Gyerekkoromban, valahányszor leültem a tévé elé megnézni egy filmet, árgus szemekkel figyeltem a szereplők neveit, és ha női nevet láttam, káromkodtam magamban. A női név a film elején nekem azt jelentette, hogy unatkozni fogok, idegesítő, kínos jeleneteket kell majd átszenvednem, hiszen mi másért is lenne nő egy filmben, minthogy legyen benne “lamúr”?
Tizenévesen már más szemmel néztem a filmeket, bizonyos női nevek megjelenése a film elején roppant fontossággal bírt a számomra. A Házibuli első és második részét vagy harmincszor néztem meg a moziban úgy, hogy máig nem tudom, miről szóltak, mert engem csak Vic érdekelt belőle.
A valódi, hús-vér nők megjelenése az életemben erősen lecsökkentette a filmbeli nők jelentőségét, és megint elkezdett zavarni, ha a film eleji főcímen női neveket találtam.
Természetesen sohasem a nőkkel volt bajom, hanem azzal, amire használták őket a filmekben: ők voltak a vágy közhelyes tárgyai, ha felbukkantak, jött a „lamúr”, a cselekmény meg kezét tördelve állt egyhelyben.
Sok ezer filmmel a hátam mögött még mindig az a véleményem, hogy a legtöbb női karakternek nincs semmilyen valós funkciója a filmekben, csupán közhelyek. Vannak kivételek, persze, mint Ripley, Sarah Connor, Nikita, Azumi, Agent Salt, Agent Scully, Chloe O’Brian, Alice, Samara, Rachel Keller, Daenerys Targaryen, és még néhányan, de a legtöbb női karakter még mindig csak közhely, aki azért van ott, hogy a hős elcsábíthassa vagy megmenthesse.
De szeretnék már látni egy olyan komoly thrillert, amiben egy igazi férfit egy igazi nő véd meg vagy szabadít ki!
Mindezt csak azért írtam le nektek, mert kérdésem van hozzátok, ugyanis az egyik regényem elindult a megfilmesítés útján.
Én nem szeretem az érzelmi szálakat a filmekben, szerintem többnyire csak akadályozzák a cselekményt, nem pedig segítik azt. Ennek szellemében írom a saját történeteimet is.
Azonban sokan úgy vélekednek, hogy minden filmbe kell érzelmi szál, mert a nézők igénylik azt. Egy szép lírai szerelmi szál ellensúlyozza a feszültséget, közelebb hozza a történetet a nézőhöz, és így tovább, ti is hallhattatok ilyen érveket.
Erre bizonyítékként felhozzák, hogy minden idők 100 legsikeresebb filmjéből 81-ben volt érzelmi szál, tehát a sikeres filmekhez kell érzelmi szál. De szerintem nem biztos, hogy ez ezt bizonyítja. Lehetséges, hogy a 81 rendkívül sikeres film egy része a rendkívüli marketing miatt lett annyira sikeres, másik része az érzelmi szál ELLENÉRE lett sikeres, és néhány sikerében valóban fontos szerepet játszott az érzelmi szál.
Biztosan vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy a Nyolcadik utas a halál is sokkal jobb lett volna, ha valamiképpen beleerőszakolnak egy szerelmi szálat a teljesen egységes történetbe, én inkább azt gondolom, hogy a legtöbb filmnek előnyére vált volna az érzelmi szál kihagyása.
De itt most ti vagytok a lényeg, a ti ízlésetek. Ha választhattok, inkább olyan filmet néztek, amiben van érzelmi szál (bármilyen, nem feltétlenül szerelem), vagy inkább olyat, amiben nincs?
Szerintetek minden filmbe kell érzelmi szál?
A top 10 kedvenc filmjeitek közül mennyiben van érzelmi szál?
Igen az érzelmi szál nagyon fontos!
Milyen szép amikor Darth azt mondja “Luke, én vagyok az apád!” micsoda dráma!
Ellenpéldaként hoznám fel a “DaVinci kód”-ot. Ott van érzelmi kapcsolat a két főszereplő között, de nem szerelem. Inkább apa-lánya kapcsolat. És nekem tetszett :)
Amúgy ha érzelmeket akarok nézni, akkor inkább “szerelmes” filmet választok, és nem krimit. A krimi elvan Love Story nélkül is szerintem. Pl James Bond-nál kifejezetten zavaró nekem.
Van egy kb 100 filmből álló listám amit még régebben írtam, persze azóta jöttek ki új filmek de a top 10 változatlan még> Apocalypto, Matrix trilógia, 300, Blöff, Monty Python – Szent Grál, Awake, Avatar, Rock N Rolla, Taken (nem tudom mi a magyar címe) , Jézus Passiója…
A top 3 ban kapásból van érzelmi szál, sőt , az a lényeg benne, szóval az én ízlésem igényli , amint látom :)
:inlove:
Sziasztok,
szerintem az érzelmi szál a film stílusától függően szükséges vagy nem szükséges. Egy film egy történet és ha egy szerelmes történetet akarnak megfilmesíteni, akkor az elég furcsa lenne érzelmi szál nélkül…
Viszont: Csak engem érdekel, hogy melyik regény készül éppen filmként? Magyar produkció lesz? Remélem te is ott leszel a forgatásnál Duncan, az biztosíték lenne, hogy jó lesz!
Üdv.: Akilor
Ha a filmedben lesz érzelmi szál, még egy gyereket, meg egy kutyát is tegyél bele! Biztos, ami biztos.
Eddig a nagy okosságok, de ha az én ízlésemre is kíváncsi vagy, engem is sokszor zavarnak a fölösleges érzelmi szálak. Itt a fölöslegesen van a hangsúly. Főleg azok, amikkel magyarázni akarja a történet írója, hogy miért is teszi azt a főhős, amit tesz. Mintha kihalt volna a megától értetődő kötelességtudat a filmekből.
Ennél már csak az zavar jobban, hogy amikor az addig ismeretlen nő megmentése után pár pillanattal, ott a helyszínen, instant szerelembe esnek, és ennek azonnal csók, vagy ágyjelenet lesz a bizonysága. Lehet, hogy még nem mentettem meg elég nőt, de valahogy más tapasztalatom van az életből.
Végiggondoltam azokat a filmeket, amiket szeretek. Ezek többségében van szerelmi szál, de elfér benne. Van, amelyikben nem és nem is hiányzik. Ellenpélda mondjuk az egyik kedvenc filmem, a Mátrix. Én nem igazán értékeltem benne a szerelmi szálat, nekem sok volt.
Szerintem ezzel is épelméjűen kell bánni. Semmi se azért legyen egy filmben, mert “attól majd többen fogják megnézni moziban”. Az emberek (legalábbis én így vagyok vele) azért szeretek egy filmet, mert jó. Legyen az mindvégig romantikus (mert épp az a műfaja) vagy horror, amiben egyetlen szerelmi szál sincs vagy éppen egy thriller, amiben egy aprócska érzelmi szál van. Nekem mindegy, a lényeg, hogy passzoljon a sztoriba, hozzátegyen valamit hozzá és az egész élvezetes legyen.
Ha úgy készül egy forgatókönyv, illetve egy regény, hogy azt az író írja teljesen és saját megfontolásból tesz vagy nem tesz bele dolgokat, nem pedig marketinges szemmel tekint a sztorira, akkor az egy jó mű lesz. Mármint ha az író érti a dolgát.
Az érzelmi száltól lesz szerintem egy cselekmény élethű. Emberközeli. Az adja meg egyfajta érzést a nézőben, hogy b*szki ez velem is megtörténhetne.
De fontos itt megjegyezni, hogy ez az érzelmi szál (legyen az szerelmi is akár) csakis egy bizonyos keretek között működik.
Mivel, ha túl sok, akkor nagyon csöpög és mű, ha kevés, akkor pedig kommersz lesz.
Ha pedig elhagyjuk, akkor mindenképp olyan történet kell, aminek a cselekménye, a jelenetei a képi világa elviszi a nézőt és eszébe nem jut, hogy most akkor a főhős miért is nem agonizál a szép szemű lány miatt.
De nem célszerű, mert kissé üres érzés marad az emberben azután miután meglátja a záró képsorokat.
Az általam látott tíz legjobb film mindegyikében volt érzelmi szál. A félreértések elkerülése miatt érdemes leszögezni, hogy ezek a filmek nem feltétlenül, sőt nem csak emiatt lettek jók.
Akilor írta:
A cím titok, de aki követ minket, az tudhatja.
Semmiképpen nem magyar, egy óceánnal odébb lesz a központ.
aelod írta:
Hm, lehet, én félreértettem egy kicsit itt a dolgokat, mert én elsősorban itt szerelmi szálra gondoltam. Az egyéb érzelmi szál (félelem, aggódás, düh stb.) nyilván életszerűvé teszik a filmet/könyvet. Ezek nélkül… hát elég gáz lenne. :D
Szerintetek milyen érzelmi szál hiányzott a Nyolcadik utas a halálból?
Milyen szerelmi szál hiányzott a Terminátor 2-ből?
Milyen érzelmi szál hiányzott a Ragadozóból?
Milyen érzelmi szál hiányzott a Pitch Blackből?
Vagy milyen érzelémi szál hiányzott Az elme gyilkosaiból?
Duncan Shelley írta:
Szerintetek milyen érzelmi szál hiányzott a Nyolcadik utas a halálból?
– Nekem semmilyen. Emlékeim szerint ez így teljesen jó volt.
Milyen szerelmi szál hiányzott a Terminátor 2-ből?
– Semmi. Az így jó, ahogy van. :) Pont nemrég néztem.
Milyen érzelmi szál hiányzott a Ragadozóból?
– Semmise.
Milyen érzelmi szál hiányzott a Pitch Blackből?
– Nekem semmi…
Vagy milyen érzelémi szál hiányzott Az elme gyilkosaiból?
– Mondjuk, ha mondjuk Andan és Gorkie egymásba szerettek volna…
:laugh: :laugh: Csak vicceltem. Nekem jó úgy, ahogy van.
aelod írta:
Nekem semmi gondom nem volt azzal, hogy élvezzem, beleéljem magam az Alienbe. Ha Ripley és Dallas közé betsznek egy szerelmi szálat, csak elvett volna a sztoriból, mert az minek oda?
A T2-ben Sarah féltette a fiát, ez ok, de nem attól volt jó, ha az kimarad, attól még nem lett volna rosszabb.
Mennyivel lett volna jobb a Predator, ha Dutch és Anna egymásba habarodnak?
Jaklin írta:
Ha el lehetett mesélni azt a történetet nélküle, akkor nem kellett bele.
@ bakostamas:
Pont ezt a vonalat akartam én is kiemelni: az érzelmi szál piszkosul jó motiváció lehet. Még az ultraracionális Mr. Spock-ot vagy Mr. Manhattan-t is lehetett érzelmi dolgokkal motiválni. Nem kötelező egy jó filmhez az érzelmi szál, de nagyon sokat tud adni hozzá.
Írod az Apocalypto-t: szerintem ott a főszereplő nagyon jó példa arra, hogy mit ki nem tud hozni az emberből, ha a szerettei élete múlik rajta. Vagy például a Taken (Elrabolva), ami szintén nem egy rózsaszín sztori, és teljes mértékben érzelem alapú. Nem igaz, hogy a csajok csak a langyos-sóhajtozós lamúrra jók, és az érzelmi szálak az élet normális motivációi közé tartoznak, szóval persze, hogy operálnak vele az írók/rendezők. (Pörög tovább az agyam a dolgon, még a Terminátor sorozatban is ott van a gép-ember közötti már-már érzelmi szál.)
(Pörög tovább az agyam a dolgon, még a Terminátor sorozatban is ott van a gép-ember közötti már-már érzelmi szál.)
(Ugyebár az érzelem nem csak gyengéd érzelmet jelenthet, mielőtt félreértetek)
@ Duncan Shelley:
Szerintetek milyen érzelmi szál hiányzott a Nyolcadik utas a halálból?
Ripley és az Alien közötti érzelmi kötődés elmélyülése, és annak beteljesedése.
@ Duncan Shelley:
Vagy milyen érzelémi szál hiányzott Az elme gyilkosaiból?
Volt benne érzelmi szál több is. A lányok például igencsak kedvelték egymást benne.
:-P
Emu írta:
Az más, ha arra épül. De ha nem, ha elmesélhető nélküle a történet, érthetők nélküle a karakterek, akkor is kell? Például valaki javasolta, hogy A félelem ízében legyen Ninának egy kómában felvő gyereke, mert az érzelmesebbé teszi, szinpatikusabbá stb. Én ennek nem látom értelmét, ez csak elgagyizná a karaktert és az egész történetet. Nekem ez egy funkció nélküli sallang.
Nekem mondod? :) De ettől még erre szokták őket használni.
Dawn írta:
Az oké, hogy Ripley félt az alientől, az alien nem félt Ripley-től (pedig jobban tette volna), de ez még nem érzelmi szál.
Érzelmi szál a szerelem, a barátság, a szülő-gyermek kapcsolat, a gondoskodás, a fiatalabbak és idősebbek kapcsolata, ezek. De még inkább az, amikor sírnak, szenvednek, aggódnak.
Úgy vagyok vele mint Jaklin, tehát hogy nem pontos számomra, hogy mit értsek most érzelmi szál alatt. A legjobb filmek és filmjelenetek mind erős érzelmi hatást váltanak ki a nézőkből és ezek többnyire valamilyen érzelmi szálakhoz is kötődnek.
De ha kimondottan a szerelmi szálra gondolunk vagy főleg arra, akkor ez sok filmben tényleg zavaró. Szerintem nem is maga a szál megléte az ami nem passzol hanem annak kivitelezése. Amikor ilyen klisés, sírdogálós, nyúlós, búcsúzós, 10 ezerszer látott jelenet jön egy amúgy jó filmben akkor van úgy, hogy beletekerek, moziba meg kénytelen vagyok mocorgások közepette kivárni míg átmegy. Ilyenkor általában nézegetem a többi embert, hogy milyen hatást vált ki belőlük.
Például az Elfújta a szél is a női és férfi főszereplő közötti érzelmi szálra épül de szerintem jól van adagolva. Figyelembe véve azt, hogy mikor készült a movie számomra ez egy ma is nézhető film.
Vagy ott van minden idők egyik legjobb sci-fi sorozata (legalábbis én osztom ezt a véleményt) a Firefly amiben a főszereplő kapitány és a luxuskurva közötti érzelmi szál végigkíséri az egész sorozatot jól, ügyesen és humorral adagolva. Persze nem ettől lett ez a sorozat kultikus de fontos szál benne.
Vagy ott van a Leon a profi. Az egész film alapja a profi gyilkos és a kislány közötti kialakult barátságra épül.
Nincs bocsánat, Forrest Gump és még lehet sorolni.
A leszboszi cápában is fontos elem a Christine és Sonja közti érzelmi szál a testvéri szeretet.
Jaklin írta:
Mert nőből vagy! :laugh:
És ez most nem offolás volt.
Egyetértek a cikk vezérgondolatával.
Az érzelmi szál művészi oldalról felesleges, időpocséklás és a komoly, tudatos filmnézőket elidegeníti. Leszoktam a filmekről. Pont emiatt. Látni se akarok többet.
Nálam eleve úgy működött a filmnézés, hogy erősen szűrtem mit engedek megnézetni magammal. Igen, vannak hatalmas klasszikusok, amik nekem is nagyon tetszenek. De jött egy-két csapda amibe belesétáltunk sokan. Például a Prometheus filmet nagyon vártuk, és ezzel szemben egy olyan minősíthetetlen szart kaptunk, hogy az eleve alacsony évi 3-4 film megtekintését zéróra redukáltam.
Marketing oldalról remek dolog az érzelmi szál. Amint a néző azonosulni tud az érzelmekkel, számtalan nézetet, gondolatot, ideológiát lehet beadagolni a tudatalattijába anélkül, hogy észrevenné mi történik vele.
Később előjönnek ezek a betáplált információk. Közben emberünk azt hiszi, hogy a kialakult vélemény / szokás a sajátja…
@ Duncan Shelley:
Én itt mint átlag néző érveltem. Sorry azt nem írtam oda a nagy kommentelésem közepette.
Az átlag néző mit vár egy filmtől?
Férfi: minél több akciót, 3d-s látványt, sok és minél nagyobb csöcsöket.
Nő: Női idea főhőst aki annyira tökös mint Michelangelo Buonarroti Dávid szobra ( a parittya hossza :-) ) megmenti a jányt aki persze az elejétől fogva szereti ‘at first sight, de ő majd csak később viszonozza.
Itt nyilván túloztam de az átlag néző így választ(hat) filmet.
Duncan Shelley írta:
Meghatározó film mindegyik. (Személyes kedvenceim többek között az összes amit felsoroltál) de ezek mind sci-fi filmek. A sci-fi nem attól sci-fi, hogy mély emberi érzelmeket váltson ki. Más fogásokkal operál. A cselekménnyel a történettel az újításokkal.
Az érzelmi szálak másodlagosak.
Válasz kérdés:
Milyen érzelmi szál hiányzott a Straight Story-ból
a Intouchables-ből (Életrevalók)
a The Prestige-ből (Tökéletes trükk)
a Bárányok hallgatnakból?
Duncan Shelley írta:
Az első 3 részben félt tőle.
A 4.-ben már ő is az lett. A vérévé vált. A szülő gyermek kapcsolat is felcsillant az “újszülött” rendkívül csúnya elhalálozása előtt.
prolizoli írta:
:yes:
Ha nem szerette volna a tesóját lehet nem megy és rúgja szét a yuppik seggét.
aelod írta:
Mamma…mondta az újszülött és szutty jött a vákuum. :laugh:
prolizoli írta:
Epic! :-D
Ezt a szívbemarkoló jelenetet előszeretettel kivágják még 16-os karika mellett is.
Pl. retek-klub.
Az ember érzelmi lény, minden cselekedetét ez motiválja, hatalom, pénz, tudás mit sem ér, ha nincs akit szeress, akiért mindezt megszerezd…persze, ha pörgős a történet, akció dús a film, gyors váltásokkal, akkor nem igényli az olvasó/néző a csöpögős szerelmi szálakat, szexjeleneteket. Ha erős, több szálon futó a történet, akkor nem hiányzik az érzelmi szál, leköti szellemünket az események bogozgatása, a lehetőségek latolgatása. A félelem ízében is az mozgatta a figyelmet, hogy Nina és a Szellem szerelmesek voltak egymásba, én pld. a vége felé már vártam, hogy mikor találkoznak, hogyan alakul a kapcsolatuk…Duncan is belevisz érzelmeket a történteibe, csak nem mutatja be a kibontakozásukat, elfojtva tartja ezeket, így mozgatva meg a fantáziát, várakozást keltve az olvasóban..
Rombododeka írta:
Ez biztos?
Saját magadért nem is érdemes megszerezned?
A Rémálom az Elm utcában főszereplője szerette a gyerekeket….
@ Duncan Shelley:
Funkció nélküli sallangok nem kellenek. Meg az ilyen javaslatoktól amúgy is falnak megyek, hogy nem lehetne kicsit ilyenebb meg olyanabb, mert akkor sokkal cukibb/fogyaszthatóbb/átlagosabb lenne… És mi van, ha az író pont olyan elcseszett karaktert akart csinálni?:) Ha pl. a Watchmen-be beraktak volna Rorshach-nak egy érzelmi szálat, az nagyon hülyén nézett volna ki. Szerintem bizonyos halételekhez nagyon jól jön a citrom, másoknál meg elhagyható. De két különböző karakterű dolog a végeredmény, és szándékosan ilyen vagy olyan.
ááááááá, faszt fontosak!
Semmi nem fontos. Nincs is érzelem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!4
Ahogy olvastalak, úgy ment fel bennem szépen a pumpa – mi a jóqvaéletet beszélsz te itt összevissza??????????
Nem tűnt fel, hogy mindenütt érzelmek vannak?
Épp csak, ezek a feltűnők, amiket most én is használok, ezek érzékelhetők az érzéketleneknek is.
Na jó. Aztán kicsit lehiggadtam.
Az Alien filmek a kedvenceim. NO érzelem.
A Preadator megint. No érzelem.
Viszont itt van az Édes november…. Full érzelem.
A Hachiko. Full érzelem.
A Street dance. Érzelmek.
Végülis, érzelem mindig van.
Az, amit belőlünk, nézőkből, olvasókból vált ki.
Gyűlölöm az érzelmeimet!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Segítsen valaki nekem, hogy ne érezzek!!!
Kérlek!
A legkomolyabban.
@ Duncan Shelley:
Az említett filmek nálam a top 20ban vannak :D azokból nem hiányzik semmi, óriási filmek szerintem. Már várom az új Riddick-et is nagyon :)
@ Duncan Shelley:
az embernek errol szol az elete :) ettol ilyen ez az elete. probald meg nelkule s rajosz hogy nem ugy megy.
@ balisto:
Nem számit,hogy vannak-e érzelmeid vagy nincsenek.Az sem kell,hogy számitson mikor mit érzel.
Ami fontos,hogy ne az érzelmeid irányitsanak téged,hanem te az érzelmeidet.
És csak az látszódjon kivülről is,amit te akarsz.Ami az érdekeidet szolgálja.
Ha esetleg az szolgálja az érdekeidet,hogy kimutatod,akkor csak rajta.
A helyes helyzetértékelés megtanulása is fontos.
Duncan Shelley írta:
Szóval Az elme gyilkosait filmesítik meg ? :film: ;-)
Ne add el magad az érzelemmel bizniszelőknek ! Habár bejáratott út , mert az érzelmekből lehet a legtöbb energiát kisajtolniuk energiavámpír tenyésztőinknek , Te azért ne játssz a kezükre ! :-) Annál profibb vagy , ne hagyd magad ! 8-)
qqtyin írta:
Pontosan ez a lényeg ! A tömegbutítás kiváló eszköze .
balisto írta:
Először is ne gyűlöld az érzelmeket :-)
Másodszor fogadd el , hogy vannak . :-))
Harmadszor ne azonosulj az érzelmekkel :-D
Negyedszer keresd meg az érzékelőt és kapcsold le . :dazed:
Üdvözlünk a robotok világában ! :announce: :rainbow: :umbrella: :drink: :cake: :rotfl:
Duncan Shelley írta:
Nos, ha ott lesz a központ, akkor a legfontosabb érzelmi szál az amerikai zászló lengetése kell, hogy legyen.
Ott az a legfontosabb. :flagus:
Ja, és még valami.
Azt írod Duncan, hogy “A cím titok, de aki követ minket, az tudhatja.”
Van már ilyen című film. “Titok” :cyclops:
Duncan Shelley írta:
Attól nem lett volna jobb. De ha mondjuk Dutch és a Predator habarodtak volna egymásba. B@szki. Na az lett volna tuti. :-*
@ balisto:
Ha mégis visszaakarnád kapcsolni az érzelmeket , kattint a következő linkre :
http://www.youtube.com/watch?v=CjB_oVeq8Lo :chic:
II.Putyin998 cár írta:
Mondd meg nekem azt is, hogy miért ne látszódjon?
MIért ne az irányítson?
Hogyan irányít?
És hol tudom megtanulni, hogy olyan legyek, mint te, meg az annamari???
qqtyin írta:
Hogy ez mekkora!!!
Kukuty, köszönöm!
Ezért. Hát ezért vannak csak az érzelmek.
Agyas beültetések.
Bassszusss!!
Én meg komolyabb dolgot kerestem mögötte! Én balga!
És csak ez az érzelem.
Hogy ezzel manipulálva eladjanak valamit.
Mostantól teszek a nagy érzelmekre!
Teszek a szerelemre!
Ki fogom használni az összes elkerekedett szemű, lógó nyelvű és álló f…ú hímegyedet!!
Érzelem nélkül!
Érzelem nélkül hagyom magam letaperolni és meghívatni egy italra. És berendelem az éves eladást.
Thirdeye Magister írta:
m e g h i b a s o d a s
j a v i t a s e l i n d u l t
e r z e k e l o k b e k a p c s o l a s a i n d i t
k e r e m a k o v e t k e z o u t a s i t a s t
Thirdeye Magister írta:
hol a büdösfrancba van az érzékelőgomb, amit le kell kapcsolnom????
balisto írta:
Annamarit kérdezd.Ő Duncan 79ik inkarnációja itt a blogon.
Én a Markóban kezdtem a tanulást,de azt nem tanácsolom senkinek.Már az se olyan,mint volt,ráadásul nem mindenkire egyformán hatnak a kényszerközösségek.
Én azt tanultam ott meg leginkább,hogy én hogy hassak a kényszerközösségre.
Igen gonosz ember vagyok valójában.
A többi tök egyszerű.
A környezeted manipulálásához kell megtanulnod irányitanod a mimikádat.
Gondolom most éppen magánéleti krizishelyzetben lehetsz,azért eme hangvételű komment részedről.
Szard le azt a köcsögöt.
Ha át tudott baszni valamivel az egyrészt a te hibád is,másrészt eleve nem is voltak igazi érzelmei.
Menjen a k….. anyjába.
Vagy ne keress érzelmi alapú kapcsolatot.Érdekből és időtöltésből is ismerkedhetsz.
Nem kell arra felesleges érzelmeket pazarolni.
Ezt például a gyűjtőben hallottam egy borsodi öreg cigánytól,igaz más szavakkal :laugh:
@ II.Putyin998 cár:
A mimika.
Igen.
Na, azon dolgoznom kell.
Nyilván nem válna káromra egy amolyan márkói tapasztalat…
Leszarom.
Csak nemtom, mér nem szeret???!!!!!
Talán túl sok érzelmet mutatok, vagy mi a f@….???!!!
Na. Mimika feldob. Ill. mimikátlanság.
És aztán?
A környezetem manipulálásához meg kéne tudnom, mi a francot is akarok egyáltalán.
Nagyon sokat kell még tanulnom.
Jóságosisten. Mér pont most???????!!!
Amúgy köszi. Kösziköszi.
Thirdeye Magister írta:
ezzel nem tudom
az előző robotitást is rosszul értelmeztem
balisto írta:
De sok baj van veled ! :-)
Az lehet , hogy már kifutott széria vagy , és már alkatrészt sem gyártanak hozzád .
Már csak ezt tudom ajánlani : http://topfilm.cs2.hu/s/topfilm/image/108/www_topfilm_hu-10842_sm.jpg :-D
Ha választhattok, inkább olyan filmet néztek, amiben van érzelmi szál (bármilyen, nem feltétlenül szerelem), vagy inkább olyat, amiben nincs?
Inkább olyat, amiben nincs, mert ezeket a giccsparádékat nem szeretem. Akárhányszor belenéztem valamelyik csatornán valamelyik délamerikai szappanoperába, bőgtek vagy veszekedtek. Nagyon rossz állapotban van a világ, ha ezek a sz@rok sikeresek lehetnek. Azt sem szeretem, ha próbálják rámhozni a gyomorideget valamivel, aggódjak a gyerekemért, mert a filmben a gyerekért nem aggódtak eléggé a szülei, ezért meghalt vagy elrabolták. Nem azért megyek moziba vagy ülök le a tévé elé, hogy idegeskedjek.
Szerintetek minden filmbe kell érzelmi szál?
Nem.
A top 10 kedvenc filmjeitek közül mennyiben van érzelmi szál?
Nem is biztos, hogy pontosan tudom, mi az érzelmi szál. A Szemtől szemben Pacinonak van érzelmi szála a feleségével és a lányával, nem ez tetszett a filmben, meglettem volna nélküle is. Az érzelmi szál körítés, hogy hihetőbb legyen a film? Pacinonak azért volt felesége és lánya, mert sok rendőrnek van? Kérdezem, nem tudom. Ha ez az érzelmi szál,akkor van értelme, amikor csak ez van vagy elgiccselik, akkor nincs.
Dawn írta:
Biztos voltam benne, hogy nem igaz, csak azért mondja, hogy megzavarja a csókát. Sikerült is.
Thirdeye Magister írta:
Na, asszem, beletrafaltal.
Kifutott a szeriam.
Nem lehetett volna kicsit szolidabban fogalmazni???
Mondjuk, hogy Kifuto szeria???
Az megis folyamatos jelen, nem lezart.
Hmm érzelmi szál… egy romantikus sztori enélkül eléggé gyér lenne 8-)
Az “akciós” filmeknél sok esetben engem is zavar. Fölösleges. Bár az érzelmeket kihagyni nehezen lehet, mert egy ilyen megmentő-megmentett esemény nem lehet meg affinitás nélkül. Egyszerűen nem hiteles, hogy teljes racionalitással és távolságtartással megmenti a főhős a bárkit, és nem lesz köztük szorosabb érzelmi kapcsolat.
Azt szeretem, amikor egy filmben megvan a lehetősége a mélyebb érzelmeknek, de a néző döntse el a film után, hogy lesz-e belőle bármi is.
balisto írta:
A z-előtt kimaradt az s . :-)
balisto írta:
fontos kérdésekben félrevezető lenne . ;-)
Thirdeye Magister írta:
:)
Imadlak!
Mondjuk,
most hogy hallghatom ezt:
http://www.youtube.com/watch?v=Edwsf-8F3sI
az jutott eszembe, hogy a filmekbe iganis jelen van az erzelem – megpedig a zene altal.
Minden filmben van zene.
Ilyen vagy olyan, de van.
En imadom az ilyen tipusuakat.
Dzsemsbondos.
Film zene nelkül…… az nem film szinte.
Kiveve az a hülyeseg, …tipusu jelensegek, vagy mi a cime, es allitolagosan sima mediamarktos filmezögeppel forgattak, vagy hasonlo.
Kattintsatok az Off Topik menüpontra.
Van 2 újabb off topik. Ezzel az off témák száma 10-re nőtt. Pontosabban van 9 téma és egy 1 témamentes off.
Mostantól minden kommentet szó nélkül törlök, ami nem tartozik az adott cikkhez.
Nem tetszik, hogy feljövök, látom, van az egyik cikkhez 30 új komment, aztán olvasni kezdem, és rájövök, hogy csak 10 komment van meg 20 trollkodás.
Az sem tetszik, hogy néha kapok leveleket komoly hozzászólóktól, hogy a jövőben majd csak olvasnak, mert nem látják értelmét a kommentelésnek. Pedig valójában a trollkodásnak nincs értelme.
balisto írta:
Ha jól emlékszem a Nem vénnek való vidék-ben sem volt zene és erős érzelmeket képes kiváltani. De való igaz, hogy a jelenetek megfelelő zenei aláfestése sokat hozzátesz az érzelmek kiváltásához.
prolizoli írta:
Pont nem láttam a filmet.
Majd pótolom.
prolizoli írta:
16 percnyi “zene” volt benne.
A Cohen fivérek legnagyobb alkotása.
Vagy ott az X-akták. Az a bizonyos zene mindenkiből kiváltott valamit anno…
Vagy a requiem for a dream zenéje.
A zene érzelmeket vált ki az emberekből
@ aelod:
:p
Ha azt nézzük, hogy az “érzelem” lehet a szerelem mellett még félelem, bánat, lelkesedés, boldogság érzése, apátia, düh stb., akkor elég nehéz elképzelnem, hogy ezek nélkül is lehet egy filmet csinálni. Az hogy nézne ki akkor? Megy a robotember, végrehajtja a tennivalóját és kész. Nem lelkesedik a tennivalójáért, nem örül a végén, nem stresszel, ha valami nem jól sül el…
Ez a hagyományos értelemben vett érzelem szükséges, különben egy dokumentumfilmet kapunk.
Olyan érzelmi szál, mint a szerelem vagy a szeretet (szülői, testvéri szeretet), nem feltétlenül szükséges egy olyan regénybe/filmbe, ami nem konkrétan egy ilyen érzelemre épül. Pl. egy bosszúra épülő sztori elég furán venné ki magát ilyen érzelem nélkül. :) Sőt, létre sem jönne.
Duncan Shelley írta:
Nem tudom, milyen lett volna nélküle. Szerintem ha egy ilyen szállal a karakter élőbb vagy az olvasónak jobban fájna az elvesztése vagy jobban megismeri általa, akkor ez esetben beleillik és szükséges.
Ha csak úgy ott van, akkor nem szükséges.
Én még a szexjelenetekkel vagyok így. Néha úgy érzem, csak azért tesznek bele egy filmbe szexjelenetet, mert azzal jobb nézettséget várnak. Mondván, hogy ha látható a filmben félig-meddig meztelenül mondjuk Johnny Deep, akkor több nő fogja megnézni. :) Amúgy sokszor totál felesleges.
@ Jaklin:
Tehát leszögezhetjük, hogy az érzelmi szál kell a történetbe.
Andan is érzelmekkel tele írta a kis nekrologját a rendszerről mert már nem tudta tovább csinálni azt amit és ahogy csinált korábban.
Igen, fontos, hogy tisztázzuk, mi az az érzelmi szál. Nekem az, ami nem cselekményszál, és ez önmagában sokat elmond.
Van egy film, az összes szereplő képességei megalapozottak, az összes szereplő motivációja érthető, a cselekmény egyben van, minden eleme létfeltétele a végkifejletnek, az egész egy logikai egység, az összes rész között 100 százalék kohézió van. Nem könnyű ilyet csinálni, de azért lehetséges.
Az érzelmi szál ezen kívül van, erre teszik rá, vagy ezek hiányát akarják vele elfedni, kiváltani.
Az egész történet szanaszét van esve, de tele rakják érzelmekkel, abban a reményben, hogy a nézők majd sírnak meg hümmögnek, hát igen, a szerelem, a szív tudja, egy anyának ez jelenti a mindent stb., és nem veszik észre, hogy amit néznek, az gagyi.
Az Aliensben kiderült, hogy Ripley-nek van egy lánya, vagyis volt, és évtizedekkel korábban meghalt. Minek ez? Nem kezdtek vele semmit. Talán csek érzékeltetni akarták vele, hogy milyen sok idő telt el?
Szóval, nem tudom, miért kellene Ninának kómában fekvő gyerek, Gorkie-nak autista gyerek, Zoe-nak kiskutyák iránti rajongás, Amernek ezer év után a jelen korban megtalált hajdani anya, akivel minden részben találkozik, közösen sütnek meg sétálnak…
Duncan Shelley írta:
Jo, hogy elmondod ezt, csak hogy ertsük.
Es en ertelek is.
Na most, amikor olvasok egy könyvet, regenyt, akkor engem erzelmileg, meg agyilag fog megtalalni (bar az agyilag-nal el lehet huzni a szajat :) ).
A Felelem-ben, meg az Elme-ben is teljesen profin abrazoltal mindenkit, es en ugy fogadtam el öket, a szereplöidet, meg teged is, ahogy adtad.
Tökrendben van.
S bar en, talan atjött neked kicsit, egy borzasztoan erzelmesen felfogo leny vagyok , megis, tökeletes volt, amit adtal a törteneteiddel.
Kivaltott bennem valamit, nyilvan, es pontosan azt, hogy elmehetek a jobüdösfrancba az erzeseimmel, erzelmessegemmel, mert nem az a lenyeg. :)
Amugy meg az Alien-ek´ben egyvalami erzelem megis volt, megpedig a felelem, az izgalom.
Duncan!
A kérdésre nincs fekete-fehér válasz. Ezt a sztori határozza meg. Az általad bemutatott érzelmi szálra szerintem sehol nincs szükség, de egy kicsi jó lehet a filmben.
A Mátrixban is van érzelmi szál, de annyira a háttérbe szorítva, hogy nem zavaró. Mégis kellemes. Ha kimaradt volna belőle, szerintem hiányosabb lenne a film, bár valószínű akkor is szuper lenne a látványvilága és az egyedi mondanivaló miatt.
Ami a könyved megfilmesítését illeti, nem látom miért kéne megerőszakolni a sztorit egy érzelmi szálért. De ha az elme gyilkosairól van szó, akkor pedig abszolút felesleges és oda nem illő lenne. A könyvben leírt klánbéli erotikus vonal bőségesen elég…
Üdv.
Gondolkodtam azon, hogy miert az “erzelem nelküli” filmek a kedveltebbek nalatok.
Az erzelem nelküli filmek sincsenek erzelem nelkül, ugye, lasd alabb kommenteket.
Viszont ha igy van, akkor mindenütt “van valami”.
Ez olyan lehet, mint amikor matekban a legkisebb közös nevezöt keresed.
Szerintem a felelem, a retteges, meg az izgalom, ezek az erzelmek elmosnak mindent.
Es mindenkinel.
Egyszerre tud rettegni anyuka, gyarigazgato, buszsoför, iro, festömazolo.
Talan ezert van szelesebb rajongotabora a horrornak, mint a romantikus vigjatekoknak.
Valahogy “lehozza” az embereket arra a közös nevezöre, ahol nincs mas, csak a TULELES.
Dawn írta:
Bocs meg az jutott az eszembe, hogy maga az, hogy a szereplöid PROFIK, TÖKELETESEK, ugy testileg, mint a szakmajukban, ez magam valami erdekes erzelmi vonal…
balisto írta:
ez maga
Egy gyönyörü nö, egy sarmos, karakteres ferfi – tökeletesen eleg, hogy elrejtsen valamit az erzelmi reszböl.
Minket, nezöket, meg vonz, mint a fene. :)
@ Duncan Shelley:
Nos a te olvasatodban az érzelmi szál nem része a cselekménynek.
Tehát annak megléte vagy hiánya nem befolyásolná a történetet. Eddig tiszta sor.
Sokan itt az érzelem szónál egyből a romantikus filmek csöpögős, zsebkendőért nyúlós jeleneteire gondoltak egyből. Tévesen. Pedig nem csak a szerelem lehet érzelem. Érzelem/érzés pl. a félelem, a harag és a bosszú is.
Maradjunk az utolsónál. Bosszú. És most emlékezzük mit tett Dave Cameron amikor megtudta, hogy a családját lemészárolták. Bosszút állt. Headshot! Paff. Volt Vilkrog nincs Vilkrog.
Akció és reakció. Ok és okozat. Ez a kauzalitás. Behatásokra az emberek többsége ösztönösen érzelmekkel ragál.
Tehát azok a fajta érzelmek, amik leírják, jellemzik, a karaktert kellenek. Amik pedig sablonossá tennék vagy tucattá elhanyagolhatóak.
@ aelod:
mondj egy olyan dolgot ami nem sablon… es az unalom is egy erzelem, meg a semminek az erzese is az es az uresseg is az..r.i.p.
nev3rlive írta:
Pl. Gorkie nem sablon női főhős.
nev3rlive írta:
igen és? :laugh:
@ II.Putyin998 cár:
a mérték a lényeg mindenben…az öncélú, manipulatív érzelmi jelenetek forgatókönyvbe illesztése szánalmas és unalmas hatást vált ki az igényesebb nézőből, Stephen King Az évszázad vihara című filmsorozatában (http://sceedo.cc/az-evszazad-vihara) pld. nem volt sem szexjelenet, sem csöpögős romantika, sőt inkább érzelmi kiábrándulás és mégis nagyon érdekes volt, kicsit hasonlít A félelem ízéhez, valami undorítót és félelmeteset mutat be, az emberi kiszolgáltatottságról, gyávaságról szól.
balisto írta:
Az, hogy a történet érzelmi hatást tegyen rád, fontos, és szükséges. Fontos, hogy valakit kedvelj, vagy utálj, vagy legalább legyen olyan, akit jobban kedvelsz vagy jobban utálsz. Ez nem egy matekpélda, nem elég a hideg logika, bár az is kell bele.
Az Elrabolvában az mozgatta a cselekményt, hogy az ex-agent szerette a lányát, akit elraboltak. Ez nem egy alacsonyszintű motiváció. Ez hajtotta a motort, a karaktert. Ez ok, semmi baj nem volt vele. Ez nem érzelmi szál. Az érzelmi szál az, ami pluszban van ott. Minden a helyén van, és még azokon felül van benne egy szerelem, amit a történet nem igényel, de ott a diktátum, hogy mindenki szerelmet vagy anya/apa-gyerek kapcsolatra kíváncsi. Vagy, amikor egyáltalán nincs rendben minden vagy semmi, és a bedobott szerelem vagy szülő-gyerek kapcsolattal próbálják bevonni az embert a történetbe, emlékeztetvén a saját életére.
Az ok, a feszültség abból jön, hogy félsz valamitől vagy vágysz valamire, és ezzel játszanak az alkotók.
Szirmai úr fogalmazta meg helyettem, hogy mi a probléma a felesleges érzelmi szálakkal. Ha a szerelmet vesszük, akkor ahhoz, hogy az hihető legyen, nem elég a testek látványa, a nézőnek meg kell ismernie a két felet, és bele kell szeretnie egy kicsit az egyikbe. Ehhez idő kell. Idő meg akkor van rá, ha ez a téma. Ha nem ez a téma, hanem más, és alapból igen sűrű a cselekmény, akkor nincs idő rá.
Ha választhattok, inkább olyan filmet néztek, amiben van érzelmi szál (bármilyen, nem feltétlenül szerelem), vagy inkább olyat, amiben nincs?
Nem az alapján választok filmet, hogy van-e benne érzelmi szál, hanem hogy, ki a rendező, a szereplők, milyen a forgatókönyv és főleg, hogy mi róla a vélemény. Szoktam filmkritikákat olvasni (ilyen magas mozijegyárak mellett az ember kénytelen valami alapján szelektálni, különben rámegy a gatyája, ha minden új filmet megnéz) és arra jutottam, hogy általában jó szempontok szerint és jól ítélik meg a filmek színvonalát. Néha azonban így is csalódok. Amit utálok, az nem az érzelmi szál, hanem az, ha bénán van megcsinálva, mert nem illik oda (logikátlan, vagy funkciótlan), vagy túl van spilázva. Miért kéne valakinek meginogni, ha ráfogja a fegyvert egy alávaló, gyilkos szemétládára, aki az életére tört, csak mert az bedobja, hogy én vagyok az apád. Ha nem törődött vele soha életében, akkor csak egy pasas, aki lefeküdt az anyjával, de ettől még nem kerül más megítélés alá (de ha igen, akkor sem előnyösebb, hanem hátrányosabb a helyzete, mert azért is mocsok, hogy elhagyta őket.) Nem hiszem, hogy érzéketlen vagyok, de az ilyen hülye fordulatokkal nem tudok, mit kezdeni, szerintem ezek zavarók. Vannak viszont olyan érzelmi szálak, amik kifejezetten jól vannak beleépítve a cselekménybe, hozzátesznek a történethez és illenek a szereplők karakteréhez, illetve olyan vonásaikat lehet megmutatni vele, ami érdekes. Például a Dr. House-ban kimondottan tetszenek az érzelmi szálak, mert a szerelmi vonal és a barátságok reálisak és nem viszik el a történetet, hanem még szépen alá is dolgoznak, így még jobban látszik, hogy a főhős nem hagyja, hogy az érzelgős marhaságok befolyásolják, de azért olyan döntéseket hoz, hogy mindent figyelembe véve a legjobb legyen. House lehet, hogy bunkó, de etikus. Pont azokat a visszásságokat mutatja be jól a sorozat, hogy az érzelmektől elhomályosult gondolkodás miatt az emberek hajlamosak kárt okozni annak akit egyébként nagyon szeretnek, mert illedelmesek, megértőek, tisztelettudóak, engedelmesek, óvatosak, következetesek, féltők, óvók próbálnak lenni és nem csak simán az illető érdekeit nézik.
Szerintetek minden filmbe kell érzelmi szál?
Nem feltétlenül. Nekem a Jurassic Park volt az első igazi nagy mozis élményem, abban speciel nem emlékszem, hogy lenne kimondottan érzelmi szál. Jó, a régésznek ott a barátnője, nyilván szereti, meg az öreg is az unokáit, de nem azért menekülnek, megpróbálnak egymásnak segíteni és nincs benne nagy összeborulás, meg romantikus maszlag. Egyébként olvastam az alapjául szolgáló könyvet (Michael Crichton: Őslény park), abban viszont felfedezhető az érzelmi szál, de ott sem hangsúlyos. Szerintem a könyvben elfért, de a filmbe nem hiányzott, ezért egyszerűen megemlítették, de nem hangsúlyozták és így lett jó.
A top 10 kedvenc filmjeitek közül mennyiben van érzelmi szál?
Nézzük csak! A Rainman-ben van, a Piszkos tizenkettő-ben nem nagyon, a Gyűrűk urában akad, a Briget Jones naplójában csak az van, a Ford Fairlane kalandjaiban meg a f@szom sem tudja (csak hogy stílszerű legyek). Sok film van, amit még szeretek (Hannibál, Hetedik, Interjú a vámpírral, 300, Gladiátor, Good Will Hunting, Kapj el, ha tudsz, Mátrix trilógia, stb.), de ezeknél mindnél igaz, hogy ha van érzelmi szál, akkor az úgy van beleszőve, hogy hozzátegyen és ne elvegyen a történet izgalmához. Nem lassítja (nem teszi vontatottá) a filmet, hanem inkább csak fokozza a feszültséget és a komplexitását a konfliktusnak.
Hogy az Elme gyilkosai című filmbe tennék-e érzelmi szálat, azt nehéz megmondani, Ha jól emlékszem, akkor van a könyvben sok utalás, de konkrét érzelmi szál nincs. Viszont akad sok olyan lehetőség, ahol kapcsolódhat bele, tehát még akár hozzá is tehető (mondjuk Gorkie és Masada viszonyáról valami gyermekkori emlékkel, Zoé és Damien szerelméről egy szál, Andan szüleihez való viszonyához valami sztori), de ahhoz marha jól megírtnak, odapasszintottnak kell lennie, hogy érdemes legyen az amúgy is fordulatos, izgalmas és épp elég feszültséggel megspékelt cselekményt tovább fűszerezze és ne legyen tőle gejl.
Dawn írta:
De akkor mégis van fekete-fehér válasz: ezt a sztori hatrározza meg. Szerintem is így van. Képzeld el, ha a Terminátor 2 filmidejének felét elvitte volna John és egy lány szerelmi szála. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Hát nem? :)
Hatráreset, nálam, de csak azért, mert a többi annyira erős volt, hogy elvitte a hátán a Neo-Triniti érzelgősködést.
Szerintem sem kell plusz szál. A filmhez inkább egyszerűsítés kell, nem pár elem felhasználásával kitalálni egy másik sztorit.
De képzeld el, hogy Gorkie-nak lenne egy autista gyereke, mert csak, vagy Ninának egy kómában fekvő gyereke, mert csak, illetve, hogy ettől legyenek szimpatikusak… :reallyangry:
balisto írta:
Szerintem ez nagyon fordítva van.
Vannak jó romantikus vígjátékok, nekem például a Ford Fairlane máig nagy kedvencem.
balisto írta:
Dehát nem azok. Csak nem azon sírnak, hogy rosszul néznek ki, vagy az a szemtelen fráter nem vitt virágot, vagy, hogy melyik gombot kell megnyomni.
aelod írta:
Nekem az érzelmi szál az, ami nem kell, ami nélkül is teljes egész a történet, a szereplők, minden, és csak azért van ott, hogy ott legyen, mert “az kell a nézőknek”. A sztorinak nem kell, de a nézőknek állítólag mindig kell.
Én is úgy gondolom, hogy ez a szál motivált volt a gyász által, nem kell még Dave-nek egy hatalmas, népes család, akiket még az apja után sorban kinyírnak az idegenek…
Petra írta:
Ez ok, de most konkrétan gondolj arra, hogy kellene-e egy Zoe rajong a kiskutyákért érzelmi szál, ami elviszi a filmidő 5 %-át funkció nélkül, Gorkie-nak van egy 16 éves autista fia szál, ami elvisz megint 5 % filmidőt megint funkció nélkül…
Duncan Shelley írta:
Mit mondhatnék? Ez a pomi a képen aranyos (mindig vigyorogni támad kedvem, ha ránézek), de nem ettől lesz Zoé is aranyos, jófej és emberi. Emlékszem bizonyos részekre könyvből, amikor beszélget a többiekkel és egyszerűen a gesztusaiból, a poénjaiból, a viselkedéséből kiderül, hogy jópofa és szeretnivaló. Vagy az is érzelmi szál, hogy a klán tagjai szoktak beszélgetni, fagyizni, meg miegymás?
A kevesebb néha több. Ha túl sok mindenkinek akarunk megfelelni, senkinek se fogunk. Az akcióorientált mozinézőknek is megfelelni, a nagymamáknak is, a drámakedvelőknek is, az elgondolkodtató filozófikus filmek rajongóinak is, meg még családi is legyen és 3D is, ki fogja szeretni ezt a katyvaszt? :)
Családi horrorfilm. :D Milyen lehet? Bamba disney állatkák darabolnak? :D
A Solarisban próbáltak sok mindenkinek megfelelni egyszerre, nem tudtuk, hogy mire számítsunk és mit nézzünk. Nagyon untam, a barátaim is halálra unták magukat. Scifibe rakták, amit egy lakásba kellett volna.
Romantikus filmet nem nézek, drámát szintúgy nem, abszúrdot kihagyom, katonai filmek nem érdekelnek, pikánsnak mondott filmeket sem szeretem. Nyolc nő, francia film, úristen, de unalmas volt!
A néző azzal a szereplővel tud a legkevésbé azonosulni, aki a leginkább olyan, mint ő. Ki akarja magát nézni a moziban? :) Elég vagyok magamnak a nap 24 órájában, amikor kiszabadulok a körforgásból, nem magamra vagyok kíváncsi.
Tegnap néztem a Word War Z – t. Abban vót érzelmi szál! De az az igazi, idegesítő, érthetetlen, amelyiknél azt kérdezed, hogy mi a lóf….nak kell ezt néznem?
A film közepén, az akció közepén, egymást hívogatják egy rádiótelefonon, hogy “jajjde szeretlek!” – Szóval ha ilyen szálat akarnak rád erőltetni, akkor részvétem.
Dawn írta:
Rosszabbat…
aelod írta:
A nem vénnek való vidékben 16 percnyi zene volt? Hol melyik jelenetekben?
@ Nietz-senki:
Teljesen komolyan írtam pár napja, hogy szó nélkül törlöm az off hozzászólásokat, mert igazi véleményeket szeretnék kapni a cikkeimre, és mert már van 10 off topik.
Ez a cikk a filmekről szól, a filmek érzelmi hatásairól, legfőképpen pedig arról, hogy kell-e minden filmbe önálló érzelmi szál. Kérlek, hogy ehhez szólj hozzá, ha van véleményed.
Duncan Shelley írta:
Mondjuk itt “szóval” törölted az offoló kommentet,tisztelt iró úr.
Ha nem tartozik szorosan a sztorihoz,akkor teljesen felesleges az érzelmi szál.
Ez a véleményem.
Duncan Shelley írta:
A filmek pedig az életről szólnak.
Bárkinek elég volna az élet is – ha elégségesen értené.
A hiányérzeteket nem lehet azon a módon rendezni ahogy a civilizált világ “gondolja”.
Ezek inkább mézesmadzagok. Sehova sem vezetnek – hisz az értés nem lényeg; az élményre van áthelyezve minden súly.
Nyugodtan tedd ahova akarod.
prolizoli írta:
erős idézőjeles a “zene”
inkább hangok összessége, de ennél a filmnél az már zene :chic: