Miközben ezeket a sorokat írom, Budapesten vagyok, az I. kerület szélén. Pontosan tudom, hogy hol van a Deák tér, bármikor, bármilyen napszakban el tudok oda sétálni, nem kell az utcatáblákat néznem, egyszerűen csak odamegyek és kész. Nem tévedek el, nem bolyongok, nem keresgélek, és nincs szükségem segítségre.
Tudom, hogy hogyan lehet innen, az I. kerület széléről elsétálni a Deák térre, és onnan vissza. Megtettem már néhányszor ezt az utat. Kellemes egészségügyi séta, amolyan Sherlock Holmes féle.
Tételezzük fel, hogy jön hozzám látogatóba egy barátom, aki még soha nem járt erre. Sajnos nem tudok elmenni érte, ezért készítek neki egy dokumentációt arról, hogy hogyan, milyen útvonalon tud eljutni hozzám. Ő a dokumentációm alapján elsétál a Deák tértől egészen idáig.
Minek kell benne lennie a dokumentációban? Az attól függ, mit tud. Lehetséges, hogy egy térképre rajzolt útvonal elegendő. Ha egész életében tanyán élt, lehetséges, hogy azt sem tudja, mi az az utca, vagy mi az a tér, alagút, vár… és így tovább. Ezért ezeknek is benne kell lenniük a dokumentációban.
„Át kell menned az alagúton. A baloldalon van a gyalogosközlekedés, a jobb oldalon balesetveszélyes sétálgatnod. Ha mégis a jobboldalt választod, a sofőrök üdvözlik majd anyukádat, ha észrevesz a rendőr, megbüntet.”
Minél gondosabb vagyok, annál több információval látom el, azzal a céllal, hogy a budapesti látogatását ne árnyékolja be az autók dudálása, a sofőrök anyázása, a rendőr büntetése, és a gerinc eltörése a busz alatt.
Ez tudomány.
A tudomány empirikus, azaz tapasztalati, tételeit pedig az úgynevezett megismételhető kísérletre alapozza. A megismételhető kísérlet azt jelenti, hogy a tudós pontos dokumentációt készít arról, hogy hogyan, milyen módon, milyen eszközök segítségével tett szert egy bizonyos tapasztalatra – ha valaki követi a dokumentációban leírtakat, akkor megismétli a kísérletet, és hozzájut ugyanahhoz a tapasztalathoz.
Olyan ez, mint az én útvonal-dokumentációm, mellyel a vendégem elsétálhat a Deák tértől az I. kerület szélére. Vagy mint egy étel receptje, melyet követve egy botcsinálta szakács is elkészítheti élete töltött káposztáját.
Tapasztalni, a tapasztalást dokumentálni, a dokumentáció segítségével szert tenni ugyanarra a tapasztalatra. Ez az a lényegi elem, ami miatt a tudomány az, ami, és ami miatt az egyetlen olyan rendszer, amelyben nem lehet eltévedni, az egyetlen olyan út, ami vezet valahová.
Az én tapasztalatomat bárki megszerezheti magának, ha követi a tapasztalásomról írt dokumentációmat. Amennyiben az eléggé pontos. Amennyiben a „bárki” teljesen érti, amit leírtam. Ha a „2 k só” nekem két evőkanál sót jelent, neki meg két kávéskanál sót, vagy két kiló sót, a kísérletet nem tudja megismételni, és nem tud szert tenni ugyanarra a tapasztalatra.
Ha egy kínai papírkészítő 1882-ben megtapasztalt valamit Sanghajban, azt szakszerűen dokumentálta, a dokumentáció eljut hozzám, megértem, és pontosan megismétlem a leírtakat, akkor én 2012. szeptember 24-én, Budapesten, szert tehetek ugyanarra a tapasztalatra, amire az említett kínai papírkészítő-mester 130 évvel korábban. Ha a mester valamit elfelejtett dokumentálni, például a víz pontos összetételét, vagy én nem vagyok eléggé profi ahhoz, hogy feltételezzem, hogy 1882-ben Sanghajban nem pont olyan volt a víz, mint ma Budapesten, és kiderítsem, mi volt a különbség, akkor én más eredményre jutok, mint ő.
Mivel más eredményre jutok, feltételezhetem, hogy az illető hazudott, vagy tévedett, vagy hülye vagyok, vagy titkos összetevők is vannak, amiket a kínai mester magával vitt a sírba. Valamennyi feltevés tévedés lenne.
Nem ördöngösség a tudomány, és semmi nem tudja pótolni. A filozófiának és a vallásnak esélye sincs arra, hogy eredményeket érjen el, hacsak nem tudományos módszereket követ.
Egy rendkívül egyszerű ételt sem lehet rekonstruálni, azaz szert tenni ugyanarra a tapasztalatra, ha mindössze annyit tudunk róla, hogy finom volt, vagy laktató. Ha egy szendvicsnél nem jön össze, másnál sem fog.
Lehet arról álmodozni, hogy homályos utalások alapján el lehet jutni valahová, de ez az álom örökre álom marad. Az elégtelen dokumentációk alapján sem lehet messzire jutni.
Ha történetesen szanszkrit nyelven írták a feljegyzést, e nyelv ismerete nélkül esélytelen a megértés. Ez áll abban az esetben is, ha egyszerűen csak mást értünk ugyanazon szavak alatt, mint az, aki a dokumentációt készítette.
Megtörténhet, hogy a kísérlet leírását végző kutató egyik-másik szót egyedi módon értelmezett, de ezt már nem írta le. Így a kísérletet nem lehet megismételni. Lehetséges, hogy leírta valahol az egyedi értelmezéseket, de máshol, és meglehet, az a másik anyag elveszett, vagy csak mi nem tudjuk, hol van, esetleg azt sem, hogy létezik.
Még mindig az egyszerűségnél tartunk. Ha behozzuk a bonyolultságot, olyan fokúvá válik a tévedés, sőt a tudatos manipuláció esélye, ami hátborzongató.
A dokumentációban meg van adva a kísérlet megismeréséhez szükséges eszközök listája. Ha ezen eszköztár beszerzésének költsége mondjuk száz dollár, milliók tudják megismételni a kísérletet – azaz ellenőrizni azt. Ha az eszközigény félmillió dollárba kerül, még mindig ezrek lesznek rá képesek.
