Gyerekkoromban csodabog\u00e1rnak, fekete b\u00e1r\u00e1nynak, k\u00fcl\u00f6ncnek tartottak. Folyton olyan k\u00e9rd\u00e9sekkel \u00e1lltam el\u0151, amikr\u0151l a k\u00f6rnyezetemben senki nem gondolkodott m\u00e9g el, \u00e9s amik nem is \u00e9rdekeltek senkit.<\/p>\n
Nagysz\u00fcleim tavasz elej\u00e9t\u0151l \u0151sz k\u00f6zep\u00e9ig vid\u00e9ken laktak, Biatorb\u00e1gyon, a nyaral\u00f3jukban. Kertet m\u0171veltek, csirk\u00e9t neveltek, friss leveg\u0151n voltak, a term\u00e9szet l\u00e1gy \u00f6l\u00e9n, ahogyan szerett\u00e9k, r\u00e9gi ismer\u0151s\u00f6k, bar\u00e1tok szomsz\u00e9ds\u00e1g\u00e1ban. Gyerekk\u00e9nt a legt\u00f6bb nyaramat n\u00e1luk t\u00f6lt\u00f6ttem. Abban az id\u0151ben arrafel\u00e9 m\u00e9g nem l\u00e9teztek lak\u00f3parkok, irt\u00e1sok, az erd\u0151t \u00f6nmag\u00e1ban tekintett\u00e9k \u00e9rt\u00e9knek. T\u00f6lgyes, b\u00fckk\u00f6s, fenyves – aki nem ismerte a j\u00e1r\u00e1st, jobban tette, ha nem t\u00e9r le az \u00f6sv\u00e9nyr\u0151l, mert egyhamar nem v\u00e1nszorgott ki.<\/p>\n
\u00d6cs\u00e9mmel, n\u00e9h\u00e1ny bar\u00e1ttal (n\u00e9ha egyed\u00fcl), rengeteg id\u0151t t\u00f6lt\u00f6tt\u00fcnk az erd\u0151ben. Nindzs\u00e1ztunk katon\u00e1skodtunk, var\u00e1zsolgattunk, amat\u0151r ninja- meg zombi-filmeket forgattunk. N\u00e9h\u00e1ny jelenet m\u00e9g megvan valahol, egyszer tal\u00e1n meg\u00f6rvendeztetlek titeket.<\/p>\n
Nagysz\u00fcleim kertj\u00e9ben, a h\u00e1z m\u00f6g\u00f6tt, elker\u00edtett ter\u00fcleten csirk\u00e9t neveltek. N\u00e9hanapj\u00e1n nagymam\u00e1m fogta a s\u00e1mlit, be\u00fclt a csirk\u00e9k k\u00f6z\u00e9, kit\u00f6rt n\u00e9h\u00e1ny nyakat, majd ment, elk\u00e9sz\u00edteni az eb\u00e9det. \u0150sszel, miel\u0151tt visszak\u00f6lt\u00f6ztek a v\u00e1rosba, \u00f3r\u00e1kon \u00e1t t\u00f6rt\u00e9k a nyakakat.<\/p>\n
Azon gondolkodtam: mi van akkor, ha a csirk\u00e9k is \u00e9lnek? Olyan emberi f\u00e9le \u00e9let. Vannak c\u00e9ljaik, kapcsolataik, csal\u00e1djuk, anyjuk, apjuk, gyermekeik, bar\u00e1taik, szerelmeik. Azt\u00e1n megjelenik egy ember, aki ellen tehetetlenek, \u00e9s megeszi valaki anyuk\u00e1j\u00e1t, valaki kisl\u00e1ny\u00e1t, valaki \u00e9lete szerelm\u00e9t.<\/p>\n
Amikor ezt elmondtam nagysz\u00fcleimnek, \u0151k mosolyogva csak annyit feleltek: ezeket az \u00e1llatokat az\u00e9rt tartj\u00e1k, hogy ennival\u00f3 legyen bel\u0151l\u00fck.<\/p>\n
\u00c9rtettem, m\u00e1r akkor is. Szerettem a csirk\u00e9s \u00e9teleket. A v\u00e1laszt\u00e1s ember \u00e9s baromfi k\u00f6z\u00f6tt soha nem volt k\u00e9rd\u00e9ses. De a gondolat nem hagyott nyugodni.<\/p>\n