Úgy tűnik, hogy a társadalom egyik része jutalmakat hoz létre, a másik része pedig megdolgozik a jutalomért. A társadalom egyik része motiválja a társadalom másik részét. Ez a kölcsönhatás tartja működésben a társadalmat. Vegyük úgy, hogy a társadalom egy motivációs és egy dolgozó rétegből épül fel.

Tételezzük fel, hogy telnek a napjaim, majd egyszer csak meglátok egy ILYET. Érthető módon elkezdek üvölteni, hogy nekem ilyen kell. Megkaphatom? Hogyne. Mit kell érte tennem? Dolgoznom kell, munkát kell beletennem a társadalomba.

A trükk itt az, hogy magamtól nem tennék bele ennyi munkát a társadalomba – HA nem lenne a jutalom, ami felkorbácsolja a vágyam, és ami miatt azt mondom, hogy nekem az kell!

Ez így egy jól működő rendszer, amiből mindannyian profitálunk.

A rendszer akkor kezd felborulni, amikor túlárazzák a jutalmakat, és irracionálisan sokat kell dolgozni értük.

A történelmi korok egyre rövidebb ideig tartanak, a változás egyre gyorsabb. Őskor – ókor – középkor – újkor – modern kor – globalizáció kor. Évmilliók, évezredek, évszázadok, évtizedek… évek. Valami felgyorsította a változást, és ez a valami alighanem az információáramlás sebessége volt.

A középkorban egy átlagpolgár mire vágyott vajon? Egy jobbágy vágyhatott arra, hogy király lesz? Aligha, hiszen a világképe szerint születése okán ennek esélye: nulla. Akármit tett is, nem tudott előrejutni, nem lehetett belőle király. Vágyhatott házra, családra, munkára, saját körén belül elismerésre. Teljesen egyértelmű volt, hogy ezeket hogyan szerezheti meg, hiszen az ezekhez vezető utat minden nap látta, emberek, akiket ismert, jártak ezen az úton, és elérték, amit akartak. Vágy – út – munka. Minden teljesen világos. Kevés stressz, kevés rejtély, kevés motiváció.

A társadalmak kasztrendszere miatt a fejlődés mérhetetlen időkön át stagnált, vagy csigasebességgel haladt. A kasztrendszer miatt az emberek keretekben, áttörhetetlen falak közé zárva éltek, a fejlesztéssel, tudománnyal, művészettel csak adott kasztok tagjai foglalkozhattak.

A történelem egyik legnagyobb jótéteménye a kasztrendszer eltörlése volt, globális szinten (kivéve a legfelső régiót, ami továbbra is megmaradt megközelíthetetlen, ősi formájában). Ma bárkiből bármi lehet. Teljesen mindegy, hogy hová születtél, milyen körülmények közé, bármi lehetsz, akár uralkodó is, vagy feltaláló, tudós, művész, mágnás, akármi.

A kasztrendszer eltűnésével minden jutalom elérhetővé vált minden ember számára.

Egy apró, jelentéktelen ország legeldugottabb tanyáján születtél, nincstelennek, kapcsolatok nélkül? Nem probléma, ettől még lehetsz világsztár, lehetsz a világ leggazdagabb embere, lehetsz korszakalkotó feltaláló, művészeted, filozófiád megváltoztathatja az életet a Földön.

Nincs kasztrendszer, ezért te, bárki legyél is, hozzájárulhatsz a világhoz, igényt tarthatsz bármilyen jutalomra, és azt meg is kaphatod.

Tehetség, ész, érzék, elszántság, hajlandóság, érdeklődés nem azon az alapon van „leosztva”, hogy egy mesterséges életközösség mesterséges szabályai születési alapon sorolja kasztokba az embereket, születési alapon, előre meghatározva életük lehetőségeit. Egy kasztrendszerre épülő társadalom óhatatlanul lassan fejlődik, vagy nem fejlődik, mivel a születés alapján ítél, nem az egyedi képességek és szándékok alapján.

Ha a közösségi élet, a társadalom nem közös ügy, ha nincs jelentősége a személyes hozzájárulásnak, személyes erőfeszítéseknek, akkor egy olyan rendszert kapunk, ami nem életképes.

Az én helyzetem némileg speciális, de csak némileg. A hobbim a munkám, akkor is írtam, amikor fizettem azért, hogy írhassak. De a puszta hobbi nem igényel fejlődést egy szinten túl. A hobbi, aminek a célja az idő kellemes eltöltése, és semmi más, amatőr szinten is teljesíti a küldetését. Nem kell hozzá profinak lenni, mesternek lenni, a legnagyobbnak lenni.

Amatőrként, sőt dilettánsként is el tudom magam szórakoztatni azzal, hogy írogatok. További motivációra van szükségem ahhoz, hogy fejlesszem magam, hogy időt, energiát, munkát fektessek abba, hogy egyre jobb legyek. Itt lépnek be a képbe a jutalmak, amik inspirálnak. Látok egy ILYET, és azt mondom, akarom, látok egy ILYET, és azt mondom, kell nekem, látok egy ILYET, és azt mondom, ezért érdemes felkelnem.

A társadalom egyik része jutalmakat hoz létre, melyekért a társadalom másik része megdolgozik. A társadalom egyik része motiválja a másik részét. Ez egy jól működő rendszer. Ez az olaj a fejlődés gépezetében.

Ha a jutalmakat irracionális mértékben túlárazzuk, ha elérhetetlenné tesszük, ha jutalomnak nevezzük ki azt, ami a puszta élethez kell, ha jutalomnak tekintjük a büntetés elkerülését, akkor olyan társadalmat kapunk, ami lelassul, aztán megáll, és vége.

A fejlődést az egekbe lehetne tornászni, az egész társadalmat nagyságrendekkel magasabb sebességbe lehetne kapcsolni mindössze azáltal, hogy tisztává tesszük az utat minden jutalomhoz. Csak döntsd el, mit szeretnél, és már tudod is, hogyan érd el. Nem kell csodákat tenni a jutalomért, nincsenek rejtélyek, minden világos.

Házat akarsz, kastélyt, hajót, repülőt, tejes függetlenséget, saját szigetet, saját akármit, hogy kiteljesedhess? Semmi probléma, ez és ez az ára, ezt kell tenned érte, ehhez kell értened, és ennyi munkádba kerül. Más szavakkal: ahhoz, hogy megkapj mindent, amit saját magadért akarsz, így és ilyen mértékben kell hozzájárulnod a társadalomhoz. Vállalod? Igen vagy nem? Egyszerű képlet.

Jelenleg nem itt tart a világ. A kasztrendszer lassan, de biztosan tér vissza, igaz, a falakat nem annyira törvények, mint inkább a tudatlanság, a fénysebességgel terjedő dezinformáció építi fel. Ha megkérdeznénk néhány embert találomra, hogy szeretne-e jól élni, alighanem mindenki igennel felelne. Ha megkérdeznénk, hogy tudja-e, mit kell tennie érte, alighanem a legtöbben üres szemekkel bámulnának, mert ötletük sincs.

Ha nincs jutalom, ami motiváljon a fejlődésre, ami motiváljon arra, hogy egyre több munkát fektessek a társadalomba, akkor miért is fárasztanám magam?

Dolgozni másoknak a semmiért, tolni mások szekerét, miközben a mi életünk parkoló pályán van, nem nemes, hanem abnormális.

John F. Kennedy mondta: „Ne azt kérdezd, mit tehet érted Amerika, hanem azt, hogy te mit tehetsz Amerikáért.”. Jogos kérdés. Ahogyan az ellenkezője is. Országtól, néptől, kortól, korszaktól függetlenül.

Téged mi hajt előre? Mi motivál? Látod az utat, ami a jutalomhoz vezet?

Miért dolgozol?

Share

Commentek