilag hatalmad alá vonhatsz csaknem mindent, más kérdés, hogy akarod-e, én nem akarnám, bár biztos beleszólnék a történések folyásába…mindegy, az már csaknem lényegtelen mit kezdek ha elérem, legalábbis most az:)
Boldogok a gyermekek mert övék a mennyek országa?…A lelkesedésük tényleg irigylésre méltó, de nem elérhetetlen, szerintem megvan bennem, csak nem olyan kuszán, hogy ne tudjak egy dologra koncentrálni.
A spirituális fejlődésben pedig benne van csaknem minden, amit elérsz, amire képessé teszed magad szellemileg, ami persze kihat a fizikai dolgokra is. Fizikai erővel nem tudsz hatni a lélekre, szellemre, de fordítva annál inkább.
Ater írta:
Köszönöm a tanítást . :peace:
Putyin998 írta:
Tudom én, hogy csak azért mersz ilyeneket írni, mert az asszony úgy is megvéd. :-)
Putyin998 írta:
És ki a tököm állította az ellenkezőjét? Sorold csak a neveket, hadd pironkodjanak!
Putyin998 írta:
Ezzel meg aztán kurv@ra (vagy hova köll itt tenni a csigát) egyetértek.
Putyin998 írta:
Putyin998 írta:
Szerintem az életkedv pont az, amiről eddig beszéltél.
Minden, amit írtál (a legeslegelejétől) egybecseng a cikk mondanivalójával, de ha jobb a lelkednek, hogy pattoghatsz, akkor add elő úgy, nekem mindegy.
Putyin998 írta:
Az az energia nem a dühtől van, csak amiatt érzed, de az életerő, vitalitás, vagy a potenciál, vagy hogy mondjam mindig benned van. Az irányított düh az antagonizmus, vagy ellenségesség, az valóban látványosabb, mint ha legyintesz és elvonulsz, de az energia akkor sem száll el. Az energia akkor is ott van, ha valaki „búvalbaszott”, csak akkor azt nem más, hanem saját maga ellen fordítja.
Putyin998 írta:
Putyin998 írta:
Ez a flyerek szövege .
Az emberek nem egyeduralkodók , és nem hódítottak meg semmit .
Egyszerű vírusok kifognak rajtunk , méghogy egyeduralkodó ….
Látod magadat ezen a képen ? :
http://1.bp.blogspot.com/-gdD7vpTigak/T7QjMw4HR2I/AAAAAAAACiE/j6oG-y48dAA/s1600/1.jpg
Thirdeye írta:
Csupa szubjektivitás.Ebből is látszik,hogy nem vagy tisztalelkű,hehe :-D
Anyám sem az egyébként. :-|
Thirdeye írta:
Most igazad van kivételesen.Birom azért ,hogy mennyi önkéntes moderátor van minden blogon és fórumon.
Az offolás szépségeiről fingjuk sincs egyeseknek :-P
Putyin998 írta:
Nem vagyok se önkéntes, se semmilyen moderátor, az offolás pedig f@szság. Nem tudsz koncentrálni, hogy el kell térned a téma tárgyától? (természetesen költői a kérdés, nem érdekel, hogy tudsz-e.)
Petra írta:
Nem pont igy értettem,hehe :-P
Nem pattogok,csak nem értem és nem fogadom el,hogy miért lehet egyáltalán kérdéses az életkedv megléte és miért nem természetes ez mindenkinek?Miért nem öröm élni?
Nem fogok itt előjönni megint a sittes tanmesékkel,pedig lenne kedvem.Miért hiszi mindenki azt ,hogy pont az ő helyzete kilátástalan és mindenki másnál kolbászból van a kerités?
A hozzászólásod vége érdekes és elgondolkodtató.
Ater írta:
Nem szólitottalak meg szerintem,de egyébként minden cikkhez,amihez hozzászólok,először tételesen válaszolok a kérdésekre és utána kezdek a kommentek között kóricálni.Lehet,hogy egyszerre több dologra is oda tudok figyelni.
Thirdeye írta:
Akkor alapits egy virusvallást és magasztald őket.Látszik,hogy laikus vagy a témában.
Ha nem tápérték nélküli mérgező sz@rokat rágcsálnál és karban tartanád a testedet,akkor tudnád,hogy az emberi szervezetet nem nagyon tudja megfertőzni semmilyen virus.De mivel jutúbról szerzed az információidat,ezért egy nátha hanyattvág.
Immunrendszer,ismered a szó jelentését?
@ Putyin998:
“Miért nem öröm élni?”
Vegyesek ezzel kapcsolatban a gondolataim, szóval, lehet, hogy egy csomó hülyeséget írok.
Olykor ilyenek jutnak az eszembe: miért nem örülök annak, hogy relatíve egészséges vagyok? Vannak, akik születésüktől kezdve hordoznak komoly terheket…
Vagy: a múltkor is levittem sétálni vitakutyámat /westi/. Semmi különös nem történt, csak gyönyörűen sütött a Nap, ragyogtak a színek és az jött fel bennem, hogy de szép is ez.
Ha jól emlékszem, a buddhizmus azt mondja, hogy nem jó együtt lenni taszító dolgokkal és rossz hiányolni jó dolgokat – ez okozza a “nem örömöt”. Szóval szoftver probléma van, /mert én magam tartok valamit jónak, vagy rossznak/ a hardver jól meg van csinálva.
@ kaponya jozsef:
Kedves K.J.
Ne vedd kötekedésnek, de legyen már bennünk annyi tisztesség, hogy legalább egymás nevét jól írjuk le! Szóval nem nem “putin”, hanem Putyin, bökd meg! Legyünk jóindulatúak és tételezzük fel, hogy igazoltan oligofrén vagy, de másolni akkor is tudnod kell! Olyan putin /=kib@szott franciául/ szar a helyesírásod, hogy nyelvi hazaárulást követsz el nagy nyilvánosság előtt. /Na, most is sajnálom, hogy ez a kreténeknek beadott demokrácia nevű szenny van hatalmon, így ez nem büntethető./
istvan írta:
Igen is meg nem is.
Nekem máltai selyempincsim van. :-D Ma is sikerem volt vele az egyetemista lányok között.De házas ember vagyok,…..szerencsére ;-)
Miért nem örülsz?Ha az egészségi állapotod megengedi,hogy fejleszd magad,akkor miért nem teszed?Mert nincs értelme?
Akkor mi fontosabb ennél?Fizikális és egyéb szinten?Nem jó érzés erősebbnek lenni a környezetednél?