Ha a kísérlet megismeréséhez szükséges eszközök egyike egy 300 millió dollár értékű berendezés, amely 4 millió alkatrészből áll, a puszta karbantartása pedig 14 szakma professzionális szakértőit igényli, vajon hányan fogják tudni megismételni a kísérletet? És vajon hányan fogják tényleg érteni, hogy mit csinál ez a berendezés?
Hogyan tudnék megismételni egy kísérletet az egyik részecskegyorsítóban? Mi az alapfeltétel ehhez? Milyen tudományos, politikai vagy akármilyen támogatásra van szükségem hozzá? Hányan állnak előttem a sorban?
Ha a kísérlet megismeréséhez a világűrbe kell menni? Már holdprogram sincs (állítólag), mi van akkor, ha a Holdra kellene elmennem ahhoz, hogy megismételjem a kísérletet? Hogyan? Mennyi pénz kell ehhez? Mekkora befolyás? Hogyan tudom én, vagy BÁRKI ellenőrizni, hogy amit holdkőzetnek neveznek, az tényleg az?
Most pedig eljutottunk a Marsra. Jönnek a képek. Az emberiség tágra zárt szemekkel bámulja a csodát, és ámul. Jaj, a Mars, Istenkém, ide is eljutottunk! Ez fantörpikus!
Hogyan lenne képes ezen a bolygón bárki arra, hogy ellenőrizze az állítólagos Marsról származó felvételek és adatok hitelességét?
A kérdések meglehetősen költőiek.
Hajdanán mítoszt szőttek egyes emberek állítólagos emberfeletti felsőbbrendűségéről, ezzel magyarázva, hogy miért nem tud szert tenni senki ugyanarra a tapasztalatra, amire ők, és miért marad mindenki másnak a puszta vakhit.
Ma a drága, bonyolult, átláthatatlan berendezések, a roppant távolságok, a rendkívüli körülmények, az egetverő projekt-költségek teszik a tapasztalatokat elszigeteltté, virtuálissá, megismételhetetlenné, ellenőrizhetetlenné.
Nem marad más, mint a hit, és a bizalom.
Így a tudományból egy szinten túl vallás lesz. Tételei pedig hittételekké avanzsálnak.
Ha egy 10 millió karakterből álló jelszóból 1 karakter hibás, a jelszó nem lesz elfogadva, és ami zárva van, nem nyílik meg.
Ha az életünket virtuális adatokra építve éljük, vajon mire megyünk velük?
Tizenévesen szerettem taoista anyagokat olvasgatni, mert elgondolkodtattak. De amint túl akartam lépni a puszta érzéseken és gondolkodáson az eredmények felé, az egész irodalom használhatatlanná vált. Homály, köd, ismeretlen jelentésű fogalmak. A kísérlet nem ismételhető meg, mert a dokumentáció annyira silány, hogy nem is tekinthető dokumentációnak.
Meglehet, a régmúlt korok mitikus hősei elértek valamit, de dokumentáció híján nem tudunk utánuk menni. Nem tudjuk megérteni, ellenőrizni, rekonstruálni, megismételni, amit tettek. Ebből adódóan nem tudjuk, mit tettek. Nem tudjuk, mit értek el.
Meglehet, ha veszik a fáradságot, és dokumentálják a tapasztalataikat, nem ilyen világban élnénk, és mi sem ilyenek lennénk.
És az is meglehet, egyikük sem ért el soha semmit, a dokumentáció hiánya pedig éppen erre mutat ár.
A tudomány az eszköz a jobb élethez. Meg kellene maradnunk ennél a nagyszerű eszköznél, és nem kellene engednünk, hogy degradálják azt.
Megijedtem, hogy a képen van az eszköz.
Tényleg kemény. Józan paraszti ész: mi az, amivel lehet kezdeni valamit.
A tévedhetetlenektől várom a cáfolatokat.
Szép írás. Három dolog jutott eszembe az olvasása közben, remélem nem baj, ha ezeket leírom :)
1)
Kontextus. A szövegek, leírások, dokumentációk értelmezéséhez kell a kontextus, anélkül félreértelmezés lesz. Erre Te is utaltál a szövegben, de behoznék még néhány aspektust, hátha valakinek kell:
a) Dante – Isteni Színjáték. Az eredeti kiadáshoz készült több kiegészítő kötet, amik arról szólnak, hogy mi mire utalás a műben. Az Isteni Színjáték azért is mestermű, mert az akkori kor lexikális ismereteinek kb. 80-85%-át ismerni kell ahhoz, hogy az utalásokat megértsük. Komplex mű, amely a kontextus nélkül sokkal silányabbá válik.
b) Analógiák. Nagyon fontos, hogy tudjuk, hogy az adott kor embere egy-egy analógián mit értett. Kundalini – a hinduknál ez a kígyó, aki a gerinc mentén él, és ahogy “egyre jobban felébred, úgy jut egyre följebb a gerinc mentén a mi energiánk is”. A jógik életcélja Kundalini feljuttatása a koponya tetejéig. A ma embere nem fél a kígyótól, de pár ezer éve az indiai paraszt tudta, hogy az bizony halálos tud lenni, ha nem elég óvatos. Kundalini ma egy atomreaktor, amellyel ahogy egyre több energiát akarunk kisajtolni belőle, annál óvatosabban kell bánnunk, mert annál nagyobb a kockázat.
2)
“Nem elég pontos a dokumentáció.” Itt jönnek a bajok… Budapesten akarod kalauzolni az ismerősödet. Mikor? Ma? Holnap? Egy év múlva? Vagy már négyes metró? Az az alagút beomlott azóta? A hidat másképp hívják? Mennyire legyen pontos a dokumentáció? Sétálni tud az ismerőd? Tudja, hogy mi az, hogy troli, mi az hogy metró vagy villamos? Milyen kezdeti tudást kell feltételeznünk a dokumentumot megérteni szándékozóról? Olvasni tud? Az ABC-t ismeri?
3)
Mars… fontos ez? Média, tudod hogyan működik, ezerszer lerágtad már ezt a csontot. Porhintés (mindenféle értelemben, ha a Marsra vagy a Holdra gondolunk). Fontos ez? Nem tudományos, amíg nem megismételhető. Csinálják, ha akarják, mi koncentráljunk arra, ami számunkra valóban tudományos. Majd amikor a bolygón nem fognak éhezni az emberek, majd amikor mindenkinek lesz tető a feje fölött (olyan, amilyen valóban szeretne, és nem olyan, amit a média torzítása miatt hisz, hogy szeretne), akkor csináljunk űrállomást, meg menjünk a Holdra meg a Marsra, mert akkor már nem az lesz a kérdés, hogy mennyi időt kell várnunk az űrhajóra, hanem az lesz a kérdés, hogy valóban akarunk-e menni…
Sajnos, a tiszta, ferdítés nélküli, átlátható, az emberiség jobblétét szolgáló tudomány produktumai olyan egységekben, amelyek egy bizonyos cél megvalósitását szolgáló kerek egészt alkotnak, nem létezik a mindennapi ember számára. Csak azok számára létezik (elérhető), akik nem az emberiség jobblétét szolgálják.
