Hát ennek annyi...

Az államadósság régi téma, ami mostanában kiemelten aktuális. A válságról, megszorításokról és sztrájkokról rendszeresen kapjuk a híreket. Az államadósság mértéke, a törlesztés mértéke és üteme fontos egy ország nemzetközi megítélésében. Ha egy ország nem tudja törleszteni az adósságát, fizetésképtelenséget állapíthatnak meg bizonyos nemzetközi cégek, és az országra kitehetik a táblát: csődeljárás alatt.

Vannak olyan közgazdasági, gazdaságfilozófiai irányzatok, melyek azt hangsúlyozzák, hogy az adósságból nem lehet kiszállni, nem lehet visszafizetni. Szerintük úgy van kitalálva, hogy csak törleszteni lehet, visszafizetni soha. Azt állítják, hogy a felvett hitel kamatai és kamatos kamatai olyan mértéket öltöttek, ami többszöröse az alvilág leggátlástalanabb uzsorásai által használt szorzóknak. Nincs mód a visszafizetésre. Nem csak emberi, hanem matematikai sem.

Gyakran hallottam, hogy Magyarország kis ország, nem tudja ellátni magát, nincs elég pénze, ezért a nagyobb fejlesztésekhez hitelt kell felvennie. Ezeket a fejlesztéseket azután általában megvalósítják a felvett hitelből, és mivel az ország népe élvezi annak jótéteményeit, az egész ország, generációk során át, törleszti a hajdan felvett hitelt.

Például, ha építeni akarnak egy metróvonalat, a nép nem tudja ennek költségeit kitermelni, nem tudja prezentálni a szakembereket, kifizetni a bérüket, kibányászni, megtermelni a szükséges nyersanyagot, elszállítani az építkezési helyszínekre, és végigkoordinálni a teljes projektet. Ezért felvesznek hitelt, hogy lehessen metró. Majd a budapesti metrót az ország lakosságának az a 80 százaléka is fizeti örökkön örökké, akik vidéken élnek és nem használnak metrót.

Ha kihagyjuk a luxust, illetve bizonyos kényelmi igényeket, akkor azt kell mondanunk, hogy a legtöbben képesek valamilyen szinten megélni. Lehet, hogy nem jól, de megélnek. Az általam ismert emberek közül csak azok nem tudnak megélni, akik életkoruk folytán még nem keresnek pénzt.

Tehát, itt vannak ezek az emberek, akik képesek arra, hogy megéljenek. Dolgoznak, és ezzel eltartják saját magukat, sok esetben másokat is. Ha veszünk tíz olyan embert, aki képes megélni, és összeszervezzük őket egy vállalkozásba, majd csődbe mennek, akkor ott valami nagyon nagy baj van. Hiszen egyesével, külön-külön, mind meg tudnak élni, de együtt nem. Mire gyanakodnánk ilyen esetben? Az első, ami eszembe jut, hogy a főnök lenyúlta a pénzt. A második, hogy olyan valamibe kezdtek bele, amihez nem értettek. Mi lehet még?

Ha veszünk egymillió embert, akik külön-külön meg tudnak élni, majd összeszervezzük őket egy vállalkozásba (nevezzük ezt a vállalkozást országnak), és tönkremennek, akkor ott valami gáz van, nem igaz?

A kérdés:

Van államadósság?

Természetesen ez a kérdés más kérdéseket is felvett. Ha van, miért van? Miért kellett felvenni? Ki vette fel? Ki döntött a feltételekről? Vissza lehet fizetni? Vissza kell fizetni? Ha nincs államadósság, mi van helyette?

Ha egy nép olyan emberekből áll, akik külön-külön képesek boldogulni (a többségük), de együtt nem, és úsznak a soha véget nem érő adósságban, akkor mire kell gondolnunk? Mi történhetett? Mi ez az egész?

Kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Néhány alapozó cikk az elmúlt napokból:

1. Leminősítette Franciaországot a Moody’s.

2. Az eddigi legnagyobb szervezett sztrájk zajlik Európában.

3. Kivételesen sürgős megszorítás.

A jó Julius Andan egyik cikkében éppen erről ír, Izland kapcsán: “2008-ban Izland csődbe ment. Az ország pénzneme elértéktelenedett. A kormánynak távoznia kellett, az alkotmányt módosították.

Az államadósság törlesztését leállították és elvetették, mondván, hogy az adósság a nép feje felett meghozott, hibás politikai döntések következménye, amiért a politikusoké a felelősség, nem a népé. Az új alkotmányba bekerült egy paragrafus, mely szerint a nemzeti politika főszereplője a polgár, nem a politikus. Szavazást írtak ki az államadósság nép általi visszafizetéséről: a szavazók 93 százaléka elutasította a fizetést.”

Share

Commentek