No products in the cart.
Szerző: Duncan Shelley
Minél nagyobb egy emberi csoport, annál sarkalatosabbá válik az értékrend, amelyet követ. A minél kevesebb belső feszültség érdekében minél kevesebb szabályra van szükség. Néhány előírás elengedhetetlen, mert ha nincs ilyen, akkor a közösségnek nincs identitása. A legfontosabb szabály, amely minden másnál hatékonyabban őrködik a morál felett, az, hogy bárki, bármikor, bármilyen indokkal, következmények nélkül távozhat Tovább »
Szerző: Duncan Shelley
Aki a székbe ül, annak automatikusan behódol a teljes hatalmi struktúra. Látszólag az embernek. Sokkal inkább a széknek. Elgondolkodtató fetisizmus. Az ejtőernyős a hivatali nyelvezetben olyan embert jelent, akit felülről tettek be a szervezetbe. A CIA igazgatói gyakran ejtőernyősök, akik előtte nem is dolgoztak a hírszerzésben. Hihető az a gondolat, hogy a politikai vezetés által Tovább »
Szerző: Duncan Shelley Leave a Comment
2000-ben, röviddel azután, hogy megjelent az első könyvem, hallottam egy hollywoodi mondást, ami így szól: „minden profi író utál írni”.
Teljesen felfoghatatlan volt a számomra. Imádtam írni, elképesztő mennyiségben repültek ki a teleírt oldalak a kezem alól. Az írás volt számomra a lehetőség az életben, a saját terep, ahol szerettem lenni, a mentsvár. Hogyan utálhatnám?
Nagyon sok évnek kellett eltelnie, mire megértettem.
Ha pontosítani akarnám, úgy fogalmaznám meg, hogy „egyetlen profi író sem grafomán”.
A grafománia mánia, görcs, automatikus, gépies tevékenység. Ez nem férhet össze a gondossággal, a tudatossággal, a hideg fejjel, ami a profik sajátja, bármely területen. Az imádat, a lehetőség, a mentsvár érzelmi kategóriák, nem szakmai kvalitások.
Amikor tizenöt-húsz éves távlatból, a grafománián túlról visszanézek az első könyveimre, kezdeti próbálkozásaimra, bántóan élesen látom a gépiességet.
Ez az oka annak, hogy a korai történeteim átírva jelennek meg.
Az első regényem, amit a mániából gyógyulva írtam, A félelem íze volt, 2012-ben. Mai szemmel belenézve természetesen ezt-azt már másképp csinálnék, de emiatt nem fogom átírni. Milliónyi új ötlet vár a megvalósulásra.
Jelenleg a Leszboszi Cápa mániántúli változata készül. Hatalmas munka.
2000-ben mindösszesen 30 nap alatt írtam 801 oldalt. Ma 2 év alatt sem lennék képes erre. És ez jó.
Duncan Shelley
Ha te is dédelgetsz írói ambíciókat, és szívesen tanulnál Duncan Shelley-től, jelentkezz az Írásmesterség alapjai online kurzusra.
Szerző: Duncan Shelley Leave a Comment
Aki a székbe ül, annak automatikusan behódol a teljes hatalmi struktúra. Látszólag az embernek. Sokkal inkább a széknek. Elgondolkodtató fetisizmus.
[Read more…] about A felszínen csak reklámarcok vannak, a hatalom mögöttük vanSzerző: Duncan Shelley
Sokan a globalizációról szőnek álmokat, a mindenre kiterjedő, egységes világról, holott még az országok sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ami azt illeti, a városok sem. A globalizáció papíron szép eszme, a valóságban, ha megvalósulna, a világ végét jelentené. Az államszövetségek, a birodalmak olyan szervezeti szörnyetegek, amelyek megbuktak. Az országok és a városok is Tovább »
Szerző: Duncan Shelley
A távolság hozza létre az irracionalizmust. Egy barbárnak nevezett korban az egyik ember összecsapott egy másik emberrel, hallotta a nyögéseit, hallotta az ordítását, érezte a verejték és a félelem szagát, érezte a vért az arcán, látta a szemében, ahogyan a meggyötört testet elhagyja a lélek. Egy kifinomultnak mondott korban a parancsokat bunkerek mélyén adják ki, Tovább »
