Ennek az OFF Topiknak a célja az, hogy a kollégák egymással tudjanak kommunikálni, olyan témákban, amikre nincs máshol hely.
A szöveg elején minden esetben nevezzétek meg azt, akinek szól, akire vonatkozik a kérdésetek vagy állításotok.
Természetesen bárki belefolyhat a párbeszédbe.
Újabb Trükkös kérdés, mivel régen volt már ilyen.
A kérdés a következő:
Mi az erkölcs?
Egészen kisgyerekkorom óta hallom, hogy az erkölcs így, az erkölcs úgy, az erkölcstelenség így, az erkölcstelenség úgy. Rengeteg mindenről hallottam már, hogy erkölcstelen, kezdve a lopástól, a hosszú hajon át a miniszoknyáig.
Még gyerekkoromban ismertem egy Gabi nevű fiatal nőt, aki a közelünkben lakott, és akihez számomra teljességgel átláthatatlan rokoni szálak fűztek minket. Gyakran hallottam róla a háta mögött, hogy erkölcstelen. Ő volt a legboldogabb, legfelszabadultabb ember, akit gyerekként ismertem.
Amikor általános iskola alsó tagozatába jártam, anyámék imádták Elvis Presley-t, de az osztályfőnök azt mondta, hogy Elvis erkölcstelen. Aztán az iskolában mondták, hogy József Attila az erkölcsi mintakép, de valaki más meg azt mondta, hogy erkölcstelen.
Végül, főleg a történelemórák hatására arra a megállapításra jutottam, hogy az erkölcs az valamilyen magasztos dolog, ami kiemeli az embert az állatvilágból, az igazán erkölcsös emberek pedig társaik közül is kiemelkednek. Hogy miben és hogyan, azt nem tudtam.
Az erkölcsös emberekkel az volt a fő bajom, hogy mindig nagyon komolyak és szomorúak voltak, de legalább meg lehetett bennük bízni. Az erkölcstelenekben nem lehetett bízni, ellopták a játékaimat, hazudoztak, csúfolódtak, ellenben volt bennük kezdeményezőkészség, tettvágy, bátorság, kíváncsiság.
Mutattak nekem egyszer egy idősebb férfit, akiről azt tartották, hogy a legerkölcsösebb emberek közé tartozik a világon. Pap volt, rendkívül visszafogott és gátlásos, a tulajdona kimerült egy régi órában, és azt hallottam róla, nagyon sok mindenről kellett lemondania ahhoz, hogy ennyire erkölcsös tudjon lenni. Nem igazán értettem, hogy ez miért éri meg neki.
Amikor már kezdtem afelé hajlani, hogy erkölcstelennek lenni jobb, mint erkölcsösnek, láttam, hogy egy erkölcstelen embert elvisznek a rendőrök és nagyon félt. Később hallottam, hogy még a tolvajnak is van erkölcse, de a gyilkosnak nincs. Aztán azt olvastam, hogy valaki azért ölt, hogy erkölcsösebbé tegye a világot, és olyanokat választott áldozatul, akik bántottak másokat.
Hosszú éveken át próbáltam rájönni, hogy mi az erkölcs, mi az erkölcsösség, mi az erkölcstelenség, hogyan kapcsolódik az erkölcs a komolysághoz és szomorúsághoz, az erkölcstelenség a felszabadultsághoz és a börtönhöz.
Ami mindig zavart az erkölcsösségben, az az, hogy egyetlen erkölcsös embert sem láttam, aki jól érezte volna magát.
Ma már tudom, mi az erkölcs. Tudom, hogy egész életemben rengetegen próbáltak megtéveszteni azzal, hogy erkölcsnek neveztek valamit, ami nem volt az.
Ám ez a cikk nem rólam szó, hanem rólatok. Ti jöttök, foglaljatok állást! Mi az erkölcs?
John F. Kennedy azt mondta: „Ne azt kérdezd, mit tehet érted a haza, hanem azt, hogy te mit tehetsz a hazáért”. Nekem ez tetszik, van értelme, új nézőpontot ad, amin érdemes elgondolkodni. De ne legyünk szentimentálisak és ne legyünk mártírok sem. Az egyoldalú társulások nem működőképesek, ezért a másik oldalt is meg kell vizsgálnunk: „mit tehet érted a haza?”.
Olvastam nemrég egy cikket, amin elgondolkodtam. Számomra egészen felháborító volt, átlátszó, visszataszító, nyílt anakronizmus. Mintha még mindig a középkor lenne, földesurak, hűbéresek, alattvalók; a király szava törvény, a király azt tesz, amit akar, a királynak nem kell elszámolnia és tetteit megindokolnia. (A cikk ITT OLVASHATÓ)
Igazságos közteherviselés. Ez mit jelent? Komolyan nem értem.
Kezdjük az elején: mik azok a közterhek? Amit általánosan használnak az emberek, mint utak, hidak, metró, közvilágítás (stb.), az a közösségé, tehát ezek megépítése, létrehozása, fenntartása a közteher? A közteherviselés tehát egyéni hozzájárulást jelent ahhoz, hogy mindezek felépüljenek és fennmaradjanak?
Ha ez így van, akkor ez eddig világos. Semmi kifogásom ellene. De vajon mit jelent az IGAZSÁGOS közteherviselés?
Ha dolgozom, keresek pénzt, akkor az állam elveszi a pénzem egy részét, mondván, hogy az kell neki a közterhek miatt. Éjjel sétálok az utcán, égnek a lámpák, világítanak nekem is, az utcát takarítani kell, esetenként kijavítani a hibáit – tehát fizessek érte. Valamennyit. Annyit, amennyit tudok. Ez eddig tetszik.
A dolog ott kezd zavaróvá válni, amikor munkanélküli leszek, vagy amikor saját tudásom fejlesztése, saját eszem, ügyességem, kitartásom, szorgalmam következtében elkezdek sokkal több pénzt keresni.
Ha dolgozom, akkor viselem a közterheket. Olyan mértékben, amilyen mértékben tudom. Cserébe az enyém is, ami a közé.
Ha azonban munkanélküli leszek, akkor nem dolgozom, nem viselem a közterheket, azok nem gyűlnek fel egy számlán – sőt az állam meg is jutalmaz azért, mert nem dolgozom, és nem viselem a közterheket, azaz ad nekem segélyt. Tehát, ha munkanélküli vagyok, akkor minden, ami a közé, az enyém is, mindent szabadon használhatok, nem kell közterhekre költenem, és az állam még pénzt is ad nekem ezért. Hm…
De nézzük az egyenes 0 feletti részét. Elkezdek több pénzt keresni. Aztán még többet és még többet. Tételezzük fel, hogy nem sikkasztásból, rablásból, bérgyilkosságból és orgazdaságból szerzem a pénzem, hanem írásból, vagy motorok fejlesztéséből, vagy programozásból, vagy bármilyen más, legális, a köz számára valamilyen mértékű valós haszonnal járó tevékenységből.
Ha nincsenek közteherviselési sávok, és mindenki kötött százaléknyit „ad” a közterhekre, akkor az igazságosság megborul. Mert ha a bevételem 85 ezer forint volt, és ennek (mondjuk) 20 százalékát „adom” közterhekre, akkor az 17 ezer, ha a bevételem 85 millió, akkor annak 20 százaléka már 17 millió forint. 17.000 – 17.000.000. Ha én elég jó vagyok ahhoz, hogy 85 milliót keressek havonta, és ebből 17 milliót vesznek el tőlem közteherviselés címén, akkor mivel kapok többet a hazától, a köztől, a sokkal nagyobb hozzájárulásomért cserébe?
Ha vannak közteherviselési sávok, és bevételtől függ, hogy mekkora hányadot kell közteherviselni, és minél nagyobb a bevétele valakinek, annál magasabb százalékot kell a pénzéből közterhekre fordítani, az igazságosság még jobban megborul.
Ha valaki nemigen ért semmihez, mert nem tett érte, hogy értsen valamihez, nincs kitartása, nincs önfegyelme, gyengék az idegei (stb.), nem csinál semmit, otthon időzik, nézi a tévét, nem dolgozik, nem keres pénzt, nem járul hozzá a közterhekhez, akkor az állam jutalmat ad neki mindezért. Ezt a jutalmat hívják segélynek.
Ha valaki elkezd dolgozni, elkezd pénzt keresni, az állam leveszi a pénzéből a maga jussát, közteherviselés címén. Ezt a pénzt, ami a bevétele adott százaléka, arra fordítják, hogy fizessék a köz által használt dolgok létrehozását és fenntartását (vegyük úgy, hogy ezt teszik). Ez az ember nem kap többet a hazától, mint az, aki nem viseli a közterheket. Sőt kevesebbet kap, mert aki nem visel semmit, azt meg is jutalmazzák érte.
Ha valaki képzi magát, profi lesz, érti a dolgát, megfelelő emberekkel társul, józanul gondolkodik, nem állítják meg a nemek és nehézségek, elkezd egyre több és több pénzt keresni. Az állam ebből a több pénzből leveszi a maga jussát, közteherviselés címén. Akár marad a százalék, akár emelkedik, mindenképpen SOKKAL többet vesz le az állam, mint amennyit attól vett, aki jóval kisebb bevételre tesz szert.
Sétálok az utcán éjjel, élvezem a követ a talpam alatt, élvezem a lámpák fényét a fejem felett.
Ha egész nap tévét nézek, az állam minden hónapban tesz a zsebembe egy kis pénzt, hogy nézhessem a tévét egész nap, és ingyen használom az utcát és a fényt.
Ha dolgozom, keresek 100 ezer forintot, 20 százalékos közteherviselés esetén nekem 17 ezer forintomba kerül, hogy sétálhassak az utcán éjjel, élvezhessem a követ a talpam alatt, a fényt a fejem felett.
Ha nagyon jó vagyok, 85 milliót keresek havonta, akkor nekem 17 milliómba kerül, hogy sétálhassak éjjel az utcán, élvezhessem a követ a talpam alatt, a fényt a fejem felett.
Ha a bevétel növekedése a hozzájárulás százalékos arányát is növeli, meglehet, havi 85 milliós bevételnél 60 milliót kell kifizetnem az államnak, azért, hogy sétálhassak az utcán éjjel, élvezhessem a követ a talpam alatt, a fényt a fejem felett – vagyis 60 millióért kapom UGYANAZT, amit valaki töredékért, másvalaki meg ingyen!
Nem értem, mit jelent az igazságos közteherviselés. Komolyan nem tudom, mit kellene ennek jelentenie. Az, amit értenek alatta, az szimplán rablás, kizsákmányolás, élősködés, és ha van bármi, aminek köze nincs semmiféle igazságossághoz, akkor az ez.
Van olyan ország, ahol a közteherviselés konkrét összeg, és mindenkinek be kell fizetnie. Ez az összeg évi 1.000, azaz ezer dollár. Ha valakinek ennyi az éves bevétele, akkor is ennyit kell befizetnie, ha 1 milliárd dollár, akkor is. Ez jó? Ez a működő minta?
Értem én, hogy mi a közteherviselés, és értem, hogy miért fontos. De vajon hogyan lehetne ezt igazságossá tenni? Valóban igazságossá. Az, hogy emberek sétálnak ugyanazon az utcán, az egyik ingyen teszi ezt, a másik 17 ezret fizet érte, a harmadik 17 milliót, a negyedik 60 milliót, nem igazságos, mert amit a semmiért, a 17 ezerért, a 17 millióért és a 60 millióért kapnak, az hajszálra pontosan UGYANAZ.
Mi adja a különbséget? Tényleg nem értem. Miért sétálhat valaki ingyen az utcán, és miért kell másvalakinek 60 milliót fizetnie érte? Az, aki ingyen csinálja, valami király, aki meg 60 milliót fizet, az a söpredék? Az állam miért értékeli ennyivel többre a munkanélkülieket, mint a csúcs profikat?
Persze, ez az egész csupán elméleti okoskodás a részemről, hiszen szakmámból kifolyólag nekem nincs, nem volt és nem lesz lehetőségem arra, hogy Magyarországon igazán jól éljek. Van erre esélyem Oroszországban, Japánban, Kínában, Angliában, az Egyesült Államokban, Dél-Amerikában.
Aztán egyszer, úgy húsz év múlva, valami politikus kitalálja majd, hogy nincs rajtam sapka, és további büntetést kell fizetnem azért, hogy születtem és éltem ebben az országban, és bár a vagyonomat földrészekkel odébb kerestem meg, neki akkor is jár belőle.
Újabb évek múltán majd egy másik politikus esetleg kitalálja a világ legnagyobb ötletét. Minden embernek fizetnie kell neki, aki a Földön él. Hogy miért? A törvény világosan fogalmaz, és szokatlanul őszintén is: CSAK.
Julius Andan így ír erről a nagyszerű találmányról: „A gazdaság úgy épül fel, hogy iszonyúan megbünteti a valakiket, akik tesznek a közösségért, és megjutalmazza a senkiket, akik csak rontják a levegőt. A legfelsőbb kaszt kevés olyan hatékonyságú eszközt dolgozott ki az idők folyamán a morál lerombolására, mint amilyen az úgynevezett igazságos közteherviselés.”