Tehát ha egyszer a tudományt kezükben tartó hatalmak a földi börtönrendszert szolgálják, akkor a tudomány is azt teszi – legalábbis a hivatalos tudomány.
Nem marad más, mint a nem hivatalos tudományhoz fordulni, és a pálca vagy inga segítségével lépésről lépésre megvizsgálni a leírások valóságtartalmát, vagy egyenesen az Akasha krónikát megcsapolni.
A hivatalos tudomány már eleve a tömegek megtévesztését szolgálja.
Például az egyik volt páciensem, egy kémia professzor szentül meg van győződve, hogy a nullponti energiából nem lehet elektromos áramot előállítani, mert azt a termodinamika törvényei kizárják.Csak, hogy a termodinamika nyilvánosságra hozott tételei részben az eredetinek meghamisított változaztai, részben, pedig nem minden körülmények között érvényesek egyformán, részben hiányosak.
Érdekes módon, mégis, akik ilyen találmányt próbáltak szabadalmaztatni és gyártót találni annak, azokat mind kinyírták – lehet, hogy mégis csak működnek ezek a találmányok?
Ha jobban akarunk élni, akkor meg kell találni mindenkinek a szaktudása és irányultsága által felfogható tudományágak nem hivatalos művelőit, akik valódi tudás birtokában vannak, és ösztönözni őket, hogy mondjanak le a szabadalmakról, állami támogatásról, monopol-helyzetről. Terjsszék a tudást és a találmányokat kézről kézre – a fosztogató gépezet megkerülésével – a megbízható emberek körében, megfizethető áron, ne féljenek attól, hogy lemásolják a találmányaikat, mert a piac felvevő képessége végtelen, és még így is annyi jövedelemre tesznek szert, hogy nekik és utódjainak többé nem lehet anyagi problémájuk.
Meggyőződésem, hogy csakis a nem hivatalos tudomány művelőinek tudását és találmányait felkutatva és átvéve szüntethető meg az olaj bugyuta elfüstölésére épült rabszolgatartó rendszer uralma.
@ Great:
Nem vagyok tévedhetetlen,csak EGOISTA :-D :-D :-D :-D -ezért magamra vettem:
CÁFOLAT :laugh:
Elégedett vagy?
Egyébként ezt eddig is tudtuk,amiket a cikkben olvashattunk most,csak sokszor megfeledkezünk róla.Van aki azért,mert állandóan rohan valahová(mert el akar érni valamit és azért tennie kell-a köcsög sültgalamb magától nem gyün)<-ezt magamra értettem,hehe..
…és vannak olyanok,akik szeretnek egyhelyben ülve megokosodni és azt képzelni,hogy egy monitor az ÉLET,ami mindent kibir.
Ha mindenki csak olyasmivel foglalkozna,amihez igazán ért,vagy van hozzá egy csepp köze illetve affinitása,akkor sokkal szebb lenne az élete mindenkinek ezen a bolygón.
Viszont akkor éhen halnék,vazze…
Az élet megismételhetetlen pillanatok összessége . Ezért teljesen tudománytalan .
Nehogy valaki komolyan vegye ! :laugh:
“Meglehet, a régmúlt korok mitikus hősei elértek valamit, de dokumentáció híján nem tudunk utánuk menni. Nem tudjuk megérteni, ellenőrizni, rekonstruálni, megismételni, amit tettek. Ebből adódóan nem tudjuk, mit tettek. Nem tudjuk, mit értek el.
Meglehet, ha veszik a fáradságot, és dokumentálják a tapasztalataikat, nem ilyen világban élnénk, és mi sem ilyenek lennénk.
És az is meglehet, egyikük sem ért el soha semmit, a dokumentáció hiánya pedig éppen erre mutat ár. ”
Lehet , hogy a régmúlt korok mitikus hősei dokumentálták a dolgaikat , de vagy eltüntették , vagy elferdítették a dokumentumokat .
Az is lehet hogy épségben megmaradtak a dokumentációk , de a mai ember már nem tudja ezeket értelmezni , mivel az információháborúval végzett következetes agymosás megtette hatását .
A Kali jugában vagyunk ugyanis .
Az is lehet , hogy aki olyat állít , hogy nem voltak mitikus hősök mitikus hőstettekkel , az csak azt akarja elhitetni , hogy alapvetően nyomorult , tehetetlen az ember . :heh:
@ Thirdeye:
Nem a te szádba illő szavak ezek,sárkányfűárus :-D
Putyin998 írta:
Méér ?
@ Thirdeye:
Meeee’ ;-)
” A tudomány empirikus, azaz tapasztalati, tételeit pedig az úgynevezett megismételhető kísérletre alapozza.”
Egy fontos terület kimaradt. A mai kutatások sok esetben már olyan dolgokat is érintenek, amiket vagy nagyon nehéz, vagy nagyon költséges megtapasztalni. Ha csakis a tapasztalat lenne az opció, akkor sok kutatásnak le kéne állnia.
A tudomány többféle módon hidalja át ezeket a problémákat és objektív akadályokat. Az egyik, hogy modelezi a vizsgálni kívánt jelenséget, dolgot , folyamatot stb.. A model eredményei szolgáltatnak aztán információkat a vizsgált problémáról.
Ezzel kapcsolatban kell megemlíteni a tudomány nyelvét, a matematikát. Ma tudomány elfogadja a matematikai levezetéseket is mérvadónak méghozzá úgy, hogynem is kell megcsinálni a kísérletet. Vagyis a kísérlet és az eredmény is sokszor már megvan matematikai formulában és a valódi kísérlethez, ami bizonyítja a matek eredményeit, sokszor évekig várni.
Vagyis az is tudományos, amit nem bizonyít kísérlet és emiatt nem is lehet utánozni. Ha egy jelenséget matematikailag le lehet írni, empiria nélkül is elfogadjuk mérvadónak.
Ja , még az is kellene a jobb élethez , hogy az emberek jóindulattal legyenek egymáshoz és ezt sokszor megismételnék , hogy tudományos értéke is legyen :-)
“A tudomány az eszköz a jobb élethez.”
Ez így számomra elfogadhatatlan.
Igaznak vélem, így: a tudomány egyfajta segédeszköz lehet egy jobb élethez.
Továbbá így is: a tudomány egyfajta segédeszköz lehet egy rosszabb élethez.
Ámen. Amit leírtál, nekem ez az életérzésem. Rájöttem pl., hogy az egyik legjobb beépített ellenségességet keltő oktatás az iskolában a történelem (ami biztos vagyok benne, ahogyan oktatják tele van hazugságokkal, de ha nem is, ki tudná ellenőrízni, hacsak nem vág bele, hogy életét annak szenteli). Ezért is imádom a sci-fi-t
Mennyivel jobb az, amikor valamiről tudod, hogy nem igaz, mégis számodra több igazságot tartalmaz, mint más olyan anyagok, amikről azt mondják, hogy igaz.
De ha nem is igaz, akkor sem hazudtak.
Mit ér bármilyen tudás, ha nem lehet használni?
Nagyon jó írás! Köszi szépen! :-)
Remek írás volt, naon teccett!
Úgy tűnik közegyetértés alakult ki veled. Nincs valódi vita a kérdés körül.
Még egy verziót vázolnék csak. Lehetségesnek tartom, hogy a korábbi emberek eredményeket érjenek el, ám annyira triviálisnak véljék a dolgot – miután valamilyen másik elvet korábban megértettek – hogy unják elmagyarázni, mert egyenes következménye a korábbi adatnak.
Olvastam pl. Tesla-ról, hogy amikor még bemutatókat tartott, az egyik népszerű “trükkje” két álló fémlap volt, melyek között világított a levegő és nem magyarázta el a jelenséget, hanem azt mondta ezzel akarja inspirálni a nézőket, hogy rájöjjenek, hogy is műxik. Lehet igaz ez a rege? Nem tudom ellenőrizni és egy elmosódott, remegő, vibráló, mobilos videó sem maradt fenn róla. :-)
Függetlenül ettől a példától lehetséges, hogy aki szellemileg eredményt ért el, kellemetlenül rossz pedagógiai érzékkel volt megáldva és nem sikerült neki duplikáltatni a tanítványaival saját eredményeit, viszont már oly messze járt, hogy nem is igazán érdekelték mit is tesznek ők…
Naon csípem, ahogy a Lator c. filmben a lator megpróbálja utánozni Jézus vizen járását. Ügyes szemfényvesztőnek tartja és nem adja fel a kísérletezést! :-)
Talán senkinek sem árt egy csepp kétely és kíváncsiság. Legyen szó épp reikiről, jógáról, transzcendentális meditációról, akasha krónikákról, kristályozásról, testelhagyásról, asztráltestekről, gondolatolvasásról, szellemekről, szellemi vezetőkről, ghaiáról, pszísebészetről, csakra tisztításról, távenergiás gyógyításról, ESP-ről – akármiről. Kétely + kíváncsiság. És nem kétely + megismerés nélküli kritika vagy eleve kizárás, esetleg a művelő azonnali lekezelése.
Mik ezek a dolgok? Hogyan érhető el, hogy vizsgáljuk a létezésüket? Mi a céljuk? Mik a korlátaik? Hogyan kapcsolódnak egymáshoz? Esetleg így lehetne egyfajta újabb megértés felé haladni, elvetni a nem működő dolgokat és következtetéseket levonni a működők alapján. Ez ám a tudomány! :-)
Sok sikert mindenkinek a műveléséhez!
Minden olyan lépés, ami a bonyolultabb és összetettebb rendszerek/megoldások/működések felé irányul szükségszerűen még több kontrollt/felügyeletet–>dokumentációt igényel. Egyszerűen mindig több jön létre annál amit az ember kontrollálni tudhat. És a kontrollálás része a “dokumentáció”, a “megismételhetőség” az “ellenőrizhetőség”.
Aranyos buddhista mesék is szólnak erről. Pl. Lin-csi apát-tól a “Nem állítok a kutamhoz gémet” c. Minden létrehozott dolog a látszólagos hasznánál mindig több új problémát hoz létre. És többnyire az ember a létrehozott dolognak végső soron a szolgája lesz. De a legjobban tetszett a “Kiönti a teafőzőből a teát” című. Mert a mai “tudomány/technika ilyeneket hoz létre nap mint nap.
A mesék itt vannak: http://terebess.hu/keletkultinfo/sulace.html
@ XIII.:
Én inkább élnék egy olyan világban, ahol a gépek vannak értem. Értsd: nem kell megtermelnem a kaját, nem kell félnem a vihartól, stb.
Cserébe amikor kell akkor karbantartom őket, egyébként pedig járom az erdőket-mezőket, festek vagy írok, tanulok, álmodozom, edzek. Tehát azt csinálom, amit szeretnék. Nem termelek ételt, hogy élni tudjak, hanem minden életfeltétel adott ahhoz, hogy kiteljesedjek.
Duncan: Nem ördöngösség a tudomány, és semmi nem tudja pótolni. A filozófiának és a vallásnak esélye sincs arra, hogy eredményeket érjen el, hacsak nem tudományos módszereket követ.
Nietz-senki: A tudományra, tudományos igényre (hozzá-állásra) nagy szükség van – viszont érdemes a technikai jellegét külön értelmezni. Ez elsősorban a jövő alakításának emberi lehetősége (és lehet csapdája is, ha akarva-akaratlan természeti-, társadalmi- és kozmikus egyensúlyt bontunk meg – magunkban, vagy épp környezetünkben). Nagyon tisztességes törekvés egy írótól: a köz-érthetőség igénye. És lehet hogy senki sem kíván Tőled többet.
A vallás és a filozófia a múlttal foglalkozik. Pl: Nietzsche gondolta úgy, hogy a jelen és jövő (folyamatos változás) – eleve – cáfolja a múltat (“tagadás-elmélet”). Ez azért nem teljesen így van – hisz ugyanabból fejlődik ki. Ezek inkább folyamatok (nem cáfolatok). A tudomány foglalkozhat a múlttal is, de ott elsősorban megismerő természetnek kell érvényesülnie (nem teremtő-, alkotó-erőnek).
Duncan: Egy rendkívül egyszerű ételt sem lehet rekonstruálni, azaz szert tenni ugyanarra a tapasztalatra, ha mindössze annyit tudunk róla, hogy finom volt, vagy laktató. Ha egy szendvicsnél nem jön össze, másnál sem fog.
Nietz-senki: Igen – minden paramétert, összetevőt és szempontot egyeztetni kell ahhoz, hogy tényleg megértsünk dolgokat.
Duncan:
Ha történetesen szanszkrit nyelven írták a feljegyzést, e nyelv ismerete nélkül esélytelen a megértés. Ez áll abban az esetben is, ha egyszerűen csak mást értünk ugyanazon szavak alatt, mint az, aki a dokumentációt készítette.
Megtörténhet, hogy a kísérlet leírását végző kutató egyik-másik szót egyedi módon értelmezett, de ezt már nem írta le. Így a kísérletet nem lehet megismételni. Lehetséges, hogy leírta valahol az egyedi értelmezéseket, de máshol, és meglehet, az a másik anyag elveszett, vagy csak mi nem tudjuk, hol van, esetleg azt sem, hogy létezik.
Nietz-senki: Igen ezt a személyes kapcsolatok képesek tisztázni – vallási esetben: “tanítványi lánc” (személyes tudás-átörökítés). Személyes kapcsolat nélkül a szerző és a “műkedvelő” nem biztos, hogy egyugyanazon síkon van. Lehetnek jelentős félreértések.
Duncan: Még mindig az egyszerűségnél tartunk. Ha behozzuk a bonyolultságot, olyan fokúvá válik a tévedés, sőt a tudatos manipuláció esélye, ami hátborzongató.
Hogyan tudnék megismételni egy kísérletet az egyik részecskegyorsítóban? Mi az alapfeltétel ehhez? Milyen tudományos, politikai vagy akármilyen támogatásra van szükségem hozzá? Hányan állnak előttem a sorban?
Ha a kísérlet megismeréséhez a világűrbe kell menni? Már holdprogram sincs (állítólag), mi van akkor, ha a Holdra kellene elmennem ahhoz, hogy megismételjem a kísérletet? Hogyan? Mennyi pénz kell ehhez? Mekkora befolyás? Hogyan tudom én, vagy BÁRKI ellenőrizni, hogy amit holdkőzetnek neveznek, az tényleg az?
Hogyan lenne képes ezen a bolygón bárki arra, hogy ellenőrizze az állítólagos Marsról származó felvételek és adatok hitelességét?
A kérdések meglehetősen költőiek.
Nietz-senki: Ez esetekben tele vagyunk társadalmi-pénzügyi, technikai és személyi problémákkal. De itt technikai jellegű tudományos kutatásról van szó (nem lelki-szellemi). A technika a “magasabb világok” számára is új terület, amit az ember tölt meg tartalommal. De mint már említettem a beismerés – lényegében – megtörtént: a “fizika nemzetek felett álló fórumán” (kb. 2 hónapja): “Isteni részecske”. Az anyag eredendően nem anyagi természetű… Maga a fizika tudománya erősen közelít a “szellemi természethez” – a Mindenség egészének megértéséhez.
Nem valószínű, hogy több évtizedes akadémiai tanulmány nélkül bárki is bekerülhet egy ilyen kísérleti, vagy bizonyítási projektbe.
Duncan: Hajdanán mítoszt szőttek egyes emberek állítólagos emberfeletti felsőbbrendűségéről, ezzel magyarázva, hogy miért nem tud szert tenni senki ugyanarra a tapasztalatra, amire ők, és miért marad mindenki másnak a puszta vakhit.
Nietz-senki: Nem lehet kizárni, hogy voltak “beavatottak”. Most viszont – Isten előtt mindenki egyenlő – csak saját erőfeszítések útján lehet beavatottá válni! A hit – nyitottság! A vakhit – fanatizmus!
Duncan: Ma a drága, bonyolult, átláthatatlan berendezések, a roppant távolságok, a rendkívüli körülmények, az egetverő projekt-költségek teszik a tapasztalatokat elszigeteltté, virtuálissá, megismételhetetlenné, ellenőrizhetetlenné.
Nem marad más, mint a hit, és a bizalom.
Így a tudományból egy szinten túl vallás lesz. Tételei pedig hittételekké avanzsálnak.
Ha egy 10 millió karakterből álló jelszóból 1 karakter hibás, a jelszó nem lesz elfogadva, és ami zárva van, nem nyílik meg.
Ha az életünket virtuális adatokra építve éljük, vajon mire megyünk velük?
Nietz-senki: Ez a meglátás és kétség nagyon reális. A társadalom nem rejtegeti azt az egyenlőtlenségen alapuló inspirációt, mely az egoitás pecsétje – legalábbis el-lehetetleníti a tisztességes embert.
Duncan: Tizenévesen szerettem taoista anyagokat olvasgatni, mert elgondolkodtattak. De amint túl akartam lépni a puszta érzéseken és gondolkodáson az eredmények felé, az egész irodalom használhatatlanná vált. Homály, köd, ismeretlen jelentésű fogalmak. A kísérlet nem ismételhető meg, mert a dokumentáció annyira silány, hogy nem is tekinthető dokumentációnak.
Meglehet, a régmúlt korok mitikus hősei elértek valamit, de dokumentáció híján nem tudunk utánuk menni. Nem tudjuk megérteni, ellenőrizni, rekonstruálni, megismételni, amit tettek. Ebből adódóan nem tudjuk, mit tettek. Nem tudjuk, mit értek el.
Meglehet, ha veszik a fáradságot, és dokumentálják a tapasztalataikat, nem ilyen világban élnénk, és mi sem ilyenek lennénk.
És az is meglehet, egyikük sem ért el soha semmit, a dokumentáció hiánya pedig éppen erre mutat rá.
Nietz-senki: Jogosak ezek az erős hiányérzetek. Ez utóbbit viszont nem hozhatja rendbe a (mai) társadalom, amit a vallás elmulasztott (vagy rosszul dokumentált, értelmezett stb.).
Duncan: A tudomány az eszköz a jobb élethez. Meg kellene maradnunk ennél a nagyszerű eszköznél, és nem kellene engednünk, hogy degradálják azt.
Nietz-senki: Nem vitás, hogy a “társadalmi idea” is így rendelkezik. – Ki az, Aki ezt ledegradálja?
Én sokkal-inkább úgy látom: az üzleti-pénzügyi világ az, ami beékelődik az ember és a kísérleti tudomány közé (nemcsak a tudományos előképzettség hiánya). Hisz ők pénzelik ezeket a tudományos kutatásokat is! Ne érts félre! szerintem a “jobb élet” filozófiája is tőlük származik. De tudnunk kell arról is, hogy a pénz milyen mértékben képes torzítani az ember értékrendjét. A társadalom így működik.
Most magam is meginogok: az sem lehetetlen, hogy egy szép napon a tudományos eredmények is manipulálva lesznek.
Akkor jó volna megkérdezni ezt a tudományt! Hogy a halál ténye – mely tagadhatatlan – hogyan illeszkedik e “jobb élethez”?
A filozófiák roppant előnye a pszichológiával szemben, hogy az embert minél tágabb környezetével együtt próbálja érteni (mikró-makró kozmosz).
Ha az élet, a jövő, a fejlődés előre lejátszható volna; akkor az emberek már feltaláltak volna egy esemény-gyorsítót… De épp az említett dolgok velejárója egy (ős-örök) bizonytalansági tényező. Ez bármennyire is problémát jelent – mindenkinek – ez korrigálja, nem engedi, hogy el-merevedjen a rendszer. Ettől él és fejlődőképes ez a világ – motorja pedig az ember.
@ hochenz:
Igen, próba nélkül nincs cseresznye, seheresetádé, csak az egyhelybe dermesztő előitéletes zsebhoki játék.
Erre azt szokták kérdezni, na de kindek van ideje mindent kipróbálni, hogyan döntsem el, mit érdemes kipróbálni?
Egyszerű esetben, ami felkeltette az ember érdeklődését, az neki szól.
Nyakatekertebb esetben nem lehet tudni, hogy az a valami azért nem keltette fel az illető érdeklődését, mert nem neki szól, vagy csak azért, mert tudat alatti blokkok, előitéletek letiltották.
Ha nem látszik a tisztán bevillanó intuició, akkor kicsikarha az a pálca vagy inga segítségével (homályos a kép, segít a nagyító), amelynek használatára az emberek nagy többsége képes, legfeljebb nem tud róla, kishitúsége, előitéletei elnyomják a képességét.
Ezek azok a szerszámok, amiket mindenkinek ki kéne próbálni – nagyon hamar kiderül, hogy működik a kezében vagy nem (nagy eséllyel igen).
A pálcával vagy ingával meg lehet tudni, hogy egy könyvnek vagy bármilyen formájú közlésnek hány százalék a valóság tartalma, mennyire hiteles, az aki mond, terjeszt, tanít bármit, tevékenységében hány %-ban hajtja a pénz és hány %-ban a jó szándék.
Hogy valaki képes-e a szerszámmal lekérdezni a tudatalattiban vagy éppen az Akashában tárolt információt, az könnyen kideríthető, ha olyan kérdéseket teszünk fel, amelyekre a válasz leellenőrizhető, és nem zavarhat be bármiféle elfogultság.
Uzsgyi neki …
a fenykepre reagalnek ami ott nagyban van az itt hazilag kicsibe http://www.youtube.com/watch?v=dwRt74nzRmY&feature=related
a nejem sose olvasná el ezt a posztot
:laugh:
a tudomanyal vagyis tesla feltalalasaival mar szerintem előrebbre tartanank csak ez sajnos ennek afelső kasztnak nem érdeke. ugyanis eltűnne amunka nélkűliseg ez ben van a vi cimű filmben csak az emberiseg meg sok mindenre nem érett.
kaponya jozsef írta:
Maga a munkanélküliség nem érdeke egy pénzügyi-, politikai- vagy még egy gazdasági elitnek sem. a munkanélküliség veszélyforrás egy uralkodó osztály szemszögéből nézve (is)!
A hatalom megtartása a fontos minden áron. Folyamatosan toborozni kell a híveket és időnként meg kell kérdezni (demokratikusan): Ki tud jobbat? Na ugye! Bizony senki. Mert, ha mégis – könnyen végzetes baleset éri azt az “okostojást”.
Akik dolgoznak, be vannak tagozódva a “rendbe”, azokkal nincs gond!
Akik viszont valamely oknál fogva “kilógnak a sorból”, Azok potenciális célponttá válnak. Ennek veszélye inkább fennáll.
Vedd óvatosan a kezedbe, de tényleg nagyon óvatosan, mert ugyan nagyon sok örömöt tud neked okozni, de amíg nem tudsz vele jól bánni, addig könnyen el is ronthatod! Tudom, hogy izgatott vagy, de ne kapkodj és ne is félj tőle, légy gyengéd, de határozott! Nem kell aggódni, pont a kezedbe fog illeni. Fektesd finoman a tenyeredbe és a másik kezed hüvelyk ujjával épp csak egy kicsit nyomd meg az alján, majd szép lassan, lágyan húzd végig a mutató ujjad az aljától a tetejéig! Máris láthatod a változást , innentől a lehetőségek egész tárháza nyílik meg előtted. Lépj csak be és bátran kalandozz! Néhány puha érintés és vízszintes simítás után jön csak a Java. Ha meg van az a pont, akkor nyomd meg magabiztosan és kezdődhet az igazi játék. Választhatsz ízlésed, vérmérsékleted, pillanatnyi hangulatod szerint, hogy inkább lassú, türelmet, koncentrációt és leleményességet igénylő mókába kezdesz, vagy a kézügyességedben bízva egy gyors, féktelen, eszeveszett iramot diktáló menetbe nevezel be. Mindkettő, nagyon szórakoztató lehet és hamar rá fogsz érezni ennek az érzékeny szerszámnak a kezelésére. Ha majd látod, hogy egy-egy mozdulatod, milyen hatást vált ki és ami beválik, azt elég sokszor ismétled, akkor igazi mester válhat belőled. És ha ügyes vagy végül eljuthatsz a csúcsra is.
És még azt mondják nehéz elmagyarázni az iPhone-os játékok használatát. Csak pontos leírás kellett, nem? ;-)
És akkor most teljesen komolyan:
A minap mesélte egy barátom, aki vállalkozásfejlesztéssel foglalkozik (és ennek kapcsán találkozott már mindenféle emberrel, meg az ellenkezőjével is), hogy megint valami feltalálóval hozta össze a jó sorsa. Volt már, aki víztisztítót talált fel, olyan, aki vértisztítót, de mostanság az alternatív és a megújuló energia a divat. Ez a pasas azzal állt elő, hogy széndioxid meghajtású áramfejlesztőt készít, ami több energiát ad le, mint a befektetett.
„Akkor az egy perpetuum mobile, mi?”*- Kérdeztem némi iróniával, mert én is tanultam annak idején fizikát és ismerem a termodinamika I. törvényét az energia megmaradásról. Ilyen gépet elméletileg nem lehet építeni. * Egy barátom apukája a szabadalmi hivatalból mesélte, hogy szinte minden héten van egy okostojás, aki bead valami tervet egy feltételezett örökmozgóról, de eddig egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Eleinte még megvizsgálta és rámutatott a beadvány hibájára, de ma már csak azt írja az elutasítás indoklásául, hogy fizikai képtelenség. Én nem akartam ilyen kategorikus lenni, elvégre az energia megmaradás zárt rendszerben értelmezett (és azon belül sem bizonyított), meg aztán ha valami olcsó, szétszórt, eddig nem ismert, vagy csak méltánytalanul mellőzött energiaforrásból nyer elég nagy mennyiségű, koncentrált, felhasználható és tárolható energiát, akkor az már figyelemreméltó ötlet, az sem érdekes, ha nem perpetuum mobile. Szóval kíváncsi voltam milyen, hogy néz ki, hogy működik.
A nagypapám a Láng gépgyárban volt üzemvezető, amolyan mérnök ember, aki szereti a munkáját és nagyon sokat mesélt a különböző szerkezetekről, amiket készítenek. Egyszer a műhelyében mutatott egy rajzot és elmagyarázta, hogyan működik a turbina, még egy miniatűr turbinalapátot is adott nekem ajándékba, ami egy eredeti erőmű turbinalapátjának méretarányos mása. Nagyszerűen el tudta mondani, mindenféle masina mechanikáját és a gyakorlatban is bemutatta, én pedig mindig lelkesen figyeltem. Azt hiszem ragadt is rám valami a műhelyben a koszon kívül.
„Mekkora a gép, mennyi széndioxiddal működik, milyen a teljesítménye, mennyibe kerül?”- Kérdezgettem izgatottan, mert tényleg érdekelt a dolog. A barátom vállat vont és azt mondta, hogy nem tudni, mert nem készült prototipus. „Értem, -vágtam rá- de ezeket a tervekből is meg lehet állapítani.” „Ja, – mondta ő- tervek sincsenek, legalábbis lerajzolva. Állítólag benne van minden a fejében.”
Ezen azért eléggé megdöbbentem. „Ha nem készített semmilyen tervet, akkor mégis hogy akarja legyártani, másoknak elmagyarázni, egyáltalán miből gondolja, hogy működik?” A barátom, aki jobbára ugyanezeket a kérdéseket tette fel az ürgének , azt a választ kapta, hogy ilyesmihez nagyon sok pénz kell (meg kell rajzoltatni, szabadalmaztatni, megépíteni a prototípust, tesztelni, stb.), addig bele sem kezd, míg nem talál egy befektetőt, aki lát benne fantáziát és finanszírozza.
Nos, így látatlanban nem mondanám, hogy az ötlete nem működik. De szerintetek ki nyúlna egyből mélyen zsebébe, arra, hogy „úgy működik, mint a szódás szifon, ha adsz rá pénzt, akkor bebizonyítom, hogy milyen jó.” Aztán lehet, hogy én vagyok nagyon szkeptikus és néhány év múlva már mindenkinek széndioxidos áramfejlesztője lesz otthon.
*http://lf.estontorise.hu/archives/189
Maradi IT-szakértők lehetnek a fejlődés gátjai
2012. október 24. | 16:05
Az okostelefonok és tabletek terjedésével a vállalati alkalmazottak egyre nagyobb igényt éreznek arra, hogy saját eszközeiket használhassák céges adatbázisok eléréshez. Ezt a folyamatot, vagyis a BYOD (Bring Your Own Device – Hozd a Saját Eszközöd) mozgalmat a vállalatok IT-részlegeinek 80%-a még mindig nem megfelelően kezeli – derül ki egy londoni elemzőcég, az Ovum kutatásából, amelyről a bankingtech.com számol be.
A napokban adták közre azt a tanulmányt, amely a több mint 4000 teljes munkaidőben dolgozó alkalmazottat megkérdező kutatás eredményeit tartalmazza. Eszerint a dolgozók 70%-a használja mobil eszközét a vállalati rendszerhez való csatlakozáshoz. A kutatást 18 országban, köztük az Egyesült Államokban, Indiában, Japánban, Oroszországban, Franciaországban, Nagy Britanniában, Brazíliában, Szingapúrban és Malajziában végezték el.
A vállalati IT-szakértők a kutatás szerint aggasztóan tudatlanok a BYOD trendekkel kapcsolatban. A megkérdezettek közel fele azt mondta, hogy a vállalata IT-részlege vagy nem tud a BYOD trendről, vagy egyszerűen nem foglalkozik a létezésével, 8,1% pedig egyenesen akadályozza a folyamat terjedését. Az érettebb gazdaságokban, ahol merevebbek a munkahelyi szabályok és előírások, így a kontinentális Európában például nagyobb az ellenállás a trenddel szemben, mint a fejlődő világban. Az újításokat szívesebben adoptálják Dél-Afrikában, Indiában, Brazíliában vagy éppen Kelet-Európában.
A BYOD a mobil eszközök csatlakoztatása révén megnöveli a hálózat kiterjedését, az alkalmazások és a hálózati végpontok számát, amelyeken keresztül az adatok elérhetők. Ezért a BYOD menedzselésének elmulasztása nagyfokú kockázatnak teszi ki a vállalati adatbázisokat.
http://www.portfolio.hu/vallalatok/it/maradi_it-szakertok_lehetnek_a_fejlodes_gatjai.174694.html
Alex írta:
Valamint a BYOD úgy b*****mság ahogy van. Biztonságot nem garantál semmit, kinyitja a belső hálót, olyan fokú kiszolgáltatottságot generál, amit még soha semmi.
A “maradi” IT-szakértők még legalább értenek valamit a szakmához.
http://www.vntv.hu/vivanaturavideo.php?vid=a02f9c3fa
Köszönet Nietz-nek a linkert.
Alex írta:
Érdekes én is éppen ezt néztem meg elsőként Nietz linkje után meg a Keshe leleplezőset. Drábikkal szemben például Egely kimondottan nyugodt, megfontolt embernek tűnik. Az mondjuk nem tudom megítélni, hogy amit állít az mennyire valós, mivel a fizikában való “jártasságom” messze nem elég hozzá.
prolizoli írta:
Egy időben leveleztem Egely Györggyel. Nagyon régen egy nyári egyetemen betévedtem egy előadásra és akkor ismertem. Azelőtt nem hallottam róla és az első benyomásom vegyes volt róla. Mert az előadás végére mentem már csak be és Egely elég ideges volt. Egely feladott egy kérdést a hallgatóságnak, ha jól emlékszem, akkor valami olyat, hogy mi az energia. Több frissen végzett elektromérnök is volt ott és az egyik nagyon ügybuzgó volt és elmondta a választ. Erre Egely felcsattant: “Uram, maga meg vigye és adja le a diplomáját, mert rosszult tanították meg!” A hallgatóság ledöbbent, mert vártalan volt, hogy az előadó ingerülten reagáljon egy hozzászólóra. Aztán Egely valami olyat mondott, hogy az energia az szimmetria. Bevallom nem teljesen vagyok én sem képben, de a dolog felhívta a figyelmemet aztán beszélgettem Egelyvel majd egy ideig nem találkoztam vele.. Viszont a fejemben motoszkált a dolog és megvettem két könyvét és elolvastam. Maga a fizikai témákban sajnos nem nagyon tudok állást foglalni, de amit a társadalom és a tudomány viszonyáról írt, az viszont szimpatikus volt nekem.
Aztán évekkel később írtam neki és egypár levelet váltottunk is az olaj peakkal kapcsolatban.
Egelyt elég sokan támadják. Itt egy előadás, amit ő róla csinált egy egyetemi docens. A dolog pikantériája, hogy a docens nem várta, hogy Egely megjelenik az előadáson. Érdemes megnézni, mert kínos az egész, de szerintem nagyon tanulságos.
https://www.youtube.com/watch?v=pEC4kYyeiPI#at=12
@ Alex:
De ez miért fontos?
II.Putyin998 cár írta:
Mármint mi miért fontos?
Az érdekes a balhén kívül a videóban, hogy kétféle megközelkítést szemléltet. Van Egyely, aki inkább mérnök és mér és van Dr. Orosz docens, aki matematikai modellt állít fel és ezen belül végzi el a kísérletet.
Ma egyre jobban a tudomány elmozdul a matematikai modellezés felé. Ez nem feltétlenül rossz hozzáállás, de mint látjuk azért van elég súrlódás a kettő közt.
@ Alex:
Nem ismerem a csávó munkásságát,de jobban el tudom fogadni a méréseket a modellezéseknél.
Elméleteket gyártani anyám is tudott.Nem is vagyunk jóban :-|
Alex írta:
Megnéztem az előadást az elejétől a végéig. Nem láttam benne semmi kínosat. A docens, Orosz László fizikus, tudta már az elejétől, hogy Egely ott van az előadáson. Említi is vagy 3-4 x a mondandója közben, sőt a kamera többször is mutatja Egelyt miután Orosz az író felé fordulva vagy neki címezve mond valamit.
A végén Egely és Orosz “csörtéznek” egy kérdésen, ami lényegében arról szól, hogy Orosz az előadáson cáfolja Egely bizonyos méréseiből származó következtetéseit és rámutat arra, hogy hol követett el hibákat a mérési folyamat eredményeinek számításaiban és mit hagyott ki belőlük. Ebből a csörtéből egy rövidített részlet.
Egely: Szeretném megkérdezni, hogy elvégezte-e a kettős inga kísérletet? (Ennek a kísérletnek az eredményeit cáfolta Orosz az előadáson).
Orosz: Nem végeztem el a kettős inga kísérletet…
Egely: A fizika kísérleti tudomány vagy matematika is?
Orosz: Hát a fizika természetesen kísérleti tudomány…
Egely: Jó, mi mérünk…mérünk.
Orosz: Helyes, de nem arról van szó hogy mértek hanem arról, hogy az amit mértetek az nem az mint amiről az állítást tettétek.
prolizoli írta:
Hát én éreztem a feszültséget végig. A docens csak azért nem mond durvábbakat, mert Egely ott ül, bár így is egy-kétszer tesz olyan megjegyzést, amiből tisztán látszik, hogy egyrészt dühös, mint az állat (a végén is a csörte közben olyat mond, hogy meg kéne tanulni a fizikát, amivel arra utal, hogy Egely egészművét egy nagy baromságnak tartja, magát Egelyt pedig egy felkészületen bohócnak, áltudósnak, amint maga az áltudomány és az áltudósok is az előadás témája), másrészt meg kínos neki a konfrontáció.
Végiggondolva a dolgokat azt kell, mondanom, hogy Egely nem próbálta meg cáfolni a matematikai képletek során felvetett ellentmondásokat. pedig ez bizony fontos, hisz a docens előadása első részében azért vezette fel a matematika és a fizika kapcsolatát, hogy rámutasson, hogy a mérés önmagában matematika nélkül mindig egy nehéz dolog. bevallom, hogy enm értem a problémát annyira, hogy relevánsan hozzászóljak, de annyit még az én agyammal is felfogtam, hogy a docens azt mondja Egelynek, hogyha az egyik rendszerben folyó mozgást egy függvénnyel le lehet írni és a másik rendszerben való mozgási folyamatokat is lel lehet írni egy függvénnyel, ha a két rendszer kölcsönhatásba lép, akkor a két rendszer kölcsönhatása eredményezhet más eredményt, mint pusztán a kétrendszerből kijött eredmény összegét. Orosz László ezt kéri számon Egelyitől és ez alapján mutat rá, hogy hiába mértek nem volt elég a két mérés eredményét összeadni, mert ezáltal rossz matematikai képletet használtak és egy tagja a képletnek kimaradt. Ezért rossz a számítás és az eredmény.
A másik oldalon viszont Egely azért szimpatikus nekem, mert ő mérésre szólítja fel a docenst, aki maga bevallja, hogy nem igen méricskélnek és nem is akarnak. valahol Egelynek is igaza van abban, hogy lassan már a szárazon tanítják meg a nebulókat úszni. hát valamikor csak be kéne nmenni abba a vízbe is, ha már úszásról van szó.
Szóval nem tudom eldönteni, nincs rá lehet, hogy agyam sem, sem elég adatom, hogy kinek van igaza. Mondjuk azért a docens érvelésében van valami. Kár, hogy Egely nem próbálta a matekot megmagyarázni, lehet, hogy tisztábban látnánk.
Great írta:
Az egy eszköz, ha megijedsz ha nem :laugh: attól még van.
http://hep-www.px.tsukuba.ac.jp/intro/cdf.html