Gondoljuk újra a világot

Kategória: Halhatatlanság

Halhatatlanság, Elmélet Nyolc

Az élettartam drasztikus meghosszabbításában vagy a(z elvi) halhatatlanságban nem az a központi kérdés, hogy az embernek van-e lelke, hanem az a tény, hogy van értelme. Az értelem léte felülír mindent.

Az értelem és az evolúció ugyanazt teszi, de egymással ellentétes irányban, és különböző sebességgel.

Az értelem problémákat azonosít, problémákat zár ki és old meg. Az evolúció szintén. De míg az értelem felfog egy konkrét jelenséget, megérti azt, és kezeli a problémát, az beletelik mondjuk 6 évnyi munkába. Az evolúció ugyanezt teszi és lényegében ugyanazt éri el, de nem 6 év alatt, hanem 14 millió év alatt.

Az értelem a környezetet optimalizálja a faj igényeihez. Az evolúció a fajt optimalizálja a környezethez, pontosabban olyan hosszú időn át fennálló körülményekhez, amelyek folyamatos reakciót váltanak ki a testekből, de nem ölik meg azokat olyan rövid idő alatt, hogy a szaporodás ne mehessen végbe.

Az ember számára nincs semmilyen haszna az evolúciónak.

Az evolúció generációváltásokkal reagál a környezet kihívásaira, ezért az evolúció motorja a halál.

Ahhoz, hogy az evolúció működni tudjon, tapasztalhasson, fejleszthessen, reagálhasson, kísérletezhessen, beépíthessen újabb funkciókat, anatómiai képleteket, arra van szüksége, hogy a biológiai organizmusokat behatások érjék, szaporodjanak, majd meghaljanak.

A természetben majdnem minden állat erőszakos halált hal, és mindegyik táplálékként végzi. Az öregedésnek az az értelme, hogy a legerősebb állatot is annyira legyengítse, hogy meg tudják enni. A betegségek értelme is ez.

Az állatvilágban a faj minden szempontból dominál az egyed felett. A növényvilágban az „egyed” szó alig értelmezhető. Az egyed léte egészében alá van rendelve a fajfenntartásnak. Egyetlen állat, legyen bármilyen erős, gyors, szívós, ügyes, legyen tetszőlegesen akármilyen, nem kap, és nem kaphat nagyobb jelentőséget annál, mintsem hogy szaporodásával szolgálja a faj jövőbeni létét. Nincsenek kiemelt fontosságú egyedek az állatvilágban.

Mindezekkel szemben, az embernél a faj nem dominál a személy felett. Egyetlen személy okozhat rendkívül nagy kárt az egész fajnak, és egyetlen egyed nagyságrendekkel megnövelheti a faj életképességét.

Az ember nem része a táplálékláncnak, nem generációváltásokkal fejlődik, hanem tudatos értelme által. Az ember esetében a betegség, az öregedés és a halál rendszerhiba.

A rendszerhiba azon a módon küszöbölhető ki, hogy kivonjuk az emberi fajt az evolúció működése alól.

Halhatatlanság, Elmélet Hét

Mottó: Számodra a valóság az, amire reagálsz. (Amer)

A közvetlen környezetünk nem a testünk közvetlen környezete, hanem a gondolataink. A gondolataink, amikre reagálunk. A fizikai környezetünkre is többnyire a gondolataink értelmezésében reagálunk.

Halhatatlanság, Elmélet Hat

A cikksorozat ötödik része 2013. január 13-án került fel.

Viszonylag gyakran hivatkozok ezen az oldalon, magánlevelezésben és magánbeszélgetésben is egy bizonyos „ezerdolcsis tablettára”, mintha ezt mindenkinek értenie kellene. Amikor ezt a kifejezést használom, erre a cikksorozatra gondolok, és egy ma még fiktív tablettára, amit az ember bevesz, és visszafiatalodik 24 éves korára (genetikailag és anatómiailag ez a testi fejlettség csúcsa), vagy nem öregszik tovább. A tabletta utalás A félelem ízére, amiben az idegenek egy ilyen anyaggal vásárolják meg a világ legnagyobb hatalmú embereit.

Halhatatlanság, Elmélet Öt

A test a környezet kihívásainak megfelelően alakult ki az evolúció során. Egy-egy anatómiai, szervi funkció szintű változáshoz százezer és millió évek kellenek. A társadalmi lét, mint élőközeg nagymértékben más, mint ami a természetes élőközeg a test számára. A társadalmi lét olyan egyedi elvárásokat, szükségleteket és lehetőségeket jelent, melyre biológiai válasz a test részéről még nincs, vagy nagyon csekély mértékben.

Halhatatlanság, Elmélet Négy

Ez a cikk nem követi az eddig a témában megjelent írások által lefektetett irányvonalat. Nem a halandóság problematikáját, annak területeit veszi górcső alá, hanem azt vizsgálja, milyen az az embertípus, mely képes lehet eredményt elérni a halhatatlanság kutatásában, és milyen módon teheti ezt meg.

Halhatatlanság, Elmélet Három

Ha valaki nem akar élni, akkor nem fog. Lehetséges, hogy nem lesz látványosan öngyilkos, de ha az érzelmi szintjét nézzük, a tetteit nézzük, a terveit, a gondolatait, a szenvedély teljes hiányát, akkor olyan embert látunk, aki nem akar élni, és tényleges lépéseket tesz azért, hogy felszámolja saját magát.

Halhatatlanság, Elmélet Kettő

Meglehet, hogy az élet nem anyagi eredetű, forrása nem található meg a fizikai univerzumban, az anyag, energia, tér és idő világában semmiféle megfigyelő, kommunikáló, döntő, cselekvő élet nincs – mégis, van különbség az élő és élettelen testek között, ebben a cikkben ezt a különbséget keressük.

Halhatatlanság, Elmélet Egy

2000 év végén A Leszboszi Cápát írtam éppen. Annyira benne voltam a sztoriban, hogy szinte alvajáróként közlekedtem, inkább voltam a képzeletemben, mint a fizikai világban. Egyik nap próbáltam kibontani egy csomag borotvát, de nem figyeltem igazán, és elvágtam az ujjam. Hirtelen megértettem valamit, és a saját véremmel felírtam az egyik füzetembe:

„Minden fájdalom figyelmetlenség következménye.”

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén