Az idő körforgásában élünk. Bárcsak lenne múlt.
Mottó: Nagy Sándor nem tudta kibogózni a gordiuszi csomót.
Filozófiai értelemben van múlt, jelen és jövő, de a mindennapokban azt tapasztaljuk, hogy a múlt a jelenben van, a jövő pedig túlságosan messze. A történelem minden pillanata itt van a jelenben, minden kor, minden korszak egyszerre létezik, és ez az, amiben élünk.
Ma, ugyanabban a társadalomban él a primitív őrember, aki csak az erőt ismeri, és a kifinomult tudással rendelkező kutató, aki csak az értelmet ismeri.
Megfigyelhetjük, hogy ha valaki beleütközik egy problémába, akkor egy konkrét, felismerhető módon kezd foglalkozni azzal a problémával. Legközelebb, egy merőben más jellegű problémával ugyanúgy próbál bánni. Mindenkinek van problémakezelő módszere, ami bizonyos típusú problémáknál működhet, más típusúaknál nem működik, esetleg súlyosbítja.
A legprimitívebb módszer az erő használata. Ehhez nem kell felfogni, megérteni, analizálni a problémát, igazán megoldani sem kell, az illető, aki ezt használja, az összes felmerülő problémát megpróbálja megölni, azaz megsemmisíteni.
Erős kar és gyenge elme
Képzeljetek el egy hihetetlenül ostoba, rémisztően sötét embert, akinek van a kezében egy puska. Szembesül egy problémával. És mit tesz? Meghúzza a ravaszt. BUM. Azután jön egy másik fajta probléma. BUM. Egy újabb probléma, ami nem is hasonlít az előzőekhez. BUM. Bármilyen nehézség merül fel az életében, a reakciója hajszálpontosan ugyanaz: BUM, BUM, BUM.
Ez élet valamennyi szituációjára azonos reakciója van: BUM.
Nagyon egyszerű látnunk, hogy az összes kor egyszerre létezik, és van, aki őskorban él, másvalaki már eljutott a középkorig, és néhányan még tovább. Az állati reakciók, ösztönök, érzelmek ma is érvényben vannak, ma is alakítják a történelmet, a társadalmat, és az életünket. Erre azt mondják, hogy az ember állati énje, meg állati ösztönei, de szó sincs erről.
Egyszerűen az a helyzet, hogy az egész történelmet egy nagyon sérülékeny testtel éltük végig.
A bum meg a bum
A BUM meg a BUM meg a BUM ma pontosan ugyanolyan primitív, mint volt akármikor. Nem kell hozzá ész. Nem kell hozzá semmi. Főleg megérteni nem kell a problémákat. Mivel sérülékeny testben élünk, az erőszakkal befolyást lehetett elérni a történelem valamennyi korszakában, a világ minden táján.
Az intelligencia a problémák felismerésének és megoldásának képessége. Az erőszakhoz nem kell felismerni semmit, és nem kell megoldani semmit. Tehát. azok, akik mindenre erőszakkal reagálnak, a definíció szerint nem rendelkeznek intelligenciával. Nem kicsi van nekik, hanem nincs.
Ma is látom ezeket a mozgó őskori leleteket, akik rettentő komolyak, fajsúlyos szereplőinek tartják magukat a világnak, folyton próbálnak fenyegetőek lenni, és minden helyzetet erőszakba fordítani.
Igaz, hogy néhányan tökélyre fejlesztették az ősemberek manipulálását, de látnunk kell, hogy a történelemben minden eszmének és hazugságnak ezek az alakok szereztek érvényt. A legkártékonyabb eszméket, a legelmebetegebb hazugságokat erőszakkal terjesztették el, vésték bele a kultúrába és a fejekbe. Tehát, végső soron, azok az emberek, akiknek a szellemi képessége kimerül abban, hogy BUM, elsődlegesen felelősek minden rosszért a történelemben.
Persze, valamennyi őrült politikai eszmének voltak kitalálói, ideológusai, de nem ezek az emberek szereztek azoknak érvényt. Igaz, az Enola Gay fedélzetén ülők parancsot teljesítettek, de mégis: ők valósították meg valaki gondolatát. Ha ők nincsenek, az a gondolat nem lesz valóság, és az a közel kétszázezer ember is legfeljebb képzeletben hal meg.
Bárcsak lenne múlt
Ma, ezen a napon, ugyanaz folyik, mint már annyi évezrede: az ősemberek hordái vonulnak fel-alá a Földön, és valósággá tesznek őrült ötleteket, érvényt szereznek vérlázító baromságoknak, terjesztenek akkora hazugságokat, amiktől megremeg az ég. A módszer nem változott semmit: BUM. Hol ököllel, hol bunkóval, hol puskával, hol rakétával.
Azok a manipulátorok, akik meghúzódnak a háttérben, a hordák mögött, nyilvánvalóan nem épelméjűek, ha ezek a céljaik, és azokat így akarják elérni. Azok sem épelméjűek, akik erőszakkal érvényt szereznek a manipulátorok ötleteinek. Magától értetődik, hogy ilyen szellemi képességek birtokában nem képzelhető el egy jobb jövő, hosszútávon pedig egyáltalán semmilyen jövő nem képzelhető el.
Mi a megoldás?
Felfedezni, kifejleszteni valamit, az értékes, a bum az meg nem értékes. Nagyformátumú embereket őskori maradványok irányítanak. Az emberiség legprimitívebb része irányítja a legjobb részét. Ennek kifutása nem kétesélyes.
Nekünk, akik sokkal többet látunk az életből, mint ezek, fel van adva a lecke.
Sérülékeny testben élünk, a történelmet pedig ennek köszönhetően, esztelen emberek irányítják, a mi kárunkra.
Mi a megoldás?
Annyira féltek az ősemberektől, hogy nem mertek javaslatokkal előállni? Ez elég komoly. :(
Hát, igen. A félelem az úr és ezzel válaszoltál minden saját kérdésedre.
Nem értünk egyet teljesen, vagy nem értem kristálytisztán, amit írtál. Akik irányítanak, messze nem ősemberi szinten működnek, ez teljesen nyilvánvaló. Sőt nem is emberi szinten! Ezek az időtávlatok, vagy úgy is fogalmazhatok, hogy ezek az egymásra épülő ciklusok nem emberi lépték szerint lettek megtervezve! Nem kell pontosan ismerni hozzá a történelmet – nem is lehet, ezt tudjuk -, elég ránézni “madártávlatból”.
Két lehetőséget látok jelen ismereteim szerint: akik a Rendszert működtetik, nagyon magas szinten ismerik az Ember valós képességeit és működési mechanizmusait, ezáltal képesek azon a szinten tartani az Emberiséget, ahol már nem kizárólag az ököljog az uralkodó, de még nem jut el döntő többség a valóság felismeréséhez. Ebben az esetben az egyetlen kérdés számomra az, hogy vajon mire jó ez az egész? Mi a célja? Csak találgatni tudok….
A másik lehetőség viszont az, hogy mindaz, amit megélünk, tapasztalunk…..már csak emlék és nem a létező valóság. A Föld már nem létezik, Emberiség csak volt. Kivégeztük magunkat. Minden csak a halhatatlan részünk emlékképeiből áll össze, ezért zavaros, ezért tűnik időtlennek és ezért nincs megoldása. Belefagyott a létbe minden megoldatlan problémánk, vívódásunk, lezáratlan ciklusunk. Test már nincs és megtapasztalhatjuk a halhatatlanság ördögi körét.
Mi a megoldás? Előkotorni, felismerni a Valóságot. Nem kell mindenkinek.
Nekünk, akik sokkal többet látunk az életből, mint ezek, fel van adva a lecke.
Erről van szó. Akik most irányíthatóak, akkor is azok lesznek, amikor már más lesz az irányítás…..
stargate
április 27, 2015 @ 19:03
Akik valósággá teszik a terveket, ezeket az őrült terveket, meg akikkel közvetlenül lehet találkozni, azok a bumafejbe típusból kerülnek ki. E típus nélkül a jelenlegi vezető réteg legfeljebb üldögélhetne egy fotelben és elfilozofálhatna arról, hogy micsoda menő dolog lenne kicsinálni mindenkit, de ez megmaradna beszédtémának.
Mi sem egyszerűbb!
Eltávolítani az ősembereket és/vagy nem sérülékeny testet kiépíteni.
Bum.
Az Ős szóról az jutott eszembe, hogy az eredeti. Tehát én az ősembert nem barlanglakónak képzelem el. Mindenhol lehet látni az ősi ábrázolásokon 4-5 méteres emberalakokat, akik körül kis emberkék ugrálnak. Úgy néz ki a jelenlegi emberiséget, akik Földet benépesítik mesterségesen hozták létre. Az emberi test pedig alapjában véve állati ösztönök szerint létezik. Az alapvető ösztönök pedig a túlélésre és félelemkeltésre vannak beprogramozva. A Védák szerint az intelligencia az Teremtő Istentől jön. A főprogramozótól. Így, akinek az nincs, az vagy nem kapott, az gyanús hogy valami alvállalkozónak dolgozik. Nagyon úgy fest a helyzet, hogy a Föld nevű bolygót jelenleg nem az eredeti vonalról származó entitások irányítják. Az ember pedig csak játékszer, akit lehet dróton rángatni, különböző elmét befolyásoló technikákkal…
Van egy jó hasonlatom: az emberi test olyan mint egy hardver, amiben van egy automatikus agy egy egyedi firmware-rel. Az operációs rendszer a lélek, ami által különböző programok működnek. A tudat alatti pedig a háttér tároló, ahova a programok letöltődnek és futnak a háttérben. És a személyi számítógépek össze vannak kapcsolódva egy hálózati rendszert alkotva az egész fizikai és nem fizikai világban. Az érzékszervek, mint a szem, fül, stb. a virtuális világot teszik érzékelhető formába az agy mint számítógépen keresztül. A lélek pedig ebben a járműben éli (meg) a játékot. A játékba lépés előtti aktuális döntés a szerepjátékban határozza meg, hogy ki melyik oldalon akar játszani vagy tapasztalatot és élményeket szerezni. A legfontosabb, hogy mindenki magával foglalkozzon először! A saját karakterét vigye magas szintre! Persze fontos a csapatjáték is!
A bajok akkor vannak, ha valaki elaludt játék közben és csak az automatikus üzemmód működik, mert ilyenkor más játékosok átvehetik az irányítást a karakterünk felett, aminek beláthatatlan következményei lesznek a játékosra később. Például kimarad néhány körből! ÉBRESZTŐ!
Ehhez mit szólsz Duncan?
Szoktam én is mélázni hasonló dolgokon, de szerintem nincs megoldás. Pontosan azért, mert legfelül gátlástalan pszichopaták vannak, mi meg nem vagyunk azok, ezért nem érvényesülhetünk. Alattuk meg ott az “ősember” és ha ellenkezünk, akkor “bumm” van.
Beépülni sem lehet szerintem, mert kiszúrják, ha nem vagy közéjük való, vagy idővel a saját képükre formálnak.
Szerintem nem lehet változtatni a helyzeten. Ezt támasztja alá az is, hogy most is ez a rendszer él. Pedig lett volna idő az elmúlt pár ezer évben, hogy megváltoztassuk.