Gondoljuk újra a világot

Önként a pokolba

Kérsz egyet? Szereted?

Van egy régi vicc, mely szerint tökéletes párkapcsolat csak egy mazochista és egy szadista között lehetséges.

– Üssél!

– Nem!

– De üssél!

– Neeeem!

– Könyörgöm, üssél!

– Azért se ütök! Szenvedj, te rohadék!

A vicc poén, de csak egy vicc. A valóság nagyon közel áll hozzá, de nem pont így működik: a valóságban ütnek, kézzel, szíjjal, gyakran csak szavakkal. És tűrik.

Nagyon régóta meggyőződésem, hogy az emberek többsége egész egyszerűen mazochista. Főleg a nők. Tűrik azt, ami nem jó, ami fáj, amitől szenvednek. Tűrik, mintha élveznék. És közben tönkremennek, emberileg, érzelmileg, testileg.

Soha életemben nem láttam, nem hallottam olyan párkapcsolatról, amit irigyeltem volna, amit mintaként tekintettem volna a magam számára. Ezzel senkit sem szeretnék megbántani, a kijelentésben némi egyéni ízlés is megjelenik.

A legtöbb ember, aki valaha is a környezetemben élt, kifejezetten pokoli kapcsolatban töltötte az idejét. Fenyegetőzés, vérlázító beszólások, aljas húzások, hazudozás, hűtlenség, zsarolás, tettlegesség. És tűrték. Mintha élvezték volna.

A törvényi helyzet is sajátos. Az embereket többnyire nem erőszakkal, hanem szavakkal, apró szemétkedésekkel készítik ki és teszik tönkre. Ilyen esetekben jogorvoslat nincs. Az áldozat csak fő a levében, ha visszavág, lesüllyed bántalmazója szintjére, még inkább részese lesz egy játszmának, ami undorító és értelmetlen. Ha pedig nem bírja tovább, és egyszer csak túlcsordul a pohár, még a végén ő kerül börtönbe. Tíz éven át tartó szüntelen, szándékos stresszelés nem nyom semmit sem a latba a törvény szerint.

Az emberek többsége mazochista, főleg a nők. Hihetetlen és érthetetlen, hogy mit tűrnek el. Gyerekkoromtól fogva mindig volt körülöttem néhány példa az önként vállalt pokolra. Most is van.

Amikor a remek Kate Brooks felvetette, hogy az Amer és a titánok után újra írjunk közösen, és éppen a párkapcsolatokról, az önként vállalt pokolról, a mazochizmusról, ezek hátteréről és a megoldásról, természetesen lecsaptam a lehetőségre.

Így született meg az Amer és a láthatatlan bilincs, amely november 26-án jön ki a nyomdából. Az eddigi olvasók közül két hölgyeménynek már jobbá tette az életét, ennyire hatásos. Bizonyára épp emiatt lesznek, akik nagyon fogják szeretni, és lesznek, akik utálják majd.

Itt beleolvashattok a könyvbe: amer_es_a_lathatatlan_bilincs_reszlet .

Szerintetek miért van ennyi mazochista? Az emberek miért tűrnek? Milyen az ideális párkapcsolat? Volt már ilyenben részetek?

Share

Commentek

Előző

Van államadósság?

Következő

Halhatatlanság, Elmélet Négy

  1. balisto

    vilko barnabás írta:

    @ balisto:
    jó hogy nem írta hogy az apájának meg szép a dákója!

    az még elmögyen hogy a gyermek azt monggya anyájának szép a szeme meg kedves az orcája de nem a didkója meg a popója!

    Azér szerintem egy apuka dákóját (főleg bevetési helyzetben…) ritkábban látja egy gyerek, mint az anyukája melleit… Ugye. Ez a funkciókon is múlik. Ugye.

    De ez egy egyéni egyedfejlődési feladat, hogy túltegyük magunkat azon a megrázkódtatáson, hogy a szüleink is emberek, férfiak meg nők…

  2. balisto

    kisboros írta:

    Thirdeye írta:

    Oké . Akkor se add fel ! Keresd a Fehér Hollót !

    Lehet hogy nem az utcán találod meg .

    Mi ez a duma, hogy keressem?
    Eddig se kerestem, mert nem érdekel a dolog.
    Mint írtam, saját magammal tolnék ki.
    A munkahelyemen látok egy csomó szenvedő nyomorékot. Miért?
    Mert összejöttek, dugtak, gyereket szültek, és most hoppá van, mert a jelenlegi gazdasági helyetben a jelenlegi fizetésekkel nem tudják normálisan fenntartani magukat. Egyik napról a másikra élnek.
    Leköti őket a gyerek. Már nem tudják megcsinálni, hogy akkor kimennek külföldre szerencsét próbálni, mert a gyerek miatt tehetik. A gyerek miatt kénytelenek elvállalani a legszarabb melót a legszarabb fizetéssel. Ráment az életük…
    Az enyém nem fog.

    Hát, speckó én hoztam a gyerekemet is magammal…

  3. Putyin998

    vilko barnabás írta:

    @ balisto:
    jó hogy nem írta hogy az apájának meg szép a dákója!

    az még elmögyen hogy a gyermek azt monggya anyájának szép a szeme meg kedves az orcája de nem a didkója meg a popója!

    Eriggy mán,te fijú!
    Nekem meg a zöregem mindég aszonta anyámnak-már ameddig volt szerencsénk hozzája-hogy te virslilábú,heee.Illetve:te söprű.

    Oszt akkó’ mi van?

    Kecskesajt?

    Kellemes ünnepeket,sokat ne igyál már…illetve ennél azért kevesebbet se’.

  4. Alex

    vilko barnabás írta:

    @ balisto:
    jó hogy nem írta hogy az apájának meg szép a dákója!
    az még elmögyen hogy a gyermek azt monggya anyájának szép a szeme meg kedves az orcája de nem a didkója meg a popója!

    Eszembe jutott az is, hogy olvastam valahol, hogy van a gyerek fejlődésében egy olyan korszak, mikor a fiú az anyját tekinti nőideálnak és a lányok általában az apjukat férfiideálnak.
    halványan emlékszem, hogy nálam is így volt ez. talán egyszer meg is próbáltam megcsókolni a mamámat. gyengéden eltolt magától, de nem csinált belőle ribbiliót. Aztán már nem emlékszem arra, hogy újra próbálkoztam volna és aztán tovább jutottam ezen a korszakon.

  5. Alex

    vilko barnabás írta:

    az még elmögyen hogy a gyermek azt monggya anyájának szép a szeme meg kedves az orcája de nem a didkója meg a popója!

    Minden azon múlik, hogy hogyan mondja. Ha szerettetteljesen, akkor minden szó megszépül, ahogy lehetsz úgy is pokróc valakivel, hogy mézes-mázosan beszélsz.

    Azonkívül a szépség olyan kategória, ami az anyukádra és az apukádra is vonatkozik. Ha az anyukád szép, akkor mindene szép jóesetben. Miért ártatlanabb dolog szépnek látni a szemét vagy az orcáját a mellénél vagy a fenekénél?

    Láttam az anyum fiatalkori képeit és azt kell mondanom,hogy egy nagyon csinos nő volt. Le merem írni és nem hinném, hogy ezzel nagyon tiszteletlen lennék.

  6. vilko barnabás

    @ balisto:
    jó hogy nem írta hogy az apájának meg szép a dákója!

    az még elmögyen hogy a gyermek azt monggya anyájának szép a szeme meg kedves az orcája de nem a didkója meg a popója!

  7. balisto

    @ vilko barnabás:

    persze, hogy BarNuska, csak nathasan irtam…. 🙂

  8. balisto

    vilko barnabás írta:

    Petra írta:
    Apunak már egy ideje tetszett anyukám (aki egy pöttöm lányka volt, de nagyon csinos, szép kis formás fenekű
    te így írsz a saját anyádról ementáli?

    Barbuska,
    neked ebben mi volt a kivetnivalo?
    Tisztelet- es szeretetteljes megfogalmazassal ecsetelte Petra szülei kapcsolatat, egyebet.
    Szerinted nem szep?
    Te mit es hogyan meselnel a szüleidröl?

  9. balisto

    Petra írta:

    „Szerintetek miért van ennyi mazochista? Az emberek miért tűrnek? Milyen az ideális párkapcsolat?”
    Azt hiszem Louis írta a múltkor valamelyik kérdésre, hogy gőze sincs. Hát most én mondom, hogy erről gőzöm sincs.
    Pedig jó példa épp volt előttem, méghozzá elég közel. A szüleim 30 éve házasok, és apu a mai napig rajongásig szereti anyut, aki ezt viszonozza is. Olyan sziklaszilárd erkölcsökkel rendelkezik, hogy az ő esetükben a hűtlenség elképzelhetetlen. Persze, néha vitatkoznak, de semmi komoly, egyszerűen nem tudnak sokáig haragot tartani, és ha elmennek egymás mellett, nem tudják megállni, hogy csak egy puszi, egy simogatás erejéig ne érjenek egymáshoz.
    Az ő történetük épp ez idő tájt kezdődött, 37 évvel ezelőtt. 16 évesek voltak, másodikos gimisek, ugyanabba az osztályba jártak. Hagyomány volt a suliban, hogy karácsony előtt megajándékozzák egymást a diákok úgy, hogy egy héttel korábban mindenki felírja a nevét egy papírdarabra, azt összehajtva beleteszi a közös kalapba, aztán az összest összekeverik, mindenki húz egyet és annak ad ajándékot, akit húzott. Apunak már egy ideje tetszett anyukám (aki egy pöttöm lányka volt, de nagyon csinos, szép kis formás fenekű és mindemellett rendkívül karakán), szeretette volna, ha senki más, csakis ő ad neki ajándékot, de sajnos nem őt húzta. Viszont kitalálta, hogy a cetlit, amit húzott, elcseréli azért, amin anyu neve szerepelt. Végül nagy alkudozások, komoly felajánlások és áldozatok árán, jó sok lépcsőben, de sikerült elérnie, hogy övé legyen ez a jog.
    Mikor eljött az ajándékozás napja, mindenki egyenként az osztály előtt adta át az ajándékát. Előbb azonban egy versikét kellett mondani, amiből a többieknek ki kellett találni, hogy kiről szól és csak utána nyújthatta át, amit neki szánt.
    Apu ezt írta anyuról:
    „Bár gyenge még kicsi karja,
    Amit akar, kicsikarja.”
    Nos, mindenki tudta kiről van szó…Mit mondhatnék még, már ekkor nagyon jól ismerte a későbbi feleségét és ettől a naptól kezdve szinte elválaszthatatlanok voltak.
    Egyébként történetesen anyu meg apunak adott ajándékot. Apu alaposan meg is lepődött, de mikor kérdezte, hogy ezt hogy csinálta, anyu csak annyit mondott, hogy „jól kell tudni húzni” és sejtelmesen mosolygott. (Persze, mert ő meg egy olyan srácot húzott, aki annak a lánynak tetszett, akinél apu neve volt, így egyszerűen ment a csere, de erre csak évek múlva derült fény.)
    Szóval hajlok rá, hogy higgyek anyukámnak abban, hogy jól kell tudni húzni, de ennél sokkal fontosabb, hogy az ember már jó előre tudja, mit akar.

    Istenem, de csodaszep, romantikus sztori!
    jajdejonekik! Es neked is Petra.
    Na, ilyen karmat, asszem, ki kell erdemelni sok korabbi elbaltazassal.
    Ebböl kiindulva, remelem, hamarosan nekem is bejön…

  10. Petra

    vilko barnabás írta:

    te így írsz a saját anyádról

    Nem ismertem akkoriban, de ez a hír járja róla. Na most szólj hozzá, traPista, akarom mondani traBarna! 🙂

  11. vilko barnabás

    Petra írta:

    Apunak már egy ideje tetszett anyukám (aki egy pöttöm lányka volt, de nagyon csinos, szép kis formás fenekű

    te így írsz a saját anyádról ementáli?

  12. Petra

    „Szerintetek miért van ennyi mazochista? Az emberek miért tűrnek? Milyen az ideális párkapcsolat?”

    Azt hiszem Louis írta a múltkor valamelyik kérdésre, hogy gőze sincs. Hát most én mondom, hogy erről gőzöm sincs.

    Pedig jó példa épp volt előttem, méghozzá elég közel. A szüleim 30 éve házasok, és apu a mai napig rajongásig szereti anyut, aki ezt viszonozza is. Olyan sziklaszilárd erkölcsökkel rendelkezik, hogy az ő esetükben a hűtlenség elképzelhetetlen. Persze, néha vitatkoznak, de semmi komoly, egyszerűen nem tudnak sokáig haragot tartani, és ha elmennek egymás mellett, nem tudják megállni, hogy csak egy puszi, egy simogatás erejéig ne érjenek egymáshoz.

    Az ő történetük épp ez idő tájt kezdődött, 37 évvel ezelőtt. 16 évesek voltak, másodikos gimisek, ugyanabba az osztályba jártak. Hagyomány volt a suliban, hogy karácsony előtt megajándékozzák egymást a diákok úgy, hogy egy héttel korábban mindenki felírja a nevét egy papírdarabra, azt összehajtva beleteszi a közös kalapba, aztán az összest összekeverik, mindenki húz egyet és annak ad ajándékot, akit húzott. Apunak már egy ideje tetszett anyukám (aki egy pöttöm lányka volt, de nagyon csinos, szép kis formás fenekű és mindemellett rendkívül karakán), szeretette volna, ha senki más, csakis ő ad neki ajándékot, de sajnos nem őt húzta. Viszont kitalálta, hogy a cetlit, amit húzott, elcseréli azért, amin anyu neve szerepelt. Végül nagy alkudozások, komoly felajánlások és áldozatok árán, jó sok lépcsőben, de sikerült elérnie, hogy övé legyen ez a jog.

    Mikor eljött az ajándékozás napja, mindenki egyenként az osztály előtt adta át az ajándékát. Előbb azonban egy versikét kellett mondani, amiből a többieknek ki kellett találni, hogy kiről szól és csak utána nyújthatta át, amit neki szánt.

    Apu ezt írta anyuról:

    „Bár gyenge még kicsi karja,
    Amit akar, kicsikarja.”

    Nos, mindenki tudta kiről van szó…Mit mondhatnék még, már ekkor nagyon jól ismerte a későbbi feleségét és ettől a naptól kezdve szinte elválaszthatatlanok voltak.

    Egyébként történetesen anyu meg apunak adott ajándékot. Apu alaposan meg is lepődött, de mikor kérdezte, hogy ezt hogy csinálta, anyu csak annyit mondott, hogy „jól kell tudni húzni” és sejtelmesen mosolygott. (Persze, mert ő meg egy olyan srácot húzott, aki annak a lánynak tetszett, akinél apu neve volt, így egyszerűen ment a csere, de erre csak évek múlva derült fény.)

    Szóval hajlok rá, hogy higgyek anyukámnak abban, hogy jól kell tudni húzni, de ennél sokkal fontosabb, hogy az ember már jó előre tudja, mit akar.

  13. Thirdeye

    vilko barnabás írta:

    ne figurázzad az ősök vartyogását mert megbosszulhatják és az nemjó érzés

    Én nem figuráztam .
    Bosszút pedig nem állhatnak , mert már messze járnak . :ghost:

  14. vilko barnabás

    Thirdeye írta:

    A olyan ho nagyon erűsen kütűdnek emmásho a szerencsétlenek oszt még ha ütik verik is emmást akkó se tugynak elszakadni emmástó .

    Én má láttam biz

    bent maradt a kapanyél a szájadban félkemény füstölt reszeltsajt?

    ne figurázzad az ősök vartyogását mert megbosszulhatják és az nemjó érzés

  15. Joy

    Szerintem rossz a viszonyítási alapja az embereknek. Azt látják, hogy ez a normális, mindenki így él, és már gyerekként megtanulja (minta) mindenki, hogy ez van.

    A cím nagyon találó…

    Per pill vidéken élek, és itt aztán tényleg képesek csak szimpán túlélni az emberek az életüket. Micsoda pazarlás..

  16. Louis írta:

    élt Leányfalun egy hülye nő a 60as években, akit az “ura” összecsalt mindenkivel és aztán ő is megcsalta a férfit, egyszer csak. Annyira bánta, hogy megölte magát a végén. Ez egy hülye!

    Mindenkinél máshol van a határ. Bosszúból félrelökni az elveket nem kifizetődő. A nőnek nem fért bele, ami a férjének igen.

  17. Louis

    Aránytalan a nő vállalása a párkapcsolatban a férfiéval a nő viszi a házat, mos, var, akkor is megcsinálja a vacsorát ha késő este ér haza a munkából, mert a férfi elvárja a meleg ételt minden étkezésre, azzal nem törődik, hogy milyen terhet ró ez a nőre.
    Falun is ilyenek voltak az idősek, tisztelet az egyszem kivételnek, aki szerette is az asszonyát és segített neki ha kellett. A mai lányok már mások, mint mink voltunk. Erősebbek és kicsit életrevalóbbak is azt hiszem. Az iskola nem segíti őket a törekvéseikben nekik maguknak kell megtalálni az utat. Valaki itt írta, hogy a nőknek a karrierje fontosabb mint a férfi és ezt nagyon jól mondta. egy sikeres nő soha nem lesz olyan kiszolgáltatott a férjének, mint az, akinek nincs saját keresete vagy csak kicsike. Egy sikeres nő nem tűr, ha kell fogja a gyereket és elmegy a férj meg mit tud tenni?

    Az is igaz, hogy a mai lányok kevésbé erkölcsösek mint amilyen min. Jól teszik! A régi nagy erkölcsös világ csak a npkre vonatkozott nem a férfiakra. élt Leányfalun egy hülye nő a 60as években, akit az “ura” összecsalt mindenkivel és aztán ő is megcsalta a férfit, egyszer csak. Annyira bánta, hogy megölte magát a végén. Ez egy hülye! A nőket nem szabadnak nevelik ez az igazság.

  18. kisboros

    @ Great:
    Véleményt írok, öcsi, nem nyafogok.

  19. Great

    kisboros írta:

    Hogy ezért járnék ide…?
    Nem tudom, hogy ezen most sírjak-e vagy nevessek.

    Mi másért? Mi más öröm van az életedben azon kívül, hogy itt nyafogsz?

    Itt legalább észrevesznek. Talán épp ez a baj.

  20. kisboros

    annamari írta:

    Tudom, hogy fáj a magány, mert állandóan itt vagy, hogy kapj egy-két szót.

    Hogy ezért járnék ide…?
    Nem tudom, hogy ezen most sírjak-e vagy nevessek.

  21. annamari

    kisboros írta:

    Megfigyeléseim és tapasztalatom szerint a nők 99,99%-a egy közönséges idióta, reklámokból, primitív sorozatokból és valóság show-kból összelopott személyiséggel és világképpel. Magammal tolnék ki, hogy leállnék egy ilyennel…Meg amúgy se tartana sokáig, elvégre megtanulták a sorozatokból és a valóság show-kból, hogy kell félre dugni és karriert, sikert, sztárságot hajszolni,ezekért pedig bármit feláldozni…

    Rossz a meglátásod. A nők nem azért utasítanak el, mert pénzéhesek és aljasok. Mit gondolsz, mire kellene egy nőnek olyan férfi, akinek nincs ambíciója, folyton kesereg, panaszkodik, tele van világfájdalommal és mindenért másokat hibáztat? Ilyesmivel talán félresiklott anyai érzéseket fel tudsz ébreszteni egy nőben, de vonzalmat nem.

    Egy férfi állja meg a helyét az életben, ne adja fel soha, védje meg a szeretteit, legyen benne becsvágy, legyenek tervei, törődjön magával, tudjon szeretni. Alakítsd át magad ilyenné és nem leszel magányos. Tudom, hogy fáj a magány, mert állandóan itt vagy, hogy kapj egy-két szót. Nincs ebben semmi szégyelnivaló.

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén