No products in the cart.
Szerző: Duncan Shelley 1 Comment
Mottó: A rendszer elfeledkezett rólunk, de mi még emlékszünk magunkra.
Megszoktuk már, hogy a politikus közügyeket hangoztat, majd azok fedezetében magánügyeit intézi. Megszoktuk már, hogy az aktuális nagyvezér falkának nézi az emberi társadalmat, önmagát meg falkavezérnek. Megszoktuk már, hogy a bársonyszékben ülőnek az egyetlen terve elherdálni az ország erőforrásait az ötletei megvalósítására, és ennél nincs magasztosabb célja.
Szerző: Duncan Shelley 1 Comment
Az úgynevezett „szabad választás” rendszere két pilléren nyugszik:
– titkos
– személyes
Azt mondják, ettől szabad, hiszen mindenki kedve szerint arra szavaz, akire vagy amire akar.
Ez való igaz, eltekintve attól az apró szépséghibától, hogy az étlapot, amiről választani lehet, nem egy mesterszakács állította össze, meg egyébként is teljesen mindegy, hogy ki mit választ róla, úgyis azt kapja, amit már előre kifőztek.
Szerző: Duncan Shelley 2 Comments
Mottó: Az uralkodó a nép erkölcsi példaképe.
Valamennyi állam történelme során újra és újra ugyanazt a ciklust futja be. Ez a ciklus 5 fázison halad át, melyek a következők:
Szerző: Duncan Shelley Leave a Comment
Az ember esendő, tévedni emberi dolog, én is csak ember vagyok. Közhelyek, melyeket önmagunk felmentésére használunk. Bizonyos határokon belül ez működhet, hiszen van bennük igazság.
Ha valaki árufeltöltő egy élelmiszerboltban, és esendő, téved, meg emberi, a legnagyobb kár, amit okozhat, az némi zavar a bolt polcain, némi jogtalan többlet a bevételben vagy veszteség a kiadási oldalon a rossz árazás következtében, esetleg néhány árucikk különös módon eltűnik. Bosszantó az ilyen, de senki nem hal bele.
Szerző: Duncan Shelley 5 Comments
A demokrácia a tömegek uralma. A demokrácia a történelem legnagyobb politikai vívmánya. Sokan nagyjából ennyit tudnak a demokráciáról. A legstabilabban az az elképzelés tartja magát, hogy nincs semmi, ami ennél a politikai berendezkedésnél jobb lenne.
Jelenleg tizenhatféle demokráciát különböztet meg egymástól a szakirodalom. Valamennyi típusnak a lényege ugyanaz: az állampolgárok koruk, elmeállapotuk és erkölcsi érzékük jogán beleszólnak a kormányzásba. Valamilyen mértékben, és valamilyen formában.
Szerző: Duncan Shelley 1 Comment
Ma reggel két öngyilkos merényletet hajtottak végre Brüsszelben, egyet a repülőtéren, egyet a metróban. Közel félszáz halott, mintegy kétszázötven sebesült. Mint tóba hajított kő, amely fodrokat kelt a víz színén, a félelem úgy gyűrűzött szét egész Európában: Budapesten bombariadó volt a Keleti pályaudvaron, lassították a mobil adatforgalmat, fegyveresek lepték el az utcákat. Sokan kérdezik, hogy mi a cél, mire megy ki ez az egész, mikor lesz már vége ennek a rémálomnak. Van egy trükk. Épp azt alkalmazzák rajtunk.
