Gondoljuk újra a világot

Terrorizmus nem létezik

Már látszik a fény az alagút végén...

2001. szeptember 11-e óta szerettem volna írni valamit a terrorizmusról, valamit, amiben nincs ideológia, nem beszél mellé, nem misztifikál, nem fél, és nincs politikai célja. 2011-ben került sor egy ilyen témájú könyv előkészítő munkálataira. Tanult kollégám és én néhány hónapnyi munka után arra jutottunk, hogy nem tudjuk valósággá tenni a könyvet, mert nem vagyunk bennfentesek (és nem is akarunk azok lenni), ezért témát váltottunk.

A terrorizmusról szóló könyv nem született meg, és nem is fog. Külső források használatával nem lehet a ki, miért és hogyan kérdéseket megválaszolni. A kutatásnak volt azonban némi hozadéka, ugyanis legnagyobb meglepetésünkre egy különös tényre bukkantunk.

Terrorizmus egész egyszerűen NEM létezik!

Innentől idézek a hamvába holt könyv előszavából:

„Egyetlen elvakult ember sakkban tarthat egy közösséget, egy várost, országot, nemzetet, de akár az egész világot is. Egyetlen ember, aki kellőképpen elszánta magát.

Egyetlen őrült.

Szigorú törvényeket kell hoznunk, melyek megnyomorítják az életünket. Szakértők millióit kell foglalkoztatnunk, és megfizetnünk. Fegyvereket, fegyver-rendszereket, védelmi technológiákat kell kifejlesztenünk, és bevezetnünk. Biztonsági óvintézkedéseket kell hatályba léptetnünk, melyek minden lépésünket leszabályozzák. Dollár-milliárdokat kell elköltenünk a kutatásra és a védekezésre. Ha mindezt megtesszük, valamelyest csökkentjük a veszélyt, melyet egyetlen ember fenyegetése jelent az emberi fajra nézve.

Egyetlen őrült.

Azt mondják, semmi sem tökéletes, semmire nincs garancia, nem létezik teljes biztonság. Azt is mondják, ha csak 1 ártatlan ember életét meg tudják menteni ezzel a mérhetetlen befektetéssel, akkor már megérte.

Megérte?

Milyen nézőpontból?

Emberek millióit mozgósítják, dollár-milliárdokat költenek el, attól az elgondolástól vezérelve, hogy „ha csak egy embert meg tudunk menteni, már megérte”…

Ennek az összegnek, ennek az erőfeszítésnek a töredékéből felszámolhatnák az éhezést ezen a bolygón. Óriási embertömegek életét tudnák megmenteni, köztük több millió gyerek életét is.

Az egyik oldalon egyetlen ember életét próbálják megvédeni egy őrülttől, olyan ráfordítással, amellyel tízmilliók életét tudnák BIZTOSAN megmenteni a másik oldalon.

Mi ennek az értelme?

Van egyáltalán?”

„A merényletek elemzése újra és újra ugyanarra a tényre hívja fel a figyelmet: az emberi alkalmatlanságra.

A szakszerű elemzések visszatérő motívuma az emberi mulasztás: nem vizsgálták meg ezt, nem vizsgálták meg azt; nem figyeltek oda erre, nem figyeltek oda arra; rosszul reagáltak erre, rosszul reagáltak arra. Újra és újra ezek a visszatérő pontok valamennyi elemzésben.

Egy másik visszatérő momentum, a terroristák felsülése. Nem robbant a bomba. A rakéta becsapódott, és nem robbant fel. A kézifegyverek besültek. A félelmetes, fanatikus harcos eltévedt. Gyakran hibát hibára halmoznak, és mégis, előfordul, hogy a másik oldal, a célpont, még többet hibázik, és a merénylet sikerül.

A fentiek nem az utca emberéről szólnak, az ártatlan járókelőről, aki belecsöppent a merényletbe, és azt sem tudja, mi történik körülötte. A fentiek a kiemelten védett személyekről szólnak, akiket (elméletben) profik védenek. Kiterjedt hírszerző gyűrű, előzetes felderítés, felvezető és követő autó, páncélozás, automata fegyverrel felszerelt testőrök és biztonsági emberek, állandó rádió összeköttetés, összehangolt, ezerszer és ezerszer elpróbált taktika.

Spanyolországban, egy ismert merényletben, melynek célpontja hírneves tábornok volt, az egyik terrorista páncélököllel lőtt a tábornokot szállító autóra. A rakéta becsapódott, és nem robbant fel. A sofőr ekkor lefékezett (!), leállította a motort (!), és kiszállt (!). Azt hitte, hátulról beléjük ment a követőautó (!), gondolta, felméri a kárt (!). Mint egy vasárnapi kocaautós…

Az elemzések olvasásakor kérdések merülnek fel:

Hogyan kerültek oda ezek az emberek?

Ki volt az, aki szakmailag alkalmasnak ítélte őket?

Ki volt az, aki mentálisan alkalmasnak találta őket az adott posztra?

Meg kell jegyeznünk, hogy semmiképpen sem érvényes univerzálisan az alkalmatlanság vádja, mert ez nem volna igaz. Természetesen valódi szakemberek is dolgoznak a területen. Mindazonáltal, az elterjedt dilettantizmus olyan méreteket ölt, amit nem lehet félremagyarázni.

Egy-egy merénylet során megtámadott célpont ritkán az első célpont. A negyedik, hatodik, tízedik vizsgált célpont. A korábbiakat a terroristák azért vetették el, mert valódi és professzionális védettségük okán nem láttak esélyt a merénylet sikerére, vagy túlságosan bizonytalan volt a siker. Ilyenkor keresnek tovább, egészen addig, amíg nem találnak valakit, akit nem védenek eléggé.

Az érvényes szabályzatoknak fittyet hányó, szakmailag teljesen alkalmatlan sofőrök, testőrök, biztonsági emberek és hírszerzők nélkül a terrorizmus nem létezhetne, mai formájában.

Az egyik fő kérdés az, hogy ezek az alkalmatlan emberek hogyan kerülhettek azokba a pozíciókba?

A merényletek a személyzetfelvétel, a szervezés, a kiképzés, az oktatás csődjének holttestekből összehordott mementói.”

„A merényletek nagyon ritkák, és soha nem okoznak különösebben nagy kárt. Egyetlen átlagember, az internetről szerzett részinformációkkal felszerelkezve, körülbelül 50 (azaz ötven) amerikai dollár befektetéssel, és elegendő elszántsággal, nagyobb kárt tudna okozni, mint a világ leghatalmasabb és legfélelmetesebb terrorszervezetei, fennállásuk legnagyobb merényleteivel.

Ez önmagában roppant különös.

Úgy tűnik, senkinek sem érdeke, hogy tényleg kárt okozzon.

Úgy tűnik, színház az egész világ.

A terrorizmus tehát nem az, amit a média állít róla. Abban az értelemben egyszerűen nem létezik. Létezhetne, de valamiért nem létezik.”

A következtetések levonását rátok bízom.

Share

Commentek

Előző

A kitartás az ostobák esélye a sikerre

Következő

A félelem íze

  1. Fisher

    Ennyit tudok mondani: bravó! Szerintem ez az első cikked amihez hozzá tudnék szólni alapból (eléggé, bár ez relatív), és mégsem tudok hozzászólni. Abszolút egyetértek minden szavával. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén