Ez a cikk a vezetésről és a vezetettségről szól, egy viharos felismerésről, melyre nemrég tettem szert. Szerintem mindenki, aki vezető, vagy az akar lenni, egyet fog érteni velem, még akkor is, ha ez így soha nem fogalmazódott meg benne. Akiket vezetnek, azok meg kapnak egy különleges nézőpontot a saját szerepükről.
Egész írói pályámon úgy működött a dolog, hogy miután lezártam egy kéziratot, néhány napig valami egészen mást csináltam. Így regenerálódtam szellemileg és érzelmileg, a hónapokon át tartó koncentráltságból. Most, miután lezártam az Amnézia 2. részét és az új Amert, pár nap lazulás következett, elmaradt levelek megválaszolása, cikkek írása, és játék.
A játékból jött a felismerés arról, hogy mit jelent vezetőnek lenni, és mit jelent vezetettnek lenni. Kemény helyzeteken, érzelmi viharokon át robbant rám a megértés, és majdnem levitte a fejem.
Ebben a játékban négy ember vesz részt, több nem tud, így lett megcsinálva. Feladatuk van, ami általában annyi, hogy kijussanak egy területről, például egy szálloda tetejéről a reptérre, egy metróalagútból a reptérre, egy városból a vonatállomásra, egy városból a farmra, ahol jönnek értünk, és ehhez hasonlók. Négyen vagyunk, segítségünk csak a végén van, addig nincs, minden eszközünk korlátozott, ész nélkül a biztos halál vár. Helyzettől függően kell taktikát választanunk: menekülünk, elkerülünk, rejtőzünk, várunk, harcolunk, vagy hátunkat megvetve puszta tűzerővel konfrontálódunk az ellenséggel. A helyzet által igényelt taktika azonnali felismerése dönt életről és halálról. Négy ember, több ezer zombi, ez a Left 4 Dead.
A négy ember egy csapatot alkot, amely azon modell alapján működik, hogy az egyikük vezet, a másik három követi. A vezető keresi a kiutat, és dönt a taktikáról, a vezetettek, azaz a követők pedig vele mozognak, és minden erejükkel támogatják a döntéseiben. Ha a modell felbomlik, perceken belül meghal mindenki. Ha valaki magára marad, másodpercei vannak az életéből. Ha a taktikát rosszul választják meg, a csapatot elmossa az áradat és mindenki meghal.
Amikor vezető voltam, néhányszor bátran, vagy óvatosan törtem előre, aztán amikor bajba kerültem, rájöttem, hogy nincs ott mögöttem senki, vagy nem mindenki. Amikor követő voltam, előfordult, hogy valami felkeltette a figyelmemet, megnéztem, mi az, de addigra a többiek már messze jártak, aztán vagy én kerültem bajba, vagy ők, és mire odaértem, már végük volt, és egyedül meg nem mentem semmire.
Ezekből a tapasztalatokból több fontos felismerésem is lett, melyek a következők:
1. Csak azért, mert kiosztják a szerepeket, azokat még nem fogja ellátni senki. Csak azért, mert valaki bejelenti, hogy te vagy a vezető, te vagy a követő, nem biztos, hogy ez így lesz.
2. Az igazi vezető tör előre, és hátra sem kell néznie, mégis tudja, hogy az emberei ott vannak mögötte, és minden erejükkel támogatják a döntéseiben.
3. Az igazi követő mindig a vezető mögött van, és támogatja minden erejével a döntéseiben.
4. Csak egy igazi vezető és néhány igazi követő alkot csapatot.
A Left 4 Deadben nem ezt a formulát követni, egyenlő a biztos halállal. Ha a vezető helytelen döntéseket hoz, vagy a helyes döntéseket nem időben hozza meg, az egyenlő a biztos halállal. Az életben általában ennél kisebb a tét, de nem sokkal kisebb. Éveken át követni egy béna vezetőt, azt eredményezi, hogy az ember éveket veszít el az életéből, amik soha nem fognak visszajönni. Azzal küzdeni, hogy valaki vezetője legyen egy csürhének, út a biztos bukásba.
Arra jöttem rá, hogy az egyetlen működőképes formula az, amit fentebb 4 pontban leírtam. Kell egy vezető, aki fellépésével, és még inkább, folyamatos helyes döntéseivel kiérdemli vezetői státuszát, és kellenek követők, akik nem próbálnak vezetni, nem próbálnak lázítani, nem próbálnak külön utakon járni, hanem csak azzal törődnek, hogy ott legyenek a vezető mögött, és támogassák őt minden döntésében.
Egy működőképes csoport létrejöttéhez és fenntartásához óriási bizalom kell, a vezetőtől a követők felé, a követőktől a vezető felé. Egyetlen más formula sem működik, csak ez az egy. Minden más formula biztosan bukásra van ítélve.
Teljesen így van. Nincs mellébeszélés.
” Kell egy vezető, aki fellépésével, és még inkább, folyamatos helyes döntéseivel kiérdemli vezetői státuszát, és kellenek követők, akik nem próbálnak vezetni, nem próbálnak lázítani, nem próbálnak külön utakon járni, hanem csak azzal törődnek, hogy ott legyenek a vezető mögött, és támogassák őt minden döntésében.
Egy működőképes csoport létrejöttéhez és fenntartásához óriási bizalom kell, a vezetőtől a követők felé, a követőktől a vezető felé. Egyetlen más formula sem működik, csak ez az egy. Minden más formula biztosan bukásra van ítélve.”
Amit leírtál az pont a lélektani tömeg formálódásának és működésének az eszenciája. Kb. 6 éve erről beszélek, mikor a tömegről és arról szólok, hogy az egyén önként átadva a irányítás olvad fel egy csoportban, lesz annak tagjává és ennek vannak előnyei is ezért létezik ez a jelenség. Ez a magyarázat arra, hogy miért nem felülről építkezik a társadalom, ez a magyarázat arra, miért nem változik az emberiség évezredek óta (mert ez a formula működik és minden más bukásra van itélve míg az ember természete nem változik meg).
Teljes mértékben egyet értek a cikkben megfogalmazottakkal.
Alex írta:
A politikában lehetséges, hogy a vezetés és a követés az ilyen, talán az eddig látott vezetők nem is alkalmasak más jellegű vezetésre. Ez a csordaszellem. Ehhez csürhe, horda, csorda kell. A felosztás itt az, hogy valaki nagy hanggal, teátrálisan (mert csak ezt értik) megy elől, a többiek pedig érzelmi alapon, feloldódva egy érzelemben, mennek utána.
Amit én magtapasztaltam, és amit leszűrtem ebből a tapasztalatból, az ettől nagyon távol áll. Mind a vezetőnek, mind a követőnek folyamatosan nagyon észnél kell lennie. Tehát semmiféle feloldódás nincs.
Ha a játékból akarok példát hozni, ott az a legnagyobb próbatétel, hogy amikor minden irányból özönlenek a zombik, kiürülnek a tárak, fogy a lőszer, eltört a balta, eltört a machete stb., akkor is tudatosak maradjunk, tiszta fejjel dolgozzunk össze és lássuk el a saját posztunkat a csapatban. Ha elég nagy a tömeg, nem tudjuk leküzdeni, fel kell ismerni a terepadottságokat és kihasználni azt, legalább eljutni egy falig, hogy legalább egy irány legyen, ahonnan nem jönnek ránk, legalább egy olyan irány legyen, amire nem kell figyelni és így több marad a többire. Olyan apróságokra is oda kell figyelni, hogy ne egyszerre, vagy egymáshoz nagyon közeli pillanatban cseréjünk tárat, mert a harc pillanatnyi megakadása azt eredményezi, hogy elérnek minket, és vége.
Amiről írtam, az igényli az állandó tudatosságot, lélekjelenlétet, nem lehet érzemi alapon sikeresnek lenni. Nem számít, hogy valaki mennyire bátor vagy gyáva, csak tudatosan tud sikeres lenni, higgadt profiként. Ami pedig nem mindig egyszerű feladat.
Duncan Shelley írta:
Nem minden tömeg egyforma. A tudatossági szintjüken is lehet különbség. De ettől az elvek, amiket írtam azok érvényesek. A természettudományban is érvényes, hogy egy jelenségnek általánosan érvényesnek kell lenni, különben nem lehetne elfogadni. Mikor azt írtam, hogy a jelenség az emberiségre érvényes ezzel lényegében azt állítottam, hogy az emberek viselkedésében is megtalálható ez általános rendező elv. A tömeglélektan szerint a lélektani tömeghez az egynél több ember megléte már elegendő. Vagyis egy 4 tagú csoport is alanya már a tömeglélektannak. Most lássuk a mechanizmust az általad leírtakat segítségül hívva.
Azt írod, hogy : ” Egy működőképes csoport létrejöttéhez és fenntartásához óriási bizalom kell, …” . A tömeglélektan szerint a feloldódáshoz kell egy érzelem. Ez megvan a szavaid szerint (óriási bizalom). Utánna azt írod, hogy mi következik a feloldódásból: Duncan Shelley írta:
Ez is érvényesül, hisz leírod a cikkben: ” 2. Az igazi vezető tör előre, és hátra sem kell néznie, mégis tudja, hogy az emberei ott vannak mögötte, és minden erejükkel támogatják a döntéseiben. 3. Az igazi követő mindig a vezető mögött van, és támogatja minden erejével a döntéseiben. 4. Csak egy igazi vezető és néhány igazi követő alkot csapatot.”. A feloldódás nem azt jelenti, hogy az egyén minden tudatosságát elveszti vagyis az általad leírt ” …. az igényli az állandó tudatosságot, lélekjelenlétet, …” sem sérül , de ettől még az egyén fel van oldódva, hisz a csapat összeállt és magad is azt írtad, hogy mint egy test egy lélek működik. A közös cél miatt az egyének létrehoznak egy magasabb képességű entitást, ami ugyan tartalmazza az őt alkotó egyének minden tulajdonságát , de ezen felül oilyan tulajdonsággal is rendelkezik, amivel az egyének önmagukban nem rendelkeznek. Ezért van az, hogy az ilyen csapat hatékonyabb, mint az egyén önmagában. Mert van plusz tulajdonsága, ami miatt megéri az egyénnek a csapatban felolvadva áttadni egy bizonyos részét az irányításnak. Persze ennek vannak veszélyei is, mert a vezető rossz döntése az egész csapatra hat ki, ezért a negatívumokat is elszenvedi mindenki.
Az általad leírt csoport formálódása mechanizmusaiban és alapelveiben nem különbözik akármelyik más csoport vagy tömeg formálódásának a mechanizmusától. Vagy ez is teljesen a tömeglélektamn által leírt módon játszódik le. Az, hogy a csoport más tulajdonsággokkal és célokkal bír, mint mondjuk egy focidrukkerekből álló épp romboló csorda az igaz, de ettől még a jelenség nem más, mint ami a focidrukkereket csoporttá állítja össze.
A hozzászólásom gondolom igazából egy kicsit elviszi az üzenetet, amit a cikk álltal átadni akartál, de a gyakorlati dolgokra lesznek szerintem más kommentelőtársak, akik majd hozzászólnak. Én a elméleti háttér miatt tartottam érdekesnek ezt a cikket, mert ez a probléma szakmailag érdekel már évek óta.
.
Év végén lesz két hét semmittevésem, ki fogom próbálni ezt a játékot. Kellenek az új élmények, tapasztalatok.
Ilyen csapatszellemet csak a családomban tapasztaltam, máshol soha. Nagy felelősség mindig jól dönteni megfelelő időben.
@ Alex:
Régebben ismertem az egyik fradis vezérszurkolót, civilben egész normál pasas volt, meccsen nem volt az. Egyik meccs után összefutottam vele az utcán, ráköszöntem, visszaköszönt, de nem ismert meg, két nappal később jött edzeni, nem emlékezett arra, hogy találkoztunk volna. Nem ugyanaz a műfaj, mint közösen dolgozni egy célért pl egy vállalkozásban.
Én úgy értelmezem a cikket, hogy ebben a játékban úgy lehet nyerni, hogy a csapat nem válik lélektani tömeggé.
Great írta:
De Duncan leírta, hogy mikor csak egyének kerültek egymás mellé és nem váltak lélektani tömeggé mi lett az eredmény.
Idézet:
” Amikor vezető voltam, néhányszor bátran, vagy óvatosan törtem előre, aztán amikor bajba kerültem, rájöttem, hogy nincs ott mögöttem senki, vagy nem mindenki. Amikor követő voltam, előfordult, hogy valami felkeltette a figyelmemet, megnéztem, mi az, de addigra a többiek már messze jártak, aztán vagy én kerültem bajba, vagy ők, és mire odaértem, már végük volt, és egyedül meg nem mentem semmire.
…
1. Csak azért, mert kiosztják a szerepeket, azokat még nem fogja ellátni senki. Csak azért, mert valaki bejelenti, hogy te vagy a vezető, te vagy a követő, nem biztos, hogy ez így lesz.”
Duncan nem arról a csapatról beszélt, ahol mindenki megmaradt egyénnek és mindig a saját szempontjai alapján cselekedett és csak azután gondolkodott el a csapat szempontjain. Az odaadáshoz, ahoz, hogy az egyén a csapat érdekeit sokszor a saját érdekei elé helyezze szükséges a felolvadás, az azonosulás.
Örülök, hogy rajöttel.
En ezt eddig is tudtam.
Alex írta:
A csordaszellem esetében nem beszélhetünk célról, mivel az túlságosan intellektuális valami a csorda értelmi szintjéhez mérten. Az persze lehetséges, hogy valaki tudatosan kihasználja a csordát valamilyen célja érdekében, de akkor ő nem, vagy csak kis mértékben oldódik fel.
Az emberi közösség nem feltétlenül hatékonyabb, mint egy ember, még akkor sem, ha nem csordáról, hanem megszervezett és koordinált csapatról vagy szervezetről van szó. Ezer gyenge matekos összedolgozva sem tud olyan szintű számításokat elvégezni, mint egy jó matematikus (még csak nem is egy kiemelkedő), ezer gyenge forgatókönyvíró összedolgozva sem tud jó forgatókönyvet írni. Sokszor hallottam jó képességű emberektől, hogy egyedül többre jutottak volna ennyi idő alatt, és sokat ismerek, aki egyáltalán nem, vagy csak néhány dologban hajlandó csoporttal együtt dolgozni.
A csorda csupán impulzívan működő, létszámfölényből és dühből operáló massza, semmi több. Ha szervezett csoportról van szó, akkor nem csorda, akkor a hatékonysága abban jelenik meg, hogy egységnyi idő alatt több feladatot tud megcsinálni, mint egy ember.
Egy csoport értéke az, hogy a munkamegosztás miatt az egyénnek van ideje és energiája összpontosítani. Tehát a csoport az egyénért van, nem fordítva.
@ Great:
Javaslom, hogy próbáld ki.
http://store.steampowered.com/app/500/
http://store.steampowered.com/app/550/?snr=1_5_9__300
Jó meglátás, az a lényeg, hogy ne oldódjunk fel, hanem csapatként működjünk, összedolgozva.
Duncan Shelley írta:
Nagyon is beszélhetünk célról. Az, hogy vannak lélektani tömeggek, amik ösztönszinten működnek még nem céltalanok. Az ösztönszinten is nagyon racionális célok létezhetnek pld. élj túl, rombolj, szaporodj stb..
Duncan Shelley írta:
Természetesen a feladat jellegétől függ, hogy az egyén vagy a csapat-e a hatékonyabb választás a megoldásra. Viszont, mikor egy csoportot látunk összeállni az egyének motivációja mögött mindig meghúzódik az az elgondolás, hogy az egyén a csoportban való létet hatékonyabbnak itéli meg, mint az egyéni cselekvést.
Duncan Shelley írta:
De ezer gyenge matekos külön sem tudná ezeket a számításokat elvégezni, mert hisz egyénként is képtelenek rá (gyengék) vagyis az általad hozott példa nem igazán érv. A munkamegosztás és a csoportban való működés viszont ezen a téren is nyújt előnyöket, így ma már alig találkozunk olyan kutatásokkal, amit magányos farkasok végeznének. Sőt, sok esetben, tudatosan raknak össze nagy koponyákat, hogy az ebből fakadó szinergiákat is hasznosítani lehessen.
Duncan Shelley írta:
A csordát nem mindig irányítja negatív érzelem, ezért túlságosan leegyszerűsíted egy egyoldalúvá teszed a dolgot. A hatékonyság szempontjából sokszor a csorda is ugyanarra képes, amit a szervezett csoportnál leírtál: hatékonysága abban jelenik meg, hogy egységnyi idő alatt több feladatot tud megcsinálni, mint egy ember. De most ebbe nem akartam belemenni. Csupán azt mondtam, hogy a csoporttá (akár csorda, akár szervezett csoport) való összeállás mechanizmusa nagyon nagy hasonlóságokat mutat.
Duncan Shelley írta:
Nem mindig. A probléma szerintem a perspektívádban van. Te csupán az egyén szintjén vizsgálod a problémát, miközben az a csoport szintjén is megjelenik. A csoport az egy különálló személy (entitás), tehát neki is vannak érdekei. Sok esetben a csoport érdekek felülírják az egyéni érdekeket. Hogy mást ne mondjak: sok törvény a csoportot védi sokszor az egyéni érdeket is csorbítva és nem minden esetben van ez rosszul. Ha például tűz üt ki egy városrészben, akkor a tűzoltók akár sérthetik a magántulajdonodat (egyéni érdek) a közérdek (csoportérdek) védelmében. A legtöbb esetben a dolog nem egyirányú. A csoportérdek az egyén számára is hasznos lehet, de az egyén haszna sok esetben csoportérdeket is szolgál.
Duncan Shelley írta:
Ma épp döntött az Alkotmánybíróság. Idéznék:
” A tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a deviza- és forinthitelezésből eredő vitás kérdések nem csupán az érintett adósok problémái, hanem azok nemzetgazdasági és így össztársadalmi jelentőségűek. Ebből kifolyólag nem oldhatók meg hatékonyan kizárólag a hagyományos, kétpólusú polgári perekben. ”
Vagyis egy probléma a csoport érdekei szempontjából is megvizsgálásra került és sok esetben a csoport érdekeit figyelembevéve születik határozat az egyén érdekeit érintő kérdésekben is.
Azért másoltam be ezeket a részeket (ajánlom mindenkinek az egész indoklás elolvasását), mert egy ilyen határozatt megszületéséhez az egyik alapkövetelmény az, hogy ne érzelmi alapon, hanem a lehető legnagyobb körültekintéssel, minden egyes érintett oldal figyelembevételével illetve a hatások vizsgálatából levont következtetések figyelembevételével szülessen meg.
A probléma nyilván fontos lehet, amit abból is leszűrök, hogy :
” A határozathoz Juhász Imre, Salamon László és Sulyok Tamás alkotmánybírók párhuzamos indoklást, Kiss László, Lévay Miklós, Paczolay Péter és Pokol Béla alkotmánybírók pedig különvéleményt csatoltak. “
Duncan Shelley írta:
Ezek a videók nagyon profik, néznék így 2 órás mozit is.
Mindig is foglalkoztatott, az együttműködő közösség megsokszorozódó ereje, „agyának” egy rugóra járása, azon képességei, tapasztalatai és megélései, amelyek egy személyben nem működnek és nem lehetségesek. Beszélhetnénk láncsorról is. Mitől nagyobb az ereje, akár 70%-kal is, mint külön-külön a láncszemeknek? Nem tudom.
A múlt héten, szerdán, keresgéltem a mappáimban és találtam egy 1999-es írást. Címe: Egy raj, egy gondolat. Nem tudományos lap írása, de attól még érdekes. Arra gondoltam Duncan, vajon mikor írsz az abban leírtak kapcsán, egy cikket…
A cikk közben már megvolt, csak én még nem tudtam róla, nem olvastam, csak másnap. Sokszor volt, hogy foglalkoztatott valamely téma/témák és már „jött” is a cikked. Akkor is, most is rácsodálkoztam, micsoda véletlen… Végül, a téma a múlt héten, többször is megtalált. Kezdem a cikkel, egy méhraj kapcsán. Idézem:
„BOSTON – A konferenciák, megbeszélésekés értekezletek korát éljük. Mióta a fejlett társadalmakban túlsúlypssá vált a nem termelő szféra, világjelenség lett az ötletgyártás, azaz a brainstorming. A tudósok számára is kétségtelen, hogy a közösség nagyobb szellemi teljesítményre képes, mint az egyén, de a rejtélyes jelenség eredete a természetben keresendő. Egy amerikai kutató nemrég szenzációs magyarázattal állt elő.
Kevin Kelly hónapok óta méhek közvetlen közelében élt. A neves amerikai etológus a szorgos rovarok minden cselekedetét rögzítette a naplójában. Kiszámolta, hogy körülbelül harmincezer méh alkot egy átlagos rajt, amely kis fekete felhőként kering, de minden esetben megindokolható, hogy miért állt össze. A raj céltudatosságának és eredményességének csodálata közben Kelly gondolt egyet, és amikor a felhőcske visszaérkezett egy beszerző körútról bedugta csupasz kezét a kaptárba. „Magam sem hittem el, de forróság volt odabent. Legalább harmincöt fok. Hogyan lehetséges ez, hiszen a méhek hidegvérűek? A hirtelen felismerést követően szinte magamtól fogalmazódott meg bennem, hogy a méhraj biológiailag más berendezkedésű, mint a méh maga” – nyilatkozta Kelly, miután előállt kutatásainak eredményeivel.
A tudományos könyvek szerzőjeként is ismert kutató kísérlettel bizonyította, hogy a raj önálló organizmusként cselekszik. A térképen kijelölt egy pontot a kaptár közelében, és ott elhelyezett egy cukros vízzel teli tálat. Ezek után a kaptár és a tál közötti távolságot megduplázta, és egy képzeletbeli egyenes mentén ismét kijelölt egy pontot. A cukros víz kihelyezése mindig azonos időben történt.
Kezdetben, csak néhány felderítő méh érkezett, amely visszarepült, és leadta a drótot „a többieknek”. Igen ám, de a távolság duplázódásával a felderítők csak elvétve találták meg a kánaánt. A következő napon volt az áttörés: kiszállt a raj és egyenesen a tál főlé repült. Egy nappal később pedig bekövetkezett az, amire a kutatók gondolni sem mertek: a raj a tál kihelyezése előtt megjelent, és várakozott. „Kiszámították, hogy hova helyezem! Ez volt a testületi intelligencia megnyilvánulásának a pillanata. Eddig is tudtam, hogy a raj egyértelműen nagyobb szellemi képességre képes, mint bármely tagja, de mióta ez történt, a teljes világképem átalakult. Egyedül a raj képes szembeszállni a jövő kihívásaival. De az bámulatosan” – összegezte következtetéseit Kevin Kelly.
A törzsfejlődés zsenialítására jellemző, hogy a tudósok a mai napig nem jöttek rá, mi mozgatja a rajt, mitől okosabb, és ami ennél is meglepőbb, miként lehetséges, hogy a raj emlékezete jóval felülmúlja az egyén élettartamát. Kelly hónapokig kísérletezett a méhekkel, és megállapította, hogy egy hat hétig élő méh körülbelül hat napig emlékezik arra, hogy hol talált élelemforrásra. A raj ezzel szemben három hónapig emlékezik mindenre, tökéletesen. A kutatások jelenlegi stádiumában az már bizonyos, hogy a rajt nem egy szuperintelligens főméh vezeti, és kis irányítócsoportok sincsenek benne. A rajban minden tag egyenrangú.
A latin vivus, azaz élénk szót alapul véve a tudósok a viviszisztéma névre keresztelték az egységesen gondolkodó és cselekvő állatrajt mint vizsgált jelenséget. Következtetéseik szerint a viviszisztéma titka a szagjelek áramlásában és abban a nyitottságban rejlik, amit az állatok csaj rajjá formálódva tapasztalhatnak meg. Egyet akarnak. Közös lelkük van?
A viviszisztéma tanulmányozásával több tudományág foglalkozik. A pszichológusok és a biológusok egyaránt azt az álláspontot képviselik, hogy az emberek bizonyos állatoktól sikerrel sajátíthatnák el a csoportos intelligencia uralásának fortélyait. Annál is inkább, hiszen a méhek, a hangyák, a heringek vagy akár a madarak számára is bonyolultabb lett a világ. Ergo: rajokban fejlődnek tovább.
A tudósok szerint több mint hárommilliárd évvel ezelőtt a baktériumok világában alakult ki az első, önálló organizmusként gondolkodni és cselekedni képes raj. A természetben manapság fellelhető vivisztisztémák ennek a fejlődési folyamatnak a részesei, ezért nem csoda, ha mi, emberek nem értjük pontosan, hogy miként működnek.”
Képszövegek:
1. A jó zenésznek nincs szüksége kottára. Agysejtjei tökéletes összeköttetésben állnak egymással. A tudósok szerint ez a jelenség a vivisztisztéma egy jellemző megnyilvánulási formája.
2. A raj méhekből áll, de egységes organizmusként gondolkodik, cselekszik és emlékezik.
3. A madárrajnak nincsen vezére, csak testületi információs rendszere.
4. A búvárok a megmondhatói, hogy a halrajok bámulatosan képesek irányt változtatni.
(Vasárnapi Blikk – 1999. március 28.)
Feltételezem, hogy a cikk megjelenése óta, több infó látott napvilágot, de én ezekről nem sokat találtam az interneten, a viviszisztémáról sem. Amit mégis: https://www.youtube.com/watch?v=c7p5ERGsKKU
A téma emberi vonatkozásairól pedig…
Pénteken volt szerencsém, élőben látni és hallani Kemény Dénest, a magyar vízilabda-válogatott, volt szövetségi kapitányát. Élvezetes sztorizgatásai közepette, elhangzott egy-egy érdekes gondolat is, a csapata(i) formálásáról. Pl. amikor a válogatott tagjairól kellett döntenie az egyik olimpia kapcsán, és megvolt már 12 embere, döntenie kellett, a 13-ikról is, az utolsóról. Szerintetek, két sportoló közül a legjobbat választotta? … Nem. Azt választotta, akivel a csapat jobban jár, akit jobban elfogad.
Beszélt az egyénieskedők kiszűréséről is. Csapatban, ennek helye nincs. Mert azt nem lehet, hogy valaki aranyat kap, és a másik 12 ezüstöt… Erről, jó néhány amerikai film is szól.
Beszélt arról is, hogy mennyire fontos a közösségi érzés, a közös cél, ami akár a nullával is egyenlő lehet, ha az, csak az adott nap „kifizetésében” nyilvánul meg.
Beszélt, a bizalomról is. Ha egy csapaton belül, van 4-5 ember, aki hisz a vezérnek, irányítónak, akkor a többi is hinni fog. Ezek szerint, a méhekkel, ellentétben, van úgy, hogy az embernél kell a „főember”.
Szombaton pedig, Mocsai Lászlót láttam, hallgattam, a legsikeresebb magyar kézilabdaedzőt. Beszélt a kreativitásról, az individuumokról. Nos, egy csapatban akkor van nagy baj, ha az individuumok „vektorai” nem egy irányba mutatnak – azaz széthúznak, különböznek. Ez nagyon árt a célnak.
Ismerek egy népet, amely így működik. A vektorai széthúznak.
Ez egy nagyon fontos cikk. Ezért is figyeltek fel rá ilyen kevesen. :)
Én követek és engem is követnek. Ha a vezetőm téved, nem tudom követni, ha én tévedek, engem nem tudnak követni. Ha a vezetőm emberivé válik, nem tudom követni, ha én válok emberivé, engem nem tudnak követni. Ha a vezetőm elbizonytalanodik, elgyengül, fél, kiborul, dühöng, elkeseredik, aggódik, tanácstalanná válik, nem tudom követni, ha én teszem ezeket, engem nem tudnak követni. Ha a vezetőm nem törődik velem, nem tudom követni, ha én nem törődöm a követőimmel, nem fognak követni.
Többen tudnak jól követni, mint jól vezetni, de a legtöbben egyikre sem jók. Sokakat láttam, akik nem ismerték fel a jó vezetőt. Nekem hirtelen lett húsz emberem, akiket vezetnem kellett, az első hónapokban alig bírtam hazavánszorogni és ájulásszerűen aludtam, annyi energiát kivett az, hogy ennyi emberre kellett figyelnem napi 10 órában. Változnom kellett, energiát spórolni, amin lehet, energiát felszívni, amiből lehet. Most már évek óta csinálom, nem fáraszt, sokszor feltölt.
@ Mese:
Köszönöm.
Leülhetsz.
Ötös!
@ Mese:
A raj mellett még egy nagyszerű példa erre a jelenségre: az ember! Egységes egészként tekintünk magunkra, holott már tény, hogy a testünkben minden egyes sejt önálló elmével, tudattal rendelkezik. Az önálló sejtek együttműködése, összhangja teszi lehetővé egy ilyen bonyolult organizmus létezését, mint az ember.
Sri Aurobindo, Anya, Satprem, EzVanKarcsi, sőt napjainkban Ghis és Mado is azon dolgozott és dolgozik, hogy minden egyes sejtjét öntudatára ébressze, mert meglátásuk szerint ez a titka az örök életnek. Sri Aurobindo, Anya, Satprem bőséges anyagot hagytak hátra a tapasztalataikról. Mi lett a vége? Nem tudhatjuk biztosan. Papíron meghaltak, valójában meg ki tudja……
Ugyanezt tenném magam is, kiírnám magam a rendszerből….
stargate írta:
Milyen értelemben tény? Írták egy blogon? Az nem ér! :)
Ha a sejtnek van tudata, akkor gondolkodik is? Kommunikálnak? Például vannak sejtpolitikaipártok is? Meg járnak sejtdizsibe? :-P
annamari írta:
Szokás szerint.
Tapasztalom minden nap. :cry: