Gondoljuk újra a világot

Méltó élet

Bármi, érted? Bármi!

Jelen civilizációnkban az általános igazgatási rendszer azon az elven alapul, hogy dolgoznunk kell a megélhetésért. Másképpen megfogalmazva: oda kell adnunk az időnket azért, hogy fenntarthassuk a testünket.

Az időnkkel kell fizetnünk a testünk fenntartásáért. Végig gondoltátok ezt már valaha is? Az életünkkel fizetünk az életünkért?

Az őskori mese nagyon érdekes ebből a szempontból. Felkelt az ősférfi, elkezdett járni, járkálni, sétálgatni naphosszat, mígnem meglátott valamit, amit aztán nagy hevesen valamiképpen levadászott, és akkor ehetett egy jót. Aztán kezdte újra. A mese a nőkről sem feledkezik meg: felkelt az ősasszony, elkezdett járni, járkálni, sétálgatni naphosszat, mígnem meglátott valamit, amit aztán nagy hevesen jól összegyűjtött, és akkor ehetett egy jót. Aztán kezdte újra.

Azt próbálják nekünk beadni, hogy az a természet rendje, hogy az időnket odaadjuk a testünk fenntartásáért.

Elgondolkodtam azon, hogy vajon mi lenne most, milyen világban élnénk jelenleg, ha a rendszer nem erre a tételre épül. Milyen lenne az élet taposómalom nélkül? Mi lenne abból a szerencsétlen, nyomorult nőből, aki néhány sarokra innen egy boltban robotol évek óta? Mi lett volna belőle, ha nem kötik gúzsba őt magát, az igazi önmagát, az étel, a fedél, a számlák szögesdrótjával? Mire vitte volna, mit tett volna bele a világba, ha nem fizet az életével az életéért?

Nem vagyok egy nagy Star Trek néző, nem ismerem a sorozatot, nem ismerem ezt az univerzumot, de előfordult, hogy leültem egy-egy epizód vagy film elé. Az egyik film azzal kezdődött, hogy a narrátor elmondta, milyen világ is az, amelyben az emberiség él. Kapaszkodjatok!

Az embereknek nem kell a megélhetésért dolgozniuk, nincs munka, nincs munkaidő, nincsenek számlák, nincsenek hitelek, mindenki megkap mindent, ami az életéhez kell. Senki nem dolgozik pénzért, senki nem dolgozik azért, mert muszáj. Az embereknek egyetlen kötelességük van – előrevinni a világot.

Egy embernek ebben az univerzumban az a feladata, hogy tanuljon, megértsen, gondolkodjon, kifejlesszen dolgokat, kreatív legyen, valamiképpen hozzájáruljon a civilizációja fejlődéséhez. Hozzájárulni pedig csak élő emberek tudnak, élettelen fogaskerekek nem.

Micsoda világ lehet!

Képzeljétek el! Nem kell többé dolgozni, nem kell többé a pénzért, a számlákért, az ételért, a fedélért aggódni, nem kell többé spórolni, nem a pénztől függ, hogy mit tanultok, hol éltek, mivel foglalkoztok, és mire mennyi időt szántok. Elképzeltétek? Szép? Szerintem nagyon.

Az emberek, akiket ismerek (néhány kivételtől eltekintve), életük nagyobbik részét feláldozzák azért, hogy megszerezzék, amit a Star Trek univerzumban mindenki eleve megkap. Gürcölnek, hogy legyen víz a csapban, áram az égőben, fedél a fejük felett, étel a hasukban. Se idejük, se energiájuk nem marad arra, hogy azzá váljanak, amivé válhatnának.

A rendszer arra az alapelve épül, hogy az embereknek, nekünk, az életünket kell odaadnunk azért, hogy élhessünk. Az időnket azért, hogy fenntarthassuk a testünket. Mutatnak nekünk állatokat, előadják az őskori mesét, és azt állítják, hogy ez nem is lehet másként, mert ez a természet rendje.

Csupán egyvalamit hagytak ki a képből.

Azok, akik előrevitték a világot, nem így éltek.

Azok az emberek, akik maradandót alkottak, akik felfedeztek, akik feltaláltak, akik hőstetteket vittek véghez, akik forgatták a történelem kerekét, nem adták az idejüket a testük fenntartásáért, nem adták oda az életüket az életükért. Nem ezt a sémát követve éltek.

Mit gondoltok, hogyan tudnátok kilépni ebből a sémából? Hogyan tudnátok jó közönségesen beinteni ennek az egész undorító rendszernek? Hogyan tudnátok kiszabadulni a taposómalomból, és kizárólag azzal foglalkozni naphosszat, hogy előrevigyétek a világot, amelyben éltek? Van szökési tervetek?

Share

Commentek

Előző

Páncél, mely megvéd

Következő

Tulajdon-e a szellemi tulajdon?

  1. nagymedve írta:

    Itt, ebben a civilizációban van testünk, fenn kell tartani. Ha én csak a kreativitásnak élek, valahogy meg kell oldani, és ez két módon lehetséges. Más emberek végzik el, vagy gépek.

    A gépeket olyan emberek találták ki, akiknek legalább annyi fantáziájuk volt, hogy “lehetne másképp is”.

    Más emberek esetében, még mindig van egy vastag réteg, akik gürcölnek, hogy én fantáziálhassak egy csodás világról, és így nem beszélhetünk szabad társadalomról.

    Kedves. 🙂 De, ha belegondolsz, a művészet szerepe egyáltalán nem jelentéktelen a történelemben. Gyakorlatilag minden mozgalom mögött volt egy könyv. Volt erről egy cikk régebben, “A művészek felelőssége” címmel, benne van a blogkönyvben.

    Semmit nem oldott meg a számítógép elterjedése.

    Mit tartasz megoldásnak? (Vigyázz, nagyon ravasz a kérdés…)

    Mikor a hat éves lányom – hangsúlyozom hat éves, azt sem tudja, mennyi egy kiló kenyér – azt mondta a gyönyörű 8,5 milliós új autóra: Apa, ez nagyon sok pénz, ez aránytalan.

    Mert te tanítottad erre. 🙂 Nagyapám azt mondta a kocsikra, hogy “ez is gurul meg az is”, ő nem látott különbséget Trabant és Bugatti között. Vagy csak úgy tett, mintha nem látná? De mindegy is, ha ő így gondolja, legyen, ha én másképp, hadd gondoljam másképp.

    Azaz ember, akinek előre mutató gondolatai szoktak lenni, hová teszi az előremutató gondolatait, ha a gáz számlán kell stresszeljen? Rengeteg energia van jelenleg a társadalomban, ami felszabadítható lehetne. Többszöröse értékért végezhetnénk ugyanezt a munkát mint most, szabad lehetne a gondolatunk, és tudnánk olyasmire áldozni, ami támogatja a művészetet, társadalmat, tudományt. Ez által egy csomó alkotó képességű elme megélhetne ebből.

    Azok, akik fentebb vannak, nem akarják ezt. Előrelátóan szemétkednek velünk, de ahhoz nem elég előrelátóak, hogy lássák ennek a végét. Mert az nekik is kellemetlen lesz.

  2. Alex

    nagymedve írta:

    Ez által egy csomó alkotó képességű elme megélhetne ebből, akik most épp hegesztenek Németországban vendégmunkás ként, vagy bébi csőszködnek Angliában.

    Van egy kérdésem? Miért magasabb az életszinvonal Németországban és Angliában? Mi az akadája, hogy Magyarországon is meglegyen?

  3. massacarrara

    @ kisboros:
    A “másik világ” annál inkább.

    no ez is jó lesz Ram Tzu-nak:
    “Ram Tzu tudja:
    A keleti misztikus lószarnak
    És
    A nyugati misztikus lószarnak
    Van egy közös nevezője.
    Szükséges állítania
    A szkatológikusan nyilvánvalót?
    Az Igazság a keleti trágyadomb alján hever,
    Néhányan meg is találják ott.
    Mások a nagy felfedezést
    A nyugati pöcegödörben teszik,
    Ahová az Igazságot
    Évszázadokkal ezelőtt lehúzták.
    Megdöbbensz, hogy Istent
    Naplemente és kiskutyák helyett
    A szarral találod egy lapon.
    Zavarba ejt elképzelni Őt
    Kezében kést forgatva a vágóhídon.

    Ram Tzu mindenhol látja Istent.”

    Még benned is.

  4. massacarrara

    @ kisboros:
    háhá, ez Ram Tzu-t érdemel:

    “Ram Tzu tudja:
    Kezdesz torkig lenni az egésszel.
    Tudni akarod, kinek az asztala ez,
    Ki felelős ezért a felfordulásért.
    Válaszokat követelsz, méghozzá azonnal.
    Mindeközben pedig tudni óhajtod,
    Hogy ki ez a “te”, akihez Ram Tzu beszél.
    Az egész túl zavarba ejtő.
    Kezded gyanítani,
    Hogy Ram Tzu nem is teljesen egyenes.”

  5. nagymedve

    Itt, ebben a civilizációban van testünk, fenn kell tartani. Ha én csak a kreativitásnak élek, valahogy meg kell oldani, és ez két módon lehetséges. Más emberek végzik el, vagy gépek.

    Más emberek esetében, még mindig van egy vastag réteg, akik gürcölnek, hogy én fantáziálhassak egy csodás világról, és így nem beszélhetünk szabad társadalomról.

    A gépek jó megoldás lehet, ebben az irányban egyaránt vannak pozitív és negatív lépések, az elmúlt évtizedekben. Például a számítógépek megjelenésével folyamatosan csökkennie kellett volna a közigazgatásban dolgozók számának, hisz amit több napi kemény munkával lehetett kiszámolni valaha, most a program egy klikkre megteszi. Munkára fordítandó pénz kellene felszabaduljon, ami úgymond jólétre fordítható lehetne. Nem ismerem a számadatokat, de szerintem sokkal több ember dolgozik most ebben a szegmensben, mint húsz éve, és feleslegesen generált bürokráciát gyártanak. Természetesen güriznek, kis pénzért, és aggódnak a létük miatt. Semmit nem oldott meg a számítógép elterjedése.

    Vagy az autógyártás is egy jó irány. Mikor az ismeretterjesztő dokumentum műsorban azt mondják: 8500 munkásunk van, 4500 ember és 4000 robot. Valahogy itt is hiba van a matekban, mert az a 4500 ember nem kapja meg a robotok helyett a fizetést, meg én sem kapom valami potom pénzért az új autót.

    Mikor a hat éves lányom – hangsúlyozom hat éves, azt sem tudja, mennyi egy kiló kenyér – azt mondta a gyönyörű 8,5 milliós új autóra: Apa, ez nagyon sok pénz, ez aránytalan.

    A megoldást ott látnám, ha a galandférgek nem szívnák el a társadalom emésztőrendszeréből az energiát, és nem kellene aggódni, gürizni.

    A munka jó! Jó dolog előállítani egy értékes dolgot. Az is egy értékes dolog, ha a boltban van valaki, aki oda adja nekem az árút. Csak ne kelljen beleszakadni, miközben értelmét sem látod, meg a kiutat sem.

    Azaz ember, akinek előre mutató gondolatai szoktak lenni, hová teszi az előremutató gondolatait, ha a gáz számlán kell stresszeljen? Rengeteg energia van jelenleg a társadalomban, ami felszabadítható lehetne. Többszöröse értékért végezhetnénk ugyanezt a munkát mint most, szabad lehetne a gondolatunk, és tudnánk olyasmire áldozni, ami támogatja a művészetet, társadalmat, tudományt. Ez által egy csomó alkotó képességű elme megélhetne ebből, akik most épp hegesztenek Németországban vendégmunkás ként, vagy bébi csőszködnek Angliában.

    Legszomorúbb történetem amit ismerek, egy régi barátom esete. Rettenetesen kreatív gépész, bármilyen gépi technológia került elé, már mérhetetlen lelkesedéssel konstruálta, tervezte, hogy lehetne még jobb. Egy gumilabda mellett nem tudott úgy elmenni, végig ne gondolja, hogy is készül az, illetve ő hogyan gyártaná. Egy nagy hibája van, nagyon heves vérmérsékletű ember, ami a vesztét okozta. Tartozott neki egy fickó pénzzel, sok pénzzel. Barátom léte komolyan veszélyben forgott emiatt. Hát, lecsapta és elásta az erdőben. Most valamelyik fegyház vendégszeretetét élvezi, és gondolom azóta kidolgozta a lehető leghatékonyabb börtönrács gyártási technológiáját.

  6. kisboros

    massacarrara írta:

    hosszú lesz az utuk, mire visszaérnek a valósághoz.

    Engem a “valóság” már úgy nem érdekel, ahogy van.
    A “másik világ” annál inkább.
    Mindenki menekül. Ki ebbe, ki abba, ki így, ki úgy – mégha nem is tudnak róla, vagy nem vallják be maguknak.

  7. kisboros

    thirdeye írta:

    Ismerőseim , barátaim között sok olyan van akik rendkívüli képességekkel rendelkeznek , de mindegyiknek borzalmas gyerekkora volt , ezért ezek a képességek nagy küzdelmek árán voltak csak birtokba vehetők . (vagy az is lehet hogy ezek a képességek adták az erőt a küzdelemhez !) De azért látok egy olyan jelenséget is hogy a rendkívüli (pszichés) erővel születő embereket mintha jobban kipécéznék bizonyos erők , ami bizonyára nem a véletlen műve .

    Középiskolás koromban (nálam ez volt a “borzalmas” időszak”,legalábbis a korábbihoz képest) rendszeresen “kisültem”. Bármilyen fémtárgyhoz hozzáértem, azt szinte tüzijáték kísérte. Meg ugye fájt is, legalábbis erős ütést éreztem ilyenkor. Egy idő után már nem mertem semmihez hozzáérni, ami fém. Ez még ma is bennem van. A szobámban természetesen elromlott minden elektronikai eszköz: TV, videó, számítógép… Egymás után, mind. Nem is tudom hány TV-m meg videóm volt összesen.
    De úgy tűnik, hogy mostanra helyreállt a rend.
    Kár… mert mostanában kezdtem el ismerkedem az okkultizmussal, és olvastam valamelyik könyvben, hogy ezek az “elektromos dolgok” erős mágikus képességre utalnak.

  8. massacarrara

    @ massacarrara:
    a jelen/lét az egyetlen megoldás 🙂

  9. massacarrara

    @ thirdeye: “barátaim között sok olyan van akik rendkívüli képességekkel rendelkeznek ”
    hosszú lesz az utuk, mire visszaérnek a valósághoz.

    “Amit spiritualitásnak nevezel,
    Az nem több vezetési technikák gyűjteményénél.
    Módszerek után kutatsz,
    Hogy megbirkózz olyan problémákkal,
    Melyek még fel sem merültek.
    Kiutakat keresel, hogy elmenekülj
    Egy olyan valósságtól, amelyben nem is élsz.
    Ram Tzu tudja:
    Bárki is mondta:
    “Nincs a jelenhez fogható idő”,

    Igazat szólt.

  10. thirdeye

    Duncan Shelley írta:

    Ha tudunk úgy dönteni, hogy nem kérünk ebből többet, akkor az azt jelenti, hogy hatalmunk van a program felett. Ebből következően, a program csak addig hat, amíg akarjuk. Tehát azért működik, mert elfogadtuk. De miért fogadtuk el?

    Én úgy látom ezek a programok kora gyerekkorunkban ültetődnek belénk legerősebben amikor még nagyon nyitottak vagyunk és védtelenek a hazugságokkal szemben . Ebben a helyzetben nem sok választásunk van . Később meg már úgy megzavarodunk hogy sokszor már azt sem tudjuk hogy fiúk vagyunk -e vagy lányok . Ismerőseim , barátaim között sok olyan van akik rendkívüli képességekkel rendelkeznek , de mindegyiknek borzalmas gyerekkora volt , ezért ezek a képességek nagy küzdelmek árán voltak csak birtokba vehetők . (vagy az is lehet hogy ezek a képességek adták az erőt a küzdelemhez !) De azért látok egy olyan jelenséget is hogy a rendkívüli (pszichés) erővel születő embereket mintha jobban kipécéznék bizonyos erők , ami bizonyára nem a véletlen műve .

  11. intergold írta:

    megjegyzem, Duncan A vilag a szinfalak mogott cimu munkajaban is talaltam par ilyet

    Először is, azt nem én írtam. Másodszor, példák nélkül nem ér ilyet mondani.

    En itt Angliaban pl. sokkal tobbet megtehetek a fonokeimmel “szemben”, mint amire tippeltem volna, mielott idejottem.

    A főnök, az isten, aki szeszélyes, és a kedvében kell járni…. ez egy kommunista modell. Ebben a modellben nem kell érteni semmihez, nem kell eredményt felmutatni. Egy másik modellben, ahol piaci verseny van, a főnöknek feladatai vannak, a beosztott dolga pedig nem a nyalás, hanem az eredmények szállítása.

  12. kisboros írta:

    Éppen ezért nem lázadozhatnak a munkahelyükön, nem pofázhatnak vissza a főnöküknek, mert utcára kerülnek és nem lesz miből etetniük a gyereküket. Nem válogathatnak, nem kezdhetnek el kalandozni hátha bejön alapon.

    Leépítik a céget, változnak a gazdasági körülmények, becsődöl a vállalat, megszűnik a szakma… egyáltalán nem biztonságos alkalmazottnak, szolgának lenni. Bejön egy divatszakma, mire a gyerek kitanulja, telítődik a piac és már nem kell. Az alkalmazottaság egy olyan háthabejön dolog, amibe nincs beleszólásod. Ennél mi veszélyesebb?

    Megtehetnék, hogy nem vállalnak gyereket, de mint írtam, egyrészt a gyerekük a boldogásuk, másrészt gyerekszülés nélkül igen hamar kihalna az emberi faj.

    Tehát azok tartják fenn a világot, akik bizonyos értelemben puszta gyártósorként gondolnak az emberre, és azért tartják, hogy összeszerelje az újabb robotokat?

    Én úgy látom, hogy Duncan cikkeit leginkább a szinglik vehetik hasznát. Ők azok, akiknek nincsenek kötöttségeik, akik megtehetik, hogy szarnak bele és mennek világot látni. Ők azok, akik megtehetik, hogy bemosnak a főnöknek, aztán vigyorogva mondanak fel munkahelyükön. (Párszor már én is közel álltam ehhez.)

    A legtöbb vállalkozó, akit ismerek, családos emeberként kezdett vállalkozni, mert kilátástalanná vált az élete. Az egyik fickó kiszámolta, amikor húsz éves volt, és már volt egy gyereke, hogy ténylegesen soha nem fog tudni egyenesbe kerülni, ha nem lép valamit.

    Ők tartják fent a rendszert. Mert mást nem tehetnek…
    Vagy igen?

    Akit szeretek, annak jót akarok.

  13. thirdeye írta:

    Sokan azért tarják utópiának ezt mert még erős bennük az idegen program .Miért idegen ? Mert ez a nyomor nem lehet a saját szándékunk , érzi ezt mindenki csak meg lettünk tanítva arra hogy ne bízzunk az érzéseinkben

    Ha tudunk úgy dönteni, hogy nem kérünk ebből többet, akkor az azt jelenti, hogy hatalmunk van a program felett. Ebből következően, a program csak addig hat, amíg akarjuk. Tehát azért működik, mert elfogadtuk. De miért fogadtuk el?

  14. @ ThomasLawrence:
    Érdekes a film, a Venus Project is. De főleg az utóbbiban elég komoly logikai ugrások vannak. Egy maréknyi ember őrületét nem lehet azzal magyarázni, hogy a pénz rossz, és ha nem lenne pénz, akkor jó lenne. A bűnözést sem a pénz okozza.

    Ha lenne olyan pénz, ami szabadon mozogna, nem lenne manipuláció rajta, és az értéket képviselné, annak nem lenne rossz oldala. Bármelyik utcaseprő sokkal több értéket hoz létre, mint akármelyik agyonfizetett bűnöző, akit államelnöknek neveznek ki. Az ilyesféle manipulációt kellene eltűntetni, nem a pénzt.

  15. henrybalint írta:

    boltos kislány az, akinek köszönhető, hogy ha lemegy a boltba kap élelmet

    Képzeld el, hogy az a lény, aki jelenleg “boltos kislánynak” tűnik, sokkal több annál. Képzeld el, hogy ha felszabadulna az ideje, az erőfeszítései, az érzelmei, és a gondolatai is a puszta testellátás nyűge alól, esetleg ennél lényegesen többre lenne képes. Képzeld el, hogy valaki, akit szeretsz, húsz év múlva meghal egy betegségben. És képzeld el, hogy ha a “boltos kislányból” az lesz, aki lenne, akkor az a betegség esetleg már rég nem is létezik addigra…

    Én nem hiszem, hogy vannak eredendően pici lelkek, akik nem képesek többre, mint arra, hogy egy gép munkáját végezzák egy gépnél rosszabbul.

    Tehát ahhoz, hogy azok az emberek, aki effektive a gondolkodó tevékenységet végzik, azokat ki kell szolgálni, hogy csak azzal tudjanak foglalkozni, ami a világot előre viszi, de ahhoz azok is kellenek, sport nyelven szóval zongoracipelők, akik meg megteszik helyette, hogy kapálnak, aratnak, varrnak stb.

    Japánban vannak olyan élelmiszerboltok, sőt éttermek is, amikben senki nem dolgozik. És működnek. Annyi szellemi kapacitással, ami felszabadulna, mennyi időbe tellene automatizálni mindazt, amihez nem kell kreativitásd?

  16. Great írta:

    Én senkit nem akarok éhbérért dolgoztatni, ezért nekem nem okoz veszteséget az üzenet.

    🙂

    Remélem, Alex válaszolt erre.

  17. bakostamas írta:

    amit szívesebben csinálnék az egy kis farm lenne, ahol én megtermelhetném magamnak ami kell és mellette azt csinálhatnám amit szeretek, festenék, fotóznék, utaznék

    Amer is egy festő. Mellette varázsol is néha. 🙂

  18. Shen írta:

    A pénz is csereeszköz, aki okos nem ül rá, vesz rajta valamit amit befektetésnek nevez. Csak csereeszköz, amit szépen ki lehetne vonni az egyenletből, és behelyettesíteni valami értelmes árucikkel.

    Ha nem lenne pénz, majdnem mindannyian éhenhalnánk. Aki nem, az is elég üres életet élne.

  19. Petra írta:

    A pénz egy részét aztán visszaforgatni az üzletbe, egy másik részét pedig be lehet fektetni és hátra lehet dőlni. Lenne pénzem és időm is.

    Hátradőlni? Neeeem! Akkor kezdődne az igazi munka az igazi célokért.

  20. Alex írta:

    Feltételezem mennyire meg lenne ijedve ez a szerencsétlen, nyomorult nő, ha a tulaj egy reggel azt mondaná neki, hogy többé nem kell bejönni robotolnia. Lehet, hogy értelmét vesztené az élete. Egyszerűen csak azért, mert szerette csinálni.

    Akkor helyre kellene állítani az önbecsülését és az önbizalmát. Aztán rájönne, hogy csak hitte magát ennyire kispályásnak, valójában sokkal több ennél.

    Igen, az utóbbi időben két filmet is láttam, mit tett a “civilizáció” a busmanokkal és a pápuákkal. Az “Istenek a fejünkre estek” mosolygós emberei elhagyták magukat, alkoholistákká lettek, bűnöztek és nem találták a helyüket a világmindenségben. A “kényelmes” élet elrabolta a lelküket.

    Jönni állat, bunkó puff. Nem jönni állat, bunkó mipuf? 😀 Lehet, hogy kell valamennyi ész és fantázia ahhoz, hogy túl lássunk a testünk ellátásán étellel, de ez azért eléggé alap.

    Végtelenül sajnáltam őket, de egyben haraguftam is rájuk, hogy nem volt erejük megmaradni abban, ami évezredekig boldog embert csinált népükből.

    Óriási a különbség a boldogság és a vakság között. Az, hogy valaki ember, sőt lélek létére nem tesz mást, mint fel-alá makog az erdőben, miközben ott az egész univerzum, amit meg lehet ismerni, biztosan nem boldogság. Ilyen fokú visszahúzódáshoz mérhetetlen bűnök kellenek.

    Én élvezem. Mert milyen jó este végignézni a felásott kerten, mégha a derkad majd le szakadt tőle.

    Ebben az esetben neked ahhoz kellene idő, hogy kertásó legyél. Képzeld el, ha nem lenne rá időd…

    mindenki aki megfordult ezen a fórumon. ők viszik előre a világot.

    Furcsa egy ábránd, hogy ilyen könnyű előrevinni a világot.

    Ezzel meg is mondtam, hogy bár az írás tetszik, de Duncan, a mondanivaló és az üzenetet nem. Bocsi, de most ez az igazság. Nekem ez most nem jött be.

    Értelek. De remélem, inkább csak nem értetted, mintsem valójában nem értesz egyet azzal, hogy az emberek felnőjenek önmagukhoz.

  21. katja333 írta:

    Elkezdtem összerakni a PMQ-t, de remélem sose lesz rá szükség

    Helyes! Ugye te is az éjjellátóval kezdted? 🙂

  22. katja333 írta:

    miért hiszi mindenki, hogy az életbe maradáshoz, sőt a fejlődéshez pénzre van szüksége, méghozzá minnél több pénzre!?

    Ha része akarsz lenni a társadalomnak, akkor szükséged van pénzre. Hogy miért kell sok? Mert többet tudsz tanulni abból, ha elhajózol a sarkvidékre, mint abból, ha nézel róla egy képet.

    Szerintem ez az eszeveszett pénzhajsza örjíti meg az embereket

    Inkább az, hogy nem tudják, hogyan kell pénzt keresni.

    ha belegondoltok valójában mi kell az életedhez, pont annyi, hogy legyen fedél a fejed felett, étel a tányérodban, ruha a testeden, igazából minden más felesleges hobbi, amiért szétdolgozod magadat, mert a társadalom megkívánja

    Milyen fedél, milyen étel, milyen ruha? És ez még csak a kezdet. 😀

    Te is amikor megírtad Az elme gyilkosait, nem voltál gazdag ember

    Dehogynem.

    Csakis rajtad múlik, hogy mennyire vagy SZABAD,a testedet gúzsba köthetik a különböző taposómalmok, de a lelkedet SOHA.

    A látszat nagy úr.

  23. intergold írta:

    Nekem van. A megvalósításán dolgozom. A kantinból lopott kiskanállal kis adagonként kaparom ki a falat a priccsem alatt lévő alagútból éjszakánként, a napközbeni robottól megfáradt testtel, szép csendben, mikor az őrök nem figyelnek.

    És mikor alszol? 🙂

  24. intergold írta:

    Basszus valamelyik nap azt álmodtam, hogy segítek Duncannek költözni. Pedig semmit sem tudtam arról, hogy költözik.

    Kedves tőled, hogy segítettél. 🙂

  25. thirdeye

    @ intergold:
    Ha mágusokkal kezdesz ilyenekre bármikor számíthatsz . :cyclops:

  26. intergold

    @ Duncan Shelley:
    Basszus valamelyik nap azt álmodtam, hogy segítek Duncannek költözni. Pedig semmit sem tudtam arról, hogy költözik.
    Hm.

  27. hagakure írta:

    Mi van veled Duncan? Epekedve várom az új olvasnivalókat, remélem nem merültél ki

    Duncan költözik. 😎 Meg épp tesztolvassák A félelem ízét. Kissé sűrű napjai vannak. 🙂

    Rövidesen.

  28. thirdeye

    Hát ennyi . Ez történik ha az embernek van egy jó szökési terve és meg is valósítja . :handcuffs: :cigarette:

  29. hagakure

    Mi van veled Duncan? Epekedve várom az új olvasnivalókat, remélem nem merültél ki 😀

  30. Alex

    thirdeye írta:

    @ Alex:
    Már megint megfogtál

    Jok vagyunk, mi? 🙂

  31. thirdeye

    @ Alex:
    Már megint megfogtál :worship: :-))

  32. intergold

    @ Petra:
    Randizol velem?
    😀
    Na jó, most már tényleg eltértünk a (z amúgy igen érdekes) tárgytól, de ez olyan labda volt, amit nem lehetett nem lecsapni.

  33. Alex

    Petra írta:

    Szia Alex!

    Petra, mondtam már máma, hogy milyen szép a szemed?

  34. Alex

    thirdeye írta:

    Buddha is biztos csak rosszkedvében találta ki hogy ez itt a szamszára

    Buddhanak nem is volt rossz kedve. De azt nem teljesen értem, hogy miért fontos, hogy volt e szamara.

  35. Petra

    Szia Alex!

    A minap megkérdezte egy srác, nem randizok-e vele. Visszautasítottam azzal, hogy köszönöm, de van valakim, és jó ez így nekem. Mire ő azt mondta: „Elfogadom a döntésed, de nem tudod, mit veszítesz.”

    Igaza volt, nem tudom, mit veszítettem. Lehet, hogy sokat, lehet, hogy keveset, az is lehet, hogy semmit, csak egy nagy tévedés lett volna. Nem tudom, de nem is érdekelt, mert ahogy egy bölcs hozzászólásban olvastam:

    „Az ember alkatánál fogva általában kedveli a kockázatot veszteségek vonatkozásában, és kerüli a rizikót nyereségek esetén. „

    Más szavakkal, a járt utat járatlanért nehezen hagyjuk el, legyen a megszokott bármennyire rögös, az új bármennyire kecsegetető. Jól érzem magam a bőrömben és ezt az állapotot, nem szívesen kockáztatnám, de el tudom képzelni, hogy van ennél jobb. Háromszemű barátunk alternatívája talán valóban megérné a kockázatot, de csak ha kipróbáltuk, akkor tudjuk megmondani, mit veszítettünk volna, ha nem.

    Egyébként apukád és a tejes bácsi nagyon okosat mondott (lennék nálatok légy a falon a férfias beszélgetéseknél) és ezekre tényleg jól ráéreztél. :yes:

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén