A kezdet a semmi.

Mi lenne, ha lenne tudomány? Az biztos, hogy jó lenne. Elképesztő eredmények születtek volna, és mindaz, amivel a jelenben viaskodunk, már nem létezne. A tudomány mintegy két és fél évezrede halott, élt körülbelül ötven évet, és e rövid idő alatt óriási dolgokat vitt véghez. Azóta sajnos nem él. Hivatalosan nem.

Képzelem, milyen megütközve olvassátok ezeket a sorokat. „Micsoda? Nincs tudomány? Ni van?” Az van, hogy nincs. Valami más van helyette.

Persze, álmodozni könnyű, megvalósítani nehezebb. Semmiség kieszelni egy tökéletes, minden rejtélyt lebíró szupertudomány ábrándját, de hogyan lehet ezt valóra váltani? Sohasem az álmokkal van a baj.

De én most nem erről beszélek. Nem egy lehetetlen, science-fiction sztorikba illő fantáziáról, hanem a valóságról. Arról, ami lehetne. Arról, ami azért nincs, mert egy aprócska tényezőt megváltoztattak hajdanán a tudományban, és ami emiatt az egész félresiklott. Nem hiszitek?

Itt átadom a szót Julius Andannak, aki az alábbi sorokat A végső háború egyik parázs tévévitájában mondja (bővebben EZEN A LINKEN):

„A tudomány időszámításunk előtt 500-ban született. Egy indiai herceg alkotta meg. A tudomány körülbelül ötven évvel később meghalt. Azóta nem létezik.

A tudomány kétezer-ötszáz évvel ezelőtt jött létre. Ez azt jelenti, hogy akkor megszületett valami, ami azt megelőzően nem létezett. Hogy soha nem létezett korábban, ezt nem lehet tudni, de az írott történelem tanúsága szerint, korábban nem volt nyoma. Pontosabban, ha voltak olyan emberek, akik felfedezték a tudományt, a nevük nem maradt fenn.

Akár mágiáról, akár alkímiáról, akár vallásról, akár tudományról beszélünk, mind a filozófián alapszik és mindnek megvan a maga filozófiája. A tudomány filozófiáját jelenleg tudományfilozófiának nevezik, és a filozófiának ez az ága, vagy inkább ez a fajta filozófia hivatott azt megállapítani, hogy mi is valójában a tudomány, mitől tudomány a tudomány, mivel foglalkozik a tudomány és mivel nem, mi a haszna, mi az értelme.

Azért nevezzük ezt a filozófiát, amiről beszélünk, tudományfilozófiának, és nem valami másnak, mert ez a filozófia MÁS, mint a többi. Ha nem lenne más, akkor miért neveznénk másként? Ha ugyanolyan, mint a kereszténység, akkor miért ne neveznénk kereszténységnek? Ha ugyanolyan, mint a jóga, akkor miért ne neveznénk jógának? Ha nincs különbség, minek az új szó? A tudományfilozófia egy új irányzat. És mivel új, vagyis mivel más, különböznie kell az összes többitől. Tehát valamikor valaki kijelentette, hogy ennek a filozófiának ezek és ezek a tételek az alapjai, és mivel ezek a tételek egyetlen más filozófia alapjait sem képezték, egy új, az eddigiektől eltérő filozófiát hozott létre.

Azt állítom, hogy a tudományt megalapozó filozófiát Buddha teremtette meg. Ez az, amit állítok. Azt állítom, hogy Buddha alapvető tanítása, maga a tudományfilozófia. Buddha megalkotta a tudományfilozófiát. Mindösszesen három tételről van szó, ez a teljes tudományfilozófia.

Első tétel: a tudomány nem abból indul ki, hogy eleve megvannak a válaszok. Ez teljesen új, mert korábban ilyen megfontolás nem létezett. Minden filozófia adott hittételekből indul ki, mondván, hogy azok igazak, és kész. Például: Isten teremtette az univerzumot. A tudományfilozófia erre azt mondja, hogy fogalmunk sincs, hogy mi az univerzum vagy hogyan keletkezett, meg hogy mi tartja fenn és mi a sorsa, de kezdjünk el kutatni, és majd meglátjuk! Páratlan kiindulópont!

Második tétel: a kíváncsiságnak semmi sem szabhat határt. Ismételten páratlan kiindulópont! Nincs még egy filozófia, amelynek ne lennének tabui, amely ne állítaná azt, hogy ezt szabad kutatni, azt meg nem, ezt eddig szabad kutatni, és tovább már nem szabad.

És harmadik tétel: a tudomány semmit sem fogad el végső válasznak. Óriási különbség! A többi filozófia nem csak hogy elfogad végső válaszokat, hanem eleve ezekből indul ki!”

A tudományfilozófia tehát az egyetlen olyan filozófia, amely abból indul ki, hogy nem tud semmit, és gőze sincs arról, hogy mik a válaszok, de még a kérdésekkel sincs tisztában. Gondolkodás és ábrándozás helyett kutat, megfigyel, rendszerez, elméleteket állít fel, és azokat alátámasztó vagy cáfoló megfigyeléseket szerez.

Andan azt mondja tehát, hogy a tudós rendkívül különleges személyiség. Olyan, mint egy tiszta lap. Mérhetetlen kíváncsisága felette áll minden dogmának, minden véleménynek, minden gondolatnak. Azt mondja, ha valaki elkötelezett bármilyen irányba, az nem alkalmas arra, hogy tudós legyen. Ha valaki keresztény, vagy buddhista, vagy platonista, vagy materialista (és így tovább), az nem tudós, mert nem abból indul ki, hogy nem tud semmit.

A tudomány a Buddha utáni minden korban hamis, eleve eltévelyedett tudomány volt. Minden korban egy olyan mögöttes filozófiára épült, amely magának a tudománynak mondott ellent, mert ahelyett, hogy abból indult volna ki, hogy semmiről nem tud semmit, abból indult ki, hogy minden végső választ ismer.

A mai, úgynevezett tudományfilozófia, és annak irányzatai, abból indulnak ki, hogy minden végső választ ismernek. Ezt hívják világképnek, vagy más szóval paradigmának. Sőt, továbbmenve, azt is kijelentik, hogy a végső válaszokat a tudomány soha nem fogja megtalálni.

A tudomány tehát eredeti, tiszta formájában nem létezik. Egy előre megfogalmazott, semmi által alá nem támasztó paradigmában hisz, erre épül, ez alapján határozza meg olyan alapvető fogalmait, mint igazság, tény, bizonyíték, megfigyelés (stb.). A tudomány a Buddha utáni korokban vallássá alakult át, és ugyanolyan hittételként és ugyanúgy alap nélkül hisz abban, hogy nincs Isten, mint ahogyan más vallások abban hisznek, hogy van.

Ti mit gondoltok minderről? Mit gondoltok Andan szavairól? El tudjátok fogadni? Szerintetek van tudomány? Vagy nincs? Mi lenne a tudomány célja?

Share

Commentek