Régóta tervezem ezt a cikket, de mindig volt valami, ami megelőzte. Olyan hosszú időn át halogattam, hogy végül személyes érintettségem lett benne. Családom legidősebb tagja néhány nappal ezelőtt reggel arra ébredt, hogy testének egyik oldala lebénult, azóta a kóma és a fél-öntudatlanság között váltakozik az állapota. Az orvos, a nővér, a szakember, mind a vállát vonogatja, és azt mondja: reménykedjünk. Mindezt azért írtam le, mert utalni akartam vele a tapasztalat frissességére, számotokra és a cikk mondanivalója szempontjából nincs jelentősége.
Már nem tudom pontosan megmondani, hogy mi történt tizenegy éves koromban, ami megelőzte és kiváltotta azt a gondolatot, hogy a testtel valami nincs rendben. Talán az volt a mögöttes ok, hogy körülöttem rengeteg ember betegeskedett, nekem meg ízületi fájdalmaim voltak, amivel orvoshoz jártunk.
Tizenegy évesen kitaláltam, hogy egyszer majd csinálni fogok egy berendezést, ami képes arra, hogy kommunikáljon a sejtekkel. Beírom például, hogy „kérek egy vesét”, a gép lefordítja a sejtek nyelvére, kémiai, biológiai, elektromos jelekké alakítja, és a sejtek végrehajtják. „Kérek új érhálózatot” – gépelem a berendezéshez csatlakoztatott billentyűzeten, a sejtek pedig új érhálózatot csinálnak a testben.
Azóta sok minden történt. Rengeteg anatómiai, genetikai, biológiai könyvet olvastam el, orvosi tankönyveket, törvényszéki orvostanról írt könyveket. Sokféle, úgynevezett alternatív orvoslásról írt anyagot tanulmányoztam, az akupunktúráról, akupresszúráról, moxáról, gyógynövényekről, holisztikus gyógyászatról, makrobiotikus gyógyításról, ezerféle megközelítésről. Ezek közül néhányat komolyabban tanultam, kipróbáltam, magamon és másokon.
Az oka annak, hogy egyiknél sem ragadtam le, talán az volt, hogy soha életemben nem betegeskedtem, és bár hatévesen kórházban töltöttem néhány napot, nem betegség, hanem ételmérgezés miatt.
Tízévesen megvertek az utcán. Annyira megrémültem a világ hihetetlen veszélyességétől, hogy elrohantam küzdősportokat és harcművészetet tanulni. Itt találkoztam a zen buddhizmussal, ami eleinte a legkevésbé sem érdekelt, de idővel ez vált a legfontosabbá, és a testedzés jelentősége összezsugorodott.
A zen után, illetve azzal párhuzamosan sokféle filozófiai, okkultista és vallási tanítással ismerkedtem meg, valamilyen szintű gyakorlatra mindegyikben szert tettem.
Sokféle elképzeléssel találkoztam, ami a testet illeti. Különös módon, kezdve a legmaterialistább orvosi, kémiai megközelítéstől, át a buddhizmuson és az okkultizmuson, a legkülönfélébb vallásokig, mindegyik egészen pontosan ugyanúgy állt hozzá a testhez. Ezt a hozzáállást úgy nevezik: apátia.
Amikor valakinek van egy nagy és fontos célja, beleveti magát az élet sűrűjébe, hogy elérje azt. Előbb-utóbb olyan célért száll harcba, olyan álmot kezd megvalósítani, amit nem tud, és így kudarcot szenved. Egyszer. Kétszer. Százszor. Egyénfüggő, hogy hány kudarcból áll fel, de valahol elkezd megcsappanni a lelkesedése. És ha a kudarc nem fordul sikerbe, előbb-utóbb teljesen elveszik a lelkesedés. Végül eljut oda, hogy feladja a célt. Belátja, hogy nem tudja elérni.
Ez az a pont, amit apátiának neveznek. Nem tudom megcsinálni. Ennek legszélsőségesebb megjelenési formája pedig ez a gondolat: nem lehet megcsinálni. Tehát nem csupán ő nem tudja, hanem senki sem, mert nem lehetséges. Lehetetlen.
Az apátia egyfajta világlátás. A lehetetlen világképe. Egész ideológiák szövődtek köré. Amikor azt mondják valamelyik vallásban vagy okkult irányzatban, hogy a test nem fontos, a test semmi, a test értéktelen, az része az apátia ideológiájának, semmivel sem több, mint apátia.
Az apátia beállta után nincs több próbálkozás. Törvényi erőre emelkedett gondolat és érzelem van. „Nem lehet. Egyszerűen nem lehet.” De, ez nem valóság. Ez csak apátia. Semmi több.
Amihez értek, azt meg tudom csinálni. Most. Este, holnap, akármikor. Nincs szükségem hozzá reményre, bizalomra, hitre, felsőbb hatalmakra, és olyan kijelentésekre sem, hogy nem fontos, nincs értelme, értéktelen. Azért, mert értek hozzá. Így az apátiának esélye sincs.
A család, a barátok, párás szemekkel veszik körül a haldoklót. Elkísérik végső útján. Sírnak és szipognak. Nagyokat sóhajtanak. Igen, így van, a legjobbak mennek el először… Altató, méreg, eutanázia, kegyes halál, hospice. Együttérzés, szívfájdalom, könnyek. Ez mind ugyanaz, ugyanannak a megjelenési formái: apátia. Ezek jelentősége is pontosan ugyanakkora: nulla.
Lehet nagyképűen belecsimpaszkodni egy eszmébe, mely azt mondja, hogy a test nem számít, nincs jelentősége, de ha mindezt olyan valaki teszi, aki konkrétan semmit nem tud a testről, és semmit nem tud tenni a testért, az nevetséges és szánalmas. Ez ugyancsak az apátia egyik megjelenési formája.
Beszéltem olyan emberekkel, akik bőszen hisznek a reinkarnációban, és magasról lenézik a testet. Néhányan emlékeznek is pár életükre. Céljaik vannak, azt vallják, minden nap fontos. Ezt az ellentmondást észre sem veszik. Ha meghalnak, és teljes emlékezettel jönnek vissza, akkor is 15-20 évig tart, mire felveszik az elejtett fonalat, és visszatérnek a játszmába. Ha nem emlékeznek, akkor nem térnek vissza. Tehát minden egyes nap fontos, de 15-20 év kihagyás se számít… Ez is csupán az apátia egyik megjelenési formája.
A test apátiáját különféle színjátékok veszik körül. Hatalmas épületek, bűzlő kórházak, kongó egyetemek, latin szavak… Templomok, kongó épületek, füstölők, tüzek, emlékek… A sok külsőség azt mutatja, hogy itt van valami, de a valóság az, hogy nincs.
A test egész egyszerűen egy olyan terület, ami nincs kikutatva.
A kutatás alapját gondolkodási elvek képezik. Ezek a testtel kapcsolatos kutatásban tévesek. Ezt bizonyítja, hogy eredmény nincs, csak apátia.
Mindezzel nem akarom azt állítani, hogy nincsenek a testről feltárt igazságok, vagy eljárások, mert lehet, hogy vannak ilyenek. Csak nem tudom, hogy hol. Nem úgy tűnik, hogy az úgynevezett orvostudomány, az okkult irányzatok és a vallások tudnak ilyenről.
Együttérzés senkinek nem kell. Megszakadó szív senkinek nem kell. Sírás senkinek nem kell. Méltósággal meghalni… pff, nevetséges!
Ezek mind az apátia vallásai. Az apátia ideológiái. Ezek alatt egyöntetűen a testről való tudatlanság rejlik, semmi több.
Segítség, megoldás – mindenkinek kell, mindenkit érdekel. Az összes többi, ami ezen kívül esik (elnézést a nyersességért): lósz@r.
Ma, 2012 vége felé a test még mindig egy fehér folt, ismeretlen terület. Félre kellene tenni a negédességet, a pátoszt, a giccset, az üres, szimbolikus semmit, a menekülést és az érzelmeket. A hivatalos kutatások úgy siklottak félre, aminél talán jobban nem is lehet. Kezdjük az elején. Még az alapok sincsenek meg.
Mivel tisztes szakmámra nézve fantaszta és konspirátor vagyok, egy aprócska gondolat a cikk legvégére. A tudatlanság kudarcokat eredményez, a kudarcok apátiát, az apátia tehetetlenséget, és menekülést különféle eszmékbe. Kérdés: vajon van-e a Halálnál hatékonyabb ügynöke a vallási tanításoknak? Vajon mekkora érdeklődés övezné a vallásokat, ha a test nem egy örökre megtörhetetlen rejtélyként lenne elkönyvelve, hanem teljesen ki lenne kutatva? Vajon kit érdekelnének a mesék a halál utáni létezésről, ha a test teljesen ki lenne kutatva?
Nos, kíváncsi vagyok a véleményetekre. Értitek, hogy a tudatlanság apátiát eredményez? Szerintetek hol és miért tévedt el a kutatás a testtel kapcsolatban? Szerintetek merrefelé kell keresni a valódi válaszokat?
A tudatlanság mindenképpen apátiát eredményez, ezt én is tapasztaltam már a saját bőrömön.
Szerintem a kutatás a hazugságoknál sikott félre. Még ha feltételezzük, hogy a kutatásokkal eredményeket tudnának felmutatni, akkor sem lenne érdekük megosztani az átlagemberrel. Ahogy írtad, akkor túl gyorsan vége lenne a játszmának. Lehet ez is egy szabály.
Valódi válaszokért Amerhez kell fordulni :lashes:
anyám a kórházban halt meg a szemem láttára csak mérhetetlen tehetetlenséget éreztem semmi mást
meg azt ha ezt valami isten csinálja akkor dögöljön meg
az orvosok és a papok mind leszerepeltek előttem egy életre
akkor magyon éreztem hogy tudásuk nincs
Helló, Duncan!
Valószínűleg én nem olvastam jól, de ez cikked – az első a sokból – valahogy nem fogott meg. Lehet, hogy apátiába estem!?
Üdv, Barnabás!
Ugyanazt éltem át, amikor a nagyapám meghalt. Ha isten ezt megengedi – nagyon jó ember volt az öreg, és úgy szenvedett, mint a kutya – akkor dögöljön meg. Meg az összes rothadt papja is, az agymosott templomcsúszó hívével együtt.
Ezt még most is így gondolom.
Rég olvastalak, ez egy nagyon jó írás! Érdemes elgondolkodni azon, mi lenne, ha annyira értenénk a testhez, hogy kezdetben mondjuk 200 évre, azután meg szinte örök időkre ki tudnánk tolni a halált! Ha vissza tudnánk fordítani az öregedési folyamatot! Ha test és lélek olyan harmóniáját tudnánk létrehozni, hogy nem létezne komolyabb megbetegedés (ami már sok embernek most is valóság, de azért még sajnos öregszik közben). Szóval én a témával kapcsolatban nem vagyok apatikus, sőt, inkább lelkes vagyok. :)
Polló László
@ Zoli:
@ vilko barnabás:
Csak egy kérdés .
Én úgy érzem ,hogy ti nem hisztek semmilyen istenben .
De akkor miért vádoltok olyasvalamit amiben nem hisztek .
Illetve mikor ígérte nektek bármilyen pap meg , hogy vissza tud hozni bárkit a halálból ?
Amúgy megértem az érzelmeiteket .
” Együttérzés, szívfájdalom, könnyek. Ez mind ugyanaz, ugyanannak a megjelenési formái: apátia. Ezek jelentősége is pontosan ugyanakkora: nulla.”
Ezt komolyan gondolod Duncan ?
Egy apátiában élő ember pont nem fog együttérzést , szívfájdalmat átélni .
Egy apátiában élő embernek ezen dolgok jelentősége nulla ;-)
@ Thirdeye:
Különféle dolgokkal kapcsolatban különféle érzelmi (stb.) szinteken vagyunk. Egyszerre, egy időben.
Egy ember megélheti a veszteséget, de tenni nem tesz semmit, mert a megoldással kapcsolatban apáriában van. Ha elkezd rohangálni különféle szagértőkhöz, ahogyan halmozódnak a kudarcai, úgy süllyed egyre lejjebb, és amikor eléri az apátiát a céllal kapcsolatban, akkor feladja.
vilko barnabás írta:
Gondolom, se orvos, se pap nem vagy… birom ezeket a nagyszabasu iteleteket olyan szakmakrol, amiknek a tanulasaval egy percet sem toltott a kollega…
Anyamat az elmult husz evben annyi halalos(nak tartott) betegsegbol gyogyitottak meg, hogy mar nem is szamolom. Egyszer olyan orvosi bravurral, hogy a Sorbonne-rol jottek hallgatok asszisztalni a mutethez.
Biztos azok az orvosok se tudtak semmit…
Ja, es utana meg egy pap segitett neki lelkileg is talpra allni.
De biztos o se tudott semmit.
Apam kb. 5 eve ugy ult ra a motorjara, hogy menni se tudott a piatol. Az eredmeny egy talalkozas lett a villanyoszloppal, es gyakorlatilag minden belso szerve leszakadt. Osszeraktak. Elt meg 5 evet. (nem mondom, inkabb egy kutyat hoztak volna helyre aznap delutan, tobb haszna lett volna, de akkor sem neveznem az azokat a beavatkozasokat vegzo szakembereket minden tudas nelkulinek…)
Persze, tudom, ha az ember a szeretteit vesziti el, akkor nehez objektivnek es targyilagosnak maradni, de az en szakmamban azt mondjak, hogy egy minta nem reprezentativ…
Nagyjabol mindennel egyetertek Duncan, de miert biztos az, hogy eltevedt a kutatas a testtel kapcsolatban? Nem lehet, hogy csak szimplan uton vagyunk, es eddig ennyire tellett, hogy eddig ebben a tortenetben ennyi van? Nem lehet, hogy a testben nincs benne az a potencial, hogy torhetetlen, halhatatlan stb., vagy akar csak teljesen megismerheto legyen?
Nem mondom, hogy akkor most hagyjunk fel minden kutatassal, illetve ketelkedessel, meg azt is megertem, hogy egy konspirator honlapjan mindenki konspiral 8-) , de azt a lehetoseget miert hagyod ki mindig kovetkezetesen, hogy esetleg nincs osszeeskuves?
Sajnos, eléggé átérzem az írás lényegét… Egyet is értek vele.
Valahol olvastam (kicsit homályosan emlékszem csak sajnos, de igyekszem utánakeresni), hogy annak, amikor valaki megpróbál segíteni a másiknak, különféle fokozatai vannak. Csak néhány fokozat, de arra pontosan emlékszem, hogy a legfelsőbb (azaz legjobb) fok a “hatékonyan segíteni”, utána jön valahol a “csökkenteni az illető szenvedését” és a legvégén állt, hogy “együtt érezni”. Ha más nincs, akkor azt mondom, szegény, a legjobb volt és a többi szokásos szólam.
Ez így számomra igen brutális.
Találkoztam egynéhány igen komoly valódi orvosi megoldással többségükben az alternatív gyógyászat területén. Ebből kiindulva, eléggé előrehaladott az ügy, csak nem férünk hozzá. Hiszem, hogy ha át tudunk ültetni egy szívet, akkor a test fiatalítása illetve az öregedés gátlása is létező valami. Logikusan végiggondolva, ennek kell lennie.
Elgondolkodtató még, hogy miért van az, hogy míg az orvostudomány bizonyos ágai – pl. az implantátumok – elképesztő sebességgel fejlődtek, addig más részei alig.
Át tudunk ültetni egy vesét, de a lassan romboló rákkal semmit sem tudunk kezdeni. Ja, persze…
Undorító. Utólag örülök, hogy mégsem mentem az orvosira, pedig úgy szólt a terv… :-|
Jaklin
Ha at tudunk ultetni egy szivet, abbol hogyan kovetkezik, hogy fiatalitani is tudnunk kellene?
Vagy ha egy veset, akkor a rakkal miert kellene tudnunk kezdeni valamit?
Ezek igy nincsenek oksagi kapcsolatban. Ha tudunk 4 magos processzort epiteni, akkor miert nem tudunk hiperursebesseggel haladni? A ketto nincs egymasbol kovetkezo kapcsolatban.
Bocs, nem kotozkodos estemben vagyok, csak nem vagyok elkotelezve az orvostudomany ellen – mondjuk, mellette sem…
Nézzük a másik nézőpontot. Ezt csak a napokban tudtam felvenni.
A legtöbb esetben, amikor találkoztam orvosokkal, azok nem voltak rosszindulatúak és VALÓBAN akartak segíteni, gyógyítani!! A nővérek úgyszintén. Nagy többségük jó szándékú ember. És nem is velük van a hiba, hanem azzal, amit tanítanak nekik.
Egy orvos beleöl a képzésébe több millió forintot (vagy a szülei), sok évet, gyakorlást, mindent. Lelkes. Kitűnőre vizsgázik mindenből. Aztán a kezei között hal meg egy beteg, mert nem tudta megmenteni azzal a módszerrel, amit kívülről fújt az egyetemen…
Ez őrület. Aztán jön még egy eset, meg mégegy. Csoda, hogy még a pályán vannak egyáltalán ezek után. Borzalmas lehet… Ráadásul ha nagyon elvetemült az illető, akkor beleveti magát a témába, a miértekbe, kutatni kezd, és elkerül olyan ingoványos talajokra, mint az alternatív gyógyászat, ahol olykor a szöges ellentétét állítják annak, amit tanult. És azt is, hogy ezzel x mennyiségű beteg állt talpra.
Na és ezek után maradjon meg az épelméje?
intergold írta:
Értelek. Csak példának hoztam fel. Számomra sokkal komolyabb dolog egy olyan szinten központi szervet átöltetni mint pl. a szív, mint kezelni a rákot, ami lassú, sokkal több időd van kezdeni vele valami. Tény, hogy egészen más terület. Csak fura, hogy az egyikkel tudunk mit kezdeni, a másikkal semmit. Legfeljebb azt, hogy a daganatot kivágjuk, kimérgezzük vagy megsütjük.
Én sem vagyok ellene, inkább csak az oktatásának, annak, amit tanítanak róla. Elég csúnya dolgokat hallottam sajnos. De nem hibáztatom (már) az orvosokat.
Amúgy én úgy vagyok vele, hogy amit az átlag halandónak már lehet, mint pl. nekünk, illetve mi ismerjük, tudunk róla, akkor annál a titkolt rész sokkalta komolyabb és előrehaladottabb.
És azután van a tudomány valódi, jelenlegi állása. És ez valami elképzelhetetlen komoly dolog lehet. Ebbe nekem belefér a test visszafiatalítása 20-30 évvel. Nem a teljes testi halhatatlanság, de öregedés erőteljes kitolása igen.
Az előző kommentemet elírtam, az ott az elején “Intergoldnak” akart lenni. Sorry…
Jaklin írta:
Az alternativ gyogyaszok kezei kozott nem halna meg beteg, ha engednek oket praktizalni?
Biztos vagyok benne, hogy minden joerzesu orvost megvisel, ha meghal a kezei kozott valaki (egyszer ugy halt meg a kezeim kozott valaki, mint egy vergodo allat, mikozben sugarban omlott ram a vere, nem volt jo erzes, pedig en meg nem is tanultam eveket, hogy hogyan lehetne megmenteni…), de abban is biztos vagyok, hogy egyetlen epelmeju orvos sem szamit 100%-os sikerratara, mint ahogyan 0%-os mortalitasi mutatokra sem – es egyetlen epeszu alternativ gyogyasz sem tehet ugyanigy…
Az, hogy a rak gyogyitasa “konnyebb” dolognak tunik egy sziv atultetesenel, konnyen lehet, hogy csak azt bizonyitja, mennyire laikusok vagyunk.
(Muszaj ezt az oldalt kepviselnem, maskulonben elkezdjuk itt egymast erositgetni, hogy mekkora gagyi is az orvostudomany… :-) )
Amugy meg miert olyan biztos z, hogy az eltitkolt dolgok evszazadokkal az atlag pronyok tudasa elott jarnak? Tovabbmegyek. Miert biztos az, hogy vanak grandiozus eltitkolt dolgok…?
Ez is egy hit.
Es meg egy kerdes a vegere, mielott a gyakorlatias Putyin teszi fel. Ha rakot diagnosztizalnak nalatok, ki az kozuletek, aki be se teszi a labat egy korhazba…?
@ Thirdeye:
Igazad is van (ezt persze csak a magam nevében mondom) meg nincs is – szerintem.
Tényleg hülyeség olyasvalakit vádolni, akinek nem hiszünk a létezésében – vagy nincs is.. :)
Amúgy van hitem, még ha nem is járok templomba érte/miatta/neki/stb :)
És köszönöm a megértésedet :yinyang:
@ intergold:
Nem hit, csak logikai levezetés. Vagy inkább afféle nyílt titok, hogy nem tudunk mindent. De nyilván nem tudom bizonyítani, így előfordulhat, hogy tévedek. De az nem illik bele az egészbe, hogy mindenről tudjunk.
“Az alternativ gyogyaszok kezei kozott nem halna meg beteg, ha engednek oket praktizalni?” – Ezt nem írtam.
Én magam is benne voltam a témában, és elképesztő, amikor jön a fazon, hogy x éve volt egy szorító érzés a szívében, ami semmitől sem múlt el, aztán a terápia hatására fél óra (!!) múlva eltűnt. Vagy amikor a nagymamám kiírják szürke hályog műtétre, de végül az orvos azt mondja, mégsem fog kelleni, mert nem találja a szürke hályogot… Ez utóbbi szimplán napi szintű nagy mennyiségű A+D vitamin hatása.
Vagy amikor anyám, aki évek óta magas vérnyomással küzd, aztán elválik és a vérnyomása beáll. Azóta tíz év telt el, most 60 éves elmúlt, és nem tért vissza a probléma.
És még sorolhatnám. Nem értékelem le a hivatalos orvostudományt, de rendkívül sok ellentmondás és furcsaság van benne. Ezt kutatóorvostól tudom, akivel közvetlenül együtt dolgoztam egy időben.
Ha rákos lennék, nem mennék kórházba. Ez az egy, amiben tökéletesen bizonyos vagyok. Teljesen más utat választanék.
Jaklin írta:
Tudom. En irtam. :-D Amugy koltoi kerdes volt.
@ intergold:
Pffff….basszus!Elkéstem… :-(( :-X
Akérdés jogos.
Az igazi orvosok kurvára képzett emberek.Le lehet ezt egyszerűsiteni az autószerelés szintjére is,nem is rossz gondolat,de nem szabad ennyire sarkitani.
A mindennapi életem is teli van az itteni mentősök munkájának figyelésével.Nemcsak azért,mert sok embert jutattok a kezeik közé,hanem mert a W9 róluk is forgatott doku-filmet és beleraktak abba is minket.
A saját apró,mindennapos sérüléseim kezelése,a családtagjaim körében történt gyógyulások és gyógyitások engem inkább arról győznek meg,hogy nincsenek akkora rejtélyek a gyógyitás területén,mint azt sokan hiszik.Mégis sok orvos a meggyőződése és az esküje ellenére kezeli a pácienseket(nevezzük inkább kliensnek őket?)
Egyszer olvastam-valamelyik off topikban be is jegyeztem,asszem az elsőben-egy anonim közvéleménykutatást,amit orvosok közt végeztek,arról hogy vajon alávetnék -e magukat annak a kezelésnek-hasonló tünetek esetén-mint amit a klienseiknek javasolnak?
A válasz egyértelmű:nem!
És inkább ez a baj.
A legtöbb gyógyithatatlannak hitt betegség a táplálkozásunk selejtes volta miatt létezhet.Ez inkább üzleti érdek,mintsem szakértelem hiánya.
Kár,hogy nagyon sietek megint,nincs időm fejtegetni.
Ha abból indulok ki (én abból indulok)hogy a homo sapiens homo sapiens és nem fénylény meg ürlény,akkor végülis nincsenek nagy lyukak az elméleten.Félrevezetett emberek vannak és álszent orvosok.
De szakértelem létezik.
“A hivatalos kutatások úgy siklottak félre, aminél talán jobban nem is lehet. Kezdjük az elején. Még az alapok sincsenek meg.”
Duncan! Mondj kérlek konkrétumokat, mert ez így kevés! Miből gondolod, hogy félresiklottak? Az eddigi eredmények ezt mutatják?
Mik az alapok, amikre még mindig nincs válasz? Miből gondolod, hogy azok az alapok?
@ intergold:
Igaz, annyi idióta alternatív gyógyászat van, mint égen a csillag. Sok jókora nagy marhaság. Sokáig nem is akartam egyikkel sem foglalkozni, már a gondolatától is kirázott a hideg. Én a tudományos alapokon nyugvókat értékelem csak.
Putyin998 írta:
A mindennapi életem is teli van az itteni mentősök munkájának figyelésével.
Igen, akartam is írni. A mentősök előtt le a kalappal!! Irtó kemény emberek és nem semmi, amit csinálnak. Láttam már a munkájukat. És ugyanez vonatkozik a baleseti, intenzív és hasonló osztályokon dolgozókkal, akik a gyors, élet-halál beavatkozásokat végzik el.
@ Kami:
Azt hiszem én értem, a félresiklás ott történt, hogy olyan dolgokra tekintenek alapként, mint például a test romlandósága. Aláírom, a test képes megromolni, tönkremenni és elpusztulni. De ki mondja és még inkább ki támasztja alá, hogy muszáj ennek történnie és nem csak az apatikus hozzáállás és ennek tényként való elfogadása valamint a megörökölt és belénk nevelt különböző szintű szűklátókörűség tehet minderről?
Helló Duncan!
Van ilyen, amit kitakáltál, core jelinformációs quantum terápia, 30ezer sz eldő állapot felmérés és kezelés: https://m.facebook.com/wellnessmed?id=125182500844061&_rdr
szia ducan. igen szerintem is van ilyen. en mar meg tapasztaltam mig az idegen ott volt en sem tudtam meg mozdulni hiabai akartam ez egy 2 percig tartott.
@ kaponya jozsef:
Ezt nem az ” Az idegenek köztünk vannak ” cikkhez akartad írni ?
” Vajon kit érdekelnének a mesék a halál utáni létezésről, ha a test teljesen ki lenne kutatva? ”
De hát ami neked mese , az lehet hogy valakinek egy életre meghatározó élmény .
Gondolok itt a halálközeli tapasztalatokra , amikor megtapasztalják hogy nem a testükben vannak és mégis vannak .
Ezzel nem azt mondom hogy a test lényegtelen , de ha a látható világot nézzük , akkor az látszik hogy minden változik . Pont a testünk ne tenné ?
Én azt gondolom , valahol érezzük hogy igazából a halál nem megszűnést jelent ,
de nem tudjuk tudatosan megélni ezt , ezért a test örök életűvé tételén rágódunk .
Ami miatt személyesen neheztelek a jóistenre ;-) az az ,hogy miért félünk a haláltól ha
elkerülhetetlen . Ha meg elkerülhető ,akkor miért nem kerüljük mégis el ?
Te miért ragaszkodsz a testhez ? (én is ragaszkodok ;-) )
igen thirdeye igazad van atolvastam a cikket korabban csak at futotam.
tomskythe írta:
Tehát ez a wellness cég halhatatlanná teszi a testet, vagy felkelti a kómából az embert, vagy helyreteszi az agykárosodást, vagy kinöveszti a leszakadt lábat? ?:-)
@ intergold:
ha valaki a kezeim közt hal meg azzal el kell számolnom
ha magamnak nem tudok megbuggyanok ha a törvénynek akkor sittkóra megyek
ha van valaki aki megtudta volna menteni anyámat akkor az orvosának fel kellett volna kutatnia és el kellett volna hozzá vinnie de csak a bizniszkéjét tolta nem tett semmit a megoldásért
ha van megoldás de nem az orvos bibliájában akkor az orvos megölte anyámat és én semmit nem tehetek
amíg nem leszek főtitkár
:-D
Jó gondolat.
A testedzésben van az embernek egy célja, de ha nem a megfelelő módot, utat választja hozzá, akkor nem éri el a célt, akármit csinál, akármennyi időn keresztül. Ekkor azt hiheti, hogy a célt nem lehet elérni, vagy azt, hogy számára nem lehet, de mindkét esetben téved, mert a módszer nem jó.
Thirdeye írta:
Nekem belefér, hogy van egy értelem az egész mögött. De az nem fér bele, hogy ez az értelem foglalkozik velünk. Magabiztos vagyok, de ennyire szélsőségesen öntelt hólyag nem.
intergold írta:
Te mindig csodatévő szuperlényekkel találkozol, én meg csak közönséges hétköznapi emberekkel + szélhámosokkal. A te bolygódon milyen a klíma?
Vannak lelkiismeretesek de a legtöbbje tróger. csak akkor írja fel a jó gyógyszert ha kapja a hálapénzt. Ilyen is van.
Great írta:
Nem tudom hogy Intergold melyik bolygón él , de én is sok nagyszerű embert ismerek .
Olyan gyógyítókat akik legkevésbé sem ezoterikusak , vagy apatikusak . Akik nem érdekből csinálják amit csinálnak ,hanem mert zsigerből ez jön nekik .
Lehet hogy neked kellene klímát változtatnod . Én is megtettem .
Great írta:
Igen , nem ez az értelem foglalkozik velünk hanem nekünk kellene megérteni hogy mit akar ez az értelem .
Thirdeye írta:
Miért kellene megértenünk?Hogy kinyalhassuk a valagát?Hogy leborulhassunk előtte?
Ha annyira nagyon okos,akkor értesse meg velünk.
De egyébként itt is felhozható az ezerszer ellőtt oktatóvaker:
“Okosabbnak gondolod magad egy csótánynál?Netán felsőbbrendűnek?Akkor fogj meg egyet és közöld vele a gondolataidat!”
Az önállóság és annak tudata ijesztő lenne?
Putyin998 írta:
Ezen a kommenteden nagyon jól tetten érhető a kaszt munkája .
Ha van egy fensőbb értelem , nem hiszem hogy igényelné a valagnyalást :-P
Ráadásul nem okos szerintem . Egyszerűen egy nagyobb rendező intelligencia .
És ráadásul nem tőled függetlenül létezik ezért nyugodtan lehetsz önálló , mert úgy is eléri amit akar , legfeljebb nem érted meg :laugh:
Ugye már rájöttél hogy nem valami égi diktátorra gondolok .
Te vagy a diktátor :-D
Thirdeye írta:
Sz@rok rá, hogy mit akar.
Great írta:
De miért ?
Thirdeye írta:
Mert vannak a miért tipusok(te) és a miért ne tipusok(Great) :chic:
Miért ne?
@ Thirdeye:
És ne egózzál vazze :-X
http://www.youtube.com/watch?v=Z97-FeblOrY&feature=share
Ha érted a célzást,hehe :-D
Putyin998 írta:
:laugh: :laugh: :laugh:
És itt hagyjuk abba az offolós csetezést !
Nincs szkájpom :-((
A téma indító alapján a következőket tudnám hozzáfűzni:
Minden ember egyedi bonyodalmakat hordoz magában – lehet, inkarnációkon keresztül: saját fejlődése “érdekében”. Ez az egyén számára (is) rejtély. Aki számára saját élete nem takar rejtélyt – Az megvilágosodott (vagy oly fejletlen-igénytelen, hogy még nem találkozhatott saját kulcs-kérdésével).
Az élet maga az individuum (lélek: az ember összetett finom lénye) és a test egymásra-hatása. Nem túl rég a fiziológia (mint tudomány) megkísérelte – e viszonyban – a lélek helyére a külső és benső “ingert, késztetést ültetni”. Ez elméleti síkon nagyon jó gondolat (sok esetben megfelelő), de az egyedi élettényezők különbözősége miatt aligha rendszerezhető (mellesleg a pszichológia bánik ezzel).
Tehát az élet a lélek és test viszonya. Ha ebben a viszonyban rendellenességek lépnek fel, akkor valamiféle betegség realizálódik.
Mindezek hátterében ott állnak a “sors-hatalmak” (a szükségszerűség figyelmes urai). Ha egy ember életében már semmi sem hozhat a lélek számára fejlődést – akkor “elküldik érte a halál angyalát” (ez egészséges állapotban is megtörténhet, ha az egyén valódi életfeladatától nagyon eltér – balesetek). Maga a betegség esély arra, hogy a test és lélek viszonyában bizonyos elmerevedések, rossz beidegződések feloldódjanak.
Az orvostudomány még nem tart ott, hogy az emberrel foglalkozzon.
Az orvostudomány a betegséggel és ezek rendszerével foglalkozik.
Az apátia felismerése annak, hogy nem vagyok teljes egészében önmagam ura. Ez igen kényelmetlen dolog. Én mégis azt javaslom mindenkinek, hogy ezzel a ténnyel meg kell békélnünk.
Keresnünk kell saját sors-életünkben azokat a motívumokat, érzéseket, gondolatokat – melyek (minden kényelmetlenség ellenére) fontosak (lehetnek)!
Great írta:
Az ember természetesen szabad – kell, hogy a saját útját járja! Ebbe sok-minden “belefér”. Ha kimondottan probléma van az egyén életével – akkor bizonyára beavatkozik az a bizonyos “értelem”, amit nem könnyű érteni.
Azért szabad optimistának lenni (a “pozitivistákat” viszont érheti bőven: csalódás)!
brokev7 írta:
Ő meg tovább irányít magadhoz, azzal, hogy kutass. :)
vilko barnabás írta:
A bizalom miatt fontos, hogy van valamennyi valós tudás. Persze, nagyon behatárolt és kínosan ügyelnek arra, hogy a nyomvonalról soha ne térjenek le, ami a kutatást illeti.
Zoli írta:
Biztosan. :) De inkább nem érted.
Az arány egyébként nem rossz. 8-)
pollolaszlo írta:
Erre nincs mentség. :D
Talán a 200 év már régen megvan, sőt. Számomra furcsa jelek vannak az égen. :) Na jó, nem ott, de sanszosnak tartom, hogy akik a háttérben vannak, más életciklust követnek, mint mi. A terveik nem egy 70-80 éves emberöltőt fognak át, hanem jóval nagyobb időszakokat.
Élnél vele? Vissza 24 éves állapotra?
Örülök. Tehát ez azt jelenti, hogy kutatsz a válaszok után. Mire jutottál?
Thirdeye írta:
Érdekes felvetés. A fantasy-ban a papok legfontosabb tudása, hatalma, hogy feltámasztják a holtakat.
Én a magam részéről elég komoly dolgokat várok el attól, akinek megvan a Boss otthoni száma…
intergold írta:
Nagyon sok olyan érdek van itt, aminek nincs köze az eredményekhez. Üzleti érdekek, például. A tekintélyek fémjelezte elfogadott utak is különösek. Egy orvosi könyvben olvastam, hogy a Galénosz-kultusz ezer évre félresiklatta az orvosi kutatásokat. Az egyedi kutatások, sokféle területen (elektronika, informatika, gyógyítás stb.) magasan megelőzhetik azt, amit azon a területen a “tudomány állásának” vagy lehetségesnek tartanak. Vannak olyan kirekesztett területek, amik hivatalosan nem léteznek. Például perpetuum mobile hivatalosan nem létezik, így ilyen jellegű anyagokat nem lehet megvizsgálni, átvenni, tanulmányozni, kutatni. Lélek, hagyományos anyagtalan értelemben, hivatalosan szintén nincs.
Ehhez túl sok a korlát. Bizonyos jellegű kutatást támogatnak, bizonyos jellegűeket nem. Politikai, gazdasági érdekek döntenek az orvosi tananyagról, ami aztán meghatározza az orvosi gondolkodást is. Az orvosi megközelítés egy paradigmára épül, ami nincs bizonyítva. A kutatás mértéke is behatárolt: minden a testben alakul ki, a test a célpont, ott kell valamit változtatni. Mindeközben nagyon alapvető szavak nincsenek kielégítően definiálva, mint élet, halál stb. Mi adja a különbséget egy élő sejt és egy halott sejt között? Mi ez a minőségbeli különbség?
A testnek melyik része hal meg? Melyik része semmisíthető meg teljesen? Úgy tűnik, igencsak tartós alkatrészekből van összerakva, míg a forma, a belső működés nagyon törékeny. Nem tudom, mennyi van a testben. Azt sem, hogy mi van a legmélyén. Bizonyára genetikai szinten jóval előbb lesz megoldva az 632 éves élettartam (vagy már van), mint a pengéknek való ellenállás. De nem biztos ez sem.
Az alkimisták soha nem akartak aranyat csinálni, ez rágalom. Voltam alkimista, ismertem ilyen embereket, és az elérhető irodalmat is. Az alkimista az anyag hátterét kereste, mi van az anyag mélyén, mögött, mire épül az anyag? Azt tartották, hogy az anyag legmélyén gondolat van. Az anyag legparányibb építőköve a gondolat. Aki megtalálta, megismerte, az kontrollálni tudta az anyagot – vagyis ez volt a világkép, a remény, cél.
A végén a konspirációs felvetés nem fontos.
Nem hagyom figyelmen kívül. Szerintem nyilvánvaló, hogy nem egykönnyen visznek el mindenféle ködös teóriák. Összeesküvés nélkül is el lehet tévedni, ha például azt vesszük, milyen vérlázítóan pongyola módon gondolkodnak emberek, akár kutatók is. Viszont annak hátterében, hogy miért nincs a gondolkodás letisztítva, és az alaptanterv részévé téve, már sejtek ezt-azt. :)
Jaklin írta:
Vannak jobban finanszírozott és nem finanszírozott kutatási témák. Vannak érdekes és érdektelen témák. A szív átültetése teljesen illeszkedik a paradigmába. A fiatalítás nem illeszkedik bele. Ez is fontos. Hivatalos úton aligha lesz a mostaninál komolyabb fejlődés, úgy értem, forradalmi változás. Nem hivatalos területen lehet.
intergold írta:
Vagy mennyire félrevezetettek… :)
Ha eltitkolt, akkor nem tudom, csak felvetés. Ha kiutált, kiátkozott, megvetett, lenézett, csalásnak minősített hivatalosan, de elérhető, akkor meg lehet nézni. Itt az lesz a kérdés, hogy ki mit ért megnézés alatt. Ne gondold, hogy ez semmiség. 8-)
Én. Meg pár ember, akit ismerek. Köztük néhány, akit halálra ítéltek már, aztán vígan és egészségesen él, mert talált megoldást, igaz, nem a kórházban.
Jaklin írta:
Mit értesz logika alatt?
Az a sok téves diagnózis, ugye… :D
A sebészet fontos lehet, és máshol nincs olyan. Például, ha az ember hátulról hirtelen ólommérgezést kap. :) A szülészet is ilyen, az otthonszülés túlságosan bizonytalan.
Putyin998 írta:
Kulcsszó: igazi. A képzettség egyébként lehet téves is, illetve olyan jellegű, ami máshol érvénytelen.
Egy hentesbárd nyomát valóban húzós lehet kézrátétellel eltűntetni, de ne keverjük azért a sérüléseket a betegségekkel. A kettő nem ugyanaz. Ettől függetlenül nem gondolom, hogy a sérülések kezelése területén nem lesznek további áttörések (vagy már vannak).
Itt azért most jóval messzebb merészekdünk a feltevésekben, mint a betegségek meggyógyítása. Illetve, lásd: Btk, mit neveznek bűnnek és mit nem, itt meg mit neveznek betegségnek és mit nem? Az öregedés nem betegség. A halál nem betegség. Miért nem?
Ezt mivel magyarázod?
Ez a szakértelem megvan az átlagorvosban, aki naponta találkozik ezekkel a gyógyíthatatlan(nak mondott) betegségekkel, de nem használja a szakértelmét, mert nem kap pénzt? :) Nyilván nem így gondolod, hanem úgy, hogy a szakértelem máshol van, de van.
Kami írta:
Igen, az eddigi eredmények ezt mutatják. Olvass vissza a kommentjeimben.
Mielőtt válaszolok, csak a hevenyészett felmérés miatt: szerinted mik az alapok? Mik volnának az orvosi kutatás alapjai? A legalapvetőbb dolgokra gondolok.
Ater írta:
Kiváló gondolat. :)
Thirdeye írta:
Ez nem azonos a túlvilággal. Te tapasztaltad már? Az életre meghatározó élmények biztosan jók?
Pontosan mi is változik? :) Formák, összekapcsolódás változik, de a felszín alatt is van változás? A változással nincs is baj, amíg nem kötelező minden részében, és amíg nem hoz jó eredményt.
Aki valós erwedményeket akar, annak kevés az “érezzük”. A rágódás és a kutatás között nem jelentéktelen a különbség. Ami engem érdekel, az a döntési szabadság. A döntési szabadságom viszont megbicsaklik ott, ahol tudatlan vagyok, ahol számomra rejtett, ismeretlen, átláthatatlan tényezők működnek. Engem a tudás érdekel, a többi nem izgat.
Van jóisten? :) Ki fél a haláltól? :)
Ha lehet 10 másodperc alatt futni a 100 métert, miért nem futja mindenki? Miért kellett annyi időnek eltelnie, mire az első futó alatta tudott maradni? Miért kellett ennyi idő az első repülőgépig? Mindegyik lehetséges volt. A gátak a gondolkodásunkban nem hoznak hasznot, hogy finom legyek.
A döntési szabadsághoz ragaszkodom a testemmel kapcsolatban is. Például, nehogy már ne én döntsem el, mikor engedek a természet hívó szavának…
vilko barnabás írta:
Érdekes felvetés.
Mi az orvos dolga? Az, hogy képviseljen egy eszmerendszert? Ügynöke legyen egy iparnak? Egy adott eszköztárból válasszon? Vagy az, hogy gyógyítson? Ha az eszmerendszer nem ad ehhez lehetőséget, akkor vesse el, és nézzen ki a keretek közül? Ha a termék nem hoz megoldást, keressen más terméket? Ha az eszköztár nem hoz megoldást, keressen más eszközöket?
Great írta:
Én is ezt gondolom. Rossz az irány, rossz az út.
Nietz-senki írta:
Javaslom, ne használjuk a megvilágosodás szót, mert olyan erdőbe visz el, ahol csak eltévedni lehet. Ráadásul a megvilágosodás szóban mintha benne lenne a hirtelenség, az egyik pillanatról a másikra, pedig ez biztosan nincs így.
Például milyen viszonybeli rendellenesség mutatkozik meg az érelmeszesedésben?
Ha ez igaz, akkor az elsődleges feladatunk az, hogy kinyírjuk ezeket a hatalmakat. Az meg hogyan lehetséges, hogy már semmi nem hozhat fejlődést a lélek számára?
Nem tart ott, vagy tiltva vagyok? ;-)
Miért mérgezed az embereket ezzel a gonosz eszmével? Miért okoz neked személyesen problémát az, ha az emberek tudást szereznek, és ami egykor akadály volt, az szertefoszlik? A megbékélés az nagyon is egyenlő az apátiával.
Nietz-senki írta:
Ha beleavatkozik, akkor nincs szabadság.
Tehát ezt az értelmet ki kell nyírni. 8-) Majd szólok Shub-Niggurathnak. :D
Lehetséges, hogy az élet bizonyos problémáit néha elnevezik betegségnek?
Lehetséges, hogy a test normál működésének bizonyos stádiumait néha elnevezik betegségnek?
Lehetséges, hogy néhány betegség valódi kiváltó oka a stressz, melyet jórészt a média nyújt a lakosságnak?
Kérdés mindenkihez:
Mi lenne az orvosi kutatás alapja? A legalapvetőbb dolgokra gondolok, aminél mélyebben már semmi nincs. Mi egy kutatás alapja?
” Kérdés: vajon van-e a Halálnál hatékonyabb ügynöke a vallási tanításoknak? ”
Na, de a vallások fő motívuma nem a Halál, hanem az Élet.
” Vajon mekkora érdeklődés övezné a vallásokat, ha a test nem egy örökre megtörhetetlen rejtélyként lenne elkönyvelve, hanem teljesen ki lenne kutatva?”
Szerintem az érdeklődés akár még növekedhetne is. A kereszténység fő tételei nem a halálról, hanem az az ember-isten és az ember-ember viszonyáról szólnak. Márpedig ezek a szabályoknak csakis az élettel kapcsolatban vannak megfogalmazva. A halál utánni állapotra nincsenek szabályok, csakis az élettel kapcsolatban.
Putyin998 írta:
Azért kéne megértenünk, mert a Biblia nem mond ellent, sőt megerősíti azt, hogy a halált le lehet győzni, lehet a vízen járni, csodákat tenni stb. Sőt útmutatást is ad ahoz, hogyan lehet ezen tudás birtokába jutni. Mégis az történik, hogy nem oda figyel az ember és nem oda összpontosul a kutatás, hanem épp elférdulnak ettől és saját utakat keresnek.
Számomra az az érdekes, hogy lehet, hogy a kulcs ott van az orrunk előtt, de nem nyúlunk ki érte, hogy használjuk. Miért is nem? Vajon lehet és szabad -e önérzeti kérzést csinálni abból, hogy egy dolgot megvizsgáljunk? A tudománynak nem lenne szabad semmit sem elvetnie anélkül, hogy alaposan megvizsgálta volna.
Viszont tudtommal pont a szent könyvek azok, amik arról tudósítanak, hogy milyen potenciál van az emberben.
Duncan Shelley írta:
Nietz-senki írta:
Aki számára saját élete nem takar rejtélyt – Az megvilágosodott
Akkor nevezd ezt a helyzetet (állapotot) annak, aminek akarod!
Vannak az embernek olyan időszakai (gyermekkorából kiindulva), amikor hetente több tucat kisebb megvilágosodás (ráébredés) történik.
Ezek mindegyike hozzájárul ahhoz, hogy jobban tisztába legyen önmagával és helyzetével.
Javasolhatnánk a buddhistáknak is, hogy nevezzék ezt a fogalmat másképp!
Duncan Shelley írta:
A mozgás örömének elnyomottsága, kizártsága.
Ez micsoda? Csak a test (vagy a genetika) problémája?
Duncan Shelley írta:
A sors-hatalmak a fejlődő világ szükségszerűsége – de nyilván az egyénre is kihatnak.
Akkor háborút indíthatsz a világfejlődés (az emberi fejlődés) ellen is.
Akár milyen hihetetlen is a legtöbb ember idős kora arról szól, hogy teljesen begubózik valami sajátos érzületbe, vagy gondolatkörbe – és nem képes ezekből kizökkenni. Tehát aligha érinti meg “új dolog”. És Annak még lényegesnek (igazságtartalom) is kell lennie!!! Az nem elég, ha reklámot néz.
És létezhetnek oly emberek (lelkek), akik világukhoz képest túl fejlettek. Ezek azért nem tudnak fejlődni.
Duncan Shelley írta:
Az orvostudomány értetlenségére gondoltam (ami az ember teljes lényét illeti).
Duncan Shelley írta:
Miért gonosz eszme ez?
Nekem az jó, ha az emberek önálló tudást szereznek – mindig is a saját meggyőződésre szólítok mindenkit!!! Nem jelent problémát a vita ténye. Van amit csak így lehet tisztázni.
A megbékélés az apátia következménye szerintem – kiemelésed szerint is erre szólítok mindenkit.
Véleményemmel ugyanazon-mód vagyok jelen, mint bárki más.
A megismerés által lehet ítéleti alapokhoz jutni – nem ítéletek által!!!
Inkább Neked van szükséged “holdudvarra”.
Én nyugodtan beérem azzal, hogy szürke eminenciás vagyok.
Duncan Shelley írta:
Megvan a megoldás !
Azonosulj a testeddel !
Duncan Shelley írta:
Igen.
Igen .
Igen .
Duncan Shelley írta:
Kik ezek ?
Honnan tudsz róluk ?
Leplezd le őket !
Köszönöm gondolkodó létedet! :-) Ez is tetszett. Bevallom, nem tudtam, hogy miről lesz benne szó, de nagyjából hatszor álltam neki a cikknek, mindannyiszor a második mondatig jutottam. Aztán oda, hogy elkönyveltem: ezt nem fogom elolvasni. Most visszatértem, mert érdekelt nagyon.
A kérdésedre nem tudok válaszolni, mert az én ideális képem a testről annyira könnyed létezést biztosítana, ami miatt tovább kellene gondolkodni, hogy akkor mi lesz születéssel? Eddig pedig nem szeretnék eljutni, az én életemben nagy tanítómesterek a gyerekeim és ezt nem szeretném elveszíteni a test miatt.
Maradok inkább Apátiában (legyen az bárhol ;-) )! :-)
Írsz a testtel kapcsolatos tudatlanságról. Arról, hogy nincsen értés a vallásokban, a orvostudományban, ezáltal és emellett az emberekben. Kiútról szavad nincs, megoldásnak még a körvonalait sem láttatod. Ez a cikk töményen apatikus. :cute:
“Sokféle elképzeléssel találkoztam, ami a testet illeti. Különös módon, kezdve a legmaterialistább orvosi, kémiai megközelítéstől, át a buddhizmuson és az okkultizmuson, a legkülönfélébb vallásokig, mindegyik egészen pontosan ugyanúgy állt hozzá a testhez. Ezt a hozzáállást úgy nevezik: apátia.”
Vegyünk egy kutatót, aki bizonyos – a testtel kapcsolatos – problémák megoldására tette fel az életét, tanul és kísérleteket folytat, s ennek akár még a magánéletét is alárendeli. Hogyan tehető ez apatikusan? Vagyis fásultan, közönyösen, tompultan, lehangoltan, a szenvedély hiányában?
A buddhizmus – olvasatomban – a testtel kapcsolatos tudati viszonnyal foglalkozik elsősorban, a testiséghez történő túlzott ragaszkodást tekinti problematikusnak. /Az, hogy az okkultizmus mit jelent, nem tudom./
Ha eltekintünk bizonyos agyament szélsőségektől, /önsanyargatás/ akkor a vallások mindegyike feltételez egy, a közvetlenül, a fizikai érzékszervek által tapasztalt léten és valóságon felüli létet és valóságot. Ám, például a tantra alapeszméje éppen az, hogy azt használjuk eszközül a metafizikai látás eléréséhez, amibe, ha “beleragadunk”, akadályként jelentkezik, s ez a testiség. A kundalíni jóga a testnek és szubtilis működésének magas fokú ismeretén alapul.
“Amikor valakinek van egy nagy és fontos célja, beleveti magát az élet sűrűjébe, hogy elérje azt. ” Kivéve, ha buddhista, vagy bármely komoly tradíció követője, mert akkor éppen hogy kivonni igyekszik magát, többnyire.
“Végül eljut oda, hogy feladja a célt. Belátja, hogy nem tudja elérni.” El lehet jutni ilyesmihez négyéves korban is, ha olyan a családi klíma. Vagy lehet tanult, mintakövető reakciómód is. Mondjuk, a gyerek átlendül a “mi ez?” korszakon és belefut a “miért?” szakaszba, ám én, az apja, kissé türelmetlen vagyok, s valahányszor rázendít, leütöm a kissámlival. Nem valószínű, hogy oknyomozó riporter lesz felnőttkorában. Vagy, a mami sóhajtozik: “úgy látszik, nekünk ez jutott osztályrészül, …így volt megírva, … ez a karmám,” stb., papi meg rákontráz: “nem baj, majd csak lesz valahogy, túléljük ezt is”, vagy egy gyöngyszem: “lassan a testtel, kis ország vagyunk”.
“Az apátia egyfajta világlátás.” “Az apátia beállta után nincs több próbálkozás.”
Szerintem egy állapotról van szó, amely lehet rögzült is. Ha nézzük a veszteség-, illetőleg a gyászfeldolgozás fázisait, akkor ez egyértelmű. /1./ tagadás: “biztos, rossz a dg!” megpróbálnak és még tíz orvost, 2./ lázadás: “miért pont velem történik ez?”, “nincs isten, vagy ha van, izélje meg!” 3./ alkudozás: “csak még azt megélném, hogy az unokám…”, 4./ apátia: “minden mindegy, semmi sem segít”, 5./ elfogadás: “ez elkerülhetetlen, de belenyugszom, mert méltó módon el kell rendeznem a dolgaimat, a búcsúmat.” Mindegyik állapotra sajátos és szubjektív látásmóddal jár.
Ezek az állapotok nem feltétlenül ilyen sorrendben követik egymást, s az is lehetséges, hogy az elfogadást pl. a lázadás fázisa követi. S, hogy annyira azért ne legyen egyszerű a dolog, létrejöhet olyan helyzet is, hogy a beteg már elfogadta állapotát, perspektíváit, a hozzátartozó meg ott átkozódik az ágyánál.
Szóval, miért lenne végleges az apátia?
“Amihez értek, azt meg tudom csinálni. Most. Este, holnap, akármikor.” Adja Isten neked, őszintén kívánom. Vegyünk egy élete virágjában lévő embert. Testileg, lelkileg, szellemileg aktív, sikeres, szellemes, jó a társaságában lenni, erővel, derűvel tölti fel még a környezetét is. Aztán beüt egy sztrók, fél oldala lebénul. Meglátogatod, alig ismer fel. A taknya az állán himbálózik és éppen akkor sz@rt be. Te meg azt sem tudod, hogy vegyél levegőt. A férj /feleség/ kínlódva szabadkozik, stb.
“Nincs szükségem hozzá reményre, bizalomra, hitre, felsőbb hatalmakra, és olyan kijelentésekre sem, hogy nem fontos, nincs értelme, értéktelen. Azért, mert értek hozzá.”
Amire itt szükség van, az pelenka, meg zsebkendő. Meg szívószál. Meg egy ember, aki bűzlő kripli mivoltomban is lát egy olyasvalakit, akinek joga van a méltósághoz, aki több egy nyavalyás rothadó roncsnál.
“A család, a barátok, párás szemekkel veszik körül a haldoklót. Elkísérik végső útján. Sírnak és szipognak. Nagyokat sóhajtanak. Igen, így van, a legjobbak mennek el először…”
Valahol olvastam, hogy a megszületés a nagyobb tragédia, nem a meghalás. Merthogy a lélek ott kolbászolt a tutiban, egy csomó mindent látott, meg tudott, de aztán jött egy alagút és besüvített egy cellába. Nagy nehezen megbarátkozott ezzel, koszt volt, a hőmérséklet is rendben úgy-ahogy, frankó uszikálás, na jó, ez van. De aztán valaki leeresztette a medence vizét, kaja nuku, viszont mindenhonnan szorongatják, a zaj egyre fülsértőbb, fuldoklás, már épp feldobná a pacskert, amikor zutty! kikerül a zimába, vakító fény, hisztérikusan üvöltöznek, s ráadásul a seggére vernek, már párszor a hátára is, s amikor felsír, még örülnek is azok a szadista őrültek. Na, és mi végre az egész? Ha pontosan tudnánk, mi vár ránk, hát többnyire eszeveszetten próbálnánk visszacsápolni az anyánk…ba.
A világomnak azért van egy szerkezete, így az érzelemvilágomnak is van néhány pillére.
Feleség, gyerekek és Lili, a harci kutya. Egyikük sem csereszabatos. Ha csak az egyik is kidől, a világom összeomlik. Így hát, a búcsúnál sírnék és szipognék. Sóhajtoznék nagyokat, mert nekem ők a legjobbak. Ja, és el ne felejtsem: magamért zokognék. Tanácstalanul, némi pánikban és borúlátóan.
Nyelvünk ilyeneket mond: “megboldogult”, “jobb létre szenderült”, de ezt nem nagyon vesszük figyelembe. Ami viszont kutya kegyetlenül ránk zuhan, az a halál véglegessége.
Meg esetleg a lelkiismeret-furdalás.
“Altató, méreg, eutanázia, kegyes halál, hospice. Együttérzés, szívfájdalom, könnyek. Ez mind ugyanaz, ugyanannak a megjelenési formái: apátia. Ezek jelentősége is pontosan ugyanakkora: nulla.”
A hospice speciel aktivitás. Ha az apátia csökkent, vagy szünetelő cselekvési képességgel jár, akkor a megállapítás nem tartható.
“Együttérzés senkinek nem kell.
Láttam egy kisfilmet a szurikátákról. Éppen vonult volna a falka /?/ egy másik helyre, amikor az egyik társuk haldokolni kezdett. Erre megálltak, egyenként odamentek a haldokló egyedhez, oda-odadugták az orrukat, majd visszaálltak a sorba és vártak. Amikor a társuk kimúlt, folytatták útjukat.
“Együttérzés senkinek nem kell.” Hacsak nem vagy csecsemő, vagy valakinek a gyermeke, vagy kedvese. Hacsak nem vagy ember.
“Méltósággal meghalni… pff, nevetséges!”
Vegyünk egy fiktív helyzetet: elindítasz egy blogot, jó és izgalmas témákkal. A dolog sikeres, egymást érik az érdekes, meg kissé felszínes hozzászólások. Erre az egyik manus “Duncanem”-nek szólít. Mi ez? Gunyorosság? Lekicsinylés? Arcátlan bizalmaskodás? /Lehetne ez még durvább is: pl. ha fickónak, gyogyósnak, havernek titulálnak./ Akárhogy is, postafordultával helyreteszed az illetőt. Ennek lehet az oka az, hogy sérti a méltóságodat. Ez persze, csak fantáziálgatás részemről. Amit állítok: emberi méltóság mint olyan, létezik életünkben.
Magányos emberként, a saját ürülékünkben fetrengve, őrjítő fájdalmak közepette nem méltó halál.
@ Alex:
Egy kérdésem lenne hozzád:
Valamennyi istent az ember teremtette, hogy megkísérelje megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Miért kellene tehát magunkon kívül keresnünk a létezés értelmét?
Az eredendő bűn alól senki sem kivétel – hirdetik a keresztények. A „halálos bűnök” mind olyanok, amiket egy egészséges ember akár naponta elkövet.
Korunkban ilyesmivel már nehéz vakítani az embereket, ezért a keresztény egyház is változtatott, például már nem tartják a szexet gonosz dolognak. Bizony, jócskán eltávolodtak a (keresztény) Bibliában írtaktól, de továbbra is keresztényeknek vallják magukat.Én téged is ilyennek gondollak a kommentjeid alapján.Ha tévednék,elnézést kérek.
„A béketüntetések első soraiban papokat és lelkészeket találhatunk, akik még a hadifelszereléseket szállító vonatok elé is fekszenek legalább akkora elhivatottsággal, mint amekkorával hittársaik megáldják a lövedékeket és a bombákat, és káplánként a harcmezőkre kísérik a katonákat. Valakinek itt nincs igaza.”
Tehát???
@ Duncan Shelley:
1.Nem kérdés,vannak különbségek orvos és igazi orvos között.Szerencsés helyzetben vagyok,ismerek igazi orvosokat.
2.Sérülés és betegség nem ugyanaz,ezt nem is mondtam.A szakértelemre akartam csak utalni.
3.Betegség-nem betegség….nem vagyok szakember.De ha nincs baktérium,bacillus,virus akkor minden más bizony az illető egyén hibája-akarva,akaratlanul.A tudatlanság nem mentesit.
Öregedés és halál-egyelőre nincs véleményem.Remélem egy napon lesz. :-)
4.A közvéleménykutatás az USA-ban lett lefolytatva.Nem kell nekem megmagyaráznom,elmondták anonim maguk a kérdezettek.Üzlet.Gyógyszerügynöki kategória.
Vannak kezelési módok,amik ugyan kint vannak a felszini világban,de túl kockázatosként vannak meghirdetve.Senkinek sem ajánják az emlitett kérdezettek.
Csak saját maguknak.Ha érdekel kikeresem és leforditom az egészet,ha még megvan.
Jelezd.De szerintem az első off-topikban meg kell lennie.Bár annyifelé offoltunk,hogy már nem emlékszem a helyére.Március környékén,hajnali órákban találtam,erre emlékszem és hogy kisnoros és te voltál online,mindenki más aludt,de titeket sem érdekelt. :-|
5.Duncan irta:
“Ez a szakértelem megvan az átlagorvosban, aki naponta találkozik ezekkel a gyógyíthatatlan(nak mondott) betegségekkel, de nem használja a szakértelmét, mert nem kap pénzt? Nyilván nem így gondolod, hanem úgy, hogy a szakértelem máshol van, de van.”
Mindkét eset lehetséges sajnos,de orvosa válogatja.Vannak tényleg nagyon buták is-megint csak sajnos.
Az ember természetesen szabad – kell, hogy a saját útját járja! Ebbe sok-minden “belefér”. Ha kimondottan probléma van az egyén életével – akkor bizonyára beavatkozik az a bizonyos “értelem”, amit nem könnyű érteni.
Duncan Shelley írta:
A test semmiképpen sem szabad.
Nem félj a lélek (az ember finom lénye) továbbra is szabad.
Lényegében minden sors-csapás belehat a test és lélek viszonyába – egyáltalán nem valószínű a lélek determináltsága.
Inkább a szükségszerűség felismerése felé akar mozdítani.
Isten a szükségszerűség – az ember a szabadság.
A legnagyobb szabadság a szükségszerűség beismerése!
A legnagyobb szükségszerűség: a lélek szabadsága! (A test a lélek szolgája)
Magam is hajlok arra, hogy túlnemesített kísérleti nyulak vagyunk. De itt szabadságunk, fejlődésünk és önállóságunk a kritérium!
Ha úgy gondolod, hogy állításaim gonoszságon alapulnak – meg kell nevezned az indítékot!
Nekem nincsenek elvárásaim a blog olvasói iránt!
Neked lehetnek elvárásaid – de azt szintén jó tisztázni!
Ha e blog értékkészlete és értelmezési tartománya “az általad írt könyvek tartalmára szorítkozik” – az nem vonatkozhat életünk egészére!
Véleményem szerint egy szabad-elvű blog reklámnak is jobb, mint egy lokálpatrióta blog!
@ Duncan Shelley:
Próba: az orvosi kutatás alapja lehetne az egészség helyreállítása. Mármint az EGÉSZ-ségé,
Putyin998 írta:
Ja, Don, ha tudnám, hogy milyen válasz az, ami felkeltené az érdeklődésedet vagy esteleg elgondolkodtatna, akkor azt válaszolnám.
Tegnap megmentettem egy ember életét. Egy cigány emberét. leesett a bicikliről és elvesztette az eszméletét. megáltam az autóval és felhívtam a mentőket és míg megérkeztek a telefonon keresztül mondták nekem, hoigy mit csináljak vele. Volt egy pillanat, mikor elvesztettem. A fickó már nem is lélegzett. Erővel kifeszítettem a száját , majd megráztam. Szerencsére a fájdalom miatt újra feleszmélt. Körülöttem vagy 13 roma keringett, de segíteni egy sem segített. Még a mentőbe se segítettek berakni a krapekot. Az orvos csak annyit mondott, hogy jól csináltam, majd bekapcs a villogót és elhúztak. Ami a lényeg: semmi hasznom nem volt az egészből, mégis jól éreztem magam tőle. Megtapasztalni magadban a jót egy válasz lehet arra, hogy miért érdemes máshol is keresni a létezés értelmét, mint csak magunkban.
Putyin998 írta:
Én nem emlékszem rá, hogy a Biblia a szexet valahol is mint gonosz dolgot említette volna. Ez már az egyház egyik magyarázatának a következménye.
Putyin998 írta:
Nos, én pragmatikusan magyarázom a Bibliát. Megnézem ugyan mit mond az egyház is azokról a dolgokról, de azért inkább a saját józan eszem szerint magyarázom a dolgokat. Ez a hozzáállás azonban nem újkeletű, csak nem nagyon dívik. Ez az egyik oka annak is, hogy a Biblia sokkal kevésbbé szólal meg a mai kor emberének és gondolják róla, hogy nincs mondanivalója a mai kor emberének.
Téged érdekel a téma, például próbáld elolvasni, hogy mit is ír a Biblia az étkezési szokásokról, konkrétan például a tejről. Minnél többet fogod forgatni annál jobban rá fogsz csodálkozni, hogy ez a többezer évves mű, amiről azt tartják, hogy elavult, milyen hihetetlenül progresszív és modern, ha hagyod, hogy megszólaljon Neked.
Az orvostudomány fő feladata a halál és betegségek megelőzése, a gyógyítás, de régóta kutatják a termékenység, illetve a terméketlenség okát is. Miért van, hogy valakinek évekig nem jön össze, a másiknak meg egyetlen alkalom elég hozzá. Magyarázzák genetikai, környezeti és pszichológiai tényezőkkel, de egyre több eset igazolja, hogy nagyon sokat számít a hozzáállás.
Épp múlt vasárnap láttam egy riportot a tévében egy fiatal házaspárral, akik nagyon szerettek volna gyereket, de volt egy kis gubanc. A megtermékenyített petesejt rossz helyen ágyazódott be és mire észrevették, addigra súlyos károkat okozott, el kellett távolítani a nő egyik petefészkével és a méhe egy részével együtt.
Ezek után az orvosuk elmondta, hogy így töredékére csökkent az esélye egy gyermek kihordásának és a terhesség is kockázatokkal jár, de a pár nem adta fel a próbálkozást. Hosszú időn keresztül nem jártak sikerrel, megpróbálkoztak a mesterséges megtermékenyítéssel is, de a többször is vetélés lett a vége. Aztán az orvosuk azt javasolta, hogy hagyjanak fel a kísérletezéssel és törődjenek bele, hogy nekik nem lehet gyerekük.
De ők nem nyugodtak bele, orvost váltottak. A másik orvos megvizsgálta a nőt és azt mondta, hogy orvosilag nincs akadálya a szülésnek, csak kisebb a valószínűsége, mint másoknál. Adott pár gyógyszert, ami ezt elősegítheti, javasolt néhány változtatást az életmódján és biztatta őket. Nem sokra rá a nő teherbe esett, a vizsgálatok azt mutatták, hogy szerencsésen, mert jó helyen van a magzat. Kicsit aggódtak, de az orvos a rendszeres ellenőrzéseken mindig megnyugtatta őket. Végül a baba gond nélkül megszületett és hamarosan jött az újabb.
A pár, akit egy orvos már meddőnek titulált, most a két gyermek szülei és a harmadik gyermeken gondolkodnak. Vajon azért, mert nem voltak hajlandóak lemenni apátiába ezzel a dologgal kapcsolatban?
Igen, a tudatlanság apátiához vezet, az apátia pedig tudatlansághoz, (a 22-es csapdája).
Annak, hogy az orvostudomány bizonyos területeken megfeneklik szerintem alapvetően két oka van. Mindkettő a tanulási problémákra vezethető vissza. A tanulás előfeltétele, hogy céllal tanuljunk, annak a reményében, hogy valami újat és hasznosat fedezünk fel, ismerünk meg, amit eddig nem tudtunk. Ennek alapvető kritériuma az a hozzáállás, hogy még nem tudunk mindent arról a témáról, de van benne valami, ami nagyon érdekel. Aki úgy közelít egy tárgyhoz, hogy ezt tökéletesen értem, ez jól megy nekem, az nem lesz képes semmi újat elsajátítani az anyagból, csak ami eddig is meg volt. Ha valaki úgy végez el egy kísérletet, hogy egy bizonyos kimenetelt vár, amit az eddigi ismeretei és tapasztalatai előrevetítenek, az elsősorban arra keres megerősítő adatokat és nem biztos, hogy észreveszi azokat a tényezőket, amiket eddig nem vizsgált, de jelentős hatással lehetnek az eredményekre. Ez mindenképpen gátja az új felfedezéseknek.
A másik ok, hogy elég egy téves alapfeltevés, hiányzó tényező, vagy meglévő, de rosszul definiált összetevő, valami megfoghatatlan, elképzelhetetlen dolog, kihagyott lépés, esetleg pár meg nem értett szó és a kutató ugyanúgy produkálja a bajba jutott tanuló tüneteit. (Megtorpan, nem érti, mi történik, zavarodottságot észlel, ingerült lesz, elveszti az érdeklődését az anyag iránt, félre teszi, inkább felé sem néz, ha szóba kerül ideges lesz, vádaskodik és degradálja az összes azzal összefüggésben lévő dolgot, negligálja a tárgykört és egy idő után fásult lesz és apátiába süllyed a témával kapcsolatban.) Az orvostudományban pedig elég sok hibás tézis, fehér folt, következetlenül használt fogalom, nehezen felderíthető, temérdek bonyolult részlet, alaposan és pontosan végrehajtandó eljárás és számos furcsa szó van.
A megoldás pedig ezek alapján a megfelelő hozzáállás és a tanulási/kutatási módszer megtanítása lehet, amikkel a fenti problémák kiküszöbölhetők.
@ Petra:
Van a baráti társaságomban egy házaspár. Épp ma egy éve volt az esküvőjük. Azóta nagyon sokat próbálkoztak gyerekkel, nem jött össze. Az orvosok nem tudták az okát. Már úgy tűnt, ez így is marad. Van ugyanebben a társaságban egy másik házaspár, itt élnek velem, jóbarátaim ők is. A feleség most félidős terhes. Az utóbbi hét évben az a fő foglalkozása a munkája mellett, hogy a gyermekvállalás, és -nevelés szakirodalmát bújja minden aspektusból (az itteni, angol nőgyógyásznak is tudott újat mondani…). Ez a lány beszélt a “meddő” párral a nyáron, mikor együtt töltöttünk pár napot, 10 perc beszélgetés után levágta, hogy mi a probléma, összeállított a “meddő” barátunknak egy komolyabb diétát, az betartotta azt, és most gyereket vár ő is… fura dolgok ezek…
Ja, és a lány utólag mondta el nekem, hogy az a dolog (valami rendellenesség a jódháztartásban), ami miatt meddőnek mondták az otthoni orvosok ezt a közös barátunkat, elég gyakori jelenség otthon, csak mivel gyógyszerrel nem lehet kezelni, az orvosoknak nincs javaslata rá. De a durva dolog, hogy még csak el sem irányítják az embereket olyanhoz, akinek lenne ötlete. Nem tudom, hogy szakmai féltékenységből-e, vagy másért, de felvetődik az érdekes kérdés, hogy vajon hány gyerek nem születhet(ett) meg emiatt…?
Duncan Shelley írta:
Maga a lélek – egyedi létértelmével, feladatával együtt.
Az élet alapja is ez. Egy megbomlott egyensúlyt is csak ezek ismeretében lehet helyreállítani.
Amit az orvostudomány kidolgozott eddig – különösen a test (anatómiai) ismerete, gyógyítása is fontos dolog. De ezt a minimumra szorított (csak a legszükségesebb) kemikáliák alkalmazásával szabadna végezni!
Oda kell figyelni a homeopátiára!!!
Az a lelki-alkatból indul ki (személyiség-jegyek, temperamentum ismérvek bele vannak rejtve).
Azért azt nem mondanám, hogy nagyon könnyű le-ellenőrizni.
Szerintem ez egy szolidabb gyógymód – ki kell próbálni! Ártani nem fog.
De nem sebészeti beavatkozás helyett, való!
Én is azt gondolom: orvosi felügyelet mellett – szerezhet kellemes meglepetéseket (a gyógyszerektől eltérő módon).
A saját immunrendszert mozgósítja.
Petra írta:
Előfordulhat olyan is, hogy épp valami tudása (tapasztalása) vezet apátiához(!)
Nietz-senki írta:
Ezt kifejtenéd egy példán, kérlek.
Néha úgy gondolom, értem a mondanivalódat, aztán a következő hozzászólásodból rájövök, hogy egyáltalán nem azt akartad mondani, amit hittem. Most is van egy elképzelésem róla, de nem akarok addig reagálni, amíg nem biztos, hogy egyazon dologról beszélünk. (Meg egyébként is, imádom a példákat. :-) )
Petra írta:
Megnézed a zárójelentést :-|
Bocsi hogy beleszóltam ;-)
Thirdeye írta:
Tudom, hogy csak a kedvemben akartál járni, szóval megbocsátok. És köszi. :-)
A példát pedig elfogadom, mert ( bár azt továbbra sem tudhatjuk, hogy a cimboránk ilyesmire gondolt-e) egy zárójelentés olyan eredményekkel, amik nem túl rózsás jövőt vetítenek, valóban apátiába lehet zuhanni. De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy kell is.
Egy volt osztálytársamnál pár éve rákos jellegű (nem véletlenül fogalmaztam így) megbetegedést diagnosztizáltak, amit abban az állapotában nem lehetet operálni. A srác 20 éves volt, bohém életet élt és a legkevésbé sem volt komoly, felelősségteljes valaki, de nagyon sokan szerették, mert jót lehetett vele ökörködni. Mikor a barátokkal meghallottuk a hírt, hogy milyen betegsége van és milyen stádiumban, egy világ omlott össze bennünk, tulajdonképpen mi estünk apátiába. Elmentünk sörözni és őt is elhívtuk, de megegyeztünk, hogy a bajáról nem beszélünk, inkább próbáljuk elterelni róla a figyelmét, kicsit feszültek és levertek voltunk emiatt. Ő viszont kimondottan vidáman érkezett, leült és egyből elkezdett a vizsgálatokról beszélni. Elmesélte tövéről hegyére, hogyan vették észre a problémát és végig jó kedve volt. És most mi lesz? –kérdeztük. Hát, meggyógyulok. -vágta rá. Akkor mind bólogattunk, de mérget nem vettünk volna rá. A folyamat lassú lesz és küzdelmes, még egy kitartó és fegyelmezett embernek is kemény dió, nem még a Zolinak, akit nem ilyennek ismertünk.
A következő hónapokban viszont szokatlanul sokat hallottunk róla és csupa pozitív dolgot. Minden nagyobb társadalmi eseményen ott volt, segített a helyi rendezvényeken, részt vett a szervezésben, jobban pörgött, mint valaha. Közben sugárkezelést kapott és valami kísérleti gyógyszer programba vett részt. A haját leborotválta, de ettől függetlenül semmi nem látszott a betegségből. Ott hagyta az agrár sulit és a helyi művelődési házban kapott munkát, mint asszisztens, de folyton új ötletekkel állt elő és végül már néhány rendezvény teljes lebonyolítását rábízta az igazgató. Minden létező fórumot felhasznált a reklámozásra, alaposan előkészítette a programokat és figyelt a részletekre. Kitűnő munkát végzett, egészen felpezsdítette a városkánk kulturális életét. Közben túleset a kemoterápián és örömmel mesélte, hogy hamarosan meg is műtik. Beiratkozott rendezvényszervezés szakra a főiskolán és a munka mellett szépen el is végezte. Több díjat és elismerést kapott a közösségért tett önzetlen tevékenységéért és a művelődési ház igazgatója őt tette meg helyettesének. Ekkora már mind tudtuk, hogy a Zoli meg fog gyógyulni és erre mérget is vettem volna. Az első műtét nem, de a második sikeres volt, és most kutya baja sincs. Azt mondja, őt ösztönözte a betegsége, hogy próbálja kihozni magából a legtöbbet. Viszont akkor nem voltam ott, mikor megtudta a diagnózist, eleinte lehet, hogy ott is volt egy mélyrepülés és egy kis apátia a csakazértismegmutatom előtt.
Apunak nem kellett zárójelentés sem, mikor felkelt a műtétből láthatta, hogy hiányzik az egyik lába. Napokig csak az elveszett végtagot gyászolta, ahelyett hogy örült volna, hogy egyáltalán életben maradt. Levert volt, semmihez nem volt kedve. Aztán persze ő is összekapta magát, elkezdett gyakorolni és már elég jól mozog így is. Azt mondja, néha még érzi, hogy fáj, vagy viszket az amputált láb, oda is nyúl, és szomorúan konstatálja, hogy nincs ott semmi.
Bocs, hogy beleszóltam a beleszólásba. ;-)
Petra írta:
Semmi baj .
Jól tetted :-)
Előfordulhat olyan is, hogy épp valami tudása (tapasztalása) vezet apátiához(!)
Petra írta:
Létezik olyan, hogy az ember megdöbben valami lelkét mélyen érintő valóságon – amit előtte másképp gondolt.
Ha az ügynek komoly súlya van – hatása alá kerül.
Valami rossz érzés eluralkodik rajta. (szerelmi csalódás is tehet ilyet)
Nem merem mondani, hogy még mi lehet – mert a “főnök könnyen letol érte”.
Oszt jó volna tűz-szünetet “kötni”.
@ Duncan Shelley:
Majdnem
Alex írta:
Mondj példát ilyen vallásra. Az, hogy az életben készülj fel a halál utáni életre, nem ér.
Ebben az esetben nem lenne neked kötelességed kutatni a halált?
Alex írta:
Beidéznéd? Nagyon érdekel.
Nietz-senki írta:
Az ilyesmi lehet téves is. Nagy megvilágosodás, hatalmas felismerés, és tévedés az egész.
Nem tudom, mi az eredeti szó, és azt sem, hogy ott és akkor, annak az embernek mit jelentett.
Ha ez igaz, akkor a mozgás örömének felszabadítása meggyógyítja az érelmeszesedést?
Hol látsz fejlődést? Kiváltkép személyes tettek nélkül?
Nem tudom, ezt hogyan raktad össze. A rabszolgatartókról beszélek.
Ha meghal, akkor nem lehetett akkora ász, mint hitte. :D Túl fejlett a világhoz… jaj.
Mert leállít.
Most azt állítod, hogy az apátia fontos és jó?
Definiáld a megismerést.
Ezt hogy érted? Kifogásolod, hogy írni merészelek másoknak? :chic:
B.andi írta:
Ezt most nem teljesen értem.
Milyen az ideád a testről?
Duncan Shelley írta:
Kereszténység egy ilyen vallás.
Duncan Shelley írta:
Nem hinném, hogy tiltva lenne kutatni a halált.
Duncan Shelley írta:
” Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él; És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal.” (Ján 11, 25-26)
Persze ez csak az egyik utalás. Rengeteg van. A többi dologra is van sok idézet töbek közt az Apostolok cselekedetei könyvekben. De hisz úgy is tudod.
istvan írta:
Tehát vagy a cikket nem érted, vagy az apátia szót. A cikkben semmilyen apátia nincs. És nincs benne a kiútról egy szó sem? Olvasd el újra. Ott van, nagyos is.
Mit kutat? Ez a fő kérdés. Ha a fiatalságot, a halhatatlanságot kutatja, akkor biztosan nem apatikus.
A buddhizmus a létezéssel és az illúzióval foglalkozik. Az, hogy más halála, vagy a saját halálod nem tör össze, mindenképpen jó dolog és nagy eredmény. De itt nem kéne megállni.
Ez mit jelent?
Bárcsak sokkal jobban kivonnák magukat… Akkor nem kellene a sok “alsóbbrendűnek” eltartania ezeket a nagy királyokat. :D De egyébként nem minden tradíció állít le.
Hát ez elég szörnyű. :)
Lehet, hogy általában így van, de nem szükséges így lennie.
Mert ő még nincs apátiában, hanem magasabban van.
Nem végleges, de ki kellene mászni belőle.
Beüt… Mintha véletlen lenne, és bárkivel megtörténhetne.
Tudás kellene.
Egy anyagtalan lélekkel vajon hogyan történnek ezek a dolgok?
Akkor miért nem teszel valamit? Azért nem, mert apátiában vagy. Erről írtam a cikkben. Ki kellene ebből mászni.
Ez is a tudás hiányának jele.
Megakadályozza a halált, feltámasztja a halottat, vagy helyreteszi a testet?
Eléggé szánalmas.
??? Ha haldoklik valaki, aki fontos nekem, segíteni akarok. Nem együttérezni. Ha egyszer haldokolni fogok, nem kézszorítás kell, hanem megoldás, ami visszahoz az életbe. Minden más ezen kívül üres maszlag.
A hetero-blog dolog poén, többször is elsütöttem.
Inkább így, mint egy csomó zokogó ember között, akik nem tesznek semmit.
Duncan Shelley írta:
De Duncan, ez úgy hangzik, mintha benned tudatosság lenne arról, hogy a halál az egy rossz dolog. Az összes érved az alapján a feltételezés alapján van racionalitálva. Azért kell tudni és kutatni és ellenállni, mert el kell kerülnünk valamit, ami rossz.
Nos, de miért rossz a dolog a halál? Egyátalán Te mi alapján jutottál el ehez a gondolathoz. Félelemből?
@ Alex:
Nem csak azt kutatod, amitől félsz, ami kellemetlen, amit el akarsz kerülni. Azt is kutatod, amire kíváncsi vagy, ami feltüzel, amiért érdemes létezni.
A kereszténység, mint az élet vallása? LOL. A kereszténység a leginkább a halálról szól, még jobban, mint a hinduizmus, pedig ez aztán teljesítmény.
Will írta:
A kereszténység az életről szól, nem a halálról. Ha mélyebben megismered a mondanivalóját, rájössz. Erről rengeteg helyen van szó a Bibliában. Üss fel egy konkordanciát az “élet” szónál. Persze az más dolog, hogy az inkvizícióval, a lőrésnyi méretű ablakokkal, sötét templomokkal, és a gyülekezetek 65 éves átlagéletkorával halálszagúvá tették-vált. De az eredeti üzenet annak minden mélységében az életről szólt, és életigenlő.
Persze, kívülről nézve elhiszem, hogy nem úgy tűnik, dehát a partvonalról meg, ugye, nem szólunk bele a játékba… 8-)
Alex írta:
Építgetem az életemet, dolgozom rajta rengeteget, fizikai, mentális, szellemi síkon egyaránt igyekszem jobbá, többé válni, és egyelőre nagyon úgy néz ki, hogy olyan szellemi szinten vagyok, hogy ha meghalok és visszajövök, kezdhetem elölről az egészet, mert nem tudom, hogyan kell emlékezni.
Ebben semmi jó nincsen.
Alex írta:
Igazából ide kérdőjelet is tehettem volna a mondat végére.
intergold írta:
Valakinek az újrakezdés egy új eséjt jelent és örülni fog neki. Szóval a Te érveid bár racionálisak, de szubjektívek. Márpedig én is csak azt akartam mondani, hogy az, hogy a halál rossz csak egy szubjektív vélemény. Aki rossznak mondja, az sem tudja biztosan, csupán úgy vélekedik.
Duncan Shelley írta:
A leveleket pedig ragasszuk vissza a fára ?
Csak az elme lázadozik , mint amúgy is minden természeti törvényszerűség ellen .
Mivel az egó -elme természetellenes .
Ha pedig az elméd meghal , rájössz hogy van élet az elme után .
(ezt nem Thirdeye mondja , ő csak közvetít ,ne bántsd érte )
Amikor elolvastam amit írtatok első dühömben azt akartam írni, hogy azt kívánom nektek, tudjátok meg milyen elveszíteni valakit. De nem írom ezt mert ezzel azt a másikat büntetném, ti meg úgy sem fognátok fel belőle semmit. Ezért csak azt írom, tiszta szívemből kívánom nektek, hogy megtudjátok milyen megdögleni a kórházban úgy, hogy nincs segítség.
A kisfiam négy éve ment el és máig sem heverte ki senki. Leukémiában halt meg. A lelkemet eladtam volna az ördögnek, hogy segíthessek rajta. Mindenem odaadtam volna akárkinek aki segít, de nem volt senki. Bárcsak lett volna valaki. Robika nem akart meghalni és senki nem akarta, hogy meghaljon. nekem ez elég lett volna ahhoz, hogy akármit megtegyek azért, hogy ne haljon meg.
alex, thirdeye, azt sem érdemlitek, hogy nagy betűvel írjam a neveteket. Nem vagytok képesek szeretni és együttérezni. szaremberek vagytok. Kívánom, hogy megtudjátok mit imádtok annyira és ne legyen segítség se remény.
De azt is kívánom, hogy valaki legyőzze a halált és a betegségeket, hogy a többieknek akik szeretni tudnak, akik képesek emberek közt élni ne kelljen elpusztulniuk. kívánom, hogy eljöjjön az az idő, amikor senkinek nem kell többé átmennie azon amin a kisfiamnak és nekünk kellett, titetek kivéve. Őszintén megmondom undorodom a fajtátoktól!
exanyuka írta:
Teljesen félreértetted amit írtam .
Nagyon is tudok szeretni és együtt érezni . Veled is együtt érzek . Nem azt mondtam hogy jajj de könnyű elfogadni a halál tényét , főleg ha olyasvalakit veszítünk el aki a világon a legfontosabb nekünk ! Megértem az érzelmeidet . De ne átkozódj ! Magadnak ártasz vele a legjobban !
Én arra a gondoltam hogy semmivel sem lesz boldogabb senki , ha tagadja a halált .
Ez a dolog ott van , ha akarjuk ,ha nem . Én sem akarom, senki nem akarja , és mégis van . Évezredek óta kutatják ezt a kérdést , nem csak Duncan .
Inkább az a baj , hogy nem értjük sem az életet ,sem a halált .
exanyuka írta:
Még annyit hogy Tiszta szív nem kíván ilyet , csak olyan amelyiket megmérgezett a harag .
Ne ránk haragudj , nem mi találtuk ki a halált !
@ exanyuka:
Hat gratulalok. Neked is, meg annak a hat embernek is, aki eddig kepes volt ezt a “kommentet” belajkolni. Meg persze dogoljon meg az orvostarsadalom, meg az egesz vilag, Istennel bezarolag, mert ebben az exanyukacentrikus vilagban hagyta Robikat elhunyni – hat telleg nem akarok kegyeletserto lenni, tudom, hogy keskeny hatarmezsgyen setalok most, de azt hiszem, neked most nagyobb szukseged lenne hatekony segitsegre, mint a fiadnak volt anno… lehet, hogy tenyleg sikerult eladnod a lelked valahol kozben, csak sajnos nem vetted eszre… (tudom, talan durva dolgokat irok, de hiszek abban, hogy amilyen az adjisten, olyan a fogadjisten – vagy ha ugy tetszik, karma)
Nem te vagy az egyetlen a Foldon, aki kozeli hozzatartozojat vesztette el ugy, hogy a lelke majd` beleszakadt (mielott ismeretlenul is nekem rontanal, mint a tobbieknek: mar en is), de – ahogy latom – te be tudtal kerulni azon kevesek koze, akik emiatt el is tudtak torzulni. En azt hiszem, hogy egyetlen eltavozott sem akarna, hogy a hatramaradottak igy kiforduljanak miatta onmagukbol.
Ne valaszolj legy szives, nem akarok veled beszelgetni. Csak leirtad a velemenyedet, en meg az enyemet, maradjunk ennyiben.
intergold írta:
Erre gondolj Exanyuka .
Úgy látszik , a haragot , gyűlöletet , és mindenféle negatív érzelmeket lájkolják az emberek . Ez vezetett már bármilyen eredményre a halállal kapcsolatban ? :-((
@ exanyuka:
Megértelek, és egyetértek veled. Én sem akarom, hogy a lányom vagy a feleségem meghaljon, vagy én meghaljak, vagy bármelyik barátom, vagy a kedvenc színészeim stb.
Ez a néhány idióta itt a blogon csak az eszét játssza, nem kell velük foglalkozni. Kivétel nélkül mindegyik elfogadná a segítséget, ha haldokolna, és ha egyszer kitalál valaki valamit, ami száz évvel meghosszabbítja az életet, kivétel nélkül mindegyik ugrik majd rá. Már régen megölték volna magukat, ha tényleg a halált akarnák az élet helyett. Mindegy, mit hazudnak.
Thirdeye írta:
Ez egy teljesen orult gepezet itt. Mindig megmozdul bennem valami harag, ha ezt az ertelem nelkuliseget latom. Mikor valaki atom idegbol es zavarodottsagbol beir egy kommentet, hogy mindenki dogoljon meg, es az kap hirtelen 10 lajkot, majd utana valaki (nem en 8-) ) ir egy normalis hangvetelu bekulekeny valaszt, miutan eppen leanyaztak es szembekoptek, es az meg kap 5-6 dislike-ot, akkor nincs mirol beszelni… tapasztaltam mar korabban is… sotetbol ugro pitianer minuszlenyek ezek, nem emberek…
intergold:
Sajnos már megint egyet kell értsek veled,pedig ez nem a hobbim része.Bocs.
Azt szokták mondani, a keresztények úgy vannak a Bibliával, mint az egyszeri ember valamilyen program installálásánál a használati feltételekkel: nem olvassák el, csak rákattintanak, hogy „oké, egyetértek”.
Igy lehetnek a blog olvasói is azokkal a kommentekkel,amikben Thirdeye és Alex a negativ figura.
A téma kényes,főként a felesleges személyeskedés végett.Ez egy anonim blog.Nem értem én ezt az egészet.
De nem is akarom.
Kezdjünk el licitálni,kinek kije,,,,?
Ááá…
Nincs időm belefolyni, csak röviden.
Én elfogadom, ha van itt olyan, aki szeretne meghalni, vagy aki szerint a halál jó és fontos. Szerintem nem mond igazat, de ez az én véleményem.
Aki nem akar meghalni, esetleg apátiában sincs, esetleg kutat is, az pedig vajon miért is érdemelne másoktól megvetést, gúnyt, sajnálatot?
Duncan Shelley írta:
Duncan, szerintem itt van nehany alapveto felreertes. Vagy persze lehet, hogy csak en olvastam figyelmetlenul es felszinesen a hozzaszolasokat, ami meglehet, mert nem ez a tema erdekel itt a legjobban.
Szerintem nincs itt, aki meg szeretne halni, es nem is mondott ilyet senki. Meg olyat sem, hogy a halal jo lenne, vagy fontos. En sem. Csak van, aki el tudja fogadni, mint olyan dolgot, amin egyelore nem tud uralkodni, ami felett nincs hatalma, de bizik benne, hogy egyszer majd lesz. A dolgok elfogadasa nem feltetlenul apatiat vagy beletorodest jelent. Csak a hataraink elfogadasat. Elfogadasat annak, hogy (egyelore) vannak. Ez apatia?
Nem hiszem azt sem, hogy azok, akik a te fogalmaid szerint nincsenek apatiaban, azok gunyolodasnak lennenek kiteve. Vedd eszre kerlek, melyik iranybol jon minden esetben az onminosito gunyolodas…
Es szerinted a like-ok es dislike-ok aranya nem jelez valami erdekesseget, most tenyleg…? Nem azert irom, mert annyira erdekelne, irtam mar maskor is. Nyugodtan fogok tole edes alomba merulni egy ora mulva, egesz nap kemenyen dolgoztam, nyomot hagytam magam utan, ez fontosabb a nyugalmam szempontjabol, mint hogy par ismeretlen szerencsetlen milyen gombokat nyomogat Inkognitonia foldjerol. Viszont jol megmutat dolgokat…
Mi a bizonyíték arra, hogy a halált nem lehet megfejteni, és a halál örökre legyőzhetetlen mumus lesz?
Aki azt gondolja, hogy a halált lehetetlen felszámolni, az annyit tud felhozni érvként, hogy ő személyesen senkit sem ismer, aki megfejtette már a rejtélyt, vagy ha mégis, nem tud róla. Szerintem ez nem egy komoly érv. Én nem ismerek személyesen senkit, aki tud processzort csinálni (vagy nem tudok róla), mégis van nekem néhány.
Hány millió év telt el az első léghajóig? A rengeteg kudarc nem a lehetetlenséget mutatta, bár sokan, neves tudósok is kardoskodtak amellett, hogy repülni nem lehetséges. Apátiában voltak, vagy csak nem érdekelte őket, ez pedig tisztességtelenséggel és becstelenséggel párosult, ezért próbáltak másokat is leállítani.
Lehet, hogy évezredekkel ezelőtt is képes volt néhány ember a repülésre, csak nem terjedt el az eszköz. Ugyanígy a halált is megfejthették már néhányan, csak még nem terjedt el.
intergold írta:
De mire érzelgősködsz egy anonim blogon?
Én is használok érzelgős attitűdöket,de nem élem meg őket valójában.A való életben is csak ideig-óráig(maximum)
Voltam régebben dühös,még haláleset kapcsán is,teljesen iránytalanul.Csak dühöngve a vakvilágba.De az semmire sem jó.
Képzeld el,hogy úgy lövik le a barátodat,hogy egy pár négyzetméteres betonlyukban éled a mindennapjaidat(most nem lényeges tényező a “megérdemeltség”,az ismét primitiv megnyilvánulás lenne és teljesen témafüggetlen-vagy aki verekedett életében és lecsukták,ahol szintén verekedett,az dögöljön meg rákban-ismerem az un. magyar többségi,nyomoréktársadalom hozzáállását a témához)és a levélosztásnál a nevelőtiszted a tátikán kaján vigyorral beszól,hogy “Tegnap lelőtték a Ragyás haverját,mint egy kutyát,F…..Jónapot!”
Mit tudsz csinálni?
Belerúgsz a falba?Az lesz@r téged,csak neked fáj.
Összetöröd a berendezést?Olyan nincs,csak egy fellakatolható ágy a falon és egy betonlyuk a földön-WC…
Elsirod a bánatodat a csótányoknak?Azokcsak a kenyérmorzsákra hajtanak.
Tehát marad az érzéketlenkedés.
Jó módszer.Próbáld ki,ha gondolod.
Kezd a kommentekkel.
Jónapot.
Duncan Shelley írta:
Nem hiszem, hogy ezzel igy barki vitatkozna.
exanyuka írta:
Mennyi szép szó hangzott el itt a felelősségvállalásról és a tudatosságról. Nos, és így néz ki a gyakorlatban az, ha az érzelmek átveszik a kontrolt.
Ennyi beszélgetés után tud valaki tanácsot adni, hogy ez a kétségbeesett nő itt visszataláljon emberi méltóságához és nyugalmat illetve vigasztalást találjon?
Akkor elő a farbával ! Kinek van módszere?
@ Putyin998:
Egyszer, meg 14 eves korom korul, mikor – a mai megitelesem alapjan ugy gondolom – eleg rossz megkozelitesben lattam a temat, elolvastam egy Carnegie-konyvet a sikeressegrol. Hulye otlet volt, dehat gyerek voltam…
Akkor vagtam a sarokba, mikor azt irta az az idiota, hogy ahhoz, hogy sikeres legy, az egyik alapfeltetel, hogy emeld magad korul olyan magasra a kokemeny falakat, hogy azokon semmilyen erzelem ne tudjon athatolni. Ne erezz semmit komolyan.
Biztosan ereztem, hogy ez nagyon rossz uzlet lenne a sikeressegert cserebe. Igaz, akkor tinedzser voltam, tomboltak a hormonok, ma mar ez kevesbe van igy, de az erzesek akkor is fontosak. Nelkuluk olyan, mintha egy fekete-feher filmet neznek. En ezt nem akarom. De persze ez csak az en velemenyem.
Lattad az Equilibrium cimu filmet? Olyan akarsz lenni, mint azok? (Ja bocs, elfelejtettem: te olyan akarsz lenni… 8-) )
@ intergold:
Nem olyan akarok lenni(láttam,jó film nagyon)
A Terminátor a régi példaképem. 8-)
Ma már egy érzelgős droidnak tartom ugyan,de hát én is voltam gyerek. :-P
Off…
Hmmm. Én lennék az első, akinek a kommentje törölve lett?
Alex írta:
talán megérdemelted
:-D
Duncan Shelley írta:
lehetséges hogy nem csak kormányszintű űrrepülés van
bocs ez off
Great:
ha lenne még száz év a normál élettartam után akkor nem középkorúnak számítanék hanem gyereknek
:-D
@ exanyuka:
én exgyerek vagyok és nem örültem én sem
nehéz felállni ilyen kudarcból mint valaki elvesztése én nem tudtam teljesen
tudom hogy lesz legközelebb de nem tudom mit teszek majd mert nem lettem több azóta nem győztem le a halált
@ exanyuka:
Légy erős!
Az a lélek hamarosan ismét meg fog születni.
Gyermekünk nem a tulajdonunk.
Minden gyermek sír, amikor megszületik. És mindenki mosolyog (boldog) körötte…
Én “több-rendbeli anyaszomorító” vagyok. Mert ifjúságomban megpróbáltam őszinte lenni.
Azóta nem vagyok őszinte szüleimhez – és így “jól megvagyunk”. De ez – mint az élet – sem tarthat örökké.
intergold írta:
Ezzel mindent elmondtál , amit én is én is el akartam volna mondani még .
Nietz-senki írta:
Erősnek lenni könnyebb, ha az emberben van remény.
Kívánom, hogy szíve keménysége lágyuljon meg és a remény szívében éledjen fel.
Alex írta:
Kivanom en is mindezeket kenetteljesen szivem minden melegsegebol. Meg meg annyit, hogy amig ez a csoda megtortenik, felejtse el a jelszavat…
intergold írta:
Azt kívánom kenetteljesen szívem minden melegével, hogy egyszer vegyél észre egy embert. Úgy értem, lásd a saját szemeddel, miközben belül csendben vagy és csak figyeled, ahelyett, hogy szünet nélkül rágalmaznád a kamú diagnózisaiddal.
De amíg ez a csoda megtörténik, jó lenne, ha elfelejtenéd végre a jelszavad.
Nem a gyerekek tehetnek arról, ha egy nő sem enged magához, vagy nem áll fel, vagy meddő vagy. Gondolom, miközben magadban szünet nélkül diagnosztizálod minden embernél az elmebaj százharminc nem létező fajtáját, nincs időd saját magadon elgondolkodni, Dr. Wilford.
@ Great:
Nem kell szakembernek lenni ahhoz hogy az ember tudja mi a dörgés .
Mindenkit meg lehet érteni , de a rosszindulatot ne kelljen már értékelni !
Szerintem Intergoldnak százszorta magasabb az érzelmi intelligenciája mint neked , és nem hiszem hogy nem venné észre az embereket .
Te csak felhasználod ezt a sztorit hogy újfent beszólhass . Leidiótázhass , impotensnek nyílváníthass valakit aki neked nem szimpatikus .
Én nem vagyok szakember , de azt látom hogy végre találtál egy fórumot ahol kiélheted frusztrációidat , fikázhatsz , lenézhetsz , gyűlölhetsz .
Tényleg nem kell pszichológushoz menned , itt mindent kiokádhatsz .
Ideológizálhatod a bunkóságot , de nem leszel tőle több . Sajnállak !!!
@ Thirdeye:
Végre farkad nőtt!! :-D
Én meg végre reagálhatok, mert erre a szerencsétlen idiótára nem fogok, tartom magam ahhoz, amit megmondtam… 8-)
intergold írta:
És még növésben van !!! :-D
@ Thirdeye:
Ühümm…
És ez a póz illik egy megvilágosodásra készülő emberhez,sárkányfűárus?
Csak kiváncsiságból kérdezem.
Mik ezek az érzelmek?
Putyin998 írta:
Ne fojtsd el, végre megtalálta ezt a hangját.
Jézus – na nem mintha hozzá akarnám Thirdeye-t hasonlítani – korbáccsal verte szét azokat, akik felb*szták.
Ez tetszett tőle a legjobban. Mármint Jézustól. Ez legalább életteli volt.
Putyin998 írta:
Nem készülök a megvilágosodásra . Az váratlanul csap le :-D
Ezek az érzelmek emberi érzelmek .
intergold írta:
Ha hiszed ha nem , egyszer egy Rinpocse a Jesus becenevet adta nekem :-D (de lehet hogy csak a hosszú hajam miatt :-)
De van a tarsolyban skorpió aszcendens is . :-D
Nálam nem korbács van : http://images3.wikia.nocookie.net/__cb20120323064114/assassinscreed/images/8/85/ACIII-Tomahawk.jpg 8-)
@ Thirdeye:
Nem intergold ellen irom ezt,de miért gondolod off-király,hogy Greatnél magasabb az érzelmi intelligenciája?
Egy anonim blogról ennyire kiismerted őket?
Vannak helyzetek az életben,ahol -ha talákoznánk személyesen-nem engednélek megszólalni a jelenlétemben,(csak hogy megvédjelek magadtól :-P )itt az oldalon mégis birlak.
Ez a világháló,itt csak kommentek és avatárok vannak,nem?
@intergold
@Great
@Thirdeye
Azt a mindenit, srácok!
Látom, tombol a tesztoszteron. Ami meg engem illet, ebből bugyicsere lesz. :-D
Ti aztán tudtok gizdulni. 8-)
http://www.youtube.com/watch?v=95Vt-V-bCbs
De minek is? Ez valami “tekintély”-es dolog?
Üdv:
Nyuszika
@ Putyin998:
Tudod jó ez a “ha egy asztalnál ülnénk, vajon mi lenne” dolog, de nem véletlen, hogy nem ülünk egy asztalnál.
Te pölö sose vonzottál volna be engem az életedbe, meg nekem se lett volna eszem ágában se leülni veled. Ezt kár emlegetni.
Ki kit csapna le? Hm. Biztos te engem először. Meg is esett már párszor, hogy kemény helyeken Dr. House-os őszintét játszottam kemény gyerekekkel, és bizony le is csaptak. Fájt. A testemnek. Az egómnak is. De tudod, mire jöttem rá mindig utólag? Mindig akkor ütöttek, mikor kifogytak a szavakból.
Gondolj bele ebbe, nagyon mélyen, ahogy csak tudsz. Én megtettem, megéri:
“Az erőszak a gyöngék végső menedéke.”
Ha akarsz még tágítani magadon, akkor ehhez ajánlom még Isaac Asimov Alapítvány trilógiáját, amiből mindez megtanulható.
Maradok tisztelettel 8-)
Putyin998 írta:
Mert érzelmei mindkettőjüknek van , de intelligenciája csak Intergoldnak . :-D
Putyin998 írta:
Azért valami csak átjön a stílusból .
Te például egy intelligens és fejlődőképes bunkó vagy , ezért úgy döntöttem hogy csíplek ;-)
Nos, most nem veszek részt a népi játékban.
Viszont elgondolkodtam az érzelmi reakciók erősségén azt illetőleg, amit a halál kapcsán elmondtunk.
Általában egy heves reakció mögött mindig valamiféle szorongás van. Bár én is félek a haláltól és én is nyilván megtennék mindent, hogy magam, vagy valaki, akit szeretek elkerülje, de el tudom fogadni. El tudom fogadni. És ezért nem kell szoronganom miatta. Vagyis csakis annyit szorongok, amennyi normális.
A legnagyobb megdöbbenés exanyuka megnyilvánulásában az volt számomra, hogy exanyuka tanácstalan. Nem tudja kezelni a helyzetet, mert nem volt felkészítve a kezelésére.
Számomra érdekes, hogy az egyik oldalon a halált akarjuk kutatni, de közben nem nyújtunk segítséget azoknak, akik halál feldolgozásában rászorulnak.
És sajnos ez bizony az a terület, ahol a tudomány megbukik.
@ intergold:
Félreértetted szokás szerint,amit irtam,de ezt most szerintem nem direkt csináltad.
Egyrészt Thirdeye-nak irtam,ha jól emlékszem.
Másrészt úgy értettem,hogy megvédeném ezzel,hogy másoktól nem kapna ki a felesleges megjegyzéseiért.
Én nem ütök le senkit ingyen.Nem vagyok amatőr műkedvelő.
Viszont a magánéletemben majdhogynem csak olyan mogorva emberekkel találozok napi szinten,akik a felesleges szócséplést nem igen kedvelik és tesznek is érte,hogy ne kelljen hallgatniuk.
Szép dolog a csend…és jó dolog is.Ennyit én is csak itt pofázok meg esetleg edzésfórumokon hébe-hóba.
Tehát,ha azt mondanám Tirdeye-nak hogy “hallgass,sárkányfűárus!”akkor azt,mint megszivlelendő jótanácsot adnám. ;-)
Ez a gyengék-vaker már óvodás szinten is szánalmas volt.Most én tehetek róla,hogy ti mind sokkal gyengébbek vagytok nálam?
Azért edzettem egész életemben,mint egy barom,hogy a nyűlbélák siránkozásait hallgassam szerinted?
Épp ellenkezőleg.Önzésből.Jó dolog erősnek lenni és hasznos is.
Mondjuk ezt te nem tudhatod.
Tudod te milyen érzés az,ha két ujjal gyengén megfogsz egy felnőtt férfit és sir,hogy engedd el mert nem birja?
Pitiség,tudom.De hát én piti vagyok.
Hallgassanak a gyengék.
Én igy gondolom.
És még igy sem szeretek hozzájuk szólni.Mindig ők jönnek oda hozzám.
Persze ez is az én hibám.Foggyak le,hogy ne különbözzek a köcsögöktől.
Micsoda világkép.
Petra írta:
Semmi komoly csak : http://www.online-marketing-akademia.hu/wp-content/uploads/2011/01/kakasviadal-300×205.jpg :laugh:
Putyin998 írta:
Szerintem azokban a körökben ahol te megfordulsz magamtól apátiába esnék , nem is kellene rám szólni ;-)
Putyin998 írta:
Putyin. Te egy szeretetreméltó (és fejlődőképes) ember vagy/lennél ha te is úgy gondolnád.
Én az életemet arra tettem fel, hogy a te 15 évvel fiatalabb verzióidat attól mentsem meg, amivé te váltál.
De ha már ott vagy, ahol, beszélgessünk így… :-D
Putyin998 írta:
Valamiért csak itt vagy…
Tudom, hogy szokatlan, de tegyél fel magadnak egy kérdést: MIÉRT?
Thirdeye írta:
Nos, Alex és Intergold rendkívül bunkó módon reagáltak, Alex egyik bejegyzése olyan szinten volt otromba, hogy töröltem is. Mindketten az ember, az emberi érzelmek szakértőiként aposztofálják magukat, akkor miért nem képesek normálisan kezelni egy ilyen helyzetet?
Esetleg tudnának, de nem akarnak? Miért nem? Rosszindulatból? A gyász vagy a felháborodottság legmagasabb szintű szakmai kezelése a gúny lenne?
Tényleg őszintén mondom: szeretném már látni egyszer a saját szememmel működni a pszichológiát vagy a tömeglélektant.
@ Putyin998:
Putyin998 írta:
A Great (Copyright) márkájú autógyári robotgép kiírta magát mert helyből ítélkezett.
Ugye te meg akarod kímélni magad ettől a sz*r bizonyítványtól? Honnan tudod, milyen erős a másik…?
(Most persze jöhetsz mindenféle cirkuszi gorillamutatványokkal, de attól még szeretünk – vagy igyekszünk legalábbis)
intergold írta:
Tényleg megnéznélek egyszer, amint KEZELSZ egy emberi szituációt. Eddig csak gúnyolódást láttam. Hol vannak azok a varázslatok, amikről beszéltél? Varázsolj, kérlek. Csak egyszer. Kérlek! Nyugodtan használd fel a szakmát itt a kommentjeidben.
Esetleg egyfolytában ezt teszed?
Van az a kiváló szagember, mérhetetlen tudós, aki maga mögé utasította a történelem összes mesterét (állítólag), és a kezelése az, hogy üvölt, keménykedik meg kérdezi, hogy “Bevállalja?!”. Ez a szakmai repertoár. Ettől essek hasra?
Thirdeye írta:
http://www.skype.com/intl/hu/home/
http://szoftverbazis.hu/szoftver/windows-live-messenger-8-5-1302–magyar–NI13.html
intergold írta:
Gondolom, erre építették fel a keresztes hadjáratokat és az inkvizíciót is… :D
intergold írta:
A mesterlövész 551 méterről leszedi a robbantásra készülő idegbeteget. Ebben számára mi a gyengeség? Nagyon jól teszi, amit tesz, talán milliók lehetnek hálásak neki.
@ Duncan Shelley:
Duncan, a fal adja a másikat.
Ha te ezt meg tudtad írni, akkor biztos, hogy semmi közöd nincs ehhez a bolygóhoz (bár nekem erős a gyanúm, hogy exanyuka és még sok más is te vagy), és mi, ennek a bolygónak a lakói is örülünk, ha találunk egy kompatibilis kapszulát, amiben kilőhetünk…
Thirdeye írta:
Keringési rendellenességeket is tudsz kommentek alapján diagnosztizálni?
Lehet, hogy csinálok egy OFF topikot, ahol mindenki elmondhatja a kendőzetlen véleményét a többiekről…
@ Duncan Shelley:
Te meg a blogodon keménykedsz.
Tőled mitől essünk hasra?
Ezt megválaszolod nekünk…?
Itt nem csak pislákol a láng a kis hajócskáján mindenkinek, de több ezer hajóból álló flották égnek porrá naponta, majd másnapra újra ugyanúgy lángolnak a flották. Szintén mindenkinél.
(És most fel lehet róni nekem a gonosz általánosítást :laugh: )
@ Duncan Shell@ Duncan Shelley:
..@ Duncan Shelley:
Duncan Shelley írta:
Mintha te varázsolnál itt. Te mikor varázsoltál, hogy engem kérsz számon, szánalmas körtezabáló éjszakai panelgólem…?
Szánalmas.
Hát apátiának itt nyoma sincs :laugh:
Duncan Shelley írta:
Természetesen !
Például rendellenesen keringünk itt a téma körül , egyeseknek felment a vérnyomása , másoknak meg leesett . :-)
Muad-Dib írta:
Kellene egy önkéntes :laugh: tűzoltó ! Ugye Vilko ? :-D
@ Duncan Shelley:
Duncan Shelley írta:
Ebben számodra mi az erőszak?
Thirdeye írta:
Az. Egy negyven napos.
Vagy talán egy tükör is megtenné mindenkinek. Egy olyan tükör, ami torzítatlanul, tényleg a valódi valóságot mutatná.
Na, akkor lenne igazán apátia.
Duncan Shelley írta:
Legyen az a neve , hogy OFF (SP)RING .
Muad-Dib írta:
http://kekmadar-fuzetek.com/lelek/ezertukor.html :-)
Na megyek aludni :yawn: :ZZZ:
intergold írta:
Talán hogy fejbelő egy embert… :-D
Thirdeye írta:
Látod?Pontosan ez az amiért a “magamfajta”(nem én,ez is a “ti”kategóriátok)zsákmányállatként tekint rátok.
Kedvenc mondásaim egyikét idézném neked,kedves sárkányfű-kajfer:”Lehet,hogy a szelidek öröklik meg végül a földet,de tőlünk agresszivektől fogják megkapni-búcsúajándékul!”
intergold írta:
Tedd fel ezt a kérdést TE magadnak,haver :-D
Én tudom,miért vagyok itt.
Ne csak felhasználható(szerinted)részleteket idézz be a kommentekből,hanem az egészet.Vagy úgy már más értelme lenne? :laugh:
Kicsit figyelmesebben olvass,kérlek :chic:
intergold írta:
Mindegy ki mit gondol magáról,én minden mérce szerint erős vagyok.
Meg merem ezt a kijelentést kockáztatni.Nem érdekel más vélt vagy valós teljesitménye.Akkor is.
Jó leszólni a cirkuszi gorillamutatványokat,mi?Az már persze nem itélkezés,hogyisne.
A gyengeség erény.Háháháá :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh:
De ez jó nekem,mivel igy sok pénzt tudok keresni a hobbimmal.Egész héten ezen kacagtunk Tommal.Méghogy nyitottság meg tolerancia…
Minden szerencsétlen beszakadtmellű nyúlbéla odajön hozzám,mindenféle társadalmi rétegből(képzeld,értelmiségiek is) és miközben idegmérget(alkohol)kortyolgatnak,füstölnek,mint a gyárkémény(hiszen a cigi nem káros,csak a média mongya)esetleg be is vannak állva és azt mondják nekem,hogy rajtam kivül minden nagydarab ember milyen hülye bunkó.És isznak még egy kis idegmérget.
Utána ilyen értelmeseket kérdeznek:Miez?-Tetoválás.-Tééényleg??És mit jelent?-Hogy tinta van a bőröm alatt.-Naaa,nem úgy értem!Mit jelent a minta?-Azt,hogy tinta került a bőröm alá…
Ezekkel az “emberekkel” érezzek sorsközösséget?
Ne nézzem le őket?
A jövő generációját,akit ti neveltetek ilyennek?
Itt nem divat megbuktatni az egyetemistákat.Ezek a népek lesznek a jövő orvosai,ügyvédjei,politikusai.
És engem kell megmenteni? :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh:
Duncan Shelley írta:
Ühümm.
A heroinfüggő félheteroszexuálisról beszélsz?
Az egy ikon számomra. :-D :-D :-D
Imádom a hülyéket.
Gyengeség,aljasság,függőség,gyávaság……ezek aztán a zigazi intelligencs férfi ismérvei! :laugh: :laugh: :laugh: :laugh:
Ki a f@szom az a Buddha?
Cs.dokit a népnek!
Duncan Shelley írta:
Ha sokszor megverték,akkor vajon kiben volt a hiba?
Ez nem távdiagnózis,csak kiváncsiság… :-D :-D :-D
Duncan Shelley írta:
NA VÉGRE VAZZEEEE!!!!!!! :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh:
intergold írta:
Erre egy lehetséges válasz:intergold.com-még valami kérdés esetleg? :-D
Muad-Dib írta:
Nálam nem is :-D :-D :-D
intergold írta:
Egy kérésre igy reagálni?
Ez milyen?
Talán dicső? :-P
@ Thirdeye:
Minek ide tükör? :-D
Olvassátok vissza magatokat :laugh:
Micsoda érett felnőttek,juhéjj!
Akkor sem esnék apátiába,ha holnapra rajtam kivül az egész bolygó elpusztulna. :-X
Muáhhh!!!
:-D
Putyin998 írta:
Aha. Elhiszem. Elhiszed? :-D
Muad-Dib írta:
Hát persze! :-D
De tényleg nem is esnék….. :-((
Fene tudja miért, úgy érzem, elkanyarodtunk a témától…
Duncan írta:
“Tényleg őszintén mondom: szeretném már látni egyszer a saját szememmel működni a pszichológiát vagy a tömeglélektant.”
Edward Bernays és az ó munkássága, ami van neki.
Egy hosszabbat is írok a kommenteddel kapcsolatban.
Putyin998 írta:
De a zsákmányállat mégsem esik apátiába , és elkerüli a rossz helyeket , nem bandázik olyanokkal akik lehúzzák .
Mivel beszakadt mellű nyúlbéla ez a zsákmányállat , ezért a ravaszságára kell hagyatkoznia , meg a találékonyságára , mint ahogy az állatvilágban természetes is .
Putyin998 írta:
De akkor elveszítenéd a viszonyítási pontjaidat . Nem lennél erős sem , mert nem lennének gyengék , stb…stb…
Duncan Shelley írta:
Akkor kérlek töröld a Posted október 20, 2012 at 10:42 DU kommentemet is, mert az általad otrombának nevezett gondolatot írtam le másképpen.
Amennyiben az idézet nem volt otromba (és szerintem nem volt az), akkor viszont elvárom, hogy egyszer már Te is gyakorlolj önvizsgálatot és próbálj racionálisan mérlegelni, ne pedig dühtől hajtva.
Megint az a képlet van, hogy akik idiótáznak, mert átkozódnak, csak azért mert Neked szimpatikusak azok szerinted nem bunkók, de akik exanyuka kirohanása kapcsán sajnálatukat fejezik az iránt, hogy nem tud továbblépni az állítólag bunkók.
Nekem speciel az a véleményem, hogy a halálkutatók azok, akik semmiféle segítséget nem tudnának nyújtani exanyukának és azok, akik állítólag fejlődésellenesek, nos, mi ismerjük a módját, hogy exanyuka Robikája tovább éljen.
Alex írta:
Quod licet Iovi, non licet bovi!
Szerintem exanyuka Duncan volt, hangulatkeltés céljából. Egy ilyen dühös ember azóta már régen kommentelt volna. Meg kevesen annyira sérültek, hogy ilyen névvel regeljenek.
De jó lenne látni az ip címeket, hogy ki még ő… vannak tippjeim…
Nem akarom Alexet védeni, de az a komment egyáltalán nem volt otromba.
Persze, egy ilyen önmagából kifordult blogon, ahol azok, akik nyíltan szarembereznek, fölényeskednek, meg a másik kínhalálát kívánják, rendben vannak, el tudom fogadni, hogy esetleg az volt… :-(
@ Thirdeye:
Tudom,hogy a statisztika az olyan,mint a fürdőgatya-csak azt mutatja,amit akar…de egyelőre még én állok nyerésre,sárkányfűárus barátom :-P
Sok a “mi lenne,ha”…Semmi.
Nálam mellékhatás a külső,nektek gyengéknek fontos.
Tudod hány hozzád hasonló szöveggel okoskodó értelmiségit láttam(még nőket is)akik izomagyú bunkóztak mindenkit,amig egy nem túl nagy-45-ös -pajszert megláttak kilógni a pólóujjából,kicsit szálkásan és már le sem tudták venni a szemüket róla….
Lehet csépelni a szót,attól még mindketten tudjuk mi a helyzet.
Egyébként a saját kategóriáinkban vannak beesett mellű erősek is.Nem csak fizikai erő létezik,de nem ám!
A lényeg az erő.
Egy 400kilós guggolást játszva teljesitő erőemelő erős?
Szerinted?
Ha egy 60 kilós kis buzi lehúzza a lakását és nevetve megússza,akkor nem.Akkor köcsög.
Ha egy másik 60kiós nyúlbéla egy bicskával kirabolja a bolt előtt,akkor sem.Akkor is köcsög.
Ha elpityeredik,mikor megcsalja a nője,akkor sem…
A felsorolás végtelen….
….és tárgytalan is.
Túl kritikus vagyok.
Great írta:
Teljesen mindegy kinek mondtad és miért.
Akinek nincs problémája – Az nem ismer emberi mélységeket.
Az egészséges – legyen boldog és örüljön!
Ne üsse bele az orrát, abba amihez nem ért!!!
Ha beismered, hogy csak szeretnél egészséges (és boldog) lenni – akkor közénk való vagy!
De semmiképpen sem kritikai alap másvalaki gyengesége, betegsége hiányossága stb.
Se megismerés, de önmegismerés sincs őszinteség nélkül.
Ha valakiben kevés a szociális hajlam – Az kezdje magán! Nem könnyű dolog…
Partnerekre nem a kritika által lelünk – hanem a megértés, kölcsönös beismerés által.
A “tökéletes” – magára marad. Ez nem feltétlenül végzetes…
De Annak külön energiákat kell mozgósítania a természetes emberi kapcsolatok fenntartására (építésére). Míg másnak ez természetes (őszinteség).
Ha ilyen afférok munkahelyen történnek – érthető (kompetencia)…
@ Nietz-senki:
Ez nekem egy kicsit fura volt. Nem tudom, hogy kinek mire irta.
Meg szerencse, hogy egyaltalan nem is erdekel. :laugh:
intergold írta:
Amúgy te miért személyeskedsz mindig?
Az általánositásokat is direkt magadra veszed.Vagy te a többségi társadalom kritikus hangját véled képviselni eme helyen?
Putyin998 írta:
Ezt nyugodtan visszaszívhatod!
Mert mindenek előtt önmagad felett ítélkezel.
Értem, hogy ez nem egy kívánság, hanem vagányság.
De ez viccnek is rossz.
Bármin is mentél keresztül… Vagy akárkinek is akarsz válaszolni…
Találj mértéket!!!
intergold írta:
Ez önkritika volt?
Talán inkább fáradt vagy.
Elfáradtál a gyógyításban, védekezésben, magyarázkodásban stb.
Én is elfáradtam – mire átrágtam magam rajta.
Olyan tülekedés volt – azt hittem észt osztanak…
Putyin998 írta:
Csak megjegyeztem, hogy nem erdekel. Ez most miert baj? Az azzal az emberrel valo eddigi kozos multunk ismereteben nem hiszem, hogy ezen nagyon csodalkozni kellene.
Ne erts felre, kedvellek (tudom, hogy teged meg ez nem erdekel), de neked ennel elmondhatatlanul sulyosabb szemelyeskedeseid vannak.
De ez kicsit olyan, mint hogy amikor en voltam bunko a multban, akkor kiborult a bili, amikor meg te vagy o, akkor nem – mondjuk, lehet, hogy tolem tobbet varnak el…
intergold írta:
Én is így gondolom. Ezek ellenére néhányan nagyon kardoskodnak a halál csodálatos nagyszerűsége mellett.
Mit jelent ez konkrétan?
Látom, hogy vannak határaim, nem tetszik, és teszek ellene. Ez biztosan nem apátia. Látom, hogy vannak korlátaim, és nem küzdök ellenük, nem keresek megoldást rájuk, ez viszont apátia. Mondhatjuk, hogy különféle filozófiai megközelítések vannak, de nem véletlen, hogy ki mit fogad el.
Nézd vissza Alex vagy Thirdeye kommentjeit lejjebb.
A közönség tetszését és nem-tetszését. :)
Putyin998 írta:
Ez nem anonim blog. Mindenkinek megvan a zipécíme és a zanyakönyvi bevonata is. Na így ugráljál, ha mersz! 8-)
intergold írta:
De, vannak ilyenek.
Alex írta:
Nem, a sokadik. Nem számolom. :)
Duncan Shelley írta:
Merek igy is,nyugi… :-D
Nietz-senki írta:
Ez nem vagányság volt,hanem egyszerű fekete humor a világhálón,nyugalom 8-)
@ exanyuka:
Nagyapám úgy tíz éve halt meg. Evett éppen, majd egyszercsak… és kész. Elszürkült az arca. Hívtuk a mentőket, megállapÍtották, hogy meghalt. Azután az egyik szobában feküdt vagy másfél órán át az ágyon, lepedővel letakarva, amíg meg nem jött a körzeti orvos és a halottkém. Azután elszállították.
Az döbbentett meg, hogy milyen sima és egyszerű dolog volt meghalni. Mintha lekapcsoltak volna egy lámpát. Ez olyan félelmetes? Aztán láttam, ahogyan nagymamám hónapokon át zokog a férje halála miatt, akivel kb. ötven évet éltek le együtt. Anyám is nagyon ki volt borulva. Jött a temetés, ami megint tépkedte a sebeket. A 7. kerületben egy templom alagsorában az úrnatároló rekeszek egyikébe tették az úrnát, amiben a hamvai voltak. A pap énekelt, majd elment. Öcsém kezet fogott vele, ezzel diszkréten átadott neki egy kisebb összeget hálaképpen. A nagymamám, anyám, a közeli rokonok közül néhányan könnyes szemmel, szeretetteljesen simogatták az úrnatároló rekesz bezárt ajtaját, rajta a ráztáblát nagyapám nevével. Néhányan halkan beszéltek hozzá.
Nem tudom, mi volt abban az úrnában, de biztosan nem az az ember, akit ismertem. Talán nem is a testének hamvai. Talán csak homok. Ki tudja? Azon csodálkoztam, hogy az, aki meghalt, már régesrég túl van az egészen, nem úgy az őt gyászoló emberek.
Amikor öcsémmel gyerekek voltunk, azt gondoltuk, hogy egy ember értékét a temetésén megjelentek száma határozza meg. De látva a gyászt, arra jutottam, hogy én nem akarom, hogy bárki is szenvedjen miattam. Azt szeretném, hogy azok, akik szeretnek (netalán…), simán túllépjenek a testem halálán. Az sem baj, ha elfelejtenek. De semmiképpen ne menjenek tönkre, ne fájjon nekik.
Nem kívánok meghalni, de ha mégis megtörténik, akkor mindenképpen egyedül, és úgy, hogy senki ne találja meg a testet. Mondjuk essen a tengerbe, vagy faggyon csonttá valamelyik sarkvidéken. Esetleg vigyék el az ufók. :)
@ intergold:
Mindig felkapod a vizet a semmiségeken.Ne tagadd. :chic: Távdiagnózis 8-)
Most is ironikusan csipkelődve válaszoltál.Miért?
Ismétlem;ez egy anonim blog.(ipécimekkel és anyámkivonatával :-D )
vilko barnabás írta:
Témaajánló. Aztán ki tudja, mi lesz belőle.
X-díj…
Nietz-senki írta:
Te eddig konkrétan hány születésnél voltál jelen? :)
Amikor én születtem, mindenki sírt. Többen is mondták: “Bameg, már megint ez?” :D
Alex írta:
Ez eddig rendben. De mit teszel azért, hogy megtörténjen?
Great írta:
Igen, de a “nem akarom” miben nyilvánul meg nemakaráson kívül? Mert itt válik el, hogy mi az egész érzelmi háttere az adott embernél.
Thirdeye írta:
Összetéveszted a villámcsapással.
Thirdeye írta:
Nem hiszem.
Micsoda vacak! Nagy dizájnolt tomahawk, amit sose próbáltak meg használni. Különben rájönnének, hogy az a nyílás a pengén csak ahhoz vezet, hogy mindenbe beleakad. Kár, hogy ennél a résznél már nem Jade Raymond a főnök, ő sose engedte volna.
Alex írta:
Tényleg?
Szoktál filozófiai munkákat olvasni? Ismered például Szókratész tanítási módszerét?
intergold írta:
Lemaradtam valamiről?
Duncan Shelley írta:
Három gyermekem születésénél voltam jelen.
Te biztos kivétel vagy.
intergold írta:
???
Mindenki én vagyok téged leszámítva, ezt már megbeszéltük.
Sajnos itt vagyok ezen a bolygón, de nem tetszik.
intergold írta:
Ne tereld el a témát. Egyetlen egyszer szívesen megnézném, amint egy kommentedben kezelsz egy felmerülő problémát, emberien, profin, ahogyan kell. Gúnyolódni bárki tud. Automataként reagálni bárki tud. Még mindig várom a szakma felbukkanását.
Ne hivatkozz és bizonygass, hanem mutass. Kíváncsian várom még mindig.
Duncan Shelley írta:
Az dialógus forma volt.
De az a mód napjaink valóságában nem igazán működik…
Sőt azok a párbeszédek is kissé idealizált módok voltak (nem annyira valós helyzetek).
Az viszont valós, hogy önként meghalt saját elveiért.
Muad-Dib írta:
A láng olyankor van, amikor nincs más. Szerinted azt az olasz fickót miért akarták elfüstölni, ahelyett, hogy bizonyították volna, hogy a Föld az univerzum közepe? Mert nem tudták.
Putyin998 írta:
Ami marad belőle? És azzal mit fognak csinálni?
istvan írta:
Nem erre gondoltam. Arra, hogy valaki, itt, ezen az oldalon, egy kommentekben felmerülő problémát profi módon és ténylegesen kezeljen. Pont. Prolizolitól már láttam ilyet, de ő például még nem mondta, hogy szagember.
Amikor okkultizmussal foglalkoztam, egy csomó olyan emberrel futottam össze, akik saját bevallásuk szerint nagyon különlegesek voltak, tudtak halottat idézni, meg varázsolni, levitálni, meg ilyenek. De valahogy soha egyiknek sem volt kedve mutatni valamit…
Putyin998 írta:
Ja, arra. Őt tudták kitermelni. Hát, ez van. :) Ő azért akkora király, mert más hasonló óriások vállára állt, vagy mi.
Valami zenekar.
Putyin998 írta:
Nem mindegy? Az a lényeg, hogy le kell lőni.
Néha az erőszak a legnagyobb jó, amit csak tenni lehet.
Duncan Shelley írta:
Az már minket nem nagyon fog érdekelni :devil:
Putyin998 írta:
Az egyetlen hibád a szerénység lehet. 8-)
Duncan Shelley írta:
Bevallottan nagyképű vagyok.És akkor mi van? 8-) :cigarette:
Alex írta:
Milyen idézet?
Ja, én magamat is törlöm, ha kell. :) És milyen düh? nem értem rá komolyabb beavatkozásokra, mert nyakomon volt a határidő.
Ez fordítva van, hiszen épp azokkal van problémám, akik ezt csinálják, és ezzel szennyezik a blogot. Amit írtál, az nem sajnálkozás volt, hanem gyakorlatilag eszelősnek nevezted. Ez nem segítség. Thirdeye legalább megpróbálta, pedig ő félig sámán, félig meg mittudoménmicsoda.
Ezt fejstd ki.
@ Duncan Shelley:
Offoljunk már kicsit,légyszives!
Jogos birálatot kaptam bizonyos hiányosságaim miatt!
Kezdetnek ird már le pár szóban,ha időd engedi és van türelmed hozzá,hogy ez az idézős blockquote hogy működik.
Én is akarok olyan csikokat.
Nietz-senki írta:
Három az kevés ahhoz, hogy általános következtetést vonj le belőle.
De felteszek egy másik kérdést is. Hány gyermek fogantatásánál voltál jelen? :-P
Nietz-senki írta:
A lényeg az, hogy folyton pontos definíciókat kért. Nagyon okos dolog volt. Próbálom meghonosítani, de nem könnyű. :)
Pedig nem bonyolult, csak annyi az egész, hogy az ember kifejti, mit ért egy konkrét szó alatt. Semmi egyetemes, művészi, technikai, tudományos stb. definíció, csak annyi, hogy ő maga mit ért alatta.
Én úgy látom, azon siklanak félre a párbeszédek, hogy a szó ugyanaz, de ami alatta van, az teljesen más. Ezért jó ezt pontosítani.
Duncan Shelley írta:
Hát én mutattam nem is egy példát arra, hogy a tömeglélektant felhasználva, hogyan lehetséges olyan dolgokat elôrelátni, amiket csak Andannak volna szabad. Csak erről nem veszünk tudomást, mert hát erre Andan nem lenne képes.
Duncan Shelley írta:
Mondhatnók mi is, hogy hozzon Andan bizonyítékot és mutassa meg a Legfelső Kasztot. Mert hát ő is nagyon különleges embernek tartja magát, csak valahogy nincs kedve mutatni és bvizonyítani is valamit.
Duncan Shelley írta:
Kérlek mutass egyetlen egy kommentet is, amiben valaki a halál csodálatos nagyszerűsége mellett kardoskodott. Tudtommal a felvetés az volt, hogy az, hogy a halál rossz csak szubjektív dolog. Nem tudjuk bizonyítani, ahogy azt sem, hogy jó.
Duncan Shelley írta:
Hát, ha azokat megvizsgálod azokban nehezen találsz olyat, amikre most utalsz.
Duncan Shelley írta:
Amit Te gúnynak tudsz be, az nálam nem gúny csupán konstatálása valaminek. Történetesen arra gondolok, hogy milyen intenzív reakciók voltak arra, mikor itt egypáran azt mondtuk, hogy a halált el tudjuk fogadni. Nos, viszont számomra az volt az érdekes, hogy akik olyan vehemensen kardoskodnak a halál kutatása mellett például egyik sem vette a fáradságot, hogy exanyuka bajával érdemben fogalkozzon. Az a kommnet, amit töröltél pont azért íródott, hogy feltegyem a kérdést, hogy ok ennyien bírjátok exanyuka kitörését, de a bíráson túl egy segítő kezet nem kapott. Senki nem látta el tanáccsal, hogy miként könnyítse meg szíve fájdalmát. Úgy gondolom, hogy azért, mert nincs a kezükben ilyen eszköz. A halál elleni harcuk kimerül a test fiatalon esetleg halhatatlannak tartásán. Azt feltételezik, hogy a lélek baja megoldódik azáltal, hogy nem lesz olyan szituáció, ami fájna. Duncan írásának is a saját haláláról a fő motívuma az, hogy az ő halála ne okozzon bánatot, fájdalmat másoknak. Vagyis a halál ezek szerint azért rossz, mert fájdalmat okoz az élőknek? Erre két dolog jut eszembe hirtelen: 1. Ha csak azért akarjuk elkerülni a halált, hogy az exanyuka féle fájdalmak ne legyenek, akkor ez olyan, mint amikor szemüveget teszünk a szem elé és nem annak baját gyógyítjuk. Miért nem magát a lelket akarjuk gyógyítani, miért keresünk olyan megoldásokat, amik csak közvetetten oldják a lélek fájdalmát?
2. Exanyuka lelkének fájdalmára ma is van gyógymód. Erre próbáltam felhívni a figyelmet. Viszont helyette nem tudom megtenni a lépésekt, csakis a figyelmét hívhatom fel erre. Ezt megtettem. A többi rajta áll.
Duncan Shelley írta:
Kiváncsian várom, hogy Te mit tudasz Szokratész tanítási módszeréről?
Putyin998 írta:
Nekem semmi sem off. :)
Túl szigorú vagy magadhoz. :D
Négy napig gondolkodtam, hogy milyen csíkokat akarsz…
Ha idézel, akkor odamásolod a “blockquote” szót, elé teszel egy ilyet < és mögé egy ilyet >.
Ez alá beteszed az idézetet.
Az idézet alatti sorba benyomod ugyanazt, azzal a különbséggel, hogy a < után teszel egy / jelet. Tehát az idézés gomb megnyomása után a szövegtömb elején lévő jelet másolod az idézet elejére, a szövegtömb végén lévő jelet meg a végére. Comprende?
Duncan Shelley írta:
Ha nem törölted volna ki, akkor mindenki láthatná, hogy erről szó sem volt. Így utólag mindenki azt mond, amit akar. Persze értem én, hogyha nyakadon van egy határidő és annyi kommentet kell olvasni néha becsúszik, hogy valamit rosszul értesz meg. Ez teljesen emberi.
Putyin998 írta:
Jó, ez csak poén akart lenni… Naponta kellene törölnöm az egészet.
Duncan Shelley írta:
Je comprie :-) Remélem…
Alex írta:
Visszaállítottam a kommentedet, megint elérhető.
Így visszaolvasva valóban inkább azt kérted, hogy a szagértők mutassanak valamit, és kezeljék a helyzetet, amit én is írtam később, más megfogalmazásban.
Nem olvastam minden kommentet, csak néha pillantottam bele, mert mindegyikről levélben kapok értesítést.
Bocsánat, önkritikát gyakorlok. Tudom, hogy nem cseh vagy, de bocsánatkérésként elfogadsz egy sört? :) :beer:
Putyin998 írta:
Azta! Itt már nincsenek kétségek. :chic:
Duncan Shelley írta:
Juhé!!!! Hát persze! :-)
Még egy magyarázat akkor, hogy teljesen tiszta legyen, hogy semmiféle bántót (és otrombát sem) nem gondoltam:
1. a kétségbeesett nő kifejezés arra utal, hogy exanyukát nagyon feldúltnak láttam a kommentje alapján. Azt írja, hogy a lelkét is eladta volna és átkozódott a kommentjében. Ezt én úgy dekódoltam, hogy exanyuka maga módján nagyon kétségbeesett, mert tehetetlennek érzi magát. Ez teljesen normális reakció. Csak konstatáltam valamit, nem volt benne gúny a részemről.
2. a emberi méltóságához való visszatalálás pedig szintén inkább féltés volt a részemről, minthogy valamiféle beszólásnak keljen érteni. Exanyuka ugyanis mindenkire dühös most és olyanokat is okol, akik semmiképp nem vétkesek. Mindenki itt ezen a blogon együtérez vele a fájdalmában és senki nem kívánta azt, ami megtörtént vele. Az, hogy másokat átkoz az viszont azt mutatja, hogy nagy fájdalmában elveszette a kontrollt az érzelmei felett. Ezért is mondtam azt, hogy segítenünk kell neki a lelke fájdalmát lecsillapítani, hogy újra emberi méltóságában legyen, ami valami olyat jelent, hogy tudatosan irányítja az életét, nem pedig az fájdalma tükrén keresztül. Mert az átkok egyébként is visszahullnak annak fejére, aki szórja őket. Szóval mégegy ok, hogy exanyuka fájdalma ne ragadtassa őt olyan dolgokra, amik kárára lesznek.
Ez volt az, amit elmondani akartam. nem volt bennem sem gúny, sem valamiféle harag. Segítő szándékkal írtam, amit írtam.
Duncannek szeretettel:
http://www.disclose.tv/action/viewvideo/114021/Watch_2_Canadians_Discover_That_The_US_Is_Now_A_Police_State/
@ Duncan Shelley:
Négy gyermekem van – de egyik sem oly vicces, mint Te.
Ha Te is arra gondoltál… Örökbe- fogadhatlak(?)
– tiszteletbeli fiammá…
Családon belül egyáltalán nem vagyok szigorú.
Nagyon nagyon jó apuka is tudok lenni!!!
Vannak az embernek olyan időszakai (gyermekkorából kiindulva), amikor hetente több tucat kisebb megvilágosodás (ráébredés) történik.
Duncan Shelley írta:
Kiemelésed is mutatja számtalan kisebb megvilágosodásról szóltam – mostantól: ráébredés (ne zavarjon ez Téged).
Mi véleményed a “Lelked rajta” topikban írt két egymást követő észrevételem (Posted október 5, 2012 at 6:59 DE)
– pontosítás
a pszichológia, gyónás, válság és kineziológia ügyeim értelmezésében.
Ezek felfoghatók mélyebb megértésnek, ráébredésnek.
Duncan Shelley írta:
A mozgás örömének elnyomottsága, kizártsága.
Nem – megelőzné!
(Jól tetted, hogy nem jelentkeztél “orvosira”)
A sors-hatalmak a fejlődő világ szükségszerűsége
Duncan Shelley írta:
Biztos vagy benne, ha nem látunk fejlődést – akkor nincs is?
Azt mondják Kínában van fejlődés, biztos vannak személyes tettek is…
Nem látok el odáig – szerinted el merjem hinni?
Tehát az emberi fejlődésről van szó… Itt bővebb szövegkörnyezetből idézek – hátha érthetőbb:
Nietz-senki írta:
Mindezek hátterében ott állnak a “sors-hatalmak” (a szükségszerűség figyelmes urai). Ha egy ember életében már semmi sem hozhat a lélek számára fejlődést – akkor “elküldik érte a halál angyalát” (ez egészséges állapotban is megtörténhet, ha az egyén valódi életfeladatától nagyon eltér – balesetek)
A sors-hatalmak a fejlődő világ szükségszerűsége – de nyilván az egyénre is kihatnak.
Akkor háborút indíthatsz a világfejlődés (az emberi fejlődés) ellen is.
Akár milyen hihetetlen is a legtöbb ember idős kora arról szól, hogy teljesen begubózik valami sajátos érzületbe, vagy gondolatkörbe – és nem képes ezekből kizökkenni.
Duncan Shelley írta:
Mit “raktam össze” rosszul?
Én meg azt nem értem hogyan csöppentek ide a rabszolgatartók…
Idézd be – biztos elkerülte a figyelmem!
És létezhetnek oly emberek (lelkek), akik világukhoz képest túl fejlettek. Ezek azért nem tudnak fejlődni.
A szellemtudomány említ ilyen eshetőséget – én nem tudok konkrétan ilyenről (amit Te említesz).
De mond el, hogy mi az, amiért ez zavaró, vagy képtelenség!
A test halála senki normális embernek sem vonzó – de nem ez a lényeg, hanem a lélek Mindenséghez való viszonya – ami fontos. Mert ebben a viszonyban dől el, hogy a lélek számára mit fog jelenteni a “túlvilág”. Ebben nyilván vannak különbségek. A testek halála – lényegét tekintve – nem mutat különbséget.
Miért gonosz eszme ez?
Duncan Shelley írta:
Kit állít le?
Ha Téged állít le – ne olvasd el egyik hozzászólásomat se! Én sem olvastam Tőled egyetlen könyvet sem (csak téma-ajánló idézeteket).
Ha másvalakit állít le – felhatalmazlak, hogy “indítsd újra”, vagy “oldozd fel”!!!
Nekem nincs olyan szándékom, hogy bárkit is gátoljak.
Duncan Shelley írta:
Igen! Nem jó, de fontos.
Szerintem apátia nélkül nincsenek emberi mélységek.
Lehetnek ennek megélésében komoly különbségek.
Mi által lehet kimutatni (megélni), hogy az ember több, mint “társadalmi ösztönredukciós és inger-reakciós lény”? Ezek a kifejezések Konrád Lorenztől valók.
Ott van a “gond-gondolat” szóképzés.
Az ember ott kezdődik, hogy problémái támadnak… Ettől kezdődik önállósága… Amikor nincs eleve (elrendelve) eldöntve valami…
Azonosítsuk be a szót a bizonyosság kedvéért:
Az apátia – szerintem – a “lelkesedés” szöges ellentéte.
A megismerés által lehet ítéleti alapokhoz jutni – nem ítéletek által!!!
Duncan Shelley írta:
A megismerés az ember teljes lényét igénylő tapasztalati aktus, melyben helye van – az érzékelésen túl – érzésnek, képzetnek, fogalmi értésnek és előző tapasztalatokhoz való viszonyításának, rendbe- helyezésének.
Tehát ily módon történő “építkezésnek” rugalmasnak kell lennie – ugyanis létezhet két szorosan összefüggő eset, fogalom vagy érzés ami közé mégis “be-kívánkozik” egy harmadik… Ha az tényleg oda való – be kell engednünk oda!!! Ez nem genetikai – hanem lelki készség.
A fejlődő világot és az élet folyamát is csak akkor érthetjük meg, ha rugalmas gondolkodással bírunk. Ez az, ami idős korban – általában – már nem áll rendelkezésre. És akkor a lélek fejlődése elakad.
Inkább Neked van szükséged “holdudvarra”.
Duncan Shelley írta:
Az jó, hogy leírod gondolataidat, könyvet írsz, megbeszélitek, élő visszajelzéseket kapsz. Te nagyobb-részt ebből élsz. Neked mindezekre szükséged van.
Én meg büntetlenül belepofázok sok-mindenbe…
De én is valami általam igaznak vélt valóság mentén teszem. Én el tudom fogadni, hogy vannak különbségek.
Nem vagyok benne biztos, hogy Te úgy általában jól tolerálod e tényt.
Az olvasóiddal való beszélgetésekben nincs elegendő kölcsönösség – mintha az írói diktatúra tovább- működne. Az író nyilván azt ír a könyvébe, amit akar, fontosnak tart – én is így teszek (mikor e blogba írok). De én a tévedés lehetőségét fenntartom – nem zárom ki. Egy-egy tévedés fontosabb dolgokra is rávezethet, mint több tucat működő igazság. Minden emberrel úgy állok szembe, hogy Ő is tud nekem újat mondani – próbálok mindenkivel nyíltan, őszintén beszélni. Véletlenül sem úgy állok másokhoz és a témákhoz, hogy én okosabb vagyok (vagy okosabbat tudok mondani).
Én is eleresztek néhány poént – de a partnerek és az igazság fontosabb.
És még egy fontos dolog: Jó volna tudni – esetenként, hogy értelmezési, vagy egyet-nem-értési problémáink vannak…
Mert így lehet, hogy feleslegesen “futok nagy köröket” – persze szeretnék jobban megfelelni…
De nem kívánhatod, hogy oly edzett legyek, mint Don.
istvan írta:
Mit akarsz ezzel mutatni? Inkább írd le, kérlek.
Nietz-senki írta:
A megvilágosodás vagy bárinek nevezzük is, érzelmileg tűnik fontosnak, de nem bizonyít semmit.
Majd ott megnézem.
Akkor ez megint egy olyan dolog, amit nem lehet bizonyítani. Miért hiszel benne?
Csodálatos. Na, ezeket kell sorban kinyírni. Ha léteznek…
Nem hihetetlen, ez így van, megfigyelhető. Ennek van oka. Lásd: A karma láncai cikk. Az idő múlása nem hoz fejlődést, ahhoz személyes erőfeszítések kellenek, méghozzá megfelelő erőfeszítések. Ha valaki nem tesz ilyet, vagy tévúton jár, a fájdalmak, kudarcok, bánat, szomorúság, félelem stb. felgyülemlik. Idős korban ehhez még jön/jöhet a halállal szembeni legyőzöttség érzése is.
Ez megint egy feltevés. Túlvilág, és ebben a megfoghatatlan érzésben dől el? Biztos vagy benne, hogy nem lehet tiszta tudattal megtapasztalni már most, hogy mi a helyzet?
Sem te, sem az eszméd nem állít le, de az eszme (és ha te elhiheted másokkal, akkor te is) leállíthat embereket. Ez alatt azt értem, hogy abbahagyják a kutatást. Ez a lényeg, nem az, hogy mivel magyarázzák, mire hivatkoznak.
Lehet, hogy nem érted igazán az pátia szót. De ha igaz, amit írsz, akkor pokolba az emberi mélységekkel. A tudatosság és a cselekvőképesség fontosabb.
Ki lehet mászni megfelelő gyakorlatokkal, módszerekkel ebből az inger-válasz automatizmusból. Nem mindből egyszerre, hanem egyesével. Tehát ezek nem szükséges tartozékok.
A magyarban.
Például az érzés egy olyan tényező, amit egy okfejtésben nem tudsz felhasználni. Mondjuk, valaki azt kutatja, hogy a só milyen élettani hatással van a szervezetére, és ebbe belekeveri azt, hogy ő szereti a sót vagy utálja, miközben ennek nincs helye az egyenletben.
Én nem hiszek a gyilkolásban. A megértés jobb. Van oka annak, hogy ha valaki beleomlik valami rettenetes bánatba, és képtelenné válik a gondolkodásra. A megoldás nem az, hogy kinyírjuk. Fel kell kutatni ennek okát, megfelelő eljárásokat kell kidolgozni, amik kihozzák ebből az embert. Ehhez persze ész és szándék is kell.
Ezt eddig még nem mondtad. :)
A szavak eltérő definicióin siklik ki a legtöbb párbeszéd, szerintem.
Duncan Shelley írta:
Kívülről tekintve – tényleg csak annyi látszik…
Bizonyításról, vagy bizonyítékról szó sincs – az rendőrség, meg az ügyészség dolga.
Bizonyságait pedig mindenki maga szerzi…
Nem úgy tűnik, hogy az én bizonyságaimra volnál rászorulva.
Beszélgetünk… Gondolom ez kölcsönösségen alapszik.
Amennyiben nagyobb felelősséged van… Attól senki sem fog megmenteni.
Szerintem nyugodtan meghagyhatod – Te is – mindenkinek: saját ítélőképességét.
Fel is szólítok erre, a megismerés és saját vélemény jelentőségére – mindenkit.
Nekem biztos nem kell a szomszédba- menni érte.
Nem – megelőzné!
Miért ne???
Léteznek hát! Csak ezek – másképp, mint az origámi-papír-kutyák. Ezeket nem olyan könnyű “kinyírni”.
Igen – de ebből (talán) semmi sem vonatkozik rám.
Vagy mire gondolsz? Véletlenül egyetértünk. (?)
A test halála senki normális embernek sem vonzó – de nem ez a lényeg, hanem a lélek Mindenséghez való viszonya – ami fontos. Mert ebben a viszonyban dől el, hogy a lélek számára mit fog jelenteni a “túlvilág”.
Duncan Shelley írta:
Miért lennék biztos benne? Nekem (még) nem sikerült.
Egyáltalán nem vagyok féltékeny más eredményességére.
Átkokat meg eleve nem gyártok.
Duncan Shelley írta:
Többször hangot adtam – már csak e blogon belül is – hogy mindenkit saját tapasztalatra szólítok! Senkivel sem akarok elhitetni semmit! Beszélgetünk. Minden egyes vélemény viszonyítási lehetőség.
Mit kellene tennem?
Szerintem apátia nélkül nincsenek emberi mélységek.
Duncan Shelley írta:
Az emberi mélységek eleve ott vannak – a pokolban. Ott van a múlt, a tudás.
Ez lehet a jövő alapja, ami tettek által születik.
Mi által lehet kimutatni (megélni), hogy az ember több, mint “társadalmi ösztönredukciós és inger-reakciós lény”?
Duncan Shelley írta:
Igen – értem.
De ez még nem jelenti azt, hogy a halál realitása alól mentesülnénk.
Szerintem ez csak a kutatási tevékenység előtt nyitja meg az utat. Persze szerintem ez a legfontosabb!
Ott van a “gond-gondolat” szóképzés.
Duncan Shelley írta:
Nekem ez épp elég – senki mást nem akar meggyőzni.
Senki mást nem akarok arra biztatni, hogy támaszkodjon erre.
De attól én támaszkodhatok erre! És ezt elmondhatom másoknak.
Duncan Shelley írta:
Nem is akarom – attól függetlenül: helye van a megismerésben.
– mehetünk az Istenhez panaszra.
Te nem okfejtést kértél, hanem definíciót.
Duncan Shelley írta:
Szerintem ez még egyáltalán nem a mi dolgunk. Jó volna ha aktívan tudnánk tenni…
De helye van annak a kérdésnek, hogy elegendő ismeretünk van-e a halált illető valóságban, témakörben.
Mert lehetséges az is, hogy nem bonyolódunk túl nagy feltételezésbe, ha vallási iratokat veszünk alapul. És akkor nem kell feltétlenül arra gondolnunk, hogy a halál által az ember teljességgel oda-vész.
Sokkal-inkább az élőkért (tudatlanság-szabadság) van ez a helyzet, amint nem láthatjuk az elvont, érzékfeletti valóságot.
De én a tévedés lehetőségét fenntartom – nem zárom ki.
Duncan Shelley írta:
Nem szentírás azt, amit én mondok. Nyilván komolyan gondolom, de nem vagyok 100%-os – csak 99%-os…
Tévedni emberi dolog.
És még egy fontos dolog: Jó volna tudni – esetenként, hogy értelmezési, vagy egyet-nem-értési problémáink vannak…
Duncan Shelley írta:
Biztos, hogy ez is fontos dolog…
De az is bizonyos, hogy egészen más fogalmi tartományban gondolkodunk. Te reformátor vagy, aki inkább a jövővel foglalkozik.
Én pedig inkább a múlt megismerésével foglalkozom,
@ Nietz-senki:
itt most magadat gyozod meg? de olyan formaban , hogy ne legyen fajdalmas? vagy igy szeretned ha mas megyozne? ::::: Senki mást nem akarok arra biztatni, hogy támaszkodjon erre.
De attól én támaszkodhatok erre! És ezt elmondhatom másoknak.
@ nev3rlive:
Eddig is tiszteltelek,haver…na de ezután… :victory:
@ Nietz-senki:
Azért jó ez a blog mert itt tesztelhetjük nézeteinket . :-)
Megtudhatjuk miként látják világunkat más világok . :-))
Az én rózsaszín világom se kelendő de nem esek apátiába :giggle:
@ Thirdeye:
Ez jó kis komment volt végre ,Vajákos úr!
Vannak nézeteim nekem is,amik nem kivánkoznak ide konkrétan,de lehet,hogy délután-ha nem kell mennem sehová-akkor leirom,hátha kapok vagy százhúsz minuszt,nem?
Putyin998 írta:
Annyit megér :-))
nev3rlive írta:
Nem.
Én szabadnak tartom magamat és másokat is!
Szerintem lejárt a süketség, vakság, némaság által biztosított szabadság korszaka.
Attól, hogy őszinték vagyunk – egyáltalán nem ejtünk rabul másokat.
Vita-partnerem akad bőven – hódolóm (tudtommal) egy sem.
És ez így van rendjén.
@ Thirdeye:
Az se baj, ha földbe-döngölnek…
Legalább mi – 2000-3000 éven belül – biztos nem fogunk perlekedni! :-)
Nietz-senki írta:
Van időnk , hova siessünk :clock: :rainbow: :island: :drink: :music: O:-)
@ Duncan Shelley:
Egy fiatal kanadai házaspár vásárlás céljából beutazik az USA-ba. A határnál ellenőrzik őket. Az ellenőrzés során gyanakvóan és fenyegetően lépnek fel az amcsik, követelik, hogy mondják meg, melyik boltba igyekeznek és hasonló képtelenségek. Mikor a srác beígéri, hogy felnyomja a you tube-ra a felvételt, ráugranak, leteperik és beígérik a börtönt a hatóság fenyegetése miatt. Szóval, egy eléggé nácistílusú epizódról van szó.
Alapvetően a disclosetv-nek Alex Jones adta az ötletet /http://www.prisonplanet.com/, http://www.infowars.com/ a hasonló című, azt hiszem négyrészes filmjével. Ezekben sok mindenről szó van a military checkpointoktól kezdve a FEMA-ig. Szóval, hogy írtad, járkálsz arrafelé /L.A./ és néha arról fantáziálok, hogy az ottani sikereiddel arányban nőhet a fenyegetettséged. Egyébként van egy spúrom, hogy ez a pali támogatná a lefordított könyveidet, de gondolom, ezt már megoldottad.
Kedves Duncan!
Az egészben az a legjobb, hogy ezt a kérdést feltetted a testtel kapcsolatban! Nem volt módom a sok-sok hozzászólást és választ elolvasni, enélkül írom meg a magam mondandóját. Tényleg, mi magunk sem tudjuk, hogy a testünk mire jó azon kívül, amit nekünk megmutattak. A tapasztalatom szerint nagyon keveset mutatnak meg nekünk, mert aki az embergyereket tanítja, az is nagyon keveset tud. Csupa olyat tanulunk a testünkről is, ami mind-mind egy irányba visz: legyél egy jó fogaskerék ott, ahol vagy. A többiről lehetőleg ne is tudj! Pedig micsoda remek eszközt, milyen kitűnő hordozót kaptunk! Mondom, holott keveset tudok róla, viszont egy keveset magam is tapasztaltam.
Az apátia miatt elindulunk először kifelé, helyről helyre, mesterről mesterre, majd próbálkozunk, gyakorlunk, újra meg újra meg újra, majd egyszer csak elkezdünk élni. Így tudjuk meg a saját testünkről – testeinkről – a legtöbbet. Egy idő után egyre kevesebbszer kerülünk és egyre rövidebb ideig maradunk az apátiában.
Voltam benne, elég hosszasan és nem éreztem benne jól magam. Egy erős és kitartó döntéssel húztam ki magam belőle, talán a saját hajamnál fogva. Egy jó darabig dolgoztam azon, hogy “abból” a kerékvágásból kikerüljek. Tapasztalom, hogy a test mást is tud, mint amit megmutattak róla. Hogy meddig terjed az ereje? Ehhez további tapasztalatok szükségesek.
Szeretem az írásaidat. Az Amer könyvek lenyűgözőek. Olvastam mást is Tőled. Egyszer már nekiindultam, hogy így ismeretlenül elmenjek a kurzusodra, aztán pénz hiányában az ötletemet egy időre félretettem, de el nem felejtettem.
Ha lesz rá időd, megköszönöm a válaszodat.