2007 óta írtam vagy háromszáz cikket, ti pedig írtatok vagy tizenötezer kommentet. Valamennyi cikkem közül ez a mostani a legkülönlegesebb, mert a mellékelt, letölthető anyag olyan tanítást tartalmaz, amely megváltoztathatja az életeteket. Elvárom tőletek, hogy a kommentjeitek is hasonlóképpen egyediek legyenek. :)
A tanítás egy novella, amely az Amer és az Amazonok című könyvben jelent meg. A tanítás, a lényeg, amely a történetben megbújik, számomra nagyon fontos megértést hordozott, és jobbá tette az életemet.
A visszajelzések alapján, úgy tűnik, kicsivel nehezebb megérteni ezt a tanítást, mint gondoltam. A nehézség, alighanem az egyszerűségében rejlik. Ez az, amire azt mondják: olyan egyszerű, hogy az már fáj. Csakhogy, nem az egyszerűséghez vagyunk hozzászokva.
Azt szeretném, ha megértenétek a tanítást és használnátok. Erősebbek, mentálisan stabilabbak lesztek tőle.
Várom véleményeteket a történetről és a tanításról. Arról is írjatok, milyen eredményeket értetek el a démoni lecke megértésével.
A részletet innen lehet letölteni: Amer és az Amazonok részlet .
imádom, pont tegnap olvastam, mivel egyik barátom felhivott, hogy (ismét) szakitott a párjával, és valahogy beugrott a könyv, mondom hátha én is jobban megértem a hölgyeket :)
Aeshma-Daeva már “ismert” volt számomra a többi kötetből, igy leginkább azt a fejezetet tudta felfogni, magamévá tenni. Ez minden alapja, ami abban a történetben van! :)
Szerintem az csak az első lépés, hogy a döntés pillanatában el tudunk rugaszkodni az érzelmektől. Az viszont már nagyobb erőfeszítést igényel, hogy utána is tartani tudjuk ezt az állapotot. Minden elsimerésem Aeshma-Daeva-é aki ezt 3 nap alatt elsajátította. :)
Igen ez jó Egyszerű a tanítása, de megcsinálni nem egyszerű. Ezek nagyon nehéz dolgok talán több energia kell hozzá vagy pihentebbnek kell lenni. Odafigyelést elég sokat.
Ez az igazi szívás..
amikor meg(írják)mondják neked, hogy tudod te a tutit, csak épp nem jut az eszedbe..
figyelmesen olvastam a részletet, és több résznél gondoltam azt, hogy: EZ AZ!
a): tényleg több van..
b): skizo vagyok..
c): egy van, és benne van a listában..
d): egy van, és nin (ugye tudod)
e:) egy sincs, ez csak egy könyv..
f): ez egy idegen civilizáció kísérlete arra, hogy megfejtsék annak a kérdésnek az értelmét, amire a válasz 42 volt..
g): ez egy érdekes marketing kampány volt, melyet a Duncan and Eugene and Excalibur Jedi Training Co. fejlesztett ki, a jelenleg fellelhető delejszint megállapítására..
h): ez egy durva jó regény, .aszod, és semmi több..
i): tovább is van, mondjam még? ;-)
Már olvastam a könyvet, tetszett is nagyon. Itt ami nekem lejön , hogy mindannyian egy személyiséggel, egy egyedi hozzáállással, természettel jövünk erre a Földre, pont ezért másképpen reagálunk dolgokra. 7 milliárd féle képpen. Ez lehet a karmánk vagy valami hasonló. A lényeg, hogy hiába van egy kicsi szabad akaratnuk, sokszor teszünk olyan dolgot , ami “ösztön”-ös és magunk sem tudjuk miért cselekedtük, lehet , hogy az egónk legyőzi az épp eszünket vagy mi történik? A lényeg itt gondolom az lenne , hogy ember feletti erőre van szükség, hogy valaki elérje, hogy nem az ösztönei szerint cselekszik, hanem elszámol 10ig és azt mondja, >
És? Igazából ez a dolog miért érdekel? Engem ez nem visz előre az utamon, nem segíti a kiteljesedésemet ebben az életben. Nem veszek tudomást róla.
Nekem ezt adta ez a történet.
A könyvet sajnos még nem olvastam, de a részlet alapján izgalmas témát feszeget! Aesma-Daeva-hoz hasonlóan mi is érzelmi-indulati “lerakatok” vagyunk. Az életünkben történt események a hozzájuk tartozó érzelmekkel szépen elraktározódnak bennünk. Ezek azután csak arra várnak, hogy adott szituációban időzített bombaként ismét működésbe lépjenek és programként működtessenek bennünket. Ez persze észrevétlenül zajlik, így azután nem is tudjuk, hogy bizonyos esetekben miért reagálunk mindig ugyan úgy: dühösen, szorongva stb. Érzelmi- indulati alapon hozunk döntéseket is, anélkül hogy tudnánk róla – a tiszta gondolatok helyett. Az érzelmek (tüzek) által megjelölt gondolatok szerint működünk és azokat az értékes gondolatokat, melyeken nem ég jelzőtűz – észre sem vesszük. Gyanítom, ezért van az is, hogy ugyanazt a dolgot igen sokféleképpen tudjuk “látni”. A megoldás kulcsa a tanítás szerint: meg kell tanulnunk a dolgokat a maguk valójában észlelni, mindenféle érzelmi súly nélkül. A korábbi érzelmek feldolgozása, önmagunk megtisztítása nem kis feladat. De ez a szabadulás útja!
bakostamas írta:
:shutmouth:
A történet mintha kicsit egy bizonyos indiai herceg korai élettörténetének remake-je lenne, de mivel van benne pár eredeti gondolat, hát üsse kő…! :-D
A buddhizmus megfogalmaz egy elég hasonló tanítást, ami nekem sokat segített. A tanítás elég egyszerű: a tudat hajlamos a pillanatnyi állapotát komolyan venni, egyfajta objektív, feltételektől mentes, állandó létezőként kezelni, és elmerülni abban. Ha például mérgesek vagyunk, lehet, hogy tíz perccel ezelőtt még nem voltunk mérgesek, és fél óra múlva sem leszünk, a tudatunk mégis nagyon komolyan veszi ezt a pillanatnyi, feltételekből összeállt, és múló (tudat)állapotot, és elmerül abban. De ugyanez igaz a boldogságra, örömre, fájdalomra, és minden egyéb tudati állapotra, érzésre és gondolatra. Ha megtanuljuk ezeket a fel-le tűnő állapotokat így megfigyelni és kezelni, azzal távolságot hozhatunk létre a tudat és a benne lejátszódó folyamatok között.
Nekem bejött!
8-)
Senkinek nem tűnt fel, hogy egy 6 éves lánynak két helyen felrepedt a szája és kitört az egyik foga???? Nektek nincsen gyereketek? Én elhiszem, hogy fontos a lelki fejlődés, és olyan magasztos egy gyerekverő anyából kifejlődni valami szupertudatos lénnyé, de könyörgöm… Duncan, annyira jó író vagy, de engem, mint egy 5 éves kislány anyját teljesen feldühítettél, hogy ilyent egyáltalán ki tudtál találni. Tessék, most lehet csemegézni az én dühömön…
@ szellolany:
Én nem csemegézek a dühödön, de őszintén szólva nem is nagyon értem. Gyerekekkel foglalkozó segítő szakemberként sokkal kevesebb is kihoz a béketűrésből – ha a valóságban történik. Ez egy történet. Fikció (az más tészta, hogy sajnos nem csak a könyvek lapjain történik ilyesmi), és biztos vagyok benne, hogy sokan felkaptuk volna rá a fejünket, ha ez a valóságban történik, nem egy könyvben.
Mikor elolvastam Duncantől Az Elme Gyilkosait, nem borultam ki, hogy Duncan, te szemét, hogy veszed a bátorságot, hogy leírj olyat, hogy hatmilliárd embert elnyomnak…?!?! (Pedig, megjegyzem, elszorul a torkom még csak a gondolatára is…)
Ez egy eszköz volt az író kezében, amivel jelezni akart valamit.
Ezért nem értem a dühödet.
Szegény Kyla’!
Legalább a pénzt megnyerte, ha már ilyen anyát kapott?
Alex írta:
Kérlek, mutass egy anyát, aki akár csak ezredannyit tett a gyerekéért, mint Aeshma-Daeva.
:rotfl:
Duncan Shelley írta:
Ha kilépnél a kis privát világodból , lehet hogy találkoznál emberekkel , anyákkal, és még az is lehet , hogy olyanokkal is akik még jobbak is mint Aeshma-Daeva.
thirdeye írta:
Hagyjuk a személyeskedést, kérlek.
Mutass, nevezz meg egy anyát, aki halhatatlan varázslóvá tette a gyerekét.
Ez álszenteskedés! Engem is vertek és azt se mondták hogy bocs. AhSma-Deva szuperemberré tette a kislányát! nem is olvastátok, ügye?
Verte anyámat meg engemet is, amikor elment elvitte a ballagási pénzem hogy azzal kezdjen új életet. de azért örültünk, ghogy elment. Minden rosszban kell jó. Én lennék démon, csak az akaratom elég lenne mindenre. jó lenne !
@ Jasszaue:
A diliházban van net?
Alex írta:
Boldog, aki még nem sírt együtt ölelkezve a kisgyerekével, miután megütötte! Pedig nem ütöttem ki a fogát, nem is vérzett, de megütöttem, igen. Az 5 éves lányomat nem, mert ő nem olyan természet, de a fiamat igen. Ő ki tudta hozni belőlem az állatot. Ezt a pszihológus barátnőm fogalmazta így, amikor maga is döbbenten tapasztalta, hogy az összes tudománya mind kevés volt, hogy megállítsa a kezét. És újra, és újra… És nézel a gyerekre, miután megtetted, és látod az ártatlan szemeit, (mert persze addigra az Ő egója háttérbe vonult elégedetten, és magára hagyta őt az eredménnyel), és az ijedt kis szemeken látod, hogy látja rajtad az Idegent, aki nem az ő anyukája. Csak éppen még kicsi ahhoz, hogy megfogalmazza. Igen, én is elhatároztam, hogy megértem a haragot, és megszabadulok tőle, és igen, én is megosztottam az így szerzett tudásomat a gyerekemmel. Ő most már mindent tud, amit én tudok, és mindenre megtanítom folyamatosan, amit én tanulok. Azt is tudja, hogy erről nem szabad beszélni, még családon belül sem, mert az emberek túlnyomó többsége nem tudja ezt. Most 7 éves. Ja, és biztosíthatlak, hogy a pszihológus barátnőm, tőlem függetlenül egészen hasonlóan járt el.
Duncan, ez egy annyira emberi történet volt, teljesen megdöbbentettél vele, hogy honnan vehetted!
Duncan Shelley írta:
Inkább igyekezett volna embert csinálni belőle.
nekem az egész történet az önzőségről szól nem valami magasztos megvilágosodásról. Az egészben egyetlen gondolat van: mindig csak az Én. Soha nem a Mi, vagy a Te. Mindig csak az Én.
Legalább az a kislány úgy gondolt az anyjára, hogy Mi. De hát ő még gyerek, nincs elrontva.
Duncan Shelley írta:
Igen, ezek az anyák mind így védekeznek, mikor a gyerekük élete félresiklott: ” Mutassatok még egy anyát, aki annyi mindent megtett a gyerekéért? Mindene megvolt: kacsalábon forgó kastély, pompa, kényelem, halhatatlan varázslóság, nem értem, honnan bújt a gyerekbe ez a sok probléma? ”
A Mónika show tele volt ilyen anyákkal.
Üdv, mindenkinek
“Három napig tartott, hogy új emberré változzon. Lánya és férje lettek első tanítványai.”
Én ennek a három napnak a történetére lennék kíváncsi! Megírod egyszer Duncan? :-)
Duncan Shelley írta:
Elnézést , nem akartam én személyeskedni , de valami megszállt , valami tüzet rakott a gondolataimra . ( egy démon ). :devil:
Egyrészt hiába nevezném meg , úgysem ismernéd . A másik az hogy az ilyen anyák nem állnak reflektorfénybe , nem kérnek a dicsőségből , mert amit tesznek önzetlenül teszik . Az igazi varázslókat pedig azért nehéz felismerni , mert mesterei a rejtőzködésnek . Nem bolondok annyira hogy kitegyék magukat az emberek támadásainak . Egyszóval attól hogy nem látszanak , még vannak nagyszerű emberek . :rose:
Erdekes dolog az, hogy mi valasztja el a tudast a megvalositastol?
Miert nem vilagosodom meg pusztan attol, hogy rajovok, a Maya fatylan at nezem a dolgokat? (ide termeszetesen megint csak mindenki behelyettesitheti a sajat terminologiajat)
Miert nem ebredek fel pusztan attol, hogy raeszmelek, hogy almodom?
Miert nehez kezelhetonek kezelni a tudatallapotaimat, holott felismertem, hogy pusztan feltetelekbol osszeallt, mulando instrumentumok?
Miert nem tudom legyozni a gyerekkoromban kapott seruleseimet pusztan azzal a szakmai tudassal, amivel rendelkezem roluk? (holott, megjegyzem, ez elo, hato, relevans tudas, tehat nem a tudassal van a baj)
Miert nem valok a kauzalitas torvenyen felul allo, a korulmenyeknek behodolni sosem kenyszerulo felistenne pusztan attol, hogy tisztaban vagyok azzal, hogy valhatnek is akar?
Erdekes kerdesek.
En azt hiszem, nagyon hosszu ut vezet el a felismerestol a megvalositasig.
Egy zen buddhista ezzel nem ertene egyet.
De en nem vagyok zen buddhista.
Engem is erdekelne, hogy ez a holgy hogyan tolta at ezen magat 3 nap alatt. Nem mondom, hogy nem lehet, csak erdekelne egy “hiheto” – ertsd: jol kibontott – magyarazata annak, hogy hogyan sikerult neki.
intergold írta:
Duncan nagyon kegyes volt, mikor 3 napra szűkítette ezt a dolgot.
Nálam a sztori a olvasó megitélése szempontjából akkor kezdene érdekessé lenni, ha egy ilyen befejezés lett volna:
” Ahogyan elhagyta a garázst a félrehúzódó tetőn át, tudta, hogy amikor visszatér, már egy másik lény lesz.
Harminc évig tartott, hogy új emberré változzon. Lánya és férje lettek első tanítványai. ”
Mert akkor feladnám azt a kérdést is, hogy hogyan tolta át magát a férje és a lánya azon a harminc éven.
Hello skacok!
Azt például ki mondta, hogy a Nibirun egy nap 24 óra? És ha nem? Nem ragadtatunk le kicsit le a részleteknél? ?:-)
Ez nem a teljes történet. Ez csak a kezdete az útnak, amin végig kell menni a személyiség fejlődéshez. Az első lépés az elhatározás, amihez kellett egy olyan momentum, ami ráébreszti az embert arra, hogy nincs minden rendben és a szándék, hogy változtasson. Nem kell ehhez természetfeletti lénynek lenni, sőt még csak különösebben jónak sem, hisz Aeshma-Deava-nál, mint ahogy ti is kiválóan ráéreztetek, a legtöbbetek jobb ember.
Nála úgy látszik vérre és könnyekre volt szükség ahhoz, hogy meglegyen a kezdő lökés. Lehet, hogy egyesek brutálisnak találjak, de elég szemléletes. (A jó szemléltetéshez pedig néha kell egy kis túlzás).
Most beszéljünk arról, hogy mi lehetett a pincében! ;-)
Petra írta:
Szia, hát nagyon köszönöm a hozzászólásod, mert elgondolkodtató.
Viszont maardjunk még egy kicist a gondolatnál: lehet-e változtatni a jobb felé úgy, hogy közben rosszat teszünk?
A pincében pedig szerintem a hogyishívják volt.
@ thirdeye:
Megint hazudtál.
mihi7 írta:
Akkor elmagyarázhatná azon tagjainknak, akik nem tudták megérteni. :)
brokev7 írta:
Ez arról szól, hogy Aeshma-Daeva rájött, hogy egyes gondolatokat túlértékel, a hozzá kötődő érzelmek miatt, nem pedig valóságtartalmuk miatt. Ez egy mechanizmus, amitől megszabadult. Mivel ő találta meg, nagyon mélyen megértette, ezért volt elég három nap.
Továbbá, ő akkoriban egy nephilim volt, hiszen a Nibirun élt. Jobb állapotban volt, mint az akkori ember, az akkori ember meg jobb állapotban volt, mint a mai. A karma napról napra kisebbé tesz minket.
Louis írta:
Igen, de megéri. :)
Zoli írta:
Na, végre valaki érti. :D
bakostamas írta:
Nem, sokkal egyszerűbb. 8-)
Aeshma-Daeva azt vette észre, hogy két tökegyforma hajó között nincs különbség, két tökegyforma gondolat között nincs különbség.
Azt hitte előtte, hogy ha egy gondolathoz érzelem kötődik, az fontosabb más gondolatoknál. Mind ezt hisszük, és mind tévedünk. Nem fontosabb.
@ etelke:
Ötös. :)
@ intergold:
Szintén ötös. :)
szellolany írta:
Nekem feltünt… :)
Lehetek nyers? Leszek, jó? Egy kicsit.
Te soha nem vernéd meg a gyerekedet? Vagy: ennyire soha? Mondjuk, hogy a gyereked úgy nő fel és lesz felnőtt, hogy soha nem verted meg.
Ok, mi lesz ebből? Azok ellenére, hogy nem verted meg, lesznek gondjai az életben? Persze. Lesznek betegségei? Igen. Megöregszik? Ja. Egyszer meghal? Naná.
Aeshma-Daeva megverte a lányát. Ez megrázta, ezért indult el saját maga megértésének útján. Amit megértett, azt továbbfejlesztette. Amit tudott, arra megtanította a lányát is, hiszen ezzel zárul a sztori.
Aeshma-Daeva lányának anyja tanításának köszönhetően voltak gondjai az életben? Nem. Volt beteg? Soha. Megöregedett? Dehogy. Meghalt? Fenét.
Szerintem jó üzlet. :)
intergold írta:
Hé! Dehogy! Ez megtörtént! A hangok sose hazudnak!
:chic:
indianasszony írta:
Na igen, nem ilyen egyszerű az. Épp az a lényege az ilyen pillanatoknak, hogy nincs ott a tudat, vagy nem teljesen.
Megdöbbentett? Dehát én csak emberi történeteket írok!
Great írta:
Helló Alex!
Folytatom az igen népszerű és rendkívül sok érdeklődőt vonzó tanfolyamomat.
A hazugság lesz a téma.
Korábban a hiányzó adatok kategóriát taglaltuk, most egy olyan területet veszünk tudományos szempontból górcső (Ez mikroszkópot jelent.) alá
(Ebben a szókapcsolatban, pedig azt jelenti, hogy tüzetesebb vizsgálat alá, de ezt is meg kéne magyarázni, hogy mi, ezért azt mondom, hogy alapos vizsgálat alá. Aki ezt se érti ne olvasson tovább! Szóval, ott tartottam, hogy:),
amely a fizikai univerzum létezésének a feltétele.
Ez pedig nem más, mint – pongyolán fogalmazva – a hazugság. Filozófiai megfogalmazásban pedig a dolgok megmásítása, spirituálisan pedig, egy valahol, valamikor létezett dolog újra teremtése valamely elemének a megváltoztatásával.
Ha ez nem történne meg, vagyis, ha nem nem lenne egy dolog újra és újra megteremtve, nem létezhetne egy új időegységben, így az nem maradhatna fenn. Azonban egy újra teremtett dolog nem azonos az eredetivel, így hazugság azt állítni, hogy az az eredeti.
Ebből az következik, hogy minden dolognak tartalmaznia kell valamilyen mértékű hazugságot, ha fenn akar maradni. Ez az alaptézis. (Dr. House ezért mondja, hogy mindenki hazudik. :-))
Tehát egyetlen dolog igaz a fizikai univerzumban, mégpedig az, hogy minden eleme hazugság miatt létezik.
Tény, hogy létezik egyetlen igazság, de ez az igazság egyből elvész, amikor bekerül a fizikai világba. Ez a teremtés igazsága.
Minél kevesebb különbség van egy megteremtett (létező, vagy megtörtént) dolog és a róla alkotott állítás között, annál kisebb mértékű hazugságot tartalmaz az állítás. Ennek igaz az ellentéte is, vagyis minél kisebb a különbség, annál közelebb áll az igazsághoz az állítás.
A logika egymásból következő, vagy egymással összefüggő dolgokon alapszik, ha egy összefüggés kiesik az logikátlanságot jelent. Egy dologról tett kijelentés biztos, hogy valamilyen mértékben eltér az eredeti igazságtól, mert már a kijelentés sem lehet maga a dolog. Az igazság szinte megközelíthetetlen.
A dogokhoz hozzáadott hazugság természetesen logikátlanság. Minél nagyobb mértékű az eltérés, annál nagyobb a logikátlanság, de mindenképpen logikátlanság.
Az igazság a pontosan meghatározott időben, formában és helyen megtörtént esemény vagy fennálló dolog.
Tehát Great is hazudott, Thirdeye is hazudott. (Csak én nem hazudok, de én nem vagyok evilági lény.)
Ahol hazugságra bukkansz ott találsz egy logikátlanságot.
Thirdeye vagy ténylegesen ismer egy varázslót, vagy mást értett azon amit állított, mint amit gondolt. Ha ismer egy varázslót meg kellett volna adnia, hogy mikor, ki hol, hogyan stb. varázsolt és hogyan segített a lányán.
Ha nem ezt értette alatta, akkor meg az állítása volt valótlan, mert nem azt állította amit gondolt.
Great nem tudhatja, hogy Thirdeye hazudott-e. Azonban, ha a végső filozófiai szempontból vizsgáljuk – mint korábban kifejtettem -, ez az egyetlen állítás ami igaz, minden esetben. Ha így értette, akkor marhaság ideírnia, mert minden bejegyzés és komment után betehetné. Ha pontosan nem ismeri Thirdeye szempontjait, akkor csupán következtetést vonhat le, ami biztosan tartalmaz hazugságot. Ugyanis a következtetés nem egy létező dologról alkotott pontos hely, idő forma és esemény leírása. Ekkor Great hazudott.
Ellenben Duncan hazudott a legnagyobbat, mert se Aeshma-Deava nincs, se férje, se lánya, mert mindet kitalálta, hogy szemléltessen, tanítson és meséljen nekünk.
Lehet, hogy ez a kommentem nem valami érdekfeszítő és hosszú is lett, de sajnos a logikátlanságok ilyenek…
:poop:
Duncan Shelley írta:
Uram Isten!
Van olyan kör ahol egy viccet el kell magyarázni. Ez ugye nem az?
Duncan Shelley írta:
Azt a csuda!
Micsoda láng ég a gyerekverésen!
Pedig bizony oda kell csapni a büdös kölykének, ha rongál, meg rakoncátlankodik, meg ha csak úgy kedve szottyan az embernek. :reallyangry:
Alex írta:
Mivel én írtam, természetesen az én értékrendemet tükrözi, és természetesen nem igen van köze a te értékrendedhez.
Volt egy régi film, sokszor láttam, még gyerekként, bár nem mesefilm, hanem dráma, sőt igaz történet. A címe: Lorenzo olaja. Egy üzletember házaspár gyereke halálos beteg lesz, és nem tudják meggyógyítani. Elviszik az összes kórházba, még konferenciát is összehívnak, és nincs eredmény. Senki nem tudja meggyógyítani.
Te mit tennél, ha te lennél a gyerek apja? Ülnél az ágya mellett, és szeretet sugároznál felé? Vagy felolvasnál neki valamit? Vagy simogatnád? Imádkoznál? Tisztában lennél azzal, hogy a gyereked egészségre vágyik, és nem arra, hogy az apja könnyes szemmel bámulja őt?
Tudod, hogy mit tett Lorenzo anyja és apja? Ők maguk, orvosi képzettség nélkül, elkezdtek kutatni. Képezték magukat, éjjel-nappal könyveket bújtak, ötleteltek, kísérleteztek. És végül megtalálták a megoldást, és a gyerekük nem halt meg. Sőt onnantól kezdve az a halálos betegség már gyógyítható volt.
Azért nem a kezét simizték, azért nem olvastak neki, azért nem fohászkodtak, mert nem voltak önzők. Nem maguknak akartak előadni egy színjátékot arról, hogy ők de szeretik. Nem, ők tényleg szerették, és ezért TETTEK valamit érte.
Nekem a szeretet erről szól. Ha szeretek valakit, nem akarom, hogy kudarcai legyenejk, nem akarom, hogy gyenge legyen, nem akarom, hogy fájdalmai legyenek, nem akarom, hogy elvesszen, nem akarom, hogy meghaljon. Te miért nem gondolod, hogy ha szeretsz valakit, tenned kell érte?
Két ismerős halt meg, betegségben. Mindkettőt igyekeztek nagy zajos szeretettel, tréfálkozással, meg hittel körülvenni életük utolsó heteiben. Én pedig tudtam, hogy nekik nem ez a sz@r kell, hanem ők élni akarnak! Nekik nem az a sz@r kell, hogy az egyikük dédanyja zsoltárokat olvasson az ágyánál vagy az egyikük apja folyton vicceket meséljen! Ők élni akartak, életet akartak, nem ezt a sz@rt. De senki nem szerette őket annyira, hogy tényleg tegyen valamit.
Aeshma-Daeva nem asszisztált a gyereke kudarcai, fájdalmai, vereségei, és halála mellett, hanem tett valamit, és ezek többé nem képezték részét a gyereke létezésének. Szerette. Jobban, mint azt el tudnád képzelni. Talán csak Buddha szeretetet mérhető az övéhez, meg még egy-két óriási szellemé, másoké nem.
Még hasonlót sem írtam sehol. Érdekes, hogy ezeket látod bele.
katja333 írta:
Üdv néked! :)
katja333 írta:
Annyit mondhatok, hogy sűrű három nap volt. :D
Lehet.
thirdeye írta:
Megtennéd, hogy egyszer komolyan veszed a kérdésemet, és tényleg válaszolsz? Szinte már vágyom rá. :)
Tehát ezek az anyák halhatatlanok, kedvükre teremtenek testeket, és a gyermekeiket is megtanították erre? Szeretnék találkozni az egyikkel. De elég, ha a távolból idehat, és például kitölti ezt a kis italt a poharamba, telekinézissel. Ez nem nagy varázslat, eléggé pitiáner, nem lehet számára egy nagy mutatvány.. Várok türelemmel.
Amer egy varázsló. Elképzelem, hogy megtámadja egy ember. Elképzelem, elképzelem, elképzelem. Hm, érdekes. Vajon hogyan támadja meg egy ember? Mondjuk csúnyát mond rá? Amernek ez mindegy. Hozzá vág egy követ? Amer érzékeli a szándékot, és leállítja, ha akarja. Vagy megfogja a követ a levegőben, Vagy a kő nem fáj neki, vagy virág lesz belőle, vagy egy nyalóka. Szóval, elképzelem, hogy egy ember megtámad egy varázslót, de nem értem, miért kell ettől félni, és miért kell egy varázslónak rejtőznie?
Persze, Amer igazi varázsló, nem egy blöffmester.
intergold írta:
Mert ez egy általános gondolat, nem pedig érzékelés. A tudás emberileg elérhető legmagasabb szintje az érzékelés. Látod, érzékeled, hogy mi az, hogyan működik, hol van, mit csinál, mivel függ össze. Ha csak azt látod, hogy csöpög a víz, még nem biztos, hogy látod a teljes folyamatot, az összefüggéseket, mert akkor el tudod állítani, ha akarod.
Nem is igen jut semmire. A zenbe bele lehet őrülni. Képzeld el, hogy 100 méterre vagy otthontól. Könnyen haza tudsz jutni, nem? Persze, nem gond. De most képzeld el, hogy van egy rögeszméd: egy lépésből szabad csak hazamenned. Vicces, de ott pusztulsz el és sose jutsz haza.
Lehet, beleírom a nagy Amer könyvbe. Ha egyszer lesz rá időm.
Petra írta:
27,44 földi óra egy tengely körüli teljes fordulat. A Marsnál gyorsabb, de a Jupiternél lassabb.
Hehe… :) Érdekes egy értékrend, ami alapján valaki jónak tekinti magát csupán mert nem veri a gyerekét. Még akad néhány milliárd bűn ezen kívül.
Méghogy túlzás! Ott voltam, pontosan ez történt.
Alex írta:
Nem. Ezért például, ha valaki tudatosabb akar lenni, az ne igyon, ne drogozzon, ne menjen hipnotikus viselkedéskorrekcióra.
kutyagumi írta:
Ehhez például tudnunk kell, hogy pontosan mire gondolt Great. Te tudod?
Ez volt a legnagyobb valótlanság.
Azt is említsd meg, hogy ennek a mögöttes filozófiának van értelme, ezpedig nem az, hogy mindenre azt mondjuk, hazugság. Ez egy olyan magas szintű filozófia, ami kábé felülmúlja a többit, de például a kerteszténységet kapásból.
Azt is említsd meg, hogy van egy bizonyos skála, amin fokozatok vannak, és ez a 14 logikátlanság segít abban, hogy ezen a fokozati skálán egyre közerlebb jussunk az igazsághoz.
Azt is említsd, hogy nem szükséges a fizikai univerzumot megsemmisítő megértés ahhoz, hogy például jól tudjunk gulyáslevest főzni, és ahhoz is kell tudás.
Ez a mai gyorstalpalávaló Duncan Curse Kutyaguminak. 8-)
kutyagumi írta:
Nem, ez nem vicc. Kár, hogy nem értetted a történet lényegét. :cry:
@ Petra:
“Most beszéljünk arról, hogy mi lehetett a pincében!”
:clap:
Ez nagyon tetszett!
A hozzászólásokat olvasva teljesen meglepődtem, hogy a legtöbben azon akadtak ki, hogy Aeshma-Daeva milyen kegyetlen és hogy veri vagy verte a lányát.
Az Amer történeteket olvasva engem mindig is foglalkoztatott a gondolot, hogy vajon Aeshma-Daeva hogyan lett démon, ki volt az ő mestere, kitől/miért/hogyan tanult stb.Ez a történet valahogy feltette az i-re a pontot, hogy annak ellenére, hogy kívülről szemlélve tökéletesnek mondható életet élt, mégis vágyott a belső megújulásra, tökéletességre, hogy az élet felett álljon. Szerintem ennél emberibb multat nem is lehetett volna adni ennek a démoni mesternek. :clap:
@ kutyagumi:
Jól látod, Duncan valóban tanítani próbál, de a te “igen népszerű és rendkívül sok érdeklődőt vonzó tanfolyamod” a hazugságról nem elég szemléltető…
A tanító jellegű írói párbajnak akkor lenne értelme, hogyha te is kitalálnál hozzá egy legalább olyan jó démonos sztorit, mint mondjuk Amer története. Na jó, könnyítésként lehet akár vámpíros is, ezen ne múljék! ;-)
Hajrá! :yes:
Szia Duncan!
Duncan Shelley írta:
Felébresztettem az alvó oroszlánt! :-) Különben nagyon érdekes, tényleg olyan régen vagyok már Veled, hogy bizony egyre jobban érvényes lesz a : ” Ha sokáig nézel a mélységbe a mélység is beléd néz.” mondás. Már egyre gyakrabban tudom, hogy hogy fogsz valamire reagálni , egyre gyakrabban érzem, hogy mi tetszhet Neked. és mi nem. Bármennyire is erős az önkontrolod és vigyázol az is átjött, hogy jó művészként Te is hiú vagy és nem szereted, ha ellentmondanak Neked, főleg, ha bántják a szüleményeidet. Bevallom (mivel jól tudod, hogy unatkozó fajta vagyok) erre egy kicsit rá is játszottam az utóbbi időben. Az is érdekes megfigyelés volt, hogy ahogy egyre gyakrabban (sokszor tudatosan) fogalmaztam meg olyan álláspontot, ami nem volt szimpatikus Neked (bár vigyázol, hogy ne jöjjön nagyon át, de hát, mint mondtad, évek óta vagyunk együtt és több száz oldalnyi levelezéssel a hátunk mögött már némileg Rád hangolódtam) úgy estem inkább ki a népszerűségi listáról. Ez még nem lenne baj, de meglepve figyelem, hogy mégiscsak hat Rád is az érzelmi töltés, és a hozzászólásaimat bizonyos fokig már előre bekategorizálod. Szóval be lettem skatulyázva. :-(
Duncan Shelley írta:
Az hamis elgondolás, hogy a dédnagymama imái nem tettek, vagy a mama nem szeret. Ugyanis ő erre volt képes. Nem lehet lehetetlent elvárni és főleg ezzel érvelni, hogy aki nem találja fel a gyógyszert, az nem tett valamit, illetve az kevésbbé szeret. Duncan, ez nagyon veszélyes érvelés, mert máris megszületett a hasznos és a haszontalan ember képzete.
Duncan Shelley írta:
Hát kiverni valaki fogát az bizony asszisztálás a fájdalma mellett és bizony a kudarca mellett is. Elhagyni őt, amikor lehet, hogy az anyjára van szüksége az bizony szintúgy asszisztálás a gyerek kudarcai és veresége, netalántán halála mellett. Ne szépítsük a dolgot! Daeva mikor elindult, nem tudta, meddig fog tartani az elvonultsága – ezért is dobtam fel a témát a 30 évvel. Vagyis a pakliban az is benne volt, hogy nem látja felnőni a gyerekét. És ő ezt bevállalta. Ez pedig önzőség volt a részéről.
Duncan Shelley írta:
Mondjuk Lorenzot az anyja sem igen hagyta magára, az apuka jött rá a repceolaj kombinációra.
Duncan Shelley írta:
Egyébként Buddhának 6 év elvonultság kellett a megvilágosodáshoz.
Duncan Shelley írta:
A kérdésre, hogy lehet-e rosszal eljutni a jóhoz azt válaszoltad, hogy nem. Vagyis egy anya, aki úgy tanít, hogy közben kiveri gyereke fogát, aki elhagyja, igaz, hogy egy nemes cél érdekében, az pontosan azt teszi, amire Te azt mondtad, hogy NEM.
Ugye ez is ismerős mondtál: ” Érdekes egy értékrend, ami alapján valaki jónak tekinti magát csupán mert nem veri a gyerekét. Még akad néhány milliárd bűn ezen kívül. ” Hát elhagyni a gyerekét nem bűn?
Az önzőség ott van, hogy a gyereket senki sem kérdezte meg, hogy mit akar. Ahogy én a gyerekeket ismerem, ők nem a halhatatlan varázslót akarják, hanem az anyukájukat.
