Mottó: “A média nem az érzékszerved.” (Julius Andan)
A tudomány attól az, ami, hogy állításai kísérletileg igazolhatók. Ha tehát brit tudósok bejelentik, hogy ezt meg azt jól felfedezték, akkor ez így önmagában a bulvárhír kategóriája. Ahhoz, hogy tudományos legyen, szükségünk van a teljes dokumentációra, amely precízen leírja, hogyan, mivel, milyen körülmények között végezték el a kísérleteket, hogy azt meg tudjuk ismételni, azután megismételjük, és ugyanazt az eredményt kapjuk.
Ha egy állítást nem lehet visszaigazolni kísérletileg, akkor nem lehet tudományosnak tekinteni.
Fogy a magyar. Ezt a kijelentést hallani egy ideje, és különféle számokat hoznak fel, melyekkel alátámasztják az állítást.
Ez az állítás azonban mindössze egy szlogen, mivel tudományosan nem lehet visszaigazolni. Hogyan lehetne? Néhány független társaság nekiáll országos népszámlálást tartani, és azt évente megismétli húsz éven át, majd elemzi a trendeket? Természetesen a számokat könnyű összeadni, kivonni, elosztani, megszorozni, de hogyan ellenőrizzük a számokat?
Akkor tehát maradjunk annyiban, hogy a „fogy a magyar” csak egy szlogen.
A statisztika értelme
Egy statisztikai adat önmagában semmire sem jó, azt össze kell vetni más adatokkal, hogy látható legyen az eltérés, és utána lehessen menni az eltérés okának.
A statisztikát értékelni és értelmezni kell, tudni kell, hogy mit mutat, és annak mi a jelentősége.
Ha a statisztika például azt mutatja, hogy egy adott térségben egyre több a válás, akkor az a statisztika azt mutatja, hogy az adott térségben egyre több a válás. Ha felkutatjuk, hogy mi okozza ezt, akkor megérthetjük a helyzetet, de annak megállapítása, hogy a válások számának növekedése jó vagy nem jó, további vizsgálatokat igényel. Egyáltalán nem biztos, hogy rosszat jelent, hiszen egy olyan területen, ahol a házasság kényszer, a válások elszaporodása azt jelezheti, hogy az emberek egyre önállóbbak, ami jó.
Amennyiben az derül ki, hogy a felbomló házasságok valami rosszat jelentenek, van értelme azon dolgozni, hogy csökkenjen a válások száma. A kérdés az, hogy a statisztikát akarjuk javítani, vagy azt a valamit, amit a statisztika mutat? Ha a statisztikát, akkor elég hozni néhány törvényt, ami kényszerből összeláncolja az embereket, és akkor máris lehet bontani a pezsgőt. A valóságban SEMMI nem lett jobb, sőt.
Ha munkahipotézisként elfogadjuk, hogy „fogy a magyar”, először is meg kellene magyarázni, hogy az rossz-e vagy jó. Annak semmi értelme, ha pár százalék visszaesés után már a kihalás miatt kezdünk aggódni.
Sokat beszélnek arról, hogy megfordulni látszik egy évezredes tendencia, és úgy tűnik, hogy a magasabb életszínvonalon élők kisebb hajlandóságot mutatnak a gyerekvállalásra, mint azok, akik alacsonyabb életszínvonalon élnek, vagyis a gazdagabb vidékeken kevesebb gyerek születik, mint a szegényeken.
Ha munkahipotézisként elfogadjuk, hogy tényleg ez a helyzet, akkor először is azon kellene elmélkedni, MAJD vizsgálódni, hogy ez jó-e, vagy rossz. Mert korántsem biztos, hogy rossz. Van egy teória, amely szerint a technikai fejlődés nem a korlátlan szaporodást hozza, hanem valahol beáll a létszám, és az emberek nagyon hosszú ideig fognak élni, miközben nagyon kevés gyerek születik.
Létszám
Egy ország lakosságának száma nincs kapcsolatban az ország gazdasági, politikai, katonai erejével, nemzetközi pozíciójával, az életszínvonallal, és legfőképpen azzal nem, hogy milyen élni abban az országban.
Néhányan arról álmodoznak, hogy milyen jó lenne, ha Magyarországon soha nem engedélyezik az abortuszt, mert az elméletük szerint másfél-négy millióval több lenne a magyar. Lehetséges, hogy igazuk van, de vajon hányan maradtak volna egy ilyen szélsőséges mértékben elmaradott országban? Persze, a határokat le is lehet zárni… Azt sem vizsgálják, hogy vajon jó-e valakinek, ha másfél-négy millió gyerek olyan családban nő fel, ahol ő nem kell.
Lehet óriási felhajtást csinálni a népszaporulat körül, be lehet ezt állítani létfontosságú problémaként, lehet világfájdalommal keseregni a csökkenő számok miatt, és lehet sírva vigadni a növekvő számok láttán. Mindettől függetlenül ezt visszaigazolni nem lehet, és nem érint olyan problémákat, amelyek valóban érzékelhetők.
Nem a számoknak, hanem az embereknek élni
El lehet költeni ezermilliárdokat egy szlogen hatására, és büszkélkedni a statisztikai számokon, de felmerül a kérdés, hogy kinek, és hol?
Nagyon furcsának tartom, hogy az országokról vezetett statisztikák éppen azok, amik, mivel mindegyik teljesen lényegtelen. Mekkora az ország területe, hányan élnek ott, mennyi fát vágnak ki egy évben, hány szem cseresznye terem… Kit érdekel? Az egyetlen, ami valóban számít: milyen ott élni? Valahogy pont erről nincs statisztika.
Mielőtt az elmúlt évben a kínai gazdaság megroppant, harminc éven át növekedett, törés nélkül. Ez egy gazdasági csoda. De kinek jó? A kínai átlagember mit érez belőle? Nem lehetséges, hogy amit ők éreznek, az éppen ennek a gazdasági szárnyalásnak a valódi ára?
Ha tíz év alatt Magyarországon felépítenek 200 sportpályát, 200 uszodát, 200 gyárat, 200 toronyházat, az nekem miért jó? Mennyivel vagyok én ettől előrébb? Mennyivel érzem magam ettől jobban? Ha ebben az országban 35 millióan laknának, akkor az hogyan teszi az én életemet jobbá? Ugyanezeket a kérdéseket természetesen mindenki tegye fel magának. (Azok, akik a beruházásokon keresnek, most nem játszhatnak.)
El kellene felejteni végre az üres szimbólumokat, a látszat hangsúlyozását, és a teljesen lényegtelen, perifériás, visszaigazolhatatlan problémák helyett azokkal kellene foglalkozni, amik fontosak, érzékelhetők, és az embereknek valóban számítanak.
Az ország az nem egy elvont valami, ami független az emberektől, és aminek elvont mutatószámok jelzik az erejét egy képzeletbeli rangsorban.
Hogyan lehet felfuttatni egy országot
Magyarország lehetne egy meghatározó pont a Föld nevű bolygón, mutathatna példát a többi országnak, lehetne szellemi, művészi, tudományos, gazdasági és politikai középpontja a világnak.
Ehhez nem kellenek olaj- és földgáz-lelőhelyek, arany-, ezüst- és ércbányák, óriási befektetések, bankok, hadsereg, és százmilliós lakosság.
Magyarország lehetne a legjobb ország a Földön, aminek csodájára jár a világ.
Hogyan?
Úgy, hogy félretolja az elvont, visszaigazolhatatlan, érzékelhetetlen problémákon való pörgést, és ezek helyett a valós, létező, érzékelhető problémákon kezd el dolgozni. A feladat mindössze annyi, hogy minden eszközzel támogatni kell az embereket abban, hogy merjenek nagy célokat kitűzni, és képessé váljanak azok elérésére.
Ha ezt lebontjuk részterületekre, akkor azt kapjuk, hogy biztosítani kell a mindenki számára elérhető legmagasabb minőségű oktatást, a teljesen szabad vállalkozás feltételeit, a szabad karrierépítést, és az egyéni fejlődést, személyiségileg, szellemileg, lelkileg, testileg.
Ha mindez megvalósulna, Magyarország lenne a legélhetőbb ország a Földön.
Ezek megvalósításához megfelelő törvények kellenek.
Azokhoz a szükséges politikai akarat.
Ahhoz meg olyan politikusok, akik bíznak az emberekben.
Legalábbis én így látom. Kíváncsi vagyok, hogy ti hogyan látjátok, mi lenne a módja egy ország felfuttatásának?
Link
“Amikor az embert nem fenyegeti minden irányból erőszak, amikor nem hazudnak neki mindenről, amikor nem zavarják össze lépten-nyomon, amikor nem kényszerítik mókuskerékbe – vagyis természetes állapotában, természetes környezetében, NEM egy becstelen féreg, aki nem érdemli meg az életet!
Az ember, amikor mentálisan jó állapotban van, egy nemes és nagyszerű lény. Alapvetően mindenki ilyen, és a gonoszság a szellemi leépülésből születik.
Az emberen az segít, ha nyugodtan élhet, ha több lehetőséget kap, ha szabadabb lehet.”
http://brookskiado.hu/termek/duncan-shelley-az-igazsag-napja
Azért dobbantottam családdal , mert nem láttam a jövőnket a felállított körülmények közt. Vihar a biliben, ami Magyarországon folyik, kiskirályok homokvárat építenek, aki épp nincs fazékközelben, az b@szhatja. Államvezetésnek eladott privát sültgesztenyekaparás az egész.
Tapasztalom, hogy bárhol többre becsülik a magyart, mint Magyarországon, és ott is bárkit többre becsülnek, mint a magyart. Lásd migránsakármi. Ha ugyanazt magyarok teszik, amit tettek a migránsok az országban, sitten végzik, nekik meg díszkíséret jutott. Ezt exportálták Kölnbe is, ahol migránsakárkik ellen semmi, helyi lakosok ellen vízágyú. Rühellem a politikát. Nem értem, merkel nem hazaáruló? Ha az, miért nincs sitten?
Nem lenne olyan nehéz csinálni egy igazán jó országot, a cikk onnantól lett sci-fi, hogy politikai akarat kell hozzá. Amíg a politikusnak a politika munka, a pozíció + állás, addig ez lesz.
Sokan kérdezzük ezt manapság, hogy Angéla, ez a közel-keleti férfi nemi szerv nagy kedvelője miért nem lett még fellógatva az első teherbíró faágra?
Magyarország népessége fogy. Ennek megállapításához nem kell különleges tudomány, elég csak megnézni az évi halálozási és születési rátákat (vannak még egyebek is persze) amelyek elég pontosan vannak vezetve ahhoz, hogy ez egyértelműen megállapítható legyen.
Viszont ami tényleg fontos ezzel kapcsolatban az, ahogy a cikkben is le van írva, megtudni hogy mi ennek az oka.
Pár okot felsorolnék, legalábbis amiről azt gondolom, hogy okok lehetnek:
Ez a fene nagy demokrácia nagyon megnövelte az emberek elvárásait úgy általánosságban. Jó lenne mindent és azonnal meg toronyórát lánccal. A gyorsan meggazdagodott, azelőtt hétköznapi Lajosok meg Terusok + nagyon sok film, reklám, újság állandóan azt vizionálják az ember képébe, hogy csak az ér valamit akinek sok pénze van meg jó pozíciója és akinek nincs az szar ember. Aztán amikor az átlag fiatalember szembesül a valósággal, hogy szarér-fosér dolgozik egész nap amiből hó végén nem lehet félretenni, a nagy kontraszt az elvárások meg a valóság közt nem hozza meg a kedvét a családalapításhoz.
A bűnözés az irdatlanul megnőtt, korrupció, csalások, gyilkosságok, átverések stb. és az emberek azt látják hogy sokan megússzák. Ez nagy bizalmatlanságot és bizonytalanságot gerjeszt az emberekben. Bizonytalanságban csökken az ember kedve a családhoz.
Sok embernél nincs stabil jövőkép, mert nagyon nehéz ilyet kialakítani úgy, hogy az ember bármikor elveszítheti az állását. Ezért aztán sok fiatal úgy gondolkodik, hogy egyedül még csak csak megússza ha munkanélküli lesz pár hónapig de hogyan tartson el egy családot? Vagy ha jobban keres arra jut, hogy először pénzt keres, hogy legyen miből és majd aztán…valamikor.
Szóval röviden: Az igények-elvárások sokkal nagyobbra nőttek mind a lehetőségek, megnövekedett bűnözés és korrupció = megnövekedett bizonytalanság, instabil jövőkép. Ezek miatt a mai fiatal huszonéveseket jóval több csalódás éri mint az elődeiket, akik pedig sikeresek azok meg akarják tartani az előnyüket és úgy érzik a család hátrány ilyen szempontból.
Prolizoli:
Bemásolom ide is, ha már fent leírtam.
Egy példa arról, hogy milyen a tudomány: egy laborban megállapítják, hogy hány fokon olvad a wolfram, az adatot közreadják, a vizsgálat összes részletével, milyen wolfram, milyen eljárás, milyen műszer, a műszer hogyan volt kalibrálva, ellenőrizve, az összes fogalom precízen definiálva, mint például olvadáspont stb. Ha egy másik labor 10 ezer km-rel odébb ugyanazokkal az eszközökkel ugyanazt végigcsinálja, elvben ugyanazt az eredményt kapja.
Ezt vigyük át a fogy a magyar témára.
Vegyünk kerek számokat, hogy fejben is könnyű legyen számolni. Az egyik év azzal indul, hogy a népszámlálási adat szerint Magyarország lakossága 10.000.000 fő. Az új év végén az összesítés szerint született 80.000 ember és meghalt 120.000 ember. A 10 millióhoz hozzáadják a születések számát, és az egészből kivonják a halálozások számát. Ezt megismétlik minden évben, és figyelik, mi a trend. Ez puszta számolgatás, nem tudomány.
Ahhoz, hogy tudomány legyen, az adatokat is vizsgálni kell, amikkel dolgozunk, továbbá vizsgálnunk kell azt a módszert és azt az eszközt is, amivel az adatot szerezték.
Hogyan végzik a népszámlálást? Emberek csinálják, akik 2 hónapig járják az országot, és beszélgetnek emberekkel, a kapott infókat felvezetik a jegyzőkönyvbe, és ennyi. A jegyzőkönyvekbe nem jelenhetnek meg nevek, és nem kérhetnek dokumentumokat, amikkel igazolják az állításaik hitelességét. Ez a módszer. Ha ezt összeveted azzal, amit a labor csinált a wolframmal, akkor láthatod, hogy melyik tudományos, és melyik nem.