Szép dolog, amit John F. Kennedy mondott. De a másik oldal ugyanolyan szép. Fontos kérdés, hogy az ember mit ad a hazájának. De fontos az is, hogy mit kap vissza. Az egyoldalúság nem működőképes.
Ti mit gondoltok, hogyan lehetne a közteherviselés igazságos? Hogyan tudná a haza meghálálni azoknak az embereknek a hozzájárulását, akikből áll?
A fejlődés jó és szükséges. Néha azonban nem várt hozadékai vannak, ami visszaüt, rossz színben feltűntetve bizonyos érdekcsoportokat, leleplezve hazugságokat.
A változás jó, ha fejlődés, rossz, ha degradálódás. Világunkban a fejlődés elsősorban látszatként jelenik meg. Politikai és gazdasági vívmányok, melyek a felhajtás ellenére sem feltétlenül jelentenek pozitív változást. Általában negatív az irány, és általában tudatos munka eredménye.
Az 1700-as évek második felében az emberi civilizációnak lenyomták a reset gombját, és új út vette kezdetét. Már régen nem ilyen lenne a világ, ha ez nem történik meg. Akkoriban a brit és spanyol korona szimbólumai által a világban megjelenített érdekeltségek nagyon közel jártak ahhoz, hogy megszerezzék a bolygó feletti teljes irányítást. Befolyásukat kiterjesztették az ismert világra, ami egyes esetekben sok ezer kilométeres távolságot jelentett a székhelytől.
Az Egyesül Államok létrejötte, a Függetlenségi Nyilatkozat megszületése, a függetlenségi háború maga volt a reset. Háborúzni olyan ellenséggel, amit több ezer kilométernyi mély víz választ el, nagyon nehéz. Az Egyesült Államok létrejöttével új pólus született, ami megakasztotta a globalizációs törekvéseket. Talán éppen ennek tanulságaként állították le olyan bőszen a holdprogramot, hiszen a holdkolóniákkal ismét új pólus születhetett volna, új Függetlenségi Nyilatkozat, a központtól olyan távolságra, ami nagyon megnehezíti a háborút.
(Kevéssé ismert, hogy a függetlenségi háborút az apacsok döntötték el az amerikaiak javára. A brit erők a távolság és a váltakozó létszámbeli erőfölény ellenére is győzedelmeskedtek volna a lázadókon, ám ekkor néhány apacs vezér felajánlotta az amerikaiaknak, hogy megtanítja őket harcolni. Onnantól kezdve a háború nem a kék kabátosok és a piros kabátosok esztelen öngyilkos meneteléséről szólt, a harcmodor ésszerűbbé vált: rajtaütések, gerillataktika, csapdák, trükközés, sokféle speciális egység egyedi feladatokra. A harcászat megújításával érték el a győzelmet és a függetlenséget.)
Dwight D. Eisenhower egyik rendelete nyomán elkezdtek kifejleszteni egy olyan számítógépes hálózatot, amely ép marad akkor is, ha kitör az atomháború. 1969-ben adták át az ARPANET-et, amelyet katonai bázisok, kormányzati kutatóintézetek és egyetemek használtak, levelezésre, fájlok küldésére, számítási teljesítmények megosztására. Az ARPANET-ről 1983-ban leválasztották a MILNET-et, a megmaradt hálózatból lett az internet.
Kulturálisan új terra incognita született, az ujjak a reset gomb felett játszottak. A postai levelek ellenőrzését nem lehet automatizálni, az átvizsgálásuk időigényes, rengeteg ember kell hozzá, a sok ember pedig sok probléma, ahogyan azt Sztálin is mondta. A borítékokat egyesével felnyitni, majd visszazárni, úgy, hogy ne lehessen észrevenni a köztes olvasót, pepecs munka. Ezzel szemben az internetes levelezés szoftveresen vizsgálható, észrevétlenül, automatikusan, kevés emberrel, ami kevés problémát jelent.
De ennek is megvolt a maga nem várt hozadéka. A kommunikáció nemzetközi szinten olyan mértékben felgyorsult, hogy azt már nemigen tudta követni, kézben tartani senki. A deepnet kialakulásával az ellenőrizhetőség még tovább gyengült. A darkneten kommunikációt figyelni (protokollok betartása mellett) gyakorlatilag lehetetlen. Domain nélküli, url nélküli, IP cím nélküli, egyetlen kommunikáció kiküldése idejére létrehozott, majd rögtön utána megszüntetett szerverek… Mintha a darknet nem is a Földön lenne.
A technika fejlődése sokféle nem várt hozadékkal borzolja egyesek idegeit. A Holdprogramok fényképei, filmfelvételei, a Kennedy gyilkosság felvételei, számtalan korabeli fotó és video került nehéz helyzetbe az egyre erősebb hardverek elterjedésével és az olyan vizuális szoftverek megjelenésével, mint például a PhotoShop vagy Premiere Pro (vagy az ezeknél is jóval fejlettebb, bár nem a nagyközönség számára készített programok).
Hajdanán a hamisított fényképek és filmfelvételek leleplezése érdekében a szakértők árnyékokat vizsgáltak, szögeket számoltak, nagyítottak, kicsinyítettek, különféle színű fényekkel világították meg a fotót, a felvételeket gyorsították, lassították, kockákra bontották, figyelték a tekintetek irányát. A mai technikát ráküldeni egy 50-60-70 évvel ezelőtt, a maival összemérve kőkorszaki körülmények közepette hamisított képekre és felvételekre, döbbenetes dolgokat hozhat elő. Nem véltetlen, hogy kikezdték az űrprogramok bizonyítékainak hitelességeit, sőt abban sem hisz mindenki, hogy JFK ült abban a bizonyos nyitott kocsiban.
Elgondolkodtató, hogy a harcászatban, haditechnikában, közlekedésben, kommunikációban, informatikában megjelenő fejlődés hogyan írja át néha a múlt hamisítványait vagy hogyan húz át számításokat, törekvéseket. A sötét középkor sokkal biztonságosabb volt, akkoriban simán lehetett hazudni valamit, amiből évszázadokon át éltek.
Az évszázadokon át tartó inkvizíciót utólag negatívan értékeltek, ahogyan a keresztes hadjáratokat is. II. János Pál pápa bocsánatot kért ezekért a világtól. Szép gesztus, mutat valamit (?), de nem teszi semmissé azokat az évszázadokat, amíg ezek tomboltak, népeket irtottak ki, kultúrákat pusztítottak el, könyvtárakat égettek hamuvá – és az volt az általános nézett, hogy ez JÓ.
Nemrégiben Benedek pápa megjelent a twitteren és szétküldte üzeneteit a híveknek. (Állítólag az első válasz, amit kapott, ez volt: „Who are hell you motherfucker?”) Gondolom, hogy nem személyesen a pápa csinálja, hanem egy csapat, mindenesetre érdekes. Egy kiküldött üzenetet utólag eltűntetni a netről nem egyszerű, ha egyáltalán lehetséges. Sok ember sok hiba…
Évtizedeken át használtak elektrosokkot azzal a felvetéssel, hogy oldja a rögeszméket, majd kiderült, hogy hatástalan. Ez szép, de előtte millióknak adták, velük mi lesz? Mi lesz azokkal a tudományosnak mondott, politikailag támogatott nézetekkel, melyek szerint JÓ? Vajon utólag hány tudományos munkatársat rezgettek meg, amiért rögeszmésen hitte, hogy igaz, miközben nem volt az?
A neves szociopata, dr. Egas Moniz, 1949-ben orvosi Nobel-díjat kapott találmányáért, a leukotómiáért, az agy szétvágásáért, mellyel embereket lehetett növényi szintre szelídíteni. Azt mondták, hogy ez JÓ. Pár millió embert szétszedtek vele, majd kiderült, hogy nem jó. Mi lesz azokkal, akiket kicsináltak általa? Mi lesz az ő életükkel? Mi lesz azokkal, akik engedélyezték? Mi lesz azokkal, akik a Nobel Bizottságban megszavazták? Azt mondták akkor, hogy JÓ, majd meg azt, hogy rossz.
Aki ma Magyarországon 35 éves, már mindenkiről megtudta, hogy hazudott. Nincs kivétel! Az összes politikai garnitúráról többször is kiderült, hogy hazudott – az újabbak sosem mulasztják el ezt nyilvánosságra hozni, hogy a még újabbak róluk tegyék ugyanezt. Persze, a szokásos nevetséges politikai játszadozás – DE akkoriban, a maguk idején az volt az általános vélekedés, hogy ez és ez a politikai irányvonal, ez és ez az irányultság, történelemszemlélet, gazdasági szabályozás (stb.) JÓ.
Befejezve a cikket, amit még oldalak tucatjain lehetne folytatni: vajon mennyi mindenről derül majd ki utólag, hogy rossz volt, hazugság, tévedés, ami ma a média, a teljes politikai apparátus, a tudományos világ JÓ-nak és IGAZ-nak mond?
A ma bizonyító erejűnek ítélt felvételek mekkora részéről derül majd ki, hogy hamisítvány, akkor, amikorra eléri a háztartásokat az a technikai szint, amiről ma a hamisítók még csak nem is álmodnak, és így azzal kalkulálni sem tudnak? A Mars-szonda felvételei valódiak? Politikai gyilkosságok, katasztrófák, tüntetések, összecsapások? Valódiak?
Mit gondoltok?
2012. december 14-én, a Connecticut államban található Newtownban egy húsz éves férfi, Adam Lanza, golyóálló mellényben, kézifegyverekkel felszerelve betért a Sandy Hook nevű általános iskolába, és lövöldözni kezdett. Húsz gyerek és hat tanár halt meg. Az elkövető a mészárlás előtt saját édesanyjával is végzett.
A lövöldözés péntek reggel kezdődött, és mintegy húsz percig tartott. A beszámolók szerint a tanárok és a gyerekek pánikba esve próbáltak menekülni, illetve elrejtőzni, belülről eltorlaszolni az ajtókat. A rendőrök nagy erőkkel vonultak ki, a kapun és ablakokon hatoltak be az épületbe – a tettes ekkor fejbe lőtte magát.
A nyomozás elsősorban azt a kérdést feszegette, hogy ki volt az elkövető valójában és miért tette, amit tett? A tettes elvált anyjával, jómódban élt együtt, aki fegyvermániás volt, komoly arzenált tartott otthonában, fiával rendszeresen lőgyakorlatokra jártak. Az egyik szakértő szerint Lanza pszichiátriai betegségben szenvedett.
Az eset szomorú, a történtek számtalan tényre hívják fel a figyelmet. Ellenére mindezeknek, nem foglalkoznánk vele ezen a blogon (hiszen az egész média visszhangzik tőle), ha nem történt volna még valami.
Ugyanis, jó szokás szerint, az egész világon beindultak a lobbik. Számukra az eset hivatkozási alap, indok, referencia, melyet gátlástalanul felhasználnak saját érdekeik előmozdítására. Az érvként használt mészárlást érzelmektől túlfűtötten adják elő, kiszínezve, hozzáköltve soha nem létező adatokat és körülményeket – miközben az igazság lassan senkit sem érdekel már, és menthetetlenül elsikkad a lobbisták keltette fülsértő hangzavarban.
A következők kapták a legnagyobb nyilvánosságot:
EGY: új fegyvertörvények és javaslatok kerültek terítékre, melyek mintegy száz fegyvertípus árusítását tiltanák meg, továbbá illegálissá tennék a 10 lőszernél nagyobb kapacitással rendelkező tárakat.
KETTŐ: egy másik érdekcsoport valamennyi amerikai iskolába fegyveres őröket akar állítani, komoly kapudetektorokkal, megfigyeléssel, kamerákkal (érdekességképpen: ilyesmi már Magyarországon is felmerült).
HÁROM: és újfent beizzították magukat azok az érdekeltségek, melyek az eset hátterében egyértelműen az erőszakos filmeket és játékokat látták (mint kivétel nélkül minden egyes esetben); január közepén nyilvános film- és játékégetést tartanak Southingtonban, mellyel a további iskolai lövöldözéseket akarják elkerülni.
Néhány szó a lobbiról, hogy tisztában legyünk vele. A lobbizást törvények szabályozzák, melyek megengednek bizonyos eszközöket, és tiltanak másféléket. A lobbista kommunikációs szakember, akinek feladata kapcsolatok kiépítése, fenntartása, elmélyítése, jó hangulat és elfogadottság elérése, bizonyos érdekeltségek védelmében. Legális eszközei például a tájékoztató anyagok készítése és terjesztése, illegális eszközei például a lefizetés.
A lobby szó előcsarnokot jelent. A szó konkrétan az amerikai képviselőház előcsarnokára utal, ahol az érdekcsoportok kötetlen formában beszélgethettek az ott pihenő, várakozó, ott áthaladó képviselőkkel, azzal a céllal, hogy saját ügyük mellé állítsák őket, mielőtt beléptek az ülésterembe törvényt hozni. Apró utalás arra, hogy vajon hol folyik a lényegi megbeszélés…
A lobbinak vannak legális, de rendkívül undorító formái. A december 14-i iskolai lövöldözés nyomán megmozdult lobbicsoportok egy része kifejezetten manipulál, csal és hazudik, csak éppen ezt sajnos nem bünteti a törvény. (A törvény, tehetnénk hozzá, melyet szintén lobbitevékenység eredményezett…)
Vizsgáljuk meg az 1-es esetet: új fegyvertörvények bevezetése, fegyvermodellek kivonása, tárkapacitás csökkentése. Kérdés: mi köze van a fegyvereknek, fegyvermodelleknek, táraknak ahhoz, amit ez az őrült tett? A tervezetek egy része kifejezetten annak a három típusnak a tiltására irányul, melyeket az elkövető használt. Miért? Ha azokat nem lehet elérni, akkor nem teszi meg, amit tett? Nem lehetséges, hogy akkor más típusokat választ? A bűncselekmények több mint 90 százalékát nem bejelentett, jogszerűen tartott fegyverrel követik el, és a fegyvertulajdonosok túlnyomó része soha nem öl meg senkit.
Vizsgáljuk meg a 2-es esetet: fegyveres őrök minden iskolába. Hm… ez nem tűnik ostobaságnak, hiszen ha minden iskola kapujában egy zsoldoscsapat áll, az ilyen idióták, mint Lanza, nem jutnak be. Csakhogy, mi van akkor, ha valamelyik zsoldos kattan be? A zsoldosokat ki fogja figyelni? Ki fogja őket őrizni? Továbbá: ki fogja finanszírozni ennyi fegyveres fizetését? Ki fogja felszerelni őket fegyverrel és lőszerrel? Ja igen: és melyik fegyvergyár termékeit fogják használni?
Vizsgáljuk meg a 3-as esetet: az erőszakos jeleneteket tartalmazó filmek és videojátékok betiltása. Mintegy nyolc évvel ezelőtt, amikor még nemigen léteztek az úgynevezett casual játékosok (alkalmi, gyors játékokra vágyó, telefonnal és hasonló eszközökkel pár perceket játszó tömegek), a becslések úgy szóltak, hogy naponta mintegy 180 millió ember játszik erőszakos játékokkal a világon. 1999 áprilisa óta (Columbine iskolai mészárlás) állítólag, nem bizonyítottan, húsznál kevesebb emberből lett ámokfutó az erőszakos játékok hatására. Ebből hogyan szűrte le valaki, hogy az iskolai lövöldözéseket a játékok okozzák? Közel húsz éve, két gyilkosságért bíróság elé állított fickó vallotta, hogy a Rambo film miatt öltek. A többi hozzávetőlegesen 400 millió néző miért nem ölt meg senkit, ha tényleg a film volt az ok?
Érdekes dolog ez a lobbi. Ahogyan érdekesek a lobbitevékenységet szabályozó törvények, melyek legális eszköznek tekintik a csúsztatást, túlzást, gátlástalan hazudozást.
Érthető, hogy tragédiák után, főleg az érintettek, döbbenten állnak az események előtt, válaszokat, magyarázatokat követelnek, mert nem értik, mi történt és miért. Érzelmektől túlfűtötten az emberek vevők lehetnek a hamis válaszokra is, melyekbe belekapaszkodnak. A fájdalomból dühöt lehet szítani, és egy profi manipulátor ráereszthet egész tömegeket olyanokra, akiknek valójában semmi közük nincs ahhoz, ami történt. Most, a newtowni mészárlás kapcsán is ezt látjuk.
Mutogatnak, hárítják a felelősséget, mellébeszélnek, érzelmeket korbácsolnak. A valódi háttér, a tettes valódi indítéka még mindig nem derült ki. Végülis, ki a fenét érdekel az, nem igaz?
Most ti jöttök. Mit gondoltok a lobbiról? Szerintetek elfogadható tevékenység? Megfelelően van szabályozva? Hogyan kellene szabályozni? Mit gondoltok, miért történnek iskolai lövöldözések? Mi a valódi ok? Mit gondoltok a fegyvertartásról? Kellenek fegyveres őrök az iskolákba? Mi a véleményetek az erőszakos filmekről és videojátékokról? Ezeknek lehetnek káros hatásai?
Elkezdődött a 2013-as év, térjünk vissza megszokott, komolyabb témáinkhoz és fejtegetéseinkhez.
Komoly szakirodalma van az úgynevezett kockázati tényezőknek, melyek előrébb hozhatják a halált, csökkenthetik az élettartamot. Az alkohol és a dohánycikkek a kockázati tényezők közé vannak sorolva, ahogyan a túlsúly és a stresszes életmód is. Nemrég láttam egy videót: a fickó rágyújtott, majd minden alkalommal, amikor szívott a cigarettájából, pörögtek lefelé a számok, melyek az életének várható hosszát mutatták (ha valaki tudja linkelni a videót, tegye meg, köszönöm).
Jelentős a szakirodalma az úgynevezett egészséget javító tényezőknek is, melyek kitolhatják a halált, növelhetik az élettartamot. Ide szokták sorolni a vegetarianizmust, a meditációt, az aerob jellegű sportokat, a tiszta víz ivását, vagy a vitaminok fogyasztását. Nemrég olvastam egy cikket, mely szerint napi 10 perc séta két évvel hosszabbíthatja meg az életet.
A kockázati tényezők és az egészséget javító tényezők ismertetésében tetten érhetjük a bizonytalanságot, a feltételes módban való fogalmazást, mert kivételek mindenhol vannak. Akadnak az átlagos élettartamnál évtizedekkel hosszabb időt megélt emberek között olyanok, akik több kockázati tényezővel együtt éltek meg magas kort, miközben az egészségjavító tényezőkben sem jeleskedtek.
A body-bulidinget még ma is kockázati tényezőnek tekintik. Az 1952-es év amatőr világbajnoka, Manohar Aich 2012 márciusában volt száz éves. Nyolcvan éve edz, még 99 évesen is napi másfél órát gyúrt. Igaz, pár hónapja leállt az edzéssel, mert kisebb szívrohamot élt át, és most pihen.
Az a táplálkozás, amit folytattam életem nagy részében, semmilyen irányzat szerint sem tekinthető egészségesnek; kábé tizenöt éven át nem ittam vizet; bő tíz évet hagytam ki a sportból, és olyan életet élek, ami rendkívül stresszes. És még élek, sőt beteg sem voltam, leszámítva a gyerekkori betegségeket (bárányhimlő, mumpsz stb.). Igaz, soha nem dohányoztam, nem ittam alkoholt, nem drogoztam, és mindig voltak céljaim, amikről semmilyen körülmények között sem mondtam volna le.
Tizenéves korom óta az van bennem, hogy 2060. augusztus 8-án, 15:30-kor fog meghalni a testem. Honnan van ez a gondolat? És mit jelent? Azt jelenti, hogy bármit teszek is, nem tudom megélni az augusztus 9-ét? És bármit teszek is, megélem az augusztus 7-ét? Tehát, addig gyakorlatilag halhatatlan vagyok?
Egy ideje beszélnek arról, hogy létezik genetikai óra, ami az élethosszt mutatja. Azon túl menni nem lehet. A szív ennyi és ennyi dobbanásra képes, többre nem. Ez az elképzelés megengedi, hogy az életet korábban is be lehet fejezni, nem mondja, hogy a genetikai óra lejártáig halhatatlanság van, de azt annál határozottabban állítja, hogy tovább élni nem lehetséges. Tehát nem számít, hogyan táplálkozom, milyen érzelmi életet élek, hogyan tartom karban a testemet, vannak-e céljaim, mennyi bennem az életöröm, akkor is lejár egyszer az óra és vége?
Valójában ez a cikk többről szól, mint arról, hogy a személyes halálunk előre el van-e döntve, vagy nincs. Mert ha igen a válasz, az azt jelenti, hogy van sors, van előre elrendelés. Ha nem a válasz, akkor nincs.
Ha van előre elrendelés, vajon ki lehet-e lépni a kereteiből? Ha nem lehetséges, miért nem? Ha lehetséges, hogyan? Ha van sors, bele lehet-e látni az előre megírt jövőbe? Ha lehetséges belenézni, hogyan lehet jósolni?
Ha van sors, mitől függ? A csillagok állásától? A bűneinktől? A személyiségtől? A fohászainktól? Azoktól a gondolati és érzelmi mintáktól, amik szerint az életet, a világot, a valóságot látjuk (illetve látni véljük)? Ha van sors, miért van? Mi az oka? Mi hozza létre?
Van szabad akarat? Dönthetünk, ahogyan kedvünk szottyan?
Vagy csupán gépek vagyunk, egy gép részei? Apró, semmit sem irányító, fantáziálgató fogaskerekek egy roppant gépezetben, melyet egészében soha nem leszünk képesek felfogni?
Ti mit gondoltok?