Mert mi, ha apa lemegy a pincébe és nem jön fel?
Ja, ha akarod, akkor szólj és percek alatt lesöpröm az érveimet és teljesen a szájad íze szerinti hozzászólást írok.
Tudod, végső soron csak játszom, mert unatkozom. (kacsint)
Alex, azért írom, hogy kötekedni akarsz, mert optimista vagyok. Ha pesszimista lennék, akkor nem gondolnám, hogy csak a vita kedvéért vitázol, de ha leírnám, az személyeskedésnek hangozhatna.
Alex írta:
Ö… ha nem tényszerű, amit írtam, akkor idézetekkel mutass rá. De aligha lehetne cáfolni, hogy minden író a saját értékrendje szerint ír.
Ha nekem mondasz ellent, az rendben. Miért ne? De ha belefantáziálsz valamit abba, amit írtam, amit nem írtam, az legalábbis különös.
Évekkel ezelőtt volt egy cikk, nem emlékszem már, hogy konkrétan mi volt a címe, akkor rájöttem, hogy lényegtelen, mit írok, biztosan nem fogsz egyetérteni. Ez a véleményem azóta sem változott. A kellemetlen az, hogy amibe belekötsz, az általában nincs is ott. De értsd meg, nem miattad reagálok, mert tudom, hogy nem érdekel, amit írok. Te az ürügy vagy ahhoz, hogy elmondjak valamit azoknak, akiket érdekel.
Értelek, de miért nem vette a fáradságot, hogy többre legyen képes? Kell legyen valami, ami annyira fontos, annyira erős, annyira motivál, hogy átlépsz a határaidon. Számomra a szerelem és a szeretet adja ezt a motivációt. Ha a dédnagymamának nem adta semmi ezt a motivációt, az szerintem baj.
Nem veszélyes. Azt mondja: szedd össze magad! Volt egy régi rajzfilm, bement négy farkas egy gazdag kacsához, megkötözték, és elkezdték összepakolni a dolgait, a kacsa meg csak ott üldögélt szipogva. Aztán találtak valamit, egy régi rajzot, és azt is eltették. Neki az a rajz volt igazán értékes. Eléggé értékes ahhoz, hogy átlépjen magán, széttépje a köteleit és péppé verje a farkasokat. Nem pici senki széltől is óvni való tárgyak vagyunk, hanem óriási lények, csak kell valami, ami felébreszt.
Ezt nem neked írtam, de ideillik:
“Te soha nem vernéd meg a gyerekedet? Vagy: ennyire soha? Mondjuk, hogy a gyereked úgy nő fel és lesz felnőtt, hogy soha nem verted meg. Ok, mi lesz ebből? Azok ellenére, hogy nem verted meg, lesznek gondjai az életben? Persze. Lesznek betegségei? Igen. Megöregszik? Ja. Egyszer meghal? Naná.
Aeshma-Daeva megverte a lányát. Ez megrázta, ezért indult el saját maga megértésének útján. Amit megértett, azt továbbfejlesztette. Amit tudott, arra megtanította a lányát is, hiszen ezzel zárul a sztori.
Aeshma-Daeva lányának anyja tanításának köszönhetően voltak gondjai az életben? Nem. Volt beteg? Soha. Megöregedett? Dehogy. Meghalt? Fenét. Szerintem jó üzlet.”
Engem is vertek, és? Árnyak, amiken át lehet lépni. Nem olyan nagy ügy. Ne tegyünk úgy, mintha jóvátehetetlen dolog lenne, vagy a világtörténelem legnagyobb bűne.
Aeshma-Daevának volt egy célja, és megtette érte, amit kellett. Igazi cél volt, nem csak téma, amin rágódhat. Eredményt akart. Elérte. Mindegy, meddig tart, az tényleg értékes volt, neki is, a lányának is.
Akkor az apja szerette igazán, az anyja meg nem. Tudod, sokkal könnyebb olvasgatni meg simizni valakit, mint megoldani egy ekkora problémát. De annyival értékesebb is. Egyébként az anyja is részt vett benne. A legviccesebb, hogy tiszteletbeli orvosokká avatták őket. :D Ha ők csak “tiszteletbeliek”, akkor ki az igazI?
Lehet, nem emlékszem már rá.
Igen, így van. A kérdés már csak az, hogyan jön ez ide? Aeshma-Daeva nem tett ilyet. Magyarázatokkal, példákkal, később szellemi gyakorlatokkal tanított.
Ez az egyik. Aztán még van pár millió. Sőt vannak nagyobbak is. Például lehet akkorát hazudni, ami évmilliókra kicsinál.
Akkor te nagyon tönkretett gyerekeket ismersz, ha ennyi a vágyuk, hogy simi-simi és kész. Nekem soha nem csak ennyi volt.
Alex írta:
Nem pontosan értem, mire gondolsz itt. De ha már apa… Kíváncsi vagyok a véleményedre.
Apám alkoholista elmebeteg volt. Majdnem tizennyolc éves koromig laktam szüleimmel, és nem hat pofont kaptam, hanem hatezret. Semmit nem tett senkiért, nem kért bocsánatot, nem tett halhatatlanná, nem tett semmit.
Kérlek, mond el a véleményedet apámról. És azt is, hogy mit kellene tennem vele bosszúból.
Duncan Shelley írta:
Nem, ez nem vicc, hanem egy történet, ami kiválóan szemléltet valamit.
És jó, hogy ez egy olyan hely, ahol azok is kérdéseket tehetnek fel a szemléltetéssel kapcsolatban, akik nem látják át elsőre a lényeget.
Ez az első alkalaom, hogy komolyan elnézést kérek a cinikus megjegyzésem miatt.
Duncan Shelley írta:
Már így is hosszú volt. Gondoltam, ha fontosnak tartod, akkor kiegészíted. És lám.
Igencsak szuper kiegészítés volt, és megmutatta számomra azt, hogy csodás összhangba tudunk kerülni. :handshake:
Meg aztán rájöttem, hogy nem kapcsolódik a témához igazán és szégyenemben megnyomtam a “Hozzászólás küldése” gombot. :jump:
brokev7 írta:
Már ki is találtam, mert ebben nagyon profi vagyok. Vámpíros pornó.
Nem szándékoztam párbajozni. Csak egyszerűen a ragyogó elmémet villogtattam. Azt hiszem, hogy Alexnek írtam, meg annak, akit érdekel.
Szerinted mit szólna Duncan egy vámpírpornó novellához ezen az oldalon? ;-)
Duncan Shelley írta:
Duncan, az írásaid gondolatébresztők. Azt viszont ne kérd számon senkitől, hogy milyen gondolatokat és mit olvas ki abból, amit írsz. Ha csak magam lennék a nézeteimmel, akkor esetleg mondhatnánk azt, hogy túl széles skálán mozgok, de majdnem minden egyes írásod kapcsán többen vannak, akik hasonló dolgokat is belefantáziálnak, mint én. De én ebben különben nem látok problémát.
Duncan Shelley írta:
Mivel tényleg nagyon régen vagyok Veled, elmondok még egypár dolgot, amit sok ember reakciójából leszűrtem, mint zavarót Veled kapcsolatban. Az egyik ilyen dolog, hogy nem igazán hallotam Tőled bizonyításokat. Megelégszel azzal, hogy saját tekintélyeket hívsz segítségül (Andant stb.), idézel, vagy logikai összefüggéseket alkalmazol. Ez azért probléma, mert vannak, akik tényleg megerősítésre várnak (tényszerűre), de nem kapják meg. Azt mondod, hogy én vitázok Veled. Jaj, Duncan, sokszor annyira szeretnék, de nem lehet, mert ahoz érvek, adatok, tények kellenének, amivel ütköztetni lehet más tényeket, adatokat, érveket. De nem emlékszem egyetlen egy esetre sem, mikor ezt megtetted volna. Vissszatérő motívum nálad a tudás és tapasztalat problémája. Viszont, az nem bizonyítás, hogy :” hidd el, mert én megtapasztaltam Vagy Andan tapasztalta.” Te sokszor nem veszed figyelembe azt, hogy valakiknek ennyi nem elég. Hiába fogod a lehető legzseniálisabb módon elmondani ugyanazt ezerszer, mikor ő bizonyítékot vár a megerősítésére. Aztán pedig azt mondod, hogy de hisz elmondtam és nem értettél vele egyet, szóval minek mondjam, hisz Te úgyse hiszed el, nem fogsz velem egyetérteni. És akiknek ez nem elég, azokról idővel lemondasz. Voltak olyan esetek is, amikor nem ismerted el, hogy valamit kicsit összekutyultál (mert hát Te is csak ember vagy). Én magam legalább egy tucat emberről tudok, akik itt voltak, lelkesedtek, majd vitába próbáltak szálni Veled, és utánna lemorzsolódtak a fenti dolog miatt.
Duncan Shelley írta:
Veszélyes! Mert megmondod, hogy mi a hasznos, mi nem: Az ima nem hasznos, a orvosi kutatás hasznos. A Te ideológiád van benne az által, mert a halál elleni küzdelmet fontosabbnak tartod, mint például elfogadással meghalni. Nem egy cikked szól a hosszú életről, öregedésről és a halhatatlanságról (halhatatlan varázslónak fontosabb lenni, mint megélni egy szép gyerekkort). Neked ez fontos. A Te értékrended alapján ezért az ima, ami véleményed szerint nem segíti elő a halál elleni harcot, nem olyan hasznos, mint, ha valaki hatalmas erőfeszítések árán kitalál valami gyógyszert.
Duncan Shelley írta:
Lorenzo szülei megtalálták az olajat, de nem oldották meg a fiuk károsodásának a problémáját, pedig ugyanolyan vehemenciával kezdtek neki. Mi, ha azért nem, mert az ő pontenciáljukban csak az olaj volt benne? A másik feladat már túlmutat rajtuk. Nem lehet a kalapácstól elvárni, hogy hegedüljön. Hiába szedi össze magát. Ha valakinek az ima a lehetőségei netovábbja és azt megteszi, akkor mindent megtett, amire képes volt. Nem igaz, hogy nem vett fáradságot. Nem igaz, hogy nem lép túl a határain. Csak néhány centire, nem pedig mérföldekre, mert csak annyira képes.
Duncan Shelley írta:
Duncan. Az egész érvelésed arra épül, hogy csak az eredményt nézed, nem az oda vezető utat. Ez a cél szentesíti az eszközt felfogás. Ezzel nincs baj, ha közben nem mondanád, hogy a rosszal nem lehet a jóhoz eljutni. Mert ez logikailag ellent mond egymásnak. Így jön ez ide. Bár logikában Kutyagumi a szaktekintély, kérdezzük meg őt. (kacsint)
Duncan Shelley írta:
Igen, az amerikaiak is pontosan ilyen érveléssel indokolták Hirosimát és Nagaszakit. Azt mondták, hogy 1 millió életet mentettek meg 200 000 élet kioltásával. Megint csak a cél szentesíti az eszköz felfogás. A halhatatlan varázslóság ugye sokkal többet ér, mint egypár kivert fog. 10 ember élete többet ér, mint egy ember élete. Ezzel a felfogással egyet lehet érteni, nekem nincs vele bajom. Csak azzal van bajom, hogy ha azt mondják, hogy ez egy érték. Mert mi van, ha egy ember élete is érték?
Duncan Shelley írta:
Ez az. Miért akarsz bosszút állni? Apád egy teszt volt az életedben. Egy próba. Miért nem próbálod a saját hasznodra fordítani és pozitív gondolatokat és motivációkat nyerni belőle? A negatív gondolatok gyengítenek.
Te értékes ember vagy, nem a Te hibád, hogy ő mit tett Veled.
Bosszút akarsz? Akkor bocsáss meg neki. És bocsáss meg magadnak.
Persze, ne gondold, hogy nem értelek. Bármit is mondtam, én is a 10 életet választanám az 1 halálért.
De, ha az az 1 ember, akinek meg kéne halni a testvérem volna és a 10 másik az idegen, na akkor bizony nagyon komoly dilemában lennék, hogy kit válaszak. Nem vagyok benne biztos, hogy nem a testvéremet választanám.
Alex írta:
Bizony! :D:D Hiszen több komment óta azt nyomod, hogy 6 db pofon jóbátehetetlen bűn, aki ilyet tett, az soha nem tudja ezt helyrehozni, nem tehet semmit, és szegény kislány ettől a 6 pofontól jóvátehetetlen sérüléseket szenvedett, amit a halhatatlansága, a tökéletes döntési szabadsága sem tud enyhíteni. Most meg azt mondod, nem is nagy ügy, túl lehet lépni rajta, csak teszt volt? De akkor most melyik? Döntsd el.
Nem akarok. Azért kérdeztem, mert olyan mérhetetlen bűnnek találtad a novellában a 6 db pofont. Ha 6 pofon ekkora bűn, 6000 pofon mégsem az? Ez nem földi matek, gondolom.
Nem, dehogy. Csak hibák sorozata.
Volt mit kezelni, ennyi. De látod, milyen tanácsaid vannak? Épülni lehet 6000 pofonból, de 6 pofonból nem? Nem értelek. Vagy épp az a bajod, hogy Aeshma-Daeva csak 6 pofont adott, és az kevés az épüléshez? Ennyivel nem lehet embert faragni? :)
Ugyan. De, az én felelősségem. Nem fogadom el, hogy a dolgok csak úgy vannak, és semmi közöm hozzájuk. Nem akarok bosszút. Honnan veszed, hogy igen? Mert írtam, hogy provokáljalak? Látod, mi a különbség tudás és betűk között?
Ha meg lehet bocsátani 6000 pofont, 6 pofont miért nem?
Duncan Shelley írta:
Mint mondtam, tudok írni a kedved szerint is. (mosoly) Az, hogy ellent mondok Neked sok dologban az érted, nem ellened van.
Duncan Shelley írta:
Nem automatikus, hogy a verés lett volna a legjobb megoldás arra amit kislányt tett. De mégha a verés is lett volna az (nem vagyok én teljesen a büntetés ellen), akkor is az igazságosságot be kell tartani. Márpedig akkorákat ütni, hogy felreped a szája és kihull a foga nem volt adekvált ahoz, amit tett. Íróként Daeva dilemmáját máskép is érzékeltethetted volna. Mert mint látod, nem is az igazi mondanivalódnál ragadtunk le (nemcsak én szóltam), hanem a verés brutalitásánál, ami mindenkinek bántja a csőrét ép az igazságtalansága miatt.
A verés brutalitása a bűn (mert igazságtalanak tartjuk, főleg, ha közben azt akarod szemléltetni, hogy milyen meghitt is a viszony anya és lánya közt) és az már csak részletkérdés, hogy 6 pofon volt -e.
Duncan Shelley írta:
Meg lehet bocsátani a 6000 pofont is, meg a 6-ot is.
Ami mondanivalóm volt az az, hogy ha igaz a tézis, hogy rosszal nem lehet jót elérni, akkor viszont igaznak kell lennie, hogy a nem adekvált büntetés nem szülhet jó dolot. Vagyis legalábbis ebben a gondolatmenetben kicsi ellentmondást vélek felfeldezni. de ez csak az én véleményem voltak, akik átsiklottak rajta (persze voltak olyanok is, akiket hozzám hasonló módon szintén zavart és összezavart).
A többi felvetésemre is válaszolsz?
Alex írta:
Olvasd már el a novellát egyszer. Mert én ilyet nem találtam.
A Great azért mondta, hogy az egóbajnok hazudott, mert azt mondta, hogy elutazik és nem lesz net, de továbbra is itt szövegelt a letelt napok ellenére is.
“Ez az. Miért akarsz bosszút állni? Apád egy teszt volt az életedben. Egy próba.”
Az en apam egy szanalmas viselkedesproblemas alkoholista volt. Mar 9 evesen nekem kellett felnottszerepben lennem, erettebb erzelmi intelligenciaval rendelkeznem, es az allando felelem ellenere uj es uj eselyeket adnom neki, amiket elszalasztott rendre. Evekbe telt, hogy rendberakjam magam utana, es maig sem sikerult teljesen.
Holott nem vagyok materialista ember, szanalmas probalkozasnak tartanam, ha ilyesfele magyarazatokba probalnek menekuloni, hogy o egy proba, vagy egy teszt volt a szamomra. Ez menekules lenne. Ami persze rendben van, ahogy John Anderton mondja a Kulonvelemenyben, mindenki menekul, de ez akkor is csak egy probalkozas a feldolgozasra. Persze, lehet, hogy az olumposziak szerint o tenyleg egy teszt volt az eletemben, es tenyleg profitaltam is belole, de lassuk be, alapjaban veve csak abban lehetek biztos, amit tapasztaltam: egy kimeletlen erzelmi, es alkalmankenti fizikai eroszaktevo volt, aki eljatszotta minden eselyet. A mult ido ellenere meg el, csak en vagyok az, akinek a szamara mar nem Ez az, ami biztos. Az osszes tobbiben hihetunk szabadon, de ez az, ami biztos.
Bocs a kicsit kirohanas-szeru kommentert, csak nem szeretem az ilyen fennkolt magyarazatokat. Szamomra tenyleg menekulesnek tunnek, aminel a szembenezes szerintem “nemesebb”.
Great írta:
És te hiszel egy egóbajnoknak ? Csak ugrattalak ! Nem fogok a te kedvedért lekopni . Ha Duncan mondja az más. :laugh:
Duncan Shelley írta:
Most végre azt is tudom hogy varázsló alatt is mást értünk .Akikre én gondolok azok nem foglalkoznak olyan gyermeteg dolgokkal , mint a telekinézis. Ezek a varázslók attól varázslók hogy átlátnak a saját trükkjeiken is ezáltal érik el a szabadságot . Egyszer olvastam valahol hogy a tanítvány azzal dicsekedett 30 év elvonulás után , hogy most már tud a vízen járni . A mester csak annyit mondott : ha tudtam volna hogy erre használod ezt az időt , agyoncsaptalak volna az elején . De az utóbbi kommentjeidet olvasva mintha már jobban értenélek . Értem itt az apai dolgaidat , ebből is látszik hogy hasonló élmények mennyire más irányokba lökhetik el az embert .
Lehet valaki ebben a világban nagy varázsló , de ez múlandó dolog , mint ez a világ . A szabadság ezen a világon túl található . És az én tapasztalatom az , hogy a démoni erők (de ha akarod hívhatod tévedésnek , vagy pontatlan gondolatnak ) éppen azzal irányítják az embereket hogy rákényszerítik az embereket a játszmára . De ezt a játszmát ők játszák , mert ők osztják a lapokat . Én nem kérek ebből a játszmából . Azt szoktam mondani , ha választásra KÉNYSZERülsz két lehetőség közül , válaszd a harmadikat . Vagyis: TANK . I NEED AN EXIT. Duncan Shelley írta:
A varázsló (akire én gondolok) azért nem akarja hogy egy átlagember megtámadja , mert nem akar neki ártani , nem azért mert fél tőle . Amer az én világomban blöffmester . Az én varázslóm a tiédben az . Ennyi . :-))
@ thirdeye:
@ Great:
Bocsi. :-)) :rose: :peace: :beer:
Alex írta:
Nagyon szívesen, örülök, hogy ezt mondod.
Alex írta:
Ezen meg én gondolkodtam el, és azt hiszem, hogy a nem. A rossz nem visz jó felé, talán még véletlenül sem.
Viszont a történet kapcsán egészen biztos az álláspontom a kérdésben. Ha jól értem, a 6 pofonon túltetted magad és nem azért ítéled el Aeshma Deavát igazán. Az egy hiba volt, amit felismert, amitől észbe kapott és többé nem fordult elő. Inkább azt nehezméányezed, hogy mikor eldöntötre, hogy jobb ember lesz, akkor fogta magát és otthagyta a családját kétségek között, magukra, ami nem alapesteben szép dolog egy anyától és feleségtől, mondjuk rossz. Ezzel még tán egyet is értenék, ha nem egy brutális és kiszámíthatatlan anyáról lenne szó. Azt próbálom elmagyarázni, hogy nem tett rosszat, sőt inkább jót tett velük, hogy nem tette ki őket a további terrornak, míg nem tanulta meg kezelni a dühét. Megvédte őket saját magától, amivel végső soron jót tett, és ezután is jó tettekkel haladt a jó irányba. Ez az én véleméynem.
Alex írta:
Hát az tényleg elég félelmetes. :tremble: Remélem Kyla csak akkor találkozott vele, mikor már ő is varázslómester volt! ;-)
Duncan Shelley írta:
Nekem is valami ilyesmi rémlett, de nem emlékeztem pontosan. Nagyon köszönöm a felvilágosítást. ;-)
Duncan Shelley írta:
Ja, én sem kimondottan a gyerekverésre gondoltam, hanem a félrekefélésre. Az még biblia szerint is gáz, nem? Ne paráználkodj, vagy mi…
Egyébként nem mondtam, hogy jobb ember vagyok nála, a többetek többes szám második személy. Bár így utólag pontosítanék, hogy a többetek (azaz a hozzászólók egy csoportja) az eddigi kommentjei és az én értékrendem alapján talán még jobb ember is, mint Aeshma Deava volt a felismerés pillanata előtt (amit ez a történet elmesél). Remélem ez így korrekt.
Duncan Shelley írta:
És miért nem léptél közbe? Várj, kitalálom. Épp nem volt nálad egy megfelelő test, hogy beavatkozhass, ezért lettél csupán külső szemlélő, aki elég érdekesnek és tanulságosnak találta a történteket ahhoz, hogy végigkísérje, aztán leírja nekünk okulásul. És ezt köszönjük. :clap:
Great írta:
Ne is ott keresd, a kommentek közt volt róla szó.
intergold írta:
OK, kaptál tőlem egy like-ot.
Nem a próba és a teszt volt a lényeg, hisz írtam, hogy bárminek felfoghatod, ha meg tudod találni benne azt, ami elviselhetőbbé teszi számodra a tényt, amit megéltél.
És akkor talán szembe tudsz vele nézni, és túl si fogsz tudni lépni.
Bár lehet, hogy ez is túlságosan fenkölt volt, pedig csak segíteni szeretnék olyanban, amiben nincs hatalmam segíteni.
Petra írta:
Tényleg jó tanár vagy. El tudod úgy mondani a dolgokat, hogy a lényeg világos legyen.
Petra írta:
Vagyis mintegy elvonókúrára ment? Mikor visszajött, már tünetmentes volt. :-)
Persze ezek voltak számomra a kisebb problémák. A másik dolog maga az egész elképzelés, hogy mi szerint az érzelemmentesített gondolatok/gondolkodás az út.
Miért ekkora bubus az érzelmek? Mondom ezt annak függvényében, hogy érdekes módon ezen beszélgetés kapcsán ketten is előhozták gyerekkori emlékeiket. Ěs úgy tűnt nekem, mintha a trauma feldolgozására az segített, hogy valahogy megpróbáltak érzelementessé válni a megtörténtek iránt. Mert nyilván annyira fáj, hogy valamikép kezelni és feldolgozni kell. A számomra a kérdés az, hogy biztos, hogy ez az elfojtás szerűség a legjobb megoldás?
Én értem.Életem nagy részében(13évig)büntetett a társadalom a”lángoló hajócskáim”miatt.Utoljára6évig tartott,de közben kioltottam a lángokat.Jobb ember talán nem,de más ember biztos,hogy lettem.Jó a sztori,tetszik a szemláltetés módja.Gratula
Alex írta:
Nem kérem. Nem is erről van szó. Írok valamit, te beleképzelsz valamit, ami nincs ott, majd nagy hevesen betámadsz és számonkéred rajtam, ami nincs ott, mert nem tettem oda, de te beleképzelted. Évek óta ezt csinálod.
Ritka, szerencsére. Vedd észre azokat is, akik a legkevésbé sem értenek veled egyet.
Egy cikk, ami megjelenik (mondjuk) ezen az oldalon, azt bizonyítja, hogy van nyelv, van írás, és van internet.
Semmilyen kényelmes hümmögnivalót nem tudnék hozni alátámasztásul. Adatokat igen, amiket nagyon mélyen meg kell érteni, de az nem kényelmes. Szellemi gyakorlatokat igen, amiket meg kell érteni, sőt még csinálni is kell, és egy idő után lesznek tapasztalatok, de az se kényelmes.
Nézzünk egy konkrét példát. Misztikus tapasztalataim 7. rész. A testemen kívül töltöttem 61 napot, arról írtam benne. Mit lehet ezzel kezdeni? Dilisnek nézhetsz. Hazugnak tarthatsz. Hiheted, hogy csak költői túlzás volt. Gondolhatod, hogy provokálok. Azzal is előállhatsz, hogy tévedtem, félreértettem valamit. Vagy simán belőttem magam. Ezt várod tőlem, hogy majd ezek közül valamelyik. Hogy te majd leülhess a hintaszékedbe a kandalló elé, feltámasztott lábakkal, öledben doromboló fekete macskával, kitölts egy kupa predoci óbort, és kortyolgatás közben elmélkejd azon, amit írtam.
De én nem ebben utazom, érted? Valóban 61 napot töltöttem a testemen kívül, konkrét dolgokat tettem érte, adott időn keresztül, használva egy módszert, ami ezt eredményezte. Az, hogy te hol mit olvastál valami ilyesmiről, miért érdekelne, ha soha el se kezdted azokat a módszereket használni száz órákon át, amiket én?
Andanra és másokra való hivatkozásom kifigurázása a hivatkozásoknak. Nem attól lesz igaz valami, hogy melyik celeb mondta.
– Hidd el, mert Platón is mondta, hogy így van!
– De engem nem érdekel Platón!
– Akkor Einstein is mondta!
– Einstein se érdekel.
– Ki érdekel?
– Ötödik Henrik.
– Ok, Ötödik Henrik is mondta!
– Te jó ég, hát igaz! Ötödik Henrik nem mondta volna, ha nem igaz!”
