Magyarország. Május. Kitaláljátok? Az adózás hónapja, a frusztráció hónapja, a könnyek hónapja: le kell mondani egy rakás pénzről, fene tudja, hogy pontosan miért. Elgondolkodtatok már azon valaha, hogy amikor adóztok, akkor ténylegesen miért fizettek? Mit vesztek az adón? Én nem tudom.
Mondják, hogy az adónkért cserébe kapjuk például a közvilágítást, ami nyilván nem igaz. Mert ugyanaz a közvilágítás az egyik embernek semmibe sem kerül, mert nem adózik, a másiknak évi 60 ezrébe, a harmadiknak 600 ezrébe, a negyediknek 600 milliójába, az ötödik meg segíjkét kap, azaz neki még fizetnek is. Miért kerül valakinek 600 millióba hajszálra ugyanaz a közvilágítás, ami másnak csak 600 ezer?
Ha az adó valóban közteherviselés lenne, akkor fix összegben szabnák meg. Mint Seychelles-en, ahol ezer euro az éves adó, akkor is, ha a bevétel 10 euro, meg akkor is, ha 10 milliárd. És különös módon, mégis egész jól elélnek…
Nem lenne furcsa, ha a benzin literenkénti ára attól függne, hogy kinek mennyi a bevétele?
Azonban ez a cikk nem az adóról szól, hanem az anti-frusztrációs találmányokról.
Rajtakaptam magam valamin, amit eddig nem vettem észre. Persze, eddig is mindig ezt tettem, de csak most döbbentem rá, hogy mit teszek. Beleütközöm valamibe, amit igazságtalanságnak érzek, a tehetetlenségem frusztrálttá tesz, és én próbálom valamilyen módon levezetni.
A pokol…
A karma…
Ősi elképzelések, ősi szelepek frusztráció esetére.
Igen, most nekem nagyon rossz, és megőrjít ez az igazságtalanság, de! Az, aki ezt teszi velem, a pokolban fog elrohadni, és az idők végezetéig ott fogják kínozni!
Másik variáció:
Igen, most nekem nagyon rossz, és megőrjít ez az igazságtalanság, de! Az, aki ezt teszi velem, ugyanezt hatványozottan kapja majd vissza, mert a karma törvénye nem hagyja, hogy megússza!
Belekapaszkodunk ezekbe az elképzelésekbe, fantáziálunk arról, hogy a fájdalomtól a földön rángva zokog az az alak, aki árt nekünk. És ez a kép enyhet ad.
De…
Mi van akkor, ha sem pokol, sem karma nincsen? Ha ezek a koncepciók csupán ősrégi találmányok, melyeknek az a dolguk, hogy segítsenek elviselni az igazságtalanságot, a tehetetlenséget, a frusztrációt, amely ezek nélkül még nagyobb kárt tenne bennünk?
Mi van akkor, ha azok, akik ártanak nekünk, meg másoknak, CSAK akkor nem ússzák meg, ha a hozzájuk hasonlókkal összekülönböznek, és a harcban ők húzzák a rövidebbet?
Mi van akkor, ha nincs se isten, se ördög, se természet, se univerzális törvény, se semmi, ami bosszút áll értünk?
Az adózásos részt én inkább nem is kommentelem…
Én Pokolban és istenekben nem hiszek. A karmában valamilyen szinten. Viszont, ha ez igaz is, az olyan szinten sok idő lehet, hogy az illetők addig bármennyi embert tönkre tudnak tenni, míg “valami” megállítja őket.
Én abban hiszek, hogy ha valaki igazságtalanságot csinál, akkor azoknak kell megállítani, akik ellen elköveti azokat vagy akik látják és hajlandóak illetve képesek tenni valamit ellene.
Én most utoljára küldtem el a pénzem ezeknek, jövőre már fele annyit adózok egy sokkal jobb helyen egy sokkal jobb kormánynak és kapok is valamit a pénzemért.
A pokol irodalom, a karma vágy.
Egy Sziámi dalszöveg jutott eszembe:
“Hogy van-e Isten vagy nincsen, Hogy te hiszel vagy nem hiszel benne, Az mindegy, de az életed arra van, Hogy úgy éld le, mintha lenne.”
Én abból indulok ki – a megfigyeléseim alapján, ami némileg matematikai alapú -, hogy hosszú távon kiegyenlítődnek a dolgok. És itt a hosszú távban sok száz, sok ezer, sok százezer vagy még több évet veszek alapul, ami alatt egy lélek újra és újra leszületik a Földre valamilyen formában. Mert szerintem a lélek újra és újra felvesz valamilyen testet, és ez nem a döntése, mert ha az övé lenne, szerintem senki nem lenne itt…
Ha tegyük fel, az emberek 10%-ának jó lesz az élete, a maradék 90-nak rossz, akkor az azt jelenti, hogy 10% eséllyel születek az egyik oldalra, és 90%-kal a másikba. Hosszú távon nézve tíz inkarnációból 1-szer leszek itt, és 9-szer amott. Hosszú távon nézve x alkalommal leszek áldozat, és y alkalommal elkövető.
Szóval, ezek a dolgok szerintem nagyon hosszú távon kiegyenlítődnek – úgy mint sportban, szerencsejátékban, vagy bármi másban a szerencse és a balszerencse aránya – , és nem arról van szó, hogy valaki majd bosszút áll a sérelmeinkért.
Könnyen lehet, hogy az elkövetőnek csupán annyi a büntetése, hogy visszaszületik a Földre, és egyszer majd ő is lesz áldozat…
És szerintem ezért nem mindegy, hogy mit hagyunk magunk után. Mert ha nekem van igazam, olyan világba születünk vissza, amilyet hagytunk magunk után. Ezért nem mindegy, hogy az a világ olyan, hogy 10% gazdag és 90% szegény, vagy pedig olyan, hogy 50% jól él, a másik 50 meg kevésbé jól, mert utóbbi esetben már nem 10, hanem 50% eséllyel lesz kedvező a következő inkarnációm.
Valahogy így.
És ez azért tud antifrusztrálni kicsit… :)
Nagyon durva, ha azt mondom, hogy ez is egy játék?
És most pont mi vagyunk a szar oldalon.
Szerintem bosszút senki nem áll értünk. De, szerintem hosszú távon fölösleges is. A bosszú, mint olyan, egy teljesen értelmetlen (érzelmi alapú) vágy arra, hogy aki rosszat tett veled, visszakapja azt. Legalább kétszer. Gyakorlati szempontból idáig semmi értelme nincs. Ellenben, negatív elemeket el lehet távolítani abszolút praktikussági szempontból is. Ártott? Már nincs mit tenni. Fog még? Na itt lehet “bosszút állni”.
A “karma” az én felfogásom szerint egy létező dolog, jelen van mindig, mindenhol. Természetesen nem úgy, mint égi ítélet vagy jutalom, hanem ok és okozati összefüggések végtelen rendszere. Mivel közel, sőt, végtelen lefolyása lehet a legapróbb cselekménynek is, talán lehetetlennek tűnik tudatosan befolyásolni, de vannak esetek, mikor egész effektíven működik. Látta valaki a WANTED c. filmet? Spoilerek nélkül mondhatom, hogy ilyesmi az alapja.
Karmának nevezhetjük a tőzsde alakulását is és kihatását a világra, akár..
A frusztráció megbetegít. Ezért annyira frusztráló a világ.
Az adó-mány nem rossz dolog, jót tesz annak, aki adja, aki kapja, annak talán csorba esik a büszkeségén, vagy épp az gyógyatja meg a lelki sebeit, mert megérti belőle, hogy nincs egyedül, a közösség igényt tart rá, ezért segíti a nehéz helyzetben.
Nekem a karma létezéséről nincs kétségem.
Létezése felől nincs kétségem – bocsánat, túl gyorsan küldtem el
Most miért kell mindenáron valami bosszút álljon értünk?
Szerintem ez így van meghatározva, hogy egyszer mi adunk másnak frusztrációra okot, máskor meg minket frusztrálnak valamivel. Ez olyasmi, hogy valakinek mindig alul kell lennie. Elfogadtam ilyennek, és mivel elfogadom, már nem frusztrál annyira.
És ezután már nem frusztrál, elfogadom “természeti törvénynek” , mert ugye nincs kivétel…