Bármi, érted? Bármi!

Jelen civilizációnkban az általános igazgatási rendszer azon az elven alapul, hogy dolgoznunk kell a megélhetésért. Másképpen megfogalmazva: oda kell adnunk az időnket azért, hogy fenntarthassuk a testünket.

Az időnkkel kell fizetnünk a testünk fenntartásáért. Végig gondoltátok ezt már valaha is? Az életünkkel fizetünk az életünkért?

Az őskori mese nagyon érdekes ebből a szempontból. Felkelt az ősférfi, elkezdett járni, járkálni, sétálgatni naphosszat, mígnem meglátott valamit, amit aztán nagy hevesen valamiképpen levadászott, és akkor ehetett egy jót. Aztán kezdte újra. A mese a nőkről sem feledkezik meg: felkelt az ősasszony, elkezdett járni, járkálni, sétálgatni naphosszat, mígnem meglátott valamit, amit aztán nagy hevesen jól összegyűjtött, és akkor ehetett egy jót. Aztán kezdte újra.

Azt próbálják nekünk beadni, hogy az a természet rendje, hogy az időnket odaadjuk a testünk fenntartásáért.

Elgondolkodtam azon, hogy vajon mi lenne most, milyen világban élnénk jelenleg, ha a rendszer nem erre a tételre épül. Milyen lenne az élet taposómalom nélkül? Mi lenne abból a szerencsétlen, nyomorult nőből, aki néhány sarokra innen egy boltban robotol évek óta? Mi lett volna belőle, ha nem kötik gúzsba őt magát, az igazi önmagát, az étel, a fedél, a számlák szögesdrótjával? Mire vitte volna, mit tett volna bele a világba, ha nem fizet az életével az életéért?

Nem vagyok egy nagy Star Trek néző, nem ismerem a sorozatot, nem ismerem ezt az univerzumot, de előfordult, hogy leültem egy-egy epizód vagy film elé. Az egyik film azzal kezdődött, hogy a narrátor elmondta, milyen világ is az, amelyben az emberiség él. Kapaszkodjatok!

Az embereknek nem kell a megélhetésért dolgozniuk, nincs munka, nincs munkaidő, nincsenek számlák, nincsenek hitelek, mindenki megkap mindent, ami az életéhez kell. Senki nem dolgozik pénzért, senki nem dolgozik azért, mert muszáj. Az embereknek egyetlen kötelességük van – előrevinni a világot.

Egy embernek ebben az univerzumban az a feladata, hogy tanuljon, megértsen, gondolkodjon, kifejlesszen dolgokat, kreatív legyen, valamiképpen hozzájáruljon a civilizációja fejlődéséhez. Hozzájárulni pedig csak élő emberek tudnak, élettelen fogaskerekek nem.

Micsoda világ lehet!

Képzeljétek el! Nem kell többé dolgozni, nem kell többé a pénzért, a számlákért, az ételért, a fedélért aggódni, nem kell többé spórolni, nem a pénztől függ, hogy mit tanultok, hol éltek, mivel foglalkoztok, és mire mennyi időt szántok. Elképzeltétek? Szép? Szerintem nagyon.

Az emberek, akiket ismerek (néhány kivételtől eltekintve), életük nagyobbik részét feláldozzák azért, hogy megszerezzék, amit a Star Trek univerzumban mindenki eleve megkap. Gürcölnek, hogy legyen víz a csapban, áram az égőben, fedél a fejük felett, étel a hasukban. Se idejük, se energiájuk nem marad arra, hogy azzá váljanak, amivé válhatnának.

A rendszer arra az alapelve épül, hogy az embereknek, nekünk, az életünket kell odaadnunk azért, hogy élhessünk. Az időnket azért, hogy fenntarthassuk a testünket. Mutatnak nekünk állatokat, előadják az őskori mesét, és azt állítják, hogy ez nem is lehet másként, mert ez a természet rendje.

Csupán egyvalamit hagytak ki a képből.

Azok, akik előrevitték a világot, nem így éltek.

Azok az emberek, akik maradandót alkottak, akik felfedeztek, akik feltaláltak, akik hőstetteket vittek véghez, akik forgatták a történelem kerekét, nem adták az idejüket a testük fenntartásáért, nem adták oda az életüket az életükért. Nem ezt a sémát követve éltek.

Mit gondoltok, hogyan tudnátok kilépni ebből a sémából? Hogyan tudnátok jó közönségesen beinteni ennek az egész undorító rendszernek? Hogyan tudnátok kiszabadulni a taposómalomból, és kizárólag azzal foglalkozni naphosszat, hogy előrevigyétek a világot, amelyben éltek? Van szökési tervetek?

Share

Commentek