Persze, vicces, de tragikus is. Én nem akarom, hogy higgyenek nekem. Azt szeretném, ha megértenének.
Lehet, te másoktól másmilyen leveleket kaptál, indokolva, hogy miért nem folynak bele többé a kommentelésekbe, mint én. Van ilyen. Azt pedig végképp nem gondolom, hogy mindenkinek kommentelnie kellene.
Pedig az elég egyszerű.
Ha igazi kutatásról van szó, akkor az hasznos.
Az nem ideológia, amit meg lehet figyelni. Azért tartom fontosabbnak az életet a halálnál, mert anyira még nem mentem tönkre, hogy emo-s legyek.
Szavakkal megfogalmazhatatlanul dilisnek kell lenni ahhoz, hogy valaki pár élményt többre tartson a szabadságnál.
Ha kimászunk a gondolatok közül, minden sokkal egyszerűbbnek tűnik. Mi a cél? Ez és ez. Ok. Ezzel vagy azzal el lehet érni? Nem. Ok, akkor tévedés volt. Azzal a másikkal el lehet érni? Igen. Akkor az jó.
Van jó és van jobb és van még jobb. Elértek valamit, ami tényleges eredmény volt, ami hasznos volt. Nem hiábavaló életet éltek, ami csak róluk szólt, az ő kis élményeikről, hanem tettek valamit magukért és másokért is.
A mese lényegtelen, csak az számít, hogy megvalósította vagy sem.
Az eredmény fontos. Az út is, ha elvezet a célhoz. Ha nem vezet el, akkor időpocsékolás. Nem tudom, mit jelent az, hogy a cél szentesíti az eszközt, de egy célt vagy el lehet érni egy eszközzel, vagy nem. Még mindig nem tudom, honnan vetted ezt, hogy valahol is azt állítottam, hogy a rosszal jutott el valaki a jóhoz.
Most meg hogyan jönnek ide az amerikaiak? :D:D:D
De ha már felhoztad. Nem léteznek “amerikaiak”. És ha nem te voltál a döntéshozó vagy nem voltál ott a tényleges és végső értekezleten, akkor neked sincs fogalmad arról, hogy mi állt a bombázás hátterében.
Szerintem egy ember élete is érték. Te beszélsz állandóan arról, hogy meg kell halni, és decsodás, hogy meghalnak az emberek. Szerintem nem az.
Alex írta:
Ki beszélt valaminek a megoldásáról? Egy öntudatlan tett volt. Aeshma-Daevát megrázta, és elég jó állapotban volt ahhoz, hogy ahelyett, hogy zokogott volna, és eljátszotta volna a szentet, valós megoldást keressen. A verés előtt meglehetősen sikeres, de léha és semmitmondó életet élt, nem járt semmilyen úton. A verés megrázta, ezért indult el.
Én a büntetés ellen vagyok. A jóvátétel jobb, a büntetés értelmetlen bosszú.
Ha ütsz és fáj, akkor valamennyi sejt meghalt, felrepedt a sejtburok stb. X kg lehulló vakolatért mennyi sejt az igazságos jóvátétel? :)
Eljárt a keze, mert nem volt elég tudatos, ennyi történt.
De ne felejtsük el, hogy két személy vett részt a buliban. Aeshma-Daeváról már beszéltünk, de a másik lényről még nem. Mert ő is ott volt, ő is tett dolgokat, neki is van múltja, karmája, bűnei, tévedései stb. Ő sem egy test.
A többes szám 2 db ember. :) Ez tényleg nagyon fontos. :)
Dehogy akartam ilyet szemléltetni! És pontosan hat pofon volt. Számoltam…
“Kicsit” nagyképű vagy. :) A többiek átsiklottak rajta? Min is? Ami nincs ott? Amit csak te képzeltél bele? És az baj? :)
Most kérjelek meg, hogy pontosan idézd be azokat a szavakat vagy mondatokat, amikor azt mondtam, hogy büntetéssel jót lehet tenni? És mondjam azt, hogy ha nem tudod megtenni, akkor mostantól tudni fogom, hogy buta ember vagy? 8-)
thirdeye írta:
Nekem nem szabadság az, ha valaki nem tud csinálni semmit. Nekem az halál. A varázsló nekem nem egy nagyképű, semmirevaló, tehetelen figura, hanem olyan valaki, aki felette áll a fizikai világnak, felette áll az illúziónak. Ha pedig valaki már itt tart, hát ő aztán tényleg képes tenni.
Valójában arról volt szó, hogy a mester embertelenül irigy volt a tanítványára, mert az képes lett valamire, ő meg csak szövegelt róla. Aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja, és aki tanítani se tudja, az tornatanár lesz. Legalábbis Woody Allen szerint. :-))
Miért gondolod, hogy ez a világ olyan iszonytató erejű, hogy csak elmenekülni lehet belőle?
Az én tapasztalatom meg az, hogy a látszat csal. Mi nem emberek vagyunk. Nem kicsi senkik vagyunk. Azért tűnünk annak, azért érezzük magunkat annak, mert egyetértettünk vele. Áldásunkat adtuk rá. Semmi sem történik velünk véletlenül, csak úgy. Ha valakinek a fejére esik egy tégla, az sem véletlen. A kényszer, az elnyomás létezik, de csak emberi szinten. Magasabb szinten nincs semmi kívül. Lehet, hogy emberként zokogok, miközben beszíjaznak a villamosszékbe, de valójában én akartam ezt. Hogy miért, az más kérdés. Ha megunom, a kivégzés előtt két másodperccel megszólal a telefon, hogy kegyelmet kaptam, és este már pizzázok a csákicsízben. :)
Én meg azt, hogy értsd meg, miért hiszed, hogy létezik kényszer.
Ha nem akarja, hogy megtámadják, és ezek ellenére megtámadják, akkor elég gagyi hatalma van szegénynek. :) Túl van mindenféle hamis játszmákon, és mégsem számít, hogy mit akar?
Petra írta:
Szerintem a “jóemberség” része a siker is. Ha nem lenne az, akkor szinte jó embernek tartanám magam.
Nem akartam, hogy engem is szétverjen.
Aeshma-Daeva a Nibirun élt, nephelim volt, vagyis kb. 5 méter magas. A kislánya csak két méter volt. Valahogy nem akartam beszólni nekik…
ferko998 írta:
Szóval felgyújtottál egy hajót, és ezért 13 évre bevarrtak egy kóter nevű panzióba? :chic:
Duncan Shelley írta:
KI mondta hogy ez azzal jár hogy tehetetlenek ?
Duncan Shelley írta:
Ezt csak te gondolod , nem érted a lényegét .
Duncan Shelley írta:
Ping -pongozunk a szavakkal . :-))
Duncan Shelley írta:
Amúgy ha már annyira irogatunk jóról és rosszról…Itt egy előző heti eset,ami innen pár kilóméterre történt(megérne amúgy egy Andan-féle hirelemzést)Egy zsidó iskola elött egy arab fiatalember leszállt a robogójáról és lelött 3gyereket és egy felnőttet válaszul egy pár nappal azelőtti izraeli akcióra.Most csak a hátterét nézzük az eseményeknek,a jó és a rossz szemszögéből.Erre azt mondhatná mindenki,hogy ez semmilyen épeszű értékrend szerint nem elfogadható,de kérdezzetek csak meg itt egy arabot.Kinek mi az épeszű értékrend?Ki dönti el?6 pofont meg egy kitört fogat nem lehet csak úgy jóvátenni,persze…akkor ezt?A téma egyébként nem ennyire egyszerű,és talán nem is illik ide,csak gondoltam a maga brutalitásával szemléletes lehet…
Duncan Shelley írta:
Ez a démoni tanítás, amiről írtál? (minden porcikájával feszülten figyel a válaszra)
Duncan Shelley írta:
Vagyis, ha tudatosabb lenne, akkor jobban is tudna szeretni?
@ Alex:
Alex, tiszta időpocsékolás komolyan venni, amiket írkálsz, és azokra kimerítő terjedelemben és részletességgel válaszolni, ha azután azt 2 darab sorral elintézed, figyelmen kívül hagyva a reakcióm 99 %-át.
Döntsd el, hogy kommunikálni akarsz, vagy elutasítani azt. Azt is döntsd el, hogy miért teszel fel kérdéseket? Azért, mert szeretsz kérdéseket feltenni, vagy azért, mert válaszokat akarsz?
Duncan Shelley írta:
Az igazság az, hogy elbizonytalanodtam, miután ilyenekt írsz:
” Több év, sok száz felesleges, eredménytelen, meddő kommunikáció után azt gondolom, hogy nem kell Alexel kommunikálnom.”
Ha akarsz kommunikálni, akkor rajtam eddig sem múlt, hisz ismersz. Bár az is igaz szerintem, hogyha a két legutolsó kérdésemre válaszolsz, akkor nagyjából mindenre válaszoltál.