Nekem az,de én egy igazi egoista állat vagyok. :-X
Nem ismerem igazából a buddhizmust,csak elolvastam a sitten pár könyvet róla.Az alap hozzáállásuk egy-két dologhoz nem rossz,de a gyakorlat borzalmas.
Asszemezt is nihilizmusnak hijják a művelt nyugatiak. :-P
Törekedni kell mindig a jobbra,nem?
Ez alap.
Elégedett soha nem leszek.
istvan írta:
Hehehe :laugh:
Hadd védjem meg kedves Kaponya barátomat! :-P
…őőőőő….de mit hozzak fel érvként????? :shock:
Nagyon jó cikk lett, gratula Duncan!
“Mit gondoltok, mennyire fontos az életkedv? Mi az életkedv?”
Az élet-kedv az élethez való kedv. Akinek nincs, az nem akar élni, akinek van, az akar. Ergo ha élni akarsz ebben a fizikai világban, akkor fontos, ha nem, akkor hanyagolandó.
“Mi az, ami növeli? Mi az, ami csökkenti?”
A hozzáállás. Ha akarod nő, ha akarod csökken. Ez csak rajtad, egyénen múlik. Lehet kívülről befolyásolni picit, de végeredményben Te döntesz, hogy van-e vagy nincs. Mindig van új cél, sosem fogy el. Hány és hány évszázad kellene ahhoz, hogy mindent megismerjek és olyan mélységben amihez kedvem van? Megszámolni nem tudom most az ehhez szükséges éveket… ha pedig mindent megismertem, akkor két út marad: vagy én is már Amer nyomdokaiba léptem, vagy pedig jön az újabb nagy kaland a halál és annak túloldala.
“Egyetértetek azzal, hogy aki nem akar élni, az nem fog?”
Pontos megfogalmazás. Lehet hallott valaki úgy is, hogy még van fizikai teste. Ekkor annyival könnyebb neki az újrakezdés (ha akarja), hogy ugyanabban a testben van még.
“Ha még ötszáz évig tartana az életetek, mit tennétek, hogy örömöt leljetek benne, és ne süllyedjetek a dekadencia mélyére?”
Erről írok egy könyvet egyszer :) Vicces, hogy pont hasonlón gondolkozom már egy ideje. A dekadencia amúgy szerintem a fantázia hiányából fakad. Egyszerűen a belefásulás velejárója, amikor már nem tud újat kitalálni az ember. A dekadencia emígyen lehet a megfertőzött életkedv is… nem az életkedv hiánya, de annak elkorcsosulása.
Putyin998 írta:
Nem alapítok virtus :-) vallást . Csak érzékeltetni akartam hogy nem vagyunk annyira királyok mint szeretnénk.
Putyin998 írta:
Nem a jutub mondja meg hogy mit egyek , azt eszem amihez hozzájutok . ( vagyis amit a gyerekek a barlang elé raknak ) :-)
Amúgy tömören leírhatnád mit kell enni ,az asszonyt érdekelné .
Putyin998 írta:
Az életkedv erősíti az immunrendszert , nem a kaja :-P
Putyin998 írta:
Azzal egyetértek hogy törekedni kell a jobbra , főleg egy zuhanórepülésben lévő civilizációban . De azért közben lehetsz elégedett , nem ?
Arra gondolok hogy az ember akkor is jól érezheti magát a bőrében , ha éppen semmit nem kell megoldania . Csak úgy élvezi a létet . Te tudsz olyat ? A tengerparti hullámokat nézve ;-) ?
Putyin998 írta:
Lehet hogy hiányzik pár billentyű a klaviatúrájáról és csak ennyi az egész , István meg rögtön hazaárúlja :laugh:
( Ez jó védőbeszéd volt Puttyyin :-D elvtárs , vagy gagyi ? )
Jaa. :shock: az életkedv mindent meghatároz , enélkül semmi értelme ezen a világon lenni .
Az életkedv gyakorlatilag a döntés az életben maradásról. Nem te döntöd el, hogy meg akarsz-e születni, csak megszületsz, de az életkedveddel rendelkezel az életben maradásodról. Ha úgy döntesz akarsz élni, akkor van életkedved, ha úgy hogy nem akarsz, akkor nincs. És fordítva: ha van életkedved, akkor megállapítható, hogy akarsz élni, ha nincs, akkor nem akarsz, legfeljebb az ösztöneid dolgoznak.
Thirdeye írta:
1.Már ezerszer leirtam.
2.Kaja ÉS életkedv.Mindkettő fontos.
Mivel sosem voltam bánatos,ezért arányokat nem tudok mondani.
Thirdeye írta:
Nem törtetést irtam,hanem törekedést.Elégedettség és életélvezet-ez ugyanazt jelentené?
Egyébként értem,amit mondasz,de szerintem hiba itt bármelyik véglet.
A munkamánia is káros lehet.A görcsös akarás is megöli az eredményt.Én ezekre nem tudok sablon receptet,nekem ez igy működik.Másnak máshogy-biztos.
Putyin998 írta:
Jó tudom :worship: , akkor csak azt írd le , hogy hol írtad le . Léécccciii . :starving:
Thirdeye írta:
A jó szivem a sirba visz.Pedig….
…na mindegy. :-P
Off topik archiv ,első oldal.Negyedik kommenttől.Ha jól számoltam,mert csak odapislabntottam.Ha a harmadiktól vagy az ötödiktől akkor kérj magadtól elnézést.
Putyin998 írta:
Akkor ez is azt bizonyítja hogy a jó szív nem vezet halhatatlansághoz :-P
Egyébként köszönjük . :-*
tisztelt istvan.
kőszőnőm de én későn vettem észre mivel internet kavézobol netezem és a vilagitas sem jo.
@ kaponya jozsef:
Te milyen nyelven nyomod?
kaponya jozsef írta:
Ez komoly?
Kapcsoltasd fel a villany,ecsém :-D
Egy ilyen gyereknek,mint te ezt bármikor megteszik.
Bárhol.
Great írta:
Ezt a ző nevében is kikkérem….őőő…izéé…
Tényleg Jocó,milyen nyelven tolod a vakert??? :shock:
@ kaponya jozsef:
Tisztelt József,
– a tulajdonneveket, mint pl. Istvan, nagybetűvel írjuk,
– az ékezeteket is szokás használni, mert nincs olyan angol nyelvű klaviatúra, amely “é”-t, “ő”-t tartalmaz, tehát tehetnéd.
Összességében az a probléma, hogy jó pár izgalmas és elgondolkoztató cikkel kellene foglalkoznunk, ezért félrevisz ez az általad szerintem szándékoltan alkalmazott, hogy úgy mondjam, egyedi helytelen írás. :cry:
Putyin998 írta:
Akkor jó, a többivel ne is foglalkozz, azokat csak azért írtam, hogy figyelj már rám (pontosabban, hogy legyél nyitott a mondanivalómra). Mert a meredek rész csak most jön, ez az a bizonyos „teljesen más és más hangulatban”, amit eredetileg a témához szántam. Nem lesz sem vicces, sem pikáns (szóval semmi szórakoztató, legmélyebb sajnálatomra), de talán érdekes.
Petra írta:
Ennek tegnap éjjel (vagyis hajnalban) történtek adnak különös aktualitást. Ma 3 és 4 óra között az édesapám majdnem meghalt. Nem is ez a furcsa, hanem hogy évente kétszer, háromszor ezt ő mindig megcsinálja.
25 éve egy influenza szövődményeként a hasnyálmirigye olyan súlyosan károsodott, hogy az inzulintermelő szigetek egyszerűen leálltak és azóta semennyi inzulint nem termel a szervezete, ami pedig nélkülözhetetlen az anyagcseréhez, ezt nevezik 1-es típusú cukorbetegségnek. Azóta intravénásan juttatja be a hiányzó hormont, ezzel és az étkezéssel tulajdonképpen tudatosan és pontosan szabályozhatja a vércukorszintjét. Az egészséges embereknek 4-4,5 között mozog a vércukorszintjük, evés után kicsit megugorhat (de akkor is maximum 4,6-ra ), ha valaki koplal, vagy sokáig intenzíven mozog, lemehet a vércukra akár 4 alá is, (de ekkor már a legtöbben szédülnek, rosszul vannak). Apunak volt már 20 fölött is és 2 alatt is, mindkettő a maga módján életveszélyes. Ha kevés az inzulin a szervezetben, akkor a sejtek nem tudják a vérből felvenni a glükózt, a vérben a cukor feldúsul és beindul egy dehidratációs folyamat (a sejtek vizet veszítenek), aminek következtében nem képesek normál működésre, a tudatállapot beszűkül és egyfajta kóma alakul ki. Ha túl sok az inzulin, akkor viszont a vércukorszint alacsony lesz, a vér híg, beindul egy erős izzadás (ahogy a magas vércukornál is) ez esetben is felborul a szervezet egyensúlya és ha időben nem juttat be tápanyagot (praktikusan cukrot) a szervezetbe, akkor az ember elveszíti az eszméletét és egy kis idő múlva meghal. (Ennél persze szofisztikáltabban is leírhattam volna, de így is sok ez kitérőnek, viszont a következtetés szempontjából talán hasznos lesz.)
Tegnap éppenséggel az történt, hogy apukám este beadta magának a szokásos inzulin adagját, de mivel fájt a foga, csak egy kevés levest evett, majd lefeküdt pihenni és elaludt. Hajnali 3 körül anyukám arra ébredt, hogy apu zihál és mintha mondani akarna valamit, felkapcsolta a villanyt és látta, hogy szakad róla a víz. Egyből tudta, hogy lement a cukra, (már annyiszor látta ilyen állapotban, hogy rögtön meg tudta állapítani), csak azt nem tudta, milyen súlyos a helyzet. Hozott neki egy pohár teát, amibe belekevert két evőkanál cukrot és azt próbálta megitatni vele, de a mivel apu kezdte elveszíteni az uralmát a teste felett, félrenyelt és alig sikerült utána már pár kortyot belediktálni. A tekintete üveges lett és nem nagyon reagált semmire, a cukormérő Er-t mutatott (mérhetetlen), ami 2 alatti értéknél fordul elő. Hívni kellett az ügyeletet. Az orvos hamar jött, már tudták a telefonból, mi a baj, ők 2,2-t mértek (addigra felszívódott valamennyi a lenyelt cukorból és apu magánál volt). Beadtak neki egy cukorinjekciót és fél órán belül minden rendben volt, a fater teljesen jól lett és nagy vidáman mesélte el a dokinak, hogy nem is aludni ment be a szobába, mert tudta, hogy kell még ennie valamit, csak gondolta előtte megnézi a tévéműsort, de sajnos elbóbiskolt a tévé előtt. Kedélyesen elbeszélgettek és ennyi, részükről az ügy le volt zárva. Én viszont kicsit elgondolkodtam a dolog kapcsán.
Ki mentette meg apu életét? A tudomány, mert van izolált inzulin, amivel a cukorbetegek is élhetik világukat és glükózinjekció az ilyen inzulin túladagolásos esetekre? Anyukám, aki észrevette, hogy baj van, majd időben és leleményesen közbelépett?
Frászkarikát!
Apu volt az, aki jelezte, hogy segítség kell és ő volt az, aki aztán derekasan küzdött az életért. Ugyanakkor ő volt az is, aki ilyen helyzetet teremtett, miatta történt az egész. Hiába mondja, hogy baleset volt, ez egyszerű figyelmetlenség, egy olyan szintű fegyelmezetlenség miatt, amit szerintem nem engedhet meg magának, aki ilyen betegséggel él, jobban mondva élni akar. Még azt is megkockáztatom, hogy amikor elaludt, már nem is akart. A korábbi hasonló alkalmakkor is megfigyelhető volt, hogy vagy egy veszekedés, vagy valami nagy csalódás, kétségbeesés, depresszió előzte meg az esetet.
Az egész akkor kezdődött, mikor utolsó éves volt a főiskolán (földrajz-testnevelés szakos tanárnak tanult) és pont a tesi záróvizsgája előtt valami kerítésen átugráláskor eltörte lábát és ezért halasztania kellett egy évet. Viszont elmehetett tanítani a helyi suliba képesítés nélkül ahol nem követelték meg a végzettséget, aztán pedig pénzügyi pályára vitte a sorsa, így soha nem is fejezte be a főiskolát. Viszont innentől fogva folyamatosan egészségügyi problémái voltak. Balesetek, sérülések, majd jött a fertőzés és az abból visszamaradt cukorbetegség. A cukorbetegség aztán számos problémát okozott (lerakódások az érfalakon, a szemfenéken, végtagok rossz vérellátása, lassú és nehézkes sebgyógyulás, az egyik szemére megvakult és pár éve elvesztette a jobb lábát), amiket csökkenthetett, illetve megelőzhetett volna, ha rendben tartja a cukorháztartását, de ebben folyton felelőtlen volt. Állandóan azt hajtogatta, hogy ha már egy jót sem ehet az ember, akkor mi értelme van az életnek. A betegségét ilyenkor figyelmen kívül hagyta, akkor viszont nagyon tudta emlegetni, mikor azt akarta, hogy sajnálják.
Félreértés ne essék, egyáltalán nem panaszkodom. Nincs bennem sem harag, sem düh, sem bánat miatta, pedig nagyon szeretem, de nem hagyom, hogy az ő hülyesége tönkretegye az én hangulatomat is. Viszont az eset szerintem mindenképpen tanulságos.
Erre a hülye, hosszú történetre talán semmi szükség nem volt, és enélkül is érthető lett volna, hogy miért mondom:
Sok minden árthat (balesetek, környezeti hatások, helytelen táplálkozás) és sok minden segíthet (megfelelő étrend, rendszeres testmozgás, vitaminok, gyógykezelés, életmód tanácsok, lelkifröccs, stb.), de egy beteget nem gyógyíthat meg senki, csak az, aki miatt beteg: saját maga. Ehhez pedig elsősorban az kell, hogy akarja. Akaraterő és életkedv nélkül minden hatástalan (viszont azt sem mondom, hogy önmagában ez is elég).
@ istvan:
ja és engem utánoz a paranyica pedig már szóltam hogy álljon le
a végén még nekem kell váltani hogy ne mossanak össze vele
ha főtitkár leszek majd megbánja most szólok aztán senki ne csodálkozzon
@ Petra:
A cukorbetegség nem igazi betegség.Mindegy mi okozta eredetileg,a stressz vagy akármi.
Szénhidrátmentes diétával teljesen tünetmentesithető,kvázi gyógyitható és még kivülről beadott inzulinra sem lesz szükség.Csak el kell merni kezdeni gondolkozni és kivitelezni.Ez tényleg a “betegen” múlik,de ez pont nem jó példa.Csak normális táplálkozás kérdése az egész.
Mondjuk azt is akarni kell,ha úgy nézzük.
@ Putyin998: :D http://sphotos-a.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-prn1/526323_493292474024586_15244138_n.jpg
@ nev3rlive:
Neked is tudnám ajánlani,hogy vegyél vissza a túlzott szénhidrátfogyasztásból,nev3rlive egykomám.Kezd mondjuk azzal,hogy kevesebbet iszol,abban rengeteg az egyszerű cukor.A gondolkodádodra is jó hatással lesz.Figyeld meg és ird meg a tapasztalataidat.
Putyin998 írta:
Valóban? Akkor ez engem most komolyan érdekel. Pontosan hogy néz ki ez a diéta és hogyan működik? Tényleg bármilyen súlyos diabétesznél hatásos (amikor azt írtam, hogy semennyi inzulint nem termel a szervezete, akkor azt úgy értettem, hogy egyáltalán semmit, nulla, zéró, nyista.)
Tulajdonképpen ki is próbálhatnánk, csak kicsit azért tartok tőle, hogy nehogy úgy járjunk, mint ebben szakállas viccben:
Nővér beront az orvosi szobába:
– Doktor úr, jöjjön gyorsan, a kettesben a beteg rosszul van!
Az orvos felnéz az újságból és unottan válaszol:
– Nővérke, az beteg csak azt hiszi, hogy rosszul van.
Int a nővérnek, hogy menjen ki, olvas tovább. A nővér elkullog, majd 5 perc múlva lélekszakadva rohan be újra az orvosiba:
-Doktor úr, doktor úr. A kettesben a beteg nagyon rosszul van!
A doki fel sem néz az újságból, megint teljes nyugalommal közli:
– A beteg csak azt hiszi, hogy nagyon rosszul van.
Nővér szomorúan távozik. Fél óra múlva ismét megjelenik és higgadtan jelenti.
– Doktor úr, a beteg a kettesben azt hiszi, hogy meghalt.
(Bocsi, viccmesélő antitálentum vagyok, ennél csak egy barátnőm rosszabb, de annyira hogy az már jó, Az ő interpretációja ugyanerre a viccre:
“A nővérke beront az orvoshoz:
– Doktor úr, a kettesben a beteg azt hiszi hogy rosszul van!
…Ööööö….
Erre az orvos:
-És?
…ööö,,,
Nővér:
– Hát, most már azt hiszi, hogy meghalt.” )
@ Petra:
A cukorbetegség nem “betegség”,hanem egy anyagcserezavar.
Minden anyagcserezavar megszüntethető.
Mondjuk a gyógyszeriparnak ezt nem érdeke elismerni.Sokkal jobban jövedelmez,ha egy életre konzerválnak egy fix vevőt,nem?
De nem akarok kampánybeszédet irni.
Nézzük a tényeket.
A beteg kapja a különféle gyógyszereket, amelyek egyrészt az inzulinrezisztenciáját hivatottak letörni,másrészt a hasnyálmirigyét serkentik még több inzulin termelésére.Csakhogy az inzulinrezisztencia egy védőmechanizmus, ezért gyógyszeresen lecsökkenteni elég nehéz dolog, hiszen a szervezet a gyógyszerhez is alkalmazkodva, ismét vissza fogja növelni az inzulinrezisztenciát. Hiszen ez azt a célt szolgálja, hogy a sejtek megvédjék magukat a fölös cukortól, ami a vérben kering. A hasnyálmirigyet serkentő gyógyszerek meg azért veszélyesek, mert hozzájárulnak ahhoz, hogy a hasnyálmirigy mielőbb felmondja a szolgálatot. És ha eljön, márpedig előbb-utóbb eljön az az időszak, amikor már a gyógyszerek elégtelenek, akkor jön a szuri; napjában többször inzulininjekció formájában.Mindez nem fogja kivédeni a szövődményeket, hiszen a vér inzulin és vércukorszintje hullámvasútként fog fel- és leszáguldani.
Az inzulinos cukorbetegek élete nem más, mint egy hízókúra. Az inzulinra muszáj enni, akár éhes az ember, akár nem: annyit, amennyire “beállították”az orvosok. A cukorbetegek ismert szövődményei a vesekárosodás, a megvakulás, a szívbetegség és infarktus – na meg a rák. A ráksejtek semmit nem szeretnek jobban, mint a jó sok cukrot és a jó sok inzulint. A cukorbetegeknek legalább 50%-kal nagyobb az esélye arra, hogy rákban haljanak meg.
Mert mi is a hivatalos diabetológia filozófiája? Az, hogy szénhidrátra mindenkinek szüksége van, ezért, aki nem tudja a szénhidrátokat megfelelően feldolgozni, annak végül inzulinnal kell “segíteni”. A cukorbetegek hivatalosan ajánlott diétája a vizsgálatok szerint messze alulmarad a lowcarb (alacsony szénhidráttartalmú táplálkozás), az Atkins, vagy a paleolit táplálkozással szemben.Ezek mindegyike egy lebutitott ketogén változat.
A Diabetologia szaklapban 2011 június elején megjelent egy tanulmány,amely azt jelzi, hogy a hivatalos orvostudományba is beszivárgott az a nyilvánvaló felismerés, hogy a 2-es típusú cukorbetegséget a finomított szénhidrátok fogyasztása okozza.A lowcarb táplálkozás követői számára ez már közhely, a hivatalos orvoslás pedig úgy ünnepli Ee Lin Lim és munkatársai eredményét, mint akik most fedezték fel a spanyolviaszt.
Ismerjük a Semmelweist szindrómát? Nem elég felismerni valamit, el is kell fogadtatni a hivatalos orvoslással.
Lim EL és mtsi: A 2-es típusú cukorbetegség visszafordítása: a bétasejtek funkciójának normalizálódása kapcsolatban van a hasnyálmirigy és máj lecsökkent trigliceridjével.
A szerzők a bebetonozott hivatalos véleménynek megfelelően -tudomást sem véve mások eredményeiről- bevezetőjükben azt írják, hogy a 2-es típusú cukorbetegséget régóta úgy tekintik, mint hosszantartó, fokozatosan romló állapotot, amelyet lehet enyhíteni, de nem lehet gyógyítani. A vércukor szintje, függetlenül a kezelési igyekezetektől, folyamatosan emelkedik, s ettől a bétasejtek funkciója folyamatosan romlik, s 10 év után már a betegek 50%-a már inzulint igényel. Ennek oka részben a bétasejtek folyamatos pusztulása.
A gyógyíthatatlanság hiedelmét már korábbi megfigyelések is cáfolták, ugyanis gyomorszűkítő gyűrű felhelyezését követően napokon belül javult a cukorbetegség. Mások is igazolták, hogy a cukorbetegség csökkent kalóriabevitelre egyből javul. A szerzők ezért azt a fantasztikusan zseniális hipotézist alkották meg, hogy a csökkentett szénhidrát fogyasztás javítja a cukorbetegséget.
A szerzők a javulást a hasnyálmirigy zsírtartalmának csökkenésével magyarázzák.
A vizsgálat során a betegek átlagosan 15 kg-ot fogytak, ami 15%-os súlyvesztésnek felelt meg. A fogyás lényegében a testzsír csökkenéséből eredt.
A vizsgálati személyeket a vizsgálat befejezése után 12 héttel újra megvizsgálták, s úgy találták, hogy átlagosan 3 kilogrammot visszahíztak. A 12-ből három már ismét cukorbeteggé vált.
Valószínűleg a többi beteg is szép lassan ismét cukorbeteggé fog válni, hiszen visszatértek a régi, szénhidrátalapú nyugati étrendjükre, amitől eredetileg megbetegedtek.
A vizsgálat fő problematikája ez. A 600 kcalos étrend nyilvánvalóan koplalást jelentett a résztvevőknek, s amint véget ért a vizsgálat, rávetették magukat a szokásos étrendjükre.
Hogyan lehetett volna másként csinálni?
Karen O’Dea már az 1980-as évek elején bizonyította, hogy cukorbeteg ausztrál bennszülöttek cukorbetegsége elmúlik, ha 7 hétre áttérnek, azaz visszatérnek a lowcarb táplálkozásra.
Nuttall és Gannon ugyancsak bizonyították, hogy a cukorbetegség egyszerűen meggyógyítható a szénhidrátbevitel csökkentésével.
A 2-es típusú cukorbetegségben és elhízottaknál a nem alkoholos zsírmáj vizsgálatonként eltérően, 10-75%-ban fordul elő. A zsírmájat az inzulinrezisztencia és a hiperinzulinizmus okozza. Mivel hajlamosít a májzsugorra, önmagában is kezelendő volna, de a jelenlegi orvoslás sokat nem tud vele kezdeni. Ez annál is meglepőbb, mert ketogén diétára nagyon jól reagál. Egy hathónapos vizsgálatban a ketogén diétát végig betartóknál a zsírmáj elkezdett visszafejlődni (lásd: Tendler és mtsi., 2007).
A cukorbetegség kutatásban egy másik fontos eredmény is megjelent. A cukorbetegség egyik leggyakoribb szövődménye a vese károsodása, ami előbb-utóbb rendszeres dialízis kezelésbe kényszeríti a beteget. Michal M. Poplawski és munkatársai 2011 áprilisában megjelent, “A vesekárosodás visszafordítása ketogén diétával” c. tanulmánya azt igazolta, hogy egereknél súlyos vesekárosodást is visszafordított a ketogén diéta.
A ketogén diéta lényegében egy nagyon alacsony szénhidráttartalmú étrend, sok fehérjével, még több zsírral.A szerzők tanulmányuk végén azt írják, hogy a korábbi vizsgálatok szerint a nagyon precíz vércukorszint kontroll csupán lassította a vese károsodását, de nem volt képes azt visszafordítani. Ezzel szemben a ketogén étrend nemcsak megállítja, de vissza is fordítja a vesekárosodást, ami azt jelenti, hogy nem csupán a vércukorszint csökkenése, hanem más mechanizmusok is állnak a háttérben. A szerzők feltételezik, hogy a ketogén diéta viszonylag rövid alkalmazása visszafordítja
a vesekárosodást,és utána már nem kell ezen az étrenden lenni.
Ezzel nem értek egyet,de sebaj ez a lényeg.
Ezektől az úriemberektől,és Dr.T.Cs-től és Sz.G-től idéztem most,de az ő nevüket nem irom ki személyes érintettség miatt.
(műforditóknak hiszik magukat-mindegy)
Lim EL, Hollingsworth KG, Aribisala BS, Chen MJ,Tendler D, Lin S, Yancy WS Jr, Mavropoulos J, Sylvestre P,
@ Petra:
Nézzünk alapvető dolgokat:
Minimális alapok:
1. Vitaminok:
C-vitamin (min. 3 gramm/nap)
2. Táplálkozás:
Minimális mennyiségű finomított szénhidrát
Zöldségek
3. Igyál vizet!
4. Rendszeres (ízületeket nem megterhelő) testmozgás
Szükséges alapok:
1. Vitaminok:
C-vitamin (min. 3 gramm/nap)
Multi vitamin
D-vitamin (min. 2000 NE/nap)
Omega-3 (min. 3 gramm/nap)
2. Táplálkozás:
Teljesen elhagyott finomított szénhidrátok
Zsíros húsok
Sok zöldség
Egy kevés gyümölcs
3. Napi 2-3 liter víz
4. Rendszeres (ízületeket nem megterhelő) testmozgás
Kérdezz egy offtopikban,mert az iró megöl. :-D
@ Putyin998:
Nagyon szépen köszönöm. Hasznos volt és érdekes. :yes:
Ha nagy leszek, meghálálom.
Putyin998 írta:
Oké, majd választok egyet (mondjuk a gazdaságosban, azt úgy sem nagyon figyeli). Mert van kérdésem, sok.
@ Petra:
Csak rajta.
Ahogy van időm,szivesen válaszolok.
Putyin998 írta:
Kérdések az off topikban. Csak, hogy tudd, kivel van dolgod elmesélem a tegnapi flúgos futamot.
Unokahúgom tegnapelőtt szült és én másnap bementem hozzá a kórház meglátogatni. A családból mindenki gyümölcsöt, banánt, sütit vitt neki, csak én voltam az egyetlen defektes, aki sajtburger menüt (de azért nem kólával, hanem 100%-os narancs dzsúzzal.)
Ennek fényében a „szívesen „ talán kicsit elhamarkodott volt. Mindenesetre nagyon köszönöm, ha válaszolsz. ;-)
Petra írta:
Oké,ez off volt…de ki a faszom ellenlájkolja ezt?
…talán,mert csetnek minősül?
….de akkor is,itt nincs csak egy moderátor. :-X
annamari írta:
Van benne valami.
Ha az alapgondolatod az, hogy van előtted idő, van előtted út, akkor ez sem olyan nagy dolog. Tudod, hogy le fogod küzdeni, megtalálod a megfejtést, vagy valaki más megtalálja, és te élsz vele. Mivel nem öregszel, nem maradsz le semmiről.
Amernek is voltak kemény évei. :)
Néha nem értem, miért kap olyan sok like-ot vagy dislike-ot egy komment, most a tiédnél sem. Kinek a szemét csíphette itt bármi?
annamari írta:
Elgondolkodtam. Egyfajta vakság, amit naivságnak hívnak. Rengeteget dolgoztam embereknek semmiért cserébe. Jöttek, felvázolták a naaaagy jövőt, aztán dolgoztam, mint az állat, majd széttárták a karjukat, hogy nem gyütt be. Eladtak nekem egy álmot, egy semmit, amiért én valamit adtam. Kinőttem már azért ebből.
Hogy itt a blogon honnan van ez a sok lelkisérült, az szintén érdekes kérdés. Lehet, egy nap elunom, hogy sérült emberek nyafogásához nyújtok webes felületet, és kiadom a moderálást Greatnek, vagy talán Putyinnak. Majd megversenyeztetetm őket. :)
@ Putyin998:
@ Thirdeye:
@ istvan:
Tény, hogy járnak ide lelki sérültek, furcsa, hogy ennyire magatokra vettétek. Aki meg tényleg az (szerintem is), az nem kérte ki magának…
Putyin998 írta:
Küldeném uránbányába mindet 10-20 évre. Kisebb névsort már most tudnék mellékelni.
istvan írta:
Mit értesz ebben az esetben szenvedélyek alatt? Szex? Azzal meg mi a baj? (Most azért vedd figyelembe a heterooldalságot.) És a horgászat, mint deviancia? :giggle: Ez egy kicsit erős, nem? Soha nem horgásztam, remélem, nem is fogok, de ezt nem tartanám ilyen veszélyesnek.
Ha van célja, akkor ő fogja magától elvárni.
Putyin998 írta:
És ez teljes élet?
Na jó, de mi van a nőkkel? Mert a futóverseny az még ok, de melyik nő nézne rád egyáltalán?
És te lennél a Putyin Hawking? 8-)
Putyin998 írta:
Mi a bajod a percéletű népekkel?
Sanszos, hogy belebombáznának a talajvízbe egy idő után.
Thirdeye írta:
Na, ez meg hogyan szedett be 4 dislike-ot?
Nietz-senki írta:
Valaki bizonyos szándékokkal, célokkal benne ül egy évtizedek alatt felépített rendszerben, melyet mozgat, vagy épp most próbál nevelgetni egy cselekvőképtelen testet és napi 6 órában hallgatni a gügyögést, az nem ugyanaz.
Nietz-senki írta:
Visszavonulsz a zenéléstől?
Egyik se olyan rossz.
Putyin998 írta:
A düh, mint normális kedélyállapot? Nemá’! Tehát, ha nincs tápanyaghiány, akkor jön a düh? Lehet, veszek egy tortát. :)
Naja. Vagy mindig volt egy hányad, ami inkább csak volt, mint élt.
Andan bá mióta hangsúlyozza? Az, amit látunk, nem a homo sapiens a maga természetes állapotában, és ez a világ sem a homo sapiens természetes közege.
Egyetértek. De ez így kevés, mondani bármit lehet. Hogyan lehet ezen változtatni? Valamikor a kaland felfedezés volt, ismeretlen, vad vidékek meghódítása, kockáztatás, ma inkább csak hűtlenség. Kihívás kellene, olyan, amiről tudják, hogy van értelme, és hiszik, hogy megállhatják a helyüket. De a média ilyeneket nemigen mutat.
Putyin998 írta:
Lényegtelen. Nem a nézőpont számít. Az a nagy trükk, hogy nem az számít.
Thirdeye írta:
Nem attól lesz valaki tiszta lelkületű, hogy álomvilágban él.
Ater írta:
A természetes kiválasztódás, ugye…
Thirdeye írta:
Meg is értem őket, amiért ilyet tesznek.
A tisztalelkű nekem azt jelenti, hogy bűntelen. Az meg azt jelenti, hogy nincs karmája. Ez a lény hogyan lehet egyáltalán ember?
Ha nincs karmája, nincs bűne, nincs visszafogottság benne, nem írtja a saját erejét, hatalmát, képességei maximumán van, ő kábé a teremtő isten.
Ater írta:
Nem gondolnám, hogy szellemileg nem lehet elérni olyan szintet, hogy a testet puszta döntéssel tetszőleges időn át fenn lehet tartani vagy át lehet alakítani. De ahogyan sokkal nehezebb elérni, hogy akarattal felemelj egy kocsit, mint beülni egy targoncába, a testi oldalt én sokkal járhatóbb útnak tartom.
Petra írta:
Mi a bizonyítékod erre?
Thirdeye írta:
Vannak vírusok? Nemá’!
Thirdeye írta:
Az is, nem kétséges.
Petra írta:
Mindent figyelek, azt is, csak nem visz rá a lélek…
Az OFF Topik – sport a nemoffoffja a témának.
Duncan Shelley írta:
Én nem vettem magamra,de ez olyan magaslabda volt,amit nem tudtam kihagyni.
Duncan Shelley írta:
Leszarom a nőket.Látszik,hogy te nem ismered a feleségemet.Azt hiszed csak a szex tart össze egy kapcsolatot? :-|
Hóking bekaphattya.Lekörözném százszor.
Hazudozni és fantáziálni én is tunnék.
Duncan Shelley írta:
Hahaha-A Nato-tól külön fizetést kapnék,ne röhögtess! :-D
Putyin998 írta:
Nagy idő az a 13,5… 8-) Hátde ez is magaslabda volt. :)
Nem. De most ezzel mit akarsz mondani? Nem nő? Vagy nincsenek ilyen jellegű vágyai?
Nem gondoltam ilyet, de mindenképpen a része.
Duncan Shelley írta:
A homo sapiens büszke a civilizáltságára, miközben annyi esze sincs mint a legprimítivebb állatnak: nem tudja, mivel kell táplálni a testét, majd vegyi anyagokkal kezeli az emiatt kialakult betegségek tüneteit.
Amiről papolok itten tehát – konkrétan a helyes táplálkozás és a test edzése – nem hobbi, nem életmódnak nevezett úri hóbort, hanem alap – legalábbis kellene, hogy legyen.
Ennek szinte közhelynek kellene lennie és nem különcködő életmódnak.
Nekem legalábbis ez a dolog nagyon sokat adott – de nem csak izmokat és erőt.
Küzdeni tudást, fegyelmet , céltudatosságot – és rájöttem hogy az egészben végül már nem az a lényeg hogy mennyire lesz valaki erős és izmos.
Rengeteg buta ember van, akik csodát várnak. Másoktól, az államtól, ingyen. Nem tudnak és nem akarnak küzdeni.Én a sporttól ezt tanultam meg, ez számomra a legfontosabb: rájöttem, hogy ha egy nehéz súlyt ki tudok nyomni ezt az akaratommal érem el – így minden mást is meg tudok valósítani az akaratommal.
A teljesítmény még nem elég,van bizony aki emberként nem üti meg a mércét: én nem akarok átverni senkit,ezért az értékelést másra hagyom-nekem ez úgysem számit.
Tisztában vagyok azzal, hogy az embereket nem tudom megváltoztatni: de egy társadalmi réteg attól még létrejöhet.
Aztán a többit meglátjuk.
Duncan Shelley írta:
Nem hagyna el akkor sem ha olyan lennék,mint Hóking.
Putyin998 írta:
Az egész írásod nagyon tetszett. Ezzel a résszel viszont problémám volt. nem a mondanivalóddal, hanem azzal, hogy mit is értesz az alatt, hogy emberként nem üti meg a mércét.
Putyin998 írta:
Mármint, akik felelősséget vállalnak az életükért?
Igen, de szerintem mindig lesz a társadalomnak ilyen része. Azzal kapcsolatban viszont szkeptikus vagyok, hogy a Gauss-féle eloszlás elve vajon jelentősen változhat-e a társadalmon belül, de szerintem ezt a magad módján Te is alátámasztod azzal, mikor azt mondod, hogy az embereket nem tudod megváltoztatni.
Alex írta:
Nem egyforma az értékrendünk és ez itt “problémát” jelenthet az egyéni elbirálásban.
Nem azokra gondoltam,akik felelősséget vállalnak az életükért.Azokra gondoltam,akik tudják hogy kell élni az életüket homo sapiensként.
Ehhez felelősségre nincs szükség,csak egy kis józan belátásra és parasztlogikára.
A privát levelezésemben elkezdett kialakulni egy stabil kis közösség.Itt helyben is egész sok (nem a legjobb szó) követőm és segitőm akadt.
Hogy értsd:minnél többet tanulok és tapasztalok ezekről a dolgokról,minnél több kvázi “ellenséges” alapelvet hasonlitok össze és tesztelek,annál inkább egy egyszerűbb,teljesebb kép alakul ki előttem.Hobbiból megpróbáljuk ezt formába önteni,úgy hogy teljesen egyszerűen,mindenki számára emészthető legyen.
Még nem tudom mi lesz a vége,de most már egyre kiváncsiabban várom.
Természetsen nem az én életmódom(e témakörben)a követendő példa,nyilván elég szélsőséges és egyfajta önkéntes rabszolgaság.
De ha a kisérletező és a maximalista attitűdöt kihagyjuk belőle,akkor éppenhogy a minnél nagyobb fokú szabadságon van a hangsúly.
Úgy testi mint lelki értelemben is.
Duncan Shelley írta:
Hát ez igaz ! Viszont mindenki álomvilágban él . A saját álmodat álmodod Te is . Csak lehet hogy nagyon valósnak tűnik :-)
Duncan Shelley írta:
Már az is jó ha rájön valaki hogy a karmája nem az övé :-) a bűne sem , és felismerheti hogy ő valójában Isten ;-)
Duncan Shelley írta:
Nincsenek hát , csak vicceltem :-)
Valamire rá kellett fognom hogy miért nem az ember a király .
@ Duncan Shelley:
“Tény, hogy járnak ide lelki sérültek, furcsa, hogy ennyire magatokra vettétek. Aki meg tényleg az (szerintem is), az nem kérte ki magának…”
Mindenkinek megvan gumicicája. Az enyém – valszeg többek között – az önmagát minősítő figurák. Egyébként egy nyílt provokáció volt, ezért is reagáltam visszafogottan. Ha meg valaki lelki sérült /egyébként ki nem???!!!/ remélem, hogy hasznára lesz a blog és a kommentek olvasása…
@ Duncan Shelley:
“És a horgászat, mint deviancia?”
Szabott ideje van a horgászatnak, ugyanúgy mint pl. a kefélésnek. Egyiket a másik idejében ne cselekedjük, s hosszú életűek leendünk e sárgolyón…
Duncan Shelley írta:
Ó, még nem jöttél rá?! Dehogynem, csak nem mered leírni.
Vonzás törvénye!
Vagy ahogy mondta Bajnai két éve a Parlamentben: “hasonló a hasonlónak örül”.
Duncan Shelley írta:
Történetesen van nekem egy, amit már egy ideje gyilkolásznak, de nem nagyon sikerült még elpusztítani.
Ha tudsz valami jó módszert, akkor csak szólj, kipróbálhatod rajtam azt is. De ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek, hogy szívós fajta. :-)
@ Petra:
Attól függ,hogy mi az.
Már az ominózus izéke.
kisboros írta:
:laugh:
De te mostanában kevés örömöt éltél meg vagy tévedek?
:laugh:
Putyin998 írta:
A táplálkozás egyénileg fontos lehet, de ne túlozzuk el. Társadalmilag vagy történelmileg nincs jelentősége. Egy ember értékét nem lehet abból leszűrni, hogy mit eszik. Mit ettek az Ince pápák, a Hitlerek meg a Darlák? Teljesen lényegtelen. Nem emiatt tették, amit tettek.
Ok, mi van, ha ez az alap megvan? Mi jön még? Hogyan lesz valakiből úgy igazán VALAKI? Hogyan lesz okos, bölcs, hatékony, messzire látó, nagy formátumú személyiség?
Ok, mondjuk, hogy valakinek megtörhetetlen akarata és végtelen küzdenitudása van, de a megfigyelő és adatelemző képessége a nulla körül mozog. Ez az ember majdnem száz százalék, hogy kárt fog okozni az összevissza csapkodásával. Hiszen nem látja, mi mivel és hogyan függ össze. Azt elismerem, hogy a táplálkozásnak, valamilyen fokú edzettségnek, akaraterőnek és küzdenitudásnak van jelentősége, de nem ezek a legfontosabbak, és nem pótolják a fontosabbakat.
Dehogynem. Csak precíz adatértékelés kell az akarat és küzdenitudás elé. 8-)
Putyin998 írta:
Hókingnak, amióta lebénult, több felesége volt. Szóval te is jönnél a különféle kozmogóniai elméletekkel? :)
Putyin998 írta:
De ne hagyjuk ki, mert ez benne a lényeg.
Thirdeye írta:
Már megint a fatalizmus… Az, hogy valaki álomvilágban él, azt jelenti, hogy nem tud érvényesülni abban a környezetben, amiben van, mivel nem látja, mi kell ahhoz.
És ha valaki ezt felismeri, akkor mi van? Akkor kiröhögik, leköpik és ettől szomorú? Csak azért kérdezem, mert óvodás koromban voltam ezen a szinten…
Folyton a humor… :D
istvan írta:
Szerintem inkább off volt, nem provokáció.
Azt egyébként gyakran kérdezik tőlem, hogy mazochista vagyok-e, amiért nem törlök bizonyos embereket. (Senki nem téged említett, mielőtt ez jutna eszedbe.)
istvan írta:
Ez nekem már túl sok szabály.
kisboros írta:
És azért jársz te ide keseregni, mert ezt teszi a vonzás törvénye? Az összes többi ember miért nem csinálja? Rájuk nem hat? ?:-)
Petra írta:
Akkor vezesd elő.
Duncan Shelley írta:
Ez igaz. A diákhitelt azzal adják el, hogy most vagy fiatal, élj most. Minden hitelt azzal adnak el, hogy most azonnal megveheted. Az az érzés, hogy fogy az időnk, baromira hajt minket. Ijesztő az a gondolat, hogy elmúlt a fiatalságom, és jön a haldoklás. Ha kórházba kerülnék néhány évre, vagy kómába esnék, az lenne a legrosszabb benne, hogy elmegy mellettem az élet. Ha bebörtönöznének, akkor is. Amit hüvösön töltök, az kiesik az életemből. Ha nincs öregedés, ezeket józanul lehet kezelni. Elvesztem a lábam, hát majd feltalálok valamit, ahogy mondtad, és akkor megint lesz, és nem lettem agg, nem vesztettem semmit. Lehet, hogy kétszáz év múlva lesz csak lábam, de na és? Akkor is fiatal leszek, addig meg tanulok ötven nyelvet és ötven szakmát.
Gyorsan kipusztította azt a falut! :)
Nem lényeges. Van, akinek ez sport. Sokszor kapom az üzeneteket facebookon, hogy like-oljak valamit, mert ez fontos. Miért lenne? Ha névvel lehetne like-olni vagy dislike-olni, annak lenne valamennyi értelme.
Duncan Shelley írta:
Bródynak volt egy jó szövege erre. “Nem dolgozom pénzért, de pénz nélkül nem dolgozom.” Nagyjából, az értelme ez. Követendő.
Én is beadom a jelentkezési lapot a moderátori állásra. :)
@ Duncan Shelley:
“Ez nekem már túl sok szabály.”
Á, nem hinném. Van, amikor érezhető, hogy pont azt kell csinálnom, s minden más deviáció. Már csak a helyes mértéket kéne betartani, de ezzel már az ókori görögöknek is problémájuk volt, nemcsak nekem. :laugh: :cry:
Duncan Shelley írta:
Véleményt írni járok ide, nem keseregni.
Hogy neked csak azok a vélemények elfogadhatók, amiket te is úgy gondolsz, az már a te dolgod…
Duncan Shelley írta:
Eggggyyértelműű :-D
Duncan Shelley írta:
Igen,csak azt nem vágtad le az egész zagyvaságból,amit idehánytam,hogy “általában” az “átlagbélákról” volt szó.Magáról a homo sapiensről-de tényleg csak úgy elnagyolva.
Nem kell mindenkinek kutatnia,oké.De “rendben lenni” miért nem kötelező?
Putyin998 írta:
Majd hogyha halhatatlan leszel , akkor fogsz különbözni az átlagbéláktól . 8-) :-P
Az életkedv nem mindenkinek fontos mert lehet valakinek pozitív gondolkodása az ugyan nem ér el vele semmit, tény hogy fontos a hallhatatlansághoz de szerintem még mindig inkább akarni kell vágyni az életet csinálni mintsem csak a kedvünket lelni benne. Az emberiség a kőkor óta nem fejlődött semmit emiatt a gondolkodás miatt, csak kényelmesebbé tette az életét .