2010-ben egy ismerős nekiült megírni egy könyvet, amiből végül semmi nem lett, mert egyéb tevékenységei miatt nem tudott a könyvre fókuszálni. A könyv egyszer elkészül majd, de ez még a jövő zenéje.
Az elavult boldogulási modell és az érvényes boldogulási modell lett volna a könyv címe, ami azután lerövidült erre: A szabadság ára. Semmi politika, csak gazdaság, család, magánélet.
Magyarországon volt egy rendszerváltás, olyan, amilyen, részben igazi, részben színházi. Valami azonban tényleg megváltozott akkor: az addig érvényben lévő boldogulási modell elavulttá vált, és egy olyan új modell lépett érvénybe, ami addig nem létezett ebben az országban. Annyira nem létezett, hogy törvényi erővel üldözték.
A régi, a rendszerváltással elavulttá vált boldogulási modell egyfajta életszemléletet, attitűdöt, viselkedésmintát, jövőképet igényelt, és ezek mind használhatatlanok a jelenleg érvényes modellben.
A könyv olyan területre kalauzolja az olvasót, amit én csak külső szemlélőként ismerek, és úgy éltem meg, hogy láttam a családban. Amit lentebb olvashattok, az természetesen copyright védelem alatt áll, és a készülő könyv ismertetőjeként íródott.
„Szüleink, nagyszüleink, dédszüleink nem voltak rossz emberek. Olyan boldogulási modellt tanítottak nekünk, amely az ő idejükben valóban a túlélés záloga volt.
A korábbi világnak megvoltak a maga jó oldalai. Minimális felelősséggel meg lehetett élni egy elfogadható szinten. Az embernek lehetett lakása, hétvégi háza, autója, minden nap hús kerülhetett az asztalra, évente eljárhatott nyaralni, megvehette a karácsonyi ajándékokat, a gyerekei felsőfokú iskolai végzetséget szerezhettek – és mindehhez elég volt csupán hetente ötször (és néha szombat délelőtt) bejárni dolgozni, ettől az órától eddig az óráig.
A JÓ alkalmazott tudott viselkedni. Pontos volt, nem feleselt, megbecsülte magát, nem törtetett, nem irányított, nem kérdezett.
Kényelmes élete volt annak, aki nem vágyott sokra. Akinek igényei nem mutattak a megélhetésen túlra, annak paradicsomi állapotok uralkodtak az elmúlt rendszer Magyarországán.
Akinek pedig álmai voltak, az megtanulhatott lemondani róluk – vagy megtanulhatott disszidálni.
A múltban működő boldogulási modell a jelenben nem használható. A legtöbben nem ismernek mást, így ezt erőltetik. Alkalmazottként élnek, alkalmazottként viselkednek, és teszik ezt még akkor is, ha netalántán vállalkozásba kezdenek, amibe azután törvényszerűen bele is buknak, hiszen alkalmazotti attitűddel nem lehet vállalkozni.
Jelen világunkban óriási a gazdasági nyomás. Látszólag szociális, érzékeny és segítő, de valójában nem az. A válság megtanította arra az embereket, hogy egyik pillanatról a másikra elveszíthetik az állásukat, és beállhatnak egy több száz főből álló sorba, amelyben mindenki egyetlen állást szeretne megszerezni. Fejvadászként pontosan látom, hogy mennyien jelentkeznek egy-egy állásra. A csúcs ezerötszáz-körüli jelentkező volt egyetlen multi cég által meghirdetett fix-fizetéses értékesítői állásra.
Egy átlagos állás esetén 1 a 200-hoz az esély arra, hogy egy meghatározott jelölt nyerje el. Ez persze csak matematikai esély, ami kb. a nullára csökken, ha 50 év fölötti az illető, vagy nem elég iskolázott vagy éppen nem tudja megfelelően eladni magát az interjún. Egy havi 120-140 ezer forintos jövedelmet ígérő állás megszerzéséért ölik egymást a jelöltek. Pedig mire elég manapság ennyi pénz?
Hosszan tudnám sorolni a példákat. Kiváló képességekkel megáldott értékesítő és vezető jelölteket interjúztatok nap mint nap, immáron évek óta, akik olyan állásokért törik magukat, amelyben 150-200 000 forintos nettó jövedelemre tehetnek szert, amely soha nem lesz több, és amely azonnal leredukálódik, amint abbahagyják a robotot.
Nemrégiben találtam egy olyan értékesítőt, aki ipari beruházásokhoz kerítésrendszereket értékesített. Büszkesége volt, hogy egy adott évben a hasonló építkezések 80%(!)-nak ő adta el a kerítésrendszert kb. 150 millió forint értékben. Mindezért a kiemelkedő teljesítményért nettó 180 ezer forint volt a jutalma. Most eladom őt egy multi cégnek, akik mindennel együtt kb. 200 ezer forint nettó fizetést adnak neki, és egy kocsit, hogy dolgozni tudjon. Ez a bérrabszolgaság netovábbja.
Egy másik kiváló képességű ember kb. nettó 500 000 forintért visz végig egy 23 milliárd forintos nagy építkezést (egy nagy erőműves beruházásról van szó). Mindezt teszi óriási felelősséggel és szinte véget nem érő munkaidővel.
Mi lesz akkor, amikor felépítette ezt az erőművet? Mi lesz akkor, ha az értékesítő ebben az évben is behoz 150 millió forint bevételt? Mi lesz, ha a vezető ebben az évben is komoly nyereséget hoz létre a tulajdonosoknak? Nagyjából semmi. Megmarad a munkahelye, megkapja a havi fizetését, és dolgozhat a következő évben is.
A fő probléma nem is annyira a képességekkel vagy a kompetenciával van, hiszen rengeteg olyan emberrel találkozom, aki vállalkozóként nagyon sokra vihetné. A probléma forrása a vállalkozói létről alkotott irracionális elképzelések.
A világot a vállalkozók mozgatják, akik ehhez alkalmazottakat használnak fel.
A legtöbb ember álmodozik arról, hogy vállalkozásba fog, de soha nem vág bele. Miért nem? Azért, mert fél, félti a jelenlegi “biztos” megélhetését bizonytalanra váltani. Úgy gondolja, hogy neki nincs “vállalkozói érzéke”. Nincs kapcsolatrendszere. Nem eléggé gátlástalan. Nem akar bűncselekményekbe, csalásba bonyolódni, és persze “tisztában van vele”, hogy minden egyes jómódú ember múltját súlyos bűntettek árnyékolják be.
Akárhogy is nézzük, az alkalmazott sztrájkolhat, amennyit csak akar, mégis a vállalkozónál van az esély arra, hogy biztonságban éljen és megvalósítsa álmait. Az alkalmazottnak, kivéve a nagyon magas pozícióban lévőket, nincs meg még az esélyük sem arra, hogy valóban anyagi biztonságban éljenek, nem is beszélve az álmokról, amelyek mindenkinek a fejében ott vannak, és a luxusról, amit legbelül valószínűleg mindenki szeretne magáénak tudni.
Az élet maga vállalkozás, az élet minden része vállalkozás.
A régi boldogulási modell a maga idejében működött, de már nem működik, mert a világ megváltozott. A régi rendszerben egy jó alkalmazott biztonságban élhetett a maga szűk keretei között. Ezt a boldogulási modellt tanították nagyszüleink, szüleink. A világ azonban megváltozott, és ma már sem az alkalmazotti lét, sem az ahhoz tartozó viselkedésminták nem vezetnek biztonsághoz. Sőt.
A mai boldogulási modell vállalkozói létet igényel, és olyan viselkedésmintát, amely idegen az előző rendszer alkalmazotti attitűdjétől.
Számtalan irracionális nézet alakult ki a vállalkozói létről. A vállalkozáshoz óriási kezdőtőke szükséges, kiterjedt kapcsolatrendszer, gátlástalanság, embertelenség, dörzsöltség, könyörtelenség, és vakszerencse. Ezek így együtt kevés emberben vannak meg, és kevés ember vágyik ezek mindegyikére.
A bérrabszolgáság biztonsága üres látszat. Ha a felszín mögé nézünk, a kép, ami elénk tárul, felháborító: kizsigerelt alkalmazottak, akik sok esetben elképesztő profitot termelnek, jutalmuk pedig zsebpénz és kiszolgáltatottság. De ott van a másik véglet is, azon alkalmazottak tömegei, akik soha nem képesek kitermelni munkájukkal a saját bérüket, és gyakorlatilag a munkaadójuk tartja el őket, isten tudja, mi által motiválva.
A könyv arra bíztatja az olvasót, hogy hagyja el az alkalmazotti létet, és vágjon bele egy vállalkozásba. Mivel az egyetlen bárki számára elérhető vállalkozás, amelyben megtalálható a komoly pénzügyi siker lehetősége, az MLM, a könyv kiemelten kezeli ezt a vállalkozói formát.”
Nos, eddig az ismertető. A téma érdekes és sokak számára húsbavágó.
Rengetegszer láttam embereket, amint ábrándozva meredtek a múltba, és visszasírták az előző rendszert. Magyarok, oroszok, lengyelek stb. Jellemzően olyan országok állampolgárai, melyek a kommunista blokkba tartoztak.
Ha nekem kellene meghatároznom, hogy mitől vállalkozó a vállalkozó, akkor azt mondanám erre, hogy a vállalkozó az, aki képes munkát szerezni, szemben az alkalmazottal, aki nem képes erre. A vállalkozó megszerzi a munkát, az alkalmazott megkapja a munkát, megszerezni nem tudja.
Láttam közelről, amint alkalmazotti lelkületű ember vállalkozásba kezd, és rövid idő alatt belerokkan anyagilag, és kicsit lelkileg is. Felőrlődött attól, hogy nem tudott munkát szerezni, ha pedig néha valahogyan beesett egy, nem fizették ki időben. Persze, ő is lehetett volna sikeres vállalkozó, ha megváltozik, de nem ismerte fel ennek szükségét.
Jack Bauer kedvenc sportja a konfrontálódás. Én úgy látom, hogy a leglényegesebb különbség vállalkozó és alkalmazott között az, hogy a vállalkozó kiáll saját magáért, az alkalmazott viszont nem.
Ti mit gondoltok erről a témáról, vállalkozókról, alkalmazottakról, elavult és érvényes boldogulási modellekről?
En is azt latom, hogy ha nem vallasz rizikot es nem csinalsz sajat vallalkozast orokke ugy kell tancolnod, ahogy a hegedut huzzak….azert dolgozol 11 honapot, hogy egyet szabadon elj. (persze ha engedi a zsebed) Nem eri meg :) Addig kell ujra es ujra probalkozni, mig sikerul a magad ura lenni. En megkukkannek, ha masnak kene dolgozzak :)
Az ismerősöd sajnos elkésett, Robert T Kiyosaki 1997-től megjelenő könyveiben az egész témát minden részletre kiterjedően leírta, feldolgozta, feltárta az okokat és a kivezető utat is megmutatta. Ha nagyon gonosz akarnék lenni, akkor azt is mondhatnám, hogy a fenti idézet a Gazdag papa, szegény papa című könyvének csak halovány utánérzése, de inkább nem mondok ilyet.
Szerintem túlságosan kétpólusúvá redukálja a problémát az író. Annyiban egyetértek, hogy a sikerhez mindenképpen a vállalkozói lét kell, de így az embereket oroszlánokra és birkákra osztja.
Nyilván az elmúlt rendszer bevésődései az embereket globálisan a birka állapotban tartották-tartják, és azóta egy két (x,y) generáció már felnőtt. Legalábbis a személyije szerint…
Az örök törvény, és nem megkerülhető, hogy az emberi alaptermészet nem ilyen. Nem kétpólusú. Függetlenül a társadalom elvárásaitól, nyomásától négy pszichológiai alaptípus van. Kolerikus, szangvinikus, flegmatikus és melankolikus. Illetve ezek kevert típusai, de százalékos kiértékeléssel megállapítható a dominancia.
Magát az embert személyisége alapján három fő jellemző szerint minősíthetjük:
– fizikai
– érzelmi
– szellemi
Ebből a legmeghatározóbb a fizikai. A fizikai típusunkon – függetlenül attól hova születtünk, milyen családba, társadalomba, anyagi helyzetbe- mindössze tíz százalékban van lehetőségünk változtatni. Az érzelmin 20, a legtöbb változtatási lehetőség az intellektuális adottságainkban van, ott ez negyven százalék.
Egyszerű példával élve, egy generációkon keresztül katonatiszteket adó családba ha a fiúgyermek melankolikusnak születik, a legjobb esetben is csak katonazenész vagy hadtápos lesz, mert a fizikai képletét nem tudja senki felülírni, csak ideig-óráig cameoval.
Erről szól az összes valóságshow, elhagyott sziget, bárka,hogy szélsőséges körülmények között MINDIG a valódi énünk, a kapott fizikai kontúrunk jön elő.
A vállalkozói létet a kolerikus ragadozó (tűz) típusú, illetve a kommunikatív ( levegő) szangvinikus típusú emberek választják jellemzően. Ők a kihívók, a kockázatók, akik nem félnek a változástól, akik a határaikat feszegetik. A flegmatikusok föld, a melankolikusok víz típusúak, passzívak, lassúak,követők.
Szintén adott a példa: Áss ki egy gödröt!
– kolerikus: nekiesik, kétszer olyan mélyre ás mint más, feleannyi idő alatt
– szangvinikus: ás, de közben viccet mesél, nyelvet tanul, és még három dologra figyel
– flegmatikus: nem áll neki ásni, ellenben nekiáll számítgatni tervezni méricskélni. Addig húzza az időt, amíg valaki ki nem veszi a munkát a kezéből.
– melankolikus: nekiáll sírni, hogy ez neki nem megy…majd várja hogy a környezetéből egy kolerikus megunja és kiveszi a kezéből az ásót…
Inkább úgy pontosítanám a fenti cikket, hogy aki sikert akar, először is ismerje meg önmagát. Ki vagyok én, mik az erősségeim és gyengeségeim. Ha már ismerem a határaimat, akkor kezdjem el feszegetni azokat, lépjek túl a saját árnyékomon. Ameddig tudok és ameddig ettől jól érzem magam. Ennyi.
Viszont ha sikerre vágyom, ne az alkalmazotti létben keressem, mert az illúzió, akkor is ha oroszlánnak gondolom magam. Ez az elmúlt rendszer öröksége, hogy ezekben a típusú emberekben is egy mesterséges illúziót táplált a biztonságról.
A szabadságnak valóban ára van. Teljes felelősségvállalás önmagamért és a döntéseimért.
Az életben csak egy dolog biztos: a változás. Egyetlen biztos pont csak önmagamban található meg. Aki ezt vállalni tudja, az a vállalkozó. A többiek útonjárók. Szépen szólva…
Írta ezt egy 99%-ban kolerikus vállalkozó, maximális tisztelettel a többi típus felé, mert a méhkasban minden méhre szükség van! Főleg ha a királynő jól akar élni ;-)
Én a másik oldalról is megközelítem a dolgot: én éveken keresztül próbáltam vállalkozói attitűddel alkalmazott lenni! Nem értettem, hogy miért rúgnak ki, amikor mindig a hangoztatott “cég érdekeket” nézem és valóban “ügyfélorientált” vagyok…
Na, azóta megértettem! :)
Érdekes könyvnek ígérkezik. Ez kétségtelen és el is olvasnám. Remélem, megíródik, mert nagyon jó a téma! És nagyon aktuális sajnos! Sokak akarnak most is így boldogulni.
Az MLM téma nekem még kétséges. Mondjuk én sem ismerem annyira így törvényileg meg hogy ténylegesen milyen esélyekkel tud benne valaki valóban normális pénzt keresni. Sok embert láttam belebukni. Sokkal több sikeres cégvezetőt és vállalkozót ismerek, mint MLM-est… De persze ez nem feltétlenül jelent sokat.
“Számtalan irracionális nézet alakult ki a vállalkozói létről. A vállalkozáshoz óriási kezdőtőke szükséges, kiterjedt kapcsolatrendszer, gátlástalanság, embertelenség, dörzsöltség, könyörtelenség, és vakszerencse. Ezek így együtt kevés emberben vannak meg, és kevés ember vágyik ezek mindegyikére.”
Mindezen aggodalam előtt még felmerül a legfontosabb kérdés: na de mibe vágják bele? :)
A könyv írója eléggé sarkít.
Alá és fölé rendeltségről beszél. A vállalkozó a hűbéres az úr a király a dolgozó a jobbágy a rabszolga az alattvaló.
Ez a viszonyrendszer véleményem szerint nem alárendelő, hanem éppen mellé rendelő. A nagyszerű csodás vállalkozó semmit nem érne a dolgozói nélkül, akik elvégzik a tényleges munkát. (Azt az esetet eltekintve amikor a vállalkozó egyben a dolgozó is) Egymást kiegészítve érik el a célt. Az, hogy kinek mit jelent ez és hogyan is valósul meg az megint más eset. (Lásd a megyeri híd esetét)
Magyarországon a módszerváltás után sem változott meg semmi. Maximum a címer és az ország elnevezése. Manapság fiktív vállalkozások ezrei jönnek létre egy hétvége alatt. Számlagyárak, pénzmosodák oligarchák segítségével próbálnak megtollasodni az elvtársak. A másik fele pedig tényleges vállalkozásba fog, de hamar rájön, hogy stiklik nélkül a rendszer megfolytja és szinte biztos lehet benne, hogy veszteség lesz az amit „termel”. Hamar rá kell jönnie, hogy le kell húzni a rolót. Egyértelműen látszik, hogy ma idehaza nem éri meg vállalkozni csak úgy ha van egy két jó ismerőse az embernek.
Nem a vállalkozó személye az akinek változni kéne hanem rendszernek amiben vállalkozna. Gyakorlatilag ellehetetlenítik a közép és kis vállalkozások ma M.o-on. Pedig a gazdaság alapköve lenne e réteg megerősödése az ide behozott és judás pénzen hizlalt multikkal szemben. Ugye emlékszünk még a jeligére: semmi akadálya nem lesz annak, hogy Bécsben kávézót nyisson valaki. Csak épp nem kávézót nyitottak, hanem milliós bankszámlát….
Ugy latom, hogy legnagyobb kihivast az onmenedzseles jelenti a vallalkozova valasban. Ez megelozi es a valallkozas kozben gerinckent elkiseri az onmotivacio… A munka megszerzese csak egy resze az onmenedzselesnek, ami vonatkozik az ido celtudatos es hatekony kihasznalasara, a penz, kapcsolatok, tudas megszerzesere, aktualizalasara stb. napi szinten. A felmerulo komplex feladatkorhoz meg hozzaadodik a szellemi- es lelkiallapot kezben tartasa, az attitud-menedzsment. Ezert is elonyos az MLM, mert ott az osszes tenyezore vonatkozoan vannak mar sikeres szokasmintak, amiket masolni lehet es ezaltal meguszni elore nem lathato csapdakat.
Van jelentosege a posztolt vilagterkepnek? Ha igen, mit takar a szinelosztas? Koszi.
Én nem menedzseltem magamat és ment.Többször is,nem volt nehéz.
Voltam alkalmazott is.A mi szféránkban máshogy működtek anno a dolgok,sosem voltam alárendelve senkinek.Ha mégis a munkáltató erre törekedett volna,azt gyorsan orvosoltuk.(legfeljebb le kellett ülni).
A munkára jelentkezők közül úgy válogatunk,mint a halpiacon.Kereslet-kinálat szerűen működik ez is,véleményem szerint.
Ilyen könyvet irni lehet ugyan,de szerintem az olvasóknak nem segithet sokat.
Nincs nagyon know-how az életre.
Akinek ehhez irott útmutató kell,az maradjon inkább alkalmazott.Úgyis csak ráb@szik.
Más boldogság nem létezik az életben, csak az anyagilag független boldogság?
Kinek mit jelent ugye az anyagi függetlenség…
De ez lenne az életcélja mindenkinek? :sarcasm:
” A múltban működő boldogulási modell a jelenben nem használható. ”
Nem igazában a boldogulási modellben látom a problémat, hanem a tudásban. A régi rendszerben sokszor kevesebbett kellett tudni ahoz, hogy a boldogulási modell hozza az elvárt eredményt (” Minimális felelősséggel meg lehetett élni egy elfogadható szinten. “) Ahogy Fetsiha már írta is, ha valaki alkalmazotti habitussal született arra ne akarjunk más boldogulási modellt ráerőszakolni, mint ami neki való. Nem a boldogulási modelljéval van a baj, hanem a tudásával, ami a személyének passzoló boldogulási modellt érvényre tudná jutattani.
Ma alapvetően nem a boldogulási modellel van Magyarországon a baj, hanem, hogy a tudsát minduntalan ügyeskedéssel akarják az emberek kiváltani. Sajnos ez is magyar személyiségjegy. Aki viszont a nehezebb utat választja és tud az bizony lehet sikeres akár alkalmazottként is.
” A könyv arra bíztatja az olvasót, hogy hagyja el az alkalmazotti létet, és vágjon bele egy vállalkozásba. Mivel az egyetlen bárki számára elérhető vállalkozás, amelyben megtalálható a komoly pénzügyi siker lehetősége, az MLM, a könyv kiemelten kezeli ezt a vállalkozói formát.”
Ez megint csak parasztvakítás. Mivel az MLM egyszerűnek tűnik első pillantásra azt suggalja, hogy komoly tudás és munka nélkül is lehet sikereket elérni. (ez a szempont pont azok számára kecsegtető, akik eleve valami kevés rizikó, kevés meló nagy dohány képletet várnak és mindegy mi az, ha megkapják szívesen beleugranak- a sokat tanulni és dolgozni perspektíva nem mindenki számára hangzik jól, pedig azért elvebne mindenki tisztában van vele, hogy ingyenebéd az nincs). De a képlet az MLM esetében sem más. Csak aki tud és beleteszi szükséges időt az lesz benne sikeres. Ez egyébbként más vállalkozási formákra is igaz.
Nem ertek egyet evvel, es inkabb aleodnak adok igazat. A vallalkozo cseszheti a vallalkozasat, ha nem talal megfelelo alkalmazottakat akik sikerre viszik a ceget. Meg a nagy multik is hanyattesnek egy-ket nem megfelelo emberen. Lasd: Nokia.
A vallalkozo kockaztat, nem csak a havi bevetelt, hanem mindenet. Igy teljesen ertheto es megerdemelt, ha siker eseten doljon a le.
Az alkalmazott csak a havi fizeteset bukja ha bedol a ceg, a vallalkozo mindenet.
Egy jo vallalkozo sikerorientalt hozzaallassal erdekelte teszi az alkalmazottait, hogy szaladjon a szeker.
Raadasul, attol, hogy vallalkozo vagy, butasag azt hinni hogy fuggetlen is. Ebben a vilagban csak a Papa nem fugg senkitol. Elvileg…
Ugyanugy kell tancolnod futtyszora ahogy az ugyfelek kerik, esetenkent szinte megalazkodva. Viszont tobbszor mondhatsz nemet, mint alkalmazottkent.
1-2 csókát ismerek, aki kényszerből lett vállalkozó és belerázódott, elért benne valamit. Pl én. Nem akartam az lenni, ijesztőnek tűnt az egyedüllét, meg kellett tanulnom csak magamra számítani, a személyiségem elé helyezni az üzlei igényeket stb. Inkább megerőltetem magam, mint hogy a havi fixért éljek. Van, akiből hiányzik ez.
A vállalkozó az, aki megerőlteti magát, az alkalmazott + nem.
@ Fetisha:
Túlbonyolítod.
@ aelod:
Vállalkoztál és belebuktál, mert jó ember vagy? Ha én alkalmazlak téged, nekem sokkal több a felelősségem feléd, mint neked felém, nekem sokkal több dolog miatt főhet a fejem, mint neked. Te csak bejössz, lenyomod a melót és hazamész.
Great írta:
Például a tudósok, tanárok, orvosok, tűzoltók stb. általában alkalmazotti munkakörök, mégsem merném azt állítani, hogy nem erőltetik meg magukat, mint alkalmazottak. Bizonyos munkakörök esetében nem is lenne jó a vállalkozói környezet, mert bizonyos tevékenységek esetében elvehetné a dolog értelmét, ha pusztán üzleti szempontok tudnának csak érvényesülni.
De még az üzleti életben sem tipikus az állításod. A cikket ihlető könyv írója egy fejvadász. Ha minden alkalmazott csak olyan lenne, aki nem erőlteti meg magát, akkor nem lenne értelme a fejvadászoknak. Még az üzleti életbe is vannak munkakörök, ahol nagyon is vállalkozói hajlamokkal megáldott alkalmazottakat keresnek. Hogy egy példát mondjak: vannak úgynevezett krízismenedzserek, akik megrendült cégeket próbálnak újra nyereségessé tenni. Vagy rengeteg cégfelvásárlás is történik, ahol az új vezetőknek (sok esetben ezek soha nem vállakoztak, mindig csak alkalmazottak voltak, a multiknál egyébbként tipikus az alkalmazott menedzser és szinte nem is hallani vállalkozó vezetőről) új üzletpolitikával kell sikerre vinni a céget. Vagy ott van olyan cégek esete, mikor az alapító tulajdonos már nem maga irányítja a céget, hanem átadja azt az alkalmazottaknak (ők sok esetben nem is tulajdonosok, mert azt meghagyja magának az alapító családja).
Még egy újabb dolog eszembe jutott. Ott van például a Herendi porcelánmanufaktúra Rt. aminek a 75%-os tulajdonosai az alkalmazottak. Bár az igaz, hogy a jó munkakerő megtartása végett az alkalmazottakat egyben tulajdonossá is tették és sok esetben más cégek is így járnak el, de ezt elsősorban nem a vállalkozói vénájuk, hanem a szaktudásuk miatt lettek ” vállalkozók/tulajdonosok”.
A könyv arra bíztatja az olvasót, hogy hagyja el az alkalmazotti létet, és vágjon bele egy vállalkozásba. Mivel az egyetlen bárki számára elérhető vállalkozás, amelyben megtalálható a komoly pénzügyi siker lehetősége, az MLM, a könyv kiemelten kezeli ezt a vállalkozói formát.
Jelenleg az MLM sem kecsegtet gyors vagy biztos sikerrel. Nagy-nagy kitartással és rengeteg munkával sikerre lehet vinni jelenleg is, főként, ha valaki megszereti ezt a fajta tevékenységet. Szükséges és alig elégséges feltétel hozzá a termékismeret, a legfőbb tőke a folyamatosan épülő kapcsolatrendszer. Lehet ezt a tevékenységet jól végezni és aki jelen körülmények között is megállja a helyét (illetve beleértve a hullámvölgyeket is mindig meg fogja állni a helyét) az az önismerettel rendelkező ember, aki imádja és érti az emberekkel való kapcsolattartást, együttműködést.
Más emberek számára ez a feladat egyáltalán nem olyan egyszerű, mint felásni a kertet, megjavítani vagy elkészíteni valamit, melyben egyébként kiváló. Amint elkezdi az MLM-et, attól fogva emberekkel kell foglalkoznia és főként saját magával, hogy képes legyen megszólítani vagy felhívni valakit. Ilyenkor, ha az illető beállítottságának ez megfelel (ha végre el tudott kapni valakit) valamiképpen lenyomja az MLM-et annak a torkán, akinek ez cseppet sem való (holott kellő emberismerettel ez előre felismerhető lenne) és esetleg évekbe kerül, hogy alkalmazotti fizetéséből a kezdőcsomag árát kamatos kamattal visszafizesse.
Így cseppet sem mindegy, hogy az MLM üzletbe kit vonnak bele. Nem kétséges persze, hogy ebből a vargabetűből is sokat tanulhat mindkét fél és a meghozott áldozatok árán előbb utóbb komoly önismeretet szerezhet a kockázatot vállaló a megtett úton.
A vállalkozói létnek nem csak a pénzszerzés lehet a célja.
Alkalmazottként kezdtem a pályafutásomat – nem tartott túl sokáig.
Pénzügyileg meglehetősen kiszolgáltatott állapot, utáltam a hónap végi filléreskedéseket és azt, hogy nagyon korlátozott terveink lehettek. Szülői hátszél hiányában, zsenge korban ez nagyon bosszantó tud lenni.
A legnagyobb gondot mégsem ez jelentette, hiszen kerestünk különmunkát, ügyeskedtünk….
A gond az volt, hogy meg volt kötve a kezem, mások szabályainak kellett megfelelni.
Értelmetlen, sőt kártékony, elavult alapokon nyugvó működési sémák, minden logikát nélkülöző rendszerek, elvek között.
Aki alkalmazott akar lenni huzamosabb ideig, az ne járjon nyitott szemmel a világban, ne képezze magát, csak a munkáltató által megadott kereteken belül! Különben vagy megalkuszik és belebetegszik, vagy folyamatosan harcol és abba betegszik bele, vagy sűrűn munkáltatót vált, vagy ….kilép a rendszerből.
Az is megoldás egy ideig, ha valahol robotol a pénzért és közben a hobbijának él, ott fejlődik. Csak egy ideig…..utána a fenti variációk következnek, vagy valami hasonló.
A munkám és a “hobbim” ugyanaz….. ezért jelentős tudást halmoztam fel a témában, amely már nem tűri a kereteket.
Ezért vagyok vállalkozó. Magam hozom a szabályokat, a tőlem független sorompókat vagy átugrom, vagy átbújok alatta…..
Nem vagyok gazdag, de anyagilag független olyan értelemben, hogy nem függök a fizetésnaptól és a költségvetési kerettől.
Soha nem azt nézem, hogy van-e pénzem valamire, hanem azt, hogy szükségem van-e rá – aztán “megcsinálom” hozzá a pénzt.
Nem érdekel semmiféle riogatás, meg válság….nem nézek tv-t, nem hallgatok rádiót, nem olvasom a sajtót.
A világ nem olyan, mint ahogyan láttatni akarják.
Mi kell a vállalkozáshoz? Józan paraszti ész és szenvedély!
Amíg az a kérdés, hogy mit vállalkozzunk és miből, addig nem érdemes elkezdeni….
Great írta:
Nem értem a kérdésed.
A munka adó ugyan annyi felelősségel tartozik a dolgozója után mint fordítva.
A lényeg, hogy mindenki találja meg a személyiségének megfelelő munkát legyen az alkalmazotti vagy vállalkozói státusz.
Nem mondanám, hogy az MLM az egyetlen bárki számára elérhető vállalkozás (komoly pénzügyi siker lehetőségével). Inkább az üzletkötés, értékesítés mint ágazat (amibe az mlm mint értékesítési módszer tartozik) az ami talán a legkönnyebben hozzáférhető, a legkisebb kezdőtőkével indítható az átlagember számára.
Viszont az értékesítésben és azon belül az mlm-ben is, mint minden más bizniszben megfigyelhető, hogy csak a próbálkozók kb. 10 százaléka jut el végül arra a szintre amit sikeresnek neveznek (jól megél és csak ebből).
A magánvállalkozói szférában kevés ilyen ember van és soha nem is volt belőlük sok. Az állami szférában, meg az önkormányzatoknál már jóval több található a lebzselő rétegből, akik azok munkáján élősködnek akik rendesen végzik azt.
Szinte naponta lehet találkozni velük. Az a baj, hogy szelektív a memóriájuk…csak a jó részére emlékeznek a kommunizmusnak. Ezen az oldalon is volt már rá példa, nem egyszer.
Hotstepper írta:
Miért késett volna el Duncan ismerőse? Kiyosaki főleg ingatlan kereskedéssel foglalkozik ami eléggé eltér az mlm-től. Általánosságban persze lehet hasonló dolgokat mondani mindkettőről de a gyakorlatban messze van a kettő egymástól.
Sekler írta:
Duncannál mindig van jelentősége a témához posztolt képnek. Hogy a színelosztás mit takar az benne van a kép címében.
Fecske írta:
Létezik, de egy olyan sincs amiért ne kellene megdolgozni.
Neked mit jelent?
Nem, de egy Fecske nem csinál nyarat. :laugh:
Sok embernek semmilyen életcélja nincs. Ezzel szemben az anyagi függetlenség nem rossz cél és valószínűleg nem is az egyetlen célja azoknak akiknek a céljai közt van. A probléma amire a legtöbb, célokkal rendelkező, dolgozó felnőtt előbb-utóbb rájön az, hogy sok olyan cél(ja) van amin közvetetten vagy közvetlenül az anyagiak hiánya miatt nem tud dolgozni. Mivel meg kell élni valamiből, eltartani a családot stb. dolgoznia kell és ezért kevés ideje jut másra. Ha anyagilag függetlenné válik, onnantól az idejét úgy és arra osztja be ahogy neki tetszik.
@ Alex:
Nem erre gondoltam. Amire te gondolsz, az egy különleges alkalmazotti állapot, amit hivatásnak neveznek, és ami ritka még az említett állásokban is. A legtöbb alkalmazott a fizetésért + esetleg a kollégákért jár be, nem a munkájáért.
@ aelod:
“A nagyszerű csodás vállalkozó semmit nem érne a dolgozói nélkül, akik elvégzik a tényleges munkát.” Erre utaltam. A vállalkozónak más a tényleges munkája.
Akinek nincs családja, kicsi gyerek, az havi 200ból meg tud élni, ha te eljössz hozzám dolgozni és én kézbe adok neked havi 200at, akkor számold ki, hogy mennyit kellene kitermelned ahhoz, hogy én azt legálisan kifizethessem neked + keressek rajtad legálisan legalább ugyanannyit, amennyit te, mert külömben miért alkalmaználak? Nem kis tétel és nem tudom, hogyan termelhetnél ki ennyit. A pénz nagy részét nem te kapod és nem én, hanem egy pióca réteg, amit státuszából adódóan kell fizetni, nem azért, mert értéket adna neked vagy nekem.
Sekler írta:
Ha ráviszed az egeret a képre, megjelenik a kép címe, communist countries. A szín is beszédes, nem?
A vállalkozó az, aki képes a változásra, s a körülötte zajló eseményekben meglátott minták alapján dinamikusan alkalmazkodik, s nem ragaszkodik olyan múltbéli mintákhoz, aminek az elemei már nem találhatók meg a megfigyelt szituációban.
Szerintem a változásra képtelen ember a társadalom testének az elöregedett sejtje, amit majd a következő generációs ciklus során az újak leváltanak. A vállalkozó pedig az antioxidáns, ami építi a rejteket, függetlenül attól, melyik generációba tartoznak.
A boldogulási modell valóban káros módon itt ragadt a régi beidegződéseket sulykolva, de szerintem ennek nincs sok köze a rendszerváltás előtti időhöz. Ez a folyamat sokkal régebbre nyúlik vissza. Talán valahova a Honfoglalás idejére. Idejöttünk, fosztogattunk, raboltunk, majd ránk vertek azok a ronda európai népek egy csúnyát és mi kénytelenek voltunk sértődötten hazakullogni. Utána jött egy törzsi vezet, aki királynak kiáltotta ki magát és nem engedte nekünk ősienk vallást gyakorolni. Majd jöttek a tatárok, törökök, kunok, labancok. Mind évszázadokig megmondták nekünk mit csinálhatunk. Aztán amikor azt hittük már minden rendben jöttek az oroszok. Izmusok és dinasztiák váltották egymást, s mi mindig az önsajnálatunkkal voltunk elfoglalva. Ezáltal állandóan eleink panaszáradatát láttuk csak, akik már saját korukban sem voltak elégedettek, s az ő eleiktől is ezt látták.
A mai boldogulási modell tévút csak a hab a tortán, s 100 év múlva csak egy állomás lesz a sok különböző panaszkorszakok sorában…
Great írta:
Kire gondolsz? Az állami alkalmazottakra (államra) vagy a munkanélküliekre?
Bendegoose írta:
Egyetértek nagyon sok minennel, amit írtál ezért like-oltam is a kommentedet.
Annyit fűznék hozzá, hogy minden egyénnek van boldogulási modellje (a hontalanoktól kezdve a királyokig), de a társadalmaknak is van. Ahogy az egyén, úgy a társadalom esetében is a boldogulási modell a semélyiségi jegyekből fakad. Hogy egy példát mondjak, nem véletlen, hogy Putyin barátunk olyan szakmát választott, ami pontosan megfelel személyiségének, ahogy az sem véletlen, hogy Nietz barátunk filozófus lett stb. De mondhatnám azt is, hogy az sem véletlen, hogy a németek, akiknek nemzeti (faji) személyiségükből a precizitás és a munkaszeretet fakad azok például nagyon jó gépeket tudnak gyártani, de például nem igazán jó tőzsdések. Mert a személyiség meghatározza a boldogulási modellt is.
Viszont azt azért megemlíteném, hogy az, hogy rengeteg boldogulási modell van az valahol nagyon jó a társadalomnak. Vannak egyének/nemzetek, akiknek a boldogulási modellje alkalmatlannak tűnik egy adott korban, míg egy másik korban meg az a domináns.
Annak, hogy az egyes bodogulási modelleket képvisleő ember nem igazán képes a változásra szintén jó a társadalomnak – bár egyének szintjén a változásra képtelenség persze elvezethet tragédiákhoz. A társadalom sokszínűsége ugyanis a társadalom egyészségét jelenti és egyben a társadalom alkalmazkodási képességének alapja a mindig változó környezetre és kihívásokra. Ezért is szükséges, hogy szolidárisak legyünk az olyan emberekkel is, akik látrszólag a jelenkori rendszer vesztesei a személysigékükmet reprezentáló boldogulási modelljük miatt, mert egy másik környezetben pont ők lehetnek azok, akiket vállalkozónak fogunk tekinteni, mert abban a helyzetben rájuk lesz szükség a túlélésre.
Great írta:
Ez így van.
Viszont ha te 2 kilót fizetsz nekem akkor csak 60ra jelentesz be napi 4 órára heti 6 napra és valójában 12-t dolgozom heti 6 napban mondjuk…
Egy progresszív adórendszerben nem kéne így ügyeskedni de mint tudjuk a pióca réteg akit nagyon helyesen megjelöltél. Általában ezeknek nincs a fejméretüknek megfelelő sapkájuk és nagyon érzékenyek ám, de nagyon.
A képen az elavult boldugális modellt a kommunista országok vagy a többiek képviselik?
Különben a kommunista modell sem elavult boldogulási modell, csupán most parkolópályán van, mert a jelenkori környezet nem ennek kedvez. Amint változik a környezet azonnal meg fog ugarni a népszerűsége, ami egy természetes reakció lesz a változásokra.
Ugye az USA-t a szabadság és a liberalizmus országának tartjuk. A szeptember 11-ei támadás utánni megváltozott helyzetre úgy reagált az emberi jogok élharcosa, hogy olyan törvényt fogadtak el, hogy minden egyes állampolgára gyanú nélkül is megfigyelhető és lehallgatható, ahogy kísérlet történe a Habeas Corpus megszüntetésére. A 2008-as gazdasági változásokra meg úgy reagált a szabad vállalkozás és az egyéni tulajdon védelmének élharcosa, hogy államosította a bajbajutott bankokat és cégeket. Szóval mikor változot a környezet, akkor nem áttalott azonnal “kommunista” ideológiának megfelelő lépésekhez folyamodni és a saját ideológiájából fakadókat félretenni.
A világ állandó mozgásban van. A ma boldogulási modelljének sikeressége csak az adott pillanatnak szól, holnap már lehet “elavult “, amiként újra az lesz a jó, ami ma tartunk az “elavult”-nak.
Még egy észrevétel a boldogulási modellekhez.
Oroszország és Kína mindig is birodalomban gondolkodott. A “kommunizmus” bukása után tán az oroszok demokraták lettek és másként gondolkodnak, hisz az előző modelljüket elvetették, mert “elavult”? Míg gyengéknek érezték magukat addig talán lehetett ilyen benyomása valakinek, de amint erőre kaptak máris itt van a birodalomépítés, ami teljesen megfelel személyiségüknek. Teljesen lényegtelen, hogy Putyint ma nem cárnak nevezzük, de lényegét tekintve az évszázados orosz boldogulási modellt képviseli, nem is meglepő, hogy a Krím bekebelezése után 95% volt a népszerűsége és a támogatottsága a saját lakossága körében. A Szovjetúnió is a birodalomépítő orosz mentalitás egyik terméjke volt. Bár a birodalom megszűnt és az ott alkalmazott modell “elavultnak” volt bélyegezve ennek ellenére nem a modell változott csakis a boldogulási modell érvényre jutattásának a mértéke. Abban a pillanatban, hogy az oroszok elég er5snek érzik magukat a személyiségükből fakadó modell érvényre jutattására azonnal meg is teszik azt. Elavult-e ez a modell akkor? Csupán a környezettől függ a válasz. 1945-ben nem volt elavult, 1986-ban az volt és manapság újra kezd megint nem elavulttá vállni.
Alex írta:
Azt miből gondolod, hogy a németek nem igazán jó tőzsdések?
A nemzeteknek szerintem nincs olyan személyisége mint egy egyénnek.
A különböző nemzeteknek vannak tipikus, rájuk jellemző kulturális sajátosságai és szokásai (ami alapján azután tévesen sztereotípiákba sorolják az adott nemzet összes polgárát) de szerintem nem ebből fakad egy adott nemzet boldogulása, jóléte, életszínvonala. Az főleg inkább a politikai és gazdasági intézményrendszerein alapszik.
Alex írta:
A kommunista modell a kapitalizmusból ered. Egyfajta reakció a kapitalizmus hátrányos, kegyetlen oldalára. A népszerűsége megugorhat de önmagában, a kapitalizmus nélkül életképtelen. A kapitalizmus nélkül a kommunizmus idővel egyfajta hűbérúri rendszerbe vedlik vissza. Viszont arra jó, hogy a kapitalistákat féken tartsa és a kommunizmustól való félelmükben kedvezményeket vezessenek be a munkásoknak.
Uhh… ez az ember soha nem volt MLM csúcsán… ír baromságokat…
Sokféle boldogulási modell van. Csak nem mind működik.
Az én húgom például azt találta ki, hogy ő nem akar dolgozni járni, viszont szívesen vezeti a háztartás, neveli a gyereket (gyerekeket), eljár fodrászhoz, műkörmöshöz, edzőterembe. Vállalja, hogy minden nap finom étellel, ragyogóan tiszta lakásban, jól nevelt, rendes gyerekekkel, csinosan, netten, nagy öleléssel várja haza az ő élete párját. Nem lesz olyan, hogy a férfi nem talál reggel egy tiszta inget, mert ki lesz neki készítve, kivasalva. Ha elromlik valami, akkor nem az urát ugrasztja az asszonyka, hanem szerelőt hív , hogy mire a pasas holt fáradtan hazajön, a munkából ne kelljen redőnyt szerelnie, dugulást elhárítania, felfúrni a falra a konyhai órát sem. A gyereket sem kell furikázni az apának, mert az anyukájuk viszi-hozza őket suliba, úszásra, focira, táncra, szolfézsre, cserkészetre, lovagolni, stb. Mindemellett a fickó egy olyan nőt kap, aki odafigyel magára, ápolt, fitt, feszes, fiatalos és kívánatos, ugyanakkor elegáns és kifinomult.
Cserébe csak két dolgot vár el az én húgom. Először is hogy a férfi jól keressen, annyira, hogy neki ne kelljen dolgoznia, mégsem legyenek anyagi gondjaik. Nem akar fényűző életet, de szeretne minden évben legalább egyszer elmenni nyaralni (és nem Guttatöttősre 3 nap 2 éjszakára apartmanba, hanem egy hétre külföldre egy legalább 5 csillagos szállodába). A másik pedig természetesen, hogy vegye el feleségül, (így jogilag is bebiztosítja a pozícióját.)
Tisztességes üzlet nem? A pasi dolgozik és pénzt keres, a csajszi főz, mos, takarít, szülőire jár és megteremti a megfelelő családi hátteret. Persze a feministák (de nem csak ők, hanem sokan mások, köztük én is) megrökönyödhetnének ezen az elképzelésen és hangoztathatnák, hogy ez egy századokkal ezelőtti modell, amikor a nők még rá voltak utalva a férjükre, teljes mértékben tőle függtek és ki voltak szolgáltatva nekik. Miért választja ezt egy nő önként egy olyan korban, amikor már nyitva áll előtte a lehetőség, hogy szinte bármilyen hivatást választhasson, bármilyen munkakörben elhelyezkedhessen? Nos, azért mert bármilyen idejétmúltnak, vagy túlhaladottnak tűnik is, ez a modell is működik. Mert van benne csere és amíg ez a csere tisztességes, vagyis mindkét fél nyújtja, amit ígért és nem kevesebbet, inkább néha még többet is, addig ez a nagyon is jól fog funkcionálni.
A kommunizmus (vagyis amit annak becéznek, mert vegytiszta formában nem is valósították meg sehol)azért nem működik ma és soha nem is működött, mert nincs benne viszonosság. Mivel nem a hozzájárulása arányában kapja a javakat, ezért sok ember kihasználja a kommunista jellegű és a szocialista rendszereket is arra, hogy minél kevesebb erőfeszítést tegyen. Piaci viszonyok közt is cél az erőfeszítés minimalizálása, de ugyanakkor a termelés maximalizálása, így ennek a hatékonyság növekedése az eredménye.
A lényeg, hogy minden rendszerben az tud boldogulni, aki valami hasznosat hoz létre, vagy hozzáad egy dolog értékéhez, mert azért hosszútávon meg is fogja kapni a megfelelő kompenzációt. Mindegy mi az, de minél jobb a terméke, vagy szolgáltatása az illetőnek, annál többre, jobbra számíthat. (Bocs, Kami, hogy konkrétan nem tudom megmondani neked, hogy mibe vágj bele, de ez az alap.) Aki pedig megúszni szeretné a munkát és semmit nem termel, vagy alig és messze az elvárt alatt az nem jut egyről a kettőre.
@ Petra:
Nincs véltlen még egy ilyen mentalitású hugicád?
Igény az volna rá. :inlove:
Jaklin írta:
Én is ismertem sokat, aztán megismertem őket jobban, és 1 kivételtől eltekintve, előjött a közmondásos “10 ezezért benzin a Q7-be…”
aelod írta:
De az nem fog.
Don Fülig di St.James998 írta:
Mindenre van, de ha közreadjuk, oda a nimbusz, mert mások is képessé válnak ugyanarra.
Fecske írta:
Szerintem az anyagi függetlenség része a boldogságnak.
Alex írta:
Ez nem személyiségjegy, hanem rossz minta. Azt látják, hogy kevés tudással, ügyeskedéssel, vetítéssel, kapcsolatokkal könnyebb az élet, mint tudással és munkával. Egy ponton túl az ember meg esetleg elkezdi magát baleknek érezni, ami miatt próbál ragaszkodni egy olyan viselkedési mintához, amit a környezet nyilvánvalóan nem tart sokra.
A kezdőtőke a más nagyságrend.
prolizoli írta:
André Kostolany, aki 40 éven át igen sokat tett Németországban a tőzsdei ismeretek terjesztéséért (és ezért még német magasrangú állami kitüntetést is kapott) állítja ezt. Bár nem nehéz belátni, hogy van igazságalapja az állításnak, mert a amerikai, angol , de a francia dolgozók nagy tömegével ellentétben az átlagos német dolgozó a nyugdíjra gondolva megtakarításait kis kockázatú , de stabil befektetési formákba (életbiztosítás, német állampapírok stb.) irányítgatja. A nagy kockázatú spórolási formák nincsenek a németek vérében és nem is igen érzik jól magukat ezen a terepen.
prolizoli írta:
A nemzetek személyisége pont a prolizoli írta:
,
prolizoli írta:
Az adott nemzet politikai és gazdasági intézményrendszere pont az adott nemzet személyiségén (faji jellegén) alapul, illetve abból fakad.
Egy latin amerikai ország hiába nevezi magát köztársaságnak, ha egyik diktátor váltja a másikat benne, az egyik államcsőd követi a másikat. Míg például Anglia nem köztársaság, mégis a modern kapitalizmus, emberi jogok és demokrácia védbástyája, mert az angol nemzeti jellegből ez fakad. Az oroszokat erőszakkal lehet motiválni az amerikaiakat szabadsággal. Ez jellemző rájuk, ez a nemzeti sajátosságuk.
A japán gazdasági modell a japán nemzeti hagyományokból táplálkozott és a szamurájmentalitás számos formáját hordozza magában, a németek nem értik a görögök gazdaságpolitikáját és intézményrendszerét, mert a német mentalitás a spórolásra és a szorgos munkára épülő érték- és intézményrendszert és gazdaságpolitikát hívott életre (nem meglepő, hogy a németek azonnal a spórolást ajánlották a görögöknek, mikor azok bajba kerültek, akik persze hatalmas tüntetésekkel válaszoltak a megszorító inztézkedésekre, mert ők meg a német mentalitást nem értik – nem véletlen, hogy az elmúlt 150 évben Görögország 5 X ment csődbe).
Vagyis a nemzeti sajátosságok alapján teremtődik meg egy intézményrendszer az adott országban. Hogy az sikeres-e lesz pedig sok esetben a gazdasági környezettől is függ. Bár elvben a latin amerikai országokban ugyanaz az intézményrendszer van, mint Németországban mégis a hatékonysága teljesen eltérő. A különbség abban van, hogy a holt intézményi keretet milyen hatékonysággal képes, mennyi élettel tudja megtölteni a benne manifesztálódó nemzeti (faji) jellegzetesség – az intézményt működtető emberi tömegek. A német rendőrség sokkal kevésbbé részlehajló és korrupt, mint a kolumbiai, bár az intézményrendszerek felépítése lehet szinte azonos.
Petra írta:
A pasi sokkal jobban jár. :-D
Duncan Shelley írta:
Egyetértek, viszont ezen mondattal egyben elismered azt is, hogy egy boldogulási modell rossz hatékonysága nem feltétlenül a boldogulási modell alkalmatlansági bizonyítványa.
Ha engem ültetnének egy forma1-es autóba és nem tudnám vele 330 km/ó mellett bevenni a kanyart, abból nem következik, hogy a forma 1 autó egy elavult valami.
Vagyis az, hogy egy boldogulási modell épp trendi vagy parkolópályán van nem feltétlenül a boldogulási modell minőségéről mond véleményt.
Ezért az eddigi hozzászólásaimban is arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy elavultnak nevezni egy boldogulási modell csupán azért, mert ma nem ez dominál nem szerencsés, mert sok esetben szubjektív benyomásokon alapszik.
A szubjektivitást az okozza, hogy statikusan látjuk a világot és lineárisan. Miközben a világ sok esetben nem statikus és nem lineáris. Ha elfogadjuk, hogy a társadalmak életében is létezik ciklikusság, akkor azt is el kell fogadni, hogy bizonyos boldogulási modellek az időben visszatérnek/hetnek.
Az elavultság mindig csak egy adott időszakra és egy bizonyos helyzetre érvényes. Vagyis a helyes úgy lenne, ha azt mondanánk, hogy a boldogulási modell elavultsága megállapítatott az x-től x+1 terjedő időszakra és ezek és ezen körülmények fennállása mellett.
Ez azért fontos, mert amint Petra példája is jól szemlélteti, sok nő saját maga mond le a boldogságáról azért, mert azt gondolja, hogy az emancipált modell mellett létező más modellek már elavultak és ezért nem is keresgél. Így rengeteg nő éli életét olyan álmokat kergetve, amikben nem talál megnyugvásra, mert fel sem merül benne esetleg, hogy neki egy másik modell a megfelelő.
Alex írta:
Szerinted az amerikai, angol, francia dolgozók tömege jobb tőzsdés lesz a német dolgozók tömegénél attól, hogy hagyja rábeszélni magát a brókerektől valamilyen tőzsdei befektetésre állampapírok helyett? A tömeg nem jó tőzsdés semmilyen nemzetnél. Egyének vannak és csoportok akik sikeresek ebben és ezek minden olyan országban kialakulnak ahol a tőzsde működik. Nem számít, hogy német, angol vagy francia.
Példának okáért a Deutsche Bank a legnagyobb devizakereskedő a Forex piacon vagy említhetném Birger Schäfermeier nevét aki a világ egyik legjobb daytradere. A németek semmivel sem gyengébb (vagy erősebb) tőzsdések mint bármelyik nemzet azok közül akik hasonló anyagi és intézményi szinten állhatnak a kereskedéshez mint ők.
De ezek nem olyan stabil állandók mint egy személynél. A nemzet sok emberből áll ahol a major csoportok hozzáállása időszakonként gyökeresen változhat és változik, függetlenül attól, hogy milyen kulturális sajátosságaik vannak.
Miért fakadna ez a nemzet jellegéből? Szerintem inkább abból fakad, hogy az adott kor vezetői (az adott országban) milyen politikai és gazdasági rendszereket vezetnek be és mennyire tartatják be azokat.
Vagy talán csak az adott országok vezető rétegei feltételez(ték)ik ezt a nemzetükről, hibásan.
Ha ez így van akkor, hogy lehet az, hogy az NDK meg az NSZK közt olyan nagy gazdasági különbség jött létre anno? Egy nemzet volt, egy kultúra mégis pár évtized leforgása alatt ég és föld lett a különbség köztük. Amikor újra egységesítették őket az NSZK-beliek sokat panaszkodtak, hogy a volt NDK-sok mennyire lusták és naplopók pedig valamikor egyformán dolgosak voltak.
Dél Korea Ázsia egyik leggazdagabb országa, Észak Korea pedig az egyik legszegényebb. Egy kultúra és egy nemzet voltak mégis mára szakadéknyi a különbség a két államban élő emberek életszínvonala és gazdasági lehetőségei közt. Milyen nemzeti és kulturális sajátosságok alapján teremtődött meg náluk ilyen intézménybeli különbség?
Duncan Shelley írta:
Tehát hazudunk?
Alex írta:
A modellnek a környezetre kell reagálnia, ha nem veszi figyelembe a realitásokat, akkor csak egy álom. Egy diktatúrában nem fog működni az a modell, amit szabad versenyre találtak ki.
De itt, a készülő könyv kapcsán ennél sokkal mélyebb modellekről van szó, ami levezethető az alkalmazkodás vs kontroll, követés vs önállóság témakörére.
Pedig nem légbőlkapott a vélemény. Ma mást jelent alkalmazottnak lenni, mint amit például nagyszüleimnek jelentett. Ma munkanélküliség van, az ő idejükben munkakerülés volt, amiért elvihették az embert. Ma dolgozni kell azért, ami akkor adva volt, de ma tovább is léphetsz, akkor erre nem volt mód.
Magyarországon egy alkalmazotti modell volt kondicionálva nagyon hosszú időn át, előtte meg egy másik modell volt érvényben. Oda vissza kellett kondicionálni az embereket. Ha egy modell nem működik, akkor egy másik kell, amire meg esetleg alkalmatlan az illető. De megváltozhat, és alkalmassá válhat rá.
A felelősség nem a kromoszómáktól függ.
Don Fülig di St.James998 írta:
Mé’ nem? :D
Ha valamiben rendszer van, elemek vannak, sorrend van, összefüggések vannak, akkor ezt meg lehet figyelni, meg lehet érteni, és meg lehet tanítani. Ha te valahol eredményesebb vagy, mint másvalaki, akkor az nem azért van, mert csak, hanem mert valamit másképp csinálsz, másképp gondolsz.
Alex írta:
Nem járt jobban. Szerencsétlen azt hiszi, hogy a nő azért van vele, mert szereti, pedig csak azért van vele, mert neki az a munkája, hogy vele van.
És a nő sem járt jól, mert ahhoz, hogy valaki ezt találja ki magának, mint életpályát, borzasztó énkép kell.
prolizoli írta:
Szerintem a kommunista modell a kapitalista modell egyik verziója, amiben az egész ország egyvalaki vállalkozásaként van kezelve.
Alex írta:
Ezt jelenti az, hogy elavult. :D
Duncan Shelley írta:
Szerintem a kapitalizmus-ból, annak hatására keletkezik de nem mint egy verziója, hanem mint ellenerő ami meg akarja szüntetni a kapitalizmust. Viszont ha sikerül elérnie a kapitalizmus megszűnését (az adott országban) azzal nemcsak a saját gazdasági fejlődését, gazdagodását szünteti meg hanem a kapitalizmus alatt meglévő szintet sem tudja fenntartani és visszacsúszik a feudalista, hűbérúri rendszerek gazdasági szintjére. Főleg azért mert nem tudja a társadalma kreatív tagjait olyan szinten ösztönözni mint a kapitalizmus, valamint a szabad piac (mint kereslet-kínálat és ármeghatározó) hiánya miatt.
A Kínaiak azóta fejlődnek gyors tempóban gazdaságilag amióta a 80-as években bevezették a magánvállalkozás és szabad piac intézményeit. Ez azért veszélyes az ottani kommunista pártra nézve mert az időközben meggazdagodó kínai magánvállalkozók veszélyeztetik vagyonukkal és befolyásukkal a hatalmon lévő komcsi rezsimet. Ezért féltek az orosz komcsik és ezért félnek az észak koreaiak, kubaiak is bevezetni a szóban forgó intézményeket mert rettegnek, hogy elvesztik a hatalmukat (mint a történelem mutatja nem alaptalanul). Szóval valahogy nagyon tudnak lavírozni a kínai komcsik. Ez az amit a többi ország kommunista vezetői nem tudtak vagy nem mernek.
Én alkalmazotti közegben vagyok vállalkozó, a feltételeket nem én teremtem meg, én csak kihasználom azokat. Ezt hívják karrieristának. Vállalkozóként viselkedem a céges mikrotársadalomban, kockáztatok, kezdeményezek, megegyezéseket kötök, lavírozok, manipulálok.
Láttam embereket, akik fél éve vagy még régebb óta nem kaptak fizetést a cégüktől és mégis bejártak dolgozni, abban a reményben, hogy ha a cég kijön a kátyuból, majd kárpótolják őket. Volt ilyen valaha? Amikor már akkora a baj, hogy a fizetéseket nem tudják kiadni, akkor nagyon nagy a baj, az lefest egy képet a vezetés alkalmasságáról. Én profi vagyok, miért vesztegetném az időmet olyan vállalatban, ahol a legfelső szinten amatőrök vandálkodnak? Olyan vállalati rendszerek kellenek, ahol minden szinten profik (motivált szakemberek) dolgoznak és kiszűrik azokat, akikből a hozzáértés vagy a motiváció hiányzik.
Az én boldogulási modellem alapja az, hogy csak magamhoz vagyok lojális. Nem éri meg máshoz hűségesnek lenni. Ha másért élek, értem ki él? ;-)
Ja, MLM=mások pénzét LMLM……. piramisokat építő rabszolgaként……..sosem csinálnám, inkább maffiát alapítok :)
Új közalkalmazotti munkahelyemen behívtak egy külön terembe a vezető és egy kolléga, és PP prezentációt vetítve próbáltak rávenni, hogy épüljek bele egy ilyen MLM-be, én elmondtam, hogy nem fogom ismerőseimet arra rávenni, hogy másoknak extra profitot termelve olyan termékeket vegyenek meg ami jövedelmükhöz mérten irreálisan drága…
Duncan Shelley írta:
Ilyen értelemben igen. De nem elavult olyan értelemben, amit az elavultat alatt szoktuk érteni technikai vívmányok esetében.
Egy sítalp elavult nyáron, mert akkor nincs hó, de nem elavult olyan értelemben, hogy miután újra beköszönt a tél előkerül a kamra mélyéről.
prolizoli írta:
A kérdés az, hogy miért hagyja nagyobb mértékben rábeszélni magát, mint a német? Illetve a német miért hagyja magát kevésbé előnybe részesítve a kevésbé kockázatos formákat?
prolizoli írta:
Amint írtam is, vannak nagyon jó német tőzsdések, de ettől a nemzeti sajátosság az, hogy nincs a vérükben a tőzsde. Erről, tudtommal, Birger is hasonlóképpen gondolkodik. Nincsenek véletlenek, mert pont erről beszélgettünk múltkor Balázs Szilárddal – aki 2013-ban Párizsban legyőzte Birgert a treader világbajnokságon – és ha emlékezetem nem csal, akkor egyszer Bécsben maga Birger is mondta ezt. Egyébbként főleg Szilárdnak köszönhetjük, hogy Birger olyan sokat jár Magyarországra és szereti a magyarokat.
prolizoli írta:
vannak, amik könnyen változnak és vannak, amik nem – épúgy, mint a személyeknél.
prolizoli írta:
Több kérdésed is érinti ezt a témát, megpróbálok most ezekre egyszrerre válaszolni. Úgy emlékszem, hogy Te is ismered azt a hasolnlatot, amit maga Kosztolany is említett, mikor a gazdaság és a tőzsde kapcsolatát a kutyát sétáltató emberhez hasonlítja. Maga a hasonlat azonban sokkal szélesebb kontextusban is nagyon találó. Ilyen szélesebb a kontextus a nemzet/ország és az intézményei. Az intézmények a kutya és a nemzet/ország a sétáló ember, aki a kutyát sétáltatja. Mivel a kutya ide-oda szaladgál – egyszer a sétáló ember előtt van és akár úgy tűnhet, hogy húzhatja is maga után, máskor az ember mögött van és akár annak haladási irányával elletétes irányban is mozoghat, mégis csalóka az a következtetés, hogy a kutya sétáltatja az embert. A kutya fajtását, annak mozgási szabadságát és az uticélt mindig is az ember határozza meg. Igen, a kutya legtöbbször hasonlít gazdájához és akár nagyon szoros együttműködés/kapcsolat is kialakulhat köztük, de a falkavezér az ember kell, hogy legyen.
Mivel a kutya mozgása a gyorsabb és a jobban megfigyelhető sok esetben, ezért aztán sokszor úgy tűnhet, hogy a kutya a domináns. Az intézményekről is azt gondoljuk, hogy olyan kutyák, amik húzzák maga mögött az országot vagy a nemzetet. Mivel a póráz hossza sok esetben változik, ezért néha nehéz észrevenni, hogy a kutya szabadságát (mennyit mozoghat tetszése szerint) mindig is az ember (nemzet) határozza meg, aki a pórázt a kezében tartja. Már a kutya is önálló entitás, ezért aztán segítheti is, de akár gátolhatja is a sétáltató ember sebességét, útirányát stb., de hosszútávon nem ő az, aki ezeket a dolgokat meghatározza, mert nem ő sétáltat, hanem őt sétáltatják. Hosszútávon mindig is a sétáltató akarata érvényesül.
Mindig is a nemzet az, ami megszabja, hogy milyenek is az intézményei. Bár az intézmények hathatnak a nemzetre, amiként egy kutya is ráncigálhatja a gazdáját, akár húzva maga után esetleg állandóan a lábai alatt motoszgálva, de ezek alapvetően csak rövidtávú hatásokat gerjesztenek- hosszútávon a gazda érvényesíti akaratát. Amennyiben egy intézmény vezetése olyan dolgot akar ráeröltetni a nemzetére, amit azt nem akar, akkor úgy jár, mint a betöretlen ló. Vagy betörik vagy pedig általában az ember leveszi róla a kezét, mert nem válik hasznára.
prolizoli írta:
Ezeket a dolgokat nem egyéni léptékkel kell vizsgálni. Egy emberöltő nem igazán releváns időszak egy nemzet életében. A nemzet ,akár két kutyát is tud sétáltatni, ahol az egyik kutya az ember előtt a másik pedig pont a másik oldal irányában mozoghat. Magyarország is volt 150 évig szétszabdalva ahol teljesen eltérő társadalmi, gazdasági és vallási berendezkedés volt, mégis 150 év török uralom sem tudta a magyar nemzeti sajátosságokat kiirtani a szétszakadt nemzetrészekben.
De hivatkozhatnél akár néhány kommentelőtársunk véleményére is, akik szertint a zsidó mindehol zsidó marad. Ahogy azt hiszem nem kell felsorolnom azt a mégannyi intézményrenszert sem, amit ráerőszakoltak a cigányságra abból az elképzelésből kiindulva, hogy az intézményrendszerek azok, amik mogatják a nemzetet. Nos, mint láthatjuk, az intézményrendszerek nem igazán változtattak meg semmit a cigányok faji sajátosságait illetőleg. Mert egyszerűen nem a farok mozgatja a kutyát.
Erre próbáltam példát is hozni akkor, mikor szemléltetni akartam, hogy a nyugati típusú demokráciát (az angolszász modellt) bár rengeteg nemzet és ország adoptálta, azok a nemzeti és faji jelleggel kapcsolatba lépve változásokon mentek keresztül és idomultak ehez a jelegghez. Így bár jószerivel mindegyik országban ugyanaz az intézményrendszer létezik, amelyik magát demokratikusnak nevezi teljesen eltérő tartalommal töltődnek meg (mindegyik gazda más kutyát preferál és másképp fogja a pórázt is). A latin-amerikai köztársaságok teljesen más tartalommal bírnak, mint az arab köztársaságok vagy az európai köztársaságok és így tovább. Ugyanazok az intézmények , mégis sokszor teljesen eltérő tartalom.
Bár úgy tünhet, hogy a 40 év kommunizmusa változtatott a népen (lustábbá tette stb.), de a gyorsaságot látva, amiként a nép visszatér saját alkatából fakadó sajátosságainak megfelelő érték- és intézményrendszerhez, nem hagyhat kétséget a felöl, hogy az NDK kommunista rednszerre csak tompította, de nem módosította a német faji jelgget, amiként az Észak-Kóreai rezsim megszűnte után is hihetetlen gyorsasággal fog egymásra találni a szétszakadt nemzetrész. Persze a mi egyéni perspektívánkból nézve ezek hosszan tartó dolgok, de egy nemzet perspektívájából nézve igazán nem játszik szerepet, ha az egyik kutya akár 200 évig is szalad a másik kutya ellenébe. Maga a gazda azért megy csak a maga utján és a kutyák előbb – utóbb követik őt.
Alex írta:
Nos, a kommunizmus sem volt nagyon kompatibilis a magyar nemzeti sajátságokkal és 1956-ban ennek hangot is adott. Persze külső hatalom ideig-óráig rákényszerítheti intézményrendszerét a nemzetre, de azt is csak olyan formában, ha azt a nemzet belső kohójában a nemzet számára úgy-ahogy elfogadható formába transzformálja (gulyáskommunizmus). Hosszabb távú sikert csak azok a rendszerek érhetnek el, amelyeknek sikerül ez a transzformáció illetve annyira tudnak idomulni a nemzeti jelleghez, hogy az aztán beépülhet a nemzet értékrendjébe.
Erre csak egy példa a Dél-Amerikai országok katolicizmusa, ahol rengeteg indián istenséggel azonosítva egyes keresztény tekintélyeket tudott csak elfogadható lenni a megtért indián lakosságnak.
Hányszor került szóba otthon is az előző rendszer! …. hogy milyen jó volt… hogy biztos volt a munkahely.. a megélhetés…
Különféle emberi attitűdök vannak – egyikünk alkalmas vállalkozást vezetni, akár 3000 emberrel, másikunk pedig még a virágokat se képes meglocsolni, ha megkérik..
A jelen közeg egyszerűen szinte rákényszeríti az embert, hogy gondolkozzon el legalább arról, hogy vállalkozik.
Ezt olyannyira érzem magamon, hogy eszembe jut szinte naponta, hogy ki kéne már szakadni ebből az alkalmazottságból, és VALAMIbe fogni!
Nem vagyok cégvezetős attitűddel megáldva.
A használtautó értékesítés sem hoz lázba. Horgolni nem tudok, bár akarták, hogy tudjam, anno általánosban… (Ellenálltam…). Nem festek kiemelkedőn, nem vagyok extrafeltűnőszép, apám nem celeb, és kereskedő vénája csak a nagyapámnak volt….
Ezzel annyit akarok mondani, hogy … tolna a sugallat és a módosuló társadalmi-gazdasági környezet a vállalkozási irányba, na de megakasztanak a saját képességeim, tehetségem, érdeklődésem, lehetőségeim, családi állapotom, miegyéb satöbbi.
Ja, hát hogy önbizalom kéne??
Mondom, hogy az attitűd.
Legközelebb abban a kórházban akarok megszületni, ahol ezt nyomja az inkubátor!…
balisto írta:
Kinek akarsz megfelelni valójában?
@ Alex:
Tulajdonkeppen senkinek sem, mert annyira mast var el a masiktol minden ember – miondjuk azt, hogy sokkal különb legyel, mint ök!
Na, ennek nem akarok megfelelni, mert nem tudok, meg elöször ki kene talanom magamat.
Nem?
annamari írta:
Amen
Rombododeka írta:
Használok valamit, bejött, mondom másoknak, lesz akit érdekel, lesz akit nem, ez az MLM. Bíztatok másokat, próbáld ki, nézd meg, hisz kereskedő vagyok. Abban van a passzív pénz, hogy kipróbálja, megtetszik neki, és rendszeresen vesz belőle, anélkül, hogy nekem bíztatnom kellene. Szar termékkel nem lehet passzív pénzt keresni, mert minden hónapban dolgozni kell az eladással, nincs stabil vevőkör, folyton új balekokat kell keresni, hisz mindenkinek csak egyszer lehet eladni.
A profit működteti a gazdaság minden részét. MLM termékeken általában 40 % haszon van, ebből fizetik a szinteket, házifeladatként nézz utána, hogy a hagyományos kereskedelemben milyen kulcsokkal dolgoznak, hogy jogosan ítélkezhess.
balisto írta:
Vagyis most az van, hogy azt tudod, hogy mit nem akarsz csinálni, csak azt nem tudod, hogy mi az ami Neked való?
prolizoli írta:
Kreációs szinten ez néhány nem túl magas szellemi szinten lévő egoista állat álma, támogatói szinten meg olyan emberek álma, akik személyes részvétel nélkül, a puszta idejük eladásából akarják minden szükségletüket fedezni.
Kreációs szinten van egy számomra felfoghatatlanul önimádó valaki, aki azt élvezi, ha az egész ország a fényképével van beterítve, tízezrek masíroznak előtte, totális személyi kultusz övezi, ő egyszemélyben rendelkezik minden ember élete, vagyona, teste, bármije felett, ösztönzésként a puszta erőszakot és a legprimitívebb propagandát használja.
Támogatói szinten olyan embereknek kell ez, akik abban gondolkodnak, hogy adnak órákat a napjukból, és kész, ezért mindent kérnek, ami a léthez kell, saját primitív vágyaik szintjén. Tehát nem hatékonyságot, minőségi munkát akarnak adni, hanem csak időt, személyes részvétel nélkül.
Ha a két oldalt megnézzük, akkor szerintem nem nehéz észrevenni egy mintát, aminek történelmileg elég jelentős a múltja. Az, hogy valaki király, császár, cár, vagy főtitkár, az ugyanazt jelenti. Az, hogy valaki alattvaló, jobbágy, vagy alkalmazott, az ugyanaz a minta.
Szerintem inkább a kapitalizmus jött létre a kommunizmus ellenpontozásaként, mivel a kapitalizmus szakított a történelmi modellel. Nem mondom, hogy a kapitalizmus tökéletes, mert láthatóan nagyon nem, de sokkal fejlettebb, mint a kommunizmus, mert több részvételt vár el az emberektől, de több lehetőséget is ad, és összességében sokkal erősebb és tartósabb formáció.
Kína: a politika erősebb a pénznél, a politikánál erősebb az erőszak. Ha valami nem tetszik, hoznak egy törvényt, és onnantól fogva a legnagyobb vállalkozók is bűnözők lesznek, aztán esetleg falhoz állítják őket. Két ismerős is mondta, akik Kínában akartak/akarnak üzletelni, hogy ha nem vesznek be egy politikust, akkor bármikor bezárhatják a céget, mondvacsinált indokkal.
@ annamari:
Az én helyzetem sem szokásos. Nincs napirendem és azt írok, amit akarok. De… Ha sikeres akarok lenni, igazodnom kell az olvasói elvárásokhoz, és a menedzsmenthez. Nem egy hagyományos holdkóros művész(ieskedő) lét, hanem inkább vállalkozás, ahol piacok és igények vannak, amiknek meg kell felelni, vagy létre kell azokat hozni, ha valaki eléggé démoni ahhoz, hogy igényeket teremtsen. Én még nem vagyok az.
Alex írta:
Szerintem de, elavult, és attól az, hogy létrejött nála hatékonyabb.
Hát, aki a kamra mélyén tartja a sítalpait… :D
Alex írta:
Hacsak nem az történt, hogy Magyarországból szatellitállamot akartak csinálni, ahogyan a szovjetek is csináltak ilyet Kubából, és ez állt a szervezkedés mögött, ahogyan az állítólag elég sok CIA-s iratban is szerepel.
Egyébként meg mire mentek vele? Pár tank elfüstölt némi benzint, és annyi.
balisto írta:
Épp olvasok egy könyvet, amiben az egyik fejezet azzal foglalkozik, hogy az emberek ritka kivételtől eltekintve, nem látják a saját problémáikat, amik megakasztják őket az életben. Azért nem látják, mert megmagyarázzák azokat.
Duncan Shelley írta:
Minden társadalom alapja az ember. A világon sokféle ember van. A politikai rendszerek, ideológiák és gazdasági modelek csak eszközök a sokféle ember szolgálatában.
A kommunizmus inkább ideológia/politikai rendszer a kapitalizmus inkább gazdasági rendszer/model. Van kommunista ország kapitalista gazdasági modellel (pld. Kína).
Egy ideológia, politikai vagy gazdasági rendszer, mint eszköz elavultsága mindig relatív. Annak kifejezése, hogy az ember igényeit mennyire tudja kielégíteni.
Az ideológiák, politikai rendszerek és gazdasági modelek nem elavulnak el. A diktatúra nem rosszabb, mint a demokrácia, a egynejűség nem rosszabb, mint a többnejűség, ahogy a budhizmus sem jobb, mint az iszlám. Csupán az emberekben, akik ezeket az eszközöket használják, azokban van különbség. Vannak emberek, akiknek jobb a diktatúra és vannak emberek, akiknek jobb a demokrácia. Vannak emberek, akiknek a budhizmus a megfelelő ideológia, vannak emberek, akiknek az iszlám. Vannak emberek, akik egy nőt szeretnek, vannak, akik többet.
Az ideológiáknak, politikai rendszereknek és gazdasági modeleknek preferenciáik vannak. Amik az adott körülmények közt a leghatékonyabbnak tűnik, az emberek azt a eszközt preferálják. Ha változnak a körülmények változnak az eszközök is.
Ez szerintem a boldogság érzetével és a boldogulás mikéntkével van összefüggésben.
Ahoz, hogy rendszerről azt állíthassuk, hogy a másikhoz képest fejlettebb azt kéne, hogy a körülményeknek is változatlanoknak legyenek.
Mivel a világ változik ezért az egyes rendszerek preferenciái is változnak. De a ideológiák, politikai rendszerek és gazdasági modelek önmagukban nem avulnak el.
Alex írta:
Nagyjabol.
Amugy pedig körvonalazodok mar……. :)
Duncan Shelley írta:
Latjak-nemlatjak… de az igaz, hogy mi magunk akadalyozzuk magunkat.
Mondjuk, mert jobban hiszünk masoknak.
Pedig magasrol kene mindenkire tenni es csak sajat magam erzesei es vagyai es tervei fele menni.
Huuu, deszep is lenne!
A gyerekem meg majd felnö magatol.
Duncan Shelley írta:
Jo, hogy leirtad ezt ba szot: DEMONI.
Kicsit ezen elrugozott az agyam.
Hat nem tudok en demoni lenni mindig.
Kene?
A szoban jo adag negativum van: “felelem”, “ismeretlen”, “hatalmas, aki iranyit”
meg pozitivumkent megitelendö, de valojaban igenis felelmetes: erös, eröteljes, nagy…. ilyenek.
Miota is rögzödik belenk a felemlites???
Alex írta:
Mert másként nevelték őket. De ez nem velük született tulajdonság.
Azt írtad a németek nem igazán jó tőzsdézők. Szerintem nincs olyan, hogy jól tőzsdéző nemzet. Mint írtam szerintem egyének vannak és csoportok akik jók benne és ezek minden országban előfordulnak ahol van rendes tőzsde.
Persze függ attól hogy mi alapján döntjük el, hogy kik a jobb tőzsdések. Nem tudom, hogy vannak-e olyan statisztikák amelyek leírják, hogy az egyes országokban mennyien tőzsdéznek, milyen formában és hány százalékuk nyereséges. Az könnyen lehet, hogy a németek közül kevesebben foglalkoznak tőzsdével mint pl. az angolok, de vajon van e különbség százalékban a nyerők és veszítők aránya közt a két országban? Mert ez alapján már lehetne állítani, hogy az egyik nemzet jobb benne mint a másik.
Az attól függ, hogy kiket értünk a nemzet fogalma alatt. Ha az egész populációt értjük, beleértve az adott nemzet vezetőségét és hatalmi apparátusát is akkor igen, egyetértek a fenti mondattal. Viszont ha úgy értjük, hogy a nemzet a nép a vezetők pedig mintegy külső befolyásként értendők akkor szerintem nem így van.
Alex írta:
Aki látott már így sétáltatni kutyákat annak egyértelmű, hogy nem a sétáltató irányít :laugh:
Szerintem Kosztolányi kutyasétáltatós hasonlata nem passzol a nemzet és intézményei témához úgy mint a tőzsdei és gazdasági kilengések magyarázatához.
Viszont ha mégis ezzel a hasonlattal élnénk akkor ez alapján pl. Japán is csak előreszaladt intézményileg mivel a Kóreai kb. 70 év meg a Japán 140 év nem igazán nagy léptékű különbség nemzeti viszonylatban (ha a magyar 150 év sem az).
E két népcsoport közt tényleg nagy eltérés van életmódban, világlátásban. De ez szerintem nem egy velük született faji sajátosság, nincs a vérükben mint ahogy az amerikaiaknak sincs a vérükben a kosárlabda, amerikai foci vagy a demokrácia. Ez kondicionálás, neveltetés eredménye. Mindegyik nemzetnél, népcsoportnál kialakulnak bizonyos szokások az idők folyamán amelyek addig maradnak fenn amíg tudatos változtatással vagy nem szándékos motivációk hatására meg nem szűnnek.
Azt nem állítom, hogy ezek a nemzeti sajátosságok nincsenek hatással az adott nemzet gazdasági döntéseire (is) mert nyilván vannak de úgy gondolom, hogy nem minden szokás, hagyomány befolyásolja ezeket a döntéseket valamint azok a hagyományok amelyek negatívan érintik az adott népet felülírhatók ha a vezető hatalomnak és a végrehajtó aparatúrájának van rá hajlandósága, motivációja avagy kényszere.
Valamint úgy gondolom, hogy bármilyen nemzet gazdasági (és egyéb) fejlődési potenciáljának a legjobb beteljesítésére vannak jobb módszerek és kevésbé jó módszerek. Mindegy hogy kínai, amerikai, orosz, német vagy “hottentotta” mivel mindegyik nemzet az emberi fajhoz tartozik és mint ilyen az alapmozgatóik ugyanazok. Semmilyen nemzet sem szereti ha elnyomják és legyen az bármilyen nemzet szülötte sokkal jobbat vagy többet fog nyújtani ha tudja, hogy abból neki is jó haszna származik. Ezzel szemben sokkal kevésbé fog igyekezni ha “minden közös” avagy minden az uraké.
Alex írta:
Csak akkor az nem világos, hogy mi a gazda útiránya?
Hiszen az angoloknál is csak kb. 200-250 éve kezdődött a demokratikus berendezkedés kialakulása előtte náluk sosem volt ilyen. A demokrácia a görögöknél jelent meg először (lehet, hogy volt előtte is valahol de az biztos, hogy nem a briteknél) majd eltűnt és máshol jelent meg újra. Abban az időben a görögök jóval fejlettebb gazdasággal, kultúrával és szervezettebb állammal rendelkeztek mint a germánok vagy a britek de mára ez megfordult.
A japánok pedig soha azelőtt nem voltak kiemelkedően fejlett ország az átlaghoz képest ma meg azok. Mindig birodalomban gondolkodtak ők is nemcsak a kínaiak meg az oroszok. De nem azért emelkedtek fel az utolsó másfél évszázadban mert ők szamurájmentalitással rendelkeztek ami a nemzeti hagyományokból táplálkozott, hanem éppen azért mert megváltoztatták a hibás begyöpösödött hozzáállásukat (pontosabban azok a modern gondolkodású kereskedői és nemesi rétegek változtatták meg egész japán hozzáállását akik a Tokugawák ellen fordultak).
Eltörölték azokat a kasztrendszeri-nemesi intézményeket amelyek miatt Japán elmaradt a nyugattól és azokat az intézményeket (módszereket) vezették be amelyek miatt Japán fejlődésnek indult. Ami nagyon fontos, hogy nem csak bevezették hanem be is tartották a módszert.
A dolgok állandóan változnak néha hirtelen néha lassan. Akik valaha gazdagok voltak ma szegények és fordítva. Ez pedig szerintem azon múlik, hogy be-e vezetik (és be is tartják) azokat a módszereket amelyek ehhez vezetnek. Ha bevezetik és betartják, gazdagszanak, ha elodázzák maradnak vagy újból elszegényednek.
A nemzeti sajátosság, kultúra amelyről beszélsz szerintem olyan mint az egyénnél a gondolkodásmód. Javarészt nem veleszületett hanem tanult. Ha az adott nemzet megváltoztatja azokat a részeit amelyek hátrányosak számára a boldogulása szempontjából akkor megváltozik az élete, ha nem akkor marad a rossz úton.
prolizoli írta:
De, voltak kiemelkedően fejlettek bizonyos területeken, bizonyos korszakokban. Azért álltak meg, mert a főnök nem volt előrelátó, és nem hitte, hogy lehetséges olyan fejlődés, ami ellen már nem tudnak mit tenni.
A szamurájmentalitásnak van árnyoldala is. Ha hibáztál, folt esett a becsületeden, amit csak a halálod moshat tisztára. A II. ww-ban a legjobb képességű tisztjeik hullottak így el, mint a legyek. Ami globálisan nézve, mégis pozitívum. Sőt nem globálisan nézve is az. Később sem a szamurájmentalitásnak köszönhetően fejlődtek, bár annak is volt hozzá köze.
prolizoli írta:
Az biztos. Bár néhány megveszekedett példány akkor is igyekezni fog, csak éppen abban, hogy elhúzzon onnan, vagy a vezetőség húzzon el.
balisto írta:
Felemlítés?
Alex írta:
A témát egy olyan vallás borzolná fel igazán, ami nem ideológia lenne, hanem igaz. :D
Vagy ha azok a bizonyos emberek változnak, akik azeket az eszközöket preferálják…
A facebookon biztosan látod, hogy most épp Dubaiban vagyunk. Ha nem jártál még, menj ki egy kicsit. Bár csak a hűtött utcák embernek valók, meg a belső terek, de sok érdekesség van ott. Például az, hogy az ember teleeszi magát és fizet ötszáz forintnak megfelelő összeget, miközben az életszínvonal sokkal magasabban van, mint amiről Magyarországon álmodnak. Minél több országot tapasztal meg valaki, minél több politikai és gazdasági rendszert, annál nagyobb rálátása van a sokféle emberi döntésre, és egyre inkább ingatja a fejét, hogy hú, ebben /magyar/országban valamit rohadtul elb@sztak. Nem lehet mindent a körülményekre fogni, az elmék sokkal fontosabbak.
Duncan Shelley írta:
Hogy régebbi korszakokban gazdaságilag a világátlaghoz képest annyira fejlettek lettek volna mint ma, melyik korszakokban volt ez?
Japán a meidzsi forradalom előtt és idejében az iparilag fejlett nyugathoz képest kimondottan elmaradott, mezőgazdasági-feudalista országnak számított. A Meidzsi-restauráció hozta meg azokat a fontos intézményi és társadalmi változásokat amelyek Japánt gazdasági nagyhatalommá emelték.
A Tokugawa korszak alatt is fejletebb lett gazdaságilag (régi önmagához képest) erről írtam is a gazdaság politika fórumban de még így is nagyon messze volt a 19 századbeli gazdag államoktól.
Duncan Shelley írta:
Igen, az emberi makacsságnak megvannak az előnyei is. Általában minden országban vannak olyan politikai csoportok akikben megvan a tudás, hogy feljebb emeljék az ország gazdaságát, életszínvonalát csak sokszor nem tudnak hatalomhoz jutni vagy nem tudják azt elég ideig megtartani ahhoz, hogy ezt megtegyék.
prolizoli írta:
Mikor azt mondtam, hogy nem jó tőzsdések, akkor én a hozzáállásra gondoltam , nem pedig az eredményességre. Azt hittem ez a mondandómból ki fog tűnni. De ezek szerint nem volt elég egyértelmű. Tehát nincs kétségem az iránt, hogy a németek közt is van nagyon jó eredményességű tőzsdés – tehát mint egyének nem rosszabbak más nemzet fiainál , viszont a nemzet nem jó tőzsdés olyan értelemben, hogy a mentalitásuk és a kultúrájuk olyan programot ad a nemzet tagjainak többségének, ami miatt nem foglal el jelentős helyet a életszemléletükben. Ennek megnyilvánulási formája például az, hogy a németek döntő többsége nem lép saját maga a tőzsdére, hanem bankokon vagy alapokon keresztül (az angolok, amerikaiak mint egyének sokkal bátrabbak ebben) és ott is a spórolásos megoldásokat preferálja.
prolizoli írta:
Így gondoltam.
prolizoli írta:
Pontosan ráillik, úgy ahogy leírtam. A tőzsde is a gazdaság egy intézménye és a gazdaság pedig a nemzet része- ugyanis a nemzet aktivitásának egyik megnyilvánulása . Vagyis a nemzet és intézményei viszony fennáll. Ha elfogadjuk azt, hogy a nemzet határozza meg intézményeit, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy ezen viszony sémái is azonosak. A társadalom müködési sémái muszáj, hogy homogének legyenek, mert csak így lehet felfogni egy egészként. Ezért van az, hogy ami igaz kicsiben igaz nagyban is. Vagyis a tőzsde/gazdaság és a nemzet és intézményei viszony minőségükben nem különböző kategóriák, csupán a megfigyelés szintje más.
prolizoli írta:
A tapasztalatom az, hogy a vezető hatalom nem tudja felülírni az alapbeállításokat. A nem lényeges dolgok felülírhatók, a lényegesek nem.
prolizoli írta:
Ez nem teljesen van így. Az angol parlamentarizmus kialakulás a sokkal régebbre tehető. (Magna Charta Libertatum (1215) vagy a grófságok és a városok képviselőinek meghívása az angol parlamentbe (1265) ).
prolizoli írta:
A régészek egy része ma úgy látja, hogy a civilizációba való hosszú átmenet során kétféle típusú civilizáció jött létre: Az egyikre példa a mai Pakisztán területén létrejött és 500 évig fennállt Indus-Szaraszvati civilizáció (cca.i.e.2500-i.e.2000), ahol a munkamegosztás fejlődése nem vezetett egy állam kialakulásához, nem vezettet társadalmi dominancia viszonyok kialakulásához. Ez a civilizáció egyben békés is volt, nem volt hadsereg, nem volt adórendszer, a termelők termékeiket kicserélték, és a társadalmat egy nagymértékű tervszerűség jellemezte, ami a városok építésében is megnyilvánult.
A civilizáció másik formája, amely a későbbiekben uralkodóvá vált ez nem így alakult. Mind Mezopotámiában, mind Egyiptomban, Kínában, és az amerikai Peruban kialakult az állam, a maga intézményrendszerével, a maga kényszereivel, adórendszerével, hadseregével, vallásával. Ennek a rendszernek a történetét csak rövid ideig szakította meg az antik athéni fejlődés, amely önmagára vonatkoztatva megalkotta a demokrácia fogalmát.
A képviselet intézménye a középkori angol fejlődésben alakult ki, és válasz igyekezett lenni arra a kérdésre, hogy hogyan lehetne valamiféle ahhoz hasonló rendszert kialakítani, mint amilyen az athéni antik demokrácia volt.
Többféle modell és felfogás létezik a demokráciát illetőleg (a Jefferson nevével fényjelzett az alulról építkező, a klaszikus angol felfogás a felülről építkező), egy rövid összefoglaló:
A demokrácia modellje alulról építkező Felülről építkező
decentralizált centralizált
Első politikusa, filozófusa Periklész, Szókratész Platon
Legfőbb elve: Szubszidiaritás / hatalom Hatalom egy része
vertikális megosztása a választott elit kezében
Emberi viszonyok Partnerség elsődleges, Dominancia elsődleges,
funkcionális hierarchia erős hierarchia
Demokratikus viszonyok
kiterjedése Parlament, önkormányzat, Parlament, önkormányzat
család, iskola, munkahely
Részvétel foka maximális minimális
Nevelés formája Demokratikus tanuló közösség Bürokratikus iskola
Politikusi beállítottság Nem tudok mindent a lehetö Én vagyok a legokosabb,
legjobb módon eldönteni mindent eldönthetek
Duncan Shelley írta:
A gondolatom lényege az volt, hogy minden ember számára más vallás a megfelelő, ezért az igaz is. Az emberből fakad ez a dolog és mivel sokféle ember van nem véletlen, hogy az igazság sokféle fajtája jött létre és mind igaz. Ezért lényegében nem lehet eldönteni egyik vallásról sem, hogy igaz-e a másikhoz képest, mert mind lehet igaz egyidejüleg. A használhatóság a kritériuma ennek a kérdésnek szerintem. Ha a vallás azt nyújtja, amit az emberek elvárnak tőle, akkor számukra ott az igazság is.
Duncan Shelley írta:
Ez is egy alternativa.
Duncan Shelley írta:
A körülményekbe természetesen az elmék és a gondolkodásmód is beletartozik. Nem véletlen, hogy a magyar azonnal szidja a sajátjait, mert egyszer életében 500 forint értékben teleette magát. Ez magyar sajátosság, ami a gondolkodás szerves része. Sajnos ez egy negatív minta, amin változatni kéne.
Alex írta:
Nem, semmiképpen sem tartozik bele. Körülmény például egy ország ásványkinycsei vagy azok hiánya, a politikai rendszer nem körülmény. Az nagyon is fontos, hogy a vezetőség elme szinten milyen rögeszmékkel rendelkezik, milyen területeken alulképzett, vagy félreképzett.
Az azonosságok, hasonlóságok és különbségek felismerése az intelligencia működése, ez nem negatív minta, hanem a lényeg. A meghozott politikai döntések nem tökéletesek, hanem erősen korlátolt, befolyásolt, és rejtett érdekek felé húzó elmék termékei.
Kb. 20 éve kis kerületi bizottság összes emberét megvásárolták, az egyiknek havi 800.000 Ft-ot kínáltak zsebbe, ha minden titkos szavazáson úgy dönt, ahogyan akarják. Ez egy példa a rejtett érdekekre.
@ prolizoli:
Japán sokáig vezetett fémkohászat, gyalogos taktika és szervezés terén. A főszigetek folyton háborúztak, tehát edzésben voltak, és amikor jött valaki, hogy megszállja az országot, egyesültek a császár alatt. Amíg nem ütköztek ki a fejlődésbeli különbségek haditechnikában, ez jól működött.
Az iparosodás nem feltétlenül fejlődés, attól függ, hogy kielégít-e valamilyen széleskörben meglévő igényt, illetve, hogy külső nyomás kikényszeríti-e azt. Japán ilyen szempontból egy ideig jól megvolt nélküle.
Amíg időgépek nincsenek, a történelem irodalmi fikció, ami engem illett, de sok tanulság van benne. Az elzárkózás és a konzerválás nem kifizetődő.
Duncan Shelley írta:
Már miért ne lenne körülmény a politikai rendszer, a írástudtalanság szintje stb.? A politikai rendszer, az iskolázattás stb, pont az elmék állapotáról tájékoztat. Mikor egy cég kiválaszt egy országot az új gyára felépítésének helyérte, akkor nemcsak az ásványkincsek meglétét vizsgálja, hanem pontosan az elmék állapotát is. Számára ez pontosan olyan körülmény, mint az úthálózat, ásványkincsek vagy elhelyezkedés.
Alex írta:
Aha. Akkor viszont tévesen értelmeztem a mondandódat.
Szerintem meg nem illik úgy rá. Kosztolányi a gazdaságot az ebet sétáltató emberhez a tőzsdét pedig a pórázon lévő kutyához hasonlította. Ez egy elég találó hasonlat mivel a tőzsdén elég sok résztvevő viselkedik ösztönösen a hangulata, vágyai és félelmei szerint mint egy kutya. A gazdaságban ezzel szemben általában nincsenek akkora kilengések mivel pl. egy cég gyártási folyamatai állandóbbak mint a tőzsdei résztvevők hangulati ingadozásai.
Viszont a jelenlegi példánál te az adott nemzetet hasonlítod a gazdához az intézményt pedig az ebhez. Nos szerintem éppen a nép az aki érzelmileg ingadozóbb és cselekszik inkább érzelmi mint józan megfontolások alapján. Vegyük csak például a parlamenti választásokat.
Az intézmény viszont egy módszer nem pedig cselekvő lény ezért nem igazán lehet a szóban forgó ebhez hasonlítani.
Mit értesz lényeges és nem lényeges dolgok alatt?
Egyrészt ez még nem volt demokrácia de tény, hogy ilyen dolgokkal kezdődik. Viszont a magna charta és hasonló dolgok mind a különböző, nemzeten belüli csoportok csatározásainak eredménye. Ezek a hatalmi harcok pedig sok nemzet történelmében megtalálhatók a mai napig csak különböző eredményekkel végződtek. Ezek a különböző eredmények pedig főleg attól függtek, hogy melyik csoport tudott éppen felülkerekedni a másikon az adott helyzetben. Az pedig előre nem igazán kiszámítható mivel sok olyan tényezőtől is függ amelyeket az emberek nem tudnak befolyásolni.
A rómaiaknál is volt szenátus és népi képviselet mégis kaszturalmi rendszer alakult ki végül. Az elején a köztársaság kori Rómában még egyenlőbb volt a helyzet ami később nem azért változott meg mert a nép szolgaságra vágyott volna (vagy ez lett volna a nemzeti sajátosságuk) hanem mert azok a politikai erők tudtak fölényhez jutni és uralkodni akiknek a birodalmi-kasztrendszeri berendezkedés volt az érdeke. Tehát a vezető hatalom fokozatosan felülírta a dolgokat.
Minden népnél megtalálhatóak a szabadságra, egyenlőbbségre való törekvések. De nem mindenhol sikerül kialakítani olyan hatalmi rendszert amely egyensúlyban van és biztosítja a széleskörű politikai képviseletet, mivel a társadalom szerkezeti változásának elején (ami legtöbbször egy nagy hirtelen fordulat miatt indul be) sokszor csak apró véletlenszerű (nem szándékos törekvés által kialakult) különbségek vannak két nemzet belső erőviszonyai közt. De éppen ezek a kis alkalmi különbségek válhatnak döntővé amikor jön az említett hirtelen fordulat és a kezdeti kis különbségekből nagyot csinál.
Igen, az angolok szeretik ezt hangoztatni magukról, hogy ők találták ki és terjesztették el a mai modern demokráciát. Valóban volt benne szerepük, nem is kicsi, csak nem egészen úgy ahogy azt ők mesélik.
Duncan Shelley írta:
Szinte minden országban folyton háborúztak így hát ha ezekben a dolgokban előnyhöz is jutottak a japánok a különbség nem lehetett nagy. Az egyesülés a császár alatt az ami nagy erőt adhatott külső betörések ellen, de gazdaságilag nem voltak fejlettebbek a környező országoknál.
Ha a boldogulási modell szempontjából nézzük akkor a fejlett iparral rendelkező országokban sokkal több a lehetőség, mind az egyén mind a csoportok számára, mint az agrár országokban. Vagyis az iparosodás által fejlettebbé váltak.
prolizoli írta:
De Kosztolany pont azt akarta szemléltetni a példával, hogy az ösztönös kutya alá van rendelve a gazda (a gazdaság) akaratának. Nem véletlen az sem (bár ezt kosztolany nem említi, de a mondandójából következik), hogy a gazda milyen kutyát választ. A valós életben sem véletlen, hogy sokszor a kutya hasonlít a gazdájához, mert az tudatalatt olyan ebet választ, amelyikkel azonosulni tud. (Nekem is van egy 40 kilós orvosnő ismerősöm, aki valami dán dogot választott első kutyának miután elhatározta, hogy beszerez egyet, aztán csupán néhány hónapig tartott a románcuk, mert miután a kutya felnőtt úgy ránagatta szegény gazdát, mint a rongybabát pusztán a fizikai erőkülönbsége folytán. Na a dán dog gyorsan le lett cserélve egy házi kedvencre – azt hiszem mindent elmond róla, hogy Zsebibaba lett a neve !!!!!!! – és azóta szent a béke.).
Szóval Kosztolany példája nem csak a gazdaság és a tőzsde természetéről ad tájékoztatást (erről elég kimerítően írtál magad is), hanem elsősorban a viszonyukat, az egymáshoz való rendeltségi szintet mutatja be. Kosztolany szerint a gazdaság a felérendelt és a tőzsde az alárendelt. Nos, ezt állítom én is, mikor azt mondom, hogy a nemzet a főlérendelt és a intézményei az alárendeltek ( a gazda választja ki a neki megfelelő kutyát és nem fordítva).
prolizoli írta:
A nép választ kormányt, ezért intézményrendszert is. Én nem állítottam, hogy a gazda szerephez feltétlenül sok ész is kell, hogy társuljon, vagyis a nép lehet hangulati, attól még a kutya még a hisztis kislányt is elfogadhatja gazdinak.
Az intézmények nagyon is cselekvő lények, hisz az intézmények életre kellnek pont a nép elgondolása szerint. Ha a nép személységében korrupt, akkor korruptak lesznek a intézményei is. Példának hoztam azt, hogy szerkezetileg a dán rendőrség pontosan ugyanúgy épül fel, mint a kolumbiai, mégis teljesen másképp állnak a korrupcióhoz pont azért, mert az intézményt élettel megtölôtő emberek a nép fiai és azt testesítik meg, amit “otthonról” hoztak. Az intézmények soha nem lehetnek teljesen eltérőek a néptől, amelyiket szolgálják és amelyiknek a fiai töltik meg élettel a falaikat.
A római birodalomban az elfoglalt provinciák élére római hivatalnokom kerültek és nem helyiek, mert azok míg nem szocializálódtak rómainak teljesen mást értettek volna ugyanaz alatt, mint a rómaiak. És az sem véletlen, hogy mikor Nagy Sándor elfoglalta Perzsiát vagy Egyiptomot azonnal felvette a helyi szokások szerinti tiszteket és tisztségeket, hogy elfogadható legyen a nép számára. Ma is úgy van ez. Irak vagy Afganisztán megszállása után hihetetlen erőfeszítéseket tettek az amerikaiak, hogy kineveljék a demokratikus intézményrendszert működtetni tudó és akaró hivatalnokgárdát, de abban a pillanatban, hogy kitették a lábukat onnan, minden megy a régiben. A tapasztalat azt mutatja, hogy a nép a gazda és az intézményei a kutya. nem igen találunk rá példát, hogy a nézet, hogy majd az intézmények által megváltoztatom a népet politika sikerrel járt volna.
prolizoli írta:
Alapbeállításokat. Zsigeri dolgokat. Ha a németek fegyelmezettek és szorgalmasak, akkor hiába rabolták ki két vesztes háború után is az országot a faji tulajdonságaik révén gyorsan taplra álltak (a nekik nyújtott segítség csak gyorsította ezeket a folyamatokat, de a sikert pont a lényeges nemzeti alaptulajdonságokban kell keresni, amik évszázadok óta megvannak). Nyilván az sem véletlen, hogy az elmúlt 150 évben a görögök 5-ször mentek csődbe. Ezek nem véletlen dolgok. Ahogy a magyar mentalitás (pesszimizmusra való hajlam) sem változott meg bármilyen rendszer (intézményhálozat) volt is felette.
Tehát el lehet érni sok képzéssel és neveléssel, hogy bizonyos eltolódások legyenek más értékrednszer és beidegződések felé, de alapvető változásokat csak az idő tud eszközölni. Egy nemzet életében az idő pedig másképp folyik, mint egy ember életében.
prolizoli írta:
Mivel a középkorban is voltak korszakok, mikor a japánok hódító politikát folytattak, azt lehet mondani, hogy voltak olyan időszakaik, amikor gazdaságilag fejlettebbek voltak a környező országoknál. De ez nem jelent állandó előnyt csupán állandó mozgást az erőviszonyokban. A 15. században Kína volt a világ gazdasági szuperhatalma, a 20. század elején a brit birodalom volt a legfejletteb, az 50-es években gazdaságilag az USA volt az első és Japán a második legfejlettebb és ma szorulnak hátrébb, mert jön fel megint Kína.
Az alapbeállítottságra jutott eszembe:
Bemegy a néprajzkutató az istenhátamögötti faluba és megkérdi a 100 éves öregtől :
– Mondja Józsi bá, van a faluban antiszemitizmus?
– Antiszemitizmus?!… Az nincs, de …. igény az lenne rá.
Sokat gondolkodtam azon, hogy miért annyira érthetetlen az, amikről hosszabb ideje írok.
Arra jutottam, hogy az idő fogalma az, ami problémát okozhat. Mi egyének hajlamosak vagyunk a jelenségeket a saját perspektívánkból értelmezni. A saját perspektíva az a térre és az időre is érvényes. Ez a hozzáállás ott okozhat problémát, ha egy jelenséget nem abban a perpektívában vizsgálunk, amiben az teljes valójában megjkelenik, hanem a sajátunkban.
Hogy példákat mondjak a térbeli és az időbeli perspektívák csalóka voltára. A térbeli perspektíva problémája a Nap és a Föld közti viszony. Évszázadokon keresztül gondolták azt, hogy a Nap forog a Föld körül, mert az egyén térbeli perspektívájából és megértéséből ez következett. Csak miután az egyén perspektíváját ki tudta szélesíteni a tudomány lett világos, hogy nem teljesen úgy van a dolog, ahogy azt az ember gondolta. Lényegében ugyanez a helyzet azzal a nézettel, hogy a Föld lapos. Az egyén számára (éppen az miatt, hogy az egyéni perspektívája korlátozott) ez evidencia volt, pedig a valóság itt sem teljesen ez. Csupán mután az ember képes lett felfogni a bolygók nagyságának leírására szolgáló perspektívát lett képes pontosítani a nézetét.
Az idő perspektívája pontosan hasonló módon “csapja” be az egyént. Az egyén időperspektívája az életének a hossza, ami kb 70-100 év. Ha ebből a perspektívából szemléli a nemzet és az emberiség történelmét, akkor 70-100 év tapasztalatait (a saját egyéni tapasztalatait) vetíti ki a történelemre. Pedig, ahogy azt a térbeli példáknál láttuk, a dolgok pontosabb megértéshez, nem a saját, hanem a vizsgált dolog perspektíváját kéne alapul venni.
Hogy érthető legyek: Ha egy Tiszavirág életének egy napja alatt találkozik egy részeg emberrel, akkor az ő időperspektíváját alapul véve azt fogja állítani, hogy az az ember részeges. Pedig az az ember életének 70 éve alatt csupán egy nap ivott alkoholt (mondjuk gyereke született és ez miatt egy kirúgott a hámból) és a többi ember absztinensnek fogja e miatt tartani, de a Tiszavirág – mivel nem az ember időperspektíváját vette alapul, hanem a sajátját – számára az evidencia az lesz, hogy az ember részeges.
Ez az eset érvényes akkor is, mikor olyan dolgokról beszélünk, ami a nemzettel vagy az emberiséggel kapcsolatos. Mivel a nemzet egy külön entitás, aminek más az időperspektívája, mint az egyénnek, fontos, hogy a nemzetet a saját időperspektívája alapján fogjuk fel, ne pedig a saját egyéni időperspektívánk tapasztalatai alapján.
Ha tehát az egyén a saját időperspektívájában azt látja, hogy az intézmények eldöntenek valamit és az befolyásolja az egyén életét: például a kormány adót vett ki, vagy gazdaságpolitikát realizál, akkor abból hajlamos azt a következtést levonni, hogy az intézmények azok, amik befolyásolják a társadalmi folyamatokat és a nemzetet is.
De a nemzetet nem az egyén (idő)perspektívájában kell megvizsgálni, hanem a sajátjában. Ha a nemzet életartalma mondjuk 5000 év és a nemzetet entitásnak fogjuk fel ( hasonlókép, mint az egyént is a maga 70 év életartalmával), akkor az 5000 évet vizsgálva szabad csak következteéseket levonni, ugyanúgy ahogy az emberről is életének 70 évét vizsgálva mondhatunk csak végérvényes véleményt, nem pedig 1 óra tapasztalatai alapján.
Egy nemzetet vizsgálva azt látjuk, hogy rengeteg fajta intézménye volt, mégis huzamosabb ideig csak azok maradnak meg, amik kompatibilisek magával a nemzet (entitás) személyiségével, jellemével, természetével. 40 évnyi kommuniszmus alapján nem lehet azt mondani a németekről, hogy a nemét nemzethez közrel áll a kommunista ideológia, ahogy 12 év fasiszta korszak alapján sem lehet azt mondani, hogy a németek azok nácik lennének. Ha a német nemzet életében a 12 év fasizmus megfelel egyetlen napnak, akkor azt kell állítani, hogy ebben a napban olyan intézményeket próbált ki a nemzet, amikről aztán bebizonyosodott, hogy nem passzolnak neki – ugyanúgy, ahogy az ember is berúghat egyszer életében, hogy aztán soha többé ne tegye, mert tudja, hogy neki az nem való. Persze az az egyén, aki áttélte a kommunizmust vagy netalán a nácizmust, a saját időpersepktíváját alapul véve határozottan fogja állítani, hogy neki meggyőződése és tapasztalata, hogy a németek kommunisták vagy nácik. De ez a dolog az entitás persepktívájából nézve teljesen mást mutat, mint az egyén perspektívájából.
Szóval nagyon fontos, hogy amikor a mindenapjaink történéséit vizsgáljuk állandóan azt a kérdést is feltegyük, hogy a tanulságokat vajon a helyes perspektívában hozzuk-e meg.
Meggyőződésem, hogy a nemzet a gazda és az intézményei a kutya. Mert a nemzet lasabban változik mint az intézményei, hasonlóképp az ember lassabban változik, mint a napjai.
Az időperspektívák keverésének csalóka voltát azért sokan felfogták.
Nem véletlen, hogy bizonyos kultúrákban nagy tiszteletnek örvendenek az öregek, akik hosszú életük alatt úgymond bölcsé váltok.
A bölcsességük abban rejlik, hogy sok intézményrendszert megéltek és sok ideológiát. Ez a tapasztalat aztán olyan tudást ad nekik, ami által higgadtabban tudják megitélni a sokszor gyorsan változó divathullámokat is. A bölcsességük sokszor abban van, hogy sokkal jobban felfogják az időperspektívák csalóka voltát, mint egy fiatal, aki hajlamos életének 18 éve alapján véleményt mondani.
Alex írta:
Ez teljesen egyénfüggő kellene hogy legyen és a 18 évesek sem egyformák nyilván,csakúgy mint az öregek.
Az az öreg mitől tekintély,aki semmit sem rakott le az asztalra,csak túlélt pár rendszerváltást?Attól még lehet gügye,nem?
Rengeteg öreget ismerek és mind vagy röghözkötött vagy alkoholista vagy mindkettő.
De felmutatni egyik se tud semmi értékelhetőt,legfeljebb szaporodni tudott és utólag okoskodni mindenféléről.
Lehet hogy egy értelmes 18 éves többmindent lát a valódi világból,mint egy analfabéta csotrogány.
Ez csak egy felvetés.
@ Alex:
1.Sokat gondolkodtam azon, hogy miért annyira érthetetlen az, amikről hosszabb ideje írok.
-Mert nem biztos,hogy kompatibilis az olvasók elképzeléseikkel.
2.Hogy példákat mondjak a térbeli és az időbeli perspektívák csalóka voltára. A térbeli perspektíva problémája a Nap és a Föld közti viszony. Évszázadokon keresztül gondolták azt, hogy a Nap forog a Föld körül, mert az egyén térbeli perspektívájából és megértéséből ez következett. Csak miután az egyén perspektíváját ki tudta szélesíteni a tudomány lett világos, hogy nem teljesen úgy van a dolog, ahogy azt az ember gondolta. Lényegében ugyanez a helyzet azzal a nézettel, hogy a Föld lapos. Az egyén számára (éppen az miatt, hogy az egyéni perspektívája korlátozott) ez evidencia volt, pedig a valóság itt sem teljesen ez. Csupán mután az ember képes lett felfogni a bolygók nagyságának leírására szolgáló perspektívát lett képes pontosítani a nézetét.
-Itt példákról beszélsz,de ez csak egy példa.Szerintem ilyen jellegű meg nincs is több.
Erre nem lehet mindent alapozni,ez nem hivatkozási alap.
3.Az idő perspektívája pontosan hasonló módon “csapja” be az egyént. Az egyén időperspektívája az életének a hossza, ami kb 70-100 év. Ha ebből a perspektívából szemléli a nemzet és az emberiség történelmét, akkor 70-100 év tapasztalatait (a saját egyéni tapasztalatait) vetíti ki a történelemre. Pedig, ahogy azt a térbeli példáknál láttuk, a dolgok pontosabb megértéshez, nem a saját, hanem a vizsgált dolog perspektíváját kéne alapul venni.
-Miért?
4.Hogy érthető legyek: Ha egy Tiszavirág életének egy napja alatt találkozik egy részeg emberrel, akkor az ő időperspektíváját alapul véve azt fogja állítani, hogy az az ember részeges. Pedig az az ember életének 70 éve alatt csupán egy nap ivott alkoholt (mondjuk gyereke született és ez miatt egy kirúgott a hámból) és a többi ember absztinensnek fogja e miatt tartani, de a Tiszavirág – mivel nem az ember időperspektíváját vette alapul, hanem a sajátját – számára az evidencia az lesz, hogy az ember részeges.
-Ez sem a legjobb példa,mert- ne vedd szarakodásnak tényleg -ez nem a tiszaviragtudat.com hanem nagyjából gondolkodó lények netes felülete,amit az író biztosit,ki tudja mi célból.( :-D ) Az viszonyitás ilyen téren nem arányos.
Ilyen alapon megkérdezhetném a vallás hitelességét firtatva,hogy ha a hangyánál felsőbbrendűek vagyunk,akkor miért nem tudunk kommunikálni velük és megtanitani őket mondjuk tűzet rakni?
5. …Ha a nemzet életartalma mondjuk 5000 év és a nemzetet entitásnak fogjuk fel ( hasonlókép, mint az egyént is a maga 70 év életartalmával), akkor az 5000 évet vizsgálva szabad csak következteéseket levonni….
-Ezt remélem nem gondoltad komolyan.
Mi alapján entitás egy nemzet bazmeg?Attól,hogy hová rajzolták fel éppen a határokat egy kibaszott térképre a nagyfejűek? :laugh:
6.40 évnyi kommuniszmus alapján nem lehet azt mondani a németekről, hogy a nemét nemzethez közrel áll a kommunista ideológia, ahogy 12 év fasiszta korszak alapján sem lehet azt mondani, hogy a németek azok nácik lennének. Ha a német nemzet életében a 12 év fasizmus megfelel egyetlen napnak, akkor azt kell állítani, hogy ebben a napban olyan intézményeket próbált ki a nemzet, amikről aztán bebizonyosodott, hogy nem passzolnak neki …
-Ismersz németeket,haver?A többség igencsak manipulálható és éppenséggel fekszik nekik az általad másodjára emitett verzió.
…de legalább a brazilokat megverték a vébén. :-D
Don Fülig di St.James998 írta:
Teljesen igazad van, az öregség önmagában nem tesz bölcsé, és nem is van belőlük sok. Viszont én azokra gondolok, akiknek mégis sikerült. A megélt dolgok, a tapasztalat olyan tudást ad nekik, ami révén még akkor is hasznosak tudnak lenni, ha egyébbként nem sok más dologra használhatóak már. Talán ez adhat értelmet az öregségnek is. Egy öreg ember számára talán a legnagyobb probléma, hogy már nem tartja magát hasznosnak- ilyenkor aztán az elmúlt időkön kesereg és várja a halált. Haszontalan lesz, mert már nem tud dolgozni esetleg úgy érzi, hogy a családja nyakán van. Viszont a tapasztalat és a bölcsesség (amennyiben a mentális képességei megmaradnak) még mindig hasznos tagjává teheti a közösségének és ez adhat értelmet abban a korban is az életének.
Mert a tapasztalat bizony olyan dolog, amiben annak aki megélte mindenképpen előnye van azzal szemben, aki nem. Apám szokja mondani, hogy csupán egyetlen előnyét látja az ő öregségének: az, hogy nekünk fiataloknak még meg kell élnünk az ő korát.
Don Fülig di St.James998 írta:
Rengeteg van még, de a két legevidensebbet mondtam, ami azért érdekes, mert évszázadokig tartotta magát. Itt is van egypár térbeli perspektíva, ami becsapós: http://www.youtube.com/watch?v=m86ae_e_ptU#t=103 :-)
Don Fülig di St.James998 írta:
Hát mert becsapja az érzékszerveidet és ezáltal a tudatodat, ami hatására nem nem úgy fogod fel a dolgokat, amilyenek azok valójában.
Don Fülig di St.James998 írta:
Példának jó volt, de ok elfogadom azt, hogy nem teljesen meggyőző számodra. Akkor próbálok egy másikat írni, ami talán jobb lesz: írtad régebben, hogy volt egy ügyed, aminek kapcsán a feleséged – miután meglátta a videókat – el akart válni tőled. Miként történehetett meg, hogy az az ember, akivel együtt élsz, a feleséged és még családotok is van együtt szembesül egy olyan éneddel, amit nem ismert? Nos, itt is az történt, hogy az együtt eltöltött időt (a saját időperspektíváját) vetítette ki a te perspektívádra. Számára a sokk az volt, hogy ezen eset kapcsán rá kellett döbbenie, hogy az ő időperspektívája csalóka volt, mert nem teljes valódban látott meg általa. A Tiszavirágos példában is ez van. Egy nap tapasztalata alapján nem lehet véleményt mondani az ember egész életéről, mert az időperspektíva nem jó.
Don Fülig di St.James998 írta:
Don Fülig, ezt csak freudi elszólásnak veszem, mert a mentális képességeidet eddig is nagyra becsültem. Ha a nemzetet a határok szabnák csak meg, akkor Te nyilván csigazabáló vagy és Duncan meg arab (ha most éppen Dubajban tartózkodik, ahogy múltkor írta). A nemzet pedig entitás, mert léteznek azok a kultúrális, nyelvi, értékrendbeli és hagyományra alapuló jegyek, ami miatt különbözik más nemzetektől. Ahogy az egyik anekdótában mondják:
Két 56-os felsóhajt Argentínában: – Mindent elvesztettünk, csak az akcentusunkat nem.
Don Fülig di St.James998 írta:
Az, hogy vannak ilyen németek abból még nem következik, hogy a németek, mint nemzet az náci lenne.
Alex írta:
A fasizmus és a nácizmus nem ugyanaz. Nem a nemzet próbált ki valamit, hanem valakik kikényszerítették. Az átlag próbálja átvészelni ezeket a rendszerváltásokat, ha tudja.
Láttam 1 vidit, cigányok Kanadában, ugyanazt csinálták, mint itt, a hely változott csak. Az utcán mostak, ott aludtak, kéregettek, loptak, vackokat árulgattak. Valahol volt egy program, cigányokat a felsőoktatásba, ingyen, mert esélyegyenlőség, de nem érte meg, nem hozott változást.
Ez egyik sem, nem alkalmazotti és nem vállalkozói lét. Szeretik azt mondani, hogy nomádlét, de az sem.
Alex írta:
Akkor a cégek és a családok is azok.
Akcentussal beszélték a magyart és nem vesztették el?
Great írta:
De miből lehet tudni ezt? Miből lehet tudni, hogy nem a nemzet próbált ki valamit?
Great írta:
Ha a cigányokat nem lehet az intézmények segítségével saját faji programuk ellenére megváltoztatni, akkor pedig ugyanezt miért olyan nehéz elhinni a németek esetében?
A furcsa az, hogya cigányok esetében teljesen természetesen adsz igazat annak, amit írok a nemzet és az intézmények viszonyáról, de a németek esetében meg kizártnak tartod az ilyen viszony meglétét.
Pedig én csak azt mondom, hogy a világ konzisztensen épül fel. Ahogy a fizikai törvényei is általános érvényűek, úgy az emberiség törvényszerűségei is általánosak.
Szóval a németek esetében azt állítom, hogy a nácizmus sem lett rájuk kényszerítve, főleg azért nem, mert Hitler demokratikus választásokon került hatalomra.
Persze ők is akartak erőszakkal hatalomra jutni (http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%BCncheni_s%C3%B6rpuccs) , de míg a nemzet maga nem óhajtotta ezt, addig mindenféle hatalomrajutási kísérlet ellenállásba ütközik. csak miután maga a nemzet is elfogad egy politikai irányvonalat és annak intézményrendszerét ( a gazda választja meg a kutyát és nem fordítva), akkor tud az hatalomra jutni. http://hu.wikipedia.org/wiki/Nemzetiszocialista_N%C3%A9met_Munk%C3%A1sp%C3%A1rt
Ebből az is következik, hogy a cigányokat úgy kell normalizálni, hogy szét kell verni a nemzeti közösségüket, vagy pedig a faji értékrendjükhöz kell idomítani azt, amit el akarunk, hogy fogadjanak. Az erőszakos (majd én megmutatom, hogy betörnek) intézményesítési kísérletekbe eddig – bármelyik rendszert veszem alapul (kommunizmus, kapitalizmus, feudalizmus stb.) – eddig mindenkinek beletört a bicskája.
Great írta:
persze, hogy entitások.
Great írta:
:-)
Great írta:
Hogy mondhatsz ilyent szegény, ártatlan hazánkból a rásszizmus elől menekülő romákokról? Ők mindig csak áldozatok. Az angoloknál is ezt csinálták…lett is botrány. Nem kicsi. Itthon még fizet is nekik a jóravaló vezetés “had illeszkejenek be és zárkózzanak fel”.
Great írta:
Nem kényszerítettek ki semmit. A nemzet akarta és változtatott a weimari tetühintás posványon.
Duncan Shelley írta:
Egyet kell értsek Duncannel. Ha nem is a borzasztó énkép miatt, hanem mert az érzelem nem üzlet. Aki a kettőt keverte még nem járt jól.
A nő lényegében véve mindent a pirosra tesz fel a rulettasztalon. Egy másik ember – férfi/nő itt lényegtelen – jelleméért, döntéseiért, személyiségfejlődéséért nem vállalhatsz felelősséget.
Annyi a különbség a vállalkozás és eközött az üzleti/családmodell között, hogy míg az előbbiből relatíve következmények nélkül kiszállsz, ha nem tetszik, keresel másikat, addig az utóbbiból két gyerekkel, adóssággal, felelősségekkel megterhelve léphetsz tovább, ha életed párja kapuzárási pánikol/lelép a titkárnővel/ félrelép és maradna ugyan de te nem torelárod – variációk ugyanarra a témára…
Még a legrendesebb férfinak is szétesik a személyisége,ha az egoja sérül. Annak főleg, akinek épp az egoja van megtámogatva azáltal, hogy ő osztja a pénzt/kegyeket/biztonságot.
Csak egy! olyan élethelyzet legyen, hogy apa nem hoz haza elég pénzt. Ő hogy éli meg, hogy már nem néznek fel rá, az asszony mennyire lesz kedves/fitt/ megértő, ha nem jut el a körmöshöz csóri…
Gazdaságilag – mert ugye itt most az a lényeg, a szív sebeit itt ne borogassuk- kiszolgáltatott hátrányos mínuszos helyzetből startolsz, ha minden financiális juttatást a férjedtől kapsz.
A világ állandóan változik, valóban.
Az emberi természet viszont nem. ( szabadon Shakespeare-től)
Ha vállalkozom, és kudarcba fullad a tervem, magam okolom.
Ha az a vállalkozásom, hogy minden tétet a férjemre rakok, és önként dobom ki a függetlenség kulcsát az aranykalitkából- viseljem a következményeit. De a kudarc itt húsbavágóbb, mint ha elbocsátanak. Szerintem.
Fetisha írta:
Azért ne essünk a végletekbe. A lány modellje sok évszázadon keresztül egy teljesen domináns és működőképes modell volt. Egy értékrendet fogalmaz meg, amiben a családon belül is lehetséges a munka és feladatmegosztás. A nő női szerepeket vállal magára a férfi meg férfiszerepeket. Persze egy olyan világban, amikor arról folyika filozófálás, hogy vajon van-e nő és férfi szerep ez furcsának tűnik, de ebből még nem következik az, hogy a mai világ tudja jobban.
Ennek a feladatmegosztó családmodellnek az alapja is csak az egymás iránti bizalom (sőt megkockáztatom, hogy nagyobb bizalom kell ehez a megosztáshoz, mint a nem vagyunk nők, nem vagyunk férfiak, mindenki csinál mindent, külön kasszát vezetünk és mindenki karriert épít típusu felfogáshoz). Ha ez a bizalom és egymásrautaltság (mert a férfi is rá van utalva a nőre – ahogy mondani szokás minden sikeres férfi mögött van egy nő) megvan, akkor ketten vehetik fel a harcot a változó világgal. A liberális családmodellnél nem látom azt, hogy az sokkal stabilabb lenne, mint a Petra testvérének modellje. Ez a dolog is emberfüggő. Ha ő számukra az a helyes, akkor tegyék azt, amiben hisznek és nem kell mindenáron megfelelni az aktuális trendeknek.
Alex írta:
Alex te magad adod meg a választ. A lány modellje akkor működhetne a mai világban, ha az értékrendek is ugyanazok lennének.
A mai világ nem tudja jobban, nem is ideologizálom a mostani helyzetet, de amíg a régi világban még a felelősségvállalás magától értetődő volt – a feleségtartás nyugatabbra is ezt takarja – addig manapság rengeteg olyan esettel találkozom, mint a Petra által említett családmodell, és egész addig működhet is, amíg az egyik fél ki nem akar szállni. Amint ki akar, onnantól kezdve hátrányosabb helyzetből indul mintha csak gazdasági közösség lenne.
A feminizmussal megnyertük, hogy ugyan önmegvalósíthatunk, dolgozhatunk, de a miénk maradt a háztartás és a gyereknevelés is. Hurrá, melltartóégetők!
Az önmegvalósítás szuper – csak mellette a családi szerepek is át kell alakuljanak. Pont mert nem elvárható, hogy a nő keressen pénzt, nevelje a gyereket, vezesse a háztartást, szupereket főzzön, és mellette álomtesttel mosolyogva várja haza az urát.
Prioritás kérdése, mindenki eldöntheti, neki mi a fontosabb. Mert mindez egyszerre nem megy, csak rangsorolva.
Sok férfi is preferálná ezt a modellt- nemcsak a klasszikus erkölcsökben hívő nők – de a mai X generációban nincs meg ehhez sem a kitartás, sem a korrektség, sem a lojalitás. Leginkább mondjuk úgy, hogy a rájuk eső részt nem teljesítik következetesen.
Az ember nem statisztikai adat, de a most iskolát kezdő gyerekek 86%-a már elvált szülők gyereke. Nem feltétlen azért, mert anyuka akart kilépni. Viseli esetleg a következményeket. Erre mindent lehet építeni, csak századokkal ezelőtti családmodellt nem. Száz nőből aki erre a modellre építi a családját/munkáját, 86 már hat éven belül megszívja. A maradéknak szívből sok sikert. Különösen felemelő, mikor olyan esetek jönnek szembe, amikor a hölgy már húsz éve ebben él, soha nem dolgozott valódi munkahelyen/vállalkozásban, és ennyi idő után kellene új életet kezdenie. Akár mert megözvegyült. Ezt mindenkinek a képzelőerejére bízom…
Fetisha írta:
Miért kéne? A modellel semmi baj nincs. A nő sokkal jobban alkalmas a család összetartására, kár lenne elvenni tőle ezeket az előjogokat. Nem a családi szerepeknek kell átalakulnia, hanem a család stabilitásán kell dolgozni.
Tudom én, hogy régebben ebben segítette a családot a vallás, mert társadalmi nyomás volt azon, hogy a családok ne eshessenek szét olyan könnyen, és ma ilyenfajta nyomás nincs.
De beléptünk a vízöntő korába és bizony ez a kor változásokat fog hozni. Elsősorban a társadalmak a hagyományos értékrend felé fognak fordulni. Persze ez lassú folyamat lesz, de a hagyományos modell újra kezd erőre kapni. A jövő – bár ez még nem látszik – az, hogy a nő újra nő lesz a férfi meg újra férfi.
E felé megyünk, aki az ellenkezőjét hiszei az nem vette észre, hogy változik a világ. A liberalizmus a világon leáldozóban van.
Micsoda véletlen, miután elküldtem a hozzászólásomat elkezdtem hallgatni OV mai Tusnádfürdői beszédét. Nem tudom, hogy ez jó vagy nem, de úgy néz ki, hogy mások is észrevették, hogy egy új korszakba léptünk.
http://www.youtube.com/watch?v=PXP-6n1G8ls –
A 5:55 perctől a 12:40 percig tartó részben van róla szó és bár igérte nem nem is idézett keletről példákat, csak nyugatról, hát itt egy keleti példa is :
http://www.youtube.com/watch?v=Kkn3m1NC1co
Ezt azért mondom, mert ne gondolja senki, hogy az ideológiai súlyeltolódás nem fogja megváltoztatni a társadalom prioritásait is. Az ideológia a társadalom minden szintjén meg fog jelenni. A liberális (aminek az eredeménye a mai családmodell és felfogás) visszahúzádassal paralel fognak erőre kapni a már elfedetnek vagy túlhaladottnak tartott értékek. Így a családmodell is képbe fog kerülni és én azt várom az elkövetkező években, hogy erős eltolódás fog bekövetkezni a hagyományos felfogású család ideál felé.
Alex írta:
OV-t ki kellene tiltani Erdélyből. Marketing dumával eteti a székelységet akik tévesen hisznek is neki.
De igazad van, a változás elkezdődött.
Most az orosz medve lett a fekete seggű. (Maláj gép stb.) Csak Putyin nem Merkel..
Alex írta:
Vicces gyerek ez a Vitya.
Érdekes, hogy éppen tíz évvel ezelőtt ugyanitt arról papolt, hogy meg kell vétózni Romániai esetleges Uniós csatlakozását. Aztán egy évre rá gond nélkül megszavazták.
Azt sem tudom, hogy értette azt, hogy az új magyar államszerveződés alapja a munka. Kérdem én ezt mégis, hogy gondolta? Néz mostanában adatokat arról, hogy mennyi hazánkfia megy el innen pontosan azért mert nem talál (vagy ha talál is éhbérért) munkát? Az egymillió új munkahelyes választási lózungból sem lett semmi. A közmunka is csak arra volt jó, hogy kozmetikázzák a regisztrált munkanélküliek számát.
Az autonómiatörekvésről meg amit mondott..pff. Örüljön, hogy nem vágták a hátába a fokost. Nem “a majd akkor segítünk ha lesz pénz” politikáját kéne pufogtatni. Akkor kellett volna teljes erővel az autonómia mellé állni amikor a magyar delegáció vezette az Unió soros elnökségét. De ez sem arról szólt.
Pont ő akar a liberális eszméket mellőzve új államszerveződést? A róla szóló jelentések amik oxfordi soros ösztöndíja alatt készültek pont arról szóltak, hogy liberálisabb a liberálisabbnál. Kutyából pedig sohasem lesz szalonna….
Alex írta:
Aki otthon marad gyereketnevelni, háztartástvezetni, családotösszetartani, mindig hátrányban lesz azzal szemben, aki karriert épít. A karrierista kereste és keresi a pénzt, a házicselédnek nincs pénze. Tekinthetik úgy, hogy minden közös, de nem az és ez rögvest ki is derül, amint elkezdenek külön utakon gondolkodni.
Nem azon kellene rugózni, hogy a családok egyben maradjanak, hanem azon, hogy akik benne vannak, együtt akarjanak maradni.
Képzeld el, hogy találkozol egy nővel, aki sokkal többet keres, mint te, akinek jelentős mennyiségű félretett pénze van, aki szabad anyagilag, független tőled, magasan képzett, kiváló referenciái vannak, nyelveket beszél, értékes kapcsolatrendszere van, aki nem vevő a stikában kilyukasztott óvszeres balesetekre, akit nem tudsz érzelmileg vagy anyagilag zsarolni. Csak addig van veled, amíg jól érzi magát veled. Ha már nem, elmegy, keres valaki mást és nem tudod meggátolni ebben. Remeg a kezed és a lábad? Soha nem vágytál arra, hogy egy nő jól érezze magát veled?
A sok válás nem negatív statisztika, hanem pozitív, mert azt mutatja, hogy az emberek öntudatosabbak lettek. Bárcsak sokkal több válás lenne! Én egyre több olyan nővel találkozom, aki megáll a lábán és olyan férfival is, aki állja a versenyt a nőkkel. A liberalizmus felfutóban van. :-))
Fetisha írta:
Úgy 5 éve nagyon megfájdult az oldalam, majdnem mentem kivizsgálásra is. Egy akkori pasas megkérdezte, hogy miért nem csináltam vacsorát. Annyira nevettem, hogy nehezemre esett állni. Felmentettem a további velem való találkozás alól. Nem vágom a neandervölgyi jelbeszédet, nem tudtam volna neki megmagyarázni, hogy 50 méteres körben legalább 10-15 étterem van, bármelyikben ehetett volna, ha éhes…
Hányan vagyunk? 8 milliárdan? Még mindig a gyerek a legnagyobb jótétemény és legnagyobb érték? Még mindig ez az egyetlen, ami értelmet adhat az életnek? A gyerekvállalás a legnagyobb társadalmi felelősségvállalás?
Miért misztifikáljuk a gyereknevelést? Ez nem egy szakma? Hogyan lesz ennek professzora egy magáról gondoskodni alig tudó nő vagy férfi, csak attól, hogy gyereke születik? Ha a család szent, a szülők mindent jól csinálnak, honnan ez a rengeteg életképtelen, siralmas érzelmi állapotban lévő ember?
annamari írta:
Ez butaság. A gyereknevelésnek, háztartásnak és családösszetartásnak is van piaca. Azon szintúgy el tudja magát valaki adni, nagy karriert (Személy szerint nagyon sok nőt ismertem, akik sokkal gazdagabbak lettek ezen az úton járva, mint amilyen Te valaha is leszel. Bár lehet, hogy jól fogsz férjhezmenni, akkor meg magad is erre az útra lépsz) építhet, aki jó ebben. Az egy ostobaság, hogy a munakerőpiac a gyár szallagjánál kezdődik és egy hotel igazgatói posztjánál ér véget.
annamari írta:
Nem is mondtam mast.
annamari írta:
Minden nő csak addig marad, mig jól erzi magat, mi ebben az egetrengető felismeres? Allandóan el akarod adni a magad eletstilusat, mint valami atlagon felülit, de közben csak ugyanolyan reakcióid vannak, mint az atlagos nőknek.
annamari írta:
Te is jól erezned magad …
annamari írta:
Az egyen szempontjabol lehet, hogy a valas egy jó dolog, de a tarsadalom szempontjabol nem az.
A liberalizmus nincs felfutóban. Nem muszaj ram hallgatnod, de jobban teszed.
Alex írta:
Érzelmi szempontból valóban a nő felelős a család összetartása valóban a nő feladata. De pitét sütni nem ugyanaz, mint empatikusan odafigyelni. Lehet én nem fogalmaztam egyértelműen, de én a családi szerepek újrafelosztásánál az otthoni feladatok ellátására gondoltam. Többekközött egyre több a gyest választó férfi.
De egyetértek veled abban, hogy a nő klasszikus szerepe lenne a legjobban funkcionáló – érzelmi, lelki megnyilvánulás szempontjából.
A Vízöntő korról pedig annyit, hogy pont nem a klasszikus családmodellt fogja visszahozni. Most a Plútó – a tömegek népek kvázi az egész világot képviselő bolygó – a Bak jegyében jár. Azokat az értékeket képviseli, mint az anyagi világ elsődlegessége, a pénz hatalma mind felett, centralizált hatalom, és ellentmondást nem tűrés.
2024-ben fog átlépni a Vízöntőbe, és pont nem a klasszikus értékrendet állítja vissza. A Vízöntő a lázadás, újítás és függetlenség jegye. Nők fogják egyre többen eltartani a férfiakat, sokkal demokratikusabb lesz a családmodell – nem patriarchális! – illetve több férfi választ feminin szerepkört, ahogy egyre több nő maszkulint. Ebben Duncannak van igaza, a határok elmosódnak a szerepek között. A Vízöntő a leghumánusabb, legemberszeretőbb jegy, de elsősorban a szellemiekre helyezi a hangsúlyt. Tehát simán előfordulhat, hogy a Vízöntő jegyében nem szavazhatnak az alacsony képzettségű megvezetett rétegek, a szavazatot intellektuális képességekhez vagy iskolázottsághoz kötik majd.
Hatalmas áttörés lesz a tudományban, találmányok, űrutazás és a többi. Csak utána kell nézni mit képvisel a Vízöntő.
Mielőtt jegyváltás történik, előtte felerősödik a másik oldal. Jelen esetben a Bak, annak is a negatív aspektusai.
Család és világmodell szempontjából gyökeresen másra számíthatunk 2024-től.
Számonkérhetitek rajtam! Még akkor is csak 16 éves leszek ;-) :-D
annamari írta:
A sok válás azt mutatja, hogy az emberek nem tudatosak sem önmagukkal, sem a párjukkal, sem a kapcsolatukkal szemben. Aki öntudatos, attól joggal feltételezhetjük, hogy az önismerete is rendben van. Egy ilyen ember pedig tudja, hogy mi kell neki, tudja, mi kell a párjának. Éppen ezért az ilyen emberek ritkábban vállnak el.
annamari írta:
Ez a nő akkor is boldog lesz, amikor már 40+ egyre kevesebb pasit talál, akivel jól érezheti magát?
És akkor is boldog lesz, amikor 50+ és a pénzén és karrierjén kívül semmije sincs?
annamari írta:
Mindkettő nagyon jó gondolat, érdemes róluk írni. :)
@ Kami:
Minden azt mutatja, hogy az emberek impulzívak, és nem elemzők, ha pedig elemeznek, akkor az egészet felülírja egy impulzus. Családból is tudnék példát mondani: hónapokon át tartó elemzés, éveken át tartó készülés valamire (egy pályára), amit egy impulzus felülírt, és tragédia lett belőle. Az illető a mai napig veri néha a fejét, hogy “Hogyan lehettem ennyire hülye?!”.
annamari írta:
Hányan vagyunk? 8 milliárdan? Még mindig a gyerek a legnagyobb jótétemény és legnagyobb érték? Még mindig ez az egyetlen, ami értelmet adhat az életnek? A gyerekvállalás a legnagyobb társadalmi felelősségvállalás?
Miért misztifikáljuk a gyereknevelést? Ez nem egy szakma? Hogyan lesz ennek professzora egy magáról gondoskodni alig tudó nő vagy férfi, csak attól, hogy gyereke születik? Ha a család szent, a szülők mindent jól csinálnak, honnan ez a rengeteg életképtelen, siralmas érzelmi állapotban lévő ember?
Ebben egyet kell értsek annamarival. A gyermekszülés nem jogosít fel senkit arra, hogy ossza az észt. Konkrétan erre bármelyik emlősállat képes. Általában azok takaróznak ezzel, akik semmi mást nem tudnak felmutatni az életükben, csak azt, hogy reprodukálták önmagukat. Van, hogy ez annyira jól sikerül, hogy mindaz az érték, amit a szülő csak el akart érni, de nem sikerült, a gyermekében teljesedik ki, és valódi értéket teremtett nemcsak önmaga, de a világ számára is, ez azonban rendkívül ritka eset. Egy gyermekére odafigyelő anya lehet jó anya, de nem hiteles az önmegvalósítás kérdésében, maximum az önfeladáséban. Vannak nők, akiknek életcél és kizárólagos a család, ez azonban egy búra alatti világ.
annamari írta:
Én ismerek ilyen nőt.
Feleségül is vettem,lúzerek.
A karrieren kivül más nagyon nem is létezik,gondolom én hülye,mi?
Szerintem sajnálok mindenkit jófejségből.
Szerintem.
Duncan Shelley írta:
Igy igaz.Annyiban minimum,hogy ha a robogózáshoz jogsi kell,akkor szaporodni miért nem?
Miért hendikeppes minden fiatal?
Én személy szerint a papát meg a mamát büntetném meg.
annamari írta:
De ez egy szakma. És kis hazánkban a navajonkik nagyon is jól élnek belőle…
annamari írta:
Szerinted pozitív. Szerinted ezt mutatja. Szerintem meg azt, hogy tombol a rockefelleri emancipált nők klubbja mentalitás. A liberalizmus nem a szabadosságról kellene, hogy szóljon hanem a szabadságról.
“mikor a liberálisnak hazudott elvek nem a szabadságról szólnak, hanem a szabadosságról. Miért kell ez? Egyszerű ok. Destrukció. Lebontás. Minden értéket ami a konzervatív, tisztességes, hagyományokat őrző, tisztelő, használó, aszerint igazodó világot lebontja, az üdvös számukra. Ezt valaki megfogalmazta nagyon jól a Kisgazdáktól. Ellenkezően el lett váltva. Se Isten, se Haza, se család. Ez a cél.”
Fetisha írta:
És miből következik, hogy ez nem a klasszikus szerepek visszaállításával fog járni, hogy nem ezt kell érteni a lázadás, újítás és függetlenség alatt?
Kami írta:
Az öntudatosság oké. Nem biztos, hogy helyes az önismerete azonban. Bár ez itt mellékes. Aki tudja, mi kell neki, az ahhoz megy hozzá/ azt vesz el, akitől nem válik el.
Kivéve, ha elkezd öregedni, és rájön, hogy elmúlt a szerelem, nincs szeretve, és qvára szeretné ezt mégegyszer átélni!
annamari írta:
Irtóra nem tudom beemészteni, hogy te ezt itt komolyan írogatod.
Hogy ilyen vagy valójában.
Érzelmek nuku? Tetszés nuku?
Anyukád, testvéred, szerető rokonaid vannak?
Vagy őket is hasznosság alapján leszelektáltad?
(Hóttkomolyan kérdem, nem udvariatlanul, hanem érdeklődve, mert ha ilyen vagy, LÉGY SZÍVES, áruld el, hogyan váltál ilyenné, és számodra akkor mi a boldogság??
Kösz.)
annamari írta:
Én speciel egy ilyen nővel élek együtt 5éve :)
Remeg a kéz és a láb. De nem az enyém, és nem is a pénztől :-)
Valamiképpen a témához kapcsolódik azok a dolgok, amik egy új(régi?) boldogulási modell kapcsán hoz be a mostani kormány államfelfogása.
A nő szerepek egyik fontos kivetülése az anyaság. Bár a liberális felfogás szerint az egyénen van a hangsúly a mostani új (régi?) felfogás azt mondja, hogy a társadalom érdekeinek sokkal jobban meg kell mutatkoznia az állam működésében, akár az egyének szabadságának a kárára is.
Egy nagyon érdekes területe ezeknek a folyamatoknak a mostani történések a nyugdíjrendszer kapcsán. Sokan azt állítják, hogy a mostani nyugdíjrendszer hátrányos a többgyerekes családok szempontjából, mert a gyerek felnevelésének terhei cca 70%-ban a szülők vállát nyomják, de a nyugdíjrendszerből, amit pont az új generáció tart fenn, ez a szempont alig jelenik meg és akinek nincs gyereke élete során egy sor költséget megspórol és utánna mégis azoknak a gyerekei tartják el, akiket mások neveltek fel.
Ha már boldogulási modellekről van szó, a nyugdíjrendszer intézménye nem olyan régi és bizony a régi modell olyan volt, amit a népmese is szépen leír mikor a szegény ember azt mondja, hogy 3 garast keres, de akkor is csak egyből él, mert a másodikat törleszti a harmadikat kölcsönadja. A magyarázat pedig az, hogy egy garassal a szüleinek törleszt (vagyis tartja el őket, mikor azok már nem képesek eltartani magukat), a másikat meg kölcsönadja a gyerekeinek, hogy majd azok tartsák el, mikor ők is megöregednek. Ez a modell sokkal régibb, mint a mostani nyugdíjrendszer. Hogy elavult-e az idők folyamán arról lehet vitatkozni, de a mostani történések nyugdíjügyben arra engednek következtetni, hogy a régi logika mintha kezdene új teret hódítani.
Szóval megint csak azt látom, amit már írtam. Egy rendszer ellavultságát mindig időben és térben is definálni kell. Mert nincs új dolog a nap alatt, ami volt újra megtörténhet.