Gondoljuk újra a világot

Te miért dolgozol?

Úgy tűnik, hogy a társadalom egyik része jutalmakat hoz létre, a másik része pedig megdolgozik a jutalomért. A társadalom egyik része motiválja a társadalom másik részét. Ez a kölcsönhatás tartja működésben a társadalmat. Vegyük úgy, hogy a társadalom egy motivációs és egy dolgozó rétegből épül fel.

Tételezzük fel, hogy telnek a napjaim, majd egyszer csak meglátok egy ILYET. Érthető módon elkezdek üvölteni, hogy nekem ilyen kell. Megkaphatom? Hogyne. Mit kell érte tennem? Dolgoznom kell, munkát kell beletennem a társadalomba.

A trükk itt az, hogy magamtól nem tennék bele ennyi munkát a társadalomba – HA nem lenne a jutalom, ami felkorbácsolja a vágyam, és ami miatt azt mondom, hogy nekem az kell!

Ez így egy jól működő rendszer, amiből mindannyian profitálunk.

A rendszer akkor kezd felborulni, amikor túlárazzák a jutalmakat, és irracionálisan sokat kell dolgozni értük.

A történelmi korok egyre rövidebb ideig tartanak, a változás egyre gyorsabb. Őskor – ókor – középkor – újkor – modern kor – globalizáció kor. Évmilliók, évezredek, évszázadok, évtizedek… évek. Valami felgyorsította a változást, és ez a valami alighanem az információáramlás sebessége volt.

A középkorban egy átlagpolgár mire vágyott vajon? Egy jobbágy vágyhatott arra, hogy király lesz? Aligha, hiszen a világképe szerint születése okán ennek esélye: nulla. Akármit tett is, nem tudott előrejutni, nem lehetett belőle király. Vágyhatott házra, családra, munkára, saját körén belül elismerésre. Teljesen egyértelmű volt, hogy ezeket hogyan szerezheti meg, hiszen az ezekhez vezető utat minden nap látta, emberek, akiket ismert, jártak ezen az úton, és elérték, amit akartak. Vágy – út – munka. Minden teljesen világos. Kevés stressz, kevés rejtély, kevés motiváció.

A társadalmak kasztrendszere miatt a fejlődés mérhetetlen időkön át stagnált, vagy csigasebességgel haladt. A kasztrendszer miatt az emberek keretekben, áttörhetetlen falak közé zárva éltek, a fejlesztéssel, tudománnyal, művészettel csak adott kasztok tagjai foglalkozhattak.

A történelem egyik legnagyobb jótéteménye a kasztrendszer eltörlése volt, globális szinten (kivéve a legfelső régiót, ami továbbra is megmaradt megközelíthetetlen, ősi formájában). Ma bárkiből bármi lehet. Teljesen mindegy, hogy hová születtél, milyen körülmények közé, bármi lehetsz, akár uralkodó is, vagy feltaláló, tudós, művész, mágnás, akármi.

A kasztrendszer eltűnésével minden jutalom elérhetővé vált minden ember számára.

Egy apró, jelentéktelen ország legeldugottabb tanyáján születtél, nincstelennek, kapcsolatok nélkül? Nem probléma, ettől még lehetsz világsztár, lehetsz a világ leggazdagabb embere, lehetsz korszakalkotó feltaláló, művészeted, filozófiád megváltoztathatja az életet a Földön.

Nincs kasztrendszer, ezért te, bárki legyél is, hozzájárulhatsz a világhoz, igényt tarthatsz bármilyen jutalomra, és azt meg is kaphatod.

Tehetség, ész, érzék, elszántság, hajlandóság, érdeklődés nem azon az alapon van „leosztva”, hogy egy mesterséges életközösség mesterséges szabályai születési alapon sorolja kasztokba az embereket, születési alapon, előre meghatározva életük lehetőségeit. Egy kasztrendszerre épülő társadalom óhatatlanul lassan fejlődik, vagy nem fejlődik, mivel a születés alapján ítél, nem az egyedi képességek és szándékok alapján.

Ha a közösségi élet, a társadalom nem közös ügy, ha nincs jelentősége a személyes hozzájárulásnak, személyes erőfeszítéseknek, akkor egy olyan rendszert kapunk, ami nem életképes.

Az én helyzetem némileg speciális, de csak némileg. A hobbim a munkám, akkor is írtam, amikor fizettem azért, hogy írhassak. De a puszta hobbi nem igényel fejlődést egy szinten túl. A hobbi, aminek a célja az idő kellemes eltöltése, és semmi más, amatőr szinten is teljesíti a küldetését. Nem kell hozzá profinak lenni, mesternek lenni, a legnagyobbnak lenni.

Amatőrként, sőt dilettánsként is el tudom magam szórakoztatni azzal, hogy írogatok. További motivációra van szükségem ahhoz, hogy fejlesszem magam, hogy időt, energiát, munkát fektessek abba, hogy egyre jobb legyek. Itt lépnek be a képbe a jutalmak, amik inspirálnak. Látok egy ILYET, és azt mondom, akarom, látok egy ILYET, és azt mondom, kell nekem, látok egy ILYET, és azt mondom, ezért érdemes felkelnem.

A társadalom egyik része jutalmakat hoz létre, melyekért a társadalom másik része megdolgozik. A társadalom egyik része motiválja a másik részét. Ez egy jól működő rendszer. Ez az olaj a fejlődés gépezetében.

Ha a jutalmakat irracionális mértékben túlárazzuk, ha elérhetetlenné tesszük, ha jutalomnak nevezzük ki azt, ami a puszta élethez kell, ha jutalomnak tekintjük a büntetés elkerülését, akkor olyan társadalmat kapunk, ami lelassul, aztán megáll, és vége.

A fejlődést az egekbe lehetne tornászni, az egész társadalmat nagyságrendekkel magasabb sebességbe lehetne kapcsolni mindössze azáltal, hogy tisztává tesszük az utat minden jutalomhoz. Csak döntsd el, mit szeretnél, és már tudod is, hogyan érd el. Nem kell csodákat tenni a jutalomért, nincsenek rejtélyek, minden világos.

Házat akarsz, kastélyt, hajót, repülőt, tejes függetlenséget, saját szigetet, saját akármit, hogy kiteljesedhess? Semmi probléma, ez és ez az ára, ezt kell tenned érte, ehhez kell értened, és ennyi munkádba kerül. Más szavakkal: ahhoz, hogy megkapj mindent, amit saját magadért akarsz, így és ilyen mértékben kell hozzájárulnod a társadalomhoz. Vállalod? Igen vagy nem? Egyszerű képlet.

Jelenleg nem itt tart a világ. A kasztrendszer lassan, de biztosan tér vissza, igaz, a falakat nem annyira törvények, mint inkább a tudatlanság, a fénysebességgel terjedő dezinformáció építi fel. Ha megkérdeznénk néhány embert találomra, hogy szeretne-e jól élni, alighanem mindenki igennel felelne. Ha megkérdeznénk, hogy tudja-e, mit kell tennie érte, alighanem a legtöbben üres szemekkel bámulnának, mert ötletük sincs.

Ha nincs jutalom, ami motiváljon a fejlődésre, ami motiváljon arra, hogy egyre több munkát fektessek a társadalomba, akkor miért is fárasztanám magam?

Dolgozni másoknak a semmiért, tolni mások szekerét, miközben a mi életünk parkoló pályán van, nem nemes, hanem abnormális.

John F. Kennedy mondta: „Ne azt kérdezd, mit tehet érted Amerika, hanem azt, hogy te mit tehetsz Amerikáért.”. Jogos kérdés. Ahogyan az ellenkezője is. Országtól, néptől, kortól, korszaktól függetlenül.

Téged mi hajt előre? Mi motivál? Látod az utat, ami a jutalomhoz vezet?

Miért dolgozol?

Share

Commentek

Előző

Mi az a jogos önvédelem?

Következő

A Szex, három és feledik rész

  1. prolizoli

    annamari írta:

    Kína nyit, tátja ki a száját, terjeszkedik, de nem változik, a Közel-Kelet változik, új életforma alakul ki, ott lesz az új világ. Ami Amerika volt száz éve, az lesz most Irán meg az a térség, USA meg az lesz, ami Irán volt a 70-80-as években Ezt hallom mindenfelől.

    Ezt kifejthetnéd bővebben is. Mit értsünk új kialakulóban lévő életformán? Mire alapozzák ezeket az elképzeléseket akik ezt hangoztatják? Pontosabban miben látják a nagy fejlődési potenciált Irán esetében?

  2. prolizoli

    annamari írta:

    A G5 nagyon felkapott, drága repülőgép, szimbólum…Kihirdetnék, hogy aki akar ilyet 35 éves korára, az a következő 22 suli közül választhat, egyikben kell végzettséget szerezni, a következő vállalatoknál kell gyakorlatot szerezni, a következő irányú karriert kell befutni, vagy a következő 22 féle vállalkozás valamelyikébe kell fogni, azokat feljuttatni a következő szintre, ami úgy lehetséges, hogy… etc. Pontosan leírva minden lépés, érthetően, megvalósíthatóan.

    Az amit te akarsz vagy amit Duncan is, tehát egy aprólékos, lépésről-lépésre való biztos útmutatást, aminek a betartásával elérheted a luxusjachtot, luxusvillát, magánrepülőt stb. véleményem szerint nem reális. Nincs olyan egyértelmű “recept” amit követve mindenki bizonyosan el fogja érni ezeket a dolgokat. Ennek pedig több oka is van. A gazdasági az egyik, erről már volt szó de most legyen szó a személyesekről.

    Megnéztem mennyibe kerül egy ilyen G5 repülő. A használtak mennek 15-20 millió dollárért az újak kb. 35-nél kezdődnek. Tehát ahhoz, hogy egy ilyet megvehess több pénzednek kell lenni mint ami a puszta ára mert a fenntartási költségek is elég magasak. Tehát aki ilyet akar 35 éves korára annak mondjuk 50 millió dollárral kell rendelkeznie addigra. Ennyi pénzt megkeresni x idő alatt nem lehetetlen mint ahogy 8 métert ugrani távolba sem lehetetlen. De mivel nehezebb 50 milliót megkeresni mint 50 ezret, ugyanúgy ahogy nehezebb 8 métert ugrani mint 5-öt ezért csak relatíve keveseknek sikerül még akkor is ha mindegyik ugyanazt a módszert követi. Mert az útmutatás egy dolog a felhasználó adottságai és egyéni története pedig egy másik. Az ember nem tud minden tényezőt kontroll alatt tartani. Van amiket igen és ott csakis rajta múlik, hogy megteszi-e amit kell avagy sem. Viszont vannak olyan tényezők amelyek kellenek a sikerhez, de nem rajta múlnak, olyan tényezők amelyekre nincs befolyása.

    A legtöbb amit tehet valaki, hogy a célját elérje az ha megtesz mindent ami rajta múlik. Amire pedig nincs befolyása az vagy bejön vagy nem.
    Erről szól minden emberi tudásvágy. A lehető legtöbbet megtudni az adott dologról, hogy minél több múljon rajtunk és minél kevesebb a véletlenen.

    Ha ezerszer annyi business jetet adnak el évente, mint most, az egy sokkal erősebb gazdasági rendszert jelent, sokkal magasabb életszínvonalat.

    Ezerszer akkora kereslet már feltételezné a sokkal erősebb gazdasági rendszert, viszont pl. 2x annyi eladott business jet nem feltétlenül. Mivel az jelentheti azt is, hogy a gazdasági rendszer ugyanolyan szintű maradt de egyenlőtlenebb lett az elosztás.

    Azzal, hogy én dolgozom a G5-ért, bizonyos értelemben a munkámmal teszem lehetővé az én dedikált gépem elkészítését, ami az én megelőző munkám nélkül nem fog elkészülni. Én ebben nem látom a problémát gazdaságilag.

    Attól, hogy te nem látod az a gazdasági probléma még ott van. Nem veszed figyelembe a gazdaság és a termelés aktuális határait. Az adott kor adott technológiájának van egy termelési határa amit nem tudnak ott és akkor átlépni. Ha minden ember mindig igyekezne kihozni magából az optimumot azon a téren amiben dolgozik a gazdaság magasabb szinten lenne? Igen minden bizonnyal. Viszont akkor is ugyanúgy meglennének a termelési határok és azok a termékek, szolgáltatások amit csak a gazdagabbak tudnának megvenni.

    Ha a világ jelenlegi összvagyonát egyenlő részben szétosztanák az emberek közt akkor a legszegényebb rétegnek javulnának az életkörülményei a középosztályé nagyjából ugyanolyan maradna, gazdag réteg pedig nem lenne. Magyarán senki sem tudna G5-ös repcsit venni. Amitől a legtöbbünk egyáltalán nem esne szomorúságba (én például eddig azt sem tudtam, hogy a G5 az iMac g5-ön kívül is jelent valamit) csak azt akartam érzékeltetni ezzel az elosztással, hogy a világ gazdasága nincs olyan szinten ami lehetővé tenné, hogy jóval több embernek lehessen ilyen repülője mint most.

    A társadalom egészét tekintve kell kidolgozni az árak rendszerét, jól kell meghatározni, hogy mi mennyibe kerüljön, minek mekkora étéket érdemes tulajdonítani.

    Ja ez így kimondva nagyon egyszerűnek tűnik csak abban a fránya gyakorlatban már nehezebb megvalósítani. Az árak értékét alapvetően a kereslet és a kínálat határozza meg. Vannak olyan területek amelyekben jól jön ha pl. államilag meghatározzák az árakat és vannak olyan területek ahol ez egyáltalán nem tesz jót.

    Rabló réteg minden szinten van, fenti is, lent is. Egy takarító munkája értékesebb, mint a bróker munkája, mégis a brókert fizetik jobban, ez is rabló réteg.

    Nem vagyok meggyőződve róla, hogy a brókerek a rabló réteghez tartoznak de lehet, hogy neked több tapasztalatod van ezen a téren úgyhogy ebben nem vitatkoznék. De függetlenül ettől én nem a rabló rétegről beszéltem hanem arról, hogy te Annamari miért keresel teszem azt 5x annyit a hotelben mint a szintén ott dolgozó takarítónő.

  3. annamari

    @ Alex:
    Kína nyit, tátja ki a száját, terjeszkedik, de nem változik, a Közel-Kelet változik, új életforma alakul ki, ott lesz az új világ. Ami Amerika volt száz éve, az lesz most Irán meg az a térség, USA meg az lesz, ami Irán volt a 70-80-as években Ezt hallom mindenfelől.

  4. annamari

    @ prolizoli:
    Visszatérve a kommentedre, amit idő hiányában nem tudam akkor megválaszolni, amikor megszülted.

    A G5 nagyon felkapott, drága repülőgép, szimbólum. Szeretnék? Nem utasítanám el. Te szeretnél? Nem tudom. Kihírdetnék, hogy aki akar ilyat 35 éves korára, az a következő 22 suli közül választhat, egyikben kell végzettséget szerezni, a következő vállalatoknál kell gyakorlatot szerezni, a következő irányú karriert kell befutni, vagy a következő 22 féle vállalkozás valamelyikébe kell fogni, azokat feljuttatni a következő szintre, ami úgy lehetséges, hogy… etc. Pontosan leírva minden lépés, érthetően, megvalósíthatóan.

    Biztosan többeknek lenne G5 repülőgépe, mint most, de csak azért, mert az út tiszta és világos, nem fog rá vágyni mindenki. Akik vágynak rá, elindulnak az úton, majd egy részük meggondolja magát, mert túlzónak találják az árat a gyakorlatban, vagy rájönnek, hogy mást akarnak. Arra is rájöhet valaki, hogy G5 kéne neki, de az ára olyan életvitelbe kényszeríti, amit nem tud(na) elviselni, ezért lemond róla.

    Ha ezerszer annyi business jetet adnak el évente, mint most, az egy sokkal erősebb gazdasági rendszert jelent, sokkal magasabb életszínvonalat. Azzal, hogy én dolgozom a G5-ért, bizonyos értelemben a munkámmal teszem lehetővé az én dedikált gépem elkészítését, ami az én megelőző munkám nélkül nem fog elkészülni. Én ebben nem látom a problémát gazdaságilag.

    A vágyaim visznek bele az életformámba, ami nagyon fárasztó, ha csak a végeredmény érdekel, csak arra vágyom, az útra nem. Ha a munka maga nem a vágy része, belehalok, mire elérem a végeredményt, ha elérem valaha is. Vannak munkakörök, amikben akaratból lehet eredményt elérni, vannak olyanok is, amikben ez kevés. Ha a 22 lehetséges munkakör egyike sem izgat, soha nem leszek képes olyan minőséget létrehozni, hogy elérjem a G5-öt. Ez megint csökkenti azok számát, akik teljesítik a G5 tulajdonlásának feltételeit.

    A társadalom egészét tekintve kell kidolgozni az árak rendszerét, jól kell meghatározni, hogy mi mennyibe kerüljön, minek mekkora étéket érdemes tulajdonítani.

    Rabló réteg minden szinten van, fenti is, lent is. Egy takarító munkája értékesebb, mint a bróker munkája, mégis a brókert fizetik jobban, ez is rabló réteg.

  5. Kattintsatok az Off Topik menüpontra.

    Van 2 újabb off topik. Ezzel az off témák száma 10-re nőtt. Pontosabban van 9 téma és egy 1 témamentes off.

    Mostantól minden kommentet szó nélkül törlök, ami nem tartozik az adott cikkhez.

    Nem tetszik, hogy feljövök, látom, van az egyik cikkhez 30 új komment, aztán olvasni kezdem, és rájövök, hogy csak 10 komment van meg 20 trollkodás.

    Az sem tetszik, hogy néha kapok leveleket komoly hozzászólóktól, hogy a jövőben majd csak olvasnak, mert nem látják értelmét a kommentelésnek. Pedig valójában a trollkodásnak nincs értelme.

  6. prolizoli

    Petra írta:

    Kiyosaki-ról:
    Inkább azt mondanám, hogy csak az elveket írja le és próbálja érthetővé tenni példákkal. Azért tűnik általánosnak, mert nem akarja egy iparágra szűkíteni az érvényességét, annál ugyanis szélesebb körben igazak és alkalmazhatók a megfigyelései.

    Igen ez igaz. Biztos, hogy ért a bizniszhez Robert, hiszen akkor nem érte volna el azt amit. Gazdag papa valószínűleg nem létezett de ez nem lényeges, mert mit sem von le a könyv mondanivalójából. Hiszen a két apa modell szembeállításával nagyon jól szemlélteti azokat az eltérő gondolkodási sémákat amellyel az átlagos dolgozó ember az egyiken és a vállalkozó a másikon a világot szemléli.
    Jól ír Kiyosaki, olvasmányosan. A teljesen laikusok is megérthetik az élete történetén keresztül, hogy mik azok a fő hibák amiket a legtöbben elkövetnek a pénzügyeikkel kapcsolatban. Kiváló motivációs könyv de néhol azért találtam benne egymásnak ellentmondó dolgokat. Viszont ezeket annak tudom be, hogy elsősorban amerikaiaknak írta proli és alsó-közép osztálynak, nekik pedig nem lehet nyersen a képükbe mondani bizonyos dolgokat mert félreértik. De aki tud olvasni a sorok közt annak nem probléma értelmezni mit is akart mondani azoknál a részeknél.

    …eleinte azt hittem, ha elmegyek egy menő gazdasági suliba tanulni, akkor minden szükséges tudás birtokába leszek, ami ahhoz kell, hogy szépen prosperáló vállalkozásom, majd sikeres cégem legyen és jól jövedelmező befektetéseim. Aztán rá kellett jönnöm, hogy a közgáz egyetem egyik könyvéből és egyik tanárától sem tanultam az 5 év alatt annyi használható dolgot, mint munka közben az alatt az egy év alatt, míg asszisztensként dolgoztam az ingatlanirodában…

    A gyakorlat fontosabb mint az elmélet hiszen a gyakorlat a tetteket jelenti, az igazi próbát. Viszont a legjobb szakemberek akikkel eddig találkoztam, különböző területeken a gyakorlat mellett a szakmájuk elméleti oldalában is otthon voltak. Elméleti háttér nélkül bármilyen jó is valaki egy idő után nem fog fejlődni tovább és elveszti a rugalmasságát. Csak kevés olyan tanár van az egyetemeken, közgázban meg pláne, aki csinálja is nem csak oktatja. Aki csinálja és jól az nem megy oktatni, max. az öregebb éveiben amikor szeretne átadni valamit a tudásából, de akkor egy ilyen ember aranyat ér.

    A saját vállalkozásomat elég hamar elindítottam és folyamatosan kaptam a segítséget a szakma legjobbjaitól, de eleinte mégis rengeteg hibát követtem el és nem alakultak jól a dolgok. . Amikor pedig kezdtem egyenesbe jönni, elkezdődött a válság. Az elmúlt évek nehezek voltak, a kereslet visszaesett, az árak mélyrepülésbe kezdtek, de az ingatlanosok száma nem nagyon csappant meg, pedig azt hittük ez a helyzet megtizedeli majd az ebből élőket és csak azok maradnak meg, akik valóban a krém.

    Hát nem a legjobb időszak ez most egy fiatal ingatlanpiaci vállalkozásnak az biztos. Sok mindent nem lehet tenni ilyenkor ha nincs mozgás várni kell (már ha van elég tartalék, hogy kivárja az ember). Akinek nagy tartalékai vannak és tapasztalata az jó alkalmi vételeket is tud ilyenkor csinálni.

    Már nem társvállalkozó, hanem társtulajdonos vagyok egy jó hírű ingatlanos cégben. Mégis azon gondolkozom, hogy érdemes lenni több lábon állni. Annyi tőkém nincs, hogy befektetésbe kezdjek (pedig ötletem lenne, mert rengeteg lehetőség van ezen a piacon), ezért újabb vállalkozásban gondolkodom. Ezért kérdeztem, hogy te hol szereznéd meg ehhez a tudást és tapasztalatot.

    Nem egyszerű kérdés az biztos mert függ attól, hogy mibe szeretnél fogni a jelenlegi mellett. De ha a vállalkozásod most kezd kilábalni, mint írod, akkor szerintem jelenleg elsősorban arra koncentrálj és ne egy merőben új dologra mert az nagyon sok idődet és energiádat el fogja vinni a már meglévőtől.

    Volt egy fickó, aki már sok és sokféle vállalkozást indított el és futtatott fel, ő segített nekem kijönni a nehéz helyzetekből és elérni, hogy a válság ellenére fennmaradjon a cég…Ahogy elnézem őt és azt, ahogy dolgozik, rá kell jönnöm, hogy elsősorban nem a tapasztalata miatt képes meglátni a diszfunkciókat és helyretenni a dolgokat, hanem mert nagyjából minden vállalkozás hasonló elvek alapján működik (vagy nem működik). Ezeket pedig biztosan meg lehet tanulni (vagy ha van időd, akkor kitapasztalni), de a legegyszerűbb megkérdezni, vagy rábízni, nem? Én ezt tettem.

    Szerintem nagyon jól tetted. Ha megbízható a fickó akkor kincset ér.

  7. Petra

    prolizoli írta:

    Olvastam Kiyosaki pár könyvét még anno cca 8-10 éve. Jól ír de a könyveiben majdnem mindig ugyanazt ismétli. Meg kevés a konkrétum inkább csak általánosságokat említ legalábbis szerintem.

    Inkább azt mondanám, hogy csak az elveket írja le és próbálja érthetővé tenni példákkal. Azért tűnik általánosnak, mert nem akarja egy iparágra szűkíteni az érvényességét, annál ugyanis szélesebb körben igazak és alkalmazhatók a megfigyelései. Valóban több könyv is szól ugyanarról, vagy hasonló témáról, de mindig egy kicsit kiegészítve, más megvilágításba helyezve, további példákkal alátámasztva. Azt elismerem, hogy csupán ezek alapján a könyvek alapján nem feltétlenül építhető fel egy sikeres vállalkozás, nem mindenki éri el vele az anyagi biztonságot és azt, hogy a pénze neki dolgozzon és ne ő a pénzért.

    prolizoli írta:

    Craig Hall: Időzítés az ingatlanpiacon (Timing the Real Estate Market) című könyvét.

    Hallottam már róla, de még nem olvastam. Köszönöm szépen, hogy felhívtad rá a figyelmemet. Már megérte ma felnézni ide.

    prolizoli írta:

    Vállalkozni az életben tanítanak meg. A legjobban úgy lehet megtanulni ha olyannak dolgozol aki azt csinálja amit te is akarsz. Pár évig biztos eltart mire belejön az ember annyira, hogy önállósodjon.

    Igen, alapvetően én is így csináltam.

    Csak azért kérdeztem, mert eleinte azt hittem, ha elmegyek egy menő gazdasági suliba tanulni, akkor minden szükséges tudás birtokába leszek, ami ahhoz kell, hogy szépen prosperáló vállalkozásom, majd sikeres cégem legyen és jól jövedelmező befektetéseim. Aztán rá kellett jönnöm, hogy a közgáz egyetem egyik könyvéből és egyik tanárától sem tanultam az 5 év alatt annyi használható dolgot, mint munka közben az alatt az egy év alatt, míg asszisztensként dolgoztam az ingatlanirodában. Aztán voltam egy jó darabig gyakornok és csak utána kezdtem ügynökként dolgozni. A saját vállalkozásomat elég hamar elindítottam és folyamatosan kaptam a segítséget a szakma legjobbjaitól, de eleinte mégis rengeteg hibát követtem el és nem alakultak jól a dolgok. . Amikor pedig kezdtem egyenesbe jönni, elkezdődött a válság. Az elmúlt évek nehezek voltak, a kereslet visszaesett, az árak mélyrepülésbe kezdtek, de az ingatlanosok száma nem nagyon csappant meg, pedig azt hittük ez a helyzet megtizedeli majd az ebből élőket és csak azok maradnak meg, akik valóban a krém. A mi irodánk is próbált túlélni, ehhez minden tudásunkra és kapcsolati tőkénkre szükség volt. Most már mondhatjuk, hogy normalizálódott a helyzet. Már nem társvállalkozó, hanem társtulajdonos vagyok egy jó hírű ingatlanos cégben. Mégis azon gondolkozom, hogy érdemes lenni több lábon állni. Annyi tőkém nincs, hogy befektetésbe kezdjek (pedig ötletem lenne, mert rengeteg lehetőség van ezen a piacon), ezért újabb vállalkozásban gondolkodom. Ezért kérdeztem, hogy te hol szereznéd meg ehhez a tudást és tapasztalatot.

    Volt egy fickó, aki már sok és sokféle vállalkozást indított el és futtatott fel, ő segített nekem kijönni a nehéz helyzetekből és elérni, hogy a válság ellenére fennmaradjon a cég. Ő már egy ideje kimondottan azzal foglalkozik, hogy vállalkozásokat segít megszervezni, vagy átszervezni, hogy azok optimálisan működjenek. Nélküle és a tanácsai nélkül sehol nem lennék (jobban mondva biztosan valamelyik bank hitelezési osztályán keccsölnék). Ahogy elnézem őt és azt, ahogy dolgozik, rá kell jönnöm, hogy elsősorban nem a tapasztalata miatt képes meglátni a diszfunkciókat és helyretenni a dolgokat, hanem mert nagyjából minden vállalkozás hasonló elvek alapján működik (vagy nem működik). Ezeket pedig biztosan meg lehet tanulni (vagy ha van időd, akkor kitapasztalni), de a legegyszerűbb megkérdezni, vagy rábízni, nem? Én ezt tettem.

  8. Petra

    II.Putyin998 cár írta:

    @ Petra:
    @ aelod:
    Nem értitek.
    Volt,aki megkért,hogy forditsak le neki valamit és később azt publikálta sajátként.
    Egy másik rendesen cikket irt belőle. Ezeket ismerem,ők is ismernek engem,nem Putyinként társalgok velük.
    Leszarom, csak vicces.
    De nem meglepő.

    Ja, tényleg nem értelek.

    Ha érdekel annyira ez a test témakör, hogy beleásd magad, kutass és kísérletezz, az remek és feltétlenül folytatnod kell. De nem árt azon is elgondolkodni, hogy mit kezdesz az eredményekkel. Megtarthatod magadnak (családban, barátok közt marad), vagy valamilyen formában nyilvánosságra hozod (könyv, cikkek, videók, előadások, saját weblap, stb.).

    A könyv azért jó, mert amellett, hogy pénzt hoz, a megfigyelésid és ötleteid a te nevedhez fűződnek majd, ráadásul sokkal szélesebb körben tudod terjeszteni „az igét” és elég egyszer megírni, utána már lehet rá hivatkozni. Gondolj csak bele, hogy a mazsolák ott bénáznak, neked meg nem kell tépni a szádat, érvelni, bizonygatni, csak azt mondod, hogy olvassa el és próbálja ki, aztán majd meglátja, hogy működik.
    Persze megértem, ha nem akarod publikálni, mert nem mozgatnak annyira ezek a dolgok, vagy nem akarsz vele bíbelődni, de ha továbbra is szórod a tanácsokat, mint a bolond a lisztet, akkor ne csodálkozz, ha mások, akiknek vannak, ilyen ambíciói közzéteszik.

    Mindegy, nem akarlak győzködni, vitatkozni meg végképp nem. Különben is, kit érdekel, hogy én mit akarok. Úgy is az lesz, amit te akarsz. 😀

  9. aelod

    II.Putyin998 cár írta:

    Nem értitek.

    majd én azt tudom 😀

  10. II.Putyin998 cár

    @ Petra:
    @ aelod:
    Nem értitek.
    Volt,aki megkért,hogy forditsak le neki valamit és később azt publikálta sajátként.
    Egy másik rendesen cikket irt belőle.Ezeket ismerem,ők is ismernek engem,nem Putyinként társalgok velük.
    Leszarom,csak vicces.
    De nem meglepő.

  11. aelod

    II.Putyin998 cár írta:

    aelod írta:

    II.Putyin998 cár írta:

    Délután elkezdem bepötyögni az összetarhált hülyeségeimet élettanból.Hová irjam?

    írgyá blogot wáááze

    Nem fogok.
    Viszont van pár sztorim blogiró emberkékről,akiknek pusztán időtöltésből edzéstanácsokat és egyéb segitséget nyújtottam és simán kitették a saját nevük alatt.
    Két esetben lettem mindössze megemlitve a fórumos nevemen,de csak mint ötletadó.

    Az egyik oldal országos olvasottságú.
    Mindegy,mert nem érdekel kicsit sem,csak eszembe jutott.

    Épp tegnap egy hölgy simán saját ötletként publikált valamit az edzői blogján,amit pár hónapja tőlem kérdezett meg.Kipróbálta,eredményes volt és közzétette.
    A kis szarházi.Pedig a lányom lehetne.

    Hát igen a szerzői jogot érvényesíteni nehéz….
    Azé’ hozd össze valamilyen formában. Me’ szerintem nem csak engem érdekelne a dolog…

  12. Petra

    II.Putyin998 cár írta:

    aelod írta:

    II.Putyin998 cár írta:

    Délután elkezdem bepötyögni az összetarhált hülyeségeimet élettanból.Hová irjam?

    írgyá blogot wáááze

    Nem fogok.
    Viszont van pár sztorim blogiró emberkékről,akiknek pusztán időtöltésből edzéstanácsokat és egyéb segitséget nyújtottam és simán kitették a saját nevük alatt.
    Két esetben lettem mindössze megemlitve a fórumos nevemen,de csak mint ötletadó.

    Akko’ írjá könyvet, édes egy komám!

    De most komolyan. Don…II. Putyin.. Ferko… Frankó… cár, akárki is vagy a blogon, ezekre nem lehet hivatkozni. Pedig lehet, hogy még hivatkoznának is rád szívesen, ha lehetne, de egyetlen tudományos igényű munkánál sem fogadják el “putyin írta a ds.com-on”-t, mint forrást.

    Egyébként én is el szoktam olvasni az okosságaidat, töprengeni rajta, utánanézni, utánakérdezni (ilyenkor kicsit terjeszteni is). Ha az összes elv össze lenne szedve egy könyvben, abban a stílusban megírva, ahogy tőled megszoktuk, minden vacillálás nélkül megvenném.

  13. II.Putyin998 cár

    aelod írta:

    II.Putyin998 cár írta:

    Délután elkezdem bepötyögni az összetarhált hülyeségeimet élettanból.Hová irjam?

    írgyá blogot wáááze

    Nem fogok.
    Viszont van pár sztorim blogiró emberkékről,akiknek pusztán időtöltésből edzéstanácsokat és egyéb segitséget nyújtottam és simán kitették a saját nevük alatt.
    Két esetben lettem mindössze megemlitve a fórumos nevemen,de csak mint ötletadó.

    Az egyik oldal országos olvasottságú.
    Mindegy,mert nem érdekel kicsit sem,csak eszembe jutott.

    Épp tegnap egy hölgy simán saját ötletként publikált valamit az edzői blogján,amit pár hónapja tőlem kérdezett meg.Kipróbálta,eredményes volt és közzétette.
    A kis szarházi.Pedig a lányom lehetne. 😀

  14. II.Putyin998 cár

    Duncan Shelley írta:

    II.Putyin998 cár írta:

    Délután elkezdem bepötyögni az összetarhált hülyeségeimet élettanból.Hová irjam?

    Test, utolsó cikk.

    Ha jó, majd lenyúlom és közzéteszem cikként a saját nevem alatt. Magamtól lopni nem bűn!

    Nincs rendszerezve még,és ma nem volt időm rá.
    Beirok reggel,ha hazaértem egy témakört pár mondatban és véleményt várok rá,hogy van-e értelme igy.

  15. II.Putyin998 cár írta:

    Délután elkezdem bepötyögni az összetarhált hülyeségeimet élettanból.Hová irjam?

    Test, utolsó cikk.

    Ha jó, majd lenyúlom és közzéteszem cikként a saját nevem alatt. Magamtól lopni nem bűn! 😀

  16. aelod írta:

    Áldozat nélkül nincs siker…

    Sátánista állat!

  17. aelod

    Duncan Shelley írta:

    Például az ár egyik része az eredeti kérdésnél az, hogy meg kell tanulni írni. Lehetséges, hogy azért, hogy megtanuljak, le kell mondanom mondjuk az asztalos karrierről. Mivel nem terveztem olyat, nem éreztem a lemondást se…

    …be bizonyos, hogy lemondtál valamiről az írás javára.
    Áldozat nélkül nincs siker…

  18. aelod

    II.Putyin998 cár írta:

    Délután elkezdem bepötyögni az összetarhált hülyeségeimet élettanból.Hová irjam?

    írgyá blogot wáááze
    😀 😉

  19. II.Putyin998 cár

    Duncan Shelley írta:

    II.Putyin998 cár írta:

    Ha ugyanarra gondolunk,akkor ez nem ár.

    Akkor nem ugyanarra.

    Például az ár egyik része az eredeti kérdésnél az, hogy meg kell tanulni írni. Lehetséges, hogy azért, hogy megtanuljak, le kell mondanom mondjuk az asztalos karrierről. Mivel nem terveztem olyat, nem éreztem a lemondást se…

    De akkor mégiscsak ugyanarra és igy ez akkor sem ár.
    Bár a tehetség és az érdeklődési kör nem feltétlenül ugyanaz.Szerintem ez “kezelhető.”
    És ezt is devianciának tartom.

    Például ha Hong Man Choi balerina akarna lenni az ő adottságaival,azt jogosan érezném devianciának.

  20. Thirdeye Magister

    Duncan Shelley írta:

    @ Thirdeye Magister:
    A szem-étállat!

    Jobb vagy ! :yes: 😀

  21. II.Putyin998 cár írta:

    Ha ugyanarra gondolunk,akkor ez nem ár.

    Akkor nem ugyanarra.

    Például az ár egyik része az eredeti kérdésnél az, hogy meg kell tanulni írni. Lehetséges, hogy azért, hogy megtanuljak, le kell mondanom mondjuk az asztalos karrierről. Mivel nem terveztem olyat, nem éreztem a lemondást se…

  22. Thirdeye Magister

    Duncan Shelley írta:

    Tényleg? Szóval csak 3szemet idegeli?

    A szem-telenje ! :-))

  23. II.Putyin998 cár

    Duncan Shelley írta:

    Tényleg? Szóval csak 3szemet idegeli?

    Nem esélyek vannak, hanem ár van.

    Őt nem nehéz.

    Ha ugyanarra gondolunk,akkor ez nem ár.
    Ár az lenne,ha valamiről le kellene mondanunk,valamit aminek esetleg lehet értelme,mellőznünk kell(ene).
    De nincs ilyen.

    Devianciák vannak,de azok nem topik témák-egyelőre-bár remélem igy is marad.

    Túlélés testben.Ez a vesszőparipám.
    Oké-sport rovat lesz.

    Szerintem az ideális testsúly lesz az első kászlekuj.

  24. II.Putyin998 cár írta:

    P.Zoltán kommentelőtárs ezt éppúgy tudta,mint mindenki más.

    Tényleg? Szóval csak 3szemet idegeli? 🙂

    Nem esélyek vannak, hanem ár van.

  25. II.Putyin998 cár

    Duncan Shelley írta:

    prolizoli írta:

    Ha például sikeres író minden 100 próbálkozóból 1 lesz akkor az elején érdemes 1%-os eséllyel számolni annak aki ebbe belevág.

    Nem tudom Duncan is egyetértene-e ezzel ?

    Ezt tőle kérdezd.

    Ha 1 % eséllyel számolok, nem vágok bele. Van, aki igen?

    Ehelyett 100 % eséllyel számolok, abban az esetben, ha megteszek mindent, amit a sikerért meg kell tennem. Ehhez ki kell derítenem, hogy mit kell tennem, és azután azt kell tennem.

    Ha azt nézzük, hogy 100-ból 1 lesz sikeres, és ebből azt szűrjük le, hogy a siker esélye 1 %, akkor figyelmen kívül hagyjuk a megfigyelést és az elemzést, vagyis annak kiderítését, hogy mi volt a különbség a sikeres és a sikertelen között, és figyelmen kívül hagyjuk a személyes erőfeszítést is, vagyis a szükséges tudnivalók megtanulását, készségszintű elsajátítását, gyakorlást, kommunikációt, korrekciót, munkát stb. De ha ezt mind figyelmen kívül hagyjuk, akkor túlzó az 1 % esély, mert sehol nincs annyi. A 0,1 % is irracionális.

    Tételezzük fel, hogy van egy közösség, ahol folyton vízbe esnek, és 100-ból 1 éli túl, 99 megfullad. Elvont matematikai fejtegetésként mondhatjuk, hogy 1 % esély van arra, hogy ha valaki vízbe esik, élve jöjjön ki onnan. De ha elkezdünk vizsgálódni, már nem ezt a számot kapjuk, mert rájövünk, hogy 100-ból 1 tudott úszni, 99 nem, és aki tudott, az mindig túlélte. Tehát 100 úszóból 100 % körüli értéket kapnánk, belekalkulálva egyéb tényezőket, mint éberség, józanság, lélekjelenlét stb. Ha még tovább vizsgálódunk, még több feltételt kalkulálunk, végül eljutunk oda, hogy 100-ból 100 éli túl a csobbanást. Ebből azt tudjuk leszűrni, hogy ha élni akarunk, jobb, ha megtanulunk úszni, figyelünk, higgadtak maradunk stb.

    De miért kell ezt leirni ennyiszer?
    P.Zoltán kommentelőtárs ezt éppúgy tudta,mint mindenki más.

    Mindegy.

    Délután elkezdem bepötyögni az összetarhált hülyeségeimet élettanból.Hová irjam?
    Mert papiron van meg,tehát igy is-úgy is valamennyit begépelek.
    Ide max. megfésülöm,oszt’ jónapot.

    120-140 évet merek hazudni a Szent Tudomány nevében.

    …lol….

  26. prolizoli írta:

    Ha például sikeres író minden 100 próbálkozóból 1 lesz akkor az elején érdemes 1%-os eséllyel számolni annak aki ebbe belevág.

    Nem tudom Duncan is egyetértene-e ezzel ?

    Ezt tőle kérdezd.

    Ha 1 % eséllyel számolok, nem vágok bele. Van, aki igen?

    Ehelyett 100 % eséllyel számolok, abban az esetben, ha megteszek mindent, amit a sikerért meg kell tennem. Ehhez ki kell derítenem, hogy mit kell tennem, és azután azt kell tennem.

    Ha azt nézzük, hogy 100-ból 1 lesz sikeres, és ebből azt szűrjük le, hogy a siker esélye 1 %, akkor figyelmen kívül hagyjuk a megfigyelést és az elemzést, vagyis annak kiderítését, hogy mi volt a különbség a sikeres és a sikertelen között, és figyelmen kívül hagyjuk a személyes erőfeszítést is, vagyis a szükséges tudnivalók megtanulását, készségszintű elsajátítását, gyakorlást, kommunikációt, korrekciót, munkát stb. De ha ezt mind figyelmen kívül hagyjuk, akkor túlzó az 1 % esély, mert sehol nincs annyi. A 0,1 % is irracionális.

    Tételezzük fel, hogy van egy közösség, ahol folyton vízbe esnek, és 100-ból 1 éli túl, 99 megfullad. Elvont matematikai fejtegetésként mondhatjuk, hogy 1 % esély van arra, hogy ha valaki vízbe esik, élve jöjjön ki onnan. De ha elkezdünk vizsgálódni, már nem ezt a számot kapjuk, mert rájövünk, hogy 100-ból 1 tudott úszni, 99 nem, és aki tudott, az mindig túlélte. Tehát 100 úszóból 100 % körüli értéket kapnánk, belekalkulálva egyéb tényezőket, mint éberség, józanság, lélekjelenlét stb. Ha még tovább vizsgálódunk, még több feltételt kalkulálunk, végül eljutunk oda, hogy 100-ból 100 éli túl a csobbanást. Ebből azt tudjuk leszűrni, hogy ha élni akarunk, jobb, ha megtanulunk úszni, figyelünk, higgadtak maradunk stb.

  27. Nietz-senki

    prolizoli@

    Thirdeye Magister írta:

    illúzió azt hinni , hogy bármik lehetünk . Ugyanúgy meg vannak a korlátok mint régen , csak más formában . Ezek lehetnek belső , és külső korlátok is , de vannak .
    Persze lehetne másképp is , ha emberfelettivé válnánk .

    – ez után elveszítettem a fonalat.

    Az illúziónak is van szabadsága…
    és a világvégének is van vége.

    Nekünk még az is jó volna – mielőtt ember-felettivé válunk – ha tudnánk: mi is valójában az ember (eltekintve attól, hogy Konrád Lorenz szerint: társadalmi ösztönredukciós lények vagyunk)
    – ez a “valami” könnyen “emberfelettivé emelne”!

  28. istvan3

    A “te miért dolgozol” eszmefuttatás minden sorával gondolatával egyet értek. Azt gondolom, valahogy nem cél az emberek nagy tömegei elé jutalmakat rakni manapság sem. Sőt úgy érzem inkább egy modern kori rabszolga tartás folyik. Azt hiszem az emberek tömegeit direkt olyan függő állapotban tartják, hogy még csak ne is álmodhassanak jutalmakról, ne is tudják a módot ezek elérésére. Lehet elcsépelt vagy túl maradi a szó de sima kizsákmányolás van jelen a társadalmunkban, és brutál elnyomás. Szerencsére a fiatal generációkat egyre kevésbé tudják sarokba szorítani, ennek vagy az az oka, hogy eszmélnek, vagy olyan alacsony a szükségességi szintjük, hogy már nincsen mit veszteniük és változtatnak. Próbálnak olyan irányokba elmozdulni, ahol a munkájukért, tevékenységükért magasabb szintű elismerést, jutalmat kapnak.

    Egyébként te vagy az első aki papírra vetette azt amin magamban már régóta mosolygok, hogy milyen egy béna félelem kezelése volt kennedynek az a gondolat “„Ne azt kérdezd, mit tehet érted Amerika, hanem azt, hogy te mit tehetsz Amerikáért.”. És a legszebb, hogy az emberek tömegei bevették….

  29. prolizoli

    Thirdeye Magister írta:

    prolizoli:
    Az nem illúzió ha azt hiszed, hogy bármi lehetsz az az illúzió ha nem vagy tisztában azzal, hogy ennek mekkora az esélye.

    Thirdeye:
    Ez a kettő nem ugyanaz ?

    Nem, mert a te olvasatodban ez az esély nulla, ami mint állítás illúzió.

    prolizoli:
    Ha például sikeres író minden 100 próbálkozóból 1 lesz akkor az elején érdemes 1%-os eséllyel számolni annak aki ebbe belevág.

    Thirdeye:
    Nem tudom Duncan is egyetértene-e ezzel ?

    Ezt tőle kérdezd.

  30. Thirdeye Magister

    prolizoli írta:

    Az nem illúzió ha azt hiszed, hogy bármi lehetsz az az illúzió ha nem vagy tisztában azzal, hogy ennek mekkora az esélye.

    Ez a kettő nem ugyanaz ?

    prolizoli írta:

    Ha például sikeres író minden 100 próbálkozóból 1 lesz akkor az elején érdemes 1%-os eséllyel számolni annak aki ebbe belevág.

    Nem tudom Duncan is egyetértene-e ezzel ?

  31. prolizoli

    Thirdeye Magister írta:

    prolizoli:
    Már miért lenne az illúzió szabadsága?

    Thirdeye:
    Mert illúzió azt hinni , hogy bármik lehetünk . Ugyanúgy meg vannak a korlátok mint régen , csak más formában . Ezek lehetnek belső , és külső korlátok is , de vannak .
    Persze lehetne másképp is , ha emberfelettivé válnánk .

    Te kevered Gizikét és a gőzekét. A lehetőség van megadva nem a garancia. Senki sem korlátoz abban, hogy dollármilliókat akarj keresni ha ez érdekel, de mivel sokan próbálkoznak csak kevesen érik el mert nagy a konkurencia és a források végesek. Ezzel mindenkinek számolnia kéne aki ilyenbe belefog. Nem tudom, ezt ennyire nehéz megérteni?

    Az nem illúzió ha azt hiszed, hogy bármi lehetsz az az illúzió ha nem vagy tisztában azzal, hogy ennek mekkora az esélye. Mivel senki sem tudja megmondani előre, hogy az adott irányba milyen potenciállal rendelkezik, addig ezt nem is tudja meg amíg ki nem próbálja. Ezért az elején reális azzal számolni amit a nagy számok mondanak.
    Ha például sikeres író minden 100 próbálkozóból 1 lesz akkor az elején érdemes 1%-os eséllyel számolni annak aki ebbe belevág. Miután eltölt pár évet benne és jobban megismeri a szakmát a saját esélyeit is pontosabban fel tudja mérni.

    Korlátok mindig voltak, vannak és lesznek, külsők és belsők egyaránt. Mindig lesznek olyanok is akik csalással próbálkoznak vagy keresztbe tesznek másoknak. De ezek mind olyan dolgok amivel egy reális gondolkodású ember számol és beépíti a terveibe amikor halad a célja felé.
    Nem vagyunk egyformák, van aki tehetséges egy adott irányba van aki nem de a lényeg, hogy mindketten megpróbálhatják ha akarják. A tehetségesnek az esélye nagyobb de neki sem biztos semmi.

    Viszont nem kell ezt tennie annak aki nem akarja. Nem mindenki hajlandó vállalni azokat a nehézségeket amelyek a fentebb említett célokhoz vezető úton vannak. Van aki nyugodtabb életre vágyik és ezzel nincs is semmi baj. Csak nem kell összekeverni a választási szabadságot a biztosan elérem-mel mert akkor az embert kellemetlen meglepetések fogják érni.
    Ha azt hiszed, hogy van esélyed elérni az realitás ha azt hiszed, hogy biztos elérheted az illúzió.

  32. Thirdeye Magister

    prolizoli írta:

    Már miért lenne az illúzió szabadsága?

    Mert illúzió azt hinni , hogy bármik lehetünk . Ugyanúgy meg vannak a korlátok mint régen , csak más formában . Ezek lehetnek belső , és külső korlátok is , de vannak .
    Persze lehetne másképp is , ha emberfelettivé válnánk . 😎

  33. prolizoli

    Great írta:

    …Terjeszkedhetnénk Budapesten, vidéken, környező országokban, nyakamba vennék tonnás terheket…amik agyrohasztóan sok munkába, törődésbe, stresszbe kerülnének és nem motivál.

    De ez így működik. Ha például edzőtermekből akarsz nagyobb pénzt csinálni akkor terjeszkedned kell, ami mint írtad is rengeteg munkába, törődésbe és stresszbe kerül. Majd ha évek múlva sikerül 5-6 vagy még több termet nyereségesen működtetned akkor lehetsz olyan szinten, mikor már nem kell egész nap ezzel foglalkoznod hanem mondjuk csak napi 4-5 órát vagy annyit sem. Persze az is benne van a pakliban, hogy a rengeteg munka ellenére nem fog sikerülni, el kell adnod vagy akár még csődbe is mehetsz. De ez a kockázat minden vállalkozásban benne van.

    …Azt látom, hogyan kereshetek még 1et 10 év alatt. De azt nem, hogyan keressek 50 millió dollárt. Valami levan zárva bennem, de még 1 ötletet sem tudok összerakni a fejembe, ami kinőhetné magát ekkorára…hogyan kell elindulni, mit kell tenni, hogy legyen 50 millió USDm 10 év múlva?

    A vállalkozói ötletek nem a semmiből jönnek. Azoknak akiknek van valamilyen potenciális biznisz ötletük általában olyan területen van amihez értenek, amiben dolgoznak, mert ott meg tudják látni a piaci rést. Önmagában a vállalkozói ötlet nem elég, felépíteni, megvalósítani sokszor nehezebb mint kitalálni. Mivel te a fitnesz bizniszben tevékenykedsz, ehhez értesz, nehezen fog eszedbe jutni olyan vállalkozói ötlet ami mondjuk építőiparral, informatikával, fuvarozással, showbiznisszel, kutatással stb. kapcsolatos. Nem kizárt de kicsi az esélye. Viszont még ha lesz is ilyen ötleted, meg kell azt tudnod valósítani az adott üzleti közegben, ehhez pedig kell az a tudás és tapasztalat amit az ebben több évig eltöltött idő ad.
    Vannak akik nem ötleteket találnak ki hanem olyan embereket keresnek akiknek jó ötleteik vannak majd segítik őket megvalósítani azokat. Intézik az üzleti részét, tőkét biztosítanak, segítenek felfuttatni a vállalkozásokat. Ez is egy szakma meg lehet tanulni de szintén rengeteg melóval ôs stresszel jár valamint kevés szabadidővel.

    Tőzsdézzek? Hallottam legendákat, akik sokat kerestek vele, a többség nem keres sokat. Ingatlan piac? Amikor ide költöztünk, 1kmes körben volt 5-6 iroda, ma egy sincs, bezárt mind, csődbe mentek.

    Tőzsdével nagyon sok pénzt lehet keresni, de hosszú évek kemény melójába, rengeteg tanulásba, idegpróbáló hullámvasutazásba és még némi szerencsébe is kerül eljutni arra a tudás és tőke szintre amivel ez lehetővé válik. Az ingatlanokkal szintén hasonló a helyzet. Mindkettőben hatalmas lehetőségek vannak de ha garanciát és biztos útmutatást vársz akkor rossz helyen keresgélsz.
    A sikerre sosincs garancia, nincs tutibiztos út (nekem legalábbis ez a tapasztalatom). Valószínűségek vannak amik hol bejönnek hol nem. Annyit tehetsz, hogy azokra a valószínűségekre építesz amelyeknél az elvárt érték számodra pozitív.

  34. II.Putyin998 cár

    prolizoli írta:

    Vállalkozni az életben tanítanak meg. A legjobban úgy lehet megtanulni ha olyannak dolgozol aki azt csinálja amit te is akarsz. Pár évig biztos eltart mire belejön az ember annyira, hogy önállósodjon.

    Ezt magam is igy csináltam-csinálom.
    Nem tudom,hogy ez mindenkinél beválik-e,de nekem működik.

  35. Great

    prolizoli írta:

    Luxusvilla, luxushajó, ezek milliárdokba kerülhetnek. Neked van ötleted rá, hogyan tudnál ennyit keresni, ha nagyon akarnál? Nem tudjuk megfizetni, nem látjuk az utat ami oda visz.

    A módszerek amelyekkel el lehet érni többek közt ezeket a dolgokat is, ismertek. Vállalkozások, Ingatlan piac, Tőzsdei piac, Olyan egyéni foglalkozások amelyek nagyon jól fizetnek.

    Én vállalkozó vagyok, nagyon sok munkával eljutottam oda, hogy anyagi biztonságban élek a családommal, van szép házam, ahová jó hazamenni, olyan kocsim, amiről álmodtam, feleségemnek, ami neki tetszett, tartalékunk. Terjeszkedhetnénk Budapesten, vidéken, környező országokban, nyakamba vennék tonnás terheket, hogy legyen nagyobb, szebb házam, még egy kocsim, feleségemnek + kocsi, még több tartalékunk. Ezek apró lépések, amik agyrohasztóan sok munkába, törődésbe, stresszbe kerülnének és nem motivál.

    Filmekben láttam egy böhöm nagy amerikai kocsit, akartam olyat, megdolgoztam érte és lett. Nekem ez elég, az autó iránti szenvedélyemet teljesen kiéltem. Biztosan be tudnánk lakni 5ször ekkora házat is, de jól megvagyunk ekkorában. Itt sincs hajtóerő. Azt látom, hogyan lehetne jobb autóm, nagyobb házam, több tartalékom, de nem izgat. A hét minden napján dolgozom, csak ünnepnapokon vagyok a családommal, egyébként reggel és este látom őket + amikor bejönnek napközben.

    Nem látom az utat, ami ahhoz vezet, hogy nagyságrendet lépjek előre. Nem kerestem 1 millió dollárt életemben, de kerekítsük fel arra: 41 vagyok, egész életemben megkerestem 1 millió dollárt. Azt látom, hogyan kereshetek még 1et 10 év alatt. De azt nem, hogyan keressek 50 millió dollárt. Valami levan zárva bennem, de még 1 ötletet sem tudok összerakni a fejembe, ami kinőhetné magát ekkorára.

    Az elvi felvetésed világos, olyan dologba kell fogni, amiben benne van a lehetőség, ez még nem út, nem lépések. Vállalkozni kell, jó, mit vállalkozni, hogyan kell elindulni, mit kell tenni, hogy legyen 50 millió USDm 10 év múlva? A vállakozók nagy része nem él meg a munkájából. Tőzsdézzek? Hallottam legendákat, akik sokat kerestek vele, a többség nem keres sokat. Ingatlan piac? Amikor ide költöztünk, 1kmes körben volt 5-6 iroda, ma egy sincs, bezárt mind, csődbe mentek.

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén